Nagy László

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: Miért kellett 8 829 magyar napelemes családot 2024 végéig átnyomni a sokkal rosszabb bruttó elszámolásba, miközben minden szakmai érv az ellenkezőjét mondta?Komolyan: kinek volt ez életbevágóan fontos?Most pedig itt az „új” nagy ötlet: adjunk nekik pályázatot energiatárolóra, és majd mindenki boldog lesz.Hát… nem lesz boldog mindenki.A valóság ennél jóval egyszerűbb – és kellemetlenebb.A 2024 tavaszi hírekben már belengették a pályázatot (vélhetően kampányhangulatban).A jelentős tiltakozás miatt 2024-ben ebből nem lett semmi. Csakhogy ez a verzió pont annyira megoldás, mint ragtapasz egy törött lábra. Ha már pénzt költünk (a mi pénzünket, adófizetői forintokat, jelenleg 100 milliárd forint a keretösszeg!), akkor minimum ipari energiatároló + trafó fejlesztés kombóra együtt lenne értelmes költeni. De ezt valahogy senki nem meri kimondani.És akkor jön a fekete leves.A MAVIR szerint: * 2025 végére 15 131 db háztartási HMKE lesz bruttóban (lejár a 10. éve a telepítéstől számítva), * 2026 végére 20 401 db lesz. Ez már egy kisebb városnyi ember. A többiek nagyon komolyan el fognak gondolkodni azon, hogy érdemes-e pályázni vagy nem. Tényleg mindenkinek dobálni kell az adófizetői pénzt?Miközben a legegyszerűbb megoldás ordít:• visszaadni az éves szaldós elszámolást (amelyeknek gazdaságos műszaki működtetése a folyamatos eszköz avulás miatt is megszűnik)• megalkotni egy rugalmas elszámolási rendszert, amelyben a fogyasztó a saját maga által megtermelt villamosenergiát hasznosítja a saját közösségén belül,• a közösségi energia hatékony hasznosításával és az energiaközösségek létrehozásának támogatásával jelentős mértékben tudná támogatni a magyar közcélú villamosenergia hálózat stabil, kiszámítható működtetését (az un. menetrendezést is).S láss csodát: éppen ezeket a célokat is olvashatjuk a pályázati kiírásban! Ennyi. Semmi bűvészkedés, semmi drága pályázat, semmi hazárdjáték az inverterekkel, energiatárolókkal, ingatlanokkal. Korrekt és gyors. Ráadásul olcsóbb, mert az üzemeltetését az áramszolgáltató végzi cserében az áramszolgáltató szabályozni tudja, hogy melyik trafókörzetben melyik energiatárolóból mennyi áramot kell adnia a fogyasztóknak.De valamiért úgy tűnik, Magyarországon mindig a legdrágább, legbonyolultabb, leglassabb megoldást választjuk. S ehhez még az AB is asszisztál!Talán mert úgy „szebb”? Vagy mert így senki sem kérdezi meg, hogy mi értelme az egésznek?Fotó: YouTube ScreenShotA pályázat buktatóiról még nem is beszéltünk: * az áramszolgáltató műszakilag és gazdaságilag sokkal felkészültebb az üzemeltetésre, mint a lakossági ’laikus’ üzemeltető, * az akkut tűzvédelmi okokból nem teheted akárhová (üzemeltetés szempontjából ez egy un. ’veszélyes üzem’, s majd a biztosítók is megnézik, hogy milyen kockázatokat vállalnak azokra az ingatlanokra, amelyekben van energiatároló), * ha a régi kiviteleződ megszűnt, az új kivitelezőnek teljes felelősséget kell vállalnia a rendszeredért, ha hozzányúl az akku telepítése közben, * ami miatt előbb felülvizsgálni kell a teljes rendszert, * amit nem fizet ki a pályázat, * és a végén a potenciális pályázók háromnegyede simán kiszáll, mert kiderül, hogy jelentős önerő is kell a pályázathoz, * akik pedig pályáznak, azok írásban ahhoz is hozzájárulnak, hogy a FEAK Zrt.-n keresztül a magyar állam ellenszolgáltatás nélkül szerezze meg az inverter gyártókon keresztül azokat az adatokat, amelyekre a menetrendezéshez semmi szüksége, továbbá az áramszolgáltatóknál már léteznek ezek az adatok (csak nem azt akarják, hogy távolról lekapcsolhassa a magyar állam az invertereket?). A kivitelezők többségét pedig már a gondolattól is leveri a hideg veríték: egy újabb nehezen elszámolható állami program? A kivitelezők folyamatosan kapják a rossz híreket: + a kínai állam megszünteti a napelemek és az energiatárolók állami támogatását, ami áremelkedést okoz a piacon; + az iráni konfliktus miatti gazdasági folyamatok miatt ismét romlik a forint; + a pályázat állami lebonyolítója pedig még azt sem tudja megmondani, hogy a pályázati felületen mikor köthet szerződést a fogyasztó az által kiválasztott kivitelezővel, emiatt a kivitelező nem tudja megmondani a beszállítóinak, hogy melyik inverterből/energiatárolóból mennyit és mikorra rendeljen. A legviccesebb - vagy legszomorúbb? - részValaki tényleg azt gondolja, hogy a magyar napelemesek csak úgy, önszorgalomból nem gondolkodnának el a bruttó elszámolás választásán akkor, ha lenne hozzá korrekt elszámolási rendszer? Miért kell mindent csak kényszerrel, parancsszóval, kapkodással intézni? És miért nem kérdezik meg a szakmai szervezeteket?Czepek Gábor államtitkár folytatott egyeztetést a gyártókkal, a kivitelezőkkel, csak éppen a napelemes fogyasztók érdekeit képviselő szakmai egyesületet felejtette el meghívni az egyeztetésekre. Vajon miért?Tényleg ennyire nagy luxus lenne pár órát rászánni arra, hogy valaki olyannal beszéljenek, aki nem csak papíron ért hozzá?A végén az emberben megfogalmazódik a gyanú:Ez a hír tényleg a napelemesekről szól… vagy inkább a választási osztogatásról?Mert ha az utóbbi, akkor legalább ne nézzenek minket hülyének. Cui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert nem a magyar emberek érdeke, az elég egyértelmű. HANEM A MAGYAR KORMÁNY ÉRDEKE ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓK ÉRDEKE, MERT ÍGY SZABADULNAK MEG ATTÓL A FEJLESZTÉSI KÖLTSÉGTŐL, AMELYET NEM AKARNAK MEGFIZETNI. Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

A diplomáciai gesztusok és politikai színjátékok világában néha nehéz eldönteni, ki a rendező, és ki csak statiszta a saját országában. A novemberi washingtoni látogatás körül egyre több kérdés merül fel – és mind ugyanabba az irányba mutat: vajon kinek az érdekeit szolgálja a történet? Az Orbán–Trump megállapodás következményei.Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az eseményekből milyen következtetéseket érdemes levonnunk?!Miért utazott ekkora magyar delegáció Washingtonba?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a sokak számára feltűnően jelentős számú magyar kormánydelegációt (több miniszterrel és üzletemberrel) miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a szintén jelentős létszámú kormány- és Fidesz-párti „médiamunkásokat” miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba?Politikacsinálás vagy diplomácia? A storytelling kulisszatitkai Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a politikai marketing összes tankönyvében felsorolt eszközök egyike, a „storytelling” (ti.: az emberek történeteket követnek, nem táblázatokat; a politikus útja, víziója, küzdelmei az érdekesek, mert ezek teszik emberivé és szerethetővé) hatékony alkalmazásához mennyi műsoridő, online felület és eszköz szükséges? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy egy színházi játékot láttunk-e 2025.11.06–2025.11.07. között kétségtelenül „kiváló” szereplőkkel? A diplomáciai valóság: mi történik a vezetők találkozóin valójában?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az országok első számú vezetői közötti találkozókat csak akkor szervezik meg, ha a találkozó előkészítése mindkét részről „megtartható” minősítést kap, tehát mindkét ország eléri a találkozó végén a diplomáciai céljait? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az előre meghatározott diplomáciai célokat egy munkaebéd alatt, majd egy zártkörű beszélgetéssel valóban lehet-e véglegesíteni? A rezsicsökkentés mítosza és a politikai valóságElgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar miniszterelnök 2025.11.07-én késő este miért kezdi úgy a sajtótájékoztatóját, hogy – idézem: „…első és legfontosabb dolog, hogy a rezsicsökkentést sikerült megvédeni…”? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar kormány a rezsicsökkentés miatt kb. 650 milliárd Ft költséget fizetett ki az adófizetők pénzéből 2024-ben? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a rezsicsökkentést kellett megvédenie a magyar miniszterelnöknek a 466 000 000 Ft-os szándéknyilatkozatokkal? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az EB javaslata szerint az EU-ban nem lehet új orosz gázszerződéseket kötni 2026. január 1-jétől, és a meglévő szerződéseknek 2028. január 1-jéig kellene megszűnniük, ugyanakkor olyan kisebb, „ország-specifikus” mentességek is lehetnek a 2027-ig tartó átmeneti időszakra, amelyek például a „szárazföldi országok” részére elérhetőek (mint például Magyarország)?EU-szabályok vs. Trump-deal: kinek kedvez az üzlet?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a „gonosz Brüsszel” 2027-ig adott volna egy potenciális haladékot (azaz kb. 3 évet), míg a „barátunk Trump” egy méregdrága, 1 éves deal-t nyomott le az ebéd mellé a magyar kormányfő torkán? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a magyar kormányt kívánja hatalomban tartani Putyin is, Trump is és persze Hszi Csin-ping is? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ez a magyar nép érdeke? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy még mennyi mindenen kellene elgondolkodnunk?És végül: elgondolkodtunk-e azon, hogy mennyi mindent kellene még megkérdeznünk?Cui prodest…? Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy mire jutottunk Cserhalmi György két fellépése között 37 év alatt?!Elgondolkodtunk-e már azon, hogy Cserhalmi György, 1989. március 15-én Mit kíván a magyar nemzet? címmel elmondott híres beszédének nagy része még ma is aktuális?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy 2026. első perceiben miről is beszél nekünk a színész, aki keserűen érdes hanggal szólít meg bennünket: „….most kéne egy nagy levegőt venni és mondani egy égbekiáltó gyönyörűt…”..?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy mit is jelent ez 2026-ban: „…mi felnőttek viseljük a keresztet…”?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy kikkel kezdtük el viselni, cipelni, húzni-vonni országunk, hazánk keresztjét 1989-ben?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy hol vannak ma a mi egykori társaink?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ha újra kezdenénk mit is tennénk másképpen (együtt is és egyenként is)? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy amikor Cserhalmi 1989-ben ezzel kezdi: „Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot”, akkor nekünk mit üzen (nekünk, akik akkor is ott voltak és ma is őt hallgatjuk)? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a jelenlegi magyar kormány számára mennyire időszerű az 1989-ben első pontban elmondott legendás mondat: „Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.”?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ma még aktuálisabb az egykori követelés: „Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.”? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ezt akár ma is elmondhatná Cserhalmi: „Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.”? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ez lenne a mindenkori magyar államszervezet feladata: „Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.”?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy Cserhalmi mindkét beszédének lényege a magyar nép érdeke?Elgondolkodtunk-e már azon, hogy még mennyi mindenen kellene elgondolkodnunk?Cui prodest…? Nagy László - Nyitókép: Cserhalmi György - YouTube ScreenShot

Kinek jó ez az egész? A napelemeseknek biztos nem. 2024 elején több ezer család kapott hidegzuhanyt: a szolgáltató szó nélkül, egyoldalúan áttette őket az éves szaldóból a sokkal rosszabb havi bruttó elszámolásba. Szerződésmódosítás? Részletes indoklás? Jogszabályi hivatkozás? Ugyan már. Ment ki egy egyoldalas levél, hogy „holnaptól bruttó van, köszönjük a megértést”. Mitől fáj ez ennyire? Tíz év után – az üzembe helyezéstől számolva – hopp, vége a szaldónak, és jön a bruttó. Ez azt jelenti, hogy: * megszűnik az éves elszámolás kényelme, * nincs több nyári-téli kiegyenlítés, * a szolgáltató csonka évet zár a fogyasztónál és a 10 év valójában csak 120 hónap, * onnantól minden hónap külön tétel. A bruttó rendszerben két szám szerepel a számlán: 1. mennyi áramot vettél a hálózatból (amiért keményen fizetsz rezsicsökkentés ide vagy oda), 2. mennyit tápláltál vissza (amit Péter-fillérekért vesznek át). Ráadásul ezt a pár forintot sem kapod meg automatikusan. Külön kell kérned. Nem túl ügyfélbarát, ugye? A NÉP Egyesület veszteségkalkulátora pontosan megmutatja, mennyit bukik így egy átlagos család. Spoiler: nagyon sokat. Új papírmunka, új agybaj Aki számlaképes (mikro- vagy kisvállalkozó), annak minden elszámolási időszakra külön számlát kell kiállítania. Aki nem számlaképes, annak nyilatkoznia kell, és az állam automatikusan levonja az szja-előleget. Ha túlléped a 12 000 kWh-ás határt, máris adózási kötelezettséged van. A valódi baj: elveszett a rugalmasság A szaldó lényege pont az volt, hogy amit nyáron túltermeltél, télen felhasználhattad. A havi bruttó elszámolásban ennek vége. Többet fizetsz a hálózati áramért, miközben a visszatáplálásért adott összeg nevetségesen kevés. Ráadásul a jövő továbbra is bizonytalan: felszámolnak-e rendszerhasználati díjat a kitáplálásra? Ma még nem. Holnap? Senki sem tudja. Jogbiztonság? Megcsuklik. Több mint 1100 napelemes fordult az Alkotmánybírósághoz. Nem véletlenül. Ezek az emberek évekkel ezelőtt azért fektettek napelembe több millió forintot, mert a kormány és a szolgáltató megígérte nekik a kiszámítható éves szaldót. 2024-ben egy mozdulattal elvették tőlük. Visszamenőleg. Ez így azt üzeni: bármikor bármit átírhatnak – amit ma vállalnak, holnap elvehetik. Ez pedig nem csak a családokat teszi tönkre, hanem az egész megújuló ágazatot lehűti. Társadalmi hatás: egy lépés előre, kettő hátra A háztartási napelemek évekig csökkentették az ország energiafüggőségét. Olcsón, megbízhatóan, rengeteg ember munkájával és befektetésével. Most sokakat eltántorítanak az új beruházástól, bővítéstől. Ez nem csak a családoknak rossz hír – az ország klímacéljainak is az. Összegzés helyett: a nagy kérdés Ez az egész történet nem csak pénzről szól. Arról is, hogy Magyarország mit kezd azokkal, akik saját pénzükből próbálják zöldebbé tenni az országot. Partnerként kezeli őket? Vagy úgy, mint akiket csak addig becsülünk meg, amíg csendben fizetnek? Cui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert nem a magyar embereké, az elég egyértelmű. HANEM A MAGYAR KORMÁNYÉ ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓKÉ. Nagy László – Nyitókép:

Van-e értelme azon tűnődnünk, hogy a hazugságokból élő szereplők miért igyekeznek félrevezetni? Érdemes-e kutatni, kinek az érdeke egy-egy látványos gesztus vagy politikai színjáték? Lehet-e bármi eredménye annak, ha egy fanatikus közösség elé tárjuk a tényeket, bízva abban, hogy majd megváltozik a véleményük? És végül: nekünk magunknak megnyugvást ad-e, ha eljutunk odáig, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az eseményekből milyen következtetéseket érdemes levonnunk?! Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a sokak számára feltűnően jelentős számú magyar kormánydelegációt (több miniszterrel és üzletemberrel) miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Utazások a magyar adófizetők pénzén – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a szintén jelentős létszámú kormány- és Fidesz-párti ’médiamunkásokat’ miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a politikai marketing összes tankönyvében felsorolt eszközök egyike a ‘Storytelling’ (ti.: az emberek történeteket követnek, nem táblázatokat; a politikus útja, víziója, küzdelmei az érdekesek, mert ezek teszik emberivé és szerethetővé) hatékony alkalmazásához mennyi műsoridő, online felület és eszköz szükséges? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy egy színházi játékot láttunk-e 2025.11.06. és 2025.11.07. között kétségtelenül ’kiváló’ szereplőkkel? A jól felfegyverkezett propaganda média – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az országok első számú vezetői közötti találkozókat csak akkor szervezik meg, ha a találkozó előkészítése mindkét részről (sic!) ’megtartható’ minősítést kap, tehát mindkét ország eléri a találkozó végén a diplomáciai céljait? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az előre meghatározott diplomáciai célokat egy munkaebéd között és utána egy zártkörű beszélgetéssel valóban lehet-e véglegesíteni? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar miniszterelnök 2025.11.07-én késő este miért kezdi úgy a sajtótájékoztatóját, hogy – idézem: „…első és legfontosabb dolog, hogy a rezsicsökkentést sikerült megvédeni….”? Diplomáciai munkaebéd – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar kormány a rezsicsökkentés miatt kb. 650 milliárd Ft költséget fizetett ki az adófizetők pénzéből 2024-ben? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a rezsicsökkentést kellett megvédenie a magyar miniszterelnöknek a 466 milliárd Ft-os szándéknyilatkozatokkal? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az EB javaslata szerint az EU-ban nem lehet új orosz gázszerződéseket kötni 2026. január 1-től, és a meglévő szerződéseknek 2028. január 1-jéig kellene megszűnniük, azonban olyan kisebb, „országspecifikus” mentességek is lehetnek a 2027-ig tartó átmeneti időszakra, amelyek például a „szárazföldi országok” részére elérhetőek (mint például Magyarország!)? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a „gonosz Brüsszel” 2027-ig adott volna egy potenciális haladékot (azaz kb. 3 évet), míg a „barátunk Trump” egy méregdrága 1 éves dealt nyomott le az ebéd mellé a magyar kormányfő torkán? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a magyar kormányt kívánja hatalomban tartani Putyin is, Trump is és persze Hszi Csin-ping is? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ez a magyar nép érdeke? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy még mennyi mindenen kellene elgondolkodnunk? Cui prodest…? Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció