A gyalázatos cinizmussal vetekedő közöny

A Ludwig Múzeumban egy átfogó kiállítás tekinthető meg Tajvan kortárs művészetéről: Vihar előtt – Tajvan múlt és jövő határán. A tárlat 20 művész alkotásaiból áll össze, öt tematikus egységre bontva. 2026. március 29-ig tekinthető meg. Miért pont Tajvan? Tajvanról ma valószínűleg előbb jutnak eszünkbe geopolitikai aggodalmak, mint kortárs művészi teljesítmények. A félelem egy esetleges kínai inváziótól és annak nemzetközi dominó hatásától érződik a kiállítás hátterében, igaz, nem túlzottan direkten. A világ legfejlettebb országainak egyikeként Tajvannak nyilvánvalóan fontos a róla kialakult kép. Bár a magasművészetnek korlátolt a PR-értéke, büszkén hirdeti ilyen csatornákon keresztül a saját kultúráját. A Vihar előtt támogatói között találhatjuk például a tajvani Külügyminisztériumot. Tajvan egyébként hagyományosan erős műkereskedelmi piacot tudhat magának. Tehetős polgárai között divatos a műgyűjtés, a hazain kívül japán, kínai és európai forrásokból egyaránt. Emellett folyamatos a versengés ezen a téren Kínával; két évtizeddel ezelőtt még megelőzték Hongkongot ilyen szempontból. Fotó: Ternovácz Dániel Két lehetséges közelítés 1. Tajvan idegensége számunkra Mintha egy másfél órás szemináriumon vennénk részt: hallgatnánk a gyarmatosítói időkről, az őslakosok szokásairól, vallásokról és ideológiákról, vagy különböző ciklusokról, amelyek során a nem olyan régen cukorgyártó országból a chipgyártás éllovasa lesz. 2. Tajvan kulturális és szellemi szabadsága A képzőművészet szerteágazó műfajival találkozhatunk a hagyományos festészettől kezdve a videoinstallációig, a szövéstől és fafaragástól a bio- és hulladékművészetig. Fotó: Benke Orsolya Totem és algoritmus között Az alkotók közül kiemelkedik az 1980 óta aktív Yang Mao-Lin a kortárs tajvani művészet egyik legjelentősebb képviselője. Láthatunk egy „újexpresszinosta” plakátszerű feldolgozást a hadiállapot 1987-es eltörléséről, ami 1949-től volt érvényben, és a politikai ellenállás elnyomására szolgált. Ilyen közvetlen kötődés valamilyen társadalmi radikalizmushoz nem jellemzi egyébként a kiállítást. Fotó: Ternovácz Dániel A politikai témájú alkotásai mellett láthatunk a tajvani élővilágot, szakírális totemeket feldolgozó alkotásokat tőle. Jellemzői, hogy egymástól távolálló motívumokat vegyít a történelem, a természet, a hit és a küllönböző szubkultúrák világából. Technikája hasonlóan többrétegű, akár szobrokról, akár festményekről van szó. Fotó: Ternovácz Dániel Kulturális túlcsordulás A befogadói képesség korlátait teszi próbára a rengeteg digitális és hibrid alkotás. Láthatunk animációkat és videomontázsokat egyetemfoglalásról, disztópikus jövőről egy teljesen üres város madártávlatos felvételével, az még működő két cukorgyár zörejeiről, teremtéstörténetről, a pandadiplomáciáról, az identitás és érzéseink gépiesítéséről – ezt utóbbit egy meglehetősen zavarba ejtő alak formájával. Fotó: Ternovácz Dániel Az interaktív, közösségi részvételre épülő művészet is jelen van. Például karedzés a cukornádból készült rakétákkal vagy a fonálsarok, ahol lehetőség van a látogatóknak foltozni egy önkéntes segítségével. Fotó: Ternovácz Dániel Összességében elmondható, hogy mèlysègeiben azért nem fogjuk megismeri a tajvani modern művèszetet a Vihar előtt című tárlattal. Annyit levonhatunk, bár egy chip- és hardver-nagyhatalomról beszélünk, legalább annyira nem sikerült elsimítaniuk az èsz ès szellem feszültsègèt, mint nekünk. Illetve megbizonyosodhatunk arról, hogy a félelmek valamiféle újabb krízistől globálisak, a világ másik végében sem különböznek sokkal. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Dr. Ternovácz Dániel

Kicsit hosszabban és nem pont így, de a nagy sikerű Üvegtigris című filmben hangoztak el ezek a mondatok egy zseniális jelenetben Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter között. Millió és egy helyről idézhettem volna, de valamiért most csak ez ugrott be. Egy ország áll most döbbenten, lesújtva, értetlenül. Meghalt Kálloy Molnár Péter, mindössze 55 évesen. Péter szeretetreméltóságából, barátságosságából, nyitottságából adódóan sokaknak van személyes élménye vele. Természetesen az Ígyélünk.hu szerkesztőségében is vagyunk páran, akik ismerték, jól ismerték, esetleg baráti viszonyt ápoltak vele. A halála már nem hír, azzal már számtalan hírportál sokkolt bennünket. Mi emlékezni szeretnénk! A Barátra, a Polihisztorra, a Művészre, de legfőképp az EMBERRE! dr. Zeke László: Kálloy Molnár Péter a jó barát Egy vagány debreceni srác itt hagyott bennünket. Ilyen jelző nincs, hogy „közszeretetben álló”, mégis tudjuk, hogy van, mert Peti az volt. Milyen szörnyű, hogy „volt”… Debrecenben arról híresült el az Ady Gimnázium, hogy dráma tagozata nagyszerű színészeket adott az országnak. Köztük az elsőt, az úttörőt: Kálloy Molnár Petit. A szomorú napon, amikor megtudtuk, hogy nincs többé. Az összes hírportál megemlékezett káprázatos, sokszínű tehetségéről. Köztudomású, hogy milyen színészi kvalitásai voltak, hogy műfordított, rendezett, zenélt, szinkronizált, verseket írt, mindezért egy ország szerette. Kálloy Molnár Péter, 2016. – Fotó: Wikipédia – Takács István Hogy ezen túl én miért szerettem, az persze egy másik kérdés. Barátomnak tudhattam, az első pillanattól kezdve, ahogy megismerkedtünk. Pontosan az a közvetlen srác, akinek gondolnánk, ha csak a szenzációs karakter szerepei alapján lenne róla benyomásunk. Egy a csillebérci táborban forgatott tévés produkcióban dolgoztam vele együtt. Amikor a Levente „Móka Miki” Péter és csapata rendezésében készülő produkcióban („Ez is valami?” volt a címe) az én feladatom volt a csibészkedő kamasz szerepét játszó Peti (és Kálid Artúr) szövegét megírni. Ahogy megtudta, hogy debreceni diákként „atyafiak” vagyunk olyan elánnal követte az instrukciókat, hogy öröm volt nézni. Nyilván nincs így, de azt a benyomást keltette, hogy azért ropja olyan fergetegesen a rock and rollt a tőlem kapott rózsaszín párduc jelmezben, mert azt a debreceni cimborától kapta. Mintha gyerekkori barátok lettünk volna. „Visszamenőlegesen” vált gyerekkori jó baráttá. Önzetlen, nagy szívű emberként soha nem tagadott meg tőlem semmiféle kérést. Az első szóra eljött segíteni egy rádiós beszélgetéshez, ami az akkoriban megjelent mesekönyvem kapcsán készült és felolvasott egy részletet az egyik meséből olyan varázslatosan – azon a jellegzetes hangon, amit a kicsik és a felnőttek egyaránt érezhetnek csak nekik szólónak –, hogy elszorult a torkom és könny szökött a szemembe. Nem hagyott nyugton az az érzés, azt kívántam, hogy ezt más is átélhesse: nem nyugodtam, amíg hangoskönyv nem lett a dologból (Borzontorz meséi). Ez már nem egy baráti segítség volt, hanem komoly színészi munka, igazi feladat, sok idő és energia ráfordítással. Egyetlen fillért sem kért a munkáért, csupa szívjóságból és ügyszeretetből adta ajándékba azt a csodálatos hangot, ami már csak felvételekről szólal meg. Akit, amely feladatot szeretett, azt szívét, lelkét beleadva szolgálta alázattal és rendkívüli szaktudással, csillogó szemmel és azzal a feledhetetlen hamiskás mosollyal szeme sarkában, amivel mindenkit le tudott venni a lábáról. Borzontorz illusztráció Én persze vérszemet kaptam és látva ügyszeretetét, tettvágyát és tehetségét újabb és újabb közös feladatokat találtam ki a magunk számára és gyönyörűségére. Ezekben önzetlen partner volt, mert nagyon szeretett játszani, alkotni, álmodozni nagy tervekről. Olyan elegye volt egy lelkes, játékos kiskamasznak és egy vérprofi művésznek, amihez hasonlót elképzelni sem tudok. A feladat, az ötlet játékossága, szellemessége (véletlenül sem a „haszon”) érdekelte, attól tudott beleszeretni a feladatba. Megcsináltunk Pesti Gábriel, a XVI. századi magyar meseszerző Esopus fordításaiból egy animációs sorozatot. A Biblia utáni első magyar nyelven kiadott könyvből, a csaknem ötszáz évvel ezelőtti magyar nyelven szóló szöveget felmondani egy mai animációhoz – ez érdekelte. A Borzontorz meséiből csináltunk egy iPhone/iPad applikációt, az első interaktív mese alkalmazást, amelynek illusztrációi érintésre megelevenedtek. Ez érdekelte, ebben szívesen volt részes. Csináltunk egy MeSeMeS sorozatot (a mese és az SMS keveréke: üzenettel bíró, 160 karakternél nem hosszabb történet); egy új műfaj. Na, ez érdekelte. Stílusosan 160-at mondott fel, barátságból ügyszeretetből, szenzációsan. Olyan profizmussal, amit álmomban sem merészeltem volna megkövetelni bárki ember fiától, de ő magától megtette. Többször nekifutott a mulandóságról szóló MeSeMeS-nek, kísérletezve a mulandóság szó „u” betűjével, hogy mennyire kellene azt – a történethez illően kicsit hosszabb „ú” hangzóval mondani (úgy döntött, hogy a szabályos hosszú „ú” fele/negyede lenne az odaillő). Tette mindezt úgy, hogy a teljes verbális, fonetikus fegyvertárát felvonultatta. Mindent, ami hangban kifejezhető. Nyögések, felkiáltások, sóhajok, szuszogások olyan arzenálja, amit rengeteg pénzért sem lehetne megvenni. (Ezekből a hangmintákból egy több száz tételből álló minta sort tudtam elmenteni magamnak filmek, animációk utómunkáihoz.) Meggyőződésem, hogy szakmája legnagyobb „hangásza” volt. Próbáltam viszonozni azt az áradó segítőkészséget, amit tőle kaptam, így – miközben leesett állal figyeltem tehetségének sokszínű tobzódását – magam is beszálltam egy-két projektbe, például zenés produkcióihoz animációs klippel. De azt a sodró lendületet, ahogyan habzsolta a művészi alkotó munkát nem lehetett követni. A sok-sok színházi szerep, rendezés, versírás, műfordítás, koncertezés, filmezés követhetetlen tempója már-már félelmetes volt. Annak, hogy Peti ilyen jó volt az improvizációban (lásd pl. a „Beugró”) is az lehet a magyarázata, hogy elképesztő tehetsége folytán feszítette a feladat, az alkotási vágy. Mert az improvizáció is alkotás: a pillanat tört része alatt létrehozott poén, csattanóval lezárt mini történet. Olyan műfaj, amit csak a legmerészebbek, legszellemesebbek, legtehetségesebbek tudnak. Mint a virtuóz jazz zenészek, hangszereik legnagyobb mesterei, akik szólói a pillanat szülöttei. Ilyen mestere volt Peti a hangnak, a szónak, a testbeszédnek, az érzelmeknek, a színész mesterségnek. Pont ez a része az az ő művészetének, amit tanulni nem lehet, amire születni kell. Kálloy Molnár Péter felolvas – Fotó: a szerző felvétele Utoljára Debrecenben találkoztunk. Az Odeon színházban eljátszották a legendás SÖR (Shakespeare Összes Rövidítve) és a GÖRCS ( a Gondviselő Összes Regéi és Cselekedetei) darabokat, amelyben Kálid Artúr és Gáspár András volt a partnere. Nagy családi esemény volt ez a két előadás nálunk, ugyanis a két fiam a SÖR DVD-n nőtt fel. Még kisiskolás gyerekek voltak, amikor próbaképpen megmutattam nekik a SÖR-t; kíváncsi voltam, hogy mennyire veszik a poénokat (úgy, hogy Shakespeare drámáit még egyáltalán nem ismerik). És minden poén leesett! Óriási röhögések közepette nézték, mi több: „rongyosra nézték” a DVD-t. Sokszor megesett, hogy amint véget ért, rögtön kezdték újra (ahogy a pici gyerekek szokták kedvenc mesefilmjeikkel). Ez akkoriban volt, amikor az általános iskolában arra kényszerítették őket, hogy egy-két nem nekik való színházi előadást nézzenek, meg, s ami miatt szabályosan megutálták a színházat. Aztán jöttek Petiék. „Apa, hát ez is színház?” – kérdezték csillogó szemmel. Azóta a fiaim felnőtté váltak és tudják mi a művészet. Gyermekkoruk fényesen csillogó emlékét nézték újra a bálvánnyal, a csodálatos varázslóval, élőben azon a két varázslatos estén Debrecenben. Az utolsó debreceni találkozón is felhozta a régóta dédelgetett közös terveinket. A „sakk meséket” (híres történelmi alakok nevezetes játszmáiból készült, animációval kevert tanulságos történeteket), vagy a „handabakkandárét” (egy nyugdíjas tanárnéni diákok dolgozataiból gyűjtött „bakiparádék” megfilmesítését), klipeket, rajzfilmeket, s mindenféle régen volt álmot, amit most örökre elvitt magával. Mert hiába égett a gyertya két végről, ha lett volna harmadik ő azt is meggyújtotta volna. Csak apró vigasz, hogy meséim az ő hangján keltek életre, s ha beleolvasok fejemben most is az ő hangján szól, s hallom a Mikulásról szóló mese záró mondatát: „Akit szeretnek az van.” Isten Veled, Drága Barátom! Csalami V. Csaba: „Ott vagyunk már?” Igen, ez is egy idézet, és igen, ez is Kálloy Molnár Pétertől van, de bármíly meglepő is, ezt most nem a Shrek Szamarától vettem, hanem annak zseniális magyar hangjától, aki 2021 meglehetősen hűvös novemberének éjszakáján Nagykanizsa belvárosában, ikonikus bőrkabátjából alig kilátszódva, séta közben érdeklődött, hogy messze van-e még a vendéglátó egység, amit megcéloztunk. Televíziós műsorvezetőként nagyon szerettem az olyan vendégeket a műsorban, akikkel könnyedén, viccesen, de informatívan lehetett beszélgetni. Péter (Peti) ilyen volt. Bármilyen témáról tudott humorosan, de komolyan beszélni. Először a Duna, Család-barát című műsorában találkoztam vele. Az első benyomásom nagyon kellemes volt, egy jó humorú, kedves és szeretetteljes, igazi művészembert ismertem meg. Egyetlen dologban nem ismert pardont, ez pedig a művészete volt! Párszor még találkoztunk a tévéműsorban, de ott mindig csak pár percünk volt beszélgetni. A „YourSong” 2021-ben aztán közös barátaink, a Kanizsai Fiatalok Közösségének vezetői – több más kolléga mellett – minket is megkeresett, hogy vállalnánk-e a zsűrizést a Your Song Országos Énekversenyen. Természetesen igent mondtunk mindketten, így az említett verseny idején már együtt ültünk a zsűrinek fenntartott asztalnál. Peti volt a zsűri elnöke, és nagyon komolyan vette a feladatot. Figyelt, jegyzetelt, értékelt a hangjában olyan éteri kedvességgel, amit csak kevesek tudnak. Nyoma sem volt annak a harsány, bolondos hangnak, amit megszokhattunk tőle a filmjeiben, szinkronjaiban. Mihály Péter, Kálloy Molnár Péter és Csalami V. Csaba – Fotó: a szerző felvétele A két napos verseny első napjának végén megbeszéltük, hogy végre leülünk és beszélgetünk, esetleg fogyasztunk is valami Bambit. Ez aztán meg is történt, fantasztikus este volt, végre jobban is megismerhettük egymást. Nagykanizsa közepén meglehetősen komoly feltűnést keltett a Művész Úr, ahogy sokan a legnagyobb tisztelettel szólították meg, de Peti mindenkivel másodpercek alatt megtalálta a közös hangot. Rendkívül nyitottan állt az összes, Őt megszólító emberhez, legyen az fiatal, idős, színjózan, vagy enyhén kapatos, esetleg csaprészeg. Természetesen velünk, a csapatával is ilyen volt! Egyszerűen jó volt a közelében lenni! Ilyen ember volt! Aztán úgy adódott, hogy két évvel később ugyanerre a versenyre, ugyanúgy meghívást kaptunk, és az egészet megismételtük, megfejelve azzal, hogy a vendéglátó egységben egy zenész teljesített szolgálatot, akivel szintén ugyanolyan barátságosan ismerkedett Peti, mint mindenki mással, így ő is hozzánk csapódott egy idő után. Aztán az egyik szünetében megkértük, hogy adja kölcsön Petinek a gitárját, hadd művészkedjen egy kicsit a Művész Úr! Így esett, hogy az énekverseny zsűrijének elnöke végül egy bárban a saját szerzeményeivel szórakoztatta az ott felsorakozott társaságot. Mindezt véresen komolyan, elképesztő lazasággal és humorral, valamint egyértelműen kitörő sikerrel tette! Végtelenül sajnálom, hogy a méltósággal viselt betegség végül egy ilyen Jó Embert is le tudott győzni és jövőre, két év múlva, vagy amikor legközelebb énekverseny lesz ’Kanizsán, Peti már csak ’odafentről’ zsűrizhet! Már nem lesz ugyanolyan az a verseny! Nagyon-nagyon hiányzik majd mindnyájunknak a mosolya, a hangja, legfőképp az egyénisége, embersége és minden, ami Ő volt! Jó utat Peti, bárhova is tartasz! Isten Veled, Drága Barátom! Zeke László és Csalami V. Csaba – Nyitókép: Kálloy Molnár Péter – Wikipédia

Történt-e bármilyen megállapodás a Trump–Orbán találkozón? A kérdés azután merül fel, hogy már a második lényeges bejelentés kapcsán derült ki: a kormány által kommunikáltak nem fedték teljes mértékben a washingtoni egyeztetések eredményét. Mint arról már beszámoltunk, az Orbán-Trump találkozó leginkább szimbolikus és kommunikációs jelentőségű volt a magyar választások előtt. Ám ekkor még nem tudtuk, hogy szinte kizárólag az volt. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI A találkozó egyik legfontosabb pontja az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alóli mentesség, amelyet először korlátlanként próbálta kommunikálni a Fidesz. Hosszas ködösítés után az amerikai külügyminiszter tette egyértelművé: a mentesség egy évre szól, azaz haladékot adnak a leválásra. A másik nagy bejelentés a Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs volt. A miniszterelnök november elején bejelentette: „Az amerikai elnökkel pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást kötöttem, azt is mondhatjuk, hogy ezzel a megállapodással olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetőségünk van Amerikában, amellyel ki tudunk váltani bármilyen brüsszeli pénzt.” Ahogy arról a Politico beszámolt, Trump ezt cáfolta, nem ígért pénzügyi védőpajzsot Orbán Viktornak. A riporter próbálta kideríteni, hogy a későbbiekben megkaphatja-e Magyarország ezt a mentőcsomagot. Viszont Trump nem válaszolt, inkább a migrációról kezdett beszélni. Szijjártó Péter Facebookon reagált: „Ott ültem Donald Trump és Orbán Viktor megbeszélésén, ahol valóban nem született megállapodás semmilyen 20 milliárd dollárról, mint ahogy ezt nem is állította senki. Azt viszont megbeszélték, hogy egyeztetéseket kezdünk egy újfajta pénzügyi együttműködésről, annak lehetséges formáiról, egy olyan mechanizmusról, ami pénzügyi védelmet jelenthet.” Ez a kijelentés akár már a fenti Orbán-idézettel is cáfolható, amelyben elhangzott, hogy „megállapodást kötöttem”, nem pedig az, hogy „egyeztetésbe kezdtünk”. Ezen kívül rengeteg megszólalás lenne idézhető a kormánymédiából, amelyben a pénzügyi védőpajzsot megállapodásként kezelik. Novemberben a magyar kormány képviselőit nagyszámú médiaszereplő kísérte Washingtonba. Akkor ez hatalmas kommunikációs siker volt. A Fidesz hosszú időn át dominálta a közbeszédet az állítólagos megállapodásokkal. Ennek akár abban is szerepe lehetett, hogy a kormánypárt erősödni tudott novemberben. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI Az egyik felmerülő kérdés továbbra is az, hogy van-e a Trump-pártiságnak bármilyen gyakorlati hozadéka? Azon túl, hogy a Szabad Európa magyar szerkesztősége bejelentette működésének a végét az amerikai anyavállalat utasítására. A másik kérdés a kormányzati kommunikáció hitelességére vonatkozik. Amennyiben energiabiztonsági és pénzügyi stabilitási ügyekben olyan üzenetek jelennek meg, amelyek az amerikai elnök és a külügyminiszter nyilatkozatai szerint is eltérnek a washingtoni egyeztetések tényleges tartalmától, az közvetlenül befolyásolhatja a nemzetközi intézmények és a piacok bizalmát, valamint Magyarország érdekeinek érvényesítését. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot

A FIDESZ-KDNP kormány a gyermekvédelemben bort iszik, mellette vizet prédikál! Alaptörvényi szintre emelték, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Azonban a FIDESZ-KDNP kormány a rájuk bízott, legkiszolgáltatottabb gyermekekkel szemben szegte meg a kötelezettségét! Szőlő utcai ügy, röviden Ahogy arról már beszámoltunk, Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai javítóintézet korábbi igazgatója emberkereskedelem és kényszermunka gyanújába keveredett, mivel a rendőrség szerint a volt igazgató javítóintézetis lányokat futtatott. Az ügy szeptember óta tovább bonyolódott. A kihallgatások során az körvonalazódik, hogy az intézetben rendszeres volt a szexuális erőszak és a gyermekekkel szembeni fizikai erőszak. A bántalmazásokat alátámasztja Juhász Péter, az egykori Együtt – a Korszakváltók Párt alapítója és elnöke által közzétett videó is. Az intézet megbízott igazgatója, aki egyébként a felvétel szerint részt vett a gyermekek bántalmazásában, a videó nyilvánosságra kerülését követően lemondott pozíciójáról. A 2025. december 9-én, az ügyben tartott eljárási cselekmények során kettő embert őrizetbe vettek, egyet pedig előállítottak. Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Tuzson jelentése Az ügy kirobbanását követően megjelent a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről szóló 293/2025. (IX. 24.) kormányrendelet. Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy miért aggályos az, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter egy folyamatban lévő nyomozás irataiba betekinthet, illetve arról tájékoztatást adhat. Nem mellékesen Tuzson (ahogy a kormány és a teljes propaganda gépezete is), szeptemberben azt állította, hogy a lefolytatott vizsgálata azt állapította meg, hogy sem politikusok, sem kormánytagok érintettsége nem merült fel, ahogy kijelentette azt is, hogy az ügyben kiskorú személy nem vált sértetté. Ezzel szemben Juhász Péter azt állítja, hogy az általa nyilvánosságra hozott felvételek már hónapok óta a rendőrségen és az ügyészségen vannak. Azaz, kvázi ezekhez is hozzáfért Tuzson. Egyébként a kormányrendelet továbbra is hatályban van. Tehát elvárható, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter a kormányrendeletben előírt kötelezettségét teljesítse! Azaz, pont ugyanolyan lelkesen, gyorsan, de természetesen sokkal precízebben tájékoztassa a nyilvánosságot, mint ahogy azt szeptemberben tette. Mondhatnánk azt is, hogy ne hazudjon, ne verje át az országot! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Öltönyös emberek Felmerült az is, hogy Juhász Péter Pál sötétedéskor öltönyös embereket vitt be az intézménybe. Az, hogy ezen személyek, ha valóban történt ilyen, milyen célból mentek a Szőlő utcába, nem tisztázott. Viszont ha megnézzük a folyamatot, nem nehéz, egy a gyermekek szexuális kizsákmányolására épülő maffia hálózatot felfedezni. A gyermekek bántalmazó, félelemmel átitatott légkörben éltek. Ezt a kikerült videó alapján nem nehéz megállapítani. Az, hogy ez a történet több éve zajlik, gyakorlatilag arra utal, hogy ezen személyek valamiért (vagy valakik miatt?) biztonságban érezték magukat. Nem gondolták, hogy a jövedelmező „üzletáguk” egyszer megszakad, mint ahogy arra sem gondoltak, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett brutalitásuk egyszer nyilvánosságra kerül. Ezért is fontos lenne, hogy kiderüljön végre, ha voltak, akkor kik azok az öltönyösök, miért mentek az intézménybe, illetve az, hogy ki az a „Zsolti bácsi”? Természetesnek tekinthető a társadalom várakozása, hogy kiderüljön végre az, hogy a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettese, aki a pedofil bűncselekmények eltussolásában vett részt, hogyan kaphatott kegyelmet Novák Katalin, volt köztársasági elnöktől. Juhász Péter által nyilvánosságra hozott felvételek Ahogy kinéz a helyzet, jó, hogy nyilvánosságra hozta Juhász Péter a már említett felvételeket. Mivel az elmúlt időszakban voltak érdekes ügyirat, felvétel eltűnések. Elég csak Németh Szilárd alapítványa ellen indított per tárgyalási anyagára gondolni, amely eltűnt, állítólag rendszerhiba miatt. A Völner- Schadl ügyben, arra hivatkozással, hogy a kompromitáló felvételek a korrupciós ügyben nem relevánsak, így azokat maga az ügyészség semmisítette meg. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt az ember fülében cseng a mai napig, Varga Judit volt Igazságügyi miniszter azon állítása, amely szerint Rogánék kihúzatták magukat az ügyészségi iratokból. Köztudott, hogy a Tuzson jelenést követően nem sokkal Juhászhoz nagy erőkkel szálltak ki a Központi Nyomozó Főügyészség emberei, és lefoglalásokat végeztek. Mindezek ellenére nem akkora baj, hogy Juhász a nyilvánossághoz tudott fordulni, mert így legalább biztonságban vannak a felvételek! SZŐLŐ UTCA: Lemondott az IGAZGATÓ! - YouTube Juhász Péter | Juhi hivatalos Összegzés: Tehát van egy Szőlő utcai ügy. Van egy Tuzson-jelentés, amely egyébként a jogállamiságot sutba dobva készült. De ha már van egy jelentés, akkor illene azt nem propaganda célból elkészíteni és nem kémügyként beállítani, hanem abba tényeket beleíni. Van egy ócska, a legkiszolgáltatottabbakat kihasználó mocskos maffia, amelynek tagjai – valami, vagy valakik miatt - hosszú évekig biztonságban érezték magukat. És végezetül van egy kormányunk, amely bort iszik, de vizet prédikál! Gyakorlatilag kiderült, hogy a kormány a gyermekvédelmet kizárólag propaganda célból használja! Ja’ és van egy köztársasági elnökünk, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Mivel a Szőlő utcai ügyben még csak meg sem szólalt, így elmondható, hogy ez is csak elvi síkon működik! Az a kormány, amely saját maga által alkotott Alaptörvényt, ilyen módon megszegi, magára hagyja a legkiszolgáltatottabbakat, hosszú évekig asszisztál a gyermekek szexuális kizsákmányolásához, illetve bántalmazásához, annak fel is út, le is út! TAKARODÓ! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És akkor egy rövid frissítés: Még cikkünk megjelenése előtt volt a heti kormányfélreinfo, szóval, ott hangzott el az a bődületesen bicskanyitogató mondat - mégpedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából -, hogy a Szőlő utcai intézmény nem gyermekotthon, hanem javítóintézet, ilyesformán ott fiatalkorú bűnözőket nevelnek, illetve tartanak fogva. Nos, mi az Ígyélünknél, - meg szerintem a fél országban - azt gondoljuk, hogy - még, ha bűnözők is - nem így kell nevelni ezeket a fiatalokat, hiszen még a börtönben sem így kezelik a felnőtteket! dr. Gaál Lóránt - Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nem vitás, hogy Tarlós 2019-es bukását követően, a FIDESZ-KDNP, Budapest tönkretételén ügyködik. A 2024-es önkormányzati választást követően, viszont szintet ugrott a fővárosban élők elleni kormányzati fellépés. Sőt, a FIDESZ-KDNP már a TISZA Pártot is felelőssé akarja tenni azért a helyzetért, amit egyébként a kormány alakított ki. Előzmény: 2019 Karácsony Gergelyt, 2019-ben 50,86%-os eredménnyel főpolgármesterré választották a budapestiek. Kicsivel több, mint 6%-al előzte meg a FIDESZ-KDNP színeiben indult, és akkor éppen regnáló Tarlós Istvánt. A Fővárosi Közgyűlésben is többségbe került az akkori ellenzék. 2024-ben tartott, Európai Parlament képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választását, hat hónappal megelőzően a FIDESZ-KDNP nem volt rest a választási törvényt módosítani. Gyakorlatilag a választási törvény módosításával visszaállították a listás szavazást Budapesten. Egyébiránt azt állították vissza, amit a FIDESZ-KDNP törölt el a 2014-es önkormányzati választásokat megelőzően. Ennek okai egyértelműek voltak. A FIDESZ-KDNP 2014-ben meg akarta tartani, 2024-ben viszont már vissza akarta szerezni Budapest felett az irányítást. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi módosító javaslatot a Mi Hazánk Mozgalom nyújtotta be, melyet a FIDESZ-KDNP „bátor harcosai” simán megszavaztak. Megjelent a TISZA A FIDESZ-KDNP országgyűlési frakciója bármenyire is rutinos - mivel többen közülük még az MSZMP-t is megjárták - mégsem „látták jönni” a TISZA Pártot. A TISZA négy fővárosi kerületben állított polgármester jelöltet, így listán is tudtak indulni. A TISZA Pártból senki sem ült polgármesteri székbe, viszont 10 mandátumot szerzett a Fővárosi Közgyűlésben. A 2024-es főpolgármester választás - „hála” a FIDESZ-KDNP-nek - tragikomikusra sikeredett. Szentkirályi Alexandra a FIDESZ-KDNP főpolgármester jelöltje először tagadta a visszalépéséről szóló híreket, majd a FIDESZ-KDNP látva azt, hogy versenybe hagyásával nagy lebőgés lesz, vissza is léptették. Szentkirályi a fővárosi listán azért továbbra is listavezetőként szerepelt, és a visszalépését követően, az LMP-vel a háta mögött induló Vitézy Dávid főpolgármester jelölt támogatására buzdította a FIDESZ híveit. A főpolgármesteri szavazatok újraszámlálási mizériája után, 2024. október 1. napjától a TISZA Párt, a 33 fős közgyűlésben 10 helyet foglal el, Karácsony Gergelyt pedig főpolgármesteri székben hagyták a választók. Elvonások Budapesttől rengeteg forrást von/vont el a kormány. Gyakorlatilag folyamatosan, évről, évre emelte a szolidaritási hozzájárulás mértékét. 2017-ben, még a FIDESZ-KDNP által uralt Budapest egyedi törvényi mentesítéssel megúszta a sarcolást. Persze ez már akkor is a jogállamiság megcsúfolása volt, mivel kizártnak tekinthető, hogy szakmai alapon és nem politikai alapon történt meg ez a döntés. Viszont a következő években jelentős elvonást volt kénytelen elviselni a főváros: 2018-ban 5 milliárd Ft-ot, 2019-ben 10 milliárd Ft-ot, 2020-ban 21,77 milliárd Ft-ot, 2021-ben 35,35 milliárd Ft-ot, 2022-ben 35,67 milliárd Ft-ot, 2023-ban 57,8 milliárd Ft-ot, 2024-ben 75,5 milliárd Ft, -ot 2025-ben 89 milliárd Ft-ot. Az adatok az ÁSZ, 2025. szeptember 17-én, dr. Windisch László által aláírt jelentésében szerepelnek: Forrás: A Fővárosi Önkormányzat 2019-2024. évi költségvetési beszámolói és a 2025. évi költségvetési rendelet alapján ÁSZ saját szerkesztés Alkotmánybíróság Orbán és „bátor harcosai” által gondosan kiválasztott alkotmánybírák (pl.: dr. Handó Tünde, Dr. Lomnici Zoltán, stb.), 2024-ben, többek között, simán félredobták azt, hogy Budapest már nettó befizetője az államkasszának. Azaz, a főváros az állami feladatok ellátására kapott állami támogatások összegénél jóval többet fizet be. A határozatot megelőzően persze több (3383/2018. (XII. 14.) AB határozat, 3028/2020. (II. 10.) AB végzés) Alkotmánybírósági döntés is született, viszont mindegyik egy irányba, azaz a FIDESZ-KDNP-s kormány felé hajlott (megjegyzés: 2018-ban Dr. Sulyok Tamás, jelenlegi köztársasági elnök volt az Alkotmánybíróság elnöke, 2025. június 11-én, Orbán Viktor és társai erre a pozícióra, dr. Polt Pétert választották meg). Ezek után kérdéses, hogy az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény védelmének vagy pedig Orbán Viktor védelmének a legfőbb szerve-e? Ki a hibás? A kormány és a propagandistái le tudtak süllyedni arra a szintre, hogy a 2024. októbertől a Fővárosi Közgyűlésben helyet foglaló TISZA képviselőit is felelőssé teszik Budapest forráshiányos állapotáért. Persze nyilvánvaló és látható, hogy Budapest forráshiányos állapotát nem a TISZA Párt, nem is a fővárosban élő emberek okozták, hanem a kormány gerinctelensége és alkalmatlansága. A kormány mindemellett, szokás szerint megmentőként akarja magát feltüntetni. 2025. november 27-én a Magyar Közlöny 141. számában megjelent az 1505/2025. (XI. 27.) kormányhatározat. A kormányhatározatban kijelentették, hogy a kormány elkötelezett, hogy a közszolgáltatások és a fővárosi tömegközlekedés zavartalanul működjenek és kész minden segítséget megadni, hogy az érintett dolgozók minden körülmények között megkapják munkabérüket, ha a főváros nem tudná kifizetni. A képlet viszont egyszerű! A kormánynak nem kell, vagy legalábbis nem ilyen mértékben elvenni a forrásokat, és akkor nem kell hősködnie sem! Lefordítva: nem kell torkon szúrni, majd a torkon szúrtnak a pénzéből a műtétet állni! dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Az Index újabb dokumentuma olyan szinten félrevezető és ostoba, hogy fölösleges hosszabban elemezgetni. A lap egyre aljasodó üzemmódja következtében talán idővel kevesebben fogják komolyan venni. Ám pillanatnyilag még a hatalom egyik legfőbb propagandafelületeként működik, így nem lehet szó nélkül elmenni az akciói mellett. „Itt találja a TISZA Párt teljes adócsomag-tervezetét, nyilvánosságra hoztuk” – ezzel a címmel jelent meg az Indexen egy cikk, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt állítólagos gazdaságpolitikai terveiről számolnak be. A dokumentum tartalmából talán elég kiemelni a nyilvánosságban leginkább terjedő macska- és kutyaadót, és hogy fideszes politikusok a házi kedvenceikkel készítettek rövid videókat ennek hatására. Legfeljebb nevetni érdemes ezeken. Az ablakon befújt Nyilvánvaló, hogy egy teljes mértékben kitalált dokumentumról van szó. A Tisza-adóra épülő kampány második felvonását vezette fel a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó lap. Egyes elemzések szerint mesterséges intelligencia segítségével gyártották le az áltervezetet, ami jól mutatja, mennyire nem tartották fontosnak a tartalmat. Mi történik tehát? Van egy verseny, amelyben két politikai erő próbálja bizonyítani a választók előtt az alkalmasságát, hogy 2026-tól vezesse az országot. Eközben a kihívó által cáfolt állítások jelennek meg a NER-hez közel került, félmilliónál is több követővel rendelkező felületen. A cikk köré pedig a milliárdokból működtetett médiagépezet kíméletlen kampányt épít. Az Index szerepéről már írtunk. Aki követi a médiával kapcsolatos híreket, eseményeket, annak nem kérdés, hogy a hatalom egyik legfontosabb eszközéről van szó. Azonban jó eséllyel van sok ezer olvasó, aki csak hírekről szeretne értesülni. A hírfolyamban azonban olyan információkról szerez tudomást, miszerint kormányváltás esetén mindenféle új adóterhekkel szembesülhet. Arról nem is beszélve, hogy a cikkre hivatkozva feljogosultnak érzik magukat politikusok és véleményformálók, hogy torzításokkal árasszák el a nyilvánosságot. Az Index dokumentumának nem csak az a jelentősége, hogy rontani próbálja a TISZA Párt esélyeit a 2026-os választásokon. Pusztító hatással van a közbeszéd állapotára is. Abszurdumra nem lehet érdemben reagálni, ergo nem lehet párbeszédet folytatni olyan jelentős közügyekről, mint például az adópolitika. Ahogyan a médiába és a tájékoztatásba vetett bizalom is csorbul. Marad tehát a kérdés, hogy ki fogja ezért viselni a szégyent? Elég lesz-e utólag magyarázkodni torzítások terjesztéséért, ahogy azt az Index autós portáljának főszerkesztője tette? Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Orbán tizenöt év után végre bement egy stúdióba, amely nem a „királyi” médiához tartozik és interjút adott Rónai Egonnak. Itt végre kapott komolyabb kérdéseket is, bár ismét bebizonyította, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történik ebben az országban és az sem biztos, hogy érdekli. Össze-vissza beszélt mindenről és hazudott, vagy figyelmen kívül hagyta a műsorvezető által feltett kényelmetlen kérdést. (Pedig lehetett volna még sokkal több, sokkal kellemetlenebb kérdése.) Az sem változott, hogy Orbán ismét hülyének nézi az országot. Amire rákérdeztek: Fapados repülővel mentek Amerikába, miért? Kényszerhelyzet volt, mondta. Pedig évek óta saját luxusgépeivel járja a világot, csak éppen nem hivatalos utakra. Például focimeccsre. Még egy évig folyhat az orosz olaj, de aztán? – Forrás: France 24 YouTube képernyőkép És jön a nagy hír: Trump megállapodás, szankció mentesség, védőpajzs. A „korlátlan idejű” megállapodásról kiderült, hogy addig tart, amíg mindketten hatalmon vannak. Ez nem védőpajzs, hanem egy kampányfogás, amit Orbán megpróbált eladni. Amikor pedig szembesítették a valósággal, már ő is kénytelen volt kimondani: nincs itt semmi korlátlanság, csak propaganda. Aztán Marco Rubio, az USA külügyminisztere megcáfolta Orbánt, hogy csak egy évre szól a mentesség. A nagy hazugságok: A nyugdíjak „nem veszítettek az értékükből”. Mindenki, aki a boltba megy, aki befizeti a számlákat, aki húsz -, vagy akár negyven év munkája után próbál megélni a nyugdíjából, pontosan tudja, hogy ez hazugság. Orbánnak azonban elég volt annyit mondani: „én kapom a jelentéseket”. Igen, mert aki a Rogán által kozmetikázott KSH adatokból ismeri a „világot”, az tényleg elhiheti, hogy a liszt, tojás, tej, kenyér stb. nem drágult. A valóságban élők viszont naponta szembesülnek azzal, hogy az árstop nem megvéd, hanem elfedi a bajt – a kasszánál meg úgyis kiderül, mennyit ér a pénzünk. De akkor miért inkasszált a kormány a főváros számlájáról 6,2 milliárd forintot? – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Amikor a főváros pénzügyi helyzetéről kérdezték? Orbán szerint „nem megy csődbe, csődben van”. De ez is egy nagy hazugság. Már megint másra mutogatott. Ő maga sosem felelős és sosem tehet semmiről. Mindig valaki más. De akkor miért inkasszált a kormány a főváros számlájáról 6,2 milliárd Forintot, az eddigiekkel együtt már összesen 46 milliárd forintot? Direkt kivérezteti a Fővárost. Bosszút áll, mert a Fidesz elbukta Budapestet. Mi van Putyinnal? Nincs politikai kitettség, csakis „történelmi”. A 2009-es találkozó? Igen, megtörtént – de persze „marhaság” azt gondolni, hogy Putyin befolyásolja. Már szinte minden volt szocialista ország levált az orosz gázról és kőolajról – még a balti államok is – mi meg érdekes módon nem tudunk. Ezt már nem lehet letagadni, és Orbán mégis megpróbálja. Moszkva idegesen figyeli ahogy Orbán hatalma megtörik – Forrás: Hindustan Times YouTube képernyőkép A gyermekszegénység nem igaz. Mondja a miniszterelnök. A KSH-adatok? Az EU-s figyelmeztetések? A valóság? „Térjünk vissza rá legközelebb.” Magyarország miniszterelnöke szerint, egyszerűen nem léteznek a szegény gyerekek, mert rossz fényt vetnének a kirakatra. És hol az empátia? Ja, neki ilyen nincs. Mi van? Baj van! Orbánnak volt egy kijelentése. Azt mondta: „Magyarország mindig bajban van.” Talán mitől, vagy kitől? A magyar gazdaság egy nyitott kis gazdaság. Méreténél fogva hamar megérzi a világgazdaságban és az UNIÓ-ban történő gazdasági változásokat. A bajt Orbán és a NER okozta az elmúlt 15 évben. Kifosztották az országot, az embereket. Uradalom Hatvanpusztán, az eltűnt pénz megtestesítője – Forrás: 444.hu YouTube képernyőkép Orbán a magyar gazdaságot egy svédasztalnak tekinti, ahonnan bárhonnan, bármit elvehet, amikor csak akarja, de a számlát nem ő fizeti. A Magyar Államkincstárat pedig a magánbankjának tekint, ahonnan bármennyi pénzt ki tud venni, bármire, amire a kedve tartja. Már csak egy bankkártya kellene és egy automata, hogy ne kelljen kínlódnia a költségvetési fejezetekkel és az adminisztrációval. Emiatt nincs fejlődés, nincs felemelkedés, nincsenek lehetőségek, csak az örök baj. Mintha nem ő lenne az, aki tizenöt éve vezeti ezt az országot. Pedig de. Ha mindig baj van, azért egyetlen ember felel: aki a döntéseket hozza, azaz Orbán Viktor. Kegyelmes asszonyok És a kegyelmi botrány? Orbán helyett Ők vitték el a balhét. Szerinte az volt a baj, hogy „nem volt elég ítélőképességük”. Csak ennyi. Persze, sajnálja Őket. A felelősségvállalás pedig valahogy mindig elmarad. Viktor így alakította ki a rendszerét. A döntés mindig az övé, a felelősség mindig a másoké. Novák Katalin nem mondja el, miért kegyelmezett meg a pedofíliát eltussoló bűntársnak – Forrás: Telex.hu Youtube képernyőkép Orbán az interjú végén kijelentette: majd akkor jön legközelebb, ha az ATV „nem fogad el külföldi pénzt”. Ezzel az ország egyik egyik televízióját próbálta hitelteleníteni – csak mert szembesítették a valósággal. Ez mindent elárul arról, hogyan viszonyul a független nyilvánossághoz. Ez az interjú nem Orbán erejéről szólt, hanem a kétségbeesettségéről. Egy olyan vezetőről, aki fél a valóságtól, fél a számonkéréstől, és fél attól, hogy kiderül: a propagandán túl semmi nincs. Ismét kiderült. A király meztelen. Amire nem kérdeztek rá: * Mi van Hatvanpusztán? Tényleg gazdasági épületek és mindez 20 milliárdból összehozva. * Miért hasítanak az Orbán-cégek állami közbeszerzéseken, Orbán „papa” bányái, Orbán Áron és fegyver biznisz, ifj. Orbán Győző és az E.ON üzlet a gázhálózatok távfelügyeletére. És persze Ráhelke is hasít a turizmusban, csak nem saját néven. * Miért üldözték el a CEU-t? * Miért kellett tönkretenni az államigazgatási -,a szociálpolitikai – , az önkormányzati …stb. rendszert? * Miért kellett államosítani az MTA kutatóhálózatát? * Miért csak p.c. (politically correct) vendégeket hívhatnak az MTVA műsoraiba? * Miért teljesítenek a magyar diákok évről-évre egyre gyengébben a Pisa-teszteken? * Miért kellett megvásárolni közpénzen a Liszt Ferenc Repülőteret? * Hová lett a 3000 milliárdos magánnyugdíj-pénztári vagyon? * Miért kellett meghalni a covid idején 50.000 honfitársunknak? * Mi van a lélegeztető gép mutyival? A sor szinte a végtelenségig folytatható. Nótárius Nyitókép: ATV Magyarország YouTube képernyőkép

Avagy, mikor marad több pénz a zsebünkben? A jelenlegi FIDESZ-kormánynál, vagy a leendő TISZA-kormánynál. A számok nem hazudnak. Az Indexen jelent meg nemrég egy cikk, amelyet a 444.hu is szemlézett. Az Index szerint egy állítólagos „brutális Tiszás megszorító csomag” készül, melyet Magyar Péter – az adóemeléshez hasonlóan – azonnal cáfolt és hamisítványnak nevezett. A kormánypárt és médiája azóta a kampányát a fiktív megszorításokra építi. A FIDESZ kormány szerint a TISZA bevezetné az eb- és macskaadót. Minden kutya és macska után évi 18 ezer forintot kellene fizetni. És persze az AI-vel készített reklám Magyar Péterről a „Jöttem a TISZA adóért.” kamuszöveggel. Nézzük, hogy valójában mi is történt az elmúlt 15 évben. Mi az álhír és mi a valóság? A tények 2010-ben 37 adónem volt. 2025-ben már 61. Ami a húsunkba vág, az az szja adó, a tb járulék és a szuper magas ÁFA. Ide klikkelve megtekinthető a 2026-os TISZA adótervezet. A 2026-os TISZA tervezet A táblázatból is jól látható, hogy összességében a 2010-es adórendszerrel havonta 47.982-Ft éves szinten 575.784-Ft maradna a zsebben és még az ÁFA is kisebb volt az ÁFA. A TISZA adórendszerével 17.448-Ft maradna a zsebben havonta, ami éves szinten 209.346-Ft. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a 0 és az 5%-os áfakulccsal – a 27%-os helyett – még több maradna a zsebünkben, mint amit a 2026-os évre kiszámoltunk. Menczer Tamás persze tovább emelte a tétet: „De mi az, hogy kutyaadó? A kutya nem jövedelem és nem vagyon. A kutya hű barát. Nálunk speciel családtag. Legközelebb a feleségem után is adót kell fizetnem? Érdekes, azóta minden fideszes politikus hatalmas kutya- és macskatartó lett, és folyamatosan riogatnak. Amiről viszont egyik fideszes politikus sem beszél, az az, hogy pont a Fidesz tette lehetővé az önkormányzatok számára az ebadó (ebrendészeti hozzájárulás) kivetését az állatvédelmi törvény 2012. január 1-én életbe lépett módosításával. A Magyar Hang felhívja a figyelmet, hogy több település is bevezette már ezt, így Somogyhatvan, Piliscsaba, Tóalmás, Egyek, Enying és Nagykanizsa is, a múlt héten pedig Szigethalom is követte őket. Nótárius – Nyitókép: Magyar Péter beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt

Hónapok óta egyre erősödik a zuhanyhíradó suttogása: tanárokat, köztisztviselőket, állami cégek alkalmazottait fenyegetnek politikai nézeteik miatt. Elég egy like, egy megosztás vagy egy ártalmatlannak tűnő poszt ahhoz, hogy valakit „nemkívánatosnak” minősítsenek egy országban, ahol papíron még létezik a szólásszabadság. A Fidesz–KDNP újraélesztette a politikai üldözés intézményét – és ma már a megélhetés ára is a lojalitás. A politikai üldözés új arca: Gajdos László esete Az alany: Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark szeretett és országosan elismert igazgatója. A tárgy: Gajdos László lett a TISZA országgyűlési képviselőjelöltje Nyíregyházán, ami után – mivel az állatpark állami tulajdonú intézmény – felszólították az azonnali lemondásra. „Igazgató Úr, veled vagyunk!” – Fotó: Magyar Péter – Facebook Nem szakmai kifogás. Nem vezetői alkalmatlanság. Egyetlen bűn: politikai szerepvállalás, amely nem illeszkedik a hatalom által engedélyezett narratívába. És ekkor megszületett a nyíregyházi kinyilatkoztatás, amelynek lényege a helyi Fidesz közleménye volt: „…egyértelmű, hogy nyílt politikai szerepvállalása, jellemtelen árulása miatt Gajdos László méltatlanná vált hivatala betöltésére, ezért a Fidesz nyíregyházi szervezete felszólítja, hogy azonnal mondjon le az önkormányzati cég vezetéséről!” Ez a mondat nem egy helyi szervezet zavart kiszólása. Ez az orbáni hatalom valós üzenete: aki kibeszél a kórusból, aki kiáll a változásért, azt tönkreteszik, ellehetetlenítik, megalázzák – még akkor is, ha évtizedek óta bizonyított, elismert szakember, és egy megyeszékhely legelismertebb közembere. A Fidesz „nyíregyházi szervezete” – a valóság és a mítosz Aki látott már közelről pártszervezetet működni, pontosan tudja: a Fidesznek valójában nincs nyíregyházi szervezete. Formálisan persze létezik, papíron ott figyel a pecsét és a fejléc, de egyetlen ember adhat utasítást, egyetlen ember dönt, a többi pedig végrehajt — megfelelő alázattal, a szó legrosszabb értelmében. Ez a megfelelési kényszeres helyi csoport örömmel, rajongó túlbuzgósággal fogalmazta meg a kinyilatkoztatást, abban a hiszemben, hogy ezzel végre láthatóvá váltak az istenük szemében. Valószínűleg még mindig várják a simogatást kis üstökükre, miközben a háttérben nem egy gondoskodó kéz neszez halkan, hanem a hóhér bárdja suhog. Amikor pedig a „nyíregyházi szervezet” kiáll, az nem autonóm döntés, hanem a hatalom újabb kommunikációs mutatványa. Olyan mutatvány, amely még a Fidesz–KDNP mércéjével mérve is pokoli mélységekbe enged bepillantást. A ZS-kategóriás kommunikációs gépezet újabb terméke Tegyük fel egy kósza pillanatra, hogy nem ez a helyi, szánalmas gyülevész had találta ki az üzenetet. Tegyük fel, hogy a központi agytröszt újabb remekműve keveredett ki a Rogán-művek laborjából. Ez azonban csak még súlyosabb képet fest. A Finkelsteini modell megvalósításához ugyanis nem elég a fenyegetés, nem elég az ellenségkép gyártás. Kellene hozzá HR-gárda is. Olyan emberek, akik értenek a szakmájukhoz. Akik tudnak komoly, következetes kommunikációt gyártani. Akik képesek felépíteni a félelmet anélkül, hogy közben országos röhögést váltanának ki. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ebben a rétegben is szisztematikus csere zajlott: a szakembereket talpnyalók váltották fel. És ez az eredmény: egy olyan kinyilatkoztatás, amely nem félelmet, nem tekintélyt, hanem szánalmat és dühöt vált ki. A „nyíregyházi kinyilatkoztatás” ennek az egész vonagló, önmagát marcangoló rendszernek a manifesztuma. Egy rendszeré, amelynek minden megnyilvánulása egyre inkább a saját inkompetenciáját bizonyítja. Így jár, aki kóklerre cseréli a szakembert A hatalom ma már minden szinten svihákokkal dolgozik: kommunikációban, vezetésben, döntéshozatalban. Gajdos László esete nem egyedi, hanem tünet. A politikai üldözés új formája: ha valaki nem simul bele a rendszerbe, ha önálló véleménye van, ha a változás mellett áll ki, akkor el kell tüntetni. Nem szakmai alapon. Nem jogi alapon. Hanem pusztán lojalitási alapon. Ez a politikai megfélemlítés lényege Magyarországon 2025-ben. És ezért lett Gajdos László története — A nyíregyházi kinyilatkoztatás. Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Ahogy arról már beszámoltunk a FIDESZ-KDNP-s kormány 854 önkormányzattól (854-től) minden évben beszed egy úgynevezett szolidaritási hozzájárulást. Ezen túl a kormány 2025-től a Versenyképes Járások Programnak álcázott pénzbehajtást is szisztematikusan hajtja végre. Ennek eredményeként ismét komoly elvonásokkal szembesültek az önkormányzatok. Magyar Közlönyben kihirdették az újabb sarcot 2025. november 11-én megjelent a Magyar Közlöny 130. száma. Ebben Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter meghatározta a települési önkormányzatok által, a helyi iparűzési adóbevétel többlet után, 2025. novemberben teljesítendő fizetési kötelezettséget. A rendeletben azon önkormányzatok vannak felsorolva, akik egyébként szolidaritási hozzájárulást – a költségvetési törvény szerint 360 milliárd forintot – is fizetnek. A 854 felsorolt településből 406 településnek kell most novemberben, a 43.6 milliárd forintos elvonást elszenvednie. A kormányzat, a szolidaritási hozzájáruláson túl, mivel már májusban 26.6 milliárd forintot elvett, így az önkormányzatok összeségében már 70.2 milliárd forintos sarcot kénytelenek elviselni. A visszaosztott pénz saját érdemként feltüntetve Elvileg a kormányzat ezt az utóbbi összeget a Versenyképes Járások Programhoz használja fel. Ahogy arról már beszámoltunk, ez a program nem szól másról, mint arról, hogy az önkormányzatoktól a kormány elveszi a forrást, majd azt megpályáztatva visszaadja. Ez alapján járásonként jut 250 millió, illetve megyeszékhely járásonként 500 millió forint (mindösszesen 65 milliárd forint). Ennek ellenére, nem elég, hogy az önkormányzatoknak el kell viselniük ezeket az irtózatos elvonásokat, hanem még „fényeznie” is kell a kormányt. Kötelező propaganda: a kormány pénzének kell látszania, ami valójában az önkormányzatoké Információink szerint a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium a támogatói okiratában megköveteli, hogy a fejlesztéseket kitáblázzáksra, vagy matricázzáksra kerüljenek.. A táblákon, matricákon szerepelnie kell: „A …………. (beruházás, fejlesztés, eszköz- és szolgáltatás-beszerzés megnevezése) megvalósult Magyarország Kormányának a Versenyképes Járások Program keretében biztosított …………….. forint összegű támogatásával” szövegnek. Ha ez valóban így van, akkor ez nem más, mint a legsötétebb időket idéző hazug propaganda! Még egyszer tisztázzuk! Az önkormányzatok adják a forrást nem a kormány! Kik fizetik a szolidaritási hozzájárulást, és miért? A szolidaritási hozzájárulást azon településeknek kell fizetnie, amelyeknek az adóerőképessége meghaladja a 25.000,-Ft/fő összeget. Tehát, ezen településektől vonják a 2024. évi iparűzési adóhoz képest, a 2025. évben befolyt többletet. Ahogy előző cikkünkben már rámutattunk, a 2024-es évhez képest a 2025. évben keletkezett iparűzési adó többletet csak 2026-ban lehet megmondani pontosan. Ebből nem nehéz megállapítani, hogy tovább megy a „dobálódzás” a virtuális számokkal. Amit fontos kiemelni, az az, hogy az adóerőképesség befolyásolja az állami támogatások mértékét is. Minél nagyobb az adóerőképesség egy településnek, annál kevesebb állami támogatást kap. Viszont itt felmerül a kérdés! Valóban a gazdagtól veszik el a szegények javára? Magyarországon 3155 település van. Ezek közül mindösszesen 854 település az, amely szolidaritási hozzájárulást fizet, mivel az adóerőképessége meghaladja a 25.000,-Ft/fő összeget. A kormányzati narratíva szerint a szolidaritási hozzájárulást azért kell fizetni a gazdagabb településeknek, hogy a szegényebbeket támogatni tudják. Ez azért meglepő, mert az az „átkozott Brüsszel”, a 2004-2024 években több ezer milliárd forint támogatást biztosított az ország számára. Összefoglalva tehát, az adatok azt jelzik, hogy a 2002-2010 közötti MSZP-s, majd a 15 éve 2/3-os többséggel rendelkező Fidesz-Kdnp kormányok alatt az ország településeinek, majd 73%-a nem tudott előre haladni. Tulajdonképpen kimondhatjuk azt, hogy szegények maradtak. Mihez tudnak kezdeni az önkormányzatok? A Fideszes sarcokkal (szolidaritási hozzájárulásra kötelezéssel, és az iparűzési adó többlet elvételével) szemben, az érintett önkormányzatok kénytelenek lesznek bevételt generálni. Ezt a forrást máshogy nem fogják tudni előteremteni, csak úgy, hogy a saját lakosaik terhét – pl.: építményadó, parkolódíjat emelés – emelni fogják. Enélkül, sok településen ugyanis fejlesztések, beruházások maradnának el, illetve működésbeli, fenntartási – mint például óvoda, kulturális élet, önkormányzati hivatal – nehézségekkel is szembesülnének. Mi ennek a következménye? Tulajdonképpen nem fog más történni, mint az, hogy a Fideszhez nem lojális polgármestert fogják hibáztatni, hergelik ellenük a tájékozatlan embereket. A kormánypárti kegyencek és a propagandájuk teli torokból fogják majd üvölteni, hogy ha Fideszes lenne a polgármester, akkor nem lenne csődhelyzet, nem kellene adót emelni. Legjobb példa erre az, amikor Szentkirályi Alexandra számon kéri a Tiszát Budapest helyzete miatt. Persze azt se felejtsük el, hogy, a nem Fideszes, vagy nem a „független” Fideszes által irányított települések még fenyegetéseknek is ki vannak téve. Tehát belenyúlnak abba a kasszába, amibe az ott élők „dobták” bele forintjaikat, azért, hogy a saját közösségük fejlődni tudjon, majd mindezt úgy állítják be, hogy a nem Fideszes polgármester rosszul gazdálkodik. EU-s pénzek nélkül mi lesz? Semmi fejlődés, sőt inkább visszalépés! Mivel a guruló dollárokkal fémjelzett orbáni védőháló nem azonos az EU-s forrásokkal! Az amerikai pénzügyi védőhálóból nem lehet utakat és járdákat építeni, víz-szennyvízhálózatot rekonstruálni. Ahogy nem lehet bölcsödét, vagy óvodát sem felújítani. Amíg a FIDESZ-KDNP irányítja az országot, addig kevés esély van az EU-s források megszerzésére. A Fidesznek nem érdeke az EU által követelt jogállam helyreállítása, a korrupció megszüntetése, mivel az a NER-nek nem kedvezne. Viszont a kormánynak forrásra van szüksége, ahhoz, hogy azt tudja bizonygatni, hogy minden rendben van. Természetes módon ügyelnek arra is, hogy a Fideszes országgyűlési képviselő meg tudja magát dicsértetni, mivel egy-egy fejlesztést úgy mutatnak be, mintha az a kormánypárt érdeme lenne. Így, ezzel tulajdonképpen folytatódik az önkormányzati jogok csorbítása, a források elvétele, azaz a kivéreztetés. Ezzel azonban azt fogják elérni, hogy a még víz felszínén lévő önkormányzatok nemhogy fejlődni nem fognak tudni, hanem lerántják őket is a mélybe. Így a szegény önkormányzatok száma nemhogy kevesebb, de inkább több lesz. Dr. Gaál Lóránt – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A digitális világ már rég nem külön univerzum, hanem a mindennapjaink meghosszabbítása. Reggel a telefonunk ébreszt, útközben a híreket pörgetjük, munka közben üzenetek között ugrálunk, este pedig fáradtan „csak egy percre” belépünk valamelyik közösségi oldalra. A képernyő lett az a hely, ahol dolgozunk, kapcsolódunk, tanulunk, pihenünk – és sokszor ki is merülünk. A gond nem is azzal van, hogy a digitális tér ott van velünk, hanem azzal, hogy nem tanultuk meg, hogyan legyünk otthon benne. Emiatt különböző mentális mellékhatások jelentkezhetnek az életünkben, amelyekről viszont alig beszélünk. Amikor bekebelez a digitális világ – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Folyamatos információzaj – a „digitális szmog”, ami kimerít A közösségi média felületein naponta több tartalommal találkozunk, mint amennyit bármelyik előző generáció egy hét alatt látott. A figyelmünk darabokra törik: egyszerre próbálunk válaszolni, követni, megosztani, reagálni – de meddig lehet ezt ép ésszel kibírni? Az agyunk azonban nem erre lett tervezve. A folyamatos ingeráradat stresszreakciókat indít el: nő a szorongás, romlik az alvás minősége, állandó fáradtság jelentkezik. Az úgynevezett doomscrolling (kényszeres görgetés sic!), vagyis a hírek kényszeres fogyasztása pedig különösen ártalmas – a hírek változatlanok, csak a hangulatunk lesz egyre reménytelenebb. Összehasonlítási csapda – mások életének díszletei ellenünk dolgoznak A közösségi médiában minden tökéletesnek tűnhet: hibátlan testek, rendezett otthonok, sikeres karrierek, mosolygó gyerekek, egzotikus utazások. Ezek azonban gondosan válogatott pillanatok, mégis sokszor a saját, valódi életünk mércéjévé válnak. Ennek mentális következményei is lehetnek: • csökken az önbizalom • nő a szorongás • romlik a testkép • kialakul a „nem vagyok elég jó” érzés A valóság és a virtuális világ közötti különbség egyre nagyobb nyomást helyez ránk. Kapcsolódás helyett magány Az online tér azt ígéri, hogy közelebb hoz minket egymáshoz, mégis sokszor pont az ellenkezője történik. Bár rengeteg digitális interakció zajlik, a valódi kapcsolódás – a szemkontaktus, az érintés, a figyelem – egyre ritkább. A kutatások szerint minél több időt töltünk online, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat magányosnak. A kapcsolataink felszínessé válnak, az érzelmi mélységek pedig elmaradnak. A folyamatos jelenlét kényszere – a „digitális készenlét” fáradtsága Ha valaki nem válaszol azonnal, már szinte bűntudatot érez. A folyamatos elérhetőség elvárása olyan nyomást teremt, mintha mindig dolgozó, mindig „online” emberek lennénk. Ez hosszú távon: • kiégéshez • mentális kimerültséghez • fókuszvesztéshez vezet. Az agyunk nem tud pihenni, mert sosem adjuk meg neki az „offline időt”. Az online jelenlét politikai árnyéka Magyarországon az online tér nemcsak szórakozást és információt kínál, hanem politikai csatatér is. Az algoritmusok felerősítik az ellentéteket, a kommentfolyamokban elszabadul a gyűlölet, a trollok és álhírek pedig tudatos érzelmi manipulációt okoznak. A közéleti zaj nemcsak fárasztó – sokszor félelmet, dühöt, szégyent, bizonytalanságot kelt. Miközben a hatalom a digitális platformokat is kontroll alatt tartja, az emberek gyakran érzik úgy: nincs hova menekülni. Ez a fajta mentális terhelés már rég túlmutat a személyes szinten – társadalmi méretű hatása van. A digitális világ hazug valósága – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan védekezhetünk? – néhány egyszerű, mégis hatásos lépés 1. Kapcsold ki a push értesítéseket. A telefonod is lenyugszik 😊. 2. Tarts napi 1–2 „offline ablakot”. Reggel vagy este tölts legalább 30 percet képernyő nélkül. 3. Digitális diéta – tudatosítsd, mennyi hírt olvasol. A mennyiség csökkentése csodákat tesz. 4. Valós kapcsolatok erősítése. Hetente legalább egyszer legyenek „élő” találkozásaid. 5. Kövesd azt, ami épít. A negatív, toxikus tartalmak követését nyugodtan engedd el. Amikor kiszabadulsz a digitális világ fogságából – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeg mégis az: vissza kell venni az irányítást Az online tér nem ellenség. Eszköz. De ha nem vagyunk tudatosak, lassan elkezdi átvenni felettünk a hatalmat: a figyelmünket, a hangulatunkat, a kapcsolatainkat, sőt még a közéleti valóságérzékelésünket is. A digitális világ gyors, hangos és végtelen. Nekünk viszont jogunk van a csendhez, a határokhoz, a saját mentális terünkhöz – és ahhoz, hogy időnként visszataláljunk a valódi világba. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Sokáig úgy tekintettünk a politikára, mint a „nagyok játékára”. Egy olyan dologra, ami tőlünk távol zajlik, irodákban, tárgyalótermekben, képernyőkön. Mostanra már tudjuk, hogy ez egy illúzió. A politika ott van az ebédlőasztalnál, a családi csoportokban, a baráti beszélgetésekben, a gyerekek iskoláiban, a munkahelyi étkezdében, és talán a legfájdalmasabb pont: a barátságainkban is. Milyen hatással van a politikai megosztottság a barátságainkra? — amikor a közélet beszivárog a nappalinkba Magyarországon a politika két táborra osztja a közéletet és a barátságokat. Választások után nemcsak a politikusok elnyert mandátumainak arányai válnak világossá, hanem az is, hogy kivel tudunk és vagyunk hajlandók még beszélgetni, és kivel nem. De miért történik ez? Hogyan tudunk kilépni ebből? A politika politikai kérdésből inkább érzelmi kérdéssé vált. Ma a politikai hovatartozás már nem csupán vélemény, hanem identitás. A „Melyik oldalon állsz?” kérdés gyakran azt jelenti: „Milyen értékeket tartasz fontosnak?”, „Kiben bízol?”, „Hogyan látod a világot?”. Tehát a vita nem arról szól, ami kívül van rajtunk, hanem rólunk. Emiatt, amikor valaki megkérdőjelezi a politikai meggyőződésünket, úgy érezhetjük, mintha minket kérdőjelezne meg. Ez óriási feszültséget teremt. A közös témák eltűnnek. A megosztottság egyik fő eredménye, hogy zsugorítja a világunkat. Régebben még lehetett azt mondani, hogy „Én így látom, te úgy látod.” Ma már semmit nem lehet. Sokak számára ma a politika mindent átszínez Ha véletlenül másképp gondolkodsz, számíthatsz arra, hogy valaki a fejedhez vágja: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.” A közös alap kezd megrepedezni. A közösségi média súlyosbította a problémát. A platformok algoritmusai nem a békét, hanem az aktivitást kívánják — és mi vált ki több aktivitást, mint a harag? Tehát a Facebook nem a barátainkat mutatja, hanem a legfelkavaróbb bejegyzéseket. A valóság eltorzul, és azt hisszük, hogy minden ember szélsőséges, miközben a rendszer egyszerűen a leghangosabb embereket helyezi elénk. Véleménybuborékokat hozunk létre, amelyekben néhány barátunk egyszerűen „leesik” a térképünkről. A konfliktus elkerülése feszültséget okoz a kapcsolatainkban Sokan nem akarnak vitatkozni, ezért inkább nem mondanak semmit. Nem beszélnek róla, kerülik a kényes kérdéseket, elkerülik egymást. De a kimondatlan feszültség mélyebbre hatol, felemészti a kapcsolatot. Már nem őszinte, már nem könnyű, már nem olyan. A csend néha veszélyesebb lehet, mint a vita. Családon belüli feszültségek – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A hatalom a törésvonalakra játszik Az elmúlt években a politika egyre inkább nagyon tudatos és szándékos stratégiává vált, amely arra ösztönzi az embereket, hogy erőteljesen, érzelmileg reagáljanak. A „mi és ők” logika működik és gyorsan terjed. A propaganda, a félelemkeltés, az ellenségképzés nemcsak a társadalmat osztja meg — hanem a nappalinkat is. Barátból ellenfél válik. A beszélgetés viszállyá válik. Így válik a sokszínűség szakadékká. Barátságok mennek tönkre – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Van visszaút? Igen — de nem magától. A barátságoknak nem lenne szabad megszűnni egy „rossz” mondat miatt. Megmenthetjük a kapcsolatot, ha tényleg gondoskodunk róla 1. Ismerjük fel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A barátság nem politikai klub. 2. Hozzunk létre „politika-mentes zónákat”. Egy ebéd, egy séta, egy kávé csak rólunk szólhat. 3. Kérdezzünk, ne támadjunk. A „Miért gondolod így?” kérdés sokkal produktívabb, mint a számonkérő hangvételű „Hogy mondhatsz ilyet?!”. 4. Legyen fontosabb a kapcsolat, mint a vita megnyerése. És ami a legfontosabb: ne ítéljük meg egymást a Facebook-kommentek alapján. Az online tér eltorzítja az emberek hangját. A valóság árnyaltabb. A barátság több, mint a politika A megosztottság beszivárog az életünkbe, de nem kell, hogy szétfeszítse a kapcsolatainkat. Ha hagyjuk, a politika lesz az a csendes kéz, amely mindenkit egyre mélyebbre taszít a szakadékba. Forduljunk meg, és emlékezzünk: a barátaink nem pártok — emberek. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A bérből és „bosszúságból”, akarom mondani a keresetből élő, keményen dolgozó kisembertől hova gurul a pénz, avagy mennyit ér a keresetünk valójában? A 2025 szeptemberi KSH adatok szerint a bérből és „bosszúságból”, akarom mondani a keresetből élő keményen dolgozó kisember átlagkeresete bruttó 687 100 forint volt, ami nettó 475.100-Ft. Ez nem azt jelenti, hogy ennyit keres a legtöbb magyar. A valós képet a medián mutatja: a bruttó mediánbér 568 700, a nettó pedig 397 400 forint, vagyis a dolgozók fele ennél kevesebbet visz haza. A különbség oka, hogy az átlagot a legmagasabb fizetések erősen felfelé torzítják. (A medián bruttó és nettó keresetet is a KSH adatokból vettem.) Mennyit hagynak meg nekünk? – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Mit von a munkáltató azonnal a fizetésből? Akkor nézzük meg, hogy az 568.700-Ft bruttó keresetből valójában mennyit lehet elkölteni, élelmiszerre, ruhára, rezsire – víz, gáz, villany, kommunális díj…stb. A bruttó bért terheli 15% személyi jövedelemadó és 18,5% társadalombiztosítási járulék. Ez összesen 33,5% levonás, ami azt jelenti, hogy 190.514-Ft-ot visz el az állam a bruttó bérből. Így a számlánkra érkezik 378.186-Ft. Mitől tovább olvad tovább a nettó bérünk? De ez még nem minden. Magyarországon az általános forgalmi adó (ÁFA) nagyon magas: 27%, amit a legtöbb termék, szolgáltatás után a fogyasztónak – nekünk – meg kell fizetni a vásárláskor. (Az 5%-os ÁFA kulcsos termékből 63 db, szolgáltatásból 5 féle, míg 18%-os ÁFA kulcsos termékből 6 db, szolgáltatásból 2 féle létezik a több tízezer termék és szolgáltatás közül.) Nyugodtan számolhatunk úgy, hogy még a vásárláskor, szolgáltatás igénybevételekor is a nettó bérünk 20-22%-át még megfizetjük az ÁFÁ-val. Így már a nettó bérünk mintegy ötöde nem szabadon elkölthető. Mennyit hagynak meg nekünk? – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Mi az összegezés? Gyakorlatilag a bruttó bér 54-56%-a kerül az államhoz adóelvonásként. Tehát marad a pénztárcánkban minden egyes 100-Ft-ból 46-44-Ft, amit szabadon elkölthetünk. Figyelembe véve a nettó 568.700-Ft-os keresetet csökkentve a 261.602 forint ÁFA-val – 250.228-Ft marad a zsebünkben. Nyugodtan kijelenthetjük, ez rablás az állam részéről, főleg úgy, hogy a befizetett-levont adóforintjaink átváltoznak NER vagyonokká kastélyok, alapítványok, NER cégek által elnyert irányított és túlárazott közbeszerzéseken keresztül. A sort még hosszan folytathatnám. A NER lovagok jól élnek a mi adóforintjainkból, de a számlát végül mi fizetjük. Nótárius – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Kik fizetik meg a magyar munkaerő politikai árát? – azaz hogyan szorulnak háttérbe a magyar munkavállalók, az egyszerű melósok? Az „egyszerű dolgozók” elnevezés több kategóriát is magában hordoz, lássuk a leggyakrabban megjelenőket: Alkalmazotti munkavállalók (nem vezető beosztású emberek), akik irodai munkát végeznek, Adminisztrációs feladatokat látnak el. Ügyfélszolgálatosok, asszisztensek, ügyintézők, recepciósok, bolti eladók, takarító, karbantartó munkákat látnak el állandó munkakörben. Gyári munkások és termelési munkavállalók, akik többnyire az ipari termelésben végeznek fizikai munkát, összeszerelőként, csomagolóként, gépkezelőként, karbantartóként, vagy minőség-ellenőrként dolgoznak. A termelésben dolgozó fizikai munkás – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Segédmunkások, akik általában fizikai munkát végeznek ugyan, de nem igényel szaktudást a feladatkörük. Lehetnek akár raktárosok, takarítók, betanított munkások, mezőgazdasági- és építkezési segédmunkások. Közmunkások, akik egy államilag támogatott munkaprogram kereti között dolgozhatnak, többnyire hátrányos helyzetű településeken. A közmunka célja általában szociális jellegű, és többnyire fizikai munka. Jellemzően a minimálbértől is jóval alacsonyabb kifizetéssel jár, viszont teljes munkaidőben. „A magyarországi közfoglalkoztatás 2011-ben lezajlott átalakításának, kibővítésének több célja volt; (a kormányzati kommunikáció szerinti) elsődleges célja, hogy a munkanélkülieket visszavezesse „a munka világába” illetve az elsődleges munkaerőpiacra, a kormány képviselőinek nyilatkozata szerint a közmunkaprogram bővítésének további céljai; a „munkaalapú társadalom” létrehozása a „segély helyett munka” alapelv széles körű megvalósítása, illetve a munkanélküliség megszüntetése (a teljes foglalkoztatás elérése) volt.” Platform-munkások, alkalmi munkavállalók, akik csak egy-egy munkakörben, általában kisebb szolgáltatásokat nyújtanak. Rugalmasabb ugyan a munkavégzés, viszont instabil munkajogi feltételekkel jár. Ilyenek lehetnek a futárok, digitális platformokon besegítők (webshop-ok), vagy az idénymunkára jelentkezők (mezőgazdasági-, vagy kőműves-munkák során). A rugalmasabb munkavégzés, gyakran instabil munkajogi feltételekkel jár – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Fizetések és jövedelmi viszonyok Néhány adat a fizetésekről, amelyek segítenek érzékeltetni, milyen jövedelmi helyzetben lehetnek az egyszerű dolgozók: Általánosságban a bérek, jövedelmek alakulásáról az RSM cikke tudósít. 2025. január 1-től a minimálbér bruttó összege 290.800 forintra, a garantált bérminimum bruttó összege 348.800 forintra emelkedik a Magyar Közlöny 2024. december 12-én megjelent 127. számának 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelete alapján. Ezek alapján látható, hogy az egyszerű munkavállalók fizetése közel van a minimálbérhez (különösen, ha betanított munkások). Amíg az átlagbér sokkal magasabb azoknál, akik esetleg szakosodottabb, de nem vezető munkakörben dolgoznak. Társadalmi megtapasztalás, hogy egyre nehezebb megélni egy átlag polgárnak, főképp, ha hitele van, ha albérletben él, ha egyedülálló szülőként neveli a gyermekeit, legfőképp pedig, ha munkanélküli (vagy nyugdíjas). Vendégmunkások és a magyar dolgozók helyzete Mi az, ami az utóbbi években – különösen a 2015 óta tartó „migráns”-válság tudatában – egy igen érzékeny, egyre több települést érintő probléma? A regnáló hatalom egyre több „külföldi vendégmunkást” hoz be a gombamódra szaporodó gyárakba Magyarországon. Ezek a folyamatok egyértelműen politikai és gazdasági okok miatt is zajlanak. A vendégmunkások jelenléte egyre több települést érintő probléma – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Sőt, már a 2024-es Európai Parlamenti- illetve Önkormányzati választásoknál is megmutatkozott, hogy választások esetében is igényt tart a kormányzat arra, hogy a betelepített harmadik országbeli munkaerő a szavazatával hozzájáruljon a saját hatalma megtartásához. Bár az EP-s választásokon nem voksolhattak, az önkormányzati választásnál viszont igen. „Magyarországon menekültként elismert vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen.” Ez a szabályozás különösen érzékeny és összetett, igen sok a tévhit, politikai érdeket és valós gazdasági helyzetet is tartalmaz. Politikai és gazdasági érdekek a külföldi munkaerő mögött „2020-tól kezdődően az ázsiai országokból érkező munkavállalók száma kezdett emelkedni, miután a kormányzat a munkaerőhiányra reagálva lehetővé tette a 2+1 éves tartózkodási engedéllyel történő munkavállalást. Először az indiai és vietnámi vendégmunkások létszáma növekedett számottevően, emellett különböző beruházásokhoz kapcsolódóan sok koreai és török munkavállaló is érkezett az országba.” A külföldről behozott munkavállalók munkaerőhiányra hivatkozással kerülnek be az országba. Egyes ágazatokban valóban erős a munkaerőhiány (ipar, gyártás, építőipar), így a cégek többnyire kényszer-megoldásként alkalmazzák a külföldieket. Társadalmi következmények és növekvő feszültségek Ugyanakkor a munkanélküliség is jelen van az országban, de a nem megfelelő munkafeltételek és az alacsony bérek is komoly érvként jelennek meg, ha magyar munkavállalóról van szó. Az „egyszerű munkás” státusz gyakran nem jár magas társadalmi presztízzsel. Amennyiben a külföldi munkavállalók nagy arányban jelennek meg, az társadalmi feszültséget okozhat, különösen olyan helyeken, ahol a helyiek úgy érzik, hogy „elveszik az állásokat”. A külföldi munkavállalók „elveszik az állásokat” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy olyan országban, ahol a munkás, a munkavállaló csak költség, a vendégmunkás egy – akár választási – eszköz, a társadalom pedig csak statisztika, ott a jövő nem fejlődést, hanem lassú eróziót jelent. A kérdés már nem csak az, ki végzi el a munkát — hanem az is, hogy ki marad még, aki elhiszi, hogy ebben az országban érdemes dolgozni. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció