Oravetz Dániel

Oravetz Dániel

okleveles műszaki menedzser

Oravetz Dániel cikkei (2)

Az ember, mint élő rendszer

Életmód

Beszélgetés Dr. Dinnyés Álmossal traumáról, önismeretről, hipnózisról, változásról és arról, hogy lehet újra szabadon működni „Az emberi működés számomra rendszer – de nem gép. Élő, érző, változni képes rendszer.” Dr. Dinnyés Álmos menedzsment és informatikai pályáról érkezett az emberi lélek, a mentálhigiéné, a coaching és a hipnózis világába. Talán éppen ezért lát rá különleges módon az emberi működésre egyszerre rendszerszemlélettel és mély empátiával. Abban segít, hogy az ember jobban értse, elfogadja, és szeresse önmagát, megtalálja a valódi céljait, felismerje ismétlődő mintáit, és elinduljon egy szabad, tudatos működés felé.Mikor döntötted el, hogy emberekkel szeretnél foglalkozni?Ez nem egyetlen pillanat volt, inkább egy hosszabb belső folyamat. Mindig is érdekelt, miért működünk úgy, ahogy működünk. Miért reagálunk bizonyos helyzetekben hevesen? Miért futunk bele újra meg újra kísértetiesen hasonló szituációkba, párkapcsolatokba? Miért félünk valamitől, amit fejben már értünk, de belül mégsem tudunk meghaladni?Amikor 2023-ban jelentkeztem mentálhigiénés mesterképzésre, a pontszámításhoz visszanéztem, hogy 25 éve az egyetemi évek mennyi ehhez kapcsolódó tárgyat tanultam. Meglepődtem, hogy már akkor milyen sok olyan kurzust végeztem el, amely az emberi lélekkel, kommunikációval, konfliktuskezeléssel vagy viselkedéssel foglalkozott. Nagy hatással volt rám az NLP (neuro-lingvisztikai programozás) is, amellyel először 2005-ben találkoztam. Az NLP egy módszertani csomag, ami azt vizsgálja, hogyan hat egymásra az idegrendszerünk, az érzelmeink, a gondolkodásunk, a nyelvhasználatunk és a viselkedésünk. Leegyszerűsítve: hogyan beszélünk magunkkal belül, hogyan értelmezzük a világot, és ez hogyan befolyásolja a döntéseinket. A végső lökést az adta az induláshoz ezen az úton, amikor egy válságkezelési munkában olyan emberi reakciókkal találkoztam, amelyeket pusztán mérnöki vagy menedzseri gondolkodással nehéz volt megérteni, kezelni. Ott vált világossá számomra, hogy az embereket viselkedését az érzelmek sokkal jobban meghatározzák az érzelmek, mint a logika, a döntés és a teljesítmény.Milyen területeken dolgozol leginkább?Olyan emberekkel dolgozom, akik mentális, érzelmi, döntési vagy életvezetési nehézségekkel küzdenek, és szeretnének jobban rálátni saját működésükre, és ami fontosabb megvan az elhatározásuk, hogy változzanak. Foglalkozom mind üzleti, mind magánéleti témákkal, és azt tapasztalom, hogy ezek szorosan összefüggenek egymással. A fókuszban a stressz kezelése áll. A leggyakoribb témák, amik mindenkit érintenek, elakadások feloldása, félelmek, fóbiák leépítése. Az üzleti életben olyan témákban adok támogatást, mint a kiégés, a döntési nehézségek, a delegálási problémák vagy mikromenedzsment. Egyéni ügyfeleim témái többnyire a szorongás, a párkapcsolati elakadások, önismereti kérdések vagy akár dohányzásról való leszokási szándék.Sajnos ma Magyarországon a mentális problémákkal való foglalkozás még gyerekcipőben jár, sokan nem tudják mi a különbség a végzettségek között. Például mentálhigiénés szakemberként nekem fel kell ismernem, ha valakinek orvosi segítségre van szüksége, hiszen mentális betegségeket csak orvos diagnosztizálhat, írhat fel gyógyszert és kezelhet, ilyen esetekben én akkor maradok képben, ha az orvos javasolja a kiegészítő támogatást. Az informatikai és a mentálhigiénés-segítői hátteremnek köszönhetően az emberi működésre rendszerként tudok tekintek. Olyan rendszerként, amelynek vannak mintázatai, visszatérő reakciói és tanult működései. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az emberben is egyfajta számítógép, amiben a hardver az idegrendszer, az agy a test, az operációs rendszer, a lélek, a hitrendszerek és az érzelmi minták, az alkalmazások pedig a gondolkodás, a problémamegoldás és a kreativitás. Van egy fontosabb különbség, ami miatt az ember sokkal több, mint egy gép: minden eleme tud változni és fejlődni. A tudomány már bizonyította, hogy a „szoftver” képes hatni a „hardverre”. A gondolataink, tapasztalataink, érzéseink és új tanulásaink képesek formálni az idegrendszeri kapcsolatainkat. Ezt nevezzük neuroplaszticitásnak. Magyarul: nem vagyunk végleg bezárva a régi mintáinkba. Lehet változni.Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaMi az, ami a legtöbb kliensednél előbb-utóbb kihívásként megjelenik?Dr. House mondta: „mindenki hazudik”. Igaza volt, persze ez nem szándékos hazugság. Annyit jelenti, hogy az emberek nem mondják el pontosan mi van velük, mi minden lehet a problémák hátterében.Nem mondanak el dolgokat, mert nem tartják fontosnak. Mert szégyellik. Mert nem emlékeznek rá. Vagy mert annyira természetessé vált számukra egy fájdalmas helyzet, hogy nem ismerik fel, hogy az valójában az a probléma. A munka elején gyakran csak a felszíni probléma látszik. Valaki halogat, fél dönteni, szorong egy helyzettől, nem tud kapcsolódni, vagy újra és újra ugyanabba a párkapcsolati mintába kerül. Aztán néhány alkalom után előkerül egy-egy fontos részlet. Mint amikor egy puzzle hiányzó darabja hirtelen a helyére kerül. Kiderülhet, hogy volt egy baleset. Hogy az egyik szülő alkoholproblémával küzdött. Hogy gyerekként nem lehetett biztonságosan kimondani az érzéseket. Vagy mindig teljesíteni kellett ahhoz, hogy valaki szerethetőnek érezze magát.A segítői munka egyik kihívása éppen ez: biztonságos térben lassan összeállítani a történetet, és az alapján megtalálni, hogy mit, mire, miként tud az ügyfél változtatni.Sokat beszélünk ma traumáról. Te hogyan közelíted meg ezt a témát? A trauma a köznyelvben azt jelenti, hogy valakivel egy nagy, látványos tragédia történt: egy baleset, valakinek az elvesztése, erőszak vagy életveszélyes helyzet. Ezek mély nyomot hagyhatnak az idegrendszerben, a jelenség a poszttraumás stressz zavar, röviden PTSD. Az utóbbi évek kutatási rávilágítottak arra, hogy a hosszan tartó, ismétlődő kisebb események is hasonló hatásúak, krónikus stresszt okoznak a kis traumák, és szintén nagyon erősen formálhatják az ember idegrendszerét, személyiségét, kapcsolatait és önértékelését. Ennek ma már neve is van: komplex poszttraumás zavar, röviden C-PTSD. Az háttérben lehet elhanyagolás, bántalmazás, megalázás, családon belüli erőszak vagy tartós érzelmi bizonytalanság. Ilyen kívülről „kicsinek” tűnő hiányok, ha egy gyerek éveken át nem kap annyi figyelmet, dicséretet, ölelést, biztonságot vagy érzelmi visszajelzést, amennyire valóban szüksége lenne.A következmény? Jó esélye van arra, hogy felnőttként maximalista, perfekcionista legyen, de vezetőként nem tud dícsérni, motiválni, párkapcsolati nehézségei vannak és függőségekkel – például munka vagy alkohol – is küzdhet. Én úgy dolgozom, hogy foglalkozom a múlt és a jelen megértésével, valamint a jövő kialakításával. Segítek felismerni, elfogadni, és feldolgozni a múlt eseményit. Egy felnőtt embernél a jelen elakadásai mögött gyógyítjuk a sebeket, és felépítjük az új életet. Ezzel kapcsolatban hamarosan magyar nyelven megjelentetjük egy amerikai terapeuta gyakorlati kézikönyvét érintetteknek, hozzátartozóiknak és szakembereknek. Hogyan tudsz segíteni gyermekkori sérülések, például anyaseb vagy apaseb esetén?Először is fontos tisztázni, hogy az „anyaseb” és az „apaseb” önismereti kifejezések nem hivatalos orvosi diagnózisok. Anyaseb alatt általában azt értjük, amikor az anyával való kapcsolatban sérült a biztonság, a szeretet, az elfogadás, az érzelmi elérhetőség vagy a gondoskodás élménye. Apaseb esetén pedig gyakran a védelem, az elismerés, a jelenlét, a következetesség vagy a biztonság hiánya kerül elő. Ezekkel többféle módszerrel lehet dolgozni. A hipnózis során az agy egy olyan meditáció szerű állapotba kerül, befelé figyel, ellazult, koncentrált állapotba kerül, és így képes újraírni az emlékekhez kapcsolódó érzelmeket. A folyamat során végig tudatánál van, ő hoz új döntéseket, én kísérem – terapeuta egy görög szó, eredeti jelentése kísérő –, és a megfogalmazásban segítek.Ericksoni szemléletű hipnózis technikákal dolgozom. Ez finom, személyre szabott megközelítés. Előre megírt sablonszövegek, szakkifejezéssel szkriptek, helyett az adott ember saját belső világával, nyelvével és képeivel dolgozom.A wingwave coaching és a Brainspotting az elmúlt pár évtized neurológiai kutatási eredményeire épül, rendkívül hatékony eszközök. Ezeknél a testérzetekkel és az érzelmi reakciókkal is dolgozom. És itt is hangsúlyozom: súlyos trauma, pszichiátriai állapot, önveszélyeztetés, szerhasználat, vagy komoly klinikai tünetek esetén megfelelő szakemberhez szakpszichológushoz, pszichoterapeutához, vagy pszichiáterhez irányítom tovább az ügyfelet. Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaFérfiakkal és nőkkel másképp dolgozol?Mivel két lányom van, tudom, hogy a nőket más hatások érik, más problémáik vannak, különböző okok miatt másképp látják a világot. Férfiként nehéz a női fejjel gondolkodni, az egyik módszerem, hogy tükröt tartok, megmutatom, hogy mit lát belőlük a világ, milyen hatással vannak másokra. Sok nő ma egyszerre túl sok szerepben próbál helytállni, ami felemésztheti őket. Egyszerre legyen sikeres, vonzó, gondoskodó, önálló, erős, érzékeny, jó anya, jó társ, jó szakember. És eközben nem marad ideje megkérdezni: én hogy vagyok ebben?Segítőként támogatást tudok adni abban, hogy egy nő ránézzen a határaira, félelmeire, kapcsolati mintáira, önértékelésére és belső biztonságára.A férfiak más úton, de ugyanehhez a kérdéshez érkeznek meg: én hogy vagyok ebben? Mi a saját szerepem, hogyan változik ez az évek során? Sok férfi ma bizonytalan abban is, mit jelent férfinak lenni. A régi minták sokszor már nem működnek, az új minták pedig még nem elég erősek.Azzal, hogy tükröt tartok, rávilágítok az érzelmi felelősségvállalás fontosságára, megtanítom felismerni, milyen az, amikor fél, amikor szégyell valamit, amikor menekül, amikor támad vagy bezár. Az a cél, hogy a férfi is ismerje meg önmagát, ébredjen rá, hogy az érzelmek megélése ez erősség, az igazi érettség jele. Ez segít abban, hogy ők is tudatosan fejlesszék magukat.Milyen párkapcsolati elakadásokkal találkozol gyakran?A párkapcsolatokban sokszor nem az a valódi kérdés, amin a párok vitatkoznak. A felszínen lehet szó pénzről, házimunkáról, szexről, gyereknevelésről, vagy időbeosztásról. Mélyebben viszont gyakran ezek a kérdések vannak jelen: fontos vagyok neked? Látsz engem? Figyelsz rám? Biztonságban vagyok melletted? Számíthatok rád?Ebben segíthet a mediáció is. Sokan azt hiszik, mediátorhoz akkor mennek emberek, amikor már vége a kapcsolatnak. Pedig a mediáció segíthet abban is, hogy két ember új módon kezdjen beszélni egymással, tisztábban lássa a saját igényeit, félelmeit és vállalásait.A mediátor nem bíró, nem dönt a felek helyett. Inkább abban segít, hogy a beszélgetés ne újabb sérüléshez, hanem megértéshez vezessen.És vannak helyzetek, amikor egy fejlesztési folyamat során az ügyfél érdekében párját is bevonom a munkába. Egymás dolgainak megértése azon túl, hogy segít az egyén fejlődésében, a párkapcsolat minőségét is javítja. Ilyen, ha az egyik fél valamilyen függőséggel küzd, vagy van valamilyen eltérő idegrendszeri működésből eredő nehézsége, neurodivergens.Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaEgy céges, vagy nyitott csoportos fejlesztés miről szól? Hogyan segíted a komfortzónából való kilépést?A filozófiám, hogy a komfortzónából való kilépés helyett tágítani kell a komfortzónát. A komfortzóna az a lelki és viselkedési tér, amelyben biztonságban érezzük magunkat. Amikor valami ismerős, megszokott, kiszámítható, akkor komfortzónán belül vagyunk. A komfortzónán kívül van egy kockázatos sáv, és azon kívül a pánikzóna. Ha az ember a pánikzónába kerül, vagy felkészületlenül vállal kockázatot, akkor gyorsan inal vissza a biztonságos helyre, és többet nem kísérletezik vele. A valódi fejlődés ott kezdődik, hogy tudatosan megyünk bele egy új helyzetbe, és a újraértékeljük a kockázatvállalási képességünket. Így a kockázati sáv egy része a komfortzónához kerül, kitágul a komfortzónánk. A csoportos foglalkozásokon, céges tréningeken biztonságos keretek között tapasztalják meg a résztvevők, hogy sokkal többre képesek, mint amit magukról korábban hittek.A tűzönjárás – akár céges tréningként, akár nyitott csoportként – például nagyon erős élmény egy legalább egynapos önismereti felkészülés csúcspontjaként. Egy szimbóluma lesz annak, hogy a félelmeink felnagyítják a veszélyeket, és blokkolnak, ha viszont hiszünk magunkban, meg tudjuk csinálni bármikor.A hipnózisnak is megvan a helye a vállalati képzésekben. Itt a résztvevők megtanulják és megtapasztalják, hogy a figyelem, a képzelet, a belső állapot és a teljesítmény között milyen erős kapcsolat van. Tapasztalatok alapján sokat számít akár egy éves terv teljesítésénél is, hogy mit éreznek azzal kapcsolatban. Egy csoportos esemény akkor igazán eredményes, ha utána az emberek jobban értik önmagukat, egymást és a saját működésüket, még nyomás alatt is. A tűzönjárás vagy a hipnózis megélése, mint extrémnek tűnő eszköz „csak hab a tortán”. Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívumaMit üzennél azoknak, akik érzik, hogy változtatniuk kellene, de még halogatják?Azt, hogy a változás nehéz, fájdalmas lehet, de jobb, mint egy összeomlás.Sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már nagyon fáj. Amikor újra és újra ismétlődik egy párkapcsolati minta. Amikor jön a kiégés. Amikor szorongás, félelem, belső üresség vagy döntésképtelenség jelenik meg. Önmagunkkal foglalkozni felelősség és befektetés.Az önismeret arról szól, kíméletlenül őszintén nézzünk magunkra, értsük meg, és fogadjuk el magunkat, hogy tudatosan döntsünk arról, hogy miként és merre fejlődünk, és hogy megtanuljunk szabadon dönteni. A jelen egy átmeneti állapot. Többek vagyunk, mint amit hoztunk, mint ami történt velünk. A félelmeink elmúlnak, a sebeink gyógyíthatók, a családi mintáink vagy a régi védekezéseink változtathatóak. Változni lehet. Néha lassan. Néha meglepően gyorsan. De a változás első lépése szinte mindig ugyanaz: megállni, ránézni magunkra, és őszintén kimondani, hová tartunk. Aki érzi, hogy valami ismétlődik az életében, hogy belül feszültség van, hogy nehéz dönteni, hogy kapcsolódni szeretne, de fél, annak érdemes szakértő segítséget kérnie.Egyszerű biológiai tény, hogy van, amihez egyedül kevés az ember, de segítséggel képessé válik jól élni.Egy jó beszélgetés lezárás helyett inkább végre kinyit egy ajtót. Oravetz Dániel - Nyitókép: Dr. Dinnyés Álmos - Fotó: Dr. Dinnyés Álmos saját archívuma

Az auschwitzi balerina, aki túlélte a poklot, hogy másokat vezessen vissza az életbe

Szociális

Edith Eva Eger hagyatékaVannak emberek, akik nem egyszerűen túlélnek egy korszakot — hanem élő lelkiismeretévé válnak az emberiségnek. Edith Eva Eger ilyen ember volt. 1927-ben született Kassán. Tehetséges tornász és balerina volt, olimpiai álmokkal. A történelem azonban más szerepet szánt neki. 1944-ben, mindössze 16 évesen Auschwitzba deportálták családjával együtt. Szüleit érkezésük napján a gázkamrába küldték. Josef Mengele később arra kényszerítette a fiatal lányt, hogy táncoljon neki…Edith Eger ekkor értett meg valamit, amit később millióknak adott tovább: „A testemet bezárhatják. A lelkemet nem.” Lépések a pokolbólAuschwitz után halálmenetek, koncentrációs táborok és az emberi kegyetlenség legmélyebb bugyrai következtek. 1945-ben az amerikai hadsereg egy halom holttest között talált rá az ausztriai Gunskirchen táborban. Harminckét kilogramm volt. Mégis életben maradt.De Edith Eger valódi története talán nem ott kezdődik, hogy túlélte a halált — hanem ott, hogy később az életet választotta. Az Egyesült Államokba emigrált, pszichológiát tanult, majd klinikai szakpszichológusként évtizedeken át traumatizált embereket segített: * háborús veteránokat, * bántalmazott nőket, * összetört életeket. Nem a könyvei tették igazán naggyá. Hanem a hitelessége. Mert Edith Eger soha nem próbálta megszépíteni a szenvedést. Nem beszélt „pozitív gondolkodásról”. Nem mondta, hogy „minden okkal történik”. Pontosan tudta, hogy vannak sebek, amelyek örökre fájni fognak.És éppen ezért hittek neki az emberek. Mert amikor reményről beszélt, azt Auschwitz árnyékából tette. Munkásságának egyik legerősebb gondolata talán ez volt: „A legnagyobb börtön nem Auschwitz volt, hanem az, amit magunkban építünk.” Belső utakEdith Eger szerint a trauma nem ér véget attól, hogy elmúlik az esemény. Sok ember évekkel később is ugyanabban a belső cellában él: félelemben, szégyenben, önvádban, bizalmatlanságban.A múlt nem eltűnik. Hanem újra és újra lejátszódik bennünk. Ő azonban hitt abban, hogy a gyógyulás lehetséges. Nem felejtéssel. Nem tagadással. Hanem szembenézéssel. Azt tanította: az ember nem attól válik szabaddá, hogy kitörli a fájdalmát, hanem attól, hogy többé nem engedi, hogy a fájdalom határozza meg az identitását. Ezért tett különbséget az áldozat és a túlélő között. Az áldozat múltban él. A túlélő lassan újra kapcsolatba lép az élettel.Segítek, amennyit tudokEdith Eger egyik legnagyobb ereje az volt, hogy nem filozófiát tanított — hanem emberi jelenlétet. Nem megmondó ember volt. Sokkal inkább egy törékeny, bölcs asszony, aki végigment az emberi lélek legsötétebb folyosóin, majd visszatért onnan, hogy másoknak fényt vigyen.Könyvei — köztük The Choice — világszerte emberek millióinak segítettek megérteni: a szabadság nem mindig külső állapot. Hanem belső döntés.2026 áprilisában, 98 éves korában hunyt el San Diegóban. De vannak emberek, akik a haláluk után sem távoznak igazán. Mert nem csupán történeteket hagynak maguk után — hanem kapaszkodókat.Edith Eva Eger talán legfontosabb üzenete nem az volt, hogy az ember legyőzhetetlen. Hanem az, hogy a legmélyebb törések után is képes újra szeretni, kapcsolódni, élni. És talán ez az ő valódi hagyatéka: “Az ember sokkal törékenyebb, mint hinné. De sokkal erősebb is.” Oravetz Dániel - Nyitókép: Oravetz Dániel - AI illusztráció