Dr. Ternovácz Dániel | 01.10. 19:40

Ez volt Tarr Béla válasza egy újságírónak, aki A torinói ló kapcsán megjegyezte, hogy az a Bibliával hasonlatos. Tarr néhány napja bekövetkezett halála után a széles magyar és nemzetközi nyilvánosság leltározza az életművét. Sikerült-e mostanáig felfednünk a titkot, ami a nagyságban rejlik?Hogy milyen nagy hatású volt Tarr Béla rendezőként, műhely- és iskolaalapítóként, az talán leírhatatlan. Éppen ezért próbálja most mindenki valamilyen megfogható módon megközelíteni Tarr jelenségét. Milyen mértékben a magyar vagy kelet-európai valóság a filmjei tárgya? Felszabadíthatjuk-e ezeket az alkotásokat Tarr Béla–Krasznahorkai László–Víg Mihály hármas szubkultúrájából? Egyáltalán fel kell-e szabadítani, ha a „lassú mozi” mestere már életében is az egyetemes filmesztétika és filmtörténet legnagyobbjai közé sorolták? Fotó: Sátántangó - YouTube ScreenShotAnyag és forma sajátos szenvedéseEgy olyan pillanatban vagyunk, amikor alulról lehet beszélni Tarról, ad hoc módon válogatva az életmű jelentősebb momentumaiból. Például a szereplők szempontjából, akik dolgoznak, isznak, reménykednek ezekben a filmekben. Nem kötelező tehát a klasszikus orosz irodalommal vagy Jancsó Miklós és Robert Bresson filmművészetével párhuzamokat vonni, hogy értsük a vágatlan snitteket. Kevés is lenne erre az idő, hiszen az életműre irányuló figyelem nem akar többet, mint közelebb kerülni a siker titkához. Magyarázatokat találni egy olyan attitűdről, ami a magyarázatok hiábavalóságáról szólt. Meglehet, Tarr nemzetközi hírnevet a filmrealizmusával és a filmrealizmus hagyományának radikális továbbgondolásával szerzett, de ugyanilyen érdekes lehet az anyag, amivel dolgozott. Ez pedig a magyar valóság, legyen az a korai radikális dokumentarista korszaka vagy a későbbi átmeneti időszakok. Vajon a hanyatló szocialista kísérlet elevenedik-e meg Panelkapcsolat vagy a Családi tűzfészek képsorain? Vagy ez már egy pszeudo-Kádár-kor, valakinek az álomvilága a megvalósult szocializmusról? Fotó: Panelkapcsolat - YouTube ScreenShotAmikor a hiperrealizmus átcsap valóságfelettibeTarr filmjeiről Utóidő címen könyvet író filozófus, Jacques Rancière leegyszerűsítette ezt a problémát. Úgy véli, hogy Tarr mindig ugyanazt a filmet csinálja, ugyanarról a valóságról beszél, csak valamivel mélyebbre hatol minden alkalommal. Minden filmje egy megszegett ígéret története, egy utazás, ami végül visszatér a kiinduló pontba. Miképpen látjuk ezt a függő csillék körkörös pályáján a Kárhozat nyitójelenetében, és hasonlóan megtapasztalhatjuk a rendszerváltás megszegett ígéretét és megrekedt idejét a Sátántangó teheneinek kérődzését bemutató lassú snittjeiben. A mindennapok valami olyan brutálisan valóságos módon tárulnak fel, hogy az átbillen a természetfelettibe. Valahogy úgy, ahogy Mihók Barna alakította karakter mondja a Panelkapcsolat című filmben: „Amikor az ember nem tudja füstöt a felhőtől megkülönböztetni…” Elharapja a mondat végét. Nem is látjuk a füstöt, amiről beszélgetnek. Az majd csak a következő jelenetben mutatkozik meg egy szintén hiperrealista, egyben szürreális beállításban. Olyan benyomást keltenek a nézőben az ilyen képek, mintha egyszerre lenne részeg és másnapos.Radikálisabbnak és forradalmibbnak lenni TarrnálErre tanította diákjait Tarr, saját elmondása szerint. Iskolaalapítóként azt vallotta, hogy „nincs oktatás, csak felszabadulás!” Filmjei is ódzkodnak attól, hogy valamilyen példázattal szolgáljanak vagy ítéletet mondjanak valamilyen korszak embere felett – vagy éppen a példázat lehetetlenségét mutatják meg. Ez a szabadság semmiképp sem valami könnyedséget jelent, hiszen a néző aligha ilyen élményt tapasztal. Ez sokkal inkább megfosztás a jelentés biztonságától vagy a vágások adta megnyugvástól. Nincs olyan pozíció, ahonnan ítélet mondható ki. Éppen ezért a titok nem tűnik el – inkább a filmekkel együtt él, mint megfejtésre váró rejtély. Tanulság nincs, csak az önmagukban teljes, időtlen képek sorozata, amelyek mindegyike a nagyság titkát idézi fel anélkül, hogy magyarázatot adna. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Tarr Béla - családi archív

ÍgyÉlünk | 01.06. 13:47

A magyar és az egyetemes filmművészet pótolhatatlan veszteséget szenvedett el. Tarr Béla halála nem csupán egy kivételes alkotó elvesztése, hanem súlyos kulturális tragédia is, amelynek következményeit hosszú ideig érezni fogjuk. Meggyőződésünk, hogy életművének súlya és hatása jelenleg nem helyettesíthető. A gyászoló család kérését tiszteletben tartva az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a hivatalos közleményt. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Tarr Béla filmrendező elhunyt. A gyászoló család kéri a sajtó és a közvélemény megértését, valamint azt, hogy ezekben a nehéz napokban nyilatkozattétel céljából ne keressék őket. Tarr Béla 1955-ben született Pécsett. Pályafutását tizenhat évesen amatőr filmesként kezdte. Később a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, a magyar kísérleti film legfontosabb műhelyében, ahol elkészítette első játékfilmjét, a Családi tűzfészeket (1977).Érettségi után első munkahelye egy hajógyár volt, majd két évvel később egy művelődési ház recepciósa lett, miközben továbbra is filmkészítéssel foglalkozott. A Családi tűzfészek Mannheimben elnyerte a fesztivál nagydíját; ekkor iratkozott be a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1982-ben diplomázott. Ugyanebben az évben a politikai okokból 1985-ben megszűnt Társulás Filmstúdió egyik alapítója lett, ahol a stúdió bezárásáig dolgozott. 1985-től független filmrendezőként folytatta pályáját. Ő készítette az első magyar független játékfilmet, a Kárhozatot (1987), amelyet 1988-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be, és amely jelentős nemzetközi sikert aratott. 1989–1990-ben Berlinben élt a DAAD Berliner Künstlerprogram vendégeként, majd vendégprofesszorként kezdett tanítani a berlini DFFB-n (Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin), ahol 2011-ig folytatta oktatói tevékenységét. 1997-ben a Európai Filmakadémia tagjává választották. 2003-ban megalapította a TT Filmműhelyt, amelyet 2011-ig vezetett. A TT Filmműhely készítette legutóbbi filmjeit, miközben Tarr producerként is közreműködött több jelentős alkotó filmjeiben (Jancsó Miklós, Mundruczó Kornél, Fliegauf Bence, Mészáros Márta és mások). Miután 2011-ben a Torinói ló című játékfilmjét (Berlinale Zsűri Nagydíj) utolsó alkotásaként jelentette be, életművét lezártnak tekintette, és pályája új szakaszát a filmkészítés új formáinak oktatáson keresztüli fejlesztésének szentelte. 2012-ben alapította meg Szarajevóban a film.factory nemzetközi filmiskolát. Az intézmény BA-, MA- és DLA-programjának megalkotója és vezetője, professzora és a csapat irányítója volt 2016-ig. A film.factoryt a világ egyik legizgalmasabb filmes iskolájaként tartják számon, amely rendhagyó, nyitott képzési modellt valósított meg nemzetközileg elismert alkotók tanításával (Apichatpong Weerasethakul, Carlos Reygadas, Pedro Costa, Gus Van Sant, Tilda Swinton, Juliette Binoche, Jacques Rancière és mások), valamint a világ minden tájáról érkező hallgatókkal. A film.factory diákjainak alkotásait számos rangos fesztiválon vetítették és díjazták (Cannes, Berlin, Rotterdam, Velence stb.).Fotó: ArchívAz elmúlt években Tarr vendégprofesszorként tanított több filmakadémián (többek között a Filmakademie Baden-Württemberg Ludwigsburgban, a Le Fresnoy – Studio national des arts contemporains Lille-ben, valamint a budapesti FreeSZFE-n), és világszerte tartott workshopokat és mesterkurzusokat fiatal filmesek számára.Oktatói munkája mellett továbbra is fejlesztette művészeti projektjeit a mozgókép határterületein, illetve annak kiterjesztett formáiban. 2017-ben az amszterdami Eye Filmmuseumban mutatta be Till the End of the World című kiállítását, amely a film, a színházi díszlet és az installáció határán mozgó alkotás volt, és mintegy 40 000 látogatót vonzott. A Wiener Festwochen felkérésére 2019-ben hozta létre a Missing People című helyspecifikus projektet, amely az előadás, az installáció és a mozgókép metszéspontjában jött létre, és 250 bécsi hajléktalan részvételével valósult meg. A Magyar Filmművészek Szövetségének tiszteletbeli elnöke, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Munkásságát a legjelentősebb magyar művészeti elismerésekkel jutalmazták, köztük a Kossuth-díjjal és a Balázs Béla-díjjal. A francia állam a Művészetek és Irodalom Rendjének lovagja címmel tüntette ki, továbbá számos hazai és nemzetközi díjjal, díszdoktori címmel és életműdíjjal ismerték el (többek között: tiszteletbeli professzor – Pekingi Filmakadémia; tiszteletbeli érem – Wuhan Egyetem; Honorary Fellow – Plymouth College of Art; Magister Artium Gandensis – KASK Gent; díszdoktor – FAMU, Prága). 2019-ben a Berlinale Forum kezdeményezésére világszerte megemlékeztek főműve, a Sátántangó bemutatásának 25. évfordulójáról. A filmet a Sight and Sound magazin 2012-es, a BFI által összeállított listája minden idők 50 legnagyobb filmje közé sorolta. 2023-ban Tarr Béla megkapta az Európai Filmakadémia tiszteletbeli díját. ÍgyÉlünk - Nyitókép: Gordon Eszter

dr. Zeke László | 2025.12.17. 01:08

Nagyon sokan vagyunk, akik számára generáció formáló erőt jelentett a Hoppárézimi című megrázó, egyben zseniálisan megírt korrajz, ami egyben megindító vallomás is volt élni akarásról, emberi méltóságról, küzdelemről. Testi korlátok, szellemi szabadság Zemlényi Zoli (vagy ahogy egy ország emlegette: „ZZ”) ráadásul olyan elementáris erővel, tömörséggel, öniróniával és egyedülálló humorral ír, ami elvarázsolta az olvasók apraját-nagyját. Egy életerőtől, önbizalomtól duzzadó vagány fiatal srác egyszer csak egy súlyos baleset következtében saját lebénult teste börtönében találja magát ép elmével, de túl csekély erővel ahhoz, hogy tudassa a külvilággal mi zajlik odabent: küzdelem azért, hogy jelt adhasson a világnak a minden látszat ellenére frissen, szellemesen csillogó elméjéről. Én ennek a döbbenetes írásnak a hatására éreztem szükségét annak, hogy kövessem ezt a fiatalembert, s kezdtem el írni. Ez az írás több volt számomra egy megdöbbentően jó könyv élménynél. Ugyanis olyat nyújtott, amitől megváltoztam: más, több lettem, mint voltam azelőtt. És nem voltam ezzel egyedül. Hiszen Zoli olvasók tízezreinek bálványává vált, a könyvet legendás színházi előadás követte a Madách Kamarában (Huszti Péter rendezésében, a nagyszerű Ternyák Zoltán főszereplésével). Tehát 1986 nagy felfedezettje és ünnepelt sztárja volt. Büszkeség számomra, hogy barátomnak tudhatom... A szerző és ZZ - Fotó: a szerző archívuma Az írás ereje és a közönség eltűnése Zoli írói tehetsége, humora, szellemessége semmit nem kopott azóta, hogy berobbant a Hoppárézimivel a köztudatba. Tanúm rá a „Kitiltottak”, a „Törj át az üvegfalon!” és az „Öbölkör” című könyvei. Csak talán a mi hálánk, megbecsülésünk, tiszteletünk kopott meg kissé. Zoli egészsége, fizikai állapota – a súlyos baleset természetéből adódóan – az azóta eltelt idő alatt sem jöhetett rendbe teljesen. Az élő beszéd, a szóbeli kommunikáció, a járás még mindig komoly nehézséget jelent számára, amit számomra csodálatot keltő módon pontosan ugyanolyan derűvel fogad el, mint amikor éppen ezek miatt figyelt fel rá oly sok együttérző ember, s amiből oly sokan merítettünk erőt ahhoz, hogy túllendüljünk az őt terhelő gondokhoz képest nevetségesen csekély problémáinkon. A szerző és ZZ - Fotó: a szerző archívuma A Deák tér valósága Hozzászoktunk ahhoz, hogy a kis vasalódeszkájával évről évre kiáll a Deák téren a Metró feljáróhoz közeli (ahogy hívja) „beton izéhez” és árulja könyveit. Egy olyan országban, ahol még a Nobel-díjas írók számára sem egyszerű a megélhetés míg meg nem kapják a díjjal járó összeget a Svéd Királyi Akadémiától (nem a Magyar Államtól). Hozzászoktunk a kedvességéhez, a töretlen lelkesedéséhez, amivel minden olvasóját, minden vásárlóját elhalmozza, hozzászoktunk a mosolygós szelfikhez és ahhoz is, hogy nem hordja már tenyerén a média. Oly annyira hozzászoktunk ehhez, hogy már szinte fel sem tűnt, hogy tavaly Zolit a nyílt utcán, fényes nappal brutálisan bántalmazták. Ahogy írta: »54 évet kellett várnom arra, hogy átéljem, hogy milyen, ha teljes erőből pofán rúgnak. Hát nem valami irigylésre méltó dolog. Megvan a „Lefejellek, köcsög!” című KFT szám? Ez röviden arról szól, hogy egy valamire való intelligens ember soha nem mond ilyet, hogy „Lefejellek, köcsög!”. Na, mert szerintem ez a csávó, aki ma fejberúgott, nem csak mondja, hanem meg is teszi.« Zoli a szokásos biciklis, járdás mutatványait csinálta (gyalogolni hosszabb távon nem tud), és annak rendje-módja szerint el is esett a járdán (vele gyakran megesik az ilyesmi). Részegnek nézték. Ez fénykorában, amikor egy egész ország tudta, hogy nem az alkohol miatt nehéz megérteni a beszédét, s nem az alkohol miatt gesztikulál furcsán (soha egy korty alkoholt nem ivott) nem történhetett volna meg vele. Kicsit felindultan folytatta útját és nem sokkal később elsodorta egy szemben jövő ember kezében lévő kólás poharat. A kóla kiborult, Zoli is elesett, a fickó pedig intenzív szentségelést követően a betonon fekvő Zolit úgy rúgta fejbe, mintha az egy focilabda lenne. ZZ soha egy korty alkoholt nem ivott - Fotó: Zemlényi-Kovács Zoltán archívuma Erőszak és kiszolgáltatottság „Furcsa egy érzés volt, annyi bizonyos. Nem éreztem akkor se, és most se érzek bosszúvágyat, vagy ilyesmit. Próbáltam átérezni a helyzetét.” – írta Zoli akkori bejegyzésében, majd (teljesen rá jellemző módon) leírta, hogy azért volt „óriási mázli ez a fejberúgás”, mert a kórházi ellátás közepette sikerült 3 könyvet is eladnia (csak az állkapcsa ne fájt volna olyan irgalmatlanul... Nem tett feljelentést. Szerinte „Akinek ez a szellemi szintje, hogy egy kiömlött pohár kóláért egy ilyen fejberúgás jár, az büntetéssel, fenyítéssel nem javítható meg, ezért ha esetleg újra találkoznék vele (hangsúlyozom: fogalmam sincs, hogy nézett ki ez az ember, ki volt az!), akkor vennék neki egy pohár kólát!” Aztán idén (most a napokban, amikor megkezdte a szokásos karácsonyi dedikálást) ellopták tőle a mobil telefonját. Ott, a legendás „beton izé” és a híres vasalódeszka mellett, az ikonikus helyszínen. Látva, hogy egy fizikailag gátolt, kiszolgáltatott emberrel van dolguk négyen elkezdték vegzálni, ahogy Zoli elmesélte: „elkezdtek ott hadoválni, elvették a kirakott könyveimet, beléjük lapoztak, szívóztak, hogy elviszik a könyveket, én meg a könyvek után kaptam, ne gyűrjék már össze őket, de a mobil továbbra is a kezemben volt. A főkolompos csávó a pofámba fújta a cigifüstöt, hadovált összevissza, és amíg én a könyv visszaszerzésével foglalkoztam, addig ez a főkolompos csávó kikapta a telefonomat a kezemből, és elrohant”. Hála Istennek a helyszínen akadt, aki segítsen, volt, aki kihívta a rendőrséget (akik szerint feljelentést csak a rendőrségen lehet tenni...). Zolinak mindene a telefon volt, ami – tudomásom szerint – azóta sincs meg. Kapott egy újat, de amíg magyarázták neki annak használatát elloptak tőle 20 könyvet (a táskájával együtt)! Ez a szemét tolvaj nyilván nem irodalom rajongó fanatikus volt, hanem aljas haszonleső, aki többet remélt a táska tartalmától, mint ZZ legújabb könyvének 20 példánya. Nyilván otthagyta valahol a könyveket – de ezek sincsenek meg. Ez a húsz könyv több, mint amennyit el tudott eddig adni az új könyvéből! A szerző feleségével és ZéZével - Fotó: a szerző archívuma Felelősségünk: nem elfelejteni Zolinak – szégyen ránk! – nincs pénze, lehetősége máshol (boltokban, áruházakban) árusítani a könyveit, csak ott, a Deák térten, ahol már 13 éve teszi ezt. Nincs kiadója, mögötte nem áll senki, csak (elvileg) mi: az olvasói. Vegyük meg Zoli új könyvét is! Az „Újraélet” kapható a szerzőnél, a Deák téren, a „beton izénél”. Ott van a többi zseniális könyv között a híres vasalódeszkán. Vagy rendeljük meg tőle, ha nem tudunk ott lenni a hopparezimirendeles@gmail.com címről! Vagy utaljunk neki egy kis pénzt a számlájára, hogy vehessen egy új táskát, amivel elszállíthatja a könyveit.Erste Bank: Zemlényi-Kovács Zoltán: 11600006-70000006-13494626Vagy, ha megtaláljuk valahol, vigyük vissza neki azt a 20 könyvet, amit elloptak tőle! Menjünk oda hozzá, váltsunk vele pár szót, vegyük meg szívhez szóló, vicces, ugyanakkor megindító írásait, legyünk rá büszkék, hogy ismerhetjük és nézzünk szét ott, a legendás „beton izé” mellett, nézzük meg Zolit ahogyan kedvesen mosolyogva árulja könyveit! Nézzük meg „élőben” azt az életképet, aminek egykor majd bronz szoborba öntött vasalódeszka mellett ülő bronz szoborba öntött Zoli fog örökre emléket állítani! Erste Bank: Zemlényi-Kovács Zoltán 11600006-70000006-13494626 dr. Zeke László - Nyitókép: Zemlényi-Kovács Zoltán archívuma

Dr. Ternovácz Dániel | 2025.12.11. 21:00

A Ludwig Múzeumban egy átfogó kiállítás tekinthető meg Tajvan kortárs művészetéről: Vihar előtt – Tajvan múlt és jövő határán. A tárlat 20 művész alkotásaiból áll össze, öt tematikus egységre bontva. 2026. március 29-ig tekinthető meg. Miért pont Tajvan? Tajvanról ma valószínűleg előbb jutnak eszünkbe geopolitikai aggodalmak, mint kortárs művészi teljesítmények. A félelem egy esetleges kínai inváziótól és annak nemzetközi dominó hatásától érződik a kiállítás hátterében, igaz, nem túlzottan direkten. A világ legfejlettebb országainak egyikeként Tajvannak nyilvánvalóan fontos a róla kialakult kép. Bár a magasművészetnek korlátolt a PR-értéke, büszkén hirdeti ilyen csatornákon keresztül a saját kultúráját. A Vihar előtt támogatói között találhatjuk például a tajvani Külügyminisztériumot. Tajvan egyébként hagyományosan erős műkereskedelmi piacot tudhat magának. Tehetős polgárai között divatos a műgyűjtés, a hazain kívül japán, kínai és európai forrásokból egyaránt. Emellett folyamatos a versengés ezen a téren Kínával; két évtizeddel ezelőtt még megelőzték Hongkongot ilyen szempontból. Fotó: Ternovácz Dániel Két lehetséges közelítés 1. Tajvan idegensége számunkra Mintha egy másfél órás szemináriumon vennénk részt: hallgatnánk a gyarmatosítói időkről, az őslakosok szokásairól, vallásokról és ideológiákról, vagy különböző ciklusokról, amelyek során a nem olyan régen cukorgyártó országból a chipgyártás éllovasa lesz. 2. Tajvan kulturális és szellemi szabadsága A képzőművészet szerteágazó műfajival találkozhatunk a hagyományos festészettől kezdve a videoinstallációig, a szövéstől és fafaragástól a bio- és hulladékművészetig. Fotó: Benke Orsolya Totem és algoritmus között Az alkotók közül kiemelkedik az 1980 óta aktív Yang Mao-Lin a kortárs tajvani művészet egyik legjelentősebb képviselője. Láthatunk egy „újexpresszinosta” plakátszerű feldolgozást a hadiállapot 1987-es eltörléséről, ami 1949-től volt érvényben, és a politikai ellenállás elnyomására szolgált. Ilyen közvetlen kötődés valamilyen társadalmi radikalizmushoz nem jellemzi egyébként a kiállítást. Fotó: Ternovácz Dániel A politikai témájú alkotásai mellett láthatunk a tajvani élővilágot, szakírális totemeket feldolgozó alkotásokat tőle. Jellemzői, hogy egymástól távolálló motívumokat vegyít a történelem, a természet, a hit és a küllönböző szubkultúrák világából. Technikája hasonlóan többrétegű, akár szobrokról, akár festményekről van szó. Fotó: Ternovácz Dániel Kulturális túlcsordulás A befogadói képesség korlátait teszi próbára a rengeteg digitális és hibrid alkotás. Láthatunk animációkat és videomontázsokat egyetemfoglalásról, disztópikus jövőről egy teljesen üres város madártávlatos felvételével, az még működő két cukorgyár zörejeiről, teremtéstörténetről, a pandadiplomáciáról, az identitás és érzéseink gépiesítéséről – ezt utóbbit egy meglehetősen zavarba ejtő alak formájával. Fotó: Ternovácz Dániel Az interaktív, közösségi részvételre épülő művészet is jelen van. Például karedzés a cukornádból készült rakétákkal vagy a fonálsarok, ahol lehetőség van a látogatóknak foltozni egy önkéntes segítségével. Fotó: Ternovácz Dániel Összességében elmondható, hogy mèlysègeiben azért nem fogjuk megismeri a tajvani modern művèszetet a Vihar előtt című tárlattal. Annyit levonhatunk, bár egy chip- és hardver-nagyhatalomról beszélünk, legalább annyira nem sikerült elsimítaniuk az èsz ès szellem feszültsègèt, mint nekünk. Illetve megbizonyosodhatunk arról, hogy a félelmek valamiféle újabb krízistől globálisak, a világ másik végében sem különböznek sokkal. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Dr. Ternovácz Dániel

dr. Zeke László | 2025.12.03. 01:49

Kicsit hosszabban és nem pont így, de a nagy sikerű Üvegtigris című filmben hangoztak el ezek a mondatok egy zseniális jelenetben Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter között. Millió és egy helyről idézhettem volna, de valamiért most csak ez ugrott be. Egy ország áll most döbbenten, lesújtva, értetlenül. Meghalt Kálloy Molnár Péter, mindössze 55 évesen. Péter szeretetreméltóságából, barátságosságából, nyitottságából adódóan sokaknak van személyes élménye vele. Természetesen az Ígyélünk.hu szerkesztőségében is vagyunk páran, akik ismerték, jól ismerték, esetleg baráti viszonyt ápoltak vele. A halála már nem hír, azzal már számtalan hírportál sokkolt bennünket. Mi emlékezni szeretnénk! A Barátra, a Polihisztorra, a Művészre, de legfőképp az EMBERRE! dr. Zeke László: Kálloy Molnár Péter a jó barát Egy vagány debreceni srác itt hagyott bennünket. Ilyen jelző nincs, hogy „közszeretetben álló”, mégis tudjuk, hogy van, mert Peti az volt. Milyen szörnyű, hogy „volt”… Debrecenben arról híresült el az Ady Gimnázium, hogy dráma tagozata nagyszerű színészeket adott az országnak. Köztük az elsőt, az úttörőt: Kálloy Molnár Petit. A szomorú napon, amikor megtudtuk, hogy nincs többé. Az összes hírportál megemlékezett káprázatos, sokszínű tehetségéről. Köztudomású, hogy milyen színészi kvalitásai voltak, hogy műfordított, rendezett, zenélt, szinkronizált, verseket írt, mindezért egy ország szerette. Kálloy Molnár Péter, 2016. – Fotó: Wikipédia – Takács István Hogy ezen túl én miért szerettem, az persze egy másik kérdés. Barátomnak tudhattam, az első pillanattól kezdve, ahogy megismerkedtünk. Pontosan az a közvetlen srác, akinek gondolnánk, ha csak a szenzációs karakter szerepei alapján lenne róla benyomásunk. Egy a csillebérci táborban forgatott tévés produkcióban dolgoztam vele együtt. Amikor a Levente „Móka Miki” Péter és csapata rendezésében készülő produkcióban („Ez is valami?” volt a címe) az én feladatom volt a csibészkedő kamasz szerepét játszó Peti (és Kálid Artúr) szövegét megírni. Ahogy megtudta, hogy debreceni diákként „atyafiak” vagyunk olyan elánnal követte az instrukciókat, hogy öröm volt nézni. Nyilván nincs így, de azt a benyomást keltette, hogy azért ropja olyan fergetegesen a rock and rollt a tőlem kapott rózsaszín párduc jelmezben, mert azt a debreceni cimborától kapta. Mintha gyerekkori barátok lettünk volna. „Visszamenőlegesen” vált gyerekkori jó baráttá. Önzetlen, nagy szívű emberként soha nem tagadott meg tőlem semmiféle kérést. Az első szóra eljött segíteni egy rádiós beszélgetéshez, ami az akkoriban megjelent mesekönyvem kapcsán készült és felolvasott egy részletet az egyik meséből olyan varázslatosan – azon a jellegzetes hangon, amit a kicsik és a felnőttek egyaránt érezhetnek csak nekik szólónak –, hogy elszorult a torkom és könny szökött a szemembe. Nem hagyott nyugton az az érzés, azt kívántam, hogy ezt más is átélhesse: nem nyugodtam, amíg hangoskönyv nem lett a dologból (Borzontorz meséi). Ez már nem egy baráti segítség volt, hanem komoly színészi munka, igazi feladat, sok idő és energia ráfordítással. Egyetlen fillért sem kért a munkáért, csupa szívjóságból és ügyszeretetből adta ajándékba azt a csodálatos hangot, ami már csak felvételekről szólal meg. Akit, amely feladatot szeretett, azt szívét, lelkét beleadva szolgálta alázattal és rendkívüli szaktudással, csillogó szemmel és azzal a feledhetetlen hamiskás mosollyal szeme sarkában, amivel mindenkit le tudott venni a lábáról. Borzontorz illusztráció Én persze vérszemet kaptam és látva ügyszeretetét, tettvágyát és tehetségét újabb és újabb közös feladatokat találtam ki a magunk számára és gyönyörűségére. Ezekben önzetlen partner volt, mert nagyon szeretett játszani, alkotni, álmodozni nagy tervekről. Olyan elegye volt egy lelkes, játékos kiskamasznak és egy vérprofi művésznek, amihez hasonlót elképzelni sem tudok. A feladat, az ötlet játékossága, szellemessége (véletlenül sem a „haszon”) érdekelte, attól tudott beleszeretni a feladatba. Megcsináltunk Pesti Gábriel, a XVI. századi magyar meseszerző Esopus fordításaiból egy animációs sorozatot. A Biblia utáni első magyar nyelven kiadott könyvből, a csaknem ötszáz évvel ezelőtti magyar nyelven szóló szöveget felmondani egy mai animációhoz – ez érdekelte. A Borzontorz meséiből csináltunk egy iPhone/iPad applikációt, az első interaktív mese alkalmazást, amelynek illusztrációi érintésre megelevenedtek. Ez érdekelte, ebben szívesen volt részes. Csináltunk egy MeSeMeS sorozatot (a mese és az SMS keveréke: üzenettel bíró, 160 karakternél nem hosszabb történet); egy új műfaj. Na, ez érdekelte. Stílusosan 160-at mondott fel, barátságból ügyszeretetből, szenzációsan. Olyan profizmussal, amit álmomban sem merészeltem volna megkövetelni bárki ember fiától, de ő magától megtette. Többször nekifutott a mulandóságról szóló MeSeMeS-nek, kísérletezve a mulandóság szó „u” betűjével, hogy mennyire kellene azt – a történethez illően kicsit hosszabb „ú” hangzóval mondani (úgy döntött, hogy a szabályos hosszú „ú” fele/negyede lenne az odaillő). Tette mindezt úgy, hogy a teljes verbális, fonetikus fegyvertárát felvonultatta. Mindent, ami hangban kifejezhető. Nyögések, felkiáltások, sóhajok, szuszogások olyan arzenálja, amit rengeteg pénzért sem lehetne megvenni. (Ezekből a hangmintákból egy több száz tételből álló minta sort tudtam elmenteni magamnak filmek, animációk utómunkáihoz.) Meggyőződésem, hogy szakmája legnagyobb „hangásza” volt. Próbáltam viszonozni azt az áradó segítőkészséget, amit tőle kaptam, így – miközben leesett állal figyeltem tehetségének sokszínű tobzódását – magam is beszálltam egy-két projektbe, például zenés produkcióihoz animációs klippel. De azt a sodró lendületet, ahogyan habzsolta a művészi alkotó munkát nem lehetett követni. A sok-sok színházi szerep, rendezés, versírás, műfordítás, koncertezés, filmezés követhetetlen tempója már-már félelmetes volt. Annak, hogy Peti ilyen jó volt az improvizációban (lásd pl. a „Beugró”) is az lehet a magyarázata, hogy elképesztő tehetsége folytán feszítette a feladat, az alkotási vágy. Mert az improvizáció is alkotás: a pillanat tört része alatt létrehozott poén, csattanóval lezárt mini történet. Olyan műfaj, amit csak a legmerészebbek, legszellemesebbek, legtehetségesebbek tudnak. Mint a virtuóz jazz zenészek, hangszereik legnagyobb mesterei, akik szólói a pillanat szülöttei. Ilyen mestere volt Peti a hangnak, a szónak, a testbeszédnek, az érzelmeknek, a színész mesterségnek. Pont ez a része az az ő művészetének, amit tanulni nem lehet, amire születni kell. Kálloy Molnár Péter felolvas – Fotó: a szerző felvétele Utoljára Debrecenben találkoztunk. Az Odeon színházban eljátszották a legendás SÖR (Shakespeare Összes Rövidítve) és a GÖRCS ( a Gondviselő Összes Regéi és Cselekedetei) darabokat, amelyben Kálid Artúr és Gáspár András volt a partnere. Nagy családi esemény volt ez a két előadás nálunk, ugyanis a két fiam a SÖR DVD-n nőtt fel. Még kisiskolás gyerekek voltak, amikor próbaképpen megmutattam nekik a SÖR-t; kíváncsi voltam, hogy mennyire veszik a poénokat (úgy, hogy Shakespeare drámáit még egyáltalán nem ismerik). És minden poén leesett! Óriási röhögések közepette nézték, mi több: „rongyosra nézték” a DVD-t. Sokszor megesett, hogy amint véget ért, rögtön kezdték újra (ahogy a pici gyerekek szokták kedvenc mesefilmjeikkel). Ez akkoriban volt, amikor az általános iskolában arra kényszerítették őket, hogy egy-két nem nekik való színházi előadást nézzenek, meg, s ami miatt szabályosan megutálták a színházat. Aztán jöttek Petiék. „Apa, hát ez is színház?” – kérdezték csillogó szemmel. Azóta a fiaim felnőtté váltak és tudják mi a művészet. Gyermekkoruk fényesen csillogó emlékét nézték újra a bálvánnyal, a csodálatos varázslóval, élőben azon a két varázslatos estén Debrecenben. Az utolsó debreceni találkozón is felhozta a régóta dédelgetett közös terveinket. A „sakk meséket” (híres történelmi alakok nevezetes játszmáiból készült, animációval kevert tanulságos történeteket), vagy a „handabakkandárét” (egy nyugdíjas tanárnéni diákok dolgozataiból gyűjtött „bakiparádék” megfilmesítését), klipeket, rajzfilmeket, s mindenféle régen volt álmot, amit most örökre elvitt magával. Mert hiába égett a gyertya két végről, ha lett volna harmadik ő azt is meggyújtotta volna. Csak apró vigasz, hogy meséim az ő hangján keltek életre, s ha beleolvasok fejemben most is az ő hangján szól, s hallom a Mikulásról szóló mese záró mondatát: „Akit szeretnek az van.” Isten Veled, Drága Barátom! Csalami V. Csaba: „Ott vagyunk már?” Igen, ez is egy idézet, és igen, ez is Kálloy Molnár Pétertől van, de bármíly meglepő is, ezt most nem a Shrek Szamarától vettem, hanem annak zseniális magyar hangjától, aki 2021 meglehetősen hűvös novemberének éjszakáján Nagykanizsa belvárosában, ikonikus bőrkabátjából alig kilátszódva, séta közben érdeklődött, hogy messze van-e még a vendéglátó egység, amit megcéloztunk. Televíziós műsorvezetőként nagyon szerettem az olyan vendégeket a műsorban, akikkel könnyedén, viccesen, de informatívan lehetett beszélgetni. Péter (Peti) ilyen volt. Bármilyen témáról tudott humorosan, de komolyan beszélni. Először a Duna, Család-barát című műsorában találkoztam vele. Az első benyomásom nagyon kellemes volt, egy jó humorú, kedves és szeretetteljes, igazi művészembert ismertem meg. Egyetlen dologban nem ismert pardont, ez pedig a művészete volt! Párszor még találkoztunk a tévéműsorban, de ott mindig csak pár percünk volt beszélgetni. A „YourSong” 2021-ben aztán közös barátaink, a Kanizsai Fiatalok Közösségének vezetői – több más kolléga mellett – minket is megkeresett, hogy vállalnánk-e a zsűrizést a Your Song Országos Énekversenyen. Természetesen igent mondtunk mindketten, így az említett verseny idején már együtt ültünk a zsűrinek fenntartott asztalnál. Peti volt a zsűri elnöke, és nagyon komolyan vette a feladatot. Figyelt, jegyzetelt, értékelt a hangjában olyan éteri kedvességgel, amit csak kevesek tudnak. Nyoma sem volt annak a harsány, bolondos hangnak, amit megszokhattunk tőle a filmjeiben, szinkronjaiban. Mihály Péter, Kálloy Molnár Péter és Csalami V. Csaba – Fotó: a szerző felvétele A két napos verseny első napjának végén megbeszéltük, hogy végre leülünk és beszélgetünk, esetleg fogyasztunk is valami Bambit. Ez aztán meg is történt, fantasztikus este volt, végre jobban is megismerhettük egymást. Nagykanizsa közepén meglehetősen komoly feltűnést keltett a Művész Úr, ahogy sokan a legnagyobb tisztelettel szólították meg, de Peti mindenkivel másodpercek alatt megtalálta a közös hangot. Rendkívül nyitottan állt az összes, Őt megszólító emberhez, legyen az fiatal, idős, színjózan, vagy enyhén kapatos, esetleg csaprészeg. Természetesen velünk, a csapatával is ilyen volt! Egyszerűen jó volt a közelében lenni! Ilyen ember volt! Aztán úgy adódott, hogy két évvel később ugyanerre a versenyre, ugyanúgy meghívást kaptunk, és az egészet megismételtük, megfejelve azzal, hogy a vendéglátó egységben egy zenész teljesített szolgálatot, akivel szintén ugyanolyan barátságosan ismerkedett Peti, mint mindenki mással, így ő is hozzánk csapódott egy idő után. Aztán az egyik szünetében megkértük, hogy adja kölcsön Petinek a gitárját, hadd művészkedjen egy kicsit a Művész Úr! Így esett, hogy az énekverseny zsűrijének elnöke végül egy bárban a saját szerzeményeivel szórakoztatta az ott felsorakozott társaságot. Mindezt véresen komolyan, elképesztő lazasággal és humorral, valamint egyértelműen kitörő sikerrel tette! Végtelenül sajnálom, hogy a méltósággal viselt betegség végül egy ilyen Jó Embert is le tudott győzni és jövőre, két év múlva, vagy amikor legközelebb énekverseny lesz ’Kanizsán, Peti már csak ’odafentről’ zsűrizhet! Már nem lesz ugyanolyan az a verseny! Nagyon-nagyon hiányzik majd mindnyájunknak a mosolya, a hangja, legfőképp az egyénisége, embersége és minden, ami Ő volt! Jó utat Peti, bárhova is tartasz! Isten Veled, Drága Barátom! Zeke László és Csalami V. Csaba – Nyitókép: Kálloy Molnár Péter – Wikipédia

Dr. Ternovácz Dániel | 2025.11.25. 22:00

A „Sárkányok Kabul felett” nem csupán egy látványos háborús film, hanem egy újabb bizonyíték arra, hogy a hazafias mozgókép után sóvárgók álma teljesült. Mozivásznon látható egy magyar hőseposz, különösen militáns kiadásban, amely megosztottságunkat és képzeletünk korlátait is visszatükrözi.A mai államilag támogatott nemzeti film megszületése nagyjából 2018 környékére tehető. Ebben az időszakban írta Szakács Árpád a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatát, élesen bírálva a kulturális intézményrendszert. A kibontakozó Kulturkampf elérte a Magyar Nemzeti Filmalapot is, amelyet Andy Vajna kormánybiztosként alapított még 2011-ben. Vajna 2019-ben bekövetkezett halála után megnyílt az út a hazafias filmek sora előtt.Jelenet a filmből – Fotó: YouTube ScreenShotA nemzeti film megszületése és a Kulturkampf hatásaA nemzeti film kialakította a maga műfaját, markáns motívumait. Az egyik legfőbb sajátosságuk, hogy a nemzeti büszkeség érzését hivatottak sugározni jól felismerhető módon. Cselekményeik alapján a magyarok sokkal okosabbak és bátrabbak a többi nemzethez képest. Amennyiben belügy a téma, akkor pedig a nemzeti oldalé az erkölcsi fölény. A „nemzeti film” mint új műfaj – motívumok, hősök, toposzokJelent már meg propaganda-thriller (Elk*rtuk), politikai dráma Göncz Árpád emlékének torzításával (Blokád), történelmi-életrajzi film (Semmelweis) és 7 milliárdból készült Petőfi-giccs (Most vagy soha!). Őket követi a Sárkányok Kabul felett című háborús film Dyga Zsombor rendezésében. Az 5,8 milliárd nagyrészt állami támogatásával méltán illeszkedik a fenti sorba – Rákay Philip Pilvax-fantáziáihoz képest mindenképpen jobb forgatókönyvvel. Olyannyira az állami támogatás megléte, vagy nemléte határoz meg ma egy magyar filmet, hogy a főszerepet játszó Jászberényi Gábornak az Indexnek kellett magyarázkodnia, hogy miért vállalt el színészként egy szerepet. Közben ilyen kérdésekre válaszolva: „Közel áll önhöz a katonaság, a Magyar Honvédség, egy afganisztáni misszió világa?” Katonai támogatás és politikai beágyazottság a filmgyártásbanNem mellesleg a Magyar Honvédség is részt vett a produkcióban szakértőket delegálva, hasonlóan a S.E.R.E.G. című sorozathoz. A Honvédelmi Minisztérium pedig követi a film fogadtatását és meglepő módon kritikára reagál. Történt ugyanis, hogy a 24.hu kritikusa Ruszin-Szendi Romulusz honvédségi főparancsnokot fedezte fel a Stohl András által megformált bohókás alak mögött. Ezt a Minisztérium cáfolta – téves feltételezésnek ítélve – enyhén túllépve a katonai szakértő szerepen.Jelenet a filmből – Fotó: YouTube ScreenShotMit mond el a film Afganisztánról – és mit a magyar szerepről?A történet a kabuli reptéren játszódik 2021-ben, azt követően, hogy az USA kivonult Afganisztánból 20 év után, a demokráciaimport teljes csődjével. A Talibán hónapokon belül átvette az ország felett az irányítást, így életveszélybe kerültek a „kollaboráns” személyek, például akik tolmácsként dolgoztak a megdöntött rendszerben. Ezért egy magyar alakulat 200 fő kimentésére indult, akiket a reptér bejáratánál váró több ezres tömegben kellett megtalálniuk. Az akció olyan jól alakult, hogy végül jóval több személy került fel a listára, nem csak magyar állampolgárok. A forgatókönyv megtörtént események alapján íródott, a Sámán Pajzs nevű különleges hadművelet során 540 főt mentettek ki. Láthatunk néhány látványos akciójelenetet és érzékenységről tanúskodó képsorokat menekülőkről, amelyek meglepően hatnak, tudván, hogy 1,3 milliárddal a közmédia is ott van a finanszírozók listáján. Viszont a militáns hazafiasságra épülő cselekmény korlátoltsága is megmutatkozik. Az egy dolog, hogy nem mélyül el az afgán kontextusban. Ha a tálibok valóban csak gonosz terroristák, ahogy a film prezentálja őket, akkor hogyan tudták szinte ellenállás nélkül átvenni az ország vezetését és miért ünnepelték őket sok helyen felszabadítóként? Viszont a magyar jelenlétről is csupán annyit tudunk meg, hogy a katonák hősiességben és morálban a NATO csapatok fölött állnak. Amikor az angol parancsnok elmondja Herceg Péter alezredesnek (akit meggyőzően alakít Borovics Tamás), hogy nekik ez már sok és visszavonulnak, magyar kollégája azt válaszolja, hogy ők bezzeg a végsőkig kitartanak. A film legfontosabb szimbóluma pedig a magyar zászló kifüggesztve a szabadulást jelképező kapura. Ha valaki ebből a filmből vonna le következtetést, hogy miért voltak magyar katonák Afganisztánban, akkor arra juthatna, hogy mert a nyugati szövetségesek nem elég talpraesettek rendezni ott a dolgokat. Egy mondatban összefoglalva: a Magyar Honvédség jó, mert ott segít, ahol baj van. Nem csoda tehát, hogy a szórakoztatáson túl a film értelmezése az állami finanszírozás és a propagandafogalom körüli vitákra szűkül. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: YouTube ScreenShot

SzóMia | 2025.11.16. 22:34

Tízmilliárdok tűntek el, családok élete roppant össze, miközben mindenki csak bízott „Marcsiban”. A brókerbotrány nemcsak egy szélhámos története, hanem egy ország pénzügyi kultúrájának zavarba ejtő tükre. A karcagi bróker asszony esete rávilágít arra, hogyan válhatott egy kisváros illúziója országos tragédiává, és hogyan fonódott össze a bizalom, a pénzügyi tudatlanság és a felügyelet hiányossága egy korszak kórképévé. Ha valaki az elmúlt évtized magyar pénzügyi botrányaira gondol, a „Bróker Marcsi” név szinte biztosan az elsők között jut eszébe. Dobrai Mária története nem pusztán egy bűnügyi krónika: tükre annak a korszaknak, amelyben a pénzügyi kultúra hiánya, a gyors haszon illúziója és a társadalmi bizalom sajátos működése összefonódott. Bróker Marcsi a börtönben – Forrás: YouTube képernyőkép A karcagi álomvilág, amely hamar rémálommá vált Karcagon és környékén mindenki ismerte a „sikeres üzletasszonyt”. Luxusautók, utazások, gondosan felépített imázs – mindez hitelesnek tűnt a helyiek szemében. Több, mint másfél évtizeden át gyűjtötte a pénzt, hozamokat ígért, miközben sem engedélye, sem valódi bróker tevékenysége nem volt. A Kun-Mediátor-ügy végül több, mint 800 ember életét tette tönkre, a kár mintegy tízmilliárd forint volt. A bizalom ára – amikor a jó ismerős többet ér a pecsétnél A történet rávilágít arra, mennyire sajátosan működik a bizalom a magyar társadalomban. Egy kisvárosban a „jó ismerős”, a régi kapcsolat sokszor erősebb garanciát jelentett, mint a hatósági pecsét vagy a pénzügyi felügyelet. Az emberek többsége nem kérdezett, nem ellenőrzött – elhitte, mert hinni akart a gyors meggazdagodásban. Itt is visszaköszön az urambátyám virtus. Kórkép egy korszakról – válság, bizalmatlanság, illúziók A brókerbotrány nem légüres térben született. A 2008-as gazdasági válság utáni bizonytalanság, a bankokkal szembeni bizalmatlanság, és a magas hozamok ígérete mind hozzájárultak a rendszer működéséhez. A pénzügyi analfabetizmus, a rövid távú gondolkodás, és a felügyeleti hatóságok lassúsága együtt teremtették meg azt a közeget, amelyben Dobrai Mária szabadon mozoghatott. Több, mint bűnügy – társadalmi tükör egy illúziókra épült korszakról Bróker Marcsi ügye nemcsak a vádlottak padján, hanem a társadalmi önismeret tükrében is fontos. Egy egész korszakot jellemez: amikor a bizalom könnyen megvásárolható volt, amikor a gyors nyereség ígérete erősebbnek bizonyult a józan észnél, és amikor az állam felügyelete sem bizonyult elég erősnek. Eltűnő forintok – Forrás: YouTube képernyőkép Tanulság: pénzügyi tudás és társadalmi tudatosság nélkül nincs védelem A történet legnagyobb tanulsága, hogy a pénzügyi kultúra hiánya és a társadalmi bizalom sajátos működése együtt komoly veszélyt jelenthet. Bróker Marcsi ügye ezért nemcsak Karcag, nemcsak néhány száz károsult, hanem egy egész korszak magyar „korképe”. Film készült róla – a sorozat részletei Az elképesztő történet Herendi Gábort is megihlette – idén ősszel egy hatrészes életrajzi drámasorozat készül Bróker Marcsi életéről. A széria fiktív elemeket is felhasználva, de valós eseményeken alapulva dolgozza fel Dobrai Mária történetét. A főszerepben Bacskó Tünde látható, mellette Thuróczy Szabolcs, Tóth Zsófia, Martinkovics Máté és más ismert nevek tűnnek fel. A sorozat rendezői Herendi Gábor és Fazekas Máté Bence, producerei pedig Ditz Edit és Geszti Péter. A premier 2025. szeptember 11-én volt az RTL+ Premium platformon. SzóMia – Nyitókép: YouTube képernyőkép

dr. Zeke László | 01.24. 10:39

Lázár János a „szocio-rasszista”, az „inverz-Benes”, most a cigányok vérig sértésével keltett feltűnést. Ahogy Mark Twain mondta: „mindenki jó valamire, ha más nem, akkor elrettentő példának”. Lázár János ilyen elrettentő példa. Nézzünk most egy pár ellenpéldát. Olyanokat, akikre okkal tekinthetünk példaképként, mi magyarok mindannyian!Politikai számítás rasszista köntösbenLenne pár gondolatom Lázár János legújabb (szélsőjobbot édesgető) agymenéséhez, annak ismeretében, hogy ez a jóember a szegénységben élő honfitársaink fitymálása, a Szlovákiában élő magyarok lenéző „leszlovákozása” után most azzal az ötlettel jött elő, hogy migránsok híján a cigányokkal kell „másnak a szaros mosdóját” takaríttatni.A megvetés politikája Milyen jó lenne, ha ezt a fasisztoid szemléletet kiirtanánk a magyar közéletből! Milyen jó lenne, ha segítenénk a komoly hátrányban élő honfitársaink felzárkóztatásában, főleg a gyerekek felkarolásával. Milyen jó lenne, ha azokat állítanánk követendő példaként, akik rendkívüli tehetséggel, erőfeszítéssel kitörtek a szegénység, a megkülönböztetés börtönéből! Mert ezek a példák nemcsak a cigányok, hanem minden magyar számára követendő példaként szolgálnak. Mi lenne, ha végre nem lefelé rúgnánk?Mi lenne, ha megtanulnánk igazi rangjuk, teljesítményük alapján tisztelni azokat a cigány tudósokat, művészeket, közéleti embereket, sportolókat, hősöket, akiknek cigány származásúként sokkal komolyabb akadályokat kellett leküzdeniük, mint a nem cigány származású magyaroknak? Ez bizony nagyon hasznos lenne!Példaképek a gyűlölet ellenEgy ilyen poszt nyilván nem elég arra, hogy teljes listát adjunk ezekről a honfitársainkról, de egy pár példa talán elég lehet ahhoz, hogy picit elgondolkodjunk azon, hogy vajon ezeknek az embereknek „mások szaros mosdója takarítása” lenne-e a megfelelő feladat, vagy a példamutatás a felzárkózásban reménytelenül lemaradt embertársainknak.Tudósok, akik a mélyszegénységből jutottak a csúcsra Itt vannak a tudósok. Az én kedvencem ebben a sorban dr. Orsós Zsuzsanna, biológus, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, rákkutató, aki mélyszegénységből indulva később az őt taníttató analfabéta édesanyját tanította meg írni, olvasni. És ha már a tudósoknál tartunk itt van mindjárt Junghaus Tímeaművészettörténész, kurátor, kulturális aktivista és művészeti író, vagy Sívó József, a Bécsi Zeneakadémia professzora, egyben a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, hegedűművész; vagy Balázs János, egyetemi docens, nem mellesleg Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője. A magyar zene világszínpadán: a történelmi nagyságokÉs ha már a zenészeknél tartunk: maga, a szintén cigány Cziffra György az egyik legjelentősebb és világszerte ismert, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész volt. Vagy a régmúlt időkből itt van Boka Károly, a híres debreceni népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása; vagy Dankó Pista, a híres prímás, akinek szobrot is emeltek tisztelői Szegeden; vagy Bihari János hegedűművész, a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője.Kortárs mesterek, akik ma is példát mutatnakAz igazi nagy kortárs példaképek között itt van Snétberger Ferenc, a mélyszegény sorból világsztárrá vált, szegény sorsú, tehetséges cigány gyerekek zenei képzésére iskolát alapító, Liszt Ferenc-díjas és Kossuth-díjas gitárművész; vagy a ma élő egyik legnagyobb (ha nem A legnagyobb) jazz hegedűs: Roby Lakatos; vagy a Budapest Bár zenekar vezetője: a virtuóz Farkas Róbert; vagy Lajkó Félix, Liszt Ferenc-díjas Érdemes Művész, a magyar világzenei mezőny kiemelkedő alakja.A cigányzene intézményei és őrzői A tradicionális cigányzenét olyan nagy tekintélyű művészek művelték hazánkban, mint Déki Lakatos Sándorhegedűművész, népizenekar-vezető; vagy Kállai kiss Ernő Kossuth- és kétszeres Liszt Ferenc-díjas klarinét- és tárogatóművész; vagy itt van a 100 Tagú Cigányzenekar, a Kossuth-díjas „prímáskirállyal”: Boross Lajossal az élen. Jazz, ahol a szabadság nyelve szólAztán itt vannak a kiváló jazz zenészek (a már említett Snétberger Ferencen és Roby Lakatoson túl): a Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze; vagy a legendás, világhírű bőgő virtuóz, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas Pege Aladár, a „nagybőgő Paganinije” (ahogy viccesen hívták: „Pegenini”); vagy Kosta Lukács, az Ausztriában és Németországban legendássá vált jazzgitáros.A mai popkultúra példaképeiÉs hogy a kortárs popzene kiválóságai, a mai fiatalok bálványai se maradjanak ki, itt van nagy kedvencem: Palya Bea, énekesnő, előadóművész, népdalgyűjtő; vagy Molnár Ferenc „Caramel”, a „Megasztár” műsorában feltűnt, Máté Péter-díjas őstehetség; vagy Pápai Joci, Balázs János-díjas énekes, aki hazánkat képviselte a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon; vagy a tündöklően tehetséges Radics Gigi; vagy a nevelőotthonban felnőtt, majd tehetségével országos sztárrá vált Oláh Ibolya.Amikor a világ is felismerte: Frank Zappa budapesti pillanata Ennyi tehetség láttán nem csoda, hogy amikor Frank Zappa, az amerikai szupersztár Budapestre látogatott (a szovjet hadsereg távozásának ünnepén) egy rögtönzött koncertet is hajlandó volt adni azzal a feltétellel, hogy a zenekarban csak cigány zenészek lehetnek, mert ilyesmire a többiek nem képesek. (A koncert megvalósult, Zappa mellett Babos Gyula gitározott, Szakcsi Lakatos Béla zongorázott, Kőszegi Imre dobolt, Egri János basszusgitározott.) Nem csak zenében: romák a kultúra, sport és közélet élvonalábanA zenészeken túl is számos elismert, roma származású magyar híresség tevékenykedett és tevékenykedik a művészet, a sport a közélet területén, akik jelentős mértékben hozzájárultak a magyar kultúrához teljesítményükkel, példamutatásukkal.Színpad, irodalom, humor: az önkifejezés erejeItt van mindjárt napjaink színházi és mozi sztárja: Csányi Sándor Jászai Mari-díjas színművész; Rostás-Farkas György József Attila-díjas, író, költő, műfordító; Balázs Gusztáv néptáncos, koreográfus, néprajzkutató, festő; Annamanna Orsós írónő, költő, festő; Balázs János költő és festőművész; Balogh Attila költő, író, újságíró; Bari Károly Kossuth-díjas költő, műfordító, folklórkutató, grafikus; Choli Daróczi József író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró; Lakatos Menyhért József Attila-díjas író; Orsós János az iskolaalapító pedagógus; vagy éppen Lakatos László stand-up előadó (aki az egyik leggyilkosabb szóbeli fegyverrel küzd: viccet csinál az őt ért megkülönböztetésből).Sportolók, akik nemzetet képviseltek A sportolók között akad labdarúgó olimpiai bajnok: Farkas János; paralimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, hétszeres Európa-bajnok vívó: Juhász Veronika. Hősök és mártírok: amikor a bátorság életté válikA közéletben is vannak példaképek, hősök, sőt mártír is. Emlékszünk a tragikus körülmények között elhunyt Bogdán Lászlóra, Cserdi polgármesterére; vagy itt van Puczi Béla, az egyszerű szakmunkás, aki a romániai forradalom hajnalán, 1990. március 15–18-i marosvásárhelyi utcai megmozdulásokon a magyarokat védelmező hidegvölgyi cigányok vezéralakja volt; de nem feledjük Szabó Ilonát, becenevén Kócoskát, az '56-os forradalom 17 éves mártírját sem.Méltóság és teljesítmény – ez a valódi mérceEz csak egy példálózó felsorolás. Arra szolgál, hogy tisztelettel becsüljük meg egymást, értékeinket és különösképpen azokat, akik az átlagnál nehezebb feltételek mellett is tisztességgel teljesítenek, akiket ezért talán még nagyobb tisztelet illet, mint az ugyanilyen teljesítményt elérő szerencsésebb honfitársainkat. A cigányság emberi méltóságát kollektív módon sértő ordas eszméknek pedig nincs helye a magyar közéletben! dr. Zeke László - Nyitókép: Facebook - ÍgyÉlünk grafika

ÍgyÉlünk | 01.16. 15:13

A magyar sajtó függetlensége mindannyiunk közös érdeke: a tájékozott közélet, a tényekhez való hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadsága nélkülözhetetlen egy működő demokratikus társadalomban. Ez a petíció arra hívja fel a figyelmet, hogy a sajtó függetlenségének megőrzése érdekében a szakmai szereplők álljanak ki együtt a jogállami normák és a közérdekű tájékoztatás mellett. Írjátok alá Ti is!Mi, ennek a szövegnek az aláírói, szívünkön viseljük a 2026-os rendszerváltást és vele a demokratikus normák és a jogállamiság helyreállítását, az egészséges nyilvánosság újjáépítését. Hosszú évek tudatos és hatékony munkája nyomán a magyar médiatér súlyosan eltorzult, a pálya minden tekintetben az állampárt felé lejt. A propaganda igyekszik elérni, hogy a valóság ne juthasson el a választópolgárokhoz, és komoly túlerőben van. Ebben a helyzetben rendkívül nagy a még létező független médiumok felelőssége, ezért különösen káros, amikor átgondolatlan működésükkel sokszor maguk is a hatalmával visszaélő rezsimet segítik. Mindezek miatt nyomatékosan kérjük a független magyar sajtó képviselőit, hogy hagyjanak fel azokkal a gyakorlatokkal, amelyek a hatalom érdekeit szolgálják, és elvárjuk, hogy munkájuk során az eddigieknél sokkal jobban figyeljenek az alábbiakra:SzóhasználatA rezsim kezdettől fogva tudatosan használja a nyelvben rejlő potenciált hatalma fenntartására. Átnevezésekkel, hívószavak sulykolásával, fogalmak kisajátításával befolyásolja a nyelvhasználaton keresztül az emberek gondolkodását. A független sajtó ne vegye át automatikusan a kormányzati újbeszél elemeit, ne gyarmatosítsa nyelvileg saját magát.Kihangosítás A NER zajkeltéssel és gumicsontok bedobásával hatékonyan tereli el a figyelmet a számára kellemetlen ügyekről és bizonytalanítja el az emberek erkölcsi ítélőképességét, morális iránytűjét. A független sajtó ne ruházza fel fontossággal a kormányzati szereplők, propagandisták és kirakatcelebek minden egyes megnyilvánulását azzal, hogy kényszeresen beszámol róluk. RelativizálásLegyen világos a különbség a tények, a vélemények és a félrevezető szándékú megnyilvánulások között. A tényállításokban ne legyen feltételes mód, ne legyen idézőjel, de legyenek alátámasztva bizonyítékokkal: idézetekkel, hivatkozásokkal. Ne keveredjenek se az újságíró, se valamely közszereplő véleményével, különösen ne a véleménynek álcázott, alattomosan csúsztató hazugságokkal. A független sajtó ne asszisztáljon az igaz és hamis közötti határ elmosásához.TényellenőrzésA zajkeltés, a félelemgerjesztés, a karaktergyilkosságok részeként a propaganda számtalan megalapozatlan, valótlan állítást szór ki a nyilvánosságba. Elárasztásos módszerrel dolgozik – minél több a megnyilvánulás, annál kevésbé jut energia mindegyiknek utánajárni, és annál kisebb súllyal jelenik meg az igazság. Rossz hírünk van: az újságíró a tényellenőrzést akkor sem spórolhatja meg, ha sok munkával jár. A független sajtó ne tálaljon tényként olyasmit, aminek a valóságtartalmáról nem győződött meg.Híresztelések A propaganda előszeretettel futtatja a sajtómunkásokat különféle vadul hangzó híresztelések után, amelyek illetékesei aztán „megkeresésükre nem reagálnak”. A híresztelés nem hír. A független sajtó ne hiszterizálja a társadalmat meg nem erősített pletykák terjesztésével. KaranténAmikor egy közszereplő súlyosan diszkreditálódott, de a hatalom igyekszik visszacsempészni a közéletbe, ne essünk kollektív amnéziába. A független sajtó tartsa fókuszban az ilyen szereplők előéletét és emlékeztesse rá a nyilvánosságot, valahányszor szóba kerülnek.Vizuális tartalmakA közszereplőkről kialakult benyomást nagyban alakítják a róluk publikált képek – mind pozitív, mind negatív irányba. A független sajtó legyen tudatos és körültekintő a képanyagok kiválasztásakor.ClickbaitA kormánypárti megszólalók tudják, milyen hangnemű és tartalmú dolgokat kell ahhoz mondaniuk, hogy a független sajtó ne tudjon ellenállni a kattintásvadász cím kísértésének. A propaganda egyik fő eszköze a sulykolás. Mit sem számít, hogy idézőjelek között, netán felháborodottan hüledezve idézik az elhangzottakat, csak az a lényeg, hogy egy adott üzenet minduntalan szembejöjjön. A független sajtó ne terjessze a rezsim narratíváit csak azért, mert azok bombasztikus kijelentésekbe vannak csomagolva.Címadás Az olvasók jelentékeny hányada a legtöbb cikknek csak a címét olvassa el, ezért a címadás különösen nagy felelősséggel jár. Csak olyasmi kerüljön a címbe, ami a szövegben valóban szerepel és bizonyítást nyer, illetve ami a téma szempontjából lényeges. A független sajtó ragaszkodjon az értelmes és igényes címadáshoz. ReflektorfényA figyelemgazdaság korában a reflektorfény értékes jószág, nem szabad reflexből adagolni. Csak azért, mert valaki magas közhivatalt visel, még nem kell minden mozdulatáról beszámolni. Az ismerősség önmagában is szimpátiát gerjeszt. A független sajtó ne járuljon hozzá a NER szereplőinek reklámozásához.Az igazságAmikor egy közszereplő igazat mond, akkor az a fontos, amit mondott, nem pedig az a tény, hogy mondta. Ilyenkor tehát nem a mondás aktusáról kell beszámolni, hanem a tartalmáról. Amikor ellenben egy közszereplő hazudik, nem arról kell beszámolni, amit mondott, hiszen így a hazugság csak még több emberhez jut el, hanem arról a tényről, hogy az illető hazudott. A független sajtó ne tegye súlytalanná az igazságot azzal, hogy egyenértékűként kezeli a hazugsággal.A petíció itt írható alá. Horváth Andor digitális bölcsész / Károlyi Júlia tanár, kulturális antropológus Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével

dr. Gaál Lóránt | 2025.12.09. 17:09

Nem vitás, hogy Tarlós 2019-es bukását követően, a FIDESZ-KDNP, Budapest tönkretételén ügyködik. A 2024-es önkormányzati választást követően, viszont szintet ugrott a fővárosban élők elleni kormányzati fellépés. Sőt, a FIDESZ-KDNP már a TISZA Pártot is felelőssé akarja tenni azért a helyzetért, amit egyébként a kormány alakított ki. Előzmény: 2019 Karácsony Gergelyt, 2019-ben 50,86%-os eredménnyel főpolgármesterré választották a budapestiek. Kicsivel több, mint 6%-al előzte meg a FIDESZ-KDNP színeiben indult, és akkor éppen regnáló Tarlós Istvánt. A Fővárosi Közgyűlésben is többségbe került az akkori ellenzék. 2024-ben tartott, Európai Parlament képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választását, hat hónappal megelőzően a FIDESZ-KDNP nem volt rest a választási törvényt módosítani. Gyakorlatilag a választási törvény módosításával visszaállították a listás szavazást Budapesten. Egyébiránt azt állították vissza, amit a FIDESZ-KDNP törölt el a 2014-es önkormányzati választásokat megelőzően. Ennek okai egyértelműek voltak. A FIDESZ-KDNP 2014-ben meg akarta tartani, 2024-ben viszont már vissza akarta szerezni Budapest felett az irányítást. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi módosító javaslatot a Mi Hazánk Mozgalom nyújtotta be, melyet a FIDESZ-KDNP „bátor harcosai” simán megszavaztak. Megjelent a TISZA A FIDESZ-KDNP országgyűlési frakciója bármenyire is rutinos - mivel többen közülük még az MSZMP-t is megjárták - mégsem „látták jönni” a TISZA Pártot. A TISZA négy fővárosi kerületben állított polgármester jelöltet, így listán is tudtak indulni. A TISZA Pártból senki sem ült polgármesteri székbe, viszont 10 mandátumot szerzett a Fővárosi Közgyűlésben. A 2024-es főpolgármester választás - „hála” a FIDESZ-KDNP-nek - tragikomikusra sikeredett. Szentkirályi Alexandra a FIDESZ-KDNP főpolgármester jelöltje először tagadta a visszalépéséről szóló híreket, majd a FIDESZ-KDNP látva azt, hogy versenybe hagyásával nagy lebőgés lesz, vissza is léptették. Szentkirályi a fővárosi listán azért továbbra is listavezetőként szerepelt, és a visszalépését követően, az LMP-vel a háta mögött induló Vitézy Dávid főpolgármester jelölt támogatására buzdította a FIDESZ híveit. A főpolgármesteri szavazatok újraszámlálási mizériája után, 2024. október 1. napjától a TISZA Párt, a 33 fős közgyűlésben 10 helyet foglal el, Karácsony Gergelyt pedig főpolgármesteri székben hagyták a választók. Elvonások Budapesttől rengeteg forrást von/vont el a kormány. Gyakorlatilag folyamatosan, évről, évre emelte a szolidaritási hozzájárulás mértékét. 2017-ben, még a FIDESZ-KDNP által uralt Budapest egyedi törvényi mentesítéssel megúszta a sarcolást. Persze ez már akkor is a jogállamiság megcsúfolása volt, mivel kizártnak tekinthető, hogy szakmai alapon és nem politikai alapon történt meg ez a döntés. Viszont a következő években jelentős elvonást volt kénytelen elviselni a főváros: 2018-ban 5 milliárd Ft-ot, 2019-ben 10 milliárd Ft-ot, 2020-ban 21,77 milliárd Ft-ot, 2021-ben 35,35 milliárd Ft-ot, 2022-ben 35,67 milliárd Ft-ot, 2023-ban 57,8 milliárd Ft-ot, 2024-ben 75,5 milliárd Ft, -ot 2025-ben 89 milliárd Ft-ot. Az adatok az ÁSZ, 2025. szeptember 17-én, dr. Windisch László által aláírt jelentésében szerepelnek: Forrás: A Fővárosi Önkormányzat 2019-2024. évi költségvetési beszámolói és a 2025. évi költségvetési rendelet alapján ÁSZ saját szerkesztés Alkotmánybíróság Orbán és „bátor harcosai” által gondosan kiválasztott alkotmánybírák (pl.: dr. Handó Tünde, Dr. Lomnici Zoltán, stb.), 2024-ben, többek között, simán félredobták azt, hogy Budapest már nettó befizetője az államkasszának. Azaz, a főváros az állami feladatok ellátására kapott állami támogatások összegénél jóval többet fizet be. A határozatot megelőzően persze több (3383/2018. (XII. 14.) AB határozat, 3028/2020. (II. 10.) AB végzés) Alkotmánybírósági döntés is született, viszont mindegyik egy irányba, azaz a FIDESZ-KDNP-s kormány felé hajlott (megjegyzés: 2018-ban Dr. Sulyok Tamás, jelenlegi köztársasági elnök volt az Alkotmánybíróság elnöke, 2025. június 11-én, Orbán Viktor és társai erre a pozícióra, dr. Polt Pétert választották meg). Ezek után kérdéses, hogy az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény védelmének vagy pedig Orbán Viktor védelmének a legfőbb szerve-e? Ki a hibás? A kormány és a propagandistái le tudtak süllyedni arra a szintre, hogy a 2024. októbertől a Fővárosi Közgyűlésben helyet foglaló TISZA képviselőit is felelőssé teszik Budapest forráshiányos állapotáért. Persze nyilvánvaló és látható, hogy Budapest forráshiányos állapotát nem a TISZA Párt, nem is a fővárosban élő emberek okozták, hanem a kormány gerinctelensége és alkalmatlansága. A kormány mindemellett, szokás szerint megmentőként akarja magát feltüntetni. 2025. november 27-én a Magyar Közlöny 141. számában megjelent az 1505/2025. (XI. 27.) kormányhatározat. A kormányhatározatban kijelentették, hogy a kormány elkötelezett, hogy a közszolgáltatások és a fővárosi tömegközlekedés zavartalanul működjenek és kész minden segítséget megadni, hogy az érintett dolgozók minden körülmények között megkapják munkabérüket, ha a főváros nem tudná kifizetni. A képlet viszont egyszerű! A kormánynak nem kell, vagy legalábbis nem ilyen mértékben elvenni a forrásokat, és akkor nem kell hősködnie sem! Lefordítva: nem kell torkon szúrni, majd a torkon szúrtnak a pénzéből a műtétet állni! dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nótárius | 2025.11.21. 22:00

November 11-én jelent meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot vezető Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által jegyzett rendelet, amely helyi iparűzési adóbevétel többlete alapján, 2025. november hónapban teljesítendő fizetési kötelezettség összegéről rendelkezik. A jogszabály a mellékletében hosszan sorolja fel a településeket és azok befizetési kötelezettségét. Ezzel az intézkedéssel a kormány egy újabb lépést tett az önkormányzatok szándékos kivéreztetéséhez vezető úton. Óriási bajban van a költségvetés, ha már a kis településektől is befizetéseket vár a kormány. Lásd a táblázatban még Göncruszkától is elvár 81.629-Ft-ot befizetést a kormány. Felsorolok néhány kistelepülést és a HIPA – helyi iparűzési adó terhére elvárt befizetés összegét. vármegye település lakosság (fő) elvárt befizetés (Ft) Veszprém Csetény 1.767 9.547.017- Baranya Nagynyárád 607 3.534.279- Békés Dombegyház 1.546 1.960.108- Borsod-Abaúj-Zemplén Göncruszka 653 81.629- Óriási bajban van a költségvetés, ha már a kis településektől is befizetéseket vár a kormány. Például a 653 lelkes Göncruszkától is elvár 81629 forintot. A kivéreztetés előzménye A rendszerváltást követően az önkormányzati törvény elfogadásakor a személyi jövedelemadó teljes összegét átengedték a helyhatóságoknak (önkormányzatoknak). Ez az állapot mindössze egyetlen évig tartott, mivel már 1991-ben felére csökkentették az arányt, majd még szintén az Antall-kormány 30 százalékra csökkentette vissza a helyben, szabadon felhasználható részt. A gyönyörűen felújított csetényi Holitscher-kastély – Fotó: Antal-Varga Vilma Tovább olvadó helyi pénzek A Horn-kabinet idején alakult ki az a rendszer, hogy az átengedett összegek egy részét a kormány már „pántlikázta”, vagyis megszabta, mire lehet fordítani. Igaz, a szabadon felhasználható rész még így is 20 százalék maradt a ciklus végére (1995-ben még 29 volt), amit az első Orbán-kabinet egy huszárvágással negyedére vitt le (4,25%). Medgyessy Péter kormánya ezt emelte tízre, majd 2007-ben alakult ki a máig érvényes 8 százalékos arány. A láthatatlan kezek kivesznek a közösből – Frantisek Krejci / Pixabay A végső döfés Az Orbán-kormány az önkormányzatok önállóságát, függetlenségét már régóta rombolja, főleg az ellenzékben lévő önkormányzatokat. Az SZJA önkormányzatokat megillető maradék 8%-át is elvonta 2012-től. Az első Orbán-kormány idején (1998 – 2002) elvonta a településektől gépjármű adó (akkor még súly adó) 60%-át. Később 2021-től a covid idején a gépjármű adó maradék 40%-át is. Az utolsó csepp a pohárba 2025-ben Orbán bevezette a települések a szolidaritási adóját, amit egyre több – sok kistelepülésnek is – be kell fizetni. Pedig a települések azért kaptak bevételi forrást, hogy az önkormányzati törvényben meghatározott feladatait ellássák. Ilyen például a helyi közszolgáltatások biztosítása, az ivóvíz, szennyvízelvezetés és hulladékkezelés. * Gondoskodnak a köztemetőkről és a halotthamvasztókról. * Közvilágítás fenntartása. * Feladatuk a közterületek tisztántartása és a lomtalanítási akciók megszervezése. * Önállóan igazgatnak és saját költségvetésükből gazdálkodnak. * Rendeleteket alkotnak és határozatokat hoznak a helyi közügyek szabályozására. * Elfogadják a helyi költségvetést és felügyelik annak teljesülését. * Gondoskodnak a bölcsődei, óvodai ellátási és szociális alapellátásokról. * Támogatják a helyi közösségi életet…..stb. Egy utolsó kérdés. Hogyan tudja ellátni az önkormányzat a törvény által előírt feladatait, ha a kormány elvonja, sőt megfosztja a bevételeitől? Nótárius – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.11.12. 00:32

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) alapítója és vezetője Ukrajnába utazott, hogy az e célra adományozott segélyeket személyesen tudja eljuttatni Kijev környékére. „Nem maradhatunk csendben ebben a szégyenteljes mérgező légkörben. Kikérjük magunknak, hogy háborúpártinak nevezzenek bennünket éppen azok, akik nemtelen szellemi gerillaharcot folytatnak Oroszország mellett az Európai Unióval és hazánk bel- és külpolitikai érdekeivel szemben” – nyilatkozta Iványi a Népszavának. Vádemelés egy botrányos ügyben Iványi Gábor 74 éves. Az egész életét – az Egyházán keresztül is – annak szentelte, hogy felkarolja azokat társadalmi kirekesztetteket, akik nem számíthatnak az állam segítségére. Hajléktalanok gondozásával, szegénységben élő, hátrányos helyzetű családok megsegítésével, hátrányos helyzetű gyerekek óvodai és iskolai nevelésével foglalkoznak sok más mellett az intézményei. Oltalom Kórházat, Családok Átmeneti Otthonát üzemeltetnek, speciális hajléktalanellátással foglalkoznak, Wesley Jánosról elnevezett számtalan intézményük működik/működött országosan, az óvodától a középiskoláig. Idősotthonokban gondoskodnak a szépkorú, elesett, gondoskodásra, gondozásra szoruló embertársainkról. De mi történt ezzel az egyedülálló intézményrendszerrel? A regnáló hatalom bírálata okán már több, mint egy évtizede küzd a megmaradásáért a MET. Dr. Olasz József tízgyermekes apa, az Oltalom Kórház vezetője, főorvosa – Fotó: jozsefvarosujsag.hu A vád lényege és a bűncselekmény körülményei „A 2011-es egyházi törvény következtében nemcsak korábbi egyházi státuszunkat, de a tevékenységeinkért törvényesen járó normatív támogatások nagyrészét is elvesztettük. Akkor fordultunk először a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely 2014-ben és 2016-ban kártérítésre, és a státusz visszaállítására kötelezte a magyar államot, de a státusz rendezését nem hajtották végre. Ez sodorta adósságba az intézményeket, aminek következtében ma már nem jut el állami támogatás a számláinkra, mert a NAV inkasszálja adósságtörlesztés, késedelmi kamat és egyéb büntetések címén. Jelenleg kizárólag civil adományokból tartjuk fenn szociális és oktatási intézményeinket.” A kormány egyre aljasabb tettei Iványi Intézményrendszere ellen felháborítja a társadalom nagy részét, köztük politikusokat is. Tanévkezdés előtti iskolabezárásokról, ősz végén ellehetetlenített hajléktalan szállókról döntött a kormány az utóbbi időkben, amellyel több száz ember, több száz gyermek sorsát pecsételte meg. Az igazságszolgáltatás próbája A legfrissebb lépés, hogy Iványi Gábor ellen csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak elkövetése miatt vádat emelt az ügyészség – miután az állami támogatásokat teljesen megvonták az intézményektől – „A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatósága előtt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folytatott büntetőeljárásban (alapügy) a nyomozó hatóság tagjai 2022 februárjában egy egyesület központjaként működő Dankó utcai ingatlanban kutatást és lefoglalást végeztek.” Egy egyesület központjaként működő Dankó utcai ingatlanban házkutatást tartottak, és lefoglalást végeztek – Fotó: Nagy Dániel – jozsefvarosujsag.hu A 2022-es ügy során nem volt egyedül Iványi Gábor, amikor rajtaütés-szerűen meglepték őt a pénzügyőrök. „A vádirat szerint Iványi Gábor felhívására a jelenlévők elkezdték őt tolni a helyszínt biztosító pénzügyőrök felé, hogy a sorfalat Iványi Gábor testével áttörjék. Ezen erőszakos magatartás jogszerű eljárásukban akadályozta a pénzügyőröket, de a kutatást nem tudta meghiúsítani – írja az ügyészség.” A MET vezető lelkésze azt nyilatkozta, hogy számított erre a vádemelésre. Sejtette, hogy amennyiben a hatalomnak érdekében áll, még a 2026-os választásokat megelőzően meg fogja tenni ezt a lépést. A konkrét hír Iványit épp Bucsán, az ukrajnai útján érte utol. A bucsai mészárlás 2022 márciusában történt meg, ami kegyetlen támadás volt az orosz katonák részéről ukrán civilekkel szemben. “Úgy tűnt, a legtöbb áldozat mindennapi teendőit végezte a gyilkosságok idején, többek is bevásárlószatyrokat cipeltek.” Az orosz-ukrán háború egyik legmegrázóbb mészárlásáról már külön oldal is található az interneten. A lelkész ellátogatott a bucsai emlékhelyre, épp itt értesült a vádemelésről. A lelkész a MET internetes oldalán és –posztban is köszönetet mondott mindazoknak, akik mellette állnak, támogatják. „Drága Barátaim, Többen velem voltatok, amikor ki a létrán, ki a lépcsőn behatoltunk központi épületünkbe, a NAV szemszögéből hívatlan lábalattvalók, így lettünk „csoportosak”. Számomra felemelő volt ez akkor is, és most is az, amikor többen közületek aláírásukkal erősítik meg, hogy nem értenek egyet a főkolompos (én) és társaim bebörtönzésével. Szeretném elmondani nektek, hogy akkor is, ha végül ott végzem, ahol a bíráimat mozgósítók helye lenne, akkor is nagy dolog életemben ez az időszak, méltó utolsó szakasza annak. Nagyon hálásan köszönöm a szereteteteket. Tudnotok kell, hogy örökre a lekötelezettetek vagyok, büszke rátok, és készen bármire értetek. Sok-sok szeretettel, öleléssel, Iványi Gábor Bucsa, 2025. november 5.” „Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig tudod.” John Wesley – Iványi Gábor hite szerint. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Iványi Gábor – Fotó: Facebook

dr. Gaál Lóránt | 2025.11.11. 16:09

Magyar Péter Facebook-oldalán bejelentette, hogy egy 12 pontból álló etikai kódex aláírását várja el a pártvezetők részéről. A javaslatának célja, hogy a választási csalásoknak és a félrevezetésnek egyszer és mindenkorra véget lehessen vetni. Ilyen dokumentumra egy jogállami keretek között működő országban nem is lenne szükség, de azt hinni, hogy a Fidesz–KDNP ebbe belemegy, jószándékú, de naiv elgondolás! Hogyan jutottunk idáig? Gyakorlatilag nem nehéz megállapítani, hogy – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – a régi politikai pártok (elsősorban az MSZP, a Fidesz, majd az MSZP-ből kiváltak által megalapított DK) közösen alakították ki ezt a féle, egymást propaganda módszerekkel lejáratni igyekvő kommunikációs rendszert. A társadalmat ők osztották meg; ők voltak azok, akik a másik oldalt minden erejükkel „démonizálni” igyekeztek. Az is igaz, hogy ezt a fajta, mindent elsöprő, féligazságokon sem alapuló, a másik felet akár emberi mivoltát is tagadni vagy azt megalázni igyekvő kommunikáció ilyen magas szintre fejlesztése a Fidesz–KDNP pártszövetségnek köszönhető. Elég csak a kezdetekre visszagondolni, azaz Kövér László köteles beszédére és Gyurcsány öszödi beszédére. Az a megállapítás, hogy a Fidesz emelte a lejáratást a leggusztustalanabb szintre, az nem vitás. Jegyezzük meg gyorsan Vonát, akit a törökországi Szürke Farkasok nevű iszlamista szervezettel mostak össze, vagy éppen melegként próbáltak beállítani. A 2022. évi országgyűlési választás előtt Márki-Zay Péter (aki egyébként jelenleg is Hódmezővásárhely polgármestere) elleni gusztustalan lejárató kampány folyt, úgy, hogy Márki-Zay feleségét is le akarták járatni, amikor azt sugallták, hogy a feleség tulajdonképpen gyerekek haláláért felelős. Persze ezer és egy esetet lehetne felsorolni a Fidesz–KDNP és kiszolgálóik által elkövetett aljas, lejárató, minden alapot nélkülöző, hazug állításaikról (pl. „Zsolti bácsi” miatt kiemelést érdemel Jámbor András elleni hazug pedofil vád). Rosszabb lett a helyzet? Nem nehéz megállapítani, hogy igen! Elég csak arra gondolni, mit művelnek Magyar Péterrel, a legerősebb ellenzéki párt, a TISZA elnökével szemben. Magyar Pétert a Fidesz és propagandája karaktergyilkos módszerekkel igyekszik ellehetetleníteni. Magyar Pétert igyekeztek nőverőként, instabil emberként bemutatni, majd „összegyurcsányozni”, vagy éppen olyan személynek beállítani, aki hazaáruló. Persze be akarták állítani migránspárti, háborúpárti, illetve Manfred Weber (az Európai Néppárt képviselőcsoportjának vezetője) utasításait végrehajtó embernek is. Nyilván ezek badarságok, és semmi mást nem szolgálnak, csak és kizárólag azt, hogy félretájékoztassák a társadalmat, és a hatalom megtartása érdekében befolyásolják a választásokat. Az, hogy egyes politikai szereplőket ilyen aljas módon megpróbálnak lejáratni, nem elfogadható. De kiváltképpen elítélendő, amikor az ország felét (több mint felét?) a miniszterelnök a nemzeti ünnepünkön lepoloskázza! A Loupe Színházi Társulás tagjának népszavazási kezdeményezése Biztos sokan emlékeznek még arra, hogy a Loupe Színházi Társulás oszlopos és közkedvelt tagja, Lengyel Tamás országos népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Vasárnap este zsúfolásig megtelt a Hősök tere, ahol a Loupe Színházi Társulat több tízezres tömeg előtt emelt hangot a közterületeken elhelyezett gyűlöletkeltő politikai plakátok ellen – Fotó: Melczer Zsolt A népszavazásra irányuló kérdés így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben tiltsa meg a félrevezetésre, félelemkeltésre, indulatkeltésre, vagy gyűlöletkeltésre alkalmas, közpénzből finanszírozott hirdetések megjelenítését?” A kérdés hitelesítését az NVB megtagadta. Az NVB határozata szerint a kérdés tiltott tárgykörbe ütközik, és egyébként sem felel meg az egyértelműség követelményének. Érdekes, hogy az NVB szerint a kérdés a szükségesnél nagyobb mértékben kívánja korlátozni a pártok véleménynyilvánítási jogát. Az NVB kijelentette azt is, hogy a kérdés az Alaptörvény burkolt módosítására is irányul, valamint a közösséget megillető tájékozódáshoz való jog sérelmét idézné elő a hitelesítés. Tulajdonképpen az NVB kimondta, hogy lehet plakáton hazudni, félretájékoztatni, félelmet kelteni, mert ez a párt véleménye. Etikai kódex – a remény? Magyar Péter nem tárgyalási alapnak tekinti az etikai kódexre vonatkozó felhívását, hanem aláírást kér a választások tisztaságának megóvása érdekében. Magyar Péter beszédet mond 2025. október 23-án a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Kevés rá az esély, hogy aláírják a pártok, pedig kellene, hogy legyen egy minimum! A Fidesz–KDNP az érdekének megfelelően rengeteg pénzt használ fel egy-egy lejárató kampányra. Hogy erre honnan van meg a forrás? Mindenki sejti, de senki sem tudja. Gyakorlatilag a kormánynak és kiszolgálóinak az az érdeke, hogy az embereket félretájékoztassák, a hatalmat megtartsák. Erre példa az RTL 2025. október 30-án lehozott anyaga, amely szerint „sehol sem találni a 300 millió forint közpénzt bezsákoló Mesterséges Intelligencia Kutatóintézetet, amely hiteltelenítené Magyar Péterék tömegét”. Gondoljunk bele, mi lenne akkor, ha a választópolgárok mindegyikéhez eljutna Orbán és Hatvanpuszta esete. A TISZA adócsökkentési vagy a nyugdíjasok részére, az orbáni ígéreteknél jóval nagyobb mértékű juttatásra vonatkozó terve! Egyértelmű, hogy tiszták lennének a választások, megszűnne az orbáni rezsim korlátok nélküli hatalma, és véget érne az ország gátlástalan kifosztása. Mi a megoldás? A jogállam helyreállítása! Ahol az emberek egy párt véleménynyilvánítási jogával szemben dönthetnek arról, hogy elegük van az olyan plakátokból, a Mesterséges Intelligencia (MI) által generált videókból, amelyek bombákat ábrázolnak, háborús feliratot tartalmaznak, illetve a politikai ellenfelet minden alap nélkül megalázzák vagy éppen hazudnak róla. Nem mellesleg elvárható lenne, hogy a kormányzó párt ne lenéző, „egybites”, félinformációkat tartalmazó módon kommunikáljon a társadalommal! Adott a feladat! Ha már az NVB nem engedte, akkor nekünk kell szavazni róla 2026 áprilisában! Gaál Lóránt – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.11.05. 00:46

Film-kritikai esszé társadalmi tükörrel Joachim Lang filmje, Goebbels, a manipuláció művészete nem a múlt rekonstrukciója, hanem a jelen anatómiája. A manipuláció, mint tanulható mesterség – és a tanítvány, aki tökéletesen elsajátította. A történet Goebbels-szel kezdődik, de Rogán Antallal ér véget. Előhang – a tanítvány, aki hitt a képletben Rogán Antal története nem a hatalom csúcsán kezdődik, hanem egy politikai laborban, ahol az amerikai Filkenstein-féle iskola a gyűlölet politikájából tartott kiképzést. A képlet egyszerű volt, mint Goebbelsé: találd meg az ellenséget, nevezd meg, és mondd el elégszer, hogy minden baj forrása ő. Rogán megértette a képletet — és hibátlanul alkalmazta a magyar valóságra. Nem született manipulátor volt, de summa cum laude végzett. Innen indul a történet: a kommunikációs stratégából, aki eleinte még csak „szakember”, lassan az igazság szerkezetének manipulátora lesz. A pont, ahol a szakma átcsúszik a hatalomba — és az emberi arc eltűnik a „mű” mögül. A film sötét fénye – Goebbels, a prototípus Joachim Lang filmje nem egyszerű történelmi dráma. Ez egy boncolás: a manipuláció anatómiai metszete. A rendező nem démonizál, hanem elemez – azt vizsgálja, hogyan változtatja át a hatalom a hívőt szolgává, a szolgát szónokká, a szónokot géppé. Goebbels a filmben intellektuális alkat – érti a tömeget, a képet, a nyelvet, a művészetet, a művészeket, ismeri a vágyaikat, a gyenge pontjaikat, a hitüket. Jelenet a filmből De Hitler fokozatosan desztillálja belőle az embert, és csak a funkció marad: a propaganda agya. És itt kezdődik a párhuzam. A torzulás folyamata – amikor a hatalom belemászik az emberbe Rogán, mint Goebbels, nem született cinikus. A filmben Goebbels is hitt a „nemzet újjászületésében”, az „eszmében”, a „küldetésben”. Rogán pedig a „kommunikációban”, a „stratégiában”, a „hatékonyságban”. Mindketten megtalálták a vezetőjüket: Goebbelsnek Hitler volt az abszolútum, Rogánnak Orbán — a politikai gravitáció középpontja. A folyamat pedig ugyanaz: a személyiség önkéntes beszolgáltatása a hatalom logikájának. A pillanat, amikor a meggyőzés eszköze helyett már maga a meggyőzés válik céllá. A film pontosan ezt a fokozatosságot mutatja. Nincs látványos törés, nincs drámai megtérés. Csak lassú, precíz önátadás. A hűségből engedelmesség lesz, az engedelmességből hit, a hitből végül fásult szorongás és görcsös ragaszkodás. Aztán megszűnik az ember, és marad a funkció. Az elnyelt ember – Goebbels árnyéka és Rogán reflexe Goebbels a film végére már nem gondolkodik, csak visszhangoz. Nem alkot, hanem kiszolgálja a saját konstrukcióját. Rogán esetében ugyanez a folyamat civilizáltabb formában zajlik, de a lényeg azonos: a politikusból rendszerelem, a döntéshozóból mechanizmus lesz. Az emberi reflexek eltűnnek, a politikai kommunikáció önálló életet él. Nép állj fel, és tombolj vihar! Lang filmjében Goebbels szinte eksztatikus állapotban fogadja a Führer utolsó parancsait — mintha már nem is ember, hanem a propaganda avatárja volna. A végső pillanatokban már nem a hűség, hanem a függés tartja mozgásban. Rogán is ilyen lett: az algoritmikus kor Goebbelse, aki már nem hazudik — csak rendszerszinten torzít. A valóság nem ellenfél többé, csak nyersanyag. És a történet, amit épít, már régen nem az országról szól, hanem arról, aki elhitte, hogy a történet nélküle is létezhet. A manipulátor, akit manipuláltak Ez a film valódi tanulsága: a manipulátor sosem ura a saját rendszerének. Goebbels is azt hitte, hogy ő irányítja a narratívát, amíg a Führer ki nem írtotta belőle a szabad akaratot. Rogán is azt hitte, hogy a kommunikáció a politika művészete, de mostanra kiderült, hogy a helyettesítő valósága lett. És mint minden illúzió, ez is visszahat a teremtőjére. A fikció, amely a tömeget formálta, végül felemészti önmagát. Lang filmje megmutatja, hogy a rendszer logikája mindig ugyanaz: aki elég közel kerül a középponthoz, az előbb-utóbb elveszti a saját súlyát. A hatalom közepe nem felemel, hanem kiszív mindent, ami emberi, megrág, és végül pelletként végzed egy guánóhalom tetején. Aki egyszer rááll a pályájára, többé nem tud szabadulni tőle — legfeljebb elég lassan elégni benne. Goebbels a film végén már nem ember, hanem egy mondat, amit újra és újra kimondanak. Rogán sem több ma, mint a rendszer hangja, ami önmagát visszhangozza, erőtlenül, bambán, nevetségesen. Epilógus – amikor a torzítás önarcképpé válik Lang filmje sötét tükör. A kérdés: belenézünk-e. A manipuláció művészete nem múltidézés – hanem kortárs önarckép. A különbség már nem a diktatúra és a demokrácia között húzódik, hanem a valóság és annak kommunikált mása között. Goebbels a Führer árnyékában vált puszta eszközzé. Rogán a Filkenstein–Orbán kettős fénytörésében járta be ugyanezt az utat. A technológia változott, a logika nem: a hatalomhoz idomuló ember mindig elhiszi, hogy még dönthet. De a döntése már régen megszületett helyette. És ha eljön az utolsó jelenet, már csak a narráció marad: „A hatalom megteremti a manipulátort, de a manipulátor mindig a hatalom utolsó áldozata.” Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Dánfi Benedek | 2025.09.25. 22:08

A 2024 novemberében történt újvidéki vasútállomás tragédia – melyben 16 ember vesztette életét, és tucatnyian megsérültek – nem pusztán baleset volt. Sokan úgy látják, ez a katasztrófa a korrupció, a hanyagság és a politikai önkény évtizedes következménye. Az összeomlás után országszerte tömegek mozdultak meg: diákok, tanárok, civilek és dolgozók Belgrádtól a legkisebb falvakig, mind egy közös céllal – hogy ne csupán a tettesek neve kerüljön napvilágra, hanem az egész rendszer bukjon le, amely lehetővé tette a tragédiát. A nyomás hatására több magas rangú tisztségviselő lemondott vagy felajánlotta lemondását. Januárban lemondott Miloš Vučević szerb miniszterelnök, valamint Újvidék polgármestere is, remélve, hogy ez csillapítja a tüntetéseket. Fotó: Gavrilo Andrić Az ügyészség vádemeléseket kezdeményezett: 13 személyt – köztük a volt építési/infrastruktúráért felelős minisztert (Goran Vesić), a vasúti vállalat vezetőit és a projekt tervezőit – gyanúsítanak a közbiztonsági szabályok megsértésével, a karbantartás mulasztásával. Ugyanakkor a bíróság visszaküldte a vádemelési anyagot kiegészítő vizsgálatra, mondván, hogy bizonyos pontokon részlegesen tisztázatlanok az állítások. A tiltakozások nem nélkülözték az összeütközéseket Szeptember elején a diákok azt állítják, hogy a rendőrség tiltott típusú könnygázzal lépett fel a tüntetők ellen Újvidéken; laboratóriumi tesztek szerint CS-gáz mellett CN-gáz maradványai is kimutathatók voltak – utóbbi hatóanyagot az ENSZ már régóta tiltja magas mérgező volta miatt. Egy másik alkalommal, Belgrádban és Újvidéken nagy tömegek vonultak utcára – több tízezer ember –, követelve a szabad, tisztességes választásokat, a média függetlenségét, és hogy a hatalom ne büntesse a kritikusokat. A rendőrség válasza időnként erőszakos volt: könnygáz, letartóztatások, az egyetemi autonómiák megsértése jelent meg a panaszok között. Bár az ügyészség lépett, sokan szkeptikusak a felderítés mélységében, félnek valóban fény derül-e az igazságra. A vádemelési javaslat visszautasításra került, hogy kiegészítő vizsgálatot rendelje el a bíróság — ez arra utal, hogy nem biztos, hogy minden vezető szereplő igazán elszámoltatható lesz. Továbbá felvetődött az is, hogy az EU forrásait is felhasználták-e helytelenül az újvidéki állomás felújításához, így az Európai Ügyészség (EPPO) is nyomozást indított a lehetséges visszaélések miatt. Fotó: Szabad Magyar Szó Miért vált különösen felháborítóvá ez az egész? Mert nem „csak” egy szerencsétlen baleset volt – hanem egy sor mulasztás, engedély nélküli módszer, hanyag karbantartás, felelőtlen beruházói döntések sora. És ami talán a legdühítőbb: ezek a döntések emberek életét követelték. Azok a diákok, akik nem adták fel az utcákon, az egyetemeken, azok a civilek, akik tudják, hogy a korrupció csendes gyilkosa mindennapjaiknak, nem valami ideológiáért harcolnak, hanem az élethez való jogért, a biztonságáért és a jogállamért. Szerbia ma egy olyan ponton áll, ahol a polgárok nem fogadják el tovább az üres ígéreteket. A tragédia, a tüntetéssorozat, a jogi lépések és a rendőri túlkapások mind azt mutatják: a társadalomnak elege van abból,hogy a vezetők mindig kibújnak a felelősség alól. Az igazságszolgáltatásnak most lehetősége van arra, hogy ne csak büntető pereket indítson, hanem megmutassa: egy olyan rendszer képes felelősséget vállalni, amely nem tűri a korrupciót, amely nem csendesíti el a fiatalokat, a kritikus hangokat, a civileket. A kérdés mostantól az: vajon ez a hullám képes-e áttörni a hatalom falait — vagy a hatalom ismét időt nyer azzal, hogy részleges változásokat kínál, miközben a mélyebb struktúrák változatlanok maradnak? Szerbia válasza erre mindannyiunk számára próbatétel. Dánfi Benedek – Nyitókép: Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI

dr. Gaál Lóránt | 2025.09.10. 22:50

Ma hajnalban orosz drónok hatoltak be Lengyelország és egyben a NATO területére. A drónok számáról eltérő információk láttak napvilágot, de úgy tűnik, hogy 10-nél többre tehető a számuk. A drónok – Fehéroroszországon keresztül – NATO területen történő megjelenése kapcsán több elképzelés látott napvilágot. Az egyik szerint valószínűsíthető az is, hogy ez Putyin részéről szándékos agresszió, provokáció volt, a másik szerint pedig az történt, hogy az ukránok zavarták meg a kapcsolatot a kezelő és a drón között. Amennyiben szándékos agresszió volt, akkor az jelentheti azt is, hogy a NATO erők tesztelése volt Putyin célja, és ismét feszegeti a határait, illetve a NATO szövetségesek tűrőképességét. Donald Tusk lengyel miniszterelnök, az EU és a magyar kormány reakciója A lengyel miniszterelnök kérte a NATO szerződés 4. cikkelyének alkalmazását, mely szerint: A Felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint bármelyik fél területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti. Az EU politikusai (António Costa, az Európai Tanács elnöke, vagy Kaja Kallas az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) is megszólaltak az ügy kapcsán, és szolidaritásukat fejezték ki, valamint példátlan légtérsértésnek nevezték az esetet. Orbán Viktor Facebook oldalán szolidaritását fejezte ki, és kijelentette: Egy háború árnyékában élni kockázatokkal és veszélyekkel jár. Itt az ideje véget vetni ennek! Ezért támogatjuk Trump elnök úr békét célzó erőfeszítéseit Szijjártó Péter, aki egyébként Putyin egyik legjobb szövetségesénél, Lukasenko fehérorosz elnöknél tartózkodik, kijelentette Facebook oldalán: A háború eszkalációs kockázata egyre súlyosbodik, most kell hideg fejjel, józan ésszel gondolkodni és cselekedni! Magyar Péter is megszólalt Magyar Péter, a TISZA párt vezetője Facebook oldalán reagált az incidensre. Kifejtette többek között, hogy a lengyel légvédelem hatástalanította a drónokat és tájékoztatta az országot, hogy Lengyelország a NATO 4-es cikkelyének aktiválását kérte. Megemlítette továbbá, hogy: „Orbán Viktor eközben reakciójában egy szóval sem említette, hogy orosz drónokról volt szó. A Minszkben tartózkodó Szijjártó Péter úgy nyilatkozott, hogy meg se említette, hogy az orosz drónok Fehéroroszországon keresztül érték el Lengyelországot. Az oroszok már nem csak a magyar Külügyminisztériumban és a spájzban vannak, hanem Orbán hatvanpusztai pálmaházában is. A magyar nép kiáll Lengyelország mellett és szolidárisak vagyunk a lengyel barátainkkal az eddigi legsúlyosabb orosz provokáció kapcsán. Ahogy már többször elmondtuk, a TISZA-kormány miniszterelnökének első útja Varsóba vezet majd.” A TISZA vezetője, Magyar Péter a posztját egy régi mondással zárta: „Lengyel, magyar két jó barát” Ahogy látható a magyar kormány két prominens tagja ki meri végre mondani, hogy háború dúl a szomszédunkban és nem – ahogy Putyin nevezi -„különleges hadművelet”, de azért arra, gondosan ügyeltek, hogy az „orosz” szó még véletlenül se legyen a posztjukban feltüntetve (ugye emlékszünk még Sulyok köztársasági elnök posztjára, amelyből törölte az „orosz” szót!). Míg Orbán a „béképártiságát” hangoztatja, idestova már több mint 3 éve, addig eljutottunk oda, hogy Putyin drónjai megjelentek Lengyelországban és egyúttal a NATO területen is, melyek ellen légvédelmet vetettek be a lengyelek, azért, hogy megvédjék magukat. Ahogy kinéz a helyzet a „békepártiság” hangoztatása nem jut el Putyin fülébe, annak ellenre sem, hogy Szijjártó rendszeres vendég Moszkvában! Gaál Lóránt – Nyitókép: ÍgyÉlünk illusztráció

Kiss Gábor | 2025.08.29. 14:57

Napról napra durvulnak el az ukrán–magyar kapcsolatok, a diplomáciai diskurzus már az X-en zajlik, és úgy tűnik, az eddigieknél is komolyabb válságról van szó. A szokatlanul alakult kommunikációs csatározásnak két fontos előzménye van. Az egyik a Barátság kőolajvezetéket ért ukrán támadás, a másik pedig a Kijevet augusztus 28-án sújtó orosz bombatámadás, amely több halálos áldozatot is követelt. A Barátság kőolajvezetéket ért támadás Az augusztus 22-én végrehajtott akció célja a kőolajszállítás megnehezítése volt, ezzel akadályozva az orosz kőolaj exportját a közép-kelet-európai térségbe. A brjanszki régióban történt támadás következtében az olajszállítást öt napra le kellett állítani. Az 1962 óta Magyarországra is szállító vezeték stratégiai fontosságú Oroszország számára, hiszen évente 8 millió tonna kőolajat képes továbbítani ezen a rendszeren keresztül. Fotó: A Barátság II. kőolajvezetéknek a Mol Dunai Finomítójába belépő vezetéke a főelzáró csappal, előtérben emléktábla Százhalombattán 2013. július 25-én. MTI Fotó: Máthé Zoltán A műveletért felelős ukrán katona Robert Joszipovics Brovgyi, az Ukrán Fegyveres Erők Pilóta Nélküli Repülőgépes Erőinek parancsnoka volt. A magyar felmenőkkel is rendelkező tiszt 2022. február 7-én csatlakozott az ukrán hadsereghez, és kulcsszerepet játszott a drónműveletek meghonosításában. Robert Joszipovics Brovgyi – Fotó: Wikipedia / Птахи Мадяра A támadásra reagálva a magyar külügyminiszter egy Facebook-videóban jelentette be, hogy Robert Brovgyit kitiltják Magyarország területéről és a schengeni övezetből. Szijjártó Péter kiemelte: „A stratégiai vészhelyzeti tartalékot is kis híján fel kellett használnunk” a helyreállítási munkálatok miatt, illetve, hogy minden, az energiabiztonságot veszélyeztető kísérletet a magyar szuverenitás ellen elkövetett támadásként értelmeznek. Az ukrán fél sem maradt adós a válasszal. Az érintett – részben magyar származású – parancsnok videóban reagált, melyben indulatos hangnemben üzent: „Dugjátok fel a szankcióitokat a seggetekbe”, valamint hozzátette: „Elegendő igaz magyar van Magyarországon, és egyszer majd elegük lesz belőletek. Ami pedig a schengeni korlátozásokat illeti – ne harapjatok nagyobbat, mint amennyit meg tudtok rágni; a humorérzéketek szánalmas.” A diplomáciai válság súlyosságát fokozta, hogy a lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski is reagált az X-en, kifejezve egyet nem értését, és biztosítva Brovgyit arról, hogy Lengyelország szívesen látja. A kitiltás hírét ráadásul a kijevi bombatámadást követő reggelen hozták nyilvánosságra, ami tovább nehezítette az amúgy is feszült helyzetet. Bombatámadás Kijevben Augusztus 28-án bombatámadások sorozata érte az ukrán fővárost orosz részről. A BBC forrásai szerint eddig 21 ember vesztette életét, köztük gyermekek is. Számos lakóépület megsérült, de találat érte diplomáciai létesítményeket is, például az EU egyik missziós irodájának épületét. Mentők és tűzoltók dolgoznak egy lakóépület helyszínén, amelyet orosz rakéták és drónok támadtak meg Oroszország Ukrajna elleni támadása során, Kijevben, Ukrajnában, 2025. augusztus 28-án. – Fotó: Thomas Peter / REUTERS A támadás nagy felháborodást váltott ki mind az EU, mind az Egyesült Királyság részéről. Steve Fitkopf New Yorkban tárgyalt ukrán illetékesekkel, és a Fox News-nak adott nyilatkozatában kiemelte az orosz féllel folytatott folyamatos kommunikáció fontosságát. Az ukrán elnök szintén az X-en üzent, stílusváltással élve. Posztjában ezt írta: „Most, miközben népünk éppen az egyik legnagyobb orosz terrortámadás következményeivel küzd, újabb kísérletet látunk a magyar tisztviselők részéről arra, hogy a feketét fehérnek állítsák be, és áthárítsák a háború felelősségét Ukrajnára.” Az ukrán elnök posztjában már külön kiemeli a kitiltott Brovgyit, regálva a támadás ideje alatt nyilvánosságra hozott kitiltás hírére. A magyar kormány nem ítélte el a kijevi támadást. A külügyminiszter – számos nyugati kollégájával ellentétben – nem hívta be az orosz nagykövetet, holott ukrán kollégáját júliusban tíz napon belül kétszer is a minisztériumba rendelte. Komolyabb következmények nélkül maradt a munkácsi augusztus 21-i rakétatámadás is. Nem kérették be az orosz nagykövetet, mert – Gulyás Gergely szerint – „Szijjártó Péter úgy ítélte meg, hogy ez nem szükséges.” Gulyás Gergely – Fotó: Szollár Zsófi / Index Persze a reakció hullám folyamatos, az ukrán külügyminiszter X posztjára is reagált a magyar külügyminiszter, melyben Andrii Sybiha azt írja, “Magyarország a történelem rossz oldalán áll”. Válaszában a magyar külügyminiszter a provokáció abbahagyására szólította fel ukrán kollégáját. „Béláim, álljunk meg!” Az eddigi jelek alapján úgy tűnik, a magyar kormány hajlandó egyre messzebb menni az ukrán–magyar kapcsolatok élezésében. A nyilvános szócsaták jelentősen befolyásolják a közvéleményt, így nemcsak politikai, hanem társadalmi szinten is rombolják a két ország viszonyát. Csak reménykedhetünk, hogy mindez egy egyszeri túlkapás, és a felek képesek lesznek kilépni a közönségesség csapdájából, emelve a diskurzus színvonalát. Jelenet a Legényanya című filmből – Fotó: YouTube képernyőfotó Hogy a „kocsma volt-e útban a földkupac előtt vagy sem”, az majd utólag derül ki. A felismeréshez pedig, hogy „Béláim, álljunk meg! Túltoltuk, rátoltuk”, talán még most sincs túl késő. Kiss Gábor – Nyitókép: Jelenet a „Legényanya” című filmből (YouTube)

Dr. Ternovácz Dániel | 01.02. 16:27

A Beneš-dekrétumok mai alkalmazása természetes módon készteti a magyarságot arra, hogy kiálljon a kisebbségben élő nemzettársai mellett. Ám a kérdés nem merül ki a jogos érdekvédelemben. A dekrétumok ugyanis nemcsak történelmi sérelmeket idéznek fel, hanem egy olyan, etnikai alapon szerveződő 20. századi politikai gondolkodást is, amelyről – Bibó István szavaival élve – már tudjuk, hogy nem megoldásokhoz, hanem zsákutcába vezet.Edvard Beneš és dekrétumaiEdvard Beneš (1884-1948) cseh politikus, a csehszlovák állam egyik megteremtője. Ő vezette a csehszlovák küldöttséget az első világháborút lezáró, Párizs környékén megkötött békeszerződéseken. 1935 és 1938 az ország elnöke volt, 1940 és 1945 között az emigráns kormányt vezette Londonban.1945 áprilisában hazatért, ekkor fogadták el a kassai kormányprogramot, illetve ez év októberéig jelentek meg az elnöki rendelkezések, az összesen 143 Beneš-dekrétum, melyek az új csehszlovák parlament megválasztásáig a törvényeket helyettesítették. A rendeletek közül 13 közvetlenül a német és a magyar kisebbség ellen irányult. Megfosztották őket állampolgárságuktól, vagyonelkobzásokhoz, kitelepítésekhez és kényszermunkához vezettek. Az új csehszlovák állam a két kisebbségre úgy tekintett, mint Csehszlovákia 1938 és 1945 közötti megszállásának és feldarabolásának a kiváltó okára, így célul tűzték ki, hogy az új államot kizárólag a két szláv nép alkossa. Szlovákia, Galánta, felvidéki magyarok kitelepítése - Fotó: Fortepan A dekrétumok maBeneš-dekrétumokat soha nem törölték el, a károsultak soha nem kaptak jogi vagy erkölcsi jóvátételt. Sőt, a szlovák állam ma is hivatkozik a rendeletekre, még a 2020-as években is magyar tulajdont konfiskál a dekrétumokra hivatkozva. Például földeket vesz el autópályák vonalán.Ezen felül Peter Pellegrini szlovák államfő 2025. december 23-án aláírta a Büntető törvénykönyv módosítását a Beneš-dekrétumokat érintő paragrafussal együtt. Ezáltal büntethetővé vált a Beneš-dekrétumok nyilvános megkérdőjelezése – akár fél év szabadságvesztéssel.Orbán és Fico nemzetállami politikájaSokan teszik fel a kérdést, hogy a konzervatív és nemzeti magyar kormány miért nem lép fel sokkal határozottabban a szlovákiai magyar kisebbség jogai mellett. A legkézenfekvőbb válasz Orbán Viktor és Robert Fico baráti kapcsolata: nemzetközi ügyekben a magyar miniszterelnök számára értékes egy regionális szövetséges jelenléte. A jelen témában fontosabb viszont, hogy a két kormányfő politikája sokban hasonlít egymáshoz. Aleksandar Vučić, Andrej Plenković, Robert Fico és Orbán Viktor - FOtó: IAEA Imagebank/WikimediaA Fidesz számtalan esetben támadta a jogállamiságot és a jelenlegi nemzetközi rendszer intézményeit. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy Magyarország kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból, és hogy sorozatosan kritizálja az Európai Uniót. Orbán az ország szuverenitását úgy állítaná helyre, hogy visszavenné az Unióra önként átruházott jogokat, azaz a nemzetállami hatáskört helyezné előtérbe. A feloldhatatlan probléma ott kezdődik, amikor a szlovák állam saját, etnikai alapú jogi aktusait a nemzetközi jogi normák fölé helyezi.Hiszen elvileg Fico azt a politikát viszi, amit Orbán kívánatosnak tartana, csak ebben az esetben ez a magyar kisebbség kárára történik.Magyarország, a felvidékről kitelepített magyarok egy vasútállomáson - Fotó: Fortepan - Rózsa LászlóVisszalépés-e az etnikai alapú politizálás a jogállamisággal szemben?A Beneš-dekrétumok esetében egyértelműen visszalépésről van szó – a megerősítés helyett jóvátételnek kellett volna következnie. Szögezzük le:- egyének vagy csoportok etnikai alapú jogfosztása minden körülmények között visszafejlődés- az etnikai kisebbségek védelme és többletjoga viszont a kiszolgáltatottságuknál fogva szükségszerűEnnek fényében a Beneš-dekrétumok mai alkalmazása és jogi megerősítése elleni tiltakozás nemcsak érthető, hanem jogállami szempontból is indokolt. Ezek a rendeletek egy olyan korszakból maradtak ránk, amikor az etnikai alapú kollektív büntetések a háborús traumákra adott bosszú és preventív válaszként jelentek meg. Ha ezek a kérdések 70–80 év elteltével is aktuálisak, az nem lezárt konfliktusokra, hanem megmerevedett sérelmekre utal. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Fortepan / Rózsa László

Dr. Ternovácz Dániel | 2025.12.11. 00:36

Történt-e bármilyen megállapodás a Trump–Orbán találkozón? A kérdés azután merül fel, hogy már a második lényeges bejelentés kapcsán derült ki: a kormány által kommunikáltak nem fedték teljes mértékben a washingtoni egyeztetések eredményét.Mint arról már beszámoltunk, az Orbán-Trump találkozó leginkább szimbolikus és kommunikációs jelentőségű volt a magyar választások előtt. Ám ekkor még nem tudtuk, hogy szinte kizárólag az volt.Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTIA találkozó egyik legfontosabb pontja az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alóli mentesség, amelyet először korlátlanként próbálta kommunikálni a Fidesz. Hosszas ködösítés után az amerikai külügyminiszter tette egyértelművé: a mentesség egy évre szól, azaz haladékot adnak a leválásra. A másik nagy bejelentés a Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs volt. A miniszterelnök november elején bejelentette: „Az amerikai elnökkel pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást kötöttem, azt is mondhatjuk, hogy ezzel a megállapodással olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetőségünk van Amerikában, amellyel ki tudunk váltani bármilyen brüsszeli pénzt.” Ahogy arról a Politico beszámolt, Trump ezt cáfolta, nem ígért pénzügyi védőpajzsot Orbán Viktornak. A riporter próbálta kideríteni, hogy a későbbiekben megkaphatja-e Magyarország ezt a mentőcsomagot. Viszont Trump nem válaszolt, inkább a migrációról kezdett beszélni. Szijjártó Péter Facebookon reagált: „Ott ültem Donald Trump és Orbán Viktor megbeszélésén, ahol valóban nem született megállapodás semmilyen 20 milliárd dollárról, mint ahogy ezt nem is állította senki. Azt viszont megbeszélték, hogy egyeztetéseket kezdünk egy újfajta pénzügyi együttműködésről, annak lehetséges formáiról, egy olyan mechanizmusról, ami pénzügyi védelmet jelenthet.” Ez a kijelentés akár már a fenti Orbán-idézettel is cáfolható, amelyben elhangzott, hogy „megállapodást kötöttem”, nem pedig az, hogy „egyeztetésbe kezdtünk”. Ezen kívül rengeteg megszólalás lenne idézhető a kormánymédiából, amelyben a pénzügyi védőpajzsot megállapodásként kezelik.Novemberben a magyar kormány képviselőit nagyszámú médiaszereplő kísérte Washingtonba. Akkor ez hatalmas kommunikációs siker volt. A Fidesz hosszú időn át dominálta a közbeszédet az állítólagos megállapodásokkal. Ennek akár abban is szerepe lehetett, hogy a kormánypárt erősödni tudott novemberben.Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTIAz egyik felmerülő kérdés továbbra is az, hogy van-e a Trump-pártiságnak bármilyen gyakorlati hozadéka? Azon túl, hogy a Szabad Európa magyar szerkesztősége bejelentette működésének a végét az amerikai anyavállalat utasítására. A másik kérdés a kormányzati kommunikáció hitelességére vonatkozik. Amennyiben energiabiztonsági és pénzügyi stabilitási ügyekben olyan üzenetek jelennek meg, amelyek az amerikai elnök és a külügyminiszter nyilatkozatai szerint is eltérnek a washingtoni egyeztetések tényleges tartalmától, az közvetlenül befolyásolhatja a nemzetközi intézmények és a piacok bizalmát, valamint Magyarország érdekeinek érvényesítését. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot

Dr. Ternovácz Dániel | 2025.11.19. 22:30

A Trump–Orbán találkozón az Európai Unió egy határozott üzenetet kapott. Az amerikai elnök egy olyan vezető újraválasztása mellett áll ki, aki az egységes fellépés helyett külön utat választ, és az EU jelenlegi formájának szétesésére teszi a tétjét. A találkozó során több konkrét lehetőség és megállapodás került szóba: * Egyéves szankciómentesség az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alól * Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs * Amerikai LNG-vásárlás és nukleáris együttműködés. Az Európai Bizottság jelezte a Portfolio megkeresésére, hogy az EU terve továbbra is az orosz olaj- és gázimport teljes kivezetése 2027 végéig, amire nincs hatással magyar-amerikai megegyezés. Illetve több elemzés levezette, hogy szerencsére nincs olyan veszély vagy válság, amely amerikai pénzügyi segítséget igényelne. Így a találkozó legfontosabb üzenete az EU szemszögéből: jelzés, hogy Donald Trump Orbán Viktort nyilvánosan támogatja a közelgő parlamenti választásokon, valamint az általa képviselt különutas politikát preferálja az európai egységes fellépéssel szemben. Nem egy átlagos választás Néhány napja egy elemzést közölt a mértékadó The Economist a 2026-os magyar parlamenti választásokról, amelyet „mindenki nézni fog” a cikk írója szerint. Orbán kihívója, Magyar Péter kapcsán emlékeztet rá a szerző, hogy a Fideszből jött és a volt igazságügy miniszter volt férje. Európai szempontból az óvatos-baráti viszonya azonban fennáll, hiszen Magyart sokkal inkább tekinti esetleges partnernek a jövőben az EU-s vezetők nagy része, mint Orbánt. Hiszen az EU-csúcstalálkozók visszatérő kérdésévé vált, hogy Magyarország él-e vétójogával, blokkolja-e a szankciókat Oroszországgal szemben, illetve akadályozza-e, hogy folytatódjanak a tárgyalások Ukrajnával az uniós tagságról. A The Economist következtetése, hogy a magyar választásokat nemzetközi figyelem övezi majd, egyrészt mert az amerikai MAGA mozgalom Orbánt példaképnek tekinti. Másrészt a tény, hogy egy kiüresedett demokráciában hivatalban lévő erős ember néz szembe komoly választási kihívással, messze túlmutat Magyarországon. Mit léphet erre az Unió? Az Európai Unió stratégiája a kivárás. A választás tiszta a magyarok előtt: a két érdemi induló között az egyik egyértelműen távolodik az EU-tól. Brüsszelt okolja, amiért nem haladnak az orosz-ukrán béketárgyalások. A másik viszont helyreállítaná a kapcsolatokat. Érdekes módon a felmérések alapján a magyar lakosság még mindig nagy mértékben támogatja az uniós tagságot. Egy friss felmérés szerint a magyar válaszadók 75%-a gondolja úgy, hogy Magyarországnak előnyére vált az uniós tagsága. Trump a washingtoni találkozó révén megüzente, hogy az amerikai támogatói csomag Orbán Viktor megválasztása esetén járna. Az EU nem fog ilyen közvetlen támogatást nyújtani egyik jelöltnek mellett sem. Ám azt joggal feltételezhetjük, hogy az uniós tagsággal járó előnyök csorbulni fognak a regnáló miniszterelnök újraválasztása esetén. Mostanáig Orbán uniós politikáját és a jogállam illiberális értelmezését euró milliárdokban mérhető befagyasztott és elveszett források, illetve egyéb súlyos pénzügyi szankciók követték. Kérdés, hogy az EU válasza eljut-e egy új jogi, politikai vagy pénzügyi szintre. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Orbán Viktor és Donald Trump – BBC

Dr. Ternovácz Dániel | 2025.10.24. 13:04

Orbán Viktor illiberális rendszerében felemelkedett egy új, Nyugat-felé orientálódó és a demokrácia felé húzó politikai erő: a Magyar Péter vezette Tisza Párt. Európát és az EU intézményeit is foglalkoztatja a kérdés, vajon a nyugati értékekhez való visszatérés új korszakot nyithat-e a magyar politikában? A hatalom válságjelei teret nyitnak egy új kihívó előtt Európában számos elemzés foglalkozik Magyar Péter feltűnésének körülményeivel. Ezek a Tisza Párt megjelenését a Fideszen belüli botrányokhoz és az ország egyre súlyosbodó gazdasági kihívásaihoz kapcsolják. „Nem messiás: valójában disszidens a kormányzó Fideszből” – írja a Guardian. A kegyelmi ügy kirobbanása, illetve Novák Katalin köztársasági elnök lemondása után lépett először nyilvánosság elé kritikus megszólalással Magyar. A Tisza Párt azután vette át a vezetést a közvéleménykutatásokban, hogy Orbán Balázs egy interjúban az 1956-os forradalomról beszélt megkérdőjelezhető módon („Pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált…”). Magyar Péter ünnepi beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Magyar Pétert tehát a Fideszből érkezett, korábban kevésbe ismert szereplő, aki újjáéleszti a magyar ellenzéket, és kihívás elé állítja a 15 éve kormányzó Fideszt – röviden így látja a nyugati sajtó a Tisza Párt elnökének a megjelenését. A 2026-os választáson Orbán Viktor kihívójaként tekintenek rá, akinek egyenlőtlen feltételek között kell szembe szállnia a konszolidálódott hatalommal. Ukrajna érzékeny kérdése Az Európai Unióban az egyik legfontosabb kérdés jelenleg az ukrajnai háború, így Magyar Péter külpolitikai megszólalásai közül is ezek kapják a legnagyobb figyelmet. Szoros NATO- és EU-kapcsolatok, pragmatikus viszony Oroszországgal – mondta Magyar egy januári interjúban, és feltételezhetően ez a pragmatikus hozzáállás képe szilárdulhatott meg a Tisza külpolitikájáról. Van azonban olyan elemzés, amely ehhez megértően hozzáfűzi, hogy Magyarországon szinte teljes egészében a Fidesz békenarratívája ural, amely Ukrajna támogatásának bármilyen megnyilvánulását „háborús uszításként” keretezi. Ünnepi megemlékezés a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Választás Nyugat és Kelet között A 2026-os magyar parlamenti választásoknak van olyan olvasata, hogy a Nyugat és Kelet közötti választás kiéleződése várható. Ebben Orbán kelet felé vezeti Magyarországot, míg Magyar nyugat felé. Ennek jelei már most is láthatók: a Tisza a jobbközép Európai Néppárt tagja, amelyből a Fidesz néhány évvel korábban kilépett. Magyar Péter pedig ígéretet tett, hogy a Brüsszellel való kapcsolatok javításával feloldja a befagyasztott uniós forrásokat. Ez akkor lehetséges, ha Magyar partnerként tekint a jelenlegi uniós intézményekre. Szemben Orbánnal, aki egyre gyakrabban konfrontálódik Brüsszellel. Magyar Péter ünnepi beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Összegzés Tisza Párt még viszonylag fiatal, amit európai szövetségesei is felismernek, így türelem és a megértés jellemezte az elmúlt másfél évet. A magyar demokrácia állapota is jól ismert, például annak a ténye, hogy milyen lejárató kampányok közepette kell a jelölteknek boldogulnia. Annyi kijelenthető: jelenleg Magyar Péterben és a Tiszában nagyobb esélyt látnak, ha a nyugati elkötelezettségről, illetve az európai értékek helyreállításáról van szó. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt

SzóMia | 2025.12.21. 12:52

Advent idején az ország minden szegletében más és más arcát mutatja a készülődés fényekkel, díszekkel, hangulatokkal, apró csodákkal.Arra kérünk benneteket, osszátok meg velünk, nálatok hogyan telik az advent!📸 Küldjetek fotókat Magyarország bármely településéről, legyen az egy főtér, utca, templom, ablak, koszorú vagy egy különleges pillanat – fontos, hogy a helyszín felismerhető legyen.Mutassuk meg együtt, milyen sokszínű és szép az advent országszerte!📩 Fotókat kommentben vagy üzenetben várjuk.Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek! ✨ SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

SzóMia | 2025.12.07. 08:20

A digitális világ már rég nem külön univerzum, hanem a mindennapjaink meghosszabbítása. Reggel a telefonunk ébreszt, útközben a híreket pörgetjük, munka közben üzenetek között ugrálunk, este pedig fáradtan „csak egy percre” belépünk valamelyik közösségi oldalra. A képernyő lett az a hely, ahol dolgozunk, kapcsolódunk, tanulunk, pihenünk – és sokszor ki is merülünk. A gond nem is azzal van, hogy a digitális tér ott van velünk, hanem azzal, hogy nem tanultuk meg, hogyan legyünk otthon benne. Emiatt különböző mentális mellékhatások jelentkezhetnek az életünkben, amelyekről viszont alig beszélünk. Amikor bekebelez a digitális világ – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Folyamatos információzaj – a „digitális szmog”, ami kimerít A közösségi média felületein naponta több tartalommal találkozunk, mint amennyit bármelyik előző generáció egy hét alatt látott. A figyelmünk darabokra törik: egyszerre próbálunk válaszolni, követni, megosztani, reagálni – de meddig lehet ezt ép ésszel kibírni? Az agyunk azonban nem erre lett tervezve. A folyamatos ingeráradat stresszreakciókat indít el: nő a szorongás, romlik az alvás minősége, állandó fáradtság jelentkezik. Az úgynevezett doomscrolling (kényszeres görgetés sic!), vagyis a hírek kényszeres fogyasztása pedig különösen ártalmas – a hírek változatlanok, csak a hangulatunk lesz egyre reménytelenebb. Összehasonlítási csapda – mások életének díszletei ellenünk dolgoznak A közösségi médiában minden tökéletesnek tűnhet: hibátlan testek, rendezett otthonok, sikeres karrierek, mosolygó gyerekek, egzotikus utazások. Ezek azonban gondosan válogatott pillanatok, mégis sokszor a saját, valódi életünk mércéjévé válnak. Ennek mentális következményei is lehetnek: • csökken az önbizalom • nő a szorongás • romlik a testkép • kialakul a „nem vagyok elég jó” érzés A valóság és a virtuális világ közötti különbség egyre nagyobb nyomást helyez ránk. Kapcsolódás helyett magány Az online tér azt ígéri, hogy közelebb hoz minket egymáshoz, mégis sokszor pont az ellenkezője történik. Bár rengeteg digitális interakció zajlik, a valódi kapcsolódás – a szemkontaktus, az érintés, a figyelem – egyre ritkább. A kutatások szerint minél több időt töltünk online, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat magányosnak. A kapcsolataink felszínessé válnak, az érzelmi mélységek pedig elmaradnak. A folyamatos jelenlét kényszere – a „digitális készenlét” fáradtsága Ha valaki nem válaszol azonnal, már szinte bűntudatot érez. A folyamatos elérhetőség elvárása olyan nyomást teremt, mintha mindig dolgozó, mindig „online” emberek lennénk. Ez hosszú távon: • kiégéshez • mentális kimerültséghez • fókuszvesztéshez vezet. Az agyunk nem tud pihenni, mert sosem adjuk meg neki az „offline időt”. Az online jelenlét politikai árnyéka Magyarországon az online tér nemcsak szórakozást és információt kínál, hanem politikai csatatér is. Az algoritmusok felerősítik az ellentéteket, a kommentfolyamokban elszabadul a gyűlölet, a trollok és álhírek pedig tudatos érzelmi manipulációt okoznak. A közéleti zaj nemcsak fárasztó – sokszor félelmet, dühöt, szégyent, bizonytalanságot kelt. Miközben a hatalom a digitális platformokat is kontroll alatt tartja, az emberek gyakran érzik úgy: nincs hova menekülni. Ez a fajta mentális terhelés már rég túlmutat a személyes szinten – társadalmi méretű hatása van. A digitális világ hazug valósága – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan védekezhetünk? – néhány egyszerű, mégis hatásos lépés 1. Kapcsold ki a push értesítéseket. A telefonod is lenyugszik 😊. 2. Tarts napi 1–2 „offline ablakot”. Reggel vagy este tölts legalább 30 percet képernyő nélkül. 3. Digitális diéta – tudatosítsd, mennyi hírt olvasol. A mennyiség csökkentése csodákat tesz. 4. Valós kapcsolatok erősítése. Hetente legalább egyszer legyenek „élő” találkozásaid. 5. Kövesd azt, ami épít. A negatív, toxikus tartalmak követését nyugodtan engedd el. Amikor kiszabadulsz a digitális világ fogságából – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeg mégis az: vissza kell venni az irányítást Az online tér nem ellenség. Eszköz. De ha nem vagyunk tudatosak, lassan elkezdi átvenni felettünk a hatalmat: a figyelmünket, a hangulatunkat, a kapcsolatainkat, sőt még a közéleti valóságérzékelésünket is. A digitális világ gyors, hangos és végtelen. Nekünk viszont jogunk van a csendhez, a határokhoz, a saját mentális terünkhöz – és ahhoz, hogy időnként visszataláljunk a valódi világba. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

SzóMia | 2025.11.30. 12:49

Sokáig úgy tekintettünk a politikára, mint a „nagyok játékára”. Egy olyan dologra, ami tőlünk távol zajlik, irodákban, tárgyalótermekben, képernyőkön. Mostanra már tudjuk, hogy ez egy illúzió. A politika ott van az ebédlőasztalnál, a családi csoportokban, a baráti beszélgetésekben, a gyerekek iskoláiban, a munkahelyi étkezdében, és talán a legfájdalmasabb pont: a barátságainkban is. Milyen hatással van a politikai megosztottság a barátságainkra? — amikor a közélet beszivárog a nappalinkba Magyarországon a politika két táborra osztja a közéletet és a barátságokat. Választások után nemcsak a politikusok elnyert mandátumainak arányai válnak világossá, hanem az is, hogy kivel tudunk és vagyunk hajlandók még beszélgetni, és kivel nem. De miért történik ez? Hogyan tudunk kilépni ebből? A politika politikai kérdésből inkább érzelmi kérdéssé vált. Ma a politikai hovatartozás már nem csupán vélemény, hanem identitás. A „Melyik oldalon állsz?” kérdés gyakran azt jelenti: „Milyen értékeket tartasz fontosnak?”, „Kiben bízol?”, „Hogyan látod a világot?”. Tehát a vita nem arról szól, ami kívül van rajtunk, hanem rólunk. Emiatt, amikor valaki megkérdőjelezi a politikai meggyőződésünket, úgy érezhetjük, mintha minket kérdőjelezne meg. Ez óriási feszültséget teremt. A közös témák eltűnnek. A megosztottság egyik fő eredménye, hogy zsugorítja a világunkat. Régebben még lehetett azt mondani, hogy „Én így látom, te úgy látod.” Ma már semmit nem lehet. Sokak számára ma a politika mindent átszínez Ha véletlenül másképp gondolkodsz, számíthatsz arra, hogy valaki a fejedhez vágja: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.” A közös alap kezd megrepedezni. A közösségi média súlyosbította a problémát. A platformok algoritmusai nem a békét, hanem az aktivitást kívánják — és mi vált ki több aktivitást, mint a harag? Tehát a Facebook nem a barátainkat mutatja, hanem a legfelkavaróbb bejegyzéseket. A valóság eltorzul, és azt hisszük, hogy minden ember szélsőséges, miközben a rendszer egyszerűen a leghangosabb embereket helyezi elénk. Véleménybuborékokat hozunk létre, amelyekben néhány barátunk egyszerűen „leesik” a térképünkről. A konfliktus elkerülése feszültséget okoz a kapcsolatainkban Sokan nem akarnak vitatkozni, ezért inkább nem mondanak semmit. Nem beszélnek róla, kerülik a kényes kérdéseket, elkerülik egymást. De a kimondatlan feszültség mélyebbre hatol, felemészti a kapcsolatot. Már nem őszinte, már nem könnyű, már nem olyan. A csend néha veszélyesebb lehet, mint a vita. Családon belüli feszültségek – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A hatalom a törésvonalakra játszik Az elmúlt években a politika egyre inkább nagyon tudatos és szándékos stratégiává vált, amely arra ösztönzi az embereket, hogy erőteljesen, érzelmileg reagáljanak. A „mi és ők” logika működik és gyorsan terjed. A propaganda, a félelemkeltés, az ellenségképzés nemcsak a társadalmat osztja meg — hanem a nappalinkat is. Barátból ellenfél válik. A beszélgetés viszállyá válik. Így válik a sokszínűség szakadékká. Barátságok mennek tönkre – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Van visszaút? Igen — de nem magától. A barátságoknak nem lenne szabad megszűnni egy „rossz” mondat miatt. Megmenthetjük a kapcsolatot, ha tényleg gondoskodunk róla 1. Ismerjük fel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A barátság nem politikai klub. 2. Hozzunk létre „politika-mentes zónákat”. Egy ebéd, egy séta, egy kávé csak rólunk szólhat. 3. Kérdezzünk, ne támadjunk. A „Miért gondolod így?” kérdés sokkal produktívabb, mint a számonkérő hangvételű „Hogy mondhatsz ilyet?!”. 4. Legyen fontosabb a kapcsolat, mint a vita megnyerése. És ami a legfontosabb: ne ítéljük meg egymást a Facebook-kommentek alapján. Az online tér eltorzítja az emberek hangját. A valóság árnyaltabb. A barátság több, mint a politika A megosztottság beszivárog az életünkbe, de nem kell, hogy szétfeszítse a kapcsolatainkat. Ha hagyjuk, a politika lesz az a csendes kéz, amely mindenkit egyre mélyebbre taszít a szakadékba. Forduljunk meg, és emlékezzünk: a barátaink nem pártok — emberek. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

SzóMia | 2025.11.17. 23:43

Vannak pillanatok, amikor az ember szava elakad, mert túl sok a szép, túl sok a jóság egyszerre. Az idei Angyaljárat pontosan ilyen pillanatot hozott el, hiszen alig néhány óra alatt gyermekek százainak karácsonyi kívánsága talált gazdára, és ezzel újra bebizonyosodott, hogy a durva politikai zaj közepette még mindig él közöttünk a jó, az összetartás, a közösségi erő, amely problémákat old meg. Persze ehhez kellett a Billog felülete is. A szervezők hálásan számoltak be róla, hogy az első 50 kívánság egy óra alatt saját angyalt kapott, majd a második 50 is rekordidőn belül gazdára talált. Olyan sokan jelentkeztek, hogy háttérkapacitást kell bővíteni – senki sem számított arra, hogy ekkora és ennyire tiszta szívű összefogás indul el. A Billog – a csoda ragadós Fontos kiemelni: a kezdeményezés nem jöhetett volna létre ilyen léptékben a Billog nélkül, mely nem csupán gyűjtőpontot ad a csomagoknak, hanem felületet, láthatóságot, közösséget is biztosít. Olyan hely lett, ahol az emberek nemcsak ételt vagy italt kapnak, hanem ahova jóságot visznek. A Billog vállalta, hogy 100 gyermek kívánságát segít az angyalokhoz eljuttatni – az oldal közönsége azonnal felkapta a témát, és cselekedni kezdett. Kik ezek az angyalok? Az Angyaljárat Közhasznú Alapítvány idén is megkérdezett 600 olyan gyermeket, akik számára a karácsony csak akkor lesz ünnep, ha egy önkéntes angyal segít megteremteni azt. Ők azok a kicsik, akik anyaotthonban élnek, nevelőotthonban, vagy olyan mélyszegénységben, ahol a karácsonyi csomag ritka kiváltság. A gyerekek kívánságai egyszerű, mégis szívszorító dolgok: melegítő, festőkészlet, babaruhák, Lego, diffúzor, hangfelvevős maci, édesség, cipő, könyv, játékautók. Minden kérés mögött ott van egy-egy történet, egy-egy „bárcsak nekem is lenne” sóhaj. És jöttek az angyalok. Név szerint, arccal, segítő szívvel: Helga, Enikő, Szilvi, Ivett, Zsófi, Ákos, Andrea, Kármen… sok tucat csodálatos ember, akik nem kérdeztek, csak cselekedtek. Hogyan lehetsz te is angyal? 1. Válassz egy gyermeket a listáról. 2. Írd meg kommentben a sorszámát, hogy érkezett hozzá angyal. 3. Szerezd meg és csomagold be a kívánságát. 4. Írd rá a nevét és a sorszámát. 5. Hozd be december 8-ig valamelyik Billogba: – Bp., Falk Miksa u. 5. – Bp., Maglódi út 12. (előnyben, mert tágasabb a raktár) Innen már az Angyaljárat önkéntesei gondoskodnak róla, hogy karácsonyig minden csomag célba érjen. Miért fontos mindez? Mert van, akinek ez lesz az egyetlen ajándék. Van, aki életében először fog kibontani egy saját csomagot. És van, akinek ez a kis gesztus adja vissza a hitét abban, hogy a világ nem felejtette el őt. Legyél te is angyal. Adj egy csomagnyi szeretetet annak, akinek idén talán csak te tudsz. SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook

Antal-Varga Vilma | 2025.10.19. 14:44

Hat év otthon töltött „gyerekezés” után, mikor szembesültem vele anyaként, hogy a napi rutint a nyári szünet után, és a munka világába való visszatérés miatt teljesen át kell alakítanunk, kicsit izgultam, hogy megy ez majd immár két óvodással (3 és 6 évesek), mert sokszor egy gyermekkel is kihívást tudott jelenteni. De szerencsére hiábavaló volt az aggodalmam, hála Dr. Somogyi Eszternek, és az Ébresztőmeséknek! Ezt a jó hírt és csodás megtapasztalást szeretném minél több családdal megosztani! Az író és a könyv rövid ismertetése Dr. Somogyi Eszter molekuláris biológus, biotechnológia PhD-vel, főállásban rák elleni immunterápiát fejleszt, kétgyermekes anya. Négytagú családjukat egy macska és néhány kishal teszi teljessé. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Az Ébresztőmesék egy olyan speciális mesekönyv, mely (elsősorban, de nem kizárólagosan) a 3-7 éves gyermekek vidám ébredését szolgálja. A maximum 3 perces mesék főhőse Mimó, a kobold, aki beköltözik a családba, és gyerekeket ébresztget különféle kalandok során. A mesék különböző instrukciókat is tartalmaznak a felolvasó számára, így idézik elő játékosan az ébredés élettani folyamatait. A könyv 2021-ben született, ahogy az „ebresztomesek.hu” oldalon fogalmazol, a gyermekeitek ébresztései ihlették a könyv megírását, mikor is hasonló élethelyzetben voltatok két picivel, mint én most. A munka és a család mellett hogy tudtad a könyv megírását beépíteni a napi rutinodba? Könnyű volt, mert nem is kellett beépíteni. Ugyanis a korán kelés közös nyűgének szenvedéseit szerettem volna enyhíteni a kis vicces mesékkel. Közben megfogalmazódott a cél is: mennyire jó lenne úgy ébredni minden reggel, mint egy boldog vakációs vagy hétvégi napon. Ez persze hozta a kérdéseket és a szakirodalom olvasást is: milyen élettani folyamatok kísérik az elalvást és a felébredést? Hogyan lehet ezeket a folyamatokat elősegíteni? Lehet-e külső „rásegítéssel” jobbá tenni a gyerekek ébredését? Megtaláltam-kipróbáltam pár ilyen segítő elemet, és kialakult a működő módszer. Együtt játszva, közösen alakítottuk a meséket is, hogy minden reggel izgalmasan kezdődjön. Ebben mind a négyen részt vettünk. Végül már csak le kellett írni egy mesekönyvre elegendő mesét. „Ha egy alvó ember agyának jelzéseket küldünk, amik szelíden segítik a teljesen éber állapot elérését, akkor ennek következtében hasonlóan ébredhet fel az illető, mint amikor spontán történik az ébredés.” Mi a különbség a spontán ébredés, vagy ha az külső inger – pl. ébresztőóra – hatására történik? Az alvásnak szabályos sorrendben ismétlődő mintázata van. Felületesebb, és mélyebb alvási szakaszok váltják egymást. Ezenkívül van gyors szemmozgással kísért álmodási szakasz (REM), és további nem-REM, azaz NREM szakaszok, amiben nem álmodunk. 🙂 Elalváskor az elszenderedés után (1. fázis, NREM 1-nek is hívják) után könnyű, felületes alvás (2. szakasz, NREM 2) következik, majd két mély alvási szakasz (3.-4. fázis, NREM 3-4), aztán megint NREM 2, és REM. Ezután egy új alvási ciklus kezdődik, amiben a sorrend ismét: NREM 2, 3, 4, 2, REM mintázat. A spontán ébredés egy REM szakaszból történik, de könnyű felébredni a nem mély alvási szakaszokból is (NREM 1-2). Ha néhány trükkel segítünk eljutni ebbe a fázisba, és innen a teljesen éber állapot eléréséig, akkor könnyebben, vidámabban ébred valaki és hasonlít az élmény a spontán ébredésre. Ébresztőórára kelve általában megijedünk az óra hangjától, és ezzel a stresszélménnyel indul a napunk. Miért nem működik a vidám ébredéshez a szokásos „Jó reggelt!”, „Ébresztő!” kezdetű klasszikus nógatás? Mert olyan, mint órára kelni és stresszélményt okoz. Vagy, ha nagyon mélyen alszik valaki, akkor meg sem hallja. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Mi lehet az oka a reggeli sírós ébredésnek, és van-e valami köze a jelen társadalmi helyzethez? A sírás azt jelenti, hogy valami nem jó. Mert az előző pillanatban még aludt, aztán hirtelen kikényszerítik az alvásból. Esetleg még azt sem fogja fel, hol van. Társadalmi helyzethez semmiképp nem kötném egy gyermek reakcióját. Viszont lehet nyűgös egy kisgyerek reggelente a család stresszes nap kezdése miatt, amikor sietve, sürgetve, érzi magát mindenki. Ha ez a frusztrált hangulat általában jellemzi a reggeleket, akkor a kisgyerek sírással jelezheti, hogy ezt az egészet ő sem szereti, hiszen már előre tudja, hogy aznap is sürgetve-kapkodva indulnak majd el otthonról. A mesékkel talán a szülői stresszt is sikerül oldani. Mert ha a szülő képes 1-3 percre elengedni a reggeli sietés stresszét, amíg a gyermekét mesével ébreszti, akkor talán ez kitart és jobb kedvvel kezdődik az egész család napja. Az jó kérdés, hogy ez a jókedv kitart-e a nap végéig. Most, hogy a szülői stressz enyhítését említetted, ezt én is meg tudom erősíteni! Az olvasással és a játékkal nekem is vidám az ébredés. De jó, hogy ezt mondod, mert könyvbemutatón vagy könyves rendezvényen gyakran mondják a szülők, hogy nekik lenne szükségük vidám ébresztőre, mielőtt a gyerekeket keltik. Sajnos kell lennie valakinek a családban, aki elsőként ébred. De legalább utána felvidulhat ő is. Ugye biológus vagy és kutatóként tevékenykedsz. Volt olyan projekted, ami hatással volt a könyv megírására? Vagy esetleg fordítva, hogy a könyv megírása lett volna hatással a munkádra? A gyógyszerfejlesztéshez nem kapcsolódik a könyv, viszont az ébresztési kihívás/probléma megoldásához a tudományos eredmények vizsgálata segítségével jutottam, ehhez fontos volt a biológus képzettségem. Egyébként a rákbetegségek kialakulásában az egyik kockázati tényező a stressz, szóval ennek csökkentése akár már a reggeli ébredéssel lehet egy laza kapocs a munkám és a könyv között… de ez annyira laza, hogy nem is tudatos. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Mesélnél ezekről a tudományos vizsgálatokról, hogy pontosan mik voltak ezek? Először az elalvás és felébredés folyamatait szerettem volna megérteni. Az alvás élettanáról és szabályozásáról szóló érdekes cikk volt például az „An Overview of Sleep Physiology and Sleep Regulation” C. Berteotti és munkatársaitól és egy könyvfejezetként jelent meg (A könyv: Guglietta, A. (eds) Drug Treatment of Sleep Disorders. Milestones in Drug Therapy. Springer, Cham. Ebből tanultam meg, hogy az alvásnak szakaszai vannak, hogy melyek ezek, és hogy EEG mintázat szerint lehet elkülöníteni őket, illetve, hogy könnyebben ébredünk a NREM 1-2-ből. Olvastam még például a biológiai óra működéséről, ami majdnem, de érdekes módon mégsem pontosan 24 óra hosszúságú és a sejtek szintjéig visszavezették a folyamatait. Egy jó áttekintés például: Diderick et al., Circadian clocks: from stem cells to tissue homeostasis and regeneration. EMBO Reports, 19 Dec 2017, 19(1):18-28. Ennek a napi ritmusnak fontos eleme a szerotonin szintjének változása és mintázata: ideális esetben ébredés előtt a legalacsonyabb, ami közrejátszik a felébredésben, aztán a nap során termelődik, folyamatosan emelkedik a szintje, és álmosságérzést vált ki, elősegíti az elalvást. Van egy zseniális könyv, amit Matthew Walker (PhD) agykutató és alvásszakértő írt, „Miért alszunk?” címmel (Akkord Kiadó). Érthetően, de sok tudományos eredményt és saját adatot elemezve írja le az alváskutatás eredményeit, az idegrendszer fejlődését, az alvás élettanát és változását életkor szerint. Külön fejezetek foglalkoznak a normál folyamatokkal illetve az eltérésekkel és betegségekkel, és részletes forráslista is van a könyvben, ami mélyebb utánjárásra is lehetőséget ad. Én csak a mesekönyvem megjelenése után olvastam el, de ha most kezdene érdekelni a téma, ezzel kezdeném. Mi a titka a mosolygós reggelnek, miért működnek a mesék, avagy mik a titkos összetevők? Mivel az elavás és ébredés sok összetevős háttérfolyamatok eredménye, több apró lépésben működő „titkos összetevőket” választottam, amik minden mesében hatnak. Ezek pedig sorrendben: a fény (mert a tobozmirigyben képződő melatonin sötétben termelődik és fenntartja az alvást, fény hatására viszont mennyisége csökken, vagyis a fénnyel azt üzenjük: jöhet az ébredés), a halk beszéd, az érintés (melyek eltérő agyi területeket és idegpályákat hoznak működésbe), és a játék, ami során a gyermek válaszol és részt vesz a mesében, közben pedig egészen felébred (kognitív tevékenység, amely éber állapotban jellemző). Tervezel-e folytatást írni, vagy dolgozol-e jelenleg más témán? Igen, az olvasói visszajelzések megadták az irányt a folytatáshoz. Két kézirat is formálódik, amik folytatásnak mondhatók. Bátorság kell az elengedésükhöz. ☺ Közben pont most készül a nyomdában az Ébresztőmesék újabb adagja, mert szerencsére igény van rá. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Ezt nagy örömmel és várakozással hallom, mi is alig várjuk a folytatást! Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál, és válaszoltál a kérdéseimre. A további munkásságodhoz sok sikert, nagy adag bátorságot, és jó egészséget kívánok! Boldogan tettem, én is nagyon köszönöm a beszélgetést és a meghívást erre az interjúra. Bevallom őszintén, már egy jó ideje gondolkodtam ezen az interjún, mert tényleg annyira jó, hogy nem üvöltve kelnek a gyerekek… sokszor látom az anyukákat az oviban, és látom, hogy már reggel 8 órára „kivan az idegrendszerük”… és legszívesebben csak a kezükbe adnék egy Ébresztőmesét … Szóval én világgá kürtölném, hogy emberek, képzeljétek, van egy csodás módszer… és most remélem ezzel a cikkel tudok/tudunk segíteni sokaknak. És a legfontosabb: már reggel boldognak látom a gyermekeim! Ez mindent megér! A szerző dedikálja könyvét – Fotó: Melczer Zsolt Antal-Varga Vilma – Nyitókép: Melczer Zsolt

Menyhárt Tamara | 2025.08.31. 01:21

A Z-generáció – vagyis a mai 18-28 éves korosztály – teljesen más szemszögből tekint az életre, a munkára, sőt a családra is, mint a szüleik. Egy mai fiatal általában nem tekinti a kiteljesedés útját a napi 12 órás munkanapban, sokkal inkább van szüksége szabadidőre, élményekre, rugalmasságra. Szeretne dolgozni, de nem bármi áron. A szülők a biztos állásban találtak stabilitást, a gyermekeik jobban szeretik a rugalmas, akár online munkavégzést, hamarabb lépnek egyik munkahelyről a másikra, azonnali hatállyal. Nem tűrik, ha lekezelik őket, ha felsőbbrendű helyzetből parancsolgatnak nekik. Többnyire a laza, elfogadó együttműködést, a dicséretet igénylik. Ha úgy érzik, hogy túl sokat követelnek, vagy túlságosan abszurd részletekben vesznek el a követelések, azonnal váltanak. Grafikon: Jófogás-GKID Elenyésző az, akinek valódi hivatássá válik a szakmája. Általánosságban ma már kevésbé jellemző, hogy – mint az őseik – megmaradjanak egy-egy szakmában, foglalkozásban, hűséggel, akár nyugdíjig ugyanazt csinálják. Az ő kérdésük az: „Mennyi időm marad az életemre”? Szembetűnő sokaknál a paradox helyzet: online élnek, mégis egyre többen vágynak a természetbe is – akár életvitelszerűen. Ha nem oda, akkor viszont külföldre. Ahol úgy vélik, sokkal inkább kiteljesedhetnek, jóval több bevételük lehet, sőt, az idegen nyelveket is magasabb szinten tudják elsajátítani. Külföldön kinyílhat nekik a világ, új környezet, szélesebb látókör, természetesebb életvitel várja őket. Bátrak és belevágnak. Nincs veszteni valójuk. Ennek hátterében az állhat, hogy a mentális egészségük központi kérdéssé vált. Nekik természetes ma már pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz járni, akár influenszerként mutatnak utat a társaiknak. Szívesen gyűjtenek rajongótábort az interneten azzal, hogy belátást engednek az életükbe: mit hogyan csinálnak, sminkelés, főzés, bulizás, közélet elemzése akár. A mai bizonytalan világ, a klímaválság, a háborús hírek, sőt a megélhetési gondok miatt sokkal tudatosabban foglalkoznak önmagukkal, és közéleti kérdésekkel, mint a szüleik valaha. A Z-generációt előszeretettel nevezik önzőnek, lustának, haszontalannak. Pedig valójában ők csak élni akarnak, nem túlélni, emiatt máshol húzzák meg a határaikat. A Z-generáció nem lusta, nem önző, nem értetlenkedik. Csupán más világban gondolkodnak – mint ahogy valóban megváltozott a világ. Hatással vannak a társadalomra, a munka világára, sőt a jövőre is. Grafikon: Jófogás/GKID Előbb-utóbb a Z-generáció lesz az, aki átformálja a munkaerőpiac nagy részét, hiszen a cégek rá fognak kényszerülni idővel, hogy az ő igényeiket vegyék figyelembe. Ahol lehet, online munkát vezetnek be, rugalmas munkaidőben dolgozhatnak a fiatalok, hogy megtartsák őket. Egyre több cég kínál mentális egészséget támogató programot is, vagy például a külföldről behozott családbarát cég is egyre inkább kipróbált. Ma már pilot-időszakot adnak annak a kísérletnek is, milyen eredményes a cég, ha a dolgozók csak 4 napot dolgoznak. Bár ezek mind kezdetleges próbálkozások, de nagy szerepük van ezeknek a reformoknak a beindításában a mai fiataloknak. A szabadság, a rugalmasság, a mentális egészség nekik nem luxus, hanem alap. Ha ezt megértjük, akkor minden támogatást megadhatunk a mai ifjúságnak, hogy segíthessük őket az útjukon, s itt tarthassuk, avagy visszacsábíthassuk őket az országba. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Canva

SzóMia | 2025.08.27. 22:01

Fellépő, törlőkendő, pelenkázó és letölthető WC etikett – van, ahol már nemcsak a burger finom, hanem a mosdóhasználat is élmény. Egy vendéglátóhely megmutatta, hogy nem csak enni jó náluk – gyerekkel is nyugodtan be lehet ugrani, akár csak pisilni: ez a Billog. Itt nemcsak az ételekre figyelnek, hanem arra is, mi történik előtte és utána. Vendégek javaslatai, közösségi visszajelzések és józan ész alapján léptek egy nagyot előre – emberileg. És nem is kellett hozzá sok minden. Hogy mire a gondoltak? – Papír WC-deszka takaró – mert a gyerekpopsi is fontos. – WC-szűkítő – kisgyereknek nagy biztonság. – Fertőtlenítő törlőkendő – ülőke, kilincs, gomb: minden fertőtleníthető, ha szeretnéd. – Fellépő a mosdóhoz – mert nem mindenki 160 centi fölött születik. – Mobil pelenkázó – tisztességes minimum egy kisgyermekes családnak. A Billogban a vendégek véleményét kérték ki az etikett megalkotásához. – Fotó: Billog Facebook Miért volt minderre szükség? Egy friss, vendégekkel készített videóban több mint 100 véleményt gyűjtöttek össze a témában. Ezek voltak a legfontosabb tanulságok: – Apuka bemehet a női WC-be a kislányával, ha nincs jobb alternatíva. – Uniszex vagy akadálymentes WC-k kellenének, de ezekből alig van. – A higiénia kulcsfontosságú – sokan csak emiatt nem mernek vendéglátóhelyen WC-re menni. Ezért növelték a takarítási ciklust, és ingyenesen elérhetővé tették a tisztítóeszközöket, szűkítőt, fellépőt, törlőkendőt. Ezeket nem csak kérni lehet – ott vannak, elérhetők, használhatók. A Billog családbarát-szett – Fotó: Billog Facebook És mit kérnek cserébe? – Használhatod a mosdót, akkor is, ha nem fogyasztasz. – Tartsd tisztán magad után – legyen ez is alap. – Szólj, ha valami elfogyott – azonnal pótolják. A jó vendéglátás nem csak arról szól, mi kerül a tányérra, hanem arról is, hogyan bánnak veled emberként – különösen, ha kisgyerekkel érkezel. Ha egy gyerek nem sír, a szülő nem stresszel, és a vendég mosolyogva tér vissza, akkor valami jó csinálnak. Ha egy hely meg tudja oldani, hogy gyerekkel is nyugodtan, tisztán és biztonságosan lehessen WC-re menni, akkor másnak is menne. Segíts eljuttatni a családbarát WC etikettet minél több helyre! Mert a jó példa ragadós. És ki ne szeretne olyan vendéglátóhelyre járni, ahol végre a vécé is baráti? SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook – ÍgyÉlünk grafika

Nótárius | 2025.09.16. 22:33

Merthogy beteg és mire ez tudatosul bennünk, már lehet, hogy késő lesz. A magyar nyugdíjrendszer felosztó-kirovó jellegű, pontosabb nevén folyó finanszírozású rendszer. Ennek kulcselemét képezi az aktív lakosság és a járadékra jogosultak (azaz a munkavállalók és nyugdíjasok) aránya. Jelenleg ez a rendszer még többnyire fenntartható, de az elöregedés és a demográfiai változások miatt a jövőben olyan kihívások elé nézhet, amely reformok szükségességét idézi elő. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kihívásai: Elöregedés: A népesség elöregedése miatt egyre növekszik a nyugdíjasok számra az aktív munkavállalók számával szemben, ami a nyugdíjrendszer költségvetésének növekedéséhez is vezethet. Jól látszódik a korfán, hogyan öregedik el a társadalmunk: A magyar népesség korfája 2025-ben – Grafikon: Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai változások: A születések számának csökkenése miatt az aktív munkavállalók aránya is csökken, ami szintén a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztetheti, valamint emellett fontos említést tenni arról is, hogy már több, mint 700 ezer magyar állampolgár dolgozik külföldön. Ebből is következően minden ötödik magyar gyermek külföldön születik. A diagramon jól látszik az egyre csökkenő születések száma és az idősödő korosztály számarányának növekedése: Élve születések számának változása 2019 és 2024 között Költségvetési kihívások: A nyugdíjkiadások növekedése mellett a nyugdíjrendszer finanszírozása is egyre nagyobb kihívást jelenthet: a munkáltatóknak nagyobb részt kell vállalni a nyugdíjrendszer finanszírozásából. Potenciális megoldási javaslat lehet a Szociális Hozzájárulási Adó eltörlése (mely jelenleg 13%) és a Társadalombiztosítási járulék újbóli bevezetése valamint legalább 18%-ra növelése. Az így befolyt összeget a társadalombiztosítási- illetve a nyugdíjkiadások fedezetére lehetne fordítani. Nyugdíjkiadások alakulása 2019 éés 2024 között (milliárd forint) Az fenti táblázatból jól kitűnik a nyugdíjkiadások költségvetési fedezetének évenkénti egyre nagyobb kiadásának a növekedése, amely egyre nagyobb terhet jelent az államháztartásnak, ezáltal pedig az adófizető társadalomnak. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának növelése reformokkal: 1.) A nyugdíjrendszer felülvizsgálata és reformja segíthet a fenntarthatóbb nyugdíjrendszer kialakításában. 2.) Szakszervezeteket, politikai képviselőket, nyugdíjszakértőket meghallgatva a nyugdíjrendszeri kérdésekben a kormány egyértelmű irányt mutathatna a nyugdíjrendszer fenntartható fejlesztésében. 3.) A rugalmas nyugdíjba vonulás, azaz a munkavállaló adott irányadó nyugdíjkorhatárának betöltését megelőző 1-5 éven belüli, saját döntés alapján és az ezzel azonos arányú nyugdíjcsökkenés vállalásának fényében történő nyugdíjbavonulás lehetőségének megteremtése. Ez mérlegelési, döntési lehetőséget nyújthatna a munkavállalónak nyugdíjbavonulásával kapcsolatban. 4.) Szociális védőháló: a nyugdíjasok szociális helyzetének javítása és a rosszabb anyagi körülmények között élő nyugdíjasok támogatása is fontos szerepet tölt be a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosításában. 5.) A gyermekvállalás elősegítése valós szociálpolitikai intézkedések által: lakhatási problémák enyhítése megfizethető bérlakásokkal, az általános megélhetési körülmények javítása. Például: az ÁFA drasztikus csökkentése olyan termékek esetében, mint: a gyermekruházat, a tanszerek, tankönyvek, bébi ételek és az alapvető élelmiszerek. Élhető kereseti lehetőségek megteremtése és az alapvető életminőség javítása, valamint a munka becsületének helyreállítása. Olyan oktatási rendszer kialakítása, amely az életben valóban hasznosítható tudást nyújt, és emellett gondolkodásra, problémamegoldására, összefüggések felismerésére és azok elemzésre tanítja a diákokat. Olyan egészségügyi rendszerre, amely korszerű, modern berendezésekkel és eljárásokkal hatékonyan képes megelőzni, gyógyítani és ápolni. 6.) Végül pedig előre megtervezhető, kiszámítható, biztonságos jövőt. Jogbiztonságot. A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága több kihívás elé néz – elöregedés, a költségvetési problémák, demográfiai változások – de a megfelelő reformok és intézkedések révén a jövőben is fenntarthatóvá tehető. A soron következő kormány egyik legfőbb feladata lesz, mert ha ismét elodázza a szükséges intézkedések megtételét, akkor már akár legkésőbb 2050-re fenntarthatatlanná válhat a jelenleg „betegeskedő” nyugdíjrendszerünk. Nótárius – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

SzóMia | 2025.09.13. 21:23

Magyarországon a nyugdíjas kor sokak számára nem a pihenés, hanem a túlélés időszaka. Több százezer ember él magányosan, betegségektől szenvedve és/vagy rendkívüli szegénységben. Bár ez a generáció magával hozta a spórolás, a takarékosság művészetét, az elmúlt évek gazdasági helyzete mélyen érinti a nyugdíjasok életét is. Egy 2025 januárjában – a KSH által megjelentetett statisztikai adat szerint – 2.413.071 nyugdíjas élt Magyarországon. Ebben szerepelnek az életkoron alapuló elszámolásban részesülők, a megváltozott munkaképességűek, az özvegyi nyugdíjban és az árvaellátásban részesülők is. Ezek közül a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülők száma 239.245. Sok család költözik külföldre, így magukra maradnak a szülők, nagyszülők. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint a 2023-as évben közel 36 ezer magyar állampolgár költözött külföldre, a legtöbben Ausztriába Forrás: Központi Statisztikai Hivatal – Grafika: HáziPatika.com A nyugdíjasok elmagányosodása és a társadalmi támogatórendszer hiányosságai még inkább láthatóvá váltak. Gyakori, hogy a kisnyugdíjas kénytelen tovább dolgozni, hogy fedezni tudja az alapvető szükségleteit. Akinek sikerül egy idősek otthonába beköltözni, talán nagyobb biztonságban lehet, de ezek az intézmények sem biztosítanak egyenlő esélyeket. Akik nagyobb vagyonnal tudnak fizetni, jobb ellátást kapnak. Akik kevés vagyonnal tudnak beszállni, szerényebb ellátást kaphatnak – ha bejutnak egyátalán. Az idősek otthona árakat számos tényező befolyásolja. Elsőként a fenntartó típusa számít: az állami és egyházi intézmények általában olcsóbbak, míg a magán otthonok magasabb árakkal dolgoznak. Lényeges szempont a szoba típusa is – a többágyas elhelyezés kedvezőbb árú, míg az egyágyas szobák és apartmanok jelentősen drágábbak lehetnek. „Az idősek otthonaiban tapasztalható árak jelentős eltéréseket mutatnak a szolgáltatások színvonala, az elhelyezés típusa és a fenntartó intézmény jellege alapján. A napi térítési díjak általában 8 000 és 17 000 forint között mozognak, de egyes prémium kategóriás, külön apartmanos elhelyezést kínáló intézmények 20 000 forint feletti napidíjat is felszámolhatnak. Emellett sok helyen jelentős egyszeri belépési hozzájárulással is számolni kell, amely a lakrészek komfortfokozatától függően 1,5 milliótól akár 8 millió forintig terjedhet.” – írta meg a Pénzcentrum A telki Hold Otthon egyik lakója – Fotó: Bielik István A digitális világ szintén megosztó a nyugdíjasok között. Vannak, akik megtanulják az internetet használni, így legalább kapcsolatban maradhatnak a külföldön élő szeretteikkel, ismerőseikkel. A legtöbb nyugdíjas azonban elérhetetlennek tartja a modern technikát, vagy nem tudja, nem akarja már megtanulni, sőt nem tudja megfizetni. Sokaknak bankszámlájuk sincs, ügyfélkapun keresztül sem tudnak intézkedni, csupán a jól megszokott „sárga csekk”-et várják, és persze a postást a nyugdíjjal, amit kis borítékokba, vagy zacskókba szortíroznak, fillérre kiszámolva, mely kiadások a prioritások. Ha váratlan kiadás keletkezik, esélytelen finanszírozniuk. Leginkább az ételről, és a gyógyszerek kiváltásáról mondanak le ilyenkor. Mi lehet a megoldás, az egy növekvő számú nyugdíjasok támogatására? A legfontosabb az, hogy a megalázóan alacsony nyugdíjak összege emelkedjen, hiszen akármilyen jól megtanulta valaha a spórolás művészetét az idős ember, a kevésből nem lehet félretenni. A nagyon keveset nem lehet beosztani. Az irreálisan magas élelmiszer-, gyógyszer- és rezsi-költségek ellehetetlenítik a megélhetést. Minden más csak luxus, akár egy utazás, egy kulturális élmény, színház, közösségi program. A magyar nyugdíjasok helyzete nem csupán egyéni problémákat vet föl, hanem társadalmi kérdés is: a közösség, az állami támogatások és a családi kapcsolatok hiánya sokakat kiszorít a teljes értékű élet lehetőségeiből. Felismerni ezt a valóságot, cselekedni ellene – mindannyiunk felelőssége. Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Menyhárt Tamara | 2025.09.01. 16:00

Láthatatlan hősök, fogyatékossággal élők és a fogyatékossággal élő gyermekeket többnyire egyedül gondozó szülők helyzete a mai Magyarországon Számtalan családban nevelnek fogyatékossággal élő gyermeket. Ezek a szülők a társadalom számára szinte láthatatlanok. Kevés településen található megfelelő akadálymentes közlekedés, iskolák, közintézmények nehezen, vagy szinte semmilyen módon nem megközelíthetőek. Az állami támogatások igen gyöngék. Az ápolási díj megállapítása szempontjából ki tekinthető hozzátartozónak? Hozzátartozónak minősül: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, valamint az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Mennyi az ápolási díj összege? 1.alapösszegű ápolási díj: havi bruttó 43.405 Ft, 2. emelt összegű ápolási díj: havi bruttó 65.110 Ft 3. kiemelt ápolási díj összege: havi bruttó 78.130 Ft Az ápolási díj havi összege más rendszeres pénzellátás folyósítása mellett – a jogszabályban foglalt meghatározott esetek kivételével – az ápolási díj és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi bruttó összegének a különbözete. – tudhatjuk meg a kormányhivatalok weboldalán. Otthoni akadálymentesítésre maximum 300 ezer forint igényelhető – tízévente. A fürdőszoba átalakításának összege – példának okáért – ennek többszöröse. Nem luxus a méltó élet – mégis nagyon sok fogyatékossággal élő ember számára elérhetetlen! „A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.” – írja a Qubit. A KSH népszámlálási adatainak egyik elemzése szerint: »az egészségi állapotra vonatkozó, nem kötelező kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki. A válaszadók 72 százaléka nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek, 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 270 ezren éltek fogyatékossággal.«” Grafikon: Index/DEFACTO Az uniós átlagtól messze alulmarad az a mutató, amely a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatottságát illeti. Kevés a részmunkaidős, vagy a rugalmas munkarendben végezhető állás, így bőven a létminimum alatt élnek ezek a társadalom számára láthatatlan emberek. Akad persze néhány jó példa, vannak cégek, akik rugalmas munkaidőt biztosítanak, részmunkaidőben foglalkoztatnak fogyatékkal élőket, vannak civil szervezetek, akik segítő kutyákat képeznek, esetleg időszakos tehermentesítést kínálnak a szülőknek, akik egyedül gondozzák fogyatékkal élő gyermeküket. Megváltozott munkaképességű dolgozók a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén 2018. október 1-jén. – Fotó: MTI/Kovács Tamás „Emberi jogi szempontból kétségkívül a – hazánk által az elsők között ratifikált – Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény a legnagyobb jelentőségű nemzetközi dokumentum.” – írja a kormány emberi jogokkal foglalkozó oldala fogyatékkal élők rovatában. Az említett ENSZ-Egyezmény „Semmit rólunk, nélkülünk” hangzatos szlogenje azonban sajnos közel tíz éve (!) nem fontos már a hatalomnak. Ha a fogyatékossággal élők végre láthatóvá válhatnának, érdemi támogatást kaphatnának, az nem csupán az ő életminőség-javulásukról szólna, hanem a társadalom egésze gazdagodhatna. Mindig megfeledkezünk arról, hogy ami megtörténik az embertársainkkal, az bizony bármikor, bárhol megtörténhet velünk is, vagy szeretteink körében. Ne így legyen. Menyhárt Tamara – Nyitókép: SutterStock

Nótárius | 2025.11.02. 01:14

Balásy Gyula két cége – New Land Media Reklám, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. és a LOUNGE DESIGN Szolgáltató Kft. – nyerte el a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKH) kommunikációs feladatokra kiírt tenderét. A 75 milliárd Forintos keretmegállapodás 12 hónapra szól, de kétszer meghosszabbítható. Elnémuló kormánypárt Jámbor András független országgyűlési képviselő Facebook-videójában adta hírül, hogy az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának ülésén egyetlen hozzászólás nélkül szavazták le a fideszes képviselők a gyermekvédelmi dolgozók béremelését, továbbá azt az 1500 forintos emelést is, ami egy gyermek egy napi étkezésére jutott volna. Jámbor András számonkéri a némaságot – Fotó: Jámbor András – YouTube képernyőkép Jámbor András szerint a bizottság ellenzéki tagjai 20 percig kérték a többséget alkotó hat fideszes képviselőt, hogy szóljanak hozzá a vitához, mondjanak valamit a gyermekvédelem állapotáról, de egy sem akadt a körükben, akinek lett volna szava. Emlékeztetett: Orbán Viktor kormányfő 2024 novemberében megígérte ezt a béremelést, majd idén májusban Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ismét ígéretet tett a gyermekvédelemben dolgozók bérének fejlesztésére. A dolgozók bérezése Nemrég a Népszava számolt be arról, hogy egy gyerekfelügyelő napi 12 órában havi 170-180 órát dolgozik, miközben a fizetése havi nettó 270 ezer forint. Az LMP általánosabb becslése alapján 2024-ben egy szociális segítő alig keresett többet, mint bruttó 350 ezer forint, a szociális gondozók bére bruttó 360 ezer forint körül volt. Egy diplomás szociális munkás átlagkeresete nem érte el a bruttó 400 ezer forintot és a gyermekvédelmi asszisztensek is bőven bruttó négyszázezer forint alatt kerestek. Szociális munkás pénztárcája – Fotó: Andrew Khoroshavin / Pixabay Csizi Péter, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára ugyanakkor azt mondta, a gyermekvédelemben bruttó 460 ezer forint az átlagbér. Továbbá szintén a Népszava számolt be arról, hogy a 13480 gyermekvédelemben dolgozó szakember 30%-a távozott 2024-ben. 2023 februárja óta fejenként napi 1500 forintot költhetnek a gyermekotthonok étkezésre, ez az összeg azóta sem emelkedett. Megjegyzem, 2010-től 2022-ig hétszáz forintnál is kevesebb (684 Ft/fő/nap) jutott a gyermekotthonok lakóinak napi étkeztetésére. Mi lesz a fejkvótákkal? A 2023 óta érvényben lévő 1500 forint napi fejkvótát akarta az ellenzék megemeltetni 1500 forinttal, amelyet a gyermekvédelemben dolgozók béremelésével együtt a fideszes bizottsági tagok „lesöpörtek az asztalról”. Azaz nem kerül az országgyűlés napirendi pontjára ez az ügy. Így ki tudja, mikor kerül sor a gyermekvédelemben dolgozók régóta esedékes béremelésére és az étkezési napi fejkvóta megemelése az állami gondozásban élő gyermekek részére. A fejkvóta nem változik – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Magyarországon jelenleg mintegy 7000 gyermek él állami gondozásban és mintegy 23000 állami gondozott gyermek nevelőszülőknél. Az állami gondozásban élő gyermekek éves étkezése a napi 1500 forintos kvóta – amely napi ötszöri étkezést foglal magában. Ez alapján számolva, valamivel kicsit több mint 3,8 milliárd forint. Gyakorlatilag ezt az összeget szerette volna megemeltetni, megduplázni az ellenzék, mint az eredmény mutatja sikertelenül. Számoljunk csak utána A NER luxusjachtját a Lady MRD-t két évvel ezelőtt 12,5 milliárd forintért hirdették eladásra. Ez az összeg a jelenleg több mint három évig fedezné az állami gondozásban élő gyermekek étkeztetését. Ha a fejkvótát megdupláznák, akkor két évre elég lenne az a fedezet. Nyaral a NER – Forrás: Partizán YouTube képernyőkép Ha viszonyítom a Balásy két cége által elnyert 75 milliárd forintot – havi 6,25 milliárd forint – , akkor a jelenlegi mintegy 3,8 milliárdos összeg majdnem 20 évig fedezné az állami gondozott gyermekek étkeztetését. De így is mondhatnám, hogy havonta majdnem kétszer akkora összeg jut propagandára a mi adóbefizetéseinkből, mint egy éves ellátmányra az állami gondozott gyermekek részére. Ismét bebizonyosodott, hogy a fidesz és a kormány csak „papíron” foglalkozik a gyermekvédelemmel. Pl.: Juhász Péter Pál a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatója, aki több nagykorú fiút kényszerített prostitúcióra. Kónya Endre kegyelmi ügye, vagy A. Tibor, aki a szolnoki kalandparkban felrúgott egy gyermeket. A fidesz és a kormány tetteivel éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de propagandára mindig van pénz. Nótárius – Nyitókép: Balásy Gyula Fotó: Melczer Zsolt- ÍgyÉlünk grafika

Koszi Ferenc | 2025.10.25. 20:21

Van egy ország, ahol a „templom egere” már nem szimbólum, hanem társadalmi státusz. Ahol a méltóság nem jár, hanem luxuscikk. Ahol a hatalom a lojalitást méri rezsicsökkentésben, és a hála árfolyamát az élelmiszer-inflációval számolja. Ez Magyarország 2025-ben, ahol a minimálnyugdíj még mindig 28.500 forint, ugyanannyi, mint 2008-ban. Tizenhét év változatlan összeg – de közben minden más megváltozott. Csak épp az ember értéke nem. A számok nem hazudnak – a nyugdíjas lét matematikája A számok nem politizálnak, csak elmondják a valóságot. Ha a 2010-es vásárlóerőt szeretnénk megőrizni, a nyugdíjnak 71 ezer forintnak kellene lennie 2025-ben. Ez azt jelenti, hogy a minimálnyugdíj reálértéke kevesebb mint a fele a tizenöt évvel ezelőttinek. A pénz ugyanannyi, de a kenyér, a tej, a gyógyszer ára elszabadult, a hűtő üresebb, a pirítós vékonyabb, a kilátás pedig szűkebb lett. Grafikon: Koszi Ferenc – Forrás: KSH És miközben az élelmiszerárak az egekbe szöknek, a hatalom továbbra is szentbeszédet tart a „megbecsülésről”. „A kormány szívügye az idősek támogatása.” „A magyar nyugdíjasok Európa élvonalában vannak.” „A nyugdíjrendszer stabil, fenntartható, biztonságos.” A kormányzati lózungok szépen hangzanak, ha nem nézünk a számla végösszegére. A templom egere közben a kasszánál számolgat, hogy maradjon gyógyszerre is, ne csak kenyérre. Mert a kormányzati „megbecsülés” az ő pénztárcájában nem jelenik meg. A hatalom beszél, a nyomor mélyen hallgat a társadalom peremén. És ha valaki még szólni mer, hamar megtudja, hogy ő „nem dolgozik”, „eltartott”, „a rendszer koloncai közé tartozik”. Mintha a múltban ledolgozott évtizedek semmit sem jelentenének, csak a jelen lojalitása számítana. A közbeszéd lassan átrendeződött: az, aki gyereket nevelt, ledolgozott egy életet, épített amikor alig volt miből, tartotta a lelket ahol csak kellett, tanította, gyógyította – mindig alulbecsülve – a mai kisemmizőit is, ma már nem hős, hanem költségvetési tétel. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A kivéreztetés stratégiája Ha lecsupaszítva vizsgáljuk, alapvetően kétféle iránya lehet a megnyomorításnak. Direkt, amikor a tisztességesen, becsületesen megszerzett értékeket, jogokat nyíltan, láthatóan, szemtől szemben elvesz a hatalom, és indirekt, amikor aljas módon, előre megfontolt szándékkal, egyfajta hozzászoktatásos módszerrel lassan leépít. Ez a legaljasabb hatalmi attitűd – a kivéreztetés. A mai Magyarország regnáló kormánya ezt teszi a nyugdíjasokkal. A direkt népnyúzás még legalább vállalja magát: kimondja, megszorít, megadóztat. Az indirekt viszont mosolyog, sajtótájékoztat, és közben lassan lecsapolja a társadalom erejét. Az élelmiszer-infláció, az alultervezett nyugdíjemelés, a befagyott alapösszeg – mind az indirekt kivéreztetés eszközei. Nem fáj hirtelen, csak tartósan emészt. Mint a szivárgó seb, amit már senki nem köt be. A templom egere akcióterv – a túlélés politikája. A „templom egere akcióterv” tehát működik. Nem papíron, hanem a valóságban. Láthatatlanul, de hatékonyan. Hiszen nem kell elvenni semmit – elég, ha nem adunk vissza semmit. A hatalom a számok nyelvén beszél, és a nép még hallgat. És közben a legidősebbek, akiknek köszönhetjük az életet és azt a rendszert, amely a túlélésükre már nem költ. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A méltóság inflációja A legfájóbb mégsem az infláció vagy az éhezés, hanem az, hogy a méltóság is inflálódott. Az a generáció, amely felépítette az országot, ma kegyben részesül, nem jogban. Közben a politikai kommunikáció tovább gyártja a díszleteket: nyugdíjprémium, Erzsébet-utalvány, egyszeri támogatás – mind olyan, mint a templomi gyertyafény: szép, de nem melegít. A társadalom elhitette magával, hogy a túlélés elég. De a túlélés nem élet, csak halasztás. És ha mindezért még hálát is várnak, az már nem gazdaságpolitika – hanem morális cinizmus. A templom egere most már nemcsak a szegénység jelképe, hanem a rendszeré is. Azé, amely tudatosan építi le a méltóságot, apránként, statisztikailag, finoman. És miközben a politikai beszéd a „nemzet családjáról” szól, a valóságban egyre több idős ember egyedül eszi a hideg levest. Az ország, amelyben egy élet munkája után a túlélés lett a jutalom, már nem keresztény, nem szociális, és nem nemzeti. Csak számító. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lázadás csendje De valami már mozog. Kezd forrongni a társadalom mélyén az a magma, ami megrepeszti majd a pökhendi cinizmus kérgét, és elementáris erővel tisztítja meg az országot a szipolytól. És ha egyszer felszínre tör, nem lesz többé templomi egér – csak ember, aki visszaveszi, ami az övé volt: az életét, a méltóságát, és a jogát arra, hogy ne féljen. Koszi Ferenc – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.09.29. 23:57

Sára Botond főispán, jogi végzettségű, két gyermekes családapa, a Fővárosi Kormányhivatal nevében eljárást indított a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Dankó utcai hajléktalanellátó intézményei ellen. Mondhatni nem új hír, hogy Iványi Gábor intézményei ellen igen kemény hadjáratokat indítanak évek óta, viszont az is kiderült már a 2024-es iskolabezárásokkal kapcsolatosan, hogy ezek jogsértőek voltak. II. Erzsébet brit királynő a Dankó utcai Oltalom Központban 1993-ban, jobbra Iványi Gáborral. Fotó: Mónos Gábor / MTI Vajon mi az, ami most a főispánt ismét támadásra késztette, s most iskola helyett, épp hajléktalan szállót akar bezáratni? Az Iványi Gábor vezette MET fenntartásában a Józsefvárosban több mint harminc éve működik a „Fűtött Utca” és az „Oltalom Hajléktalanok Központja”. Amit nyújtanak, az a hajléktalanok közül is a legrosszabb állapotban lévők számára hiánypótló elsősorban: itt a krónikus betegségekkel élő, végtaghiányos, önellátásra képtelen embereket is fogadják napi 24 órában, van folyamatos orvosi ellátás, ingyenes étkezés, tisztálkodási lehetőség. Korábban a végrehajtási kilakoltatásokat is ősszel indították be nagy erőkkel, most is az őszi „nagytakarítás” zajlik, csak emberi oldalról kérdéses az, hogy a magatehetetlen, akár végtagnélküli, fogyatékkal élő emberek hová fognak kerülni a bezárt intézményekből? Egy demokratikus jogállamban persze logikusan történnek a dolgok, az állam támogatást ad azoknak az intézményeknek, amelyeket épp Iványi Gábor egyháza igazgat. Támogatja, mentorálja, segíti. A logikus folyamat azonban itt, nálunk, a magyar kormánynak köszönhetően nem történik meg, sőt ellenkezőleg. Minden támogatást megvon, visszatart a regnáló hatalom az Iványi-vezette iskoláktól, ahol hátrányos, nehezebb sorsú gyermekeket tanítanak, hajléktalan óvodáktól, ahol a hajlék nélküli családok gyermekeit óvják-gondozzák-etetik. És most az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, a hajlék nélküli, fogyatékkal élő emberekre került a sor. A logika mentén kár is próbálkoznunk magyarázattal, mert hazug, hamis vádak illetik az intézmények vezetését, s ez alapján indít eljárásokat a főispán. Fegyveres NAV-akció Iványi Gábor Dankó utcai központjában, 2022. február 21-én – Fotó: Telex Miközben Iványi Gábor épp megköszöni a lehető legtöbb fórumon a nyugdíjasok adományát, akik a kegyet gyakorló hatalom 30 ezer forintos utalványait ajánlották föl a MET-nek, az elképesztő nehézségekkel küzdő hajléktalan szálló bezárását ígéri még az ősz végén a főispán. A pillanat, amikor bezárják az intézményt, és ott ülnek-fekszenek a láb nélküli szerencsétlen, beteg emberek a kerekesszékeikben, tudva, hogy ennyi volt, nincs tovább, mindennek vége – beég-e valakinek a szemébe, a lelkébe, a zsigereibe? Beég-e, hogy azután ezzel a bélyeggel éljék tovább a főispáni és hatalmi létet, a kényelmes, biztonságos luxust élvezve, s pökhendi kivagyisággal ne válaszoljanak majd az esetlegesen föltett kérdésekre, hogy miért? A leghitványabb ítélet ellehetetleníteni teljesen magatehetetlen, fedél nélküli honfitársainkat! De az ispánok, főispánok ideje hamarosan lejár! Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

SzóMia | 2025.09.20. 15:30

A magyar kormány családpolitikája évek óta a „nagycsaládos modell” köré épül. Az üzenet világos: minél több a gyerek, annál több a támogatás. Aki viszont „csak” egy gyereket vállalt, főként, ha negyven feletti anyáról van szó, könnyen megtapasztalja, hogy számára a rendszer nem kínál kapaszkodót. Pedig a gyerek itt van, fel kell nevelni, iskoláztatni kell, ételt kell tenni az asztalra – a kormányzati kommunikációban azonban ezek az anyák mintha nem is léteznének. Az „egygyerekes bűnösök” stigmája A családvédelmi retorika szerint az igazi anya három, négy, vagy még több gyereket szül. Az egygyerekes nőkről legfeljebb lesajnáló hangsúllyal esik szó: „miért állt meg egy után?” A valóság persze sokkal bonyolultabb. Betegség, meddőségi problémák, válás, anyagi helyzet vagy egyszerűen az életkörülményei miatt sok nőnek nem adatik meg, hogy több gyereket vállaljon. Ám az állami politika alig hagy teret ennek az élethelyzetnek. Az egygyerekes család kevesebb adókedvezményt kap, kevesebb támogatást ér el a CSOK-ban, és a lakhatási vagy oktatási támogatásokban is hátrányban van. Ha pedig az anya 40 év feletti, a rendszer végképp leírja: már nem számít célcsoportnak. Mintha az ő gyereke nem lenne ugyanolyan értékes, mint a háromgyerekes családoké. Negyven felett: a rendszer szemében „lezárt ügy” Egy negyven feletti anya gyakran még kisiskolást nevel, miközben próbál talpon maradni a munka világában. Azonban a kormányzati intézkedések már nem számolnak vele. A családi otthonteremtési kedvezmény felső korhatárhoz kötött, a támogatások és ösztönzők többsége a fiatal, többgyerekes házaspárokat célozza. A társadalom így azt üzeni: „túl későn szültél, már nem férsz bele a modellbe.” Pedig egy tizenéves gyereket nevelni 45 évesen éppolyan kihívás, mint 25 évesen. A különbség csak annyi, hogy ekkorra már sok nőnek kifáradt a munkaerőpiaci tartaléka, és sokszor egyedül kell helytállnia. Ötven felett: a munkaadók radarján kívül Hatalmas probléma, hogy a munkaerőpiacon az 50 feletti nők szinte láthatatlanok. A statisztikák szerint ebben a korosztályban drámaian csökken a foglalkoztatottság: a munkaadók nem szívesen alkalmaznak középkorú nőket. Miért is? Időzsonglőrök vagyunk, és terhelhető projektmenedzserek. Az indokok ismerősek: „nem elég rugalmas”, „nem ért a digitális technológiához”, „hamarosan nyugdíjba megy.” Ezek a sztereotípiák azonban sokszor nem igazak. Rengeteg ötvenes nő naprakész tudással, felelősségtudattal és munkabírással rendelkezik, mégis a fiatalabb munkaerőt részesítik előnyben – sokszor kevesebb tapasztalattal is. A probléma így kettős: a kormány nagycsaládos retorikája kizárja az egygyerekes anyákat, a munkaadók pedig az ötven feletti nőket. Ez az a csoport, amelynek egyszerre kell helytállnia a családban és a munka világában, de minden oldalról falakba ütközik. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI A társadalmi következmények Ez nem csak egyéni tragédiák sorozata, hanem teljes társadalmi probléma. Az egygyerekes anyák gyakran sodródnak a létbizonytalanságba: kevesebb a támogatás, az árak az egekben, miközben a munkahelyi lehetőségek beszűkülnek, az anyagi megbecsülés a padlón. Országos probléma, hogy ezek a nők kiszorulnak a munkaerőpiacról, alacsonyabb jövedelmű munkákat kénytelenek elvállalni, vagy részmunkaidőben vegetálnak. Ez a helyzet pedig nemcsak őket, hanem a gyerekeiket is hátrányba hozza: kevesebb jut oktatásra, kevesebb jut a jövő megalapozására. A politika felelőssége A Fidesz évek óta hirdeti: „családbarát kormány vagyunk.” De vajon családbarát-e az a politika, amely figyelmen kívül hagyja az egygyerekes anyák tízezreit? Lehet-e családbarátnak nevezni azt a rendszert, amelyben egy 45 éves anya gyereke kevesebbet ér, mint a szomszédé, mert ott három született? És mi a helyzet az ötven feletti nőkkel? A kormány gyakran beszél a munkaerőpiaci hiányról, a gazdaság pörgéséről, de vajon miért nem védi meg azokat, akik évtizedek óta dolgoznak, adót fizetnek, és most is szeretnének aktívak maradni? Mi lehetne a megoldás? Egy valóban igazságos családpolitikának nem a gyerekek számát kellene előtérbe helyeznie, hanem azt, hogy minden gyerek ugyanolyan érték. Az egygyerekes anya gyereke is jövőbeli adófizető, orvos, tanár vagy mérnök lehet – ugyanúgy, mint a nagycsaládosok gyermekei. A munkaerőpiacon pedig szemléletváltásra volna szükség. Az 50 feletti nőket nem teherként, hanem erőforrásként kellene látni. Szakmai tapasztalatuk, lojalitásuk, élettapasztalatuk pótolhatatlan érték. A digitalizációra való hivatkozás nem kifogás: tanulni, fejlődni ebben a korban is lehet – sokszor gyorsabban, mint gondolnánk. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI Láthatatlanok helyett láthatóak A Fidesz politikája és a munkaadók gyakorlata együtt azt üzeni: „ha egy gyereket szültél, nem számítasz. Ha 50 fölött vagy, nem létezel.” Ez azonban nemcsak igazságtalan, hanem rövidlátó is. Egy társadalom nem engedheti meg magának, hogy anyák és nők tízezreit taszítsa láthatatlanságba. Az igazi családbarát politika ott kezdődik, ahol minden gyerek számít – és minden nőnek van helye a munka világában, életkorától függetlenül. SzóMia – Vezetőkép: ÍgyÉlünk grafika – AI