Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak és a vállalkozásoknak változniuk? Jók a felütések és igyekszünk a válaszokat is hozni. Most csak és kizárólag a villamosenergetikai és dekarbonizációs kérdésekkel foglalkozunk, és ahogyan korábban, most is megmagyarázom, hogy miért.Mindig felmerülő kérdés, hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg. Van még kérdés? Szerintünk nincs.Az előzőekben az energetikai stratégia újraalkotásának kérdéseivel foglalkoztunk. A helyzet nem könnyű, de nem is reménytelen. Hinni és bízni kell a technológiai innovációkban, amely segíti a gazdaságban, az energetikában a zöld átmenetet, a körforgásos gazdaság kiépülését. Ezek nehéz és javarészt újnak ható szavak és ezért is segítünk az értelmezésükben. A klímaváltozás, vagy klímaválság nem egy újkeletű dolog. Zajlik vagy 250+ éve, amióta James Watt (1769) feltalálta a gőzgépet és ezért egyre brutálisabb mennyiségben kezdték el bányászni és égetni a kőszenet. Később kőolajra és földgázra terelődött az ipar figyelme, mert az jobban volt szállítható, nagyobb volt a fűtőérték, jobb technológiákkal lehetett égetni, kényelmesebb volt a használata gépekben. De! Egyszer csak megtelt a kád!Milyen kád? Kérdezhetné a laikus olvasó. Hát, a szén-dioxidkád. Ennek a koncentrációja 430 ppm körüli, ami 0,00043-ad része a levegőnek. Ez nem tűnik soknak, sőt a szén-dioxid ebben a koncentrációban nem is mérgező gáz, szóval egyből adódik a kérdés: Mi is a baj ezzel? Hiszen a növények a dús CO2-t imádják! Ez szokott lenni a technikailag képzettebbek első ellenérve a megnövekedett koncentrációt, mint bajt bemutató közlést megtámadandó. Igen, a növények szeretik. Tény.Az elmúlt 1 M év légköri szén-dioxid történelme Ez azonban jelen „kád” problémakörben egy érdektelen hatás és a számunkra fontos, jelentős fizikai hatás az üvegház hatás (ÜHG). Ezt Arrhenius svéd fizikus több, mint 100 éve leírta. Az ÜHG hatás azt jelenti, hogy a Föld nevű bolygót egy láthatatlan paplannal bebugyoláljuk. Mi emberiség mindannyian együtt pont ezt tesszük! Teletöltjük a CO2 kádat, a légkört. A külső napsugárzás teljes spektruma behatol a légkörbe és annak fizikai jellemzői, szűrő- és sugárzásvisszaverő képességei megváltoznak.Ez a „légkörpaplan” felborítja a teljes bolygó energetikai egyensúlyt. A szennyezéssel a külső besugárzott napenergia becsapdázódik és az energia így a légkörben reked, vagyis a Föld nevű bolygót ez a többletenergia folyamatosan fűti. Itt nem pici rezsót képzeljünk el, hanem másodpercenként 9,3 hiroshimai atombombának (!!) megfelelő mennyiségű kiszabaduló energiát[1], amely másodpercenként és folyamatosan melegít mindent, ami a légkörben és azon belül van. Akit érdekel, a pontos leírása a folyamatnak (első Taylor modell) itt megtalálható.Tehát mint kiderült, nem babra megy a játék! A melegedést, az atomrobbantásokat meg kell állítani! Az remek dolog, hogy a „Madarak és fák napján” kisiskolások kirándulnak az erdőben és szétnéznek, tapasztalnak. De mit is látnak ott?Kidőlő, egy szárazabb erdőt látnak. Az erdei vadállatok nem találnak vizet, sok kisebb állat el is pusztul emiatt. Egy óvatlan túrázó véletlenül fel is gyújthatja az erdőt és kész a baj: Hektárnyi vagy akár fél megyényi erdő és aljnövényzet semmisülhet meg pillanatok alatt, ahogyan pár hete Őskü térségében és száz másik helyen az országban meg is történt. Az elégő erdő amellett, hogy azonnali CO2 kibocsájtást jelent, amely így további melegedést okoz, a tűz egyéb szennyezést és veszélyt is hordoz. Házak, raktárak is megsemmisülhetnek és ezzel akár egy irdatlan szennyezés is lehet a pici kis erdőtűzből. Tehát nemcsak hogy fokozottan védenünk kell az erdőket és az elővilágot, de ennél sokkal többet kell tennünk a mai biológiai világunk megőrzése és védelme érdekében. Amit tennünk kell: Le kell győzzük magunkat!Ez durva! A mai ember saját magát kell korlátozza, önmagát kellene uralja? Hogy? Minek? Kérdezhetnénk.A szemünk elől a média szelektív működése és zaja által szisztematikusan eltakart tény, hogy végveszélyben van a természeti világunk. Ez nagyon nagy fenyegetés, a lehető legnagyobb! Még a napi 800 ezer atomrobbantásnál (!!) felszabaduló energiánál is nagyobb baj. Ugyanis akármennyire is fájhat „nagy egójú” embertársainknak, tudományos berkekben az a szomorú helyzet állt elő, mint tudományos tény, hogy NEM AZ EMBER IRÁNYÍT.Mi a természeti világ részeként pici porszemek vagyunk, legyen bármilyen lézerkütyünk, zsebünkben a számítógép, vagy legyen akár űrhajónk, a természet léte a mi létünk alapja. Ha mi emberiség együtt megöljük a természeti világot, a bioszférát - a Gaia-t -, akkor nekünk is elkerülhetetlenül „nyekk” lesz. Ez a tény tudományosan bizonyított, de a hétköznapi halandók elől elrejtették, nem annyira publikált információ. Tehát most ismételten megerősítem, hogy végveszélyben vagyunk. Nagyjából minden komolyan vehető klímatudós egyetért azzal, hogy kb. 10 évünk van arra, hogy tegyünk valamit, egy lényeges irányváltást saját létünk, az egész világ és az emberiség érdekében. Itt jön képbe az, hogy mi egyének egyenként hogyan gondolkodunk a világról? Mi a szemléletünk? Mi hogyan állunk akár ehhez a „világvége” előrejelzéshez? Mit tehetünk fogyasztóként és vállalkozóként? Tehetjük, hogy 1. Lerázzuk magunkról a felelősséget, és 2. Tehetjük, hogy felismerve a problémát, azonosítva a probléma gyökérokát, beleállunk és megoldjuk.Egyénenként más-más a szemlélet, azonban érdemi eredmény csak akkor várható, ha a klímatudatos cselekvések egyirányba, a kibocsájtások jelentős csökkentése irányába mutatnak. És itt nem elég a madarakat és a fákat simogatni! Ide komoly és alkötelezett emberek kellenek a „gátra”! És az egész klímavédelmi hatás akkor jöhet létre, ha mindenki hasonlóképpen vélekedik a probléma gyökérokáról, a szennyezésekről és elköteleződik egyfajta jövőféltő, jövőmentő attitűddel a felmelegedés megállítása, egyfajta ökológiai tudatosság mellett. Ez lenne a kívánt szemléletváltás, az a fajta új típusú szemlélet, és a hozzá tartozó embertípus, amely önkorlátozó, a természet felsőbbrendűségét és így a megóvását kiemelt életcélnak tekinti. Lefordítva ezt a hétköznapokra mindez azt jelenti, hogy csökkentjük a fogyasztást, minden fogyasztást, megválasztjuk a szükséges javakat aszerint, hogy mennyire organikus vagy karbonsemleges az előállításuk, nem utazunk feleslegesen a világ másik felére nyaralni, optimalizáljuk az életünk minden részletét annak érdekében, hogy az általunk okozott környezetterhelést minimalizáljuk. Ez sok – mai szóval – lemondással is jár, persze ha ezt a környezettudatosságot, klímavédelmet és ökológiai szemléletet életünk meghatározó motivációjának alakítjuk, akkor mindez akár sportértéket és élményt is adhat annak, aki igazán jól csinálja mindezt. Hadd tegyem ide saját élményemet: Továbbra is kb. 3 ezer kilométert autózom havonta. De eközben mindösszesen 300 kWh energiát használok (10kWh/100km!) és zöldáram töltés miatt körülbelül 9,3 kg szén-dioxidot küldök a légkörbe havonta. Összehasonlításképpen egy robbanómotoros hasonló méretű autó 58 km alatt ugyanennyit bocsájt ki, vagyis a különbség hatalmas, 52-szeres! Az, hogy lényegében nulla kibocsájtással autózom, És ehhez nem kellett lényegében semmiről lemondanom, számomra élményt okoz és kicsit büszke is vagyok rá, hogy én nem mérgezem a környezetet és nem hagyok élhetetlen klímát az utódokra. Az, hogy az energiatermelés és CO2 előállítás egy autó motorterében vagy egy erőműben történik, az csak helyrajzi kérdés. Maga a mobilitás teljesítménye és szennyezése is lényegében az energetikai büdzsé része, így - ha úgy tetszik - már az autózás is az energiarendszer részét képezi. Csupán egy tisztán elektromos autó megvásárlásával is jelentősen tudjuk a saját karbonlábnyomunkat csökkenteni. Kevesebb, mint felére, a 4-7 tonnáról akár 2-3 tonnára is csökkenhet a személyes szén-dioxid lábnyomunk, ha átülünk egy villanyautóba. Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak és a vállalkozásoknak változniuk? Jók a felütések és igyekszünk a válaszokat is hozni. Most csak és kizárólag a villamosenergetikai kérdésekkel foglalkozunk, később meg is magyarázom, hogy miért.Szemmel láthatóan az energetikai fősodor irányok megváltoztak, a Magyar-kormány lépett. Alaptézisek dőltek meg egyfelől a természet és a klímaváltozás miatt, másfelől új alapvetések is teret kaptak az energetikai stratégiai tervezésben. Így nem csoda, hogy jelentős koncepcióváltások is zajlanak a teljes rendszer felülvizsgálata és újratervezése körül, sőt új energiastratégiára is kaptunk ígéretet: 1. A kormány felülvizsgálja a Paks 2 projektet. Nem biztos, hogy megépül, vagy nem biztos, hogy abban a formában fog megépülni, ahogyan azt 2014. januárjában Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor elképzelte. A projekt szakmai átvilágítása folyik. Nem kérdés, hogy szükséges a dekarbonizációs célokat szem előtt tartva fejleszteni a beépített erőművi és a tároló kapacitásokat. Ezért az atomerőmű kérdésköre teljes mértékben összefügg az egész villamosenergia hálózat fejlesztésével. 2. A szélerőművi fejlesztések zöld utat kaptak. Az engedélyezés folyamata leegyszerűsödik, EU-s RRF pénzek, 100 milliárdok áramolnak a villamosenergia hálózat és a saját energiatermelés erőltetett fejlesztésére. 3. Az energiatudatosság növelése a felhasználók oldalán prioritást kapott. Már nem az az alapvetés, hogy relatíve olcsó a villamosenergia és általában az energiahordozók, hanem azok árazására piaci alapon kell minden felhasználónak tekintenie, vagyis szükséges a pillanatnyi spot árak valamilyen szintű átvezetése a számlázási folyamatokba, ahogyan ezt évek óta jól meg is szoktuk a benzin és gázolaj árazásánál a kutakon. 4. A 2020-as Nemzeti Energiastratégia (NES) legnagyobb bakija az abban lefektetett helyzetértékelésben és az alaptézisekben rejlett (Paks 2, naperőművek mértéktelen és átgondolatlan fejlesztése a hálózatfejlesztés és az energiatárolás kapacitás növelés nélkül, a rezsicsökkentés politikai termékként és „mindenáron” való fenntartása, a tervezés háttérbe szorítása, a technológiaváltási folyamatok és világtrendek teljes negligálása). Ebből fakadóan az már a nyilvánosságra kerülésekor azonnal elavult is lett. Ezt persze a szakma nem vitatta, mert a „szakma” egyfelől hűen követte a politikai fősodor kijelentéseit, másfelől 10-15 évvel a világtrendek mögötti szemlélettel próbálta összehozni az „előírt fősodor irányok és tézisek” mellett a villamosenergia rendszert. 5. Az energiastratégia további komoly baja az volt, hogy ez az államigazgatási gyakorlatokkal ellentétben nem egy statikus dokumentum, amely kihirdetése után „jogszabályként” funkcionálva definiálja a kereteket és a megoldások halmazát. Sőt! Egy valódi energiastratégia (és bármely stratégia) egy folyamatosan adaptálódó, dinamikus és evolúciós dokumentum kell legyen, amely egy válságokkal, háborúkkal és hektikus piacokkal sérülékenyen kitett kis országnak, mint Magyarország, útmutatást és megoldásokat kell adjon a lehető elképtelenebb helyzetekre is felkészülve. Mi 2022 február 22-én sem és utána 4 évig sem reagáltunk a megváltozott helyzetekre, sőt, amennyire csak lehetett, csökönyös szamárként ragaszkodtunk minden korábbi alapvetésünkhöz és legfőképpen semmit sem változtattunk a stratégiáinkon. Így az energiastratégián sem. A kritikus infrastruktúra ma már nemcsak hidakat, alagutakat, élelmiszer és vízellátást jelent. Egy esetleges áramszünet 3 nap alatt a középkorba tudna visszataszítani egy társadalmat. A rémkép: Boltok kirabolva, minden kereszteződésben kiégett autók, utcai erőszak és ki tudja, mennyi minden szörnyűség. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek wifi és net nélkül fél óra alatt szőnyegen fetrengő hisztiző, rúgkapáló és kezelhetetlen törpévé válik, mert nem tudja befejezni az éppen futó játékát. Tehát megőrizni és a lehető legellenállóbbá tenni a villamosenergia rendszert, kiemelt stratégiai kérdés. Ez nem lehet kérdés. A kérdés, hogy mindezt hogyan lehet jól (!) és olcsón (!) megcsinálni.Hát például úgy, hogy figyeljük, mások hogyan csinálják. Kína például remek minta, mint ahogy a hálózatukat, az energiatermelő kapacitásukat és az eszközök gyártását és azok innovációit (!) létrehozzák.A kínai beépített erőművi kapacitások összetételének a változásáról Persze lehet legyinteni, hogy Kína, stb… de ez óriási szakmai hiba lenne. Ma a technológia fősodra Kínában van („két nap van az égen”, Orbán, Tusványos, 2023 július). Aki nem hiszi, járjon utána. A vonatok 600-zal mennek, saját űrkutatásuk, van saját eszközökből építve, AI nagyhatalom, döngetve a csúcsokat a paraméterekben, a tudományos publikációk száma meghaladja az USA és az EU összes közleményének a számát, csakúgy, mint a szabadalmaké.Emellett, ha pusztán a zöld technológiák és berendezések gyártását tekintjük, akkor 85...90%-ban a világtermelés Kínában történik és onnan szállítják a világ szinte minden országába. Legyen világmárka invertered, napelemed, az majdnem biztosan Kínában készül és onnan szállítják hozzád. De ugyanezt elmondhatjuk a szélturbinákról, villamos gépekről és berendezésekről, kábelekről és ez a térnyerés a világpiacokon általánossá kezd válni szinte minden szegmensben és technológiai területen. A csúcs technológiák 67 területet ismertető toplistájából 61 listában ma már kínai a listavezető, Kínában készül a legfejlettebb technológia.A teljes kínai CO2 kibocsátás trendjéről Fontos kérdés a stratégia megalkotásakor az, hogy milyen technológiákban és trendekben „hiszünk”. A hit is nem annyira hit kérdés, sokkal inkább a technológiai potenciálok és együttes szinergiák komplex természettudományos értékelését jelenti. Vagyis mi lehet az az együttes megoldás, ami képes a célok elérését megvalósítani? Hasonlattal élve, a lefordulásos ellentámadás során a labdát nem oda kell dobni/rúgni, ahol a játékos éppen van, hanem ahol a játékos a labda odaérkezésekor lesz. Tehát az innovációs potenciáloknak, a megvalósíthatósági értékeléseknek óriási szerepe van abban, hogy egy stratégiát éppen merre célszerű irányítani? Ez lényegében hit kérdés, de valójában a „zsigeri megérzés” és a „szakemberek évtizedes tapasztalata” alapján kialakított jövőbelátás képessége. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezeket a tervezési és stratégiaalkotási folyamatokat hogyan készítik elő és hogyan menedzselik az idő előrehaladtával. Ide komoly háttértudással, innovációs vénával, stratégiai és egyben gyakorlati szemlélettel is megáldott multifunkciós és multidiszciplináris ismeretekkel bíró szakemberek kellenek, aki nem árt, ha egymással is képesek együtt gondolkodni és szinergiában és kooperációban a saját tudásuknál is komolyabb teljesítményeket tudnak elérni. Ezért a stratégiának befogadónak, igazságosnak és jövőbiztosnak kell lennie. Ez lesz majd szimpatikus a befektetőknek, akik a 21. században kizárólag már csak „Zöld Beruházók” lehetnek. Vagyis alapkritérium kell legyen egy HMKE-s napelemet a háztetőre telepítő KKV-nak vagy magánszemélynek is, hogy ha beruház, akkor ne csak „olcsó”, ne csak „megtérülős” legyen, hanem „jó” is legyen, amit csinál. És itt ugrik be a képbe a „SZEMLÉLET” kérdés. Hogy ki miért ruház be és hogy ebben kap-e szerepet annak a tudatossága, hogy a beruházásunk eredménye energia és/vagy szén-dioxid megtakarítás legyen. Itt utalok vissza a cikk elején tett megjegyzésre, azért nem foglalkozunk az egyéb energiákkal - a kőolajjal, a földgázzal, a szénnel -, mert ezek hamarosan kitiltódnak a piacokról is és bányászatuk is tiltott lesz. Ahogyan a 90-es években a bányákat bezárták, hasonló folyamatokkal kell majd az olajkutakat is és a gázkutakat is lezárni. Ezt ma sokan évtizedekre teszik, hogy megtörténjen, de most szólok - és ezt nyugodtan jegyezzék fel, és olvassák a fejemre úgy 10 év múlva, aha addig nem történtek volna meg ezek a kútlezárások -, hogy ezek nagyon rövid távon belül meg fognak történni és a zöldenergia termelés és zöld gazdaság kiépülése, az energetikai zöldátmenet itt kopogtat az ajtónkon. És csak villany és abban is csakis zöldáram lesz.És hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg.Van még kérdés? Szerintünk nincs. Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak, a vállalkozásoknak és a politikának változni? A 2017 előtti időkben a napelemes beruházások majdnem 100%-a HMKE kiserőműves beruházások (zöld beruházások) voltak. Ezek tipikusan háztartási és kisvállalkozások által telepített, házakra szerelt erőművek voltak. Jellemzőjük, hogy a megtermelt áramot a trafókörzeten belül el is fogyasztották a környező klasszikus fogyasztók, vagyis sem a nagy villamosenergia hálózatot és vezetékeit, sem az MVM-MAVIR rendszereit nem terhelték semmivel, sőt(!), még hozzájárultak azok tehermentesítéséhez is. Ezt azért fontos tudni, mert a rendszerhasználati díj jelenleg 30 Ft kilowattóránként, a napelemek által termelt áram ára meg alig 5 Ft. Ehhez képest 2017-től kezdődően megindultak a megawattos nagy naperőmű parkok építései, tipikusan az EU által biztosított pénzekből, amit a kormányzat becsatornázott a pályázati rendszerekbe és ezeket rendre megnyerték a „szimpatikus beruházók”. Nem mind, de jórészt és tipikusan engedélyeket csak ilyen közeli emberek és cégek kaptak. Miért ez az erőltetett igyekezet? Azért, mert ezek a nagy naperőmű parkok fix áron, éves indexálással, hosszú távú szerződéssel adták és a mai napig is adják el az áramot, ráadásul nagyon magas áron az állami MVM-nek. Tehát ez egy biztos, hosszú távú és nagy árbevételt garantált. Senki ne lepődjön meg azon, hogy ezek lényegében a kedvezményezett egyének és vállalkozásaik kifizető helyei voltak. Erre közvetett bizonyíték, hogy amikor felmerült a rendszerirányító részéről az igény arra, hogy a napelem parkok tönkreteszik a napsütéses időszakokban a teljes villamosenergia rendszert (2022-ben és azóta folyamatosan), mert a betermelési kumulált kapacitásuk 4-5 GW nagyságúvá vált 2022-től (szemben a HMKE-k 2GW