Egy nappal azt követően, hogy az Integritás Hatóság elnöke kitálalt arról, hogy miképpen viszonyult a NER hozzá, a kormányzati korrupció kockázatát vizsgáló, legmagasabb rangban lévő tisztviselőhöz, a nyomozást végző Központi Nyomozó Hivatal vádat emelt ellene...Aki nem költötte el a közpénztMivel az ügy legapróbb részleteinek ismerete nélkül érdemes elemelkedni és nagyobb távolságból, felülnézetből ránézni erre a különös ügyre! A magam részéről egy, a konkrét vádaskodáshoz direktben nem kapcsolódó, de mégis nagyon jellemző dologra hívom fel a figyelmet: Az Integritás Hatóság egy olyan országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek a törvény szerint az éves költségvetése 20 milliárd forint, amiből Bíró Ferenc 15 milliárd forintot - mint fel nem használt, azaz feleslegesen el nem költött összeget - visszautalt a költségvetésbe! Miközben azon gondolkodunk, hogy ő vajon olyan közpénz közelébe engedett hiéna-e, aki nem tudván magát türtőztetni zsebre tesz, cimborák részére kijátszik közpénz milliárdokat - szóval: olyan-e, mint akik leleplezésén Bíró Ferenc és hivatala dolgozott -, vagy nem. Mivel a kitálalást követően nyomban megtörtént a vádemelés érdemes egyéb fontos szempontot is figyelembe venni általánosságban. Maga az ügy nyilvánosságra került részletei a bizonyítéka annak, hogy egy ilyen hatóság felelős vezetőjének - a hatóság céljai elérése érdekében - mentelmi joggal védett státuszban kellene lennie. A mentelmi jog hiánya az a körülmény, ami lehetővé tette, hogy Bíró Ferenc évek óta vegzatúrának, nyomásgyakorlásnak – s mint látjuk –, végső esetben büntetőeljárásnak legyen kitéve.A hatalomleplező vádA gyanúsítás, vád eddig napvilágra került elemei egytől egyig annak beszédes bizonyítékai, hogy a hatalom tudja manipulálni, kiélezett helyzetben kényszeríteni, nyomás alá helyezni azt a hatóságot, ami az ő korrupciós kockázatát van hivatva vizsgálni. A Hivatal létjogosultságát éppen az igazolj a legpregnánsabban, ahogyan és amilyen tartalommal ezek a vádak felépülnek.A hivatali visszaélés vádja talán a leginkább árulkodó, szinte önleleplező. Felér egy beismerő vallomással. A hatalom, ami korlátozni akarja az őt korrupció szempontjából felügyelni köteles szervet sérelmezi, hogy nem tudja elég hatékonyan korlátozni a Hivatal vezetőjének tevékenységét? Ez lenne a „jogtalan hátrány”, ami tényállási eleme a hivatali visszaélésnek?A „jogtalan hátrányokozás” két olyan tényállási elem, amire (és semmi másra) kellene kitérnie a vádnak: 1. Mi a „jogtalan”? Mi ütközik jogszabályba, vagy azon nyugvó végrehajtási rendeletbe, belső szabályzatba? A Hatóság objektív, befolyásmentes működésének egyik fő biztosítéka, hogy sem az Igazgatóság, sem az elnökhelyettesek előzetes egyetértése, sem külső jóváhagyás nem szükséges a vizsgálat elindításához. Hogy 2024-től kezdődően a vizsgálati mappákhoz kizárólag az adott vizsgáló csoport tagjai és az ő szakmai munkájukat ellenőrző személyek férnek hozzá, hogy az igazgatóság tagjai, ideértve az elnököt, nem rendelkeznek általános vizsgálati mappa-hozzáféréssel az nem korlátozás, hanem a szakszerű, objektív, befolyásmentes működés biztosítéka. (Párhuzamot érzek pl. egy kórház működésével, ahol az egyes betegek különösen érzékeny egészségügyi adataihoz megfelelő biztosítékokkal csak a kezelőorvos férhet hozzá, a kórház igazgatójának nincs joga a beteg EESZT adataiban kutakodni, pusztán azért, mert beteget abban a kórházban látják el, amelyiket ő vezet.) 2. Mi a „hátrány”? Azzal, hogy szakképzett jogászok közreműködésével, ellenőrzött keretek között, szabályozottan zajlik az adatkezelés, az ügyek kivizsgálása nem hátrány keletkezik, hanem szabályozottá, biztonságosabbá, aggálymentesebbé válik a működés. (Mintha egy kórházigazgató megtiltotta volna, hogy a kezelőorvoson kívül bárki kotorásszon a betegek EESZT adataiban törvényi, vagy a betegtől származó felhatalmazás nélkül.) Az nem „hátrány”, hogy a Hatóság kiszűri annak lehetőségét is, hogy azok, akik korlátozni igyekeztek volna a Hivatalt a „kínos” ügyek kivizsgálásában ezt nem tehessék meg előzetesen és akadálytalanul. Milliárdos elhalgatások - pitiáner vádakEgyébként is kérdéses, hogy egy szervezet szakképzet, munkakörükben eljáró jogászai által készített, illetve ellenőrzött belső szabályzatban foglalt eljárási rend mennyiben lehet jogellenes, illetve felróható a szervezet vezetőjének... (Ha esetleg lenne is bármiféle jogellenes korlátozás egy belső eljárási rendben annak jogsértő jellegében való tévedés kizárhatja a büntetőjogi felelősséget, ha a jogban való tévedéshez a munkakörében eljáró jogi tanácsadó tanácsai, véleménye vezetett.) A hűtlen kezelés vádja pitiánersége miatt árulkodó. Mi más lenne napidíjakon, kiküldetési költségeken lovagolni? A Hivatal vezetőjének ellenőrzött, kontrollált ügymenetébe „belefantáziálni” a kettős címen kifizetést, visszaélést, szándékos, célzatos megkárosítást nevetséges. A hivatali gépjárművek használatát belső szabályzatok tisztázták. Van olyan, hogy több hivatali célból használható gépjármű is rendelkezésére áll egy vezetőnek. Ezek különféle módon és célból, akár magáncéllal is használatban lehetnek. Egy ilyen rangú, súlyú szervet az Állami Számvevőszék ellenőriz, s ha kell felhívja a figyelmet arra, hogy a szabályozott eljárás nem megfelelő. Az ilyen jellegű pitiánerséget szokás „parasztvakításként” minősíteni. Ezen a ponton csatolnék vissza a 20 milliárd éves költségvetésből az államkasszába visszafizetett, azaz: megtakarított 15 milliárdra!Miért fájt Brüsszel a hatalomnak?Önmagában árulkodó a Hatóság brüsszeli képviseletével kapcsolatos erőlködés. A jelen idejű társadalmi, politikai történések ismeretében hogyan lehet megkérdőjelezni annak szükségességét, hogy szükség volt egy ilyen képviselet felállítására, tevékenységére. Most, amikor az új kormány eszeveszett hajtásban, iszonyú munkával igyekszik elérni azt, hogy visszaszerezve a bizalmat augusztusig normalizálódjon a viszony és megkapjunk minden minket megillető összeget. Ebben a szituációban kérdőjelezi meg az ügyészség egy brüsszeli képviselet létének, tevékenységének értelmét? Annak a „Brüsszelnek”, amely az EU-s pénzek korrupcióellenes felhasználásának ellenőrzésével követelte ki Bíró Ferenc hivatalának felállítását?Nem tetszik az ügyészségnek, hogy az Integritás Hatóság elnöke szükségét érezte a hatóságnál dolgozók képzését, ennek keretében oktatást arról, hogy mi fán terem az integritás (amit nekik vizsgálniuk, védeniük kell). Nagyon szubjektív, önkényes szempont egy ilyen tevékenységet pénzpazarló hűtlen kezelésnek tekinteni. Ennyi erővel egy nem jó fizika tanár miatt a tankerület vezetőjét hűtlen kezelés miatt a vádlottak padjárta lehetne ültetni, mert sok fizetést adott egy olyan tanárnak, aki szerintünk hülyeségre tanította a gyerekeket. A nyilvánosság mint védelemSzóval a Bíró Ferenccel szembeni „boszorkányüldözés” ezer sebből vérzik. A választási kampány időszak utolsó fázisában, a rendszerváltás előtt pár héttel színre lépő nyomozók, katonák valóban kitették magukat komoly egzisztenciális kockázatnak, sor került gyanúsításra is, végül azonban megszűntek az eljárások, s az érintetteket százezres tömegek ünnepelték hősként. A szürke eminenciásról viszont nem tudott a közvélemény. Egyet értek Puzsér Róberttel, aki a tegnapi kitálalás kapcsán megjegyezte: „Az Orbán-rendszer lebontásának egyik legfőbb alakja végre átütötte a hazai publikum ingerküszöbét. Valamennyi szabadságszerető magyar hálás lehet neki.” Kézenfekvő, hogy most a nyilvánosság az, ami a leginkább biztosíthatja számára a védelmet! Tartozunk neki azzal, hogy megvédjük a nyilvánosság erejével!Begorombult ÁSZ elnökA felgyorsult történések csattanója a mai napon az, hogy az ÁSZ elnök, aki eddig „Damoklész kardját lógatta” Bíró Ferenc fölött, hallván, látván a kitálalást, úgy döntött, hogy ismét megfontolja Bíró Ferenc eltávolítását a Hivatal éléről.Ha eddig bárkinek kérdéses lett volna, hogy ki-kivel van, annak most teljesen nyilvánvalóvá válhat a képlet. A KNYF (az ügyben eljáró nyomozó-, egyben vádhatóság) ilyen súlyú ügyekben elég nagy valószínűséggel nem cselekszik a legfőbb ügyész tudta nélkül. (Indokolt is, hogy az ilyen súlyú ügyekre legyen rálátása az ügyészi szervezet fejének.) A legfőbb ügyész, illetve az Állami Számvevőszék elnöke egyaránt rajta van azon közjogi méltóságok listáján, akiket Magyar Péter a rendszerváltás érdekében lemondásra szólított fel. Ebben az összefüggésben érdemes értékelni a Bíró Ferenccel szembeni vádemelést és annak kísérletét, hogy eltávolítsák a hivatalából, ahol Bíró Ferenc elmondása szerint az elmúlt 16 év mintegy 60 ezer milliárdos korrupciójáról számottevő adat, bizonyíték, vizsgálati anyag lelhető fel. Ennek ismeretében érdemes elgondolkodni azon, hogy miért lenne fontos a mentelmi jog egy ilyen hatóságot vezető ember számára. És érdemes azt a folyamatot is értékelni, ami kezdődik enyhe célozgatással, fenyegetéssel, folytatódik határozottabb intézkedésekkel, presszióval, figyelmeztetéssel, majd kilátásba helyezett eljárásokkal, TEK-es intézkedésekkel, félelemkeltéssel, majd büntetőeljárással, rabosítással, végül vádemeléssel és hivatalvesztés belengetésével (ne adj isten végrehajtásával). dr. Zeke László - Nyitókép: Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentés

Az Integritás Hatóság első embere ellen a NER indított eljárást, még annak reményében, hogy a rendszer menthető, s a korrupció elleni fellépésért felelős intézmény első számú vezetője elleni agresszív fellépés kellő elrettentő erővel bír majd, s amellett, hogy elmegy majd a kedve a részletes vizsgálódástól intő példa lehet majd a többi „renitensnek” is. Az eljárás éppen akkor ért a nyomozati szakasz végéhez, amikor a példátlan választási vereség után a NER összeomlott, a nyomozóhatóságok hirtelen elkezdtek villámgyors eredményeket felmutatni, sorra kerültek politikusok letartóztatásba, százmilliárdos nagyságrendben kezdődött meg a kétes eredetű vagyonok lefoglalása.Hirtelen megszűntek az eljárások a rendőrség viselt dolgairól színt valló, vagy éppen a Pride szervezése miatt megvádolt emberekkel szemben. Bíró Ferenc ügyében ilyen időpillanatban került az ügy a vádhatóság elé. Mielőtt megtudnánk, hogy vádat emelnek-e vele szemben, ő kiállt a nyilvánosság elé (2026. június 7. napján) és elmondta a “De Akcióközösség” oknyomozó riportereinek - Tompos Ádámnak és Tímár Áronnak -, hogy mi is történt vele valójában.A kecske-káposzta problémaHa a Magyar-kormány meg akarja kapni az uniós pénzeket, akkor 2026. augusztus 31-ig, akkor az Integritás Hatóság jogkörét bővíteni kell, miközben ennek a hatóságnak az első embere ellen büntetőeljárás zajlik. Az eljárás a bukott rezsim alatt indult, vélhetően azonban ebben az eljárásban koncepciós elemek is vannak. Ezt a hatóságot az Orbán-kormány az EU nyomására hozta létre a kormányzati korrupció gyanús elemeinek a kiszűrésére, s talán nem kerülünk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy inkább arra számítottak, hogy ez a feladat inkább el lesz bábozva, mintsem komolyan végrehajtva. Úgy tűnik, itt volt egy komoly félreértés a kormány és a hatóság elnöke között. Oly annyira, hogy ezt a kecske-káposzta problémát - jöjjön is az EU-ból a pénz, meg a korrupció is maradjon - nem sikerült megoldania az Orbán-kormánynak. Bíró Ferenc interjújából az derül ki, hogy személyében bizony az egyik első áldozatát látjuk a NER lassú, belső erjedésének. Az élet groteszk fordulata, hogy a NER disznóságai miatt indulatos választópolgárok gyakran keverik az Integritás Hatóságot a NER egyik legellenszenvesebb intézményével, a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatallal. Pedig Bíró Ferenc hatósága éppen az ellenkezőjét csinálta annak, amit a sajtót, az ellenzéki érzelmű embereket vegzáló Lánczi-féle hivatal. Nagyon sok politikailag érzékeny ügyet kezelt, derített fel, engedett nem elsüllyedni. Lehet, hogy naivitás volt részéről, amit csinált - hogy hitte: ilyen környezetben tisztességgel és eredményesen végezheti a munkáját -, de lehet az is, hogy hősiesség. Mi történik akkor, amikor „túltolja” a hatóság a tevékenységét? Bíró Ferenc az oknyomozó riportereknek elmondta, hogy 2024. márciusában a nagyon sokadik levélváltás után Tuzson Bence igazságügyi miniszter jelezte, hogy várja őt egy beszélgetésre, ahol aztán lehallgatásgátló masinák fedezékében effektíve felszorította arra, hogy a hatóság bizonyos vizsgálatoktól tartózkodjon, tehát hogy bizonyos kínos vizsgálatokat ne végezzen el. Egy független, országos hatáskörű szervezet. A beszélgetésből az a benyomás maradt meg Bíró Ferencben, hogy a hatalom igyekszik megakadályozni, hogy a hatóság belépjen különböző intézményekbe, igyekszik a kínos információkat minél jobban visszatartani. Eközben elvárták tőle, hogy képviselje Brüsszelben azt, hogy a megszabott mérföldkövek teljesülnek az EU-s pénzek folyósításához. A nyomásgyakorlás folyamatában megvoltak a fokozatok. Első lépés az, hogy „megveszik” maguknak, a második az, hogy megfenyegetik, s ha ez sem hatásos, hát akkor jön a büntetőeljárás. (Az aminek most éppen a nyomozati szakasza végén vagyunk.) „Megvenni” a feleségének felajánlott, jól fizető alibi-munkával szándékozták őt. Még csak bejárnia sem kellett volna a munkahelyre. Ezt Bíró Ferenc nem fogadta el. (Ha elfogadta volna talán ezzel lehetett volna a legkönnyebben sarokba szorítani; tehát nemcsak tisztességes, de igen bölcs döntés is volt részéről.) Aztán jött a fenyegetés. Bíró Ferenc elmondása szerint egy megrendezett baleset. Egy „ételfutár” autó és a felesége - Judit - által vezetett autó a Széna téren, a reggeli csúcsforgalomban koccant össze - sem személyi sérülés, sem anyagi kér nem keletkezett -, az „ételfutár” viszont nyomban rendőrt hívott a „balesethez”. Bíró Ferenc a saját hatóságának a biztonsági főnökét kérte meg, hogy segítsen a helyszínen intézkedni, aki azt közölte, hogy „Judit, te vagy a Feri gyenge pontja. Valld be, hogy te voltál, akkor téged most börtönbe viszünk. A Feri abba hagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk.” A következő fokozat egy kicsit komolyabb fenyegetés, amikor 50 TEK-es rárúgja az ajtót a munkahelyén, ezzel párhuzamosan pedig a feleségére otthon, a lakásban 16-an, színpadiasan, mint az 50-es években. Merthogy „alapos a gyanú” arra, hogy Bíró Ferenc egyik szolgálati gépkocsiját a felesége vezette, amivel kapcsolatban 14 millió forint károkozást vizionáltak. „Annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök - a konyhában sorba állított gyerekeknek -, hogy anya nem biztos, hogy hazajön.”Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentésMinderről az Origo előbb tudósított, mint ahogy ezt a Központi Nyomozó Főügyészség közölte volna hivatalosan. Ezt azért már komoly nyomásgyakorlásként élte meg, nem volt kérdéses számára, hogy a szándék az ő megtörése, majd lemondatása volt. Innentől már nem kérdéses, hogy egy központilag irányított nyomásgyakorlásról volt szó. Szerinte törvényszerű volt, hogy az ügy felülről vezérelt büntetőeljárásban folyatódik.Mennyi az annyi?Az interjúban példálózó jelleggel szó esik olyan ügyekről, amelyek az Integritás Hatóság látókörébe kerültek, s amelyek vizsgálata indulatokat válthattak ki a NER-ben. Az atlétikai VB-re bírók képzése az egyik évben még 12.700,-Ft volt, ami a másik évben 640.000,-Ft-ra nő és hirtelen négy képzés helyett 600-ra lett szükség. A lélegeztetőgépek ügyében őt a maláj partner előre figyelmeztette, hogy akivel a kormány szerződést készül kötni egy közismert gengszter, ezzel együtt is az állam beszerezte azokat (nagyon keményen túlárazva), és még mindig komoly pénzeket fizet ezek tárolásáért. Állítása szerint ez az üzlet – főleg, hogy a gyakorlatban nem igen használható gépekről van szó – mintegy 300 milliárd forintunkba került. A gondosóra program 1.000 milliárdos üzlet volt... Megemlítette Szabolcs megyében az újfehértói, meg nem valósult, torzón maradt két és félmilliárdba került alma üzemről, aminek súlyos pénzügyi örökségét a Debreceni Egyetem vette át. Megemlítette a Híd a munka világába programot, amelyben rengeteg pénzt kaptak, eszközöket, épületeket vettek belőle, aztán egyszer csak minden eltűnt, a politikai elkente az ügyet, az állam még kisegítette őket milliárdokkal, majd 15 év nyomozás után úgy zárták le az ügyet, hogy az Integritás Hatóság ne tudja azt vizsgálni. Látja azt a mintázatot a különböző építőberuházásoknál, hogy az első négy, öt köztes szereplő volt az, aki valamilyen sápt levett az elnyert pénzből és csak az ötödik, hatodik szereplő volt az a láncolatban, aki ténylegesen el is végezte a munkát. Ezért van az, hogy például amikor Magyarország kap 4.000 milliárd forintot az Európai Uniótól vasútfejlesztésre, akkor olyan állapotok vannak, mint amit a mindennapokban látunk.Bíró Ferenc példaként említette Kazár tanulságos esetét. Ez a nógrádi, 1700 fős település azt a kétes „dicsőséget” tudhatja magáénak, hogy ott a legmagasabb az egy főre jutó ellopott támogatások összege a legmagasabb. Ott épült bölcsőde 680 millió forintért - láthatóan nem bölcsődének szánva -; van ott halastó, halak meg tó nélkül fél milliárd forintért - ahogyan azt láthattuk Nyírmártonfalván a híres lombkorona nélküli lombkorona sétány esetében. Szóba került a Balásy Gyula-féle 1.300 milliárd forintos kormánypropaganda dőzsölés, ami nagyságrendjét tekintve Debrecen, Szeged, Kaposvár teljes lakosságának egy éves jövedelme. A NER-ben kiépített rendszer 90% fölötti piaci koncentrációt hozott létre ezen a területen, ami teljesen bezárta a piacot. Összességében az elmúlt 16 évben korrupciógyanús állami ügyletek nagyságrendjét 60.000 milliárd forintra becsüli. Mintha azt a 16 milliárd Eurót, amiért most folyik a küzdelem Brüsszelben 10 éven keresztül, minden évben ki kellene harcolni. A magyar költségvetés bevétele éves szinten nagyjából 38 ezer milliárd forint, amiből 10-12 % (kb. 4.000,- milliárd forint) „esett áldozatul” a korrupciónak. Rendszerszintű korrupció?Bíró Ferenc tényként kezeli, hogy a közbeszerzések rendszere, az a tény, hogy az állam lett a legnagyobb gazdasági szereplő, hogy központosították a forrásokat olyan strukturális probléma, ami megágyaz a rendszerszintű korrupciónak. A jogalkotás - és jogalkalmazás - megágyaz ennek azzal, hogy nem a törvény szellemét követi, hanem a tilalmak taxatív felsorolásával inverz módon jelöli ki az utat: mindent szabad, ami nincs tiltva. Becslése szerint a közbeszerzésekkel szerzett bevételek nagyjából fele az, amit korrupciós csatornákon keresztül el lehet lopni egy ilyen módon működő rendszerben. Az fel sem merült benne, hogy mindezt látva lemondjon. Nem fér össze a lelkiismeretével, hogy látva, hogy mit lehetne csinálni abból a pénzből, aminek a felügyeletével megbízták - szemben azzal, ami ehelyett meg is valósult - hátrahagyja a munkát. Ha kapott hat évet arra, hogy ezt a feladatot ellássa, ha megvan a tehetsége, tudása, tapasztalata ahhoz, hogy ezen a területen szolgálja az országot, akkor nem fér össze a lelkiismeretével, hogy csak úgy feladja. Mert ennek a hatóságnak van arra eszköze, arra, hogy ne engedje elsüllyedni az ügyeket, nyitva tartatni annak lehetőségét, hogy a nyomozások folytatódjanak olyan ügyekben, mint például a Bayer Zsolt feleségéhez köthető vérplazmázás. Bíró Ferenc összességében azt olvasta ki a szeme előtt kibontakozó mintázatokból, hogy az edukálatlan, kontrollálható emberek tömege, párhuzamosan az ország adósságállományának, az átlagkereset alakulásával, az inflációval kirajzolja azt a hatalmi technikát, ami alapvetően egy hatalmi rétegnek a hatalomban tartását hivatott segíteni. Ezek a támogatások a NER-ben egy feudalista berendezkedés felépítését és szinten tartását, egy klientúra építést voltak hivatottak szolgálni. Őszintén beismerte, hogy a hivatalba lépése idején adott interjúban még naivan vallotta, hogy nem hisz abban, hogy rendszerszintű korrupció lenne Magyarországon. Ahogy mondta a mostani interjúban: ez a mondat nem öregedett olyan jól. Mára kialakult az a határozott nézete, hogy bizony rendszer szinten folyt a korrupció hazánkban. Mennyiben érzi felelősnek magát abban, ami hazánkban történt?Az Integritás Hatóság élén, a korrupcióállami harc első számú tisztviselőjeként, ő az az első állami vezető, aki kiáll, és kitálal arról, hogy Magyarországon rendszerszintű, felülről szervezett korrupció zajlott. Mindennek árnyékában okkal vetődik fel, hogy miért és mennyiben érzi magát felelősnek. Sokan talán azért kezelik őt egyfajta „nerencnek”, mert olyan látványos kiállás, kiteregetés, mint aminek most éppen tanúi vagyunk nem történt ezen súlyos időszakban.Bíró Ferenc elmondta, hogy abban nem érzi magát felelősnek, hogy vannak ragadozó természetű emberek, akik, hogyha közpénz közelébe kerülnek, akkor nem bírnak magukkal. Viszont életben tartotta a hatóságot, tartotta a lelket a hatóság embereiben (akkor is, amikor nagy nyilvánosság előtt érte őt nyílt, igen durva támadás). Mint első számú vezető azért volt ott, a helyén, hogy felfogja azokat a csapásokat, amelyeket a hatalom mért az intézményre. A munkatársaitól azt kérte, hogy továbbra is szakmai alapon, objektíven, politikamentesen, tényalapon végezzék a munkájukat. És ezt csinálták is tovább, ezek a feltárt ügyek azért lehetnek most is napirenden, mert igyekezett túlélni - mártírkodás helyett -, s most, a NER bukásával bebizonyosodni látszik, hogy ennek a nyugodtabb stratégiának volt értelme. Elmondása szerint, ha nem tartja életben a hatóságot, akkor ennek az országnak nem lenne most esélye a mostani Euro milliárdokra. Alternatíva lehetett volna lángpallossal beleállni abba a nem megnyerhető harcba, amiben szembe jön az egész állam, az egész propaganda, a hatalom árnyékában működő rendőrség és jogszolgáltatás. Egy Zrínyi kirohanása szerű látványos akció - például egy nemzetközi sajtótájékoztató arról, hogy mit műveltek a hatóságával regnáló miniszterek - lehet, hogy a hatóság egészének végét jelenthették volna. dr. Zeke László - Nyitókép: Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentés

Balmazújváros arról híresült el, hogy a politikai okból ellehetetlenült önkormányzat hibájából, az önkormányzat fenntartásában működő intézmények a dolgozóiknak egy egész nyáron át (három hónap időtartamban) nem fizetet munkabért. A kifizetés kora ősszel megtörtént, sőt a pár ezer forintos késedelmi kamatot is megfizették. A dolgozók egy része azonban nem hagyta annyiban a dolgot és a munkáltató bánásmódját emberi méltóságot, mint az egyik legfontosabb alkotmányos alapjogot sértőnek gondolta, hogy nem kap fizetést, bizonytalan ideig tartó, hosszú időszakban.Amikor a dolgozók politikai túszokAz ügy nem előzmény nélküli. Többször előfordult korábban, hogy a politikai erőviszonyok miatt patt helyzetben lévő Balmazújvárosi önkormányzat kisebb-nagyobb késedelemmel fizetett, de arra még nem volt példa, ami 2024. június, július, augusztus hónapokban történt: hogy egy egész nyáron át nem kaptak a dolgozók fizetést. Kétségbeesetten nézték az önkormányzatban veszekedő politikai ellenfeleket, a vitát, a kifogásokat, az egymás kigáncsolását, a másik politikai ellehetetlenítését (a botot a küllők között). Elhűlve realizálhatták, hogy a politika játékszereként, mintegy „túszként” szenvedik el a politikai belharc következményeit. Hogy nincs költségvetés, hogy nincs pénze rájuk a fenntartónak.A megaláztatás áraA frissen született ítélet kimondta, hogy emberi méltóságot sért, hogy a közfoglalkoztatott dolgozó nem számíthat a fixnek gondolt fizetésére, hogy barátoktól, idős, nyugdíjas szülőktől, kell szégyenkezve kölcsönt kérni a mindennapi megélhetéshez. Hogy magyarázkodni kell a gyerekeknek, hogy miért nem mennek most strandra, moziba, vagy kirándulni. Hogy a konyhán dolgozó idősebb nőnek nincs pénze a munkába járáshoz szükséges benzinre, amiért a munkáltató (aki három hónapja nem ad fizetést) azt javasolja, hogy járjon dolgozni biciklivel (oda-vissza 30 km). Hogy a szakács (!), aki a saját főztjét üzemi konyhán azért nem eheti meg, mert nem fizette meg az üzemi koszt havi díját, úgy, hogy nincs miből, mert harmadik hónapja nem kap fizetést. Hogy a kiszolgáltatott helyzetbe jutott dolgozó hét végén, vagy éjszaka alkalmi munkát kell vállaljon, hogy tudjon enni adni a gyerekének. Hogy fel kell iratkozni arra a listára, amelyen a leginkább rászoruló dolgozók (pl. egyedül élő, kisgyerekes anyukák) szeretnének kapni a jószívű helybéli vállalkozók felajánlásai alapján összeállított élelmiszer csomagokból... A több tucat dolgozó perében ma megszületett az első ítélet. Félmillió forint sérelemdíj jár az emberi méltóságában így megsértett dolgozónak! A pereskedők presszionálásaAz ügyben igyekeztünk a lehető legkevesebb súrlódással, feszültséggel járómódszereket alkalmazni. Folyamatosan egyeztettünk a háttérben, sorozatos szüneteléssel folyt (volna) az egyeztetés, de az ellenérdekű felet képviselő ügyvéd kollégán kívül nem tudtunk még csak találkozni sem a problémát megoldani egyedül képes polgármesterrel sem. Az egyezség lehetőségével való hitegetés miatt rendkívüli mértékben elhúzódó eljárás hátterében a pereskedő dolgozók nem maradtak presszió nélkül. Az év végi jutalmazások és az egyéb szemrehányások (hogy képzeli a dolgozó, hogy pereskedik a munkáltatóval stb.) nem maradtak eredmény nélkül. Az eredetileg 87 pereskedő dolgozó mára 18 főre csökkent az elszünetelt, illetve elállással végződött perek miatt. Remény következményekkelRendkívül tanulságos történet. Látjuk, hogy milyen embertelen következményekhez vezet, ha egy önkormányzat választott képviselői lelkiismeretlenül öncélú politikai játszmák játékszerévé teszik azokat a választókat, akik bizalmat szavaztak nekik. Többet ér nekik, politikai siker, ha a város költségvetését ellehetetlenítik, mint a városlakók sorsa, emberi méltósága. Látjuk, hogy milyen az, amikor „eredményes” a kiszolgáltatott, félelemben tartott dolgozók hitegetése, embertelen semmibe vétele. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy van remény! Kellő kitartással át lehet törni ezeket a falakat. Előbb utóbb utat tör magának az igazság: hogy nem lehet „csak úgy”, következmények nélkül megalázni a szorgalmas munkát lelkiismeretesen végző dolgozókat. A munkáltatóknak (pontosabban a fenntartónak) mélyen a zsebébe kell nyúlni, ha megsértik a dolgozók emberi méltóságát!Az első ítélet utánA nyitóképen az ítélet mellett Balmazújváros fideszes polgármesterét látjuk, aki nem volt hajlandó időt szakítani az egyezségi tárgyalásokra, ügyfeleim problémái megoldására. Talán majd most, az első ítéletet kézhez véve... Az ítélet nem jogerős, viszont a munkajogi elévülési idő sem telt még el. Új időket élünk. Talán a 18 talpon maradt pereskedő mellett a többiek is ráébrednek, hogy a helyes magatartás az, ha kiállnak a jogaikért, kikövetelik emberi méltóságuk tiszteletben tartását! dr. Zeke László - Nyitókép: a szerző archívumából

Másodpercenként kilencvenezer forint elég komoly összeg egy mindössze 38 másodperces filmért. Ilyen komoly költségvetéssel komoly sikernek kellene arányban állnia. A fideszes országgyűlési képviselő jelöltek óriási bukását elnézve ez bizony egyáltalán nem jött össze. Avagy: hogyan működik a karma a gyakorlatban?A nyilvánvaló letagadásaMegszülettek az ítéletek a debreceni fideszes propagandista ügyében a Debreceni Törvényszék előtt. A helyi propagandista TISZA applikációból kiszivárgott adatbázisban szereplő debreceni embereket hívogatott kéretlenül, a telefonhívásokról (engedély nélkül) felvételt készített és ezeket felhasználta humorosnak szánt, „zelenszkijezős-ukránozós” Facebook és Tik-Tok propaganda-filmekhez. A propagandista a tárgyaláson köröm szakadtáig védekezett a nyilvánvaló tényekkel szemben. Ő hívta fel a felpereseket telefonon; azon a valós számon, ami a felperesek száma; a felperesek felismerték a saját hangjukat a csatolt filmfelvételek alatt; emlékeztek a beszélgetés tényére, tartalmára, magára a telefonhívásra. (A felvételen mások – például én is – felismertem őket a hangjuk alapján.) A tárgyalás napjáig maga az alperes sem vitatta ezeket a tényeket, de a tárgyaláson taktikát váltott: Azt állította, hogy nem bizonyított, hogy a felvételen a felperesek hangja szerepel (!), ezért szerinte a felperesek nem is indíthattak volna pert ellene. Tehát: a fideszes propagandista most azt állította a megrökönyödött bíróság előtt, hogy ő ugyan a felpereseket hívta fel saját telefonszámukon, de mi, a perben nem bizonyítottuk, hogy saját telefonjaikat a felperesek vették fel és ők nyilatkoztak saját nevükben és hangjukon. (Hanem esetleg telefonbetyár, aki boszorkányos ügyességgel utánozta a felperes hangját.) Bizonyítás helyett bohózatKis színes közjáték, hogy az alperes egyébként engem is felhívott azon a bizonyos napon (szintén kéretlenül és nyilván a TISZA Világ applikációból kiszivárgott / onnan ellopott) adatbázisra hivatkozással, s nekem sem szólt egy szót sem arról, hogy rögzíteni kívánja a beszélgetésünket, illetve, hogy ebből később tréfás filmecskét kíván applikálni. De mivel végül nem szerepeltem a filmben, így – a gondolom – nem nagyon tetszhetett neki, amiket mondtam.Tovább fokozva a meglepetéseket fideszes propagandista a tárgyaláson egy ismeretlen nő Facebook oldalát mutatta be (képernyő filmen) bizonyítékképp, igazolandó, hogy az egyik felperes közszereplővé vált, így vele szemben megengedhető, hogy kéretlenül felhívják, titkon rögzítsék a hangját, engedélye nélkül használják fel a hangfelvételt egy nyilvánosság elé tárt filmben. Az alperes ezt a bizonyítási indítványát annak ellenére is fenntartotta, hogy a hivatkozott Facebook profil tulajdonosának sem a neve, sem a születési helye, ideje, sem a lakcíme, sőt a profilképen látható kinézete sem egyezett a felperes nevével, születési adataival, lakcímével és még a kinézetével sem, de ő váltig állította, hogy az ismeretlen nő megegyezik az egyik felperessel. (Több, mint harminc éve vagyok ügyvéd, de ilyet még nem láttam!)Úton a 2025-ös békemenetre Széles Diána debreceni alpolgármesterrel - Fotó: FacebookA „tréfa” valódi áraAz alperes egyébként azzal érvelt, hogy a jogsértően, engedély nélkül rögzített és felhasznált hanganyag világhálós közzététele a normális közéleti vita része, amelyben a felperes közszereplővé vált, miután a TISZA Világ applikációból kiszivárgott adatok miatt „közügyek alakítójává vált”, így nem védi már őt a hangfelvételhez fűződő személyiségi jog. Tehát mindenki, akinek bűnözők érzékeny személyes adatait nyilvánosságra hozták, azok „közügyek alakítójává váltak”, ilyen minőségükben pedig tűrési kötelezettségük van, el kell viselniük, ha hangfelvételükhöz fűződő jogukat megsértik...Ha én lettem volna az alperes jogi képviselője biztosan szóltam volna, hogy ennek így nem lesz jó vége, de ők ezt nem így gondolták. Így aztán ez a kis „tréfa” igen sokba került a fideszes propagandistának, akiről megállapította a törvényszék, hogy megsértette a felperesek hangfelvételhez fűződő személyiségi jogait, eltiltották őt a jövőre nézve az ilyen jogsértésektől, kötelezték a jogsértő tartalom megsemmisítésére és törlésére mindenhonnan, valamint kötelezték a perköltség megfizetésére (666.750,-Ft/felperes) és az illeték (31.500,-Ft/felperes) megfizetésére, emellett a Budapestről „importált” ügyvéd kolléga díját (450.000,-Ft/ügy) is meg kellett fizetnie. Ez egyelőre az első két felperessel számolva: 2.296.500,-Ft.A szerző, dr. Zeke László ügyvéd - Fotó: Polgár Tóth TamásMivel a harmadik felperes ügyében a bíróság még nem tűzött tárgyalást (de a tényállás betűre megegyezik a két első fokon megnyert perben rögzített tényállással), így nagy biztonsággal számolhatunk nagyjából 600.000,-Ft + saját ügyvéd, azaz összesen további kb. egymillióval és ha még mindig nem ment el a kedve a fideszes propagandistának a küzdelemtől, akkor akár viheti tovább az ügyeket másodfokra (ahol további perköltséggel, illetékkel kell számolnia). Szerintem ez a fellebbezés nem jó ötlet! A pereskedés folytatása sem. Ahogyan a film elkészítése sem volt az. Ez a 38 másodperc 3-3,5 millió forintba kerülhet a propagandistának. Másodpercenként több, mint 90 ezer forint. (Mindennek tetejébe a Fidesz katasztrofális vereséget szenvedett, élükön a debreceni jelöltekkel.) Van jogi ellenszerAz ügyvéd kollégát meg fogom keresni azzal, hogy a harmadik per tárgyalása előtt adjanak elégtételt a harmadik felperesnek is és tekintsenek el a fellebbezéstől, már csak a felesleges költségterhek elkerülése végett is (készek vagyunk engedményekre.) Tisztelettel várjuk az elégtételadó filmecskéket, valamint a tanulságok levonását.Hogy az ilyen „aszfaltbetyárkodás”, „telefonbetyárkodás” ellen van orvosság, s hogy erre egyébként igény mutatkozik, azt pontosan jelzi, hogy amikor az ügy elindult, akkor az ÍgyÉlünk Portálon ennek mikéntjét-hogyanját (iratmintával) közzé tettük, akkor százezres nagyságrendű érdeklődés mutatkozott, még Juhi is megemlékezett podcastjében az ügy gyakorlati hasznosságáról. Ezzel együtt is tudjuk, hogy a puding próbája az evés, a kereseté pedig az ítélet. Szóval csak bátran! Ha jogsértést tapasztalunk ne legyünk rest élni a lehetőséggel! Mellékelem az egyik ítélet rendelkező részét, valamint azt a posztot, amit a propagandista – eléggé bátor magabiztossággal – osztott meg a Facebookon, három nappal a Fidesz katasztrofális választási veresége előtt, ahogy fogalmazott: amikor várakozásainak megfelelően a tiszások „felkenődnek a falra”. dr. Zeke László - Nyitókép: Pop Ricsi Orbán Viktor és Kósa Lajos társaságában - Fotó: Facebook

A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma a jogállamiság és a jogbiztonság alapelve, amely szerint jogszabály nem állapíthat meg a kihirdetése előtti időre kötelezettséget, nem teheti terhesebbé a kötelezettségeket, és nem nyilváníthat korábban jogszerű magatartást jogellenessé. Ez biztosítja, hogy a jogalanyok előre megismerhessék a rájuk vonatkozó szabályokat.A tilalom célja, hogy a jog ne követeljen meg olyan magatartást, amelyet a cselekmény időpontjában még nem lehetett ismerni. A napelemesek példáján keresztül mutatja be Dr. Kiss László (Professor emeritus, magyar jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok akadémiai doktora, 1998 és 2016 között az Alkotmánybíróság tagja) annak a következményét, ha a jogalkotó és az alkotmánybíróság döntéseikkel egymást erősítik, miközben az állampolgárokat kell(ene) védeniük a hatalommal szemben. Szerzőnk szakvéleményét - a 2019/944. EU Parlamenti és tanácsi irányelv vonatkozó részeinek bemutatásról - változatlan formában közöljük. Idézet a szakvéleményből: „…hogy az Irányelvből közvetlenül nem következik az éves szaldó elszámolásban már bent lévő felhasználók esetében a szaldó elszámolás kivezetésének a kötelezettsége" (44). Hát persze, olyannyira nem, hogy erről a „már rendszerben levők” esetében nem is az államnak (a jogalkotónak), hanem az érintett napelemtulajdonosoknak adott „megszólalási” (választási jogot) az Irányelv.” Egy átgondolatlan energiapolitika és a felültetett HMKE tulajdonosok esete. Határozott az Alkotmánybíróság Ritkán fordul elő, hogy volt alkotmánybíró kritika tárgyává tesz egy újonnan született alkotmánybírósági határozatot. Nos, jelen esetben ez történik, aminek két oka is van: egyrész kifejezetten szakmai ellenérzéseim vannak, másrészt HMKE tulajdonosként magam is érintett vagyok az ügyben. Akik ezt az írást olvassák, ismerik a tényállást, így alighanem mellőzhetem annak taglalását. Ehelyett részletesebben tudok szólni az Alkotmánybíróság által is középpontba helyezett visszaható hatály kérdéséről, közelebbről arról, valóban megáll-e az a tétel, hogy semmiféle visszaható hatályról nincs szó, így megalapozott a testület IV/525/2024. AB határozatában felvállalt elutasítás, amely több, mint 1200 indítványozót érintett.Furcsa pávatánc, baljós árnyakAz Eu. az EUMSZ. 194. cikke alapján az ott írt célok elérése érdekében a 2000-es évek elején irányelvi szabályozásba kezdett. Ismert volt az EU-s irány, amely a szaldó elszámolás kivezetését célozza, de az irányelv is rögzíti, hogy nem a meglévő jogviszonyok érintésével kell azt átírni, hanem a jövőre nézve. 1. Mit is ír pontosan a 2019/944. EU Parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (4) bekezdése: „Azok a tagállamok, amelyek meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplálás és a hálózatból kivett villamosenergiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében. A meglévő rendszerek hatálya alá tartozó felhasználók számára mindenféleképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy bármikor olyan új rendszert válasszanak, amely a hálózati díjak kiszámításának alapjaként külön számolja el a hálózatba betáplált, illetve a hálózatból fogyasztott villamos energiát.” Ez a „kályha”, innen kell(ene), kellett volna elindulnia a visszaható hatály vizsgálatának.Egészen pontosan: a. Az irányelv a tagállamok számára kötelező tartalmú, az sem nem bővíthető sem nem kurtítható. b. Egységes egészet alkot, értelmezésekor csak a teljes szöveg vehető alapul, abból nem lehet egyes mondatokat kiszemezgetni. c. Választási lehetőséget egyedül a „már rendszerben” lévőknek biztosít, semmiféle utat, kivételt (különösen szűkítést) nem tesz mások számára lehetővé. Ennek ugyanis az Irányelv tartalmának az illetéktelen módosítása lenne a következménye. (Még egyszer is idézve: „… nem a meglévő jogviszonyok érintésével kell azt átírni, hanem a jövőre nézve.”) 2. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezt az imént jellemzett Irányelvet vagy csak részben vagy teljesen félremagyarázva „emlegették” azok, akik hivatkoztak rá. Oka volt persze, hiszen a kitűzött végső célt csak így érhették el. a. Az Energiaügyi Minisztérium Közigazgatási államtitkára kezdte az Alkotmánybírósághoz címzett levelében a sort, aki gondosan elhallgatta azt, hogy az Irányelv a Minisztériumnak semmiféle lapot nem osztott azok tekintetében, akik már „benne vannak egy rendszeren” (itt az éves szaldó rendszerben). Ehelyett kifejezetten azt sugallja, hogy mindenkinek át kell lépnie a bruttós rendszerbe. Nincsenek aggályai a tekintetben sem, hogy velük kapcsolatban is „közpolitikai célok megvalósítását”, ellátásbiztonságot, a rendszerirányítói feladatok ellehetetlenülését, „okozathelyesebb”(?) költségkalkulációt emleget. Szegény kisgyermek panaszaiként teszi szóvá, hogy a HMKE-ek az utóbbi 10-13 évben szinte a duplájára növekedtek. (Mondta ezt akkor, amikor még javában folyt a leendő napelemesek becsalogatása a „rendszerbe”.) A villamosenergia hálózat fejlesztésének bővítése szintén nem tud lépést tartani a MHKE-k számának növekedésével – mondja ő, mintha köze sem lenne ahhoz az átgondolatlan, nagy kapkodással kialakított energiapolitikához, amely Magyarországon létrejött!Összegészében foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy az indítványokat az Alkotmánybíróság minden elemében utasítsa el. Úgy tett, mintha az alapul fekvő indítvány-mintákat kétéves nyeretlenek írták volna, nem pedig az ország egyik legjobban felkészült ügyvédi irodái. Pedig bizony az ő hárító-védekező levele adatokkal alátámasztva továbbá kimutatásokban, táblázatokban a nyomába sem ért a beadványoknak. Nem cáfolta ezeket, sőt erre kísérletet sem tett. b. Az ügyben üde színfoltot jelentett az „aktuál” politikusok látványos pávatánca. Ők már „Brüsszelt” kárhoztatták, s elsősorban tőle védenék meg a szegény napelemeseket.Dr. Kiss László - Fotó: Dr Kiss László saját archívumaHogyan is ír erről Kocsis Máté 2023. szeptember 5-én?„A háború és szankciók miatt kialakult energiaválság több, mint egy éve kilőtte és rángatja az energia árakat. Ilyen körülmények között nincs helye annak, hogy az Unió elvárásai nyomán (?) rosszabb elszámolási feltételeket kapjanak azok a családok, akik az elmúlt években napelem felszerelésével igyekeztek csökkenteni a fogyasztásukat. Ők havonta átlagosan mintegy 20 000 forintot takarítanak meg az áramköltségeiken.Nem fair velük szemben, hogy menet közben változnak a szabályok, nem fair, hogy korábban szerzett jogaik sérülnek, hiszen a napelemek telepítésekor más megtérülési feltételekkel számoltak, a brüsszeli direktíva (?) pedig ezeket utólag kívánja megváltoztatni.A Fidesz a magyar családok érdekeinek védelmére kapott felhatalmazást tavaly a választóktól, és ebbe bizony beletartozik a rezsivédelem is. Éppen ezért arra kérem Lantos Csaba energiaügyiminisztert, hogy – a brüsszeli döntést (?) felülírva – a már megvalósult családi beruházások esetén ne vonjanak el szerzett jogokat, és a Kormány döntsön az éves szaldóelszámolás visszaállításáról, azon családok esetében, akik a korábbi szerződéseik alapján is megilletett!” Hogyan is van ez? Mikor és hol döntött erről Brüsszel? És ha mégsem Brüsszel, hanem a magyar Kormány, akkor már „fair”, hogy korábbi jogok sérülhetnek? Csak azért mondom, mert egyszer csak „megvilágosodott” Kocsis Máté és soha többé nem emlegette már a tiltott visszaható hatályt!Rajta kívül persze még többen is hangulatos körtáncot jártak. Így pl. Lantos Csaba a 2023-as Tranzit Fesztiválon kijelenti, hogy a „feltelepítéstől számítva (…) 10 év után nem éves elszámolás, hanem havi elszámolás lesz január 1-től.” Majd a Facebookon írja: „Van mód az éves elszámolás megtartására, minden más meglévő beruházás esetén. A Fidesz Frakció kezdeményezése és az ipaági szövetségek álláspontja is az éves elszámolás további fenntartása mellett szól.” Még mindig ugyanő 2023 augusztusában: bejelenti, hogy az éves elszámolás helyett jön a havi elszámolás 2024. január 1-től.Egy hónap sem telik el, újra megszólal: „Van mód az éves elszámolás megtartására a már meglévő beruházások esetén.”Majd jön a zárás, a Magyar Kormány 2024. január 1-vel mindent lenulláz, elkezdik kivezetni az éves szaldót és a már megkötött szerződések esetében is beáll a bruttós rendszer. Ezt a képet tovább színezik még: „A befogadottaknál már nem lesz változás. A szabályozás marad az eredeti.” (Gulyás Gergely, 2022. október); „mindenki, aki már engedélyt kapott, az eredeti feltételek szerinti elszámolási rendben marad.” (Palkovics László, 2022. október); Kubatov Gábor valószínű lemaradhatott egy brossúrával, mert még 2024. február 13-án is akként nyilatkozott, hogy „nem bízhatnak az állampolgárok a szerződésekben, ha azt az állam egyoldalúan felmondhatja. Hogyan várja el ezt az állam a polgáraitól, ha ő ezt nem teszi?”. Ez lenne hát egy átgondolt energiapolitika, erre lehet alapozni több mint 320.000 napelemes elszámolási rendszerét? Zár a bazár. Lesújt az AlkotmánybíróságTöbbszöri nekifutás (beadási határidők meghosszabbítása) után 2026. január 20-án hozta meg elutasító döntését az Alkotmánybíróság. A határozat lényegi eleme az, hogy a „Vet. Vhr. 2023. szeptember 13. napjától hatályos 5. § (5/a) bekezdése értelmében azon MHKE-ek esetében, ahol az üzembe helyezés, illetőleg bővítés időpontjától számítva a 10 év üzemidő 2023. december 31-ig letelik, a villamosenergia kereskedő 2023. december 31-ig alkalmaz szaldó elszámolást.” Jóllehet a határozat (40) pontjában a testület maga is úgy látta, hogy kizárólag érdemi vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy a Vet. Vhr. támogatott rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú szabályozás tilalmát, ennek az ígéretének mégsem tett maradéktalanul eleget, minthogy maga is óvakodott attól, hogy a kiindulási alapot jelentő Irányelv 15. cikk (4) bekezdésének szövegét hiánytalanul beidézze és értelmezze!Dr. Kiss László - Fotó: Dr Kiss László saját archívumaÉrzi ezt a hézagot a határozat írója is, és óvatosan tesz utalást arra, hogy az Irányelvből közvetlenül nem következik az éves szaldó elszámolásban már bent lévő felhasználók esetében a szaldó elszámolás kivezetésének a kötelezettsége (44). Hát persze, olyannyira nem, hogy erről a „már rendszerben levők” esetében nem is az államnak (a jogalkotónak), hanem az érintett napelemtulajdonosoknak adott „megszólalási” (választási jogot) az Irányelv. Álláspontom szerint akkor járt volna el helyesen az Alkotmánybíróság, ha ugyanúgy, ahogy fentebb magam is tettem, maradék nélkül beidézi az Irányelv szövegét és azt értelmezi. Ennek eredményeként pedig semmiképpen nem juthatott volna el a jelen elutasítást tartalmazó határozatáig azok esetében, akik – bízva a korabeli ígéretekben – napelem tulajdonosok lettek. Egészen leegyszerűsítve: Az Alkotmánybíróság (ahogy a támadott jogszabály sem) nem változtathatta volna meg az EU-Irányelvben írtakat, nem futhatott volna szembe annak a tartalmával!Így mindazok az ún. „közpolitikai” célok, amelyeket maga is felsorakoztat, legfeljebb a 2024. január 1. után belépő új napelemesek esetében lett volna felhozható.Az pedig már egy külön kérdés lehetett volna, vajon az ún. „közpolitikai” okok valóban alkotmányos indoknak tekinthetők-e. 2019 óta tudta a magyar állam, hogy mire kell(ene) felkészülnie, de húzta-halogatta a változásra való szabályozás gondos előkészítését. Mindennek egyenes következménye lett az, hogy a kapkodásból torzszülött és messze nem jogállam konform megoldás született, amelyhez sajnos az Alkotmánybíróság is a nevét adta, hozzájárulva így a saját pénzükből beruházó HMKE tulajdonosok kifosztásához. Prof. Dr. Kiss László - Nyitókép: Dr. Kiss László saját archívuma

A Fidesz az önkormányzatok képviselő testületeit egyfajta „digitális harcosok klubjaivá” gyalázza azzal, hogy a TISZA nem létező adó programja elleni tiltakozást tartalmazó határozatok meghozatalára ösztökélik őket. Az óvatosabbak - mint például Debrecen - csak kerülgetik a forró kását és a bulvárpropaganda színvonalán rémisztgetik a választókat az elképzelt Tisza-adótervek szajkózásával, míg a vakmerőbbek - mint például Komló - egyenesen a Tisza Párt „Magyarország 2027-2035 konvergencia-programjának” elutasításáról döntenek. Az ilyen vakmerő megfogalmazások felvetik annak lehetőségét is, hogy propaganda szerfeletti buzgalma közokirat-hamisításba torkollik. A kérdés attól izgalmas, mert nem tisztán politikai, erkölcsi, közigazgatási jogi, hanem ezeknél több: büntetőjogi kérdés is. Az önkormányzat, mint „digitális harcos” Megítélésem szerint példátlan dolog az, hogy az állam felelős közszereplői nyíltan amortizálják a bíróságok pártatlanságába, függetlenségébe vetett közbizalmat. Az természetesen nem példátlan, hogy bírósági ítéleteket vitatnak, bírálnak. Enélkül nem fejlődhetne sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás gyakorlata. Különösen fontos a bírálat a rendes, rendkívüli jogorvoslatok eszközével. Az sem ördögtől való, ha a bírálat közérdeklődésre számot tartó esetekben nagy nyilvánosság előtt, akár a sajtóban folyik. Ezeknek a bírálatoknak azonban van egy nagyon fontos határa: az ítéletek végrehajtása, semmibe vétele, ez által a bíráskodás legitimitásának megkérdőjelezése nem lehet vita tárgya! Lehet egy ítélettel egyet nem érteni, azt vitatni, szakszerűségét megkérdőjelezni, de jogerős és/vagy végrehajtható bírósági határozatot végre nem hajtani jogszerűen nem lehet. Ebből az is következik, hogy – hacsak nem valamiféle polgári engedetlenség, forradalom, a jogrenddel szembeni fellépés miatt polgárok nyílt ellenállást nem vállalnak fel – ilyet államhatalmi szervek, az államszervezet részei, hatalommal rendelkező közszereplők nem tehetnek!Nem lázadhat fel a jogrend ellen az, akinek hatalmát a ugyanaz a jogrend biztosítja. Ezen a szemüvegen keresztül nézve érdemes értékelni a fideszes városvezetések tiltakozásait a „Tisza-adó” ellen. Vita a „tényekről”Ki ne tudná ebben az országban, hogy a Bors című napilap „TISZA-csomag” elnevezésű, 2025. évi 1. különszámának online és nyomtatott terjesztését azonnali hatállyal megtiltotta a Fővárosi Törvényszék, amely bíróság az Indexszel szembeni perben is igazat adott a Tiszának a kamu Tisza-adótervek ügyében azzal, hogy megállapította: a NER-es sajtó és politikusok által terjesztett TISZA-csomagról szóló anyag valótlan.Az tehát – függetlenül attól, hogy a bírósági döntések jogerősek-e – látszik, hogy a „TISZA-csomag” létezése TÉNYKÉNT NEM állítható, hiszen annak létezése, tartalma nemcsak vitatott, de - egyelőre nem jogerős bírósági döntésekkel - igazoltan valótlannak tekintendő. Az eddig megismert körülmények - az AI által generált szöveg, a nem valós aláírások, az „adótervekben” szereplő abszurditások, a nem létező gazdasági kabinetre hivatkozás - megerősítik a kételyeket, tehát ezen adótervek vonatkozásában jelenleg az a TÉNY, hogy erősen vitatott ezek létezése, ráadásul nemcsak a Tisza vitatja, hanem az I. fokú bíróság is! A TISZA-csomag létének TÉNYÉT akkor állíthatnánk jogszerűen, ha azt jogerős ítélet kimondaná, azonban nincs ilyen ítélet nincs. Tehát az a TÉNYÁLLÍTÁS, hogy VAN ilyen adócsomag: valótlan tényállítás. A közokiratba foglalt valótlan tényállítás kockázataIlyen előzmények után készül (2026. január 29.-én) Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlése (a polgármester előterjesztése alapján) állást foglalni a „Tisza adóterveiről”. Papp László polgármester úr nyilatkozata szerint könnyen belátható, hogy ezek a közteherviselést érintő kedvezőtlen változtatások a társadalom minden tagját hátrányosan érintenék, ezek „a magyar nemzet érdekeivel ellentétes törekvések”. Nem írják le, hogy valóban létezik ilyen Tisza-adóprogram, csak azt írják, hogy a „Tisza politikusai és szakértői a közbeszéd részévé tették” az adók kérdését. Tudjuk, hogy a valóság az, hogy nem a Tisza „tette a közbeszéd részévé” saját adóterveit, hanem a Fidesz propagandát terjesztő sajtó „találta ki” a Tisza adóterveit. A Debrecenben tervezett dolog nem példa nélküli. Az előterjesztések alapján például Komló 2026. január 30-án készült dönteni ugyanebben a kérdésben. Ahogy olvasható Polics József polgármester úr 2026. január 14. napján kelt előterjesztéséből (az előterjesztés itt olvasható) a testületi ülés Szita Károly kaposvári polgármester ötlete és javaslata (a hivatalos dokumentum itt olvasható) alapján tervezett a hamisított TISZA megszorító csomagjától elhatárolódni, de 2026.01.22-én rendkívüli testületi ülésen Polics József polgármester úr az előterjesztést elfogadtatta a képviselő testülettel.Komlón tehát a fideszes városvezetés nem lacafacázik, nem igyekszik angolna módra kisiklani a hazugság miatt felelősség alól debreceni módra. „Kerek perec” tényként kezelve a Tisza-adótervek programját tiltakozik az ellen. Azt, hogy a TISZA-csomagban taglalt adóelképzelések nem tények mi sem igazolja jobban, minthogy a perekben maga az alperes is arra hivatkozik, hogy közlése NEM TÉNY, hanem csak vélemény - aminek megformálására joga van. Éppen ezt a vonalat követve óvatoskodik a debreceni polgármester és célozgat anélkül, hogy tényként állítaná a „TISZA-adócsomagról”, hogy az létezik. Hogy a propaganda a politikai célú hazugságot megrendelésre büntetlenül felerősítheti és TÉNYKÉNT közölheti az elég szomorú szegénységi bizonyítvány a hazai közállapotokról, de az, hogy önkormányzatok képviselő testületei is beállnak a sorba és mint valami digitális harcosok klubja átveszik, erősítik a kormánypárti politikai propagandát, az példátlan. Az viszont ennél is érdekesebb, hogy akár a büntetőjogi felelősség kérdését is felveti a tényállás. A Btk. 343. § (1) bekezdésének a), illetve c) pontjai alapján, az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Elemezzük egy picit a törvényi tényállást!A bűncselekmény jogi tárgya - a törvény által védett érték - a közokiratok hitelességébe és valódiságába vetett közbizalom. Az, hogy amit a közokirat tartalmaz, az megfelel a valóságnak. Tehát, ha egy közokirat TÉNYKÉNT rögzít valamit, akkor azt TÉNYNEK kell tekinteni, az az ellenkező bizonyításáig azt valónak kell elfogadni.Mi a közokirat? A közokirat fogalmát a Pp. 323. §-a határozza meg. Olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki. Ennek a kritériumnak megfelel a közgyűlés határozata, illetve a közgyűlési jegyzőkönyv. A közokirat a benne foglalt TÉNYEKET teljes bizonyító erővel bizonyítja. Azt például, hogy a közokirattal tanúsított TÉNYEK valóságosak. Esetünkben azt, hogy VAN TISZA-csomag. (Hogy ez „veszélyes” az lehet, állásfoglalásba foglalt vélemény, de az, hogy ilyen adócsomag létezik mindenképpen TÉNYÁLLÍTÁS.) Ki a hivatalos személy?A Btk. 459. §-a tartalmazza az értelmező rendelkezéseit; a 11. pont i) alpontja szerint a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja hivatalos személy. Ennek megfelelően a hivatalos személy által hivatalos eljárásában kiállított alakilag valódi, de tartalmilag hamis közokirat készítése esetén megáll a Btk. 343. §-a szerinti felelősség, mert a képviselő testület tagjai (beleértve a polgármestert is) hivatalos személyek, a képviselőtestületi ülés (közgyűlés) hivatalos eljárás, az ülésről készült jegyzőkönyv, illetve határozat pedig alakilag megfelel a közokirat kritériumainak. Ki az elkövető?Ez egy érdekes, fogós kérdés. A hamis közokirat készítése a közokirat alaki elkészítésével válik befejezetté. Esetünkben azzal, hogy elkészül az ülésről szóló jegyzőkönyv, illetve a határozat. Vizsgálandó, hogy ki az, aki ezeket a közokiratokat „elkészíti”? Akinek az aláírása nélkül az irat nem felel meg a közokirati alakiságoknak, az mindenképpen képbe kerül, hiszen az ő aláírásukkal válik az okirat közokirattá. Érdekes kérdés azok szerepe az eljárásban, akik vagy nem hivatalos személyek, vagy hivatalos személyek ugyan, de nem aláírók. Szerintem érdekes jogászi feladat értékelni az adminisztratív munkát végző alkalmazottak szerepét - akik tevékenyen részt vesznek az okiratok elkészítésében, jogi véleményezésében-, illetve azoknak a hivatalos személyeknek - önkormányzati képviselőknek - a szerepét vizsgálni, akik részt vesznek a döntés meghozatalában - az előterjesztés elfogadásában, esetleg önkormányzati bizottságokban . Elég nehéz kibogozni, hogy ki a tettes az aláírók mellett és milyen minőségben. Mert tettes az elkövető, társtettes, aki az elkövetővel együtt valósítja meg a cselekményt, felbujtó, aki rábírja a tettest az elkövetésre, bűnsegéd pedig, aki a cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújt. Mivel a cselekmény szándékos bűncselekmény, így egyénileg kell vizsgálni, hogy kinek milyen szerepe volt a valótlan TÉNY közokirati rögzítésében. Nyilván más a jegyzőkönyvet leíró titkárnő, a határozati javaslatot megfogalmazó jogász, vagy a javaslatot benyújtó előterjesztő szerepe. Külön érdekes a határozatról szavazó önkormányzati képviselők - hivatalos személyek - szerepe, akik egy része megszavazza a határozatot, másik része viszont nem szavazza meg a határozatot. A magam részéről azt gondolom, hogy a határozatot tartalmazó jegyzőkönyv TÉYNKÉNT a határozat meghozatalát tartalmazza, tehát annak közokirati bizonyítéka, hogy tényleg megtörtént ennek a furcsa határozatnak az elfogadása. Ezért ennek a jegyzőkönyvnek az elkészítése önmagában nem bűncselekmény. Maga a határozat viszont – ha TÉNYKÉNT tálalja a TISZA-csomagot – tényállásszerűen bűncselekmény elkövetésének bizonyítéka. Megítélésem szerint az közokiratban szereplő „lényeges tény”, hogy létezik-e egyáltalán TISZA-csomag. Ha ezt a vitatott kérdést eldöntött tényként - mintha ebben a kérdésben már lenne jogerős bírósági határozat arról, hogy létezik ilyen dokumentum - szerepel a Tisza-adóemelési csomag, akkor megvalósul a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjában írt elkövetési magatartás esetén a közokirat alakilag valódi lesz, hiszen azt a hivatalos személy állítja ki, de lényeges tényt nem a valóságnak megfelelően tüntet fel. De mindez csak egy jogászi vélemény. Ahogy az is, hogy önkormányzatoknak átveszik a propaganda média szerepét, egyfajta digitális harcosok klubjaként, az teljesen méltatlan dolog. És amíg a propaganda újság írogathat mindenféle bolondságot, addig egy önkormányzat közokiratokat hoz létre, amelyekben foglalt tényeket az ellenkező bizonyításig igaznak kell elfogadni. És ez már nem játék! dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Sokan nem értik mi az a „jogállam”. Elvont fogalomnak tartják, amihez nem érzik, hogy bármi közük lenne. Ha már a saját bőrükön érzik, akkor meg már késő!Jogállam kontra KirakatperNos, akkor itt egy átélhető példa: a bírónő, aki végzi a munkáját és hivatali visszaélés vádjával feljelentik. Hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik dönteni a BORS politikai propaganda kiadvány terjesztésének betiltását illetően. Akinek nem tetszik a hazugságokkal teletömött kiadvány, annak jogában áll bírósághoz fordulni, akinek az a véleménye, hogy a lapban foglalt állítások valósak, annak meg jogában ezt bizonyítani és elérni, hogy a bíróság ne tiltsa be a lap terjesztését. A bíróságnak meg joga (és kötelessége) döntést hozni az ügyben. Hogy a bíró nincs befolyás alatt azt függetlensége kell, hogy garantálja, amennyiben nem várható el tőle pártatlan bíráskodás, úgy elfogultsági kifogás útján ezt az érintettek (ugyancsak a bíróság előtt) jelezhetik, s ha a bíróság úgy dönt az ügy eldöntését másik bíróra bízzák. Ez az ügyek menetének rendje. Ezt a gyakorlatot a törvényhozás (Országgyűlés) szabályozza, a végrehajtó hatalom (a Kormány) köteles garantálni a napi gyakorlatban. Enélkül a bíróság nem tud valóban függetlenül működni. "Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!"És mi történik most? A bíróság hoz egy döntést, ami nem tetszik a regnáló politikai hatalomnak és pellengérre állítja az ítélkező bírót, nagyon súlyos személyiségi jogsértésekkel, durva presszióval (ami eleve sérti a bíróság függetlenségét). A kormány-propaganda érzékeny személyes adatokat, ráadásul vélelmezett személyes adatokat, ráadásul tiltott módon megszerzett és kezelt adatokat használ ehhez a példátlan akcióhoz. A bíró politikai meggyőződése ugyanis ilyen adat. Nem tudhatja a propaganda, hogy a bírónak mi a tényleges politikai meggyőződése (erre nem elégséges „bizonyíték”, hogy esetleg letöltötte a TISZA Világ applikációt). Ha letöltötte az applikációt, akkor a kiszivárgott/ellopott adatbázis tárolása, kezelése, felhasználása jogellenes, ez ellen a gyakorlat ellen a hatóságoknak fel kellene lépnie. Nincs itt semmi látnivaló...Az ítélkező bíróságok hierarchiájának csúcsán lévő Kúria elnöke nem védi meg a bírót (sőt – nyilvánvalóan törvénysértő módon – kilátásba helyez eljárásokat azokkal a bírákkal szemben, akik letöltötték az applikációt). A végrehajtó hatalom alá tartozó hatóságok nem lépnek: nincs eljárás a lap, a felelős szerkesztő, a cikk írója ellen. Nincs nyomozás, számítógépek lefoglalása, az adatkezelés vizsgálata végett; az adatvédelmi hatóság, a rendőrség nem cselekszik. Hallgat. Csendben asszisztál a bíró elleni „boszorkányüldözéshez”. Orbán Balázs a Bors különszámával - Fotó: Orbán Balázs - FacebookA fékeveszett indulat és a propagandisták „lovak közé dobott gyeplő” ott tart, hogy súlyos bűncselekmény: hivatali visszaélés gyanújával feljelentést is tettek dr. Mikus Zsuzsanna bírónővel szemben (mesterséges intelligenciával generált képpel illusztrálva. A játék itt már nem babra megy: a bíró egzisztenciája, karrierje a tét. Ennek örvén, a bíró elleni eljárás hírével „felhabosítva” igyekeszik a propaganda a hamis tényállításokat tartalmazó üzenetét tálalni.Ön is szeretne hasonló elbánást? - Forrás: YouTube ScreenShotEhhez asszisztál a hatalom, ezt a magatartást bátorítja, amikor vigyorogva, minden gátlás nélkül terjesztik a kiadványt és nyíltan szembe mennek a 16. éve saját 2/3-dal uralt törvényhozásuk által hozott törvényekkel. Mintha ellenzékben lennének és az autokrata önkénnyel szemben vennék fel a harcot polgári engedetlenséggel, úgy beszélnek magas rangú politikusok arról a szégyenteljes gyakorlatról, hogy nem hajtják végre a bíróság határozatát. Egy bíró, egy altábornagy, holnap talán Ön! Nos, aki nem érti, hogy mi a baj a jogállamiság hiányával annak érdemes ezt az esetet végiggondolnia, vagy elképzelnie, hogy milyen lesz az, amikor saját igazát keresve a bíróságon szembesül azzal, hogy a bírót presszionálják, vagy a bíró döntését kinevetik, annak végrehajtását szégyentelenül megakadályozzák. Esetleg őt magát pellengérre állítják, megszégyenítik. Ne várjuk ezt meg! dr. Zeke László - Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika

Kis útmutató propagandista zaklató perléséhez. Napjainkban sajnálatos módon elszaporodtak a jogellenesen nyilvánosságra hozott (vagy megszerzett) adatbázisokban szereplő személyeket vélt politikai preferenciájuk alapján kéretlen telefonhívásokkal zaklatni. Az sem ritka, hogy ezekről a telefonhívásokról – ezzel újabb jogsértést elkövetve – egyesek hangfelvételeket készítenek a felhívott személy hozzájárulása nélkül. A legmegátalkodottabb gazfickók pedig a jogellenes hangfelvételeket felhasználva média tartalmakat gyártanak saját és követőik gyönyörűségére. Van egy kézenfekvő, gyors és hatékony eljárás az ilyen típusú jogsértés orvoslására és annak megelőzésére, hogy ezek a propagandista telefonbetyárok folytassák neveletlen viselkedésüket. Elöljáróban tisztázzuk pár alapvető dolgot! A hangfelvétel engedély nélküli készítése, illetve felhasználása személyiségi jogot sért, teljesen függetlenül annak tartalmától. Nem kell, hogy a hangfelvétel tartalma bármiféle egyéb jogsértést jelentsen. Az engedély hiánya önmagában megalapozza a speciális, soron kívüli eljárásban indítható per lehetőségét. Ha a hangfelvétel készítése, nyilvánosságra hozása további sérelmet is okoz, az ilyen igény külön kártérítés keretében érvényesíthető (egy szokványos ügymenet szerinti perben). Azonban, ha „csak” az engedély hiányzik, akkor villámgyorsan felelősségre lehet vonni a jogsértőt. Bohár Dániel – Fotó: Bohár Dániel riporter Facebook oldala Van segítség! Ehhez kívánok segítséget nyújtani azon kedves jogkereső állampolgároknak, akik szeretnék móresre tanítani az olyan szégyentelen pernahajdereket, akik nem átallanak jogellenes adatbázisokban kutakodva, onnan kimazsolázott telefonszámok felhasználásával zaklatni másokat, és még nyilvánosan el is dicsekednek ezzel a széles nyilvánosság előtt. Novemberben engem is felhívott egy debreceni illetőségű, közismert fideszes propagandista azzal, hogy mit szólok ahhoz, hogy kiszivárogtak adataim a világhálóra. Valószínűleg nem tetszett neki, amit mondtam, mert a velem folytatott beszélgetésből egyetlen szó sem szerepel abban a filmecskében, amit öt sorstársammal folytatott telefonbeszélgetés részleteinek felhasználásával készített, és tett közzé Facebook és TikTok profilján. Tette ezt a hangfelvételen szereplők engedélye nélkül. Most megmutatom, hogy miként kell az ilyen alakokat beperelni. Hogyan pereljünk? 1.) Legyünk éberek A peres igényérvényesítés egyik legfőbb akadálya az, ha nem tudjuk kellő alapossággal bizonyítani a jogsértést. Másik akadály a meglehetősen nehézkes perrendtartás, amelynek alkotói kevésbé tartották szem előtt a jogkereső polgárok igényeit, mintsem azt a szempontot, hogy az a per intéződik el a leggyorsabban, ami el sem indul. Szóval, hogy technikailag nehéz elindítani egy pert. Ezekre figyelemmel érdemes résen lennünk és előre felkészülnünk a jogsértés dokumentálására. 2.) Dokumentálás Ha felhív a zaklató propagandisa bennünket, gondoskodjunk az esemény dokumentálásáról. A hívás tényét és időpontját, a hívó fél telefonszámát rögzítő hívásnaplóról készítsünk képernyőfotót. (Ha elrejtett hívószámról hívnak akkor jobb, ha fel sem vesszük a telefont.) Egyes köztudott zaklatók telefonszáma közismert, így az ilyen telefonszámokat érdemes előre beírnunk a telefonunkban tárolt számok közé. Így már a telefon kicsengésekor láthatjuk, hogy egy vélhetően zaklató hívás van folyamatban, és felkészülhetünk az eseményre. 3.) Megfelelő kommunikáció a dokumentáció folytatása mellett Ha felvettük a telefont beszéljünk annak tudatában, hogy megy a felvétel, ennek megfelelően válogassuk meg a szavainkat. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a hívás kéretlen és zaklató szándékú, akkor meg kell tudnunk tőle a legfontosabb adatokat. Kérdezzük meg a hívó fél nevét (nyomban jegyezzük is fel). A per elindításához nélkülözhetetlen az illető lakcíme, erre is kérdezzünk rá. Nem feltétlenül fontos, de nem árt tudni az illető születési helyét, idejét, anyja nevét, e-mail címét. Ha megkérdezi, hogy miért van erre szükség nyugodtan megmondhatjuk neki, hogy jogsértés esetén szükségünk van ezekre az adatokra ahhoz, hogy be tudjuk őt perelni. Könnyen lehet, hogy már ettől elmegy a kedve a szórakozástól és abbahagyja a hívást, zaklatást és eltekint a titokban készült hangfelvétel felhasználásától. 4.) A jogsértő tartalom „beszerzése” A hívást követő naptól kezdve érdemes az illető „körmére nézni”: meg kell nézni a közösségi média felületeit, utána kell nézni, hogy a hangfelvételünk felbukkan-e valamelyik posztjában. Ha rábukkanunk az anyagra rögtön mentsük el a filmet, vagy hanganyagot, készítsünk képernyőfotót is a sérelmes posztról, ahol látszik a közzététel helye, időpontja. Ha nem értünk az ilyesmihez, akkor kérjünk meg erre egy hozzáértő barátunkat, akit arra is meg kell kérni, hogy szükség esetén álljon rendelkezésre tanúként a bíróságon (igazolandó a sérelmes poszt meglétét, a tudomásszerzés időpontját). Erre akkor van szükség, ha az illető a keresetindítást követően, de a bírósági tárgyalást megelőzően ravaszul törölné a jogsértően közzé tett tartalmat. Bohár Dániel zaklat – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A per megindítását megelőző kötelező eljárás Ahhoz, hogy egy soron kívüli eljárásban gyorsan elláthassuk a baját a zaklatónak, szükséges egy rövid megelőző eljárást lefolytatni. A jogsértéstől való tudomásszerzést követő 30 napon belül fel kell szólítani a jogsértőt arra (lehetőleg ügyvéd bevonásával), hogy hagyja abba a jogsértést, törölje a nyilvános média felületekről és a saját tárhelyeiről a jogellenesen készült hangfelvételeket (semmisítse meg azokat). Valamint, hogy kérjen elnézést a jogsértés miatt ugyanolyan nyilvánosság előtt, mint amilyen nyilvánosság előtt elkövette a jogellenes magatartást. Minderre határidőt kell szabni, szerintem a 3 napos határidő elegendő kell legyen a felszólításban foglaltak teljesítésére. Az elégtétel adó közlemény szövegében – ha nem akarjuk, hogy a nevünk szerepeljen – kérjük monogram közzétételét. A nyomaték kedvéért jelezhetjük, hogy a felszólító levél elkészítéséig felmerült ügyvédi költségekre is igényt tartunk (akkor is, ha eleget tesz a felszólításnak). A levelet természetesen elsőbbségivel, ajánlva, tértivevényesen kell feladni, hogy a feladás időpontját, így a felszólításban közölt határidő elmulasztását perrendszerűen tudjuk bizonyítani. A levél kézhezvételének napját követő nap, az első nap a háromból, s ha addig nem teljesít, megnyílik a perindítás lehetősége a határidő utolsó napját követő 15 napon belül. A határidő elmulasztását érdemes képernyőfotóval igazolni: meg kell keresni a jogsértő tartalmat, s ha az még mindig fent van a neten, akkor az erről készült képernyőfotó ennek tényét és időpontját tudja bizonyítani. A per Ez a speciális eljárás rendkívül gyors és egyszerű. A bíróság a kereset beérkezését követő 8 (!) napon belül köteles tárgyalást tartani. Ha a keresettel minden rendben van megtartja a tárgyalást, amelyen ott rögtön, helyben, egy tárgyaláson döntenie kell. Akkor is lefolytatja a pert, ha az alperes nem jelenik meg. A bizonyítási eljárás rendkívül egyszerű: a felperes tudja-e bizonyítani, hogy a vele készült hangfelvételt az alperes elkészítette, felhasználta (erre való a hívásról a képernyőfotó, az elmentett hang-, illetve filmfelvétel, a felek személyes meghallgatása); hogy a felperes felszólította-e az alperest határidővel a jogsértés abbahagyására, megszüntetésére, elégtétel adására. Az alperesnek pedig azt jell bizonyítania, hogy volt engedélye a hangfelvétel készítésére, felhasználására. A bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően megállapítja a jogsértés tényét, eltiltja az alperest a jogsértő magatarástól, kötelezi a jogsértő tartalom megsemmisítésére, törlésére, valamint elégtétel adására, valamint perköltség megfizetésére. A bíróság a jogsértés körülményeit vizsgálja – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Ez utóbbi elég kellemetlen lehet, mert a per 36.000 Ft mértékű illetéke mellett, az ügyvédi munkadíjat is ki kell fizetnie. A Kúrai precedensképes határozata alapján, óradíjas megállapodás esetén, ez megkezdett óránként 35.000 Ft + ÁFA összeg erejéig, mértékét tekintve nem támadható, a saját praxisomban megtapasztalt bírói gyakorlat esetén pedig perindításig 5 óra időtartam elfogadott. Egy rövid, egy órás tárgyalás esetén is összesen 6 óra időtartammal számolva ez bruttó 266.700 Ft. Ha egy tréfás videóban a szerző 4-5 ember jogellenesen rögzített hangfelvételéből csinál montázst, igencsak hamar 1-1,5 millió Forint összejön perköltségben. Nem is beszélve arról, hogy 4-5 alkalommal kell megjelennie a bíróságon, amire hamar rá lehet unni. A per tárgyára tekintettel a felperesnek nem kell illetéket fizetnie a perindításkor, a per elbírálására első fokon az alperes lakhelye szerinti törvényszék bír hatáskörrel és jogkörrel. Mivégre ez az egész? Szerintem érdemes kiállni jogainkért, személyiségi jogainkért. Nemcsak önérzetből, önvédelemből, de a méltóságunk megóvása végett is. A neveletlenül viselkedő, elkanászosodott propagandistákra pedig bőven ráfér egy kis lecke a jogállamiságból. Mert a folyamatok természetéből az következik, hogyha nem állítjuk meg a hógolyót, akkor abból bizony akár lavina is lehet. A jogkereső polgárok dolgának megkönnyítése végett, elérhetővé teszek egy kereset mintát az ilyen perek elindításához, mely az alábbi szövegre kattintva elérhető. »» Innen tölthető le a kereset minta »» Fájl »» Letöltés «« dr. Zeke László – Nyitókép: Bohár Dániel – Facebook – ÍgyÉlünk grafika

A pápa nem tévedhetetlen, a bíróság igen? A pápa már hit és erkölcs dolgában sem csalhatatlan, a bíróság ítéletét bírálni viszont nem lehet? Furcsa kettősség az erkölcs és a jog világában, pedig a két dolog elvileg egy tőről fakad: a jog az erkölcs minimuma… Csalhatatlanság A pápai csalhatatlanság – másképpen tévedhetetlenség – 1870-ből származó dogmája szerint a pulpitusról (ex cathedra) beszélő pápa – Jézus Péternek tett ígérete alapján: „Mert nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok lelke szól belőletek” (Máté 10, 20) – hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, az ilyen módon tett kijelentései kötelezőek. Ezt a dogmát 1964-ben a II. Vatikáni Zsinat felülbírálta, a protestáns egyházak pedig eredetileg sem fogadták el. Ezzel szemben egy egyszerű járásbírósági bíró később jogerős és végrehajthatóvá vált döntése pedig megfellebbezhetetlen. Legfeljebb különleges körülmények és jogvesztő határidők keretei között rendkívüli perorvoslatokkal támadható. De a hazai, gyakran szakmai közvélekedés szerint még csak nem is bírálható… Az indok leginkább az, hogy a jogerős ítéletek bírálata rombolja a bíróság tekintélyét, az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. Magam – gyakorló ügyvédként is – ezzel a „dogmával” vitában állok. Szolgáltatás Az igazságszolgáltatás egy olyan társadalmi intézményrendszer, ami a polgárok adójából fizetett szolgáltatás. Mi, adófizetők pedig pontosan ugyanúgy várjuk el ennek a szolgáltatásnak a megfelelő minőségét, mint ahogyan egy étteremben a finom ételt és az udvarias kiszolgálást. S ahogyan azt szeretnénk enni a vendéglőben, amit rendeltünk, ugyanúgy arra számítunk, hogy a bíróság betölti azt a funkciót, amire létrejött. Ahogyan nem azért lesz egy étterem színvonal alatti, mert beírunk a panaszkönyvbe – hanem azért, mert rossz volt az étel -, ugyanúgy nem azért csökken a bizalom a bírósággal szemben, mert egy felháborodást keltő ítéletet nyilvánosan bírálnak, hanem azért, mert az ítélet felháborító. A Fővárosi Törvényszék épülete – Fotó: Facebook Tárgyalások nyilvánossága Megítélésem szerint a jogszolgáltatásba vetett bizalmat az inkább erősíti, ha a nyilvános bírálat lehetőségével él a közvélemény, mert különben mi értelme lenne az egyik legfontosabb garanciális elemnek: a tárgyalások nyilvánosságának. Mi mozdítaná előre a jogalkotás, jogalkalmazás fejlődését, ha nem éppen ez? Az ebben a tárgyban folyó vitának egyik pregnáns példája a TISZA Párt és az Index sajtópere, amelyben a Fővárosi Törvényszék nem mulasztott el felháborodni azon, hogy Magyar Péter nyilvánosan kritizálta az I. fokú ítéletét. A bíróság „visszautasít minden olyan megnyilvánulást, amelyben bíráit elfogultsággal vádolják, tárgyalás előtt meghozott ítéletről szólnak és a pártállami időket idéző eljárást emlegetnek, azaz a bíróságokba vetett bizalom csorbítására alkalmasak”, olvassuk a közleményben, egy olyan ítélet után, amely tényként utal a TISZA Párttól „kiszivárgott” brutális adóemelés szándékára, amire rögvest egy komplett kormánypropaganda, illetve egy több milliárdos nemzeti konzultáció épül. Ahhoz, hogy a bíróság politikai pártatlanságába vetett hit ne rendüljön meg talán nem kellett volna Gulyás Mártont, mint ellenzéki aktivistát garázdaság – vízfestékes lufi eldobása – miatt elítélnie annak a bírónak, aki saját Phd. dolgozatában még a garázdaság büntethetőségét is vitatja, mondván, hogy a garázdaságot még a Btk.-ból is ki kellene venni. Nem kellett volna a kisgyerekkel karján futó menekültet, vele szemben futó gyereket felrúgó operatőrt, a jogerősen garázdaság vádjával elítélt László Petrát rendkívüli perorvoslatban felmenteni. Mondván, hogy a tett helyszínén mindenki felindult állapotban volt, s a cselekmény nem keltett felháborodást, riadalmat. (Az ügyön az egész kultúrvilág felháborodott, a felbuktatott menekülő ember karján ülő gyermeket legközelebb C. Ronaldo oldalán láttuk viszont.) Nem kellett volna az Ügyvédi Kamara szakmai kritikájára reagálva 17. Magyar Jogászgyűlésről a kúriai bírákat is hazarendelve sértődötten kirohannia a Kúria elnökének. (A független, pártatlan, elfogulatlan bíráknak pedig meg kellett volna tartaniuk az előadásukat, nem pedig sértődékeny főnökük utasítására otthagyni a szakmai konferenciát.) Nem kellett volna a nyugdíjas nénivel pereskedő Lázár Jánostól Csongrád-Csanád Vármegyében egymás után négy bíróságnak is bejelenteni, hogy „elfogultság” miatt nem tudnak dönteni a nagy hatalmú politikus és a nyugdíjas néni vitájában. (Végül csak az ötödik bíróság merte felvállalni a döntés felelősségét.) Nem sorolom tovább… A derekához bilincselt kézzel, lábbilincsben a vízfestékes lufi miatt vádlottak padjára állított aktivista, a világraszóló felháborodást keltő, menekülő embereket, gyereket rugdosó operatőr utólagos felmentése, a sértődött kúriai elnök által utasítgatott bírák, a politikus ügyben dönteni nem merő bíróságok és az ezekhez hasonló ügyek hosszú sora az, ami alkalmas arra, hogy megingassa a független, pártatlan, elfogulatlan bíróságokba vetett bizalmat és nem az, ha kritikát fogalmaz meg valaki. Nem egyszerű dolog „igazságot” szolgáltatni, miután maga az „igazság”, mint kifejezés a teljes hatályos joganyagban nincs definiálva! Úgy is fogalmazhatnék, hogy az igazságszolgáltatás olyasmit szolgáltat, ami nincs. Érdemben egyetlen helyen szerepelt a teljes hatályos magyar joganyagban az „igazság” szó. Az 1952. évi III. tv. (polgári perrendtartás) 1. §-ában, ahol állt, hogy a törvény biztosítja a „jogviták eldöntését az igazság alapján”. Ez a megfogalmazást azonban az Országgyűlés 1999. december 31. napján hatályon kívül helyezte. Pont ezért fontos a nyilvánosság, a kritika lehetősége, annak a „dogmának” a meghaladása, hogy a bíróság jogerős döntése nem kritizálható! dr. Zeke László – Nyitókép: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika