

A felsorolásból is kitűnik, hogy az aszály évről-évre súlyosbodott.
Az 1970-es évek elején Magyarországon az öntözésre berendezett és kiépített mezőgazdasági terület nagysága nagyjából 350 000 – 400 000 hektár körül alakult, míg a ténylegesen megöntözött terület az évtized folyamán ennél alacsonyabb, 100 000 és 200 000 hektár között mozgott.
Kiépített öntözési kapacitás: csaknem 350–450 ezer hektár az 1970-es évek közepére a főcsatornák és vízlépcsők fejlesztésével. Ténylegesen öntözött terület: az időjárástól és az aszályoktól függően általában 100 ezer hektár körüli vagy azt meghaladó terület.
1980 körül a magyar mezőgazdaság nagyjából 120–134 ezer hektár (vagy vízjogi engedéllyel és kapacitással majdnem 200–230 ezer hektár) mezőgazdasági területet volt képes öntözni, míg az infrastruktúra és a tervek szerint tágabb értelemben akár 300–500 ezer hektár körüli potenciális vagy részben előkészített terület is szóba jöhetett.
1980-ban kb. 134 ezer hektár volt a megöntözött földterület nagysága, amelyből csak az Alföldön körülbelül 133,6 ezer hektár helyezkedett el. Kapacitás és keretek: A korabeli vízgazdálkodási felmérések alapján a kialakított nagyüzemi (termelőszövetkezeti és állami gazdasági) öntözőberendezések és csatornák elméleti kerete ennél magasabb, nagyjából 200–230 ezer hektáros vízjogi engedéllyel rendelkező potenciált mutatott, noha a tényleges használat az aktuális csapadéktól és évjárattól függött.
Az összeállításból is jól látszik, hogy míg a 70-es években 350-400 ezer hektárt is lehetett volna öntözni szükség esetén, ez a terület mára kevesebb, mint a felére csökkent. (Forrás: KSH)
A felelősség elsősorban a soron következő kormányok, az Antall-kormánytól az ötödik FIDESZ-kormányig terjed. Természetesen a FIDESZ-kormányokat terheli leginkább a felelősség, mivel folyamatosan 16 éven keresztül hatalomban voltak, de ennek ellenére nem tettek szinte semmit hazánk vízmegtartó képességének növelésére. Ezt egy parlamenti bizottsági ülésen Lázár János akkori ÉKM miniszter is elismerte, hogy a Dunán minden képen kellett volna duzzasztógátakat és víztározókat építeni. (Erről itt olvashatsz.)
„Az az őrültség, hogy kiengedjük az édesvizet, sokkal többet, mint ami az országba bejön, ez egy tarthatatlan dolog, és a kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt. Csak árvízvédelmi tározók vannak, amelyek vízvisszatartásra, az ön által képviselt felfogásban teljesen alkalmatlanok. Egy balatonnyi édesvíz megy ki úgy az országból, hogy Afrikában ölik az emberek egymást ezért az édesvízért. Ebben mind korrekt az ön állítása, és ebben nincs a kormánynak egy konzekvens vidékfejlesztési, agráripari szempontokat figyelembe vevő, végig vitt döntése, és ezzel adós mindenki.
De attól, hogy erről valaki sokat tud beszélni, még semmi nem történik, látható az én példámból is. A józan paraszti ésszel: homokba vizet vezetni - nem lesz belőle semmi” – mondta Lázár tavaly decemberben. Szerinte a kérdést egy olyan vidékfejlesztési minisztériummal lehetett volna megoldani, amiben benne van a vízgazdálkodás, benne van az élelmiszeripar, és benne van a teljes agrárportfólió, akkor lehet szegmentálni, és akkor lehet különböző megoldásokat alkalmazni.” (A teljes vitát Lázár János és Keresztes László Lóránt között Itt nézheted meg.)
A FIDESZ kormány 2012-ben végleg bezárta a 240 főt foglalkoztató Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. (VITUKI)
A VITUKI munkatársai szisztematikusan kutatták a vízkészletek mennyiségét, minőségét, s ezekre a pontos mérésekre hivatkozva tudták pl. leállíttatni a bauxitbányászatot és stabilizálni, megvédeni a Hévízi-tó forráshozamát.
Miért is kellett megszűntetni a VITUKI-t? Azért, mert az igen értékes terület a NER fejlesztési tervek látókörébe került. Itt épült fel később 250 milliárd forintért a Nemzeti Atlétikai Központ. Víz és zöld helyett ismét beton.
2012-ben, amikor a klímaváltozás, a globális felmelegedés és a vízhiány miatti aggodalmak már világszerte a legfontosabb kérdések közé tartoztak, a NER rezsim jogutód nélkül megszüntette az ország egyetlen Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetét. A dolgozókat ebocsátották. Az elhagyott épület még 8 évig ott állt üresen. A volt VITUKI-toronyházat végül 2020. decemberében felrobbantották, majd a földdel tették egyenlővé. A helyén épült meg az atlétikai stadion.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2002 és 2010 között működött. Feladata a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízgazdálkodás országos szintű szakmai irányítása volt. Orbán megszüntette a minisztériumot. A minisztérium dolgozóit az Agrárminisztérium vette át. Majd elérkezett 2018. novembere. Az Orbán-kormány egyik nagy ellenségét, a természetvédelmet fejezte le. (A másik ellenség a műemlékvédelem volt.)
Az Agrárminisztériumból majd' 340 szakembert rúgtak ki, és valahogy a természetvédelmi területről kellett elbocsátani ennyi szakembert. Miért is? Mer Orbánt és a NERT nem érdekelte a környezet-, és természetvédelem. Azóta a környezetvédelmi jogszabályokat is „legyengítették”, hogy a környezetszennyező akkumulátorgyárak zavartalanul működhessenek. A természetkárosító tevékenységüket szinte büntetlenül folytathassák. (A környezetszennyező akkumulátorgyárakról Itt, Itt és Itt olvashatsz bővebben.) 2018. november 6-án 10 óra körül a kormányablakon keresztül értesítették az érintetteket, hogy az Agrárminisztérium természetvédelmi szakfőosztályainak majd felét minden szakmai értelem nélkül kirúgták.
A kormány által kommunikált 10 százalék körüli leépítés helyett 44 százalékot rúgtak ki. Szinte kivétel nélkül 14-18 éve ott dolgozó, egyedülálló szakmai és közigazgatási tudással és kapcsolati rendszerrel rendelkező, elhivatott, munkatársat tettek lapátra a közigazgatás modernizációjára hivatkozva. Szinte semmilyen szociális szempont (családanyák, gyereküket egyedül nevelők vagy gyeses álláson lévők stb.) nem számított. Gyakorlatilag az állami természetvédelmet, – ami alá az összes nemzeti park igazgatóság, az össze természetvédelmi tevékenység stb. tartozik – szó szerint lefejezték. (Erről Itt olvashatsz bővebben.)
Az évről-évre egyre aggasztóbb vízhiány nem érte el a FIDESZ-kormány ingerküszöbét, pedig a vízügyi szakemberek folyamatosan felhívták erre a problémára a figyelmet.
Ugyan 2014-ben 820 millió köbméternyi víztározói kapacitás volt előkészítve, de ennek csak töredékét valósították meg Orbán Viktorék 12 év alatt. A 2017-ben elfogadott Nemzeti Vízstratégia vitaanyagában vették számba azokat a lehetséges vízvisszatartási fejlesztéseket, amelyekhez vagy tanulmány, vagy terv készült. A dokumentum hangsúlyozta az aszály miatti vízvisszatartás fontosságát, ennek ellenére az eltelt több mint 10 év alatt 230 millió köbméternyi tározói kapacitás készült el, beleszámítva a 2014-ben átadott, 126 millió köbméter kapacitású Szamos-Krasznaközi árapasztó tározót. Tehát 590 millió köbméternyi víztározó nem épült meg. A vitaanyag által összegzett teljes, fél Balatonnyi tározói kapacitás kivitelezése az akkori becslés szerint 77,5 milliárd forintba került volna. Mai áron ez 240,9 milliárd forintba kerülne. (3,109-es valorizációs szorzóval kiigazítva.)
Egy kis összehasonlítás, hogy mire és mennyi pénzt szórt el a FDESZ-kormány az adófizetők pénzéből, ami csak a jéghegy csúcsa. A vízmegtartás, az öntözés és a paksi atomerőmű hűtésének megoldására az alacsony Duna vízállása miatt aszály idején a FIDESZ-kormányt egyáltalán nem érdekelte.
Szijjártó Péter volt külgazdasági és külügyminiszter a Telex számításait megerősítette, amelyek szerint a magyar kormány addig (A cikk 2025. április 11-én íródott.) körülbelül 1.500 milliárd forint állami támogatást adott a különböző akkumulátorgyáraknak, illetve költött a működésükhöz szükséges infrastruktúra kiépítésére.
A Forbes Magyarország írta meg 2026. 03. 31-én tíz akkumulátor gyár éves árbevétel és adózott eredményét a 2024. év adatai alapján. „Beruházási boom”-ról és mínuszos profitról számol be. A gyorsan növekvő iparág néhány domináns szereplője jelentős veszteségekkel termelt. Három akkumulátor gyár nyereséges volt, viszont hét veszteséget termelt. A legnagyobb veszteséggel a Samsung SDI Magyarország Zrt. zárta a 2024-es évet. 24 milliárd forinttal. (Erről ITT olvashatsz bővebben.)
Tehát 1.500 milliárd forint közpénzt - adófizetők által befizetett pénzt - költött el öt év alatt akkumulátorgyárak építésére, ami az újságcikkből kiderült, hogy a nagyrészük masszívan veszteséges. Pedig az Orbán-kormány az akkugyáraktól várta a gazdasági csodát. Eddig nem jött be. Cserébe viszont az akkumulátorgyárak környezetszennyezést okoznak a hatóságok gyenge kontrollja miatt.
Itt szomorú eseményeket írok le, ami kézelfoghatóan bizonyítja a könyörtelen klímaváltozást. A kiszáradó tavainkról, eltűnő folyóinkról, csak néhányat sorolok fel. De ez is figyelmeztető jel is a jövőre nézve.
Írok néhány sort Paks II. kivitelezésének problémájáról, ami nem választható el a klímaváltozástól, ami miatt a Duna vízszintje hektikusan változik
Aszódi Attila, aki 2014 és 2017 között a Miniszterelnökségen a paksi atomerőmű kormánybiztosa volt a Della című műsorban a következőket mondta:
„Akkor azt mondtam Süli Jánosnak, hogy nem lehet elmenni amellett, amit a természet produkált. […] Azt képviseltem 2018 nyarán, hogy újra kell tervezni a hűtőrendszert.”
Akkor a paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter - Süli János - elhessegette Aszódi Attila aggodalmait, arra hivatkozva, hogy „azt már engedélyezték, a nemzetközi konzultációkat lefolytatták, ezért nem nyúlnak hozzá a hűtőrendszerhez”.
A volt kormánybiztos azt is elmondta, hogy több jelentést is készített 2018-ban, ezek egy része a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergelyhez is lejutott. Annak a szakembernek a véleménye, aki nem mellesleg energetika-, és gépészmérnöki diplomával rendelkezik és nemzetközi szaktekintély a témában, nem érdekelte az Orbán-kabinetet.
A rendszerváltás óta az elmúlt 36 évben a soron következő kormányok mindegyike hozzátette a maga részét, ahhoz, hogy ez az áldatlan vízhiányos helyzet kialakulhasson, ami veszélyezteti a növénytermesztést, ezzel együtt az állattartást és a lakosság ivóvíz ellátását, környezetkárosító hatású, veszélyezteti az infrastruktúrát és a paksi atomerőmű működését. Összességében iszonyatos gazdasági és természeti károkat okoz.
Az Antall-kormány, ami bevezette a földkárpótlást, de nem kontrollálta a gazdák földhasználatát. Ekkor szántották be a vízlevezető árkokat, mert akkor „nyertek” fél holdnyi földet művelhető földet. Az Antall-, és a Horn-kormány termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat a magukra hagyta. Nagy részük tönkre ment, jó esetben egyeseket privatizálták. Az iparra fektették a hangsúlyt. A szocializmusból hátra maradt öntözőberendezéseket nem korszerűsítettek, hanem hagyták nagyrészüket „lerohadni”.
A Medgyessy-Gyurcsány-kormányok sem sokat foglalkoztak a mezőgazdasággal és a vízgazdálkodással, de legalább volt egy Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ahol a szakemberek talán próbálták menteni a menthetőt.
A soron következő Orbán-kormányok végezték a legnagyobb pusztítást a környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén
Az összefoglaló felsorolásból is kitűnik az egymást követő kormányok nemtörődömsége, de a legnagyobb hibát, ami szerintem így utólag történelmi bűn azt a FIDESZ és az Orbán kormány követte el. Reménykedjünk, hogy ez a folyamat az új kormány intézkedései miatt megfordul és gátat szab a további környezetkárosító tevékenységének, kiszáradt tavaink, az elkövetkező években kormányzat és a szakemberek bölcs döntései nyomán végrehajtott intézkedéseinek köszönhetően újra életre kelnek.
Nótárius - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció