dr. Zeke László | 08.17. 12:14

Tőlem ügyvédtől talán szokatlan, de mégis kimondom ezt a „törvényt”: A hülyeséget nem kell végrehajtani! Akkor sem, ha törvény írja elő.A KRÉTA okosabb, mint a jogszabály?Lehet azt jogszabályba foglalni, hogy a KRÉTA rendszerben tökéletes pontossággal meglévő bizonyítványokat a tanárok kézzel írják át egy elavult nyomtatványba, áthuzigálva a nyomtatványon a helytelen tantárgy elnevezéseket; mindezt hőségriadó idején, a légkondicionálás nélküli iskolaépületben, de megkövetelni ezt a tanároktól nem kell! Normális ember ilyenkor azt kéri, hogy nyomtassák ki a bizonyítványt a KRÉTA rendszerből, ahogy ezt ma már az elsős kisdiákok esetében lehetővé teszi a törvény. A hülyeség attól hülyeség, hogy amilyen hamar csak lehet meg kelljen azt szüntetni, nem azt, hogy fokozatosan, „felmenő rendszerben” kelljen azt kivezetni. Hőségriadóban miért kell a tanárnak aszalódnia?Lehet III. fokú hőségriadó idején ragaszkodni ahhoz, hogy otthoni munkavégzést csak akkor lehet elrendelni, ha hideg van és nincs fűtés, de amikor iszonyú meleg van és nincs légkondicionálás, akkor viszont nem írja elő a jogszabály, de normális munkáltató nem követeli meg például egy pedagógustól nyári szünet idején, az évzárót követően, amikor már se gyerek, se feladat nincs, hogy bemenjen a felforrósodott épületbe aszalódni. Normális esetben nem kell ehhez kormányzati biztatás (mint ahogy ez most hála Istennek megtörtént), hanem egy gondolkodó igazgató azt, hogy értelmetlen dolog az efféle „munkavégzés” magtól is könnyen beláthatja.A gyanú nem gyógyít, az orvos viszont igenLehet felfüggeszteni a munkavégzését azoknak az orvosoknak, akik orvoslátogatókkal kötöttek szerződést az általuk felírt gyógyszerek piackutatási adatairól, lehet őket korrupcióval gyanúsítani emiatt, de amíg bűnösségük be nem bizonyosodik, megilletné őket az ártatlanság védelme. Ha előírja a jogszabály, hogy ők nem gyógyíthatnak betegeket, akkor az ártatlanság vélelmének semmibevétele egyben a betegek semmibevételét is jelenti. Normális esetben a munkáltató a gyógyulásra vágyó, akár az életüket féltő súlyos betegek és hozzátartozóik érdekét szem előtt tartva hagyja ezeket az orvosokat gyógyítani, műteni, hivatásukat gyakorolni, legalább addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy korruptak-e, avagy sem. Egy értelmetlen (és szerintem súlyosan alapjogot: az ártatlanság vélelmét sértő) jogszabályt nem kell végrehajtani, mert a betegellátási érdek (az emberélet tisztelete) messze megelőzi a jogkövetés kényszere. Polgármesteri béremelés népharag idején?Lehet hivatkozni egy 8 %-os költségvetési hiány elébe néző kormányzat elvárásaival szemben, hogy egy korábbi jogszabályi előírás szerint emelni kell a polgármesterek, alpolgármesterek fizetését, de látva, hogy például Debrecenben csúfos vereséget szenvedtek az országgyűlési választáson induló fideszes alpolgármesterek, elemi erejű tiltakozás van kibontakozóban a cívis polgárok nyakára hozott, környezetszennyező akkumulátoripari gyárak miatt, látható, hogy ez bizony hülyeség! Nem kell bőszíteni a népet az efféle előterjesztésekkel. Azt kell csinálni, mint Polgár önkormányzata, ahol a testület eleve megtagadta ennek a jogszabálynak a teljesítését. (Micsoda beszédes helységnév: „Polgár”!) A törvény nem mentség a józan ész hiányáraTudnunk kell ugyanis, hogy nem attól válik valami „igazolttá”, hogy módunkban áll, esetleg elvileg kötelező azt megtennünk. A hülyeség, vagy akár az erkölcstelenség alól ugyanis az nem ad felmentést, hogy módunkban áll (esetleg kötelező) azt megtennünk, akkor sem, ha ez adott esetben jogszabályból ered. Mert tudjuk, hogy bár a jog – elvileg – az „erkölcs minimuma”, de a jogot emberek (néha gyarló, felelőtlen, figyelmetlen, ne adj' Isten gonosz) emberek alkotják. Az igazság pillanatainak ítélőszéke előtt nem szokott bejönni az a védekezés, ami jogszabályokra, „kötelező” parancsokra hivatkozik. (Aki nem hiszi, tanulmányozza a nürnbergi 22 perének iratait!) A jogszabály nem szentírás A jogszabály szövege ebben a hülyeség tekintetében nem szent. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy kellene mindet tisztelnünk, mint például Shakespeare sorait, amihez szentségtörés hozzányúlni. Aki nem hiszi, az gondoljon a Numerus Claususra, a Benes-dekrétumokra – hogy ennél sarkosabb példákat ne hozzak –, és (mielőtt szent áhítattal csüggne egyik-másik jogszabály szövegén) nézze meg alaposan azok arcát, akik azt hozták és közben hallgassa meg a Belga zenekar „Az a baj” című dalát, különösen azt a sort, hogy „az arca a baj, az arc a baj”! dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nagy László | 08.01. 14:04

Ruff Bálint miniszter pár napja egy interjúban ezt mondta: „A kormányzásnak más célja nem volt, mint hogy bizonyos körök, érdekcsoportok egyre jobban gazdagodjanak.” Mindez azonban tovább zajlik a Fideszes polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel teli önkormányzatokban.Az a kérdés, hogy még meddig? Idézet a 2026.04.09-én megjelent írásunkból: Három választásra kell készülnie a Tisza mozgalomnak."Második választás:az összes olyan önkormányzatnál kiírásra kerülő időközi választás, ahol a kormányváltás után a polgármester és/vagy a teljes helyhatósági képviselő-testület nem vállalja az önkormányzati ciklus további részét 2029-ig.A szavazat ára című film bemutatja, hogy a jelenlegi hatalom "emberei" a megfélemlítéssel, a mélyszegénység kihasználásával hogyan élnek vissza a közhatalom különböző szintjein "működő" közhivatalokkal.Indoklás:A kormányváltás után az új kormány döntéseinek végrehajtása támogatható – illetve szabotálható – az önkormányzatok részéről.Együttműködő önkormányzatok nélkül nincs esély megtartani a választópolgárok bizalmát és támogatását, ami elhozza a valódi rendszerváltást, kormányváltást.Tehát, minden olyan önkormányzatban, ahol a helyi Tiszások azt tapasztalják, hogy a helyhatósági képviselő-testület tagjai továbbra is a korábbi politikai rendszert (igen, a NER-t és a helyi gazdasági "köröket") kívánják "szolgálni": a helyi önkormányzati képviselői visszalépéseket, lemondásokat nyomásgyakorlással kell elérni s ezekből a helyzetekből gyakran időközi helyhatósági választások lesznek.Erre is készülni kell, mert ezek a helyzetek sok OEVK-ben előfordulhatnak, és gyakran ki is kell "erőltetniük" a változásokat a helyi Tiszásoknak ahhoz, hogy az új kormány felé megteremtett közbizalom fenntartható maradjon.Lássa meg azt a lehetőséget mindenki, hogy a sikeres országgyűlési kampány után azonnal neki kell állni a helyhatóságok átalakításának. Lássa meg mindenki azt a lehetőséget, hogy sok-sok "Fidesz-hű" önkormányzati képviselő le fog mondani, mert nem fogja vállalni azt a helyi társadalmi nyomást, amelyet egy kormányváltás automatikusan a felszínre hoz helyi szinten."Ezek az állítások „kemény” véleménynek számítottak akkor, a parlamenti választás előtt pár nappal. Az április 12-i választási „földindulás” után továbbra is érvényesek a fenti megállítások.Az új kormány május 09-én alakult meg. A minisztériumok még ma sem álltak fel teljesen. Az eddigi döntések egy része a szimbolikus politikai térben lévő problémákra fókuszáltak (teljesen jogosan!), a döntések másik része az ország Alaptörvényét módosította. Emellett folyamatosan újabb és újabb szakterületeken módosulnak a jogszabályok. A közösségi médiában, a sajtóban azonban folyamatosan jelennek meg szakmai szervezetek, szakemberek írásai arról, hogy gyakran sok évtizedes kipróbált tapasztalataikra nincs szükség ebben az országban, mert még választ sem kapnak a szakterületüket irányítóktól megalapozott felvetéseikre. Vajon egy-egy témában mennyi „elitünk” van? Megengedhetjük-e magunknak, hogy a társadalomból érkező szakmai támogatásokkal így bánjon a mindenkori magyar kormány? Ennyire gazdagok vagyunk?Türelmesen várakozik a társadalom?Eközben megnyitottak az OEVK-ban az országgyűlési képviselők helyi irodái és néhány munkatárssal kiegészülve a megválasztott képviselők megpróbálják a választópolgároktól a helyi problémákat megismerni.Vajon ezeknek a problémáknak a megoldásban nagyrészben nem a fent említett szakemberekre kellene támaszkodnia a megválasztott képviselőnek és a jelölő szervezetének? Vajon a folyamatosan kollaboráló és helyezkedő/dörgölőző helyi „hatalmasságok” szirén hangjait kell-e meghallgatnia a képviselőnek vagy inkább a saját önkénteseinket, szigettagjainkat és önzetlen támogatóinkat kellene meghallgatnia, akik elkötelezettségéről már megbizonyosodhatott? Sem a választójogi törvény, sem az önkormányzati törvény még nem változott meg. Mivel TISZA Párt vezetése még nem hozott döntést az önkormányzati rendszer átalakításáról, illetve a választójogi törvény módosításáról (van sürgősebb és sajnos súlyosabb megoldásra váró probléma az országban, nem is kevés...), ezért MÉG NEM KEZDŐDTEK MEG TÖMEGESEN helyi Tisza-s csoportok által szervezett önkormányzati személycserék. Sőt! Megtudtuk, hogy nincs napirenden az országos helyhatósági választások kiírása sem (tehát marad a 2029-es következő önkormányzati választás), MERT NINCS ELEGENDŐ SZÁMÚ ÉS MEGFELELŐ FELKÉSZÜLTSÉGŰ jelöltje helyben a Tisza Pártnak. Valóban nincs, s nem is várható el, hogy legyen egy 2,5 éves politikai mozgalomtól (ennek a helyzetnek az esetleges 'feloldása' nem célja ennek a cikknek). Mit látunk eközben a Fidesz-Kdnp-nél?A hibáikkal való teljes szembenézés hiányát is láthatjuk. Mi következik ebből? A Tisza láthatóan képtelen tovább vinni a rendszerváltást helyi szinten, mert jelenleg nincs elég megbízható és alkalmas önkormányzati képviselő jelöltje. Az kell, hogy a feladatuk legyen, hogy az új választójogi törvény és az önkormányzati rendszer átalakítása után egy 2029-es országos helyhatósági választásra az összes településen felkészült, saját képviselő jelölteket tudjanak a választók elé állítani. A fentiek ellenére már elég sok változás volt az önkormányzatokban. Érdemes az AI segítségével készíteni egy 'adatgyűjtést', amely megmutatja, hogy 2026.04.12. után hol és milyen változások voltak az ország különböző részein az önkormányzati testületekben. Mi lesz itt, ha elkezdődik a rendszer tényleges átalakítása? Mennyi önkormányzati képviselő fog 'cserét' kérni, mert nem vállalja az új kormányzati hatalommal az együttműködést 2029-ig? S vajon kik fogják felkészíteni a Tisza-s önkormányzati jelölteket egy-egy időközi választásra? Vajon tévesen láttuk-e a jövőt 04.12-én?Azt a jövőt, ami sok településen már a JELEN.Ezeken a kérdéseken kívül két olyan állítás is érvényes, amit figyelembe kell venni. 1. A választópolgárok a lakóhelyükön is látni akarják, hogy elindult a rendszerváltás. Ott ahol ők élnek, azokban az ügyekben, amelyek nekik fontosak! 2. Addig amíg a korábbi NER-hez köthető „figurák” vannak ugyan azokban a helyi pozíciókban (politikai, gazdasági és civil vezetői pozíciókban), mint eddig: a választópolgárokban egyre inkább erősödhet az az érzés, hogy nem történt semmi, csak a 'urak' helyett más 'urak' kerültek 'fent' pozíciókba, azonban ahol ő, mint választópolgár él, nem történik semmi. Már csak az NKA-s botrányból is látható, hogy a NER által korábban támogatott a civil szektorban működő egyesületek, alapítványok, egyéb szerveződések vezetői jelentős részben ma is a korábbi politikai hatalomnak a lekötelezettjei. * Vajon meddig működhetnek az OEVK-ként 100-100 millió Forintot egymás között szétosztó, gyakran „álcivil” szervezetek a településeken? * Vajon mikorra tudnak ellensúlyt képezni ezekkel szemben a helyi társadalomban a fogyatkozó számú Tisza-szigettagok és önkéntesek? * Vajon mikorra fogja eldönteni a Tisza Párt, hogy mit is szeretne csinálni az utóbbi 20-25 év legsikeresebb politikai innovációjaként létrejött Tisza-sziget mozgalommal? * Vajon mikor folytatja tovább a magyar társadalom a saját maga ön(meg)szervezését a pártpolitika, a közjogi rendszerek vitái és a korábban megismert demokrácia technikák kudarcain túl? * Vajon mikor lesz konstruktívan együttműködő és felelősséggel közösen építkező partnere egymásnak a társadalom és az aktuális hatalmat gyakorló politikai elit? * Mi lesz ezekre a TISZA Párt válasza? Ugyanis, ha vannak okok arra, hogy miért csökkenhetne a TISZA Párt soha nem látott népszerűsége és támogatottsága: akkor a fentebb vázolt helyzetekre adott téves válaszok ezeket az okokat hozhatják a felszínre. Talán érdemes lenne még most elgondolkodni... Nagy László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 07.21. 16:06

2026. július 13-án, hétfőn Gulyás Gergely a FIDESZ parlamenti frakcióvezetői tisztségéről lemondott. A lemondást sokan, sokféleképpen értékelik. Van olyan, aki a FIDESZ végleges erodálását vetíti előre, de van olyan is, aki csak simán megdöbbent. Magyar Péter miniszterelnök pedig úgy értékelte a helyzetet, hogy Gulyás Gergely „mától szabad ember”. Majd következett Szijjártó Péter lelépése!Gulyás Gergely bejelentése, majd befutott Szijjártó Péteré is2026. július 13-án, Gulyás Gergely bejelentette, hogy a FIDESZ parlamenti frakcióvezetői tisztségéről lemond. Gulyás Gergely, az ATV egyenes beszéd című műsorában részletesen beszélt a lemondása okairól. Kiemelte, hogy most egy olyan alkotmánymódosítást fogad el az Országgyűlés, ami ellen tiltakozni kell. Megjegyezte, hogy olyan határokat lép át a Tisza-kormány, amit eddig még senki. Persze azt is rögzítette, hogy tudja, „ma sokan úgy gondolják, hogy az a FIDESZ beszél, ami 16 évig ezt és ezt tette”, viszont gyorsan hozzá is fűzte, hogy a mostani az, 1990 óta példátlan. A passzív választójogának a megvonásával is problémája volt. Azaz azzal, hogy a következő ciklusban már nem lehet országgyűlési képviselő, így véleménye szerint jobb, ha olyan frakcióvezető van, aki 2030-ban az országgyűlési választásokon választható. Gulyás említést tett arról is, hogy a frakciónak jelezte a lemondási szándékát, amely egyébként azt nem támogatta. A lényeg, hogy Gulyás lemondott. Szijjártó Péter, két nappal Gulyás bejelentését követően, maga is megtette a sajátját. Facebook posztjában a parlamenti mandátumról történő lemondás okaként azt jelölte meg, hogy egy rendkívül megtisztelő ajánlatot kapott a világgazdaság egyik meghatározó vállalatától egy nemzetközi pozíció betöltésére. Ez a vállalat nem más, mint – a magyar adófizetői pénzből tízmilliárdokkal megtámogatott – kínai BYD, amelynek érdekében nem mellesleg Szijjártó, még külügyér idejében komoly lobbizott is.Gulyás legalább próbált valamiféle – nyilván butaság, de szerinte értelmes – magyarázatot adni a döntéséhez, Szijjártó viszont meg se próbálta. Szijjártó, a haza szolgálata helyett egy kínai cég ajánlatát fogadta el. Ez azért elgondolkodtató, abból a szempontból is, hogy az eddigi „szuvenerista” felfogás hogyan változhatott meg ilyen hamar?Reakciók a bejelentésekre Orbán Viktor tudomásul vette Gulyás Gergely lemondását. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Kabinetiroda volt helyettes államtitkára, jelenleg Orbán Viktor sajtófőnöke (és kólásdobozának őrzője) megdöbbenéssel és erős ellenérzésekkel értesült Gulyás lemondásáról. Puzsér Róbert szerint „Nyilvánvaló, hogy Gulyás Gergely távozását nem Orbán határozta el, mert már nincs hatalma a Fidesz frakcióvezetőjének a személyéről dönteni. ….. Az elbomlás ténye a Napnál világosabb, a következő hónapokban a fideszes politikai tömb rohamos széthullása várható”. Magyar Péter miniszterelnök egyenesen úgy értékelte a helyzetet, hogy Gulyás Gergely „mától szabad ember”. Szijjártó Péter bejelentését Orbán Viktor, volt miniszterelnök nagy örömmel vette tudomásul. Ezzel ellentétben Orbán Anita külügyminiszter „példanélkülinek” értékelte Szijjártó döntését. Magyar Péter miniszterelnök, bővebben és keményebben fogalmazva fejtette ki a véleményét Szijjártó esetéről, valamint a FIDESZ széteséséről.A miniszterelnök a Kínai Kommunista Pártra, a FIDESZ-re, mint az állampárt totális szétesésére, Szijjártó Péter árulására, a maffia tagjainak menekülésére tett utalásokat a véleményében. Ezekből a nyilatkozatokból az látható, hogy Orbán Viktor, Szijjártó kapcsán diszhimnuszt zeng, de a mai napig sem hajlandó észrevenni semmit sem a valóságból.A lényeg, hogy…Gulyás Gergely és Szijjártó Péter maguk is, mint képviselők, mint miniszterek a FIDESZ-KDNP 16 éves uralma alatt hathatósan közreműködtek a jogállam lebontásában. Azaz a gránitszilárdságúnak hívott Alaptörvény megalkotásában, és politikai haszonból történő - szinte – évenkénti módosításában. Gulyás és Szijjártó részesei voltak a pártkatonák „székbe” ültetésében (Sulyok Tamás, Polt Péter, stb.), a közigazgatás politikai irányítás alá vonásában, a bíróságok és bírák politikai sarcolásában, valamint a gyűlölet és a félelem (Soros, Brüsszel, háború, stb.) elterjesztésében, illetve keltésében. Az oligarcha rendszer kiépítéséről már nem is beszélve. Meg kell azt is jegyezni, hogy Gulyás az általa tartott kormányinfókon sem tudott kilépni az állampárti módszerek rendszerszintű alkalmazásából, többek között a sajtó munkájának az akadályozásából. Tehát nem nehéz megállapítani, hogy a sajtószabadság jelentős csorbulásában Gulyás is komoly szerepet játszott. Szembe jött a valóságÁprilis 12-e megváltoztatott mindent. Az emberek - persze lássuk be nem véletlen - nemet mondtak a FIDESZ-KDNP kormányra. A FIDESZ-KDNP vereségét követő roncsderbi, azaz, hogy ki veszi fel a mandátumát és ki nem, szürreális élmény volt (részletek: ITT, ITT, ITT). Az új országgyűlés, május 9-ei megalakulását követően - a népakaratnak megfelelően - várható volt, hogy a TISZA kormány és a TISZA Párt képviselői nem fogják kihagyni azt a lehetőséget, hogy szembesítsék a FIDESZ és a KDNP megmaradt csekély számú képviselőit az országunkkal szemben elkövetett bűneikkel. Nyilván ennek maga Gulyás és Szijjártó is a „célpontjai” voltak. Gulyás látható módon nem igazán tudta felvenni a tempót, Szijjártó meg nem is igazán akarta, mivel ritka „vendég” volt a parlamentben. Tulajdonképpen Gulyás a frakcióvezetői posztról történő lemondásával azt jelzi, hogy nem akar „boxzsák” lenni, mivel tisztában van vele, hogy ez az utolsó ciklusa, amit a parlamentben tölthet. Szijjártó pedig még arra sem képes, hogy a választóit képviselje a parlamentben, helyette inkább gyáván elfut, egyébként pont úgy, mint Orbán, Kövér, vagy éppen Semjén. Nyilván, az előbb említettek számára is tiszta a kép! Az Alaptörvény módosításán túl (amely többek között megszabadítja az országot Sulyok Tamás köztársasági elnöktől, vagy éppen Polt Pétertől, Hende Csabától), már tisztában vannak azzal is, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Ez pedig azt vetíti előre, hogy Orbánnak és kiszolgálóinak nem igazán van esélye visszatérni a politika színpadára. Gyakorlatilag ez utóbbi viszont már azt is mutatja, hogy Orbán szava nem sokat számít/fog számítani, így már Gulyás és Szijjártó is azt érezhette, hogy gond nélkül ellentmondhat a „főninek”. A FIDESZ, igaz még nincs a gödör alján, de tényleg lejtőn van! Ezt még tetézi Ferencz Orsolya, volt FIDESZ–es országgyűlési képviselő, egykori űrbiztos is, aki gyakorlatilag egy új párt létrehozását lebegtette meg. Gulyás tehát részben, Szijjártó pedig egészében feladta! Egyébiránt ez nem akkora baj, csak – nem - kicsit későn jött el ez a pillanat. Tudatosítani kell, hogy a hatalomnak mindig a közösséget kell szolgálnia! Így remélhetőleg a FIDESZ-KDNP által romhalmazzá tett országunk mielőbb újra felépülhet és élhetővé, működővé válhat. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nótárius | 08.31. 20:34

Ezen a nyáron már kétszer kúszott fel folyamatosan a napi csúcshőmérséklet 40°C fölé. Nemcsak néhány napra, hanem lassan hetekre is. Pusztít az aszály. A mezőgazdasági növénytermesztéssel foglalkozó gazdák iszonyú kárt szenvednek el. De nem kíméli az infrastruktúrát és persze az élővilágot velünk emberekkel együtt. A két legnagyobb folyónkon, a Duna és a Tisza magyarországi alsó szakaszain szinte csak csordogál a folyó. Akadozik az áruszállítás is. Néhány centiméter hiányzott ahhoz, hogy a több mint negyven éve üzemelő Paksi Atomerőmű még üzemben lévő utolsó reaktorblokkját is leállítsák. Szerencsére erre nem volt szükség a gyors intézkedés - a fenékküszöb megépítése - miatt. A probléma évtizedekkel ezelőtt kezdődött * 2003: országos hőség és súlyos csapadékhiány, amely óriási mezőgazdasági kárt okozott. * 2011: az évtized egyik legszárazabb éve, rendkívül alacsony nyári csapadékösszegekkel. * 2021–2022: történelmi mértékű aszály, amely kiszárította a talaj mélyebb rétegeit és súlyosan érintette az Alföldet. Agrárszakemberek szerint a Dél-Alföldről úgy 200 mm víz hiányzik a termőföldből. Mintegy 70 cm-nél kezdődik a nedvesség, felette csont száraz a talaj. * 2025: az elmúlt 125 év egyik legszárazabb júniusát és jelentős nyári csapadékhiányt hozta. Klímaváltozási trendek: * Hőmérséklet: a nyári középhőmérséklet folyamatosan emelkedik, a normál értékek felett alakulva. * Csapadékeloszlás: kevesebbszer esik, de egy alkalommal nagyobb mennyiség ("özönvízszerű" esők), ami nem tud elegendően beszivárogni a talajba. * Időtartam: a nyári időszak hossza napokkal kitolódott az elmúlt évtizedekben, fokozva a párolgást és a kiszáradás kockázatát. A felsorolásból is kitűnik, hogy az aszály évről-évre súlyosbodott.Hogyan változott az öntözött mezőgazdasági területek aránya?Az 1970-es évek elején Magyarországon az öntözésre berendezett és kiépített mezőgazdasági terület nagysága nagyjából 350 000 – 400 000 hektár körül alakult, míg a ténylegesen megöntözött terület az évtized folyamán ennél alacsonyabb, 100 000 és 200 000 hektár között mozgott. Főbb adatok és tényekKiépített öntözési kapacitás: csaknem 350–450 ezer hektár az 1970-es évek közepére a főcsatornák és vízlépcsők fejlesztésével. Ténylegesen öntözött terület: az időjárástól és az aszályoktól függően általában 100 ezer hektár körüli vagy azt meghaladó terület. Főbb fejlesztésekA tiszalöki és a kiskörei vízlépcső, valamint a Keleti- és Nyugati-főcsatornák.1980 körül a magyar mezőgazdaság nagyjából 120–134 ezer hektár (vagy vízjogi engedéllyel és kapacitással majdnem 200–230 ezer hektár) mezőgazdasági területet volt képes öntözni, míg az infrastruktúra és a tervek szerint tágabb értelemben akár 300–500 ezer hektár körüli potenciális vagy részben előkészített terület is szóba jöhetett. 1980-ban kb. 134 ezer hektár volt a megöntözött földterület nagysága, amelyből csak az Alföldön körülbelül 133,6 ezer hektár helyezkedett el. Kapacitás és keretek: A korabeli vízgazdálkodási felmérések alapján a kialakított nagyüzemi (termelőszövetkezeti és állami gazdasági) öntözőberendezések és csatornák elméleti kerete ennél magasabb, nagyjából 200–230 ezer hektáros vízjogi engedéllyel rendelkező potenciált mutatott, noha a tényleges használat az aktuális csapadéktól és évjárattól függött. Az öntözött mezőgazdasági területek változása: * Magyarországon 1990-ben a mezőgazdaság csaknem 216,9 ezer hektár ténylegesen megöntözött területet, míg a vízjogilag engedélyezett (vagyis öntözésre alkalmas és előkészített) terület nagysága megközelítőleg 345,2 ezer hektár volt. * A magyar mezőgazdaság 2006-ban csaknem 68 ezer hektár (67,7–68 ezer hektár közötti) mezőgazdasági területet öntözött meg a Központi Statisztikai Hivatal adatsorai szerint. Ez az akkori teljes mezőgazdasági területnek mindössze nagyjából 1,3–1,4%-a volt. 2006-ban a ténylegesen öntözött terület: 68 ezer hektár volt. * A magyar mezőgazdaság 2010-ben 169 ezer hektár vízjogilag engedélyezett, öntözhető területet tudott ellátni, míg a ténylegesen megöntözött terület csupán 44,9 ezer hektár volt. Ennek oka a rendkívül csapadékos időjárás volt. * Elérkeztünk a 2025-ös évhez. A magyar mezőgazdaságban az öntözött terület nagysága 100-120 ezer hektár. (A ténylegesen öntözés alá vont területről nem találtam adatot. A KSH-nál találtam egy olyan adatot, mely szerint 2023-ról 2024 évre az öntözött területek aránya 2,6%-kal nőtt.) Az összeállításból is jól látszik, hogy míg a 70-es években 350-400 ezer hektárt is lehetett volna öntözni szükség esetén, ez a terület mára kevesebb, mint a felére csökkent. (Forrás: KSH)Most akkor járjunk utána, hogy az elmúlt bő három évtizedben mi vezetett az ország déli részének és a homokhátságnak a kiszáradásához.A felelősség elsősorban a soron következő kormányok, az Antall-kormánytól az ötödik FIDESZ-kormányig terjed. Természetesen a FIDESZ-kormányokat terheli leginkább a felelősség, mivel folyamatosan 16 éven keresztül hatalomban voltak, de ennek ellenére nem tettek szinte semmit hazánk vízmegtartó képességének növelésére. Ezt egy parlamenti bizottsági ülésen Lázár János akkori ÉKM miniszter is elismerte, hogy a Dunán minden képen kellett volna duzzasztógátakat és víztározókat építeni. (Erről itt olvashatsz.)Néhány adalék ahhoz, hogy mekkora a vízhiány Magyarországon: * A HungaroMet mérései szerint jelenleg olyan súlyos az aszályhelyzet Magyarországon, hogy a talaj felső fél méteres rétegének nedvességtartalma az Alföldön, a Mezőföldön és a Kisalföld jelentős részén a 20 százalékot sem éri el a növények számára hasznosítható víztartalom arányában, de a felső egy méteres réteg nedvességtartalma is hasonlóan csekély, 30 százalék alatt van. * A vízügyi statisztikák szerint 2021 januárja óta hét Balatonnak megfelelő mennyiségű víz tűnt el a magyarországi talajokból, aminek pótlása a vízügyi szakemberek szerint a korábbi módszerekkel lehetetlen feladat. A Válasz Online nemrég mutatta be azt a tanulmányt, ami arra jutott, hogy az Alföld nagy részén fel kell hagyni a szántóföldi növénytermesztéssel. Lázár János is elismerte: „Az az őrültség, hogy kiengedjük az édesvizet, sokkal többet, mint ami az országba bejön, ez egy tarthatatlan dolog, és a kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt. Csak árvízvédelmi tározók vannak, amelyek vízvisszatartásra, az ön által képviselt felfogásban teljesen alkalmatlanok. Egy balatonnyi édesvíz megy ki úgy az országból, hogy Afrikában ölik az emberek egymást ezért az édesvízért. Ebben mind korrekt az ön állítása, és ebben nincs a kormánynak egy konzekvens vidékfejlesztési, agráripari szempontokat figyelembe vevő, végig vitt döntése, és ezzel adós mindenki. De attól, hogy erről valaki sokat tud beszélni, még semmi nem történik, látható az én példámból is. A józan paraszti ésszel: homokba vizet vezetni - nem lesz belőle semmi” – mondta Lázár tavaly decemberben. Szerinte a kérdést egy olyan vidékfejlesztési minisztériummal lehetett volna megoldani, amiben benne van a vízgazdálkodás, benne van az élelmiszeripar, és benne van a teljes agrárportfólió, akkor lehet szegmentálni, és akkor lehet különböző megoldásokat alkalmazni.” (A teljes vitát Lázár János és Keresztes László Lóránt között Itt nézheted meg.) A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet bezárásaA FIDESZ kormány 2012-ben végleg bezárta a 240 főt foglalkoztató Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. (VITUKI)A VITUKI munkatársai szisztematikusan kutatták a vízkészletek mennyiségét, minőségét, s ezekre a pontos mérésekre hivatkozva tudták pl. leállíttatni a bauxitbányászatot és stabilizálni, megvédeni a Hévízi-tó forráshozamát. Miért is kellett megszűntetni a VITUKI-t? Azért, mert az igen értékes terület a NER fejlesztési tervek látókörébe került. Itt épült fel később 250 milliárd forintért a Nemzeti Atlétikai Központ. Víz és zöld helyett ismét beton. 2012-ben, amikor a klímaváltozás, a globális felmelegedés és a vízhiány miatti aggodalmak már világszerte a legfontosabb kérdések közé tartoztak, a NER rezsim jogutód nélkül megszüntette az ország egyetlen Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetét. A dolgozókat ebocsátották. Az elhagyott épület még 8 évig ott állt üresen. A volt VITUKI-toronyházat végül 2020. decemberében felrobbantották, majd a földdel tették egyenlővé. A helyén épült meg az atlétikai stadion. A környezetvédelem „kivégzése”A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2002 és 2010 között működött. Feladata a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízgazdálkodás országos szintű szakmai irányítása volt. Orbán megszüntette a minisztériumot. A minisztérium dolgozóit az Agrárminisztérium vette át. Majd elérkezett 2018. novembere. Az Orbán-kormány egyik nagy ellenségét, a természetvédelmet fejezte le. (A másik ellenség a műemlékvédelem volt.)Az Agrárminisztériumból majd' 340 szakembert rúgtak ki, és valahogy a természetvédelmi területről kellett elbocsátani ennyi szakembert. Miért is? Mer Orbánt és a NERT nem érdekelte a környezet-, és természetvédelem. Azóta a környezetvédelmi jogszabályokat is „legyengítették”, hogy a környezetszennyező akkumulátorgyárak zavartalanul működhessenek. A természetkárosító tevékenységüket szinte büntetlenül folytathassák. (A környezetszennyező akkumulátorgyárakról Itt, Itt és Itt olvashatsz bővebben.) 2018. november 6-án 10 óra körül a kormányablakon keresztül értesítették az érintetteket, hogy az Agrárminisztérium természetvédelmi szakfőosztályainak majd felét minden szakmai értelem nélkül kirúgták. A kormány által kommunikált 10 százalék körüli leépítés helyett 44 százalékot rúgtak ki. Szinte kivétel nélkül 14-18 éve ott dolgozó, egyedülálló szakmai és közigazgatási tudással és kapcsolati rendszerrel rendelkező, elhivatott, munkatársat tettek lapátra a közigazgatás modernizációjára hivatkozva. Szinte semmilyen szociális szempont (családanyák, gyereküket egyedül nevelők vagy gyeses álláson lévők stb.) nem számított. Gyakorlatilag az állami természetvédelmet, – ami alá az összes nemzeti park igazgatóság, az össze természetvédelmi tevékenység stb. tartozik – szó szerint lefejezték. (Erről Itt olvashatsz bővebben.) Az évről-évre egyre aggasztóbb vízhiány nem érte el a FIDESZ-kormány ingerküszöbét, pedig a vízügyi szakemberek folyamatosan felhívták erre a problémára a figyelmet.Ugyan 2014-ben 820 millió köbméternyi víztározói kapacitás volt előkészítve, de ennek csak töredékét valósították meg Orbán Viktorék 12 év alatt. A 2017-ben elfogadott Nemzeti Vízstratégia vitaanyagában vették számba azokat a lehetséges vízvisszatartási fejlesztéseket, amelyekhez vagy tanulmány, vagy terv készült. A dokumentum hangsúlyozta az aszály miatti vízvisszatartás fontosságát, ennek ellenére az eltelt több mint 10 év alatt 230 millió köbméternyi tározói kapacitás készült el, beleszámítva a 2014-ben átadott, 126 millió köbméter kapacitású Szamos-Krasznaközi árapasztó tározót. Tehát 590 millió köbméternyi víztározó nem épült meg. A vitaanyag által összegzett teljes, fél Balatonnyi tározói kapacitás kivitelezése az akkori becslés szerint 77,5 milliárd forintba került volna. Mai áron ez 240,9 milliárd forintba kerülne. (3,109-es valorizációs szorzóval kiigazítva.)Egy kis összehasonlítás, hogy mire és mennyi pénzt szórt el a FDESZ-kormány az adófizetők pénzéből, ami csak a jéghegy csúcsa. A vízmegtartás, az öntözés és a paksi atomerőmű hűtésének megoldására az alacsony Duna vízállása miatt aszály idején a FIDESZ-kormányt egyáltalán nem érdekelte. * A 2025-ös költségvetésben a Miniszterelnöki Kabinetiroda 418 milliárd forintból gazdálkodott.) Ehhez hozzájön még az MTVA 165 milliárdja szintén a 2025-ös évre. * A Nemzeti Kommunikációs Hivatal 2015 és 2023 között 2300 szerződés alapján összesen 1.360 milliárd forint értékben kötöttek szerződés az állami szereplők kommunikációs és rendezvényszervezési feladatainak ellátására. Persze ez is haveri cégeken keresztül. A keretmegállapodás évente kerekítve 150 milliárd forint. * A Garancsi-Tiborcz közös vállalkozásához kötött (BDPST Zrt,) irodaházak – a Dürer Park, a Bosnyák tér és a Kopaszi-gát irodaházainak –- megvásárlása 600 milliárd forintba került 40%-os túlárazással. Orbán megvette a vejétől és Garancsitól, a havertól szégyentelenül túlárazva. Normál esetben 240 milliárd forintot spórolhattunk volna egy tisztességes adásvétel esetén. * A felsorolt pénzszórás összesen 2.183 milliárd forint. Ha a cikkem korábban leírt részében 820 köbéternyi tározó kapacitás mai árfolyamon 240,9 milliárd forintba kerülne, akkor az elszórt 2.183 milliárd forintból kilencszer nagyobb, azaz 7.380 köbméternyi tározókapacitást lehetett volna megépíteni, ami négy és fél Balatonnyi víztömegnek felel meg. (A fenti adatoknak ebben a cikkemben olvashatsz utána.) Ideteszek két apró megjegyzéstSzijjártó Péter volt külgazdasági és külügyminiszter a Telex számításait megerősítette, amelyek szerint a magyar kormány addig (A cikk 2025. április 11-én íródott.) körülbelül 1.500 milliárd forint állami támogatást adott a különböző akkumulátorgyáraknak, illetve költött a működésükhöz szükséges infrastruktúra kiépítésére.A Forbes Magyarország írta meg 2026. 03. 31-én tíz akkumulátor gyár éves árbevétel és adózott eredményét a 2024. év adatai alapján. „Beruházási boom”-ról és mínuszos profitról számol be. A gyorsan növekvő iparág néhány domináns szereplője jelentős veszteségekkel termelt. Három akkumulátor gyár nyereséges volt, viszont hét veszteséget termelt. A legnagyobb veszteséggel a Samsung SDI Magyarország Zrt. zárta a 2024-es évet. 24 milliárd forinttal. (Erről ITT olvashatsz bővebben.) Tehát 1.500 milliárd forint közpénzt - adófizetők által befizetett pénzt - költött el öt év alatt akkumulátorgyárak építésére, ami az újságcikkből kiderült, hogy a nagyrészük masszívan veszteséges. Pedig az Orbán-kormány az akkugyáraktól várta a gazdasági csodát. Eddig nem jött be. Cserébe viszont az akkumulátorgyárak környezetszennyezést okoznak a hatóságok gyenge kontrollja miatt. Itt szomorú eseményeket írok le, ami kézelfoghatóan bizonyítja a könyörtelen klímaváltozást. A kiszáradó tavainkról, eltűnő folyóinkról, csak néhányat sorolok fel. De ez is figyelmeztető jel is a jövőre nézve. * Ha marad a szárazság, reális veszélye van annak, hogy a Berettyó és a Sebes-Körös egyes szakaszai időszakosan kiszáradjanak. Ezt a 24.hu írta meg, amikor július 18-án ott jártak. Mind a két folyón megdőlt a legkisebb vízállás. * Debrecentől nem messze szinte teljesen kiszáradt az Erdőspuszta természetvédelmi területén található, egykor horgásztóként is működő két víztározó, a Fancsika I. és a Fancsika II. A vízhiány és az emberi hanyagság miatt több ezer hal elpusztult. A tavak életét részletesen dokumentáló Erdőspusztai Horgász és Turisztikai Portál is beszámolt a két tó jelenlegi állapotáról. * A Baranya megyében található, 2,9 hektár területű, 2,5 méter legnagyobb mélységű Bicsérdi tó éveken át horgászversenyek, környezete esküvők, családi napok, gasztronómiai események kedvelt helyszíne volt, mígnem 2022-ben minden megváltozott. Akkora a bicsérdi vízfolyás több mint 10 kilométeres szakasza kiszáradt, a horgásztóba már két éve nem folyt víz. A bajt tetézte a súlyos csapadékhiány és a talajban lévő vízmennyiség drasztikus csökkenése. A halállományt ezen okok miatt lehalászták, a tó pedig 2022 nyarára kiszáradt. A tóval együtt kipusztult az élővilág is, a csontszáraz tómederben sétálni lehetett a hatalmas földlyukak között. Halak csontvázai és élettelen kagylók emlékeztettek arra, hogy ott bizony egykor gazdag volt a víz élővilága. * Szintén a 24.hu számolt be arról, hogy a Tisza-tó vízszintje olyan mélyre süllyedt, amire nyári időszakban korábban nem volt példa. A víz több helyen látványosan visszahúzódott, mederrészek váltak szabaddá, a sekélyebb területeken a hajózás és több turisztikai program is ellehetetlenült. A helyzet azért különösen aggasztó, mert a tó vízszintje már a 2022-es aszály idején mért nyári minimumot is meghaladta lefelé. A Kisköre-felsőnél augusztus 24-én mindössze 622 centimétert mértek, vagyis a vízszint már alig több mint 10 centiméterrel haladta meg a 610 centiméteres téli üzemi szintet. (A fent leírt megdöbbentő tudósításoknak ITT, ITT, ITT és ITT olvashatsz utána.) Írok néhány sort Paks II. kivitelezésének problémájáról, ami nem választható el a klímaváltozástól, ami miatt a Duna vízszintje hektikusan változikAszódi Attila, aki 2014 és 2017 között a Miniszterelnökségen a paksi atomerőmű kormánybiztosa volt a Della című műsorban a következőket mondta: „Akkor azt mondtam Süli Jánosnak, hogy nem lehet elmenni amellett, amit a természet produkált. […] Azt képviseltem 2018 nyarán, hogy újra kell tervezni a hűtőrendszert.” Akkor a paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter - Süli János - elhessegette Aszódi Attila aggodalmait, arra hivatkozva, hogy „azt már engedélyezték, a nemzetközi konzultációkat lefolytatták, ezért nem nyúlnak hozzá a hűtőrendszerhez”. A volt kormánybiztos azt is elmondta, hogy több jelentést is készített 2018-ban, ezek egy része a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergelyhez is lejutott. Annak a szakembernek a véleménye, aki nem mellesleg energetika-, és gépészmérnöki diplomával rendelkezik és nemzetközi szaktekintély a témában, nem érdekelte az Orbán-kabinetet. Összefoglalva a jelenlegi borús helyzetetA rendszerváltás óta az elmúlt 36 évben a soron következő kormányok mindegyike hozzátette a maga részét, ahhoz, hogy ez az áldatlan vízhiányos helyzet kialakulhasson, ami veszélyezteti a növénytermesztést, ezzel együtt az állattartást és a lakosság ivóvíz ellátását, környezetkárosító hatású, veszélyezteti az infrastruktúrát és a paksi atomerőmű működését. Összességében iszonyatos gazdasági és természeti károkat okoz. Az Antall-kormány, ami bevezette a földkárpótlást, de nem kontrollálta a gazdák földhasználatát. Ekkor szántották be a vízlevezető árkokat, mert akkor „nyertek” fél holdnyi földet művelhető földet. Az Antall-, és a Horn-kormány termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat a magukra hagyta. Nagy részük tönkre ment, jó esetben egyeseket privatizálták. Az iparra fektették a hangsúlyt. A szocializmusból hátra maradt öntözőberendezéseket nem korszerűsítettek, hanem hagyták nagyrészüket „lerohadni”. A Medgyessy-Gyurcsány-kormányok sem sokat foglalkoztak a mezőgazdasággal és a vízgazdálkodással, de legalább volt egy Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ahol a szakemberek talán próbálták menteni a menthetőt.A soron következő Orbán-kormányok végezték a legnagyobb pusztítást a környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén * A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet bezárása 2012-ben. * A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megszüntetése 2010-ben és a minisztérium dolgozóinak az Agrárminisztériumba történő átvétele, majd 2018. novemberében 340 környezetvédelmi szakember kirúgása. * A 2014-ben tervezett 820 millió köbméternyi víztározói kapacitás helyett mind a mai napig csak 230 millió köbméternyi tározói kapacitás épült meg. * Pénzszórás propogandára, stadionokra, közbeszerzéseken keresztül adófizetői pénzek átjátszása az Orbán-családnak, Mészárosnak, Szíjjnak, Garancsinak…stb. azaz a „haveroknak”. * A 18 akkumulátorgyár megtámogatása 1.500 milliárd forint közpénzzel, ahelyett, hogy a természetvédelemre, a vízgazdálkodás korszerűsítésére, víztározók és öntözőcsatornák építésére a rezsiköltség hazugságával lepusztított ivóvízhálózat korszerűsítésére fordították volna. * Paks II. építésének elkezdése, mindezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyták a paksi atomerőmű volt kormánybiztosának - Aszódi Attilának - azt a megállapítását, miszerint újra kell tervezni a hűtőrendszert a klímaváltozás miatt. Az összefoglaló felsorolásból is kitűnik az egymást követő kormányok nemtörődömsége, de a legnagyobb hibát, ami szerintem így utólag történelmi bűn azt a FIDESZ és az Orbán kormány követte el. Reménykedjünk, hogy ez a folyamat az új kormány intézkedései miatt megfordul és gátat szab a további környezetkárosító tevékenységének, kiszáradt tavaink, az elkövetkező években kormányzat és a szakemberek bölcs döntései nyomán végrehajtott intézkedéseinek köszönhetően újra életre kelnek. Nótárius - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 08.29. 13:47

Mire elég hat év a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal életében? Balgaság azt gondolni, hogy hat éven belül jogerős ítéletek születhetnek a legfontosabb ügyekben, vagy az a cél, hogy jóval hamarabb le lehessen zárni az évek óta nyugtalanító, a széles nyilvánosság előtt folyó, közfelháborodást keltő ügyeket? Már az első napon komoly kalamajka lett ebből a „hat éves vállalásból”.Hat év helyett határidők kellenekMeghallgattam Unger Anna első interjúját a Telexen, azóta, hogy megválasztották az NVVH elnökének. Szerettem volna, ha kimondja, hogy bizony balgaság volt azt mondania bizottsági meghallgatásán, hogy „balgaság azt hinni, hogy hat éven belül jogerős ítéletek lesznek”, merthogy már másnap jelezte a miniszterelnök, hogy „jön a büntetőeljárási jogszabályok szigorítása, ez eljárási határidők rövidítése, a bíróságok és nyomozó szervek megerősítése.” Merthogy: „Elfogadhatatlan és megengedhetetlen, hogy 5-10 évig tart egyes büntetőügyek lezárása.” Hiszen mindannyian ezt várjuk, és okkal vártuk el azt, hogy ezt várja, s ne tekintse ezt az elvárást „balgaságnak” a hivatal elnöke. De ez csak apró részletkérdés ahhoz képest, hogy mit fog csinálni a hivatal a gyakorlatban. Szavazzunk bizalmat neki, hagyjuk dolgozni és nézzük, hogy mit vállalt, mit kérhetünk számon tőle! Nézzük, hogy mit mondott: 1. „Összerakja a hivatalt”. 2. Neki azt kell tudnia mondania néhány hónap múlva, hogy „igen, elindultak a vizsgálatok”. 3. Fél év alatt azt szeretné elérni, hogy „létrejött a hivatal”; „meg kell csinálni a közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertan december végéig”. El akarja érni, hogy a hivatalnak legyen meg minden eszköze humán erőforrásban, fizikai, techológiai és módszertani eszközökben ahhoz, hogy nyomozhasson. 4. Hogy mi lesz egy év múlva, arról nem nyilatkozott. Ő 3-6 évben gondolkodik. Reméli, hogy 3 év alatt sikerül magát a rendszert feltárni, megmutatni, „hogy mi történt itt” hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő és a „nagy ügyekben remélhetőleg addigra már megyünk előre”. Ez van. Ezt mondta, ezt lehet számon kérni.A történelem gyorsabb voltTermészetesen reménykedünk abban, hogy sikeres lesz. Észrevételeink azért lehetnek a felvállalt feladathoz, annak érdekében, hogy hátha ezzel kicsit optimistább hozzáállásra sarkallhatjuk az elnök asszonyt. A náci háborús főbűnös nürnbergi 22 peréhez a nemzetközi bíróságot pár hónap alatt nemcsak, hogy „összerakták”, és nemcsak „elindultak a vizsgálatok”, hanem fél évvel a háború befejezését követően (1945 november 20.-án) már a per is elindult konkrét vádiratokkal. Fél év egy ilyen rendkívüli horderejű ügyben nem a nyomozás technológiai, technikai, módszertani feltételeinek az előteremtésére volt elég, meg az ehhez szükséges humán erőforrás biztosítására, hanem arra, hogy a nyomozások befejeződjenek. Pedig akkor még nem volt Mesterséges Intelligencia és a bizonyítékok felderítését egy szörnyű világégés akadályozta. Maga a per 11 hónap alatt (1945 október 1. napján) befejeződött, a 12 halálos ítéletet október 16.-án végrehajtották, a 7 börtönbüntetés végrehajtása folytatódott (3 felmentő ítélet született.) Az a 3 év, ami alatt az elnök asszony reméli, hogy mi majd elmondhatjuk, hogy „megyünk előre” 1949-ig arra volt elegendő, hogy a főbűnösök peréhez hasonló, legalább 200 ügyben szülessenek ítéletek.A munka egy része már készen van Az is biztató lehet, hogy Ligeti Miklós és csapata évtizedes távlatban végzett már komoly munkát ezen a területen, konkrét számokkal, adatokkal, felderített tényekkel. A Bírós Ferenc vezette Integritás Hatóság is rendkívül komoly munkát végzett az elmúlt években, mi több: feljelentésekig is eljutott nem egy ügy. Ott vannak a komoly tényfeltáró anyagok, amelyeket a Válasz Online, vagy az Átlátszó tett le az asztalra. Ezekben az ügyekben tehát felesleges fél évet várni, hogy a nyomozás elindulhasson. A rendszer lényegének feltárásával, leírásával sem kell a kelleténél többet foglalkozni. Magyar Bálint, a volt kultuszminiszter már 1999 novemberében hajszál pontosan leírta a maffia-állam azon jellemzőit - magát a fogalmat is ő alkalmazta először Orbán rendszerére -, ami 2026-ra a szemünk előtt bontakozott ki. Itt látható egy nagyon tanulságos beszélgetés erről a nagyszerű tudományos, szociológiai teljesítményről.Az elszámoltatás nem tűrhet újabb éveketÖsszességében látható, hogy amennyiben van erre poltikai akarat, akkor a rendszerváltás legfőbb ígérete: az elszámoltatás sokkal gyorsabban mehet, mint ahogy azt az elnök asszony jelenleg kommunikálja. Ennek érdekében egy ország várja, hogy ne az történjen, mint ami például a 2019 óta folyó Völner-Schadl ügyben, ahol a hét év alatt érdemben sehova nem sikerült eljutni (ha nem számítjuk ide, hogy Völner úr idő közben visszakapta az ügyvédi praxis folytatásának lehetőségét). Nézzük a dolgokat optimistán A most látható, nagyon erős társadalmi nyomás nyilván arra fogja sarkallni a hivatalt, hogy bizonyítson. Arra sarkallja a törvényhozást és a kormányt, hogy a jelen tűrhetetlen állapotokat felszámolja. Emellett tekintsünk bizalommal Tasnády Katalinra, a hivatal nyomozati elnökhelyettesére, aki húsz éve dolgozik a büntetőjog területén, ebből tizenhat évet bűnüldöző, illetve vádhatósági szervezet tagjaként, valamint tapasztalt kiemelt súlyú korrupciós és hivatali bűncselekmények felderítése terén. Bízzunk abban, hogy hasonlóan képzett munkatársak segítik majd hozzá az elnök asszony munkáját ahhoz, hogy hat évnél sokkal, de sokkal hamarabb szülessenek jogerős ítéletek, s hogy mihamarabb visszakapjuk az elcsaklizott milliárdokat! dr. Zeke László - Nyitókép: Unger Anna Rózsa - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 08.27. 13:14

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének kiválasztása során az Országgyűlés illetékes bizottsága úgy döntött, hogy ennek a nagyon fontos hivatalnak az elnöki posztjára Unger Anna politológust jelöli. A jelöltek meghallgatása során a tőle legtöbbet idézett gondolat az volt, hogy ne reménykedjünk abban, hogy hat évnél rövidebb idő alatt bíróság elé kerülhetnek a közvagyon herdálásában, eltulajdonításában részes politikusok. A tudós asszony ezt a kényszerű jogállami követelményekkel magyarázza. Hogy is van ez?A lepkeper tanulsága: az igazság néha öt évig botladozikÜgyvéd vagyok, 33 éve. Tudom, hogy mi zajlik a bíróságokon, nincsenek naiv elvárásaim. Élesen él emlékezetemben a lepke per. A vád szerint a kokadi gazda jogerős közigazgatási engedélybirtokában vágott ki bokrokat a saját telkén, ami miatt másfél milliárd (!) forint kártérítést kért tőle az ügyész, s szerette volna természetkárosítás bűntette miatt börtönbe is zárni, merthogy azt feltételezték, hogy ezzel a magatartással 6.000 keleti lápibagoly lepkét pusztított el.Miután a területen egyetlen elpusztított lepkét sem sikerült felderíteni, így azt gondoltam, hogy 15 perc alatt végzünk ezzel a dologgal, abban a minutumban, hogy a természetvédelmi őr kérdésemre felelve tanúvallomásban megerősítette, hogy a bokrok szárzúzását követően pontosan annyi elpusztult hegyi gorillát látott a tett helyszínén, mint elpusztult keleti lápibagoly lepkét: nulla darabot... Ehhez képest a pert három bíróság előtt (büntető, polgári és közigazgatási ügyszakban) is meg kellett nyerni jogerősen, hogy végre kiderüljön: a kokadi gazda ártatlan. Az engedéllyel végzett tevékenység nem jogellenes, elképzelt lepkék elképzelt pusztulásával elképzelt börtönbüntetés és elképzelt kártérítés áll, nem valódi! Mindez 5 esztendő leforgása alatt.Amikor egy per tovább tart, mint egy jogi diplomaSzóval tudom, hogy ez így van. Tudok az ésszerű indok nélkül elhúzódó perekről. S ha már az „észszerűnél” tartunk tudom, hogy a magyar mérce szerint (erről jogszabály szól, a 2021. évi XCIV. törvény) a jogviták eldöntésének van ésszerű határideje, aminél hosszabb pereskedés esetén vagyoni elégtétel kérhető. Egy fizetési meghagyással indult polgári perben a jogerős, másodfokú ítéletig ez 4,5 év. Erre tekintettel szoktam javasolni az ügyfeleknek (ironikusan célozva a jogszolgáltatás hazai állapotára), hogy az eljárás elindításának lehetséges alternatívája az, hogy beiratkoznak az egyetemre, megszerzik a jogi diplomát, mert akkor per nélkül is tudni fogják, hogy igazuk van-e (merthogy pont annyi időre van szüksége a bíróságnak dönteni egy jogvitában, mint amennyi idő alatt megszerezhető a jogi diploma). A lassú igazságszolgáltatás is jogállami sebAzzal együtt, hogy tisztában vagyok a realitásokkal ez borzasztóan zavar! A jogállam ugyanis nem ott vész el, amikor az ellenzéket Pinochet tábornok módján stadionokba vezénylik, majd kivégzik, hanem már ott, ahol a joghoz való hozzáférés olyan erős korlátokba ütközik, mint amilyen például a rendkívül lassú jogszolgáltatás. Ezt nem tudomásul kell venni, hanem pont ez ellen kell fellépni. Én valami olyasmit vártam volna ennek a nagy várakozások közepette létrejövő hivatalnak a vezetőjétől, hogy ezekre a kiemelten fontos ügyekre kiemelt figyelmet követel ki úgy a munkatársaitól, mint a törvényhozástól, vagy éppen a kormánytól. Mert a 6 év nemcsak jóval hosszabb, mint az egyébként is elkeserítően hosszú, „észszerű” 4,5 év, hanem – szerintem – a társadalmi közhangulat ismeretében elviselhetetlenül hosszú! Ráadásul a leendő elnök asszony jövendölése szerint ez nem a jogerős ítéletig, hanem csupán a bíróság elé állításig számított időszak.Hat év alatt felnő egy gyerek – de vádlott még nem lesz senkiből A 6 év az másfél parlamenti ciklus! A most felálló hivatal emberei érdemben kb. a 2034-gyel végződő parlamenti ciklusban jutnak el majd odáig, hogy a százmilliárdokkal bennünket megkárosító bűnözők oda üljenek a vádlottak padjára? A 6 év az borzasztóan hosszú. Ez alatt egy csecsemő megtanul járni, beszélni, iskolaérett lesz. Ez alatt másfélszer el lehet végezni a gimnáziumot, egy érettségi mellett simán belefér egy nyelvvizsga is. Ki lehet tanulni egy új szakmát, belefér egy teljes életpálya-váltás. Ennyi idő egy normális társadalomban elegendő egy új autópálya-hálózat, több ezer lakás vagy modern kórházak megépítéséhez. Ilyen hosszú idő alatt új technológiák és szokások (mint például az okostelefonok, vagy Mesterséges Intelligencia használata, az online ügyintézés) válnak természetessé, új vakcinák, génterápiák és rákkutatási eljárások jutnak el a laboratóriumi tesztektől a betegek gyógyításáig. Könyörgöm: Ennyi idő alatt másfél II. világháború lezajlik!Azt gondolom, nem vagyok egyedül, aki azt kívánja, hogy az évek óta oknyomozók által feltárt, nyilvánosságra hozott, kereskedelmi forgalomban elérhető, kötetekbe rendezett anyagok, esetleg az OLAF jelentések, vagy az Integritás Hatóság anyagainak elolvasása és annak megfelelő gyors intézkedés, a társadalom igényeinek megfelelő soron kívüli eljárások beiktatása az eljárásrendbe, valamint megfeszített munka sokkal, de sokkal hamarabb hozza meg gyümölcsét! Nincs idő és kellő ok sem arra, hogy 6 év múlva kezdődjenek meg a bíróság előtti eljárások. Ok nincs, legfeljebb kifogás!Nagyon remélem, hogy ez az új hivatal a társadalmi várakozásoknak megfelelő módon végzi majd a munkáját, transzparens módon, gyorsan és hatékonyan. A korábbi, elégtelenül működő rendszer nem „fedezék”, hanem intő, kerülendő példa! dr. Zeke László - Nyitókép: Unger Anna Rózsa - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 08.23. 14:41

Mi a különbség egy világhírű magyar tudós híres elmeállapot-vizsgálati módszere és a politikai választások között? Van-e egyáltalán különbség egy tömeges elmeállapot-felmérés és a politikai választások között? És ki az az Agyaskó Gyuszi?Szondi Lipót és az elmeállapot mintázataiSzondi Lipót, a nagyszerű idegorvos alkotta meg a méltán világhírű Szondi-tesztet. A XX. század 30-as éveiben folytatott öröklés- és mélylélektani tanulmányai során felfigyelt egy különleges összefüggésre. Ebből támadt a teszt zseniális ötlete. Azt már mindenki tudta, hogy a hülye ember átörökítheti gyermekébe a hülyeséget a DNS segítségével. Szondi Lipót viszont azt is megfigyelte, hogy az egymással genetikai kapcsolatban nem lévő, de egymásnak szimpatikus emberek is hajlamosak ugyanolyan módon hülyék lenni, mint a nekik szimpatikus másik ember. Ezt ő a házaspárok esetében figyelte meg, akik között feltűnően nagy számban jelentkezett ugyanazon típusú elmezavar. Ezt a jelenséget könnyedén megfigyelhetjük magunk is: elég bizonyos politikai pártok tagságát megfigyelni.A Szondi-teszt működése rövidenSzondi mester 48 pszichiátriai kezelés alatt álló, pontosan diagnosztizált beteg arcképét mutatta meg a pácienseknek (6 sorozatban, sorozatonként 8 fotót). Ebből kellett kiválasztani a két legszimpatikusabbat, illetve a két legellenszenvesebbet. A tesztet kiértékelve már kész is volt a kórkép: milyen típusú elmebajban és milyen súlyos mértékben szenved az illető. Zseniális!Választások, mint nemzeti elmeállapot-felmérésNem tudom nem észrevenni a magyarországi választási rendszer és a Szondi-teszt közötti kísérteties hasonlóságot. A választási eljárás egyenlő egy országos, reprezentatív elmeállapot-felméréssel. A Szondi-teszt híres, elmebetegekről készült fotográfiáit óriásplakátokon, szórólapokon terjesztett, politikusokról készült arcképek helyettesítik. A választópolgár csak megjelöli, hogy ki szimpatikus neki (aki pedig nem szimpatikus, annak nevéhez faszt rajzol). A végén aztán megalakult az országgyűlés: megvan a reprezentatív minta az ország elmeállapotáról, és ez régebben igen elkeserítő volt. Ahogy a Belga zenekar megénekelte „Az a baj” című slágerében: „Az arca a baj, az arc a baj!” A jogalkotó mítosza és Agyaskó Gyuszi születéseEzt az ország elmeállapotát megtestesítő „eleven kórképet” a jogelméleti szakirodalom (Szentséges Uramisten!) „jogalkotónak, a legfőbb törvényhozó hatalomnak” nevezi. Jogvita esetén ezeknek a feltételezett akaratát igyekezett kifürkészni a bíróság. „A jogalkotó akarata valójában arra irányult...” – mondja a bíró, és a gyanútlan ember valami Szent István-szerű lényre gondol koronával, palástban, jogarral, országalmával. Valójában pedig valami „Agyaskó Gyuszi” által törvénybe iktatott, agyalágyult hülyeség mögött igyekezett fellelni az értelmet. Agyaskó Gyuszi a hülye embert megszemélyesítő általános alany. Olyan, mint a katonaságnál volt Kanifaszi Guszti, akivel az őrmesterek példálóztak a kopaszoknak elmondott intelmeikben. Etimológiailag az elnevezés Stevie Wonder „I Just Called to Say I Love You” című gigaslágere nyomán keletkezett, amit a népnyelv „Agyaskó Gyuszi, áj láv jú” változatban raktározott el kollektív tudatában. Digitális jogalkotás és a „delejes” valóságA jogalkotó, akit az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nevezzünk egyszerűen csak Agyaskó Gyuszinak, kitalálta például, hogy modernizáljuk a jogrendszert: az ügyvéd mindent csak elektronikusan (vagy ahogyan kollégák között emlegetjük: „delejesen”) adhat be a bíróságnak. Eredetileg tartották magukat ehhez: ha ott vagyok, akkor sem adhatom oda azt, ami a kezemben van, mert az úgy „nem hatályos”. Menjek haza és küldjem el elektronikusan. MI VAN?!...Bírósági gyakorlat Agyaskó-módraA bíróságokon is dolgoznak Agyaskó Gyuszik. Leírja az ügyvédnek, hogy fellebbezni három példányban írásban benyújtott fellebbezéssel lehet. Ha így fellebbezel, akkor „hatálytalan”, mert ügyvéd csak elektronikusan fellebbezhet. Ha megkérdezed, hogy akkor ez így hogy, a válasz az, hogy az „írásban” nem azt jelenti, hogy leírod egy papírra, hanem azt is, hogy elektronikusan leírod. Aha... És a három példány az mi a tököm? Az időközben jelentősen felpuhult polgári perrendtartás például kihirdetésekor eklatáns példája volt annak, hogy mi lesz akkor, ha Agyaskó Gyuszi hoz törvényeket. Igazolni kellett például, hogy az ügyfeled létezik. Igazolni kellett, hogy van olyan, hogy OTP vagy MÁV. A peres felek létezéséről a hivatalos igazolást gyakorta éppen az a bíróság állítja ki, amely előtt a per folyik. És képes visszautasítani a keresetet, ha nem szerzel be TŐLE igazolást NEKI arról, hogy az ÁLTALA nyilvántartott cég létezik.A hülyeségnek aztán megvan az a természete, hogy könnyen terjed. Ha a törvényhozó kitalálja, a bírók sokszor szívesen alkalmazzák is. Volt, hogy baj volt a keresetemmel, mert nem támasztottam alá „TÉNYEKKEL”, hogy az alperes székhelye szerint a Debreceni Járásbíróság illetékes eljárni a perben. Így aztán a fellebbezésben kifejtettem, hogy VAN OLYAN, HOGY DEBRECEN. Bizonyítási kötelezettség abszurd fokozatonAgyaskó Gyuszi eredetileg azt is elvárta, hogy a keresetben előre írjuk le, hogy mit, mivel és hogyan kívánunk bizonyítani. Le kell írnom, hogy „a tanú memóriájában lévő információkhoz kommunikáció útján, főszabály szerint beszélgetéssel, szaknyelven: tanúmeghallgatással lehet hozzájutni”.Ugyancsak Agyaskó Gyuszi találta ki, hogy ezt a sok baromságot pontosan annyiszor kell kifejteni a kereseti ellenkérelemben, ahány felperes van. Ebből lett a múltkor 276 oldalas beadvány. Nyolcszor fejtettem ki például, hogy a húsz tanú mit tud, és hogy beszélgetéssel tudhatjuk meg, hogy mi van a fejükben.Nem tehetek róla, de ilyenkor szeretném, ha a tárgyalás focistadionokban lenne, ahol néha húszezer ember üvölti egy emberként, hogy „Há-rom hü-lye! Há-rom hü-lye!”, és ahol időnként elhangzik a tökéletes fellebbezés elfogultsági kifogással: Mititété tetetü!? Tán átátá?Zárszó helyett Aki nem hiszi, járjon utána, vagy menjen el ügyvédhez, illetve kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Köszönöm a figyelmet! dr. Zeke László - Nyitókép: Illusztrációs forrás: orulunkvincent.hu

dr. Gaál Lóránt | 08.09. 22:52

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től – A félelem politikai fegyverré válik2017-ben az Európai Unió folytatta a migrációs válság kezelésére irányuló intézkedéseit. Közös nyilatkozatok születtek a határvédelemről, az embercsempészet felszámolásáról, sőt pénzügyi eszközök létrehozásáról is döntés született. Magyarország kormányzati kommunikációjában azonban mindebből alig jelent meg valami. A közbeszédet egyetlen üzenet uralta: a migráció veszélyt jelent. De hogyan válhat a politikai propaganda ismétlése révén 'valósággá' az, ami a tények szintjén árnyaltabb képet mutat?Elhallgatás és hazug narratívaAz uniós vezetők sorra hozták a döntéseket a migráció kezeléséről. A máltai nyilatkozat, Donald Tusk szavai és az Európai Tanács következtetései egyértelművé tették: a közös cél a külső határok védelme, az illegális áramlások megfékezése és egy új menekültügyi rendszer kialakítása. Orbán Viktor és kormánya ezek közül sokkal egyetértett, de a nyilvánosság előtt ezeket elhallgatta. Ehelyett a riogatás maradt a központban, mintha kizárólag az EU és a 'brüsszeli elit' állna szemben a magyarokkal.Kvótaper és politikai reakció: Amikor Magyarország elvesztette a kvótaperként ismert jogi eljárást, a kormány reakciója újfent a félelemkeltés irányába tolódott. Szijjártó Péter külügyminiszter az ítéletet 'felháborítónak és felelőtlennek' nevezte, és azt állította, hogy az EU a nemzetek felett akar hatalmat gyakorolni. Csakhogy az ítélet valójában nem erről szólt. Ez is jól mutatja, miként lehet a jogi tényekből politikai fegyvert kovácsolni.A Soros-terv árnyékában:2017-ben teljes erővel zajlott a 'Soros-tervezés'. Orbán Viktor a Kossuth rádióban kijelentette: Soros György megvette Brüsszelt, és az unió az ő tervét hajtja végre. A narratíva egyszerű volt: Soros és a brüsszeli elit szemben áll Magyarországgal. Ez a leegyszerűsített dichotómia rendkívül hatékony eszköznek bizonyult a közvélemény befolyásolásában. Álságos kommunikáció és fenyegetés:A hivatalos statisztikák szerint a migrációs nyomás a 2015-ös csúcs után jelentősen csökkent. Ez a csökkenés elsősorban az uniós intézkedéseknek volt köszönhető, nem pedig a magyar kormány különálló politikájának. Mindez azonban háttérbe szorult a hazai kommunikációban, mert nem illett a folyamatos fenyegetés narratívájába.Rövid, egyszerűen megfogalmazott, állandóan ismételt hazugságok:A propaganda logikája egyszerű: ha sokszor ismétlünk valamit, előbb-utóbb elhiszik. A magyar kormány a migráció témáját olyan erővel használta belpolitikai fegyverként, hogy a félelem maga vált a mindennapok részévé. Az ismételt üzenetek felülírták a tényeket, és egy alternatív valóságot teremtettek. A történet tanulsága világos: ha a közbeszédet a félelem uralja, előbb-utóbb társadalmi normává válik az, amit eredetileg politikai fegyverként használtak. Ezért nem csak a politikusok, hanem mi, állampolgárok is felelősek vagyunk: hiszünk-e vakon az ismételt üzeneteknek, vagy hajlandók vagyunk utánajárni a tényeknek. Mert ha sokat mondják, valóban elhisszük – de rajtunk múlik, hogy kell-e hinnünk. Menyhárt Tamara- Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció További részleteket Gaál Lóránt “Ha sokat mondják, elhisszük?” című sorozatában olvashatnak. ---------------------------------------- 2017. évben folytatódott a migráció elleni küzdelem az unióban. 2017 februárjában az EU állam- és kormányfőinek informális találkozójára került sor Máltán. A vezetők megállapodtak a Líbiából Olaszországba irányuló illegális migránsáradat megfékezését célzó intézkedésekben és közösen elfogadtak egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot. Ez gyakorlatilag Líbia vonatkozásában a migrációs áramlások csökkentéséről, az embercsempészet felszámolásáról, az életek megmentéséről, illetve a líbiai hatóságokkal történő együttműködésről szólt. 2017. június 22-23 napokon az Európai Tanács következtetéseket fogadott el, melyben többek között kifejtik, hogy az „Európai Tanács továbbra is elkötelezetten kiáll a migrációra, az illegális áramlások megfékezése és megelőzése céljából a külső határokon végzett tényleges ellenőrzésekre, és a közös európai menekültügyi rendszer reformjára vonatkozó átfogó uniós megközelítés, valamint az EU–Törökország nyilatkozat teljes körű, minden aspektusra és minden tagállamra kiterjedő, megkülönböztetéstől mentes végrehajtása mellett.” (https://www.consilium.europa.eu/media/23972/22-23-euco-final-conclusions-hu.pdf). 2017. október 19-20 napokon az EU tagállami vezetők többek között megállapodtak abban is, hogy a dublini rendszer reformjáról szóló tárgyalásokat folytatni kell. 2017. december 14-15 napokon tartott uniós vezetői tanácskozáson ismételten áttekintették az EU tagállami vezetők az EU migrációs politikáját. Az ülés után Donald Tusk az alábbi nyilatkozatot tette: „A migrációról tegnap folytatott megbeszélésünk megerősítette a kitűzött célok hierarchiáját: első helyen áll a területünk és külső határaink védelme, valamint az illegális migráció megfékezése. Két kérdést tettem fel a vezetőknek, és alapvetően fontosnak tartom az ezekre kapott válaszokat. Elsőként azt kérdeztem, hogy a következő többéves pénzügyi keretben szükséges-e létrehozni egy kifejezetten az illegális migráció megfékezésére szolgáló pénzügyi eszközt. A válasz egyhangú igen volt. A februári ülésünkön fogjuk megtárgyalni, hogy miképpen kapjon az új eszköz kiemelt helyet a többéves pénzügyi keretben. A második kérdésem a dublini rendelet reformjára vonatkozott, a kötelező kvóták kérdésével együtt. A válasz ebben az esetben is kedvező volt, a vezetők készek konszenzus alapján együttműködni.” (https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2017/12/15/remarks-by-president-donald-tusk-on-the-european-council-meetings-on-14-and-15-december-2017/). A sorozat 5. részében bemutattuk azt, hogy a Tanács által a 2015/1601 számon hozott, az EU Bírósága előtt megtámadott határozattal kapcsolatban indított pert hogyan bukta el Magyarország. A kormány és a Fidesz-Kdnp pártszövetség perrel kapcsolatos reakciói alapján elmondható, hogy az nem szegte kedvét a kormánynak, továbbra is egy dologra koncentrálva riogatta tovább az embereket. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például úgy reagált, hogy „Az Európai Bíróság ítélete felháborító és egyúttal felelőtlen is, veszélyezteti egész Európa biztonságát és jövőjét, és mindenképpen ellentétes az európai nemzetek érdekeivel ”, továbbá kijelentette, hogy „nyíltan legitimálja az Európai Bizottság joghatóságát és hatalmát a tagállamok helyett és felett, ami elfogadhatatlan, mert semmiféle hatalma nem lehet a nemzetek felett.” Szijjártó szerint a politika megerőszakolta a jogot és az európai értékeket. Az nem világos, hogy a külgazdasági és külügyminiszter az ítélet kapcsán hogyan és milyen alapon gondolta azt, hogy az Európai Bizottság joghatósága tagállamok helyett és felett áll, amikor az EU Bíróságának az ítélete ezt nem állapította meg. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarország – Szlovákiával karöltve – a Tanács határozatát támadta meg az EU Bíróságán nem pedig az Európai Bizottság bármely döntését! Biztos emlékszünk még rá hogy, 2017-ben még javában zajlott a „Sorosozás” és ami által azt az „átkozott” Brüsszelt is sikerült összesorosozni. Orbán 2017. október 6-án a Kossuth rádió „180” perc című műsorában kijelentette, hogy: „Nem vagyunk balekok, ez egy ország komoly emberekkel, komoly történelemmel, horribile dictu: komoly kormánnyal, akinek az a dolga, hogy megértse, hogy mi zajlik. S mi megértjük, hogy mi zajlik. Soros György embereket vásárolt, szervezeteket vásárolt, a tenyeréből eteti őket, Brüsszel a befolyása alatt áll, és a bevándorlás nevű ügyben az ő tervét hajtja végre a brüsszeli gépezet. Le akarják bontani a kerítést, be akarják engedni milliószámra a bevándorlókat, és kötelezően szét akarják őket osztani. Aki pedig nem engedelmeskedik, azt meg akarják büntetni. Hát ezt nem látja?” Mit mutatnak a számok?(https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/migration-flows-to-europe/#0) A Nyugat-balkáni útvonalon az alábbi adatok állnak rendelkezésre:(https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/western-balkans-migration-route/) Látható, hogy a kormányzati kommunikáció semmit nem változott, tulajdonképpen folytatódott az a fajta kampány, ami kizárólag az illegális migrációval történő riogatásra összpontosult, minden más EU-s intézkedés közlése nélkül, ráadásul úgy, hogy bizonyos intézkedésekkel (pl.: illegális migráció megfékezésére szolgáló pénzügyi eszköz létrehozása) Orbán is egyetértett. Egyébként a grafikonokon látható, hogy a migrációs nyomás a 2015 évihez képest jelentősen csökkent (igaz és sajnos nem szűnt meg), ami nem feltétlen Orbán Viktornak, hanem inkább az EU intézkedéseinek volt köszönhető. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 07.06. 12:06

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től – A népszavazás illúziói – avagy hogyan hitette el a kormány, hogy Brüsszelt meg lehet állítani? Az Európai Unió 2015–2016-ban számos intézkedést hozott a migráció kezelésére: közös határvédelem, szükséghelyzeti támogatás, menekültügyi reformok. Ezekről a magyar nyilvánosság azonban alig értesült. Erre a hiányos információs közegre épített a kormány, amikor népszavazást indítványozott. 2016 őszén Magyarország újra a politikai kommunikáció középpontjába került. Az október 2-án megtartott népszavazás egyszerre volt látványos politikai eszköz és ügyesen felépített kampányfogás, amelynek legfőbb célja nem az Európai Unió döntéshozatalának befolyásolása, hanem a hazai választópolgárok mozgósítása volt.A kormány azt próbálta elérni, hogy a magyar emberek azt higgyék: egyetlen „igen” vagy „nem” szavazattal megállíthatják az Uniót. De valóban erről volt szó? A kormányzati kommunikáció kizárólag az illegális migráció rémképére épült, és teljesen elhallgatta, hogy Brüsszel közben valós, kézzelfogható döntéseket hozott. Ehelyett egyetlen, leegyszerűsített kérdés került a szavazólapra: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Ez a kérdés önmagában megtévesztő volt. Jogilag ugyanis az EU döntéseit egyetlen tagállami népszavazás sem írhatja felül. A kormány azonban politikai fegyvert kovácsolt belőle: a népszavazást „a legjobb eszköznek” állították be Brüsszel ellen. Orbán Viktor és társai drámai kijelentésekkel fokozták a tétet: „a küllők közé tehetjük a botot” – hangzott a kampány egyik legerősebb mondata. A valóság azonban más volt. Az uniós döntéshozatal folyt tovább, a “kötelező kvóta” ügyében az Európai Bíróság Magyarország keresetét elutasította, és Brüsszel közben egyre komplexebb, összehangoltabb válaszokat keresett a migráció kezelésére. Kötelező a kvóta? - Forrás: Melczer Zsolt Ai illusztrációAz országban mégis az a kép alakult ki, mintha a magyar kormány népszavazása maga lenne a bástya, amely megóvja a nemzetet a „külső erőkkel” szemben. A történet tanulsága, hogy a népszavazás sokkal inkább a belpolitikai erődemonstráció eszköze volt, mintsem valódi befolyás az uniós folyamatokra. A Fidesz–KDNP kommunikációs stratégiája rövid távon zseniálisnak bizonyult: sikerült egy olyan ügy köré tömöríteni a tábort, amely érzelmi alapon könnyen mozgósított. Hosszú távon viszont Magyarország megbízhatóságát és hitelességét gyengítette az uniós asztaloknál. A 2016-os népszavazás sokkal inkább emlékeztetett egy politikai színházi előadásra, mint valódi demokratikus eszközre. Az illúzió azonban hatásos volt: ha sokszor mondják, el is hisszük. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt Ai illusztráció További részleteket Gaál Lóránt “Ha sokat mondják, elhisszük?” című sorozatában olvashatnak. ---------------------------------------- Az előző részből megtudhattuk, hogy a magyar kormány által, a Tanács 2015/1601 számon hozott határozatának megtámadására irányuló keresetét az Európai Unió Bírósága elutasította. A kereset benyújtása előtt és az ítélet meghozatala (2015. december-2017. szeptember) között eltelt idő alatt is folyamatosak voltak a migrációval kapcsolatos EU-s egyeztető fórumok (pl.: Bel-és Igazságügyi Tanács (2015. október 9., november 9., Külügyek Tanácsa (2015. október 12., Európai Tanács 2015.október 15., 2016. február 18-19.). Természetesen az EU-n belüli fórumokon kívül zajlottak az EU és az EU-n kívüli országok közötti, migrációs problémák megoldására irányuló tárgyalások is (2015. november 11-12. vallettai migrációs csúcstalálkozó, amelyen az európai és az afrikai állam- és kormányfők vettek részt, vagy a 2015. november 29-i brüsszeli találkozó az európai állam- és kormányfők valamint Törökország között, vagy a 2016. március 7-én szintén). 2015. október 25-én egy újabb brüsszeli csúcstalálkozó, amelyen Albánia, Ausztria, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Németország, Görögország, Magyarország, Románia, Szerbia és Szlovénia vezetői egy 17 pontból álló cselekvési tervben állapodtak meg. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke szerint „a szomszédoknak együtt kell működniük, nem pedig egymás ellen”. Ezen utóbbi találkozó előtt Orbán Viktor ezt nyilatkozta, „A nyugat-balkáni migrációs útvonal már nem érinti Magyarországot, ezért már csak megfigyelőként vesz részt az erről szervezett csúcstalálkozón." Az említett időszakban az Unió az új javaslatok letételével, illetve rendeletek megalkotásával a migráció egységes kezelése felé vezető irányokat vett fel, Orbán meg népszavazást kezdeményezett.Európa külső határainak védelme érdekében az Európai Bizottság 2015. decemberében, Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására tett javaslatot , melynek eredményeként 2016. szeptember 14-én megszületett az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1624 rendelete. Ennek értelmében a határok védelme továbbra is nemzeti hatáskörben marad, viszont előírja, hogy az integrált határigazgatásra vonatkozóan saját nemzeti stratégiát kell kialakítani, melynek összhangban kell állnia az említett rendelettel. A dekrétum bővítette a Frontex hatáskörét. Migrációs áramlatok nyomon követése és az integrált határigazgatás minden vonatkozását lefedő kockázatelemzés, sebezhetőségi értékelés készítés, technikai és műveleti segítségnyújtás, európai határ- és partvédelmi csapatok – többek között egy gyorsreagálású állomány – létrehozása és bevetése, visszaküldési műveletek koordinálása és szervezése, stb.2016. március 15-én a Tanács megalkotta az Unión belül szükséghelyzeti támogatás nyújtásáról szóló 2016/369 számú rendeletét.Ennek alkalmazásával lehetőség nyílik a már bekövetkezett vagy várhatóan bekövetkező, természeti vagy ember által okozott katasztrófa esetén (pl.: nukleáris balesetek, terrortámadás vagy járvány esetén is aktiválható) szükséghelyzeti támogatás igénybevételére. Katasztrófahelyzet esetén a Bizottság javaslatot tesz a Tanács felé, amely határozatot hoz a nyújtandó szükséghelyzeti támogatás működésbe léptetéséről. A rendelet a hatálybalépésétől számított három évre biztosítja a szükséghelyzeti támogatást a migránsok Unióba áramlásával összefüggésben is.A Bizottság 2016. július 13-án, közös európai menekültügyi rendszer reformja vonatkozásában javaslatokat terjesztett elő. A javaslatok célja többek között a menedékjogi eljárások egyszerűsítése, egyértelműsítése és lerövidítése, közös garanciák a menedékkérők számára, valamint szigorúbb szabályok biztosítása a visszaélések elleni küzdelem érdekében. Biztonságos országokra vonatkozó szabályok harmonizálása, az elismerési arányok és a védelem formáinak nagyobb konvergenciája, szigorúbb szabályok a másodlagos mozgások szankcionálására. A javaslatcsomag kapcsán felmerült kérdések tekintetében „gyakran ismételt kérdések” alatt több érdemi magyarázat is található. Ahogy látható volt – az egyébként példálózó jelleggel felsorolt Uniós intézkedésekből, a közös szervek igyekeztek a migráció visszaszorítása érdekében elfogadott stratégia mentén, annak végrehajtása iránt intézkedni. Magyarországon nem, vagy csak nagyon keveset lehetett hallani ezekről az EU-s intézkedésekről. Viszont 2016. október 2-án egy népszavazás történt a migráció kapcsán, ami egyértelműen egy politikai jellegű – és egyébként megtévesztésen alapuló – kérdésre egyszerűsítette a migrációs problémát. A kérdés így hangzott: Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését? A népszavazás eredménye - Forrás: https://www.valasztas.huA népszavazás kiírása egyébként nem volt előzmény nélküli. A Jobbik és egy magánszemély népszavazást akart a kérdés kapcsán. A Jobbiké politikai akció maradt, a magánszemély pedig visszavonta a népszavazási kezdeményezését. A kormány által benyújtott népszavazási kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezéssel szemben négy felülvizsgálati kérelemet is benyújtottak, a kormány kérdése a Kúriát is megjárta. Mivel a Kúria nem tekintette tiltott tárgykörbe tartozónak a kérdést így jöhetett a népszavazás. A népszavazás az érvényességi küszöböt nem haladta meg. Kormányzati kommunikáció szokás szerint kizárólag az illegális migráció említésére terjedt ki ahogy azt már fentebb kifejtettük - az EU által tett intézkedések említése nélkül. Kormányzati és Fidesz-Kdnp-s kommunikáció: 2016. május 1-jén a Hirado.hu-n ezzel a felütéssel jelent meg Orbán Viktor nyilatkozata. „Senki nem kényszerítheti Magyarországot arra, hogy migránsokat fogadjon be!". Ezt a miniszterelnök az Expresso című portugál lapnak adott interjúban jelentette ki." Itt jelent megj az is, hogy „Orbán Viktor nem tart attól, hogy az unió szankcionálja Magyarországot, mert az EU nem a Szovjetunió. Hozzáfűzte: az unió alaptörvénye kimondja, hogy minden, az alkotmányos identitásra vonatkozó döntés a tagállamok hatáskörébe tartozik, tehát, ha egy kötelező kvótarendszert akarnak bevezetni, meg kell változtatniuk ezt a jogszabályt . Azt érdemes tisztázni, hogy az Európai Uniónak nincs alaptörvénye! „Új szakaszba lép a kormány népszavazási kampánya, a hirdetések központi üzenete az lesz, hogy „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét, szavazzunk nemmel!”, mondta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.” „A népszavazás a legjobb eszköz Brüsszel elhibázott migránspolitikája ellen." Ágh Péter Fidesz-politikus (Vas Népe, 2016. július 25.). "A népszavazás olyan erős mandátumot ad a magyar kormánynak, amit Brüsszel nem hagyhat figyelmen kívül." Kósa Lajos Fidesz-politikus (Magyar Idők, 2016.szeptember 7.). "A mi esélyünk most, hogy a népszavazással a küllők közé tegyük a botot." Orbán Viktor miniszterelnök (PestiSrácok.hu, 2016. szeptember 10.)” Összefoglalva elmondható, hogy a valós helyzet nem került felvázolásra. A kormány megpróbálta elhitetni, hogy egy magyarországi népszavazással meg lehet változtatni az EU döntéseit. Tulajdonképpen nem történt más, mint politikailag - természetesen csak hazai viszonylatban - zseniálisat húzott a Fidesz-Kdnp pártszövetség, viszont jogi értelemben és tagállamok közötti kapcsolatok terén, óriásit bukott. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 06.07. 11:48

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től – Politikai kommunikáció - kontra valóságA közéletben a legnagyobb hatalom nem mindig a törvények, a rendeletek vagy a bírósági ítéletek kezében van, hanem a szavakéban. Az ismétlés, a félelemkeltés, a leegyszerűsítés sokszor erősebb, mint a száraz tények. A migráció 2015-ös európai válsága körül kibontakozó magyar kormányzati kommunikáció iskolapéldája ennek a jelenségnek. A kérdés nemcsak politikai, hanem társadalmi is: mennyire vagyunk hajlandók szembesülni a valósággal, és mennyire engedjük, hogy a félelem vezessen bennünket?Az uniós döntések és a magyar fordulat Az Európai Tanács 2015 júniusában egyértelmű álláspontra jutott: a menekültválság kezeléséhez közös megoldásokra van szükség. A tagállamok vezetői – köztük Orbán Viktor is – egyetértettek abban, hogy a migránsok áthelyezése, visszatérése, valamint a tranzitországokkal való együttműködés kulcsfontosságú. A júliusi ülésen konszenzussal döntöttek Görögországból és Olaszországból történő 40 ezer menekült áthelyezéséről, és ebben Magyarország is részt vett, Pintér Sándor belügyminiszter képviseletével. A fordulat csak ezután következett. A kormány kommunikációjában a migrációt, a bevándorlást és a terrorizmust összemosta, „Brüsszel” pedig ellenséggé vált. A menekültek ügye többé nem nemzetközi szolidaritási kérdésként jelent meg, hanem a magyar szuverenitás elleni támadásként. A valóság és a belpolitikai narratíva közötti szakadék innentől kezdve egyre mélyült. A jogi küzdelem és a bírósági ítélet A magyar kormány a Tanács 2015/1601 számú határozatát az Európai Unió Bírósága előtt támadta meg. Érvei széles skálán mozogtak: eljárási szabálytalanságra, a jogbiztonság sérelmére, a szükségesség és arányosság elvének megsértésére hivatkoztak. A perben Szlovákia, és mint beavatkozó Lengyelország is Magyarország mellé állt, míg több uniós tagállam és maga az Európai Bizottság az alperesi oldalt támogatta. A Bíróság végül egyértelmű ítéletet hozott: a magyar és szlovák keresetet teljes egészében elutasította. Kimondta, hogy a Tanács jogszerűen járt el, a határozat összhangban áll az uniós joggal, és a szolidaritás elve kötelező minden tagállam számára. Különösen hangsúlyozta, hogy a terhek megosztása az EU működésének alapja, és Magyarország nem tudta bizonyítani, hogy aránytalan teher nehezedett volna rá. Jogilag tehát vereség érte Magyarországot. Ám politikailag más volt a helyzet. A kormány számára a kudarc is munícióvá vált. A brüsszeli bíróság döntése újabb bizonyítékként szolgált arra a narratívára, hogy az EU „bürokratái” a magyar emberek érdekei ellen dolgoznak. Így a kormány folytathatta a „harcot Brüsszellel szemben”, miközben a társadalomban elmélyült a félelem és a bizalmatlanság. Ez a stratégia rövid távon rendkívül hatékony. A választók jelentős része nem követi nyomon a bírósági ítéletek részleteit, de érzékeny a félelemkeltő üzenetekre. A politikai kommunikáció tehát felülírta a tényeket, és a kudarc valójában sikernek tűnhetett. Vonuló tömeg - Forrás: Melczer Zsolt Ai illusztrációA propaganda társadalmi ára A történet legnagyobb tanulsága nem is jogi vagy politikai, hanem társadalmi. A közvélemény számára a tények helyét átvették az ismételt üzenetek: „a migráció veszély”, „Brüsszel ellenség”, „a kormány megvéd”. Ha sokszor halljuk, elhisszük – és ezzel a propaganda elérte célját. Csakhogy a félelemre épített közbeszéd hosszú távon romboló hatású. Egyrészt torz képet ad a valóságról: a menekültválság összetett problémáját szándékosan leegyszerűsíti, elhallgatva a közös európai erőfeszítéseket. Másrészt gyengíti a társadalom kritikus gondolkodását. Ha hozzászokunk, hogy kész válaszokat kapunk, nem keressük többé a tényeket. Az ügy megmutatja, hogy a politikai kommunikáció képes felülírni a valóságot – de csak addig, amíg a társadalom engedi. A demokrácia lényege nem csupán a választás szabadsága, hanem az is, hogy a polgárok tájékozott döntéseket hoznak. Ehhez viszont nem elég a kormányzati kommunikációt hallgatni: szükség van a tényekre, az európai döntések ismeretére, a kritikus gondolkodásra. A kérdés tehát nem az, hogy a magyar kormány vagy Brüsszel „nyerte-e meg” ezt a csatát. A valódi kérdés az, hogy mi, állampolgárok hajlandók vagyunk-e kilépni a propaganda buborékjából, és a valóság alapján ítélni. Mert ha nem, akkor tényleg igaz lesz a cím: ha sokszor mondják, elhisszük. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció További részleteket Gaál Lóránt “Ha sokat mondják, elhisszük?” című sorozatában olvashatnak. ---------------------------------------- Sok sok egyetértésAz előző részben már beszámoltunk róla, hogy 2015. novemberében a magyar parlamentben a migrációval kapcsolatban felszólaló Fidesz-Kdnp-s kormánytagok, képviselők, és egy MSZP-s felszólaló is, az EU „semmittevését” igyekezték kihangsúlyozni. Mindeközben elsikkadtak azok a tények, hogy az Európai Tanács (uniós országok állam-, illetve kormányfői) a 2015. június 25–26‑i ülésén konszenzus alapján többek között úgy határozott, hogy fejleszteni kell a migránsok áthelyezése és áttelepítése, a visszatérésük, a visszafogadásuk, a reintegrációjuk, valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködést! Továbbá meg kell említeni, hogy a tagállamok kormányainak képviselői a Tanács keretében 2015. július 20‑án szintén konszenzussal fogadták el a 40000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy Görögországból és Olaszországból történő áthelyezéséről szóló állásfoglalást. Ekkor Magyarországot Pintér Sándor belügyminiszter képviselte. Mindennek ellenére, úgy tűnik, hogy a Fidesz-Kdnp kormányzó koalíció hátat fordított az Eu-ban tett nyilatkozatainak, kötelezettségvállalásnak, és kialakította azt a kormányzati politikai irányt, amely semmilyen körülmények között nem akart együttműködést az EU-val. Ehhez párosult az a fajta kommunikáció, amely a migrációt, a bevándorlást, és a terrorizmust egymással összemosta, a társadalomban elültette a félelmet, a rettegést a több százezres „letelepedésre váró” migráns tömeggel történő riogatása, valamint „Brüsszel” démonizálása által. Ennek eredményeképpen – politikai termékként – a kormány az EU Bírósága előtt megtámadta a Tanács 2015/1601 számú határozatát. A perAz áthelyezéssel kapcsolatos kérdésben Magyarország, hivatkozva a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényre az EU Bírósága előtt megtámadta (megsemmisítés iránti kereset) a Tanács 2015/1601 számú határozatát. Magyarország mellett, a Szlovák Köztársaság is megtámadta a Tanács már említett számú határozatát, a kereseteket 2015. december 2‑án, illetve december 3‑án benyújtották az Európai Unió Bíróságához Az ügyeket - a C‑643/15. és C‑647/15. sz. – a Bíróság egyesítette. Magyarország a keresetében kérte azt, hogy a Bíróság a Tanács 2015/1601 számú határozatát elsődlegesen semmisítse meg, másodlagosan a Magyarországra vonatkozó részében semmisítse meg, valamint kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.Érdekes, hogy az ügyekben Magyarország és Szlovákia mellett Lengyelország is, mint beavatkozó megjelent, viszont az alperesi (Európai Unió Tanácsa) oldal mellé, mint beavatkozó 7 tagállam (Belga Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Görög Köztársaság, Francia Köztársaság, Olasz Köztársaság, Luxemburgi Nagyhercegség, Svéd Királyság) és az Európai Bizottság is csatlakozott. A megtámadott határozat, háttér, keletkezéstörténet és tartalom rész alatt a Bíróság – többek között - megjegyzi, hogy: „Az Európai Tanács a 2015. június 25–26‑i ülésén többek között úgy határozott, hogy a következő három kulcsfontosságú dimenziót kell egymással párhuzamosan fejleszteni: a migránsok áthelyezése és áttelepítése; visszatérésük, visszafogadásuk és reintegrációjuk; valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködés. Tekintettel az aktuálisan fennálló szükséghelyzetre, valamint az Unió elhivatottságára az iránt, hogy megerősítse a szolidaritást és a felelősségvállalást, az Európai Tanács megállapodott mindenekelőtt abban, hogy két év alatt 40000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áthelyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba, amely műveletben minden tagállam részt fog venni.” - A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. szeptember 6. I.A.7.Az Európai Tanács június 25–26‑i ülésein Orbán Viktor is részt vett, és minden jel szerint egyetértett a migránsok áthelyezése és áttelepítése kapcsán, az EU tagállamainak állam és kormányfői által kialakított állásponttal!A másik érdekes és kevésbé ismert tény, ahogy a korábbiakban már bemutattuk az az volt, hogy „2015. szeptember 9‑én a Bizottság az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján előterjesztette a nemzetközi védelem területén Olaszország, Görögország és Magyarország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot (COM(2015) 451; a továbbiakban: a Bizottság eredeti javaslata).”.A Bizottság eredeti javaslata arról is rendelkezett, hogy Magyarországról 54000 nemzetközi kérelmet kérelmező személyt kell a többi tagállamba áthelyezni. A Tanács a 2015. szeptember 17. és 22. között tartott ülései során a Bizottság javaslatát módosította, mivel Magyarország kijelentette, hogy nem akar az áthelyezés kedvezményezett tagállamai körében szerepelni. Következésképpen a javaslat végleges szövegében a Magyarország már nem, mint kedvezményezett tagállam, hanem, mint áthelyezési céltagállam szerepelt. A C‑647/15. sz. ügyben keresete alátámasztása érdekében Magyarország tíz jogalapra hivatkozott:Az első és második jogalapAz EUMSZ (AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS) 78. cikk (3) bekezdése megsértésének az állításán alapult. Lényegét tekintve Magyarország azt állította, hogy a Tanács kizárólag rendes (valamely uniós jogi aktusnak a Bizottság javaslata alapján, a Parlament és a Tanács által történő közös elfogadása) vagy különleges jogalkotás (valamely uniós jogi aktus elfogadására vagy a Tanács közreműködésével a Parlament által, vagy a Parlament közreműködésével a Tanács által kerül sor) keretében hozhatta volna meg a határozatát. A határozat 24 – bizonyos esetekben 36 – hónapos időszakra történő alkalmazhatóságát, ellentétesnek tartották az „átmeneti intézkedések” fogalmával.A Bíróság azt az álláspontot alakította ki, hogy a megtámadott határozat nem képezhette akadályát az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján történő elfogadásának, mivel nem volt rá kötelező a rendes vagy a különleges jogalkotási eljárás. A Bíróság kifejtette azon álláspontját is, hogy az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése a megköveteli, hogy az említett intézkedések ideiglenesek legyenek, de egyúttal mérlegelési mozgásteret tart fenn a Tanács számára.A Bíróság kimondta, hogy a Tanács nyilvánvalóan nem lépte túl a mérlegelési jogkörét, amikor meghatározta a megtámadott határozatban szereplő intézkedések időtartamát (2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig kellett alkalmazni). A harmadik jogalapMagyarország azt állította, hogy a Tanács a határozat elfogadásával úgy módosította a Bizottság eredeti javaslatát, hogy a Bizottság – Tanácsi határozat elfogadásának napján – jelen lévő tagjai (első alelnök és a menekült‑ és migrációs ügyekért felelős biztos) nem voltak felhatalmazva a Bizottság eredeti javaslata módosításához történő hozzájárulás adásához, illetve hogy a Tanács a határozat elfogadásakor az egyhangúságot mellőzte, és ezek miatt lényeges eljárási szabályt sértett. A Tanács ezzel szemben azt állította, hogy a határozat elfogadásának napján (2015. szeptember 22‑i ülés) a Bizottság részéről jelen volt az első alelnök és a menekült‑ és migrációs ügyekért felelős biztos is, és így került elfogadásra a Tanács által végrehajtott valamennyi módosítás, amely állítást tulajdonképpen a Bizottság is megerősítette. Ezt az állítást azonban Magyarország továbbra is vitatta, mivel álláspontja szerint a Bizottság két szóban forgó tagjának nem volt felhatalmazása arra, hogy jóváhagyják a javaslat módosításait. A Bíróság ezen magyar álláspont kapcsán megjegyezte, hogy Magyarország (és Szlovákia sem) semmilyen bizonyítékot nem terjesztettek elő, amely kétségbe vonhatná a Bizottság által állítottakat, illetve az azt alátámasztó bizonyítékokat, így a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság két olyan tagja volt jelen, akik felhatalmazással rendelkeztek, illetve nem volt szükséges az egyhangúság Tanács határozatának meghozatalához az egyhangúság. A negyedik jogalap Ennek tekintetében Magyarország és Szlovákia arra hivatkozott, hogy a határozat elfogadása során a nemzeti parlamentek véleményezési jogát nem tartották tiszteletben, valamint a Tanács megsértette a Tanácson belüli viták és szavazás nyilvános jellegének követelményét. A Bíróság – visszautalva az első és második jogalap kapcsán tett megállapításaira – kimondta, hogy tekintettel arra, hogy nem jogalkotási aktusról van szó, így a nemzeti parlamentek részvétele, valamint a Tanácson belüli tanácskozás és szavazás nyilvánossága nem kötelező. Az ötödik jogalap E jogalap esetében arról volt szó, hogy mivel a Tanács a Bizottság eredeti javaslatát lényegesen módosította és úgy fogadta el a megtámadott határozatot, hogy erről nem folytatott újabb konzultációt a Parlamenttel, így lényeges eljárási szabályokat sértett. Itt gyakorlatilag Magyarországgal kapcsolatban történt módosítás, mivel a Bizottság eredeti javaslata szerint Magyarország az áthelyezés kedvezményezett tagállamai között szerepelt – a Görög Köztársasággal és az Olasz Köztársasággal azonos címen –, viszont a magyar kormány tiltakozása miatt a módosítást követően már, mint áthelyezési céltagállammá vált. A Bíróság megállapította, hogy 2015. szeptember 16‑án a Tanács elnöksége a Parlament rendkívüli plenáris ülésén Magyarország álláspontjáról tájékoztatást adott, így a Parlament 2015. szeptember 17‑i állásfoglalásában szükségszerűen figyelembe kellett vennie Magyarország státuszának módosítását, amely miatt ezen jogalapra történő hivatkozás, mint megalapozatlan elutasította. A hatodik jogalap Ennek vonatkozásában Magyarország azzal érvelt, hogy a Tanács a megtámadott határozat elfogadása során nem tartotta tiszteletben a nyelvhasználatra vonatkozó uniós jogi szabályokat, mivel a Bizottság eredeti javaslatához fűzött módosításokat átvevő szövegeknek (végül a Tanács által elfogadott határozatnak) kizárólag az angol nyelvi változatát küldték meg. A Bíróság rögzítette, hogy a Bizottság eredeti javaslatát az összes tagállami delegáció számára az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre bocsátották – bár lehetőség lett volna rá, de –, egyetlen tagállam sem emelt kifogást a nyelvhasználat ellen, továbbá valamennyi módosítást felolvasták és azokat szinkrontolmácsok lefordították. A hetedik jogalap az EUMSZ 68. cikk és az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetéseinek a megsértésével kapcsolatos érvelésen alapult.Magyarország – Szlovákiával együtt – a keresetében azt állította, hogy mivel a megtámadott Tanácsi határozat elfogadása minősített többséggel történt, azonban az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetéseiből az tűnik ki, hogy e határozatot „konszenzus útján” kellett elfogadni „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”, így a Tanács lényeges eljárási szabályokat sértett. Ezen érvelés ellen a Bizottság azt hozta fel, hogy az Európai Tanács következtetései nem bírnak kötelező erővel, csupán politikai szempontból van hatásuk. A Bíróság a Bizottság ezen álláspontjával értett egyet, mivel kimondta, hogy az Európai Tanács következtetéseinek „politikai” jellegének mind a Bizottság jogalkotás‑kezdeményezési hatáskörére, mind pedig a Tanácson belüli szavazási szabályokra gyakorolt hatása nem minősülhet a határozat megsemmisítési indokának. Mindemellett megjegyzi a Bíróság, hogy „Az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetései kifejtik, hogy a tagállamoknak az áthelyezésről „konszenzus útján” kell dönteniük „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”. E tekintetben ezek a következtetések kifejezetten arra vonatkoznak, hogy „két év alatt 40000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áthelyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba”, és „az erre szolgáló tanácsi határozat mielőbbi elfogadása” útján. Márpedig a 40000 személyt érintő ezen áthelyezési mechanizmusra a 2015/1523 határozat vonatkozott, amelyet 2015. szeptember 14‑én konszenzussal fogadtak el. Ezért ez a határozat e tekintetben teljesen mértékben végrehajtotta az említett következtetéseket.” - A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. szeptember 6. - D.1.b 143. Ezen pont alatt megjegyzést érdemel, hogy a migránsok áthelyezése és áttelepítése kapcsán a Tanácsban 2015. szeptember 14‑én elfogadott 2015/1523 határozat konszenzus alapján történt, amely során Pintér Sándor belügyminiszter képviselte a magyar kormányt. Azt is rögzíteni kell azonban, hogy ez a Tanácsi határozat nem rendelkezett úgy, hogy Magyarországnak a migránsok áthelyezésében közre kellene működni, valószínűleg azért, mert a Tanács figyelemmel volt a Bizottság által 2015. szeptember 9-én asztalra tett 2. intézkedéscsomagjára, amelyben Magyarország, mint a migrációval – a nyugat-balkáni útvonalon keresztül - jelentősen érintett ország, azaz „frontország” volt. A nyolcadik jogalapA jogbiztonság és a normavilágosság elve, valamint a Genfi Egyezmény megsértésére alapították a felperesek A felperesi álláspont szerint a megtámadott határozat több ponton nem világos, illetve a „Dublin III” rendelethez való viszonyulása is kérdéses (pl.: jogorvoslathoz való jog, áthelyezésre történő kiválasztás kritériumrendszer, áthelyezési céltagállamban maradás biztosítása). A Tanács vitatta, hogy a határozata nem tartja tiszteletben a jogbiztonság és a normavilágosság elvét, illetve állította, hogy a közös európai menekültügyi rendszerrel kapcsolatos vívmányokba, a Szerződésekbe és a Charta rendszere által létrehozott jogrendbe illeszkedik, valamint kifejtette, hogy sem a Genfi Egyezmény, sem az uniós jog nem biztosítja a menedékkérő számára azt a jogot, hogy szabadon megválaszthassa a befogadó országát. A Bíróság megállapította, hogy a Tanács tiszteletben tartotta a jogbiztonság és a normavilágosság elvét, mivel a határozat preambulumbekezdésében pontosította a határozat rendelkezései és a közös uniós menekültügyi politika keretében elfogadott jogalkotási aktusok rendelkezései közötti kapcsolatot. A céltagállamban maradás biztosítása kapcsán a Bíróság kimondta, hogy a határozat pontosan kifejti azokat az intézkedéseket, amelyek a tagállamok rendelkezésére állnak (pl.: a tagállamok ne állítsanak ki a kérelmezők részére nemzeti úti okmányokat, és ne nyújtsanak olyan ösztönzőket, amelyek elősegíthetnék a tovább utazásukat, vagy kötelezés arra, hogy haladéktalanul térjenek vissza az áthelyezési céltagállamba). A kilencedik jogalapA szükségesség és az arányosság elvének a megsértésén alapult. Álláspont szerint tekintettel arra, hogy Magyarország kikerült a kedvezményezett tagállamok köréből és így 120000 nemzetközi védelmet kérelmező áthelyezéséről szóló döntés ellentétes az arányosság elvével, figyelemmel arra is, hogy ez magában foglalja azon 54000 személyt kitevő létszámot, akiket a Bizottság eredeti javaslata szerint Magyarországról kellett volna áthelyezni. A Bíróság megállapította, hogy Tanács azért tartotta fenn a 120000 személyt kitevő összlétszámot, mivel úgy ítélte meg, hogy így csökkenthető a görög és olasz menekültügyi rendszerekre nehezedő nyomás. Továbbá a Bíróság rögzítette azt is, hogy Magyarország nem bizonyította, hogy a Tanács által figyelembe vett statisztikai adatok nem voltak relevánsak. A tizedik jogalap szerintA határozat Magyarországra kifejtett hatásai miatt az arányosság elvébe ütközik. Álláspont szerint a Tanács határozata, mint áthelyezési céltagállam szerepeltette Magyarországot, miután az lemondott a Bizottság eredeti javaslatában előírt, kedvezményezett jogállásról, viszont Magyarország súlyos migrációs nyomás alatt állt. Ebből kifolyólag a határozat Magyarországra nézve aránytalan terhet ró, mivel kötelező áthelyezései létszámokat határoz meg részére. A Tanács ezzel szemben azt állította, hogy az előírt áthelyezési mechanizmus mellett olyan lehetőség is volt, amely alapján valamely tagállam kérheti, hogy a migrációs áramlások jelentős megváltozása esetén felfüggesztésre kerüljenek az áthelyezésre vonatkozó kötelezettségei (Osztrák Köztársaság és a Svéd Királyság kérték és meg is kapták 2016/408. számú és a 2016/946 számú határozattal). A Bíróság felidézte a támadott határozat meghozatalának körülményeit, és rögzítette, hogy: * 1. „2015. szeptember 9-i javaslatában a Bizottság Magyarországot az áthelyezés kedvezményezett tagállamai közé sorolta, mivel a 2015-ös év első nyolc hónapjára, különösen az ezen év júliusára és augusztusára vonatkozó adatok többségében Görögországból érkező migránsoknak az úgynevezett „nyugat balkáni” útvonalon keresztül történő tömeges érkezését tárták fel, amely így olyan jelentős nyomást gyakorolt a magyar menekültügyi rendszerre, amely hasonló a görög és olasz menekültügyi rendszerekre gyakorolt nyomáshoz.”, * 2. „Mindazonáltal Magyarországnak a Szerbiával közös határán lévő kerítés létesítését és a Magyarországon lévő migránsoknak nyugati irányba, főként Németország felé való tömeges átutazását követően ez a nyomás 2015. szeptember közepe felé jelentősen enyhült, mivel a Magyarország területén lévő irreguláris migránsok száma számottevően csökkent.”, * 3. „A 2015 szeptemberében bekövetkezett ezen események összefüggésében kérte Magyarország hivatalosan a Tanácstól, hogy már ne szerepeltesse az áthelyezés kedvezményezett tagállamai között.”. A Bíróság következtetésként kimondta, hogy ha egy vagy több tagállam szükséghelyzettel szembesül, azokat a terheket, főszabály szerint az összes többi tagállam között kell elosztani, a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztása elvének megfelelően, tekintve hogy ez az elv rendezi az uniós menekültügyi politikát. A létszám elosztása a népesség létszáma, a teljes GDP, az 1 millió lakosra jutó menedékjog iránti kérelmek átlagos száma a 2010–2014 közötti időszakban, valamint a munkanélküliségi ráta alapján történt, amelyet a Bíróság arányosnak tekintett. A Bíróság a 2017. szeptember 6-án meghozott ítéletével valamennyi jogalapot, mint megalapozatlant elutasította.Ahogy látható volt a magyar kormánynak a Tanács határozata ellen indított keresete elbukott az EU Bírósága előtt - a teljes ítélet itt olvasható. Azért ennek ellenére fura az, hogy több olyan, a migráció kérdésében hozott EU döntést a magyar kormány is támogatott, amelyet jelen ügyben is érvként felhozott, vagy ha nem is hozott fel a Bíróság egyértelműen rámutatott arra. Politikai oldalról nézve a kormánynak jól jött ez a döntés, mert tovább lehetett „Brüsszeli bürokratázni”, kampányüzemmódban „kormányozni”, illetve továbbra is félelemben lehetett tartani azon magyar polgárokat, akik nem feltétlen voltak tisztában az EU döntéseivel, valamint azok meghozatalának az okaival. dr. Gaál Lóránt- Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

SzóMia | 07.18. 15:53

Mi lenne, ha a rendelőből nemcsak gyógyszerrel, hanem személyre szabott mozgásprogrammal távoznánk? A Mozgás Receptre program ezt kínálja: orvosok, sporthelyszínek és helyi közösségek összefogásával a mozgás valóban az egyik leghatékonyabb „gyógyszerré” válhat.A mozgás is lehet gyógyszerMi lenne, ha egy magas vérnyomással, cukorbetegséggel vagy mozgásszervi panaszokkal küzdő beteg a rendelőből nemcsak recepttel, hanem egy személyre szabott mozgásprogram ajánlásával távozna? Ez már nem a jövő. A Mozgás Receptre program pontosan erre épül: a háziorvos a gyógyszeres kezelés mellett vagy bizonyos esetekben annak kiegészítéseként rendszeres fizikai aktivitást javasol, amelyet a páciens a programhoz csatlakozott mozgáshelyszíneken vehet igénybe. A kezdeményezés célja az egészségben eltöltött életévek számának növelése, valamint a mozgásszegény életmód visszaszorítása. Hogyan működik a program?A rendszer lényege egyszerű: a háziorvos felméri a páciens egészségi állapotát, majd – ha indokoltnak látja – mozgást ajánl "receptre". A receptet nem gyógyszertárban, hanem a programhoz csatlakozott sportlétesítményekben, mozgásszakembereknél vagy szervezett mozgásprogramokon lehet "beváltani". A folyamatot mobilalkalmazás és online ügyfélfelület is segíti. Cobranco és IstvánPisti két keréken járja az országot - Forrás: Cobranco Túrák - YouTube képernyőképKikre épül a siker?A program nem csak az egészségügyről szól. Ahhoz, hogy valóban működjön, több szereplő együttműködésére van szükség. * Háziorvosok Ők jelentik az első és legfontosabb láncszemet. Az orvos feladata felismerni, hogy mely pácienseknél jelenthet valódi segítséget a rendszeres testmozgás, és motiválni őket a változtatásra. * Mozgáshelyszínek Uszodák, sportegyesületek, fitnesztermek, gyógytornászok és más mozgásszakemberek biztosítják azt a környezetet, ahol a receptből valódi mozgás lesz. * Önkormányzatok A program eredeti modelljében az önkormányzatok kiemelt szerepet kaptak a helyi szervezésben és a lakosság tájékoztatásában. Ugyanakkor 2026-tól már az orvosok és a mozgáshelyszínek közvetlenül is csatlakozhatnak a programhoz, ami jelentősen felgyorsíthatja a terjedését. Tenczer Gábor a Telex kötelékében buzdít túrázásra és a természet megismerésére - Forrás: Telex- Szépkilátás YouTubeMi kell ahhoz, hogy a mi térségünkben is működjön?A siker nem elsősorban pénzkérdés.Szükség van olyan háziorvosokra, akik hisznek a megelőzés erejében. Olyan sportlétesítményekre, amelyek partnerként csatlakoznak. Olyan önkormányzatokra, amelyek támogatják a helyi egészségmegőrző programokat. És persze szükség van aktív közösségekre is, amelyek képesek megszólítani az embereket. Hiszen hiába létezik egy országos program, ha a lakóhelyünkön nincs olyan hely, ahol a mozgásrecept valódi lehetőséggé válhat.Nemcsak az egyén, hanem a közösség is nyer A rendszeres mozgás bizonyítottan csökkenti számos krónikus betegség kockázatát, javítja a mentális egészséget és az életminőséget. Emellett közösségeket is épít: egy közös séta, úszás vagy torna nemcsak a testnek, hanem a társas kapcsolatoknak is jót tesz. A Mozgás Receptre ezért jóval több, mint egy egészségügyi program. Olyan szemléletváltás, amely a gyógyítás mellett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt.Ha sikerül helyben is összefogni, akkor a mozgás valóban receptre írható – és talán ez lesz az egyik leghatékonyabb "gyógyszer", amit valaha felírhatunk magunknak. SzóMia - Nyitókép: Gyógytornás foglalkozás az debreceni egyetemen - Youtube Képernyőkép

SzóMia | 06.28. 17:37

Gyakorlati tippek, hogyan faraghatod le a háztartási kiadásaidat úgy, hogy közben a bolygónak is jót teszelHa manapság fellapozunk egy trendi életmódmagazint, vagy végiggörgetjük a közösségi médiát, a „zöld életmód” kifejezésről hajlamosak vagyunk méregdrága luxusra asszociálni. Biopamut zsákocskák csillagászati összegekért, dizájnos, skandináv minimalizmust idéző szelektív kukák, és olyan egzotikus tisztítószerek, amelyek árából egy kisebb családi nagybevásárlás is kijönne. Nem csoda, ha sokakban megfogalmazódik a gondolat: „Szép dolog a környezetvédelem, de nekem erre nincs pénzem”. Nekünk azonban van egy jó hírünk: ez egy óriási tévhit. A valódi, fenntartható életmód nem a pénzköltésről szól. Ha visszanyúlunk a gyökerekhez, a zöld gondolkodás valójában a legősibb spórolási módszer. Az igazán környezettudatos otthon nem az, ahol túlárazott öko-kütyüket vásárolnak, hanem az, ahol csökkentik a pazarlást, megbecsülik az erőforrásokat, és felfedezik a saját kezűleg végzett munka örömét. Nézzük meg, hogyan hozhatjuk le a zöld életmódot a trendi magazinok címlapjáról a valóságba, és hogyan válhat a fenntarthatóság a családi kassza legjobb barátjává.A Zero Waste filozófia: több mint hobbi, új gondolkodásmódA szemétmentes, vagyis a Zero Waste életmód lényege nem az, hogy holnaptól egyetlen befőttesüvegben kell elférnie az egész éves hulladékunknak. Ez sokkal inkább egy szemléletváltás. Arra ösztönöz minket, hogy a megszokott, lineáris fogyasztás helyett – amikor megveszünk valamit, használjuk, majd azonnal kidobjuk – áttérjünk a természet által inspirált körforgásos gondolkodásra. A természetben ugyanis nem létezik a „szemét” fogalma: minden végtermék egyben egy új folyamat alapanyaga is. Míg a hagyományos újrahasznosítás egy reaktív, utólagos tűzoltás (hiszen a hulladék már létrejött, amit el kell szállítani, aztán energiát befektetve fel kell dolgozni), addig a hulladékmentesség egy megelőző stratégia. A folyamat elején avatkozik be: ott kezdődik, hogy nemet mondunk a felesleges csomagolásra, a silány minőségű, egyszer használatos tárgyakra, és tudatosan keressük a tartós alternatívákat.Vegyszermentes tisztaság fillérekből: a csodatrióA reklámok elhitetik velünk, hogy minden egyes felületre külön flakonos, speciális vegyszert kell vásárolnunk. Létezik külön konyhai zsíroldó, fürdőszobai vízkőoldó, ablaktisztító és padlófényesítő – ezek nemcsak a környezetünket és az otthonunk levegőjét terhelik meg, hanem havonta több ezer forintot húznak ki a zsebünkből. Nézzünk szét a nagymamáink kamrájában! A makulátlan tisztasághoz valójában mindössze három alapanyagra van szükség, amelyek bármelyik sarki boltban beszerezhetők fillérekért: ecet, szódabikarbóna és citromsav. * A vízkő gyilkosa: a drága márkás vízkőoldók helyett a sima 10%-os vagy 20%-os ecet, illetve a meleg vízben feloldott citromsav csodákra képes. Öntsd egy régi, kiürült szórófejes flakonba, fújd a csaptelepekre vagy a zuhanykabin falára, hagyd hatni pár percig, majd öblítsd le. Az eredmény ragyogó felület, töredék áron. * A zsíros szennyeződések ellenszere: a szódabikarbóna enyhén lúgos kémhatásának köszönhetően kiváló zsíroldó és súrolószer. Ha a sütőre vagy a tűzhelyre rásült a zsiradék, szórj rá szódabikarbónát, permetezz rá egy kis vizet (vagy ecetet, ha szereted a látványos pezsgést), hagyd állni, és a kosz szinte magától lejön. * Általános felülettisztító: két rész víz, egy rész ecet és néhány csepp illóolaj (például teafa vagy levendula a fertőtlenítő hatásért) keverékével a lakás szinte bármelyik kemény felülete áttörölhető. Tudatos menütervezés: A statisztikák megdöbbentőek: egy átlagos magyar háztartásban évente több tíz kilogramm élelmiszer végzi a kukában. Ez nemcsak morális és környezetvédelmi probléma, hanem tiszta pénzpazarlás. Amikor kidobunk egy megpenészedett sajtot, vagy egy megfonnyadt zöldséget, valójában a keményen megkeresett pénzünket hajítjuk a szemetesbe.A konyhai hulladékcsökkentés leghatékonyabb eszköze a tudatos menütervezés és a heti egyszeri nagybevásárlás. 1. Leltár a hűtőben: vásárlás előtt mindig nézd meg, mi az, ami hamarosan megromlik, és a következő napok ételeit ezekre az alapanyagokra építsd fel. 2. A fix bevásárlólista szentsége: soha ne indulj el éhesen vásárolni, és szigorúan tartsd magad a listához. Ha valami nincs rajta, az nem kerül a kosárba. Ezzel elkerülhetők az impulzusvásárlások. 3. A maradék új élete: tanuljuk meg kreatívan újragondolni a fogásokat! A megmaradt sült húsból másnap kiváló melegszendvicskrém vagy salátaalap lehet, a fonnyadozó zöldségekből készíthetünk egy gazdag krémlevest, a száraz kenyérből pedig krutont vagy máglyarakást. Ha mégis keletkezik szerves hulladék – például zöldségpucolás során –, az ideális megoldás a komposztálás. Ha van egy kis kertünk, a komposztáló a legjobb befektetés. A konyhai és kerti zöldhulladékból egy év alatt tápanyagban gazdag, prémium minőségű virágföld keletkezik, így tavasszal már nem kell súlyos ezreket költeni a zsákos földekre a kertészetben.Globális példák, helyi lépésekHogy ez a működés nem utópia, azt számtalan globális példa bizonyítja. San Francisco a kötelező komposztálással és a szigorú szelektálással elérte, hogy a városi hulladék 80%-a ne a lerakókban végezze. A japán Kamikatsu lakói 45 különböző kategóriába válogatják a szemetüket, minimalizálva az égetést, míg Ljubljana az Európai Unió első olyan fővárosa, amely hivatalosan is a teljes hulladékmentességet tűzte ki célul, és már most 68%-os újrahasznosítási aránnyal büszkélkedhet. Ezek a hatalmas sikerek mind egyéni döntésekből adódnak össze. Nem kell tökéletesnek lenni, és nem kell azonnal mindent megváltoztatni. Ha csak három egyszerű dolgot bevezetsz a mindennapjaidba, már rengeteget tettél a környezetedért és a saját pénztárcádért.3 dolog, amit még ma megtehetsz a zöldebb és olcsóbb otthonért: 1. Válts textil szatyorra és kulacsra: felejtsd el az egyszer használatos nejlonzacskókat és a PET-palackos vizeket. Egy év alatt tízezreket spórolhatsz meg pusztán azzal, ha csapvizet vagy szűrt vizet iszol a saját kulacsodból. 2. Készíts saját tisztítószert: keverj össze vizet és ecetet egy üres szórófejes flakonban a következő takarításhoz. Próbáld ki a fürdőszobában, az eredmény önmagáért beszél majd. 3. Vásárolj tudatosan, tervezetten: írj menüt a hétvégére, és csak azt vedd meg a boltban, ami valóban szükséges a kiválasztott ételekhez. A környezettudatosság tehát nem luxus, nem a gazdagok privilégiuma. A fenntartható életmód valójában a józan paraszti ész diadala a fogyasztói társadalom felett. Így élünk mi – tisztábban, tudatosabban, és egy kicsit gazdagabban. SzóMia - Nyitókép: Melczer zsolt - AI illusztráció

Oravetz Dániel | 06.19. 06:45

Beszélgetés Dr. Dinnyés Álmossal traumáról, önismeretről, hipnózisról, változásról és arról, hogy lehet újra szabadon működni „Az emberi működés számomra rendszer – de nem gép. Élő, érző, változni képes rendszer.” Dr. Dinnyés Álmos menedzsment és informatikai pályáról érkezett az emberi lélek, a mentálhigiéné, a coaching és a hipnózis világába. Talán éppen ezért lát rá különleges módon az emberi működésre egyszerre rendszerszemlélettel és mély empátiával. Abban segít, hogy az ember jobban értse, elfogadja, és szeresse önmagát, megtalálja a valódi céljait, felismerje ismétlődő mintáit, és elinduljon egy szabad, tudatos működés felé.Mikor döntötted el, hogy emberekkel szeretnél foglalkozni?Ez nem egyetlen pillanat volt, inkább egy hosszabb belső folyamat. Mindig is érdekelt, miért működünk úgy, ahogy működünk. Miért reagálunk bizonyos helyzetekben hevesen? Miért futunk bele újra meg újra kísértetiesen hasonló szituációkba, párkapcsolatokba? Miért félünk valamitől, amit fejben már értünk, de belül mégsem tudunk meghaladni?Amikor 2023-ban jelentkeztem mentálhigiénés mesterképzésre, a pontszámításhoz visszanéztem, hogy 25 éve az egyetemi évek mennyi ehhez kapcsolódó tárgyat tanultam. Meglepődtem, hogy már akkor milyen sok olyan kurzust végeztem el, amely az emberi lélekkel, kommunikációval, konfliktuskezeléssel vagy viselkedéssel foglalkozott. Nagy hatással volt rám az NLP (neuro-lingvisztikai programozás) is, amellyel először 2005-ben találkoztam. Az NLP egy módszertani csomag, ami azt vizsgálja, hogyan hat egymásra az idegrendszerünk, az érzelmeink, a gondolkodásunk, a nyelvhasználatunk és a viselkedésünk. Leegyszerűsítve: hogyan beszélünk magunkkal belül, hogyan értelmezzük a világot, és ez hogyan befolyásolja a döntéseinket. A végső lökést az adta az induláshoz ezen az úton, amikor egy válságkezelési munkában olyan emberi reakciókkal találkoztam, amelyeket pusztán mérnöki vagy menedzseri gondolkodással nehéz volt megérteni, kezelni. Ott vált világossá számomra, hogy az embereket viselkedését az érzelmek sokkal jobban meghatározzák az érzelmek, mint a logika, a döntés és a teljesítmény.Milyen területeken dolgozol leginkább?Olyan emberekkel dolgozom, akik mentális, érzelmi, döntési vagy életvezetési nehézségekkel küzdenek, és szeretnének jobban rálátni saját működésükre, és ami fontosabb megvan az elhatározásuk, hogy változzanak. Foglalkozom mind üzleti, mind magánéleti témákkal, és azt tapasztalom, hogy ezek szorosan összefüggenek egymással. A fókuszban a stressz kezelése áll. A leggyakoribb témák, amik mindenkit érintenek, elakadások feloldása, félelmek, fóbiák leépítése. Az üzleti életben olyan témákban adok támogatást, mint a kiégés, a döntési nehézségek, a delegálási problémák vagy mikromenedzsment. Egyéni ügyfeleim témái többnyire a szorongás, a párkapcsolati elakadások, önismereti kérdések vagy akár dohányzásról való leszokási szándék.Sajnos ma Magyarországon a mentális problémákkal való foglalkozás még gyerekcipőben jár, sokan nem tudják mi a különbség a végzettségek között. Például mentálhigiénés szakemberként nekem fel kell ismernem, ha valakinek orvosi segítségre van szüksége, hiszen mentális betegségeket csak orvos diagnosztizálhat, írhat fel gyógyszert és kezelhet, ilyen esetekben én akkor maradok képben, ha az orvos javasolja a kiegészítő támogatást. Az informatikai és a mentálhigiénés-segítői hátteremnek köszönhetően az emberi működésre rendszerként tudok tekintek. Olyan rendszerként, amelynek vannak mintázatai, visszatérő reakciói és tanult működései. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az emberben is egyfajta számítógép, amiben a hardver az idegrendszer, az agy a test, az operációs rendszer, a lélek, a hitrendszerek és az érzelmi minták, az alkalmazások pedig a gondolkodás, a problémamegoldás és a kreativitás. Van egy fontosabb különbség, ami miatt az ember sokkal több, mint egy gép: minden eleme tud változni és fejlődni. A tudomány már bizonyította, hogy a „szoftver” képes hatni a „hardverre”. A gondolataink, tapasztalataink, érzéseink és új tanulásaink képesek formálni az idegrendszeri kapcsolatainkat. Ezt nevezzük neuroplaszticitásnak. Magyarul: nem vagyunk végleg bezárva a régi mintáinkba. Lehet változni.Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaMi az, ami a legtöbb kliensednél előbb-utóbb kihívásként megjelenik?Dr. House mondta: „mindenki hazudik”. Igaza volt, persze ez nem szándékos hazugság. Annyit jelenti, hogy az emberek nem mondják el pontosan mi van velük, mi minden lehet a problémák hátterében.Nem mondanak el dolgokat, mert nem tartják fontosnak. Mert szégyellik. Mert nem emlékeznek rá. Vagy mert annyira természetessé vált számukra egy fájdalmas helyzet, hogy nem ismerik fel, hogy az valójában az a probléma. A munka elején gyakran csak a felszíni probléma látszik. Valaki halogat, fél dönteni, szorong egy helyzettől, nem tud kapcsolódni, vagy újra és újra ugyanabba a párkapcsolati mintába kerül. Aztán néhány alkalom után előkerül egy-egy fontos részlet. Mint amikor egy puzzle hiányzó darabja hirtelen a helyére kerül. Kiderülhet, hogy volt egy baleset. Hogy az egyik szülő alkoholproblémával küzdött. Hogy gyerekként nem lehetett biztonságosan kimondani az érzéseket. Vagy mindig teljesíteni kellett ahhoz, hogy valaki szerethetőnek érezze magát.A segítői munka egyik kihívása éppen ez: biztonságos térben lassan összeállítani a történetet, és az alapján megtalálni, hogy mit, mire, miként tud az ügyfél változtatni.Sokat beszélünk ma traumáról. Te hogyan közelíted meg ezt a témát? A trauma a köznyelvben azt jelenti, hogy valakivel egy nagy, látványos tragédia történt: egy baleset, valakinek az elvesztése, erőszak vagy életveszélyes helyzet. Ezek mély nyomot hagyhatnak az idegrendszerben, a jelenség a poszttraumás stressz zavar, röviden PTSD. Az utóbbi évek kutatási rávilágítottak arra, hogy a hosszan tartó, ismétlődő kisebb események is hasonló hatásúak, krónikus stresszt okoznak a kis traumák, és szintén nagyon erősen formálhatják az ember idegrendszerét, személyiségét, kapcsolatait és önértékelését. Ennek ma már neve is van: komplex poszttraumás zavar, röviden C-PTSD. Az háttérben lehet elhanyagolás, bántalmazás, megalázás, családon belüli erőszak vagy tartós érzelmi bizonytalanság. Ilyen kívülről „kicsinek” tűnő hiányok, ha egy gyerek éveken át nem kap annyi figyelmet, dicséretet, ölelést, biztonságot vagy érzelmi visszajelzést, amennyire valóban szüksége lenne.A következmény? Jó esélye van arra, hogy felnőttként maximalista, perfekcionista legyen, de vezetőként nem tud dícsérni, motiválni, párkapcsolati nehézségei vannak és függőségekkel – például munka vagy alkohol – is küzdhet. Én úgy dolgozom, hogy foglalkozom a múlt és a jelen megértésével, valamint a jövő kialakításával. Segítek felismerni, elfogadni, és feldolgozni a múlt eseményit. Egy felnőtt embernél a jelen elakadásai mögött gyógyítjuk a sebeket, és felépítjük az új életet. Ezzel kapcsolatban hamarosan magyar nyelven megjelentetjük egy amerikai terapeuta gyakorlati kézikönyvét érintetteknek, hozzátartozóiknak és szakembereknek. Hogyan tudsz segíteni gyermekkori sérülések, például anyaseb vagy apaseb esetén?Először is fontos tisztázni, hogy az „anyaseb” és az „apaseb” önismereti kifejezések nem hivatalos orvosi diagnózisok. Anyaseb alatt általában azt értjük, amikor az anyával való kapcsolatban sérült a biztonság, a szeretet, az elfogadás, az érzelmi elérhetőség vagy a gondoskodás élménye. Apaseb esetén pedig gyakran a védelem, az elismerés, a jelenlét, a következetesség vagy a biztonság hiánya kerül elő. Ezekkel többféle módszerrel lehet dolgozni. A hipnózis során az agy egy olyan meditáció szerű állapotba kerül, befelé figyel, ellazult, koncentrált állapotba kerül, és így képes újraírni az emlékekhez kapcsolódó érzelmeket. A folyamat során végig tudatánál van, ő hoz új döntéseket, én kísérem – terapeuta egy görög szó, eredeti jelentése kísérő –, és a megfogalmazásban segítek.Ericksoni szemléletű hipnózis technikákal dolgozom. Ez finom, személyre szabott megközelítés. Előre megírt sablonszövegek, szakkifejezéssel szkriptek, helyett az adott ember saját belső világával, nyelvével és képeivel dolgozom.A wingwave coaching és a Brainspotting az elmúlt pár évtized neurológiai kutatási eredményeire épül, rendkívül hatékony eszközök. Ezeknél a testérzetekkel és az érzelmi reakciókkal is dolgozom. És itt is hangsúlyozom: súlyos trauma, pszichiátriai állapot, önveszélyeztetés, szerhasználat, vagy komoly klinikai tünetek esetén megfelelő szakemberhez szakpszichológushoz, pszichoterapeutához, vagy pszichiáterhez irányítom tovább az ügyfelet. Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaFérfiakkal és nőkkel másképp dolgozol?Mivel két lányom van, tudom, hogy a nőket más hatások érik, más problémáik vannak, különböző okok miatt másképp látják a világot. Férfiként nehéz a női fejjel gondolkodni, az egyik módszerem, hogy tükröt tartok, megmutatom, hogy mit lát belőlük a világ, milyen hatással vannak másokra. Sok nő ma egyszerre túl sok szerepben próbál helytállni, ami felemésztheti őket. Egyszerre legyen sikeres, vonzó, gondoskodó, önálló, erős, érzékeny, jó anya, jó társ, jó szakember. És eközben nem marad ideje megkérdezni: én hogy vagyok ebben?Segítőként támogatást tudok adni abban, hogy egy nő ránézzen a határaira, félelmeire, kapcsolati mintáira, önértékelésére és belső biztonságára.A férfiak más úton, de ugyanehhez a kérdéshez érkeznek meg: én hogy vagyok ebben? Mi a saját szerepem, hogyan változik ez az évek során? Sok férfi ma bizonytalan abban is, mit jelent férfinak lenni. A régi minták sokszor már nem működnek, az új minták pedig még nem elég erősek.Azzal, hogy tükröt tartok, rávilágítok az érzelmi felelősségvállalás fontosságára, megtanítom felismerni, milyen az, amikor fél, amikor szégyell valamit, amikor menekül, amikor támad vagy bezár. Az a cél, hogy a férfi is ismerje meg önmagát, ébredjen rá, hogy az érzelmek megélése ez erősség, az igazi érettség jele. Ez segít abban, hogy ők is tudatosan fejlesszék magukat.Milyen párkapcsolati elakadásokkal találkozol gyakran?A párkapcsolatokban sokszor nem az a valódi kérdés, amin a párok vitatkoznak. A felszínen lehet szó pénzről, házimunkáról, szexről, gyereknevelésről, vagy időbeosztásról. Mélyebben viszont gyakran ezek a kérdések vannak jelen: fontos vagyok neked? Látsz engem? Figyelsz rám? Biztonságban vagyok melletted? Számíthatok rád?Ebben segíthet a mediáció is. Sokan azt hiszik, mediátorhoz akkor mennek emberek, amikor már vége a kapcsolatnak. Pedig a mediáció segíthet abban is, hogy két ember új módon kezdjen beszélni egymással, tisztábban lássa a saját igényeit, félelmeit és vállalásait.A mediátor nem bíró, nem dönt a felek helyett. Inkább abban segít, hogy a beszélgetés ne újabb sérüléshez, hanem megértéshez vezessen.És vannak helyzetek, amikor egy fejlesztési folyamat során az ügyfél érdekében párját is bevonom a munkába. Egymás dolgainak megértése azon túl, hogy segít az egyén fejlődésében, a párkapcsolat minőségét is javítja. Ilyen, ha az egyik fél valamilyen függőséggel küzd, vagy van valamilyen eltérő idegrendszeri működésből eredő nehézsége, neurodivergens.Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaEgy céges, vagy nyitott csoportos fejlesztés miről szól? Hogyan segíted a komfortzónából való kilépést?A filozófiám, hogy a komfortzónából való kilépés helyett tágítani kell a komfortzónát. A komfortzóna az a lelki és viselkedési tér, amelyben biztonságban érezzük magunkat. Amikor valami ismerős, megszokott, kiszámítható, akkor komfortzónán belül vagyunk. A komfortzónán kívül van egy kockázatos sáv, és azon kívül a pánikzóna. Ha az ember a pánikzónába kerül, vagy felkészületlenül vállal kockázatot, akkor gyorsan inal vissza a biztonságos helyre, és többet nem kísérletezik vele. A valódi fejlődés ott kezdődik, hogy tudatosan megyünk bele egy új helyzetbe, és a újraértékeljük a kockázatvállalási képességünket. Így a kockázati sáv egy része a komfortzónához kerül, kitágul a komfortzónánk. A csoportos foglalkozásokon, céges tréningeken biztonságos keretek között tapasztalják meg a résztvevők, hogy sokkal többre képesek, mint amit magukról korábban hittek.A tűzönjárás – akár céges tréningként, akár nyitott csoportként – például nagyon erős élmény egy legalább egynapos önismereti felkészülés csúcspontjaként. Egy szimbóluma lesz annak, hogy a félelmeink felnagyítják a veszélyeket, és blokkolnak, ha viszont hiszünk magunkban, meg tudjuk csinálni bármikor.A hipnózisnak is megvan a helye a vállalati képzésekben. Itt a résztvevők megtanulják és megtapasztalják, hogy a figyelem, a képzelet, a belső állapot és a teljesítmény között milyen erős kapcsolat van. Tapasztalatok alapján sokat számít akár egy éves terv teljesítésénél is, hogy mit éreznek azzal kapcsolatban. Egy csoportos esemény akkor igazán eredményes, ha utána az emberek jobban értik önmagukat, egymást és a saját működésüket, még nyomás alatt is. A tűzönjárás vagy a hipnózis megélése, mint extrémnek tűnő eszköz „csak hab a tortán”. Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaMit üzennél azoknak, akik érzik, hogy változtatniuk kellene, de még halogatják?Azt, hogy a változás nehéz, fájdalmas lehet, de jobb, mint egy összeomlás.Sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már nagyon fáj. Amikor újra és újra ismétlődik egy párkapcsolati minta. Amikor jön a kiégés. Amikor szorongás, félelem, belső üresség vagy döntésképtelenség jelenik meg. Önmagunkkal foglalkozni felelősség és befektetés.Az önismeret arról szól, kíméletlenül őszintén nézzünk magunkra, értsük meg, és fogadjuk el magunkat, hogy tudatosan döntsünk arról, hogy miként és merre fejlődünk, és hogy megtanuljunk szabadon dönteni. A jelen egy átmeneti állapot. Többek vagyunk, mint amit hoztunk, mint ami történt velünk. A félelmeink elmúlnak, a sebeink gyógyíthatók, a családi mintáink vagy a régi védekezéseink változtathatóak. Változni lehet. Néha lassan. Néha meglepően gyorsan. De a változás első lépése szinte mindig ugyanaz: megállni, ránézni magunkra, és őszintén kimondani, hová tartunk. Aki érzi, hogy valami ismétlődik az életében, hogy belül feszültség van, hogy nehéz dönteni, hogy kapcsolódni szeretne, de fél, annak érdemes szakértő segítséget kérnie.Egyszerű biológiai tény, hogy van, amihez egyedül kevés az ember, de segítséggel képessé válik jól élni.Egy jó beszélgetés lezárás helyett inkább végre kinyit egy ajtót. Oravetz Dániel - Nyitókép: Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívuma

SzóMia | 05.02. 23:09

Van egy nap az évben, amikor egy kicsit mindannyian megállunk. Amikor nem a rohanunk, nem a határidők számítanak, nem a hétköznapi gondok. Hanem az, ami igazán fontos. Az édesanyánk. Anyák napja nem csak egy dátum a naptárban. Nem egy kötelezően átadott virág, nem egy gyorsan letudott telefonhívás. Sokkal több ennél. Emlékeztető arra, hogy honnan jöttünk. Ki tartott elsőként a kezében, ki hitt bennünk akkor is, amikor mi már majdnem feladtuk. ÍgyÉlünk.Sokszor rohanva. Sokszor fáradtan. Sokszor úgy, hogy elfelejtjük kimondani a legegyszerűbb szavakat: * köszönöm * szeretlek * hiányzol Jövő héten meglátogatlak. Pedig ott vannak velünk. Rohanós hétköznapokon. Egy ebédben, amivel vár a hétvégén. Egy üzenetben, amiben csak annyi áll: „Vigyázz magadra!”. Egy tekintetben, ami mindent ért. Így szeretünk.Anyának lenni nem cím. Nem szerep. Felelősség. Áldozat. És közben a legnagyobb ajándék is. Ma azok előtt hajtunk fejet, akik nap, mint nap tesznek, tettek értünk. Akik erőt, tartást, hitet adnak. Akiknek az életünket, az elveinket, az első szavainkat, és még sorolni is nehéz lenne mi mindent köszönhetünk. Akik nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk. És gondolunk azokra is, akik már nincsenek velünk, de bennünk élnek tovább – emlékeinkben.ÍgyÉlünk.És így emlékezünk.Köszönjük, édesanyák... SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.12.24. 14:30

Egy különleges és nagyon személyes karácsonyi történet egy karácsonyfa díszről, egy természeti csodáról, a karácsony csodájáról. A szülői házban az a szokás alakult ki nálunk – amióta kamasz koromban elértem a karácsonyfa csúcsát – hogy az én privilégiumom volt a fa díszítése karácsonykor. Ezt a több évtizedes szokást törte meg Apa 1995-ben, amikor maga is készített egy díszt: egy szép piros, ropogós igazi alma szárára kötött egy madzagot, és azt kötözte fel a fára. Nekem nyilván feltűnt a dolog, de akkor még nem tudtam, hogy ennek mi lehet a jelentősége. Szívbeteg volt, de mi, a család akkor még nem gondoltuk, hogy mennyire komoly a dolog. Azt, hogy azt a díszt ő már nem fogja levenni arról a fáról. Ő viszont nyilván tudta, hogy hamarosan mi vár rá, egészen pontosan három hét múlva...Gyakran eszembe jut annak a csodálatos karácsonynak az emléke kapcsán a gyerekkorom. Még mindig él bennem az az óvodás kisfiú, aki belépett vele a fürdőszobába. Mereven hátrabicsaklott nyakkal, tátott szájjal figyeltem őt, az óriást, domborodó izmait, erős karját. Visszaadhatatlan megnyugvással, biztonságérzettel töltött el, hogy ő, akinek vállán családunk nyugodt megélhetésének biztonsága nyugszik szemlátomást a világ legerősebb embere. Én is olyan akartam lenni, mint ő: hatalmas és erős. Lenyűgözve bámultam hogyan keni be borostás arcát hófehér habba mártott pamaccsal, majd pedig miként szántja végig azt a gyakorlott kézben fémesen csillogó borotva. Hirtelen úgy éreztem nekem is el kell kezdeni borotválkozni. Tizenegynéhány év elteltével nőni kezd majd az én borostám is, addig sem árt gyakorolni a mozdulatokat. Az ilyen tökéletes mozdulatok begyakorlásához idő kell. Ő egy szempillantás alatt mindent megértett. Igaz, csak sima szappannal, de azért sikerült bepamacsolnom magam a fanyelű borzszőr szerszámmal, és ha nem is igazi borotvával, de legalább a fogkefém nyelével egészen ügyesen lehúztam a szappanhabot az arcomról. Csillogó szemmel dicsekedett el Anyának: „Nézd csak, a fiunk milyen ügyesen borotválkozik!” Hatalmas, száraz, meleg tenyerével megsimogatta kobakomat, és én egyszerre úgy éreztem, egy apró lépcsőfokkal feljebb kerültem, közelebb az óriáshoz. Csaknem másfél évtized alatt egészen elfelejtettem a fürdőszobában előttem tornyosuló óriás félelmetes izomzatának emlékképét; a filmsztárok, magazin modellek, s megannyi más izompacsirta kimosta agyamból. Az óriás gyermeki emlékképe helyébe egy öregedő, a jövőbe, az életbe vetett hittel eltelt emberke lépett: Édesapám. Aprótermetű családtagjaim közül, mint Gulliver léptem ki az idegen felnőtt világ ismeretlen óriásai közé."Én is olyan akartam lenni, mint ő: hatalmas és erős..." - Fotó: a szerző archívumaA hűség, a tisztesség és az állhatatosság, talán ezek a legkifejezőbb jelzők rá. Mind olyan tulajdonság, melyekről csak évtizedek alatt lehet hiteles tanúbizonyságot tenni, s amelyeket gyakorta nem ismerünk fel időben. Ezekkel nagyon nehéz még életben óriássá lenni, különösen, ha egy beteg, pici emberről van szó. A nagyszerűség azonban nem azért létezik, hogy másoknak szemet szúrjon, hanem azért, amiért a csoda: csak, hogy legyen. A kórházból még hazajöhetett egy hétvégére, az 1996. esztendő első és az ő utolsó hétvégéjére. A nagy pelyhekben hulló ropogós hó gyönyörű csipkébe öltöztette a Nagyerdő fáit, mint életének hajnalán nagyszüleim esküvőjének napján. A kórházban aztán másodjára is eljött érte a halál, kíméletlen kegyetlenséggel. Ezt a második infarktust magam is láttam és azt is, hogy közben viccelődik. Szinte megfagyott ereimben a vér. Eszembe jutottak Karl May regényhősei, akik kínzócölöpön halálukig viccelődve, hergelve az őket módszeres kegyetlenséggel kínzó indiánokat, végül bátorságuk jutalmaként szertartásos dísztemetésben részesültek.Gyermekkoromban még csak hittem az indiánregények hőseinek ilyen lelki erejében, abban, hogy Winnetounak „arcizma sem rándul” a kajovák kínzócölöpén elszenvedett korbácsütésektől, ott és akkor a kórházban azonban láttam is mindezt. Csak a szeme sarkában látszott egy félig felszáradt könnycsepp-barázda. Az utolsó napokat éjt nappallá téve „hegynek felfelé rohanva” töltötte, elgyöngülő szíve iszonyatosan magas pulzusszámmal próbálta életben tartani a rábízott szerveket. Verejtékben fürödve csak percekre tudott elaludni. Rohamosan fogyó levegővel, egyre jobban elnehezülő tagokkal és a lassan-lassan leálló szervekkel az utolsó ilyen furcsa, nyugtalan álmában Kft.-t alapított, és gyümölcsöst telepített. A világ számára az a pár nap villámgyorsan elröppent, viszont számunkra ugyanezen idő alatt – látva, hogy abba milyen tengersok küzdelem belefér – hitelessé vált a történet: Isten számára ez az idő elegendő egy egész világ megteremtéséhez. Azt már soha meg nem tudhatom, hogy Apa, az egykori legátus diák erről mit gondolt, beszélni akkor már nem nagyon volt ereje."Számomra akkor az egész Univerzum legfontosabb pontja az a kis koszorúér darab volt..." - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációEgy pár darab kis érnek kellett volna csak vérhez jutnia, hogy az a nagyon kemény, hatalmas és drága szív egy kis oxigénhez juthasson; egy pár milliméternyi kis résre lett volna szükség a bal kamrához vezető koszorúerek tövében. A Mindenható Teremtőnek addig még soha nem volt akkora esélye megnyilatkozni előttem. Világosan láthatta, hogy számomra akkor az egész Univerzum legfontosabb pontja az a kis koszorúér darab volt; Neki viszont „odafönt” csupáncsak kevéske erőfeszítésébe tellett volna azt az ici-pici koszorúér torkolatot megnyitni! Én tényleg bíztam abban, aki gondját viseli az ég madarainak, a mezei liliomoknak... Te, akinek még a szélvész és a víz is engedelmeskedik, és aki kérő imádságunkat meghallod, mert: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak”; Te, aki vakoknak adtad vissza látását, ördögtől megszállott embereket gyógyítottál, bénákat szabadítottál meg kínjaiktól, véghezvitted a kenyérszaporítás csodáit, jártál a vízen és megjövendölt szenvedéseiddel megváltottad a világot bűneitől, miért ne figyelhetnél oda erre a szenvedésre? Ha valakinek, hát akkor neked, Mindenható Úristen, látnod kellett volna, hogy ez a levegő után kapkodó, elgyötört, vézna, erőtlen kismadár: Édesapám egy óriás, aki nem szolgált rá olyan kegyetlen szenvedésre, mint amilyet még Jézus sem szenvedett el a keresztfán!És egyszer csak elsüllyedt az óriási tengerjáró, én meg ott maradtam a saját apró kis mentőcsónakomban.Apróra fogyott testében nagybeteg szíve legtöbb szervénél tovább bírta a küzdelmet. Abban a pillanatban tisztán és világosan láttam meg benne a legbátrabb, a legerősebb és a leghatalmasabb embert, pontosan úgy, mint ahogyan piciny gyermekkoromban, ott a fürdőszobában szappanos arccal, műanyag fogkefém nyelével: „borotvámmal” kezemben, még ha verejtékkel borított, összetört kis csontkupac maradt is belőle. Még meleg kezére kapott egy kézcsókot Anyától. Eljött Vízkereszt. Leszedtük, összecsomagoltuk a karácsonyfa díszeket, köztük az Apa által emlékül hagyott almát is.Ennek holnap 30 éve, hogy Apa felrakta azt az almát a fára. Fantasztikus csodaként élem meg, hogy ez az alma még mindig megvan! Megaszalódott, összetöpörödött, de megvan. A szárán ugyanaz a madzag, amivel Apa felerősítette a fára. Nem rothadt meg, nem penészedett össze, nem esett le a szára. Az elmúlt 30 év alatt egyre keményebb és szárazabb lett.Minden évben kitüntetett helyre kerül a karácsonyfán Laci Papa Almája. Harminc éves Laci Papa Almája - Fotó: a szerző felvétele dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.12.24. 01:25

Egy csodálatos dal és egy különleges videoklip születésének története, amelynek minden eleme szín igaz valóság. A vers születésének története, a megélt érzelmek, a klipben szereplő figurák mind maga a csodálatos valóság.Nagyapám: I. Zeke László egy kedves, érző szívű, jó humorú ember volt. Még verset is írt. Ahogy mesélte nekem: "nem sokat, úgy hatvan évente egyet-egyet". Az összes műve két vers. Pontosabban egy versnek a két versszaka. Az elsőt 1928-ban írta azon húsvéti locsolkodás után, amikor megismerte azt a kis kamasz lányt, aki később Nagymamám lett, a másodikat pedig 1988-ban, Nagymama temetése utáni magányos napokban: Amikor mi együtt járunk csöndes, nyári estében, Úgy látom, hogy szebben ragyog minden csillag az égen. Halványabb lesz a holdsugár, csakúgy mint a csillagok, Amikor a két szép szemed szerelmesen rám ragyog. Boldog idők elrepültek, rám borult az éjszaka, A csillagok úgy ragyognak, mint egykoron valaha. Szemeidnek drága fénye csillagokban ott ragyog, Sírva nézem, hozzá vágyok, ott leszünk majd boldogok. Ezt a két verset közzé tettem a Facebookon a költészet napján, mivel azt gondolom, hogy a legszebb, legmélyebb érzelmek teszik költészetté a rímelő sorokat, akkor is, ha azt nem egy nagy klasszikus, hanem egy olyan egyszerű gazdálkodó írja, mint amilyen nagyapám volt.III. Zeke László és Palya Bea - Fotó: a szerző archívumábólSokaknak tetszett Nagyapa verse, amire sok kedves, megható bejegyzést kaptam, többek között egy zenetanárnő Dévainé Kluka Adrienne véleményét, aki szerint ezek a sorok (ad notam) illeszkednek az “Ablakomba, ablakomba…” kezdetű dalhoz. Mivel Nagyapám nótás kedvű ember volt, így nagyon könnyen elképzelhető, hogy valóban ennek a dalnak a ritmusára íródtak a vers sorai.Mivel nagyon kíváncsi ember vagyok szerettem volna hallani hogyan szól ez a dal Nagyapa versével, ezért írtam Palya Beának – a világ egyik leggyönyörűbb hangú énekesének, akinél népdalt szebben énekelni nem nagyon tud senki –, hogy életre keltené-e ezt a dalt nekem és az akkor 111 éves (a vers szerint “ott, a csillagokban” tanyázó) Nagyapámnak, mert mindkettőnknek ez egészen biztosan nagyon tetszene. A dal még azon a héten elkészült, minden képzeletemet felülmúló, torokszorító gyönyörűség lett belőle. Elővettem a fénykép albumot Nagyapa és Nagymama fényképeiből válogattam párat (az esküvői képtől kettejük síremlékéig) ezeket keltettem életre, s egy sor meganimált kalotaszegi mintával együtt igyekeztem képben elmesélni mindazt, amiről Bea oly gyönyörűen énekel. III. Zeke László

SzóMia | 2025.12.21. 12:52

Advent idején az ország minden szegletében más és más arcát mutatja a készülődés fényekkel, díszekkel, hangulatokkal, apró csodákkal.Arra kérünk benneteket, osszátok meg velünk, nálatok hogyan telik az advent!📸 Küldjetek fotókat Magyarország bármely településéről, legyen az egy főtér, utca, templom, ablak, koszorú vagy egy különleges pillanat – fontos, hogy a helyszín felismerhető legyen.Mutassuk meg együtt, milyen sokszínű és szép az advent országszerte!📩 Fotókat kommentben vagy üzenetben várjuk.Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek! ✨ SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.11.29. 10:19

A kórházakban hagyott több mint háromszáz újszülött, csecsemő és kisgyermek sorsával kapcsolatos kérdésre Pintér Sándor belügyminiszter válasza „Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk őket ott” több mint cinikus és elhatárolódó volt. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal. 2025. januárjában még 260 csecsemő maradt egészségügyi intézményekben, ez a szám év végére jócskán nőtt. A szülészeti osztályokon hagyott babák nagy részét nem a szülők hagyták ott, vizsgálatok alapján nem is bántalmazó családból származnak. A TASZ szóvivője szerint a gyámhatóság, a gyermekvédelmi rendszer teljes összeomlását mutatja, hogy nem indokolt módon kényszerülnek a kórházak a kicsik befogadására. Sokakat indokolatlanul emeltek ki a családjukból. November 20-a a gyermekjogi világnap. Ezen a napon fogadták el – immáron 36 évvel ezelőtt – azt az ENSZ gyermekjogi egyezményt, amely garantálja a gyermekek alapvető jogait. Szegénység miatt egyetlen gyermeket sem szabad kiemelni a családjából. Ehelyett a családok támogatására volna szükség – állami szinten, ami nem történik meg. Az SOS Gyermekfalvak beszámolója szerint: „A 103 megkeresésből az alapítvány 5 esetben tudott babát fogadni, a drasztikus nevelőszülő hiány miatt a többi gyermeket el kellett utasítania. Országosan több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden gyerek családban nőhessen fel. Az alapítvány jelenleg is nevelőszülőket keres. Mit jelent a nevelőszülőség? A nevelőszülői státusz is nehézségeket hordoz. Nem kérdés, hogy a nevelőszülő még nem örökbefogadó, gyakorlatilag csak ideiglenesen vigyáz a rábízott gyermekre, mégis rendkívül nagy a felelőssége, hiszen többnyire erősen traumatizált gyermekekről kell gondoskodni. Ha szerencséje van, és összehangolt a szakmai kommunikáció gyámügyes, pszichológus, nevelőszülő, egyéb gyermekvédelmi szakemberek között, akár örökbe is fogadhatja az adott gyermeket. Mennyit lehet keresni a nevelőszülőséggel? Mivel a nevelőszülői státusz gyakorlatilag egy munka, sőt egy hivatás, amit a legtöbben szívügyüknek tekintenek, ezért államilag díjazott. Az is tudható, hogy – akárcsak a gyermekvédelmi dolgozók esetében – rendkívül alulfizetett munkáról van szó. „Már az elején fontos tisztázni, hogy a nevelőszülőség és az örökbefogadás az két külön dolog, bár ezt a kettőt sokan ugyanannak veszik” – olvasható a Pénzcentrum nevelőszülőkről szóló írásában. „A nevelőszülőt a gyermek, fiatal felnőtt ellátására nevelési díj is megilleti, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek, fiatal felnőtt megfelelő ellátására fordíthatja (pl. élelmezés, ruházkodás, tankönyvek, egészségügyi ellátás, stb.).” Korábban volt arról szó, hogy a kormány a gyermekvédelmi dolgozók bérét megduplázza, s ehhez – elméletileg – hozzátartoznának a nevelőszülők is, viszont az ígért tizenhét milliárd már árnyaltabb vízióvá vált. „Bár belengette az Orbán-kormány, hogy még az idén 17 milliárd forint pluszpénzt kap a gyermekvédelem, erre az idén már nem kerül sor” Mit mond a szaktárca? „Nemcsak a források elosztásával összefüggésben merülnek fel kérdések.” mondta Pintér Sándor. A belügyminiszter a Magyar Kórházszövetség napokban tartott őszi szakmai rendezvényén kitért a kórházban hagyott csecsemők problémájára. Elmondása szerint országszerte csaknem 300 újszülött van, akiket a szüleik nem vittek haza. Ezeket a csecsemőket 2025. december 31. és 2026. március 31. között nevelőszülőkhöz, illetve bölcsődei ellátásba helyeznék át.” Arra a kérdésre, hogy miként kívánják bővíteni a nevelőszülők létszámát, nem kapott választ a Népszava a Belügyminisztériumtól. A regnáló hatalom megoldást kínál: összesen négy új csecsemőgondozó intézetet létesít. Karcagon, Mátészalkán egyet-egyet, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében kettőt szeretne 2026. március 31-ig átadni. Igéretei szerint ezekben az intézményekben kívánják a későbbiekben a jelenleg kórházban hagyott gyermekeket ellátni. A választási kampány ígéretcunamija azonban nem kivitelezhető. A források hiánya, a működésképtelen rendszer már nem teszi lehetővé, hogy a több, mint háromszáz kisbaba élete biztonságban, megnyugtatóan alakuljon. * Nem Pintér Sándorék szülték őket. És nem ők hagyták ott. Vagy mégis? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

Menyhárt Tamara | 2025.11.20. 22:28

„A bicskei gyermekotthonban történt pedofil bűncselekmények, majd kegyelmi ügy után egy ország ismerte meg K. Endre (Kónya Endre) és V. János (Vásárhelyi János) nevét. Vásárhelyi, az otthon volt igazgatója több ott nevelt kiskorú szexuális molesztálása miatt került börtönbe.” Kevesebb szó esik azonban Kunstár Béla másodrendű vádlottról. A bicskei pedofil ügy árnyékos szereplője: ki is valójában Kunstár Béla? Kónya Endre igazgatóhelyettesként próbálta eltussolni a bűncselekményeket, ezért kényszerítés miatt ítélték börtönbüntetésre, míg a Novák Katalin köztársasági elnök bukásához vezető botrányt kirobbantó elnöki kegyelemben nem részesült. A magyarorszag.hu oldalról mindenki számára elérhető adatok találhatóak a bicskei pedofil-ügy másodrendű vádlottjáról, Kunstár Béláról. Kunstárnak kiterjedt kapcsolati hálója volt – hasonlóan Vásárhelyihez és Kónyához, a médiában is kering róla információ. „Próbaideje alatt napközis gyerekeknek tarthatott foglalkozást a bicskei pedofil nevelő” A Parlamentben feltett kérdések megválaszolatlanok maradtak azzal kapcsolatban, hogy miért csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a vádlottat. „Az egykori nevelőotthoni gyerekek elmondták, őket is meglepte, hogy Kunstár időnként saját zsebből vitte el őket étterembe, vagy táborozni – azt ők is tudták, hogy erre nem a szerény nevelői fizetéséből tellett. Elmondták azt is, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresen kihasználta arra, hogy szexuálisan közeledjen a fiúkhoz: alkohollal itatta őket, meztelen birkózásra és hasonló szexuális játékokra próbálta rávenni őket.” Külföldre költözött és gyerekeket szállít – hogyan lehetséges ez? Kunstár Béla végül – legutóbbi információk szerint – Svájcba költözött, ahol munkát is vállalt, mint buszsofőr. Ez a hír egy olvasó észrevétele alapján kelt életre, melyből a Gulyáságyú Média számolt be, nem kihagyva azt a tényt, hogy gyerekeket is szállít Kunstár… Sajnálatos módon a Kunstár Béla üggyel kapcsolatosan 2025-ben sem lelhető olyan írásos anyag, cikk, bírósági adatbázisban lévő adat, amely arról szólna, hogy • visszavonták a felfüggesztett szabadságvesztést és börtönbüntetés letöltésére kötelezték volna • új vád-eljárást indítanának ellene • foglalkozástól való eltiltás, közfeladatból kizárás – akár külön eljárásban – indult volna Hol marad az igazság? A rendszer hibája és a felelősség kérdése Így, hogy nincs új eljárás, maradt a felfüggesztett börtönbüntetés, és szabadon azt tehet, amit akar – például gyerekekhez köthető foglalkozást is végezhet –, eléggé megkérdőjelezhetetlen jogi- etikai kérdéseket vet föl. Épp az ilyen alávaló gazemberség az, amely jóformán büntetlenül maradt, így azok is bűnösök – morálisan mindenképp –, akiknek az enyhe ítélet köszönhető. Ezek az ügyek azok, amelyet nem felejthetünk el, nem engedhetjük meg, hogy a szőnyeg alá söpörjék, elfelejtsék. Ezeket a felszínen kell tartani, és újra elő kell venni – egy jobb és igazságosabb, független ítélkezés során! Menyhárt Tamara – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.11.12. 17:59

A KSH felülbírálta korábbi statisztikai adatait. Gyermekszegénység tekintetében megduplázódott a számadat. Az Eurostat (az Európai Bizottság Statisztikai hivatala) által megjelentetett részletes adatok szerint a magyar statisztikai hivatal 2019 és 2024 között jelentősen alulmérte a gyerekszegénységi rátát, például a 2020-as esztendőben a korrekció után a gyerekszegénység több mint duplája lett az eredetileg mért értéknek. A gyermekszegénység természete abban mutatkozik meg, hogy sok más szálon függ egyéb szociális hiányosságoktól, problémáktól – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Lakhatási problémák okoznak kirekesztést munkaerőpiacról, egészségügyi ellátásból, illetve konkrétan a társadalomból. A lakhatás költségei, a rezsi-terhek emelkedése fokozza a lakosság bizonytalanságát. A lakhatás pedig alap. Ha nincs biztos, fenntartható otthon, akkor az ember nem tud stabilan élni, dolgozni, gyermeket nevelni, tanulni. A munkaerőpiaci kirekesztettség demográfiai korlátokkal küzd, illetve szerkezeti kihívásokkal. Igen meghatározó a fiatalok, az alacsony végzettségűek, illetve a tartósan munkanélküliek magas aránya. Aki elveszíti a munkáját, előbb-utóbb elveszíti a társadalmi beágyazottságát is, s ennek folyományaként akár az otthonát is. Társadalmi kapcsolódás nélkül pedig igen nehéz kilábalni egy kilátástalan helyzetből – ez is súlyos szociális kihívás. Statisztikailag alacsony ráta mutatkozik ugyan a munkanélküliség tekintetében, de szociális kirekesztést okoz az, hogy nem mindenki fér hozzá jól fizető, stabil, hosszú távú munkához. Egyre több állampolgár elégedetlen az egészségügyi- illetve a szociális ellátásokkal, azaz a közszolgáltatási ellátórendszer összeomlását látják-tapasztalják. Ha az ellátórendszer nem működik, épp a rászorulók azok, akik nem kapnak támogatást, védelmet, segítséget – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az említett hiányosságok, problémák egyre több állampolgárt, családot érintenek, amelyekben a gyerekek is elszenvedői a körülményeknek. Ha a család elszegényedik, vagy nem tud megfelelő biztonsággal gondoskodni a gyermekek jólétéről – nevelés, tanulás, élelmezés, mentális támogatás –, akkor a gyermekről előbb-utóbb elmondható, hogy elszegényedett környezetben él. A szegregáció és a hátrányos helyzetű tanulók helyzete az oktatásban is igen nagy probléma társadalmunkban. Egy hátrányos helyzetű tanuló sosem jut ugyanolyan minőségű oktatáshoz, mint az átlagos körülmények között élők. Az oktatás a legfontosabb eszköz az esélyegyenlőséghez. Ha nem működik mindenki számára egyenlő esélyekkel, egyforma minőségben, hosszú távon társadalmi feszültségeket okoz. A gyermekek elszegényedése, a családok belső feszültsége gyakran csúcsosodik ki abban, hogy kiemelik a családból a gyerekeket. A gyermekvédelemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban egyre inkább kerülnek napvilágra elborzasztó hírek. A gyermekvédelem alulfinanszírozottsága, és a kiszolgáltatott gyerekek biztos védelmének elmaradása a jelenleg regnáló hatalom felelőssége. Ezzel párhuzamosan a pedofíl bántalmazókkal való kapcsolódása a kormánynak szintén elbizonytalanodást okoz az emberekben. Egyre több egyértelműen megvádolt, vagy akár már el is ítélt bántalmazóról derül ki, hogy kitüntették, kinevezték a köztudottan bűnözőt. Fotó: Koszi Ferenc – AI illusztráció Ezen a ponton a kiszolgáltatottság okán a gyermekszegénység és a pedofília – sajnos – bizonyos értelemben össze is függ, ami ellen minden bizonnyal keményebb, hatékonyabb fellépéssel, gyorsabb nyomozási hathatósággal kellene-lehetne tenni, és persze példaértékű büntetésekkel. Miért fontos az állami (valós!) adatgyűjtés? A KSH statisztikáit szokták mérvadónak hinni, de egy revízió során kiderült, hogy nagyon eltérő számok jelentek meg korábban, melyek megtévesztőek és súlyosan érintik a szociálpolitikai kérdéseket. Mint arra több kutató is felhívta a figyelmet: a KSH által közölt szegénységi adatok valahogy éppen úgy jönnek ki évek óta, hogy a szokásos eloszlás helyett extrém mértékű kiugrások vannak egyes jövedelmi sávokban. A szegénységet a tagállamokban mérő EU-SILC magyar adatainak revíziójáról szóló Eurostat értékelés (ami egyébként a 2019-2024 közötti évekről szól, míg a KSH a 2018-23 közti időszakot revideálta) 11. mellékletében ezt írják: „Az a tény, hogy a fő szegénységi mutatók nagyrészt változatlanok maradtak, arra utal, hogy a magyar adatok megbízhatósága és hitelessége már korábban is biztosított volt.”” Lehet persze magyarázatokkal szolgálni egy ilyen komoly, összetett adatpublikáció eredményeiről, mégis a korrekt tájékoztatás több kutatómunka tekintetében is irányadó. A statisztikai adatok megbízhatósága rendkívül fontos a szociálpolitikai munka során. Ha a mutatók csalnak, az adatok eltérnek a valóságtól, a döntéshozók nem kapnak valós képet a problémákról. Így lehetetlen célzottan és hatékonyan segíteni a rászorulókon, akár támogatásokkal is. „Január 1-vel 15 százalékos béremelés lesz a szociális és a kulturális ágazatban, a nevelőszülőkre fordított forrásokat pedig megduplázzák.” – jelentette be Gyulyás Gergely, miniszterséget vezető miniszter nemrég egy kormányinfón. Vajon ez az ígéret nem késő? Vajon lesz bármilyen eredménye? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 2025.12.14. 19:25

Adtál neki egy taslit? Rácsaptál a fenekére, a kezére? Vagy fölemelted már a hangod, amikor fegyelmezni kellett, mert nem hallgatott rád, mert ideges lettél, mert szemtelenkedett, visszaszólt? Valamely zsigerből fakadó nevelési módszer a legtöbb családban előfordul. Van, aki rákiabál a gyerekre, van, aki bizony rácsaphat, de aztán a legtöbb ember megnyugszik, megsimogatja a gyerkőc fejét, megöleli, és már ki is békültek. Ilyen van. Ez tagadhatatlan, hogy sok családban előfordul. Amit a Szőlő utcai videók mutatnak De amit most látunk – az elhíresült Szőlő utcai eset videóin –, a legtöbb embert megérinti, megdöbbenti. Nincs hang, csak kép… minden bizonnyal a bántalmazó erőember pontosan tudta, hogy vannak kamerák, sőt azzal is tisztában volt, hogy a „neveltek”, a dolgozók is szem- és fültanúi az eseményeknek – gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat. Nincs jelentősége, hogy ezek az események mikor történtek. Minden bizonnyal a bicskei kegyelmi botrányt követően is zajlottak a verések. "Gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat" - Fotó: YouTube ScreenShot Néma felvételek, ordító valóság Amikor egy kívülálló, egyszerű állampolgár látja ezeket a képsorokat – ha ugyan végig bírja nézni –, elgondolkodik azon, hogy ő, amikor ideges volt gyermeknevelés közben, esetleg rákiabált a gyerekére, vagy ad neki egy tockost. És elszégyelli magát. Megborzong. Esetleg még lelkifurdalást is érez. Holott a kettő nem összehasonlítható. A megvert fiúk az intézetben nem kapnak vigasztalást, védelmet, nem bújhatnak oda az anyjukhoz, testvérükhöz, egyedül reszketnek és félnek a veréstől. Nem halljuk a felvételeket, csak látjuk. Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk, akiket minden gond nélkül áthúz az asztalon, kirángat a helyéről, beleveri a fejét az asztalba, rugdossa, ököllel üti, hozzá csapja a falhoz – és még sorolhatnám. Nem tudjuk, visszaszólnak-e, könyörögnek-e, visítanak-e a fájdalomtól. Nem tudhatjuk. Mégis halljuk az üvöltést, a könyörgést a némafilmek alatt is. "Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk" - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És belül mi is üvöltünk. És ha valaha kiabáltunk a gyerekünkkel, vagy rácsaptunk a fenekére, mert már nem tudtunk kezelni egy helyzetet, akkor azért is üvöltünk. Pedig a kettő nem összehasonlítható. Mit tett a kormány? Mit tett a kormány? Ezekben a gyermekvédelmi ügyekben, amelyek sorra a felszínre kerülnek – prostitúció, pedofília, brutális bántalmazás –, keményen terelt és terel. Áldozatokat hibáztat. Rendőröket küld az intézmények élére „védelmére”. Rendőrállam? Ez vár ránk? Rendőrök a Szőlő utcai intézmény előtt - Fotó: YouTube ScreenShot A Szőlő utcai ügy mint szimbólum A Szőlő utcai ügy ma már egy metafora: magában hordozza Magyarország összes gyermekvédelmi intézményének összeomlását. Egy fogalom, amiről mindenkinek a gyermekbántalmazás jut mára az eszébe. A bicskei pedofilbotrány után az évszázad gyermekbántalmazási ügyévé lépett elő a Szőlő utcai sorozat. Ki robbantotta ki az ügyet? Kuslits Gábor interjúja a Válasz Online-on indította el az egész botrányt. Természetesen nem az általa elmondottak alapján indítottak első körben vizsgálatokat, hanem ellene. Teljesen érthetetlen és abszurd ez a reflexió. Tuzson Bence és a „kész jelentés” A volt igazgató, Juhász Péter Pál prostitúciós hálózatot üzemeltetett, s a kormány első reakciója – Tuzson Bence igazságügyi miniszter még a hivatalos megbízást megelőzően lobogtatta a kész jelentést, miszerint: • ebben a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fe• minden alapot nélkülöző, aljas rágalom az, hogy az ügyben politikus neve felmerült volna• a miniszterek ártatlanságához kétség nem fér• feltártuk, hogy az ügyhöz kapcsolódóan szervezett akció zajlik, ezt az események és a megszólalások sorrendje világosan mutatja• az ügyben idegen titkosszolgálati szál is felmerül. Azonnal hárít, terel, hazudik, sőt azoknak ígér büntetőeljárást, akik felfedték az igazságot. Tuzson Bence igazságügyi miniszter - Fotó: - Fotó: YouTube ScreenShot „Nincs kiskorú, nincs politikusi szál” Ezek szerint az, hogy egy gyermekvédelmi intézmény rendszerébe tartozó javítóintézetben szervezett prostitúció zajlik éveken, évtizedeken át, teljesen rendben van. A lényeg, hogy nincs kiskorú érintett és nincs politikusi szál. És ezt halál komolyan kijelentik, kiposztolják, majd fenyegetőznek, kiküldik a TEK-eseket azokhoz, akik a felszínre emelték az ügyeket. A „Zsoltibácsi”-szál összemosása Ezután Juhász Péter influenszer szólaltat meg egy önként jelentkező lelkészt, aki pedofíliáról beszél Ózd környékén, s aki szerint a gyerekek, akiket ez érintett, egy bizonyos Zsoltibácsit emlegettek, aki ismert politikus. Emiatt az ügyészségre is bevitték az influenszert, és a Szőlő utcáról kérdezték. Pedig ő az Ózd környéki Zsoltibácsis ügyekkel kapcsolatban készített videót akkor. A kormány narratívája tehát arról szólt, hogy jól összegyúrja, összekeverje a két teljesen különböző, förtelmes ügyet, és inkább a javítóintézeti igazgató letartóztatására terelje a témát, hiszen ők léptek, lám, megindult a nyomozás. Így aztán a Zsoltibácsi-ügy és a Szőlő utcai ügy egy jó ideig keveredett, megzavarta az embereket, hogy végül redukálódjék csupán a Juhász Péter Pál volt igazgató által felnőtt lányok futtatásáért folytatott büntetőügyre. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu Kiderül az igazság Aztán egyszerre kipattant, hogy bizony voltak kiskorú áldozatok is a Szőlő utcai intézet igazgatójának ténykedései között. Kiderült, sőt a mára már fiatal felnőtté vált lányok és fiúk is nyilatkoztak, hogy gyermekkorukban konkrétan megerőszakolták őket. Nem csupán a Szőlő utcában, hanem egyéb gyermekotthonokban is, ahol korábban az igazgató dolgozott. Minden összefolyik, mégis szétválasztható, ha valaki igyekszik nyomon követni az egyre több szörnyűséget. „Új vezetés” – régi borzalmak Az igazgató letartóztatása után egy kinevezett igazgató ült a Szőlő utcai intézet élére. Az ember azt gondolhatná, hogy akkor végre normális vezetés lesz, és nem történhet már olyan sok szörnyűség sem az ott tartózkodó fiatalkorúakkal, sem az oda beszállított egyéb áldozatokkal. Új vezetőség, új lehetőség, végre elindult a változás. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu „A mai napig vezető pozícióban dolgozik a Szőlő utcai javítóintézetben az a nevelőnő, aki egy egykori intézetis fiú vallomása szerint tudott arról, hogy az intézet igazgatója, Juhász Péter Pál rendszeresen megerőszakolja őt.” A nevelőnőt 2022-ben a Szociális Munka Napja alkalmából Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára Pro Caritate díjjal tüntette ki – írja a 444 ezzel foglalkozó, tényfeltáró cikke. Ismét egy pedofilmentegető kitüntetése derült ki, amin már ember nincs, aki csodálkozna. Letartóztatások és videók Az eddig Juhász Péter Pál volt igazgatót védő bizalmas azonban nem volt egyedül. Már legalább hét embert letartóztattak, és végül azt az ideiglenesen kinevezett igazgatót, Kovács-Buna Károlyt is, akiről a brutális bántalmazó videók készültek. Tény, hogy Juhász Péter influenszer podcast-je nélkül ez az ügy nehezebben, vagy csak sokkal később robbanhatott volna ki. (40 perc, csak erős idegzetűeknek ajánlom) Üzenet a szülőknek – és a kérdés, ami marad Minden szülő, aki szembesül az interneten keringő videókkal, és esetleg valaha a saját gyermekével szemben emelt hangon beszélt, esetleg rácsapott a kezére, fenekére, nyugodjon meg. Mert a kettő nem összehasonlítható. És mit tesz a kormány? Ahogy dőlnek a dominók, egyre többen megszólalnak. A nagy vehemenciával kihirdetett „kiskorúak nem érintettek” mondatot sajnos-szerencsére már megcáfolták az áldozatok. Vajon a szintén sokat emlegetett „nincs politikusi érintettje a gyermekvédelmi ügyeknek” szlogent megcáfolják majd? Várjuk. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Gaál Lóránt | 2025.12.10. 08:57

A FIDESZ-KDNP kormány a gyermekvédelemben bort iszik, mellette vizet prédikál! Alaptörvényi szintre emelték, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Azonban a FIDESZ-KDNP kormány a rájuk bízott, legkiszolgáltatottabb gyermekekkel szemben szegte meg a kötelezettségét! Szőlő utcai ügy, röviden Ahogy arról már beszámoltunk, Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai javítóintézet korábbi igazgatója emberkereskedelem és kényszermunka gyanújába keveredett, mivel a rendőrség szerint a volt igazgató javítóintézetis lányokat futtatott. Az ügy szeptember óta tovább bonyolódott. A kihallgatások során az körvonalazódik, hogy az intézetben rendszeres volt a szexuális erőszak és a gyermekekkel szembeni fizikai erőszak. A bántalmazásokat alátámasztja Juhász Péter, az egykori Együtt – a Korszakváltók Párt alapítója és elnöke által közzétett videó is. Az intézet megbízott igazgatója, aki egyébként a felvétel szerint részt vett a gyermekek bántalmazásában, a videó nyilvánosságra kerülését követően lemondott pozíciójáról. A 2025. december 9-én, az ügyben tartott eljárási cselekmények során kettő embert őrizetbe vettek, egyet pedig előállítottak. Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Tuzson jelentése Az ügy kirobbanását követően megjelent a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről szóló 293/2025. (IX. 24.) kormányrendelet. Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy miért aggályos az, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter egy folyamatban lévő nyomozás irataiba betekinthet, illetve arról tájékoztatást adhat. Nem mellékesen Tuzson (ahogy a kormány és a teljes propaganda gépezete is), szeptemberben azt állította, hogy a lefolytatott vizsgálata azt állapította meg, hogy sem politikusok, sem kormánytagok érintettsége nem merült fel, ahogy kijelentette azt is, hogy az ügyben kiskorú személy nem vált sértetté. Ezzel szemben Juhász Péter azt állítja, hogy az általa nyilvánosságra hozott felvételek már hónapok óta a rendőrségen és az ügyészségen vannak. Azaz, kvázi ezekhez is hozzáfért Tuzson. Egyébként a kormányrendelet továbbra is hatályban van. Tehát elvárható, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter a kormányrendeletben előírt kötelezettségét teljesítse! Azaz, pont ugyanolyan lelkesen, gyorsan, de természetesen sokkal precízebben tájékoztassa a nyilvánosságot, mint ahogy azt szeptemberben tette. Mondhatnánk azt is, hogy ne hazudjon, ne verje át az országot! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Öltönyös emberek Felmerült az is, hogy Juhász Péter Pál sötétedéskor öltönyös embereket vitt be az intézménybe. Az, hogy ezen személyek, ha valóban történt ilyen, milyen célból mentek a Szőlő utcába, nem tisztázott. Viszont ha megnézzük a folyamatot, nem nehéz, egy a gyermekek szexuális kizsákmányolására épülő maffia hálózatot felfedezni. A gyermekek bántalmazó, félelemmel átitatott légkörben éltek. Ezt a kikerült videó alapján nem nehéz megállapítani. Az, hogy ez a történet több éve zajlik, gyakorlatilag arra utal, hogy ezen személyek valamiért (vagy valakik miatt?) biztonságban érezték magukat. Nem gondolták, hogy a jövedelmező „üzletáguk” egyszer megszakad, mint ahogy arra sem gondoltak, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett brutalitásuk egyszer nyilvánosságra kerül. Ezért is fontos lenne, hogy kiderüljön végre, ha voltak, akkor kik azok az öltönyösök, miért mentek az intézménybe, illetve az, hogy ki az a „Zsolti bácsi”? Természetesnek tekinthető a társadalom várakozása, hogy kiderüljön végre az, hogy a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettese, aki a pedofil bűncselekmények eltussolásában vett részt, hogyan kaphatott kegyelmet Novák Katalin, volt köztársasági elnöktől. Juhász Péter által nyilvánosságra hozott felvételek Ahogy kinéz a helyzet, jó, hogy nyilvánosságra hozta Juhász Péter a már említett felvételeket. Mivel az elmúlt időszakban voltak érdekes ügyirat, felvétel eltűnések. Elég csak Németh Szilárd alapítványa ellen indított per tárgyalási anyagára gondolni, amely eltűnt, állítólag rendszerhiba miatt. A Völner- Schadl ügyben, arra hivatkozással, hogy a kompromitáló felvételek a korrupciós ügyben nem relevánsak, így azokat maga az ügyészség semmisítette meg. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt az ember fülében cseng a mai napig, Varga Judit volt Igazságügyi miniszter azon állítása, amely szerint Rogánék kihúzatták magukat az ügyészségi iratokból. Köztudott, hogy a Tuzson jelenést követően nem sokkal Juhászhoz nagy erőkkel szálltak ki a Központi Nyomozó Főügyészség emberei, és lefoglalásokat végeztek. Mindezek ellenére nem akkora baj, hogy Juhász a nyilvánossághoz tudott fordulni, mert így legalább biztonságban vannak a felvételek! SZŐLŐ UTCA: Lemondott az IGAZGATÓ! - YouTube Juhász Péter | Juhi hivatalos Összegzés: Tehát van egy Szőlő utcai ügy. Van egy Tuzson-jelentés, amely egyébként a jogállamiságot sutba dobva készült. De ha már van egy jelentés, akkor illene azt nem propaganda célból elkészíteni és nem kémügyként beállítani, hanem abba tényeket beleíni. Van egy ócska, a legkiszolgáltatottabbakat kihasználó mocskos maffia, amelynek tagjai – valami, vagy valakik miatt - hosszú évekig biztonságban érezték magukat. És végezetül van egy kormányunk, amely bort iszik, de vizet prédikál! Gyakorlatilag kiderült, hogy a kormány a gyermekvédelmet kizárólag propaganda célból használja! Ja’ és van egy köztársasági elnökünk, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Mivel a Szőlő utcai ügyben még csak meg sem szólalt, így elmondható, hogy ez is csak elvi síkon működik! Az a kormány, amely saját maga által alkotott Alaptörvényt, ilyen módon megszegi, magára hagyja a legkiszolgáltatottabbakat, hosszú évekig asszisztál a gyermekek szexuális kizsákmányolásához, illetve bántalmazásához, annak fel is út, le is út! TAKARODÓ! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És akkor egy rövid frissítés: Még cikkünk megjelenése előtt volt a heti kormányfélreinfo, szóval, ott hangzott el az a bődületesen bicskanyitogató mondat - mégpedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából -, hogy a Szőlő utcai intézmény nem gyermekotthon, hanem javítóintézet, ilyesformán ott fiatalkorú bűnözőket nevelnek, illetve tartanak fogva. Nos, mi az Ígyélünknél, - meg szerintem a fél országban - azt gondoljuk, hogy - még, ha bűnözők is - nem így kell nevelni ezeket a fiatalokat, hiszen még a börtönben sem így kezelik a felnőtteket! dr. Gaál Lóránt - Melczer Zsolt - AI illusztráció

dr. Zeke László | 2025.12.05. 01:04

Most, hogy hüledezünk Pintér Sándor embertelen, gyalázatos mondatain, talán érdemes ennek oldalágait is követni. Mert a szégyentelenül kimondott szavakon túl a tettek, az elmulasztott cselekvés legalább annyira kegyetlen, még ha pökhendiségével nem is kavarja úgy fel az indulatokat, mint a belügyminiszter. A szépen, csendben, hallgatva elmismásolt cselekvés is mélyen embertelen tud lenni. Érdemes ezért a 350 ártatlan kisbaba hospitalizációjáról ejtenünk pár szót. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászai Intézetének osztályán sok pici baba, illetve kisgyerek tartózkodik bent huzamos ideig, úgy, hogy vagy gyermekvédelmi okból, vagy örökbefogadó szülőre várva, vagy komoly betegség miatt nincs mellettük szülő, szeretettel gondoskodó felnőtt. A babák simogatása, ölelgetése, a szeretetteljes testi kontaktus felvétele és fenntartása ebben az életkorban olyan létszükséglet, amelynek elmaradása akár egész életre szóló traumát jelent, szélsőséges esetben személyiségzavarhoz is vezet. Ezt a problémát felismerve az országban több klinikán erre a feladatra kiképzett önkénteseket vesznek igénybe (Szeged, Pécs, Szigetvár, Kaposvár), de Debrecenben – annak ellenére, hogy a feladatra vannak célirányos képzést kapott, vállalkozó kedvű önkéntesek – nem indul be a program, pedig az önkéntes munka sokat segítene a beteg gyerekek problémáján, illetve az ott dolgozó nővérek, ápolók számára is nagy segítség lehetne. Örökbefogadó szülőre várva – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció De mi is az a hospitalizáció? A gyermek időérzékelése eltér a felnőttekétől. Az addig megélt életük tartamához viszonyított idő náluk sokkal lassabban telik. Bizonyára mindannyian emlékszünk a kisgyerek korunk végeláthatatlan hosszúságú nyári szüneteire, s arra, hogy felnőttként ez a pár hónap miképpen törpül össze, s repül el olyan hamar, mint gyerekkorunk egy-két hete. Egy pár napos pici baba a napokban mért időtávot is valóságos korszakként éli meg. Emellett a kiszolgáltatottságuk is annál nagyobb, minél kisebb korban maradnak magukra, nélkülözik a biztonságot adó felnőtt közelségét, az elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot. Ebben a korban érzelmi és fizikai stimuláció nélkül a babák akár pár hét alatt súlyos érzelmi és ezzel együtt fizikai fejlődési zavarokat eredményező szenvedésen mennek át. Szeparációs szorongásból eredő súlyos viselkedési zavarok alakulhatnak ki. A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe, tartósan megmaradhatnak a bizonytalanság, a félelem képei, a kórházi tartózkodás depressziós hangulata. Minél kisebb gyerekről beszélünk, annál gyorsabban alakul ki és mélyebben szervesül az élmény, így akár egy pár hetes betegség és a vidéken élő látogatásban akadályozott szülő elég ahhoz, hogy túlterhelt nővérek ne tudjanak gondoskodni a babák babusgatásáról, ölelgetéséről, biztonságot adó törődésről és máris ott a baj! A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan segíthetünk? A probléma megoldása nem egyszerű – látva a hazai egészségügy állapotát és hallva a miniszter embertelen cinizmussal megfogalmazott mondatát: „Nem mi szültük őket, nem mi hagytuk ott őket a kórházban.”. Ugyanakkor a megoldás egyben olyan pofon egyszerű is, mint amilyen egyszerűen oldotta meg Semmelweis doktor, az anyák megmentője a gyermekágyi halandóság problémáját azzal az egyszerű javaslattal, hogy az orvosnak alaposan kezet kell mosnia, mielőtt megvizsgálja a terhes anyukákat. Ugyanis a tennivaló nem egyéb, mint simogatni, babusgatni, kedvesen átölelni a magukra maradt pici babákat. Vannak olyan jótét lelkek, szakemberek, akik szívükön viselik ezeknek a gyermekeknek a sorsát és lelkesen igyekeznek segíteni. Országszerte szerveznek képzéseket a témáról és segítséget nyújtanak azoknak az embereknek, akik készek szabadidőt, energiát szánni erre a feladatra, akiket nem hagy békén a tudat, hogy szenvedő pici babák élete megy tönkre az orrunk előtt azért, mert nem kapnak ölelést, mosolyt, becéző szavakat, egy kis biztatást és biztonságot. Ilyen példa értékű társadalmi feladatot lát el a Nevetnikék Alapítvány. Önkéntesek (egy-két hónapos) kiképzését vállalják, folyamatos utánképzéssel, akik rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a kórházban fekvő betegek szorongásait, fájdalmait, elterelik a gyerekek figyelmét a gondokról, elűzik az unalmat, és megnevettetik őket. Báboznak nekik, mesét mondanak, kézműves, zenés, társas foglalkozásokat tartanak a kórházi játszószobákban, vagy a kórtermekben. Az önkéntesek párban dolgoznak, a foglalkozások hossza általában 2 óra, ez idő alatt egy osztály betegeit látogatják végig, kiemelten figyelve a nem látogatott gyermekekre. Az önkéntesek rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a szorongást – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Ahol elkel a segítség és ahol nem… A felkészült önkénteseket több helyen fogadják. A Nevetnikék Alapítvány oldalán olvashatjuk, hogy Pécs, Kaposvár, Szigetvár több intézményében zajlik a program és hallottunk arról, hogy Szegeden is folyik hasonló tevékenység, ahol orvostanhallgatók veszik ki részüket a rendkívül hasznos, nagyon dicséretes, emberséges akciókból. Nyilván a kiképzett önkénteseknek a fogadó intézményben át kell esniük pszichológiai vizsgálaton a kezelt gyermekek érdekében, de egyébként az ingyenesen adott, jó szándékú segítség elfogadásának – józan ésszel elgondolva – nem lehetne semmilyen akadálya. De nem mindenhol ilyen jó a helyzet, holott az lenne a természetes, ha ez a fajta munka általánosan elfogadott, természetes tevékenység lenne MINDEN olyan egészségügyi intézményben, ahol fennáll a hospitalizáció veszélye. Itt van mindjárt Debrecen és a Klinika Gyermekgyógyászai Intézetének esete a jelentkező önkéntesekkel.2025. április 22-én kereste meg őket egy lelkes önkéntes a következő levéllel: »Tisztelt Igazgató Úr! XY vagyok, debreceni lakos. Elvégeztem a Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyamot. (Az oklevelet mellékelten csatolom.) Mint ahogy a képzésen is ezt hallottuk, (illetve ahogy magán az oklevélen is szerepel) a tanfolyam elvégzése önmagában nem jogosít fel a klinikára való belépésre, amelyhez előzetes alkalmassági vizsgálat szükséges. Tisztelettel érdeklődni szeretnék, hogy erre az alkalmassági vizsgálatra mikor, milyen módon lehet sort keríteni, hogy megszerzett ismereteimmel és tapasztalataimmal (két gyermeket felneveltem, egyébként több évtizede pedagógusként dolgozom) segíthessem az Önök munkatársainak áldozatkész munkáját az Önök gondjaira bízott kisbabák lelki egészségének szolgálatában. Tisztelettel: XY« A készséges válasz gyorsan, 2025. április 24-én megérkezett azzal, hogy az igazgató úr „természetesen támogatja a kezdeményezést” és hamarosan visszajeleznek arról, hogy „melyik osztályrészen (gyermekrehabilitáció, csecsemő részleg) és milyen feltételekkel tudják a programot elindítani”. A biztató válaszra a lelkes önkéntes 2025. április 26-án jelezte válaszlevélben, hogy köszöni a gyors választ és jelezte, hogy rajta kívül van még két másik önkéntes is, akik szintén részt vettek a Nevetnikék Alapítvány képzésén, és szívesen bekapcsolódnának a munkába. Másnap erre a levélre is kapott választ azzal, hogy a program beindításának végső engedélyezője a Klinikai Központ Elnöke, az ő engedélye szükséges, arra várnak… A Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyam elvégzésének tanúsítványa Egy kis kedvesség, szeretet az, amivel lelkes önkéntesek szenvedő, bajba jutott kisbabákon, gyerekeken szeretnének segíteni. Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a segítséget visszautasítsa, megakadályozza!? Milyen szempont írja felül azt, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát egy életre befolyásoló traumát enyhíteni, elkerülni lehessen!? Szóval engedélyre várnak, 2025. áprilisa óta. Most van 2025. december van. Mindjárt itt a Mikulás. A gyerekek már biztos nagyon várják odabent… Szívszorító dolog ebbe belegondolni és tökéletesen megértem Grecsó Krisztián indulatos sorait, aki a problémára vérlázítóan cinikus mondatokkal reagáló Pintér Sándort lényegében a Pokolba küldte. Ehhez csak Yuval Noah Harari gondolatát tudom hozzá fűzni: „A pokol egy elveszett gyermek, aki a szüleiért sír.” dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.11.29. 15:06

Ha létezne a trágyaszemcsés empátia-lovagkereszt, Pintér Sándor biztosan megkapná a rozsdás fokozatot. Orbán Viktor pedig újra megmutatta, hogy kormányában még a szakmai hozzá nem értésnél is sokkal fontosabb a rideg embertelenség. Stirlitz persze előre tudta… Nem mi szültük Ha vannak ártatlanok ebben az országban, akkor azok ők: a háromszázötvenek. Akik nem tehetnek a megszületésükről, akiknek csak szeretetre lenne szükségük, de ezt már a világra lépésük első másodpercétől megtagadják tőlük. Nem ők választották a nyomort, amelybe a rendszer taszította, és tartja bezárva a családjaikat. Nem ők döntöttek arról, hogy az állam már bölcsős korukban lemondjon róluk. Hol vannak ilyenkor az egyházak? Amelyek vad indulattal üvöltöznek az abortusz ellen, és arról vitáznak, hány sejtosztódás után tekintendő élőnek egy magzat? Hol vannak akkor, amikor már nyilvánvalóan élőlény – sőt, ember – az újszülött? Hol vannak, amikor a megszületett gyereket kellene megvédeni, nem a még meg sem fogant ideológiai konstrukciót? Hol van ilyenkor a kollaboráns KDNP? A vadászmezőkön jeleskedő, ritkaságokat halomra gyilkoló álkereszténység, amely a prédikációkban szeretetről papol, de a valóságban hátat fordít a legvédtelenebbeknek. A gyermekvédelmi rendszert lezüllesztő egyházmegyék, amelyek már nem az egyházaikat árulják el – hanem magát a hitet. Lábbal tiporják évszázados örökségüket. Szégyelljék magukat. A gyalázat sorozata A nincstelenségbe kényszerített, és ott tartott családokba születő gyerekeket sokszor már a kórházban elszakítják a szüleiktől. Egy részük örökbefogadókhoz kerül, néhányukat külföldre adják el, másokat nevelőszülőkhöz osztanak be. A többség azonban csecsemőotthonban kezdi a nyomorúságos kis életét, ahol már az első hónapokban beég: nincsenek kapcsolatok, nincsenek arcok, nincsenek ölelések, nincs esély. Csak rendszer van. És közöny. Innen aztán egyenes út vezet a gyermekotthonokba. És akinek igazán szerencsétlen a sorsa, az egy bicskei, szőlő utcai vagy ózdi intézményben köt ki – ott, ahol évtizedek óta pontosan tudják, hogyan kell egy gyereket árunak tekinteni. Ott, ahol a hatalom védelme alatt egy lelketlen kufár „használatra” adja el őket rendszeresen, teljes bizonyossággal, hogy felmentik, kitüntetik, majd visszaengedik ugyanabba a pozícióba. Hiszen ők ennek az üzletnek is a haszonélvezői. Ez nem tévedés. Nem rendszerhiba. Nem mulasztás. Ez maga a rendszer. Nem mi hagytuk ott A családok, akik nem vihetik haza az újszülöttjüket, olyan mélységes fájdalmakat élnek át, amit a dőzsölő nagyurak elképzelni sem képesek. A nincstelenség, amelybe az Orbán-rendszer taszította őket, elkerülhetetlenné és kilátástalanná vált. Gyakran azt sem értik, mi történik velük, miért, és kik döntöttek a sorsukról. Miért lett az ő gyerekükből is statisztikai tétel, állami áru, intézményi melléktermék? Nekik marad a fájdalom. A kilátástalan küzdelem a gyerekeikért, a családjukért, a megélhetésért, miközben a hatalom látványosan képtelen – valójában nem is akar – megoldást találni erre a helyzetre. Mert ez a rendszer számára nem probléma. Ez egy kényelmes, kiépített status quo. Egy „emberséges” kinyilatkoztatás, amelyben mindenki annyit ér, amennyije van. És mi mégis újra és újra ott találjuk magunkat a kérdés előtt, amelyre nincs jó válasz: …… Vádirat Vádolom a kormányt és annak minden felelős döntéshozóját, hogy a gyermekek alapvető jogainak védelmét elmulasztotta, és ezzel szándékos, rendszerszintű állami mulasztásos jogsértést valósított meg. Vádolom a belügyminisztert, hogy felügyeleti és ellenőrzési kötelezettségét nem teljesítette, a súlyos visszaélésekről tudomással bírt, és mégsem intézkedett — ezáltal törvényben rögzített kötelességét megszegte. Vádolom a gyermekvédelmi rendszer irányítóit, hogy a rájuk bízott gyermekek testi-lelki integritását nem biztosították, és így folyamatos, tartós jogsérelmet okoztak. Vádolom mindazokat, akik ennek a rendszernek a fenntartásához hozzájárultak — akár döntéssel, akár hallgatással — mert magatartásukkal a magyar jogrend alapelveit, mindenekelőtt az emberi méltóság sérthetetlenségét és a gyermek mindenek felett álló érdekét súlyosan megsértették. Mert tudták, mit tesznek – és mégis megtették. Koszi Ferenc – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

Koszi Ferenc | 01.10. 13:30

Amikor az „államadósság” szó hallatán összerándul a gyomrod, mert hirtelen rád szakad az érzés: a saját adósságaid még el sem fogytak, erre meg az ország terhét is cipelned kell – akkor jó helyen jársz. A hitelkártyád tortúrája még élénken él benned, és megfogadtad: soha többé. Párás szemmel nézed, ahogy a kormány ilyenkor pont azt teszi, amit te már soha – tovább növeli a hiányt, és ezzel az államadósságot. Neked.Mi is az államadósság?Az államadósság egyszerűen fogalmazva: az ország tartozása. Minden forint, amit a kormány elköltött, de nem volt rá fedezet – így hitelből oldotta meg. Ezt általában úgy teremtik elő, hogy állampapírt bocsátanak ki, vagy hitelt vesznek fel belföldi és külföldi hitelezőktől. Az adósság nem egyetlen „számla”, hanem az államháztartás teljes terhe: a központi költségvetésé, az önkormányzatoké, és a kormányzati szektor egyéb szereplőié. A lényeg: amikor az állam többet költ, mint amennyi bevétele van → nő az adósság. Ezt hívjuk költségvetési hiánynak. Ha a hiány tartós, az adósság is az lesz. És ekkor bekúszik a képbe a GDP, és elkezdjük az államadósságot GDP-arányosan figyelni. Mivan? A zavar már tetőzik. Még ezt az adósságot is el kell osztani a GDP-vel – ami egy teljesen pontatlan szám?A kaotikus, mégis szükséges mutatóAz államadósság és a GDP kapcsolata olyan, mintha egy hurrikánban próbálnánk papírsárkányt irányítani: elméletben egyszerű, a gyakorlatban minden pillanatban máshova csapódik. Ingatag, dülöngélő, hektikus mutató ez, amely mégis ott trónol minden gazdasági elemzés élén – mert nincs jobb, csak pontosabb illúziók.Koszi Ferenc - AI illusztrációA számok ráadásul hajlamosak önálló életre kelni. Elég, ha a GDP visszazuhan, és máris nagyobbnak tűnik az adósság, pedig egy fillérrel sem költött többet az állam – csak kisebb lett a torta, amin osztozunk. A másik oldalon néha az adósság nő, de a GDP gyorsabb növekedése szépen elfedi, mintha takarót húzna a hiányra: a grafikon mosolyog, te meg vakarod a fejed. Ehhez jön, hogy maga a GDP is egy pontatlan, torz távcső, amin keresztül próbáljuk belőni, mekkora a szakadék. És közben az államadósság sem marad nyugton: kamatok, új hitelek, törlesztések, átvariálások – mintha futó szőnyegen próbálnál egy tál levest egyensúlyozni.Káosz? Abszolút. Szükséges? Sajnos igen. Működik? Meglepő módon néha. De legalább van min szörnyülködni – és legalább már érted, mit nézel, amikor a szomszéd csak bólogat. Miért baj, ha magas? És miért baj, ha rosszul mérjük?Ha az adósság magas, nő a kamatteher (több pénz megy el a semmibe), romlik a hitelesség (a befektetők drágábban adnak kölcsönt), és kevesebb marad oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra – vagyis mindarra, amitől élhetőbb lenne az ország.Ez nem makró, hanem mikro: a te életedben csapódik le. A gond nem csak a szám maga, hanem az átlátszatlanság. Ha a GDP torz, a költségvetés fedett, és az adósság aránya politikai fegyver, akkor az állampolgár sötét szobában matat – miközben mások döntik el, mekkora lesz a következő generáció terhe. A felelős államadósság-kezelés azt jelenti, hogy nem hiányból élünk, nem a jövő terhére költekezünk, és nem hazudunk a számokkal. A jól kezelt államadósság olyan, mint a diéta: fájdalmas, lassú, de nincs nélküle egészség.Záró gondolatAz államadósság nem ördögtől való. A baj ott kezdődik, amikor nem tudjuk, mire költik, vagy amikor a hiány nem egyszeri eszköz, hanem uralkodó szemlélet. Ahogy a családi kasszában, úgy az országban is: ha többet költünk, mint amennyi bevételünk van, annak mindig ára lesz. A kérdés csak az, ki fizeti a révészt? És csak reménykedhetünk, hogy nem a Styx-en hajózunk, és nem Kharón a csónakos. Fun fact:Japán államadóssága a GDP 260%-a – papíron ez horrorisztikus, a világ egyik legmagasabb adósságrátája. Ennek ellenére Japán gazdasága nem omlott össze, mert az adósság túlnyomó része belföldi kézben van, stabil, kiszámítható rendszerben, és az ország hatalmas megtakarítási kultúrával rendelkezik. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? A sorozat további részei: 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.27. 04:30

Az infláció megmutatja, hogyan fogy a pénzed, a vásárlói kosár megmutatja, mire megy el. A GDP pedig azt állítja, hogy ettől mind jól vagyunk. A három közül mégis a GDP a leghangosabb — pedig pont az élet lényegét hallgatja el. Azt mondják GDPHa égnek áll a hajad, amikor meghallod, hogy „nőtt a GDP, tehát jól élünk”, akkor jó helyen jársz itt. Mert valahogy az az érzésünk, hogy termelünk, hajtunk, szolgáltatunk — csak azért, hogy termelhessünk, hajthassunk és szolgáltathassunk. Mintha a gazdaság csak azt kérdezné: „mennyi jött be?”, azt viszont soha, hogy „hogy vagy?”.Mire való a GDP?A GDP — bruttó hazai termék — első ránézésre egyszerű: megmutatja, mennyi értéket termeltünk egy év alatt. Összeadja, hogy mennyit költött a lakosság, mennyit ruháztak be a vállalatok, mennyit költött az állam, és mennyit adtunk el külföldre (mínusz amit onnan vettünk). Mintha egy nagy szatócs boltban lennénk. Ez a szám jelzi, hogy a gazdaság épp erősödik vagy gyengül, növekszik vagy zsugorodik. A kormányok, jegybankok és elemzők szeme is ezen a mutatón van: a GDP a modern gazdaságpolitika egyik fő iránytűje.Mire nem való a GDP?A gond nem az, hogy számoljuk. A gond az, amit nem számolunk. A GDP-t nem érdekli a házimunka, az önkéntesség, a gyereknevelés, a nagyszülők gondozása, a háztáji termelés vagy az ingyenes tartalmak. Minden, ami nem kerül számlára, a GDP szerint egyszerűen nem létezik — pedig ez a társadalmi lét alapja. Nem méri azt sem, hogy közben mi fogy el: az erdő, a termőföld, a tiszta víz, a levegő vagy épp a biológiai sokféleség. A GDP szemében az is növekedés, ha egy várost újjáépítünk egy természeti katasztrófa után, ha nő a gyógyszerkiadás a betegségek miatt, vagy ha palackos vizet kell vásárolni, mert már nem iható a csapvíz. A pénzmozgás nő — az életminőség nem feltétlenül.A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget sem. Lehet magas egy ország GDP-je úgy is, hogy a lakói nagy része szegény marad, és minden növekedés a felső rétegek zsebében csapódik le. A statisztika azt mondja: „sikeresek vagyunk”, miközben rengetegen egyre nehezebben élnek.És ott van az árnyék-gazdaság is: ami illegálisan működik, az vagy nincs benne, vagy torzítja a valós képet — országonként attól függően, mennyit vallanak be belőle. Így a szám gyakran inkább becslés, mint tükör. A GDP tehát fontos, de veszélyesen szűk mutató: megmutatja, mennyit termeltünk, de azt már nem, mennyit vesztettünk közben. A tanulságA GDP jó esetben iránytű — rossz esetben szemfényvesztés. Megmutatja a számokat, de érzéketlen az életünk dolgaival szemben. Azt mondja: növekszünk. Te pedig azt érzed: fáradsz. A statisztika elégedett, a társadalom nem biztos. Pedig lenne jobb megoldás. Léteznek tágabb, emberközelibb mutatók, amelyek a jólétet, a környezet állapotát, az egyenlőtlenségeket és a fenntarthatóságot is mérik. De itt jön a legfontosabb kérdés: kinek az érdeke? Cui prodest? A rendszer alapja és fokmérője évtizedek óta a GDP — és aki ebből profitál, annak nincs oka változtatni rajta.Robert F. Kennedy szavaival: „A GDP mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemessé teszi.” És ahogy Simone de Beauvoir ironikusan megjegyezte: „Ami jó az életben, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen.” Ha egyszer felismerjük, hogy a növekedés önmagában nem cél, csak eszköz, akkor talán nem a GDP lesz a boldogság mércéje — hanem az élet minősége maga.Fun fact:2014-ben az Európai Unió előírta, hogy a tagállamoknak a GDP-be bele kell számolniuk az illegális, de gazdasági értéket termelő tevékenységeket is: prostitúciót, drogfogyasztást és a csempészet bizonyos formáit.Így fordulhatott elő, hogy több ország GDP-je egyik évről a másikra látványosan „javult”, anélkül hogy bárki ténylegesen jobban élt volna — csak belekalkulálták a bűnözés bevételeit. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig A sorozat további részei: 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.22. 16:22

Az előző részben, az infláció kapcsán már találkoztunk a „vásárlói kosár” fogalmával. Akkor még csak eszközként említettük: egy statisztikai módszer, amivel mérni próbálják a pénz vásárlóerejének változását. Most viszont közelebbről is megnézzük, mi ez valójában – és miért sokkal több, mint egy számítási alap. Egy mindennapi történet Amikor meghallod, hogy „az infláció 6,5%”, de a boltban úgy érzed, inkább harminc, akkor nem te tévedsz. Csak nem ugyanarról az inflációról van szó.A statisztikus kosarában van minden, mi szem szájnak ingere – és még néhány apróság: kenyér, hajvágás, téligumi, internet-előfizetés és villanyszámla, interkontinentális rakéta és űrprogram. Csakhogy a te kosaradban nem ugyanaz van. És pont ez a lényeg.Mit jelent valójában a vásárlói kosár?Muszáj, hogy legyen valami, amivel mindent össze lehet hasonlítani. A vásárlói kosár egy képzeletbeli szatyor, amit a statisztikusok pakolnak tele. Összegyűjtik, amit szerintük vásárol egy átlagos háztartás: élelmiszert, ruhát, közlekedést, szórakozást, rezsit, sőt fodrászt és internetszolgáltatást, tanszert és utazást. Ezek árváltozásait folyamatosan mérik, és ebből számolják ki az átlagos inflációt. Ez az a hivatalos adat, amit mindenki idéz, amire mindenki hivatkozik. Van benne valami titokzatos, valami rejtélyes – mintha a statisztika polcain egy láthatatlan kéz válogatná össze, mennyit is ér ma az élet. Miért nem tükrözi a valóságot?Mert nincs olyan, hogy átlagember vagy átlag család. Ha valaki sokat autózik, neki az üzemanyag drágulása fáj a legjobban, ha valaki otthon fűt gázzal, az energiaárak viszik el a családi kasszát, ha valaki sok gyereket nevel, az élelmiszer és a ruha súlya nő meg a kiadásokban. Ezért az infláció mindenkinek más: a hivatalos kosár csak átlagot mutat, te viszont a saját valóságodat érzed a boltban, a csekkeken és a pénztárcádban.Miért fontos mégis ez a kosár?Mert ebből dönt a gazdaság az irányokról. A kormány, a jegybank, a munkaadók és a szakszervezetek mind ezt az adatot figyelik, amikor béremelésekről, nyugdíjról vagy kamatpolitikáról tárgyalnak és döntenek. Ha a kosár eltávolodik a való világtól, akkor torzul a kép, elcsúszik minden felépítmény és nehezedik a megélhetés. Ha viszont jól van összeválogatva, akkor segíthet megőrizni az egyensúlyt a pénz, a fizetés és az árak között. A vásárlói kosár egy rosszindulatú hatalom kezében fegyver is lehet. A tanulságA vásárlói kosár nem csupán statisztika – hanem az ország tükre. Abban benne van, mit eszünk, miben élünk, mire költünk, és hogyan, miből spórolunk. És ha ebben a tükörben nem ismerünk magunkra, az nem feltétlenül a mi hibánk. Lehet, hogy a kosarat újra kellene pakolni – hogy ne csak Gizike és a gőzeke férjen bele, hanem mi magunk is.Fun fact:A magyar statisztikai kosárban ma már rizschips vagy éppen csirke far-hát is szerepel, míg a brit kosárban bakelit lemez és virtuális valóság szemüveg van. A statisztika szerint ezek is hozzátartoznak a „mindennapi élethez”.Az USA-ban a statisztikusok cekkerében a fegyverek és lőszerek nem a „védelem” kategóriában szerepelnek, hanem a „szabadidős cikkek” között – ugyanott, mint a horgászbot és a sakk-készlet. A sorozat korábbi része: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy A sorozat további részei: 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Leitner Szilárd | 03.19. 03:30

Az elmúlt napokban fontos döntés született a világ energiaellátásával kapcsolatban. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) bejelentette, hogy a tagállamok mintegy 400 millió hordó stratégiai kőolajtartalék felszabadításáról döntöttek. Ez történelmi lépésnek számít, hiszen ekkora összehangolt tartalék-felszabadítás ritkán történik.De mit is jelent ez valójában?A világ napi olajfogyasztása jelenleg körülbelül 100 millió hordó. Ha ezt a számot nézzük, akkor a 400 millió hordó mindössze nagyjából négy napnyi globális fogyasztásnak felel meg, ha egyszerre használnánk fel. Természetesen a valóságban ezt nem így alkalmazzák: a tartalékokat hónapok alatt adagolják a piacra, hogy stabilizálják az árakat és csökkentsék az esetleges ellátási zavarokat.Felmerül a kérdés: miért van erre szükség? A világ energiaellátása az utóbbi években rendkívül sérülékennyé vált. Háborúk, geopolitikai feszültségek, kereskedelmi viták és a globális gazdaság ingadozása mind hatással vannak arra, hogy mennyi energia áll rendelkezésre, és milyen áron. Amikor a piac attól tart, hogy kevesebb olaj érkezik, az árak gyorsan emelkednek. Ilyenkor lépnek közbe a stratégiai tartalékok. Fontos azonban látni: ez a lépés önmagában nem old meg mindent. A világ energiaellátása nem egyetlen forrásból áll.Az olaj mellett jelentős szerepet játszik: * a földgáz * az atomenergia * a szén * valamint az egyre növekvő megújuló energiaforrások, például a nap- és szélenergia. A Hormuzi-szoros jelenleg zárva Forrás: YouTube Képernyőkép Miért kulcskérdés az energiafüggetlenség? Egyre több ország próbálja csökkenteni az olajfüggőségét, mert a túlzott függés mindig kiszolgáltatottságot jelent. Ezért látunk világszerte hatalmas beruházásokat az energiatárolásban, az elektromos közlekedésben és a megújuló energiában. A jövő egyik legnagyobb kérdése tehát az: hogyan tudjuk biztosítani az energiaellátást úgy, hogy közben stabil és kiszámítható maradjon a gazdaság is.Magyarország számára is kulcskérdés az energia. Egy ország erejét nemcsak a gazdasága vagy a hadereje adja, hanem az is, hogy mennyire tudja biztosítani a működéséhez szükséges energiát.Ezért fontos, hogy mindig hosszú távon gondolkodjunk: * diverzifikált energiaforrásokkal * erős nemzetközi együttműködésekkel * és olyan gazdasági politikával, amely csökkenti a kiszolgáltatottságot. A mostani döntés tehát egy válságkezelő eszköz, nem pedig végleges megoldás.A kérdés inkább az: milyen energiarendszert építünk a következő évtizedekben?Ti mit gondoltok: a jövő inkább a hagyományos energiahordozóké lesz, vagy a megújulóké? Leitner Szilárd - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nagy László | 03.14. 16:22

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: Miért kellett 8 829 magyar napelemes családot 2024 végéig átnyomni a sokkal rosszabb bruttó elszámolásba, miközben minden szakmai érv az ellenkezőjét mondta?Komolyan: kinek volt ez életbevágóan fontos?Most pedig itt az „új” nagy ötlet: adjunk nekik pályázatot energiatárolóra, és majd mindenki boldog lesz.Hát… nem lesz boldog mindenki.A valóság ennél jóval egyszerűbb – és kellemetlenebb.A 2024 tavaszi hírekben már belengették a pályázatot (vélhetően kampányhangulatban).A jelentős tiltakozás miatt 2024-ben ebből nem lett semmi. Csakhogy ez a verzió pont annyira megoldás, mint ragtapasz egy törött lábra. Ha már pénzt költünk (a mi pénzünket, adófizetői forintokat, jelenleg 100 milliárd forint a keretösszeg!), akkor minimum ipari energiatároló + trafó fejlesztés kombóra együtt lenne értelmes költeni. De ezt valahogy senki nem meri kimondani.És akkor jön a fekete leves.A MAVIR szerint: * 2025 végére 15 131 db háztartási HMKE lesz bruttóban (lejár a 10. éve a telepítéstől számítva), * 2026 végére 20 401 db lesz. Ez már egy kisebb városnyi ember. A többiek nagyon komolyan el fognak gondolkodni azon, hogy érdemes-e pályázni vagy nem. Tényleg mindenkinek dobálni kell az adófizetői pénzt?Miközben a legegyszerűbb megoldás ordít:• visszaadni az éves szaldós elszámolást (amelyeknek gazdaságos műszaki működtetése a folyamatos eszköz avulás miatt is megszűnik)• megalkotni egy rugalmas elszámolási rendszert, amelyben a fogyasztó a saját maga által megtermelt villamosenergiát hasznosítja a saját közösségén belül,• a közösségi energia hatékony hasznosításával és az energiaközösségek létrehozásának támogatásával jelentős mértékben tudná támogatni a magyar közcélú villamosenergia hálózat stabil, kiszámítható működtetését (az un. menetrendezést is).S láss csodát: éppen ezeket a célokat is olvashatjuk a pályázati kiírásban! Ennyi. Semmi bűvészkedés, semmi drága pályázat, semmi hazárdjáték az inverterekkel, energiatárolókkal, ingatlanokkal. Korrekt és gyors. Ráadásul olcsóbb, mert az üzemeltetését az áramszolgáltató végzi cserében az áramszolgáltató szabályozni tudja, hogy melyik trafókörzetben melyik energiatárolóból mennyi áramot kell adnia a fogyasztóknak.De valamiért úgy tűnik, Magyarországon mindig a legdrágább, legbonyolultabb, leglassabb megoldást választjuk. S ehhez még az AB is asszisztál!Talán mert úgy „szebb”? Vagy mert így senki sem kérdezi meg, hogy mi értelme az egésznek?Fotó: YouTube ScreenShotA pályázat buktatóiról még nem is beszéltünk: * az áramszolgáltató műszakilag és gazdaságilag sokkal felkészültebb az üzemeltetésre, mint a lakossági ’laikus’ üzemeltető, * az akkut tűzvédelmi okokból nem teheted akárhová (üzemeltetés szempontjából ez egy un. ’veszélyes üzem’, s majd a biztosítók is megnézik, hogy milyen kockázatokat vállalnak azokra az ingatlanokra, amelyekben van energiatároló), * ha a régi kiviteleződ megszűnt, az új kivitelezőnek teljes felelősséget kell vállalnia a rendszeredért, ha hozzányúl az akku telepítése közben, * ami miatt előbb felülvizsgálni kell a teljes rendszert, * amit nem fizet ki a pályázat, * és a végén a potenciális pályázók háromnegyede simán kiszáll, mert kiderül, hogy jelentős önerő is kell a pályázathoz, * akik pedig pályáznak, azok írásban ahhoz is hozzájárulnak, hogy a FEAK Zrt.-n keresztül a magyar állam ellenszolgáltatás nélkül szerezze meg az inverter gyártókon keresztül azokat az adatokat, amelyekre a menetrendezéshez semmi szüksége, továbbá az áramszolgáltatóknál már léteznek ezek az adatok (csak nem azt akarják, hogy távolról lekapcsolhassa a magyar állam az invertereket?). A kivitelezők többségét pedig már a gondolattól is leveri a hideg veríték: egy újabb nehezen elszámolható állami program? A kivitelezők folyamatosan kapják a rossz híreket: + a kínai állam megszünteti a napelemek és az energiatárolók állami támogatását, ami áremelkedést okoz a piacon; + az iráni konfliktus miatti gazdasági folyamatok miatt ismét romlik a forint; + a pályázat állami lebonyolítója pedig még azt sem tudja megmondani, hogy a pályázati felületen mikor köthet szerződést a fogyasztó az által kiválasztott kivitelezővel, emiatt a kivitelező nem tudja megmondani a beszállítóinak, hogy melyik inverterből/energiatárolóból mennyit és mikorra rendeljen. A legviccesebb - vagy legszomorúbb? - részValaki tényleg azt gondolja, hogy a magyar napelemesek csak úgy, önszorgalomból nem gondolkodnának el a bruttó elszámolás választásán akkor, ha lenne hozzá korrekt elszámolási rendszer? Miért kell mindent csak kényszerrel, parancsszóval, kapkodással intézni? És miért nem kérdezik meg a szakmai szervezeteket?Czepek Gábor államtitkár folytatott egyeztetést a gyártókkal, a kivitelezőkkel, csak éppen a napelemes fogyasztók érdekeit képviselő szakmai egyesületet felejtette el meghívni az egyeztetésekre. Vajon miért?Tényleg ennyire nagy luxus lenne pár órát rászánni arra, hogy valaki olyannal beszéljenek, aki nem csak papíron ért hozzá?A végén az emberben megfogalmazódik a gyanú:Ez a hír tényleg a napelemesekről szól… vagy inkább a választási osztogatásról?Mert ha az utóbbi, akkor legalább ne nézzenek minket hülyének. Cui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert nem a magyar emberek érdeke, az elég egyértelmű. HANEM A MAGYAR KORMÁNY ÉRDEKE ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓK ÉRDEKE, MERT ÍGY SZABADULNAK MEG ATTÓL A FEJLESZTÉSI KÖLTSÉGTŐL, AMELYET NEM AKARNAK MEGFIZETNI. Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 01.18. 22:01

A civilizált újkori zsebtolvajlás prémium változata. Az ÁFA az az adó, amihez nem kell dolgoznod. Elég annyi, hogy a már adózott pénzedből veszel valamit.Minden kiflid egyik csücskét leharapja az állam.Az ÁFA hivatalos arca„Az Általános Forgalmi Adó egy többfázisú, nettó típusú adó, amelyet a termelés és forgalmazás minden szakaszában a hozzáadott érték után kell megfizetni. Magyarországon az ÁFA az állami bevételek egyik legfontosabb forrása. Alap kulcsa 27%, de léteznek kedvezményes, 5% és 18%-os kulcsok is. A fizetendő adót az adóalanyok havonta, negyedévente vagy évente vallják be, a vonatkozó szabályok szerint.”Guánó a gazdaság tetején Az ÁFA olyan, mint a guánó: minden szakaszban rárakódik egy újabb réteg. Először a termelő köteles ráépíteni az előállítási árra. Aztán a következő elosztó a magáét. Aztán a nagykereskedő. És végül a kiskereskedő. Mire hozzád ér, már egy méretes adógeológiai képződmény van a kupacon. A köztes szereplők csak a különbözetet fizetik meg – de te a végén az egészet. Te a végső fogyasztó vagy. Magyarán: a fő támogató, a mecénás. Ha akarod, ha nem. SZJA kontra ÁFA – az adófilozófia csapdáiIgazából kétféle iskola van adóterhelés és kedvezmény szempontból. Az egyik az SZJA dominanciáját preferálja, míg a másik az ÁFÁ-ét. Most már értjük – ha olvastad az SZJA cikket is –, hogy mit jelent ez.Az az állam, amelyik a munkabérek adójából kíván élni, az magasra tornázza a fizetéseket, és onnan húzza ki a közpénzt. Ezért alacsony ÁFÁval terheli a fogyasztást. A logika egyszerű: „dolgozz sokat, majd a fizetésedből lecsippentjük, ami kell”.A másik iskola ezzel szemben az ÁFÁ-t tartja nagyon magasan, és a munkabért terhelő adóból tud látszólagos kedvezményeket osztogatni a népszerűségért. A mechanizmus itt is átlátszó: „kapsz egy kis kedvezményt a fizetésed után, cserébe a kasszánál úgyis mindent visszaveszünk”. A trükk ugyanaz mindkét modellben: amit az egyik oldalon „odaadnak”, azt a másikon észrevétlenül visszahúzzák. A különbség csak annyi, hogy melyik kézzel törik le a kifli csücskét. A matematikus kérdezEzen a ponton elnézést kér a valahol megbújó matematikus. Felteszi a kérdést, amely valójában mindannyiunk torkában ott feszül: „Van annak legalább egy halvány esélye, hogy létezik olyan matematikai módszer, amivel ezt optimálisan lehet csinálni?” A válasz: van. De ez nem az a világ, ahol ilyet használni szokás.Az adórendszer evolúciója – a pénz papjaiA civilizáció története tele van jobbnál jobb, ötletesebbnél ötletesebb adóformákkal. A pénz istenségének felkent papjai évszázadok óta alkotják az újabb technikákat: célzott sarcok, ágazati csapdák, sávos szipolyozások, rétegre szabott adóhálók. Minden ugyanabba a cilinderbe kerül, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nyuszi már nem nagyon bújik elő. És a fáradt valóságMost tegyük félre ezt az ízetlen tréfát. Közösségi pénzre szükség van. Egészségügyre, oktatásra, gyermekvédelemre, tömegközlekedésre, infrastruktúrára. És persze: űrprogramra, afrikai térítésre és keresztes hadjáratokra – a sor végtelen. Ez a közpénz. Ez az, amit közösen adtunk össze, hogy az életünk egy kicsit kényelmesebb, biztonságosabb, élhetőbb legyen. A baj csak akkor kezdődik, amikor elveszíti közpénz jellegét. Mert attól kezdve nem mi döntünk róla. És nem kérdeznek meg többé arról, hogy kinek a kiflijéből hány csücsköt harapjanak le. Fun fact – hol harap a legnagyobbat az állam? A világon a legmagasabb ÁFA-kulcsot ma is Magyarország tartja: 27%. Ez nem csak Európa-rekord, hanem világszinten is a dobogó legfelső foka. Ha lenne ÁFA-olimpia, Budapest rendezhetné a döntőt. A lista másik végén Kanada, ahol a szövetségi áfa 5%, Svájc, ahol a normál kulcs 8.1% és Japán áll, ahol mindössze 10%. Hongkong és Szingapúr gyakorlatilag ÁFA-mentes övezetek – ott a kifli teljes egészében a tiéd. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA Koszi Ferenc – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 01.12. 14:40

Az 5. és 6. részben a KÖZGÁZ alapok sorozatban az adórendszerek misztériumában merülünk el. A személyi jövedelemadóban – SZJA – amit azért fizetsz, mert dolgozol, és az általános forgalmi adóban – ÁFA – amit meg azért, mert elköltöd. Ebben a fejezetben a reflektorfény (és a bonckés) az SZJA-n van. Mert mi lehetne szebb, felemelőbb és magasztosabb annál, mint fizetni azért, hogy életben maradj?Az SZJA lelke – avagy ki harap bele a hamburgeredbe?Képzeld el, hogy megsütöd a világ legfinomabb hamburgerét. Dagasztod a tésztát, apróra vágod a húst – nem darálod, mert a minőség mindenek előtt –, gondosan megsütöd, rétegenként megépíted ezt a konyhai remekművet. Ott van előtted a tökéletes alkotás, már érzed a pirult vaj illatát, látod a szezámmagok ragyogását, és mielőtt az első harapást megtennéd, odalép egy idegen.Rád néz. Rád mosolyog. Majd egy jó nagy darabot lekanyarít a hamburgeredből, és szó nélkül elsétál. Ez az SZJA. Az SZJA kulcsokról rövidenAz egykulcsos rendszer – a Nagy Egyszerűség azt mondja: mindegy, mennyit keresel, mindenki ugyanazzal a kulccsal adózik. A kormány szerint ez: egyszerű, világos, átlátható, és ösztönzi a munkát. Azonban vannak olyan megátalkodottak akik ezt az ösztönző erőt nem átallják vitatni.De most nézzük a másik oldalt.A többkulcsos rendszer logikája: ha többet keresel – nagyobb százalékot fizess. Ez az elv a társadalmi igazságosságot próbálja szolgálni: akinek több jutott, többet is ad vissza. Arányosabb teherelosztás, több bevétel az államnak, kisebb jövedelmi különbségek ugyanakkor a magas kulcs visszafoghatja a munkakedvet, a szürkebér világát szépen felerősítheti, néha annyira bonyolult, hogy még a táblázatkezelő is sír tőle.Belekeveredünk, mint majom a házi cérnábaA legfőbb érv az egykulcsos adóelszámolás mellett az, hogy annyira egyszerű, hogy bárki ki tudja számolni.Ez bizony nem igaz.Mert az SZJA csak a legnagyobb tétel a dolgozók megsarcolásában. A kedvezmények, az elszámolások, a jóváírások, az egyéb szabályozók és a mindenhez is köthető levonások és fizetési kötelezettségek olyan bonyolulttá teszik az adók kiszámítását, hogy egy földi halandó inkább elkövet egy rituális seppukut, minthogy nekiálljon. A rendszerben az SZJA kulcs ugyan a legnagyobb, de a legegyszerűbb alkotóelem. Így számítási szempontból a legkevésbé bonyolító tényező. A vita mégis e körül zajlik késhegyig menően.A politikai matek csodájaA mai átdigitalizált világunkban a bonyolult számítás már okafogyottá vált. Ma a feltételek megkonstruálása a feladat – a többit a háttérben a gépek intézik, észrevehetetlenül, fénysebességgel.Mégis, hosszú ciklusokat töltenek a politikusok szerte a világon azzal, hogy egymást győzködik, „tudományos alapossággal”, óriási, egymást idéző és újrahasznosító tanulmányokkal, amelyeknek a felét senki nem érti, a másik felét meg kár volt leírni.Mindeközben csak azok maradnak ki ebből a harcból, akik tényleg dolgoznak – hogy legyen miből fenntartani a nagy nemzeti matekórát. Ők azok, akik a fejük fölött zajló vitákhoz maximum annyiban járulnak hozzá, hogy az ő jövedelmükre hivatkoznak, az ő adóforintjaikkal dobálóznak, és az ő érdekükben tépik a hajukat. Olyan emberek, akik közben gyakran maguk nem adóznak. Sőt: nem ritka, hogy éppen a leggazdagabbak kapnak adómentességet, valamilyen érezhetően absztrakt, légies háttérfilozófiai megfontolás miatt. És így születik meg újra és újra a politikai matek csodája: ahol a számoknak nincs matematikai, csak ideológiai értékük.Kihez húz az állam szíve?Mostanra már világos, hogy az SZJA nem pusztán számítás, hanem érzelmi térkép. Egyfajta állami szeretetmátrix, ahol szépen kirajzolódik, kit mennyire ölel magához a rendszer.Az egykulcsos SZJA számítás a magas jövedelműeknek kedvez. Nekik arányosan kevesebbet kell odaadniuk a hamburgerükből, és ez szépen segíti őket abban, hogy a holnapi hamburgerüket már wagyu marhából süssék. A többkulcsos rendszer ezzel szemben elsimítaná a nagy jövedelmi különbségeket, vagy legalábbis egy kicsit közelebb hozná egymáshoz az adóterheket. Mert lehetne akár sok kulcs is – annyi, amennyitől a táblázatkezelő is megvakarja a fejét –, de az elmélet lényege mindig ugyanaz: akinek több jutott, az többet adjon vissza.Döntsd el te. Hogy melyik az igazságosabb?A számítást ne féltsd – az majd menni fog. A rendszer úgyis kiszámolja neked. A kérdés nem az, hogy mennyi az adó, hanem hogy kinek írják a szabályokat.Fun fact – az SZJA abszurditásának világrekordjaA svéd adórendszer egykor olyan progresszív volt, hogy az ország egyik legismertebb írónője, Astrid Lindgren (Harisnyás Pippi anyja), egyszer 102%-os marginális adókulcsot kapott.Ez azt jelenti, hogy minden plusz keresett korona után többet kellett volna befizetnie, mint amennyit keresett.Lindgren nem csinált belőle nagy ügyet – csak írt róla egy mesét. A Pomperipossa adómeséje című szatíra akkora botrányt kavart, hogy a svéd kormány kénytelen volt törvényt módosítani.A mese tehát szó szerint megváltoztatta a világ egyik legfejlettebb adórendszerét. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 01.10. 13:30

Amikor az „államadósság” szó hallatán összerándul a gyomrod, mert hirtelen rád szakad az érzés: a saját adósságaid még el sem fogytak, erre meg az ország terhét is cipelned kell – akkor jó helyen jársz. A hitelkártyád tortúrája még élénken él benned, és megfogadtad: soha többé. Párás szemmel nézed, ahogy a kormány ilyenkor pont azt teszi, amit te már soha – tovább növeli a hiányt, és ezzel az államadósságot. Neked.Mi is az államadósság?Az államadósság egyszerűen fogalmazva: az ország tartozása. Minden forint, amit a kormány elköltött, de nem volt rá fedezet – így hitelből oldotta meg. Ezt általában úgy teremtik elő, hogy állampapírt bocsátanak ki, vagy hitelt vesznek fel belföldi és külföldi hitelezőktől. Az adósság nem egyetlen „számla”, hanem az államháztartás teljes terhe: a központi költségvetésé, az önkormányzatoké, és a kormányzati szektor egyéb szereplőié. A lényeg: amikor az állam többet költ, mint amennyi bevétele van → nő az adósság. Ezt hívjuk költségvetési hiánynak. Ha a hiány tartós, az adósság is az lesz. És ekkor bekúszik a képbe a GDP, és elkezdjük az államadósságot GDP-arányosan figyelni. Mivan? A zavar már tetőzik. Még ezt az adósságot is el kell osztani a GDP-vel – ami egy teljesen pontatlan szám?A kaotikus, mégis szükséges mutatóAz államadósság és a GDP kapcsolata olyan, mintha egy hurrikánban próbálnánk papírsárkányt irányítani: elméletben egyszerű, a gyakorlatban minden pillanatban máshova csapódik. Ingatag, dülöngélő, hektikus mutató ez, amely mégis ott trónol minden gazdasági elemzés élén – mert nincs jobb, csak pontosabb illúziók.Koszi Ferenc - AI illusztrációA számok ráadásul hajlamosak önálló életre kelni. Elég, ha a GDP visszazuhan, és máris nagyobbnak tűnik az adósság, pedig egy fillérrel sem költött többet az állam – csak kisebb lett a torta, amin osztozunk. A másik oldalon néha az adósság nő, de a GDP gyorsabb növekedése szépen elfedi, mintha takarót húzna a hiányra: a grafikon mosolyog, te meg vakarod a fejed. Ehhez jön, hogy maga a GDP is egy pontatlan, torz távcső, amin keresztül próbáljuk belőni, mekkora a szakadék. És közben az államadósság sem marad nyugton: kamatok, új hitelek, törlesztések, átvariálások – mintha futó szőnyegen próbálnál egy tál levest egyensúlyozni.Káosz? Abszolút. Szükséges? Sajnos igen. Működik? Meglepő módon néha. De legalább van min szörnyülködni – és legalább már érted, mit nézel, amikor a szomszéd csak bólogat. Miért baj, ha magas? És miért baj, ha rosszul mérjük?Ha az adósság magas, nő a kamatteher (több pénz megy el a semmibe), romlik a hitelesség (a befektetők drágábban adnak kölcsönt), és kevesebb marad oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra – vagyis mindarra, amitől élhetőbb lenne az ország.Ez nem makró, hanem mikro: a te életedben csapódik le. A gond nem csak a szám maga, hanem az átlátszatlanság. Ha a GDP torz, a költségvetés fedett, és az adósság aránya politikai fegyver, akkor az állampolgár sötét szobában matat – miközben mások döntik el, mekkora lesz a következő generáció terhe. A felelős államadósság-kezelés azt jelenti, hogy nem hiányból élünk, nem a jövő terhére költekezünk, és nem hazudunk a számokkal. A jól kezelt államadósság olyan, mint a diéta: fájdalmas, lassú, de nincs nélküle egészség.Záró gondolatAz államadósság nem ördögtől való. A baj ott kezdődik, amikor nem tudjuk, mire költik, vagy amikor a hiány nem egyszeri eszköz, hanem uralkodó szemlélet. Ahogy a családi kasszában, úgy az országban is: ha többet költünk, mint amennyi bevételünk van, annak mindig ára lesz. A kérdés csak az, ki fizeti a révészt? És csak reménykedhetünk, hogy nem a Styx-en hajózunk, és nem Kharón a csónakos. Fun fact:Japán államadóssága a GDP 260%-a – papíron ez horrorisztikus, a világ egyik legmagasabb adósságrátája. Ennek ellenére Japán gazdasága nem omlott össze, mert az adósság túlnyomó része belföldi kézben van, stabil, kiszámítható rendszerben, és az ország hatalmas megtakarítási kultúrával rendelkezik. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? A sorozat további részei: 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.27. 04:30

Az infláció megmutatja, hogyan fogy a pénzed, a vásárlói kosár megmutatja, mire megy el. A GDP pedig azt állítja, hogy ettől mind jól vagyunk. A három közül mégis a GDP a leghangosabb — pedig pont az élet lényegét hallgatja el. Azt mondják GDPHa égnek áll a hajad, amikor meghallod, hogy „nőtt a GDP, tehát jól élünk”, akkor jó helyen jársz itt. Mert valahogy az az érzésünk, hogy termelünk, hajtunk, szolgáltatunk — csak azért, hogy termelhessünk, hajthassunk és szolgáltathassunk. Mintha a gazdaság csak azt kérdezné: „mennyi jött be?”, azt viszont soha, hogy „hogy vagy?”.Mire való a GDP?A GDP — bruttó hazai termék — első ránézésre egyszerű: megmutatja, mennyi értéket termeltünk egy év alatt. Összeadja, hogy mennyit költött a lakosság, mennyit ruháztak be a vállalatok, mennyit költött az állam, és mennyit adtunk el külföldre (mínusz amit onnan vettünk). Mintha egy nagy szatócs boltban lennénk. Ez a szám jelzi, hogy a gazdaság épp erősödik vagy gyengül, növekszik vagy zsugorodik. A kormányok, jegybankok és elemzők szeme is ezen a mutatón van: a GDP a modern gazdaságpolitika egyik fő iránytűje.Mire nem való a GDP?A gond nem az, hogy számoljuk. A gond az, amit nem számolunk. A GDP-t nem érdekli a házimunka, az önkéntesség, a gyereknevelés, a nagyszülők gondozása, a háztáji termelés vagy az ingyenes tartalmak. Minden, ami nem kerül számlára, a GDP szerint egyszerűen nem létezik — pedig ez a társadalmi lét alapja. Nem méri azt sem, hogy közben mi fogy el: az erdő, a termőföld, a tiszta víz, a levegő vagy épp a biológiai sokféleség. A GDP szemében az is növekedés, ha egy várost újjáépítünk egy természeti katasztrófa után, ha nő a gyógyszerkiadás a betegségek miatt, vagy ha palackos vizet kell vásárolni, mert már nem iható a csapvíz. A pénzmozgás nő — az életminőség nem feltétlenül.A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget sem. Lehet magas egy ország GDP-je úgy is, hogy a lakói nagy része szegény marad, és minden növekedés a felső rétegek zsebében csapódik le. A statisztika azt mondja: „sikeresek vagyunk”, miközben rengetegen egyre nehezebben élnek.És ott van az árnyék-gazdaság is: ami illegálisan működik, az vagy nincs benne, vagy torzítja a valós képet — országonként attól függően, mennyit vallanak be belőle. Így a szám gyakran inkább becslés, mint tükör. A GDP tehát fontos, de veszélyesen szűk mutató: megmutatja, mennyit termeltünk, de azt már nem, mennyit vesztettünk közben. A tanulságA GDP jó esetben iránytű — rossz esetben szemfényvesztés. Megmutatja a számokat, de érzéketlen az életünk dolgaival szemben. Azt mondja: növekszünk. Te pedig azt érzed: fáradsz. A statisztika elégedett, a társadalom nem biztos. Pedig lenne jobb megoldás. Léteznek tágabb, emberközelibb mutatók, amelyek a jólétet, a környezet állapotát, az egyenlőtlenségeket és a fenntarthatóságot is mérik. De itt jön a legfontosabb kérdés: kinek az érdeke? Cui prodest? A rendszer alapja és fokmérője évtizedek óta a GDP — és aki ebből profitál, annak nincs oka változtatni rajta.Robert F. Kennedy szavaival: „A GDP mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemessé teszi.” És ahogy Simone de Beauvoir ironikusan megjegyezte: „Ami jó az életben, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen.” Ha egyszer felismerjük, hogy a növekedés önmagában nem cél, csak eszköz, akkor talán nem a GDP lesz a boldogság mércéje — hanem az élet minősége maga.Fun fact:2014-ben az Európai Unió előírta, hogy a tagállamoknak a GDP-be bele kell számolniuk az illegális, de gazdasági értéket termelő tevékenységeket is: prostitúciót, drogfogyasztást és a csempészet bizonyos formáit.Így fordulhatott elő, hogy több ország GDP-je egyik évről a másikra látványosan „javult”, anélkül hogy bárki ténylegesen jobban élt volna — csak belekalkulálták a bűnözés bevételeit. A sorozat korábbi részei: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy 2. Vásárlói kosár – Gizikétől a gőzekéig A sorozat további részei: 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 2025.12.22. 16:22

Az előző részben, az infláció kapcsán már találkoztunk a „vásárlói kosár” fogalmával. Akkor még csak eszközként említettük: egy statisztikai módszer, amivel mérni próbálják a pénz vásárlóerejének változását. Most viszont közelebbről is megnézzük, mi ez valójában – és miért sokkal több, mint egy számítási alap. Egy mindennapi történet Amikor meghallod, hogy „az infláció 6,5%”, de a boltban úgy érzed, inkább harminc, akkor nem te tévedsz. Csak nem ugyanarról az inflációról van szó.A statisztikus kosarában van minden, mi szem szájnak ingere – és még néhány apróság: kenyér, hajvágás, téligumi, internet-előfizetés és villanyszámla, interkontinentális rakéta és űrprogram. Csakhogy a te kosaradban nem ugyanaz van. És pont ez a lényeg.Mit jelent valójában a vásárlói kosár?Muszáj, hogy legyen valami, amivel mindent össze lehet hasonlítani. A vásárlói kosár egy képzeletbeli szatyor, amit a statisztikusok pakolnak tele. Összegyűjtik, amit szerintük vásárol egy átlagos háztartás: élelmiszert, ruhát, közlekedést, szórakozást, rezsit, sőt fodrászt és internetszolgáltatást, tanszert és utazást. Ezek árváltozásait folyamatosan mérik, és ebből számolják ki az átlagos inflációt. Ez az a hivatalos adat, amit mindenki idéz, amire mindenki hivatkozik. Van benne valami titokzatos, valami rejtélyes – mintha a statisztika polcain egy láthatatlan kéz válogatná össze, mennyit is ér ma az élet. Miért nem tükrözi a valóságot?Mert nincs olyan, hogy átlagember vagy átlag család. Ha valaki sokat autózik, neki az üzemanyag drágulása fáj a legjobban, ha valaki otthon fűt gázzal, az energiaárak viszik el a családi kasszát, ha valaki sok gyereket nevel, az élelmiszer és a ruha súlya nő meg a kiadásokban. Ezért az infláció mindenkinek más: a hivatalos kosár csak átlagot mutat, te viszont a saját valóságodat érzed a boltban, a csekkeken és a pénztárcádban.Miért fontos mégis ez a kosár?Mert ebből dönt a gazdaság az irányokról. A kormány, a jegybank, a munkaadók és a szakszervezetek mind ezt az adatot figyelik, amikor béremelésekről, nyugdíjról vagy kamatpolitikáról tárgyalnak és döntenek. Ha a kosár eltávolodik a való világtól, akkor torzul a kép, elcsúszik minden felépítmény és nehezedik a megélhetés. Ha viszont jól van összeválogatva, akkor segíthet megőrizni az egyensúlyt a pénz, a fizetés és az árak között. A vásárlói kosár egy rosszindulatú hatalom kezében fegyver is lehet. A tanulságA vásárlói kosár nem csupán statisztika – hanem az ország tükre. Abban benne van, mit eszünk, miben élünk, mire költünk, és hogyan, miből spórolunk. És ha ebben a tükörben nem ismerünk magunkra, az nem feltétlenül a mi hibánk. Lehet, hogy a kosarat újra kellene pakolni – hogy ne csak Gizike és a gőzeke férjen bele, hanem mi magunk is.Fun fact:A magyar statisztikai kosárban ma már rizschips vagy éppen csirke far-hát is szerepel, míg a brit kosárban bakelit lemez és virtuális valóság szemüveg van. A statisztika szerint ezek is hozzátartoznak a „mindennapi élethez”.Az USA-ban a statisztikusok cekkerében a fegyverek és lőszerek nem a „védelem” kategóriában szerepelnek, hanem a „szabadidős cikkek” között – ugyanott, mint a horgászbot és a sakk-készlet. A sorozat korábbi része: 1. Infláció – amikor a pénzed már a tárcádban is fogy A sorozat további részei: 3. GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem? 4. Államadósság – a nemzet hitelkártyája 5. Adórendszerek - ki fizeti a cechet? - SZJA 6. Adórendszerek - amikor a kiflinek csak egy csücske van - ÁFA Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Menyhárt Tamara | 04.12. 19:11

Soha nem volt még ilyen igazi rendszerváltás. Soha nem volt még ilyen nagy arányú szavazás. Soha nem volt még ilyen hatalmas sajtóérdeklődés egy politikus megjelenése kapcsán. A mai, 2026. április 12-i parlamenti választás rekord számú érdeklődőt vonzott, ami rekord számú szavazót eredményezett. Az urnák lezárását követően 77,8%-os részvételt mutattak a választási iroda adatai, amit történelmi rekordnak neveznek az elemzők.Vajon megtörtént volna mindez, ha nincs a média? A Partizán csatornáján jelent meg először Magyar Péter. Influenszerek szervezték az első hatalmas tüntetést Budapesten – a kegyelmi botrány után.Újságírók, oknyomozók kitartó, következetes munkájának köszönhetően kapott nyilvánosságot az elmúlt két évben a regnáló hatalom bűneinek egy része. Egy olyan része, ami párhuzamosan a Magyar Péter országjárásaival, egyre több magyar, gondolkodó és érző ember szemét felnyitotta.ForradalomEz egy csöndes, két évig tartó, modern, többnyire a média világában zajló forradalom volt. Aztán megmozdult a világ. A világ figyelte Magyarországot, a világban bárhol élő magyarok figyelték Magyarországot, és beálltak a forradalmárok – Tiszás önkéntesek, szimpatizánsok, rendszert váltani akarók egyre növekvő tömege – mellé. A választás napján a Fidesz arra tippelt, hogy a nagy arányú szavazási szám minden bizonnyal a szokásos fidesz 2/3-os eredményt produkálja majd.Választás 2026A választás napján a Fidesz vezére megfenyegette a Tisza mellé álló hősöket, hogy a győzelmük esetén felelni fognak az „árulásukért”.A választás napján este 9-kor 45 %-os feldolgozás állapotában mégis úgy tűnt, a sokak által várt Tisza 2/3-os eredmény a biztos.A választás napján - nem várt módon - Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök gratulált a Tisza Párt elnökének, Magyar Péternek.A választás napján minden Tiszás óvatos, de boldog nyugalommal várta a remélt eredményt. A választás napján az őrszemek több ezer szavazat-vásárlási és szavazat-csalási ügyet jelentettek, tehát megjelent végre a következmény.A 2/3 egy fogalommá vált. * A 2/3 eddig egy olyan hatalom birtokában volt, aki visszaélt vele, és eladósította az országot, számtalan súlyos bűncselekményt, lopást, csalást követett el. * A 2/3 szétszakította a családokat, a szomszédokat, a barátságokat, megosztottá tette az embereket, gyűlöletet szított, és halált, nagyon sok és értelmetlen halált eredményezett. * A Tisza 2/3-a rendet tesz a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban. Jogállamiságot képez, biztonságot és felszabadulást a sok évtizede tartó nyomásból, kilátástalanságból. * A Tisza 2/3-a valódi igazságszolgáltatást ígér, ami a felszabadulás utáni újdonságot is jelenti, a következményeket. Minden magyar ember, aki most a Tisza Pártra szavazott – valódi győztes, igazi rendszerváltó, bátor és hazafi! Menyhárt Tamara - Nyitókép: Magyar Péter szavaz - Magyar Péter Facebook oldala

Leitold Márton | 04.11. 16:19

Így jósolta meg az Orbán-rendszer végét már egy mára elfeledett politikus. Törvényszerű, hogy így lesz? Vajon április 12-én beteljesülnek-e a szavai? A Magyar Köztársaság bukása2011. április 25-én elfogadják Magyarország Alaptörvényét egy egypárti alkotmányozás után. Az 1989-ben módosított alkotmány megnyitotta az utat a többpártrendszer felé. 2011. december 31-én ez az alkotmány hatályát veszti, s ezzel Magyarország megindul a választásos autokrácia irányába. „Az alkotmányozás módja önmagában kétségessé teszi azt, hogy a Magyarország új alkotmányának nevezett dokumentum alkotmányként tisztelhető lesz, mert az alkotmányozás szükségességét soha nem indokolták elfogadható érvekkel, az alkotmány tervezete titokban készült, kidolgozását valódi társadalmi vagy szakmai vita nem előzte meg, és elfogadásának eljárási szabályai miatt a dokumentum egypárti alkotmányként születik meg“ - írta az Index 2011. március 16-án. Kossuth idézet - Forrás: A Negyedik Köztársaság:4K! programfüzeteAz első ellenállók2011. március 15-én tüntetés az alkotmányozás ellen. A felszólalók között találjuk Istvánffy Andrást, az akkor még Negyedik Köztársaság, 4K! Mozgalom — később párt — vezetőjét.Rövid beszédében Istvánffy felvázolja azt az "ők és mi" szétszakítottságot, ahol már nincs olyan alap, amelyet mindenki elfogadna ebben az országban, mert a Fidesz-KDNP-kormány az Alaptörvényt a saját garnitúrájának írta: „A 89-es alkotmány széles körű megegyezés eredménye volt. A kormány '89-hez képest most nem előrelép, hanem visszatér a múltba. Húsz évvel a rendszerváltás után elkezdett visszafelé forogni a történelem kereke. Dermesztő a párhuzam, de egypárti alkotmányt erőszakolni az országra utoljára Rákosiék mertek. A helyzet súlyos: a kormány nem újraalapítja, hanem kettészakítja az országot.“ – mondta Istvánffy 2011-ben. Kettős mérceMa már láthatjuk, hogy az ország valóban kettészakadt, úgy tűnik, hogy nem egyenlően vonatkozik mindenkire a törvény szigora. Ennek ma már vannak jól megfogható példái is. Míg a kémjátszmákat kitálaló volt századost, Szabó Bencét azonnal meggyanúsítják, addig a Matolcsy-korszak alatt elillanó százmilliárdok ügyében több mint egy éve senkit sem hallgattak ki gyanúsítottként. Mindemellett egyre többen és többen találják magukat akadályoztatva, legyen szó vállalkozásokról vagy magánszemélyekről. Egyre többen érzik, hogy ma valami nagyon nincs rendben. A problémák Csádtól Felcsútig kézzel foghatók — aki akarja, érti, és látja.Beteljesülő jóslat?2026. április 12-én szavaz az ország. Az Alaptörvény alkotóival szemben felsorakozott egy önkéntesen szerveződő civil kurázsival táplált hálózat. Az Orbán-rendszerrel egyet nem értő magyarok megerősödtek, és ma valóban van lehetőségük egy köztársaság létrehozására. 2011-ben Istvánffy szavai valahogy illenek a mai napokra. "Amikor eljön a pillanat – mert el fog jönni –, hogy lezárjuk ezt az illegitim alkotmányozási kalandot, mi kezet fogunk nyújtani azoknak, akik most megpróbálnak kizárni minket a hazánkból. Mert mi tudjuk azt, amit ők nem hajlandók felismerni: egy kettészakított országban nem lehet élni. Barátaim, kormányhivatalokban azt állítják, hogy ez lesz Magyarország végleges alkotmánya, mi itt az utcán tudjuk, hogy nem lesz az. Amit konszenzus nélkül hoznak meg, az nem lehet tartós; azt csak erőszakkal lehet fenntartani. Ez nem Magyarország végleges alkotmánya lesz, ez csak egy ideiglenes alkotmány. Az új politikai közösség ami most megszületett, amiben sokan még kételkednek, ami még csak az első lépéseit teszi meg, napról napra erősödni fog, hónapról hónapra növekedni fog, meg fogja találni a hangját, le fogja győzni a fásultságot, vissza fogja adni a változásba vetett hitet, meg fogja szervezni magát és el fog jönni a nap, amikor helyreállítja a köztársaságot." Április negyedikén Magyar Péter felvázolt egy konkrét víziót a 444 stúdiójában. S a következőket mondta: „A magyar emberek látták, tapasztalták, hogy hova vezet az, hogy ha valaki 16 vagy 20 évig miniszterelnök lehet teljes felhatalmazással, és szisztematikusan szándékosan leépíti a jogállamot. Kinyírja a fékek és ellensúlyok rendszerét túszul ejt egy országot és a saját családjának a hűbérbirtokaként kezeli...” „... és egyébként van igény a magyar állampolgárok között egy új alaptörvény megalkotására is, de azt egy normális kormány egy valóban nemzeti és minden magyar ember érdekében kormányzó kormány az nem fél év alatt fogadja el és nem egy tableten írja hanem valódi társadalmi egyeztetéssel akár népszavazással megerősítve…” A lehetőség itt van, a 2010 óta regnáló eddig megdönthetetlen hatalom meginogni látszik az autoriter zsákutcában. Tenni akaró tömegek egy jobb ország reményében otthon és külföldön szavazni mennek. * Akarunk egy igazságosabb országot? * Akarunk-e egy új Magyar Köztársaságot? * Akarunk-e egy közös alapot, egy alkotmányt, amire mindenki biztosan építhet? Április 12-én válasszatok!Pár pillanat a 4K! munkásságából: * Az Istvánffy vezette Negyedik Köztársaság Párt megmérette magát a 2014-es választáson, s a kudarc után feloszlatta magát, mondván „Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon” * Működésük során többek között füvet küldtek Bayer Zsoltnak, hogy kezelje migrénjét, és írjon nyugodtabban. * Harcba szálltak a vasárnapi boltzár érdekében, elég unortodox módon, keresztes lovagnak öltözve. Leitold Márton - Nyitókép: Kontroll - YouTube képernyőkép

Porkoláb Artúr | 04.10. 18:30

Kihez lojális ma a “vármegyei” önkormányzat? A pártpropagandát érzékeljük, a helyiek érdekeinek hangsúlyosságát aligha. Természetesen lehet találni racionalitást a központosítás mögött is, hiszen óhatatlanul előfordultak párhuzamosságok, hibás döntések, több egyeztetésre és párbeszédre volt szükség nemcsak a helyiek és a megyei önkormányzatok, hanem az önkormányzatok és az állami intézmények, minisztériumok, központi szervek között is.Mennyit ér a jó döntés?Ezek miatt lehetett lassúnak, kevésbé hatékonynak vagy akár költségesebbnek nevezni a rendszert. De hogyan lehet beárazni azt, ha egy döntés helyes és megalapozott? Mi az ára annak, ha egy fejlesztés valódi helyi problémát old meg? Ha az intézmények vezetői közvetlenül konzultálhatnak a döntéshozókkal, jelezhetik problémáikat, javaslataikat, ötleteiket? Ha az önkormányzat közelről felügyeli az intézményeit? Lehet, hogy megyei fenntartás és felügyelet alatt a „Szőlő utca” sem fordult volna elő? Nem biztos.Felhígult hatáskörök és kiüresedett szerepkörökAz viszont teljesen biztos, hogy ma a vármegyei önkormányzatoknak nincsenek világos hatás- és feladatköreik. Az uniós pályázatok menedzselése projektirodai feladat, fejlesztési stratégiákkal pedig már tele van a padlás. Nincs mérhető eredménymutató, nincs számonkérés, hiszen megbízás sincs. A protokollfunkció nagyon megy: a pózolás, a központi akarat dicsőítése ki van maxolva. De hogy integráns, sőt meghatározó részei lennének a vármegye életének – az erősen kétséges. Kétséges még úgy is, hogy fő feladatuk az uniós források elosztása. Most, hogy a felelősségük nem a helyiek, hanem a központi fenntartó felé fordul, vajon kinek az érdekét tartják szem előtt egy fejlesztés vagy támogatás eldöntésénél?Miért maradtak meg egyáltalán?Jogos kérdés, hogy miért maradtak meg az önkormányzatok egy ilyen formában. Ha a döntések központilag születnek, lehetne a pénzeket is központilag osztani – egyes vélemények szerint ma is így történik. Egy hibrid intézmény, amely már csak a nevében önkormányzat, fenntartani pénzkidobásnak tűnhet. Netán más logika diktálta a fenntartás szándékát? Miután ez a logika nem igazán lehet közigazgatási, politikát sejthetünk mögötte. A lojális káderek kerülnek ennyibe az adófizetőknek? – kérdezhetnénk.Központosítás és korrupció – rossz egyensúlyA centralizáció a korrupció visszaszorítását és a fenntartási költségek csökkentését ígérte. Helyette a korrupció és az önkényes döntések melegágyát teremtette meg, valamint egy jelen formájában teljesen feleslegesen fenntartott pártiroda hálózatot. Nehéz rábukkanni egy vármegyei önkormányzat működési költségeire. Hosszas keresgélés után kaphatunk csak nagyjából tiszta képet az összeg nagyságáról. De nem is a pontos összeg a fontos igazán. Ha csak megbecsüljük az alapján, hogy Baranyában az elnök illetménye havi több mint 1,3 millió forint, alelnökei fejenként csaknem 1 milliót kapnak, ehhez jönnek a rendszeres költségtérítések, amelyek újabb százezrekkel növelik a havi jövedelmet – és akkor még nem beszéltünk az apparátus bérezéséről, valamint az épületek üzemeltetéséről országos szinten.Kifizetőhelyek rendszere – közigazgatás vagy pártlogisztika?Nagybani képet azonban kaphatunk arról, hogy a “vármegyei” rendszer – a központosítás ellenére – nem a költséghatékonyság szellemében született. Nehéz nem azt a következtetést levonni, hogy nem szakmai indokok vezették a kormányzatot a megyei önkormányzatok kiüresítésére, valódi hatalom és feladat nélküli kifizetőhelyekké silányítására. Értjük annak a logikáját is, hogy a káderek kifizetése és jóltartása fontos feladat, főleg választások idején. De így herdálni az adófizetők pénzét túlmegy a felelőtlenség határán, és a hűtlen kezelés gyanúját is felveti.Helyiek helyett pártközpont – kinek az érdekében?A káderpolitika mindenkor jó befektetés a központi hatalom számára, de pártirodákat és haveri kifizetőhelyeket fenntartani az adóforintjainkból és uniós pénzekből semmiképpen nem szolgálhatja a helyiek érdekeit, sem jövőjük jó alakulását. Porkoláb Artúr – Nyitókép: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye címere - Fotó: nemzetijelkepek.hu

Koszi Ferenc | 04.06. 12:58

Ha választást szeretnénk nyerni – vagy legalább nagyon jól szerepelni –, nem elég több szavazót mozgósítani, és nem elég hangosabb kampányt folytatni. A magyar választási rendszerben a siker nem pusztán támogatottság kérdése, hanem szerkezeti kérdés is. A döntő tényezők ismerete nélkül a legjobb szándékú politikai stratégia is önsorsrontóvá válhat. Ez a sorozat arról szólt, mit kell tenni ahhoz, hogy a szavazatok ne vesszenek el a rendszer réseiben, hogy az egyéni körzetekben valódi esély keletkezzen, és hogy a választási matematika ne ellenfélként, hanem eszközként működjön. Mert a választást nem ott nyerik meg, ahol a legtöbben kiabálnak, hanem ott, ahol értik a szabályokat.A félreértés gyökereVan egy makacs félreértés a magyar választási rendszerrel kapcsolatban. Az, hogy a parlamenti erőviszonyok „egyszerűen” a választói akarat leképezései. Hogy ha sok párt indul, ha sokfelé oszlanak a szavazatok, akkor a rendszer magától kiegyensúlyozódik. A valóság ezzel szemben az, hogy a mandátumelosztás nem passzívan tükrözi a politikai térképet, hanem aktívan formálja azt. Saját belső logikája van, amely bizonyos helyzetekben stabil többséget, sőt alkotmányozó erőt hoz létre akkor is, ha a választók többsége nem egyetlen politikai erőt támogat.Ez nem rendellenesség. Nem visszaélés. Hanem konstrukció.A többség nélküli többségA magyar választási rendszer gerince az egyéni választókerületek rendszere. A 199 fős Országgyűlésből 106 mandátum egyéniben dől el, diszkrét módon: egy körzetet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni, köztes állapot nincs. Amit ott megszereznek, azt a listás rendszer már nem tudja „visszavenni”. Ennek következménye, hogy már hatvan körüli egyéni győzelemmel létrejöhet stabil parlamenti többség, hetven fölött pedig reálissá válik a kétharmados, alkotmányozó erő. Mindez akkor is, ha a listás szavazatarány messze nem kétharmados, sőt akár az abszolút többséget sem éri el. A kétharmad tehát nem a listán „születik meg”. Ott legfeljebb rögzül.A lista, ami nem fordítGyakori elképzelés, hogy a listás rendszer és a győzteskompenzáció képes „igazságot tenni” az egyéni eredmények után. A valóság ennél jóval prózaibb. A győzteskompenzáció nem fordítókar, hanem fék. Arányosan képes enyhíteni az egyéni torzulásokat, különösen akkor, ha egy párt kevesebb körzetet nyer, de azokban nagy fölénnyel. Ilyenkor több töredékszavazat keletkezik, ami listán valóban segíti a kevesebb egyéni mandátumot szerző felet. De ez a hatás korlátozott: nem képes ellensúlyozni egy hetven feletti egyéni mandátumos előnyt. A kompenzáció lassít, de nem megfordít.Az 5 százalékos szakadékA rendszer egyik legnagyobb erejű, mégis leginkább alábecsült eleme az 5 százalékos parlamenti küszöb. A küszöb alatti pártokra leadott szavazatok nem „szétoszlanak”, hanem kiesnek a mandátumelosztásból. Nem vesznek részt sem az arányosításban, sem a kompenzációban.Ez azt jelenti, hogy a listás mandátumokat nem a leadott szavazatok 100 százaléka alapján osztják ki, hanem csak a bennmaradó rész alapján. Ez automatikusan megnöveli a bejutó pártok arányát, különösen a legnagyobbét. Fej–fej melletti helyzetben minden kieső százalékpont arányosan a nagyobbik félnek dolgozik. Ebben az értelemben egy tized százalék nemcsak egy párt parlamenti jelenlétét dönti el, hanem azt is, hogy a választás után marad-e még mozgástér az erőviszonyok kiegyenlítésére – vagy a rendszer már az eredmény kihirdetésekor lezárja ezt a lehetőséget. A többpólusúság látszataSokan gondolják úgy, hogy minél több párt jut be a parlamentbe, annál nyitottabbá válik a politikai rendszer. Ez azonban csak bizonyos szerkezetben igaz. Egy közepes erejű párt valóban csökkentheti a túlhatalom esélyét, mert bent marad a mandátumelosztásban, és érdemben részt vesz az arányosításban. Két közepes párt megjelenése a két nagy mellett viszont már nem feltétlenül hoz valódi ellensúlyt. Ha egyikük sem képes egyéni körzeteket nyerni, és mellettük kisebb pártok továbbra is a küszöb alatt maradnak, akkor a rendszer működése továbbra is a legerősebb felé billen. A parlament ilyenkor látszólag sokszereplős, de strukturálisan zárt marad. A kérdés nem az, hogy hány párt jut be, hanem az, hogy milyen arányban és milyen szerkezetben.Mi maradt ki – és miértAz elemzés nem foglalkozott külön a nemzetiségi listákkal, mert ezek technikailag kivételt képeznek, és legfeljebb egy-két mandátumot érintenek, a politikai arányokat nem billentik át. Nem bontotta ki részletesen a koalíciós listák eltérő küszöbeit, mert a küszöbmechanika logikája ugyanaz, csak a szám változik. Nem tért ki a határon túli levélszavazatok politikai aszimmetriájára, mert ez nem szerkezeti, hanem történeti kérdés. Nem ment bele a D’Hondt-módszer utolsó mandátumainak technikai finomságaiba sem, mert ezek már nem irányt, csak tized mandátumokat döntenek. Ami viszont benne volt, az a lényeg: az egyéni mandátumok dominanciája, a kieső szavazatok újrasúlyozó hatása, a győzteskompenzáció korlátai, és az a pont, ahol a rendszer a nyitott versenyből determinisztikus kimenetté válik. Mitől döglik a légy? Nem egyetlen szabálytól. Hanem attól, hogy a rendszer több, önmagában ésszerű elemének hatása összeadódik. És amikor összeadódik, már nem az számít, mit gondolunk róla, hanem az, hogy értjük-e. Ha igen, akkor nem meglepődünk az eredményen – hanem felismerjük.A sorozat részei: 1. A többség nélküli többség matematikája 2. Hol kezdődik a kétharmad 3. Az 5 százalékos szakadék 4. A többpólusú parlament illúziója 5. Mitől döglik a légy? Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Koszi Ferenc | 03.31. 21:20

ÁllításA választási rendszer működése szempontjából nem az a döntő kérdés, hogy hány párt jut be a parlamentbe, hanem az, hogy milyen arányban és milyen szerkezetben. Két nagy párt mellé belépő két közepes erejű szereplő első látásra kiegyensúlyozó hatásúnak tűnhet, a gyakorlatban azonban könnyen olyan helyzetet hoz létre, amelyben a rendszer újra a legerősebb felé billen.A többpólusú parlament nem automatikusan jelent nyitott kimenetet.A kiinduló helyzet: két nagy, két közepesVegyünk egy olyan, nem rendkívüli választási helyzetet, ahol a listás szavazatok így alakulnak: * Nagypárt A: 40% * Nagypárt B: 38% * Közepes párt C: 9% * Közepes párt D: 6% * Kis pártok együtt: 7% (küszöb alatt) Ebben a modellben négy párt jut be a parlamentbe, miközben a szavazatok 7 százaléka kiesik a mandátum elosztásból.Mit várnánk intuitíven?A közkeletű várakozás az lenne, hogy: * a két közepes párt „elvesz” a nagyoktól, * a mandátumok szétaprózódnak, * a parlamenti kimenet nyitottabbá válik. Ez azonban csak részben igaz.A listás mandátumelosztás tényleges hatásaA kieső 7% miatt a listás mandátumelosztás már nem 100, hanem 93 százaléknyi szavazat alapján történik. Ez újrasúlyozza a benn maradókat.Újraszámolva az arányokat: * A: 40 / 93 ≈ 43,0% * B: 38 / 93 ≈ 40,9% * C: 9 / 93 ≈ 9,7% * D: 6 / 93 ≈ 6,5% A D’Hondt-módszer itt finoman, de következetesen a nagyobb szereplőknek kedvez, különösen a legnagyobbnak.A 93 listás mandátum reálisan így oszlik meg: * Nagypárt A: 41–42 * Nagypárt B: 39–40 * Közepes C: 7–8 * Közepes D: 5–6 A közepes pártok valóban bejutnak, de nem képeznek ellensúlyt, mert külön-külön túl kicsik ahhoz, hogy a legnagyobb párt listás előnyét érdemben csökkentsék.Az egyéni körzetek szerepe ebben a helyzetbenTegyük fel, hogy az egyéni választókerületekben az eredmény viszonylag kiegyenlített: * Nagypárt A: 56 EVK * Nagypárt B: 50 EVK * Közepes pártok: 0 EVK Ez nem extrém helyzet: a közepes pártok országosan mérhetők, de egyéniben nem versenyképesek.Az összes mandátum így alakul: * A: 56 + 42 ≈ 98 * B: 50 + 40 ≈ 90 * C: 8 * D: 5 Ebben a parlamentben formálisan négypárti jelenlét van, de a tényleges erőviszonyok kétpólusúak maradnak, és a legnagyobb párt továbbra is domináns pozícióban van.Miért nem működik itt a „két közepes = ellensúly” logika?Mert a rendszer egyszerre két dolgot tesz: 1. Szétválasztja a közepes pártokat egymástól 2. Újrasúlyozza a nagy pártokat a kieső szavazatok miatt A közepes pártok nem összeadódnak, hanem külön-külön lépnek be a mandátumelosztásba, miközben a kieső szavazatok arányosan a legnagyobb szereplőt erősítik.A végeredmény egy olyan parlament, amely látszólag sokszereplős, de strukturálisan mégis zárt.KövetkeztetésKét közepes párt megjelenése a két nagy mellett nem garancia a kiegyensúlyozottabb parlamentre. Ha a közepes szereplők nem képesek egyéni körzeteket nyerni, és a kis pártok egy része továbbra is a küszöb alatt marad, a rendszer működése továbbra is a legnagyobb párt felé billen.A több szereplő önmagában nem pluralizmust jelent. A kérdés nem az, hogy hány párt jut be, hanem az, hogy milyen szerkezetben oszlanak meg a mandátumok, és marad-e tényleges mozgástér a parlamentben. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Porkoláb Artúr | 03.29. 22:02

A széles közönség számára észrevétlenül – még csak azt sem mondhatni, hogy lassan, fokozatosan – kiüresedtek a területi közigazgatási szint legfontosabb pillérei. Míg tizenöt évvel ezelőtt az összes olyan feladatot ellátták, amit a települési önkormányzatok képtelenek voltak erőforrás vagy hatáskör hiányában, ma már az ott dolgozókon kívül (vagy talán még ők maguk sem) jóformán senki sem tudja megmondani, hogy pontosan mi folyik a patinás épületek falai mögött.Látvány és láthatatlanságAz igazán tájékozottak találkozhatnak a megyei prominensek képeivel különböző újságok hasábjain, amint éppen járdaszakasz, vadászház, kilátó vagy egyéb építmények előtt szabdalják a trikolórt, de ezeken a ritka alkalmakon kívül nem nagyon találkozik velük a köz. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen közvetlen hatással nem bírnak a területen zajló folyamatokra, intézmények működésére, fejlesztésekre, ellenőrzésre, illetve a megye – vármegye – működésének biztosítására. A megyei önkormányzat szerepe a „láthatatlan középszint” homályosságára zsugorodott..A középszint lebontásaA 2010–2013 közötti politikai döntések nyomán létrejövő törvénymódosítások vették el a megyei önkormányzatok addig széles körű, a mindennapi életre hatással lévő feladatait. Az addig megszokott és működő közigazgatási szerkezet középső szintjét húzták ki a képletből.A központosított rendszer megjelenéseEzzel egyidejűleg megjelentek a kormányhivatalok és a járási rendszer, mint a kormány kinyújtott hivatalos karjai, amelyek budapesti irányítással hivatottak helyi ügyeket intézni – hely- és probléma ismeret nélkül. A kormányhivatalok végrehajtó szervek, tehát feladat- és hatáskörük sincs valós helyi ügyek megoldásához. A megyei önkormányzat mint valódi aktorA megyei önkormányzatok korábban valódi aktorai voltak az ott élő emberek mindennapi életének. Szakközépiskolákat, gimnáziumokat tartottak fenn, idősek otthonait működtették, hozzájuk tartozott a gyermekvédelmi rendszer. Több kórház és szakrendelő működését biztosították, a megyei besorolású utak fejlesztése és karbantartása is a feladataik közé tartozott. Közvetlen hatással voltak a megye kulturális életére, hiszen a megyei könyvtárak, múzeumok és levéltárak működéséért(már nem?) is felelősek voltak.A fejlesztési döntések régi rendszereA fejlesztéseket – amelyek ma a vármegyei önkormányzatok legfőbb feladatai, vagyis a pénzosztás – korábban a Regionális Fejlesztési Ügynökségek koordinálták. A pályázati igények elbírálásánál a megyei önkormányzatok, a vállalkozói szféra, valamint a civil szervezetek részvételével hozták meg a támogatói döntéseket. Arra törekedtek, hogy a helyi szervezetek és képviseleti szerveződések minél nagyobb körét vonják be a döntési folyamatokba. A jogszabályi kötelezettségeiknek megfelelően ez meg is valósult.Széles körű részvétel és párbeszédA regionális fejlesztési ügynökségeknek tagjai voltak a megyei önkormányzatok, megyei jogú városok, gazdasági kamarák, felsőoktatási intézmények, fejlesztési bankok, valamint a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok. Minden érintett képviselhette magát a fejlesztések irányainak meghatározásánál és a döntések előkészítésénél. A végső döntést akkor is az állami szintű irányító hatóságok hozták meg, tehát az állami kontroll ebben az esetben is megvalósult. A rendszer előnye az érintettek széles körű bevonása a döntés-előkészítésbe és az aktív párbeszéd fenntartása a programok megvalósítása során. Ebben a fejlesztési környezetben volt a legnagyobb esély arra, hogy a helyiek valós problémáira valós, adekvát megoldások szülessenek.A centralizált rendszer következményeiA mai rendszerben a források eltávolodtak a helyiektől. A centralizálás és az állami kontroll túlsúlya miatt nem a helyiek problémái mentén fogalmazódnak meg a fejlesztési vagy forráselosztási döntések, hanem inkább ágazati, országos fejlesztési erővonalak figyelembevételével. Ennek a szemléletnek is megvannak az előnyei, ám a jelenlegi rendszer alkalmatlan a helyiek kisebb vagy közepes szintű problémáinak orvoslására, inkább általános fejlesztési döntések meghozatalára berendezkedett.A helyi beleszólás eltűnése Míg korábban a helyismerettel rendelkező képviselők döntötték el, hogy melyik kórház vagy iskola fejlesztése élvezzen elsőbbséget, illetve hogyan osszák el a működési támogatásokat, ma ezek a döntések minisztériumok, állami fenntartók és központi ügynökségek szintjén születnek. A helyi közösségek és a helyi választott testületek beleszólása a fejlesztésekbe drasztikusan csökkent. Porkoláb Artúr – Nyitókép: Budapest város címere - Fotó: nemzetijelkepek.hu

Koszi Ferenc | 03.28. 01:59

ÁllításAz 5 százalékos parlamenti küszöb nem pusztán arról dönt, hogy egy párt bejut-e a parlamentbe. Arról is dönt, hogy a listás mandátumelosztás mekkora „szavazattömegből” dolgozik, és ezzel együtt arról, hogy a két nagy szereplő közti verseny mennyire lesz kiegyenlített vagy mennyire billen el. A küszöb alatti szavazatok nem „szétoszlanak”, hanem kiesnek, vagyis a benn maradók aránya automatikusan megemelkedik. Egy tized százaléknyi elmozdulás így nem csak egy párt sorsát, hanem a parlamenti erőviszonyok stabilitását is befolyásolhatja.A küszöb mechanikája: szavazatok eltűnése, arányok átrendeződéseA listás mandátumokat (93 helyet) csak azok a pártok kaphatják meg, amelyek elérik a küszöböt. A küszöb alatt maradó pártokra leadott listás szavazatok nem vesznek részt a mandátumelosztásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például a szavazatok 12 százaléka „kiesik”, akkor a mandátumokat nem 100 százaléknyi szavazat arányában osztják szét, hanem a bennmaradó 88 százalék arányában. Ez az újrasúlyozás önmagában is képes mandátumokat mozgatni, még akkor is, ha a két nagy párt támogatottsága egyébként közel van egymáshoz. A küszöb tehát nem csak egy belépési kapu. Egyben egy olyan szűrő, amely a rendszer arányosságát csökkenti, és a nagyobb, biztosan bejutó szereplőknek strukturális előnyt ad. Szimuláció 1: 3 bejutó párt, 7 kieső – a „kicsik elvesznek” modellVegyünk egy modellt, amelyben három szereplő jut be a parlamentbe, és hét kisebb párt mind 5% alatt marad. A cél nem egy konkrét választás lemásolása, hanem annak bemutatása, hogy az 5%-os szakadék hogyan befolyásolja a mandátumokat.Egyéni választókerületek (106): * A párt: 58 egyéni mandátum * B párt: 48 egyéni mandátum * C párt: 0 egyéni mandátum (de országos listán bejut, 7%-kal) Listás szavazatarány (100%-ból): * B párt: 42% * A párt: 39% * C párt: 7% * Kieső (7 kis párt összesen): 12% (mind 5% alatt, tehát kiesik) Itt a lényeg az, hogy a kieső 12% nem kap listás mandátumot, tehát a listás mandátumelosztás a benn maradó 88%-on történik.D’Hondt szerinti listás mandátumelosztás (93 hely): * B párt: 45 listás mandátum * A párt: 41 listás mandátum * C párt: 7 listás mandátum Összes mandátum (EVK + lista): * A párt: 58 + 41 = 99 * B párt: 48 + 45 = 93 * C párt: 0 + 7 = 7 A modell üzenete egyszerű: a listán kismértékben erősebb B párt a kiesők miatt és a D’Hondt finom torzítása miatt listán további előnyökhöz jut, miközben az A párt EVK-fölénye miatt összességében mégis vezet. Ez a kettő együtt mutatja meg, miért képes a rendszer egyszerre „büntetni” a széttöredezettséget (kieső szavazatok) és „dönteni” az egyéni körzetekben.A tized százalék jelentősége: 4,9 és 5,1 között valójában mi történik?A közkeletű gondolat az, hogy a 4,9% és 5,1% közti különbség kicsi. A valóságban viszont nem kicsi, hanem bináris: az egyik esetben a párt szavazatai kiesnek a listás mandátum elosztásból, a másik esetben részt vesznek benne, és mandátumot termelnek. Egyetlen szereplő bejutása vagy kiesése ráadásul nem csak saját mandátumot jelent, hanem a többiek mandátum számát is módosítja: ha valaki kiesik, a többiek aránya automatikusan nő a benn maradók között. Ezért van az, hogy egy tized százaléknyi mozgás nem csak egy párt parlamenti jelenlétét dönti el, hanem a két nagy szereplő közti arányt is képes stabilizálni vagy megbolygatni. A győzteskompenzáció szerepe: fék, nem fordítókarItt szokott jönni a kérdés: ha a küszöb ennyire kemény, akkor a győzteskompenzáció nem teszi-e „igazságosabbá” a képet?A győzteskompenzáció valójában egy fék. Arányosan képes korrigálni, de nem képes megfordítani egy erős egyéni dominanciát. Ezt a legjobban egy olyan helyzet mutatja meg, amely első ránézésre paradoxonnak tűnik: az egyik párt sok körzetet nyer, de szoros eredményekkel, a másik kevesebbet, de nagy fölénnyel. Ha az egyik párt sok egyéni körzetet nyer szoros eredménnyel, míg a másik kevesebbet, de nagy fölénnyel, a győzteskompenzáció arányosan a kevesebb körzetet nyerőt segíti – de nem képes ellensúlyozni egy hetven fölötti egyéni mandátumos előnyt. Miért? Mert a kompenzáció nem a „győzelmek számát” kompenzálja, hanem a győzelmek mögötti szavazat többletet. A szoros győzelmek kevés „felesleges” szavazatot termelnek, a fölényes győzelmek sokat. Ettől a listás oldalon a kevesebb körzetet nyerő párt arányosan több kompenzációt kaphat. De a 70–72 egyéni mandátum olyan kemény alap, amit a listás korrekció nem tud lenullázni.Szimuláció 2: amikor a lista „visszaad”, de nem elégVegyünk egy egyszerűsített példát, amelyben az egyik szereplő a kétharmad küszöbének környékén van egyéniben, de többnyire szoros győzelmekkel, míg a másik kevesebb körzetet nyer, viszont ott nagy fölénnyel, így a kompenzáció arányosan neki kedvez.Egyéni körzetek (106): * A párt: 72 EVK * B párt: 34 EVK A listás oldalon – a kompenzáció és a kiesők miatt – elképzelhető, hogy B több listás mandátumot szerez, mint A. Tegyük fel a modellben, hogy:Listás mandátumok (93): * A párt: 40 listás mandátum * B párt: 46 listás mandátum * Egyéb bejutók együtt: 7 listás mandátum Összes mandátum: * A párt: 72 + 40 = 112 * B párt: 34 + 46 = 80 * Egyéb: 7 A tanulság nem az, hogy B „jobban jár” listán. Az, hogy hiába jár jobban listán, a 72 egyéni mandátum által létrehozott struktúrát ez már nem tudja megtörni. A kompenzáció itt tehát fékez, visszaad, arányosít – de nem fordít.KövetkeztetésAz 5 százalékos parlamenti küszöb nem pusztán belépési feltétel, hanem a mandátumképzés egyik döntő szerkezeti eleme. Amikor egy párt a küszöb alá kerül, nemcsak saját parlamenti jelenléte vész el, hanem a szavazatai is kiesnek a mandátumelosztásból, újra súlyozva minden bennmaradó szereplőt. Egy tizedszázaléknyi elmozdulás így nem pusztán egy párt sorsát dönti el, hanem azt is, hogy a parlamenti erőviszonyok még korrigálhatók-e, vagy végleg rögzülnek. A győzteskompenzáció ebben a rendszerben nem fordítókar, hanem fék: képes arányosan segíteni azt, aki kevesebb egyéni körzetet nyer, de nagy fölénnyel, ám nem képes ellensúlyozni egy hetven feletti egyéni mandátumos előnyt. Amikor a küszöb alatti szavazatok tömege már eleve leszűkíti a listás mandátumelosztás mozgásterét, a kompenzáció hatása is korlátozottá válik. Ebben az értelemben az 5 százalékos szakadék valóban sorsot dönt: nem azért, mert önmagában kétharmadot hoz létre, hanem mert eldönti, hogy a választás után marad-e még tér az erőviszonyok kiegyenlítésére – vagy a rendszer már az eredmény kihirdetésekor lezárja ezt a lehetőséget. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció