

Mert „a mese az kell, mert körülölel…” Minden benne van, amire szükségünk van: az élet, a születés, a halál, a küzdelmek, a segítők, a próbák, a változás és a megoldás. Minden élethelyzet megtalálható bennük valamilyen formában.
A mese különleges ereje abban rejlik, hogy nem akar kioktatni bennünket. Szelíden vezet, miközben mély és intenzív munkát végez a lélekben.
Sokszor egy történet segít kimondani vagy megérteni olyan érzéseket, helyzeteket, amelyeket szavakkal nehezen tudnánk megfogalmazni. Azért is maradt velünk a mese évezredeken keresztül, mert az emberi lélek nyelvén beszél. Hiszem, hogy a mese több mint szórakozás: kapcsolódás, közös élmény és útravaló az élethez.

József Attila Altató című verse különösen közel áll a szívemhez. Egy keménytáblás könyvben volt meg nekünk, és édesanyám rendszeresen felolvasta. A mai napig fel tudom idézni azt a meghittséget és biztonságot, amit ezek a közös esti mesélések jelentettek. Talán ekkor tapasztaltam meg először, hogy a történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem otthont is teremtenek a lelkünkben.
A másik nagy mérföldkő a magyar népmesék világa, azon belül is a Csillagszemű juhász, aki mondhatni, életem első mesebeli szerelme lett. Kívülről megtanultam, és mesemondó versenyeken is ezt adtam elő. Mindig lenyűgözött a bátorsága, a furfangja és az a szabadság, amivel szembeszállt a nálánál erősebbekkel.
Azt gondolom, hogy a meseírók többsége a saját életét, tapasztalatait írja meg mesékbe ágyazva – ez rám teljes egészében igaz. Meséimben gyakran visszaköszön a kisgyerekkori Erika: a félénk és gátlásos kiskamasz, valamint az útkereső tinédzser alakja.
„Nagyon gátlásos, szorongó és félénk kislány voltam, ezért az ehhez kapcsolódó témák különösen közel állnak hozzám. Szeretem megmutatni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél, hanem azt, hogy a félelmei ellenére is képes lépni. Talán ezért lett a félénk Fahéj története az egyik legkedvesebb mesém.”
Később a saját fiaim történetei és kérdései adták a legtöbb inspirációt, de rengeteg ötletet merítek azokból a gyerekekből is, akikkel fejlesztőpedagógusként találkozom a mindennapokban.
Szerintem a legfontosabb dolgok egyáltalán nem változtak. A gyerekeknek ma is ugyanúgy szükségük van szeretetre, figyelemre, biztonságra és valódi kapcsolódásra, mint régen.
Amikor egy gyerek mesét hallgat, összebújik a szüleivel vagy önfeledten játszik, pontosan ugyanazokat az örömöket éli meg, mint a korábbi generációk.
Ami megváltozott, az a világ körülöttük. Sokkal több inger éri őket, gyorsabban változik minden, és gyakran jóval korábban találkoznak olyan információkkal, amelyekkel régebben csak később. Alkalmazkodnak ehhez a ritmushoz. Éppen ezért lett még fontosabb a mese és a közös játék, mert ezek olyan biztos pontok, amelyekre stabilan támaszkodhatnak.

Nap mint nap találkozom ezekkel a kihívásokkal én magam is. Nem gondolom, hogy a technológia ellenség lenne, hiszen rengeteg lehetőséget ad, és az online tér ma már a kapcsolódás természetes része.
A kulcsszó itt is a kapcsolódás. Fontos, hogy tudjuk, mi érdekli a gyerekeinket, mivel töltik az idejüket az online térben. Ha kíváncsian és nyitottan fordulunk feléjük, könnyebb velük valódi kapcsolatban maradni. Ugyanakkor vannak pillanatok, amiket semmi sem helyettesíthet: a közös étkezések, a kirándulások, az esti bekuckózós beszélgetések vagy egy közösen elolvasott mese olyan kötődéseket építenek, amelyek egész életre elkísérik őket. Nem feltétlenül tiltani kell, hanem jelen lenni egymás számára.
Azt, hogy merjem szabadon engedni a bennem élő gyermeket.
Amikor velük vagyok, bátrabban megengedhetem magamnak a kíváncsiságot, a játékosságot, és azt, hogy ne akarjak minden kérdésre azonnal kész választ adni.
Megtanítottak arra, hogy a legfontosabb dolgok a legegyszerűbbek: egy jó kérdés, egy őszinte nevetés vagy egy közösen átélt pillanat többet ér, mint a legjobban megfogalmazott tanács.
Az a jó gyerekkönyv, amely nem ér véget az utolsó oldalon. Pozitív hatást gyakorol, újra és újra előveszik, beviszik az óvodába megmutatni, és beszélgetések indulnak el belőle. Tovább él a játékban és a családi megélésekben.
Jelenleg egy rendhagyó, nagyon különleges projekten dolgozom. Nem könyv és nem is mesekártya készül, hanem egy érzelmi atlasz, amely az érzelmek csodálatos világába hívja a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. A célom, hogy segítsen felismerni, megnevezni és elfogadni az érzéseinket. Hiszem, hogy ha egy gyermek megtanulja érteni a saját belső világát, azzal olyan életre szóló útravalót kap, amelyre felnőttként is bármikor biztonsággal támaszkodhat majd.
További információ: https://czirjakerika.hu
SzóMia - Nyitókép: Czirják Erika - Fotó: Czirják Erika saját archívuma