2026. április 12-én, a magyar emberek - politikai értelemben véve - már kimondták az ítéletet Orbánék felett. Társadalmi elvárás, hogy a felelősségre vonást azok, akik Magyarországot az EU legkorruptabb és legszegényebb országává tették, ne úszhassák meg! Viszont, ha belegondolunk abba, hogy egy boldog, működő országot kell építenünk, akkor be kell látnunk, hogy csak egy helyes út áll előttünk. Ez pedig nem más, mint a társadalmi megbékélés útja.Nem értik...A FIDESZ-KDNP - legalábbis, ahogy kinéz a helyzet - nem igazán érti, hogy mi történt a választás napján. Orbán Balázs, például külföldi beavatkozást vizionál. Pedig ennél egyszerűbb a helyzet. Elege lett az embereknek abból, hogy folyamatosan félelemben éljék a mindennapjaikat, és ne fejthessék ki szabadon a véleményüket. Természetes módon abból is elegük lett, hogy azt hallgassák a propagandától, hogy Ukrajnába kell menniük háborúzni. Az emberek Európához és nem Moszkvához akarnak igazodni, így nyilván az se tetszett nekik, hogy a szövetségi rendszereink (EU, NATO) ellen „kampányoljon” – Szijjártó Péter esetében, hogy dolgozzon? - Orbán. Mindezek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek pénzügyi helyzete nem alakult jól, nem úgy, mint a NER oligarcháinak. Ráadásul a fiataloknak is elegük lett abból, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni, mivel nincs megfizethető lakhatási lehetőségük, merthogy a kormányzati intézkedések nemhogy csökkentették, hanem egyenesen növelték az ingatlan árakat. A szavazatvásárlások visszataszító rendszeréről, valamint a rendszerszintű korrupcióról már ne is beszéljünk. De persze az okokat még hosszan lehetne sorolni.A társadalmi csoportok közötti árkokat - szakadékokat..? - be kell temetni. Nem nehéz belátni, hogy Orbánék az elmúlt 16 évben azért dolgoztak, hogy bebetonozzák a hatalmukat. Többek között a közigazgatást, a médiát, a titkosszolgálatokat, a teljes gazdaságot politikai irányítás alá vonták. A FIDESZ-KDNP a pártállami időket idéző módon viselkedett, és tulajdonképpen visszahozta Magyarországra a kommunizmust. Hithű pártkáderek kerültek vezető pozícióba, függetlenül attól, hogy alkalmas volt-e az adott személy vagy sem, a feladat ellátására.A lényeg a pártkönyv, tehát a szakma teljes mértékben háttérbe szorult. Ennek a rendszernek a kiépítése során számtalan olyan szituáció volt, amikor az egyes társadalmi csoportokra a kormány és a propagandája népharagot zúdított. Elég csak a rendvédelmisekre, egészségügyisekre, pedagógusokra, bírákra, stb. gondolni. A kommunista szalámitaktika tehát csúcsra lett járatva. Ennek az lett a következménye, hogy sokan otthagyták a szakmájukat, és inkább külföldre költöztek, vagy egy teljesen más területen vállaltak munkát. Kialakult a tanár-, orvos-, szakdolgozóhiány. Tehát a FIDESZ-KDNP kormány módszereinek nem csak az adott társadalmi csoport volt a vesztese, hanem az egész ország. Kialakították a félelmen, a gyűlöleten alapuló, egymás iránti szolidaritást nélkülöző társadalmi berendezkedést. Ehhez kőkemény segítséget nyújtott az állami - adófizetői! - pénzből „megtámogatott” propaganda (M1, TV2, HírTv, Megafon, Magyar Nemzet, Mandíner, stb.). Kik ásták ezeket az árkokat, és az elkövetőknek mivel kell ezért fizetniük? Orbán, a választások után nem volt rest kijelenteni, hogy a „nemzeti oldal” megújítására van szükség. Még mindig nem érti, hogy egy nemzet vagyunk, és az, hogy másképpen gondolkodunk bizonyos kérdésekben, attól még minden egyes magyar ember a nemzet része.Ebből is látszik, hogy továbbra is a megosztottságot hirdeti, és nem az egységen dolgozik. Bár ez nem meglepő, mivel 16 éve ezt csinálja. Kijelenthető, hogy az árkokat Orbán és a hithű országgyűlési frakciója ásta. Ez egyértelmű, hogy politikai felelősség, melyet most Orbánnak viselnie is kell, leginkább azzal, hogy visszavonul, ahogy Gyurcsány is tette. A FIDESZ-KDNP által a „székbe ültetetteknek” - mint a a köztársasági elnök, a Kúria elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a Médiahatóság elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke - a társadalmi felelősségüket át kell érezniük. Meg kell érteniük, hogy a rendszerrel együtt nekik sincs semmi keresnivalójuk a pozíciójukban. Nincs más út nekik, csak az, hogy lemondanak. A propagandának szintén társadalmi felelőssége van. A megosztottságot, a gyűlöletet rajtuk keresztül szította Orbán olyan fokra, amelyet már épeszű ember nem volt képes elviselni. Nekik bocsánatot kell kérniük, és a jövőben a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kell törekedniük. Nem mellesleg a kapott állami forrással el kell számolniuk. Az orbáni rendszer felépítésében és közreműködésében részt vevő személyek tehát politikai és társadalmi szinten elszámolással tartoznak nemzetünk felé. Nyilván nem mehetünk el szótlanul az országunk kirablása, és az uram-bátyám rendszer kialakítása, működtetése mellett sem. Rákay Philip szóba hozta, „..és el fognak vinni kihallgatásokra, jön majd a NAV és mindenféle vegzálás”. A választások eredményeit látva, a társadalom bízik benne, hogy a bűncselekmények elkövetői meg lesznek büntetve. Az orbáni rendszer összeomlott és a bűnösök védelme ezzel együtt megszűnt. Tehát nincs akadálya a jogállami keretek közötti büntetőeljárások megindításának, illetve végigvitelének. Rákaynak is tudomásul kell vennie, hogy olyan rend fog kialakulni Magyarországon, ahol nem azért visznek el kihallgatásra valakit, mert más a világnézete, hanem azért, mert - mondjuk - a közpénzzel nem jogszerűen bánt. A társadalmunknak megnyugvásra van szüksége. Ehhez a pártkádereket el kell távolítani, a propaganda állami finanszírozását meg kell szüntetni, és az egyes társadalmi csoportok közötti békét meg kell teremteni. Ez utóbbi egyébként ott lesz majd tetten érhető, ha az egyik társadalmi csoport hangot ad „nemtetszésének”, akkor a többi szolidáris lesz hozzá. Kezdjük el betemetni az árkokat, nemcsak az egyes társadalmi csoportok között, hanem személyes viszonyainkban is! Higgyék el, menni fog! dr. Gaál Lóránt - Melczer Zsolt - AI illusztráció
