Magyarországon jelenleg nincs olyan széles szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként létrejött nemzeti múzeumi stratégia, amely világosan megfogalmazná, mit vár az ország a múzeumaitól.Van-e közös válaszunk arra, hogy mire valók a múzeumaink?Léteznek intézményi stratégiák. Léteznek fenntartói elvárások. Léteznek fejlesztési programok, pályázatok, kulturális célkitűzések és éves munkatervek. A múzeumi rendszer működését számos dokumentum szabályozza. Nehezebb azonban megmutatni azt a közösen elfogadott jövőképet, amely kijelölné, hogy a 21. századi Magyarország milyen szerepet szán a múzeumainak.Ez első látásra szakpolitikai kérdésnek tűnhet. Valójában jóval többről van szó.Amikor egy ország múzeumokat tart fenn, valójában arról is döntést hoz, hogy milyen tudást, milyen közösségi működést, milyen társadalmi értékeket kíván támogatni. A finanszírozás ezért nem választható el a küldetés kérdésétől. Mielőtt arról beszélnénk, hogyan működjenek a múzeumok, érdemes feltenni az ennél alapvetőbb kérdést: mire valók a múzeumaink? A MúzeumokMa 2020 kutatás egyik megszólalója ezt a kérdést rendkívüli pontossággal fogalmazta meg: „…egy múzeumnak pontosan az a szolgáltatása, hogy társadalmi szerepet vállal. Semmi értelme semminek, ha nem fontos a társadalomnak ... múzeumi szempontból ez közpénz, amit használunk és úgy kell és igyekszünk is úgy forgatni, hogy örömet okozzon vagy tartalmas legyen.” (Forrás) Magyar Nemzeti Múzeum - Forrás: YouTube képernyőképMit mondanak a nemzetközi definíciók?A kérdés nem magyar sajátosság.Az International Council of Museums (ICOM) 2022-ben elfogadott múzeumdefiníciója szerint a múzeum a társadalom szolgálatában álló intézmény, amely kutat, gyűjt, megőriz, értelmez és bemutat örökséget, miközben elősegíti a sokszínűséget, a fenntarthatóságot, a közösségi részvételt, a tanulást és a tudásmegosztást (ICOM, 2022). (Forrás) A meghatározás szerint a múzeum nem pusztán gyűjteményként vagy tudományos műhelyként jelenik meg benne. Sokkal inkább olyan társadalmi infrastruktúraként, amely hozzájárul a közösségek működéséhez, az állampolgári tájékozottsághoz, a kulturális részvételhez és a reflexióhoz. A definíciót megelőző nemzetközi viták még hangsúlyosabban fogalmaztak. A 2019-es ICOM-javaslat a múzeumokat a múlt és a jövő kritikai párbeszédének helyszíneként, demokratikus és polifonikus térként írta le (ICOM, 2019). (Forrás) Nem azért fontos ez a vita, mert egy az egyben át kellene vennünk a nemzetközi megközelítéseket. Hanem azért, mert világossá teszi: a világ múzeumi szakmája ma már jóval többről beszél, mint gyűjteményekről és kiállításokról. Mit mondott erről a magyar szakma?Öt évvel ezelőtt a MúzeumokMa 2020 kutatás ilyen kérdéseket is feltett a hazai múzeumi szektornak. A kutatás eredményeit feldolgozó publikációsorozat külön foglalkozott a társadalmi és közösségi szemlélettel, a társadalmi szerepvállalással, a nem látogatók megszólításával, az esélyegyenlőséggel, az országos múzeumok mintaadó szerepével, a szolgáltatói szemlélettel és a stratégiai gondolkodással. (Forrás) Visszaolvasva ezeket az anyagokat számomra az az egyik legérdekesebb felismerés, hogy a magyar múzeumi szakma már akkor is kereste a választ arra, hogyan tud túllépni a hagyományos gyűjteményőrző szerepfelfogáson. A múzeumok társadalmi szerepvállalásáról szóló kutatási rész például azt vizsgálta, hogy milyen módon járulhatnak hozzá az intézmények a lokális és nemzeti identitás erősítéséhez, a közösségi kapcsolatokhoz és a társadalmi felelősségvállaláshoz (MM2020, 2021). (Forrás)Az elmúlt évek kulturális irányításában több alkalommal jelent meg az a megközelítés, hogy a múzeumok elsődleges feladata a nemzeti identitás erősítése. Önmagában ez legitim cél lehet. Ugyanakkor érdemes újra feltenni a kérdést: elegendő-e ez a meghatározás a 21. század magyar múzeumai számára? A kutatás fókuszcsoportos szakaszában erőteljesen előkerült a múzeumok közösségi integrációjának kérdése, és megfogalmazódott, hogy „…a múzeumoknak a jövője múlik azon, hogy mennyire tudnak az adott közösségekhez kapcsolódni.”, valamint az is, hogy „„…mi egy olyan szolgáló intézményt képzelünk el, amely a helyi közösségeket akarja elsősorban kiszolgálni, de természetesen ki kell tekinteni az országos szintre is.” (Forrás) A „Mi a múzeum szerepe?” kérdés nem új. A szakma hosszú ideje keresi a választ arra, hogy a múzeumok miként lehetnek egyszerre tudományos műhelyek, közösségi intézmények, kulturális szolgáltatók és a társadalmi tanulás helyszínei. Ez a gondolat ma talán még aktuálisabb, mint öt évvel ezelőtt. Ha ugyanis azt keressük, hogy mire valók a múzeumaink, akkor nehéz megkerülni azt a kérdést, hogy milyen kapcsolatban állnak azokkal a közösségekkel, amelyeknek a szolgálatára létrejöttek.Interaktív van Gogh kiállítás - Forrás: YouTube képernyőképNem véletlen, hogy a MúzeumokMa 2020 kutatás külön foglalkozott a társadalmi szerepvállalás, a közösségi szemlélet, a nem látogatók megszólítása és az esélyegyenlőség kérdésével is.Mi történt stratégia helyett?A kutatás stratégiai gondolkodással foglalkozó publikációjában több vezető is arról beszélt, hogy a stratégiaalkotás feltétele egyfajta kiszámíthatóság, különösen a fenntartói oldalról. Erről beszél az a vezető, aki úgy fogalmaz, hogy „A stratégiához kell egyfajta kiszámíthatóság, kell egy három-öt éves kiszámíthatóság, és hát valljuk be őszintén, hogy azért elég gyakran változtak bizonyos finanszírozási, szervezeti dolgok (...), a múzeum inkább egy ilyen alkalmazkodó szerepkört vett fel anno.” (Bereczki–Makranczi, 2021) (Forrás) Az előző írásban több idézetet beemeltem stratégia témakörben a vezetőktől, és ezek a mondatok ma is aktuálisnak hatnak. Persze érdekes volna egy újabb, szűkebb kutatást felépíteni a szükséges változtatások megtámogatására. Mindenesetre ezek a pár évvel ezelőtti gondolatok nem egyszerűen a stratégiák hiányáról beszélnek. Inkább arról, hogy milyen nehéz valódi stratégiai gondolkodást kialakítani egy olyan rendszerben, ahol a hosszú távú tervezés feltételei bizonytalanok.A stratégia nemcsak elvárás, hanem felhatalmazásA stratégia szóról gyakran úgy beszélünk, mintha az kizárólag a múzeumvezető vagy a múzeumi gárda vágyait fogalmazná meg. Pedig legalább ennyire fontos a másik oldal. A fenntartó részéről adható nemzeti múzeumi stratégia és az egyedi múzeumi stratégiák elfogadása, mint felhatalmazás. A fenntartó ezáltal kijelöli, hogy milyen szakmai munkát tart értékesnek és engedélyez, sőt támogat. Megmutatja, milyen célokat kíván támogatni. Világossá teszi, hogy mire biztosít forrást, és milyen eredményeket vár el. Ebben az értelemben egy nemzeti múzeumi stratégia az egyedi múzeumi stratégiák kereteként szolgálhatna, azaz a légüres tér helyett konkrét, egyértelmű kapaszkodókat biztosítana. És nem mellékesen felhatalmazást adna az intézményeknek arra, hogy hosszabb távon gondolkodjanak. A tudományos-kulturális közegben ez pedig kifejezetten fontos alapját jelentené az érdemi szakmai munkának, hiszen egy kutatás, egy kiállítás összeállítása a legtöbbször évek munkája.Mit mérünk, és mit nem?A fenntartói elvárások a magyar rendszerben nem stratégiai dokumentumokban, hanem a munkatervekben és a beszámolókban válnak láthatóvá.A jelenlegi rendszer részletesen méri: * a gyűjteménygyarapítást, * a nyilvántartást, * a digitalizálást, * a restaurálást, * a tudományos teljesítményt, * a látogatószámot, * a bevételeket. Mindez indokolt és fontos.Ugyanakkor jóval nehezebben vagy nem ragadható meg ugyanebben a rendszerben: * a közösségi beágyazottság, * a partnerségek minősége, * a társadalmi részvétel, * a kulturális hozzáférés, * a kritikai gondolkodás támogatása, * vagy a közösségi tanulás. Pedig amit mérünk, annak jelentőséget tulajdonítunk. Amit nem mérünk, az könnyen láthatatlanná válik.Hogyan születik valódi stratégia?Egy országos stratégia minőségét nemcsak az határozza meg, mi kerül bele, hanem az is, hogyan születik meg. Néhány évvel ezelőtt lehetőségem volt részt venni a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030 előkészítésében. A folyamatban munkacsoportok dolgoztak együtt, különböző szektorokból érkező szakemberek vitatták meg a célokat, intézkedéseket és lehetséges irányokat.A dokumentum munkacsoportos működésre, széles szakmai egyeztetésre és intézkedési logikára épült: célokat, beavatkozási területeket, javaslatokat és a megvalósítás feltételeit is tartalmazta (Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030). (Forrás) Ez a tapasztalat azért fontos a múzeumi stratégia szempontjából, mert megmutatja: egy stratégia nem attól lesz nemzeti, hogy országos dokumentumként hivatkozunk rá. Attól válhat valóban nemzetivé, hogy a benne érintett szereplők részt vesznek a kialakításában, vitatkoznak róla, saját szempontjaikat beépítve tudnak hozzá kapcsolódni, és végül felhatalmazást kapnak a megvalósítására. Egy nemzeti múzeumi stratégia esetében ez különösen fontos lenne. A magyar múzeumi rendszer rendkívül sokféle intézményből áll. Egy túl szűk definíció könnyen kizáróvá válhat. Egy túl általános dokumentum viszont nem ad valódi irányt. A stratégiaalkotás tétje éppen az, hogy a stabilitás és az irány egyszerre legyen jelen. Legyen elég tág ahhoz, hogy sokféle intézmény a sajátjának érezhesse, és legyen elég konkrét ahhoz, hogy valódi szakpolitikai, finanszírozási és intézményi döntéseket lehessen hozzá kapcsolni. Mit tanulhatunk a brit példából?A brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (DCMS) jelenleg egy új országos múzeumi stratégiai keretrendszer kialakításán dolgozik. A folyamat egyik legérdekesebb üzenete az a szemlélet, amelyből kiindul. A kulturális intézmények értékét nem elsősorban abban vizsgálják, hogy mit őriznek, hanem abban, hogy milyen hatással vannak az emberekre, a helyi közösségekre és a településekre. (Forrás) Nem a brit modellt kell átvennünk. De érdemes megfontolni a kérdést, amelyet feltesz: milyen társadalmi értéket várunk a múzeumainktól? Magyarországon jelenleg hiányzik a válasz és az a folyamat, amelyben ezt a választ közösen megfogalmazhatnánk.National History Museum - Forrás PixabayAjánlások fenntartóknak * Fogalmazzák meg világosan, milyen társadalmi szerepet vár Magyarország a múzeumaitól. * Indítsanak széles szakmai és társadalmi egyeztetést egy nemzeti múzeumi stratégia kialakításáról. * Az intézményi stratégiák véleményezését és jóváhagyását tegyék gyorsabbá és kiszámíthatóbbá. * Az elfogadott stratégiai célokhoz rendeljenek forrásokat. * A teljesítményértékelésben jelenjenek meg a társadalmi hatás, a közösségi részvétel és a partnerségi együttműködések szempontjai is. Ajánlások múzeumi vezetőknek * Vizsgálják felül intézményeik küldetését a jelenlegi társadalmi környezetben. * Vonják be a munkatársakat a stratégiai gondolkodásba * Építsenek tudatos kapcsolatot a helyi közösségekkel. * Tekintsék a társadalmi szerepvállalást vezetői kérdésnek. * A stratégiai dokumentumokat ne adminisztratív kötelezettségként, hanem szervezeti iránytűként használják. Zárás Magyarországon ma leginkább az hiányzik, hogy legyen egy közösen kialakított válasz arra a kérdésre, hogy mit várunk a múzeumainktól, és milyen társadalmi célok érdekében tartjuk fenn őket. A nemzeti múzeumi stratégia kérdése végső soron nem arról szól, hogy milyen múzeumokat működtetünk. Arról szól, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni, és ebben az építkezésben milyen szerepet szánunk múzeumianknak.Meggyőződésem, hogy a magyar múzeumoknak jóval nagyobb szerepük lehet annál, mint amit az előző évtizedekben tulajdonítottunk nekik.Egy következetes, átlátható, hatást gyakorló rendszer kialakítása közös felelősségünk.A cikk eredetileg 2026. július 1-én jelent meg a Magyar Múzeumok felületén. Csordás Izabella - Nyitókép: Csordás Izabella - Fotó: YouTube képernyőmentés

Az óvodakezdés az egyik legnagyobb mérföldkő egy kisgyermek életében. Új hely, új szabályok, új emberek, új közösség – miközben először kell hosszabb időre elszakadni a megszokott biztonságos családi közegtől. Bár minden gyermek másként reagál erre az időszakra, egy dolog szinte minden családban közös: a bizonytalanság. Szakemberek szerint a beszokás sikerét sokszor nem is elsősorban a gyermek személyisége határozza meg, hanem az, hogy a szülők hogyan tudják megélni ezt az érzelmileg intenzív időszakot. A gyerekek rendkívül érzékenyen reagálnak a felnőttek hangulatára, így az anya vagy az apa szorongása, bizonytalansága könnyen átragadhat rájuk is. Éppen ezért egyre több pedagógus és gyermekpszichológiával foglalkozó szakember hangsúlyozza: a beszokásra való felkészülést érdemes már jóval az első óvodai napok előtt elkezdeni.Ebben szeretne segítséget nyújtani a Kilincscica és az ovi csodálatos világa című mesekönyv, amely játékos, szerethető formában vezeti végig a gyerekeket az óvodakezdés legfontosabb élményein és kérdésein.A mesék segítenek biztonságot teremteniA kisgyermekek számára az ismeretlen helyzetek gyakran ijesztőnek tűnnek. Sokszor nem is maga az óvoda vált ki félelmet, hanem az, hogy nem tudják pontosan, mire számíthatnak. Mi történik majd ott? Kik lesznek velük? Mi lesz, ha hiányzik anya vagy apa? Lesznek barátaik? Milyen egy óvónéni? A Kilincscica és az ovi csodálatos világa pontosan ezekre a kérdésekre próbál válaszokat adni. A történet egy olyan világot mutat be, amely egyszerre izgalmas és megnyugtató, miközben segít a gyerekeknek szavakat találni az érzéseikre. A könyv különlegessége, hogy nem „kioktatni” akar, hanem beszélgetést indít el családon belül. A mese olvasása közben a gyerekek kérdezhetnek, megfogalmazhatják a félelmeiket vagy kíváncsiságukat, a szülők pedig biztonságos, nyugodt környezetben reagálhatnak ezekre.A közös meseolvasás így nemcsak felkészítés, hanem közös érzelmi munka is lehet.A szülő lelkiállapota kulcsszerepet játszikSok családban a beszokás időszaka legalább akkora kihívás a szülőknek, mint a gyerekeknek. Egy édesanya vagy édesapa számára nehéz megélni, hogy gyermeke először válik önállóbbá, és egy új közösség részévé.A reggeli búcsú pillanata különösen érzékeny lehet. A gyerekek ilyenkor ösztönösen figyelik a szülő reakcióit: mennyire nyugodt, mennyire bizonytalan, félti-e őt. A szakemberek szerint fontos, hogy a szülők ne érezzék kudarcnak, ha az első napok nehezek. A sírás, a kapaszkodás vagy az átmeneti bizonytalanság teljesen természetes reakció. A legfontosabb a következetesség, a türelem, és az, hogy a gyermek érezze: a szülő bízik az új közegében. A Kilincscica története ebben is támogatást nyújthat, hiszen segít oldani azt a feszültséget, amelyet sokszor a felnőttek hordoznak magukban.Egy könyv, amely közös élménnyé teszi a felkészüléstA mai rohanó világban különösen nagy értéke van azoknak a történeteknek, amelyek képesek lelassítani a családokat és valódi kapcsolódást teremtenek, szülő és gyermek között. A Kilincscica és az ovi csodálatos világa nem csupán egy mesekönyv az óvodáról. Sokkal inkább egy kapaszkodó a családok számára egy érzékeny életszakaszban. A történet segít abban, hogy az óvoda ne félelmetes „ismeretlenként”, hanem fokozatosan megismerhető, barátságos közegként jelenjen meg a gyermekek számára. Közben pedig a szülőknek is lehetőséget ad arra, hogy tudatosabban készüljenek fel az elengedés első nagy lépésére.A könyv iránt egyre nagyobb az érdeklődés a kisgyermekes családok körében, hiszen sokan keresnek olyan eszközöket, amelyek nem nyomást helyeznek a gyerekekre, hanem empatikusan segítik őket az új helyzetek feldolgozásában.Az óvodakezdés nem versenyA szakemberek gyakran hangsúlyozzák: nincs „tökéletes beszokás”. Minden gyermek más tempóban alkalmazkodik, és nincs olyan szabály, amely minden családra egyformán érvényes lenne.A legfontosabb talán az, hogy a gyerekek azt érezzék: kérdezhetnek, félhetnek, sírhatnak és közben számíthatnak a szüleikre. A Kilincscica és az ovi csodálatos világa ehhez szeretne segítséget nyújtani – szerethető karakterekkel, közösen átélhető történettel és sok beszélgetésre alkalmat adó pillanattal. További információ a könyvről:kilincscica.hu SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál idén George Clooneyt tünteti ki Arany Oroszlán életműdíjjal. A kétszeres Oscar-díjas színész, rendező és producer több, mint három évtizede meghatározó alakja a nemzetközi filmvilágnak. Karrierje során olyan alkotásokkal írta be magát a filmtörténetbe, amelyek mára igazi klasszikusokká váltak.A televíziótól Hollywood csúcsáigGeorge Clooney neve először a Vészhelyzet című sorozattal vált ismertté, ahol Dr. Doug Ross szerepében pillanatok alatt a nézők kedvencévé vált. A televíziós siker azonban csak a kezdet volt: néhány év alatt Hollywood egyik legkeresettebb és legelismertebb színészévé nőtte ki magát. Karizmatikus megjelenése, könnyed eleganciája és sokoldalúsága lehetővé tette számára, hogy romantikus filmekben, akciómozikban, drámákban és politikai thrillerekben egyaránt maradandót alkosson. George Clooney a 66. Nemzetközi filmfesztiválon - Forrás WikipédiaFilmek, amelyek generációk kedvencei lettek Clooney filmográfiája tele van emlékezetes alkotásokkal. A legismertebbek közé tartozik az Ocean's Eleven – Tripla vagy semmi, valamint annak folytatásai, a Mint a kámfor, a Három királyok, az Ó, testvér, merre visz az utad?, a Michael Clayton, az Egek ura, a Gravitáció, a The Descendants – Utódok, valamint a Sziriána, amelyért Oscar-díjat is kapott. Filmjei nemcsak kasszasikerek lettek, hanem számos szakmai elismerést is hoztak számára.A kamera másik oldalán is bizonyítottGeorge Clooney rendezőként és producerként is jelentős életművet épített. A Good Night, and Good Luck, A hatalom árnyékában és a The Boys in the Boat című filmek bizonyítják, hogy történetmesélőként is kivételes érzékkel rendelkezik. Munkáiban gyakran foglalkozik társadalmi, politikai és történelmi kérdésekkel, miközben mindig megőrzi azt a letisztult filmes stílust, amely védjegyévé vált. Velence zászlaja az oroszlánnal - Forrás: YouTube képernyőképMéltó elismerés egy kivételes pályafutásnak A Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán életműdíja azoknak a filmeseknek jár, akik maradandó hatást gyakoroltak a filmművészetre. George Clooney esetében ez nemcsak a számtalan sikeres filmszerepet jelenti, hanem azt is, hogy színészként, rendezőként és producerként egyaránt meghatározó alakja lett Hollywoodnak. A szeptemberi díjátadó nem csak egy újabb kitüntetés lesz számára, hanem egy egész életmű méltó ünneplése. Kevés olyan színész van napjainkban, akinek neve ennyire összeforrt a minőségi szórakoztatással és a modern amerikai filmművészettel. George Clooney kétségtelenül közéjük tartozik. SzóMia - Nyitókép: YouTube képernyőkép - Ó testvér merre visz az utad?

A Balaton nemcsak a strandolásról, a vitorlázásról vagy a gasztronómiai élményekről szól. Balatonberényben immár második évadát kezdte meg a Panoráma Teátrum, amely egyedülálló helyszínével és sokszínű műsorával a nyár egyik legizgalmasabb kulturális célpontjává vált.Egy hely, ahol a természet a díszlet részeA magánkezdeményezésre és magántőkéből létrehozott szabadtéri játszóhely a balatonberényi szőlőhegy tetején kapott helyet, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Balatonra. A kertből Keszthelytől egészen Tihanyig tárul a látogatók elé a tó látképe, míg a nézőtérről maga a színpad is különleges hátteret kap: a tanúhegyek, Tihany és Fonyód panorámája minden előadást felejthetetlen élménnyé tesz. Egy különleges álom megvalósulásaA mintegy 110 férőhelyes teátrumot Danielle Dutombè álmodta meg, aki Jenei Irén lánya. Jenei Irén az utolsó élő magyar színészek egyike volt, aki még a legendás Királyi Színiakadémián tanult. Ez a színházi örökség ma is meghatározza a Panoráma Teátrum küldetését: minőségi előadásokkal és bensőséges hangulattal gazdagítani a balatoni kulturális életet.Sztárvendégek és új bemutatókA 2026-os évad június 26-án Koltai Róbert nagy sikerű estjével vette kezdetét. Az idei nyáron azonban számos vendégprodukció is érkezik Balatonberénybe. A közönség találkozhat többek között Koltai Róberttel, Kamarás Ivánnal, Kálid Artúrral, Göttinger Pállal, Ecsedi Erzsébettel, Laár Andrással, valamint a Griff Bábszínház előadásaival is. A repertoáron továbbra is szerepel a tavalyi ősbemutató, a Casanova – A nyuszi illata, emellett Danielle Dutombè rendezésében új premierként érkezik A (be)képzelt beteg. Kulturális misszió a Balaton partjánA Panoráma Teátrum célja túlmutat a nyári szórakoztatáson. A szervezők szeretnék, ha Balatonberény nem csupán a nyaralás egyik állomása lenne, hanem olyan kulturális központ is, amely miatt évről évre érdemes visszatérni. A színház küldetése, hogy a helyi közösséget és a turistákat egyaránt közelebb hozza a művészethez, és új színt vigyen a Balaton nyári programkínálatába. Egy este, amelyre sokáig emlékezni fogunkEgy egész napos strandolás után kevés különlegesebb programot lehet elképzelni, mint egy szabadtéri előadás a Balaton fölött, ahol a lenyugvó nap fénye, a tó látványa és a minőségi színház együtt teremtenek különleges hangulatot.A Panoráma Teátrum egész nyáron várja a kultúra szerelmeseit. A jegyek online, a Panoráma Teátrum jegyértékesítő felületén, valamint az előadások előtt egy órával a helyszínen is megvásárolhatók. SzóMia - Nyitókép: A (be)képzelt beteg c. előadás posztere - Panoráma Teátrum

A trendiség, a hit és Isten is megfér egymás mellett 2026-ban az írónő szerint. Todorovits Rea több, mint 10 éve nap mint nap erősíti az emberek lelkét sokszor pikáns, pimasz és olykor provokatív bejegyzéseivel, nem beszélve az új könyvéről, melynek címe: Isten nem fizeti ki a villanyszámlát…, de nem hagy a sötétben! A hitről beszélni sosem egyszerű. Különösen nem egy olyan világban, amely egyszerre szomjazza a kapaszkodókat és kérdőjelezi meg a legmélyebb igazságokat. Todorovits Rea új könyve, az Isten nem fizeti ki a villanyszámlát, éppen ezért lehet fontos sokaknak: nem kész válaszokat ad, nem prédikál, hanem kérdez, hanem gondolkodik, vitatkozik és közben őszintén megmutatja, hogyan fonódhat össze hit, veszteség, élet és emberi gyarlóság. Rea mai szemmel nézve hatalmas, közel 150 000-es követőbázissal rendelkező influenszer, azonban ő a világért sem definiálná így magát. – Én mindenki szomszédasszonya vagyok. Az az ember, akihez be lehet kopogni egy kis megértésért, egy kis figyelemért, egy kis kapaszkodóért. Nem véleményvezér szeretnék lenni. Csak arról szeretnék beszélni, hogy van értelme szeretni, van értelme élni, van értelme hinni, és van értelme továbbmenni. Már az új könyve címe is provokatív:Isten nem fizeti ki a villanyszámlát…, de nem hagy a sötétben. – A cím egy saját élethelyzetből született. És a legfontosabb folytatása talán az, hogy: ,,de nem hagy a sötétben". Nagyon sokan várjuk a megoldást Istentől, az univerzumtól, az imától, a mantráktól, bármitől, amiben hiszünk. De a könyv és a cím is arról szól, hogy a megoldás nem úgy érkezik, hogy valaki helyettünk mindent elintéz. A hit nem automata. Nem úgy működik, hogy bedobom a 2000 forintot a perselybe, elmondom az imát, és kijön belőle a segítség. Rea gondolatait számos vallási vezető támogatja, míg többen szkeptikusan állnak a farmerdzsekis „prédikátorhoz”, de egy biztos, követői már több mint egy évtizede minden egyes nap megkapják azokat a megerősítő gondolatokat, amelyektől erősebbnek érzik magukat ebben az egyre kaotikusabb világban. – A hit egyszerre könnyíti és nehezíti meg az életet. Könnyíti, mert van kapaszkodód. De nehezíti is, mert a hittel együtt kérdések is jönnek. Egy hívő ember tele van kérdésekkel. Vitatkozik, perlekedik, újra és újra keresi az értelmet. Én soha nem kételkedtem Isten létezésében, de voltam rá rettenetesen mérges. Ordítottam vele. Kérdőre vontam. Ez egy szerettem elvesztése után történt. Nem tudtam feldolgozni a veszteséget. És ilyenkor az ember ahhoz rohan, akit a legjobban szeret. Tőle kérdezi: miért engedted? Miért hagytad? Sokan kérdezik tőlem, hogy szabad-e haragudni Istenre. Én azt mondom: igen. A Jóisten az őszinteséget szereti. A kapcsolatot. Mert amíg perlekedsz vele, amíg kérdezel, amíg sírsz és vitatkozol, addig kapcsolódsz hozzá. Az lenne az igazi szakadás, ha közömbössé válnál. Todorovits Rea második könyve a HM Könyvek gondozásában debütál a 97. Ünnepi Könyvhéten, ahol június 13-án egy pódiumbeszélgetés keretében ismerhetik meg a könyvet a rajongók a HM Könyvek tulajdonosa, Mosolygó-Marján Erzsébet és a kötet szerkesztője, Bóka B. László társaságában. Az Isten nem fizeti ki a villanyszámlát…de nem hagy a sötétben már elérhető a HM Könyvek webshopjában. ÍgyÉlünk - Nyitókép: Todorovits Rea - Fotó: Todorovits Rea saját archívuma

„Az a dolgom, hogy ceruza legyek és meséket írjak!” – vallja Czirják Erika meseíró, alkotó-fejlesztő meseterapeuta és fejlesztőpedagógus. Könyveivel, mesekártyáival és interaktív foglalkozásaival óvodákban, iskolákban, könyvtárakban varázsolja el a gyerekeket. Munkásságát többek között a Dugonics András Irodalmi Díjjal és az Év könyve TOP 10 elismeréssel is jutalmazták. Erikával a mesék gyógyító erejéről, a mai generációk kihívásaira adott válaszokról és a digitális világban rejlő kapcsolódási lehetőségekről beszélgettünk. Miért van szüksége az embereknek a mesékre ebben a felgyorsult világban?Mert „a mese az kell, mert körülölel…” Minden benne van, amire szükségünk van: az élet, a születés, a halál, a küzdelmek, a segítők, a próbák, a változás és a megoldás. Minden élethelyzet megtalálható bennük valamilyen formában. A mese különleges ereje abban rejlik, hogy nem akar kioktatni bennünket. Szelíden vezet, miközben mély és intenzív munkát végez a lélekben. Sokszor egy történet segít kimondani vagy megérteni olyan érzéseket, helyzeteket, amelyeket szavakkal nehezen tudnánk megfogalmazni. Azért is maradt velünk a mese évezredeken keresztül, mert az emberi lélek nyelvén beszél. Hiszem, hogy a mese több mint szórakozás: kapcsolódás, közös élmény és útravaló az élethez.Czirják Erika - Fotó: Czirják Erika saját archívumaGyerekként milyen történetek hatottak rád a legerősebben?József Attila Altató című verse különösen közel áll a szívemhez. Egy keménytáblás könyvben volt meg nekünk, és édesanyám rendszeresen felolvasta. A mai napig fel tudom idézni azt a meghittséget és biztonságot, amit ezek a közös esti mesélések jelentettek. Talán ekkor tapasztaltam meg először, hogy a történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem otthont is teremtenek a lelkünkben. A másik nagy mérföldkő a magyar népmesék világa, azon belül is a Csillagszemű juhász, aki mondhatni, életem első mesebeli szerelme lett. Kívülről megtanultam, és mesemondó versenyeken is ezt adtam elő. Mindig lenyűgözött a bátorsága, a furfangja és az a szabadság, amivel szembeszállt a nálánál erősebbekkel. Mennyire építed be a saját élettapasztalataidat vagy a pedagógusi múltadat a könyveidbe?Azt gondolom, hogy a meseírók többsége a saját életét, tapasztalatait írja meg mesékbe ágyazva – ez rám teljes egészében igaz. Meséimben gyakran visszaköszön a kisgyerekkori Erika: a félénk és gátlásos kiskamasz, valamint az útkereső tinédzser alakja. „Nagyon gátlásos, szorongó és félénk kislány voltam, ezért az ehhez kapcsolódó témák különösen közel állnak hozzám. Szeretem megmutatni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél, hanem azt, hogy a félelmei ellenére is képes lépni. Talán ezért lett a félénk Fahéj története az egyik legkedvesebb mesém.” Később a saját fiaim történetei és kérdései adták a legtöbb inspirációt, de rengeteg ötletet merítek azokból a gyerekekből is, akikkel fejlesztőpedagógusként találkozom a mindennapokban. Sokszor hallani, hogy „a mai gyerekek már mások”. Te, hogy látod ezt?Szerintem a legfontosabb dolgok egyáltalán nem változtak. A gyerekeknek ma is ugyanúgy szükségük van szeretetre, figyelemre, biztonságra és valódi kapcsolódásra, mint régen. Amikor egy gyerek mesét hallgat, összebújik a szüleivel vagy önfeledten játszik, pontosan ugyanazokat az örömöket éli meg, mint a korábbi generációk. Ami megváltozott, az a világ körülöttük. Sokkal több inger éri őket, gyorsabban változik minden, és gyakran jóval korábban találkoznak olyan információkkal, amelyekkel régebben csak később. Alkalmazkodnak ehhez a ritmushoz. Éppen ezért lett még fontosabb a mese és a közös játék, mert ezek olyan biztos pontok, amelyekre stabilan támaszkodhatnak.Fotó: Czirják Erika saját archívumaAnyaként és szakemberként hogyan tudsz egyensúlyt találni a képernyők és a valódi jelenlét között?Nap mint nap találkozom ezekkel a kihívásokkal én magam is. Nem gondolom, hogy a technológia ellenség lenne, hiszen rengeteg lehetőséget ad, és az online tér ma már a kapcsolódás természetes része. A kulcsszó itt is a kapcsolódás. Fontos, hogy tudjuk, mi érdekli a gyerekeinket, mivel töltik az idejüket az online térben. Ha kíváncsian és nyitottan fordulunk feléjük, könnyebb velük valódi kapcsolatban maradni. Ugyanakkor vannak pillanatok, amiket semmi sem helyettesíthet: a közös étkezések, a kirándulások, az esti bekuckózós beszélgetések vagy egy közösen elolvasott mese olyan kötődéseket építenek, amelyek egész életre elkísérik őket. Nem feltétlenül tiltani kell, hanem jelen lenni egymás számára. Mit tanultál a legtöbbet a gyerekektől az évek során?Azt, hogy merjem szabadon engedni a bennem élő gyermeket. Amikor velük vagyok, bátrabban megengedhetem magamnak a kíváncsiságot, a játékosságot, és azt, hogy ne akarjak minden kérdésre azonnal kész választ adni. Megtanítottak arra, hogy a legfontosabb dolgok a legegyszerűbbek: egy jó kérdés, egy őszinte nevetés vagy egy közösen átélt pillanat többet ér, mint a legjobban megfogalmazott tanács. Milyen számodra egy igazán jó gyerekkönyv, és min dolgozol mostanában?Az a jó gyerekkönyv, amely nem ér véget az utolsó oldalon. Pozitív hatást gyakorol, újra és újra előveszik, beviszik az óvodába megmutatni, és beszélgetések indulnak el belőle. Tovább él a játékban és a családi megélésekben. Jelenleg egy rendhagyó, nagyon különleges projekten dolgozom. Nem könyv és nem is mesekártya készül, hanem egy érzelmi atlasz, amely az érzelmek csodálatos világába hívja a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. A célom, hogy segítsen felismerni, megnevezni és elfogadni az érzéseinket. Hiszem, hogy ha egy gyermek megtanulja érteni a saját belső világát, azzal olyan életre szóló útravalót kap, amelyre felnőttként is bármikor biztonsággal támaszkodhat majd. További információ: https://czirjakerika.hu SzóMia - Nyitókép: Czirják Erika - Fotó: Czirják Erika saját archívuma

Mintha Melpomené és Kleió egyszerre hajolt volna a bölcső fölé. Az egyik a tragédiák, a másik a történelem emlékezetét adta útravalóul. A csók pedig Dávid homlokán csattant: megszületett a Mindenki lelép, majd nyomában a Hatalom árvái. Két regény, amelyek egyszerre politikai thrillerek, társadalmi látleletek és egy generáció önvizsgálatai. Nem véletlen, hogy a Mindenki lelép nemcsak sikeres könyvvé vált, hanem már a filmes adaptáció előkészítése is megkezdődött. Ezek a történetek ugyanis túlmutatnak az irodalmon: sokan a saját életük, saját döntéseik és saját korszakuk visszhangját hallják ki belőlük.Mindenki lelépMilyen érzés volt, amikor először meghallottad, hogy filmet szeretnének készíteni a könyvből?Nagyon örültem: egy első regénynél nagyon ritkán indul el ilyen gyorsan a filmes munka. Amikor az „Itt érzem magam otthon" producerei megkerestek, az első reakcióm az izgatottság volt – azt éreztem, hogy a könyv elérte azokat, akiknek szólni akart. Aztán persze jött a munka. Mert a film egy teljesen más médium, más ritmus, más feszültség – és az a kérdés, hogy ami az oldalon működik, hogyan él majd mozgóképen, engem is izgat alkotóként.Volt olyan jelenet a könyvben, amelyről írás közben is „filmszerűen” gondolkodott? Szinte az összes – sok olvasóm mondja is, hogy nagyon „filmesen” írok. Például a tihanyi nyitójelenet – a villa, a táj, a társaság összegyűlése – kezdettől fogva filmként élt bennem. Tudatosan törekedtem arra, hogy a helyszínek ne csupán háttérként funkcionáljanak, hanem karaktert kapjanak. Tihany nálam nem véletlenül szerepel: az ország kettősségét mutatja meg – ahogy a csillogó felszín alatt feszültség és rothadás húzódik meg. Mitől működhet egy politikai thriller ma Magyarországon? Attól, hogy mindenki a bőrén érzi, hogy az ország államformája hosszú évekre politikai thriller lett. Ez az ország az elmúlt tizenöt évben olyan történeteket produkált, amelyeket semmilyen thriller-sablon nem tudott volna megelőlegezni. Így a politikai thriller igazából a valóság sűrítménye. Azért működik, mert nem csak egyszerűen le akarja másolni a valóságot, hanem megmutatja az emberi motivációkat mögötte: miért marad valaki, miért lép ki, miért hallgat, miért áll be rendszerbe. Engem az emberi döntések érdekelnek – az, amit a hatalom okoz bennünk, családunkban, barátságainkban, nem a politikai struktúra önmagában.Félsz attól, hogy a nézők politikai állásfoglalásként olvassák a regényt? Egyáltalán nem. Az első regény kapcsán mint volt politikai szereplő szerzőként eleve volt egy elvárásrendszer, ami előttem jár. De a könyv nem politikai vitairat, hanem egy generáció és egy ország története hat szereplőn keresztül bemutatva. Mert a Mindenki lelép arról szól, hogy emberek hogyan navigálnak egy torzult rendszerben. Az, hogy a Margó-díj shortlistjére is felkerült a regény szintén azt igazolja, hogy irodalmi anyagként működik.Mennyire lesz szabad a film az eredeti történethez képest? Az adaptáció nem teljesen azonos a könyvvel, és nem is kellene annak lennie. Ami fontos, hogy a sztori lényege megmaradjon: az a feszültség, amit az emberek ismernek a saját életükből, a gyanakvás, a megoldatlanság érzése, amelyben a generációnk él. Ha ez a filmből is visszanéz a nézőre, akkor sikeres az adaptáció. Van olyan szereplő, akit már most lát maga előtt egy konkrét színész arcával? Sőt már írás közben is voltak – ez egy bevett írói technika. A casting ebből a szempontból is izgalma része a filmes munkának.A Mindenki lelép valójában thriller vagy korrajz? Mindkettő – és szándékosan az. Kemény témákról akartam könnyen befogadható módon írni. A thriller műfaja ezt lehetővé teszi: a feszültség bevon, az olvasó habzsolja a lapokat, de közben szembesül valamivel, amit esetleg el akart kerülni. A HVG »generációja reprezentatív regényének« nevezte – ezt a meghatározást szívesen elfogadom, mert azt érzem, hogy pontosan erről volt szó: egy generáció ambícióiról, félelmeiről és árulásairól.Mitől válik egy ország története személyes drámává? Attól, hogy megmutatjuk: a nagy struktúrák mindig konkrét emberek döntésein keresztül működnek. A NER nem egy elvont rendszer volt, ott lüktetett mindenkiben – az a barát, aki megmaradt, az a kolléga, aki elment, az a kapcsolat, ami megromlott. Én azoknak írtam, akik valaha feltették a kérdést: hogy francba jutottunk ide? Lehet-e egy film segíteni feldolgozni azt, amin az ország az elmúlt másfél évtizedben keresztülment? Ez a művészet egyik alapfeladata a kezdetek óta. Csak épp az elmúlt 16 évben mindent megtett a hatalom, hogy háttérbe szorítsa. Miközben tükröt tart, szórakoztat is – ez a művészi hitvallásom is. Hogy láthatóvá tesz valamit, amit sokan külön-külön, négy fal között éltek át, de nem neveztek nevén. Ez már önmagában sokat jelent – nem terápia, de az a felismerés, hogy »igen, ez velünk történt, és nem vagyunk egyedül« – ez lélektanilag és társadalmilag is értékes. Ezt tudja a jó film, és ezt tudja a jó irodalom is.Az könyved filmes adaptációját ugyanaz a producer készíti elő, akinek az Itt érzem magam otthon is komoly siker lett. Mit gondolsz, miért rezonálnak most ennyire erősen azok a történetek, amelyek az identitásról, a manipulációról, a valóság eltorzulásáról vagy a társadalmi traumákról szólnak? Mert az emberek érzik, hogy valami eltorzult körülöttük a világban – és keresik a nyelvét ennek. A hírek és non-fiction pedig érzelmileg sterilen beszél erről, nem ad hozzá nyelvet. De egy jó történet igen. Az Itt érzem magam otthon sikere, azt gondolom, részben erről szólt: emberek felismerték benne a saját tapasztalataikat. A Mindenki lelép esetében is ezt érzem vissza az olvasóktól. Nem csak azt mondják, hogy „jó könyv volt” – hanem azt is, hogy „pontosan így élünk”, „saját magamat és barátaimat láttam benne”. Ez a visszajelzés az, ami igazán számít.Szerinted a Mindenki lelép tíz év múlva történelmi filmnek fog számítani, vagy ugyanúgy aktuális marad, mint ma?A második regényem bemutatóján Ott Anna azt mondta, hogy mindkét regényt kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Hiszen dokumentumai lesznek egy korszaknak – de közben a benne lévő emberi dilemmák időtlenek maradnak. Azok a kérdések, hogy mikor érdemes maradni és mikor menni, mikor hallgatni és mikor kimondani az igazat, hogyan hat ránk a hatalom és sok más nem kötődnek egyetlen rendszerhez sem. Ezek az igazi drámák, és mindkét regényem ezekről szól.Fotó: Dorosz Dávid archívumaMost, amikor a politikai rendszer már megváltozott, mit szeretnél, hogy a nézők hazavigyenek magukkal a moziból? Dühöt? Megértést? Reményt? Vagy inkább önvizsgálatot?Mivel ez egy sokszereplős, összetett történet, mindenki mást fog. És ez jól van így, De hiszek benne, hogy a film szerepet fog kapni abban, hogy azokat a traumákat, amik velünk megtörténtek minél mélyebben, jobban fel tudjuk dolgozni, és meg tudjuk érteni. És erre építve mind a magánéletünkben, mind pedig országosan megerősödve nyithassunk új fejezetet. Hatalom árváiMi volt az a pillanat vagy felismerés, amikor eldöntötted, hogy ezt a történetet meg kell írnod? A könyv kutatómunkája során – amelynek során aktívan dolgozó belső emberekkel is beszélgettem a rendszer különböző szintjein – találkoztam olyan történetekkel, amelyeket nem lehetett nem megírni. Volt olyan rész, amelyet érzelmileg különösen nehéz volt megírni? Igen. Azok a jelenetek, ahol gyerekek sérülnek – nem csak fizikailag, hanem abban az értelemben, hogy a felnőttek világa behatol az életükbe, és elveszi a biztonságukat. A könyv ijesztő pontossággal rímel a közelmúlt gyermekvédelmi botrányaira – ez nem véletlen, de megírni kemény menet volt. Mert ezek nem elvont struktúrák – ezek gyerekek, akik magukra maradtak.Kik valójában a „hatalom árvái”?Mindenki, akit a hatalom magára hagyott. Nem véletlen, hogy a történetben 1989-től napjainkig látjuk ezt a folyamatot: hogyan örökíti tovább a hatalom a saját logikáját, hogyan neveli árváivá az embereket generációról generációra. Ahogy Haász János a 444 újsághírója megfogalmazta: ez a könyv nemcsak a ma korrajza, hanem az egész elmúlt negyven évé.Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnod a Hatalom árvái üzenetét azoknak, akik még nem olvasták, mi lenne az a mondat?Hogyan tesz a hatalom mindenkit árvává – és van-e visszaút onnan. A három főszereplőm, családi és személyes traumáktól terhelten is, ezért küzdenek. Hogy kinek, hogyan sikerül, az a regény végére kiderül. SzóMia - Nyitókép: Dorosz Dávid - Fotó: Dorosz Dávid archívuma

Egyre nagyobb figyelem övezi az Esterházy Irodalmi Díjat, amelyet sokan már most a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb új elismeréseként emlegetnek. Az Esterházy Magyarország Alapítvány által létrehozott díj célja nem csupán a kiemelkedő irodalmi teljesítmények jutalmazása, hanem az is, hogy a minőségi magyar irodalom újra szélesebb társadalmi figyelmet kapjon.A listaA napokban nyilvánosságra hozták a 2026-os shortlistet, vagyis azt a hét művet, amelyek közül ősszel kiválasztják az idei győztest. A rövidlistára került szerzők között több ismert és meghatározó név is szerepel, de fiatalabb alkotók is helyet kaptak a mezőnyben.Az idei shortlistre az alábbi művek kerültek fel: * Barnás Ferenc: Most és halála óráján * Bognár Péter: Elmész, visszajössz, sose halsz meg * Fancsali Kinga: Nem a haláltól * Kollár Árpád: Nád * Szálinger Balázs: Mintha repülnék * Takács Zsuzsa: A maradás szégyene * Tóth Krisztina: Szeleknek fordít A díjA díj különlegessége, hogy nem egyszerűen „népszerű” vagy kereskedelmileg sikeres könyveket keres. Az alapítók olyan műveket szeretnének elismerni, amelyek emberi, erkölcsi és nyelvi értelemben is maradandót alkotnak. A díj hivatalos megfogalmazása szerint olyan művek kerülhetnek előtérbe, amelyek „humanista világlátásukkal” és „nyelvi igényességükkel” járulnak hozzá ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen. Az Esterházy Irodalmi Díjat 2025-ben alapították, és már az induláskor komoly szakmai figyelmet kapott. A zsűriben olyan ismert kulturális szereplők dolgoznak, mint Mácsai Pál, Margócsy István, Terézia Mora vagy D. Tóth Kriszta. Az idei döntnökök feladata az lesz, hogy a hét shortlistes mű közül egyhangú döntéssel válasszák ki a győztest.A szándékA kezdeményezés mögött az a szándék is erősen érződik, hogy a kortárs irodalom ne csak egy szűk kulturális közeg belügye legyen. Az alapítvány partnerei között megtalálható a Líra Könyv és az Örkény Színház is, a szervezők pedig podcastokkal, nyilvános beszélgetésekkel és középiskolásoknak szóló irodalmi programokkal próbálják közelebb vinni az olvasást a fiatalabb generációkhoz. A shortlist alapján jól látszik, mennyire sokszínű a mai magyar irodalmi világ: a lírától a prózáig, az intim személyes történetektől a társadalmi reflexiókig sokféle hang és nézőpont kapott helyet. Az Esterházy Irodalmi Díj győztesét 2026 szeptemberében jelentik be. A nyertes nemcsak szakmai elismerésben részesül, hanem 10 ezer eurós díjazást és egy külön erre az alkalomra készített kisplasztikát is átvehet.A teljes shortlist és a kapcsolódó programok az Esterházy Irodalmi Díj hivatalos oldalán érhetők el. SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Kevés olyan magyar film készül mostanában, amely egyszerre képes thrillerként működni, társadalmi allegóriává válni, és közben valódi vitát generálni arról, milyen országban élünk. Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon – nemzetközi címén Feels Like Home – pontosan ilyen alkotás.A thriller társadalmi látleletté válikA történet első pillantásra klasszikus pszichothrillernek tűnik: egy fiatal nőt, Ritát (Lovas Rozi) elrabol egy különös család, akik azt állítják róla, hogy ő az évekkel korábban eltűnt lányuk. Rita hiába tiltakozik, hiába ragaszkodik saját identitásához, a túlélés érdekében kénytelen részt venni egy groteszk szerepjátékban. A film mondanivalója azonban nagyon gyorsan túlnő önmagán. Az Árpád család lakása nem egyszerűen egy thriller díszlete, hanem egy zárt világ, ahol a szabadságot biztonságra cserélik, ahol a szeretet és a kontroll összefolyik, és ahol mindenki pontosan tudja, meddig mehet el. Ez az a pont, ahol az Itt érzem magam otthon már nem csupán film, hanem társadalmi tükör lesz. Az autoriter szeretet csapdájaA kritikusok jelentős része éppen ezért beszél a film kapcsán autokrácia-allegóriáról. A Refresher kritikája szerint a film azt mutatja meg, hogyan képes egy autoriter rendszer „biztonságot” kínálni az egyéni szabadság feladásáért cserébe. A történetben a családfő, Papa figurája nem egyszerű gonosztevő: sokkal inkább egy olyan rendszer megtestesítője, amely egyszerre tart félelemben és gondoskodik az emberekről. Ételt ad, rendet ad, szerepet ad – de közben elveszi az önállóságot.Ez a felismerés teszi igazán nyugtalanítóvá a filmet. A néző egy idő után már nem azt kérdezi, vajon Rita megszökik-e, hanem azt: meddig hajlandó valaki alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amely lassan felőrli az identitását? Ebben kulcsszerepe van Molnár Áron alakításának is. A színész az elmúlt években nemcsak filmes és színházi munkái miatt került a figyelem középpontjába, hanem közéleti megszólalásai miatt is. Ez a háttér óhatatlanul plusz jelentést ad a filmnek is. A manipuláció lélektanaMarci figurája egyszerre ijesztő és tragikus. Nem klasszikus gonosz, hanem egy rendszer terméke: valaki, aki maga is rabja annak a világnak, amelyet fenntart. Molnár Áron játékának egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy a karaktert nem karikatúraként, hanem hús-vér emberként mutatja meg. A néző sokszor érzi azt, hogy Marci maga sem tudja pontosan, hol végződik a szeretet és hol kezdődik az erőszak.Lovas Rozi szintén rendkívül erős alakítást nyújt. Az ő karakterén keresztül érezzük át igazán, milyen lassan és alattomosan képes egy elnyomó közeg átírni az ember valóságérzékelését. A film egyik legnyugtalanítóbb kérdése ugyanis az: mi történik akkor, ha valaki annyiszor hall egy hazugságot, hogy végül már maga sem biztos az igazságban?Egy bátor magyar film, ami nem kér engedélyt Az "Itt érzem magam otthon" azért különösen érdekes jelenség a magyar filmgyártásban, mert független alkotásként jött létre. A produkció nem a megszokott nagy állami filmes rendszerből nőtt ki, hanem alkotói összefogásból készült. Ez talán meg is magyarázza a film merészségét. Míg sok hazai produkció óvatosan kerüli a direkt társadalmi reflexiót, Holtai Gábor filmje nyíltan vállalja, hogy a jelenlegi magyar közérzetről beszél. A nemzetközi kommunikációban sem próbálják ezt elrejteni. A Celluloid Dreams forgalmazói oldala szerint a film az elnyomás természetét vizsgálja, és azt a kérdést teszi fel: mennyi szabadságot hajlandó feladni az ember a komfortért cserébe? Ez a dilemma messze túlmutat Magyarországon, ezért működhet a film külföldi közegben is.A kritikai visszhang ráadásul meglepően erős lett. Több kritika az elmúlt évek egyik legizgalmasabb magyar thrillerének nevezte az alkotást, és sokan kiemelték, hogy ritka az olyan hazai film, amely műfaji szinten is működik, miközben társadalmi mondanivalója is van.Kényelmetlen kérdéseket tesz fel Persze a film nem hibátlan. Többen megjegyezték, hogy néha túl sok témát próbál egyszerre mozgatni: családi trauma, bántalmazó kapcsolatok, politikai allegória, pszichothriller-elemek – ezek nem mindig állnak össze teljesen egységes egésszé. Mégis van benne valami rendkívül fontos: bátorság. Bátorság ahhoz, hogy egy magyar film ne csak szórakoztatni akarjon, hanem kérdéseket tegyen fel. Hogy ne csak történetet meséljen, hanem rámutasson arra a különös lelkiállapotra, amelyben sok ember él ma Kelet-Közép-Európában: amikor a szabadság vágyát lassan felülírja a biztonság iránti félelem.Talán ezért működik ennyire erősen az "Itt érzem magam otthon". Mert miközben egy bezárt lakásban játszódik, valójában egy egész ország lelkiállapotáról beszél. És mert a végén a néző nem biztos, hogy megkönnyebbülve áll fel a székből – de valószínűleg sokáig gondolkodni fog azon, mit is jelent valójában az a szó, hogy otthon. SzóMia - Nyitókép: Jelenet a filmből