Koszi Ferenc | 01.10. 13:30

Amikor az „államadósság” szó hallatán összerándul a gyomrod, mert hirtelen rád szakad az érzés: a saját adósságaid még el sem fogytak, erre meg az ország terhét is cipelned kell – akkor jó helyen jársz. A hitelkártyád tortúrája még élénken él benned, és megfogadtad: soha többé. Párás szemmel nézed, ahogy a kormány ilyenkor pont azt teszi, amit te már soha – tovább növeli a hiányt, és ezzel az államadósságot. Neked.Mi is az államadósság?Az államadósság egyszerűen fogalmazva: az ország tartozása. Minden forint, amit a kormány elköltött, de nem volt rá fedezet – így hitelből oldotta meg. Ezt általában úgy teremtik elő, hogy állampapírt bocsátanak ki, vagy hitelt vesznek fel belföldi és külföldi hitelezőktől. Az adósság nem egyetlen „számla”, hanem az államháztartás teljes terhe: a központi költségvetésé, az önkormányzatoké, és a kormányzati szektor egyéb szereplőié. A lényeg: amikor az állam többet költ, mint amennyi bevétele van → nő az adósság. Ezt hívjuk költségvetési hiánynak. Ha a hiány tartós, az adósság is az lesz. És ekkor bekúszik a képbe a GDP, és elkezdjük az államadósságot GDP-arányosan figyelni. Mivan? A zavar már tetőzik. Még ezt az adósságot is el kell osztani a GDP-vel – ami egy teljesen pontatlan szám?A kaotikus, mégis szükséges mutatóAz államadósság és a GDP kapcsolata olyan, mintha egy hurrikánban próbálnánk papírsárkányt irányítani: elméletben egyszerű, a gyakorlatban minden pillanatban máshova csapódik. Ingatag, dülöngélő, hektikus mutató ez, amely mégis ott trónol minden gazdasági elemzés élén – mert nincs jobb, csak pontosabb illúziók.Koszi Ferenc - AI illusztrációA számok ráadásul hajlamosak önálló életre kelni. Elég, ha a GDP visszazuhan, és máris nagyobbnak tűnik az adósság, pedig egy fillérrel sem költött többet az állam – csak kisebb lett a torta, amin osztozunk. A másik oldalon néha az adósság nő, de a GDP gyorsabb növekedése szépen elfedi, mintha takarót húzna a hiányra: a grafikon mosolyog, te meg vakarod a fejed. Ehhez jön, hogy maga a GDP is egy pontatlan, torz távcső, amin keresztül próbáljuk belőni, mekkora a szakadék. És közben az államadósság sem marad nyugton: kamatok, új hitelek, törlesztések, átvariálások – mintha futó szőnyegen próbálnál egy tál levest egyensúlyozni.Káosz? Abszolút. Szükséges? Sajnos igen. Működik? Meglepő módon néha. De legalább van min szörnyülködni – és legalább már érted, mit nézel, amikor a szomszéd csak bólogat. Miért baj, ha magas? És miért baj, ha rosszul mérjük?Ha az adósság magas, nő a kamatteher (több pénz megy el a semmibe), romlik a hitelesség (a befektetők drágábban adnak kölcsönt), és kevesebb marad oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra – vagyis mindarra, amitől élhetőbb lenne az ország.Ez nem makró, hanem mikro: a te életedben csapódik le. A gond nem csak a szám maga, hanem az átlátszatlanság. Ha a GDP torz, a költségvetés fedett, és az adósság aránya politikai fegyver, akkor az állampolgár sötét szobában matat – miközben mások döntik el, mekkora lesz a következő generáció terhe. A felelős államadósság-kezelés azt jelenti, hogy nem hiányból élünk, nem a jövő terhére költekezünk, és nem hazudunk a számokkal. A jól kezelt államadósság olyan, mint a diéta: fájdalmas, lassú, de nincs nélküle egészség.Záró gondolatAz államadósság nem ördögtől való. A baj ott kezdődik, amikor nem tudjuk, mire költik, vagy amikor a hiány nem egyszeri eszköz, hanem uralkodó szemlélet. Ahogy a családi kasszában, úgy az országban is: ha többet költünk, mint amennyi bevételünk van, annak mindig ára lesz. A kérdés csak az, ki fizeti a révészt? És csak reménykedhetünk, hogy nem a Styx-en hajózunk, és nem Kharón a csónakos. Fun fact:Japán államadóssága a GDP 260%-a – papíron ez horrorisztikus, a világ egyik legmagasabb adósságrátája. Ennek ellenére Japán gazdasága nem omlott össze, mert az adósság túlnyomó része belföldi kézben van, stabil, kiszámítható rendszerben, és az ország hatalmas megtakarítási kultúrával rendelkezik. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? A sorozat további részei: 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.27. 04:30

Az infláció megmutatja, hogyan fogy a pénzed, a vásárlói kosár megmutatja, mire megy el. A GDP pedig azt állítja, hogy ettől mind jól vagyunk. A három közül mégis a GDP a leghangosabb — pedig pont az élet lényegét hallgatja el. Azt mondják GDPHa égnek áll a hajad, amikor meghallod, hogy „nőtt a GDP, tehát jól élünk”, akkor jó helyen jársz itt. Mert valahogy az az érzésünk, hogy termelünk, hajtunk, szolgáltatunk — csak azért, hogy termelhessünk, hajthassunk és szolgáltathassunk. Mintha a gazdaság csak azt kérdezné: „mennyi jött be?”, azt viszont soha, hogy „hogy vagy?”.Mire való a GDP?A GDP — bruttó hazai termék — első ránézésre egyszerű: megmutatja, mennyi értéket termeltünk egy év alatt. Összeadja, hogy mennyit költött a lakosság, mennyit ruháztak be a vállalatok, mennyit költött az állam, és mennyit adtunk el külföldre (mínusz amit onnan vettünk). Mintha egy nagy szatócs boltban lennénk. Ez a szám jelzi, hogy a gazdaság épp erősödik vagy gyengül, növekszik vagy zsugorodik. A kormányok, jegybankok és elemzők szeme is ezen a mutatón van: a GDP a modern gazdaságpolitika egyik fő iránytűje.Mire nem való a GDP?A gond nem az, hogy számoljuk. A gond az, amit nem számolunk. A GDP-t nem érdekli a házimunka, az önkéntesség, a gyereknevelés, a nagyszülők gondozása, a háztáji termelés vagy az ingyenes tartalmak. Minden, ami nem kerül számlára, a GDP szerint egyszerűen nem létezik — pedig ez a társadalmi lét alapja. Nem méri azt sem, hogy közben mi fogy el: az erdő, a termőföld, a tiszta víz, a levegő vagy épp a biológiai sokféleség. A GDP szemében az is növekedés, ha egy várost újjáépítünk egy természeti katasztrófa után, ha nő a gyógyszerkiadás a betegségek miatt, vagy ha palackos vizet kell vásárolni, mert már nem iható a csapvíz. A pénzmozgás nő — az életminőség nem feltétlenül.A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget sem. Lehet magas egy ország GDP-je úgy is, hogy a lakói nagy része szegény marad, és minden növekedés a felső rétegek zsebében csapódik le. A statisztika azt mondja: „sikeresek vagyunk”, miközben rengetegen egyre nehezebben élnek.És ott van az árnyék-gazdaság is: ami illegálisan működik, az vagy nincs benne, vagy torzítja a valós képet — országonként attól függően, mennyit vallanak be belőle. Így a szám gyakran inkább becslés, mint tükör. A GDP tehát fontos, de veszélyesen szűk mutató: megmutatja, mennyit termeltünk, de azt már nem, mennyit vesztettünk közben. A tanulságA GDP jó esetben iránytű — rossz esetben szemfényvesztés. Megmutatja a számokat, de érzéketlen az életünk dolgaival szemben. Azt mondja: növekszünk. Te pedig azt érzed: fáradsz. A statisztika elégedett, a társadalom nem biztos. Pedig lenne jobb megoldás. Léteznek tágabb, emberközelibb mutatók, amelyek a jólétet, a környezet állapotát, az egyenlőtlenségeket és a fenntarthatóságot is mérik. De itt jön a legfontosabb kérdés: kinek az érdeke? Cui prodest? A rendszer alapja és fokmérője évtizedek óta a GDP — és aki ebből profitál, annak nincs oka változtatni rajta.Robert F. Kennedy szavaival: „A GDP mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemessé teszi.” És ahogy Simone de Beauvoir ironikusan megjegyezte: „Ami jó az életben, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen.” Ha egyszer felismerjük, hogy a növekedés önmagában nem cél, csak eszköz, akkor talán nem a GDP lesz a boldogság mércéje — hanem az élet minősége maga.Fun fact:2014-ben az Európai Unió előírta, hogy a tagállamoknak a GDP-be bele kell számolniuk az illegális, de gazdasági értéket termelő tevékenységeket is: prostitúciót, drogfogyasztást és a csempészet bizonyos formáit.Így fordulhatott elő, hogy több ország GDP-je egyik évről a másikra látványosan „javult”, anélkül hogy bárki ténylegesen jobban élt volna — csak belekalkulálták a bűnözés bevételeit. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig A sorozat további részei: 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.22. 16:22

Az előző részben, az infláció kapcsán már találkoztunk a „vásárlói kosár” fogalmával. Akkor még csak eszközként említettük: egy statisztikai módszer, amivel mérni próbálják a pénz vásárlóerejének változását. Most viszont közelebbről is megnézzük, mi ez valójában – és miért sokkal több, mint egy számítási alap. Egy mindennapi történet Amikor meghallod, hogy „az infláció 6,5%”, de a boltban úgy érzed, inkább harminc, akkor nem te tévedsz. Csak nem ugyanarról az inflációról van szó.A statisztikus kosarában van minden, mi szem szájnak ingere – és még néhány apróság: kenyér, hajvágás, téligumi, internet-előfizetés és villanyszámla, interkontinentális rakéta és űrprogram. Csakhogy a te kosaradban nem ugyanaz van. És pont ez a lényeg.Mit jelent valójában a vásárlói kosár?Muszáj, hogy legyen valami, amivel mindent össze lehet hasonlítani. A vásárlói kosár egy képzeletbeli szatyor, amit a statisztikusok pakolnak tele. Összegyűjtik, amit szerintük vásárol egy átlagos háztartás: élelmiszert, ruhát, közlekedést, szórakozást, rezsit, sőt fodrászt és internetszolgáltatást, tanszert és utazást. Ezek árváltozásait folyamatosan mérik, és ebből számolják ki az átlagos inflációt. Ez az a hivatalos adat, amit mindenki idéz, amire mindenki hivatkozik. Van benne valami titokzatos, valami rejtélyes – mintha a statisztika polcain egy láthatatlan kéz válogatná össze, mennyit is ér ma az élet. Miért nem tükrözi a valóságot?Mert nincs olyan, hogy átlagember vagy átlag család. Ha valaki sokat autózik, neki az üzemanyag drágulása fáj a legjobban, ha valaki otthon fűt gázzal, az energiaárak viszik el a családi kasszát, ha valaki sok gyereket nevel, az élelmiszer és a ruha súlya nő meg a kiadásokban. Ezért az infláció mindenkinek más: a hivatalos kosár csak átlagot mutat, te viszont a saját valóságodat érzed a boltban, a csekkeken és a pénztárcádban.Miért fontos mégis ez a kosár?Mert ebből dönt a gazdaság az irányokról. A kormány, a jegybank, a munkaadók és a szakszervezetek mind ezt az adatot figyelik, amikor béremelésekről, nyugdíjról vagy kamatpolitikáról tárgyalnak és döntenek. Ha a kosár eltávolodik a való világtól, akkor torzul a kép, elcsúszik minden felépítmény és nehezedik a megélhetés. Ha viszont jól van összeválogatva, akkor segíthet megőrizni az egyensúlyt a pénz, a fizetés és az árak között. A vásárlói kosár egy rosszindulatú hatalom kezében fegyver is lehet. A tanulságA vásárlói kosár nem csupán statisztika – hanem az ország tükre. Abban benne van, mit eszünk, miben élünk, mire költünk, és hogyan, miből spórolunk. És ha ebben a tükörben nem ismerünk magunkra, az nem feltétlenül a mi hibánk. Lehet, hogy a kosarat újra kellene pakolni – hogy ne csak Gizike és a gőzeke férjen bele, hanem mi magunk is.Fun fact:A magyar statisztikai kosárban ma már rizschips vagy éppen csirke far-hát is szerepel, míg a brit kosárban bakelit lemez és virtuális valóság szemüveg van. A statisztika szerint ezek is hozzátartoznak a „mindennapi élethez”.Az USA-ban a statisztikusok cekkerében a fegyverek és lőszerek nem a „védelem” kategóriában szerepelnek, hanem a „szabadidős cikkek” között – ugyanott, mint a horgászbot és a sakk-készlet. A sorozat korábbi része: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy A sorozat további részei: 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Leitner Szilárd | 03.19. 03:30

Az elmúlt napokban fontos döntés született a világ energiaellátásával kapcsolatban. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) bejelentette, hogy a tagállamok mintegy 400 millió hordó stratégiai kőolajtartalék felszabadításáról döntöttek. Ez történelmi lépésnek számít, hiszen ekkora összehangolt tartalék-felszabadítás ritkán történik.De mit is jelent ez valójában?A világ napi olajfogyasztása jelenleg körülbelül 100 millió hordó. Ha ezt a számot nézzük, akkor a 400 millió hordó mindössze nagyjából négy napnyi globális fogyasztásnak felel meg, ha egyszerre használnánk fel. Természetesen a valóságban ezt nem így alkalmazzák: a tartalékokat hónapok alatt adagolják a piacra, hogy stabilizálják az árakat és csökkentsék az esetleges ellátási zavarokat.Felmerül a kérdés: miért van erre szükség? A világ energiaellátása az utóbbi években rendkívül sérülékennyé vált. Háborúk, geopolitikai feszültségek, kereskedelmi viták és a globális gazdaság ingadozása mind hatással vannak arra, hogy mennyi energia áll rendelkezésre, és milyen áron. Amikor a piac attól tart, hogy kevesebb olaj érkezik, az árak gyorsan emelkednek. Ilyenkor lépnek közbe a stratégiai tartalékok. Fontos azonban látni: ez a lépés önmagában nem old meg mindent. A világ energiaellátása nem egyetlen forrásból áll.Az olaj mellett jelentős szerepet játszik: * a földgáz * az atomenergia * a szén * valamint az egyre növekvő megújuló energiaforrások, például a nap- és szélenergia. A Hormuzi-szoros jelenleg zárva Forrás: YouTube Képernyőkép Miért kulcskérdés az energiafüggetlenség? Egyre több ország próbálja csökkenteni az olajfüggőségét, mert a túlzott függés mindig kiszolgáltatottságot jelent. Ezért látunk világszerte hatalmas beruházásokat az energiatárolásban, az elektromos közlekedésben és a megújuló energiában. A jövő egyik legnagyobb kérdése tehát az: hogyan tudjuk biztosítani az energiaellátást úgy, hogy közben stabil és kiszámítható maradjon a gazdaság is.Magyarország számára is kulcskérdés az energia. Egy ország erejét nemcsak a gazdasága vagy a hadereje adja, hanem az is, hogy mennyire tudja biztosítani a működéséhez szükséges energiát.Ezért fontos, hogy mindig hosszú távon gondolkodjunk: * diverzifikált energiaforrásokkal * erős nemzetközi együttműködésekkel * és olyan gazdasági politikával, amely csökkenti a kiszolgáltatottságot. A mostani döntés tehát egy válságkezelő eszköz, nem pedig végleges megoldás.A kérdés inkább az: milyen energiarendszert építünk a következő évtizedekben?Ti mit gondoltok: a jövő inkább a hagyományos energiahordozóké lesz, vagy a megújulóké? Leitner Szilárd - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nagy László | 03.14. 16:22

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: Miért kellett 8 829 magyar napelemes családot 2024 végéig átnyomni a sokkal rosszabb bruttó elszámolásba, miközben minden szakmai érv az ellenkezőjét mondta?Komolyan: kinek volt ez életbevágóan fontos?Most pedig itt az „új” nagy ötlet: adjunk nekik pályázatot energiatárolóra, és majd mindenki boldog lesz.Hát… nem lesz boldog mindenki.A valóság ennél jóval egyszerűbb – és kellemetlenebb.A 2024 tavaszi hírekben már belengették a pályázatot (vélhetően kampányhangulatban).A jelentős tiltakozás miatt 2024-ben ebből nem lett semmi. Csakhogy ez a verzió pont annyira megoldás, mint ragtapasz egy törött lábra. Ha már pénzt költünk (a mi pénzünket, adófizetői forintokat, jelenleg 100 milliárd forint a keretösszeg!), akkor minimum ipari energiatároló + trafó fejlesztés kombóra együtt lenne értelmes költeni. De ezt valahogy senki nem meri kimondani.És akkor jön a fekete leves.A MAVIR szerint: * 2025 végére 15 131 db háztartási HMKE lesz bruttóban (lejár a 10. éve a telepítéstől számítva), * 2026 végére 20 401 db lesz. Ez már egy kisebb városnyi ember. A többiek nagyon komolyan el fognak gondolkodni azon, hogy érdemes-e pályázni vagy nem. Tényleg mindenkinek dobálni kell az adófizetői pénzt?Miközben a legegyszerűbb megoldás ordít:• visszaadni az éves szaldós elszámolást (amelyeknek gazdaságos műszaki működtetése a folyamatos eszköz avulás miatt is megszűnik)• megalkotni egy rugalmas elszámolási rendszert, amelyben a fogyasztó a saját maga által megtermelt villamosenergiát hasznosítja a saját közösségén belül,• a közösségi energia hatékony hasznosításával és az energiaközösségek létrehozásának támogatásával jelentős mértékben tudná támogatni a magyar közcélú villamosenergia hálózat stabil, kiszámítható működtetését (az un. menetrendezést is).S láss csodát: éppen ezeket a célokat is olvashatjuk a pályázati kiírásban! Ennyi. Semmi bűvészkedés, semmi drága pályázat, semmi hazárdjáték az inverterekkel, energiatárolókkal, ingatlanokkal. Korrekt és gyors. Ráadásul olcsóbb, mert az üzemeltetését az áramszolgáltató végzi cserében az áramszolgáltató szabályozni tudja, hogy melyik trafókörzetben melyik energiatárolóból mennyi áramot kell adnia a fogyasztóknak.De valamiért úgy tűnik, Magyarországon mindig a legdrágább, legbonyolultabb, leglassabb megoldást választjuk. S ehhez még az AB is asszisztál!Talán mert úgy „szebb”? Vagy mert így senki sem kérdezi meg, hogy mi értelme az egésznek?Fotó: YouTube ScreenShotA pályázat buktatóiról még nem is beszéltünk: * az áramszolgáltató műszakilag és gazdaságilag sokkal felkészültebb az üzemeltetésre, mint a lakossági ’laikus’ üzemeltető, * az akkut tűzvédelmi okokból nem teheted akárhová (üzemeltetés szempontjából ez egy un. ’veszélyes üzem’, s majd a biztosítók is megnézik, hogy milyen kockázatokat vállalnak azokra az ingatlanokra, amelyekben van energiatároló), * ha a régi kiviteleződ megszűnt, az új kivitelezőnek teljes felelősséget kell vállalnia a rendszeredért, ha hozzányúl az akku telepítése közben, * ami miatt előbb felülvizsgálni kell a teljes rendszert, * amit nem fizet ki a pályázat, * és a végén a potenciális pályázók háromnegyede simán kiszáll, mert kiderül, hogy jelentős önerő is kell a pályázathoz, * akik pedig pályáznak, azok írásban ahhoz is hozzájárulnak, hogy a FEAK Zrt.-n keresztül a magyar állam ellenszolgáltatás nélkül szerezze meg az inverter gyártókon keresztül azokat az adatokat, amelyekre a menetrendezéshez semmi szüksége, továbbá az áramszolgáltatóknál már léteznek ezek az adatok (csak nem azt akarják, hogy távolról lekapcsolhassa a magyar állam az invertereket?). A kivitelezők többségét pedig már a gondolattól is leveri a hideg veríték: egy újabb nehezen elszámolható állami program? A kivitelezők folyamatosan kapják a rossz híreket: + a kínai állam megszünteti a napelemek és az energiatárolók állami támogatását, ami áremelkedést okoz a piacon; + az iráni konfliktus miatti gazdasági folyamatok miatt ismét romlik a forint; + a pályázat állami lebonyolítója pedig még azt sem tudja megmondani, hogy a pályázati felületen mikor köthet szerződést a fogyasztó az által kiválasztott kivitelezővel, emiatt a kivitelező nem tudja megmondani a beszállítóinak, hogy melyik inverterből/energiatárolóból mennyit és mikorra rendeljen. A legviccesebb - vagy legszomorúbb? - részValaki tényleg azt gondolja, hogy a magyar napelemesek csak úgy, önszorgalomból nem gondolkodnának el a bruttó elszámolás választásán akkor, ha lenne hozzá korrekt elszámolási rendszer? Miért kell mindent csak kényszerrel, parancsszóval, kapkodással intézni? És miért nem kérdezik meg a szakmai szervezeteket?Czepek Gábor államtitkár folytatott egyeztetést a gyártókkal, a kivitelezőkkel, csak éppen a napelemes fogyasztók érdekeit képviselő szakmai egyesületet felejtette el meghívni az egyeztetésekre. Vajon miért?Tényleg ennyire nagy luxus lenne pár órát rászánni arra, hogy valaki olyannal beszéljenek, aki nem csak papíron ért hozzá?A végén az emberben megfogalmazódik a gyanú:Ez a hír tényleg a napelemesekről szól… vagy inkább a választási osztogatásról?Mert ha az utóbbi, akkor legalább ne nézzenek minket hülyének. Cui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert nem a magyar emberek érdeke, az elég egyértelmű. HANEM A MAGYAR KORMÁNY ÉRDEKE ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓK ÉRDEKE, MERT ÍGY SZABADULNAK MEG ATTÓL A FEJLESZTÉSI KÖLTSÉGTŐL, AMELYET NEM AKARNAK MEGFIZETNI. Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 01.18. 22:01

A civilizált újkori zsebtolvajlás prémium változata. Az ÁFA az az adó, amihez nem kell dolgoznod. Elég annyi, hogy a már adózott pénzedből veszel valamit.Minden kiflid egyik csücskét leharapja az állam.Az ÁFA hivatalos arca„Az Általános Forgalmi Adó egy többfázisú, nettó típusú adó, amelyet a termelés és forgalmazás minden szakaszában a hozzáadott érték után kell megfizetni. Magyarországon az ÁFA az állami bevételek egyik legfontosabb forrása. Alap kulcsa 27%, de léteznek kedvezményes, 5% és 18%-os kulcsok is. A fizetendő adót az adóalanyok havonta, negyedévente vagy évente vallják be, a vonatkozó szabályok szerint.”Guánó a gazdaság tetején Az ÁFA olyan, mint a guánó: minden szakaszban rárakódik egy újabb réteg. Először a termelő köteles ráépíteni az előállítási árra. Aztán a következő elosztó a magáét. Aztán a nagykereskedő. És végül a kiskereskedő. Mire hozzád ér, már egy méretes adógeológiai képződmény van a kupacon. A köztes szereplők csak a különbözetet fizetik meg – de te a végén az egészet. Te a végső fogyasztó vagy. Magyarán: a fő támogató, a mecénás. Ha akarod, ha nem. SZJA kontra ÁFA – az adófilozófia csapdáiIgazából kétféle iskola van adóterhelés és kedvezmény szempontból. Az egyik az SZJA dominanciáját preferálja, míg a másik az ÁFÁ-ét. Most már értjük – ha olvastad az SZJA cikket is –, hogy mit jelent ez.Az az állam, amelyik a munkabérek adójából kíván élni, az magasra tornázza a fizetéseket, és onnan húzza ki a közpénzt. Ezért alacsony ÁFÁval terheli a fogyasztást. A logika egyszerű: „dolgozz sokat, majd a fizetésedből lecsippentjük, ami kell”.A másik iskola ezzel szemben az ÁFÁ-t tartja nagyon magasan, és a munkabért terhelő adóból tud látszólagos kedvezményeket osztogatni a népszerűségért. A mechanizmus itt is átlátszó: „kapsz egy kis kedvezményt a fizetésed után, cserébe a kasszánál úgyis mindent visszaveszünk”. A trükk ugyanaz mindkét modellben: amit az egyik oldalon „odaadnak”, azt a másikon észrevétlenül visszahúzzák. A különbség csak annyi, hogy melyik kézzel törik le a kifli csücskét. A matematikus kérdezEzen a ponton elnézést kér a valahol megbújó matematikus. Felteszi a kérdést, amely valójában mindannyiunk torkában ott feszül: „Van annak legalább egy halvány esélye, hogy létezik olyan matematikai módszer, amivel ezt optimálisan lehet csinálni?” A válasz: van. De ez nem az a világ, ahol ilyet használni szokás.Az adórendszer evolúciója – a pénz papjaiA civilizáció története tele van jobbnál jobb, ötletesebbnél ötletesebb adóformákkal. A pénz istenségének felkent papjai évszázadok óta alkotják az újabb technikákat: célzott sarcok, ágazati csapdák, sávos szipolyozások, rétegre szabott adóhálók. Minden ugyanabba a cilinderbe kerül, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nyuszi már nem nagyon bújik elő. És a fáradt valóságMost tegyük félre ezt az ízetlen tréfát. Közösségi pénzre szükség van. Egészségügyre, oktatásra, gyermekvédelemre, tömegközlekedésre, infrastruktúrára. És persze: űrprogramra, afrikai térítésre és keresztes hadjáratokra – a sor végtelen. Ez a közpénz. Ez az, amit közösen adtunk össze, hogy az életünk egy kicsit kényelmesebb, biztonságosabb, élhetőbb legyen. A baj csak akkor kezdődik, amikor elveszíti közpénz jellegét. Mert attól kezdve nem mi döntünk róla. És nem kérdeznek meg többé arról, hogy kinek a kiflijéből hány csücsköt harapjanak le. Fun fact – hol harap a legnagyobbat az állam? A világon a legmagasabb ÁFA-kulcsot ma is Magyarország tartja: 27%. Ez nem csak Európa-rekord, hanem világszinten is a dobogó legfelső foka. Ha lenne ÁFA-olimpia, Budapest rendezhetné a döntőt. A lista másik végén Kanada, ahol a szövetségi áfa 5%, Svájc, ahol a normál kulcs 8.1% és Japán áll, ahol mindössze 10%. Hongkong és Szingapúr gyakorlatilag ÁFA-mentes övezetek – ott a kifli teljes egészében a tiéd. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA Koszi Ferenc – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 01.12. 14:40

Az 5. és 6. részben a KÖZGÁZ alapok sorozatban az adórendszerek misztériumában merülünk el. A személyi jövedelemadóban – SZJA – amit azért fizetsz, mert dolgozol, és az általános forgalmi adóban – ÁFA – amit meg azért, mert elköltöd. Ebben a fejezetben a reflektorfény (és a bonckés) az SZJA-n van. Mert mi lehetne szebb, felemelőbb és magasztosabb annál, mint fizetni azért, hogy életben maradj?Az SZJA lelke – avagy ki harap bele a hamburgeredbe?Képzeld el, hogy megsütöd a világ legfinomabb hamburgerét. Dagasztod a tésztát, apróra vágod a húst – nem darálod, mert a minőség mindenek előtt –, gondosan megsütöd, rétegenként megépíted ezt a konyhai remekművet. Ott van előtted a tökéletes alkotás, már érzed a pirult vaj illatát, látod a szezámmagok ragyogását, és mielőtt az első harapást megtennéd, odalép egy idegen.Rád néz. Rád mosolyog. Majd egy jó nagy darabot lekanyarít a hamburgeredből, és szó nélkül elsétál. Ez az SZJA. Az SZJA kulcsokról rövidenAz egykulcsos rendszer – a Nagy Egyszerűség azt mondja: mindegy, mennyit keresel, mindenki ugyanazzal a kulccsal adózik. A kormány szerint ez: egyszerű, világos, átlátható, és ösztönzi a munkát. Azonban vannak olyan megátalkodottak akik ezt az ösztönző erőt nem átallják vitatni.De most nézzük a másik oldalt.A többkulcsos rendszer logikája: ha többet keresel – nagyobb százalékot fizess. Ez az elv a társadalmi igazságosságot próbálja szolgálni: akinek több jutott, többet is ad vissza. Arányosabb teherelosztás, több bevétel az államnak, kisebb jövedelmi különbségek ugyanakkor a magas kulcs visszafoghatja a munkakedvet, a szürkebér világát szépen felerősítheti, néha annyira bonyolult, hogy még a táblázatkezelő is sír tőle.Belekeveredünk, mint majom a házi cérnábaA legfőbb érv az egykulcsos adóelszámolás mellett az, hogy annyira egyszerű, hogy bárki ki tudja számolni.Ez bizony nem igaz.Mert az SZJA csak a legnagyobb tétel a dolgozók megsarcolásában. A kedvezmények, az elszámolások, a jóváírások, az egyéb szabályozók és a mindenhez is köthető levonások és fizetési kötelezettségek olyan bonyolulttá teszik az adók kiszámítását, hogy egy földi halandó inkább elkövet egy rituális seppukut, minthogy nekiálljon. A rendszerben az SZJA kulcs ugyan a legnagyobb, de a legegyszerűbb alkotóelem. Így számítási szempontból a legkevésbé bonyolító tényező. A vita mégis e körül zajlik késhegyig menően.A politikai matek csodájaA mai átdigitalizált világunkban a bonyolult számítás már okafogyottá vált. Ma a feltételek megkonstruálása a feladat – a többit a háttérben a gépek intézik, észrevehetetlenül, fénysebességgel.Mégis, hosszú ciklusokat töltenek a politikusok szerte a világon azzal, hogy egymást győzködik, „tudományos alapossággal”, óriási, egymást idéző és újrahasznosító tanulmányokkal, amelyeknek a felét senki nem érti, a másik felét meg kár volt leírni.Mindeközben csak azok maradnak ki ebből a harcból, akik tényleg dolgoznak – hogy legyen miből fenntartani a nagy nemzeti matekórát. Ők azok, akik a fejük fölött zajló vitákhoz maximum annyiban járulnak hozzá, hogy az ő jövedelmükre hivatkoznak, az ő adóforintjaikkal dobálóznak, és az ő érdekükben tépik a hajukat. Olyan emberek, akik közben gyakran maguk nem adóznak. Sőt: nem ritka, hogy éppen a leggazdagabbak kapnak adómentességet, valamilyen érezhetően absztrakt, légies háttérfilozófiai megfontolás miatt. És így születik meg újra és újra a politikai matek csodája: ahol a számoknak nincs matematikai, csak ideológiai értékük.Kihez húz az állam szíve?Mostanra már világos, hogy az SZJA nem pusztán számítás, hanem érzelmi térkép. Egyfajta állami szeretetmátrix, ahol szépen kirajzolódik, kit mennyire ölel magához a rendszer.Az egykulcsos SZJA számítás a magas jövedelműeknek kedvez. Nekik arányosan kevesebbet kell odaadniuk a hamburgerükből, és ez szépen segíti őket abban, hogy a holnapi hamburgerüket már wagyu marhából süssék. A többkulcsos rendszer ezzel szemben elsimítaná a nagy jövedelmi különbségeket, vagy legalábbis egy kicsit közelebb hozná egymáshoz az adóterheket. Mert lehetne akár sok kulcs is – annyi, amennyitől a táblázatkezelő is megvakarja a fejét –, de az elmélet lényege mindig ugyanaz: akinek több jutott, az többet adjon vissza.Döntsd el te. Hogy melyik az igazságosabb?A számítást ne féltsd – az majd menni fog. A rendszer úgyis kiszámolja neked. A kérdés nem az, hogy mennyi az adó, hanem hogy kinek írják a szabályokat.Fun fact – az SZJA abszurditásának világrekordjaA svéd adórendszer egykor olyan progresszív volt, hogy az ország egyik legismertebb írónője, Astrid Lindgren (Harisnyás Pippi anyja), egyszer 102%-os marginális adókulcsot kapott.Ez azt jelenti, hogy minden plusz keresett korona után többet kellett volna befizetnie, mint amennyit keresett.Lindgren nem csinált belőle nagy ügyet – csak írt róla egy mesét. A Pomperipossa adómeséje című szatíra akkora botrányt kavart, hogy a svéd kormány kénytelen volt törvényt módosítani.A mese tehát szó szerint megváltoztatta a világ egyik legfejlettebb adórendszerét. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

dr. Zeke László | 05.21. 12:10

Vannak emberek, akik szerepet játszanak a képernyőn, – és vannak, akik egy egész nemzedék gyermekkorává válnak. Levente Péter nem egyszerű televíziós figura volt, hanem a képzelet egyik őrzője egy olyan korszakban, amikor még természetesnek tűnt, hogy egy rajzolt kapcsoló életre kelthet egy világot. Ez az írás nem csupán emlékezés, hanem visszatérés ahhoz az időhöz, amikor a csoda még nem magyarázatra, hanem hitre épült. Levente Péter csodálatos, sorsszerű fordulatokban gazdag történetekkel gazdagította saját élettörténetemet. Ezért is nagyon fontos nekem, hogy a mester 83 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot.Amikor a varázsvilág beszippantottA történet számomra több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött, amikor Móka Miki Zsebtévéje előtt ücsörögtem a varázslat hatása alatt. Abban a fantasztikus életkorban kötöttem barátságot Móka Mikivel, amelyben a valóság és a képzelet határai csodálatos bizonytalanságban mosódnak össze, s amely korban egy „képzett varázsló” hétköznapivá tudja tenni a csodát. Bizsergő gyomorral néztem, hogy egy rajzolt kapcsolóval életr lehet kelteni egy TV-t, hogy bele lehet bújni a készülékbe, hogy napernyő szárnyán lehet repülni, hogy kilép a mesekönyvből a versmondó lány, hogy Frigyes Mester, Takács Bálint és Hakapeszi Maki megelevenednek. Az én egész nemzedékem komolyan vette ezeket a mesebeli alakokat, mégpedig azért, mert Móka Miki is komolyan vette őket, s ezáltal bennünket, gyerekeket is. Érezhetően nem egy szerepet játszott – ez volt az élete. És ha ezt pontosan nem is tudja megfogalmazni egy óvodás, de érezni egészen biztosan pontosabban érzi, mint egy felnőtt. Ezért lett annyi kortársam szívbéli jóbarátja Péter, s ezért kezdődik akkor és ott, a TV előtt az én történetem is Levente Péterrel.Levente Péter - Fotó: a szerző saját archívumábólA felismerés csodájaValamivel később, egy picit nagyobbacska gyerekként egyszer véletlenül láttam Móka Mikit (bennem akkor még nem vált el a szerep a színésztől, ahogyan sokáig azt sem realizáltam, hogy Columbo azonos azzal a Peter Falkkal, akit mindig emlegetnek a film elején) egy televíziós színházi produkcióban. Döbbenettel néztem Móka Mikit, amint rizsporos parókában, díszes rokokó jelmezben hajbókol és színészkedik! Mit keres ott Móka Miki? Mi dolga neki ott? Hogy kerül egyáltalán oda? Ez valami vicc? Mindjárt jön Hakapeszi, vagy Hiszékeny úr? Az egész olyan abszurd volt, mintha ma a köztársasági elnök rózsaszín tütü-ben, balettcipőben eltáncolná a hattyú halálát. Félreértés ne essék! Hülye nem vagyok. A többi színészről mindről tudtam, hogy azok színészek, s el tudtam fogadni a játékszabályokat. Ott és akkor éppen rizsporos parókás szerepüket játszották. No de Móka Miki?! A világos, egyértelmű bevésődés tiszta gondolatként formálódott meg bennem: ő ő és nem más!Égbőlpottyant érzelemKésőbb, gimnazista koromban megkönnyebbüléssel realizáltam, hogy Péter önmagát adja. "Kikopog?" Ezt mindenki tudta, hogy ez bizony nem lehet más, mint Levente Péter és Gryllus Vilmos. (Mindkettő rizsporos paróka nélkül, sőt, a biztonság kedvéért még a hajviselettől is eltekintettek.) Idő közben felnőttem, s úgy távolodtak tőlem a gyermekkori emlékek, mint ahogyan az ember kinő a játszóterek, erdei tisztások bokraiból, fűcsomóiból. Annak a megnyugtató, kellemes tudata maradt meg csupán a gondolataim hátterében, hogy a varázslat folytatódik, csak már nem én vagyok a közönség. Fiatal, félig felnőtt gimnazistaként már nem nagyon néztem az Esti Mesét, de mindig ott ragadtam a TV előtt, ha elcsíptem egy Égbőlpottyant mesét. Rendkívül érdekesnek találtam, hogy pontosan ugyanúgy éreztem magam a képernyő előtt, mint gyermekkoromban. Az volt a benyomásom, hogy komolyan vesznek – mindegy, hogy ovis vagyok, vagy felnőtt.A lélekmentő mesékAztán egyszer csak ott találtam magam Szombathelyen, egészen pontosan a Garasin Rudolf-laktanyában, a Varsói Szerződés katonájaként sorkatonai szolgálatban. Borzasztó kínszenvedésként semmirevaló, mihaszna pazarlásként, agyalágyult hülyeségként, szörnyű igazságtalanságként éltem meg azt, hogy bűn nélkül megfosztanak szabadságomtól, s hogy tökéletes elmeállapotom ellenére tébolydába zárnak. Ilyenkor csak az igazán fontos, valódi értéket képviselő dolgok tudnak segíteni. Anya beszerezte nekem a Vackor meséit és a Rémusz bácsi meséit. (Ha lehetséges lett volna filmeket néznem, s jelent volna meg akkoriban Zsebtévé DVD, nyilván azt is megkaptam volna.) Olyan intenzív élmény volt abban az embertelen környezetben belefeledkezni kedvenc gyermekkori olvasmányaim soraiba, amit nem is tudok szavakba önteni. Rájöttem, hogy már nem vagyok gyerek; elemi erővel tört rám a fájdalom emiatt, kínzó honvágy is gyötört. A honvágy nemcsak Debrecen felé vonzott, hanem saját gyermekkorom felé is. A katonaság, mint szakszerűen intézményesített, gigantikus méretű ökörség hatására kicsit széthullik az ember. Fizikailag és agyilag is „zoknivá” válik. Az érettségire, felvételire összegyűjtött tételes tudását csaknem teljes egészében elveszítettem. Az orosz szókincsem húsz alá csökkent, a cirill ABC bizonyos betűit nem ismertem fel, a jogi egyetemi felvételihez megtanult ezres nagyságrendű tényből, évszámból szinte semmi nem maradt (döbbenettel realizáltam leszerelés után, hogy elfelejtettem mikor kezdődött a középkor). Az érzések azonban nem ismeretek. Azokat nem felejtettem el. Ma is elevenen él bennem a kínzó vágyak emlékezete: a felismerés, hogy milyen fontos számomra a saját gyerekkorom, hogy milyen jó volt nekem gyereknek lenni.Hőseim a falon. Marcus Aurélius és Levente PéterAhogy az egyetemen kezdtem összerakni felnőtt önmagamat. Letisztult bennem, hogy mindezért hálával tartozom szüleimnek, családomnak és persze mindazoknak, akiknek ebben része volt.Ebben az állapotomban, elsős szegedi joghallgató koromban ért ismét egy sorsszerű élmény. Levente Péter és Döbrentey Ildikó Virágbolygó című produkcióját láttam a TV-ben. A műsor nagyszerű volt, de nem ez nyűgözött le igazán. Úgy öntöttek el az emlékek, úgy viharzottak a gondolataim, mint amikor egy felnőtt ember évtizedek elteltével hasra esik a réten, és ismét tíz centiről beleszagol fűbe, megérzi a nedves föld illatát és olyan közelről látja a hangyákat, bogarakat, mint ovis korában. Levente Péter még mindig ugyanolyan jól varázsolt, mint régen? Ez a szakállas, kopasz, szőrös férfiember (akinek egyetlen molekulája sem emlékeztet egy csinos, kedves, aranyos óvónénire) ilyen mesterien bánik a gyerekekkel? Hogy vette ezt észre? Hogyan talált rá így önmagára? Miféle önismeret és mennyi bátorság, állhatatosság kell ehhez? De jó lenne, ha én is így rá tudnék találni egyszer önmagamra!Ekkor lett számomra példakép is Levente Péter. A szegedi albérlet minden falát, ajtaját római jogi latin definíciók és példaképek díszítették. Ekkor került fel – a császár és filozófus Marcus Aurelius mellé – Levente Péter a Virágbolygó egyik műsorújságból kivágott képével.A sors kereke nyughatatlanNyilván az is sorsszerű volt, ahogy Gyöngyi nővérem – már a jogi diplomám megszerzését követően – találkozott Péterrel egy előadáson, s kért és kapott tőle egy Kikopog lemezt, dedikálva részemre. (Péter ekkor még harminc év lemaradásban volt hozzám képest, nem tudta, hogy ki az a Zeke László és azt hitte, hogy a szemrevaló fiatal nő gyermekének szeretné dedikáltatni a lemezt: „Hogy szereti a kisfiú, ha szólítják?” – és bár ez nem igaz, de nővérem nem hagyhatta ki a poént: „Hát úgy, hogy doktor Zeke László”.)A lemez B-oldala, a Sapkamanó történet a Mezítlábi Réten ilyen módon már teljesen felnőttként ért engem utol. Akkor, amikor már pontosan tudtam, hogy miért olyan nagyszerű Ildikó története, miért olyan fantasztikus Gryllus Vilmos és miért zseniális Levente Péter ebben a műben. Rengetegszer meghallgattam a lemezt, gyakorlatilag valahányszor, amikor bajban voltam, vagy szomorúnak éreztem magam.Ekkor már azt is tudtam, hogy nekem is írnom kell. Szükségét éreztem annak, hogy valami olyat létrehozzak, amit senki nem kér számon tőlem, senki nem vár el, ami csak önmagáért való. Szóval alkotás. Megszületett az első könyvem: a „De hol a lélek fogkeféje?” című regény, amire igencsak büszke voltam, s vagyok. Szükségét éreztem annak is, hogy visszaadjak valamit azoknak is, akiktől addig csak kaptam. Ezen emberek hosszú névsorában nagyon elől szerepelt Levente Péter is. Elhatároztam, hogy adok neki ajándékba egyet a regényből.Szinte már meg sem lepődtem azon a szintén sorsszerű fordulaton, hogy első budapesti tárgyalásom előtt arról adott hírt a Népszabadság, hogy Levente Péter a Komédium igazgató-főrendezője, s hogy műsoron van a Sapkamanó, s hogy aznap, amikor lesz a tárgyalás éppen adják a Sapkamanót, s hogy lesz is időm megnézni a darabot.Ez volt a bemutató napja. Az első előadást láthattam (aztán még négyszer néztem meg). Én voltam az egyetlen felnőtt, aki gyerekek nélkül érkezett, a jegyszedők nem kis meglepetésére. Az előadás maga volt a megismételhetetlen csoda. Később tudtam meg, hogy a színpadot ellepő, megbabonázott gyermek-tömeg valójában spontán történés volt, erre Péter és Vilmos sem számított; a későbbi előadásokon dramaturgiai, színpadtechnikai cselfogásokkal igyekeztek megóvni a hangszerek, díszletek épségét. Az viszont tény, hogy legszívesebben magam is felmentem volna a színpadra.Bebújtam a TV-beAz előadás után megszólítottam azzal, hogy mondani szeretnék neki valamit. Miután meghallgattam az előadás utáni stáb értekezlet résztvevőinek gondolatait az előadásról odafordult hozzám: „És most halljuk Zeke Lászlót Debrecenből, mit is akar mondani!” Addigra bemutatott Döbrentey Ildikónak, így együtt hallgatták végig, hogy miért fontos nekem Levente Péter, a Sapkamanók, s hogy szeretnék adni nekik egy könyvet hálából.Ekkor éltem át életem első „Levente Péter cunamiját”. Mint tudjuk Péter eléggé „instant”, lenyűgözően szuggesztív és kifejezetten extrovertált ember, komoly előadói tálentummal, eredeti szellemességgel. Nem akármilyen élmény ezzel első alkalommal szembesülni! Boldog voltam, hogy ezt átélhettem, s hogy kifejezhettem valamit azokból az érzésekből, amiket most összeszedettebben, precízebben próbálok megfogalmazni. Komoly megtiszteltetésként kezeltem, hogy meghívtak közös munkára az „Ez is valami?” című televíziós produkcióba, s társforgatókönyv-íróként bepillanthattam a műhelymunkájukba, s részt vehettem a forgatáson. Úgy éreztem, hogy „beleugrottam” a TV-be, valahogy úgy ahogyan Móka Mikitől láttam a Zsebtévében.A barát, az ember, a mester, a példaképA közös munkánál csak a családi kapcsolatok, barátságok elmélyülése jelentett nagyobb örömet. Összebarátkoztak a családok, vendégeskedtek nálunk Debrecenben, Olcsvaapátiban, mi is náluk Budapesten és Héregen. A héregi kertben a valóságban is megláthattam, hogy milyen az a Mezítlábi Rét. Amikor pedig a nővérem festményeiből összeállított kiállítás megnyitóján elmondta Örkény István „A dal” című egypercesét teljesen visszaigazolódott, hogy miért is került fel a képe a szegedi albérlet falára. Ugyanis a dal arról szól, hogy mindenkinek van valamije, amit csak ő tud igazán. A hitelesség ilyen egyszerű, direkt módon tud igazán visszaigazolódni.Az is sorsszerű, hogy életem legfontosabb pillanatai közül néhányon jelen volt (fogta Apa kezét a halálos ágyán, jelen volt az esküvőmön), valamint, hogy megosztotta velem az ő életének is néhány nagyon fontos történését (kicsit azok részesévé is tett). Ezáltal az is hitelesen cseng fülemben, ahogy néha „fogadott fiaként” emleget.Mindezért írtam meg négy éven keresztül a „Döbrögi újra száguld!” című regényemet, amelynek szövevényes szerkezetében, s amelynek több száz oldalán a pozitív cselekményszál a Kikopog? lemez B oldalának húsz percéből bomlik ki.Ehhez a poszthoz most mellékelek fotókat, amelyeket magam készítettem Péter bátyóéknál, s amelyek nemcsak ezeknek a csodálatos találkozásoknak az emlékét őrzik, hanem bizonyítékai annak, hogy a Mezítlábi Rét nemcsak a mesében létezik, hanem a maga valóságában ott van ennek a mesebeli embernek a házában.Isten éltesse sokáig Levente Pétert! Zeke László - Nyitókép: Levente Péter - Fotó: A szerző archívumából

SzóMia | 05.20. 08:55

Most Te is részese lehetsz egy különleges film megszületésénekEgy új magyar film készül, amely az emberek és a lovak közötti különleges kapcsolatot, valamint a trauma feldolgozásának mély, emberi folyamatát mutatja be.A készülő alkotás egyszerre érzékeny pszichológiai dráma és vizuálisan is izgalmas történet: mély érzelmi rétegek mellett fordulatos, látványos jelenetek is helyet kapnak benne, amelyekben egy ló kiemelt szerepet játszik.A film középpontjában egy fiatal nő története áll, aki váratlanul lovakkal való munkára kerül, és kénytelen szembenézni mindazzal, amitől hosszú ideje menekül – köztük saját félelmeivel és múltjának feldolgozatlan traumáival.Egy történet a félelemről, a kapcsolódásról és a gyógyulás lehetőségérőlA film főszereplője, Emily, egy visszahúzódó fiatal nő Angliából, aki egy eldugott magyarországi vidéki farmra érkezik, hogy elrejtőzzön a múltja és az emberek elől.Fotó: A film főszereplője, EmilyÁm hamar kiderül, hogy tévedésből lovakkal való munkára osztották be – pedig retteg tőlük.Anna, a határozott, mégis intuitív tréner vezetésével Emily kapcsolatba kerül Táltossal, egy különleges lóval, akinek reakciói mintha Emily saját, elfojtott belső világát tükröznék vissza. Ahogy a fiatal nő próbál alkalmazkodni az új helyzethez, korábbi traumái egyre váratlanabb módokon kezdenek felszínre törni.Lépésről lépésre mégis elkezd kialakulni közte és Táltos között egy törékeny bizalom. Ám amikor Emily szétszórtsága veszélybe sodorja ezt a kapcsolatot, döntenie kell: képes lesz-e jelen maradni a félelmei közepette, vagy ismét a menekülést választja.A film mögött személyes történet állA film írója és rendezője, Sinkovics Andi több mint 15 éve foglalkozik filmezéssel. Tanulmányait a neves London Film School intézményben végezte, ahol több kisjátékfilmet is rendezett.Az új film különösen személyes számára: saját élményei és lovasterápiás tapasztalatai inspirálták. „Rendezőként mindig is azok a történetek érdekeltek, amelyekben a karakter személyisége valamilyen változáson megy keresztül. Mivel én magam is gyógyultam lovasterápián keresztül, úgy éreztem, hogy ez kiváló alap lehet egy pszichológiai történethez” – meséli Sinkovics Andi. A történet eredetileg egy teljesen más irányból indult: egy korábbi, Amerikában játszódó vígjátékötletet kellett újragondolni finanszírozási okok miatt. Ebből született meg végül egy mélyebb, személyesebb történet – egy magyarországi farmon játszódó dráma egy traumatizált fiatal nőről, amely mégis reménnyel zárul. „Szeretném, ha a film azt üzenné a nézőknek, hogy bármivel is küzdenek az életben, nem kell lemondaniuk a boldogságról” – fogalmaz a rendező. A film egyúttal a lovasterápia lehetőségeire is szeretné felhívni a figyelmet.Közösségi erővel készül a filmA produkció különlegessége, hogy közösségi támogatással valósul meg. A támogatók nemcsak nyomon követhetik a film születésének folyamatát, hanem javaslatokat is tehetnek arra, hol és kik közreműködésével valósuljon meg az alkotás.A film hírlevelére feliratkozók első kézből követhetik végig az útját az első ötletektől egészen a filmvászonig – és azon túl is. Emellett értesítést kapnak arról is, mikor válik elérhetővé a film.További információ és feliratkozás a film hírlevelére: Far From It All – hírlevél és részletekA rendezőrőlSinkovics Andi vajdasági származású filmes, aki több mint 15 éve dolgozik a szakmában. Média-, film- és kultúratudományokat tanult a University of East London egyetemen, majd posztgraduális diplomát szerzett a London Film School intézményében.Az iskola évei alatt több rövidfilmet rendezett, köztük a Kyoto Rain című vígjátékot, amely nemzetközi filmfesztiválokon is szerepelt. Azóta szabadúszó producerként, író-rendezőként és vágóként dolgozik; közösségi médiás videók mellett játék- és animációs rövidfilmeket is készít.A kisfilm forgatása várhatóan idén szeptemberben kezdődik. SzóMia - Nyitókép: képernyőmentés a filmből

SzóMia | 05.08. 20:22

Miért kulcskérdés ma a természet és az állatok védelme?A világ ma egy különleges évfordulót ünnepel: David Attenborough 100 éves lett. Egy ember, aki egy évszázad történelmét élte végig, és ebből több mint hetven évet a Föld szépségeinek megmutatásával töltött. Nemcsak lenyűgözött bennünket, hanem tanított is – felelősségre, tiszteletre, és arra, hogy a bolygó nem a miénk, hanem közös otthonunk. Kevés olyan ember van, aki annyit tett volna a természet megértéséért és megszerettetéséért, mint ő. Generációk nőttek fel a filmjein, miközben észrevétlenül tanultunk meg valamit, amit ma már alig lehet elégszer elmondani: a természet nem díszlet az életünkben, hanem maga az élet alapja. Több, mint természetfilmesAttenborough filmjei nem csupán gyönyörű képek egymásutánja. Az ő munkássága arról szól, hogy minden mindennel összefügg — a legapróbb élőlénytől a legösszetettebb ökoszisztémákig. Amit ő évtizedekkel ezelőtt megmutatott, ma már kézzelfogható valóság: az emberi élet minősége elválaszthatatlan a környezet állapotától. „Nem a Föld van veszélyben, hanem az az élővilág, amely nélkül az ember nem létezhet” – figyelmeztet évtizedek óta. És igaza van: a klímaváltozás, az élőhelyek pusztulása vagy a túlhasználat nem távoli fenyegetések, hanem mindennapi valóság. Magyarország sem kivételGyakran hisszük, hogy a környezetvédelem globális ügy, és a megoldások is „valahol máshol” születnek. Pedig a természet megőrzése helyben kezdődik. A vízkészleteink állapota, a mezőgazdasági területek minősége, az erdők védelme vagy az állattartás körülményei mind rólunk szólnak. Egy ország élhetősége nemcsak a gazdaság teljesítményén múlik, hanem azon is, milyen állapotban van a természeti környezete. A tiszta levegő, az egészséges ivóvíz, a fenntartható élelmiszer-termelés és az állatokkal való méltó bánásmód nem luxus – létfeltétel. Az empátia próbája: állatvédelemA természetvédelem és az állatvédelem kéz a kézben jár. Az állatok nemcsak az ökoszisztéma részei, hanem érző lények, akiknek jóléte erkölcsi kérdés is. Hogy hogyan bánunk a háziállatainkkal, mit engedünk meg az állattartásban, hogyan óvjuk a vadon élő fajokat – mindez arról árulkodik, milyen társadalmat építünk.Egy közösség, amely figyel az állatokra, általában egymásra is figyel. Az empátia, a felelősség és a hosszú távú gondolkodás itt kezdődik, és kihat a közösségi döntésekre is.Közös felelősség – közös jövő A természet és az állatok védelme nem néhány szakember dolga, hanem mindannyiunké. Az, hogy mit vásárolunk, hogyan közlekedünk, vagy hogyan bánunk a környezetünkkel, nem apróság: ezek a döntések alakítják a jövőt. A fenntarthatóság nem mellékszál, hanem az élhető jövő alapja – Magyarországon is.Attenborough üzenete száz év után is tisztán cseng: a kérdés nem az, megengedhetjük-e magunknak a természet védelmét, hanem az, megengedhetjük-e annak hiányát. Egy élhetőbb, tisztább, zöldebb Magyarország – közös felelősségünk. Tegyünk érte nap mint nap, a természetért, az állatokért, és egymásért. SzóMia - Nyitókép: David Attenborough - Fotó: britannica.com

SzóMia | 05.05. 11:50

2026 május 9-én, szombaton a 125 éves Fészek Művészklub tiszteletére kerül bemutatásra Török Ferenc legújabb kísérleti dokumentumfilmje, a Fészek Klub, méghozzá ott, ahol a történet maga is életre kel: a legendás klub falai között.Az este nem csupán egy premier lesz, sokkal inkább egy közös ünnep. Egy alkalom arra, hogy betekintsünk egy ikonikus hely múltjába és jelenébe, miközben együtt élvezhetik a vetítést, beszélgetéseket és az éjszakába nyúló zenét a látogatók. A programban Sándor Pál és Török Feri részvételével egy izgalmas kerekasztal-beszélgetés lesz, és ezen a napon többször is levetítik a filmet. Az estét jazz koncert és DJ szettek teszik teljessé. A fellépők: Pándi Balázs jazz koncert feat. Sabák, Frenk, Soraya A Fészek Művészklub Budapest belvárosában található, a Dob utca és a Kertész utca sarkán. A klubot 1901-ben alapították, Budapest gazdag művészei: zenészek szobrászok, festők, színészek, énekesek és komédiások. Már a 20-as években a főváros meghatározó kulturális központja lett a Fészek. Legendás kertje és csodás étterme volt emeletes körterasszal, páholyokkal és minden este zenés kabaréműsorral.Egészen a második világháborúig sikeresen üzemelt a klub, bár a harmincas évek végén a zsidó-törvények és a fasizálódó közhangulat egyre zaklatottabbá tette a napi működést, híres művészek jártak ide, akik közül sokan zsidó származásúak voltak. (pl. Gaál Béla filmrendező) 1945 tavaszán a „felszabadító” orosz tankok a Fészek Klub épületét német lőállásnak tekintették, és lebombázták a bejáratot. A Fészek Művészklub ma is ugyan ott áll, ahol 1901-ben megépült, falai őrzik a történelem igazságát. A film forgatókönyvét a rendező, Török Ferenc és Papp Bojána írták. Az operatőr Nagy Zágon, vágó Hegedűs Csenge, a zeneszerző Pándi Balázs. Koreográfus Papp Tímea, a stylist pedig Bognár Hajnalka. Narrátor Máté Gábor. A látványt Takács Eszter tervezte, a producer Turán Eszter. Főszereplők: Hegyesi Soraya, Liszka Tamás, Hutvágnes Panni, Földes Öti László, Torma Gábor Frenk. A Fészek Klub gyártója és forgalmazója a Moviebar Films. „A Fészek nekem már gyerekkorom óta fontos, meghatározó találkozási pont. Ráadásul volt egy időszak, amikor az egyesület elnöke is voltam és belülről is megtapasztalhattam a klub működését. Filmem a múlthoz és a jelenhez is kötődik, a 100 évvel ezelőtti 25 éves évfordulóra írott Heltai Jenő szöveget idézzük Máté Gábor jelenkori hangján. „Mi énekesek, festők, szobrászok, színészek, építészek, muzsikusok, írók, egy fészek százféle lakói százféle módon, de ugyanazzal a hittel és alázatossággal szolgáljuk az urat, kinek neve Szépség”. Nagyon pontos a szöveg, olyan, mintha Heltai ma is élne, és megkértük volna, írja le a gondolatait abból az alkalomból, hogy szülinapos lett a Fészek. Hiszen Heltai szövegéhez hasonlóan ez a film maga is arról szól, hogy egy kis közösség meg tud-e maradni a történelem viharában." Török Ferenc„A Fészek Klub számomra mindig egyfajta misztikus, vonzó térként létezett. A nagybátyám a nyolcvanas években ide járt kártyázni, és a családom többi tagja révén is a vasárnapi ebédek alatt gyerekként hallgattam az anekdótákat a Fészekről.Az SZFE időszakában már aktív kapcsolatba kerültem a Klubbal. A diplomafilmemet, az Emil-t is itt forgattam, így a hely nemcsak mítosz maradt számomra, hanem személyes alkotói térré is vált.Később az Ivan & The Parazol zenekarral készítettünk egy egysnittes zenei anyagot a klubban ezek az élmények tovább mélyítették a kötődésemet.A most elkészült film egy független alkotás, amelyet egy lehetséges nemzetközi sorozat pilotjának szánunk. Hosszú távú terveink között szerepel egy fikciós sorozat fejlesztése, amely tovább bontaná ezt a gazdag történeti és kulturális világot.Külön megtiszteltetés volt együtt dolgozni Török Ferivel, aki az egyik legnagyobb hatású kortárs, magyar rendező számomra. ” Turán Eszter producer / Moviebar Films SzóMia - Nyitókép: Fészek Művészklub

Dr. Ternovácz Dániel | 02.13. 22:04

Egy húszéves srác tojást süt reggelire, vastagon ketchupba borítja, míg egy másik jelenetben arénakoncertet ad. Pogány Induló húszéves korára szinte mindent elért, amit magyar rapperként el lehet érni, és egyedülálló sikert tudhat magáénak. Ritka pillanat, amikor az HBO magyar produkció mögé áll: a "Pogány Induló – Vajon mit mondana anya" című négyrészes dokumentumsorozat ezt a kivételes pályát követi végig, miközben a színpad mögötti, esendő embert mutatja meg.A kiemelkedő siker jól ismert velejárója, hogy akit a publikum bálványoz, felsőbbrendűként csodál, az a kulisszák mögött pont olyan ember, mint mindenki más, törékeny egészséggel, újra és újra elkövetett hibákkal, családi és magánéleti traumákkal, függőséggel, a felnövés mindenféle csalódásával. Ezeken az időszakokon keresztül kísérhetjük végig Szirmai Marcellt, aki a tinédzser évei végére szinte minden sikert elért, amit Magyarországon a könnyűzenei életben elérhetett.Ki az a Pogány Induló?Szirmai Marcell és menedzsere/producere (Mihálku Balázs alias Zomblaze) által megalkotott ikon egy Z generációs rapperfigura, aki a műfaj hagyományos témáiról, a gettóról, az utcai életről, szerekről, pénzcsinálásról rappel egyedi mély hangján. Mit jelent magyar rappernek lenni – erről a Bëlga vagy legkésőbb Krúbi óta tudjuk, hogy egy olyan szerepet, amelyet nem kell túl komolyan venni. Bele lehet bújni, egyszerű üzeneteket könnyen és gyorsan tömegekhez eljuttatni, de legfőképpen magát a szerepet parodizálni.Pogány Induló - Forrás: YouTube képernyőkép Pogány Induló dalai hiába szólnak valamilyen gettóéletről. A sorozat tanúsága szerint irigylésre méltó szeretetben nőtt fel. Korán hegedülni és zongorázni tanult, szavalt és vlogolt. A család minden koncerten ott van, és a fellépések után együtt örülnek a backstage-ben. A rap számára egy kifejezési forma vagy egy póz, amelynek köszönhetően a Covid utáni Magyarországon villámgyorsan a csúcsra jutott. Népszerű dalai egyenként tízmillió feletti megtekintést tudhatnak maguknak (Afro Beat, Gettó Csirke, Úgy hiszem, Egy/kettő, Székelykapu). A sorozatnak nincs külön érdeklődése a rap műfaja vagy az underground iránt. Egyetlen tárgya van a felvételeknek és az elhangzó beszélgetéseknek: Szirmai Marcell. Fontos szereplő Marcell anyja és apja, akik gyakran megszólalnak, és szinte kizárólag a fiúkról beszélnek. A mindennapos dokumentálás járulékaiA produkció egyik előzménye a KIX című dokumentumfilm, amely éveken keresztül követi egy periférián élő gyerek történetét, Révész Bálint és Mikulán Dávid alkotása, amely egy tragikus eseménnyel ért véget. Hasonló technikával dolgozott Tóth Olivér Márk, aki a tinédzser Szirmai Marcell mindennapjait kezdte kamerára venni évekkel ezelőtt, miközben nem tudhatta, hogy Pogány Induló gyermekkorát örökíti meg. A Pogány Induló-sorozatban kirajzolódik az a sajátos világ, amelyben Szirmai Marcell mozog. A szentesi kollégium összeláncolt hűtőszekrénnyel, panellakás, a szegedi underground élet, fesztiválok, a budapesti koncerttermek a Tolditól az MVM dome-ig. Ahol a főszereplő megfordul, oda követi a kamera, és minden rezdülését megörökíti.Ki nem kényszerített konfrontációÉrdekesség, hogy Pogány Induló esetében nem a lázadó rapper kezdett el konfrontálódni a hatalommal, hanem a hatalom kiáltotta ki Pogány Indulót közellenségnek. Egészen konkrétan a kábítószerügyi kormánybiztos és a kormányközeli média a kábítószer elleni kampányba építette be az előadó koncertjeit és különböző megnyilvánulásait. A sorozat egyik legtanulságosabb pillanata, amikor maga a főszereplő beszél a történtekről: „Nem fogok drogot árulni, meg marketinget csinálni a drogból, de azt, hogy » szívtatok ma rendesen? «, ha ezt is már nem merem kimondani, akkor mit mondhatok? (…) Csak ezt nem értik meg, hogy én nem a kormányt kritizálom, hiába egy szar, hanem én azokat az általános problémákat dolgozom fel egy zenében, ami kormánytól függetlenül létezni fog.” Mit nyertünk egy Pogány Indulóról szóló dokumentumsorozattal? A dokumentumfilm nem ad választ arra, hogyan jut el valaki húszéves koráig tízmilliós nézettségig és arénakoncertig. Ezt a kérdést meghagyja a szociológiai és pszichológiai elemzéseknek, hiszen erre a rajongó tömegekben keresendő a válasz. A maga feladatát azonban a stáb elvégzi: a jelenséget átélhetővé és emberléptékűvé teszi. Aki tehát a siker receptjét keresi, nem itt találja meg. Aki viszont végignézné, ahogy Szirmai Marcell reggel tojást süt, majd ketchupba borítja, az nem fog csalódni. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot

Menyhárt Tamara | 02.12. 19:55

A hang egy olyan inger, amit már a magzat is hall. Finom rezgések, varázslatos dallamok segítenek összekapcsolódni, gyógyítani, egységben tartani és fejlődni. Ez a művészet Hazay Annamária zenepedagógus egyéni kincse, amit sok éve nyújt babáknak és szülőknek – különleges módokon.- Hogyan érkezett az életedbe az a fajta közvetítése a zenének, amit végül életpályádnak is tekinthetsz?Valójában már kisiskolás koromban a közösségi éneklésben tudtam leginkább feloldódni, kiteljesedni, a harmóniát ott találtam meg a leginkább. Nem volt kérdés, hogy pedagógus leszek, de mielőtt elkezdtem volna intézményben tanítani, jött egy izgalmas felkérés egy művelődési háztól, hogy tartsak óvodásoknak zenefoglalkozásokat. Akkor még tényleg nem sejtettem, hogy ez a közeg lesz a hivatásom otthona. Van egy szép fejlődési íve a zenével, elsősorban énekléssel kapcsolatos tevékenységeim építkezésének. Az én esetemben azonban az irány fordítva történt, mert először, 2003-ban óvodásokkal, utána kisgyermekes családokkal kezdtem énekelni. 2014-ben köteleződtem el a testvérem, Hazay Tímea által vezetett, A Te Hangodat Ismerem Alapítványhoz. Koraszülött intenzív osztályokon az énekléssel oldjuk a szorongást. 2024-ben pedig Barta Zsuzsanna anya-magzat kapcsolat-analitikussal karöltve dolgoztuk ki a várandós édesanyáknak szánt csodálatos módszerünket, az Anya-magzat HANGolódót. “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” - Hazay Annamária - saját archívum- Már a magzatoknak is énekelsz, a koraszülött osztályon fejlődő inkubátor-lakó pici babáknak is és persze a togyogós és óvodás korosztálynak is. Ez széles skálája a lehetőségeknek, más-más helyzetekben műveled a kodályi tanítást. Mesélnél ezekről? Az egyik legszebb, sokat eláruló, sokszor idézett gondolat Kodálytól, hogy “ Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.” A hivatásaim minden területén ezt tartom fókuszban. Azt hiszem, leginkább akkor vannak érzelmi biztonságban a gyerekek, ha jól vannak a szülők. Persze 90%-ban édesanyákkal találkozom, így elsősorban az a feladatom, hogy egy olyan biztonságos térbe hívjam őket, ahol anyatársakként is tudnak tekinteni egymásra. A várandósság hosszú hónapjaihoz is rengeteg félelem, szorongás, aggódás párosul. Azt hiszem, itt kell igazán tudatosnak lenni az anyáknak, hogy a kihívások ellenére tudjanak dedikált időt szánni a méhükben fejlődő kisbabáikra, aki várja és igényli a kapcsolódást. Nem lehet úgy tekinteni egy újszülöttre, mintha onnantól kezdené a tapasztalást, tanulást. Már 9 hónap impulzusaiból, megfigyeléseiből le tud vonni következtetést. Pl. ha az édesanyja sokat dúdol, énekel a várandósság idején, ami támogató (stresszoldó) hormonokat (oxitocint, endorfint, szerotonint, dopamint) termel, akkor azokban a percekben a kisbaba is nagyobb biztonságban érzi magát. Feltételezhető, hogy ezeknek a gyerekeknek mindig is fontos lesz a zene az életükben. Itt hoznék egy másik Kodály gondolatot. Amikor megkérdezték tőle egy párizsi konferencián, hogy mikor kezdődjék a kisgyermek zenei nevelése, hirtelen azt mondta: "a gyermeke születése előtt 9 hónappal". Később saját magát javította: "az édesanya születése előtt 9 hónappal". Fontos tényező, hogy az anya milyen zenei kultúrát hordoz, mennyire természetes számára a napi szintű éneklés. Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek. - Már felnőtt gyermekeid vannak. Ők is követnek téged a zene ösvényén?Mindketten ugyanannak az iskolának voltak zenetagozatos diákjai, ahol nem csak én és testvéreim, de nagyapjuk és nagyanyjuk is tanult. A mi szüleink számára is, és nekem is egyértelmű volt, hogy erre az ösvényre tereljem őket. A fiam gyönyörűen hegedül, néhányszor még van módunk együtt muzsikálni. Lányom furulyázott, citerázott, népi énekelt, de most felnőttként csak kedvtelésből énekelget. Az bizonyos, hogy mindkettőjüknek meghatározóak voltak a kóruséneklés évei."Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek" - Hazay Annamária - saját archívum- Vannak visszajelzések a szülőktől a későbbiekben, amikor felnőnek a gyerekek? Bizonyos, hogy hatással vagy rájuk az énekeddel, a muzsikáddal.Csodálatos érzés, amikor hosszú évek elteltével meglepnek egy-egy felvétellel, amint éppen valamilyen hangszeren játszik a már iskolássá cseperedett gyermek, vagy éppen éneklési versenyen van. Sokszor kapok köszönő, elismerő levelet édesanyáktól, hogy megköszönjenek egy-egy sikeres felvételit mondjuk egy zenetagozatos iskolába. Hiszik, hogy az alapokat akkor tettük le, amikor az én zenefoglalkozásaimra járt a gyermekük kicsi korában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülőnek nagyobb az érdeme, hiszen ő fogta meg babája kezét hétről-hétre és jöttek el együtt, így a szülőnek is fontossá vált a közösséghez tartozás. - Gyermekversek megzenésítésével is foglalkozol, CD-d és foglalkoztató füzeted is jelent meg, valamint a youtube csatornán is megjelentél. Vannak még ehhez hasonlatos terveid?Volt egy szép és viszonylag rövid időszaka ennek a szárnypróbálgatásnak is, és hiszem, hogy csúcsra lehetett volna járatni, mert nagyon szerették a Kék Katica koncerteket. De túl sok áldozattal, idővel, energiával járt volna mindnyájunktól, ha többet vállaltunk volna. 2018-ban kezdődött, Német Robi barátom hirtelen elkezdett gyerekverseket írni, és olyan megkapó, humoros nyelvezete volt, hogy azonnal nekiültem megzenésíteni jó párat. Ezeket csak úgy viccből elküldtem a barátaimnak, akik egyből megszerették őket, dallamtapadásuk lett, ők bátorítottak, hogy vigyük közönség elé. Nagyon szép emlékeim vannak erről, no és ebben a formációban basszusgitáros szerepe volt a fiamnak is. Venczel Mónika énekesként, Újj Zsombor hegedűsként játszott velünk. - Számtalan, nagy tömeg előtti fellépéssel is büszkélkedhetsz, szabadtéri rendezvényeken is szerepelsz. Az előadóművész könnyen átáll egy bensőséges magzatnak szóló, akár egyéninek is nevezhető éneklésből egy szabadtéri nagy rendezvényen történő fellépésre?Úgy gondolom, mind a kettő inkább segíti egymást. A nagy létszámú, energikusabb, lüktetőbb rendezvény után az ember vágyik a csendre, nyugalomra, és fordítva. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább a csendre koncentrálok, már nem szervezek és nem is nagyon vállalok nagy koncerteket. Azt hiszem, sokkal inkább abban kezdtem el hinni, hogy akkor tudunk igazán egymásra figyelni, meglátni a másik ember lelkét, ha kisebb közösségekben vagyunk. Furcsa lehet, de nem esik nehezemre elbúcsúzni az életem egyes szakaszaitól, mert minden következőnek várom az újdonságait, kihívásait. Talán a gyerekeim is meg tudják erősíteni, hogy az ő fészek-elhagyásukat is inkább örömmel éltem meg, mert végtelenül büszke voltam/vagyok rájuk, hogy felelősségteljesen el merik indítani a saját életüket. - Hogyan él meg a mai Magyarországon egy szabadúszó előadóművész, zenepedagógus? Vársz valami könnyítésre, támogatásra, vagy nem reménykedsz ebben? Mik a vízióid a jövődet illetően?Merjem leírni, hogy nehezen? ...nehezen. Szomorú látni, hogy hány és hány tehetség nem jut egyről a kettőre a megfelelő kapcsolatrendszer nélkül..., és látjuk ennek ellentettjét is, ugye. Az is fájó számomra, hogy szakmán belül nem tiszteljük egymást. A lelki tisztaság hiányzik. Azonban nagyon hiszek a kis közösségek erejében. Erre kell fókuszálni. Azokra a családokra, akiknek igényük van a lelki harmóniára is és azt nem külső ingerekkel, hanem belsőleg akarja építeni. Idén lenne 100 éves a Nemzet Művésze, Kallós Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, tőle idéznék: “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” Egyre élesebb a tónusa ennek a mondatnak. És addig maradunk Emberek, amíg figyelünk a másikra. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Hazay Annamária - saját archívum

SzóMia | 02.11. 19:20

Február 2. és 8. között rendezték meg a 45. Magyar Filmszemlét a Corvin moziban, ahol közel húszezer néző vett részt a vetítéseken és szakmai programokon. A rendezvény hat nap alatt 115 előadás keretében csaknem háromszáz alkotást mutatott be, miközben az Inga Kultúrkávézó húsz szakmai beszélgetésnek adott otthont. A szemle különlegessége, hogy minden évben az előző időszakban elkészült hazai filmek legjavát vonultatja fel, sok esetben premier jelleggel. Idén sem volt ez másként: több alkotás itt találkozott először a közönséggel és a szakmával. A "Csendes barát" alkotógárdája, középen Enyedi Ildikó; - Fotó: Gordon EszterA nagy győztes: Csendes barát Az idei filmszemle legnagyobb elismerését Enyedi Ildikó Csendes barát című filmje kapta, amely elnyerte a legjobb játékfilm díját. A produkció több szakmai elismerést is begyűjtött, köztük a legjobb operatőr és a legjobb vágás díját is. A játékfilmes mezőny egyébként rendkívül erős volt. A legjobb rendezőnek Sós Bálint Dánielt választották a Minden rendben című filmért, míg a legjobb forgatókönyvíró díját Nemes Jeles László kapta az Árva című alkotásért. A színészi alakítások között Hajdu Szabolcs és Waskovics Andrea teljesítményét jutalmazták.Történetek a valóságból és a lélek mélyérőlA dokumentumfilmek között Ponczok Attila Papa című alkotása bizonyult a legerősebbnek, míg a rendezői díjat Haragonics Sári kapta a Szia Sári című filmért. A rövid dokumentumfilmek kategóriájában Tóth Olivér Márk alkotása, a Vajon mit mondana Anya nyerte a fődíjat. A tudományos és portréfilmek kategóriájában Szendőfi Balázs Hegyizene című alkotása, illetve Orosz Márton Kepes Györgyről készült portréfilmje kapott elismerést. Olasz Renátó, a Minden csillag rendezője és Waskovics Andrea, a Minden csillag és Nemes László Árva című filmjének egyik főszereplője – Fotó: Gordon EszterA rövidfilmek és animációk világa is erős voltA rövidfilmes mezőnyben Kenderes Csaba Felesleges életek című munkája bizonyult a legjobbnak, míg az animációs rövidfilmek között Vácz Péter Kutyafül című alkotása nyert. Az animációs sorozatok közül a szakma a Floki – Az elveszett üvöltés nyomában című produkciót díjazta. Sorozatok, videóklipek és kísérletezésA televíziós produkciók közül a Bróker Marcsi lett a legjobb sorozat, míg a videóklip kategóriában Dzsúdló Presso című klipje bizonyult a legerősebbnek. A kísérleti filmek között Baksa-Soós Csanád Night Sky Elevator című alkotása nyerte el a fődíjat. Életműdíj egy legendánakA filmszemle záróeseményén életműdíjjal ismerték el Kende János Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr munkásságát, aki évtizedek óta meghatározó alakja a magyar filmművészetnek. A Magyar Filmszemle nem csupán verseny, az idei esemény is bizonyította, hogy a hazai filmkészítés továbbra is élő, sokszínű és képes megszólítani a közönséget – akár személyes történetekről, társadalmi kérdésekről vagy kísérletező művészetről legyen szó.A díjat Kende Jánosnak Karácsony Gergely adta át - Fotó: Gordon EszterA 45. Magyar Filmszemle díjaiNAGYJÁTÉKFILM Zsűritagok: Ónodi Eszter színésznő; Moldovai Katalin, rendező, forgatókönyvíró; László Sára, producer; Vecsernyés János operatőr; Gárdos Péter filmrendező, író Legjobb játékfilm: Csendes barát, rendező: Enyedi Ildikó Játékfilm legjobb producer díja a MagNet Közösségi Bank támogatásával: Mécs Mónika - Csendes barát, Jimmy Jaguár Játékfilm legjobb rendező: Sós Bálint Dániel - Minden rendben Játékfilm legjobb forgatókönyvíró: Nemes Jeles László – Árva Játékfilm legjobb férfi alakítás: Hajdu Szabolcs - Minden rendben Játékfilm legjobb női alakítás: Waskovics Andrea - Árva, Minden csillag Legjobb első filmnek járó Simó Sándor-díj a Market Építő Zrt. támogatásával: Minden csillag, rendező: Olasz Renátó Legjobb műfaji film: Itt érzem magam otthon, rendező: Holtai Gábor Különdíj a legjobb látványtervezésért: Ágh Márton - Árva Szakmai szervezetek díjaiLegjobb operatőr – Pálos Gergely – Csendes barát Legjobb hang – Zányi Tamás – Árva Legjobb vágó – Szalai Károly – Csendes barát VALLÁSKÖZI ZSŰRI DÍJA A LEGJOBB JÁTÉKFILMNEK:Árva, rendező: Nemes Jeles László Zsűritagok: Rácsok Gabriella, református teológus lelkész; Petrik András, operatőr, rendező; dr. Gábor György, filozófus, egyetemi tanárDOKUMENTUMFILM Zsűritagok: dr Lakatos Róbert Árpád, filmrendező; Zurbó Dorottya, filmrendező; Kapronczai Erika, filmrendező, író, forgatókönyvíró; Moldoványi Ferenc, rendező, producer; Csukás Sándor, operatőr Legjobb dokumentumfilm: Papa, rendező: Ponczok Attila Legjobb dokumentumfilm rendező: Haragonics Sári – Szia Sári Legjobb dokumentumfilm különdíj: Belső tér, rendező: Vízkelety Márton TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ ÉS PORTRÉFILMZsűritagok: Katona Zsuzsa, dokumentumfilm rendező; Kisfaludy András, filmrendező; Hatházi Fanni, rendező, Madoke elnökségi tag Legjobb tudományos ismeretterjesztő film – Hegyizene, rendező: Szendőfi Balázs Legjobb portréfilm - Kepes György- A tudós agyával és a festő szemével, rendező: Orosz Márton Tudományos ismeretterjesztő film különdíj - Pataki Ádám operatőri munkájáért (Artery) Portréfilm különdíj - Kurtág-töredékek, rendező: Nagy DénesRÖVIDFILMZsűritagok: Csepeli Eszter, operatőr; Hilbert Anette, filmesztéta; Mispál Attila, film- és televíziós rendező Legjobb rövidfilm - Felesleges életek, rendező: Kenderes Csaba Rövidfilm legjobb rendező - Ladányi Jancsó Jákob (Élő kövek) Rövidfilm különdíj – Flódni, rendező: Kenéz ÁgostonFotó: Gordon EszterRÖVID DOKUMENTUMFILMZsűritagok: dr. Lakatos Róbert Árpád, filmrendező; Zurbó Dorottya, filmrendező; Kapronczai Erika, filmrendező, író, forgatókönyvíró; Moldoványi Ferenc, rendező, producer; Csukás Sándor, operatőr Legjobb rövid dokumentumfilm: Vajon mit mondana Anya, rendező: Tóth Olivér Márk Legjobb rövid dokumentumfilm rendező: Márton Dorottya - Üzenet a szerkesztőknek Rövid dokumentumfilm különdíj: Dinasztia, rendező: Fuchs Máté és Bíró BálintRÖVID ANIMÁCIÓS FILM Zsűritagok: dr. M Tóth Éva animációs filmrendező; Cakó Ferenc, animáció filmrendező; Patrovits Tamás, animációs filmrendező; Gauder Áron, rajzfilmes; Tóth Luca, animációs filmrendező, forgatókönyvíró Legjobb animációs rövidfilm – Kutyafül, rendező: Vácz Péter Animációs rövidfilm legjobb rendező - Nagy Tünde (Ház a tengeren) Animációs rövidfilm különdíj – Tojásember, rendező: Csabai Anna TV-SOROZATZsűritagok: Juszt Balázs, forgatókönyvíró, rendező, producer; Dombrovszky Linda, filmrendező, forgatókönyvíró; Babos Tamás, operatőr HCA Legjobb TV-sorozat - Bróker Marcsi, rendező: Fazekas Máté Bence, Herendi Gábor TV-sorozat legjobb rendező - Miklauzic Bence (A renitens 2. évad 7. rész) TV-sorozat legjobb női alakítás - Bacskó Tünde (Bróker Marcsi) TV-sorozat legjobb férfi alakítás - Rudolf Péter (Gólkirályság 3.évad 4.epizód)45. Magyar Filmszemle - Fotó: Gordon EszterANIMÁCIÓS RÖVIDFILM ÉS SOROZATZsűritagok: dr M Tóth Éva animációs filmrendező; Cakó Ferenc, animáció filmrendező; Patrovits Tamás, animációs filmrendező; Gauder Áron, rajzfilmes; Tóth Luca, animációs filmrendező, forgatókönyvíróLegjobb animációs sorozat – Floki - Az elveszett üvöltés nyomában, rendezte: Weigert Miklós Animációs sorozat legjobb rendező – Cserebogarak, rendező: B. Nagy ErvinVIDEÓKLIP Zsűritagok: Kostyál Márk, rendező, operatőr; Havas Miklós, producer; Galambos Eszter HCA Legjobb videóklip - Dzsúdló – Presso, rendező: Horváth Viktor Videóklip legjobb rendező - Ladányi Jancsó Jákob (BETON.HOFI - TARR BÉLA) Videóklip különdíj - Büki Balázs rendező KÍSÉRLETI FILMZsűritagok: G. Horváth Mihály, kísérleti filmművész és kutató; Pócsik Andrea, független kultúrakutató és filmtörténész; Prof. dr. Gyenes Zsolt, egyetemi tanár Legjobb kísérleti film - Night Sky Elevator Rendező: Baksa-Soós Csanád Kísérleti film legjobb rendező - Vincze-Bába Gabriella (Garden of Solomon, Life/Study, Ismétlés) Kísérleti film különdíj - Hogy kell Rizst főzni? Rendező: Vajdai Liza Vera SzóMia - Nyitókép: Gordon Eszter

ÍgyÉlünk | 02.09. 05:53

A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma a jogállamiság és a jogbiztonság alapelve, amely szerint jogszabály nem állapíthat meg a kihirdetése előtti időre kötelezettséget, nem teheti terhesebbé a kötelezettségeket, és nem nyilváníthat korábban jogszerű magatartást jogellenessé. Ez biztosítja, hogy a jogalanyok előre megismerhessék a rájuk vonatkozó szabályokat.A tilalom célja, hogy a jog ne követeljen meg olyan magatartást, amelyet a cselekmény időpontjában még nem lehetett ismerni. A napelemesek példáján keresztül mutatja be Dr. Kiss László (Professor emeritus, magyar jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok akadémiai doktora, 1998 és 2016 között az Alkotmánybíróság tagja) annak a következményét, ha a jogalkotó és az alkotmánybíróság döntéseikkel egymást erősítik, miközben az állampolgárokat kell(ene) védeniük a hatalommal szemben. Szerzőnk szakvéleményét - a 2019/944. EU Parlamenti és tanácsi irányelv vonatkozó részeinek bemutatásról - változatlan formában közöljük. Idézet a szakvéleményből: „…hogy az Irányelvből közvetlenül nem következik az éves szaldó elszámolásban már bent lévő felhasználók esetében a szaldó elszámolás kivezetésének a kötelezettsége" (44). Hát persze, olyannyira nem, hogy erről a „már rendszerben levők” esetében nem is az államnak (a jogalkotónak), hanem az érintett napelemtulajdonosoknak adott „megszólalási” (választási jogot) az Irányelv.” Egy átgondolatlan energiapolitika és a felültetett HMKE tulajdonosok esete. Határozott az Alkotmánybíróság Ritkán fordul elő, hogy volt alkotmánybíró kritika tárgyává tesz egy újonnan született alkotmánybírósági határozatot. Nos, jelen esetben ez történik, aminek két oka is van: egyrész kifejezetten szakmai ellenérzéseim vannak, másrészt HMKE tulajdonosként magam is érintett vagyok az ügyben. Akik ezt az írást olvassák, ismerik a tényállást, így alighanem mellőzhetem annak taglalását. Ehelyett részletesebben tudok szólni az Alkotmánybíróság által is középpontba helyezett visszaható hatály kérdéséről, közelebbről arról, valóban megáll-e az a tétel, hogy semmiféle visszaható hatályról nincs szó, így megalapozott a testület IV/525/2024. AB határozatában felvállalt elutasítás, amely több, mint 1200 indítványozót érintett.Furcsa pávatánc, baljós árnyakAz Eu. az EUMSZ. 194. cikke alapján az ott írt célok elérése érdekében a 2000-es évek elején irányelvi szabályozásba kezdett. Ismert volt az EU-s irány, amely a szaldó elszámolás kivezetését célozza, de az irányelv is rögzíti, hogy nem a meglévő jogviszonyok érintésével kell azt átírni, hanem a jövőre nézve. 1. Mit is ír pontosan a 2019/944. EU Parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (4) bekezdése: „Azok a tagállamok, amelyek meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplálás és a hálózatból kivett villamosenergiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében. A meglévő rendszerek hatálya alá tartozó felhasználók számára mindenféleképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy bármikor olyan új rendszert válasszanak, amely a hálózati díjak kiszámításának alapjaként külön számolja el a hálózatba betáplált, illetve a hálózatból fogyasztott villamos energiát.” Ez a „kályha”, innen kell(ene), kellett volna elindulnia a visszaható hatály vizsgálatának.Egészen pontosan: a. Az irányelv a tagállamok számára kötelező tartalmú, az sem nem bővíthető sem nem kurtítható. b. Egységes egészet alkot, értelmezésekor csak a teljes szöveg vehető alapul, abból nem lehet egyes mondatokat kiszemezgetni. c. Választási lehetőséget egyedül a „már rendszerben” lévőknek biztosít, semmiféle utat, kivételt (különösen szűkítést) nem tesz mások számára lehetővé. Ennek ugyanis az Irányelv tartalmának az illetéktelen módosítása lenne a következménye. (Még egyszer is idézve: „… nem a meglévő jogviszonyok érintésével kell azt átírni, hanem a jövőre nézve.”) 2. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezt az imént jellemzett Irányelvet vagy csak részben vagy teljesen félremagyarázva „emlegették” azok, akik hivatkoztak rá. Oka volt persze, hiszen a kitűzött végső célt csak így érhették el. a. Az Energiaügyi Minisztérium Közigazgatási államtitkára kezdte az Alkotmánybírósághoz címzett levelében a sort, aki gondosan elhallgatta azt, hogy az Irányelv a Minisztériumnak semmiféle lapot nem osztott azok tekintetében, akik már „benne vannak egy rendszeren” (itt az éves szaldó rendszerben). Ehelyett kifejezetten azt sugallja, hogy mindenkinek át kell lépnie a bruttós rendszerbe. Nincsenek aggályai a tekintetben sem, hogy velük kapcsolatban is „közpolitikai célok megvalósítását”, ellátásbiztonságot, a rendszerirányítói feladatok ellehetetlenülését, „okozathelyesebb”(?) költségkalkulációt emleget. Szegény kisgyermek panaszaiként teszi szóvá, hogy a HMKE-ek az utóbbi 10-13 évben szinte a duplájára növekedtek. (Mondta ezt akkor, amikor még javában folyt a leendő napelemesek becsalogatása a „rendszerbe”.) A villamosenergia hálózat fejlesztésének bővítése szintén nem tud lépést tartani a MHKE-k számának növekedésével – mondja ő, mintha köze sem lenne ahhoz az átgondolatlan, nagy kapkodással kialakított energiapolitikához, amely Magyarországon létrejött!Összegészében foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy az indítványokat az Alkotmánybíróság minden elemében utasítsa el. Úgy tett, mintha az alapul fekvő indítvány-mintákat kétéves nyeretlenek írták volna, nem pedig az ország egyik legjobban felkészült ügyvédi irodái. Pedig bizony az ő hárító-védekező levele adatokkal alátámasztva továbbá kimutatásokban, táblázatokban a nyomába sem ért a beadványoknak. Nem cáfolta ezeket, sőt erre kísérletet sem tett. b. Az ügyben üde színfoltot jelentett az „aktuál” politikusok látványos pávatánca. Ők már „Brüsszelt” kárhoztatták, s elsősorban tőle védenék meg a szegény napelemeseket.Dr. Kiss László - Fotó: Dr Kiss László saját archívumaHogyan is ír erről Kocsis Máté 2023. szeptember 5-én?„A háború és szankciók miatt kialakult energiaválság több, mint egy éve kilőtte és rángatja az energia árakat. Ilyen körülmények között nincs helye annak, hogy az Unió elvárásai nyomán (?) rosszabb elszámolási feltételeket kapjanak azok a családok, akik az elmúlt években napelem felszerelésével igyekeztek csökkenteni a fogyasztásukat. Ők havonta átlagosan mintegy 20 000 forintot takarítanak meg az áramköltségeiken.Nem fair velük szemben, hogy menet közben változnak a szabályok, nem fair, hogy korábban szerzett jogaik sérülnek, hiszen a napelemek telepítésekor más megtérülési feltételekkel számoltak, a brüsszeli direktíva (?) pedig ezeket utólag kívánja megváltoztatni.A Fidesz a magyar családok érdekeinek védelmére kapott felhatalmazást tavaly a választóktól, és ebbe bizony beletartozik a rezsivédelem is. Éppen ezért arra kérem Lantos Csaba energiaügyiminisztert, hogy – a brüsszeli döntést (?) felülírva – a már megvalósult családi beruházások esetén ne vonjanak el szerzett jogokat, és a Kormány döntsön az éves szaldóelszámolás visszaállításáról, azon családok esetében, akik a korábbi szerződéseik alapján is megilletett!” Hogyan is van ez? Mikor és hol döntött erről Brüsszel? És ha mégsem Brüsszel, hanem a magyar Kormány, akkor már „fair”, hogy korábbi jogok sérülhetnek? Csak azért mondom, mert egyszer csak „megvilágosodott” Kocsis Máté és soha többé nem emlegette már a tiltott visszaható hatályt!Rajta kívül persze még többen is hangulatos körtáncot jártak. Így pl. Lantos Csaba a 2023-as Tranzit Fesztiválon kijelenti, hogy a „feltelepítéstől számítva (…) 10 év után nem éves elszámolás, hanem havi elszámolás lesz január 1-től.” Majd a Facebookon írja: „Van mód az éves elszámolás megtartására, minden más meglévő beruházás esetén. A Fidesz Frakció kezdeményezése és az ipaági szövetségek álláspontja is az éves elszámolás további fenntartása mellett szól.” Még mindig ugyanő 2023 augusztusában: bejelenti, hogy az éves elszámolás helyett jön a havi elszámolás 2024. január 1-től.Egy hónap sem telik el, újra megszólal: „Van mód az éves elszámolás megtartására a már meglévő beruházások esetén.”Majd jön a zárás, a Magyar Kormány 2024. január 1-vel mindent lenulláz, elkezdik kivezetni az éves szaldót és a már megkötött szerződések esetében is beáll a bruttós rendszer. Ezt a képet tovább színezik még: „A befogadottaknál már nem lesz változás. A szabályozás marad az eredeti.” (Gulyás Gergely, 2022. október); „mindenki, aki már engedélyt kapott, az eredeti feltételek szerinti elszámolási rendben marad.” (Palkovics László, 2022. október); Kubatov Gábor valószínű lemaradhatott egy brossúrával, mert még 2024. február 13-án is akként nyilatkozott, hogy „nem bízhatnak az állampolgárok a szerződésekben, ha azt az állam egyoldalúan felmondhatja. Hogyan várja el ezt az állam a polgáraitól, ha ő ezt nem teszi?”. Ez lenne hát egy átgondolt energiapolitika, erre lehet alapozni több mint 320.000 napelemes elszámolási rendszerét? Zár a bazár. Lesújt az AlkotmánybíróságTöbbszöri nekifutás (beadási határidők meghosszabbítása) után 2026. január 20-án hozta meg elutasító döntését az Alkotmánybíróság. A határozat lényegi eleme az, hogy a „Vet. Vhr. 2023. szeptember 13. napjától hatályos 5. § (5/a) bekezdése értelmében azon MHKE-ek esetében, ahol az üzembe helyezés, illetőleg bővítés időpontjától számítva a 10 év üzemidő 2023. december 31-ig letelik, a villamosenergia kereskedő 2023. december 31-ig alkalmaz szaldó elszámolást.” Jóllehet a határozat (40) pontjában a testület maga is úgy látta, hogy kizárólag érdemi vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy a Vet. Vhr. támogatott rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú szabályozás tilalmát, ennek az ígéretének mégsem tett maradéktalanul eleget, minthogy maga is óvakodott attól, hogy a kiindulási alapot jelentő Irányelv 15. cikk (4) bekezdésének szövegét hiánytalanul beidézze és értelmezze!Dr. Kiss László - Fotó: Dr Kiss László saját archívumaÉrzi ezt a hézagot a határozat írója is, és óvatosan tesz utalást arra, hogy az Irányelvből közvetlenül nem következik az éves szaldó elszámolásban már bent lévő felhasználók esetében a szaldó elszámolás kivezetésének a kötelezettsége (44). Hát persze, olyannyira nem, hogy erről a „már rendszerben levők” esetében nem is az államnak (a jogalkotónak), hanem az érintett napelemtulajdonosoknak adott „megszólalási” (választási jogot) az Irányelv. Álláspontom szerint akkor járt volna el helyesen az Alkotmánybíróság, ha ugyanúgy, ahogy fentebb magam is tettem, maradék nélkül beidézi az Irányelv szövegét és azt értelmezi. Ennek eredményeként pedig semmiképpen nem juthatott volna el a jelen elutasítást tartalmazó határozatáig azok esetében, akik – bízva a korabeli ígéretekben – napelem tulajdonosok lettek. Egészen leegyszerűsítve: Az Alkotmánybíróság (ahogy a támadott jogszabály sem) nem változtathatta volna meg az EU-Irányelvben írtakat, nem futhatott volna szembe annak a tartalmával!Így mindazok az ún. „közpolitikai” célok, amelyeket maga is felsorakoztat, legfeljebb a 2024. január 1. után belépő új napelemesek esetében lett volna felhozható.Az pedig már egy külön kérdés lehetett volna, vajon az ún. „közpolitikai” okok valóban alkotmányos indoknak tekinthetők-e. 2019 óta tudta a magyar állam, hogy mire kell(ene) felkészülnie, de húzta-halogatta a változásra való szabályozás gondos előkészítését. Mindennek egyenes következménye lett az, hogy a kapkodásból torzszülött és messze nem jogállam konform megoldás született, amelyhez sajnos az Alkotmánybíróság is a nevét adta, hozzájárulva így a saját pénzükből beruházó HMKE tulajdonosok kifosztásához. Prof. Dr. Kiss László - Nyitókép: Dr. Kiss László saját archívuma