összeadott kapacitásával), hogy nem bírta el a rendszerirányító MAVIR kiszabályozni a sok betermelést, így le kellett állítani nagy hagyományos szén- és gázturbinás erőműveket, és gyors reagálású erőművekkel kellett kompenzálni a nagy naperőmű parkok irdatlan nagy súlyát a nem napsütéses napszakokban. Ennek a nagy betermelési kapacitásbővülésnek az lett volna a megoldása, hogy a beruházó nagy napelemparkok részben betárolják a termelésüket és este pedig kiadják, amikor már nem süt a nap. Ehhez hasonló nagyságrendű energiatárolók telepítését is előírta a pályázat, de aztán azt a pályáztatás folyamatában később "felsőbb utasításra" visszavonták. És ezzel azonnal ki is végezték a magyar villamosenergia rendszerirányítás hazai megoldását, előállították a negatív áramárakat a napsütéses napszakokban, a völgyidőszakokban pedig az 500 és 1000 Eurós (!!) beszerzési árakat (képen). Ekkor Lantos Csaba és tudományos kollégái az MVM oldalán a bajokat rákenték az akkorra már több, mint 200 ezerré növő kicsi családi HMKE tulajdonosokra (!) és hetente új vészhelyzeti rendeletekkel ráterhelték a bajt a kicsikre. Először betermelési korlátot, engedélyezési stopot hirdettek, majd a korábban általános gyakorlatot a kicsi, családi, öngondoskodó és rezsit valós tettekkel kialakító HMKE tulajdonosok kárára az állam egyoldalúan felrúgta a szaldo elszámolási szerződést.Természetesen a családok összefogtak, megtámadtak és jogtörténelmet írva 1000+ Alkotmánybírósági beadványt adtak be az Alkotmánybíróságra. Ott másfél évig (!!) szobáztatták őket, majd 2026. január 20-án Polt Péter és vezetés alatt az AB kiadta a "nincs itt semmi látnivaló! A rezsi mantra minden elemében helyes!” című bullshit-gyűjteményt tartalmazó ELUTASÍTÓ határozatát, amely mind a 200 ezer HMKE-st, a még várakozó 100 ezer zöld beruházó prosumert, kb. az érintett 1 millió HMKE-s családtagot lényegében kirabolt. Az RHD a rezsicsökkentés fenntartása mellett tehát 30Ft-ra emelkedett, ezzel kisegítve az elosztóhálózatosok (DSO-k) bevételszerzését, és az áram árát semmivel alá nem támasztható, gazdaságilag nonszensz kategóriás 4-5 Ft-ra csökkentette. Ez a manipuláció ellehetetlenítette a kis naperőművek telepítőinek és forgalmazóinak piacát, egyben megtörte a prosumer családok beruházási szándékát és környezettudatos szemléletét, miközben azt sulykolta a közvéleménybe, hogy a rezsicsökkentés önmagában jó és megkérdőjelezhetetlen. És a "gazdag" napelemes házas családok meg hadd szívjanak, hiszen ingyenélők, élősködők, a saját áramuk tárolására használják a nagy villamosenergia hálózatot és ezért kapnak csak ennyit a betermelt áramért, ha kiestek a SZALDO elszámolásból. Emlékeztetünk, hogy a szaldo elszámolás egy megfelelően méretezett háztartási méretű napelemes rendszerrel ingyenes áramot garantált a család részére, ugyanakkor a szaldos napelemesek elindították a zöld átállást, az ipari értékláncokat, és piacot, valamint jelentősen hozzájárultak az ország dekarbonizációs fejlődéséhez. Ők az energetikai zöld átállás pionírjai, a prosumerek. A producer-consumer szavak összetételéből kialakított szóösszetétel, amely olyan autonóm, öngondoskodó típusszereplő, amely termeli és fogyasztja is a javakat, jelen esetben az elektromos áramot. Mindezek mellett az állami mantra szerint az RHD 30 forinton beárazva jó. De ez kizárólag a DSO-knak, a kisfeszültségű elosztóhálózatot üzemeltetőknek, a „nemgyalog” embernek és a 3 betűs német villamosenergia szolgáltatónak kedvező csupán. Nem mellesleg ezen utóbbi „3 betűsek” az első perctől kezdve utálták a kis HMKE-ket, mert nekik dolguk lett volna fejleszteni a kisfeszültségű hálózatot, de a beruházás csupán azért, hogy a prosumerek, kis napelemesek úgymond „jól járjanak”, nem smakkolt. Helyette, mint SZAKÉRTŐK (!!!) elkezdték kiagyalni az állami szereplők, a politikai döntéshozók és a környezetvédelmet a szőnyeg alá söprő kormányzat felé azt a mantrát, hogy a "HMKE-sek bűnösök, a tevékenységük káros. Amit persze a "szakértő" elosztósoktól be is nyalt és át is vett a politika. A politika és az energiaszolgáltatók összezártak és a valós piaci folyamatok és környezetvédelmi trendekkel szemben világraszóló bűnöket hajtottak végre az egyének és kisvállalkozások kárára. A rezsicsökkentés, mint politikai termék fenntartásában érdekelt volt az elit. A nagy napelemesek közben évekig "degeszre" keresték magukat állami pénzen, kitalicskázva a teljes villamosenergia rendszerből a jövőt, a fejlesztési forrást, a perspektívát. A pórnépet meg lenyugtatták a rezsimantrával, minden kiválónak nézett ki. Csakhogy ezt a sokszorosan több nagy MW-os naperőművek miatt lett elkalkulálva. És a baj a kicsikre, a prosumer öngondoskodó családokra lett kenve. A rendszer már így, iszonyatos áramimporttal, és vészhelyzeti intézkedésekkel sem volt tovább működtethető. Tehát az energiaválság villamosipari magyar ágáért és a felkészületlenségért nagy értékben az előző kormány dilettáns és/vagy a pénzszivattyús mestertervet követő döntéssorozatának a következménye és ezzel lényegében évtizedes távlatra tönkretette az energetikai átállásban kulcs tényező, az emberek, a prosumerek környezettudatos szemléletét. A proaktív termelő-fogyasztó társadalmi csoport, a HMKE-s családi napelemesek törekvéseit, az adózott pénzükből elindított zöld átmenetet, a szemléletüket, hogy csökkentség a karbonlábnyomukat, mind lenullázták. Ez pedig történelmi, megbocsájthatatlan bűn. A kialakult helyzetben az új kormánynak jól feladták a leckét. Nekik azonnali és súlyos intézkedéseket kell folyamatosan hozniuk, hogy az elhanyagolt, nem kiegyensúlyozottan fejlesztett villamosenergia rendszer működőképes maradjon, legyen áram és ne legyen áramszünet napokig, mint spanyolhonban vagy Kubában. A jogi helyzet visszaállítása, az árak gazdaságilag megalapozott visszarendezése, a villámgyors hálózatfeljesztés, a jogi kárpótlás a jóvátételre váró prosumerek részére (szaldo elszámolás visszaállítása) természettudományos és jogi megközelítésben kikerülhetetlen feladatok. Ideje abbahagyni az évtizedes kormányzati bénázást és kizárólag szakmai alapon muszáj elkezdeni a rendrakást és felépíteni a 21. századi villamosenergia rendszert, hiszen minden trend és előrejelzés szerint 2030-tól már nem lesz szexi benzinnel, gázolajjal és földgázzal üzemeltetni sem fűtést, sem közlekedési eszközt, csak a villanyos megoldások lesznek stílusosak és elfogadhatóak.És nem azt kell már kérdezni, hogy mihez járuljanak hozzá az emberek és a kisvállalkozások, hanem azonnal helyre kell állítani a jogbiztonságot, a zöld beruházásokba való befektetések felé a bizalmat.Mindezeket követően meg kell tervezni a 21. századi villamos hálózatot, ahol olyan technológiai megoldásokat kell alkalmazni, amelyek jövőbiztosak, garantálják az energiabiztonságot akár Oroszország és az EU nélkül is. És megbecsüli az egyéni és a vállalati energiatakarékosságot és a környezettudatosságot.Az állam szerepe rendkívül fontos és a politikának ebben okosan és WIN-WIN megoldásokat keresve kell irányt és reményt mutatni.És hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg.Van még kérdés? Szerintünk nincs... Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció