GDP – nő, tehát boldog vagy… vagy mégsem?
Az infláció megmutatja, hogyan fogy a pénzed, a vásárlói kosár megmutatja, mire megy el. A GDP pedig azt állítja, hogy ettől mind jól vagyunk. A három közül mégis a GDP a leghangosabb — pedig pont az élet lényegét hallgatja el.
Azt mondják GDP
Ha égnek áll a hajad, amikor meghallod, hogy „nőtt a GDP, tehát jól élünk”, akkor jó helyen jársz itt. Mert valahogy az az érzésünk, hogy termelünk, hajtunk, szolgáltatunk — csak azért, hogy termelhessünk, hajthassunk és szolgáltathassunk. Mintha a gazdaság csak azt kérdezné: „mennyi jött be?”, azt viszont soha, hogy „hogy vagy?”.
Mire való a GDP?
A GDP — bruttó hazai termék — első ránézésre egyszerű: megmutatja, mennyi értéket termeltünk egy év alatt. Összeadja, hogy mennyit költött a lakosság, mennyit ruháztak be a vállalatok, mennyit költött az állam, és mennyit adtunk el külföldre (mínusz amit onnan vettünk). Mintha egy nagy szatócs boltban lennénk. Ez a szám jelzi, hogy a gazdaság épp erősödik vagy gyengül, növekszik vagy zsugorodik. A kormányok, jegybankok és elemzők szeme is ezen a mutatón van: a GDP a modern gazdaságpolitika egyik fő iránytűje.
Mire nem való a GDP?
A gond nem az, hogy számoljuk. A gond az, amit nem számolunk.
A GDP-t nem érdekli a házimunka, az önkéntesség, a gyereknevelés, a nagyszülők gondozása, a háztáji termelés vagy az ingyenes tartalmak.
Minden, ami nem kerül számlára, a GDP szerint egyszerűen nem létezik — pedig ez a társadalmi lét alapja.
Nem méri azt sem, hogy közben mi fogy el: az erdő, a termőföld, a tiszta víz, a levegő vagy épp a biológiai sokféleség. A GDP szemében az is növekedés, ha egy várost újjáépítünk egy természeti katasztrófa után, ha nő a gyógyszerkiadás a betegségek miatt, vagy ha palackos vizet kell vásárolni, mert már nem iható a csapvíz. A pénzmozgás nő — az életminőség nem feltétlenül.
A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget sem. Lehet magas egy ország GDP-je úgy is, hogy a lakói nagy része szegény marad, és minden növekedés a felső rétegek zsebében csapódik le. A statisztika azt mondja: „sikeresek vagyunk”, miközben rengetegen egyre nehezebben élnek.
És ott van az árnyék-gazdaság is: ami illegálisan működik, az vagy nincs benne, vagy torzítja a valós képet — országonként attól függően, mennyit vallanak be belőle. Így a szám gyakran inkább becslés, mint tükör.
A GDP tehát fontos, de veszélyesen szűk mutató: megmutatja, mennyit termeltünk, de azt már nem, mennyit vesztettünk közben.
A tanulság
A GDP jó esetben iránytű — rossz esetben szemfényvesztés.
Megmutatja a számokat, de érzéketlen az életünk dolgaival szemben.
Azt mondja: növekszünk. Te pedig azt érzed: fáradsz.
A statisztika elégedett, a társadalom nem biztos.
Pedig lenne jobb megoldás. Léteznek tágabb, emberközelibb mutatók, amelyek a jólétet, a környezet állapotát, az egyenlőtlenségeket és a fenntarthatóságot is mérik. De itt jön a legfontosabb kérdés: kinek az érdeke?
Cui prodest?
A rendszer alapja és fokmérője évtizedek óta a GDP — és aki ebből profitál, annak nincs oka változtatni rajta.
Robert F. Kennedy szavaival:
„A GDP mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemessé teszi.”
És ahogy Simone de Beauvoir ironikusan megjegyezte:
„Ami jó az életben, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen.”
Ha egyszer felismerjük, hogy a növekedés önmagában nem cél, csak eszköz, akkor talán nem a GDP lesz a boldogság mércéje — hanem az élet minősége maga.
Fun fact:
2014-ben az Európai Unió előírta, hogy a tagállamoknak a GDP-be bele kell számolniuk az illegális, de gazdasági értéket termelő tevékenységeket is: prostitúciót, drogfogyasztást és a csempészet bizonyos formáit.
Így fordulhatott elő, hogy több ország GDP-je egyik évről a másikra látványosan „javult”, anélkül hogy bárki ténylegesen jobban élt volna — csak belekalkulálták a bűnözés bevételeit.
Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció
