

Először – minden bizonnyal – sokkot kap, zavart lesz, esetleg dühös. Bezárkózik majd, tagad… Végül, vagy megragad abban az állapotban, vagy fokozatosan megtanul együtt élni az új helyzettel – de bizonytalan lesz. Ezek a gyász klasszikus stádiumai.
Amikor az ember hite és a valóság összeütközik, igen erős, belső feszültség keletkezik, amit kognitív disszonanciának hívunk. A sokk mindenképp lebéníthatja, s tagadásba megy át, ami a megszokott helyzetből egy teljesen új helyzetbe kerülve érthető is.
Ha nem csupán hitt a diktatórikus rendszerben, hanem éveken, évtizedeken át részt is vállalt akár a propaganda terjesztésében, a gyűlölködésben, megszakított fontos emberi kapcsolatokat is a mély meggyőződése okán – felléphet akár egyfajta bűntudat is a lelkében. Szégyenérzet, sőt, a múlt tagadása is megtörténhet, vagy a teljes elszigetelődés, befordulás.

Védekezhetnek is, akár szentimentalizmussal, vagy cinikusan. Mindenképp egy lelki megtorpanás, majd egy reakció történik ilyenkor, amit mindenki egyénileg kezel, minden ember másképp – attól függ, történik-e a másik oldalról számonkérés.
Vannak, akik idővel átértékelhetik a múltat. Amint több információhoz jutnak, látják a szabadság, a nyílt vita, a felelősség értékét.
Ez nehéz és hosszú folyamat, szinte mindig fájdalmas is, de van, aki így fejlődik tovább: megtanulja, hogy a hatalommal való azonosulás helyett az önálló gondolkodás fontosabb.
Vajon azok a – többnyire nyugdíjas korú, vagy kiszolgáltatott helyzetben élő, alacsony iskolázottságú – polgárok, akik mostanra önálló gondolat nélkül, csak a fidesz propaganda paneljeit ismételgetik, fenntartások nélkül elhiszik a hazug tartalmakat, felhergelt, arrogáns állapotban kommunikálnak és cselekszenek mindazokkal, akik nem közéjük tartoznak – hogyan fogják megélni, ha egyszerre eltűnik mögülük a fidesz, a propaganda, a jól betanult szövegek, a haragos indulatok?
Ha valóban megtörténik a változás, akkor nagy felelőssége lesz mindazoknak, akik most azon dolgoznak, hogy a jelenleg regnáló hatalom megbukjon.
A változásnál nagy türelemre lesz szükség és vigyázni kell embertársainkra, hogy időt nyerjenek az átálláshoz, a toxikus életérzés feldolgozásához.
Támogatni kell őket abban, hogy megkezdődjön a változás bennük, és a sokk, a tagadás után elkezdjenek hinni a saját tapasztalásuknak, átértékeljék a korábbi hitrendszerüket, s önálló gondolkodásra ébredjenek. Mérlegeljenek. Barátkozzanak. És az árkokat, melyet igen mélyre kiástak, végre betemessék.
Mindenkinek fel kell készülnie erre, akit érint valamilyen formában rokonok, barátok, ismerősök ellenségeskedése kapcsán. Sok múlik majd azon, hogy ha változás következik be, hogyan kezeljük a helyzetet, azoknak az embereknek a helyzetét, akik esetleg ugyanúgy hátrányos helyzetűek még, vagy kisnyugdíjasként élnek. Zavarodottak és dühösek lesznek, de már nem a felhergelt digitális harcosok bőrébe bújva, hanem a megdöbbent vesztesekként, akik egy hazug, kizsákmányoló hatalmat szolgáltak. Félni fognak. És félelemből még mindig támadni is talán.
Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt-AI illusztráció