Van-e értelme azon tűnődnünk, hogy a hazugságokból élő szereplők miért igyekeznek félrevezetni? Érdemes-e kutatni, kinek az érdeke egy-egy látványos gesztus vagy politikai színjáték? Lehet-e bármi eredménye annak, ha egy fanatikus közösség elé tárjuk a tényeket, bízva abban, hogy majd megváltozik a véleményük? És végül: nekünk magunknak megnyugvást ad-e, ha eljutunk odáig, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az eseményekből milyen következtetéseket érdemes levonnunk?! Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a sokak számára feltűnően jelentős számú magyar kormánydelegációt (több miniszterrel és üzletemberrel) miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Utazások a magyar adófizetők pénzén – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a szintén jelentős létszámú kormány- és Fidesz-párti ’médiamunkásokat’ miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a politikai marketing összes tankönyvében felsorolt eszközök egyike a ‘Storytelling’ (ti.: az emberek történeteket követnek, nem táblázatokat; a politikus útja, víziója, küzdelmei az érdekesek, mert ezek teszik emberivé és szerethetővé) hatékony alkalmazásához mennyi műsoridő, online felület és eszköz szükséges? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy egy színházi játékot láttunk-e 2025.11.06. és 2025.11.07. között kétségtelenül ’kiváló’ szereplőkkel? A jól felfegyverkezett propaganda média – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az országok első számú vezetői közötti találkozókat csak akkor szervezik meg, ha a találkozó előkészítése mindkét részről (sic!) ’megtartható’ minősítést kap, tehát mindkét ország eléri a találkozó végén a diplomáciai céljait? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az előre meghatározott diplomáciai célokat egy munkaebéd között és utána egy zártkörű beszélgetéssel valóban lehet-e véglegesíteni? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar miniszterelnök 2025.11.07-én késő este miért kezdi úgy a sajtótájékoztatóját, hogy – idézem: „…első és legfontosabb dolog, hogy a rezsicsökkentést sikerült megvédeni….”? Diplomáciai munkaebéd – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar kormány a rezsicsökkentés miatt kb. 650 milliárd Ft költséget fizetett ki az adófizetők pénzéből 2024-ben? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a rezsicsökkentést kellett megvédenie a magyar miniszterelnöknek a 466 milliárd Ft-os szándéknyilatkozatokkal? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az EB javaslata szerint az EU-ban nem lehet új orosz gázszerződéseket kötni 2026. január 1-től, és a meglévő szerződéseknek 2028. január 1-jéig kellene megszűnniük, azonban olyan kisebb, „országspecifikus” mentességek is lehetnek a 2027-ig tartó átmeneti időszakra, amelyek például a „szárazföldi országok” részére elérhetőek (mint például Magyarország!)? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a „gonosz Brüsszel” 2027-ig adott volna egy potenciális haladékot (azaz kb. 3 évet), míg a „barátunk Trump” egy méregdrága 1 éves dealt nyomott le az ebéd mellé a magyar kormányfő torkán? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a magyar kormányt kívánja hatalomban tartani Putyin is, Trump is és persze Hszi Csin-ping is? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ez a magyar nép érdeke? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy még mennyi mindenen kellene elgondolkodnunk? Cui prodest…? Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció
