Az új kormány felelőssége – 2026. április 12. után
Ötrészes interjúsorozatunk utolsó részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán az új kormány felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban az ügyészség felelősségének jogi határai, a harmadikban a bíróság felelőssége, a negyedikben a korábbi kormány felelőssége, ebben a részben pedig az új kormányon számonkérhetősége olvasható. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.
Itt pedig már nem lehet azt számonkérni az új kormányon, hogy miért nincs Völnerrel szemben ítélet, mert arról a független bíróság dönt. Azt azonban már lehet kérdezni, mit tett hat hónap alatt azért, hogy maga a rendszer megváltozzon. Hat hónappal a kormányváltás után mi az, amit joggal kérhetünk már számon az új kormányon az igazságszolgáltatás gyorsítása és a politikai korrupció hatékonyabb üldözése terén?
Nézzük részletezve
Mi az, amit hat hónap alatt reálisan már meg lehetett volna tenni?
Könnyű nekem, így kibicelni, úgyhogy nem kell teljesen komolyan venni mindent, amit írok, mer annak jó része nyilván vágyvezérelt elképzelés anélkül, hogy azokat a körülményeket, bukatókat, nehézségeket pontosan ismerném, amelyek a kormány előtt állnak. De azért van, amire jó lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek, illetve esetleg gyorsabban tudnak intézkedni. Látjuk, hogy felállt az NVVH, s azt is tapasztaltuk, hogy nem volt zökkenőmentes a vezet ki-, illetve megválasztása, a kulcsfontosságú helyetteseinek megválasztására is még csak most került sor. Lehet, hogy jó lett volna ennek a hivatalnak a szerepét, feladatait hamarabb és talán kicsit másképpen fókuszálni.
Azon túl, amit nagyon sokan fejtegettek már a szerepfelfogás kapcsán (hogy mennyire kell ennek szervnek társadalomtudományi elemzésekbe bocsátkoznia a bűnüldözés és vagyonvisszaszerzés gyakorlati feladataihoz képest) jó ötletnek tartottam volna, ha (akár ez a szerv, akár egy másik ügyészségtől független, szakosodott szerv) azt a szerepet is megkapja, hogy a vádmonopóliummal bíró ügyészség vezetőinek, szereplőinek a mulasztásaival (eljárások lassításával, blokkolásával, akadályozásával) kapcsolatban vizsgálódhasson befolyásmentesen. Nem tartom kielégítőnek azt, hogy az adott esetben bűncselekményben érintett ügyészeket saját berkeken belül az ügyészek vizsgálják, ahogy tették ezt például Magyar Péter elhíresült hangfelvétele kapcsán.
Látva, hogy az NVVH milyen ügyeket (és mennyi ilyen ügyet) von magához, milyen szakember problémákkal küzd jó lett volna egy picit előre dolgozni és azokat a korrupciós gócpontokat (közbeszerzési huszárok, KEKVA umbuldák, rejtélyes politikus gazdagodások ügyei pl.), amelyekről a széles nyilvánosság előtt már jóval a kormányváltás előtt nyílt közbeszéd folyt lehetett volna előzetesen feldolgozni. Lehet, hogy voltak/vannak ilyen munkacsoportok, szakemberekből álló teamek, amelyek ezt a feladatot ellátták, de az biztos, hogy ennek eredményét még nem nagyon látjuk.
Nyilván jó lett volna, ha hamarabb van legfőbb ügyész, ha gyorsabban történik meg (vagy nem kellene még mindig várni arra, hogy megtörténjen) kulcs fontosságú pozíciók betöltése, ha a „káderek” kiválasztása gördülékenyebben megy. (Már a képviselőjelöltek kiválasztásának folyamatában, „hajnalok hajnalán” a hírek szerint kb. 8.000 pályázatot adtak be tettre kész emberek (nemcsak országgyűlési posztra), akik pályázati anyagit szűrték, személyes interjúztatás, HR vizsgálatok, tesztek, pszichológiai vizsgálatok sorával történt meg a felmérés, amihez képest kicsit lassúnak tűnik az, hogy fél év elteltével még mindig nincs kormánymegbízott a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal élén. Ugyanakkor tudjuk, hogy a személyi kérdések rendezése sok esetben egyáltalán nem a Kormányon múlik kizárólagosan.
Összességben nem hiszem, hogy az a tempó, amit a kormány diktál kifogásolható; elvárni, hogy ennél megfeszítettebben kellene dolgozni nem reális. A „világ szeme” inkább a régi és új hatóságokon, rendőrökön, nyomozókon, ügyészeken, bírákon van!
Elvárható-e ennyi idő alatt büntetőeljárási szabályok módosítása vagy legalább azok előkészítése?
Ezen jogszabályokat igen nagy tempóban módosítják, ezt már látjuk (elég egy pillantást vetni az NVVH törvény egyéb jogszabályokat módosító rendelkezéseire). Ebből láthatjuk azt is, hogy nagyon komoly előkészítő munka folyik a jogszabály előkészítés területén is. Ezzel nem hiszem, hogy komoly gond lenne.
Egyébként pedig a folyamatban lévő büntetőügyekben egy jogállamban annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az idő közben bekövetkezett változások nem lehetnek az eljárás alá vont terheltekre nézve hátrányosabbak (ha úgy tetszik szigorúbbak). Büntetést, hátrányos jogkövetkezményt nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni. Amúgy sem az eljárásjogi szabályok szigorán, hanem a jogszolgáltatás feltételrendszerén, illetve az abban részt vevő személyek attitűdjén múlik a siker. Szerintem.
Sajnos nehéz az államháztartás mai helyzetében komolyabb technikai, személyi feltételeket teremteni egyik napról a másikra, így önmagában határidők beiktatásával, szigorításával nem lehet érdemi változást elérni. Jelenleg tehát nem ezen múlik az eljárások gyorsítása. Viszont a szemléleten lehet és kell is változtatni.
Lehet-e speciális határidőket vagy eljárási szabályokat bevezetni a kiemelt korrupciós ügyekre?
Elvileg nincs kizárva ez a lehetőség. A cégbírósági eljárás menetében például, amikor a „hőskorban” először vetődött fel, hogy az elhúzódó cégbejegyzési, cégadat módosítási ügyek veszélyeztetik a jogbiztonságot bevezettek egy olyan rendszert, ami digitalizálta a folyamatot és a határidőben bíró által el nem bírált kérelmeket automatikusan bejegyezte.
Ez persze Damoklész kardjaként lebegett a bírók feje felett, hiszen, aki a kérelem elbírálására megadott határidőn belül nem intézkedett, azt jelezte a rendszer (a bíró pedig megnézhette magát). Volt is felháborodás ebből bíró körökben, viszont a rendszer azóta is olajozottan működik, az ügyintézés lassúsága nem veszélyezteti az üzleti élet jogbiztonságát.
Kérdés, hogy mivel lehet ezt kiváltani korrupció tárgyában folyó büntetőügyekben. Lehet soronkívüliséget, fokozott tárgyalási tempót (heti két tárgyalási nap helyett fokozottabb személyes jelenléttel járó aktívabb tárgyalótermi munkát előírni), de mindez hiába, ha nincs leíró, megfelelő számú bíró, vagy nincs modern technológia (AI technológiával felgyorsított ügy elemzés, automatikus hangról jegyzőkönyvező szoftver, mindenhol üzembiztosan működő táv-tárgyalóterem stb.).
Mit lehet tenni a bírói, ügyészi és nyomozói kapacitás növelése érdekében?
Növelni kell a létszámukat, képezni kell őket a modern technológia alkalmazására, biztostani kell számukra a hatékony munkavégzéshez szükséges feltételeket. Fokozott elvárásokat kell velük szemben támasztani, amely elvárásokat számonkérhetővé kell tenni. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy bárkinek beleszólást kell engedni a konkrét ügyek intézésébe, viszont a munka intenzitása, az elvárható mennyisége területén szűrni kell az alkalmasságot sokkal hatékonyabban, ahhoz képest, mint amit ezidáig láttunk.
Kezdeményezhető-e az előző időszak politikailag érzékeny korrupciós ügyeinek intézményi átvilágítása úgy, hogy az ne politikai leszámolás, hanem jogállami szakmai vizsgálat legyen?
Ez nem kérdés. Ez elvárás a társadalom részéről. Az emberek viszolyognak attól, hogy a politikusok előjogokat élveznek. Különösen igaz ez bűncselekmények esetén. A bűnüldözés akkor válik a pártpolitika eszközévé, ha a politikust azért vonják felelősségre, mert politikus és nem azért, mert bűnöző. Ha a politikus bűnt követ el, azzal bűnözővé válik, ami „felülírja” politikusi minőségét. Onnantól már nem politikus, hanem gyanúsított, vádlott, majd elítélt. Nincsenek „előjogai”.
Pont annyira illeti meg az ártatlanság vélelme, mint bármelyik más állampolgárt és kész. A politikusi minőség inkább súlyosító körülmény, semmiképpen nem valamiféle privilégium.
Milyen módon lehet megvizsgálni a korábban megszüntetett vagy félbehagyott nyomozati szálakat?
A félbehagyott, el sem kezdett nyomozás újra nyitható, az eredményesség gátja az elévülés, ami minimum 5 év, illetve az adott cselekmény büntetésére kiszabható szabadságvesztés büntetés felső határa. Bíróság előtt lezárt ügyekben rendkívüli perorvoslatok adhatnak erre lehetőséget. Új, az alap ügyben nem vizsgált, de a megítélésre lényeges hatással lévő bizonyíték felbukkanása esetén perújítással, a törvénysértéssel hozott ítélet esetén pedig felülvizsgálati kérelemmel.
Milyen rendszerszintű eszközökkel segítheti elő az új kormány, hogy a már folyamatban lévő és a jövőbeni, hasonlóan összetett korrupciós büntetőeljárások észszerű időn belül lezáruljanak?
Azt gondolom, hogy egyik célja az NVVH felállításának éppen ez.
Hol van az a pont, amikor már nem elegendő arra hivatkozni, hogy az igazságszolgáltatás problémái az előző kormány örökségéből származnak?
A kormányzás felelőssége ma már a TISZA Párt felelőssége. Azt a választópolgárok döntik el országgyűlési választásokon, hogy mi az, amiért már a regnáló kormányt teszik felelőssé és mi az, amiért nem. Ezt a döntést több tényező összhatás alapján hozzák meg. Ha például az ország helyzete javul, a gazdaság termelékenysége nő, tehát lesz pénz a fejlesztésre és az ennek ellenére elmarad is, akkor jogos lesz az elégedetlenség. Egyelőre (és tartok tőle, hogy ez még jó ideig így is lesz) várat magára az, hogy a mostani kormányt tegyük felelőssé a korszerűtlen feltételek között, létszámhiánnyal küzdő, csetlő-botló jogszolgáltatás hibáiért.
Kulcskérdés
Mikor válik egy örökölt igazságszolgáltatási probléma az új kormány saját felelősségévé? Hat hónap után mely változások hiánya kérhető már jogosan számon, és melyekhez kell még objektíve több idő?
Ha elmarad a felelősségre vonás; ha nem szűnnek meg azok a jelenségek, amelyek leginkább kiverték a biztosítékot a Fidesz esetében, illetve rendre megismétlődnek; ha nem érezzük, hogy a joghoz való hozzáférés egyszerűbb, hatékonyabb lesz és minket szolgál, közelebb áll igazságérzetünkhöz, akkor ez már nem egy örökölt probléma lesz, hanem a TISZA saját problémája.
Hat hónap egy rendszerszintű átalakítás esetében még nem időtáv. Egyelőre értékelnünk kell a jól látható erőfeszítéseket. Szerintem a ciklus felénél már lesz mire visszatekinteni, lesz mit értékelni. Négy év elteltével pedig - ha tetszik, ha nem - úgyis lesz egy átfogó „értékelés”: a választás.
Összegzés
Ki, miért és milyen mértékben felelős, és főleg ki és mit tudna most tenni a Schadl–Völner-ügyben?
Ez az ügy már bírósági szakban van. A bíróság döntésére várunk. Az eljárást a bíró vezeti, a vádat az ügyész képviseli, a védelem pedig teszi a dolgát. Ez a hosszú végjáték, ők a szereplők, innentől másnak ebbe beleszólása nincs.
Ahogy Mark Twain mondta: „Mindenki jó valamire, ha más nem, hát elrettentő példának.” Ez az ügy, azzal, hogy hetedik éve húzódva még a jogerőig sem jutott el mindenképpen eklatáns elrettentő példa. Főleg, hogy az egész ország hallotta az elhíresült lehallgatási hangfelvételeket, olvasott a legfelháborítóbb tényállási elemekről, szembesült azzal, hogy az igazságügyi államtitkár egy percig nem állt kényszerintézkedés alatt, hogy esetében nem merült fel a bizonyítékok eltüntetésének, a tanúk befolyásolásának, az összebeszélésnek veszélye, hogy komoly értékű lefoglalt vagyontárgyakat, ügyvédi praxisát visszakapta, az ellene indult ügyvédi fegyelmi eljárás elévülés folytán megszűnhetett, hogy eközben Schadl úr luxusban „előre törleszti” büntetését és az egyszerű emberek számára elképesztő mértékben profitál abból a végrehajtói praxisból, ami mára „végrehajtó maffia” néven híresült el a közbeszédben, szóval mindennek nagyon rossz az optikája.
Azt várjuk a kormánytól és a törvényhozástól, hogy ez ne így legyen a jövőben az ilyen jellegű és súlyú ügyekben.
Ha ma azt kérdezzük, hogy miért nincs még mindig ítélet a Schadl–Völner-ügyben, hogyan osztaná meg a felelősséget az ügyészség, a bíróság, a korábbi kormány által kialakított rendszer és az április 13. óta hivatalban lévő új kormány között?
Azért szavaztunk a rendszerváltásra, hogy az állam olyan alrendszerei is, mint amilyen az igazságszolgáltatás megváltozzon. Megszűnjön a politikai befolyás, akár direkt befolyásról, akár a fortélyos félelem miatti öncenzúráról, félelem vezérelte elvtelen alkalmazkodásról van szó. Ebben a változásra váró rendszerben - amelyet leuralt a Polt Péter által vezetett ügyészség a maga vádmonopóliumával - a rendszer működésének hibáiért az elsődleges felelősnek én az ügyészséget, leginkább annak leváltott első számú vezetőjét tartom.
Aztán jön a bíróság, ahol megjelent ugyan az a hang, amit Laczó Adrienn - a rendszerből látványosan kiugró, éles, határozott kritikát megfogalmazó egykori bíró képviselt -, ahol sor került bíró tüntetésre is, de mégiscsak azt tapasztaltuk, hogy a bírák java része - arra hivatkozva, hogy nem politizálhat - óvatosan távol tartotta magát a konfrontációtól és inkább hallgatott, csendesen asszisztált a rendszer működéséhez.
Ehhez az alapot a NER építette ki.
Az új kormány nyilván bármilyen szinten csak akkor felel, ha alapjaiban nem változtatja meg a rendszert, nem váltja be ígéreteit. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján azt gondom ettől nem kell tartani.
Az előző részekben körbejárt témák
I. rész - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?
II. rész - Mit mulasztott az ügyészség?
III. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer?
dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció
