Helyreigazítható-e a hazugság?
Az TISZA Párt szerint az Index hazudott, ezért helyreigazítást kért a laptól. Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a TISZA Párt keresetének. De jelenti-e ez azt, hogy azt Index nem hazudott? A válasz bonyolultabb, mint ahogy az első látásra tűnik.
A kérdésre nemcsak azért nincs válasz, mert a 2025.09.29. napján született ítélet még nem jogerős – a TISZA Párt fellebbez az ítélet ellen -, hanem azért is, mert a kérdés több, a laikus jogértelmezésen túlmutató kérdést vet fel. Kezdjük az alapoknál! A jogászi hivatás egy szóban összefoglalható: szövegértelmezés. Végezzük most ezt!
A „hazugság” önmagában nem jogi kategória. Sem a büntetőjog, sem a polgári jog nem szankcionálja. Olyan tényállást a Btk. nem ismer, hogy „hazugság”, ami miatt bármilyen mértékű pénzbüntetés, vagy szabadságvesztés jár. A Ptk. sem fűz jogkövetkezményeket a hazudozó jogalannyal szemben. A hazugságnak csak speciális, nevesített esetei tűnnek fel a tételes jogban. A büntetőjogban például a csaló csak akkor követ el bűncselekményt, ha a hazugsággal (tévedésbe ejtéssel, vagy tévedésben tartással) kárt is okoz, a polgári jogban pedig például akkor, ha a hazugság személyiségi jogot sértve a jó hírnév sérelmével jár.
Hasonlósan speciális körülmény az eljárások során tett tanúvallomás, ami igazmondást követel meg, de egyébként maga a hazugság nem jogellenes. Külön érdekesség, hogy a büntetőjog a terhelt (a gyanúsított, a vádlott és az elítélt) számára biztosítja a „szabad védekezés” lehetőségét, ami eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy a terhelt akár hazugsággal is védekezhet (ha azzal mást hamisan nem vádol). Az pedig tényleg csak a szakmabeliek számára evidens, hogy akár igazmondással is lehet rágalmazni (amennyiben a becsület csorbítására alkalmas tényállítás nyilvánosságra hozását sem fontos közérdek, sem méltányolható magánérdek nem indokolja).
Szóval az, hogy „csúnya dolog hazudni”, az a jog világában egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a laikus közvélemény gondolja. (Egyáltalán nem véletlen, hogy a hazugságot még a Tízparancsolat sem tiltja.) Tehát, amikor az Index azt írja, hogy „Egy, az Index birtokába került feljegyzésből kiderül: brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”, akkor a helyreigazítási perben nem az a kérdés, hogy ez hazugság-e, hanem az, hogy ez megcáfolható tényállítás-e. A helyreigazítási per tárgya ugyanis nem a „hazugság”, hanem a tényállítás vizsgálata!
Nézzük a tényállítást! Mivel a hivatalos nyelv hazánkban a magyar, így a szövegértelmezés során a magyar nyelv szabályaiból, a magyar szavak jelentéséből kell kiindulni. Ebben irányadó a Magyar Nyelv Értelmező Szótára – kivonatolva a vonatkozó részek -: „tény: valamely cselekedetnek megtörténte, végbemenetele; valamely szempont szerint megítélt cselekedet, eset; valóságos körülmény; bebizonyított állítás, tétel, igazság”.
Az Index kritizált cikkének a lényege: „brutális szja-emelésre készülhet a TISZA Párt”. Ezt „bizonyítékképpen” támasztja alá egy „az Index birtokába került feljegyzés”. A szövegkörnyezetből következő tényállítás: a feljegyzésnek köze van a Tisza Párthoz (máskülönben hogyan lenne összefüggésbe hozható a TISZA Párttal).
Megítélésem szerint ez egy olyan bizonyításra szoruló tényállítás, amit elmulasztott számon kérni az Indexen a bíróság. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cikk nem tényeket állít, hanem csupán véleményt közöl.
Lapozzuk fel ismét a Magyar Értelmező Szótárt! „Vélemény: Általában valakiről, valamiről alkotott nézet, felfogás, illetve ilyenek összessége.” A kritikus szövegben a „készülHET” feltételes módban írott ige alátámaszthatja azt, hogy ez csupán egy vélekedés, nem tényállítás. Miért ne vélekedhetne így a Fidesz? Az viszont már „tény”, hogy ez a TISZA Pártnak tulajdonított feljegyzésből következik. Nem egy ismeretlen eredetű, ismeretlen szerzőtől származó papírdarabról ír a cikk, hanem kifejezetten a TISZA Párt programjáról: „brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”. (Kérdezzünk rá az alanyra: Kicsoda? A TISZA Párt.)
A cikk adós marad azzal, hogy bizonyítsa azt a „tényt”, amire a véleményt alapozza (a cikk egyébként nevét fel nem tüntető szerzője). Az nem válasz erre a kérdésre, hogy a TISZA Párt egyes tagjainak nyilatkozataira alapozzák ezt, hiszen a valódi kérdés a feljegyzés szerzőségére keres választ. A tény tehát nem az, hogy a TISZA Párt valamire készülHET, hanem az, hogy az a bizonyos papír a TISZA Párt programját tartalmazza-e.
Az Index azzal védekezett, hogy a feljegyzés a párt gazdasági kabinetjének terveit tartalmazza, az anyag megszövegezői pedig a párt gazdasági munkacsoportjának javaslattevői, a gazdasági program megalkotásával megbízott szakemberek. Nos, ez a bizonyításra szoruló tény, nem az a vélemény, amit erre alapoznak. Ezt pedig az Indexnek bizonyítania kellene, ennek sikertelensége esetén pedig helyreigazítást kellene közölnie azzal, hogy valótlanul állította, hogy a kérdéses feljegyzésnek bármi köze lehet a TISZA Párthoz. (Az, hogy egyébként mi a véleménye arról, hogy ki, mire készülhet természetesen teljesen érdektelenné vált volna.)
A védekezésben az Index arra is hivatkozott, hogy a cikkben kifejtett vélemény nem a TISZA Pártra vonatkozott (csak annak szakembereire), amihez képest a cím tartalmazza azt, hogy „brutális SZJA-emelésre készülhet a TISZA Párt”. Kézenfekvő kérdés lehet, hogy akkor miért róluk szól a cikk, ha a véleményt nem róluk alkották.
Az első fokon sikeresnek bizonyult védekezés szerint a cikk nem arról szól, hogy az emlegetett brutális SZJA emelés a TISZA Párt hivatalos programja lenne (bár másképpen érteni azt, hogy erre készülhetnek logikusan nem nagyon lehet).
A bíró is itt, ugyanabban a közéleti környezetben él, mint mi. Döntésének mérlegelésekor figyelemmel kell lennie arra, hogy a bíróság előtt véleménynek álcázott tényállításra egy teljes kampánypropaganda alapozódik – Tisza-adó címszó alatt -, milliárdos nagyságrendű költséget generáló újabb nemzeti konzultációval megfejelve, immáron a teljes magyar nyilvánosság előtt tényként feltüntetve azt, ami a bíróság szerint csupán vélemény.
Az egy külön sajtóetikai kérdés, hogy a cikk ismeretlen szerzője a megjelenés előtt elmulasztotta megkérdezni a TISZA Pártot, s utóbb sem közölte le Magyar Péter reakcióját. Ez szintén nem tárgya a helyreigazítási pernek.
A TISZA Párt hivatalosan közölte adó programját, benne azt, hogy nem tervez semmilyen SZJA emelést az tény, mert megtörtént dologról beszélünk (lásd fentebb az értelmező szótár definícióit). Hogy hazugság, amit az Index állított tehát bizonyossá vált, hiszen azt a Tisza bizonyította ezt azzal, hogy nyilvánosságra hozta hivatalos adóprogramját. Ez azonban nem volt tárgya a pernek.
A hazugság ugyanis perben nem helyreigazítható, legfeljebb erkölcsileg lehet elítélni.
A tényállítás perrendszerű bizonyítása pedig – hogy a szerző véleménye a TISZA Párt valós adótervein alapszik – elmaradt.
dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció
