

Az egyik leggyakrabban használt fogalom ma Magyarországon a gyermekvédelem, amely döbbenetes módon párhuzamosan létezik a gyermekbántalmazással is. A törvények, szabályozások, paragrafusok világában szülőként igen kevesen merülünk el, pedig nagyon is léteznek, és vonatkoznak ránk szülőkre, a közintézményekre, a gyermekvédelmi intézményekre is. A törvényben való jártasság hiánya pedig nem mentesít senkit a felelősségre vonástól.
Lássunk néhány fontos, mindenkire vonatkozó tudnivalót a köznevelési szabályok közül.
“A szülő kötelessége, hogy gondoskodjon gyermeke értelmi, testi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről és arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, továbbá megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget, együttműködve az intézménnyel, figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét.”
Akiket most nevelünk – szülők, óvónők, pedagógusok –, ők viszik tovább azt az örökséget, amelyet jelen pillanatban mi alakítunk ki.
Ők viszik tovább mindazzal a tapasztalattal, tudással, nevelési eredménnyel, amelyeket mi adunk át nekik most.
Nem csupán az irdatlan mennyiségű hitel felvétele lesz a teher számukra, hanem az az erkölcsi minőség, amelyben jelenleg fejlődnek, amit most magukba szívnak, amely mintákat most megtanulnak.
A hatalomra – morálisan – épp úgy vonatkoznak a családra vonatkozó paragrafusok. Az állam kell, hogy gondoskodjon a reá bízott gyermekekről, „értelmi, testi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről és arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, továbbá megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget, együttműködve az intézménnyel”. Ez nem is vitatható.
„A gyermekek polgári jogai az élethez és emberi méltósághoz való jog. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. 2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését. A gyermekek veleszületett és korlátozhatatlan emberi joga az élethez való jog, amely semmilyen körülmények között nem sérthető meg. Ehhez kapcsolódik szorosan az életben maradáshoz való jog és az emberi méltósághoz való jog. Az életben maradáshoz való jog azt jelenti, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy gondoskodjanak róla, és biztonságos körülmények között nevelkedhessen fel.”

A 2024-es kegyelmi majd a 2025-ös Szőlő utcai botrányokkal kapcsolatban minden elcsendesedett, és csak arra várunk, hogy a harmadik állítás is bizonyosságot nyer-e.
„Már Juhász Péter Pál tavalyi letartóztatása előtt 12 évvel minisztériumi szinten tisztában voltak azzal, hogy a Szőlő utcai igazgató több kiskorú lánnyal is aggályos kapcsolatot tart fenn – derül ki egy ügyészséghez közeli forrásból kikerült iratból. Ráadásul a dokumentum azt bizonyítja, hogy kifejezetten a Balog Zoltán által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma kért információkat Juhászról, amire meg is kapták a részletes tájékoztatást.”
Ha nagyban ilyen súlyos vétség történik és (még) nincsenek valódi következmények, akkor mit tehetünk, ha a mikrokörnyezetben is látunk hasonlókat?
Ne menjünk el amellett, ha látjuk, hogy egy szülő elhanyagolja a gyermekét! Ha anyagi nehézségek miatt teszi, lehet segíteni összefogással, ha tudatlanságból, akkor az óvoda, iskola, gyámügy tehet lépéseket. A kegyelmi botrány kirobbanása óta egyre több civil szervezet ajánl segítséget.
A társadalom egyre érzékenyebb a gyermekek védelmére. De ne gondoljuk, hogy a gyermekvédelem az csak intézményesített keretek között létezik.
Figyeljünk a környezetünkben élő családokra, gyerekekre is.
A gyermekbántalmazás sajnos nem csak a Szőlő utcában ügy. És nem csupán a gyermekvédelmi intézmények belső történeteiről szól.
Családon belül is előfordulhat bántalmazás, amelyre mindenképp oda kell figyelni, jelezni, megakadályozni, hogy a következő nemzedék minél védettebb, erősebb, szeretet teljesebb módon élhessen, amikorra felnő.
Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció