Melczer Zsolt

A 23.000 milliárdos autópálya-koncesszió megszüntetéséről már tárgyalnak. Vitézy Dávid szerint 2027. április 1-jén a Magyar Közút veheti át az MKIF által kezelt utak üzemeltetését. A végleges megállapodás aláírásáról azonban még nincs nyilvános bejelentés.Szeptemberi írásunkban bemutattuk a 35 éves autópálya-koncesszió hátterét és a kormány megszüntetési szándékát. Azóta az ügy több ponton is előrelépett.Áprilisra tervezik az átadástVitézy Dávid október 9-i közlése szerint már elkészült egy mindkét fél által visszaigazolt emlékeztető, amely 2027. április 1-jét jelöli meg az átadás céldátumaként. A terv szerint a Magyar Közút venné vissza az MKIF által jelenleg üzemeltetett gyorsforgalmi utak működtetését. Az emlékeztető azonban még nem a végleges megszüntetési megállapodás. Az MKIF az MTI-nek október 7-én megerősítette, hogy folynak az egyeztetések a Közlekedési és Beruházási Minisztériummal. A részletekről a tárgyalások lezárásáig nem nyilatkozik. Vitézy az október 13-i Magyar Közlekedési Konferencián arról is beszélt, hogy az M1-es bővítése a szerződések rendezett lezárása után állami keretek között folytatódik.A feljelentést már megtettékA kormány október 14-i állapotot rögzítő nyilvántartása szerint a minisztérium szeptember 30-án feljelentést tett a fő MKIF-koncesszió miatt. Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúját vetették fel. A nyilvántartás a nyomozó szerv eljárásáról még nem közöl információt.Brüsszel is kifogásolja a konstrukciótAz Európai Bizottság október 1-jén indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak. Álláspontja szerint a szerződés nem adott át elegendő működési kockázatot a magánpartnernek, ezért tévesen minősítették koncessziónak. A 2023. áprilisi és decemberi módosításokat is az uniós közbeszerzési szabályokba ütközőnek tartja. A kormány két hónapot kapott a válaszadásra és a szükséges intézkedések megtételére. Ennek eredménytelensége esetén a Bizottság az Európai Unió Bírósága elé viheti az ügyet. Bírósági ítélet tehát még nincs, és az uniós lépés önmagában nem szünteti meg a szerződést. Az átadás céldátuma már ismert. Azt azonban továbbra is a végleges elszámolás és az állami üzemeltetés költségei mutatják majd meg, hogy a koncesszió lezárása ténylegesen mennyi pénzt takarít meg az országnak. Melczer Zsolt – Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

Ötrészes interjúsorozatunk utolsó részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán az új kormány felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban az ügyészség felelősségének jogi határai, a harmadikban a bíróság felelőssége, a negyedikben a korábbi kormány felelőssége, ebben a részben pedig az új kormányon számonkérhetősége olvasható. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Itt pedig már nem lehet azt számonkérni az új kormányon, hogy miért nincs Völnerrel szemben ítélet, mert arról a független bíróság dönt. Azt azonban már lehet kérdezni, mit tett hat hónap alatt azért, hogy maga a rendszer megváltozzon. Hat hónappal a kormányváltás után mi az, amit joggal kérhetünk már számon az új kormányon az igazságszolgáltatás gyorsítása és a politikai korrupció hatékonyabb üldözése terén?Nézzük részletezveMi az, amit hat hónap alatt reálisan már meg lehetett volna tenni?Könnyű nekem, így kibicelni, úgyhogy nem kell teljesen komolyan venni mindent, amit írok, mer annak jó része nyilván vágyvezérelt elképzelés anélkül, hogy azokat a körülményeket, bukatókat, nehézségeket pontosan ismerném, amelyek a kormány előtt állnak. De azért van, amire jó lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek, illetve esetleg gyorsabban tudnak intézkedni. Látjuk, hogy felállt az NVVH, s azt is tapasztaltuk, hogy nem volt zökkenőmentes a vezet ki-, illetve megválasztása, a kulcsfontosságú helyetteseinek megválasztására is még csak most került sor. Lehet, hogy jó lett volna ennek a hivatalnak a szerepét, feladatait hamarabb és talán kicsit másképpen fókuszálni.Azon túl, amit nagyon sokan fejtegettek már a szerepfelfogás kapcsán (hogy mennyire kell ennek szervnek társadalomtudományi elemzésekbe bocsátkoznia a bűnüldözés és vagyonvisszaszerzés gyakorlati feladataihoz képest) jó ötletnek tartottam volna, ha (akár ez a szerv, akár egy másik ügyészségtől független, szakosodott szerv) azt a szerepet is megkapja, hogy a vádmonopóliummal bíró ügyészség vezetőinek, szereplőinek a mulasztásaival (eljárások lassításával, blokkolásával, akadályozásával) kapcsolatban vizsgálódhasson befolyásmentesen. Nem tartom kielégítőnek azt, hogy az adott esetben bűncselekményben érintett ügyészeket saját berkeken belül az ügyészek vizsgálják, ahogy tették ezt például Magyar Péter elhíresült hangfelvétele kapcsán. Látva, hogy az NVVH milyen ügyeket (és mennyi ilyen ügyet) von magához, milyen szakember problémákkal küzd jó lett volna egy picit előre dolgozni és azokat a korrupciós gócpontokat (közbeszerzési huszárok, KEKVA umbuldák, rejtélyes politikus gazdagodások ügyei pl.), amelyekről a széles nyilvánosság előtt már jóval a kormányváltás előtt nyílt közbeszéd folyt lehetett volna előzetesen feldolgozni. Lehet, hogy voltak/vannak ilyen munkacsoportok, szakemberekből álló teamek, amelyek ezt a feladatot ellátták, de az biztos, hogy ennek eredményét még nem nagyon látjuk. Nyilván jó lett volna, ha hamarabb van legfőbb ügyész, ha gyorsabban történik meg (vagy nem kellene még mindig várni arra, hogy megtörténjen) kulcs fontosságú pozíciók betöltése, ha a „káderek” kiválasztása gördülékenyebben megy. (Már a képviselőjelöltek kiválasztásának folyamatában, „hajnalok hajnalán” a hírek szerint kb. 8.000 pályázatot adtak be tettre kész emberek (nemcsak országgyűlési posztra), akik pályázati anyagit szűrték, személyes interjúztatás, HR vizsgálatok, tesztek, pszichológiai vizsgálatok sorával történt meg a felmérés, amihez képest kicsit lassúnak tűnik az, hogy fél év elteltével még mindig nincs kormánymegbízott a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal élén. Ugyanakkor tudjuk, hogy a személyi kérdések rendezése sok esetben egyáltalán nem a Kormányon múlik kizárólagosan. Összességben nem hiszem, hogy az a tempó, amit a kormány diktál kifogásolható; elvárni, hogy ennél megfeszítettebben kellene dolgozni nem reális. A „világ szeme” inkább a régi és új hatóságokon, rendőrökön, nyomozókon, ügyészeken, bírákon van! Elvárható-e ennyi idő alatt büntetőeljárási szabályok módosítása vagy legalább azok előkészítése?Ezen jogszabályokat igen nagy tempóban módosítják, ezt már látjuk (elég egy pillantást vetni az NVVH törvény egyéb jogszabályokat módosító rendelkezéseire). Ebből láthatjuk azt is, hogy nagyon komoly előkészítő munka folyik a jogszabály előkészítés területén is. Ezzel nem hiszem, hogy komoly gond lenne. Egyébként pedig a folyamatban lévő büntetőügyekben egy jogállamban annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az idő közben bekövetkezett változások nem lehetnek az eljárás alá vont terheltekre nézve hátrányosabbak (ha úgy tetszik szigorúbbak). Büntetést, hátrányos jogkövetkezményt nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni. Amúgy sem az eljárásjogi szabályok szigorán, hanem a jogszolgáltatás feltételrendszerén, illetve az abban részt vevő személyek attitűdjén múlik a siker. Szerintem. Sajnos nehéz az államháztartás mai helyzetében komolyabb technikai, személyi feltételeket teremteni egyik napról a másikra, így önmagában határidők beiktatásával, szigorításával nem lehet érdemi változást elérni. Jelenleg tehát nem ezen múlik az eljárások gyorsítása. Viszont a szemléleten lehet és kell is változtatni. Lehet-e speciális határidőket vagy eljárási szabályokat bevezetni a kiemelt korrupciós ügyekre?Elvileg nincs kizárva ez a lehetőség. A cégbírósági eljárás menetében például, amikor a „hőskorban” először vetődött fel, hogy az elhúzódó cégbejegyzési, cégadat módosítási ügyek veszélyeztetik a jogbiztonságot bevezettek egy olyan rendszert, ami digitalizálta a folyamatot és a határidőben bíró által el nem bírált kérelmeket automatikusan bejegyezte.Ez persze Damoklész kardjaként lebegett a bírók feje felett, hiszen, aki a kérelem elbírálására megadott határidőn belül nem intézkedett, azt jelezte a rendszer (a bíró pedig megnézhette magát). Volt is felháborodás ebből bíró körökben, viszont a rendszer azóta is olajozottan működik, az ügyintézés lassúsága nem veszélyezteti az üzleti élet jogbiztonságát. Kérdés, hogy mivel lehet ezt kiváltani korrupció tárgyában folyó büntetőügyekben. Lehet soronkívüliséget, fokozott tárgyalási tempót (heti két tárgyalási nap helyett fokozottabb személyes jelenléttel járó aktívabb tárgyalótermi munkát előírni), de mindez hiába, ha nincs leíró, megfelelő számú bíró, vagy nincs modern technológia (AI technológiával felgyorsított ügy elemzés, automatikus hangról jegyzőkönyvező szoftver, mindenhol üzembiztosan működő táv-tárgyalóterem stb.). Mit lehet tenni a bírói, ügyészi és nyomozói kapacitás növelése érdekében?Növelni kell a létszámukat, képezni kell őket a modern technológia alkalmazására, biztostani kell számukra a hatékony munkavégzéshez szükséges feltételeket. Fokozott elvárásokat kell velük szemben támasztani, amely elvárásokat számonkérhetővé kell tenni. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy bárkinek beleszólást kell engedni a konkrét ügyek intézésébe, viszont a munka intenzitása, az elvárható mennyisége területén szűrni kell az alkalmasságot sokkal hatékonyabban, ahhoz képest, mint amit ezidáig láttunk. Kezdeményezhető-e az előző időszak politikailag érzékeny korrupciós ügyeinek intézményi átvilágítása úgy, hogy az ne politikai leszámolás, hanem jogállami szakmai vizsgálat legyen?Ez nem kérdés. Ez elvárás a társadalom részéről. Az emberek viszolyognak attól, hogy a politikusok előjogokat élveznek. Különösen igaz ez bűncselekmények esetén. A bűnüldözés akkor válik a pártpolitika eszközévé, ha a politikust azért vonják felelősségre, mert politikus és nem azért, mert bűnöző. Ha a politikus bűnt követ el, azzal bűnözővé válik, ami „felülírja” politikusi minőségét. Onnantól már nem politikus, hanem gyanúsított, vádlott, majd elítélt. Nincsenek „előjogai”. Pont annyira illeti meg az ártatlanság vélelme, mint bármelyik más állampolgárt és kész. A politikusi minőség inkább súlyosító körülmény, semmiképpen nem valamiféle privilégium. Milyen módon lehet megvizsgálni a korábban megszüntetett vagy félbehagyott nyomozati szálakat?A félbehagyott, el sem kezdett nyomozás újra nyitható, az eredményesség gátja az elévülés, ami minimum 5 év, illetve az adott cselekmény büntetésére kiszabható szabadságvesztés büntetés felső határa. Bíróság előtt lezárt ügyekben rendkívüli perorvoslatok adhatnak erre lehetőséget. Új, az alap ügyben nem vizsgált, de a megítélésre lényeges hatással lévő bizonyíték felbukkanása esetén perújítással, a törvénysértéssel hozott ítélet esetén pedig felülvizsgálati kérelemmel. Milyen rendszerszintű eszközökkel segítheti elő az új kormány, hogy a már folyamatban lévő és a jövőbeni, hasonlóan összetett korrupciós büntetőeljárások észszerű időn belül lezáruljanak?Azt gondolom, hogy egyik célja az NVVH felállításának éppen ez. Hol van az a pont, amikor már nem elegendő arra hivatkozni, hogy az igazságszolgáltatás problémái az előző kormány örökségéből származnak?A kormányzás felelőssége ma már a TISZA Párt felelőssége. Azt a választópolgárok döntik el országgyűlési választásokon, hogy mi az, amiért már a regnáló kormányt teszik felelőssé és mi az, amiért nem. Ezt a döntést több tényező összhatás alapján hozzák meg. Ha például az ország helyzete javul, a gazdaság termelékenysége nő, tehát lesz pénz a fejlesztésre és az ennek ellenére elmarad is, akkor jogos lesz az elégedetlenség. Egyelőre (és tartok tőle, hogy ez még jó ideig így is lesz) várat magára az, hogy a mostani kormányt tegyük felelőssé a korszerűtlen feltételek között, létszámhiánnyal küzdő, csetlő-botló jogszolgáltatás hibáiért. KulcskérdésMikor válik egy örökölt igazságszolgáltatási probléma az új kormány saját felelősségévé? Hat hónap után mely változások hiánya kérhető már jogosan számon, és melyekhez kell még objektíve több idő?Ha elmarad a felelősségre vonás; ha nem szűnnek meg azok a jelenségek, amelyek leginkább kiverték a biztosítékot a Fidesz esetében, illetve rendre megismétlődnek; ha nem érezzük, hogy a joghoz való hozzáférés egyszerűbb, hatékonyabb lesz és minket szolgál, közelebb áll igazságérzetünkhöz, akkor ez már nem egy örökölt probléma lesz, hanem a TISZA saját problémája.Hat hónap egy rendszerszintű átalakítás esetében még nem időtáv. Egyelőre értékelnünk kell a jól látható erőfeszítéseket. Szerintem a ciklus felénél már lesz mire visszatekinteni, lesz mit értékelni. Négy év elteltével pedig - ha tetszik, ha nem - úgyis lesz egy átfogó „értékelés”: a választás.ÖsszegzésKi, miért és milyen mértékben felelős, és főleg ki és mit tudna most tenni a Schadl–Völner-ügyben? Ez az ügy már bírósági szakban van. A bíróság döntésére várunk. Az eljárást a bíró vezeti, a vádat az ügyész képviseli, a védelem pedig teszi a dolgát. Ez a hosszú végjáték, ők a szereplők, innentől másnak ebbe beleszólása nincs. Ahogy Mark Twain mondta: „Mindenki jó valamire, ha más nem, hát elrettentő példának.” Ez az ügy, azzal, hogy hetedik éve húzódva még a jogerőig sem jutott el mindenképpen eklatáns elrettentő példa. Főleg, hogy az egész ország hallotta az elhíresült lehallgatási hangfelvételeket, olvasott a legfelháborítóbb tényállási elemekről, szembesült azzal, hogy az igazságügyi államtitkár egy percig nem állt kényszerintézkedés alatt, hogy esetében nem merült fel a bizonyítékok eltüntetésének, a tanúk befolyásolásának, az összebeszélésnek veszélye, hogy komoly értékű lefoglalt vagyontárgyakat, ügyvédi praxisát visszakapta, az ellene indult ügyvédi fegyelmi eljárás elévülés folytán megszűnhetett, hogy eközben Schadl úr luxusban „előre törleszti” büntetését és az egyszerű emberek számára elképesztő mértékben profitál abból a végrehajtói praxisból, ami mára „végrehajtó maffia” néven híresült el a közbeszédben, szóval mindennek nagyon rossz az optikája. Azt várjuk a kormánytól és a törvényhozástól, hogy ez ne így legyen a jövőben az ilyen jellegű és súlyú ügyekben. Ha ma azt kérdezzük, hogy miért nincs még mindig ítélet a Schadl–Völner-ügyben, hogyan osztaná meg a felelősséget az ügyészség, a bíróság, a korábbi kormány által kialakított rendszer és az április 13. óta hivatalban lévő új kormány között?Azért szavaztunk a rendszerváltásra, hogy az állam olyan alrendszerei is, mint amilyen az igazságszolgáltatás megváltozzon. Megszűnjön a politikai befolyás, akár direkt befolyásról, akár a fortélyos félelem miatti öncenzúráról, félelem vezérelte elvtelen alkalmazkodásról van szó. Ebben a változásra váró rendszerben - amelyet leuralt a Polt Péter által vezetett ügyészség a maga vádmonopóliumával - a rendszer működésének hibáiért az elsődleges felelősnek én az ügyészséget, leginkább annak leváltott első számú vezetőjét tartom. Aztán jön a bíróság, ahol megjelent ugyan az a hang, amit Laczó Adrienn - a rendszerből látványosan kiugró, éles, határozott kritikát megfogalmazó egykori bíró képviselt -, ahol sor került bíró tüntetésre is, de mégiscsak azt tapasztaltuk, hogy a bírák java része - arra hivatkozva, hogy nem politizálhat - óvatosan távol tartotta magát a konfrontációtól és inkább hallgatott, csendesen asszisztált a rendszer működéséhez. Ehhez az alapot a NER építette ki. Az új kormány nyilván bármilyen szinten csak akkor felel, ha alapjaiban nem változtatja meg a rendszert, nem váltja be ígéreteit. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján azt gondom ettől nem kell tartani. Az előző részekben körbejárt témákI. rész - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?II. rész - Mit mulasztott az ügyészség?III. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer? dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Ötrészes interjúsorozatunk negyedik részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a korábbi kormány felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban az az ügyészség felelősségének jogi határai, a harmadikban pedig a bíróság felelőssége olvasható. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Itt már nem a konkrét vádról vagy ítéletről, hanem arról van szó, milyen igazságszolgáltatási rendszert működtetett a korábbi politikai vezetés.Milyen jogi, intézményi és politikai felelősség terheli a 2026. április 12-.ig hivatalban lévő kormányt azért, hogy egy ilyen súlyú korrupciós ügy éveken keresztül érdemi lezárás nélkül húzódhatott?Nézzük részletezveA korábbi kormánynak milyen lehetőségei voltak arra, hogy a bírói és ügyészi függetlenség megsértése nélkül gyorsabb és hatékonyabb büntető igazságszolgáltatást teremtsen?Tizenhat év rendkívül hosszú idő. Ez elegendő kellene legyen arra, hogy strukturális változtatások is megvalósulhassanak, ne csak toldozás-foldozás legyen a jogszabályok tengerében, esetleg kísérletezés, rosszabb esetben korrupció-gyanús szamárságok áterőltetése. Az eljárásjogi törvények átalakítása elvileg megvalósult, de – az eltelt idő és a megtapasztalt gyakorlat ezt már visszaigazolta – ez nem sikerült valami fényesen. Akár a polgári perrendtartás, akár a büntetőeljárás átfogó, új szabályozása nemhogy gyorsított volna, hanem inkább újabb problémákat generált (amellett, hogy egyáltalán nem tapasztaljuk a gyorsabb, hatékonyabb ügyintézést). Olyan új - vagy újraértelmezett - jogintézmények, mint amilyen a vagyonosodási vizsgálat, vagy egy precízebb, súlyos jogkövetkezményekkel járó képviselői vagyonnyilatkozati eljárás is sokat mozdíthatott volna elő a furcsa meggazdagodások, közszférában dolgozó, milliárdossá lett politikusok ügyében. De ehhez politikai akaratra lett volna szükség és mi sem áll ettől távolabb egy maffiaállamban, mint efféle akaratnak engedni. Aztán láttuk, hogy EU-s kényszer hatására felállt ugyan az Integritás Hatóság (IH) (Bíró Ferenc vezetésével), amely hatóság feladata éppen a kormányzat irányítása alatt álló szervezet és a vele kapcsolatban álló intézményrendszer korrupcó-gyanús ügyeinek a feltárása, vizsgálata, de mint láttuk ennek az intézménynek a vezetőjét nem védi a mentelmi jog, így éppen annak a kormányzatnak alárendelt szerveknek áll módjában őt megvádolni, akiket kellemetlenül érinthet a hatóság vizsgálata. Ebből aztán az lett, hogy Bíró Ferencet – aki (nekem nagyon úgy tűnik) nem „bábozta el”, az IH működését, hanem komolyan vette a dolgát és vizsgálatokat folytatott, feljelentéseket tett – meg is vádoltak megítélésem szerint mondvacsinált ürüggyel, hogy elmozdítsák hivatalából. (Azt hiszem ez talán törvényszerű is, ha tényleg maffia-állammal van dolgunk.) Aztán láttuk, hogy az Orbán-rezsimnek nem nagyon volt kedve az Európai Ügyészséghez és olyan speciális szervezetet sem állított fel top nyomozókból és ügyészekből, mint amilyen a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal. Az ügyészség (Polt Péter közvetlen irányítása alatt) sem kapkodott, fel sem merülhetett a vádmonopólium hatékony megosztása, illetve az igazságszolgáltatás szereplőinek esetleges felelőssége. Mint látjuk napjainkban, ahogy iszonyatos sebességgel pörögnek az ügyek már annak nagyon komoly ösztönző ereje volt a hatékony munkának, hogy láthatóan komoly szándék mutatkozott ezeknek az új intézményeknek a működésbe hozására. És természetesen lehetőség lett volna a tárgyi és személyi, technikai feltételek hatékony, célszerű bővítésére is, aminek bőven lett volna tere 16 év alatt. (De a megvalósult „fejlesztések”, mint pl. az elektronikus földhivatali rendszer, az „E-ing” nemhogy a hatékonyság fejlődésével járt, hanem büntetőfeljelentésbe torkollott a feleslegesen eltapsolt 16 milliárd forint miatt, amiért egy teljesen használhatatlan rendszert igyekeztek nekünk eladni.)Ha évek óta ismert probléma volt, hogy súlyos büntetőügyek öt-tíz évig is elhúzódhatnak, felvet-e politikai felelősséget, hogy nem történt megfelelő rendszerszintű változtatás? Nyilvánvalóan felvetődik a politikai döntéshozók, az ágazatot vezető igazságügyi miniszter és közvetlen kollégái politikai felelőssége, főleg ilyen hosszú idő elteltével, főleg, hogy Völner Pál személyében olyan ember keveredett bele rendszer szintű korrupció gyanújába, aki az igazságszolgáltatási ágazat élén a második ember volt (aki a gyanú szerint már az eskütétel napján vett át korrupciós pénzeket). Közismert ezen túl a rendszerváltást lényegében elindító hangfelvétel sorsa és tartalma, amiből felsejlik, hogy a regnáló igazságügyi miniszter szerint nincs kiút a maffia kormányból (ahol őt nem azért „tartják”, hogy külön véleménye legyen), meg hogy a bűnügyi iratokat politikusoknak módjában áll manipulálni. Hozzáadódik ehhez azon fideszes képviselők ügye is, akik súlyos cselekmények miatt álltak éppen büntetőeljárás alatt, miközben a mentelmi jog fedezékében szavaztak a parlamentben. Azon túl, hogy Völner Pálnak és Varga Juditnak is távoznia kellett a posztjáról mindezekért a politikai felelősséget a Fidesznek vállalnia kellett. Ez is benne van a választások számukra katasztrofális eredményében.A megfelelő bírói, ügyészi, szakértői és technikai kapacitás biztosítása mennyiben volt kormányzati felelősség?Ki másnak, ha nem nekik kellett volna ezeket a feltételeket biztosítani? A gyengén teljesítő gazdaság nem adott lehetőséget a szükséges változtatások kivitelezésére; a propagandára, a hatalom megőrzésére, a szavazatok megszerzésének céljával „helikopterről szórt milliárdok” elzárták a forrásokat a tárgyi és személyi feltételek megteremtése elől. Egy bíró foglalkoztatása nagyon sokba kerül, ugyanakkor az őt kisegítő, megfelelően képzett asszisztencia (pl. leírók, technikai munkatársak) nélkül nem tud hatékonyan működni. Sem a magasabb fizetésért, sem újabb bírák csatasorba állításával. Hiába van elektronizálva a kapcsolattartás rendszere, ha nincs megfelelő minőségű monitor a bíró előtt a tárgyalóban, vagy a bírónak nincs elég képzettsége, gyakorlata használni a modern technikát. Olybá tűnik nekem ez a rendszer, mint amikor a régi kabaré tréfában azt láttuk, hogy a Szovjetunióban megirigyelték az amerikai ital automatákat ezért ők is „automatizáltak”: beültettek egy embert egy fém dobozba, hogy így szolgálják ki az elvtársakat. Úgy tűnik, hogy csili-vili, full elektronikus rendszer működik a bíróságokon ugyanakkor az ügyvéd kénytelen az elégtelenül működő, rendkívül kényelmetlen rendszerbe valahogy „bepréselni” a beadványokat, mellékleteket, bizonyítékokat, már amit lehet, majd ugyanezt az irat anyagot egy szerencsétlen bírósági alkalmazott kénytelen kinyomtatni, pénzt, időt, energiát nem sajnálva (hogy csak egy példát mondjak). Szerintem hosszú évek óta abszolút túltermelés van jogászokból, a humán erőforrás tehát elvileg nem lenne gond. Hogy az ügyészség, a bíróság nem tud még nagyobb létszámú szakképzett jogászt, technikailag felszerelt munkahelyet, hatékonyan működni képest szoftvereket, az eljárásokat gyorsító metódusokat biztosítani az mindenképpen kormányzati felelősség. Felvethető-e a korábbi politikai rendszer felelőssége azért a bizalmi válságért, amely a politikailag érzékeny korrupciós ügyek ügyészi kezelésével kapcsolatban kialakult?A nyilván. Viselte is: nagyon csúnyán megbukott! De sajnos a jelenlegi hatalom is kénytelen bajlódni ezzel a problémával. Felállt az NVVH, de még mindig nincs meg a teljes stáb, még a kiemelten fontos elnökhelyettesi pozíciókból is hiányzik három vezető. Hiányoznak az ügyészek, nyomozók a rendszer felépítéséhez és lehet, hogy ha az NVVH-hoz kerülnek ezek az emberek, akkor meg az eredeti munkahelyükről fognak hiányozni. Látjuk, hogy az égetően hiányzó legfőbb ügyész kiválasztása során is érződik a bizalmatlanság, ebben a kérdésben nincs meg az összhang a köztársasági elnök és a TISZA frakció között. Az elmúlt 16 évben olyan mértékben amortizálódott az ügyészségbe vetett bizalom főleg a politikailag érzékeny ügyekben, hogy nagyon nehéz lesz ezt visszaépíteni. Sokakban felvetődik, hogy akár az NHHV-nak, vagy egy másik, a mostani ügyészségtől független szervnek feladatául kellene szabni, hogy az elmúlt évek „elbábozott”, „elszabotált”, „lealibizett” (kinek hogy tetszik) büntetőügyeiben vizsgálják meg az ügyészség felelős vezetőinek, munkatársainak a felelősségét: kik voltak azok, akik nem intézkedtek, akik leállítottak ügyeket, altattak ügyeket, mert ezt a feladatot nyilvánvalóan nem tudja maga az ügyészség ellátni. (Alárendelt, beosztott ügyészek nem fogják adott esetben a saját főnökeik mulasztásait, kötelezettségszegéseit vizsgálni, feltárni.)Ha utólag kiderülne, hogy bizonyos korrupciós szálakat nem vizsgáltak kellő alapossággal, ez kizárólag az ügyészek szakmai felelőssége lenne, vagy felmerülhet az akkor működő intézményi rendszer felelőssége is?Büntetőjogilag egy „intézményi rendszer” nem vonható felelősségre. A jogszolgáltatás rendszerének hibái kijavításáért a politikai rendszer felelős (nem büntetőjogilag, hanem politikailag). Hogy nem vizsgáltak kellő alapossággal ügyeket annak személyében csak egy feladatát rosszul végző bíró, ügyész, vagy nyomozó lehet a felelőse. A rendszer, ami esetleg megakadályozza, hogy ők jogszerűen, lelkiismeretük szerint végezzék munkájukat. A Polt Péter által vezetett, irányított ügyészség munkája felett a bíróságnak semmiféle kontroll szerepe nincs (kivétel az a ritka eset, amikor az ügyész ellen indul eljárás). A vádmonopólium, a vádhoz kötöttség miatt például egy bíró nincs abban a helyzetben, hogy érvényesítse az állam büntetőjogi szigorát egy folyamatban lévő eljárásban, ha a tárgyalóteremben elé került bizonyítékok alapján világosan látja, hogy más is bűnös, mint a vádlott. (Csak összehasonlításképpen: ha egy posztoló rendőr szolgálatban látja, hogy valaki bűncselekményt követ el és nem intézkedik, akkor ezzel hivatali visszaélést követ el.) Az intézményrendszert tehát nem „felelősségre kell vonni”, hanem megváltoztatni. Jelenleg ezen az úton vagyunk. Az NVVH felállítása, az Európai Ügyészség befogadása, a kompromittálódott vezetők leváltása, a vádmonopólium megszüntetése, az eljárásjogi szabályok sokrétű megváltoztatása, valamint az, hogy a „hagyományos” nyomozó- és vádhatóságok az április 12. napját követően jól érzékelhetően más intenzitással és szemlélettel dolgoznak erre utal. KulcskérdésMennyiben tekinthető a Schadl–Völner-ügy elhúzódása egyetlen büntetőeljárás problémájának, és mennyiben az április 12-éig működő igazságszolgáltatási rendszer tünetének?Ezt az ügyet az éppen most múló rendszer „állatorvosi lovának” tekintem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Schadl és Völner uraknak az a „szerencséje”, hogy az ügy a „múlt rendszerben” indult és javarészt zajlott. Jó összehasonlítási alap lesz ez az ügy az április 12. napját követő eljárásokhoz. Már most nagyon szembeötlő például a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eltérő bánásmód. Látjuk, hogy míg Völner Pálnak sikerült elkerülnie a letartóztatást (azzal, hogy önként ment be az ügyészségre), míg ugyanez már Seszták úrnak nem sikerült... Azt gondolom a – látva a Fásy családdal, Hankó Balázzsal és államtitkárával, a fővárosi polgármesterekkel és még sok mindenki mással történteket – ma már nem lenne esélye olyan kényelmesen, „elegánsan” (szabadlábon, ügyvédi praxist visszakapva, lefoglalt értékes gépjárművek foglalását feloldva) védekeznie a valaha volt legmagasabb rangban lévő korrupcióval vádolt igazságügyi vezetőnek, mint ahogy ezt most látjuk. Van egy olyan érzésem (persze a konkrét iratokat nem ismerem, így ez csak egy megérzés), hogy egy államtitkár esetében a tanúk befolyásolásának, a bizonyítékok eltüntetésének, az összebeszélésnek a veszélyét komolyabb nyomozás sikerét veszélyeztető körülményként vették volna figyelembe. Az is csak egy megérzés, hogy az immáron hetedik éve folyó eljárás gördülékenyebben, gyorsabban folyna, ha a jelenleg kibontakozó rendszerben indult volna, mintsem ahogy látjuk. A most kibontakozó tendencia az, hogy a szigorúbb, a közvagyont védő jogintézmények között szerepet kap majd a vagyonvizsgálat, esetleg a hozzátartozók vagyonvizsgálata, s a vagyonvisszaszerzés nem abban fog megnyilvánulni, hogy „Völnerpálok” évekkel az elsőfokú eljárás előtt praxist, lefoglalt gépjárműveket kapnak vissza, hanem abban, hogy az eltűnt közpénz, vagy bűncselekmény útján szerzett vagyon visszakerül a köz vagyonába.Az előző részekben körbejárt témákI. rész - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?II. rész - Mit mulasztott az ügyészség?III. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer?Az utolsó részben majd az alábbi témakört taglaljukV. rész – Új kormány - Mikortól nem elég az örökségre mutatni? dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Ötrészes interjúsorozatunk harmadik részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a bíróság felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban pedig az ügyészség felelősségének jogi határai láthatóak. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Egy ilyen kiemelt jelentőségű korrupciós ügyben jogilag meddig tekinthető elfogadhatónak, hogy évekkel a vádemelés után sincs elsőfokú ítélet?Nézzük részletezve• Hol húzódik a határ egy valóban bonyolult büntetőeljárás szükségszerű időigénye és az indokolatlan elhúzódás között?A probléma megoldása látszólag egyszerű: a középkori és kora újkori uralkodók (például Angliában vagy a Német-római Birodalomban) gyakran adtak ki olyan rendeleteket, amelyek a királyi parancsot szándékosan szabotáló vagy a pereket politikai okokból szándékosan késleltető bírákat felségárulás címén halállal fenyegették. A „porosz igazságügyi reform keretében Nagy Frigyes porosz király (1740–1786) például igen radikális lépésekkel küzdött a bírósági eljárások elhúzódása és a bürokrácia ellen, mivel megítélése szerint a sokszor évtizedekig elhúzódó, az országot megbénító perek erősen rombolták a tekintélyét. Elrendelte, hogy minden peres eljárást legfeljebb egy éven belül le kell zárni, függetlenül annak összetettségétől. Rendeletben rögzítette, hogy azokat a bírákat, akik hanyagságból vagy indokolatlan halogatás miatt nem hozzák meg az ítéletet a kiszabott határidőn belül, halálbüntetéssel, vagy a legenyhébb esetben is azonnali hivatalvesztéssel és várfogsággal sújtják. A módszer egészen biztosan hatékony volt, de semmiképpen nem jogállami. A büntetőügyek sokfélesége, bonyolultsága miatt még olyan lazán megfogalmazott elvárás sincs, mint ami a polgári perekben. A tisztességes bírósági eljáráshoz szellemében a polgári perben a bíróságnak észszerű időn belüli el kell bírálnia a jogvitát, ami – a laza hazai szabályozás szerint (2021. évi XCIV tv.) – annyit jelent, hogy az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig nem telhet el több, mint 5 év. Bár nem nagyon vicces, de én szoktam azzal tréfálkozni az ügyfelek előtt, akik előre szeretnék tudni, hogy a polgári per várhatóan mikor fejeződik be, hogy van választási lehetőségük a per elindítása előtt dönteni: vagy pereskednek és a bíróságra bízzák a döntést, vagy inkább megszerzik maguk a jogi diplomát, mert akkor ők is tudni fogják, hogy kinek van igaza; merthogy az „észszerű idő”, ami alatt a bíróságnak döntenie kell kb. ugyanannyi, amíg meg lehet szerezni a jogi diplomát. Ugyanez az alapjog (a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog) a büntetőügyekben legfeljebb az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt érvényesíthető. A büntetőeljárás alatt álló terhelt jelenthet be ilyen igényt a Magyar Állammal szemben a nemzetközi bíróság előtt, kártérítés végett. A nemzetközi bíróság mérlegeli az ügy komplexitását (sok szakértőt igénylő vagy nemzetközi szálakkal rendelkező ügyeknél); hogy a terheltnek mennyire felróható az elhúzódás (pl. távolmaradásokkal, indokolatlan indítványokkal felelőssé tehető-e a tárgyalás elhúzódásáért); hogy voltak-e olyan hosszú időszakok, amikor a bíróság semmilyen eljárási cselekményt nem végzett (úgynevezett „procedurális inaktivitás” jellemezte-e a bíróság tevékenységét); hogy voltak-e olyan körülmények, amelyek alappal indokolták volna a sürgősséget (pl. fogva tartás, súlyos egészségkárosodás, egzisztenciális ellehetetlenülés) és dönt arról, hogy a terheltnek jár-e kártérítés. Nekem személy szerint nincs túl jó véleményem és tapasztalatom az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyó efféle mérlegelésről. Legutóbb egy 13 évvel (!) a büntetőeljárás megindítása után ejtett vád esetében ítéltek meg ügyfelemnek (egy tábornoki rangú katonatisztnek, akinek karrierjét lenullázta az eljárás és aki súlyosan belebetegedett az eljárásba) 3 millió forintot, amit megalázóan kevésnek gondolok. (Gondoljunk bele: 13 évig ül valaki a vádlottak padján, mikor rájön az ügyészség, hogy amivel az illetőt megvádolták az nem is bűncselekmény, ami miatt ejtik a vádat és ezért olyan összeget fizetnek ki, ami közelről sem fedezi akár csak az ügyvédi munkadíjat sem.) • Az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog elsősorban a vádlottat védi, vagy társadalmi érdek is fűződik ahhoz, hogy egy kiemelt közéleti korrupciós ügy belátható időn belül lezáruljon?A tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog az eljárás alá vont állampolgár joga. Gondoljunk bele, hogy például egy 10-12 évig húzódó válóper esetében milyen lehet úgy élni, hogy nincs lezárva az előző házasság, nincs lehetőség új házasságot kötni. Vagy milyen az, amikor a vádlott évtizedes távlatban büntetőeljárás alatt áll, bizonyos foglalkozásokat nem végezhet, ez idő alatt fogalma sincs arról, hogy milyen ítélet, jogkövetkezmény vár rá! Ezt a „Damoklész kardját” komolyan értékeli a jog: az ítéletben következetesen nyomatékos enyhítő körülményként értékeli a bíróság az eljárás elhúzódását (feltéve, hogy nem a vádlottnak felróhatóan húzódott el). Gyakran a pertaktika része is az, hogy ha nem muszáj, akkor a vádlott és a védő nem siet az ügy befejezésével. Főleg, ha a vádlott nincs kényszerintézkedés hatálya alatt. Ha pedig valamilyen enyhe kényszerintézkedés hatálya alatt áll, például egy Budapest területére kiterjedő lakhelyelhagyási tilalom miatt van „bezárva hosszú időre Budapest területére”, akkor – szerintem – komolytalanná is válik a dolog, pedig ezt az időszakot is (szorzókkal) beszámítják a végül kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. (Gondoljunk csak a Kulcsár Attila nevével fémjelzett nevezetes, 23 milliárdos „bróker-botrányra”, amely 2003-tól 2017-ig tartott, az I. r. vádlott végül a kiszabott 5 év börtönbüntetésből alig kellett valamit börtönben töltenie, miután a rendkívül hosszú ideig Budapest területére vonatkozó lakhelyelhagyási tilalom időtartamát is beszámították a büntetésébe.) Ez a joggyakorlat a vádlottat védi, ebben a „társadalmi érdek” az, hogy a büntetőügybe keveredett polgárok minél kevésbé legyenek kitéve a tisztességtelen eljárás veszélyének. Sok esetben ez inkább felbosszantja a laikus közvéleményt, mintsem megnyugtatná, ezért tapasztaljuk azt, hogy közfelháborodást kelt, ha például a kényszerintézkedés hatálya alatt álló Schadl György kényelmes villájában „tölti előre” büntetését, miközben az átlag magyar számára felfoghatatlan mértékű haszonnal működteti végrehajtói vállalkozását. Mint látjuk ezek a szabályok nem feltétlenül szolgálják azt a társadalmi érdeket, hogy a kiemelt korrupciós ügyek belátható időn belül lezáruljanak. Szerintem ezért indokolt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítása, aminek – úgy érzem – ennek a társadalmi igénynek a kielégítése lenne az elsődleges feladata. Hogy ezzel nem vagyok egyedül azt igazolja az a közfelháborodás, ami Unger Anna Róza elnök asszony lelombozó nyilatkozata (hat éven belül ne várjon senki jogerős ítéletet) folytán kialakult.• Ha egy büntetőper éveken keresztül húzódik, ki vizsgálhatja meg, hogy ezért az eljáró bíró, a bírósági igazgatás, a hiányos kapacitás vagy maga az eljárási rendszer felelős?A bírók döntéseibe, így a tárgyalásvezetési döntéseibe sem szólhat bele senki. Szakmai felülbírálatra a fellebbviteli bíróságok jogosultak. Kirívó eljárásjogi szabálytalanságok esetén, amely olyan mértékű, hogy felvetődik a bíró alkalmassága van lehetőség arra, hogy ezen a címen elmozdítsák a bírói posztról. Ilyenkor egy szolgálati bíróság lesz az, aki ítéletet hoz az adott bíró alkalmasságáról. Erre akkor kerülhet sor, ha a bíró folyamatos értékelése során egy megadott szint fölött tárja fel a bírósági igazgatási vezetés az adott bíró problémás működését. Nyilván elfogultak az ilyen eljárás alá vont bírók, amikor a velük szemben folyó eljárásról beszélnek, így nem lehet teljesen készpénznek venni, amit állítanak, amikor azt mondják, hogy ők jól végezték a munkájukat, csak „vegzatúrának” vannak kitéve, aminek célja, hogy megszabaduljanak tőlük. Ez önmagában rendkívül súlyos állítás, de az azért elgondolkodtató, hogy Schadl György – a lehallgatási anyagok tanúsága szerint – igyekezett megszabadulni egy neki nem tetsző bírótól, amivel kapcsolatban felmerült tőle igényként, hogy ha nem lehet csak úgy kirúgni (mivel a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a bírókat), így „diszkomfortosabbá” kellene tenni az illető életét a bíróságon... Szóval a bíró felelősségének, értékelésének szigorú korlátai vannak; a rendszer hibáiért, fogyatékosságaiért pedig nem nagyon lehet direkt felelőst találni. Ez politikai kérdés, a kormányzatnak és a törvényhozásnak a feladata egy működőképes rendszert kiépíteni és működtetni, s hogy ez megvalósul-e, azt pedig mi: választópolgárok vizsgáljuk és hozunk róla „ítéletet” rendszerint 4 évente. • Vizsgálható-e például a tárgyalások gyakorisága, az elhalasztások oka, illetve az, hogy a bíróság megtett-e mindent az eljárás megfelelő ütemezéséért?Vizsgálható. Az igazgatási felettes jogköre ez, mint ahogy az előbbi kérdésre válaszolva taglaltam a bíró alkalmasságának vizsgálata körében. • A per elhúzódásának nagy része szintén az április 12. előtti időszakra esik. Hogyan választható szét a bíróság saját felelőssége attól a rendszerszintű környezettől, amelyben működnie kellett?Szerintem sehogy! A bíróságot nem mentesíti az esetleges mulasztásai miatt az, hogy az Orbán-kormány ideje alatt, vagy a Magyar-korány ideje alatt ítélkezett. Ahogy az orvos sem lehet mentesíteni a felelősség alól, ha szakmai mulasztását az elmúlt politikai rendszer miatti kényszerhelyzetre akarná visszavezetni. Olyan nem lehet, hogy a független, pártatlan, elfogulatlan bíróság alkotmányos kötelezettségét politikai kényszer miatt nem tudja teljesíteni egy demokratikus jogállamban. Olyan persze elképzelhető, hogy egy bíró a „fortélyos félelem” miatt „öncenzúrában” ténykedik, mert fél, például attól, hogy valaki, valamiért „diszkomfortossá” teszi az életét és szakmailag ellehetetlenítik. De miután az Orbán-rezsim idején azért nem egy Augusto Pinochet tábornok által vezetett katonai junta volt (ahol az ellenzék vezetőit helikopterről dobálták ki, meg stadionokban végezték ki tömegesen a rendszer ellenzőit), így semmiféle indoka nincs annak, hogy egy bíró vélt, vagy valós politikai elvárásokhoz „hajlítsa” ítélkezését az objektív, pártatlan igazságszolgáltatás helyett. Sőt! Kitől mástól várható el leginkább, hogy felemelje a hangját a jogállamiságon esett csorba esetén, mintsem a bírótól? Talán a hentesektől, építészektől, fodrászoktól? Az én ideám az, hogy a bírók emelik fel elsőként a hangjukat, amikor munkájuk során jogállamiságot sértő jelenségeket, folyamatokat tapasztalnak. Nekem nagyon kellemetlen volt látni, hogy az Orbán-rezsim idején a bírák arra hivatkozással, hogy ők bizony nem politizálhatnak kényelmes kifogásokat kerestek ahhoz, hogy ne kelljen felemelniük a hangjukat. (Az én értelmezésem szerint a bíró a pártpolitizálástól van eltiltva, nem attól, hogy megszólaljon, ha a jogállamiságot veszélyezteti a hatalom.) Mint Laczó Adrienn ügyvédnő példája (vagy a nevezetes bíró tüntetés) is mutatja igenis van lehetőség arra, hogy felemelje a hangját a bíró, ha nincs meg minden feltétele annak, hogy jogállami körülmények között, pártatlanul, elfogulatlanul ítélkezhessen. Mindem szakmának megvan a maga kockázata. A tűzoltó könnyen megsérülhet munkája közben, a bírónak pedig kötelessége felvenni a harcot a jogsértések ellen, akkor is, ha az ő tevékenységét érinti a jogsértő cselekmény. Ezt akkor is meg kell tennie, ha ez bárkinek (igazgatási felettesnek, politikusnak, ismerősnek) kellemetlen, hiszen erre esküdött fel! És ez nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a büntetőjog is szankcionálja ennek megszegését. Az ugyanis rendkívül súlyos jogsértés, ha a bíró az, aki hivatali visszaélést, bűnpártolást követ el. Tegyük hozzá, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nagyobb a súlya (ráhatása a tárgyalás menetére) a vádhatóságnak a tárgyalóteremben, mint a bíróságnak. A bíró a vádhoz kötve van, azon nem terjeszkedhet túl. Éppen ezért lesz fontos egy átfogó igazságügyi reform és mélyreható személycserék a kompromittálódott vezetők körében, akik irányt szabhattak az Orbán-rendszer idején folyó büntetőeljárásoknak. Ezt a harcot látjuk most nagyon látványosan kibontakozni az ügyészség berkeiben, a legfőbb ügyész személyének kiválasztása, vagy a régi gárda embereit ért nyilvános kritikák és a nagy nyilvánosság előtt folyó polémiák kapcsán.• Mit tehet április 13. után az új kormány és az Országgyűlés a büntetőeljárások gyorsításáért úgy, hogy a konkrét Schadl–Völner-perbe természetesen ne avatkozzon bele?Az, hogy az NVVH feláll (megszűnik a vádmonopólium), az, hogy az Európai Ügyészség teret kap Magyarországon, hogy a legfőbb ügyész (és vélhetően a kompromittálódott vezetők esetében is) személycserék lesznek a közeljövőben, illetve, hogy a felülbírálati indítvány és a kiegészítő pótmagánvád lehetővé teszik a bírósági jogorvoslatot a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén (ha a nyomozó hatóság vagy az ügyészség elutasítja a feljelentést vagy megszünteti az eljárást) olyan lépések, amelyek önmagukban már gyorsítják a jelenlegi rendszer működését. Emellett jól látható a büntetőeljárás szereplői körében az attitűd változás: látványosan pörögnek az ügyek, az utóbbi hetek, napok eseményei ezt látszanak igazolni. Mivel sokkal nagyobb a figyelem ezeken az ügyeken, mivel sokkal nagyobb teret kap a számonkérés, így a „függetlenség paravánja” mögött sokkal nehezebb lesz „lealibizni” a munkavégzést, legyen szó akár nyomozóhatóságról, vagy akár bíróságról. Természetesen a tárgyi és személyi feltételek mellett bőven van mozgástér az eljárások főleg technikai jellegű „betegségeinek” gyógyításában is. Lehet csökkenteni az adminisztrációt, lehet digitalizálni (modern applikációkkal, akár a mesterséges intelligenciával) az egyes folyamatokat, ki lehet váltani az időigényes, utazásokkal, felesleges személyes jelenléttel járó eljárásjogi cselekményeket online ügyintézéssel.Nem érzem szentségtörésnek a kiemelt ügyekben a feszesebb munkatempót (a teljes munkaidőben való jelenlétet a kötelező heti két tárgyalási nap helyett), mert amint látjuk az Országgyűlés esetében is eredményes a hasonló elvárás. (Még emlékszem arra, mikor a cégbíróságok előtt folyó eljárások tarthatatlan elhúzódásának megakadályozása végett szankciókkal védett határidőket szabtak a cégbíróknak az ügyintézésre. Emlékszem a felháborodásra, hogy ezt lehetetlen tartani... aztán mégis lehetett. Mind a mai napig az egyik legolajozottabban működő rend a cégbírósági rendszerben van.) És persze még több bíró és az ő munkájukat segítő, felkészült szakember szükségeltetik. Ezernyi tipp van a jogász társadalom tarsolyában. Csak meg kellene őket hallgatni. Kulcskérdés• A bírói függetlenség mellett létezik-e intézményi felelősség azért, ha egy kiemelt közérdekű büntetőeljárás indokolatlanul elhúzódik, és ha igen, hol kell ezt a felelősséget keresni?Természetesen nincs határidő a törvényben arra, hogy mennyi időn belül kell büntetőügyben jogerős ítéletet hozni, mégpedig azért nem, mert ilyen határidőt nem lehet megszabni. Legfeljebb a szakma tapasztalatai és a laikus közvélemény igazságérzete az, ami valamiféle elvárhatósági szintet felállít, szélsőséges esetben pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) dönthet arról, hogy a túlságosan elhúzódó eljárás sérti-e az érintett tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogát. A nem megfelelő jogszolgáltatásért az Állam felel az állampolgárral szemben. Ha a jogalkalmazás hibáiért (lassúságáért, hatékonytalanságáért) konkrét személyi felelősség megállapítható (pl. bírói alkalmatlanság), akkor szigorú eljárási rend szerint ki lehet mondani az érintettek (vezetői, jogalkalmazói) alkalmatlanságát. Ha a rendszer egésze nem működik megfelelően, akkor a jogalkotóról és az állami vezetésről mondhat „ítéletet” az adott rezsim leváltásával a nép, országgyűléási választások során.Az előző részekben körbejárt témákBevezető - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?I. rész - Mit mulasztott az ügyészség?Az utolsó két részben majd az alábbi két témakört taglaljukIII. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer?IV. rész – Új kormány - Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Ötrészes interjúsorozatunk második részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán a hazai jogszolgáltatás állapotáról olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei láthatók. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.A Schadl–Völner-ügyben az ügyészség felelőssége meddig terjed jogilag? Mely döntések tartoznak egyértelműen az ügyészség számonkérhető szakmai felelősségi körébe?Nézzük részletezve• Indokolhatónak tartja-e jogilag, hogy az ügyészség Völner Pállal szemben nem indítványozott letartóztatást, miközben súlyos korrupciós bűncselekményekkel vádolta meg? Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a konkrét ügy részleteit nem ismerem, így szubjektív véleményemet a nyilvánosságra hozott, köztudomású tényekre, illetve sajtóértesülésekre alapozom, s igyekszem a tanulságokat inkább általános érvénnyel megfogalmazni. Völner Pál az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkáraként, miniszterhelyettesként a hazai igazságszolgáltatási ágazat második embere volt. Nemcsak a legmagasabb poszton lévő, igazságügyben dolgozó közigazgatási vezető, aki valaha korrupció megalapozott gyanújába keveredett, hanem ilyen minőségében a legkomolyabb kapcsolati tőkével, adatokkal, cselekvési potenciállal rendelkező tisztviselő is. Schadl György még ennél is magasabb szinten: az első emberként állt a végrehajtói kar élén, de „csak” a végrehajtói kar élén. Azt, hogy Schadl Györggyel szemben kényszerintézkedést alkalmaztak helyénvalónak gondolom, viszont Völner Pál esetében ez erősen magyarázatra szorul. A letartóztatás elrendelésének szökés, elrejtőzés, bűnismétlés veszélye; tanúk befolyásolásának (megfélemlítésének, jogellenes befolyásolásának), bizonyítékok eltüntetésének veszélye megalapozottan feltehető. Tehát lehet indokolni az elrendelést, vagy az el nem rendelést, csak éppen én nem ismerem ezeket az indokokat Völner esetében. Semmit nem olvastam arról, hogy egy igazságügyi államtitkárnak szabadlábon miért ne lenne módjában megnehezíteni a bizonyítást egy igen súlyos korrupciós ügyben; esetében miért nem áll fenn a tanúk megfélemlítésének, jogellenes befolyásolásának veszélye (főleg, mert hallottuk a nyilvánosságra hozott hangfelvételeket); miért nem áll fenn az összebeszélés, a bizonyíték eltüntetésének, elrejtésének veszélye.• Milyen jogi mérce alapján lehet utólag megítélni, hogy helyes volt-e bizonyos nyomozati szálakat elkülöníteni, megszüntetni vagy nem továbbvinni? A „mérce” a vád eredményessége lehet. Ha az eljárás nem sikeres: bizonyítékhiányos felmentéssel zárul az eljárás, akkor felmerülhet, hogy az ügyész nem jól végezte a munkáját, kihagyott, elmulasztott valamit, így az is kérdésessé válhat, hogy miért nem „vitt tovább valamilyen szálat”. Ha bűncselekmény hiányos felmentés, akkor feltehető, hogy elvégezte ugyan a munkát, csak éppen a bíróság nem osztotta a jogi álláspontját.• Ha egy politikailag érzékeny ügyben felmerül annak gyanúja, hogy bizonyos kapcsolatokat vagy szereplőket nem vizsgáltak kellő mélységben, milyen jogi eszköz van ennek utólagos felülvizsgálatára?A bíróság teljes függetlensége az egyik legfontosabb jogállami garancia. A bíróság hatályos jogszabályi keretek közötti működése ezért rendkívüli esetekben és különleges körülmények között kontrollálható és az is csak szigorú törvényi garanciákkal. Jogerősen lezárt ügyekben csak rendkívüli perorvoslatokkal lehet élni. A korábban nem vizsgált, de az ügy megítélését lényegesen befolyásoló új bizonyíték kerül napvilágra, akkor perújítással lehet élni, amennyiben a jogerősen befejezett eljárásban valamilyen lényeges, súlyos törvénysértés történt a bíróság részéről, akkor felülvizsgálattal lehet élni. Ezeket a hagyományosan létező rendkívüli jogorvoslati formákat nem kifejezetten a politikai befolyásolás ellenszereként találták ki. (Hanem olyan esetekre, mint amilyen például a móri mészárlás ügyében utóbb előkerült tárgyi bizonyíték, vagy a Balla Irma sérelmére elkövetett emberölési ügy, ahol utóbb került képbe a valós elkövető.) Tartok tőle, hogy a politikai okból nem kellő részletességgel vizsgált potenciális elkövetők ügye csak egészen speciális esetben adhat okot arra, hogy a bírósági folyamatba „kívülről” be lehessen avatkozni. Gyakorlatilag akkor, ha valamilyen súlyos bűncselekmény (pl. hivatali visszaélés) bebizonyosodik az igazságszolgáltatás berkein belül akár a bíróság, akár a vádhatóság részéről. (Tudni kell, hogy a bíróság a vádhoz kötve van, a felelősség tehát elsősorban az ügyészségen van, a bíróság csak azt tárgyalhatja, amit letesz elé az ügyész ebben a körben.) Mondanom sem kell, hogy milyen nehéz feladat (csaknem lehetetlen) ebben a körben az ügyész, vagy a bíró felelősségét megállapítani. De legalább van Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal; ki más, ha nem ez az újdonatúj szerv az, aki egy ilyen nehéz feladattal is meg tud birkózni.• Egy új legfőbb ügyész elrendelheti-e korábbi ügyészi döntések rendszerszintű átvilágítását, és ennek hol vannak a jogállami korlátai?Az új legfőbb ügyész a törvény keretei között azt tesz, amit akar. Nagyon szembeötlő a széles nyilvánosság előtt, hogy rendkívül nagy számban vannak 2026. április 12. napja után „felpörgő” ügyek, amelyekben éppen most jutott el odáig az ügy, hogy valamilyen a nyilvánosság számára is látható (és régen várt) eljárásjogi cselekmények történjenek, így gondolom meg fog történni a korábbi ügyek átvilágítása is. Fontos jogállami korlát, hogy jogerősen lezárt ügyekben kifejezetten tilos nyomozni; ilyen ügyben gyakorlatilag perújítási okot szolgáltató bizonyíték előkerülése esetén kerülhet sor. Új helyzetet a még le nem zárt, aránytalanul elhúzódó, „gyanús” ügyekben lehet, miután az ügyészség vádmonopóliuma az NVVH felállításával megszűnt, valamint az Európai Ügyészség hazai működésével a vádemelést megelőző nyomozás is új szintre emelkedik (erősen leszűkül annak lehetősége, hogy a nyomozóhatóság esetleg elszabotáljon valamilyen lényeges nyomozati cselekményt). A jogásztársadalom elvárását szokásához híven elég keményen és szókimondóan fogalmazta meg a Vidéki prókátor 2026. 09. 16. napján Facebook-profilján közzé tett posztjában: „Úgy tűnik, hogy az elvileg független ügyészség számára a valódi függetlenség követelményének érvényesítése feszültséget okoz, mert egyesek olyannyira hozzászoktak a pórázhoz, hogy nem nagyon tudnak meglenni nélküle. (…) szeretnénk tudni, hogy kik voltak azok az ügyészek, akik a maffia bűnpártolóiként súlyos bűncselekmények eltussolásában vettek részt, mert velük aligha lesz lehetséges a szervezet megújulása.”• Hol húzódik a határ a rossz szakmai döntés, az ügyészi mulasztás és az esetleges jogi felelősség között?Fontos és nem egyszerű kérdés. Alapvetésként rögzítsük, hogy a bíróság előtt nem az az „igaz”, ami a valóságnak megfelel, hanem az, amit perrendszerűen lehet bizonyítani. A bizonyítási eljárás keretében – mivel az ártatlanság vélelme természetesen az ügyészekre is vonatkozik – azt kell bizonyítani, hogy az elkövetőt bűnös szándék vezette, nem pedig valamiféle alkalmatlanság, trehányság, felkészületlenség, amikor rossz, nem célravezető döntést hozott, mulasztott. Ez a bizonyítás objektív eszközökkel sokkal nehezebb, mint azt a laikusok elsőre gondolják, ugyanis a bizonyításnak minden kétséget kizárónak kell lennie, ugyanis minden kétség a terhelt javára értékelendő! Tehát nem elegendő az, hogy „de hát kiveri a szemünket, hogy nem csinál semmit, vagy nem azt csinálja, amit kell”, mert bizonyítani azt kell, hogy az illető nem egyszerűen buta, lusta, felkészületlen, trehány, hanem hogy szándékosan igyekszik bűnösöket mentesíteni a felelősség alól. Az ügyész munkájának minőségét alapvetően a bíróság értékeli az ítéletben. (Igaz, hogy csak a vád keretei között, azt nincs joga bírálni, hogy kit, miért nem vádolt meg.) A „rossz” szakmai döntés, vagy mulasztás következménye lehet az, hogy a bíróság eltérő álláspontra helyezkedik, s felmenti a vádlottat (aki egyébként még az is lehet, hogy bűnös). Ez önmagában nem alapozza meg az ügyész felelősségét, ehhez – mármint, hogy tévedjen, rosszul végezze a munkáját – úgymond „joga van”, ezért legfeljebb, ha kirívóan gyakran csinálja szakmai előmenetelében lehet következménye. Ahhoz, hogy az ügyész a tevékenységével kapcsolatban felelősségre vonható legyen többlet tényállásra van szükség. Praktikusan valamilyen bűncselekmény (hivatali visszaélés, bűnpártolás, vesztegetés stb.) elkövetésére.Kulcskérdés• Van-e ma jogi lehetőség annak érdemi kivizsgálására, hogy az ügyészség a Schadl-Völner-ügyben valóban minden indokolt lépést megtett-e a teljes kapcsolatrendszer és az esetleges további felelősök feltárására?Ma erre egészen biztosan nincs lehetőség, mert az ügy még folyamatban van, ráadásul bírósági szakaszban és nem tudjuk, hogy mit derítettek fel, ezért az „indokolt lépések” sem térképezhetőek fel. Legfeljebb annyi állapítható meg, hogy jelen állás szerint nincs (én legalábbis nem tudok ilyenről) megnyugtató magyarázat arra, hogy Völner Pál miért nem állt semmiféle kényszerintézkedés alatt, miért kapták vissza a rokonok a gyanús eredetű vagyontárgyakat, s hogy miért kaphatta vissza Völner Pál az ügyvédi praxisát. Amit én a sajtóban olvastam arról, hogy a praxis visszaadásának indoka az volt, hogy Justitia mérlegének egyik serpenyőjében az ügyvédségbe, a jogszolgáltatás korrektségébe vetett közbizalom volt (ami nyilván sérül a foglalkozásától eltiltott ügyvéd praxisának előzetes visszaadásával), a másik serpenyőben pedig az volt, hogy a foglalkozásától eltiltott ügyvédnek megélhetési nehézségei támadnak, ami a bíróság szerint aránytalan hátránynak minősülhet. Hát, nem tudom... Azt viszont tudom, hogy a hatályos jog szerint a korrupciós cselekménnyel meggyanúsított orvost a gyanú közlését követően (se vádemelésre, se jogerős ítéletre nincs szükség) mérlegelés nélkül kötelező kirúgni az állami egészségügyi szolgáltatótól...A hátralévő három részben az alábbi témaköröket taglaljukIII. rész: Meddig fogadható el egy per elhúzódása? IV. rész: A korábbi kormány felelőssége – Mit mulasztott el a rendszer? V. rész: Az új kormány felelőssége – Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Összedőlhet 138 kilométer magas pénzoszlop? Rogán hivatala írta ki, Mészáros és Szíjj köre nyerte el, az új kormány pedig most megpróbál kiszállni a 35 évre kötött szerződésből.Ha a 23.196 milliárd forintot húszezresekben egymásra tennénk, a pénzoszlop Magyar Péter videójának szemléltetése szerint körülbelül 138 kilométer magas lenne. Elképesztő, hiszen ez nagyjából tizenötszöröse a Mount Everest magasságának. A jelenlegi kormány hivatalos felülvizsgálata ekkorára becsüli a magyar állam teljes, 35 év alatt esedékes fizetési kötelezettségét.Az összeg azonban nem azonos sem a koncessziós társaság nyereségével, sem azzal, amennyit a szerződés felbontásával automatikusan meg lehet takarítani. A valódi kérdés az, hogy hogyan kötötte le az Orbán-kormány 2057-ig az ország gyorsforgalmi úthálózatának csaknem kétharmadát. Kik hozták meg a döntéseket, kik jártak jól velük, és miért félrevezető Vitézy Dávidra tolni a pályázat felelősségét?Rogán hivatala készítette elő az ország legnagyobb közbeszerzésétA 35 éves autópálya-koncessziót 2021-ben a Nemzeti Koncessziós Iroda írta ki. Az Irodát az Orbán-kormány 2020-ban hozta létre, és a pályázat idején a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda irányítása alatt működött. Feladata nem pusztán adminisztratív volt, hanem a Nemzeti Jogszabálytárban olvasható kormányrendelet szerint az Iroda készítette elő és folytatta le a koncessziós eljárást, bírálta el az ajánlatokat, és kötötte meg a szerződést is.A politikai felelősség ezért elsősorban az akkori Orbán-kormányé, azon belül pedig a koncessziós rendszerért felelős Rogán Antalé. Rogán jelentette be 2022. május 6-án a nyertest is. A korabeli beszámoló szerint Rogán azt közölte, hogy minden formai követelmény teljesült, és a Mészáros Lőrinchez, illetve Szíjj Lászlóhoz köthető magántőkealapok konzorciuma adta a legjobb ajánlatot. Pedig a konstrukciót már a szerződés aláírása előtt komoly bírálat érte. A Transparency International Magyarország 2021 júliusában az Európai Bizottsághoz fordult. A szervezet jogi igazgatója 2012 óta Ligeti Miklós. A szervezet szerint kérdéses volt, hogy valódi koncesszióról van-e szó, mert nem látszott érdemi kockázatátadás a magánpartnernek. A 35 éves időtartamot megalapozó számításokat pedig az állam nem adta ki. Három ajánlat, egy NER-konzorciumHárom ajánlat érkezett. Az egyiket a Strabag és a Colas alkotta csoport nyújtotta be. A másodikat a Dömper Kft. vezette konzorcium, a harmadikat pedig a Themis Magántőkealap vezette pályázó. A Strabag és a Colas konzorciuma egy osztrák versenyhatósági ügy miatt kiesett. Végül a Themis-konzorcium nyert. A csoport hét magántőkealapból állt, és a pályázatban megnevezett alvállalkozók között már ott volt a Duna Aszfalt, a Mészáros és Mészáros, a Hódút, a Közgép, a Főmterv és több más útépítő, illetve mérnöki vállalkozás. A pályázók és alvállalkozók névsora a 2022-es eredményhirdetés összefoglalójában is megtalálható.A nyertes érdekeltség 2022 szeptemberétől mintegy 1.230 kilométernyi gyorsforgalmi utat vett át. Nemcsak az üzemeltetés és a karbantartás került hozzá, hanem az ehhez szükséges állami infrastruktúra és munkaerő jelentős része is. A jelenlegi kormány értékelése szerint ezzel az állam részben elvesztette azt a képességét, hogy saját maga lássa el a feladatot. Ugyanez a kormányzati vizsgálat állítja azt is, hogy az MKIF-et tulajdonló alapok különböző mértékben Mészáros Lőrinchez vagy Szíjj Lászlóhoz köthetők, miközben az alvállalkozók kiválasztására már nem vonatkoznak a közbeszerzési eljárások átláthatósági szabályai.Vitézy Dávid részletes magyarázata az autópálya-koncessziórólKevés kockázat, több ezermilliárdos lehetséges haszonEgy koncesszió lényege elvileg az, hogy a magánpartner a magasabb hozamért cserébe valódi üzleti kockázatot vállal. A mostani felülvizsgálat ezzel szemben azt állapította meg, hogy a szerződést háromszor módosították, többnyire a Mészárosék kockázatának csökkentésére. Az állam átvállalta az útdíjbevétel ingadozásának és az építőipari drágulásnak a terheit, a koncesszor pedig lehetőséget kapott a nem jövedelmező útszakaszok felmondására. A kormány által ismertetett, alternatív szolgáltatótól származó becslések szerint a nagykarbantartások 61 százalékkal, az üzemeltetés és fenntartás 53 százalékkal, az építés és sávbővítés pedig 30 és 35 százalék közötti mértékben lehet túlárazott. A korábbi összegek is óriásiak voltak. A Szabad Európa által megszerzett szerződéses mellékletek az alaphálózat esetében nettó 15.073 milliárd, a később bevonható útszakaszokkal együtt pedig nettó 17.290 milliárd forintos, indexálható kifizetési összeget tartalmaztak. A jelenlegi kormány a teljes, 35 éves fizetési kötelezettséget már 23.196 milliárd forintra becsüli.A G7 által feldolgozott vállalati beszámolók szerint a koncesszióhoz kapcsolódó MKIF-cégek 2022 szeptembere és 2025 vége között összesen 95,7 milliárd forint adózott eredményt értek el, tulajdonosaik pedig 47,5 milliárd forint osztalékot vettek ki. Ha az eddigi, 12,6 százalékos nyereségráta hosszú távon is fennmaradt volna, a tulajdonosi nyereség a futamidő végére ezermilliárdos nagyságrendet érhetett volna el. Ez azonban csak becslés, nem garantált jövőbeni profit, és nem tartalmazza a kapcsolt alvállalkozók esetleges nyereségét. Változatlan konstrukció és tartósan fennmaradó nyereségráta mellett tehát Mészárosék ezermilliárdos nagyságrendű haszonra tehettek volna szert.Miért nem Vitézy írta ki és írta alá? A Fidesz utólag Vitézy Dávidot is megpróbálta összekapcsolni a koncesszióval. A párt azt állította, hogy közlekedési államtitkárként ő koordinálta a szerződés hatálybalépéséhez szükséges intézkedéseket. A kronológia azonban világosan elválasztja egymástól a döntéshozatalt és a későbbi végrehajtást. Rogán Antal 2022. május 6-án jelentette be a nyertest. A szerződést május 17-én kötötték meg. Vitézyt csak május 25-én nevezték ki közlekedési államtitkárnak. Államtitkárként tehát nem vehetett részt a pályázat kiírásában, az ajánlatok elbírálásában, a győztes kiválasztásában vagy a szerződés aláírásában. Hivatali idejére már a szeptember 1-jei hatálybalépés előkészítése és a megkötött szerződés gyakorlati végrehajtása esett. Ez azonban nem azonos az eredeti politikai döntésért és a szerződés feltételeiért viselt felelősséggel. Rogán szerepe nem ért véget a szerződés megkötésével. A jelenlegi kormány hivatalos összefoglalója szerint a megállapodást háromszor módosították. Ezek a változtatások többnyire tovább csökkentették a Mészárosék üzleti kockázatát. Vitézy Dávid 2026. szeptember 20-i közlése szerint a 2023 decemberében aláírt egyik szerződésmódosítással vezették be az úgynevezett háborús beruházási többletköltség-kompenzációt. A módosítást Rogán Antal írta alá. Ennek alapján az építőipari árak és a kamatok emelkedéséből származó többletterhek jelentős részét az állam vállalta át.Vitézy számítása szerint ez a változtatás legalább 5.000 milliárd forinttal növelhette meg az állam teljes futamidőre jutó fizetési kötelezettségét.Az eredeti szerződés megkötésekor Magyarországon már különleges jogrend volt érvényben. A 2022. május 17-i aláírás idején még a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet állt fenn. A háborús veszélyhelyzet csak május 25-én lépett hatályba. Ezért nem állítható, hogy az eredeti szerződést a háborús veszélyhelyzet tette lehetővé.Mi lehet Rogán felelőssége? A 2023. decemberi módosítás idején azonban már háborús veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás volt. Ebben a különleges jogrendben a kormány egyes törvények alkalmazását felfüggeszthette, illetve törvényi rendelkezésektől is eltérhetett. Ez a rendes parlamenti törvényalkotásnál gyorsabb és tágabb jogalkotási lehetőséget biztosított. Vitézy Dávid közlése szerint egy ilyen veszélyhelyzeti kormányrendelet teremtette meg a 2023-as szerződésmódosítás jogi lehetőségét. A módosítást ezt követően Rogán Antal írta alá az állam képviseletében. A szabályozás abból indult ki, hogy az ukrajnai háború elhúzódó gazdasági következményei előre nem voltak láthatók. Oroszország azonban 2022. február 24-én támadta meg Ukrajnát. Az eredeti koncessziós szerződést csaknem három hónappal később, május 17-én írták alá. Ez felveti a kérdést, hogy a háború már ismert gazdasági kockázataival miért nem az eredeti szerződésben számoltak, és miért az állam vállalta át később ezek jelentős részét. Rogán szerepe 2024-ben ismét előkerült. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása a szerződés alapján lehetőséget teremthetett volna az államnak a felmondásra. A nyilvánosságra hozott dokumentumokról szóló Telex-beszámoló szerint Rogán 2024. július 29-én olyan egyoldalú nyilatkozatot írt alá, amelyben az állam vállalta, hogy az Európai Bíróság eljárásának lezárásáig nem él ezzel a felmondási jogával. Vitézy kézben tartja a dolgokatA jelenlegi kormány szerint a koncessziós terület ekkor már Nagy Mártonhoz tartozott. Emiatt a nyilatkozat érvényességét is vitatják. Vitézy közlése szerint Rogán nyilatkozata csökkentette a Mészárosék kockázatát. Ezután az MKIF az OTP-től, az MBH Banktól és az állami Magyar Fejlesztési Banktól is finanszírozáshoz jutott. Az ügynek büntetőjogi folytatása is lehet. Vitézy ma - szeptember 21-én - bejelentette, hogy a kormány büntetőfeljelentést tesz, mert álláspontja szerint fennállhatnak a hűtlen kezelés körülményei. A Telex beszámolója szerint Vitézy azt mondta, hogy a büntetőfeljelentések azokat is érinthetik, akik az állam oldaláról aláírták a szerződéseket, valamint az MKIF oldalán felelős személyeket is. Az új kormány megállítaná — A pontos megtakarítás még nem ismertA kormányváltás után megkezdődött a koncessziós szerződés jogszerűségének és gazdaságosságának felülvizsgálata, majd a kormány 2026. szeptember 18-án bejelentette, hogy kezdeményezi a koncessziós szerződés megszüntetését, akár közös megegyezéssel, akár egyoldalú felmondással. Vitézy szerint a szerződés nemcsak súlyosan túlárazott és jogszerűtlen, hanem annyira túlméretezett, hogy elszívja a magyar közúthálózat fenntartására és fejlesztésére fordítható forrásokat. Emiatt az állam nem tud elegendő pénzt fordítani az egy- és kétszámjegyű főutak felújítására és karbantartására. A miniszter szerint csak a koncesszió megszüntetésével teremthető ismét érdemi forrás ezekre a munkákra.Ezzel a lépéssel azonban még nem „spóroltak meg 23.196 milliárd forintot”. A pontos nettó megtakarításhoz le kell vonni a már teljesített kifizetéseket, az esetleges felmondási vagy elszámolási összeget, valamint azt, amennyibe a következő évtizedekben az utak állami üzemeltetése, felújítása és fejlesztése kerül. A tárgyalások és az esetleges jogviták eredménye ma még nem ismert.Az már most kijelenthető, hogy az új kormány egy olyan fizetési pályát próbál megszakítani, amely a hivatalos becslés szerint 2057-ig 23.196 milliárd forinttal terhelte volna meg az államkasszát. A kormány álláspontja szerint a jogszerű felmondással járó fizetési kötelezettség jóval kisebb lenne annál, mint amit a szerződés fenntartása esetén kellene kifizetni. A valódi megtakarítást majd a végleges megállapodás és az állami üzemeltetés költségeinek ismeretében lehet kiszámolni, de a politikai felelősség időrendje már most is egyértelmű. A konstrukciót Rogán hivatala készítette elő, és az Orbán-kormány kötötte meg. Vitézy csak a döntés lezárása után érkezett, most pedig annak felszámolásán dolgozik. Melczer Zsolt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció - Ötletforrás: Németh Dóra - szabadeuropa.hu

Ötrészes interjúsorozatot indítunk a Schadl-Völner-ügy kapcsán a hazai jogszolgáltatás állapotáról. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Az első részben egy áttekintéssel kezdünk, és megmutatjuk, hogy milyen kérdéskörökben kérdeztük meg dr. Zeke Lászlót. Itt pedig elolvashatják, hogy dr. Gaál Lóránt jogász mikért írt oldalunkon az ügyről 2026. március 26-án.Nézzük röviden a tényeketA vád szerint Schadl György 2018 előtt korrupciós kapcsolatot alakított ki Völner Pállal, és 2021 júliusáig összesen legalább 83 millió forintot adott neki azért, hogy Völner államtitkári befolyását Schadl érdekei szerint használja, többek között végrehajtói kinevezések ügyében. Az ügyészség Völnerre beismerés esetére 8 év börtönt és a jogi végzettséghez kötött foglalkozásoktól végleges eltiltást indítványozott. Völner valóban egyetlen napot sem töltött letartóztatásban. Az ügyészség 2022-ben azt közölte, megvizsgálták a kényszerintézkedés szükségességét, de szerintük annak törvényi feltételei nem álltak fenn. Az ügyvédi praxisát valóban visszakapta 2025. december 2-án, és jelenleg ismét teljes értékű ügyvédként dolgozhat. Viszont egy fontos pontosítás: őt nem tiltották el korábban örökre az ügyvédségtől. Az ügyészség azt kérte, hogy majd az ítéletben tiltsák el végleg; addig a praxisát csak felfüggesztették. A bírósági döntés nyomán ezt a felfüggesztést kellett megszüntetni. A nagy per még első fokon sem ért véget. 2026-ban is tanúkihallgatások zajlottak; a szeptember elejére tervezett tárgyalásokat elhalasztották, és Schadl védőjének közlése szerint várhatóan november előtt nem folytatódik az eljárás. Közben több mellékszál is problémás maradt. A nyomozati anyagból elkülönített, Rogán Antal környezetét érintő ügyek közül kettőt 2025-ben vádemelés nélkül megszüntettek, egy harmadik 2026 tavaszán még folyamatban volt. A Telex feltárása szerint több olyan szálat sem vizsgáltak végig, amely Schadl és Rogán kabinetfőnöke közötti kapcsolatot érintette.Hol lehet a felelősség?1. Az ügyészségnél?Az ügyészség döntött a vádemelésről, a nyomozati szálak elkülönítéséről vagy lezárásáról, valamint arról is, milyen kényszerintézkedést indítványoz Völner Pállal szemben. A meghatározó ügyészi döntések döntő része még a 2026. április 12-i kormányváltás előtt született. Kérdés, hogy ezek mindegyike szakmailag indokolt volt-e, és milyen lehetőség van ma az esetleg lezárt vagy félbehagyott szálak felülvizsgálatára.2. A bíróságnál?A vádemelés 2022-ben megtörtént, 2026 őszén azonban még elsőfokú ítélet sincs. A bíróság független a végrehajtó hatalomtól, ezért sem a korábbi, sem a jelenlegi kormány nem mondhatja meg, mikor és milyen ítélet szülessen. Ettől még jogos kérdés, hogy egy ilyen jelentőségű büntetőügy miért húzódik ennyi ideig, és az eljárás elhúzódásáért terhel-e bárkit intézményi felelősség.3. A korábbi kormánynál és törvényhozásnál?Vajon a konkrét büntetőeljárásba a korábbi kormány sem avatkozhatott bele? A büntetőeljárási szabályok kialakítása, az igazságszolgáltatás megfelelő erőforrásainak biztosítása és a végrehajtói rendszer szabályozása azonban hosszú éveken keresztül az akkori politikai vezetés felelősségi körébe tartozott. Kérdés tehát, hogy mindent megtett-e azért, hogy az ilyen ügyek észszerű időn belül lezárhatók legyenek.4. Az új kormánynál és törvényhozásnál?Az új kormány egy már évek óta folyamatban lévő büntetőeljárást örökölt, ezért rajta nyilvánvalóan nem kérhető számon, hogy öt hónap alatt miért nem született ítélet. A rendszer működőképességéért azonban április 13-tól már neki is felelősséget kell vállalnia. Jogos kérdés tehát, hogy mit tett eddig a büntetőeljárások gyorsítása, az intézményi kapacitások növelése és a politikailag érzékeny korrupciós ügyek hatékonyabb kezelése érdekében.Ebben a négy kérdéskörben boncolgatjuk majd a Schadl–Völner-ügyet dr. Zeke László jogásszal készített négyrészes interjúnkban a következő felosztásban: II. rész - Az ügyészség – Mit kellett volna másképp tenni? III. rész - A bíróság – Meddig fogadható el egy per elhúzódása? IV. rész - A korábbi kormány felelőssége – Mit mulasztott el a rendszer? V. rész: - Az új kormány felelőssége – Mikortól nem elég az örökségre mutatni? Melczer Zsolt - Nyitókép: ÍgyÉlünk fotómontázs

Veszprémben kezdte meg választás utáni első országjárását Magyar Péter miniszterelnök. Az első állomáson Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke, a TISZA Párt alelnöke és a Veszprém 02-es OEVK országgyűlési képviselője is színpadra lépett. A politikusok nemcsak az elmúlt hónapokat értékelték, hanem arról is beszéltek, hogy mit várnak a következő időszaktól, és miért tartják fontosnak, hogy a választási győzelem után se szakadjon meg a közvetlen kapcsolat az emberekkel.Nem szabad visszazárni a politikát a falak közéForsthoffer Ágnes beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy a választással nem ért véget az állampolgárok szerepe. Szerinte az elmúlt időszak egyik legfontosabb változása éppen az, hogy az emberek újra bátrabban mondják el a véleményüket, szerveződnek helyben, és egyre kevésbé fogadják el, hogy a politika nélkülük, zárt ajtók mögött döntsön róluk.Forsthoffer Ágnes - Fotó: Melczer ZsoltÚgy fogalmazott, a demokrácia nem merülhet ki abban, hogy négyévente elmegyünk szavazni. A politikusoknak folyamatosan kapcsolatban kell maradniuk azokkal, akiktől a felhatalmazásukat kapták. Az országjárás egyik célja ezért az, hogy a kormány és a parlament vezető politikusai személyesen is hallják a helyi problémákat és kritikákat. Forsthoffer Ágnes saját választókerületének egyik legfontosabb ügyéről, a Balaton védelméről is beszélt. Azt hangsúlyozta, hogy a tó környékén egyre többen emelik fel a hangjukat a túlzott beépítések ellen, és azt szeretnék, hogy a helyiek, valamint a természeti környezet érdekei ne szoruljanak automatikusan a beruházói szempontok mögé. Az emberi méltóság nem pártkérdésA házelnök külön kitért a közbeszéd állapotára is. Arra kérte a hallgatóságot, hogy a politikai vitákban se feledkezzenek meg az emberi méltóságról. Szerinte nem elfogadható, ha valakit a ruhája, külseje, testi adottsága vagy fogyatékossága miatt támadnak – függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartozik.Üzenetének lényege az volt, hogy az előző évek megosztottságából nem lehet ugyanazzal a hangnemmel kilépni, amely maga is hozzájárult a társadalom elmérgesedéséhez.Fotó: Melczer ZsoltMagyar Péter: nincs idő kényelmes kormányzásra Magyar Péter az április 12-i választási győzelemre visszatekintve arról beszélt, hogy a kormány a választások után sem akart „lelassulni”. Elismerte, hogy a nagy lendületből hibák is következhetnek, de szerinte fontosabb, hogy a kormány képes legyen ezeket felismerni, korrigálni és tanulni belőlük. A miniszterelnök szerint azért érzékelhető továbbra is valamiféle kampányüzemmód, mert túl sok megoldatlan ügy maradt az országban ahhoz, hogy a választási győzelem után hosszabb türelmi időt engedjenek maguknak. Megfogalmazása szerint nincs elvesztegethető hónapjuk, miközben azt is elismerte, hogy időnként a lelkesedés túl nagy lehet.Magyar Péter - Fotó: Melczer ZsoltMajd az elmúlt hónapok kormányzati eredményei között beszélt az uniós források felszabadításáról, valamint a gyermekvédelmi rendszer vizsgálatáról is. Az uniós pénzekkel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a korábban visszatartott források folyósítása megindult, és a következő hónapokban további összegek érkeznek Magyarországra.Elszámoltatás: gyorsan, de jogállami módon Külön téma volt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működése és az elszámoltatással kapcsolatos társadalmi várakozás. Magyar Péter érzékelhetően igyekezett lehűteni azokat az elvárásokat, amelyek azonnali letartóztatásokat és néhány hét alatt lezárt ügyeket várnak. Azt hangsúlyozta, hogy a nyomozó hatóságoknak meg kell kapniuk minden szükséges eszközt, ugyanakkor jogállamot csak jogállami eszközökkel lehet működtetni. Az elszámoltatás ezért szerinte nem jelentheti azt, hogy politikai utasításra „kattannak a bilincsek”.Fotó: Melczer ZsoltEz a kérdés azért is érdekes, mert az új hivatal munkájával és az elszámoltatás várható gyorsaságával kapcsolatban az elmúlt hetekben komoly társadalmi vita alakult ki.Vissza az emberek közéA veszprémi rendezvény összességében kevésbé új programok vagy nagy bejelentések bemutatásáról szólt, mint inkább az elmúlt hónapok értékeléséről és az országjárás politikai filozófiájának felvázolásáról.Forsthoffer Ágnes azt hangsúlyozta, hogy a demokratikus részvételnek a választás után is folytatódnia kell, Magyar Péter pedig azt üzente, hogy a kormány nem kíván kényelmesebb tempóra váltani, ugyanakkor saját hibáival is szembe kell néznie.Magyar Péter - Fotó: Melczer ZsoltVeszprém csak az első állomás volt. A tervek szerint Magyar Péter és a kormány, illetve a TISZA más politikusai a következő hetekben többek között Dunaújvárosba, Pécsre, Miskolcra, Szegedre, Debrecenbe, Szombathelyre, Nagykanizsára és Székesfehérvárra is ellátogatnak, az országjárás pedig Budapesten ér véget.A veszprémi nyitány legfontosabb üzenete talán éppen az volt, hogy a választást megnyerni egyszeri esemény, de a bizalmat megtartani már mindennapos feladat. Melczer Zsolt - Nyitókép: Magyar Péter Veszprémben - Fotó: Melczer Zsolt

Hivatalosan is elindult az ajánlásgyűjtés a 2026-os országgyűlési választásra, és ezzel a kampány legkritikusabb szakasza is kezdetét vette. A következő hetekben nemcsak az dől el, mely pártok és jelöltek kerülnek fel a szavazólapra, hanem az is, hogy a politikai tér mennyire aprózódik szét, és ez kinek kedvez valójában. A jelenlegi politikai térben a Fidesz–KDNP és a TISZA Párt azok az erők, amelyek tényleges kormányzati alternatívaként értelmezhetők. A kisebb, alacsony támogatottságú formációk indulása – tudatosan vagy sem – érdemben befolyásolhatják a végeredményt, elsősorban a kormánypárt javára. Elindult az ajánlásgyűjtés 2026. február 21-én hivatalosan is megkezdődött az ajánlóívek gyűjtése az április 12-ére kitűzött országgyűlési választásra. Az egyéni választókerületi jelölteknek március 6-án 16:00-ig kell összegyűjteniük és leadniuk a szükséges 500 ajánlást ahhoz, hogy választásjogi értelemben is hivatalos jelöltté váljanak. Bár a hivatalos határidő ez, a két nagy párt (Fidesz és Tisza) már az első 48 órában túlteljesítette a kvótát, így náluk ez már csak adminisztratív formaság. Ez a 15 nap nem csak adminisztratív feladatokkal látja el az indulókat, hanem itt dől el, hogy kik vehetnek részt a politikai versenyben, és kik maradnak csupán kommunikációs szinten jelen. Kik indulnak és milyen súllyal? A jelenlegi állás szerint az alábbi pártok készülnek országos: • Fidesz–KDNP – a kormányzó pártszövetség, Orbán Viktor vezetésével. Továbbra is a legerősebb szervezeti háttérrel, médiatúlsúllyal és anyagi erőforrásokkal rendelkező politikai erő, amelynek elsődleges érdeke a politikai tér töredezettségének tudatos fenntartása és növelése. A 2026-os választáson a pártszövetség stratégiája a kormánypárti értelmezés szerinti szelektív „szuverenitásvédelem” mellett a TISZA Párt – mint legerősebb kihívó – hiteltelenítésére, valamint az ellenzéki tábor megosztottságának hangsúlyozására összpontosít, kihasználva a gazdasági stabilitás és a béke narratíváját.Donald Trump és Orbán Viktor - Fotó: MTI - Kaiser Ákos• TISZA Párt – Magyar Péter vezetésével, megjelenése óta a legerősebb kihívóként lépett színre, és sokak szemében a változás reális lehetőségét testesíti meg. A párt támogatottsága nem a hagyományos ellenzéki struktúrára épül, hanem a bizonytalan, kiábrándult, illetve korábban politikailag passzív rétegek megszólítására támaszkodik. A TISZA nem klasszikus pártlogikában gondolkodik, hanem országos szerveződésre törekszik, miközben hangsúlyosan épít a személyes jelenlétre, az alulról szerveződő támogatásra és a jelenlegi kormánypolitikával szembeni általános elégedetlenségre. Megjelenése megbontotta a korábban bebetonozottnak hitt politikai erőviszonyokat, és először teremtett valódi alternatívát a kormánypárttal szemben úgy, hogy közben nem a régi ellenzéki mintákra támaszkodik. Éppen ezért a TISZA Párt szerepe a 2026-os választáson kulcstényező lehet egy esetleges kormányváltás szempontjából. • Demokratikus Koalíció (DK) – Dobrev Klára vezetésével működő párt, amely az elmúlt időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül. Gyurcsány Ferenc lemondott minden tisztségéről és visszavonult az aktív politizálástól, a párt vezetését pedig volt felesége, Dobrev Klára vette át. A DK a belső megújulás után önállóan indul a 2026-os választásokon, hangsúlyozva a baloldali értékek képviseletének fontosságát. A párt korlátozott bázissal rendelkezik, súlya főként a listás mandátumokban és néhány nagyvárosi körzetben lehet releváns, önálló országos kormányzati alternatívát jelenleg nem jelent. • Mi Hazánk Mozgalom – Toroczkai László vezetésével, radikális jobboldali pozícióval és jól körülhatárolható szavazótáborral. A párt önállósága megkérdőjelezhető, a kormánypárttól jobbra - egyes politikai elemzések szerint hozzá kapcsolódva -, politikai entitásként jelenik meg. A 2026-os választáson való önálló indulása a jobboldali szavazatok megosztása révén jelentős hatással lehet a mandátumarányokra, különösen azokban a körzetekben, ahol szoros a verseny a Fidesz-KDNP és a TISZA Párt között. • Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) – Kovács Gergely pártja, amely „viccpártként” indult, de mára tényleges politikai szereplővé vált. Indulása elsősorban az ellenzéki térfélről von el szavazókat, amely ebben a formában kérdéseket vet fel a kormányváltás iránti politikai elköteleződés kapcsán. Parlamenti bejutása azonban továbbra is kérdéses. • Jobbik – Konzervatívok – Adorján Béla elnök vezetésével a párt kísérletet tesz a korábbi nemzeti-konzervatív identitásának megerősítésére, de a támogatottsága marginálissá vált. Önálló listával és mind a 106 egyéni választókerületben saját jelölttel vág neki a 2026-os választásnak, ami kormánypárti előnyt hozhat.• A Komjáthi Imre vezette MSZP felismerte, hogy a 2026-os választásnak már nem lehet önálló politikai szereplője. Megmaradnak a jelenkor baloldali örökségeként. Ezért a párt 2026. február 20-án bejelentette, hogy egyáltalán nem indul a választáson, és nem állít listát, helyette a legesélyesebb ellenzéki jelöltek támogatására kéri szavazóit. Mögöttem az utódom..? - Fotó: Philippe Buissin / EP / EU• A Momentum Mozgalom - jelenlegi elnöke Rózsa András - politikai mozgástere a mára jelentősen beszűkült. Korábbi, városi fiatalokra építő bázisát a pártrendszer átalakulása és a TISZA Párt megjelenése kikezdte. A párt jelenléte ellenzéki szavazatmegosztó hatással járt volna, ezért a Momentum Mozgalom nem indult el önállóan a 2026-os országgyűlési választásokon. • A Párbeszéd - Barabás Richárd és Szabó Tímea társelnökök - hosszú ideje nem képvisel önálló politikai erőt. A választáson betöltött szerepe inkább szimbolikus. A párt 2026. február 7-én jelentette be hivatalosan, hogy nem állít sem egyéni jelölteket, sem országos listát az áprilisi országgyűlési választáson. • LMP – Magyarország Zöld Pártjának két társelnöke Ungár Péter és Szabó-Bakos Györgyné – az elmúlt években fokozatosan elvesztette politikai karakterét és önálló arculatát. A természetvédelemre és a közélet megújítására építő eredeti küldetése elhalványult. A 2026-os választástól való távolmaradása végpont ebben a folyamatban. • Második Reformkor (2RK) – Vona Gábor nevéhez köthető politikai kezdeményezés, amely deklaráltan rendszerkritikus és értelmiségi alapú megközelítést kínál, ugyanakkor nem rendelkezik széles társadalmi mozgósító erővel. A szervezet választási értelemben nem versenyképes párt. Ezt felismerve a 2026-os választástól visszaléptek, elkerülve a szavazatmegosztást, így politikai tevékenységüket a kampányidőszakon kívül, véleményformálóként folytatják. A két nagy rivális - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció• Márki-Zay Péter - Mindenki Magyarországa Néppárt (MMN) a 2022-es vereség után elvesztette országos politikai súlyát. Bár közéleti megszólalásai továbbra is jelen vannak, mozgalma és szervezeti háttere nem alkalmas önálló választási erő felmutatására. Reális esélye legfeljebb egyéni szereplőként vagy véleményformálóként maradt. Továbbra is megszólal országos ügyekben, de ereje már csak szakértői kritikáiban rejlik. Pártja, a Mindenki Magyarországa Néppárt visszalépett a ’26-os választásról. • IRÁNY Párt – Farkas Dezső vezetésével - aki korábban a TISZA Párt szigeteinek koordinátora volt - magát a „valódi rendszerváltás” erejeként határozza meg. Más pártokból - főként a TISZA Pártból - kiábrándult szavazókat céloz meg. Országos súlya korlátozott, indulása inkább szavazatmegosztó hatással bír.• TEA Párt, Magyar Munkáspárt és egyéb kisebb szerveződések – alacsony országos támogatottsággal rendelkező formációk, amelyek jellemzően néhány választókerületre koncentrálnak. Reális parlamenti esélyük nincs, ugyanakkor jelenlétük szűkíti a nagyobb pártok mozgásterét, ami szintén a kormánypárt malmára hajtja a vizet. A kis pártok szerepe: pluralizmus vagy szavazatmegosztás? A demokratikus sokszínűség önmagában érték. Ugyanakkor a magyar választási rendszer sajátossága, hogy a töredezett ellenzéki tér elsősorban a kormánypártnak kedvez, ahogy ezt a Fidesz a NER bevezetésekor kitalálta. Azok a kisebb pártok, amelyek nem érik el az országos bejutási küszöböt, reálisan nem mandátumot, hanem szavazatokat termelnek – mások kárára. Ez különösen igaz azokra a formációkra, amelyek hasonló társadalmi csoportokat szólítanak meg, mint a TISZA Párt – amely gyakorlatilag az egyetlen esélyes ellenzéki erő – , de nem rendelkeznek valódi eséllyel az önálló parlamenti jelenlétre. Ebben az értelemben a kis pártok indulása akaratlanul is a jelen hatalmi állapot fenntartását segítheti, függetlenül attól, hogy milyen politikai szándékkal lépnek pályára.Miért kulcsfontosságú most az ajánlásgyűjtés? Az ajánlásgyűjtés időszaka előszűrőként működik. Megmutatja, mely pártok képesek valódi társadalmi jelenlétre, és melyek maradnak meg elsősorban médiatérben létező szereplőként. A következő hetek ezért nemcsak a kampány kezdetét jelentik, hanem a választás tényleges kereteinek kijelöléseit is. Az előttünk álló hetek eseményei így nem pusztán kampánytörténések, hanem egy korszak lezárásának és egy új politikai fejezet megnyitásának előjelei is lehetnek. Kevés olyan dátum van a magyar politikai naptárban, amely ekkora súllyal bír. 2026. április 12-e eséllyel válhat egy történelmi korszakhatár napjává. Az ajánlásgyűjtés nem kampányszlogen, hanem erőpróba. Itt derül ki, kik maradnak talpon áprilisig. A héten elindul egy ötrészes választási útmutató sorozatunk, amelyben Koszi Ferenc különböző választási helyzeteket mutat be. Melczer Zsolt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció