A félelemkampány - Orbáni migráció 4.0
Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től – kormányzati kommunikáció
2015-ben Európa szembesült azzal, hogy a Közel-Keletről és Afrikából érkező százezrek nem állnak meg a tengerek és hegyek határainál. A migrációs válság olyan kihívás elé állította az Európai Uniót, amelyhez hasonlóval korábban nem kellett szembenéznie. Az uniós intézmények sürgető intézkedésekkel próbálták kezelni a helyzetet.
De a legnagyobb vihart nem ezek a javaslatok kavarták, hanem a kvótarendszer. Az Európai Bizottság szerint a szolidaritás jegyében 120 ezer menedékkérőt kellett volna sürgősen áthelyezni Olaszországból, Görögországból és Magyarországról. Budapest esetében ez 54 ezer főt jelentett volna – egy számot, amelyet a magyar politika azonnal elutasított.
A magyar kormány kvótaellenes álláspontja hamar törvényerőre emelkedett: az Országgyűlés felhatalmazta a kormányt, hogy bíróságon támadja meg az EU döntését.
A parlamenti vitákban szinte mindenki egyetértett abban, hogy a kvótarendszer káros, de a hangsúlyok eltértek. Orbán Viktor miniszterelnök szerint Brüsszel „ideológiák hálójában vergődik”, miközben képtelen gyakorlati megoldást adni. Szerinte a bevándorlás nem „win-win”, hanem „lose-lose”: mindenki veszít vele.
A kormányoldali képviselők versenyt futottak abban, ki tudja keményebben bírálni az EU-t. Németh Szilárd egyenesen a „sikeres” nemzeti konzultációra hivatkozott, ahol több mint egymillió ember véleményének döntő többsége egy irányba mutatott: nem a bevándorlókat kell támogatni, hanem a magyar családokat.
Az ellenzék bizonyos része viszont árnyaltabb álláspontot képviselt.
Felvetették: bár a kvótarendszer nem elfogadható, egy egyszeri, csekély számú befogadás az uniós szolidaritás jegyében még vállalható lenne. Ez a nézőpont azonban kevés visszhangot kapott a közvéleményben.
Az egész vita így végül nem arról szólt, hogyan lehetne kezelni egy történelmi léptékű migrációs válságot, hanem arról, hogyan lehet politikai tőkét kovácsolni belőle. A kormány Brüsszelt a nemzeti szuverenitást veszélyeztető erőként állította be, miközben a közvéleményt a félelemre és elutasításra építette. A migráció kérdéséből belpolitikai fegyver lett – egy olyan üzenet, amit újra és újra elismételtek. És ha sokszor mondják, előbb-utóbb el is hisszük.
Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció
Ahogy arról már szó volt, az Európai Migrációs Stratégiára tekintettel a Bizottság a migrációs válság kezelésére irányuló első intézkedéscsomagját 2015. májusában elkészítette.
Azonban a javaslatcsomag végrehajtásáról nem született konkrét döntés. A Bizottság 2015. szeptember 9-én letette az asztalra a 2. intézkedéscsomagját, amelyben már szerepelt Magyarország is, mint a migrációval – a nyugat-balkáni útvonalon keresztül – jelentősen érintett ország, azaz „frontország”. A 2. javaslatcsomag Magyarországról 54.000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezésére tett javaslatot.
Ezt a lehetőséget Magyarország elutasította, így a Tanács által meghozott 2015/1601 számú határozat, Magyarországot, mint áthelyezési céltagállamot jelölte meg és 1294 fő áthelyezését rendelte el két év alatt. Az áthelyezéssel kapcsolatos kérdésben Magyarország, hivatkozva a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényre az EU Bírósága előtt megtámadta a Tanács 2015/1601 határozatát.
Az tény, hogy 2015-ben Magyarországot is jelentős migrációs hullám érte el (nyugat-balkáni útvonal). Az is tény, hogy az EU jelentős lépéseket akart tenni az illegális migráció meggátolására, az emberkereskedelem visszaszorítására. 2015. júniusában elindították az „EU haditengerészeti műveletét, amelynek célja az embercsempészek üzleti modelljének megzavarása a Földközi-tengeren. Az EUNAVFOR Med az EU migrációs kihívásra adott átfogó válaszának egyik eleme. A határozat lehetővé teszi a művelet első szakaszának megkezdését, amely az embercsempész- és emberkereskedő hálózatok megfigyelésére és értékelésére összpontosít.”
A nyugat-balkáni útvonalon a migrációs nyomás, amely Magyarországot komolyan érintette szintén szerepelt az EU döntéshozóinak a problématérképén. A Bizottság 2015. szeptember 9-én letette az asztalra a 2. intézkedéscsomagját. Ez tartalmazta azt, hogy készüljön rendelet a biztonságos származási országok közös uniós listájáról (Bizottság javasolta, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Törökország is felkerüljön a biztonságos származási országok uniós listájára). Szorgalmazta a visszatérési politika hatékonyabbá tételét.
„A Bizottság bemutatta a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési tervet, amely meghatározza a tagállamok által megteendő azonnali és középtávú intézkedéseket az önkéntes visszatérés elősegítése, a visszatérési irányelv végrehajtásának megerősítése, az információmegosztás javítása, a Frontex szerepének és megbízatásának megerősítése a visszatérési műveletekben, valamint egy integrált visszatérés-kezelési rendszer létrehozása érdekében.”,
valamint a Bizottság elfogadott egy visszatérési kézikönyvet
„amely gyakorlati utasításokat kínál a nemzeti illetékes hatóságoknak az Európai Unióban tartózkodási joggal nem rendelkező migránsok visszatéréséhez”.
Az előzőkön túl a menekültválság külső dimenziójának kezelésére is kiemelt figyelmet fordítottak, amelynek keretében az EU segítséget nyújt a szíriai lakosságnak és pénzügyi támogatást ad a szíriai menekültet befogadó országoknak, amelyre 3,9 milliárd eurót mozgósítottak, továbbá létrehozták a Vagyonkezelői Alap Afrikáért, amelybe 1,8 milliárd eurót különített el az EU pénzügyi eszközeiből egy „Sürgősségi Alap az afrikai stabilitásért és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezeléséért”.
Ami Magyarország számára a javaslatcsomag alapján kiemelt jelentőséggel bírt, az nem más volt, mint:
„Sürgősségi áthelyezési javaslat 120 000 menekült számára Görögországból, Magyarországról és Olaszországból: a közép- és kelet-mediterrán, valamint a nyugat-balkáni útvonalon az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt illegális határátlépések száma miatt sürgős intézkedésekre van szükség. A Bizottság 120 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezését javasolja Olaszországból (15 600), Görögországból (50 400) és Magyarországról (54 000).”
Megjegyzést érdemel, hogy a második intézkedés csomag áthelyezési mechanizmusa a szíriaiak és eritreaiak mellett az iraki állampolgárokat is érintette.
Az előzmények után és tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (3) bekezdésére, valamint tekintettel az Európai Bizottság javaslatára és az Európai Parlament véleményére a Tanács kettő határozatot fogadott el, amelyek a következők voltak:
- a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015/1523 határozata (2015. szeptember 14.),
- nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015/1601 határozata (2015. szeptember 22.).
Az országgyűlés 2015. november 16. napján tartott ülésén szintén szóba került a migráció, illetve a Tanács 2015/1601 határozata. Az elhangzottakból pár idézet:
Orbán Viktor miniszterelnök: "Akárhogy is, azt látjuk, hogy az Unió sodródik; gyenge, bizonytalan és bénult. Tanácskozás és konferencia van rogyásig, de megoldások nincsenek. Ideológiák hálójában vergődünk, ahelyett, hogy a józan ész és saját kulturális hagyományaink alapján cselekednénk. Számos európai ország vezetője a mai napig azon agyal, hogy miképp oldják meg a bevándorlók tömegeinek beszállítását és befogadását, ahelyett, hogy közösen gyakorlati lépéseket tennénk végre az áradat megállítására. Brüsszelben még mindig azt állítják, hogy a bevándorlás jó dolog, miközben napról napra újabb bizonyítékokat kapunk arról, hogy a bevándorlás rossz dolog. Nem win-win, vagyis kölcsönös nyertes, hanem lose-lose, kölcsönös vesztes ez a helyzet."
dr. Gulyás Gergely (Fidesz) : A javaslat célja az, hogy egy olyan mechanizmust alakítson ki, amelyre hivatkozással később a már előterjesztett jogalkotási aktus alapján állandósítva tudja a tagállamok között az Európába érkező bevándorlókat, menekülteket, terroristákat szabadon elosztani. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan. Azt látjuk, hogy az Európai Unió továbbra sem képes arra, hogy a korábban a közösségi jog részévé vált európai uniós egyezményeket betartassa. Így a schengeni egyezmény továbbra is csupán írott szabály, de a gyakorlatban nem érvényesül. Továbbra is tízezrek áramlanak naponta Európa felé, és ezáltal egy olyan helyzetet idéz elő az Európai Unió, amelyet később maga sem tud kezelni.
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) : Azt mondom, amiben egyetértettünk, és két elemet szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy amit az Európai Unió eddig migrációs ügyben és bevándorlásügyben tett, az a nagy nullával egyenlő. Egyetértünk abban is, hogy a kvótarendszert nem szeretnénk látni és nem szeretnénk elfogadni. Azonban volt néhány olyan pont, ahol a javaslattal kapcsolatban kialakult vita, és mi ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot. Az egyik, hogy úgy véljük, hogy annak ellenére, hogy vitatható a hasznossága annak a javaslatnak, amelyet az Unió a probléma megoldásának érdekében szeretne elénk terjeszteni, illetve szeretné a tagállamokat erre kötelezni, ennek ellenére bele kell-e hogy férjen a szolidaritás elvébe, tekintve itt természetesen az Európai Unión belüli szolidaritás elvét, az, hogy egyszer Magyarország kétezer főt befogadjon, vagy nem.
Ez volt az egyik vitapont a Törvényalkotási bizottság ülésén. A kisebbségi véleményt megfogalmazók amellett érveltek, hogy egyszer kétezer fő befogadása lehet indokolt. Ez az, amit még azért az egyébként tetemes mennyiségű előnyért, amivel jár az európai uniós tagságunk, Magyarország megtehet, de ennél tovább nem mehet. Magyarán szólva, ez egy egyszeri és egyedi alkalom. Az, hogy egyébként olyan kvótarendszert vezessenek be, ahol meghatározhatatlan, előre meghatározhatatlan számú, de nagyszámú migráns befogadására kényszerül Magyarország, ez nem elfogadható.
Németh Szilárd (Fidesz): Ezzel szemben a magyar emberek önvédelmi reflexe kiválóan működött, hiszen amikor mindenféle gúny tárgyává tették azt a nemzeti konzultációt, amit a miniszterelnök úr kezdeményezett ebben a témában, az emberek jól érezték, hogy arra a tízegynéhány kérdésre milyen válaszokat kell adni, és ezeket a válaszokat nemcsak hogy meghallgattuk, hanem el is fogadtuk, sőt ezeket a válaszokat képviseltük a Magyar Országgyűlésben, valamint a kormány és a kormány tagjai a különböző nemzetközi szervezetek - Európai Unió, ENSZ - ülésein, közgyűlésein. És ez elég egyértelmű volt, hiszen ebben a konzultációban 1 millió 100 ezer ember mondott véleményt, és a vélemények 90 és 95 százalékos szórásban egyeztek, tehát az emberek több mint négyötödös többséggel egyértelművé tették, ha Brüsszel képtelen arra, hogy azzal a politikájával, amit a bevándorlás kapcsán képvisel, megvédje Magyarországot, akkor Magyarországnak kell megvédenie önmagát. Világossá tették azt is, jól érzik, hogy különbség van menekült és illegális bevándorló között, hiszen egyértelmű volt az emberek véleménye abban a kérdésben, hogy nem az illegális bevándorlókat kell helyzetbe hozni, nem őket kell becsábítani az Európai Unióba vagy Magyarországra, hanem a magyar családokat és a magyar gyermekvállalást kell támogatnia a kormánynak.”
Ahogy a felszólalásokból látható, EU/Brüsszel elleni kampány zajlott az országházban, egymást próbálták túllicitálni a felszólalók, Németh Szilárd külön kiemelte a „sikeres” nemzeti konzultációt is.
Mindezek után az országgyűlés megalkotta a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényt. A törvény lényege szerint a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1601 tanácsi határozat jogellenességének megállapítása iránt fel kell lépni bírósági úton. Az Országgyűlés felszólítja a Kormányt, hogy a határozat megsemmisítése érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján indítson keresetet az Európai Unió Bírósága előtt.
A kormány megtette a törvény által részére előírtakat, és pert indított az Európai Unió Tanácsa ellen.
dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció
