Élni akarnak, nem túlélni
A Z-generáció – vagyis a mai 18-28 éves korosztály – teljesen más szemszögből tekint az életre, a munkára, sőt a családra is, mint a szüleik.
Egy mai fiatal általában nem tekinti a kiteljesedés útját a napi 12 órás munkanapban, sokkal inkább van szüksége szabadidőre, élményekre, rugalmasságra. Szeretne dolgozni, de nem bármi áron.
A szülők a biztos állásban találtak stabilitást, a gyermekeik jobban szeretik a rugalmas, akár online munkavégzést, hamarabb lépnek egyik munkahelyről a másikra, azonnali hatállyal.
Nem tűrik, ha lekezelik őket, ha felsőbbrendű helyzetből parancsolgatnak nekik. Többnyire a laza, elfogadó együttműködést, a dicséretet igénylik. Ha úgy érzik, hogy túl sokat követelnek, vagy túlságosan abszurd részletekben vesznek el a követelések, azonnal váltanak.
Elenyésző az, akinek valódi hivatássá válik a szakmája. Általánosságban ma már kevésbé jellemző, hogy – mint az őseik – megmaradjanak egy-egy szakmában, foglalkozásban, hűséggel, akár nyugdíjig ugyanazt csinálják.
Az ő kérdésük az: „Mennyi időm marad az életemre”?
Szembetűnő sokaknál a paradox helyzet: online élnek, mégis egyre többen vágynak a természetbe is – akár életvitelszerűen.
Ha nem oda, akkor viszont külföldre. Ahol úgy vélik, sokkal inkább kiteljesedhetnek, jóval több bevételük lehet, sőt, az idegen nyelveket is magasabb szinten tudják elsajátítani. Külföldön kinyílhat nekik a világ, új környezet, szélesebb látókör, természetesebb életvitel várja őket. Bátrak és belevágnak. Nincs veszteni valójuk.
Ennek hátterében az állhat, hogy a mentális egészségük központi kérdéssé vált. Nekik természetes ma már pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz járni, akár influenszerként mutatnak utat a társaiknak. Szívesen gyűjtenek rajongótábort az interneten azzal, hogy belátást engednek az életükbe: mit hogyan csinálnak, sminkelés, főzés, bulizás, közélet elemzése akár.
A mai bizonytalan világ, a klímaválság, a háborús hírek, sőt a megélhetési gondok miatt sokkal tudatosabban foglalkoznak önmagukkal, és közéleti kérdésekkel, mint a szüleik valaha.
A Z-generációt előszeretettel nevezik önzőnek, lustának, haszontalannak. Pedig valójában ők csak élni akarnak, nem túlélni, emiatt máshol húzzák meg a határaikat.
A Z-generáció nem lusta, nem önző, nem értetlenkedik. Csupán más világban gondolkodnak – mint ahogy valóban megváltozott a világ. Hatással vannak a társadalomra, a munka világára, sőt a jövőre is.
Előbb-utóbb a Z-generáció lesz az, aki átformálja a munkaerőpiac nagy részét, hiszen a cégek rá fognak kényszerülni idővel, hogy az ő igényeiket vegyék figyelembe. Ahol lehet, online munkát vezetnek be, rugalmas munkaidőben dolgozhatnak a fiatalok, hogy megtartsák őket. Egyre több cég kínál mentális egészséget támogató programot is, vagy például a külföldről behozott családbarát cég is egyre inkább kipróbált. Ma már pilot-időszakot adnak annak a kísérletnek is, milyen eredményes a cég, ha a dolgozók csak 4 napot dolgoznak. Bár ezek mind kezdetleges próbálkozások, de nagy szerepük van ezeknek a reformoknak a beindításában a mai fiataloknak.
A szabadság, a rugalmasság, a mentális egészség nekik nem luxus, hanem alap. Ha ezt megértjük, akkor minden támogatást megadhatunk a mai ifjúságnak, hogy segíthessük őket az útjukon, s itt tarthassuk, avagy visszacsábíthassuk őket az országba.
Menyhárt Tamara – Nyitókép: Canva
