

Miért következett be a Fidesz pálfordulása? A körülmények szerencsétlen alakulása miatt? Aligha. Inkább tudatos tervezés következményeként. Egy agytröszt találta ki, és 2010-ben, a kétharmados felhatalmazás birtokában hozzá is láttak a megvalósításhoz. Sunyin és képmutató módon persze, hogy megtéveszthessék a szavazókat. Ezért nem hirdettek programot már soha ezt követően, de még a magyarázatokkal is óvatosan bántak. Innen érthető meg a méltán elhíresült miniszterelnöki szállóige is: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!”
A terv, amelyet az Orbánék kifundáltak, szerencsére nem valósult meg teljesen. És ma már jól kirajzolódnak körvonalai is. Ha mögé tekintünk, láthatjuk: egyszerű, mint a faék. De primitív is, mint a faék; olyannyira, hogy a modern korban beláthatatlan időre állandósította volna Magyarország lemaradását.
Az elképzelés első tartóoszlopa a világrendszerváltás. – Változik a világ, többpólusúvá válik. Amerika megingott, erősödik India, zárkózik föl Kína, itt van közel egy böhöm nagy atomhatalom, Oroszország. Nyílt vagy burkolt egyeduralom van itt is, ott is. Nini, ez a jövő! Erre fog haladni az egész univerzum! Csak a vén Európa nem tud kikeveredni ebből a demokratikus katyvaszból! – magyarázza Orbán 2014-ben Tusványoson, amikor meghirdeti az illiberális demokrácia fölényét, ezzel nyíltan megnevezve a Fidesz ideológiájának másik alapillérét.
De mi is az az illiberális demokrácia? Megszépítő körülírás a diktatúrára. Lényegileg a demokrácia hiánya, olyasmi, mint régen a szocialista demokrácia volt. Megkérdőjelezi ugyanis a liberalizmus alapértékeit: a sajtó és véleményszabadságot, a törvény előtti egyenlőséget – tulajdonképpen mindazt, amit a márciusi ifjak a 12 pontban már közel 200 éve megfogalmaztak
A leköszönő kormányfő 2023-ban A világrendszerváltás és az illiberális demokrácia fölfogásához a konnektivitás homályos fogalmát is hozzábiggyesztette. Azért ködös ez a megnevezés, mert minden normális ország erre törekszik: szeretne jó kapcsolatokat ápolni mindenkivel. Ezt már csak valószínűleg azért találta ki a felcsúti főguru, hogy fügefalevélként elfedjen vele egy régóta zajló folyamatot: a nyugati szövetségi rendszer elárulását. Az illiberális demokrácia kiépítése ugyanis enélkül nem ment, hiszen az Európa Unió számon kérte a demokrácia leépítését.
De miért volt szükség az illiberális demokrácia kiépítésére, ami együtt járt a szakértelem háttérbe szorításával és a politikai kormányzás bevezetésével? Orbánék szerint azért, hogy a hatékonyabb döntéshozatalnak köszönhetően gyorsabban fejlődhessen az ország. Létrejöhessen a nemzeti tőkésosztály és egy munkaalapú társadalom, ahol mindenki dolgozik legalább egy szalag mellett valahol, s persze azért is, hogy akkumulátorgyártó nagyhatalom és keresztény sportnemzet legyünk. Amelybe természetesen a határon túli magyarság is beletartozik; Orbán, Kövér, Rogán és a többiek ugyanis összmagyarságban gondolkodtak, ment tehát a támogatás oda is, épültek rendesen a stadionok.
Az orbáni elképzelés itt felvázolt elemei persze – bár többségük idejétmúlt, téves és zavaros – még akár egy felvilágosult abszolutizmus tartópillérei is lehetnének. De csak akkor, ha megfelelő valóságérzék, tolerancia és tiszta erkölcs húzódik meg mögötte.
Ám ma már világosan látjuk: nem így történt. A megfelelő valóságérzékelés és a tolerancia helyébe ”a cél szentesíti az eszközt” bolsevik teóriája lépett. A tiszta erkölcs pedig már akkor beszennyeződött, amikor a Fidesz élcsapata kitalálta: - Belőlünk, a rokonainkból és a haverjainkból alakul ki majd az új nemzeti tőkésosztály. S ezzel legalább két legyet ütünk egy csapásra: nekünk is jó lesz meg az országnak is, hiszen a gazdasági hatalom segítségével örök időre megmenthetjük a magyarokat a rendkívül káros liberális demokráciától.
A Fidesz erkölcsileg már akkor elbukott, amikor elhatározta, hogy nem a tehetséges magyar vállalkozókat támogatják a két Marshall-segélynyi uniós pénzből, hanem a maguk meggazdagodására fordítják. Így lett multimilliárdossá „Orbán pénztárcája”, Mészáros, veje, Tiborcz, a lopás ütemét és nagyságrendjét pedig jól érzékelteti, hogy 2026-ra nyolc olyan NER-es vállalkozó került a 20 leggazdagabb magyar közé, aki 2010-ben még sehol sem voltak. S ha már lopás, legyen lopás! Sok-sok fideszes cselekedett ennek szellemében, Rogán letelepedéskötvény-bizniszétől az emberi történelem legnagyobb bankrablásáig a végtelenségig lehetne sorolni a példákat.
Részben a mértéktelen lopásból fakad, hogy a hatalom fenntartásához alkalmazott módszerek is egyre durvábbak lettek az idő előrehaladtával. A százmilliárdokból finanszírozott propagandagyár képtelenebbnél képtelenebb hazugságokkal traktálta szavazóit. Egyszerre volt ez nevetséges és félelmetes. Gondoljunk csak az idei március 15-re, amikor a hatvanpusztai földesúr a”nem leszünk ukrán gyarmat” abszurd jelszavával szólította harcba megmaradt híveit.
S persze csúcsra járatták a többi eszközt is. 2010-ben még a szubszidiaritás elvéről szónokoltak, hiszen a problémákat helyben lehet a legjobban megoldani. Kormányra kerülve, amit csak lehet, központosítottak. A hozzájuk nem lojális ellenzéket karaktergyilkossággal távolították el az útból (gondoljunk csak Vona Gáborra vagy Márki-Zay Péterre), és minden szinten zajlott a politikai bosszú is. Aki nem volt velük, nem érezhette biztonságban magát, bármikor belenyúlhattak az életébe.
Börtönbe persze nem zárták, csak elbocsátották, háttérbe szorították, kihagyták, megfenyegették, bagóért felvásárolták a vállalkozását stb. Elképesztő méreteket öltött ez is, és nagyban hozzájárult az ország kettészakadásához, végletes megosztásához.
Igazából két buborék létezett egymás mellett. Az egyikben azok éltek, akik ismerték a valóságot: nem adtak hitelt a propagandának, de nyitott szemmel figyelték a világot, és a független sajtót olvasták. A másik buborékban azok szomorkodnak most, akik hittek a Fidesznek, hittek a propagandának.
Mindez azonban gyorsan meg fog változni. Az erkölcsileg már régen levitézlett Fidesz április 12-én politikailag is megbukott, és már most nyílik az olló a két párt között, egyre több embernek nyílik ki a szeme.
Az állampárt hatalomvesztése rövidesen lehetővé teszi a joguralom helyreállítását; erkölcsi és politikai bukásuk után megkezdődhet a bűnösök jogi felelősségre vonása is. És meg is kell kezdődnie. A magyarok túlnyomó része jogállamban szeretne ugyanis élni. Nem egy következmények nélküli országban, ahol az elmúlt 16 évben „meglapult az igaz ember”, és „csörtettek bátran a senkik”. A Bayerek és a Mészárosok, a Tiborczok és a Deák Danik…
Stark János - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció