Ötrészes interjúsorozatunk negyedik részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a korábbi kormány felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban az az ügyészség felelősségének jogi határai, a harmadikban pedig a bíróság felelőssége olvasható. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Itt már nem a konkrét vádról vagy ítéletről, hanem arról van szó, milyen igazságszolgáltatási rendszert működtetett a korábbi politikai vezetés.Milyen jogi, intézményi és politikai felelősség terheli a 2026. április 12-.ig hivatalban lévő kormányt azért, hogy egy ilyen súlyú korrupciós ügy éveken keresztül érdemi lezárás nélkül húzódhatott?Nézzük részletezveA korábbi kormánynak milyen lehetőségei voltak arra, hogy a bírói és ügyészi függetlenség megsértése nélkül gyorsabb és hatékonyabb büntető igazságszolgáltatást teremtsen?Tizenhat év rendkívül hosszú idő. Ez elegendő kellene legyen arra, hogy strukturális változtatások is megvalósulhassanak, ne csak toldozás-foldozás legyen a jogszabályok tengerében, esetleg kísérletezés, rosszabb esetben korrupció-gyanús szamárságok áterőltetése. Az eljárásjogi törvények átalakítása elvileg megvalósult, de – az eltelt idő és a megtapasztalt gyakorlat ezt már visszaigazolta – ez nem sikerült valami fényesen. Akár a polgári perrendtartás, akár a büntetőeljárás átfogó, új szabályozása nemhogy gyorsított volna, hanem inkább újabb problémákat generált (amellett, hogy egyáltalán nem tapasztaljuk a gyorsabb, hatékonyabb ügyintézést). Olyan új - vagy újraértelmezett - jogintézmények, mint amilyen a vagyonosodási vizsgálat, vagy egy precízebb, súlyos jogkövetkezményekkel járó képviselői vagyonnyilatkozati eljárás is sokat mozdíthatott volna elő a furcsa meggazdagodások, közszférában dolgozó, milliárdossá lett politikusok ügyében. De ehhez politikai akaratra lett volna szükség és mi sem áll ettől távolabb egy maffiaállamban, mint efféle akaratnak engedni. Aztán láttuk, hogy EU-s kényszer hatására felállt ugyan az Integritás Hatóság (IH) (Bíró Ferenc vezetésével), amely hatóság feladata éppen a kormányzat irányítása alatt álló szervezet és a vele kapcsolatban álló intézményrendszer korrupcó-gyanús ügyeinek a feltárása, vizsgálata, de mint láttuk ennek az intézménynek a vezetőjét nem védi a mentelmi jog, így éppen annak a kormányzatnak alárendelt szerveknek áll módjában őt megvádolni, akiket kellemetlenül érinthet a hatóság vizsgálata. Ebből aztán az lett, hogy Bíró Ferencet – aki (nekem nagyon úgy tűnik) nem „bábozta el”, az IH működését, hanem komolyan vette a dolgát és vizsgálatokat folytatott, feljelentéseket tett – meg is vádoltak megítélésem szerint mondvacsinált ürüggyel, hogy elmozdítsák hivatalából. (Azt hiszem ez talán törvényszerű is, ha tényleg maffia-állammal van dolgunk.) Aztán láttuk, hogy az Orbán-rezsimnek nem nagyon volt kedve az Európai Ügyészséghez és olyan speciális szervezetet sem állított fel top nyomozókból és ügyészekből, mint amilyen a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal. Az ügyészség (Polt Péter közvetlen irányítása alatt) sem kapkodott, fel sem merülhetett a vádmonopólium hatékony megosztása, illetve az igazságszolgáltatás szereplőinek esetleges felelőssége. Mint látjuk napjainkban, ahogy iszonyatos sebességgel pörögnek az ügyek már annak nagyon komoly ösztönző ereje volt a hatékony munkának, hogy láthatóan komoly szándék mutatkozott ezeknek az új intézményeknek a működésbe hozására. És természetesen lehetőség lett volna a tárgyi és személyi, technikai feltételek hatékony, célszerű bővítésére is, aminek bőven lett volna tere 16 év alatt. (De a megvalósult „fejlesztések”, mint pl. az elektronikus földhivatali rendszer, az „E-ing” nemhogy a hatékonyság fejlődésével járt, hanem büntetőfeljelentésbe torkollott a feleslegesen eltapsolt 16 milliárd forint miatt, amiért egy teljesen használhatatlan rendszert igyekeztek nekünk eladni.)Ha évek óta ismert probléma volt, hogy súlyos büntetőügyek öt-tíz évig is elhúzódhatnak, felvet-e politikai felelősséget, hogy nem történt megfelelő rendszerszintű változtatás? Nyilvánvalóan felvetődik a politikai döntéshozók, az ágazatot vezető igazságügyi miniszter és közvetlen kollégái politikai felelőssége, főleg ilyen hosszú idő elteltével, főleg, hogy Völner Pál személyében olyan ember keveredett bele rendszer szintű korrupció gyanújába, aki az igazságszolgáltatási ágazat élén a második ember volt (aki a gyanú szerint már az eskütétel napján vett át korrupciós pénzeket). Közismert ezen túl a rendszerváltást lényegében elindító hangfelvétel sorsa és tartalma, amiből felsejlik, hogy a regnáló igazságügyi miniszter szerint nincs kiút a maffia kormányból (ahol őt nem azért „tartják”, hogy külön véleménye legyen), meg hogy a bűnügyi iratokat politikusoknak módjában áll manipulálni. Hozzáadódik ehhez azon fideszes képviselők ügye is, akik súlyos cselekmények miatt álltak éppen büntetőeljárás alatt, miközben a mentelmi jog fedezékében szavaztak a parlamentben. Azon túl, hogy Völner Pálnak és Varga Juditnak is távoznia kellett a posztjáról mindezekért a politikai felelősséget a Fidesznek vállalnia kellett. Ez is benne van a választások számukra katasztrofális eredményében.A megfelelő bírói, ügyészi, szakértői és technikai kapacitás biztosítása mennyiben volt kormányzati felelősség?Ki másnak, ha nem nekik kellett volna ezeket a feltételeket biztosítani? A gyengén teljesítő gazdaság nem adott lehetőséget a szükséges változtatások kivitelezésére; a propagandára, a hatalom megőrzésére, a szavazatok megszerzésének céljával „helikopterről szórt milliárdok” elzárták a forrásokat a tárgyi és személyi feltételek megteremtése elől. Egy bíró foglalkoztatása nagyon sokba kerül, ugyanakkor az őt kisegítő, megfelelően képzett asszisztencia (pl. leírók, technikai munkatársak) nélkül nem tud hatékonyan működni. Sem a magasabb fizetésért, sem újabb bírák csatasorba állításával. Hiába van elektronizálva a kapcsolattartás rendszere, ha nincs megfelelő minőségű monitor a bíró előtt a tárgyalóban, vagy a bírónak nincs elég képzettsége, gyakorlata használni a modern technikát. Olybá tűnik nekem ez a rendszer, mint amikor a régi kabaré tréfában azt láttuk, hogy a Szovjetunióban megirigyelték az amerikai ital automatákat ezért ők is „automatizáltak”: beültettek egy embert egy fém dobozba, hogy így szolgálják ki az elvtársakat. Úgy tűnik, hogy csili-vili, full elektronikus rendszer működik a bíróságokon ugyanakkor az ügyvéd kénytelen az elégtelenül működő, rendkívül kényelmetlen rendszerbe valahogy „bepréselni” a beadványokat, mellékleteket, bizonyítékokat, már amit lehet, majd ugyanezt az irat anyagot egy szerencsétlen bírósági alkalmazott kénytelen kinyomtatni, pénzt, időt, energiát nem sajnálva (hogy csak egy példát mondjak). Szerintem hosszú évek óta abszolút túltermelés van jogászokból, a humán erőforrás tehát elvileg nem lenne gond. Hogy az ügyészség, a bíróság nem tud még nagyobb létszámú szakképzett jogászt, technikailag felszerelt munkahelyet, hatékonyan működni képest szoftvereket, az eljárásokat gyorsító metódusokat biztosítani az mindenképpen kormányzati felelősség. Felvethető-e a korábbi politikai rendszer felelőssége azért a bizalmi válságért, amely a politikailag érzékeny korrupciós ügyek ügyészi kezelésével kapcsolatban kialakult?A nyilván. Viselte is: nagyon csúnyán megbukott! De sajnos a jelenlegi hatalom is kénytelen bajlódni ezzel a problémával. Felállt az NVVH, de még mindig nincs meg a teljes stáb, még a kiemelten fontos elnökhelyettesi pozíciókból is hiányzik három vezető. Hiányoznak az ügyészek, nyomozók a rendszer felépítéséhez és lehet, hogy ha az NVVH-hoz kerülnek ezek az emberek, akkor meg az eredeti munkahelyükről fognak hiányozni. Látjuk, hogy az égetően hiányzó legfőbb ügyész kiválasztása során is érződik a bizalmatlanság, ebben a kérdésben nincs meg az összhang a köztársasági elnök és a TISZA frakció között. Az elmúlt 16 évben olyan mértékben amortizálódott az ügyészségbe vetett bizalom főleg a politikailag érzékeny ügyekben, hogy nagyon nehéz lesz ezt visszaépíteni. Sokakban felvetődik, hogy akár az NHHV-nak, vagy egy másik, a mostani ügyészségtől független szervnek feladatául kellene szabni, hogy az elmúlt évek „elbábozott”, „elszabotált”, „lealibizett” (kinek hogy tetszik) büntetőügyeiben vizsgálják meg az ügyészség felelős vezetőinek, munkatársainak a felelősségét: kik voltak azok, akik nem intézkedtek, akik leállítottak ügyeket, altattak ügyeket, mert ezt a feladatot nyilvánvalóan nem tudja maga az ügyészség ellátni. (Alárendelt, beosztott ügyészek nem fogják adott esetben a saját főnökeik mulasztásait, kötelezettségszegéseit vizsgálni, feltárni.)Ha utólag kiderülne, hogy bizonyos korrupciós szálakat nem vizsgáltak kellő alapossággal, ez kizárólag az ügyészek szakmai felelőssége lenne, vagy felmerülhet az akkor működő intézményi rendszer felelőssége is?Büntetőjogilag egy „intézményi rendszer” nem vonható felelősségre. A jogszolgáltatás rendszerének hibái kijavításáért a politikai rendszer felelős (nem büntetőjogilag, hanem politikailag). Hogy nem vizsgáltak kellő alapossággal ügyeket annak személyében csak egy feladatát rosszul végző bíró, ügyész, vagy nyomozó lehet a felelőse. A rendszer, ami esetleg megakadályozza, hogy ők jogszerűen, lelkiismeretük szerint végezzék munkájukat. A Polt Péter által vezetett, irányított ügyészség munkája felett a bíróságnak semmiféle kontroll szerepe nincs (kivétel az a ritka eset, amikor az ügyész ellen indul eljárás). A vádmonopólium, a vádhoz kötöttség miatt például egy bíró nincs abban a helyzetben, hogy érvényesítse az állam büntetőjogi szigorát egy folyamatban lévő eljárásban, ha a tárgyalóteremben elé került bizonyítékok alapján világosan látja, hogy más is bűnös, mint a vádlott. (Csak összehasonlításképpen: ha egy posztoló rendőr szolgálatban látja, hogy valaki bűncselekményt követ el és nem intézkedik, akkor ezzel hivatali visszaélést követ el.) Az intézményrendszert tehát nem „felelősségre kell vonni”, hanem megváltoztatni. Jelenleg ezen az úton vagyunk. Az NVVH felállítása, az Európai Ügyészség befogadása, a kompromittálódott vezetők leváltása, a vádmonopólium megszüntetése, az eljárásjogi szabályok sokrétű megváltoztatása, valamint az, hogy a „hagyományos” nyomozó- és vádhatóságok az április 12. napját követően jól érzékelhetően más intenzitással és szemlélettel dolgoznak erre utal. KulcskérdésMennyiben tekinthető a Schadl–Völner-ügy elhúzódása egyetlen büntetőeljárás problémájának, és mennyiben az április 12-éig működő igazságszolgáltatási rendszer tünetének?Ezt az ügyet az éppen most múló rendszer „állatorvosi lovának” tekintem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Schadl és Völner uraknak az a „szerencséje”, hogy az ügy a „múlt rendszerben” indult és javarészt zajlott. Jó összehasonlítási alap lesz ez az ügy az április 12. napját követő eljárásokhoz. Már most nagyon szembeötlő például a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eltérő bánásmód. Látjuk, hogy míg Völner Pálnak sikerült elkerülnie a letartóztatást (azzal, hogy önként ment be az ügyészségre), míg ugyanez már Seszták úrnak nem sikerült... Azt gondolom a – látva a Fásy családdal, Hankó Balázzsal és államtitkárával, a fővárosi polgármesterekkel és még sok mindenki mással történteket – ma már nem lenne esélye olyan kényelmesen, „elegánsan” (szabadlábon, ügyvédi praxist visszakapva, lefoglalt értékes gépjárművek foglalását feloldva) védekeznie a valaha volt legmagasabb rangban lévő korrupcióval vádolt igazságügyi vezetőnek, mint ahogy ezt most látjuk. Van egy olyan érzésem (persze a konkrét iratokat nem ismerem, így ez csak egy megérzés), hogy egy államtitkár esetében a tanúk befolyásolásának, a bizonyítékok eltüntetésének, az összebeszélésnek a veszélyét komolyabb nyomozás sikerét veszélyeztető körülményként vették volna figyelembe. Az is csak egy megérzés, hogy az immáron hetedik éve folyó eljárás gördülékenyebben, gyorsabban folyna, ha a jelenleg kibontakozó rendszerben indult volna, mintsem ahogy látjuk. A most kibontakozó tendencia az, hogy a szigorúbb, a közvagyont védő jogintézmények között szerepet kap majd a vagyonvizsgálat, esetleg a hozzátartozók vagyonvizsgálata, s a vagyonvisszaszerzés nem abban fog megnyilvánulni, hogy „Völnerpálok” évekkel az elsőfokú eljárás előtt praxist, lefoglalt gépjárműveket kapnak vissza, hanem abban, hogy az eltűnt közpénz, vagy bűncselekmény útján szerzett vagyon visszakerül a köz vagyonába.Az előző részekben körbejárt témákI. rész - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?II. rész - Mit mulasztott az ügyészség?III. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer?Az utolsó részben majd az alábbi témakört taglaljukV. rész – Új kormány - Mikortól nem elég az örökségre mutatni? dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Az Országgyűlés megszüntette a miniszterelnök mentelmi jogát, így az ellene lopás vádjával folyó büntetőeljárás lefolytatásának nincs akadálya. Az ügy csupán sajtóból ismert részletei alapján elgondolkodunk azon, hogy mi is lehet ennek az eljárásnak a sorsa, felelősségre lehet-e vonni a kormányfőt az Ötkertben, majd azt követően a Duna partján történtek alapján.A tényállásMagyar Péter, még politikusi karrierje legelején, 2024. június 21-én hajnalban szóváltásba keveredett a Budapest belvárosi Ötkert nevű szórakozóhelyen egy férfivel, aki őt és a vele mulatozó fiatalokat mobiltelefonnal filmezte és felszólítás, tiltakozás ellenére sem hagyta abba a kép és hangfelvételek rögzítését. A vádirat szerint Magyar Péter a sikertelen felszólításokat követően elvette a férfi telefonját, majd kiment vele a Duna partjára és a telefont a folyóba dobta. A rendőrség – speciális búvárok segítségével – a telefont kiemelte a zajló, áradó éjszakai Dunából. A készüléknek nem esett baja, azt a jogos tulajdonosának visszaadták. A rendőrség eredetileg rongálás és garázdaság gyanújával indított eljárást, azonban az ügyészség átminősítette az esetet lopásra. Magyar Péter ellen az eljárást mentelmi joga folytán nem lehetett lefolytatni, mindaddig, amíg 2026. szeptemberében az Országgyűlés fel nem függesztette mentelmi jogát. A minősítések1./ GARÁZDASÁG (Btk. 339. §)Garázdaságot az követ el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.Tényállási elemekKihívó közösségellenesség: Olyan magatartás, amely szembehelyezkedik az általános együttélési szabályokkal. Elvenni a másik ember tulajdonában lévő dolgot valóban nem fér össze az általános együttélés szabályaival (ahogyan az sem, hogy kép- és hangfelvételeket készítenek másokról tiltakozásuk ellenére; megjegyzendő, hogy nemcsak a felhasználás, de a kép elkészítése is törvénysértő engedély híján). Ez a tényállási elem tehát megvalósult.Erőszakos jellegMás személy elleni fizikai erőszak vagy dolog elleni erőszak.A történeti tényállás pontos részleteit nem ismerjük, de az alappal feltehető, hogy egy erőszakoskodó politikai provokátortól (akinek tekintette Magyar Péter a filmezéssel őt és társait zaklató férfit) valamiféle fizikai erőszakkal kellett elvenni a telefont. Ez a tényállási elem elvileg megvalósulhatott, de erről közelebbit nem tudunk biztosan (bizonyítás kérdése).Riadalom vagy megbotránkozásA bírói gyakorlat szerint elegendő, ha a cselekmény alkalmas mások megijesztésére vagy felháborítására (nem szükséges, hogy ténylegesen megijedjen, megbotránkozzon valaki). Megjegyzem, hogy amikor a nevezetes László Petra ügyben a menekülő migráns kislányba belerúgó riportert a Kúria rendkívüli perorvoslatban felmentette a garázdaság vádja alól éppen arra hivatkozott, hogy a helyszínen a nagy kavarodásban mindenki magával volt elfoglalva, így nem volt, aki megbotránkozzon, felháborodjon (a bíróknak nem volt elég, hogy a szó szoros értelmében az egész világ felháborodott a képsorok láttán). Mivel nem tudjuk, hogy a történeti tényállás szerint pontosan mi történt, így nem tudható az sem, hogy a konkrét telefon elvétel és annak bedobása a Dunába olyan módon történt-e a helyszínen, ami alkalmas volt arra, hogy megbotránkozást, riadalmat keltsen a kívülálló nézőben. Ez a tényállási elem elvileg megvalósulhatott, de erről közelebbit nem tudunk biztosan (bizonyítás kérdése). Mivel az ügyészség ejtette ezt az elképzelést, így biztos, hogy a három szükséges tényállási elem mindegyike nem valósulhatott meg, hiszen nem ezzel gyanúsították meg Magyar Pétert.II./ RONGÁLÁS (Btk. 371. §)Rongálást az követ el, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz.Tényállási elemekIdegen vagyontárgy: A telefonos felvételekkel provokáló férfi telefonkészüléke Magyar Péter számára nyilván idegen vagyontárgy, hiszen nem az övé. Ez a tényállási elem tehát megvalósult.MegsemmisítésTudjuk, hogy a telefonkészüléket a búvárok előkerítették, tehát ez a tényállási elem nem valósult meg.MegrongálásMivel a készülék (számomra csodálatos módon) nem rongálódott meg, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban került vissza tulajdonosához, így ez a tényállási elem sem valósult meg, hiszen annak megállapításához, hogy valaki megrongált valamit, annak a valaminek meg kell rongálódnia.KárokozásMivel a telefonkészülék nem rongálódott meg, így annak állagában, működőképességében értékcsökkenés, a károkozó magatartásával direkt ok-okozati összefüggésben álló kár nem keletkezett. Ez a tényállási elem sem valósult meg. (Paradox módon éppen a szokatlan gyorsasággal és vehemenciával beavatkozó rendőrség és az éjszaka a zajló Dunában életüket kockáztató búvároknak köszönhetően!) Az ügyészség nyilván ezért tekintett el attól, hogy rongálással gyanúsítsák meg Magyar Pétert. (Fennmaradó lehetőség lenne esetleg a rongálás kísérlete, hiszen a kár nem azért nem következett be, mert Magyar Péter saját magatartásával előzte azt meg, hanem azért, mert búvárok kihalászták a telefont a Dunából. Igaz, a szándék sem károkozásra irányult.)III./ Lopás (Btk. 370. §)Lopást követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.Tényállási elemekIdegen dologA telefonos felvételekkel provokáló férfi telefonkészüléke Magyar Péter számára nyilván idegen dolog, hiszen nem az övé. Ez a tényállási elem tehát megvalósult.ElveszVitán felüli, hogy a telefont Magyar Péter elvette. Tehát ez a tényállási elem is megvalósult.Azért, hogy jogtalanul eltulajdonítsaA cselekmény célzatos. Ez azt jelenti, hogy a végleges eltulajdonítás szándéka nélkül nem lehet megállapítani a lopást. Nem érthető, hogy az ügyészség miért ragaszkodik ehhez a tényálláshoz, amikor nyilvánvaló, hogy ez szamárság. Bármelyik jogi karon másodéven páros lábbal rúgják ki azt a hallgatót, aki nem tudja, hogy az eltulajdonítás szándékának bizonyítása nélkül nem lehet senkit lopással vádolni. Márpedig a történeti tényállás köztudomású eleme az, hogy Magyar Péter azt követően rögtön a Dunába dobta a telefont, hogy elvette azt az őt provokáló férfitől. Hol itt az eltulajdonítás szándéka? Előbb eltulajdonította a telefont, majd rögtön azt követően „megunta” a frissen szerzett tulajdonát és fel kívánt hagyni a tulajdonjogával és kidobta? Ki az az épeszű jogász, aki szerint „derelictio” (a Római jog szerint szemétre szánt és szemétre dobott dolog tulajdonjogának önkéntes feladása) történt? Mi történhetett tehát?Induljunk ki abból, hogy mi a bűncselekmény! A Btk. 4. § (1) bekezdése alapján bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a Btk. a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. A (2) bekezdés szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. Ennek szellemében elemezzük elemezzük a tényállást nem csak Magyar Péter, hanem az őt provokáló telefonos férfi cselekvőségét is vizsgálva! Tegyük fel a kérdést, hogy a telefonos provokátor cselekménye veszélyes-e a társadalomra. A válasz elég nyilvánvaló: igen, ugyanis törvénybe ütközik. A Ptk. (2:42. § (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, jóhírnevét védje, hogy abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés pedig rögzíti, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, a személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. az egyes kiemelt személyiségi jogokat nevesíti is, így a 2:43. § b) pontja a magánélet, a d) pontja a becsület és a jóhírnév, az e) pont a személyes adatok a g) pont a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog védelmét rendeli el. Mivel a hang és képmás személyes adatnak minősül, így a hozzájárulás nélkül - főleg pedig kifejezett tiltakozás ellenére - történő kezelése - rögzítése, továbbítása, nyilvánosságra hozása - akár bűncselekmény is lehet!IV./ Személyes adattal visszaélés (Btk. 219. §)Személyes adattal visszaélés bűncselekményét követi el, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul személyes adatot kezel.Tényállási elemekVédelem alatt álló személyes adat: fénykép, film-, illetve hangfelvétel. Ez a tényállási elem adott.Törvényi tilalom ellenéretiltakozó, illetve hozzájárulást meg nem adó magánszemélyekről készült felvételek. Ez a tényállási elem is adott.Haszonszerzési, vagy jelentős érdeksérelem okozása céljábólNem tudjuk, hogy a provokatőr kapott-e, remélt-e bárkitől pénzt, vagyoni előnyt a ténykedéséért, de az, hogy egy feltörekvő ellenzéki erő vezéralakjának karaktergyilkolási kísérlete volt a cselekmény, azt fényesen bizonyítják azok a sajtóperek, amelyeket Magyar Péter sorozatban nyert meg azok ellen a médiumok ellen, amelyek valótlan állításokat (például perverz viselkedést) közöltek róla az éjszakai események kapcsán. Az tehát nem vitatható, hogy a cél (Magyar Péter személyének és az általa indított mozgalomnak az ellehetetlenítése) kimeríti a jelentős érdeksérelmet. Ez a tényállási elem is adott. Itt vetem közbe, hogy Magyar Péter, mint közszereplő az ilyen minőségében végzett tevékenységéért köteles magasabb küszöbön tűrni a személyiségi jogait érintő támadásokat, márpedig a magánélete nem tartozik ebbe a körbe, hiszen nem politikusi minőségében járt az Ötkertben. Emellett – s ez egyáltalán nem lényegtelen körülmény – a kifogásolt kép-, film, hangfelvételek nemcsak róla, hanem a vele szórakozó fiatalokat, azaz nem közszereplőket is ugyanúgy érintett, az ő személyiségi jogaikat, személyes adataikat is ugyanúgy sértette a telefonos férfi magatartása, márpedig ezeknek a magánszemélyeknek semmiféle tűrési kötelezettsége nincs az efféle inzultusokkal szemben. Az eddigiekből következik, hogy a telefonos férfi nem állt a jogszerűség talaján. Egyértelmű, hogy sértette úgy Magyar Péter, mint a vele egy társaságban lévő, vele együtt szórakozó fiatalok jogos érdekeit. Nyilván a konkrét történeti tényállás elemeinek pontos elemzése dönti azt el, hogy ez a jogellenes magatartás mennyire volt jogsértő és milyen jogszabályt sértett (csak polgári jogi jogkövetkezményei lehetnek, vagy esetleg bűncselekmény miatt is felelősségre lehet vonni). Az nem lehet kérdéses, hogy személyiségi jogokat sért az engedély nélküli kép- és hangfelvétel készítése, azt viszont az ügyészség dönti el, hogy mi kerülhet a vádba. (Egészen pontosan az akkoriban még a Polt Péter irányítása alatt álló ügyészi szervezet...) A telefonos férfi magatartását is figyelve – megítélésem szerint – Magyar Péter jogos védelmi helyzetben volt.V./ Jogos védelem (Btk. 22. §)Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (Ezt a Btk. az Alaptörvény V. cikkéből vezeti le, ami szó szerint ugyanezt tartalmazza.)Tényállási elemekSaját, illetve mások elleni, jogtalan támadás: Magyar Pétert és a vele egy társaságban szórakozó fiatalokat kívánta engedély nélkül, illetve kifejezett tiltakozás ellenére filmezni a provokátor. A védelmet az teszi jogszerűvé, hogy a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. Tehát úgy a saját személy elleni, mint a mások elleni támadás megvalósult.Személy, javak, vagy közérdek elleni, vagy azokat fenyegető támadásAz emberi méltóság, mint a legalapvetőbb alkotmányos alapjog, illetve az abból eredő személyhez fűződő jogok (például a képmáshoz, hangfelvételhez fűződő jog) minden személyt megilletnek. (Alaptörvény: II. cikkében szerepel, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, amihez minden embernek joga van.) A felvétel elkészítésével, vagy azzal, hogy az illető látványosan nem hagy fel a felvételek készítésének (és vélhető felhasználásának) szándékával felszólításra sem kimeríti azt a tényállási elemet, hogy a jogos érdek sérelmével „fenyegető” magatartást tanúsít a provokátor. Tehát a személy elleni támadás, vagy az ezzel közvetlenül fenyegető helyzet, mint tényállási elem is megvalósul.A támadás, vagy az azzal fenyegető helyzet közvetlenségeAz, hogy az illető kamerával rendelkező telefonkészülékét Magyar Péterre és a társaságra irányítja nyilvánvalóan legalább annak közvetlen veszélyével fenyeget, hogy felvétel készül, illetve annak felhasználására is sor kerül. (Normál esetben ilyenkor a felvétel készítője elnézést kér, kérésre megmutatja a telefonjában lévő tárhelyet, ha azon van sérelmes tartalom, akkor azt törli, de esetünkben nagyon nem ez történt.) A személy elleni támadás közvetlensége abban nyilvánul meg, hogy másképpen, közvetett módon nem akadályozható meg. A gyakorlatban nincs konkrét, egyéb cselekvési lehetőség. Egy polgári perrel (ami esetleg évek múlva zárul le jogerősen), csak utólag lehet reparálni valamelyest a jogsérelmet, ha egyáltalán megnyílik a mód az ismeretlen elkövető személyének felfedésére, a perhez szükséges adatai, vagy a bizonyítékok beszerzésére. Ha nincs éppen ott rendőr, vagy szakképzett biztonsági őr, aki látja a teljes folyamatot, akkor sem segítséget nem lehet kérni, sem feljelentést nem lehet tenni. Egy sima feljelentés adatok, bizonyítékok nélkül egy ismeretlen tettessel szemben pedig semmit nem ér. Ugyancsak a közvetlenségre utal, hogy ebben a szituációban nincs mód a támadás elől kitérni - mint ahogy például egy késsel támadó ember elől el lehet szaladni -, emellett a Btk. 22. § (4) bekezdése szerint a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Álláspontom szerint tehát Magyar Péter az adott szituációban jogos védelmi helyzetben volt, a saját személyével, illetve a vele szórakozó fiatalok személye elleni, jogtalan, közvetlen, másképpen el nem hárítható támadást hárította el, ami miatt nem büntethető.A jogos védelem mértékeA jogos védelmi helyzet értékelése kapcsán a jelen esetben sem hagyható figyelmen kívül, hogy túllépte-e Magyar Péter a jogos védelem keretében a támadás elhárításához szükséges mértéket, s ha igen, akkor mennyiben és miért. Ennek azért van jelentősége, mert a Btk. 22. § (3) bekezdése szerint nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. A telefonhoz, illetve annak tartalmához nyilván csak a tulajdonos tud hozzáférni. Az abban tárolt jogsértő tartalmat is csak ő tudja megmutatni, átadni, megsemmisíteni. A jelen esetben az a kérdés, hogy önkéntes teljesítés híján volt-e abban a helyzetben Magyar Péter, hogy másképpen, mint a telefon elvételével és annak elérhetetlenné tételével megakadályozza a jogsértő tartalom felhasználását. Ezt a konkrét telefon típusa, operációs rendszere, a provokátor által használt archiválási metódusok ismerete nélkül pontosan nem lehet meghatározni, az viszont látszik, hogy az adott szituációban a gyakorlatban a jogsértés életszerűen másképpen nem volt kivitelezhető. Nyílván mérlegelés kérdése, hogy ilyen fotók, filmek jogellenes készítésével mennyire áll arányban az egész telefon megsemmisítése. Egy hétköznapi szituációban nyilván kérdéses lehet, amikor két magánszemély hajba kap egy ilyen ügyben, de Magyar Péter helyzete abban az időpontban egészen különlegesen egyedülálló volt. A NER 16 éves országlását követően frissen fellépő új ellenzéki erő, új párt alakulat jelent meg a politikai színtéren az ő vezetésével, akivel szemben egészen példátlan karaktergyilkolási hadjárat volt folyamatban a közösségi médiában és a teljes közmédiában. Nyilván nem nem hagyható figyelmen kívül ebben a sajátos helyzetben a „menthető felindulás”, ami miatt a támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte, ha egyáltalán túllépte. (A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie, ilyen esetben akár azt is, hogy megsemmisül a telefonja.) A védekezés arányossága kapcsán érdemes szem előtt tartani a 4/2013. Büntető jogegységi határozatot, amely kimondja, hogy meghaladottá vált a korábbi joggyakorlat (ami a 15. számú irányelv III. részének 4. pontjához igazodott) ugyanis annak vizsgálata, hogy „az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna”. A hatályos Btk. szerint a jogos védelem túllépéséért a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást.Szerintem nincs ember, aki az akkori közállapotokat, politikai helyzetet és Magyar Péter mentalitását ismerve azt gondolná, hogy Magyar Péterben nem váltott ki komoly indulatokat a provokátor fellépése.Összességében Tehát – véleményem szerint – jogos védelmi helyzet miatt Magyar Péterrel szemben büntethetőségi akadály van. NEM BŰNÖS! A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály, amelynek hivatalból történő észlelése nemcsak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban, felmentő ítélet hozatalát kell eredményezze! dr. Zeke László - Nyitókép: Magyar Péter - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Ötrészes interjúsorozatunk harmadik részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a bíróság felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban pedig az ügyészség felelősségének jogi határai láthatóak. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Egy ilyen kiemelt jelentőségű korrupciós ügyben jogilag meddig tekinthető elfogadhatónak, hogy évekkel a vádemelés után sincs elsőfokú ítélet?Nézzük részletezve• Hol húzódik a határ egy valóban bonyolult büntetőeljárás szükségszerű időigénye és az indokolatlan elhúzódás között?A probléma megoldása látszólag egyszerű: a középkori és kora újkori uralkodók (például Angliában vagy a Német-római Birodalomban) gyakran adtak ki olyan rendeleteket, amelyek a királyi parancsot szándékosan szabotáló vagy a pereket politikai okokból szándékosan késleltető bírákat felségárulás címén halállal fenyegették. A „porosz igazságügyi reform keretében Nagy Frigyes porosz király (1740–1786) például igen radikális lépésekkel küzdött a bírósági eljárások elhúzódása és a bürokrácia ellen, mivel megítélése szerint a sokszor évtizedekig elhúzódó, az országot megbénító perek erősen rombolták a tekintélyét. Elrendelte, hogy minden peres eljárást legfeljebb egy éven belül le kell zárni, függetlenül annak összetettségétől. Rendeletben rögzítette, hogy azokat a bírákat, akik hanyagságból vagy indokolatlan halogatás miatt nem hozzák meg az ítéletet a kiszabott határidőn belül, halálbüntetéssel, vagy a legenyhébb esetben is azonnali hivatalvesztéssel és várfogsággal sújtják. A módszer egészen biztosan hatékony volt, de semmiképpen nem jogállami. A büntetőügyek sokfélesége, bonyolultsága miatt még olyan lazán megfogalmazott elvárás sincs, mint ami a polgári perekben. A tisztességes bírósági eljáráshoz szellemében a polgári perben a bíróságnak észszerű időn belüli el kell bírálnia a jogvitát, ami – a laza hazai szabályozás szerint (2021. évi XCIV tv.) – annyit jelent, hogy az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig nem telhet el több, mint 5 év. Bár nem nagyon vicces, de én szoktam azzal tréfálkozni az ügyfelek előtt, akik előre szeretnék tudni, hogy a polgári per várhatóan mikor fejeződik be, hogy van választási lehetőségük a per elindítása előtt dönteni: vagy pereskednek és a bíróságra bízzák a döntést, vagy inkább megszerzik maguk a jogi diplomát, mert akkor ők is tudni fogják, hogy kinek van igaza; merthogy az „észszerű idő”, ami alatt a bíróságnak döntenie kell kb. ugyanannyi, amíg meg lehet szerezni a jogi diplomát. Ugyanez az alapjog (a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog) a büntetőügyekben legfeljebb az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt érvényesíthető. A büntetőeljárás alatt álló terhelt jelenthet be ilyen igényt a Magyar Állammal szemben a nemzetközi bíróság előtt, kártérítés végett. A nemzetközi bíróság mérlegeli az ügy komplexitását (sok szakértőt igénylő vagy nemzetközi szálakkal rendelkező ügyeknél); hogy a terheltnek mennyire felróható az elhúzódás (pl. távolmaradásokkal, indokolatlan indítványokkal felelőssé tehető-e a tárgyalás elhúzódásáért); hogy voltak-e olyan hosszú időszakok, amikor a bíróság semmilyen eljárási cselekményt nem végzett (úgynevezett „procedurális inaktivitás” jellemezte-e a bíróság tevékenységét); hogy voltak-e olyan körülmények, amelyek alappal indokolták volna a sürgősséget (pl. fogva tartás, súlyos egészségkárosodás, egzisztenciális ellehetetlenülés) és dönt arról, hogy a terheltnek jár-e kártérítés. Nekem személy szerint nincs túl jó véleményem és tapasztalatom az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyó efféle mérlegelésről. Legutóbb egy 13 évvel (!) a büntetőeljárás megindítása után ejtett vád esetében ítéltek meg ügyfelemnek (egy tábornoki rangú katonatisztnek, akinek karrierjét lenullázta az eljárás és aki súlyosan belebetegedett az eljárásba) 3 millió forintot, amit megalázóan kevésnek gondolok. (Gondoljunk bele: 13 évig ül valaki a vádlottak padján, mikor rájön az ügyészség, hogy amivel az illetőt megvádolták az nem is bűncselekmény, ami miatt ejtik a vádat és ezért olyan összeget fizetnek ki, ami közelről sem fedezi akár csak az ügyvédi munkadíjat sem.) • Az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog elsősorban a vádlottat védi, vagy társadalmi érdek is fűződik ahhoz, hogy egy kiemelt közéleti korrupciós ügy belátható időn belül lezáruljon?A tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog az eljárás alá vont állampolgár joga. Gondoljunk bele, hogy például egy 10-12 évig húzódó válóper esetében milyen lehet úgy élni, hogy nincs lezárva az előző házasság, nincs lehetőség új házasságot kötni. Vagy milyen az, amikor a vádlott évtizedes távlatban büntetőeljárás alatt áll, bizonyos foglalkozásokat nem végezhet, ez idő alatt fogalma sincs arról, hogy milyen ítélet, jogkövetkezmény vár rá! Ezt a „Damoklész kardját” komolyan értékeli a jog: az ítéletben következetesen nyomatékos enyhítő körülményként értékeli a bíróság az eljárás elhúzódását (feltéve, hogy nem a vádlottnak felróhatóan húzódott el). Gyakran a pertaktika része is az, hogy ha nem muszáj, akkor a vádlott és a védő nem siet az ügy befejezésével. Főleg, ha a vádlott nincs kényszerintézkedés hatálya alatt. Ha pedig valamilyen enyhe kényszerintézkedés hatálya alatt áll, például egy Budapest területére kiterjedő lakhelyelhagyási tilalom miatt van „bezárva hosszú időre Budapest területére”, akkor – szerintem – komolytalanná is válik a dolog, pedig ezt az időszakot is (szorzókkal) beszámítják a végül kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. (Gondoljunk csak a Kulcsár Attila nevével fémjelzett nevezetes, 23 milliárdos „bróker-botrányra”, amely 2003-tól 2017-ig tartott, az I. r. vádlott végül a kiszabott 5 év börtönbüntetésből alig kellett valamit börtönben töltenie, miután a rendkívül hosszú ideig Budapest területére vonatkozó lakhelyelhagyási tilalom időtartamát is beszámították a büntetésébe.) Ez a joggyakorlat a vádlottat védi, ebben a „társadalmi érdek” az, hogy a büntetőügybe keveredett polgárok minél kevésbé legyenek kitéve a tisztességtelen eljárás veszélyének. Sok esetben ez inkább felbosszantja a laikus közvéleményt, mintsem megnyugtatná, ezért tapasztaljuk azt, hogy közfelháborodást kelt, ha például a kényszerintézkedés hatálya alatt álló Schadl György kényelmes villájában „tölti előre” büntetését, miközben az átlag magyar számára felfoghatatlan mértékű haszonnal működteti végrehajtói vállalkozását. Mint látjuk ezek a szabályok nem feltétlenül szolgálják azt a társadalmi érdeket, hogy a kiemelt korrupciós ügyek belátható időn belül lezáruljanak. Szerintem ezért indokolt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítása, aminek – úgy érzem – ennek a társadalmi igénynek a kielégítése lenne az elsődleges feladata. Hogy ezzel nem vagyok egyedül azt igazolja az a közfelháborodás, ami Unger Anna Róza elnök asszony lelombozó nyilatkozata (hat éven belül ne várjon senki jogerős ítéletet) folytán kialakult.• Ha egy büntetőper éveken keresztül húzódik, ki vizsgálhatja meg, hogy ezért az eljáró bíró, a bírósági igazgatás, a hiányos kapacitás vagy maga az eljárási rendszer felelős?A bírók döntéseibe, így a tárgyalásvezetési döntéseibe sem szólhat bele senki. Szakmai felülbírálatra a fellebbviteli bíróságok jogosultak. Kirívó eljárásjogi szabálytalanságok esetén, amely olyan mértékű, hogy felvetődik a bíró alkalmassága van lehetőség arra, hogy ezen a címen elmozdítsák a bírói posztról. Ilyenkor egy szolgálati bíróság lesz az, aki ítéletet hoz az adott bíró alkalmasságáról. Erre akkor kerülhet sor, ha a bíró folyamatos értékelése során egy megadott szint fölött tárja fel a bírósági igazgatási vezetés az adott bíró problémás működését. Nyilván elfogultak az ilyen eljárás alá vont bírók, amikor a velük szemben folyó eljárásról beszélnek, így nem lehet teljesen készpénznek venni, amit állítanak, amikor azt mondják, hogy ők jól végezték a munkájukat, csak „vegzatúrának” vannak kitéve, aminek célja, hogy megszabaduljanak tőlük. Ez önmagában rendkívül súlyos állítás, de az azért elgondolkodtató, hogy Schadl György – a lehallgatási anyagok tanúsága szerint – igyekezett megszabadulni egy neki nem tetsző bírótól, amivel kapcsolatban felmerült tőle igényként, hogy ha nem lehet csak úgy kirúgni (mivel a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a bírókat), így „diszkomfortosabbá” kellene tenni az illető életét a bíróságon... Szóval a bíró felelősségének, értékelésének szigorú korlátai vannak; a rendszer hibáiért, fogyatékosságaiért pedig nem nagyon lehet direkt felelőst találni. Ez politikai kérdés, a kormányzatnak és a törvényhozásnak a feladata egy működőképes rendszert kiépíteni és működtetni, s hogy ez megvalósul-e, azt pedig mi: választópolgárok vizsgáljuk és hozunk róla „ítéletet” rendszerint 4 évente. • Vizsgálható-e például a tárgyalások gyakorisága, az elhalasztások oka, illetve az, hogy a bíróság megtett-e mindent az eljárás megfelelő ütemezéséért?Vizsgálható. Az igazgatási felettes jogköre ez, mint ahogy az előbbi kérdésre válaszolva taglaltam a bíró alkalmasságának vizsgálata körében. • A per elhúzódásának nagy része szintén az április 12. előtti időszakra esik. Hogyan választható szét a bíróság saját felelőssége attól a rendszerszintű környezettől, amelyben működnie kellett?Szerintem sehogy! A bíróságot nem mentesíti az esetleges mulasztásai miatt az, hogy az Orbán-kormány ideje alatt, vagy a Magyar-korány ideje alatt ítélkezett. Ahogy az orvos sem lehet mentesíteni a felelősség alól, ha szakmai mulasztását az elmúlt politikai rendszer miatti kényszerhelyzetre akarná visszavezetni. Olyan nem lehet, hogy a független, pártatlan, elfogulatlan bíróság alkotmányos kötelezettségét politikai kényszer miatt nem tudja teljesíteni egy demokratikus jogállamban. Olyan persze elképzelhető, hogy egy bíró a „fortélyos félelem” miatt „öncenzúrában” ténykedik, mert fél, például attól, hogy valaki, valamiért „diszkomfortossá” teszi az életét és szakmailag ellehetetlenítik. De miután az Orbán-rezsim idején azért nem egy Augusto Pinochet tábornok által vezetett katonai junta volt (ahol az ellenzék vezetőit helikopterről dobálták ki, meg stadionokban végezték ki tömegesen a rendszer ellenzőit), így semmiféle indoka nincs annak, hogy egy bíró vélt, vagy valós politikai elvárásokhoz „hajlítsa” ítélkezését az objektív, pártatlan igazságszolgáltatás helyett. Sőt! Kitől mástól várható el leginkább, hogy felemelje a hangját a jogállamiságon esett csorba esetén, mintsem a bírótól? Talán a hentesektől, építészektől, fodrászoktól? Az én ideám az, hogy a bírók emelik fel elsőként a hangjukat, amikor munkájuk során jogállamiságot sértő jelenségeket, folyamatokat tapasztalnak. Nekem nagyon kellemetlen volt látni, hogy az Orbán-rezsim idején a bírák arra hivatkozással, hogy ők bizony nem politizálhatnak kényelmes kifogásokat kerestek ahhoz, hogy ne kelljen felemelniük a hangjukat. (Az én értelmezésem szerint a bíró a pártpolitizálástól van eltiltva, nem attól, hogy megszólaljon, ha a jogállamiságot veszélyezteti a hatalom.) Mint Laczó Adrienn ügyvédnő példája (vagy a nevezetes bíró tüntetés) is mutatja igenis van lehetőség arra, hogy felemelje a hangját a bíró, ha nincs meg minden feltétele annak, hogy jogállami körülmények között, pártatlanul, elfogulatlanul ítélkezhessen. Mindem szakmának megvan a maga kockázata. A tűzoltó könnyen megsérülhet munkája közben, a bírónak pedig kötelessége felvenni a harcot a jogsértések ellen, akkor is, ha az ő tevékenységét érinti a jogsértő cselekmény. Ezt akkor is meg kell tennie, ha ez bárkinek (igazgatási felettesnek, politikusnak, ismerősnek) kellemetlen, hiszen erre esküdött fel! És ez nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a büntetőjog is szankcionálja ennek megszegését. Az ugyanis rendkívül súlyos jogsértés, ha a bíró az, aki hivatali visszaélést, bűnpártolást követ el. Tegyük hozzá, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nagyobb a súlya (ráhatása a tárgyalás menetére) a vádhatóságnak a tárgyalóteremben, mint a bíróságnak. A bíró a vádhoz kötve van, azon nem terjeszkedhet túl. Éppen ezért lesz fontos egy átfogó igazságügyi reform és mélyreható személycserék a kompromittálódott vezetők körében, akik irányt szabhattak az Orbán-rendszer idején folyó büntetőeljárásoknak. Ezt a harcot látjuk most nagyon látványosan kibontakozni az ügyészség berkeiben, a legfőbb ügyész személyének kiválasztása, vagy a régi gárda embereit ért nyilvános kritikák és a nagy nyilvánosság előtt folyó polémiák kapcsán.• Mit tehet április 13. után az új kormány és az Országgyűlés a büntetőeljárások gyorsításáért úgy, hogy a konkrét Schadl–Völner-perbe természetesen ne avatkozzon bele?Az, hogy az NVVH feláll (megszűnik a vádmonopólium), az, hogy az Európai Ügyészség teret kap Magyarországon, hogy a legfőbb ügyész (és vélhetően a kompromittálódott vezetők esetében is) személycserék lesznek a közeljövőben, illetve, hogy a felülbírálati indítvány és a kiegészítő pótmagánvád lehetővé teszik a bírósági jogorvoslatot a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén (ha a nyomozó hatóság vagy az ügyészség elutasítja a feljelentést vagy megszünteti az eljárást) olyan lépések, amelyek önmagukban már gyorsítják a jelenlegi rendszer működését. Emellett jól látható a büntetőeljárás szereplői körében az attitűd változás: látványosan pörögnek az ügyek, az utóbbi hetek, napok eseményei ezt látszanak igazolni. Mivel sokkal nagyobb a figyelem ezeken az ügyeken, mivel sokkal nagyobb teret kap a számonkérés, így a „függetlenség paravánja” mögött sokkal nehezebb lesz „lealibizni” a munkavégzést, legyen szó akár nyomozóhatóságról, vagy akár bíróságról. Természetesen a tárgyi és személyi feltételek mellett bőven van mozgástér az eljárások főleg technikai jellegű „betegségeinek” gyógyításában is. Lehet csökkenteni az adminisztrációt, lehet digitalizálni (modern applikációkkal, akár a mesterséges intelligenciával) az egyes folyamatokat, ki lehet váltani az időigényes, utazásokkal, felesleges személyes jelenléttel járó eljárásjogi cselekményeket online ügyintézéssel.Nem érzem szentségtörésnek a kiemelt ügyekben a feszesebb munkatempót (a teljes munkaidőben való jelenlétet a kötelező heti két tárgyalási nap helyett), mert amint látjuk az Országgyűlés esetében is eredményes a hasonló elvárás. (Még emlékszem arra, mikor a cégbíróságok előtt folyó eljárások tarthatatlan elhúzódásának megakadályozása végett szankciókkal védett határidőket szabtak a cégbíróknak az ügyintézésre. Emlékszem a felháborodásra, hogy ezt lehetetlen tartani... aztán mégis lehetett. Mind a mai napig az egyik legolajozottabban működő rend a cégbírósági rendszerben van.) És persze még több bíró és az ő munkájukat segítő, felkészült szakember szükségeltetik. Ezernyi tipp van a jogász társadalom tarsolyában. Csak meg kellene őket hallgatni. Kulcskérdés• A bírói függetlenség mellett létezik-e intézményi felelősség azért, ha egy kiemelt közérdekű büntetőeljárás indokolatlanul elhúzódik, és ha igen, hol kell ezt a felelősséget keresni?Természetesen nincs határidő a törvényben arra, hogy mennyi időn belül kell büntetőügyben jogerős ítéletet hozni, mégpedig azért nem, mert ilyen határidőt nem lehet megszabni. Legfeljebb a szakma tapasztalatai és a laikus közvélemény igazságérzete az, ami valamiféle elvárhatósági szintet felállít, szélsőséges esetben pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) dönthet arról, hogy a túlságosan elhúzódó eljárás sérti-e az érintett tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogát. A nem megfelelő jogszolgáltatásért az Állam felel az állampolgárral szemben. Ha a jogalkalmazás hibáiért (lassúságáért, hatékonytalanságáért) konkrét személyi felelősség megállapítható (pl. bírói alkalmatlanság), akkor szigorú eljárási rend szerint ki lehet mondani az érintettek (vezetői, jogalkalmazói) alkalmatlanságát. Ha a rendszer egésze nem működik megfelelően, akkor a jogalkotóról és az állami vezetésről mondhat „ítéletet” az adott rezsim leváltásával a nép, országgyűléási választások során.Az előző részekben körbejárt témákBevezető - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?I. rész - Mit mulasztott az ügyészség?Az utolsó két részben majd az alábbi két témakört taglaljukIII. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer?IV. rész – Új kormány - Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Ötrészes interjúsorozatunk második részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a hazai jogszolgáltatás állapotáról olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei láthatók. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.A Schadl–Völner-ügyben az ügyészség felelőssége meddig terjed jogilag? Mely döntések tartoznak egyértelműen az ügyészség számonkérhető szakmai felelősségi körébe?Nézzük részletezve• Indokolhatónak tartja-e jogilag, hogy az ügyészség Völner Pállal szemben nem indítványozott letartóztatást, miközben súlyos korrupciós bűncselekményekkel vádolta meg? Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a konkrét ügy részleteit nem ismerem, így szubjektív véleményemet a nyilvánosságra hozott, köztudomású tényekre, illetve sajtóértesülésekre alapozom, s igyekszem a tanulságokat inkább általános érvénnyel megfogalmazni. Völner Pál az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkáraként, miniszterhelyettesként a hazai igazságszolgáltatási ágazat második embere volt. Nemcsak a legmagasabb poszton lévő, igazságügyben dolgozó közigazgatási vezető, aki valaha korrupció megalapozott gyanújába keveredett, hanem ilyen minőségében a legkomolyabb kapcsolati tőkével, adatokkal, cselekvési potenciállal rendelkező tisztviselő is. Schadl György még ennél is magasabb szinten: az első emberként állt a végrehajtói kar élén, de „csak” a végrehajtói kar élén. Azt, hogy Schadl Györggyel szemben kényszerintézkedést alkalmaztak helyénvalónak gondolom, viszont Völner Pál esetében ez erősen magyarázatra szorul. A letartóztatás elrendelésének szökés, elrejtőzés, bűnismétlés veszélye; tanúk befolyásolásának (megfélemlítésének, jogellenes befolyásolásának), bizonyítékok eltüntetésének veszélye megalapozottan feltehető. Tehát lehet indokolni az elrendelést, vagy az el nem rendelést, csak éppen én nem ismerem ezeket az indokokat Völner esetében. Semmit nem olvastam arról, hogy egy igazságügyi államtitkárnak szabadlábon miért ne lenne módjában megnehezíteni a bizonyítást egy igen súlyos korrupciós ügyben; esetében miért nem áll fenn a tanúk megfélemlítésének, jogellenes befolyásolásának veszélye (főleg, mert hallottuk a nyilvánosságra hozott hangfelvételeket); miért nem áll fenn az összebeszélés, a bizonyíték eltüntetésének, elrejtésének veszélye.• Milyen jogi mérce alapján lehet utólag megítélni, hogy helyes volt-e bizonyos nyomozati szálakat elkülöníteni, megszüntetni vagy nem továbbvinni? A „mérce” a vád eredményessége lehet. Ha az eljárás nem sikeres: bizonyítékhiányos felmentéssel zárul az eljárás, akkor felmerülhet, hogy az ügyész nem jól végezte a munkáját, kihagyott, elmulasztott valamit, így az is kérdésessé válhat, hogy miért nem „vitt tovább valamilyen szálat”. Ha bűncselekmény hiányos felmentés, akkor feltehető, hogy elvégezte ugyan a munkát, csak éppen a bíróság nem osztotta a jogi álláspontját.• Ha egy politikailag érzékeny ügyben felmerül annak gyanúja, hogy bizonyos kapcsolatokat vagy szereplőket nem vizsgáltak kellő mélységben, milyen jogi eszköz van ennek utólagos felülvizsgálatára?A bíróság teljes függetlensége az egyik legfontosabb jogállami garancia. A bíróság hatályos jogszabályi keretek közötti működése ezért rendkívüli esetekben és különleges körülmények között kontrollálható és az is csak szigorú törvényi garanciákkal. Jogerősen lezárt ügyekben csak rendkívüli perorvoslatokkal lehet élni. A korábban nem vizsgált, de az ügy megítélését lényegesen befolyásoló új bizonyíték kerül napvilágra, akkor perújítással lehet élni, amennyiben a jogerősen befejezett eljárásban valamilyen lényeges, súlyos törvénysértés történt a bíróság részéről, akkor felülvizsgálattal lehet élni. Ezeket a hagyományosan létező rendkívüli jogorvoslati formákat nem kifejezetten a politikai befolyásolás ellenszereként találták ki. (Hanem olyan esetekre, mint amilyen például a móri mészárlás ügyében utóbb előkerült tárgyi bizonyíték, vagy a Balla Irma sérelmére elkövetett emberölési ügy, ahol utóbb került képbe a valós elkövető.) Tartok tőle, hogy a politikai okból nem kellő részletességgel vizsgált potenciális elkövetők ügye csak egészen speciális esetben adhat okot arra, hogy a bírósági folyamatba „kívülről” be lehessen avatkozni. Gyakorlatilag akkor, ha valamilyen súlyos bűncselekmény (pl. hivatali visszaélés) bebizonyosodik az igazságszolgáltatás berkein belül akár a bíróság, akár a vádhatóság részéről. (Tudni kell, hogy a bíróság a vádhoz kötve van, a felelősség tehát elsősorban az ügyészségen van, a bíróság csak azt tárgyalhatja, amit letesz elé az ügyész ebben a körben.) Mondanom sem kell, hogy milyen nehéz feladat (csaknem lehetetlen) ebben a körben az ügyész, vagy a bíró felelősségét megállapítani. De legalább van Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal; ki más, ha nem ez az újdonatúj szerv az, aki egy ilyen nehéz feladattal is meg tud birkózni.• Egy új legfőbb ügyész elrendelheti-e korábbi ügyészi döntések rendszerszintű átvilágítását, és ennek hol vannak a jogállami korlátai?Az új legfőbb ügyész a törvény keretei között azt tesz, amit akar. Nagyon szembeötlő a széles nyilvánosság előtt, hogy rendkívül nagy számban vannak 2026. április 12. napja után „felpörgő” ügyek, amelyekben éppen most jutott el odáig az ügy, hogy valamilyen a nyilvánosság számára is látható (és régen várt) eljárásjogi cselekmények történjenek, így gondolom meg fog történni a korábbi ügyek átvilágítása is. Fontos jogállami korlát, hogy jogerősen lezárt ügyekben kifejezetten tilos nyomozni; ilyen ügyben gyakorlatilag perújítási okot szolgáltató bizonyíték előkerülése esetén kerülhet sor. Új helyzetet a még le nem zárt, aránytalanul elhúzódó, „gyanús” ügyekben lehet, miután az ügyészség vádmonopóliuma az NVVH felállításával megszűnt, valamint az Európai Ügyészség hazai működésével a vádemelést megelőző nyomozás is új szintre emelkedik (erősen leszűkül annak lehetősége, hogy a nyomozóhatóság esetleg elszabotáljon valamilyen lényeges nyomozati cselekményt). A jogásztársadalom elvárását szokásához híven elég keményen és szókimondóan fogalmazta meg a Vidéki prókátor 2026. 09. 16. napján Facebook-profilján közzé tett posztjában: „Úgy tűnik, hogy az elvileg független ügyészség számára a valódi függetlenség követelményének érvényesítése feszültséget okoz, mert egyesek olyannyira hozzászoktak a pórázhoz, hogy nem nagyon tudnak meglenni nélküle. (…) szeretnénk tudni, hogy kik voltak azok az ügyészek, akik a maffia bűnpártolóiként súlyos bűncselekmények eltussolásában vettek részt, mert velük aligha lesz lehetséges a szervezet megújulása.”• Hol húzódik a határ a rossz szakmai döntés, az ügyészi mulasztás és az esetleges jogi felelősség között?Fontos és nem egyszerű kérdés. Alapvetésként rögzítsük, hogy a bíróság előtt nem az az „igaz”, ami a valóságnak megfelel, hanem az, amit perrendszerűen lehet bizonyítani. A bizonyítási eljárás keretében – mivel az ártatlanság vélelme természetesen az ügyészekre is vonatkozik – azt kell bizonyítani, hogy az elkövetőt bűnös szándék vezette, nem pedig valamiféle alkalmatlanság, trehányság, felkészületlenség, amikor rossz, nem célravezető döntést hozott, mulasztott. Ez a bizonyítás objektív eszközökkel sokkal nehezebb, mint azt a laikusok elsőre gondolják, ugyanis a bizonyításnak minden kétséget kizárónak kell lennie, ugyanis minden kétség a terhelt javára értékelendő! Tehát nem elegendő az, hogy „de hát kiveri a szemünket, hogy nem csinál semmit, vagy nem azt csinálja, amit kell”, mert bizonyítani azt kell, hogy az illető nem egyszerűen buta, lusta, felkészületlen, trehány, hanem hogy szándékosan igyekszik bűnösöket mentesíteni a felelősség alól. Az ügyész munkájának minőségét alapvetően a bíróság értékeli az ítéletben. (Igaz, hogy csak a vád keretei között, azt nincs joga bírálni, hogy kit, miért nem vádolt meg.) A „rossz” szakmai döntés, vagy mulasztás következménye lehet az, hogy a bíróság eltérő álláspontra helyezkedik, s felmenti a vádlottat (aki egyébként még az is lehet, hogy bűnös). Ez önmagában nem alapozza meg az ügyész felelősségét, ehhez – mármint, hogy tévedjen, rosszul végezze a munkáját – úgymond „joga van”, ezért legfeljebb, ha kirívóan gyakran csinálja szakmai előmenetelében lehet következménye. Ahhoz, hogy az ügyész a tevékenységével kapcsolatban felelősségre vonható legyen többlet tényállásra van szükség. Praktikusan valamilyen bűncselekmény (hivatali visszaélés, bűnpártolás, vesztegetés stb.) elkövetésére.Kulcskérdés• Van-e ma jogi lehetőség annak érdemi kivizsgálására, hogy az ügyészség a Schadl-Völner-ügyben valóban minden indokolt lépést megtett-e a teljes kapcsolatrendszer és az esetleges további felelősök feltárására?Ma erre egészen biztosan nincs lehetőség, mert az ügy még folyamatban van, ráadásul bírósági szakaszban és nem tudjuk, hogy mit derítettek fel, ezért az „indokolt lépések” sem térképezhetőek fel. Legfeljebb annyi állapítható meg, hogy jelen állás szerint nincs (én legalábbis nem tudok ilyenről) megnyugtató magyarázat arra, hogy Völner Pál miért nem állt semmiféle kényszerintézkedés alatt, miért kapták vissza a rokonok a gyanús eredetű vagyontárgyakat, s hogy miért kaphatta vissza Völner Pál az ügyvédi praxisát. Amit én a sajtóban olvastam arról, hogy a praxis visszaadásának indoka az volt, hogy Justitia mérlegének egyik serpenyőjében az ügyvédségbe, a jogszolgáltatás korrektségébe vetett közbizalom volt (ami nyilván sérül a foglalkozásától eltiltott ügyvéd praxisának előzetes visszaadásával), a másik serpenyőben pedig az volt, hogy a foglalkozásától eltiltott ügyvédnek megélhetési nehézségei támadnak, ami a bíróság szerint aránytalan hátránynak minősülhet. Hát, nem tudom... Azt viszont tudom, hogy a hatályos jog szerint a korrupciós cselekménnyel meggyanúsított orvost a gyanú közlését követően (se vádemelésre, se jogerős ítéletre nincs szükség) mérlegelés nélkül kötelező kirúgni az állami egészségügyi szolgáltatótól...A hátralévő három részben az alábbi témaköröket taglaljukIII. rész: Meddig fogadható el egy per elhúzódása? IV. rész: A korábbi kormány felelőssége – Mit mulasztott el a rendszer? V. rész: Az új kormány felelőssége – Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Ötrészes interjúsorozatot indítunk a Schadl-Völner-ügy kapcsán a hazai jogszolgáltatás állapotáról. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Az első részben egy áttekintéssel kezdünk, és megmutatjuk, hogy milyen kérdéskörökben kérdeztük meg dr. Zeke Lászlót. Itt pedig elolvashatják, hogy dr. Gaál Lóránt jogász mikért írt oldalunkon az ügyről 2026. március 26-án.Nézzük röviden a tényeketA vád szerint Schadl György 2018 előtt korrupciós kapcsolatot alakított ki Völner Pállal, és 2021 júliusáig összesen legalább 83 millió forintot adott neki azért, hogy Völner államtitkári befolyását Schadl érdekei szerint használja, többek között végrehajtói kinevezések ügyében. Az ügyészség Völnerre beismerés esetére 8 év börtönt és a jogi végzettséghez kötött foglalkozásoktól végleges eltiltást indítványozott. Völner valóban egyetlen napot sem töltött letartóztatásban. Az ügyészség 2022-ben azt közölte, megvizsgálták a kényszerintézkedés szükségességét, de szerintük annak törvényi feltételei nem álltak fenn. Az ügyvédi praxisát valóban visszakapta 2025. december 2-án, és jelenleg ismét teljes értékű ügyvédként dolgozhat. Viszont egy fontos pontosítás: őt nem tiltották el korábban örökre az ügyvédségtől. Az ügyészség azt kérte, hogy majd az ítéletben tiltsák el végleg; addig a praxisát csak felfüggesztették. A bírósági döntés nyomán ezt a felfüggesztést kellett megszüntetni. A nagy per még első fokon sem ért véget. 2026-ban is tanúkihallgatások zajlottak; a szeptember elejére tervezett tárgyalásokat elhalasztották, és Schadl védőjének közlése szerint várhatóan november előtt nem folytatódik az eljárás. Közben több mellékszál is problémás maradt. A nyomozati anyagból elkülönített, Rogán Antal környezetét érintő ügyek közül kettőt 2025-ben vádemelés nélkül megszüntettek, egy harmadik 2026 tavaszán még folyamatban volt. A Telex feltárása szerint több olyan szálat sem vizsgáltak végig, amely Schadl és Rogán kabinetfőnöke közötti kapcsolatot érintette.Hol lehet a felelősség?1. Az ügyészségnél?Az ügyészség döntött a vádemelésről, a nyomozati szálak elkülönítéséről vagy lezárásáról, valamint arról is, milyen kényszerintézkedést indítványoz Völner Pállal szemben. A meghatározó ügyészi döntések döntő része még a 2026. április 12-i kormányváltás előtt született. Kérdés, hogy ezek mindegyike szakmailag indokolt volt-e, és milyen lehetőség van ma az esetleg lezárt vagy félbehagyott szálak felülvizsgálatára.2. A bíróságnál?A vádemelés 2022-ben megtörtént, 2026 őszén azonban még elsőfokú ítélet sincs. A bíróság független a végrehajtó hatalomtól, ezért sem a korábbi, sem a jelenlegi kormány nem mondhatja meg, mikor és milyen ítélet szülessen. Ettől még jogos kérdés, hogy egy ilyen jelentőségű büntetőügy miért húzódik ennyi ideig, és az eljárás elhúzódásáért terhel-e bárkit intézményi felelősség.3. A korábbi kormánynál és törvényhozásnál?Vajon a konkrét büntetőeljárásba a korábbi kormány sem avatkozhatott bele? A büntetőeljárási szabályok kialakítása, az igazságszolgáltatás megfelelő erőforrásainak biztosítása és a végrehajtói rendszer szabályozása azonban hosszú éveken keresztül az akkori politikai vezetés felelősségi körébe tartozott. Kérdés tehát, hogy mindent megtett-e azért, hogy az ilyen ügyek észszerű időn belül lezárhatók legyenek.4. Az új kormánynál és törvényhozásnál?Az új kormány egy már évek óta folyamatban lévő büntetőeljárást örökölt, ezért rajta nyilvánvalóan nem kérhető számon, hogy öt hónap alatt miért nem született ítélet. A rendszer működőképességéért azonban április 13-tól már neki is felelősséget kell vállalnia. Jogos kérdés tehát, hogy mit tett eddig a büntetőeljárások gyorsítása, az intézményi kapacitások növelése és a politikailag érzékeny korrupciós ügyek hatékonyabb kezelése érdekében.Ebben a négy kérdéskörben boncolgatjuk majd a Schadl–Völner-ügyet dr. Zeke László jogásszal készített négyrészes interjúnkban a következő felosztásban: II. rész - Az ügyészség – Mit kellett volna másképp tenni? III. rész - A bíróság – Meddig fogadható el egy per elhúzódása? IV. rész - A korábbi kormány felelőssége – Mit mulasztott el a rendszer? V. rész: - Az új kormány felelőssége – Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Az Alkotmánybíróságon augusztus 17-én „nagyüzem” volt. Ugyanis az alkotmánybírák a FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselői által, az Alaptörvény 17. módosítása ellen benyújtott indítványairól döntöttek. A taláros testület valamennyi indítványt visszautasította.Kevesen tudják, de fontos!A 2010-2014-es parlamenti ciklusban a FIDESZ-KDNP-s 2/3-os többség, Orbán vezetésével úgy módosította a „gránitszilárdságú” Alaptörvényt, hogy azzal tulajdonképpen szűkítette az Alkotmánybíróság felülvizsgálati lehetőségét (módosításokról szóló összefoglaló: ITT ). Tudniillik, hogy 2013. április 1. napjától az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül (4. módosítás). E vizsgálatot, ha az Alaptörvényt vagy módosítást az országgyűlés elfogadta, de még nem hirdették ki, akkor a köztársasági elnök kérheti. Ha viszont már a kihirdetés megtörtént, akkor attól számított harminc napon belül a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa is kezdeményezheti a felülvizsgálatot (megjegyzés, hogy az említett cikket a 17. módosítás érintette, mivel már a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke is kezdeményező lehet). Meg kell említeni, hogy egyes rendelkezések miatt, az említett 4. Alaptörvény módosítás megsemmisítését, annak idején az alapvető jogok biztosa indítványozta az Alkotmánybíróságnál. Az indítvány sérelmezte azt, hogy az Országgyűlés az Alkotmányügyi bizottságnak a részletes vita lezárását követően benyújtott módosító javaslatai alapján anélkül fogadta el a módosítást, hogy a plenáris ülésen megvitatható lett volna (képviselői véleménynyilvánítás korlátozás). Az indítványban kitért arra is, hogy a 4. módosítás egyes rendelkezéseit közjogilag érvénytelennek tarja, mert feloldhatatlan belső ellentmondást okoznak az Alaptörvényben. Az Alkotmánybíróság az indítvány egy részét elutasította a másik részét pedig visszautasította. Az indok az elutasítás esetében az volt, hogy az országgyűlési képviselők, illetve a frakciók kifejthették volna véleményüket, ha részletes vita újbóli megnyitását kezdeményezik, vagy a módosításokhoz a zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtanak be. A visszautasítás okaként az Alkotmánybíróság már akkor kifejtette, hogy az alaptörvény-módosítás esetén, a belső ellentmondás feloldására, azaz a tartalmi vizsgálatra nincs hatásköre (részlet az Alkotmánybíróság honlapjáról: ITT ). Tehát, nem új keletű az, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosítása esetén kizárólag az eljárási szabályokat vizsgálja, a módosítás tartalmát viszont nem. Mik azok az eljárási szabályok? Az eljárási követelmények magukba foglalják a javaslatot előterjesztők körét, a kétharmados elfogadást, a megjelölést tartalmazó előírásokat, az aláírás és a kihirdetés szabályait (Alaptörvény S) cikk). Tehát az Alaptörvény módosítása esetén az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatja, hogy megfelelő személy (köztársasági elnök, Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő) terjesztette-e elő a módosítást, 2/3-os többséggel fogadták-e el, az aláírások (országgyűlés elnöke, köztársasági elnök) megvannak-e és, hogy ki lett-e hirdetve a Magyar Közlönyben. Ha ezek rendben vannak, akkor az már – ahogy a fentiekben is szó volt róla - 2013-óta az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, hogy mit, vagy miről rendelkezik a módosítás, azaz mi a tartalma. A tizenhatodik Az Alaptörvény 16. módosítása - többek között - a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos előírásokat tartalmazott. A módosítás lényege az volt, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány részére az állam által - alapítóként, csatlakozóként vagy más jogcímen - juttatott vagyon (hozamával, valamint a helyébe lépett vagyonnal együtt) az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra, mint általános jogutódra száll. Nyilván ez, hogy az állam visszaveszi, ami az övé „bökte a csőrét” a kiebrudalt - egyébiránt az alapítványok nagy nyertesei közé tartozó - FIDESZ-KDNP-s „csapatnak”. Így a módosítás miatt az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság az augusztus 14-én meghozott végzésével az indítványt visszautasította. Az AB megerősítette, hogy nem vonja hatáskörébe az alkotmányt és az alkotmányt módosító új normák felülvizsgálatát, így az alkotmányi rendelkezések tartalmi szempontú felülvizsgálatára és megsemmisítésére nem jogosult. Gyakorlatilag a 16. módosítás elleni utólagos normakontroll indítvány is tulajdonképpen az előzőekben már vázolt ok miatt hasalt el. Persze meg kell jegyezni, hogy dr. Handó Tünde és dr. Polt Péter alkotmánybírók nem voltak restek különvéleményt (szerk. a döntéssel egyet nem értő tagok által írásban rögzített álláspont) megfogalmazni. Szerintük – a lényegét tekintve – az Alkotmánybíróságnak nem kellett volna a 16. módosítás elleni indítványt visszautasítani, hanem érdemben kellett volna azt vizsgálnia. 17. Miről szóltak az indítványok? A FIDESZ és a KDNP frakció közösen 2 utólagos normakontroll indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz (indítványok: ITT - ITT ). Az indítványok az Alaptörvény 17. módosításának a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszűnésére, az Alkotmánybíróság tagjainak hetvenéves korhatárára, valamint az országgyűlési képviselők választhatóságára vonatkozó rendelkezéseit támadta. Azért annak van egy diszkrét bája, hogy a FIDESZ és a KDNP országgyűlési képviselői az indítványaikban kérték azt is, hogy az Alkotmánybíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága előtt. Az indítványok alapján arra lehet következtetni, hogy a FIDESZ és a KDNP képviselőinek is leesett már a tantusz, hogy az általuk közjogi pozícióba kinevezett embereiknek a saját jogalkotásuk lett a „veszte”. Nehéz összefoglalni egy mondatban, de a lényeg az, hogy az indítványaikban az eljárási szabályok közé akarták beszuszakolni magát az alaptörvény módosítás tartalmát is, ami nyilván nem működhetett, mert ez utóbbit – ahogy már említettük - az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja. Alkotmánybíróság végzéseiAz Alkotmánybíróság a 17. módosítás kapcsán indítványozott utólagos normakontroll tekintetében - az egyik indítvány elkülönítése miatt - 3 visszautasító végzést hozott. Tulajdonképpen semmi más nem történt, mint az alkotmánybírók tartották magukat a 2013-óta kialakult gyakorlathoz. Azaz ahhoz, hogy az alkotmányi rendelkezések megsemmisítésére, felülvizsgálatára nincsen hatásköre. Mind a párhuzamos indokolások, mind pedig a különvélemények áttekintése során érdekes, illetve nagyívű okfejtések láttak napvilágot. Ezek közül érdemes kiemelni Dr. Varga Réka alkotmánybírónak, a 1385/2026. (VIII. 17.) AB végzésben rögzített párhuzamos indoklásában kifejtetteket: „sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt két évtized során kialakult egy olyan gyakorlat, amikor a jogalkotó – kifejezetten az alkotmányossági vizsgálat megkerülése érdekében - Alkotmányba/Alaptörvénybe helyez bizonyos szabályokat vagy egyéb döntéseket, elvi természetű megállapításokat. Ez erodálja a jogrendszer egészének alkotmányosságát és negatívan hat vissza az alkotmány tiszteletben tartására kötelezett intézményekbe vetett bizalomra is.”. Ha átgondoljuk Dr. Varga Réka alkotmánybíró gondolatait, akkor hamar rájövünk, hogy Magyar Péter miniszterelnök nem véletlen akar szakítani a múlttal, és ígérte meg, hogy – népszavazással megerősített – új alkotmányunk lesz. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Áprilisi választások azt mutatták meg, hogy a társadalmunknak elege lett a FIDESZ-KDNP autokráciájából. A választás azt is közvetítette, hogy mindig van egy olyan határ, amit ha átlép egy politikai erő, akkor azt a választók „megbüntetik”. Persze ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mit csinál egy országgyűlési képviselő? Felelősségre vonható-e a jogállam lebontásáért való közreműködéséért, vagy más, az országgyűlésben végzett munkájáért? Egyáltalán mi a feladata?FIDESZ-KDNP hatalomkoncentrációGyakorlatilag nem nehéz megállapítani, hogy a FIDESZ-KDNP 2010-ben elért 2/3-os választási sikere, az MSZP-SZDSZ politikai hiteltelenségének az eredménye volt. Ennek a politikai hiteltelenségnek a kapcsán rengeteg eseményt ki lehetne emelni, de elég csak Gyurcsány öszödi beszédére, valamint a korrupciós esetekre gondolni (ITT - ITT - ITT). Nyilván, a politikai térfél, akkor még ellenzéki oldalán álló FIDESZ-KDNP ügyesen használta ki ezt a hiteltelenséget, és bizonygatta, hogy ők máshogy fogják vezetni az országot. A hatalom megszerzését követően, a FIDESZ-KDNP nem teketóriázva, az alkotmányozó többséggel hamar neki is látott a hatalom koncentrációjának, melyet az évek alatt tökélyre is fejlesztett. Számtalan esetet fel lehetne hozni, hogy ezt hogyan hajtották végre.Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook Viszont elég csak arra gondolni, hogy hithű emberek – vagy szinte azonnal, vagy évek alatt a hatalomkoncentráció érdekében - lettek kinevezve fontos közjogi tisztségekre. Ebbe illeszthető dr. Polt Péter legfőbb ügyész, (majd alkotmánybíró, sőt Alkotmánybíróság elnöke), Szájer József felesége, dr. Handó Tünde, aki az Országos Bírósági Hivatalnak az elnöke volt 2012. január 1. és 2019. november 30. között (majd 2020-tól alkotmánybíró), Hende Csaba, kezdetekben az MDF, majd a FIDESZ szekerét toló, 2002-től 2025-ig országgyűlési képviselő, aki szintén alkotmánybíró lehetett 2025 június 1-től. A hatalomkoncentráció a médiában és a közigazgatásban is megjelent. Kormányhivatali rendszer került kiépítésre, melyet, a FIDESZ-KDNP felé végletekig elkötelezett kormánymegbízottak, majd átnevezve őket – még a szót leírni is vicces, de a tényszerűség megköveteli -, főispánok irányítottak (megjegyzés: a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény szerint a főispán, politikai szolgálati jogviszonyban álló, politikai felsővezető). Az orbáni kormányzás nem kímélte az önkormányzatokat sem. Erről külön regényt lehetne írni, de minden egyes önkormányzat a saját bőrén érezte azt, hogy a hatáskör elvonások, a feladatellátáshoz kapcsolódó állami támogatások csökkentése, a szolidaritási hozzájárulási kötelezettség, vagy éppen az iparűzési adó többlet elvétele, mennyire korlátozta az önkormányzatiságot. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a FIDESZ-KDNP-nek, akár kampányolni is képes civil szervezet, celeb hálózat felépítése is fontos volt, melyet az NKA pénzek elosztása miatti botrány is tökéletesen mutat (további információ: ITT - ITT). Persze felmerül a kérdés, hogy kik döntöttek erről és milyen felelőssége van a döntéshozónak? Meddig terjed az országgyűlési képviselő felelőssége?Orbán, a FIDESZ-KDNP 2/3-os parlamenti többséggel a háta mögött a jogállamot lebontotta, tulajdonképpen egy autoriter rendszert épített ki. Ez viszont nyilván nem történhetett volna meg, ha nem áll mögötte és nem élvezi a rendszer előnyét a FIDESZ-KDNP színeiben, a parlamentben ülő képviselők. Tehát nem nehéz azt állítani, hogy a FIDESZ-KDNP-s képviselőknek van felelősségük! Az, hogy egy országgyűlési képviselőnek milyen felelőssége van a parlamentben meghozott egy-egy döntése kapcsán, a társadalmunkban színes elképzelések alakultak ki. Ennek megfelelően sokan büntetőeljárásért kiáltanak, vagy éppen vissza akarják hívni a képviselőt és másikat akarnak helyette látni az országgyűlésben. A tény viszont az, hogy az országgyűlési képviselő mentelmi joggal rendelkezik. A parlamentben leadott szavazata miatt, bíróság vagy hatóság előtt – megválasztása napjától képviselői megbízatásának ideje alatt és azt követően – nem vonható felelősségre (Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdés, valamint az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 73. § (1) bekezdés). Továbbá az Alaptörvény (4. cikk (1) bekezdés) kimondja azt is, hogy az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók. Persze ez is egy érdekes dolog. Ha az Orbán rezsim alatt nem hithű katonák, hanem jó érzésű, az országért tenni akaró FIDESZ-KDNP-s politikusok ültek volna a parlamentben, akkor, a mindenki számára ismert frakciófegyelem ellenére is meggátolható lett volna egy kommunista módszereket rendszeresen alkalmazó kormányzati ámokfutás, országrombolás. Úgy tűnik azonban, hogy a FIDESZ-KDNP-s frakciófegyelem mindennél erősebb volt. Tehát egy országgyűlési képviselőnek van felelőssége, de a döntései miatt, függetlenül attól, hogy a döntéseik romba döntötték országunkat, csak politikai felelősségként értékelhető. Ebből kifolyólag sem büntetőeljárás megindítására, sem pedig visszahívásra nincs lehetőség. Jól van-e ez így? Érdekes és elgondolkodtató a kérdés! De ha egy országgyűlési képviselőnek attól kellene rettegnie, hogy a szavazata miatt börtönbe köt ki, akkor egyértelmű, hogy igen, a mentelmi jogot (koholt vádak ellen, láttuk mire volt képes az orbáni rendszer), a döntés szabadságát meg kell hagyni. Viszont ezt ellensúlyozandóan a társadalmi részvételnek sokkal jobban jelen kell lennie a döntéshozatalban azért, hogy szükség esetén a frakciófegyelem helyett megszólaljon az országgyűlési képviselő lelkiismerete, és így jó döntés születhessen.Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook Mit nem tud elintézni az országgyűlési képviselő?Most, hogy az Orbán rezsim alól felszabadult az ország, mindenki bátran megnyilvánul, akár baráti beszélgetés alkalmával, akár közösségi média felületeken. Ez egy nagyon jó irány, mivel ez a társadalmi részvétel erősödését jelenti. Viszont vannak olyan megnyilvánulások, egyenesen kérések, melyek egy jogállamban (aminek a helyreállítása látható módon Magyar Péter miniszterelnök vezetésével megkezdődött) soha nem lehet országgyűlési képviselői feladat. Színes a paletta, de érdemes kiemelni, hogy a képviselő nem jogosult valaki szomszédját rendre utasítani, bárkit is kilakoltatni, egy építkezést megakadályozni, vagy bontási munkálatokat elrendelni, ne adj’ isten nyomozást végezni. De nem jogosult egy település polgármesterének vagy az önkormányzat képviselő-testületének a döntésébe beleszólni, vagy éppen felülbírálni azokat, mint ahogy annak meghatározására sem, hogy az önkormányzati tulajdonú szociális bérlakásba ki költözhessen be. Itt érdemes megjegyezni, hogy arra sem jogosult, hogy az önkormányzatok által benyújtott pályázatok elbírálásában latba vesse képviselői mivoltát. Arra viszont jogosult az országgyűlési képviselő, hogy valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől tájékoztatást kérjen (Ogytv. 98. § (1) bekezdés), vagy a választókerületében felmerült önkormányzati, vagy lakossági problémákat becsatornázza, majd ezek alapján jogalkotási javaslattal éljen. Önkormányzatok esetében tehát az, hogy egy országgyűlési képviselőnek nem az a feladata, hogy „pénzt szerezzen” egy településre, hanem az, hogy olyan jogszabályi környezet kialakításában működjön közre, amely által a helyi önkormányzás meg tud valósulni. Ott, ahol egyéni élethelyzetek vagy olyan más problémák becsatornázása történt, amelyek egyértelműen más szerv (pl.: rendőrség, NAV, kormányhivatal, vagy éppen önkormányzat) hatáskörébe tartoznak és az országgyűlési képviselőnek nincs, és – egy jogállamban – nem is lehet beleszólása, ott az adott szerv a „főnök”. Itt is a jogalkotásban közreműködés kerülhet előtérbe, mivel azt kell elérni, hogy az adott szerv a jogszabályok alapján végezhesse a munkáját! Ezek a példák persze nem jelentik azt, hogy nem élhet az országgyűlési képviselő jelzéssel más szervek felé. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook

Egy nappal azt követően, hogy az Integritás Hatóság elnöke kitálalt arról, hogy miképpen viszonyult a NER hozzá, a kormányzati korrupció kockázatát vizsgáló, legmagasabb rangban lévő tisztviselőhöz, a nyomozást végző Központi Nyomozó Hivatal vádat emelt ellene...Aki nem költötte el a közpénztMivel az ügy legapróbb részleteinek ismerete nélkül érdemes elemelkedni és nagyobb távolságból, felülnézetből ránézni erre a különös ügyre! A magam részéről egy, a konkrét vádaskodáshoz direktben nem kapcsolódó, de mégis nagyon jellemző dologra hívom fel a figyelmet: Az Integritás Hatóság egy olyan országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek a törvény szerint az éves költségvetése 20 milliárd forint, amiből Bíró Ferenc 15 milliárd forintot - mint fel nem használt, azaz feleslegesen el nem költött összeget - visszautalt a költségvetésbe! Miközben azon gondolkodunk, hogy ő vajon olyan közpénz közelébe engedett hiéna-e, aki nem tudván magát türtőztetni zsebre tesz, cimborák részére kijátszik közpénz milliárdokat - szóval: olyan-e, mint akik leleplezésén Bíró Ferenc és hivatala dolgozott -, vagy nem. Mivel a kitálalást követően nyomban megtörtént a vádemelés érdemes egyéb fontos szempontot is figyelembe venni általánosságban. Maga az ügy nyilvánosságra került részletei a bizonyítéka annak, hogy egy ilyen hatóság felelős vezetőjének - a hatóság céljai elérése érdekében - mentelmi joggal védett státuszban kellene lennie. A mentelmi jog hiánya az a körülmény, ami lehetővé tette, hogy Bíró Ferenc évek óta vegzatúrának, nyomásgyakorlásnak – s mint látjuk –, végső esetben büntetőeljárásnak legyen kitéve.A hatalomleplező vádA gyanúsítás, vád eddig napvilágra került elemei egytől egyig annak beszédes bizonyítékai, hogy a hatalom tudja manipulálni, kiélezett helyzetben kényszeríteni, nyomás alá helyezni azt a hatóságot, ami az ő korrupciós kockázatát van hivatva vizsgálni. A Hivatal létjogosultságát éppen az igazolj a legpregnánsabban, ahogyan és amilyen tartalommal ezek a vádak felépülnek.A hivatali visszaélés vádja talán a leginkább árulkodó, szinte önleleplező. Felér egy beismerő vallomással. A hatalom, ami korlátozni akarja az őt korrupció szempontjából felügyelni köteles szervet sérelmezi, hogy nem tudja elég hatékonyan korlátozni a Hivatal vezetőjének tevékenységét? Ez lenne a „jogtalan hátrány”, ami tényállási eleme a hivatali visszaélésnek?A „jogtalan hátrányokozás” két olyan tényállási elem, amire (és semmi másra) kellene kitérnie a vádnak: 1. Mi a „jogtalan”? Mi ütközik jogszabályba, vagy azon nyugvó végrehajtási rendeletbe, belső szabályzatba? A Hatóság objektív, befolyásmentes működésének egyik fő biztosítéka, hogy sem az Igazgatóság, sem az elnökhelyettesek előzetes egyetértése, sem külső jóváhagyás nem szükséges a vizsgálat elindításához. Hogy 2024-től kezdődően a vizsgálati mappákhoz kizárólag az adott vizsgáló csoport tagjai és az ő szakmai munkájukat ellenőrző személyek férnek hozzá, hogy az igazgatóság tagjai, ideértve az elnököt, nem rendelkeznek általános vizsgálati mappa-hozzáféréssel az nem korlátozás, hanem a szakszerű, objektív, befolyásmentes működés biztosítéka. (Párhuzamot érzek pl. egy kórház működésével, ahol az egyes betegek különösen érzékeny egészségügyi adataihoz megfelelő biztosítékokkal csak a kezelőorvos férhet hozzá, a kórház igazgatójának nincs joga a beteg EESZT adataiban kutakodni, pusztán azért, mert beteget abban a kórházban látják el, amelyiket ő vezet.) 2. Mi a „hátrány”? Azzal, hogy szakképzett jogászok közreműködésével, ellenőrzött keretek között, szabályozottan zajlik az adatkezelés, az ügyek kivizsgálása nem hátrány keletkezik, hanem szabályozottá, biztonságosabbá, aggálymentesebbé válik a működés. (Mintha egy kórházigazgató megtiltotta volna, hogy a kezelőorvoson kívül bárki kotorásszon a betegek EESZT adataiban törvényi, vagy a betegtől származó felhatalmazás nélkül.) Az nem „hátrány”, hogy a Hatóság kiszűri annak lehetőségét is, hogy azok, akik korlátozni igyekeztek volna a Hivatalt a „kínos” ügyek kivizsgálásában ezt nem tehessék meg előzetesen és akadálytalanul. Milliárdos elhalgatások - pitiáner vádakEgyébként is kérdéses, hogy egy szervezet szakképzet, munkakörükben eljáró jogászai által készített, illetve ellenőrzött belső szabályzatban foglalt eljárási rend mennyiben lehet jogellenes, illetve felróható a szervezet vezetőjének... (Ha esetleg lenne is bármiféle jogellenes korlátozás egy belső eljárási rendben annak jogsértő jellegében való tévedés kizárhatja a büntetőjogi felelősséget, ha a jogban való tévedéshez a munkakörében eljáró jogi tanácsadó tanácsai, véleménye vezetett.) A hűtlen kezelés vádja pitiánersége miatt árulkodó. Mi más lenne napidíjakon, kiküldetési költségeken lovagolni? A Hivatal vezetőjének ellenőrzött, kontrollált ügymenetébe „belefantáziálni” a kettős címen kifizetést, visszaélést, szándékos, célzatos megkárosítást nevetséges. A hivatali gépjárművek használatát belső szabályzatok tisztázták. Van olyan, hogy több hivatali célból használható gépjármű is rendelkezésére áll egy vezetőnek. Ezek különféle módon és célból, akár magáncéllal is használatban lehetnek. Egy ilyen rangú, súlyú szervet az Állami Számvevőszék ellenőriz, s ha kell felhívja a figyelmet arra, hogy a szabályozott eljárás nem megfelelő. Az ilyen jellegű pitiánerséget szokás „parasztvakításként” minősíteni. Ezen a ponton csatolnék vissza a 20 milliárd éves költségvetésből az államkasszába visszafizetett, azaz: megtakarított 15 milliárdra!Miért fájt Brüsszel a hatalomnak?Önmagában árulkodó a Hatóság brüsszeli képviseletével kapcsolatos erőlködés. A jelen idejű társadalmi, politikai történések ismeretében hogyan lehet megkérdőjelezni annak szükségességét, hogy szükség volt egy ilyen képviselet felállítására, tevékenységére. Most, amikor az új kormány eszeveszett hajtásban, iszonyú munkával igyekszik elérni azt, hogy visszaszerezve a bizalmat augusztusig normalizálódjon a viszony és megkapjunk minden minket megillető összeget. Ebben a szituációban kérdőjelezi meg az ügyészség egy brüsszeli képviselet létének, tevékenységének értelmét? Annak a „Brüsszelnek”, amely az EU-s pénzek korrupcióellenes felhasználásának ellenőrzésével követelte ki Bíró Ferenc hivatalának felállítását?Nem tetszik az ügyészségnek, hogy az Integritás Hatóság elnöke szükségét érezte a hatóságnál dolgozók képzését, ennek keretében oktatást arról, hogy mi fán terem az integritás (amit nekik vizsgálniuk, védeniük kell). Nagyon szubjektív, önkényes szempont egy ilyen tevékenységet pénzpazarló hűtlen kezelésnek tekinteni. Ennyi erővel egy nem jó fizika tanár miatt a tankerület vezetőjét hűtlen kezelés miatt a vádlottak padjárta lehetne ültetni, mert sok fizetést adott egy olyan tanárnak, aki szerintünk hülyeségre tanította a gyerekeket. A nyilvánosság mint védelemSzóval a Bíró Ferenccel szembeni „boszorkányüldözés” ezer sebből vérzik. A választási kampány időszak utolsó fázisában, a rendszerváltás előtt pár héttel színre lépő nyomozók, katonák valóban kitették magukat komoly egzisztenciális kockázatnak, sor került gyanúsításra is, végül azonban megszűntek az eljárások, s az érintetteket százezres tömegek ünnepelték hősként. A szürke eminenciásról viszont nem tudott a közvélemény. Egyet értek Puzsér Róberttel, aki a tegnapi kitálalás kapcsán megjegyezte: „Az Orbán-rendszer lebontásának egyik legfőbb alakja végre átütötte a hazai publikum ingerküszöbét. Valamennyi szabadságszerető magyar hálás lehet neki.” Kézenfekvő, hogy most a nyilvánosság az, ami a leginkább biztosíthatja számára a védelmet! Tartozunk neki azzal, hogy megvédjük a nyilvánosság erejével!Begorombult ÁSZ elnökA felgyorsult történések csattanója a mai napon az, hogy az ÁSZ elnök, aki eddig „Damoklész kardját lógatta” Bíró Ferenc fölött, hallván, látván a kitálalást, úgy döntött, hogy ismét megfontolja Bíró Ferenc eltávolítását a Hivatal éléről.Ha eddig bárkinek kérdéses lett volna, hogy ki-kivel van, annak most teljesen nyilvánvalóvá válhat a képlet. A KNYF (az ügyben eljáró nyomozó-, egyben vádhatóság) ilyen súlyú ügyekben elég nagy valószínűséggel nem cselekszik a legfőbb ügyész tudta nélkül. (Indokolt is, hogy az ilyen súlyú ügyekre legyen rálátása az ügyészi szervezet fejének.) A legfőbb ügyész, illetve az Állami Számvevőszék elnöke egyaránt rajta van azon közjogi méltóságok listáján, akiket Magyar Péter a rendszerváltás érdekében lemondásra szólított fel. Ebben az összefüggésben érdemes értékelni a Bíró Ferenccel szembeni vádemelést és annak kísérletét, hogy eltávolítsák a hivatalából, ahol Bíró Ferenc elmondása szerint az elmúlt 16 év mintegy 60 ezer milliárdos korrupciójáról számottevő adat, bizonyíték, vizsgálati anyag lelhető fel. Ennek ismeretében érdemes elgondolkodni azon, hogy miért lenne fontos a mentelmi jog egy ilyen hatóságot vezető ember számára. És érdemes azt a folyamatot is értékelni, ami kezdődik enyhe célozgatással, fenyegetéssel, folytatódik határozottabb intézkedésekkel, presszióval, figyelmeztetéssel, majd kilátásba helyezett eljárásokkal, TEK-es intézkedésekkel, félelemkeltéssel, majd büntetőeljárással, rabosítással, végül vádemeléssel és hivatalvesztés belengetésével (ne adj isten végrehajtásával). dr. Zeke László - Nyitókép: Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentés

Az Integritás Hatóság első embere ellen a NER indított eljárást, még annak reményében, hogy a rendszer menthető, s a korrupció elleni fellépésért felelős intézmény első számú vezetője elleni agresszív fellépés kellő elrettentő erővel bír majd, s amellett, hogy elmegy majd a kedve a részletes vizsgálódástól intő példa lehet majd a többi „renitensnek” is. Az eljárás éppen akkor ért a nyomozati szakasz végéhez, amikor a példátlan választási vereség után a NER összeomlott, a nyomozóhatóságok hirtelen elkezdtek villámgyors eredményeket felmutatni, sorra kerültek politikusok letartóztatásba, százmilliárdos nagyságrendben kezdődött meg a kétes eredetű vagyonok lefoglalása.Hirtelen megszűntek az eljárások a rendőrség viselt dolgairól színt valló, vagy éppen a Pride szervezése miatt megvádolt emberekkel szemben. Bíró Ferenc ügyében ilyen időpillanatban került az ügy a vádhatóság elé. Mielőtt megtudnánk, hogy vádat emelnek-e vele szemben, ő kiállt a nyilvánosság elé (2026. június 7. napján) és elmondta a “De Akcióközösség” oknyomozó riportereinek - Tompos Ádámnak és Tímár Áronnak -, hogy mi is történt vele valójában.A kecske-káposzta problémaHa a Magyar-kormány meg akarja kapni az uniós pénzeket, akkor 2026. augusztus 31-ig, akkor az Integritás Hatóság jogkörét bővíteni kell, miközben ennek a hatóságnak az első embere ellen büntetőeljárás zajlik. Az eljárás a bukott rezsim alatt indult, vélhetően azonban ebben az eljárásban koncepciós elemek is vannak. Ezt a hatóságot az Orbán-kormány az EU nyomására hozta létre a kormányzati korrupció gyanús elemeinek a kiszűrésére, s talán nem kerülünk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy inkább arra számítottak, hogy ez a feladat inkább el lesz bábozva, mintsem komolyan végrehajtva. Úgy tűnik, itt volt egy komoly félreértés a kormány és a hatóság elnöke között. Oly annyira, hogy ezt a kecske-káposzta problémát - jöjjön is az EU-ból a pénz, meg a korrupció is maradjon - nem sikerült megoldania az Orbán-kormánynak. Bíró Ferenc interjújából az derül ki, hogy személyében bizony az egyik első áldozatát látjuk a NER lassú, belső erjedésének. Az élet groteszk fordulata, hogy a NER disznóságai miatt indulatos választópolgárok gyakran keverik az Integritás Hatóságot a NER egyik legellenszenvesebb intézményével, a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatallal. Pedig Bíró Ferenc hatósága éppen az ellenkezőjét csinálta annak, amit a sajtót, az ellenzéki érzelmű embereket vegzáló Lánczi-féle hivatal. Nagyon sok politikailag érzékeny ügyet kezelt, derített fel, engedett nem elsüllyedni. Lehet, hogy naivitás volt részéről, amit csinált - hogy hitte: ilyen környezetben tisztességgel és eredményesen végezheti a munkáját -, de lehet az is, hogy hősiesség. Mi történik akkor, amikor „túltolja” a hatóság a tevékenységét? Bíró Ferenc az oknyomozó riportereknek elmondta, hogy 2024. márciusában a nagyon sokadik levélváltás után Tuzson Bence igazságügyi miniszter jelezte, hogy várja őt egy beszélgetésre, ahol aztán lehallgatásgátló masinák fedezékében effektíve felszorította arra, hogy a hatóság bizonyos vizsgálatoktól tartózkodjon, tehát hogy bizonyos kínos vizsgálatokat ne végezzen el. Egy független, országos hatáskörű szervezet. A beszélgetésből az a benyomás maradt meg Bíró Ferencben, hogy a hatalom igyekszik megakadályozni, hogy a hatóság belépjen különböző intézményekbe, igyekszik a kínos információkat minél jobban visszatartani. Eközben elvárták tőle, hogy képviselje Brüsszelben azt, hogy a megszabott mérföldkövek teljesülnek az EU-s pénzek folyósításához. A nyomásgyakorlás folyamatában megvoltak a fokozatok. Első lépés az, hogy „megveszik” maguknak, a második az, hogy megfenyegetik, s ha ez sem hatásos, hát akkor jön a büntetőeljárás. (Az aminek most éppen a nyomozati szakasza végén vagyunk.) „Megvenni” a feleségének felajánlott, jól fizető alibi-munkával szándékozták őt. Még csak bejárnia sem kellett volna a munkahelyre. Ezt Bíró Ferenc nem fogadta el. (Ha elfogadta volna talán ezzel lehetett volna a legkönnyebben sarokba szorítani; tehát nemcsak tisztességes, de igen bölcs döntés is volt részéről.) Aztán jött a fenyegetés. Bíró Ferenc elmondása szerint egy megrendezett baleset. Egy „ételfutár” autó és a felesége - Judit - által vezetett autó a Széna téren, a reggeli csúcsforgalomban koccant össze - sem személyi sérülés, sem anyagi kér nem keletkezett -, az „ételfutár” viszont nyomban rendőrt hívott a „balesethez”. Bíró Ferenc a saját hatóságának a biztonsági főnökét kérte meg, hogy segítsen a helyszínen intézkedni, aki azt közölte, hogy „Judit, te vagy a Feri gyenge pontja. Valld be, hogy te voltál, akkor téged most börtönbe viszünk. A Feri abba hagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk.” A következő fokozat egy kicsit komolyabb fenyegetés, amikor 50 TEK-es rárúgja az ajtót a munkahelyén, ezzel párhuzamosan pedig a feleségére otthon, a lakásban 16-an, színpadiasan, mint az 50-es években. Merthogy „alapos a gyanú” arra, hogy Bíró Ferenc egyik szolgálati gépkocsiját a felesége vezette, amivel kapcsolatban 14 millió forint károkozást vizionáltak. „Annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök - a konyhában sorba állított gyerekeknek -, hogy anya nem biztos, hogy hazajön.”Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentésMinderről az Origo előbb tudósított, mint ahogy ezt a Központi Nyomozó Főügyészség közölte volna hivatalosan. Ezt azért már komoly nyomásgyakorlásként élte meg, nem volt kérdéses számára, hogy a szándék az ő megtörése, majd lemondatása volt. Innentől már nem kérdéses, hogy egy központilag irányított nyomásgyakorlásról volt szó. Szerinte törvényszerű volt, hogy az ügy felülről vezérelt büntetőeljárásban folyatódik.Mennyi az annyi?Az interjúban példálózó jelleggel szó esik olyan ügyekről, amelyek az Integritás Hatóság látókörébe kerültek, s amelyek vizsgálata indulatokat válthattak ki a NER-ben. Az atlétikai VB-re bírók képzése az egyik évben még 12.700,-Ft volt, ami a másik évben 640.000,-Ft-ra nő és hirtelen négy képzés helyett 600-ra lett szükség. A lélegeztetőgépek ügyében őt a maláj partner előre figyelmeztette, hogy akivel a kormány szerződést készül kötni egy közismert gengszter, ezzel együtt is az állam beszerezte azokat (nagyon keményen túlárazva), és még mindig komoly pénzeket fizet ezek tárolásáért. Állítása szerint ez az üzlet – főleg, hogy a gyakorlatban nem igen használható gépekről van szó – mintegy 300 milliárd forintunkba került. A gondosóra program 1.000 milliárdos üzlet volt... Megemlítette Szabolcs megyében az újfehértói, meg nem valósult, torzón maradt két és félmilliárdba került alma üzemről, aminek súlyos pénzügyi örökségét a Debreceni Egyetem vette át. Megemlítette a Híd a munka világába programot, amelyben rengeteg pénzt kaptak, eszközöket, épületeket vettek belőle, aztán egyszer csak minden eltűnt, a politikai elkente az ügyet, az állam még kisegítette őket milliárdokkal, majd 15 év nyomozás után úgy zárták le az ügyet, hogy az Integritás Hatóság ne tudja azt vizsgálni. Látja azt a mintázatot a különböző építőberuházásoknál, hogy az első négy, öt köztes szereplő volt az, aki valamilyen sápt levett az elnyert pénzből és csak az ötödik, hatodik szereplő volt az a láncolatban, aki ténylegesen el is végezte a munkát. Ezért van az, hogy például amikor Magyarország kap 4.000 milliárd forintot az Európai Uniótól vasútfejlesztésre, akkor olyan állapotok vannak, mint amit a mindennapokban látunk.Bíró Ferenc példaként említette Kazár tanulságos esetét. Ez a nógrádi, 1700 fős település azt a kétes „dicsőséget” tudhatja magáénak, hogy ott a legmagasabb az egy főre jutó ellopott támogatások összege a legmagasabb. Ott épült bölcsőde 680 millió forintért - láthatóan nem bölcsődének szánva -; van ott halastó, halak meg tó nélkül fél milliárd forintért - ahogyan azt láthattuk Nyírmártonfalván a híres lombkorona nélküli lombkorona sétány esetében. Szóba került a Balásy Gyula-féle 1.300 milliárd forintos kormánypropaganda dőzsölés, ami nagyságrendjét tekintve Debrecen, Szeged, Kaposvár teljes lakosságának egy éves jövedelme. A NER-ben kiépített rendszer 90% fölötti piaci koncentrációt hozott létre ezen a területen, ami teljesen bezárta a piacot. Összességében az elmúlt 16 évben korrupciógyanús állami ügyletek nagyságrendjét 60.000 milliárd forintra becsüli. Mintha azt a 16 milliárd Eurót, amiért most folyik a küzdelem Brüsszelben 10 éven keresztül, minden évben ki kellene harcolni. A magyar költségvetés bevétele éves szinten nagyjából 38 ezer milliárd forint, amiből 10-12 % (kb. 4.000,- milliárd forint) „esett áldozatul” a korrupciónak. Rendszerszintű korrupció?Bíró Ferenc tényként kezeli, hogy a közbeszerzések rendszere, az a tény, hogy az állam lett a legnagyobb gazdasági szereplő, hogy központosították a forrásokat olyan strukturális probléma, ami megágyaz a rendszerszintű korrupciónak. A jogalkotás - és jogalkalmazás - megágyaz ennek azzal, hogy nem a törvény szellemét követi, hanem a tilalmak taxatív felsorolásával inverz módon jelöli ki az utat: mindent szabad, ami nincs tiltva. Becslése szerint a közbeszerzésekkel szerzett bevételek nagyjából fele az, amit korrupciós csatornákon keresztül el lehet lopni egy ilyen módon működő rendszerben. Az fel sem merült benne, hogy mindezt látva lemondjon. Nem fér össze a lelkiismeretével, hogy látva, hogy mit lehetne csinálni abból a pénzből, aminek a felügyeletével megbízták - szemben azzal, ami ehelyett meg is valósult - hátrahagyja a munkát. Ha kapott hat évet arra, hogy ezt a feladatot ellássa, ha megvan a tehetsége, tudása, tapasztalata ahhoz, hogy ezen a területen szolgálja az országot, akkor nem fér össze a lelkiismeretével, hogy csak úgy feladja. Mert ennek a hatóságnak van arra eszköze, arra, hogy ne engedje elsüllyedni az ügyeket, nyitva tartatni annak lehetőségét, hogy a nyomozások folytatódjanak olyan ügyekben, mint például a Bayer Zsolt feleségéhez köthető vérplazmázás. Bíró Ferenc összességében azt olvasta ki a szeme előtt kibontakozó mintázatokból, hogy az edukálatlan, kontrollálható emberek tömege, párhuzamosan az ország adósságállományának, az átlagkereset alakulásával, az inflációval kirajzolja azt a hatalmi technikát, ami alapvetően egy hatalmi rétegnek a hatalomban tartását hivatott segíteni. Ezek a támogatások a NER-ben egy feudalista berendezkedés felépítését és szinten tartását, egy klientúra építést voltak hivatottak szolgálni. Őszintén beismerte, hogy a hivatalba lépése idején adott interjúban még naivan vallotta, hogy nem hisz abban, hogy rendszerszintű korrupció lenne Magyarországon. Ahogy mondta a mostani interjúban: ez a mondat nem öregedett olyan jól. Mára kialakult az a határozott nézete, hogy bizony rendszer szinten folyt a korrupció hazánkban. Mennyiben érzi felelősnek magát abban, ami hazánkban történt?Az Integritás Hatóság élén, a korrupcióállami harc első számú tisztviselőjeként, ő az az első állami vezető, aki kiáll, és kitálal arról, hogy Magyarországon rendszerszintű, felülről szervezett korrupció zajlott. Mindennek árnyékában okkal vetődik fel, hogy miért és mennyiben érzi magát felelősnek. Sokan talán azért kezelik őt egyfajta „nerencnek”, mert olyan látványos kiállás, kiteregetés, mint aminek most éppen tanúi vagyunk nem történt ezen súlyos időszakban.Bíró Ferenc elmondta, hogy abban nem érzi magát felelősnek, hogy vannak ragadozó természetű emberek, akik, hogyha közpénz közelébe kerülnek, akkor nem bírnak magukkal. Viszont életben tartotta a hatóságot, tartotta a lelket a hatóság embereiben (akkor is, amikor nagy nyilvánosság előtt érte őt nyílt, igen durva támadás). Mint első számú vezető azért volt ott, a helyén, hogy felfogja azokat a csapásokat, amelyeket a hatalom mért az intézményre. A munkatársaitól azt kérte, hogy továbbra is szakmai alapon, objektíven, politikamentesen, tényalapon végezzék a munkájukat. És ezt csinálták is tovább, ezek a feltárt ügyek azért lehetnek most is napirenden, mert igyekezett túlélni - mártírkodás helyett -, s most, a NER bukásával bebizonyosodni látszik, hogy ennek a nyugodtabb stratégiának volt értelme. Elmondása szerint, ha nem tartja életben a hatóságot, akkor ennek az országnak nem lenne most esélye a mostani Euro milliárdokra. Alternatíva lehetett volna lángpallossal beleállni abba a nem megnyerhető harcba, amiben szembe jön az egész állam, az egész propaganda, a hatalom árnyékában működő rendőrség és jogszolgáltatás. Egy Zrínyi kirohanása szerű látványos akció - például egy nemzetközi sajtótájékoztató arról, hogy mit műveltek a hatóságával regnáló miniszterek - lehet, hogy a hatóság egészének végét jelenthették volna. dr. Zeke László - Nyitókép: Bíró Ferenc - Fotó: YouTube képernyőmentés