dr. Zeke László | 01.28. 03:43

A Fidesz az önkormányzatok képviselő testületeit egyfajta „digitális harcosok klubjaivá” gyalázza azzal, hogy a TISZA nem létező adó programja elleni tiltakozást tartalmazó határozatok meghozatalára ösztökélik őket. Az óvatosabbak - mint például Debrecen - csak kerülgetik a forró kását és a bulvárpropaganda színvonalán rémisztgetik a választókat az elképzelt Tisza-adótervek szajkózásával, míg a vakmerőbbek - mint például Komló - egyenesen a Tisza Párt „Magyarország 2027-2035 konvergencia-programjának” elutasításáról döntenek. Az ilyen vakmerő megfogalmazások felvetik annak lehetőségét is, hogy propaganda szerfeletti buzgalma közokirat-hamisításba torkollik. A kérdés attól izgalmas, mert nem tisztán politikai, erkölcsi, közigazgatási jogi, hanem ezeknél több: büntetőjogi kérdés is. Az önkormányzat, mint „digitális harcos” Megítélésem szerint példátlan dolog az, hogy az állam felelős közszereplői nyíltan amortizálják a bíróságok pártatlanságába, függetlenségébe vetett közbizalmat. Az természetesen nem példátlan, hogy bírósági ítéleteket vitatnak, bírálnak. Enélkül nem fejlődhetne sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás gyakorlata. Különösen fontos a bírálat a rendes, rendkívüli jogorvoslatok eszközével. Az sem ördögtől való, ha a bírálat közérdeklődésre számot tartó esetekben nagy nyilvánosság előtt, akár a sajtóban folyik. Ezeknek a bírálatoknak azonban van egy nagyon fontos határa: az ítéletek végrehajtása, semmibe vétele, ez által a bíráskodás legitimitásának megkérdőjelezése nem lehet vita tárgya! Lehet egy ítélettel egyet nem érteni, azt vitatni, szakszerűségét megkérdőjelezni, de jogerős és/vagy végrehajtható bírósági határozatot végre nem hajtani jogszerűen nem lehet. Ebből az is következik, hogy – hacsak nem valamiféle polgári engedetlenség, forradalom, a jogrenddel szembeni fellépés miatt polgárok nyílt ellenállást nem vállalnak fel – ilyet államhatalmi szervek, az államszervezet részei, hatalommal rendelkező közszereplők nem tehetnek!Nem lázadhat fel a jogrend ellen az, akinek hatalmát a ugyanaz a jogrend biztosítja. Ezen a szemüvegen keresztül nézve érdemes értékelni a fideszes városvezetések tiltakozásait a „Tisza-adó” ellen. Vita a „tényekről”Ki ne tudná ebben az országban, hogy a Bors című napilap „TISZA-csomag” elnevezésű, 2025. évi 1. különszámának online és nyomtatott terjesztését azonnali hatállyal megtiltotta a Fővárosi Törvényszék, amely bíróság az Indexszel szembeni perben is igazat adott a Tiszának a kamu Tisza-adótervek ügyében azzal, hogy megállapította: a NER-es sajtó és politikusok által terjesztett TISZA-csomagról szóló anyag valótlan.Az tehát – függetlenül attól, hogy a bírósági döntések jogerősek-e – látszik, hogy a „TISZA-csomag” létezése TÉNYKÉNT NEM állítható, hiszen annak létezése, tartalma nemcsak vitatott, de - egyelőre nem jogerős bírósági döntésekkel - igazoltan valótlannak tekintendő. Az eddig megismert körülmények - az AI által generált szöveg, a nem valós aláírások, az „adótervekben” szereplő abszurditások, a nem létező gazdasági kabinetre hivatkozás - megerősítik a kételyeket, tehát ezen adótervek vonatkozásában jelenleg az a TÉNY, hogy erősen vitatott ezek létezése, ráadásul nemcsak a Tisza vitatja, hanem az I. fokú bíróság is! A TISZA-csomag létének TÉNYÉT akkor állíthatnánk jogszerűen, ha azt jogerős ítélet kimondaná, azonban nincs ilyen ítélet nincs. Tehát az a TÉNYÁLLÍTÁS, hogy VAN ilyen adócsomag: valótlan tényállítás. A közokiratba foglalt valótlan tényállítás kockázataIlyen előzmények után készül (2026. január 29.-én) Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlése (a polgármester előterjesztése alapján) állást foglalni a „Tisza adóterveiről”. Papp László polgármester úr nyilatkozata szerint könnyen belátható, hogy ezek a közteherviselést érintő kedvezőtlen változtatások a társadalom minden tagját hátrányosan érintenék, ezek „a magyar nemzet érdekeivel ellentétes törekvések”. Nem írják le, hogy valóban létezik ilyen Tisza-adóprogram, csak azt írják, hogy a „Tisza politikusai és szakértői a közbeszéd részévé tették” az adók kérdését. Tudjuk, hogy a valóság az, hogy nem a Tisza „tette a közbeszéd részévé” saját adóterveit, hanem a Fidesz propagandát terjesztő sajtó „találta ki” a Tisza adóterveit. A Debrecenben tervezett dolog nem példa nélküli. Az előterjesztések alapján például Komló 2026. január 30-án készült dönteni ugyanebben a kérdésben. Ahogy olvasható Polics József polgármester úr 2026. január 14. napján kelt előterjesztéséből (az előterjesztés itt olvasható) a testületi ülés Szita Károly kaposvári polgármester ötlete és javaslata (a hivatalos dokumentum itt olvasható) alapján tervezett a hamisított TISZA megszorító csomagjától elhatárolódni, de 2026.01.22-én rendkívüli testületi ülésen Polics József polgármester úr az előterjesztést elfogadtatta a képviselő testülettel.Komlón tehát a fideszes városvezetés nem lacafacázik, nem igyekszik angolna módra kisiklani a hazugság miatt felelősség alól debreceni módra. „Kerek perec” tényként kezelve a Tisza-adótervek programját tiltakozik az ellen. Azt, hogy a TISZA-csomagban taglalt adóelképzelések nem tények mi sem igazolja jobban, minthogy a perekben maga az alperes is arra hivatkozik, hogy közlése NEM TÉNY, hanem csak vélemény - aminek megformálására joga van. Éppen ezt a vonalat követve óvatoskodik a debreceni polgármester és célozgat anélkül, hogy tényként állítaná a „TISZA-adócsomagról”, hogy az létezik. Hogy a propaganda a politikai célú hazugságot megrendelésre büntetlenül felerősítheti és TÉNYKÉNT közölheti az elég szomorú szegénységi bizonyítvány a hazai közállapotokról, de az, hogy önkormányzatok képviselő testületei is beállnak a sorba és mint valami digitális harcosok klubja átveszik, erősítik a kormánypárti politikai propagandát, az példátlan. Az viszont ennél is érdekesebb, hogy akár a büntetőjogi felelősség kérdését is felveti a tényállás. A Btk. 343. § (1) bekezdésének a), illetve c) pontjai alapján, az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Elemezzük egy picit a törvényi tényállást!A bűncselekmény jogi tárgya - a törvény által védett érték - a közokiratok hitelességébe és valódiságába vetett közbizalom. Az, hogy amit a közokirat tartalmaz, az megfelel a valóságnak. Tehát, ha egy közokirat TÉNYKÉNT rögzít valamit, akkor azt TÉNYNEK kell tekinteni, az az ellenkező bizonyításáig azt valónak kell elfogadni.Mi a közokirat? A közokirat fogalmát a Pp. 323. §-a határozza meg. Olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki. Ennek a kritériumnak megfelel a közgyűlés határozata, illetve a közgyűlési jegyzőkönyv. A közokirat a benne foglalt TÉNYEKET teljes bizonyító erővel bizonyítja. Azt például, hogy a közokirattal tanúsított TÉNYEK valóságosak. Esetünkben azt, hogy VAN TISZA-csomag. (Hogy ez „veszélyes” az lehet, állásfoglalásba foglalt vélemény, de az, hogy ilyen adócsomag létezik mindenképpen TÉNYÁLLÍTÁS.) Ki a hivatalos személy?A Btk. 459. §-a tartalmazza az értelmező rendelkezéseit; a 11. pont i) alpontja szerint a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja hivatalos személy. Ennek megfelelően a hivatalos személy által hivatalos eljárásában kiállított alakilag valódi, de tartalmilag hamis közokirat készítése esetén megáll a Btk. 343. §-a szerinti felelősség, mert a képviselő testület tagjai (beleértve a polgármestert is) hivatalos személyek, a képviselőtestületi ülés (közgyűlés) hivatalos eljárás, az ülésről készült jegyzőkönyv, illetve határozat pedig alakilag megfelel a közokirat kritériumainak. Ki az elkövető?Ez egy érdekes, fogós kérdés. A hamis közokirat készítése a közokirat alaki elkészítésével válik befejezetté. Esetünkben azzal, hogy elkészül az ülésről szóló jegyzőkönyv, illetve a határozat. Vizsgálandó, hogy ki az, aki ezeket a közokiratokat „elkészíti”? Akinek az aláírása nélkül az irat nem felel meg a közokirati alakiságoknak, az mindenképpen képbe kerül, hiszen az ő aláírásukkal válik az okirat közokirattá. Érdekes kérdés azok szerepe az eljárásban, akik vagy nem hivatalos személyek, vagy hivatalos személyek ugyan, de nem aláírók. Szerintem érdekes jogászi feladat értékelni az adminisztratív munkát végző alkalmazottak szerepét - akik tevékenyen részt vesznek az okiratok elkészítésében, jogi véleményezésében-, illetve azoknak a hivatalos személyeknek - önkormányzati képviselőknek - a szerepét vizsgálni, akik részt vesznek a döntés meghozatalában - az előterjesztés elfogadásában, esetleg önkormányzati bizottságokban . Elég nehéz kibogozni, hogy ki a tettes az aláírók mellett és milyen minőségben. Mert tettes az elkövető, társtettes, aki az elkövetővel együtt valósítja meg a cselekményt, felbujtó, aki rábírja a tettest az elkövetésre, bűnsegéd pedig, aki a cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújt. Mivel a cselekmény szándékos bűncselekmény, így egyénileg kell vizsgálni, hogy kinek milyen szerepe volt a valótlan TÉNY közokirati rögzítésében. Nyilván más a jegyzőkönyvet leíró titkárnő, a határozati javaslatot megfogalmazó jogász, vagy a javaslatot benyújtó előterjesztő szerepe. Külön érdekes a határozatról szavazó önkormányzati képviselők - hivatalos személyek - szerepe, akik egy része megszavazza a határozatot, másik része viszont nem szavazza meg a határozatot. A magam részéről azt gondolom, hogy a határozatot tartalmazó jegyzőkönyv TÉYNKÉNT a határozat meghozatalát tartalmazza, tehát annak közokirati bizonyítéka, hogy tényleg megtörtént ennek a furcsa határozatnak az elfogadása. Ezért ennek a jegyzőkönyvnek az elkészítése önmagában nem bűncselekmény. Maga a határozat viszont – ha TÉNYKÉNT tálalja a TISZA-csomagot – tényállásszerűen bűncselekmény elkövetésének bizonyítéka. Megítélésem szerint az közokiratban szereplő „lényeges tény”, hogy létezik-e egyáltalán TISZA-csomag. Ha ezt a vitatott kérdést eldöntött tényként - mintha ebben a kérdésben már lenne jogerős bírósági határozat arról, hogy létezik ilyen dokumentum - szerepel a Tisza-adóemelési csomag, akkor megvalósul a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjában írt elkövetési magatartás esetén a közokirat alakilag valódi lesz, hiszen azt a hivatalos személy állítja ki, de lényeges tényt nem a valóságnak megfelelően tüntet fel. De mindez csak egy jogászi vélemény. Ahogy az is, hogy önkormányzatoknak átveszik a propaganda média szerepét, egyfajta digitális harcosok klubjaként, az teljesen méltatlan dolog. És amíg a propaganda újság írogathat mindenféle bolondságot, addig egy önkormányzat közokiratokat hoz létre, amelyekben foglalt tényeket az ellenkező bizonyításig igaznak kell elfogadni. És ez már nem játék! dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 01.12. 11:22

Sokan nem értik mi az a „jogállam”. Elvont fogalomnak tartják, amihez nem érzik, hogy bármi közük lenne. Ha már a saját bőrükön érzik, akkor meg már késő!Jogállam kontra KirakatperNos, akkor itt egy átélhető példa: a bírónő, aki végzi a munkáját és hivatali visszaélés vádjával feljelentik. Hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik dönteni a BORS politikai propaganda kiadvány terjesztésének betiltását illetően. Akinek nem tetszik a hazugságokkal teletömött kiadvány, annak jogában áll bírósághoz fordulni, akinek az a véleménye, hogy a lapban foglalt állítások valósak, annak meg jogában ezt bizonyítani és elérni, hogy a bíróság ne tiltsa be a lap terjesztését. A bíróságnak meg joga (és kötelessége) döntést hozni az ügyben. Hogy a bíró nincs befolyás alatt azt függetlensége kell, hogy garantálja, amennyiben nem várható el tőle pártatlan bíráskodás, úgy elfogultsági kifogás útján ezt az érintettek (ugyancsak a bíróság előtt) jelezhetik, s ha a bíróság úgy dönt az ügy eldöntését másik bíróra bízzák. Ez az ügyek menetének rendje. Ezt a gyakorlatot a törvényhozás (Országgyűlés) szabályozza, a végrehajtó hatalom (a Kormány) köteles garantálni a napi gyakorlatban. Enélkül a bíróság nem tud valóban függetlenül működni. "Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!"És mi történik most? A bíróság hoz egy döntést, ami nem tetszik a regnáló politikai hatalomnak és pellengérre állítja az ítélkező bírót, nagyon súlyos személyiségi jogsértésekkel, durva presszióval (ami eleve sérti a bíróság függetlenségét). A kormány-propaganda érzékeny személyes adatokat, ráadásul vélelmezett személyes adatokat, ráadásul tiltott módon megszerzett és kezelt adatokat használ ehhez a példátlan akcióhoz. A bíró politikai meggyőződése ugyanis ilyen adat. Nem tudhatja a propaganda, hogy a bírónak mi a tényleges politikai meggyőződése (erre nem elégséges „bizonyíték”, hogy esetleg letöltötte a TISZA Világ applikációt). Ha letöltötte az applikációt, akkor a kiszivárgott/ellopott adatbázis tárolása, kezelése, felhasználása jogellenes, ez ellen a gyakorlat ellen a hatóságoknak fel kellene lépnie. Nincs itt semmi látnivaló...Az ítélkező bíróságok hierarchiájának csúcsán lévő Kúria elnöke nem védi meg a bírót (sőt – nyilvánvalóan törvénysértő módon – kilátásba helyez eljárásokat azokkal a bírákkal szemben, akik letöltötték az applikációt). A végrehajtó hatalom alá tartozó hatóságok nem lépnek: nincs eljárás a lap, a felelős szerkesztő, a cikk írója ellen. Nincs nyomozás, számítógépek lefoglalása, az adatkezelés vizsgálata végett; az adatvédelmi hatóság, a rendőrség nem cselekszik. Hallgat. Csendben asszisztál a bíró elleni „boszorkányüldözéshez”. Orbán Balázs a Bors különszámával - Fotó: Orbán Balázs - FacebookA fékeveszett indulat és a propagandisták „lovak közé dobott gyeplő” ott tart, hogy súlyos bűncselekmény: hivatali visszaélés gyanújával feljelentést is tettek dr. Mikus Zsuzsanna bírónővel szemben (mesterséges intelligenciával generált képpel illusztrálva. A játék itt már nem babra megy: a bíró egzisztenciája, karrierje a tét. Ennek örvén, a bíró elleni eljárás hírével „felhabosítva” igyekeszik a propaganda a hamis tényállításokat tartalmazó üzenetét tálalni.Ön is szeretne hasonló elbánást? - Forrás: YouTube ScreenShotEhhez asszisztál a hatalom, ezt a magatartást bátorítja, amikor vigyorogva, minden gátlás nélkül terjesztik a kiadványt és nyíltan szembe mennek a 16. éve saját 2/3-dal uralt törvényhozásuk által hozott törvényekkel. Mintha ellenzékben lennének és az autokrata önkénnyel szemben vennék fel a harcot polgári engedetlenséggel, úgy beszélnek magas rangú politikusok arról a szégyenteljes gyakorlatról, hogy nem hajtják végre a bíróság határozatát. Egy bíró, egy altábornagy, holnap talán Ön! Nos, aki nem érti, hogy mi a baj a jogállamiság hiányával annak érdemes ezt az esetet végiggondolnia, vagy elképzelnie, hogy milyen lesz az, amikor saját igazát keresve a bíróságon szembesül azzal, hogy a bírót presszionálják, vagy a bíró döntését kinevetik, annak végrehajtását szégyentelenül megakadályozzák. Esetleg őt magát pellengérre állítják, megszégyenítik. Ne várjuk ezt meg! dr. Zeke László - Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika

dr. Zeke László | 2025.11.23. 17:29

Kis útmutató propagandista zaklató perléséhez. Napjainkban sajnálatos módon elszaporodtak a jogellenesen nyilvánosságra hozott (vagy megszerzett) adatbázisokban szereplő személyeket vélt politikai preferenciájuk alapján kéretlen telefonhívásokkal zaklatni. Az sem ritka, hogy ezekről a telefonhívásokról – ezzel újabb jogsértést elkövetve – egyesek hangfelvételeket készítenek a felhívott személy hozzájárulása nélkül. A legmegátalkodottabb gazfickók pedig a jogellenes hangfelvételeket felhasználva média tartalmakat gyártanak saját és követőik gyönyörűségére. Van egy kézenfekvő, gyors és hatékony eljárás az ilyen típusú jogsértés orvoslására és annak megelőzésére, hogy ezek a propagandista telefonbetyárok folytassák neveletlen viselkedésüket. Elöljáróban tisztázzuk pár alapvető dolgot! A hangfelvétel engedély nélküli készítése, illetve felhasználása személyiségi jogot sért, teljesen függetlenül annak tartalmától. Nem kell, hogy a hangfelvétel tartalma bármiféle egyéb jogsértést jelentsen. Az engedély hiánya önmagában megalapozza a speciális, soron kívüli eljárásban indítható per lehetőségét. Ha a hangfelvétel készítése, nyilvánosságra hozása további sérelmet is okoz, az ilyen igény külön kártérítés keretében érvényesíthető (egy szokványos ügymenet szerinti perben). Azonban, ha „csak” az engedély hiányzik, akkor villámgyorsan felelősségre lehet vonni a jogsértőt. Bohár Dániel – Fotó: Bohár Dániel riporter Facebook oldala Van segítség! Ehhez kívánok segítséget nyújtani azon kedves jogkereső állampolgároknak, akik szeretnék móresre tanítani az olyan szégyentelen pernahajdereket, akik nem átallanak jogellenes adatbázisokban kutakodva, onnan kimazsolázott telefonszámok felhasználásával zaklatni másokat, és még nyilvánosan el is dicsekednek ezzel a széles nyilvánosság előtt. Novemberben engem is felhívott egy debreceni illetőségű, közismert fideszes propagandista azzal, hogy mit szólok ahhoz, hogy kiszivárogtak adataim a világhálóra. Valószínűleg nem tetszett neki, amit mondtam, mert a velem folytatott beszélgetésből egyetlen szó sem szerepel abban a filmecskében, amit öt sorstársammal folytatott telefonbeszélgetés részleteinek felhasználásával készített, és tett közzé Facebook és TikTok profilján. Tette ezt a hangfelvételen szereplők engedélye nélkül. Most megmutatom, hogy miként kell az ilyen alakokat beperelni. Hogyan pereljünk? 1.) Legyünk éberek A peres igényérvényesítés egyik legfőbb akadálya az, ha nem tudjuk kellő alapossággal bizonyítani a jogsértést. Másik akadály a meglehetősen nehézkes perrendtartás, amelynek alkotói kevésbé tartották szem előtt a jogkereső polgárok igényeit, mintsem azt a szempontot, hogy az a per intéződik el a leggyorsabban, ami el sem indul. Szóval, hogy technikailag nehéz elindítani egy pert. Ezekre figyelemmel érdemes résen lennünk és előre felkészülnünk a jogsértés dokumentálására. 2.) Dokumentálás Ha felhív a zaklató propagandisa bennünket, gondoskodjunk az esemény dokumentálásáról. A hívás tényét és időpontját, a hívó fél telefonszámát rögzítő hívásnaplóról készítsünk képernyőfotót. (Ha elrejtett hívószámról hívnak akkor jobb, ha fel sem vesszük a telefont.) Egyes köztudott zaklatók telefonszáma közismert, így az ilyen telefonszámokat érdemes előre beírnunk a telefonunkban tárolt számok közé. Így már a telefon kicsengésekor láthatjuk, hogy egy vélhetően zaklató hívás van folyamatban, és felkészülhetünk az eseményre. 3.) Megfelelő kommunikáció a dokumentáció folytatása mellett Ha felvettük a telefont beszéljünk annak tudatában, hogy megy a felvétel, ennek megfelelően válogassuk meg a szavainkat. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a hívás kéretlen és zaklató szándékú, akkor meg kell tudnunk tőle a legfontosabb adatokat. Kérdezzük meg a hívó fél nevét (nyomban jegyezzük is fel). A per elindításához nélkülözhetetlen az illető lakcíme, erre is kérdezzünk rá. Nem feltétlenül fontos, de nem árt tudni az illető születési helyét, idejét, anyja nevét, e-mail címét. Ha megkérdezi, hogy miért van erre szükség nyugodtan megmondhatjuk neki, hogy jogsértés esetén szükségünk van ezekre az adatokra ahhoz, hogy be tudjuk őt perelni. Könnyen lehet, hogy már ettől elmegy a kedve a szórakozástól és abbahagyja a hívást, zaklatást és eltekint a titokban készült hangfelvétel felhasználásától. 4.) A jogsértő tartalom „beszerzése” A hívást követő naptól kezdve érdemes az illető „körmére nézni”: meg kell nézni a közösségi média felületeit, utána kell nézni, hogy a hangfelvételünk felbukkan-e valamelyik posztjában. Ha rábukkanunk az anyagra rögtön mentsük el a filmet, vagy hanganyagot, készítsünk képernyőfotót is a sérelmes posztról, ahol látszik a közzététel helye, időpontja. Ha nem értünk az ilyesmihez, akkor kérjünk meg erre egy hozzáértő barátunkat, akit arra is meg kell kérni, hogy szükség esetén álljon rendelkezésre tanúként a bíróságon (igazolandó a sérelmes poszt meglétét, a tudomásszerzés időpontját). Erre akkor van szükség, ha az illető a keresetindítást követően, de a bírósági tárgyalást megelőzően ravaszul törölné a jogsértően közzé tett tartalmat. Bohár Dániel zaklat – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A per megindítását megelőző kötelező eljárás Ahhoz, hogy egy soron kívüli eljárásban gyorsan elláthassuk a baját a zaklatónak, szükséges egy rövid megelőző eljárást lefolytatni. A jogsértéstől való tudomásszerzést követő 30 napon belül fel kell szólítani a jogsértőt arra (lehetőleg ügyvéd bevonásával), hogy hagyja abba a jogsértést, törölje a nyilvános média felületekről és a saját tárhelyeiről a jogellenesen készült hangfelvételeket (semmisítse meg azokat). Valamint, hogy kérjen elnézést a jogsértés miatt ugyanolyan nyilvánosság előtt, mint amilyen nyilvánosság előtt elkövette a jogellenes magatartást. Minderre határidőt kell szabni, szerintem a 3 napos határidő elegendő kell legyen a felszólításban foglaltak teljesítésére. Az elégtétel adó közlemény szövegében – ha nem akarjuk, hogy a nevünk szerepeljen – kérjük monogram közzétételét. A nyomaték kedvéért jelezhetjük, hogy a felszólító levél elkészítéséig felmerült ügyvédi költségekre is igényt tartunk (akkor is, ha eleget tesz a felszólításnak). A levelet természetesen elsőbbségivel, ajánlva, tértivevényesen kell feladni, hogy a feladás időpontját, így a felszólításban közölt határidő elmulasztását perrendszerűen tudjuk bizonyítani. A levél kézhezvételének napját követő nap, az első nap a háromból, s ha addig nem teljesít, megnyílik a perindítás lehetősége a határidő utolsó napját követő 15 napon belül. A határidő elmulasztását érdemes képernyőfotóval igazolni: meg kell keresni a jogsértő tartalmat, s ha az még mindig fent van a neten, akkor az erről készült képernyőfotó ennek tényét és időpontját tudja bizonyítani. A per Ez a speciális eljárás rendkívül gyors és egyszerű. A bíróság a kereset beérkezését követő 8 (!) napon belül köteles tárgyalást tartani. Ha a keresettel minden rendben van megtartja a tárgyalást, amelyen ott rögtön, helyben, egy tárgyaláson döntenie kell. Akkor is lefolytatja a pert, ha az alperes nem jelenik meg. A bizonyítási eljárás rendkívül egyszerű: a felperes tudja-e bizonyítani, hogy a vele készült hangfelvételt az alperes elkészítette, felhasználta (erre való a hívásról a képernyőfotó, az elmentett hang-, illetve filmfelvétel, a felek személyes meghallgatása); hogy a felperes felszólította-e az alperest határidővel a jogsértés abbahagyására, megszüntetésére, elégtétel adására. Az alperesnek pedig azt jell bizonyítania, hogy volt engedélye a hangfelvétel készítésére, felhasználására. A bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően megállapítja a jogsértés tényét, eltiltja az alperest a jogsértő magatarástól, kötelezi a jogsértő tartalom megsemmisítésére, törlésére, valamint elégtétel adására, valamint perköltség megfizetésére. A bíróság a jogsértés körülményeit vizsgálja – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Ez utóbbi elég kellemetlen lehet, mert a per 36.000 Ft mértékű illetéke mellett, az ügyvédi munkadíjat is ki kell fizetnie. A Kúrai precedensképes határozata alapján, óradíjas megállapodás esetén, ez megkezdett óránként 35.000 Ft + ÁFA összeg erejéig, mértékét tekintve nem támadható, a saját praxisomban megtapasztalt bírói gyakorlat esetén pedig perindításig 5 óra időtartam elfogadott. Egy rövid, egy órás tárgyalás esetén is összesen 6 óra időtartammal számolva ez bruttó 266.700 Ft. Ha egy tréfás videóban a szerző 4-5 ember jogellenesen rögzített hangfelvételéből csinál montázst, igencsak hamar 1-1,5 millió Forint összejön perköltségben. Nem is beszélve arról, hogy 4-5 alkalommal kell megjelennie a bíróságon, amire hamar rá lehet unni. A per tárgyára tekintettel a felperesnek nem kell illetéket fizetnie a perindításkor, a per elbírálására első fokon az alperes lakhelye szerinti törvényszék bír hatáskörrel és jogkörrel. Mivégre ez az egész? Szerintem érdemes kiállni jogainkért, személyiségi jogainkért. Nemcsak önérzetből, önvédelemből, de a méltóságunk megóvása végett is. A neveletlenül viselkedő, elkanászosodott propagandistákra pedig bőven ráfér egy kis lecke a jogállamiságból. Mert a folyamatok természetéből az következik, hogyha nem állítjuk meg a hógolyót, akkor abból bizony akár lavina is lehet. A jogkereső polgárok dolgának megkönnyítése végett, elérhetővé teszek egy kereset mintát az ilyen perek elindításához, mely az alábbi szövegre kattintva elérhető. »» Innen tölthető le a kereset minta »» Fájl »» Letöltés «« dr. Zeke László – Nyitókép: Bohár Dániel – Facebook – ÍgyÉlünk grafika

dr. Zeke László | 2025.10.23. 00:10

A pápa nem tévedhetetlen, a bíróság igen? A pápa már hit és erkölcs dolgában sem csalhatatlan, a bíróság ítéletét bírálni viszont nem lehet? Furcsa kettősség az erkölcs és a jog világában, pedig a két dolog elvileg egy tőről fakad: a jog az erkölcs minimuma… Csalhatatlanság A pápai csalhatatlanság – másképpen tévedhetetlenség – 1870-ből származó dogmája szerint a pulpitusról (ex cathedra) beszélő pápa – Jézus Péternek tett ígérete alapján: „Mert nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok lelke szól belőletek” (Máté 10, 20) – hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, az ilyen módon tett kijelentései kötelezőek. Ezt a dogmát 1964-ben a II. Vatikáni Zsinat felülbírálta, a protestáns egyházak pedig eredetileg sem fogadták el. Ezzel szemben egy egyszerű járásbírósági bíró később jogerős és végrehajthatóvá vált döntése pedig megfellebbezhetetlen. Legfeljebb különleges körülmények és jogvesztő határidők keretei között rendkívüli perorvoslatokkal támadható. De a hazai, gyakran szakmai közvélekedés szerint még csak nem is bírálható… Az indok leginkább az, hogy a jogerős ítéletek bírálata rombolja a bíróság tekintélyét, az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. Magam – gyakorló ügyvédként is – ezzel a „dogmával” vitában állok. Szolgáltatás Az igazságszolgáltatás egy olyan társadalmi intézményrendszer, ami a polgárok adójából fizetett szolgáltatás. Mi, adófizetők pedig pontosan ugyanúgy várjuk el ennek a szolgáltatásnak a megfelelő minőségét, mint ahogyan egy étteremben a finom ételt és az udvarias kiszolgálást. S ahogyan azt szeretnénk enni a vendéglőben, amit rendeltünk, ugyanúgy arra számítunk, hogy a bíróság betölti azt a funkciót, amire létrejött. Ahogyan nem azért lesz egy étterem színvonal alatti, mert beírunk a panaszkönyvbe – hanem azért, mert rossz volt az étel -, ugyanúgy nem azért csökken a bizalom a bírósággal szemben, mert egy felháborodást keltő ítéletet nyilvánosan bírálnak, hanem azért, mert az ítélet felháborító. A Fővárosi Törvényszék épülete – Fotó: Facebook Tárgyalások nyilvánossága Megítélésem szerint a jogszolgáltatásba vetett bizalmat az inkább erősíti, ha a nyilvános bírálat lehetőségével él a közvélemény, mert különben mi értelme lenne az egyik legfontosabb garanciális elemnek: a tárgyalások nyilvánosságának. Mi mozdítaná előre a jogalkotás, jogalkalmazás fejlődését, ha nem éppen ez? Az ebben a tárgyban folyó vitának egyik pregnáns példája a TISZA Párt és az Index sajtópere, amelyben a Fővárosi Törvényszék nem mulasztott el felháborodni azon, hogy Magyar Péter nyilvánosan kritizálta az I. fokú ítéletét. A bíróság „visszautasít minden olyan megnyilvánulást, amelyben bíráit elfogultsággal vádolják, tárgyalás előtt meghozott ítéletről szólnak és a pártállami időket idéző eljárást emlegetnek, azaz a bíróságokba vetett bizalom csorbítására alkalmasak”, olvassuk a közleményben, egy olyan ítélet után, amely tényként utal a TISZA Párttól „kiszivárgott” brutális adóemelés szándékára, amire rögvest egy komplett kormánypropaganda, illetve egy több milliárdos nemzeti konzultáció épül. Ahhoz, hogy a bíróság politikai pártatlanságába vetett hit ne rendüljön meg talán nem kellett volna Gulyás Mártont, mint ellenzéki aktivistát garázdaság – vízfestékes lufi eldobása – miatt elítélnie annak a bírónak, aki saját Phd. dolgozatában még a garázdaság büntethetőségét is vitatja, mondván, hogy a garázdaságot még a Btk.-ból is ki kellene venni. Nem kellett volna a kisgyerekkel karján futó menekültet, vele szemben futó gyereket felrúgó operatőrt, a jogerősen garázdaság vádjával elítélt László Petrát rendkívüli perorvoslatban felmenteni. Mondván, hogy a tett helyszínén mindenki felindult állapotban volt, s a cselekmény nem keltett felháborodást, riadalmat. (Az ügyön az egész kultúrvilág felháborodott, a felbuktatott menekülő ember karján ülő gyermeket legközelebb C. Ronaldo oldalán láttuk viszont.) Nem kellett volna az Ügyvédi Kamara szakmai kritikájára reagálva 17. Magyar Jogászgyűlésről a kúriai bírákat is hazarendelve sértődötten kirohannia a Kúria elnökének. (A független, pártatlan, elfogulatlan bíráknak pedig meg kellett volna tartaniuk az előadásukat, nem pedig sértődékeny főnökük utasítására otthagyni a szakmai konferenciát.) Nem kellett volna a nyugdíjas nénivel pereskedő Lázár Jánostól Csongrád-Csanád Vármegyében egymás után négy bíróságnak is bejelenteni, hogy „elfogultság” miatt nem tudnak dönteni a nagy hatalmú politikus és a nyugdíjas néni vitájában. (Végül csak az ötödik bíróság merte felvállalni a döntés felelősségét.) Nem sorolom tovább… A derekához bilincselt kézzel, lábbilincsben a vízfestékes lufi miatt vádlottak padjára állított aktivista, a világraszóló felháborodást keltő, menekülő embereket, gyereket rugdosó operatőr utólagos felmentése, a sértődött kúriai elnök által utasítgatott bírák, a politikus ügyben dönteni nem merő bíróságok és az ezekhez hasonló ügyek hosszú sora az, ami alkalmas arra, hogy megingassa a független, pártatlan, elfogulatlan bíróságokba vetett bizalmat és nem az, ha kritikát fogalmaz meg valaki. Nem egyszerű dolog „igazságot” szolgáltatni, miután maga az „igazság”, mint kifejezés a teljes hatályos joganyagban nincs definiálva! Úgy is fogalmazhatnék, hogy az igazságszolgáltatás olyasmit szolgáltat, ami nincs. Érdemben egyetlen helyen szerepelt a teljes hatályos magyar joganyagban az „igazság” szó. Az 1952. évi III. tv. (polgári perrendtartás) 1. §-ában, ahol állt, hogy a törvény biztosítja a „jogviták eldöntését az igazság alapján”. Ez a megfogalmazást azonban az Országgyűlés 1999. december 31. napján hatályon kívül helyezte. Pont ezért fontos a nyilvánosság, a kritika lehetősége, annak a „dogmának” a meghaladása, hogy a bíróság jogerős döntése nem kritizálható! dr. Zeke László – Nyitókép: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika

dr. Gaál Lóránt | 2025.10.06. 04:19

Tény, hogy 1989. októberében végleg megbukott, feloszlott az MSZMP, mint ahogy az is tény, hogy 1990-ben mi magyarok megtartottuk az első szabad választásokat, valamint, hogy 1991-ben kivonultak a szovjet csapatok Magyarországról, de most 2025-ben valóban ki lehet-e jelenteni, hogy 1990-ben – politikai értelemben – megszabadult az ország azoktól, akik az előző rendszert is fenntartották? Ha visszatekintünk az elmúlt 35 évre, akkor nem nehéz megállapítani, hogy a parlementben mindig is ültek és mai napig is ülnek olyan személyek, akik MSZMP vagy az állampárt kiszolgáló szerveinek, illetve ifjúsági szervének (KISZ) a szolgálatában álltak (Stump István, Matolcsy György, Pintér Sándor, Fónagy János, Tállai András, Kövér László, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, stb.). Orbán Viktor választmányi tag vitaindító beszédet tart a Fidesz gyűlésén az I. kerületi Tanács Művelődési Házában – Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI Ki a kommunista? Érdekes, hogy a Fideszes képviselők igen sokszor, tulajdonképpen válogatás nélkül kommunistázzák azokat, akik nem értenek egyet az általuk (Orbán Viktor által?) képviseltekkel függetlenül attól, hogy a „lekommunistázottaknak” volt-e közük vagy sem az állampárthoz. Egy példa Orbán egyik 2020-as beszédéből: Érdekes összefüggés, hogy Magyarországot a volt kommunistákból álló kormány vitte csődbe liberális politikájával. Ez a példa megerősíti azt a feltételezést, hogy olyan, hogy liberális, nincs is. A liberális nem más, mint diplomás kommunista. A politikai vagdalkozás során 2012-ben felmerült már, hogy Orbán Viktort a kommunisták esetleg beszervezték, viszont ezt Orbán igyekezett cáfolni. 2015-ben ismét felmerült Orbán lehetséges beszervezésének a témája, viszont ezt már Simicska Lajos (FIDESZ sokáig volt gazdasági igazgatója, APEH elnök, KÖZGÉP tulajdonosa, stb.), Orbán egykori barátja „dobta be” a köztudatba: Simicska megerősítette, hogy ő adta a Mandiner-interjút, és fenntartja az abban tett állításait. Simicska többször is kijelentette, hogy „30 valahány éven át elhittem, amit Orbán mondott, hogy nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot, de most elbizonytalanodtam”. A Miniszterelnökség reakciójára is azt mondta, hogy évtizedekig elhitte ezt a verziót, hogy Orbán nem írta alá a papírt, de megváltozott a véleménye. Amikor a műsorvezető megkérdezte, mitől bizonytalanodott el, Simicska ezt válaszolta: Erre mit mondjak önnek? Nem tetszik, ami az elmúlt egy évben orosz-ügyben zajlik. Arra a kérdésre pedig, hogy vannak-e más tanúk vagy bizonyítékok Orbán esetleges beszervezéséről, Simicska egy hosszú nevetéssel reagált. Hozzátette, hogy „egyelőre” nem kíván többet mondani. – írta 2015-ben az Index. Tehát arra a kérdésre, hogy ki a kommunista és ki nem az, tulajdonképpen a Fidesz által kreált Alaptörvény U) cikk (1) bekezdése adja meg a választ, amely így szól: (1) Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak….. Tessenek eldönteni! Orbán, Putyin két jó barát? Orbán közeledik (vagy már túl közel van, vagy mindig is ott volt?) Putyinhoz azt nem nehéz észrevenni. Orbán szinte az összes Putyint sújtó EU-s szankcióval szembement (de végül megszavazta azokat), azt állítva, hogy azok háborúpártiak. Nyilván nem kis problémát okoz Orbánnak az, hogy Trump által Putyinnal szemben belengetett szankciókat, illetve az USA további Ukrajnának szánt fegyverszállításait (legutóbb már a Tomahawk cirkáló rakéták is szóba kerültek) békepártinak tudja eladni itthon. Orbánnak a Putyin pártisága mire vezethető vissza? Orbán szerint nincs orosz pártiság, csak kell az orosz olaj és földgáz, merthogy máshol drágább és veszélybe kerülne a magyar gazdaság és a rezsicsökkentés is. Itt érdemes megnézni Orbán Viktor 2018-as kijelentését, melyben 2022-re ígérte meg a leválást az orosz energiáról. 2018. február 9-én Orbán Viktor beszédet mond a magyar–szerb kormányülés utáni energetikai fórumon – Fotó: Máthé Zoltán / MTI Arra is érdemes rámutatni, hogy Holoda Attila, aki egy elismert energia piaci szakértő, már többször is cáfolta Orbán állításait. Nem mellesleg a horvátok is cáfolják Orbánt és azt, hogy nem tudnák ellátni az Adria vezetéken keresztül Magyarország (és Szlovákia) éves nyersolajigényét. Tehát, akkor mi más lehet Orbán, Putyin pártiságának az oka? Az oroszok még a régi időkből tudnak valamit vagy csak szimpla üzlet az egész? Nagyon úgy tűnik, hogy az üzleti alapok szerepet játszanak, de mi a helyzet a „régi időkből tudnak valamit”-tel? Itt ezen a ponton nyerne értelmet az ügynökakták megnyitása és a társadalom által történő megismerhetősége! Ügynökakták: a Fidesz és a TISZA álláspontja Az úgynevezett ügynökakták megnyitását már több esetben kezdeményezték (ebben leginkább az LMP volt a legaktívabb), de a Fideszes országgyűlési többség mindig leszavazta azt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes például kijelentette, hogy a szervezett bűnözés elleni harc érdekében, illetve nemzetbiztonsági okokból nem támogatják az ügynökakták megnyitását. Magyar Péter viszont több alkalommal is ígéretet tett arra, hogy ha a TISZA kormányra kerül, akkor meg fogják nyitni az ügynökaktákat. Erröl legutóbb 2025. augusztus 18-án az ATV stúdiójában tett nyilatkozatot. – Fotó: ATV Kell-e a valódi rendszerváltás? Ahogy látható, az Alaptörvény szerint az MSZMP bűnöző szervezet volt, és ezen szervezet volt tagjai a mai napig részt vesznek (vehetnek?) az ország irányításában! Kik lehetnek még azok és milyen szerepet játszanak az ország irányításában, akik a kommunista diktatúra hatalombirtokosai is voltak, és akiknek a személyes adatai egyébként az Alaptörvény szerint nyilvánosságra hozhatóak? Tehát a mai napig nem tisztázott az ügynökakták helyzete, viszont azok megnyitásával talán erre is fény derülhet, és talán arra is, hogy mi a valódi oka Orbán putyinizálódásának. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. Kongresszusáról szóló tévéhíradó részlete, 1980. január 14-én. – Fotó: NFI Látva az országban zajló, a Fidesz által irányított kommunikációt (mint a régi MSZMP-s időkben), amely szerint a nyugat haldoklik, Oroszország az Ukrajnában zajló háború győztese, valamint érezve azt, hogy az élet szinte minden terén állampárti szintű központosítás zajlik (pl.: önkormányzati hatáskörök csorbítása), illetve, hogy hű pártkatonák vezetik az – egyébként Alaptörvény szerint független – intézményeket, pár kérdés azért felmerül! Le kell- e végre zárni az 1990 előtti évtizedeket úgy, hogy : • az ügynökaktákat nyilvánosságra hozzuk, • jogot alkotunk arra, hogy a kommunista diktatúra hatalombirtokosai, valamint ezen hatalom kiszolgálói 2026-os választások után soha többet ne vehessenek részt a hatalom gyakorlásában, mint választott tisztviselők (pl.: országgyűlési képviselő, Alkotmánybíróság tagja, legfőbb ügyész, stb.)? Gaál Lóránt – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.10.01. 23:10

Az TISZA Párt szerint az Index hazudott, ezért helyreigazítást kért a laptól. Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a TISZA Párt keresetének. De jelenti-e ez azt, hogy azt Index nem hazudott? A válasz bonyolultabb, mint ahogy az első látásra tűnik. A kérdésre nemcsak azért nincs válasz, mert a 2025.09.29. napján született ítélet még nem jogerős – a TISZA Párt fellebbez az ítélet ellen -, hanem azért is, mert a kérdés több, a laikus jogértelmezésen túlmutató kérdést vet fel. Kezdjük az alapoknál! A jogászi hivatás egy szóban összefoglalható: szövegértelmezés. Végezzük most ezt! A „hazugság” önmagában nem jogi kategória. Sem a büntetőjog, sem a polgári jog nem szankcionálja. Olyan tényállást a Btk. nem ismer, hogy „hazugság”, ami miatt bármilyen mértékű pénzbüntetés, vagy szabadságvesztés jár. A Ptk. sem fűz jogkövetkezményeket a hazudozó jogalannyal szemben. A hazugságnak csak speciális, nevesített esetei tűnnek fel a tételes jogban. A büntetőjogban például a csaló csak akkor követ el bűncselekményt, ha a hazugsággal (tévedésbe ejtéssel, vagy tévedésben tartással) kárt is okoz, a polgári jogban pedig például akkor, ha a hazugság személyiségi jogot sértve a jó hírnév sérelmével jár. A közszolgálati televízió így mutatta be a bíróság döntését – Fotó: M1 YouTube Hasonlósan speciális körülmény az eljárások során tett tanúvallomás, ami igazmondást követel meg, de egyébként maga a hazugság nem jogellenes. Külön érdekesség, hogy a büntetőjog a terhelt (a gyanúsított, a vádlott és az elítélt) számára biztosítja a „szabad védekezés” lehetőségét, ami eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy a terhelt akár hazugsággal is védekezhet (ha azzal mást hamisan nem vádol). Az pedig tényleg csak a szakmabeliek számára evidens, hogy akár igazmondással is lehet rágalmazni (amennyiben a becsület csorbítására alkalmas tényállítás nyilvánosságra hozását sem fontos közérdek, sem méltányolható magánérdek nem indokolja). Szóval az, hogy „csúnya dolog hazudni”, az a jog világában egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a laikus közvélemény gondolja. (Egyáltalán nem véletlen, hogy a hazugságot még a Tízparancsolat sem tiltja.) Tehát, amikor az Index azt írja, hogy „Egy, az Index birtokába került feljegyzésből kiderül: brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”, akkor a helyreigazítási perben nem az a kérdés, hogy ez hazugság-e, hanem az, hogy ez megcáfolható tényállítás-e. A helyreigazítási per tárgya ugyanis nem a „hazugság”, hanem a tényállítás vizsgálata! Nézzük a tényállítást! Mivel a hivatalos nyelv hazánkban a magyar, így a szövegértelmezés során a magyar nyelv szabályaiból, a magyar szavak jelentéséből kell kiindulni. Ebben irányadó a Magyar Nyelv Értelmező Szótára – kivonatolva a vonatkozó részek -: „tény: valamely cselekedetnek megtörténte, végbemenetele; valamely szempont szerint megítélt cselekedet, eset; valóságos körülmény; bebizonyított állítás, tétel, igazság”. Az Index kritizált cikkének a lényege: „brutális szja-emelésre készülhet a TISZA Párt”. Ezt „bizonyítékképpen” támasztja alá egy „az Index birtokába került feljegyzés”. A szövegkörnyezetből következő tényállítás: a feljegyzésnek köze van a Tisza Párthoz (máskülönben hogyan lenne összefüggésbe hozható a TISZA Párttal). Megítélésem szerint ez egy olyan bizonyításra szoruló tényállítás, amit elmulasztott számon kérni az Indexen a bíróság. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cikk nem tényeket állít, hanem csupán véleményt közöl. „A Fővárosi Törvényszék határozottan visszautasít minden olyan megnyilvánulást, amelyben bíráit elfogultsággal vádolják, tárgyalás előtt meghozott ítéletről szólnak és a pártállami időket idéző eljárást emlegetnek, azaz a bíróságokba vetett bizalom csorbítására alkalmasak.” – írta mai közleményében a Fővárosi Törvényszék Lapozzuk fel ismét a Magyar Értelmező Szótárt! „Vélemény: Általában valakiről, valamiről alkotott nézet, felfogás, illetve ilyenek összessége.” A kritikus szövegben a „készülHET” feltételes módban írott ige alátámaszthatja azt, hogy ez csupán egy vélekedés, nem tényállítás. Miért ne vélekedhetne így a Fidesz? Az viszont már „tény”, hogy ez a TISZA Pártnak tulajdonított feljegyzésből következik. Nem egy ismeretlen eredetű, ismeretlen szerzőtől származó papírdarabról ír a cikk, hanem kifejezetten a TISZA Párt programjáról: „brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”. (Kérdezzünk rá az alanyra: Kicsoda? A TISZA Párt.) A cikk adós marad azzal, hogy bizonyítsa azt a „tényt”, amire a véleményt alapozza (a cikk egyébként nevét fel nem tüntető szerzője). Az nem válasz erre a kérdésre, hogy a TISZA Párt egyes tagjainak nyilatkozataira alapozzák ezt, hiszen a valódi kérdés a feljegyzés szerzőségére keres választ. A tény tehát nem az, hogy a TISZA Párt valamire készülHET, hanem az, hogy az a bizonyos papír a TISZA Párt programját tartalmazza-e. Az Index azzal védekezett, hogy a feljegyzés a párt gazdasági kabinetjének terveit tartalmazza, az anyag megszövegezői pedig a párt gazdasági munkacsoportjának javaslattevői, a gazdasági program megalkotásával megbízott szakemberek. Nos, ez a bizonyításra szoruló tény, nem az a vélemény, amit erre alapoznak. Ezt pedig az Indexnek bizonyítania kellene, ennek sikertelensége esetén pedig helyreigazítást kellene közölnie azzal, hogy valótlanul állította, hogy a kérdéses feljegyzésnek bármi köze lehet a TISZA Párthoz. (Az, hogy egyébként mi a véleménye arról, hogy ki, mire készülhet természetesen teljesen érdektelenné vált volna.) Az Index által publikált, említett feljegyzés – Fotó: Index A védekezésben az Index arra is hivatkozott, hogy a cikkben kifejtett vélemény nem a TISZA Pártra vonatkozott (csak annak szakembereire), amihez képest a cím tartalmazza azt, hogy „brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”. Kézenfekvő kérdés lehet, hogy akkor miért róluk szól a cikk, ha a véleményt nem róluk alkották. Az első fokon sikeresnek bizonyult védekezés szerint a cikk nem arról szól, hogy az emlegetett brutális SZJA emelés a TISZA Párt hivatalos programja lenne (bár másképpen érteni azt, hogy erre készülhetnek logikusan nem nagyon lehet). A bíró is itt, ugyanabban a közéleti környezetben él, mint mi. Döntésének mérlegelésekor figyelemmel kell lennie arra, hogy a bíróság előtt véleménynek álcázott tényállításra egy teljes kampánypropaganda alapozódik – Tisza-adó címszó alatt -, milliárdos nagyságrendű költséget generáló újabb nemzeti konzultációval megfejelve, immáron a teljes magyar nyilvánosság előtt tényként feltüntetve azt, ami a bíróság szerint csupán vélemény. Az egy külön sajtóetikai kérdés, hogy a cikk ismeretlen szerzője a megjelenés előtt elmulasztotta megkérdezni a TISZA Pártot, s utóbb sem közölte le Magyar Péter reakcióját. Ez szintén nem tárgya a helyreigazítási pernek. A TISZA Párt hivatalosan közölte adó programját, benne azt, hogy nem tervez semmilyen SZJA emelést az tény, mert megtörtént dologról beszélünk (lásd fentebb az értelmező szótár definícióit). Hogy hazugság, amit az Index állított tehát bizonyossá vált, hiszen azt a Tisza bizonyította ezt azzal, hogy nyilvánosságra hozta hivatalos adóprogramját. Ez azonban nem volt tárgya a pernek. A TISZA Párt adóügyi elképzelései – Fotó: TISZA Párt Facebook A hazugság ugyanis perben nem helyreigazítható, legfeljebb erkölcsileg lehet elítélni. A tényállítás perrendszerű bizonyítása pedig – hogy a szerző véleménye a TISZA Párt valós adótervein alapszik – elmaradt. dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.12.24. 01:25

Egy csodálatos dal és egy különleges videoklip születésének története, amelynek minden eleme szín igaz valóság. A vers születésének története, a megélt érzelmek, a klipben szereplő figurák mind maga a csodálatos valóság.Nagyapám: I. Zeke László egy kedves, érző szívű, jó humorú ember volt. Még verset is írt. Ahogy mesélte nekem: "nem sokat, úgy hatvan évente egyet-egyet". Az összes műve két vers. Pontosabban egy versnek a két versszaka. Az elsőt 1928-ban írta azon húsvéti locsolkodás után, amikor megismerte azt a kis kamasz lányt, aki később Nagymamám lett, a másodikat pedig 1988-ban, Nagymama temetése utáni magányos napokban: Amikor mi együtt járunk csöndes, nyári estében, Úgy látom, hogy szebben ragyog minden csillag az égen. Halványabb lesz a holdsugár, csakúgy mint a csillagok, Amikor a két szép szemed szerelmesen rám ragyog. Boldog idők elrepültek, rám borult az éjszaka, A csillagok úgy ragyognak, mint egykoron valaha. Szemeidnek drága fénye csillagokban ott ragyog, Sírva nézem, hozzá vágyok, ott leszünk majd boldogok. Ezt a két verset közzé tettem a Facebookon a költészet napján, mivel azt gondolom, hogy a legszebb, legmélyebb érzelmek teszik költészetté a rímelő sorokat, akkor is, ha azt nem egy nagy klasszikus, hanem egy olyan egyszerű gazdálkodó írja, mint amilyen nagyapám volt.III. Zeke László és Palya Bea - Fotó: a szerző archívumábólSokaknak tetszett Nagyapa verse, amire sok kedves, megható bejegyzést kaptam, többek között egy zenetanárnő Dévainé Kluka Adrienne véleményét, aki szerint ezek a sorok (ad notam) illeszkednek az “Ablakomba, ablakomba…” kezdetű dalhoz. Mivel Nagyapám nótás kedvű ember volt, így nagyon könnyen elképzelhető, hogy valóban ennek a dalnak a ritmusára íródtak a vers sorai.Mivel nagyon kíváncsi ember vagyok szerettem volna hallani hogyan szól ez a dal Nagyapa versével, ezért írtam Palya Beának – a világ egyik leggyönyörűbb hangú énekesének, akinél népdalt szebben énekelni nem nagyon tud senki –, hogy életre keltené-e ezt a dalt nekem és az akkor 111 éves (a vers szerint “ott, a csillagokban” tanyázó) Nagyapámnak, mert mindkettőnknek ez egészen biztosan nagyon tetszene. A dal még azon a héten elkészült, minden képzeletemet felülmúló, torokszorító gyönyörűség lett belőle. Elővettem a fénykép albumot Nagyapa és Nagymama fényképeiből válogattam párat (az esküvői képtől kettejük síremlékéig) ezeket keltettem életre, s egy sor meganimált kalotaszegi mintával együtt igyekeztem képben elmesélni mindazt, amiről Bea oly gyönyörűen énekel. III. Zeke László

SzóMia | 2025.12.21. 12:52

Advent idején az ország minden szegletében más és más arcát mutatja a készülődés fényekkel, díszekkel, hangulatokkal, apró csodákkal.Arra kérünk benneteket, osszátok meg velünk, nálatok hogyan telik az advent!📸 Küldjetek fotókat Magyarország bármely településéről, legyen az egy főtér, utca, templom, ablak, koszorú vagy egy különleges pillanat – fontos, hogy a helyszín felismerhető legyen.Mutassuk meg együtt, milyen sokszínű és szép az advent országszerte!📩 Fotókat kommentben vagy üzenetben várjuk.Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek! ✨ SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

SzóMia | 2025.12.07. 08:20

A digitális világ már rég nem külön univerzum, hanem a mindennapjaink meghosszabbítása. Reggel a telefonunk ébreszt, útközben a híreket pörgetjük, munka közben üzenetek között ugrálunk, este pedig fáradtan „csak egy percre” belépünk valamelyik közösségi oldalra. A képernyő lett az a hely, ahol dolgozunk, kapcsolódunk, tanulunk, pihenünk – és sokszor ki is merülünk. A gond nem is azzal van, hogy a digitális tér ott van velünk, hanem azzal, hogy nem tanultuk meg, hogyan legyünk otthon benne. Emiatt különböző mentális mellékhatások jelentkezhetnek az életünkben, amelyekről viszont alig beszélünk. Amikor bekebelez a digitális világ – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Folyamatos információzaj – a „digitális szmog”, ami kimerít A közösségi média felületein naponta több tartalommal találkozunk, mint amennyit bármelyik előző generáció egy hét alatt látott. A figyelmünk darabokra törik: egyszerre próbálunk válaszolni, követni, megosztani, reagálni – de meddig lehet ezt ép ésszel kibírni? Az agyunk azonban nem erre lett tervezve. A folyamatos ingeráradat stresszreakciókat indít el: nő a szorongás, romlik az alvás minősége, állandó fáradtság jelentkezik. Az úgynevezett doomscrolling (kényszeres görgetés sic!), vagyis a hírek kényszeres fogyasztása pedig különösen ártalmas – a hírek változatlanok, csak a hangulatunk lesz egyre reménytelenebb. Összehasonlítási csapda – mások életének díszletei ellenünk dolgoznak A közösségi médiában minden tökéletesnek tűnhet: hibátlan testek, rendezett otthonok, sikeres karrierek, mosolygó gyerekek, egzotikus utazások. Ezek azonban gondosan válogatott pillanatok, mégis sokszor a saját, valódi életünk mércéjévé válnak. Ennek mentális következményei is lehetnek: • csökken az önbizalom • nő a szorongás • romlik a testkép • kialakul a „nem vagyok elég jó” érzés A valóság és a virtuális világ közötti különbség egyre nagyobb nyomást helyez ránk. Kapcsolódás helyett magány Az online tér azt ígéri, hogy közelebb hoz minket egymáshoz, mégis sokszor pont az ellenkezője történik. Bár rengeteg digitális interakció zajlik, a valódi kapcsolódás – a szemkontaktus, az érintés, a figyelem – egyre ritkább. A kutatások szerint minél több időt töltünk online, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat magányosnak. A kapcsolataink felszínessé válnak, az érzelmi mélységek pedig elmaradnak. A folyamatos jelenlét kényszere – a „digitális készenlét” fáradtsága Ha valaki nem válaszol azonnal, már szinte bűntudatot érez. A folyamatos elérhetőség elvárása olyan nyomást teremt, mintha mindig dolgozó, mindig „online” emberek lennénk. Ez hosszú távon: • kiégéshez • mentális kimerültséghez • fókuszvesztéshez vezet. Az agyunk nem tud pihenni, mert sosem adjuk meg neki az „offline időt”. Az online jelenlét politikai árnyéka Magyarországon az online tér nemcsak szórakozást és információt kínál, hanem politikai csatatér is. Az algoritmusok felerősítik az ellentéteket, a kommentfolyamokban elszabadul a gyűlölet, a trollok és álhírek pedig tudatos érzelmi manipulációt okoznak. A közéleti zaj nemcsak fárasztó – sokszor félelmet, dühöt, szégyent, bizonytalanságot kelt. Miközben a hatalom a digitális platformokat is kontroll alatt tartja, az emberek gyakran érzik úgy: nincs hova menekülni. Ez a fajta mentális terhelés már rég túlmutat a személyes szinten – társadalmi méretű hatása van. A digitális világ hazug valósága – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan védekezhetünk? – néhány egyszerű, mégis hatásos lépés 1. Kapcsold ki a push értesítéseket. A telefonod is lenyugszik 😊. 2. Tarts napi 1–2 „offline ablakot”. Reggel vagy este tölts legalább 30 percet képernyő nélkül. 3. Digitális diéta – tudatosítsd, mennyi hírt olvasol. A mennyiség csökkentése csodákat tesz. 4. Valós kapcsolatok erősítése. Hetente legalább egyszer legyenek „élő” találkozásaid. 5. Kövesd azt, ami épít. A negatív, toxikus tartalmak követését nyugodtan engedd el. Amikor kiszabadulsz a digitális világ fogságából – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeg mégis az: vissza kell venni az irányítást Az online tér nem ellenség. Eszköz. De ha nem vagyunk tudatosak, lassan elkezdi átvenni felettünk a hatalmat: a figyelmünket, a hangulatunkat, a kapcsolatainkat, sőt még a közéleti valóságérzékelésünket is. A digitális világ gyors, hangos és végtelen. Nekünk viszont jogunk van a csendhez, a határokhoz, a saját mentális terünkhöz – és ahhoz, hogy időnként visszataláljunk a valódi világba. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

SzóMia | 2025.11.30. 12:49

Sokáig úgy tekintettünk a politikára, mint a „nagyok játékára”. Egy olyan dologra, ami tőlünk távol zajlik, irodákban, tárgyalótermekben, képernyőkön. Mostanra már tudjuk, hogy ez egy illúzió. A politika ott van az ebédlőasztalnál, a családi csoportokban, a baráti beszélgetésekben, a gyerekek iskoláiban, a munkahelyi étkezdében, és talán a legfájdalmasabb pont: a barátságainkban is. Milyen hatással van a politikai megosztottság a barátságainkra? — amikor a közélet beszivárog a nappalinkba Magyarországon a politika két táborra osztja a közéletet és a barátságokat. Választások után nemcsak a politikusok elnyert mandátumainak arányai válnak világossá, hanem az is, hogy kivel tudunk és vagyunk hajlandók még beszélgetni, és kivel nem. De miért történik ez? Hogyan tudunk kilépni ebből? A politika politikai kérdésből inkább érzelmi kérdéssé vált. Ma a politikai hovatartozás már nem csupán vélemény, hanem identitás. A „Melyik oldalon állsz?” kérdés gyakran azt jelenti: „Milyen értékeket tartasz fontosnak?”, „Kiben bízol?”, „Hogyan látod a világot?”. Tehát a vita nem arról szól, ami kívül van rajtunk, hanem rólunk. Emiatt, amikor valaki megkérdőjelezi a politikai meggyőződésünket, úgy érezhetjük, mintha minket kérdőjelezne meg. Ez óriási feszültséget teremt. A közös témák eltűnnek. A megosztottság egyik fő eredménye, hogy zsugorítja a világunkat. Régebben még lehetett azt mondani, hogy „Én így látom, te úgy látod.” Ma már semmit nem lehet. Sokak számára ma a politika mindent átszínez Ha véletlenül másképp gondolkodsz, számíthatsz arra, hogy valaki a fejedhez vágja: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.” A közös alap kezd megrepedezni. A közösségi média súlyosbította a problémát. A platformok algoritmusai nem a békét, hanem az aktivitást kívánják — és mi vált ki több aktivitást, mint a harag? Tehát a Facebook nem a barátainkat mutatja, hanem a legfelkavaróbb bejegyzéseket. A valóság eltorzul, és azt hisszük, hogy minden ember szélsőséges, miközben a rendszer egyszerűen a leghangosabb embereket helyezi elénk. Véleménybuborékokat hozunk létre, amelyekben néhány barátunk egyszerűen „leesik” a térképünkről. A konfliktus elkerülése feszültséget okoz a kapcsolatainkban Sokan nem akarnak vitatkozni, ezért inkább nem mondanak semmit. Nem beszélnek róla, kerülik a kényes kérdéseket, elkerülik egymást. De a kimondatlan feszültség mélyebbre hatol, felemészti a kapcsolatot. Már nem őszinte, már nem könnyű, már nem olyan. A csend néha veszélyesebb lehet, mint a vita. Családon belüli feszültségek – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A hatalom a törésvonalakra játszik Az elmúlt években a politika egyre inkább nagyon tudatos és szándékos stratégiává vált, amely arra ösztönzi az embereket, hogy erőteljesen, érzelmileg reagáljanak. A „mi és ők” logika működik és gyorsan terjed. A propaganda, a félelemkeltés, az ellenségképzés nemcsak a társadalmat osztja meg — hanem a nappalinkat is. Barátból ellenfél válik. A beszélgetés viszállyá válik. Így válik a sokszínűség szakadékká. Barátságok mennek tönkre – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Van visszaút? Igen — de nem magától. A barátságoknak nem lenne szabad megszűnni egy „rossz” mondat miatt. Megmenthetjük a kapcsolatot, ha tényleg gondoskodunk róla 1. Ismerjük fel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A barátság nem politikai klub. 2. Hozzunk létre „politika-mentes zónákat”. Egy ebéd, egy séta, egy kávé csak rólunk szólhat. 3. Kérdezzünk, ne támadjunk. A „Miért gondolod így?” kérdés sokkal produktívabb, mint a számonkérő hangvételű „Hogy mondhatsz ilyet?!”. 4. Legyen fontosabb a kapcsolat, mint a vita megnyerése. És ami a legfontosabb: ne ítéljük meg egymást a Facebook-kommentek alapján. Az online tér eltorzítja az emberek hangját. A valóság árnyaltabb. A barátság több, mint a politika A megosztottság beszivárog az életünkbe, de nem kell, hogy szétfeszítse a kapcsolatainkat. Ha hagyjuk, a politika lesz az a csendes kéz, amely mindenkit egyre mélyebbre taszít a szakadékba. Forduljunk meg, és emlékezzünk: a barátaink nem pártok — emberek. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

SzóMia | 2025.11.17. 23:43

Vannak pillanatok, amikor az ember szava elakad, mert túl sok a szép, túl sok a jóság egyszerre. Az idei Angyaljárat pontosan ilyen pillanatot hozott el, hiszen alig néhány óra alatt gyermekek százainak karácsonyi kívánsága talált gazdára, és ezzel újra bebizonyosodott, hogy a durva politikai zaj közepette még mindig él közöttünk a jó, az összetartás, a közösségi erő, amely problémákat old meg. Persze ehhez kellett a Billog felülete is. A szervezők hálásan számoltak be róla, hogy az első 50 kívánság egy óra alatt saját angyalt kapott, majd a második 50 is rekordidőn belül gazdára talált. Olyan sokan jelentkeztek, hogy háttérkapacitást kell bővíteni – senki sem számított arra, hogy ekkora és ennyire tiszta szívű összefogás indul el. A Billog – a csoda ragadós Fontos kiemelni: a kezdeményezés nem jöhetett volna létre ilyen léptékben a Billog nélkül, mely nem csupán gyűjtőpontot ad a csomagoknak, hanem felületet, láthatóságot, közösséget is biztosít. Olyan hely lett, ahol az emberek nemcsak ételt vagy italt kapnak, hanem ahova jóságot visznek. A Billog vállalta, hogy 100 gyermek kívánságát segít az angyalokhoz eljuttatni – az oldal közönsége azonnal felkapta a témát, és cselekedni kezdett. Kik ezek az angyalok? Az Angyaljárat Közhasznú Alapítvány idén is megkérdezett 600 olyan gyermeket, akik számára a karácsony csak akkor lesz ünnep, ha egy önkéntes angyal segít megteremteni azt. Ők azok a kicsik, akik anyaotthonban élnek, nevelőotthonban, vagy olyan mélyszegénységben, ahol a karácsonyi csomag ritka kiváltság. A gyerekek kívánságai egyszerű, mégis szívszorító dolgok: melegítő, festőkészlet, babaruhák, Lego, diffúzor, hangfelvevős maci, édesség, cipő, könyv, játékautók. Minden kérés mögött ott van egy-egy történet, egy-egy „bárcsak nekem is lenne” sóhaj. És jöttek az angyalok. Név szerint, arccal, segítő szívvel: Helga, Enikő, Szilvi, Ivett, Zsófi, Ákos, Andrea, Kármen… sok tucat csodálatos ember, akik nem kérdeztek, csak cselekedtek. Hogyan lehetsz te is angyal? 1. Válassz egy gyermeket a listáról. 2. Írd meg kommentben a sorszámát, hogy érkezett hozzá angyal. 3. Szerezd meg és csomagold be a kívánságát. 4. Írd rá a nevét és a sorszámát. 5. Hozd be december 8-ig valamelyik Billogba: – Bp., Falk Miksa u. 5. – Bp., Maglódi út 12. (előnyben, mert tágasabb a raktár) Innen már az Angyaljárat önkéntesei gondoskodnak róla, hogy karácsonyig minden csomag célba érjen. Miért fontos mindez? Mert van, akinek ez lesz az egyetlen ajándék. Van, aki életében először fog kibontani egy saját csomagot. És van, akinek ez a kis gesztus adja vissza a hitét abban, hogy a világ nem felejtette el őt. Legyél te is angyal. Adj egy csomagnyi szeretetet annak, akinek idén talán csak te tudsz. SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook

Antal-Varga Vilma | 2025.10.19. 14:44

Hat év otthon töltött „gyerekezés” után, mikor szembesültem vele anyaként, hogy a napi rutint a nyári szünet után, és a munka világába való visszatérés miatt teljesen át kell alakítanunk, kicsit izgultam, hogy megy ez majd immár két óvodással (3 és 6 évesek), mert sokszor egy gyermekkel is kihívást tudott jelenteni. De szerencsére hiábavaló volt az aggodalmam, hála Dr. Somogyi Eszternek, és az Ébresztőmeséknek! Ezt a jó hírt és csodás megtapasztalást szeretném minél több családdal megosztani! Az író és a könyv rövid ismertetése Dr. Somogyi Eszter molekuláris biológus, biotechnológia PhD-vel, főállásban rák elleni immunterápiát fejleszt, kétgyermekes anya. Négytagú családjukat egy macska és néhány kishal teszi teljessé. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Az Ébresztőmesék egy olyan speciális mesekönyv, mely (elsősorban, de nem kizárólagosan) a 3-7 éves gyermekek vidám ébredését szolgálja. A maximum 3 perces mesék főhőse Mimó, a kobold, aki beköltözik a családba, és gyerekeket ébresztget különféle kalandok során. A mesék különböző instrukciókat is tartalmaznak a felolvasó számára, így idézik elő játékosan az ébredés élettani folyamatait. A könyv 2021-ben született, ahogy az „ebresztomesek.hu” oldalon fogalmazol, a gyermekeitek ébresztései ihlették a könyv megírását, mikor is hasonló élethelyzetben voltatok két picivel, mint én most. A munka és a család mellett hogy tudtad a könyv megírását beépíteni a napi rutinodba? Könnyű volt, mert nem is kellett beépíteni. Ugyanis a korán kelés közös nyűgének szenvedéseit szerettem volna enyhíteni a kis vicces mesékkel. Közben megfogalmazódott a cél is: mennyire jó lenne úgy ébredni minden reggel, mint egy boldog vakációs vagy hétvégi napon. Ez persze hozta a kérdéseket és a szakirodalom olvasást is: milyen élettani folyamatok kísérik az elalvást és a felébredést? Hogyan lehet ezeket a folyamatokat elősegíteni? Lehet-e külső „rásegítéssel” jobbá tenni a gyerekek ébredését? Megtaláltam-kipróbáltam pár ilyen segítő elemet, és kialakult a működő módszer. Együtt játszva, közösen alakítottuk a meséket is, hogy minden reggel izgalmasan kezdődjön. Ebben mind a négyen részt vettünk. Végül már csak le kellett írni egy mesekönyvre elegendő mesét. „Ha egy alvó ember agyának jelzéseket küldünk, amik szelíden segítik a teljesen éber állapot elérését, akkor ennek következtében hasonlóan ébredhet fel az illető, mint amikor spontán történik az ébredés.” Mi a különbség a spontán ébredés, vagy ha az külső inger – pl. ébresztőóra – hatására történik? Az alvásnak szabályos sorrendben ismétlődő mintázata van. Felületesebb, és mélyebb alvási szakaszok váltják egymást. Ezenkívül van gyors szemmozgással kísért álmodási szakasz (REM), és további nem-REM, azaz NREM szakaszok, amiben nem álmodunk. 🙂 Elalváskor az elszenderedés után (1. fázis, NREM 1-nek is hívják) után könnyű, felületes alvás (2. szakasz, NREM 2) következik, majd két mély alvási szakasz (3.-4. fázis, NREM 3-4), aztán megint NREM 2, és REM. Ezután egy új alvási ciklus kezdődik, amiben a sorrend ismét: NREM 2, 3, 4, 2, REM mintázat. A spontán ébredés egy REM szakaszból történik, de könnyű felébredni a nem mély alvási szakaszokból is (NREM 1-2). Ha néhány trükkel segítünk eljutni ebbe a fázisba, és innen a teljesen éber állapot eléréséig, akkor könnyebben, vidámabban ébred valaki és hasonlít az élmény a spontán ébredésre. Ébresztőórára kelve általában megijedünk az óra hangjától, és ezzel a stresszélménnyel indul a napunk. Miért nem működik a vidám ébredéshez a szokásos „Jó reggelt!”, „Ébresztő!” kezdetű klasszikus nógatás? Mert olyan, mint órára kelni és stresszélményt okoz. Vagy, ha nagyon mélyen alszik valaki, akkor meg sem hallja. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Mi lehet az oka a reggeli sírós ébredésnek, és van-e valami köze a jelen társadalmi helyzethez? A sírás azt jelenti, hogy valami nem jó. Mert az előző pillanatban még aludt, aztán hirtelen kikényszerítik az alvásból. Esetleg még azt sem fogja fel, hol van. Társadalmi helyzethez semmiképp nem kötném egy gyermek reakcióját. Viszont lehet nyűgös egy kisgyerek reggelente a család stresszes nap kezdése miatt, amikor sietve, sürgetve, érzi magát mindenki. Ha ez a frusztrált hangulat általában jellemzi a reggeleket, akkor a kisgyerek sírással jelezheti, hogy ezt az egészet ő sem szereti, hiszen már előre tudja, hogy aznap is sürgetve-kapkodva indulnak majd el otthonról. A mesékkel talán a szülői stresszt is sikerül oldani. Mert ha a szülő képes 1-3 percre elengedni a reggeli sietés stresszét, amíg a gyermekét mesével ébreszti, akkor talán ez kitart és jobb kedvvel kezdődik az egész család napja. Az jó kérdés, hogy ez a jókedv kitart-e a nap végéig. Most, hogy a szülői stressz enyhítését említetted, ezt én is meg tudom erősíteni! Az olvasással és a játékkal nekem is vidám az ébredés. De jó, hogy ezt mondod, mert könyvbemutatón vagy könyves rendezvényen gyakran mondják a szülők, hogy nekik lenne szükségük vidám ébresztőre, mielőtt a gyerekeket keltik. Sajnos kell lennie valakinek a családban, aki elsőként ébred. De legalább utána felvidulhat ő is. Ugye biológus vagy és kutatóként tevékenykedsz. Volt olyan projekted, ami hatással volt a könyv megírására? Vagy esetleg fordítva, hogy a könyv megírása lett volna hatással a munkádra? A gyógyszerfejlesztéshez nem kapcsolódik a könyv, viszont az ébresztési kihívás/probléma megoldásához a tudományos eredmények vizsgálata segítségével jutottam, ehhez fontos volt a biológus képzettségem. Egyébként a rákbetegségek kialakulásában az egyik kockázati tényező a stressz, szóval ennek csökkentése akár már a reggeli ébredéssel lehet egy laza kapocs a munkám és a könyv között… de ez annyira laza, hogy nem is tudatos. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Mesélnél ezekről a tudományos vizsgálatokról, hogy pontosan mik voltak ezek? Először az elalvás és felébredés folyamatait szerettem volna megérteni. Az alvás élettanáról és szabályozásáról szóló érdekes cikk volt például az „An Overview of Sleep Physiology and Sleep Regulation” C. Berteotti és munkatársaitól és egy könyvfejezetként jelent meg (A könyv: Guglietta, A. (eds) Drug Treatment of Sleep Disorders. Milestones in Drug Therapy. Springer, Cham. Ebből tanultam meg, hogy az alvásnak szakaszai vannak, hogy melyek ezek, és hogy EEG mintázat szerint lehet elkülöníteni őket, illetve, hogy könnyebben ébredünk a NREM 1-2-ből. Olvastam még például a biológiai óra működéséről, ami majdnem, de érdekes módon mégsem pontosan 24 óra hosszúságú és a sejtek szintjéig visszavezették a folyamatait. Egy jó áttekintés például: Diderick et al., Circadian clocks: from stem cells to tissue homeostasis and regeneration. EMBO Reports, 19 Dec 2017, 19(1):18-28. Ennek a napi ritmusnak fontos eleme a szerotonin szintjének változása és mintázata: ideális esetben ébredés előtt a legalacsonyabb, ami közrejátszik a felébredésben, aztán a nap során termelődik, folyamatosan emelkedik a szintje, és álmosságérzést vált ki, elősegíti az elalvást. Van egy zseniális könyv, amit Matthew Walker (PhD) agykutató és alvásszakértő írt, „Miért alszunk?” címmel (Akkord Kiadó). Érthetően, de sok tudományos eredményt és saját adatot elemezve írja le az alváskutatás eredményeit, az idegrendszer fejlődését, az alvás élettanát és változását életkor szerint. Külön fejezetek foglalkoznak a normál folyamatokkal illetve az eltérésekkel és betegségekkel, és részletes forráslista is van a könyvben, ami mélyebb utánjárásra is lehetőséget ad. Én csak a mesekönyvem megjelenése után olvastam el, de ha most kezdene érdekelni a téma, ezzel kezdeném. Mi a titka a mosolygós reggelnek, miért működnek a mesék, avagy mik a titkos összetevők? Mivel az elavás és ébredés sok összetevős háttérfolyamatok eredménye, több apró lépésben működő „titkos összetevőket” választottam, amik minden mesében hatnak. Ezek pedig sorrendben: a fény (mert a tobozmirigyben képződő melatonin sötétben termelődik és fenntartja az alvást, fény hatására viszont mennyisége csökken, vagyis a fénnyel azt üzenjük: jöhet az ébredés), a halk beszéd, az érintés (melyek eltérő agyi területeket és idegpályákat hoznak működésbe), és a játék, ami során a gyermek válaszol és részt vesz a mesében, közben pedig egészen felébred (kognitív tevékenység, amely éber állapotban jellemző). Tervezel-e folytatást írni, vagy dolgozol-e jelenleg más témán? Igen, az olvasói visszajelzések megadták az irányt a folytatáshoz. Két kézirat is formálódik, amik folytatásnak mondhatók. Bátorság kell az elengedésükhöz. ☺ Közben pont most készül a nyomdában az Ébresztőmesék újabb adagja, mert szerencsére igény van rá. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Ezt nagy örömmel és várakozással hallom, mi is alig várjuk a folytatást! Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál, és válaszoltál a kérdéseimre. A további munkásságodhoz sok sikert, nagy adag bátorságot, és jó egészséget kívánok! Boldogan tettem, én is nagyon köszönöm a beszélgetést és a meghívást erre az interjúra. Bevallom őszintén, már egy jó ideje gondolkodtam ezen az interjún, mert tényleg annyira jó, hogy nem üvöltve kelnek a gyerekek… sokszor látom az anyukákat az oviban, és látom, hogy már reggel 8 órára „kivan az idegrendszerük”… és legszívesebben csak a kezükbe adnék egy Ébresztőmesét … Szóval én világgá kürtölném, hogy emberek, képzeljétek, van egy csodás módszer… és most remélem ezzel a cikkel tudok/tudunk segíteni sokaknak. És a legfontosabb: már reggel boldognak látom a gyermekeim! Ez mindent megér! A szerző dedikálja könyvét – Fotó: Melczer Zsolt Antal-Varga Vilma – Nyitókép: Melczer Zsolt

Menyhárt Tamara | 2025.08.31. 01:21

A Z-generáció – vagyis a mai 18-28 éves korosztály – teljesen más szemszögből tekint az életre, a munkára, sőt a családra is, mint a szüleik. Egy mai fiatal általában nem tekinti a kiteljesedés útját a napi 12 órás munkanapban, sokkal inkább van szüksége szabadidőre, élményekre, rugalmasságra. Szeretne dolgozni, de nem bármi áron. A szülők a biztos állásban találtak stabilitást, a gyermekeik jobban szeretik a rugalmas, akár online munkavégzést, hamarabb lépnek egyik munkahelyről a másikra, azonnali hatállyal. Nem tűrik, ha lekezelik őket, ha felsőbbrendű helyzetből parancsolgatnak nekik. Többnyire a laza, elfogadó együttműködést, a dicséretet igénylik. Ha úgy érzik, hogy túl sokat követelnek, vagy túlságosan abszurd részletekben vesznek el a követelések, azonnal váltanak. Grafikon: Jófogás-GKID Elenyésző az, akinek valódi hivatássá válik a szakmája. Általánosságban ma már kevésbé jellemző, hogy – mint az őseik – megmaradjanak egy-egy szakmában, foglalkozásban, hűséggel, akár nyugdíjig ugyanazt csinálják. Az ő kérdésük az: „Mennyi időm marad az életemre”? Szembetűnő sokaknál a paradox helyzet: online élnek, mégis egyre többen vágynak a természetbe is – akár életvitelszerűen. Ha nem oda, akkor viszont külföldre. Ahol úgy vélik, sokkal inkább kiteljesedhetnek, jóval több bevételük lehet, sőt, az idegen nyelveket is magasabb szinten tudják elsajátítani. Külföldön kinyílhat nekik a világ, új környezet, szélesebb látókör, természetesebb életvitel várja őket. Bátrak és belevágnak. Nincs veszteni valójuk. Ennek hátterében az állhat, hogy a mentális egészségük központi kérdéssé vált. Nekik természetes ma már pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz járni, akár influenszerként mutatnak utat a társaiknak. Szívesen gyűjtenek rajongótábort az interneten azzal, hogy belátást engednek az életükbe: mit hogyan csinálnak, sminkelés, főzés, bulizás, közélet elemzése akár. A mai bizonytalan világ, a klímaválság, a háborús hírek, sőt a megélhetési gondok miatt sokkal tudatosabban foglalkoznak önmagukkal, és közéleti kérdésekkel, mint a szüleik valaha. A Z-generációt előszeretettel nevezik önzőnek, lustának, haszontalannak. Pedig valójában ők csak élni akarnak, nem túlélni, emiatt máshol húzzák meg a határaikat. A Z-generáció nem lusta, nem önző, nem értetlenkedik. Csupán más világban gondolkodnak – mint ahogy valóban megváltozott a világ. Hatással vannak a társadalomra, a munka világára, sőt a jövőre is. Grafikon: Jófogás/GKID Előbb-utóbb a Z-generáció lesz az, aki átformálja a munkaerőpiac nagy részét, hiszen a cégek rá fognak kényszerülni idővel, hogy az ő igényeiket vegyék figyelembe. Ahol lehet, online munkát vezetnek be, rugalmas munkaidőben dolgozhatnak a fiatalok, hogy megtartsák őket. Egyre több cég kínál mentális egészséget támogató programot is, vagy például a külföldről behozott családbarát cég is egyre inkább kipróbált. Ma már pilot-időszakot adnak annak a kísérletnek is, milyen eredményes a cég, ha a dolgozók csak 4 napot dolgoznak. Bár ezek mind kezdetleges próbálkozások, de nagy szerepük van ezeknek a reformoknak a beindításában a mai fiataloknak. A szabadság, a rugalmasság, a mentális egészség nekik nem luxus, hanem alap. Ha ezt megértjük, akkor minden támogatást megadhatunk a mai ifjúságnak, hogy segíthessük őket az útjukon, s itt tarthassuk, avagy visszacsábíthassuk őket az országba. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Canva

dr. Gaál Lóránt | 04.08. 14:59

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től - áthelyezésekA migrációs intézkedések tekintetében az áthelyezés azt jelenti, hogy olyan kérelmezőket helyeznek át Olaszországból és Görögországból, akiknél meggyőző módon bizonyítható az egyértelmű nemzetközi védelem szükségessége.2015-ben az Európai Bizottság előterjesztette első intézkedéscsomagját a migrációs válság kezelésére. A javaslat része volt 40 000 menedékkérő sürgősségi áthelyezése Olaszországból és Görögországból, 20 000 ember EU-n kívülről történő áttelepítése, a migránscsempészet elleni cselekvési terv, az Eurodac ujjnyomat-adatbázis használatának megerősítése és a kékkártya-irányelv jövőjéről szóló konzultáció. Magyarországot mindössze 1134 fő áthelyezése és áttelepítése érintette volna. Az áthelyezés a védelemre jogosult menedékkérők tagállamok közötti elosztását jelentette, míg az áttelepítés harmadik országból érkező menekültek befogadását. A migránscsempészet-ellenes terv a pénzügyi nyomozások hatékonyságát, a bűncselekményből származó bevételek elkobzását és a harmadik országokkal való szorosabb együttműködést célozta. Az Eurodac rendszer a menedékkérelmek elbírálásáért felelős tagállam kijelölését segítette, a kékkártya pedig a magasan képzett munkavállalók gyorsított eljárással történő belépését szabályozta. “A kékkártya-irányelv lényege, hogy: „Az EU 2009-ben feltételrendszert határozott meg azon harmadik országbeli munkavállalók számára, akik magas képzettséget igénylő munkát kívánnak vállalni a tagállamokban, ezek által összehangolt gyorsított eljárást és közös kritériumrendszert (munkaszerződés, szakképesítés és minimum bér) teremtett egy speciális tartózkodási és munkavállalási engedély kibocsátására, amelyet uniós kékkártyának hívnak.” Az intézkedések jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdése adta, amely szükséghelyzetben átmeneti intézkedések elfogadását teszi lehetővé. A javaslat újdonság volt, hiszen első alkalommal indult szükséghelyzeti áthelyezési program. Eközben Magyarországon a kormány nemzeti konzultációt indított és plakátkampányt folytatott, amely a bevándorlás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a válság gyökerét kell kezelni, a külső határok védelmét kell erősíteni, és inkább Törökország támogatásában látott megoldást. 2015 nyarán a kormány döntött a magyar–szerb határra építendő ideiglenes kerítés előkészítéséről is, amely jelentősen visszaszorította a zöldhatáron történő átkelést. A közbeszédben azonban az EU lépései gyakran háttérbe szorultak a politikai kommunikáció mögött. Bár a Bizottság világos terveket és intézkedéseket dolgozott ki a migráció kezelésére, Magyarországon a kormányzati kommunikáció inkább a kvóták és a betelepítés elleni érvekre koncentrált. Eközben a kormány milliárdos összegeket fordított a konzultációra és tájékoztató kampányokra, amelyek sokszor eltúlzott fenyegetéseket hangsúlyoztak. A statisztikai adatok szerint ugyan a migrációs nyomás 2015-ben jelentős volt, de Magyarországon végül csak néhány száz menekült maradt tartósan, közülük is kevesen léptek be a munkaerőpiacra. Ez rávilágít arra, hogy a helyzet kezelésében az EU stratégiája és a magyar kormány politikai kommunikációja eltérő irányokat képviselt. A Magyar kormány nemzeti konzultációt szervezett és gyűlölet-kampányt indított. Óriásplakátokon hirdette, hogy a betelepülők elveszik a magyarok munkáját. Összességében a 2015-ös események azt mutatják, hogy míg Brüsszel konkrét szakpolitikai lépésekkel igyekezett kezelni a krízist, Magyarország inkább politikai és kommunikációs eszközökkel válaszolt, amelyben az EU szerepének bemutatása gyakran egyoldalú és hiányos, valamint félrevezető volt.A további részleteket Gaál Lóránt, az "Orbáni migráció" című sorozatában olvashatnak Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció ---------------------------------------- Az előző részből kiderült, hogy az, az „Átkozott Brüsszel” már 2015-ben olyan stratégiát igyekezett kidolgozni, amely törekszik kezelni a migráció által kialakult kaotikus helyzetet. A tények alapján kijelenthető, hogy az európai vezetők nagy része nem gondolja úgy, hogy mindenkit be kell engedni Európába, illetve, hogy az európai vezetőknek fontos a határvédelem és az embercsempészek elleni küzdelem. Ahogy azt már részleteztük , az Európai Migrációs Stratégiának a legellentmondásosabb része „Reagálás az Unió területén megjelenő, nagyszámú érkezőre: Áthelyezés” címet viselte. A Bizottság elkezdte az Európai Migrációs Stratégia végrehajtását azzal, hogy elkészítette az első intézkedéscsomagját, ami nyilván mást tartalmazott, mint amit kormányzati kommunikáció hirdetett. 2015. május 27-én az európai migrációs stratégia két héttel korábbi benyújtását követően a Bizottság előterjesztette a migrációs válság kezelésére irányuló első intézkedéscsomagját. A javaslatcsomag 40 000 nemzetközi védelemre szoruló személy Olaszországból és Görögországból más tagállamokba való sürgősségi áthelyezéséről, a tagállamoknak 20 000 nemzetközi védelemre szoruló személynek az EU határain kívülről való áttelepítéséről, a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről, az ujjnyomatvételről (Eurodac), valamint a kékkártya-irányelv jövőjéről szólt. A migránsok áthelyezése, az át-és letelepítése kapcsán Magyarországot két év alatt, a Bizottság javaslatcsomagja szerint Olaszországból 496 fő, Görögország 331 fő, át-és letelepítés esetén pedig 307 fő, összesen 1134 fő érintette volna. Megjegyzést érdemel, hogy az áthelyezés azt jelenti, hogy olyan kérelmezőket helyeznek át Olaszországból és Görögországból, akiknél meggyőző módon bizonyítható az egyértelmű nemzetközi védelem szükségessége. Az át-és letelepítés alatt az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő, harmadik országbeli személyeknek – az Egyesült Nemzetek (ENSZ) menekültügyi főbiztosának értékelését követően, és az ő kérelmére történő – átszállítása értendő valamely harmadik országból egy uniós tagállamba, azzal a céllal, hogy befogadják és a nemzetközi védelem valamely formájában részesítsék őket. A migránscsempészet-ellenes cselekvési terv keretében – többek között – elhatározták a pénzügyi nyomozás hatékonyabbá tételét, a bűncselekményből (embercsempészetből) származó jövedelmek nyomon követése és elkobzása érdekében, együttműködés fokozását a harmadik országokkal, útmutató és iránymutatások kidolgozása a közlekedési és határvédelmi hatóságok számára, az embercsempészettel szemben visszatartó erőt képviselő kiutasítás hatékonyságának növelését.Az Eurodac olyan biometrikus adatbázis, amelynek célja a Dublini Rendelet alkalmazásának megkönnyítése, amely rendelet meghatározza, hogy mely tagállam felelős az Európai Unióban és a Dublini Rendelet társult országaiban (Norvégia, Izland, Svájc és Liechtenstein) benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálására.A kékkártya-irányelv lényege, hogy: „Az EU 2009-ben feltételrendszert határozott meg azon harmadik országbeli munkavállalók számára, akik magas képzettséget igénylő munkát kívánnak vállalni a tagállamokban, ezek által összehangolt gyorsított eljárást és közös kritériumrendszert (munkaszerződés, szakképesítés és minimum bér) teremtett egy speciális tartózkodási és munkavállalási engedély kibocsátására, amelyet uniós kékkártyának hívnak.” . A kékkártya-irányelv jövője kapcsán indított konzultáció célja az volt, hogy „előmozdítsa a vitát és összegyűjtse az olyan fontos ügyekkel kapcsolatos visszajelzéseket, mint például: mit kellene tennie az EU-nak, hogy növelje vonzerejét a magasan képzett munkaerőért folyó globális versenyben? Hogyan lehetne javítani az uniós kékkártya-rendszeren? Hogyan lehet segíteni a vállalkozásokat abban, hogy felvehessék azokat a szakképzett embereket, akikre szükségük van, és ezzel egyidejűleg hogyan lehetne maximalizálni a migránsoknak a társadalomhoz való hozzájárulását?” . Amit fontos kiemelni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdése („Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.”) szerinti felhatalmazás alapján készítette elő a Bizottság a javaslatát, amelyre egyébként ez volt az első alkalom és hangsúlyozzák, hogy a „szükséghelyzeti áthelyezési program indul Olaszország és Görögország támogatására. A program azokra a nemzetközi védelemre szoruló szíriai és eritreai állampolgárokra fog kiterjedni, akik 2015. április 15. óta érkeztek vagy a mechanizmus elindítása után fognak megérkezni Olaszországba vagy Görögországba.” . A Bizottság kiemelte továbbá, hogy a fentiekben részletezett intézkedéscsomagot minősített többséggel kell elfogadnia a Tanácsnak, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően. Ezzel szemben a magyar kormány? Nemzeti konzultációt indított és teleplakátolta az országot „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”, „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” és a „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket!”. Kovács Zoltán kormányszóvivő közlései a következők voltak 2015. április 24-én: „A kormány választ vár arra is, hogy azonnal vissza lehessen-e fordítani azokat, akikről azonnal bebizonyosodik, hogy csak kihasználják az „illegális migrációra bátorító” európai szabályokat - mondta Kovács Zoltán, akinek közlése szerint az állampolgárok elmondhatják azt is, egyetértenek-e azzal, hogy a Magyarországra érkező illegális bevándorlók vegyék ki a részüket az általuk generált költségek előteremtéséből. A kormányszóvivő kitért arra is, hogy Magyarország véleménye az illegális bevándorlásról nem tér el gyökeresen az Európai Unió álláspontjától, hiszen a magyar kormány is úgy gondolja, hogy a problémát a gyökerénél kell orvosolni, vagyis lehetőleg a „kibocsátó országokban” kell megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a "megélhetési bevándorlók" el sem indulnak.” Mit mondott 2015 szeptemberében Orbán? „Ezek az országok úgy érezhetik, hogy a vezetőik uralják a helyzetet, mi pedig nem, ráadásul semmilyen európai terv nincs a válsághelyzet kezelésére, az EU nem a helyzetet, hanem a következményeit akarja kezelni, miközben a helyzetet sem számolta fel. A kvóta, bármit is jelentsen, az egyetlen terv, de ezt nem tudjuk elfogadni, mert az okot nem orvosolja – mondta Orbán, aki szerint a külső határainkat kell ellenőrizni…….. „A magyar álláspont nem a kvóta ellen van, arról majd lehet értelmesen beszélni, az időzítéssel van problémánk. Amíg nem tudjuk a külső határainkat megvédeni, addig nem érdemes erről beszélni”…… Sokkal értelmesebb lenne, ha az EU létrehozna egy pénzügyi alapot, amiből például Törökországnak nyújtanánk segítséget, hogy a menekülteket ott tudják kezelni – mondta.” . Ahogy látható volt az EU Bizottságának szabályozási javaslatából, felesleges volt a magyar kormánynak arra a kérdésre választ várnia, hogy azonnal vissza lehet-e fordítani azokat, „akikről azonnal bebizonyosodik, hogy csak kihasználják az „illegális migrációra bátorító” európai szabályokat”, mivel egyértelmű választ adott rá a Bizottság, azaz: IGEN. A másik, hogy az Európai Migrációs Stratégia egyértelműen rögzíti, hogy van a válság kezelésére terv, van forrásbiztosítás a migráció kiváltó okainak kezelésére és ezt meg is fogalmazták (lásd: Európai Migrációs Stratégia). Gyakorlatilag egy olyan kommunikáció folyt, amely nem az illegális migráció megakadályozása érdekében tett Uniós intézkedések vagy javaslatok széles spektrumát mutatta be, hanem egy olyan, ami az Európai Migrációs Stratégiában rögzített tényeket is letagadta. A migrációs tájékoztatóra és a nemzeti konzultációra elköltött összegek és annak hatékonysága kapcsán 2015-ben több cikk is megjelent: Az akkor még nem a kormány szolgálatába állított Origo akkori írásában közölte, hogy „Majdnem négyszer annyit költ a kormány a bevándorlásról zajló nemzeti konzultációs kampányra, mint amennyit a külföldön dolgozó magyar fiatalok hazacsábítását célzó, Gyere haza, fiatal! programra. Utóbbi százmilliós kerete sem több egyébként annál, mint amennyibe másfél szék kialakítása került a felcsúti stadionban.” , valamint „A csaknem 400 milliós tájékoztató kampánynál jóval drágább maga a nemzeti konzultáció, amelynek visszaküldhető kérdőíveit mind a nyolcmillió választópolgárnak levélben juttatják el. Az ívek kinyomtatására, postázására, valamint a visszaküldött levelek feldolgozására és értékelésére csaknem egymilliárd forintot szán a kormány.” . Emlékszünk még rá? forrás: https://www.origo.hu/itthon/2015/6/381-millio-idegengyulolo-kampany-nemzeti-konzultacio-bevandorlas Tulajdonképpen hasonlóan vélekedett akkoriban az Index is, mivel az alábbiakat írta meg: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját! Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat” – olvashatták már júniusban a magyarul köztudottan jól beszélő szírek, afgánok és pakisztániak útban Németország felé. Az év elején 600 milliót költöttek a „Magyar reformok működnek” kampányra, ezután csapott le az országra a Habony Árpád agyszüleményének tekintett menekültellenes propaganda. A Magyar Nemzet hasábjain 2015. 12.12-én pedig megjelent, hogy „De mára a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszterhelyettesének tájékoztatásából is az látszik, alig mérhető azoknak a migránsoknak a száma, akik hazánkban akartak maradni. Tállai András a szocialista Kiss László írásbeli kérdésére közölte, hogy idén 101 fő menekültként elismert személy foglalkoztatásának megkezdését jelentették be a munkáltatók a munkaügyi kirendeltségeken. De azt is hozzátette a miniszterhelyettes, hogy 66 menekült munkaviszonyát megszüntették. Igaz, a válaszból az nem derül ki, hogy van-e átfedés a megkezdett és a megszüntetett munkaviszonyok között, és a 101 Magyarországon munkát vállaló menekült közül szüntették-e meg 66 munkaviszonyát. Azonban ha így volt, akkor csupán 35 menekültnek van továbbra is munkaviszonya, s veszi el a magyaroktól a munkát a kormányzati propaganda alapján.” . A KSH által közzétett statisztika az alábbi migrációs adatokat mutatják:Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/menekult15.pdf Azért az látható, hogy a migrációs nyomás 2015-ben jelentős volt Magyarországon, tenni kellett ellene. A kormány a „rendkívüli bevándorlási nyomás kezelése érdekében szükséges egyes intézkedésekről” szóló 1401/2015. (VI. 17.) Korm. határozat alapján döntött, hogy elrendeli a magyar–szerb határszakaszon a zöldhatár átjárhatóságának megszüntetése érdekében körülbelül 175 km hosszúságban 4 m magasságú, határőrizeti célú ideiglenes kerítés létesítésének előkészítését. A megvalósítás érdekében az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvénytmódosította a parlement: „Magyarország területének a Közösségi Kódex 2. cikk 2. pontjának megfelelő külső határ szerinti határvonaltól, illetve a határjeltől számított 10 méteres sávja az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmények építése, telepítése és üzemeltetése, valamint a honvédelmi, nemzetbiztonsági, katasztrófavédelmi, határőrizeti, menekültügyi és idegenrendészeti feladatok ellátása céljából e törvény szerint igénybe vehető.”. A határőrizeti célú ideiglenes kerítés valóban megakadályozta – vagy legalábbis jelentősen megnehezítette - a zöldhatáron történő átkelést, az ország biztonsági, társadalmi szempontjából nem lehet rossz döntésnek tekinteni. Az már más kérdés, hogy az akkori migrációval kapcsolatos nemzeti konzultáció és az azt kísérő „kampány” érdemi változást nem hozott a hazai munkaerőpiaci viszonyok között. Az Európai Migrációs Stratégiában szereplő megállapítások kormányzati szinten történő elhallgatása, vagy teljes félremagyarázása elegendő volt arra, hogy a félelmet elterjessze az országban és egy új, Brüsszel képében megjelenő gonosz kerüljön kijelölésre, annak ellenére, hogy az EU valóban küzdött/küzd az illegális migráció ellen. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 04.07. 22:36

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től - embercsempészekAz elmúlt években a kormány, illetve a kormánymédia hatására a közbeszédben is gyakran jelenik meg az az állítás, hogy az Európai Unió célja a migránsok betelepítése, és nem törekszik a migráció megállítására. A tények azonban árnyaltabb képet mutatnak: már a 2015-ös válság idején, amikor valóban tömegesen érkeztek migránsok az EU területére, az uniós döntéshozók több fronton lépéseket tettek a helyzet kezelésére.Az Európai Parlament 2015 áprilisában állásfoglalást fogadott el, amely kiemelte az embercsempészek szerepét és felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a hálózatok évi több milliárd eurós haszonhoz jutnak, miközben veszélybe sodorják a migránsok életét és biztonságát. Az állásfoglalás nyomatékosította: a tagállamoknak és a harmadik országoknak szigorúbb büntetőjogi eszközökkel kell fellépniük az embercsempészet ellen. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság kidolgozta az Európai Migrációs Stratégiát, amely három fő célt határozott meg: a külső határok védelmének erősítését, az embercsempész hálózatok elleni fellépést, valamint a menedékkérelmek közös kezelésének javítását. A stratégia hangsúlyozta az azonnali intézkedések szükségességét, például a tengeren bajba jutottak mentését és a leginkább érintett tagállamok támogatását. „Magyarország 2015 óta mondja egész Európának és a németeknek is, hogy a migráció veszélyes és védekezni kell ellene - mondta Orbán Viktor, aki a csütörtöki németországi gázolást - egy afgán menedékkérő hajtott autóval emberek közé München belvárosában - úgy kommentálta: "gyakran van úgy, hogy az ember nem örül, hogy igaza lesz, ez egy ilyen helyzet". Orbán Viktor Ezzel szemben az EU célkitűzései között szerepelt a migráció kiváltó okainak kezelése is: partnerségi együttműködések kialakítása a származási és tranzitországokkal, a visszatérési rendszerek hatékonyabbá tétele, valamint tájékoztató kampányok indítása annak érdekében, hogy csökkenjen az illegális útvonalak vonzereje.Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációAz egyik legnagyobb vitát az úgynevezett áthelyezési mechanizmus váltotta ki. Ez ideiglenes elosztási rendszer lett volna, amelynek célja a tagállamok közötti tehermegosztás a nemzetközi védelemre szoruló menedékkérők esetében. A javaslat figyelembe vette volna a tagállamok gazdasági teljesítményét, lakosságszámát és munkanélküliségi rátáját. Ez az elem azonban számos tagállam, köztük Magyarország részéről erős ellenállásba ütközött, és politikai viták középpontjába került. Fontos kiemelni, hogy bár a közbeszédben gyakran úgy jelenik meg, mintha „Brüsszel” korlátlan befogadást szorgalmazott volna, a stratégia valójában a kontrollált, közös európai fellépést célozta. Az EU vezetői nem azt vallották, hogy mindenkit be kell engedni, hanem a határvédelem és a rend fenntartása mellett érveltek. Összességében az Európai Unió már a 2015-ös válság kezdetén lépéseket tett a migráció kezelésére. Az intézkedések középpontjában a határbiztonság, az embercsempészek elleni harc, a menedékkérelmek szabályozott elbírálása és a tagállamok tehermentesítése állt. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció ---------------------------------------- Orbán állításai és az uniós valóságGyakorlatilag a kormány és a kormánymédia részéről 10 éve nem hallható más, mint az, hogy az EU illegális migránsokat akar betelepíteni országunkba, az illegális migrációt nem akarja megállítani és bárki, aki ezt az álláspontot megkérdőjelezi az „migránssimogató”. 2025-re eljutottunk oda, hogy Magyar Péter és a Tisza párt EU képviselői a brüsszeli migrációpárti javaslatokat támogatják, sőt még a Tisza Szigeteknek is a brüsszeli migránspolitikát kell népszerűsíteniük. Jelen cikksorozatban az illegális migrációra vonatkozó, elmúlt 10 év EU-s lépéseit mutatjuk be. A kezdetek – nem mintha azt megelőzően nem lett volna Uniós szinten szabályozva a migrációs kérdés – 2015-re tehetők, amikor is – vita tárgyát nem képezhető módon – valóban tömegesen lepték el az Unió területét a migránsok.Tényként kijelenthető, hogy 2015-ben az Európát érő migrációs nyomás jelentős volt. Kérdés, tett-e bármit az Unió vagy csak Orbán Viktor? Orbán 2015-ös és egy 2025-ös nyilatkozatából szemezgetve: 1. „Kétségkívül van egy komoly véleménykülönbség az európai vezetők és Magyarország között. Az európai vezetők nagy része úgy gondolja, hogy mindenkit be kell engedni, ezt a gyakorlatot is folytatják, sőt általánosak azok az európai nyilatkozatok, amelyeket nem lehet másképpen értelmezni egy illegális bevándorló fejével, minthogy komoly esélyük van arra, hogy Európába jöjjenek, ide beengedjék őket, és itt maradjanak – leginkább Németországban. Ez egy olyan tény, amivel szembe kell nézni, nem érdemes homokba dugni a fejünket, és úgy látom, hogy az Európai Unió még mindig nem érti, hogy csak akkor van esélyünk a polgáraink jogos igényét kielégíteni, a biztonság iránti vágyukat kielégíteni, az emberek igényének eleget tenni, hogyha meg tudjuk védeni a határainkat. Ma minden erőnket erre kell összpontosítani. Amely nyilatkozat vagy javaslat a figyelmet erről eltereli, az valójában gyengít bennünket. Európának most erősnek kellene lennie, a legrosszabb kombináció, hogyha az ember gazdag és gyenge. Ez a helyzet Európával. Tehát a határaink megvédésben erőt kell mutatnunk.Amit eddig ismerünk írásos javaslatot, abban az van, hogy a Görögországban és Olaszországban lévő emberekből áthoznának Magyarországra néhány ezret, tehát nem arról van szó, hogy valahol Európában csellengőkből érkeznének ide, hanem Görögországból és Olaszországból, az ottani táborokból hoznának ide embereket úgy, hogy egyébként többen érkeznek Magyarországra: kétszer többen, mint Olaszországba, és vagy hatszor többen, mint Görögországba. Tehát azokból az országokból akarnak idehozni embereket, ahová kevesebb bevándorló érkezik, mint Magyarországra, kvótarendszerben elvinni kellene Magyarországról, de ilyen javaslat semmilyen írásos formában nem született”. (2015.09.04.) 2. „Magyarország 2015 óta mondja egész Európának és a németeknek is, hogy a migráció veszélyes és védekezni kell ellene - mondta Orbán Viktor, aki a csütörtöki németországi gázolást - egy afgán menedékkérő hajtott autóval emberek közé München belvárosában - úgy kommentálta: "gyakran van úgy, hogy az ember nem örül, hogy igaza lesz, ez egy ilyen helyzet". Hangsúlyozta: "Magyarország 2015 óta mondja mindenkinek, nemcsak a németeknek, hanem egész Európának, hogy ne veszítsék el a józan eszüket a migrációval kapcsolatban; Magyarország az első pillanattól kezdve tudta, hogy a migráció veszély, amivel szemben meg kell védeni magunkat.""Amiért boldogok vagyunk, az az, hogy ebből mi kimaradtunk" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez az "európai betegség" Magyarországot nem fertőzte meg. "Nem tudom, hány év óta rugdosnak bennünket, meg taposnak a mellkasunkra, fizetünk napi egymillió dollárt azért, mert nem engedjük be őket, ellenállunk az európai migrációs paktumnak, föllázadtunk ellene, de kitartottunk" - fogalmazott. Úgy értékelt: a Soros-terv - bár Magyarországon a baloldal tagadta, hogy létezik - valójában működik, az elmúlt kilenc évben 9 millió migráns érkezett Európába, az európai vezetők, politikusok, embercsempészek, bűnözők, NGO-k és illegális hálózatok hozzák be "az ide nem való, legtöbb esetben nem is békés szándékkal érkező, itt nem dolgozni, hanem inkább a mi pénzünkön megélni akaró idegeneket".” (2025.02.14. MTI)Migráció számokban:Nyugat Balkán: Orbánon kívül cselekedett tehát az EU vagy sem? Egyértelműen kijelenthető, hogy igen, mivel már 2015-ben az európai döntéshozók is megértettek azt, hogy súlyos a helyzet és cselekvésre szánták el magukat. Ennek keretében a Földközi-tenger térségében történt legutóbbi tragédiákról és az EU migrációs és menekültügyi politikájáról szólóan az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalást fogadott el (https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-8-2015- 0176_HU.html). Már ez az állásfoglalás is – többek között – megállapította az embercsempészek által okozott károkat (állásfoglalás G pontja rögzíti, hogy: „mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják az illegális migrációt, és saját anyagi haszonszerzésük fejében veszélybe sodorják a migránsok életét, ezrek haláláért felelősek, és súlyos kihívás elé állítják az Uniót és a tagállamokat; mivel az embercsempészek bűnözői tevékenységek révén mintegy évi 20 milliárd euró haszonra tesznek szert; mivel az Europol szerint az illegális migránsok földközi-tengeri átkelésének szervezésében aktívan részt vevő szervezett bűnözői csoportok eddig is részt vettek ember-, kábítószer- és fegyvercsempészetben, valamint terrorista tevékenységekben; mivel 2015. március 17-én az Europol elindította „Mare” elnevezésű Közös Operatív Csapatát, hogy leszámoljon ezekkel a bűnözői csoportokkal.” Erre tekintettel is az említett állásfoglalás – szintén többek között – rögzíti, hogy fel kell velük szemben lépni: (állásfoglalás 14. pont „sürgeti a tagállamokat és a harmadik országokat a lehető legszigorúbb büntetőjogi szankciók bevezetésére a – mind az EU-ba irányuló, mind az Unió területén áthaladó – emberkereskedelem és embercsempészet ellen, valamint azon egyének vagy csoportok ellen, akik az EU-n belül kizsákmányolják a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsokat, egyúttal biztosítva, hogy a menedékkérők megsegítésére sietőket és a veszélybe került hajókat nem vonják felelősségre;”).Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációAz Európai Tanács 2015. április 23-i nyilatkozatára és az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalására tekintettel az Európai Bizottság elfogadta az Európai Migrációs Stratégiát. A stratégia a bevezető részét követően azonnali intézkedések (Életmentés a tengeren, Az embercsempész bűnszövetkezetek célba vétele, reagálás az Unió területén megjelenő, nagyszámú érkezőre: áthelyezés, a lakóhelyét elhagyni kényszerült, védelemre szoruló személyek védelmének biztosítására vonatkozó közös megközelítés: letelepítés, partnerségi együttműködés a harmadik országokkal a migráció származási útvonalainak kezelésére, az uniós eszközök felhasználása a leginkább érintett tagállamok segítésére), a migrációkezelés javítására szolgáló négy pillérre (az illegális migráció kiváltó okainak csökkentése, határigazgatás – életmentés és a külső határok biztosítása, Európa kötelezettsége a védelem nyújtására: erős közös menekültügyi politika, a jogszerű migrációval kapcsolatos új szakpolitika és a merre tovább fejezetekre) osztották fel. Ahogy az látható az Európai Bizottság az Európai Migrációs Stratégiában az embercsempész bűnszervezetek célba vételét kiemelt célként határozta meg. Ennek keretében az embercsempészek által használt hajók szisztematikus azonosítása, elfogása és megsemmisítése szintén kiemelt szempont volt. Meghatározták, hogy az EU azonnali intézkedéseket is hozhat, hogy beavatkozzon a származási és tranzitrégiók útvonalain. A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) együttműködik a partnerországokkal, hogy konkrét intézkedéseket hozzon a veszélyes utazások megelőzésére (pl.: Észak-Afrikával és Afrika szarvával kezdve a folyamatot és építve a Közel-Keleten már meglévő programra, vagy többcélú központ létrehozásának a terve Nigerben, Líbiai és a Szíriai válság kezelése). Mindemellett a döntéshozók észlelték, hogy „Az illegális migráció egyik ösztönzője az a tudat, hogy az EU visszatérési rendszere – amely az illegális, illetve azon migránsok kiutasítására szolgál, akiknek a menedékjog iránti kérelmét elutasították – nem működik tökéletesen. Az embercsempész hálózatok gyakran kihasználják azt, hogy viszonylag kevés kiutasítási határozat kerül végrehajtásra – a 2013-ban kiadott kiutasítási határozatoknak mindössze 39,2 %-a esetében került sor tényleges végrehajtásra.” (Európai Migrációs Stratégia III.1. Az illegális migráció kiváltó okainak csökkentése, Visszatérés cím). Ezen cím esetében megjegyzték, hogy a végrehajtási arány növelése érdekében segítséget kell adni (kapacitásépítés, tájékoztatási és tudatosság-erősítő kampányok, valamint a visszailleszkedési intézkedések támogatása útján) a harmadik országoknak, mivel nem tettek eleget a nemzetközi kötelezettségüknek és nem fogadták vissza az Európában illegálisan tartózkodó állampolgáraikat. A fentiek alapján azért az látható, hogy az, az „Átkozott Brüsszel” olyan stratégiát igyekezett kidolgozni, amely törekszik kezelni a kaotikus helyzetet. A tények alapján nem nehéz megállapítani, hogy az európai vezetők nagy része nem gondolja úgy, hogy mindenkit be kell engedni, az európai vezetőknek fontos a határvédelem! Az Európai Migrációs Stratégiának a legellentmondásosabb része „Reagálás az Unió területén megjelenő, nagyszámú érkezőre: "Áthelyezés” címet viselte. Gyakorlatilag az egész kormányzati kommunikációt ez, és ahogy látható a mai napig is ez uralja. Mit is rögzít az Európai Migrációs Stratégiának ezen része? Azt, hogy „A Földközi-tenger medencéjében kialakult helyzet kezelése céljából a Bizottság május végéig javaslatot tesz az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján előirányzott veszélyhelyzeti reagáló rendszer aktivizálására. A javaslat magában foglal egy, az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyekre vonatkozó ideiglenes elosztási mechanizmust, hogy minden tagállam részvétele méltányos és kiegyensúlyozott legyen ebben a közös erőfeszítésben. A megállapított szabályoknak és garanciáknak megfelelően a fogadó tagállam lesz felelős a kérelmek vizsgálatáért.A mellékletben található az újraelosztási kulcs, amely olyan kritériumokon alapul, mint a GDP, a lakosság mérete, a munkanélküliségi ráta, a korábbi menedékkérők és letelepített menekültek száma. Ez a lépés a tartós megoldás előfeltétele. Az EU-nak állandó rendszerre van szüksége ahhoz, hogy megossza a nagyszámú menekülttel és menedékkérővel kapcsolatos felelősséget a tagállamok között.A Bizottság 2015 végéig jogalkotási javaslatot terjeszt elő egy olyan kötelező erejű és automatikusan aktivizálódó áthelyezési rendszer kialakítása céljából, amely arra szolgál, hogy tömeges beáramlás esetén elossza az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyeket az EU-n belül. A rendszer figyelembe fogja venni a tagállamok által korábban, önkéntes alapon tett erőfeszítéseket.”. Ebben a kérdésben született Magyarországgal szemben EU Bírósági elmarasztaló döntés, melynek részleteire még ki fogunk térni. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 04.01. 22:34

2025. július 14-én a Hír tv 17 órakor kezdődő híradójában Magyar Pétert úgy állították be, mint aki illegális migránsok támogatója lenne. Persze nem bírt hír értékkel a Hír tv-n, hogy a vasúti közlekedés, az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, az önkormányzatiság és napestig sorolható lenne, ami romokban áll az országban, így ezen témák nem voltak porondon. Gyakorlatilag az elhangzottak színtiszta vádaskodásnak tűntek bármiféle tényszerű adatok, információk bemutatása nélkül. A Hír-tv-n az illegális migrációval kapcsolatban a következő hangzott el „Támogatták a migrációs kvótarendszert azt, hogy 200 millió euróra bírságolja hazánkat az Európai Unió Bírósága a határzár miatt és szorgalmazták az illegális bevándorlók uniós szintű szétosztását is. Többek között ezek azok a brüsszeli migrációpárti javaslatok, amiket a TISZA Párt EP képviselői megszavaztak. A napokban pedig az is kiderült, hogy már a Tisza Szigeteknek is a brüsszeli migráns politikát kell népszerűsíteniük.” E tekintetben több kérdés is felmerül.1. Melyik Eu-s szerv tudná határozatával az Európai Unió Bíróságának döntését befolyásolni? 2. Jól értelmezte-e a főszerkesztő a hivatkozott bírósági döntést? 3. Ki és honnan tájékozódva jelenti ki ilyen bátran (nem véleményként, hanem tényként), hogy Tisza Szigeteknek a brüsszeli migrációs politikát kell népszerűsíteni?Az első kérdésre a válasz egyértelműen kijelenthető, azaz, hogy: NEM, mivel világos hatásköri szabályok vannak, mondhatnám azt is, hogy jogállami. A második kérdés tekintetében, az alábbiak miatt szintén NEM a válasz. Az EU Bizottság Magyarországi Képviselete 2024. június 14-én kiadott egy közleményt, amelyben a következők szerepelnek: „Egyes sajtóértelmezésekkel szemben az Európai Unió Bíróságának június 13-i ítélete nem kötelezi Magyarországot sem illegális migránsok befogadására, sem az ország jogszerű határvédelmi intézkedéseinek feladására. Az ítélet valójában azt állapította meg, hogy Magyarország nem hozott meg több olyan intézkedést a menedékkérők kérelmeinek elbírálási eljárása és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeliek visszaküldése tekintetében, amelyek meghozatalára a tagállamok által közösen elfogadott és más nemzetközi megállapodásokra is épülő uniós jogszabályok kötelezik az országot.” Egyébként, aki az ítéletet átolvassa, annak teljesen egyértelművé válik, hogy az EU Bizottság Magyarországi Képviselete adja meg a megfelelő tájékoztatást az állampolgáraink számára (az ítélet teljes terjedelemben elérhető).Azzal kapcsolatban, hogy a Tisza Szigeteknek is a migráns politikát kell népszerűsíteniük, mivel a Hír tv szerint a „napokban pedig az is kiderült”. Biztos sokakat foglalkoztat, hogy honnan derült ki? Utánajártunk, hátha kiderül. Érdekes volt, hogy mi meg azt az információt kaptuk, hogy a Tisza Szigetek nem, ahogy Magyar Péter sem támogatják az illegális migrációt, sőt azt kifejezetten ellenzik, elutasítják. A következőkben elindítunk egy, az illegális migrációra vonatkozó cikksorozatot, amely az elmúlt 10 év EU-s lépéseit fogja bemutatni. Az írásokból kiderül, hogy pont Orbán Viktor nem akart együttműködést a tagállamokkal az illegális migráció visszaszorítása érdekében, illetve, hogy folyamatos volt állampolgáraink felé a mellébeszélés, a félinformációk adása. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Csalami V. Csaba | 03.27. 13:28

Tehát, minden baromság, amivel a fidesz megetetett bennünket az elmúlt 16 évben! Higgyük el, hogy tényleg marhaság, amit az állampárt migráció, háború és kvóta néven bele akart hányni a szánkba!Két rendkívül zseniális kollégám sorozata elé írom ezeket a sorokat. Úgy illenék – régimódi úriemberként -, hogy a Hölgyet írom előre, de most nem ezt teszem. dr. Gaál Lóránt kollégám ugyanis olyan 13 részes értekezést írt a migrációról, illetve a fidesz ezirányú kommunikációjáról, hogy remélhetőleg hamarosan ezeket az írásokat egyetemen tanítják majd! Akit ez tényleg érdekel, ezekben a cikkekben mindent megtalál majd a migrációval kapcsolatban, ami az elmúlt 15 évben megtörtént, vagy épp meg sem történt, de az állampárt elhitette velünk, hogy de! Szóval, a szakértő szerző minden egyes másodpercét megemlíti a sorozatban az elmúlt évek migrációs mozgásának, hátterének, eredetének és eredményének, mindehhez számtalan vélt, vagy valós történés alapján hozott törvény és jogszabály hivatkozását másolta be. Szóval, ember legyen a talpán, aki ezeket az írásokat végigbogarássza, de higgyétek el, érdemes, mert ez az első és egyetlen olyan írás a magyar médiában, amiben tényleg minden benne van!Hogy miért hagytam a Hölgyet másodiknak? Mert Menyhárt Tamara amellett, hogy kiváló Gyermekvédelmi Szakértő, újságíróként is zseniális, így aztán felkértük, hogy Lóránt írásait rövidítse és tegye kicsit közérthetőbbé. Tehát úgy állunk most, hogy egy-egy hosszabb bevándorlási értekezést, Tami kicsit közérthetőbbé tett, így minden alkalommal két cikk jelenik majd meg a témában, ami azt jelenti, hogy lesz egy az igazi "feketeöves" olvasóknak és lesz egy azoknak, akik csak nagy vonalakban szeretnének tájékozódni. A főszerkesztő javasolÍgérem, a jövőben nem nagyon teszek majd ilyet, de ez a sorozat megérdemli! Én azt javaslom, hogy a napi rohanásban mindenképp érdemes Tamara rövidített, közérthetőbb írását elolvasni, de amikor az ember hazaér, akkor egy sör, vagy egy pohár bor mellett bizony érdemes a részletes, hivatkozásokkal teletűzdelt értekezést is végigolvasni. A sorozat végére kiderül majd mindenki számára, hogy a legdurvább akciófilmben nem Jason Statham a főszereplő, sőt nem is mindenek fölött álló főnök főkém, James Bond (játssza is bármelyik zseni filmszínész), de nem is Mata Hari és nem Jason Bourne, hanem bizony a mi kis Temus Leninünk, vagy Katica bin Ladenünk, Zsír Kadhafink, Mikro Szaddamunk. Továbbá mindenképpen javaslom, hogy írjatok nekünk! Írjátok meg, mi a véleményetek az info@igyelunk.hu e-mail címre!Nagyon köszönöm! Csalami V. Csaba - Nyitókép: A szerző archívumából

Menyhárt Tamara | 2025.11.20. 22:28

„A bicskei gyermekotthonban történt pedofil bűncselekmények, majd kegyelmi ügy után egy ország ismerte meg K. Endre (Kónya Endre) és V. János (Vásárhelyi János) nevét. Vásárhelyi, az otthon volt igazgatója több ott nevelt kiskorú szexuális molesztálása miatt került börtönbe.” Kevesebb szó esik azonban Kunstár Béla másodrendű vádlottról. A bicskei pedofil ügy árnyékos szereplője: ki is valójában Kunstár Béla? Kónya Endre igazgatóhelyettesként próbálta eltussolni a bűncselekményeket, ezért kényszerítés miatt ítélték börtönbüntetésre, míg a Novák Katalin köztársasági elnök bukásához vezető botrányt kirobbantó elnöki kegyelemben nem részesült. A magyarorszag.hu oldalról mindenki számára elérhető adatok találhatóak a bicskei pedofil-ügy másodrendű vádlottjáról, Kunstár Béláról. Kunstárnak kiterjedt kapcsolati hálója volt – hasonlóan Vásárhelyihez és Kónyához, a médiában is kering róla információ. „Próbaideje alatt napközis gyerekeknek tarthatott foglalkozást a bicskei pedofil nevelő” A Parlamentben feltett kérdések megválaszolatlanok maradtak azzal kapcsolatban, hogy miért csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a vádlottat. „Az egykori nevelőotthoni gyerekek elmondták, őket is meglepte, hogy Kunstár időnként saját zsebből vitte el őket étterembe, vagy táborozni – azt ők is tudták, hogy erre nem a szerény nevelői fizetéséből tellett. Elmondták azt is, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresen kihasználta arra, hogy szexuálisan közeledjen a fiúkhoz: alkohollal itatta őket, meztelen birkózásra és hasonló szexuális játékokra próbálta rávenni őket.” Külföldre költözött és gyerekeket szállít – hogyan lehetséges ez? Kunstár Béla végül – legutóbbi információk szerint – Svájcba költözött, ahol munkát is vállalt, mint buszsofőr. Ez a hír egy olvasó észrevétele alapján kelt életre, melyből a Gulyáságyú Média számolt be, nem kihagyva azt a tényt, hogy gyerekeket is szállít Kunstár… Sajnálatos módon a Kunstár Béla üggyel kapcsolatosan 2025-ben sem lelhető olyan írásos anyag, cikk, bírósági adatbázisban lévő adat, amely arról szólna, hogy • visszavonták a felfüggesztett szabadságvesztést és börtönbüntetés letöltésére kötelezték volna • új vád-eljárást indítanának ellene • foglalkozástól való eltiltás, közfeladatból kizárás – akár külön eljárásban – indult volna Hol marad az igazság? A rendszer hibája és a felelősség kérdése Így, hogy nincs új eljárás, maradt a felfüggesztett börtönbüntetés, és szabadon azt tehet, amit akar – például gyerekekhez köthető foglalkozást is végezhet –, eléggé megkérdőjelezhetetlen jogi- etikai kérdéseket vet föl. Épp az ilyen alávaló gazemberség az, amely jóformán büntetlenül maradt, így azok is bűnösök – morálisan mindenképp –, akiknek az enyhe ítélet köszönhető. Ezek az ügyek azok, amelyet nem felejthetünk el, nem engedhetjük meg, hogy a szőnyeg alá söpörjék, elfelejtsék. Ezeket a felszínen kell tartani, és újra elő kell venni – egy jobb és igazságosabb, független ítélkezés során! Menyhárt Tamara – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.11.12. 17:59

A KSH felülbírálta korábbi statisztikai adatait. Gyermekszegénység tekintetében megduplázódott a számadat. Az Eurostat (az Európai Bizottság Statisztikai hivatala) által megjelentetett részletes adatok szerint a magyar statisztikai hivatal 2019 és 2024 között jelentősen alulmérte a gyerekszegénységi rátát, például a 2020-as esztendőben a korrekció után a gyerekszegénység több mint duplája lett az eredetileg mért értéknek. A gyermekszegénység természete abban mutatkozik meg, hogy sok más szálon függ egyéb szociális hiányosságoktól, problémáktól – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Lakhatási problémák okoznak kirekesztést munkaerőpiacról, egészségügyi ellátásból, illetve konkrétan a társadalomból. A lakhatás költségei, a rezsi-terhek emelkedése fokozza a lakosság bizonytalanságát. A lakhatás pedig alap. Ha nincs biztos, fenntartható otthon, akkor az ember nem tud stabilan élni, dolgozni, gyermeket nevelni, tanulni. A munkaerőpiaci kirekesztettség demográfiai korlátokkal küzd, illetve szerkezeti kihívásokkal. Igen meghatározó a fiatalok, az alacsony végzettségűek, illetve a tartósan munkanélküliek magas aránya. Aki elveszíti a munkáját, előbb-utóbb elveszíti a társadalmi beágyazottságát is, s ennek folyományaként akár az otthonát is. Társadalmi kapcsolódás nélkül pedig igen nehéz kilábalni egy kilátástalan helyzetből – ez is súlyos szociális kihívás. Statisztikailag alacsony ráta mutatkozik ugyan a munkanélküliség tekintetében, de szociális kirekesztést okoz az, hogy nem mindenki fér hozzá jól fizető, stabil, hosszú távú munkához. Egyre több állampolgár elégedetlen az egészségügyi- illetve a szociális ellátásokkal, azaz a közszolgáltatási ellátórendszer összeomlását látják-tapasztalják. Ha az ellátórendszer nem működik, épp a rászorulók azok, akik nem kapnak támogatást, védelmet, segítséget – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az említett hiányosságok, problémák egyre több állampolgárt, családot érintenek, amelyekben a gyerekek is elszenvedői a körülményeknek. Ha a család elszegényedik, vagy nem tud megfelelő biztonsággal gondoskodni a gyermekek jólétéről – nevelés, tanulás, élelmezés, mentális támogatás –, akkor a gyermekről előbb-utóbb elmondható, hogy elszegényedett környezetben él. A szegregáció és a hátrányos helyzetű tanulók helyzete az oktatásban is igen nagy probléma társadalmunkban. Egy hátrányos helyzetű tanuló sosem jut ugyanolyan minőségű oktatáshoz, mint az átlagos körülmények között élők. Az oktatás a legfontosabb eszköz az esélyegyenlőséghez. Ha nem működik mindenki számára egyenlő esélyekkel, egyforma minőségben, hosszú távon társadalmi feszültségeket okoz. A gyermekek elszegényedése, a családok belső feszültsége gyakran csúcsosodik ki abban, hogy kiemelik a családból a gyerekeket. A gyermekvédelemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban egyre inkább kerülnek napvilágra elborzasztó hírek. A gyermekvédelem alulfinanszírozottsága, és a kiszolgáltatott gyerekek biztos védelmének elmaradása a jelenleg regnáló hatalom felelőssége. Ezzel párhuzamosan a pedofíl bántalmazókkal való kapcsolódása a kormánynak szintén elbizonytalanodást okoz az emberekben. Egyre több egyértelműen megvádolt, vagy akár már el is ítélt bántalmazóról derül ki, hogy kitüntették, kinevezték a köztudottan bűnözőt. Fotó: Koszi Ferenc – AI illusztráció Ezen a ponton a kiszolgáltatottság okán a gyermekszegénység és a pedofília – sajnos – bizonyos értelemben össze is függ, ami ellen minden bizonnyal keményebb, hatékonyabb fellépéssel, gyorsabb nyomozási hathatósággal kellene-lehetne tenni, és persze példaértékű büntetésekkel. Miért fontos az állami (valós!) adatgyűjtés? A KSH statisztikáit szokták mérvadónak hinni, de egy revízió során kiderült, hogy nagyon eltérő számok jelentek meg korábban, melyek megtévesztőek és súlyosan érintik a szociálpolitikai kérdéseket. Mint arra több kutató is felhívta a figyelmet: a KSH által közölt szegénységi adatok valahogy éppen úgy jönnek ki évek óta, hogy a szokásos eloszlás helyett extrém mértékű kiugrások vannak egyes jövedelmi sávokban. A szegénységet a tagállamokban mérő EU-SILC magyar adatainak revíziójáról szóló Eurostat értékelés (ami egyébként a 2019-2024 közötti évekről szól, míg a KSH a 2018-23 közti időszakot revideálta) 11. mellékletében ezt írják: „Az a tény, hogy a fő szegénységi mutatók nagyrészt változatlanok maradtak, arra utal, hogy a magyar adatok megbízhatósága és hitelessége már korábban is biztosított volt.”” Lehet persze magyarázatokkal szolgálni egy ilyen komoly, összetett adatpublikáció eredményeiről, mégis a korrekt tájékoztatás több kutatómunka tekintetében is irányadó. A statisztikai adatok megbízhatósága rendkívül fontos a szociálpolitikai munka során. Ha a mutatók csalnak, az adatok eltérnek a valóságtól, a döntéshozók nem kapnak valós képet a problémákról. Így lehetetlen célzottan és hatékonyan segíteni a rászorulókon, akár támogatásokkal is. „Január 1-vel 15 százalékos béremelés lesz a szociális és a kulturális ágazatban, a nevelőszülőkre fordított forrásokat pedig megduplázzák.” – jelentette be Gyulyás Gergely, miniszterséget vezető miniszter nemrég egy kormányinfón. Vajon ez az ígéret nem késő? Vajon lesz bármilyen eredménye? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.11.09. 02:49

Vajon a történelem során mióta vannak a gyermekekkel kapcsolatban család-védelemről, vagy bántalmazásról írásos anyagok, esetleg szabályozások, törvények? Van a pedofíliának történelme? A gyermekvédelem és a pedofília történelmi gyökerei Már a Krisztus előtti időkben, Mezopotámiában is készültek törvénykezések családjoggal kapcsolatban. Bár ezek elsősorban az örökbefogadással, a családi felelősség kérdésével kapcsolatban értekeztek. Magyar nyelven konkrét szexuális bántalmazásról nincs forrás a Hammurappi törvénykönyvekben. Vannak ugyan fellelhető anyagok a világhálón például az ókori görög és egyiptomi pederasztia intézményéről, de ezek akkoriban még nem bűnnek számítottak, hanem kifejezetten részét képezték a nevelésnek. „Az ókori Görögországban a pederasztia a serdülő fiúk nevelésének része volt, ahol egy felnőtt férfi szellemi, erkölcsi és testi fejlődését segítette, és ez magában foglalta a szexuális kapcsolatot is. A fogalom eredetileg a „fiú szeretet” értelmében használatos, és az ókorban általánosan elterjedt volt.” A Római Birodalomban Kr.utáni 1-3.században szintén születtek rendelkezések gyermekekkel kapcsolatosan, de itt inkább a családi rend, a becsület témája szerepelt, s az öröklésről, valamint az apa egyedüli bírói szerepeiről hoztak szabályokat. Angol nyelvű források említik leginkább a Lex Scantinia nevű jogszabályt, amely a szabad állampolgárságú fiatalkorúak védelméről szólt. Amikor az ember először próbálta törvénybe foglalni a jót – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az első írásos ítéletek: Anglia a 17–19. században Írásos, bírósági dokumentált, konkrét gyermekmegrontásról elsőként Angliában születtek ítéletek a XVII.században. Később gazdagabb részletességgel szabályozták a pedofil bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket. Meghatározták a 12 év alatti gyermeki kort, és súlyos bűncselekményként értékelték az ellenük elkövetett szexuális bántalmazásokat – szintén Angliában. (Offences Against the Person Act UK). „1874-ben egy New York-i egyházi gondozó azzal fordult az Állatvédő Ligához, hogy egy Mary Ellen nevű kislányt a szülei rendszeresen bántalmaznak. A leleményes egyházi gondozó kihasználva a common – law lehetőségeit, kérelmében azzal érvelt, hogy a gyermekkel úgy bánnak, mint egy kutyával. Ennek az ügynek köszönhetően megalakították a Gyermekvédő Ligát, amely feladatául tűzte ki a hasonló sorsú gyermekek kiemelését a családból, iskoláztatásukat, támogatásukat.” Az Amerikai Egyesült Államokban tehát először állatvédelemmel kapcsolatos Liga létesült, majd később itt vert gyökeret az első köztudottan hivatalos Gyermekvédelmi Liga, ahol kifejezetten a családon belüli erőszakkal foglalkoztak. Ebben persze szerepelt az elhanyagolás, a lelki bántalmazás és a fizikai erőszak is, de nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásra, erőszakra is. A modern gyermekvédelem születése Világszerte egyre inkább elterjedt a pedofília bűncselekményként megítélt adaptálása, ugyanakkor ahogyan fejlődött az orvostudomány – köztük a mentális, pszichés betegségekkel foglalkozó ágai is – egyre több véleményezés alakult ki a társadalmakban. Vajon a pedofília csupán bűncselekmény, vagy betegség, beteges hajlam? Esetleg a kettő együttesen érvényes? Orvosi, pszichológiai tanulmányok első tudományos megjelenéseiről a szexuális devianciák orvosi osztályozása témakörben korlátozottan, szabályozottan érhetőek el. Az 1800-as évek végén már Freud is foglalkozott a témával, később pedig a pedofília, mint diagnosztikus kategória jelent meg a pszichiátriai rendszerekben (Kinsey-jelentések, 1952). A WHO és az UNICEF korszakos hatása a gyermekvédelemre Szintén angol nyelvű tartalmak érhetők el orvosi-szociológiai megközelítésből a 60-as években, amikor is az akkori modern orvosi-társadalmi fogalom, hogy gyermekbántalmazás, már diagnosztikai fogalommá vált. A 80-as és 90-es évekre az UNICEF, illetve a WHO tanulmányai már globálisan intézményesítették a gyermekvédelmet, és nemzetközi egyezmények is születtek. A veszély a képernyőn keresztül leselkedik – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A 2000-es évek meghozták a modern technikai vívmányokat, így már nem csupán a hatalmukkal visszaélő felnőtt családtagok, tanárok, edzők, nevelők, táboroztatók, felelős munkakörben dolgozó ragadozók körében vannak pedofilok, hanem az internet világában, az online térben is lecsaphatnak a gyanútlan kis- vagy fiatalkorú áldozatokra. Az elhíresült Casa Pia pedofilbotrány nagy port kavart Portugáliában. “2010 szeptemberében első fokon öt év és kilenc hónaptól 18 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték Portugália legnagyobb pedofilperének hat vádlottját. A 230 éve működő Casa Pia árvaházban kiskorúakat erőszakoltak meg, illetve gazdag megrendelőknek gyerekeket szállítottak az intézményből. A vádlottak között volt az árvaház egykori igazgatója, továbbá egy ismert tévés személyiség, két orvos és egy korábbi diplomata is.” A családon belüli szexuális bántalmazása a gyerekeknek, illetve az intézményesített, a hatalmukkal visszaélő vezetők hálózata sajnos nem egyedi, bárhol a világon előfordul, előfordulhat. Magyarországi ügyek: a bicskei és Szőlő utcai botrányok A Magyarországon kirobbant “bicskei”, s az azóta megjelenő “Szőlő utcai” pedofil-ügyek jól mutatják. A hatalom elképesztő méretű hálózatokat képes saját védelme alatt működtetni, akár évtizedeken át. A Casa Pia ügy lezárása jó példa lehet a magyarországi borzalmak feltárásának, és felszámolásának folyamatára nézve. Talán van remény arra, hogy a teljes magyar társadalmat elborzasztó és felháborító pedofilügyek végre az igazságszolgáltatást megfelelő munkára sarkallják, hogy a hatalom eme gyenge láncszeme valóban megoldásokkal szolgáljon. A védelem formái változnak, de a felelősség örök – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy kegyelmi botrány, sorozatos pedofil-ügyek – mindenkit megérint, felháborít. Hogy a pedofília betegség, ferde hajlam, vagy bűncselekmény? Bármi is lehet a végső definíció, a gyermekeket meg kell tőle védenünk – mindenáron – még akkor is, ha történelme van. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.12.14. 19:25

Adtál neki egy taslit? Rácsaptál a fenekére, a kezére? Vagy fölemelted már a hangod, amikor fegyelmezni kellett, mert nem hallgatott rád, mert ideges lettél, mert szemtelenkedett, visszaszólt? Valamely zsigerből fakadó nevelési módszer a legtöbb családban előfordul. Van, aki rákiabál a gyerekre, van, aki bizony rácsaphat, de aztán a legtöbb ember megnyugszik, megsimogatja a gyerkőc fejét, megöleli, és már ki is békültek. Ilyen van. Ez tagadhatatlan, hogy sok családban előfordul. Amit a Szőlő utcai videók mutatnak De amit most látunk – az elhíresült Szőlő utcai eset videóin –, a legtöbb embert megérinti, megdöbbenti. Nincs hang, csak kép… minden bizonnyal a bántalmazó erőember pontosan tudta, hogy vannak kamerák, sőt azzal is tisztában volt, hogy a „neveltek”, a dolgozók is szem- és fültanúi az eseményeknek – gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat. Nincs jelentősége, hogy ezek az események mikor történtek. Minden bizonnyal a bicskei kegyelmi botrányt követően is zajlottak a verések. "Gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat" - Fotó: YouTube ScreenShot Néma felvételek, ordító valóság Amikor egy kívülálló, egyszerű állampolgár látja ezeket a képsorokat – ha ugyan végig bírja nézni –, elgondolkodik azon, hogy ő, amikor ideges volt gyermeknevelés közben, esetleg rákiabált a gyerekére, vagy ad neki egy tockost. És elszégyelli magát. Megborzong. Esetleg még lelkifurdalást is érez. Holott a kettő nem összehasonlítható. A megvert fiúk az intézetben nem kapnak vigasztalást, védelmet, nem bújhatnak oda az anyjukhoz, testvérükhöz, egyedül reszketnek és félnek a veréstől. Nem halljuk a felvételeket, csak látjuk. Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk, akiket minden gond nélkül áthúz az asztalon, kirángat a helyéről, beleveri a fejét az asztalba, rugdossa, ököllel üti, hozzá csapja a falhoz – és még sorolhatnám. Nem tudjuk, visszaszólnak-e, könyörögnek-e, visítanak-e a fájdalomtól. Nem tudhatjuk. Mégis halljuk az üvöltést, a könyörgést a némafilmek alatt is. "Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk" - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És belül mi is üvöltünk. És ha valaha kiabáltunk a gyerekünkkel, vagy rácsaptunk a fenekére, mert már nem tudtunk kezelni egy helyzetet, akkor azért is üvöltünk. Pedig a kettő nem összehasonlítható. Mit tett a kormány? Mit tett a kormány? Ezekben a gyermekvédelmi ügyekben, amelyek sorra a felszínre kerülnek – prostitúció, pedofília, brutális bántalmazás –, keményen terelt és terel. Áldozatokat hibáztat. Rendőröket küld az intézmények élére „védelmére”. Rendőrállam? Ez vár ránk? Rendőrök a Szőlő utcai intézmény előtt - Fotó: YouTube ScreenShot A Szőlő utcai ügy mint szimbólum A Szőlő utcai ügy ma már egy metafora: magában hordozza Magyarország összes gyermekvédelmi intézményének összeomlását. Egy fogalom, amiről mindenkinek a gyermekbántalmazás jut mára az eszébe. A bicskei pedofilbotrány után az évszázad gyermekbántalmazási ügyévé lépett elő a Szőlő utcai sorozat. Ki robbantotta ki az ügyet? Kuslits Gábor interjúja a Válasz Online-on indította el az egész botrányt. Természetesen nem az általa elmondottak alapján indítottak első körben vizsgálatokat, hanem ellene. Teljesen érthetetlen és abszurd ez a reflexió. Tuzson Bence és a „kész jelentés” A volt igazgató, Juhász Péter Pál prostitúciós hálózatot üzemeltetett, s a kormány első reakciója – Tuzson Bence igazságügyi miniszter még a hivatalos megbízást megelőzően lobogtatta a kész jelentést, miszerint: • ebben a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fe• minden alapot nélkülöző, aljas rágalom az, hogy az ügyben politikus neve felmerült volna• a miniszterek ártatlanságához kétség nem fér• feltártuk, hogy az ügyhöz kapcsolódóan szervezett akció zajlik, ezt az események és a megszólalások sorrendje világosan mutatja• az ügyben idegen titkosszolgálati szál is felmerül. Azonnal hárít, terel, hazudik, sőt azoknak ígér büntetőeljárást, akik felfedték az igazságot. Tuzson Bence igazságügyi miniszter - Fotó: - Fotó: YouTube ScreenShot „Nincs kiskorú, nincs politikusi szál” Ezek szerint az, hogy egy gyermekvédelmi intézmény rendszerébe tartozó javítóintézetben szervezett prostitúció zajlik éveken, évtizedeken át, teljesen rendben van. A lényeg, hogy nincs kiskorú érintett és nincs politikusi szál. És ezt halál komolyan kijelentik, kiposztolják, majd fenyegetőznek, kiküldik a TEK-eseket azokhoz, akik a felszínre emelték az ügyeket. A „Zsoltibácsi”-szál összemosása Ezután Juhász Péter influenszer szólaltat meg egy önként jelentkező lelkészt, aki pedofíliáról beszél Ózd környékén, s aki szerint a gyerekek, akiket ez érintett, egy bizonyos Zsoltibácsit emlegettek, aki ismert politikus. Emiatt az ügyészségre is bevitték az influenszert, és a Szőlő utcáról kérdezték. Pedig ő az Ózd környéki Zsoltibácsis ügyekkel kapcsolatban készített videót akkor. A kormány narratívája tehát arról szólt, hogy jól összegyúrja, összekeverje a két teljesen különböző, förtelmes ügyet, és inkább a javítóintézeti igazgató letartóztatására terelje a témát, hiszen ők léptek, lám, megindult a nyomozás. Így aztán a Zsoltibácsi-ügy és a Szőlő utcai ügy egy jó ideig keveredett, megzavarta az embereket, hogy végül redukálódjék csupán a Juhász Péter Pál volt igazgató által felnőtt lányok futtatásáért folytatott büntetőügyre. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu Kiderül az igazság Aztán egyszerre kipattant, hogy bizony voltak kiskorú áldozatok is a Szőlő utcai intézet igazgatójának ténykedései között. Kiderült, sőt a mára már fiatal felnőtté vált lányok és fiúk is nyilatkoztak, hogy gyermekkorukban konkrétan megerőszakolták őket. Nem csupán a Szőlő utcában, hanem egyéb gyermekotthonokban is, ahol korábban az igazgató dolgozott. Minden összefolyik, mégis szétválasztható, ha valaki igyekszik nyomon követni az egyre több szörnyűséget. „Új vezetés” – régi borzalmak Az igazgató letartóztatása után egy kinevezett igazgató ült a Szőlő utcai intézet élére. Az ember azt gondolhatná, hogy akkor végre normális vezetés lesz, és nem történhet már olyan sok szörnyűség sem az ott tartózkodó fiatalkorúakkal, sem az oda beszállított egyéb áldozatokkal. Új vezetőség, új lehetőség, végre elindult a változás. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu „A mai napig vezető pozícióban dolgozik a Szőlő utcai javítóintézetben az a nevelőnő, aki egy egykori intézetis fiú vallomása szerint tudott arról, hogy az intézet igazgatója, Juhász Péter Pál rendszeresen megerőszakolja őt.” A nevelőnőt 2022-ben a Szociális Munka Napja alkalmából Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára Pro Caritate díjjal tüntette ki – írja a 444 ezzel foglalkozó, tényfeltáró cikke. Ismét egy pedofilmentegető kitüntetése derült ki, amin már ember nincs, aki csodálkozna. Letartóztatások és videók Az eddig Juhász Péter Pál volt igazgatót védő bizalmas azonban nem volt egyedül. Már legalább hét embert letartóztattak, és végül azt az ideiglenesen kinevezett igazgatót, Kovács-Buna Károlyt is, akiről a brutális bántalmazó videók készültek. Tény, hogy Juhász Péter influenszer podcast-je nélkül ez az ügy nehezebben, vagy csak sokkal később robbanhatott volna ki. (40 perc, csak erős idegzetűeknek ajánlom) Üzenet a szülőknek – és a kérdés, ami marad Minden szülő, aki szembesül az interneten keringő videókkal, és esetleg valaha a saját gyermekével szemben emelt hangon beszélt, esetleg rácsapott a kezére, fenekére, nyugodjon meg. Mert a kettő nem összehasonlítható. És mit tesz a kormány? Ahogy dőlnek a dominók, egyre többen megszólalnak. A nagy vehemenciával kihirdetett „kiskorúak nem érintettek” mondatot sajnos-szerencsére már megcáfolták az áldozatok. Vajon a szintén sokat emlegetett „nincs politikusi érintettje a gyermekvédelmi ügyeknek” szlogent megcáfolják majd? Várjuk. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.12.05. 01:04

Most, hogy hüledezünk Pintér Sándor embertelen, gyalázatos mondatain, talán érdemes ennek oldalágait is követni. Mert a szégyentelenül kimondott szavakon túl a tettek, az elmulasztott cselekvés legalább annyira kegyetlen, még ha pökhendiségével nem is kavarja úgy fel az indulatokat, mint a belügyminiszter. A szépen, csendben, hallgatva elmismásolt cselekvés is mélyen embertelen tud lenni. Érdemes ezért a 350 ártatlan kisbaba hospitalizációjáról ejtenünk pár szót. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászai Intézetének osztályán sok pici baba, illetve kisgyerek tartózkodik bent huzamos ideig, úgy, hogy vagy gyermekvédelmi okból, vagy örökbefogadó szülőre várva, vagy komoly betegség miatt nincs mellettük szülő, szeretettel gondoskodó felnőtt. A babák simogatása, ölelgetése, a szeretetteljes testi kontaktus felvétele és fenntartása ebben az életkorban olyan létszükséglet, amelynek elmaradása akár egész életre szóló traumát jelent, szélsőséges esetben személyiségzavarhoz is vezet. Ezt a problémát felismerve az országban több klinikán erre a feladatra kiképzett önkénteseket vesznek igénybe (Szeged, Pécs, Szigetvár, Kaposvár), de Debrecenben – annak ellenére, hogy a feladatra vannak célirányos képzést kapott, vállalkozó kedvű önkéntesek – nem indul be a program, pedig az önkéntes munka sokat segítene a beteg gyerekek problémáján, illetve az ott dolgozó nővérek, ápolók számára is nagy segítség lehetne. Örökbefogadó szülőre várva – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció De mi is az a hospitalizáció? A gyermek időérzékelése eltér a felnőttekétől. Az addig megélt életük tartamához viszonyított idő náluk sokkal lassabban telik. Bizonyára mindannyian emlékszünk a kisgyerek korunk végeláthatatlan hosszúságú nyári szüneteire, s arra, hogy felnőttként ez a pár hónap miképpen törpül össze, s repül el olyan hamar, mint gyerekkorunk egy-két hete. Egy pár napos pici baba a napokban mért időtávot is valóságos korszakként éli meg. Emellett a kiszolgáltatottságuk is annál nagyobb, minél kisebb korban maradnak magukra, nélkülözik a biztonságot adó felnőtt közelségét, az elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot. Ebben a korban érzelmi és fizikai stimuláció nélkül a babák akár pár hét alatt súlyos érzelmi és ezzel együtt fizikai fejlődési zavarokat eredményező szenvedésen mennek át. Szeparációs szorongásból eredő súlyos viselkedési zavarok alakulhatnak ki. A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe, tartósan megmaradhatnak a bizonytalanság, a félelem képei, a kórházi tartózkodás depressziós hangulata. Minél kisebb gyerekről beszélünk, annál gyorsabban alakul ki és mélyebben szervesül az élmény, így akár egy pár hetes betegség és a vidéken élő látogatásban akadályozott szülő elég ahhoz, hogy túlterhelt nővérek ne tudjanak gondoskodni a babák babusgatásáról, ölelgetéséről, biztonságot adó törődésről és máris ott a baj! A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan segíthetünk? A probléma megoldása nem egyszerű – látva a hazai egészségügy állapotát és hallva a miniszter embertelen cinizmussal megfogalmazott mondatát: „Nem mi szültük őket, nem mi hagytuk ott őket a kórházban.”. Ugyanakkor a megoldás egyben olyan pofon egyszerű is, mint amilyen egyszerűen oldotta meg Semmelweis doktor, az anyák megmentője a gyermekágyi halandóság problémáját azzal az egyszerű javaslattal, hogy az orvosnak alaposan kezet kell mosnia, mielőtt megvizsgálja a terhes anyukákat. Ugyanis a tennivaló nem egyéb, mint simogatni, babusgatni, kedvesen átölelni a magukra maradt pici babákat. Vannak olyan jótét lelkek, szakemberek, akik szívükön viselik ezeknek a gyermekeknek a sorsát és lelkesen igyekeznek segíteni. Országszerte szerveznek képzéseket a témáról és segítséget nyújtanak azoknak az embereknek, akik készek szabadidőt, energiát szánni erre a feladatra, akiket nem hagy békén a tudat, hogy szenvedő pici babák élete megy tönkre az orrunk előtt azért, mert nem kapnak ölelést, mosolyt, becéző szavakat, egy kis biztatást és biztonságot. Ilyen példa értékű társadalmi feladatot lát el a Nevetnikék Alapítvány. Önkéntesek (egy-két hónapos) kiképzését vállalják, folyamatos utánképzéssel, akik rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a kórházban fekvő betegek szorongásait, fájdalmait, elterelik a gyerekek figyelmét a gondokról, elűzik az unalmat, és megnevettetik őket. Báboznak nekik, mesét mondanak, kézműves, zenés, társas foglalkozásokat tartanak a kórházi játszószobákban, vagy a kórtermekben. Az önkéntesek párban dolgoznak, a foglalkozások hossza általában 2 óra, ez idő alatt egy osztály betegeit látogatják végig, kiemelten figyelve a nem látogatott gyermekekre. Az önkéntesek rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a szorongást – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Ahol elkel a segítség és ahol nem… A felkészült önkénteseket több helyen fogadják. A Nevetnikék Alapítvány oldalán olvashatjuk, hogy Pécs, Kaposvár, Szigetvár több intézményében zajlik a program és hallottunk arról, hogy Szegeden is folyik hasonló tevékenység, ahol orvostanhallgatók veszik ki részüket a rendkívül hasznos, nagyon dicséretes, emberséges akciókból. Nyilván a kiképzett önkénteseknek a fogadó intézményben át kell esniük pszichológiai vizsgálaton a kezelt gyermekek érdekében, de egyébként az ingyenesen adott, jó szándékú segítség elfogadásának – józan ésszel elgondolva – nem lehetne semmilyen akadálya. De nem mindenhol ilyen jó a helyzet, holott az lenne a természetes, ha ez a fajta munka általánosan elfogadott, természetes tevékenység lenne MINDEN olyan egészségügyi intézményben, ahol fennáll a hospitalizáció veszélye. Itt van mindjárt Debrecen és a Klinika Gyermekgyógyászai Intézetének esete a jelentkező önkéntesekkel.2025. április 22-én kereste meg őket egy lelkes önkéntes a következő levéllel: »Tisztelt Igazgató Úr! XY vagyok, debreceni lakos. Elvégeztem a Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyamot. (Az oklevelet mellékelten csatolom.) Mint ahogy a képzésen is ezt hallottuk, (illetve ahogy magán az oklevélen is szerepel) a tanfolyam elvégzése önmagában nem jogosít fel a klinikára való belépésre, amelyhez előzetes alkalmassági vizsgálat szükséges. Tisztelettel érdeklődni szeretnék, hogy erre az alkalmassági vizsgálatra mikor, milyen módon lehet sort keríteni, hogy megszerzett ismereteimmel és tapasztalataimmal (két gyermeket felneveltem, egyébként több évtizede pedagógusként dolgozom) segíthessem az Önök munkatársainak áldozatkész munkáját az Önök gondjaira bízott kisbabák lelki egészségének szolgálatában. Tisztelettel: XY« A készséges válasz gyorsan, 2025. április 24-én megérkezett azzal, hogy az igazgató úr „természetesen támogatja a kezdeményezést” és hamarosan visszajeleznek arról, hogy „melyik osztályrészen (gyermekrehabilitáció, csecsemő részleg) és milyen feltételekkel tudják a programot elindítani”. A biztató válaszra a lelkes önkéntes 2025. április 26-án jelezte válaszlevélben, hogy köszöni a gyors választ és jelezte, hogy rajta kívül van még két másik önkéntes is, akik szintén részt vettek a Nevetnikék Alapítvány képzésén, és szívesen bekapcsolódnának a munkába. Másnap erre a levélre is kapott választ azzal, hogy a program beindításának végső engedélyezője a Klinikai Központ Elnöke, az ő engedélye szükséges, arra várnak… A Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyam elvégzésének tanúsítványa Egy kis kedvesség, szeretet az, amivel lelkes önkéntesek szenvedő, bajba jutott kisbabákon, gyerekeken szeretnének segíteni. Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a segítséget visszautasítsa, megakadályozza!? Milyen szempont írja felül azt, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát egy életre befolyásoló traumát enyhíteni, elkerülni lehessen!? Szóval engedélyre várnak, 2025. áprilisa óta. Most van 2025. december van. Mindjárt itt a Mikulás. A gyerekek már biztos nagyon várják odabent… Szívszorító dolog ebbe belegondolni és tökéletesen megértem Grecsó Krisztián indulatos sorait, aki a problémára vérlázítóan cinikus mondatokkal reagáló Pintér Sándort lényegében a Pokolba küldte. Ehhez csak Yuval Noah Harari gondolatát tudom hozzá fűzni: „A pokol egy elveszett gyermek, aki a szüleiért sír.” dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.11.29. 15:06

Ha létezne a trágyaszemcsés empátia-lovagkereszt, Pintér Sándor biztosan megkapná a rozsdás fokozatot. Orbán Viktor pedig újra megmutatta, hogy kormányában még a szakmai hozzá nem értésnél is sokkal fontosabb a rideg embertelenség. Stirlitz persze előre tudta… Nem mi szültük Ha vannak ártatlanok ebben az országban, akkor azok ők: a háromszázötvenek. Akik nem tehetnek a megszületésükről, akiknek csak szeretetre lenne szükségük, de ezt már a világra lépésük első másodpercétől megtagadják tőlük. Nem ők választották a nyomort, amelybe a rendszer taszította, és tartja bezárva a családjaikat. Nem ők döntöttek arról, hogy az állam már bölcsős korukban lemondjon róluk. Hol vannak ilyenkor az egyházak? Amelyek vad indulattal üvöltöznek az abortusz ellen, és arról vitáznak, hány sejtosztódás után tekintendő élőnek egy magzat? Hol vannak akkor, amikor már nyilvánvalóan élőlény – sőt, ember – az újszülött? Hol vannak, amikor a megszületett gyereket kellene megvédeni, nem a még meg sem fogant ideológiai konstrukciót? Hol van ilyenkor a kollaboráns KDNP? A vadászmezőkön jeleskedő, ritkaságokat halomra gyilkoló álkereszténység, amely a prédikációkban szeretetről papol, de a valóságban hátat fordít a legvédtelenebbeknek. A gyermekvédelmi rendszert lezüllesztő egyházmegyék, amelyek már nem az egyházaikat árulják el – hanem magát a hitet. Lábbal tiporják évszázados örökségüket. Szégyelljék magukat. A gyalázat sorozata A nincstelenségbe kényszerített, és ott tartott családokba születő gyerekeket sokszor már a kórházban elszakítják a szüleiktől. Egy részük örökbefogadókhoz kerül, néhányukat külföldre adják el, másokat nevelőszülőkhöz osztanak be. A többség azonban csecsemőotthonban kezdi a nyomorúságos kis életét, ahol már az első hónapokban beég: nincsenek kapcsolatok, nincsenek arcok, nincsenek ölelések, nincs esély. Csak rendszer van. És közöny. Innen aztán egyenes út vezet a gyermekotthonokba. És akinek igazán szerencsétlen a sorsa, az egy bicskei, szőlő utcai vagy ózdi intézményben köt ki – ott, ahol évtizedek óta pontosan tudják, hogyan kell egy gyereket árunak tekinteni. Ott, ahol a hatalom védelme alatt egy lelketlen kufár „használatra” adja el őket rendszeresen, teljes bizonyossággal, hogy felmentik, kitüntetik, majd visszaengedik ugyanabba a pozícióba. Hiszen ők ennek az üzletnek is a haszonélvezői. Ez nem tévedés. Nem rendszerhiba. Nem mulasztás. Ez maga a rendszer. Nem mi hagytuk ott A családok, akik nem vihetik haza az újszülöttjüket, olyan mélységes fájdalmakat élnek át, amit a dőzsölő nagyurak elképzelni sem képesek. A nincstelenség, amelybe az Orbán-rendszer taszította őket, elkerülhetetlenné és kilátástalanná vált. Gyakran azt sem értik, mi történik velük, miért, és kik döntöttek a sorsukról. Miért lett az ő gyerekükből is statisztikai tétel, állami áru, intézményi melléktermék? Nekik marad a fájdalom. A kilátástalan küzdelem a gyerekeikért, a családjukért, a megélhetésért, miközben a hatalom látványosan képtelen – valójában nem is akar – megoldást találni erre a helyzetre. Mert ez a rendszer számára nem probléma. Ez egy kényelmes, kiépített status quo. Egy „emberséges” kinyilatkoztatás, amelyben mindenki annyit ér, amennyije van. És mi mégis újra és újra ott találjuk magunkat a kérdés előtt, amelyre nincs jó válasz: …… Vádirat Vádolom a kormányt és annak minden felelős döntéshozóját, hogy a gyermekek alapvető jogainak védelmét elmulasztotta, és ezzel szándékos, rendszerszintű állami mulasztásos jogsértést valósított meg. Vádolom a belügyminisztert, hogy felügyeleti és ellenőrzési kötelezettségét nem teljesítette, a súlyos visszaélésekről tudomással bírt, és mégsem intézkedett — ezáltal törvényben rögzített kötelességét megszegte. Vádolom a gyermekvédelmi rendszer irányítóit, hogy a rájuk bízott gyermekek testi-lelki integritását nem biztosították, és így folyamatos, tartós jogsérelmet okoztak. Vádolom mindazokat, akik ennek a rendszernek a fenntartásához hozzájárultak — akár döntéssel, akár hallgatással — mert magatartásukkal a magyar jogrend alapelveit, mindenekelőtt az emberi méltóság sérthetetlenségét és a gyermek mindenek felett álló érdekét súlyosan megsértették. Mert tudták, mit tesznek – és mégis megtették. Koszi Ferenc – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

Menyhárt Tamara | 2025.11.29. 10:19

A kórházakban hagyott több mint háromszáz újszülött, csecsemő és kisgyermek sorsával kapcsolatos kérdésre Pintér Sándor belügyminiszter válasza „Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk őket ott” több mint cinikus és elhatárolódó volt. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal. 2025. januárjában még 260 csecsemő maradt egészségügyi intézményekben, ez a szám év végére jócskán nőtt. A szülészeti osztályokon hagyott babák nagy részét nem a szülők hagyták ott, vizsgálatok alapján nem is bántalmazó családból származnak. A TASZ szóvivője szerint a gyámhatóság, a gyermekvédelmi rendszer teljes összeomlását mutatja, hogy nem indokolt módon kényszerülnek a kórházak a kicsik befogadására. Sokakat indokolatlanul emeltek ki a családjukból. November 20-a a gyermekjogi világnap. Ezen a napon fogadták el – immáron 36 évvel ezelőtt – azt az ENSZ gyermekjogi egyezményt, amely garantálja a gyermekek alapvető jogait. Szegénység miatt egyetlen gyermeket sem szabad kiemelni a családjából. Ehelyett a családok támogatására volna szükség – állami szinten, ami nem történik meg. Az SOS Gyermekfalvak beszámolója szerint: „A 103 megkeresésből az alapítvány 5 esetben tudott babát fogadni, a drasztikus nevelőszülő hiány miatt a többi gyermeket el kellett utasítania. Országosan több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden gyerek családban nőhessen fel. Az alapítvány jelenleg is nevelőszülőket keres. Mit jelent a nevelőszülőség? A nevelőszülői státusz is nehézségeket hordoz. Nem kérdés, hogy a nevelőszülő még nem örökbefogadó, gyakorlatilag csak ideiglenesen vigyáz a rábízott gyermekre, mégis rendkívül nagy a felelőssége, hiszen többnyire erősen traumatizált gyermekekről kell gondoskodni. Ha szerencséje van, és összehangolt a szakmai kommunikáció gyámügyes, pszichológus, nevelőszülő, egyéb gyermekvédelmi szakemberek között, akár örökbe is fogadhatja az adott gyermeket. Mennyit lehet keresni a nevelőszülőséggel? Mivel a nevelőszülői státusz gyakorlatilag egy munka, sőt egy hivatás, amit a legtöbben szívügyüknek tekintenek, ezért államilag díjazott. Az is tudható, hogy – akárcsak a gyermekvédelmi dolgozók esetében – rendkívül alulfizetett munkáról van szó. „Már az elején fontos tisztázni, hogy a nevelőszülőség és az örökbefogadás az két külön dolog, bár ezt a kettőt sokan ugyanannak veszik” – olvasható a Pénzcentrum nevelőszülőkről szóló írásában. „A nevelőszülőt a gyermek, fiatal felnőtt ellátására nevelési díj is megilleti, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek, fiatal felnőtt megfelelő ellátására fordíthatja (pl. élelmezés, ruházkodás, tankönyvek, egészségügyi ellátás, stb.).” Korábban volt arról szó, hogy a kormány a gyermekvédelmi dolgozók bérét megduplázza, s ehhez – elméletileg – hozzátartoznának a nevelőszülők is, viszont az ígért tizenhét milliárd már árnyaltabb vízióvá vált. „Bár belengette az Orbán-kormány, hogy még az idén 17 milliárd forint pluszpénzt kap a gyermekvédelem, erre az idén már nem kerül sor” Mit mond a szaktárca? „Nemcsak a források elosztásával összefüggésben merülnek fel kérdések.” mondta Pintér Sándor. A belügyminiszter a Magyar Kórházszövetség napokban tartott őszi szakmai rendezvényén kitért a kórházban hagyott csecsemők problémájára. Elmondása szerint országszerte csaknem 300 újszülött van, akiket a szüleik nem vittek haza. Ezeket a csecsemőket 2025. december 31. és 2026. március 31. között nevelőszülőkhöz, illetve bölcsődei ellátásba helyeznék át.” Arra a kérdésre, hogy miként kívánják bővíteni a nevelőszülők létszámát, nem kapott választ a Népszava a Belügyminisztériumtól. A regnáló hatalom megoldást kínál: összesen négy új csecsemőgondozó intézetet létesít. Karcagon, Mátészalkán egyet-egyet, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében kettőt szeretne 2026. március 31-ig átadni. Igéretei szerint ezekben az intézményekben kívánják a későbbiekben a jelenleg kórházban hagyott gyermekeket ellátni. A választási kampány ígéretcunamija azonban nem kivitelezhető. A források hiánya, a működésképtelen rendszer már nem teszi lehetővé, hogy a több, mint háromszáz kisbaba élete biztonságban, megnyugtatóan alakuljon. * Nem Pintér Sándorék szülték őket. És nem ők hagyták ott. Vagy mégis? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot