Egy szigettalálkozó Veszprémben

Mi a különbség egy világhírű magyar tudós híres elmeállapot-vizsgálati módszere és a politikai választások között? Van-e egyáltalán különbség egy tömeges elmeállapot-felmérés és a politikai választások között? És ki az az Agyaskó Gyuszi?Szondi Lipót és az elmeállapot mintázataiSzondi Lipót, a nagyszerű idegorvos alkotta meg a méltán világhírű Szondi-tesztet. A XX. század 30-as éveiben folytatott öröklés- és mélylélektani tanulmányai során felfigyelt egy különleges összefüggésre. Ebből támadt a teszt zseniális ötlete. Azt már mindenki tudta, hogy a hülye ember átörökítheti gyermekébe a hülyeséget a DNS segítségével. Szondi Lipót viszont azt is megfigyelte, hogy az egymással genetikai kapcsolatban nem lévő, de egymásnak szimpatikus emberek is hajlamosak ugyanolyan módon hülyék lenni, mint a nekik szimpatikus másik ember. Ezt ő a házaspárok esetében figyelte meg, akik között feltűnően nagy számban jelentkezett ugyanazon típusú elmezavar. Ezt a jelenséget könnyedén megfigyelhetjük magunk is: elég bizonyos politikai pártok tagságát megfigyelni.A Szondi-teszt működése rövidenSzondi mester 48 pszichiátriai kezelés alatt álló, pontosan diagnosztizált beteg arcképét mutatta meg a pácienseknek (6 sorozatban, sorozatonként 8 fotót). Ebből kellett kiválasztani a két legszimpatikusabbat, illetve a két legellenszenvesebbet. A tesztet kiértékelve már kész is volt a kórkép: milyen típusú elmebajban és milyen súlyos mértékben szenved az illető. Zseniális!Választások, mint nemzeti elmeállapot-felmérésNem tudom nem észrevenni a magyarországi választási rendszer és a Szondi-teszt közötti kísérteties hasonlóságot. A választási eljárás egyenlő egy országos, reprezentatív elmeállapot-felméréssel. A Szondi-teszt híres, elmebetegekről készült fotográfiáit óriásplakátokon, szórólapokon terjesztett, politikusokról készült arcképek helyettesítik. A választópolgár csak megjelöli, hogy ki szimpatikus neki (aki pedig nem szimpatikus, annak nevéhez faszt rajzol). A végén aztán megalakult az országgyűlés: megvan a reprezentatív minta az ország elmeállapotáról, és ez régebben igen elkeserítő volt. Ahogy a Belga zenekar megénekelte „Az a baj” című slágerében: „Az arca a baj, az arc a baj!” A jogalkotó mítosza és Agyaskó Gyuszi születéseEzt az ország elmeállapotát megtestesítő „eleven kórképet” a jogelméleti szakirodalom (Szentséges Uramisten!) „jogalkotónak, a legfőbb törvényhozó hatalomnak” nevezi. Jogvita esetén ezeknek a feltételezett akaratát igyekezett kifürkészni a bíróság. „A jogalkotó akarata valójában arra irányult...” – mondja a bíró, és a gyanútlan ember valami Szent István-szerű lényre gondol koronával, palástban, jogarral, országalmával. Valójában pedig valami „Agyaskó Gyuszi” által törvénybe iktatott, agyalágyult hülyeség mögött igyekezett fellelni az értelmet. Agyaskó Gyuszi a hülye embert megszemélyesítő általános alany. Olyan, mint a katonaságnál volt Kanifaszi Guszti, akivel az őrmesterek példálóztak a kopaszoknak elmondott intelmeikben. Etimológiailag az elnevezés Stevie Wonder „I Just Called to Say I Love You” című gigaslágere nyomán keletkezett, amit a népnyelv „Agyaskó Gyuszi, áj láv jú” változatban raktározott el kollektív tudatában. Digitális jogalkotás és a „delejes” valóságA jogalkotó, akit az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nevezzünk egyszerűen csak Agyaskó Gyuszinak, kitalálta például, hogy modernizáljuk a jogrendszert: az ügyvéd mindent csak elektronikusan (vagy ahogyan kollégák között emlegetjük: „delejesen”) adhat be a bíróságnak. Eredetileg tartották magukat ehhez: ha ott vagyok, akkor sem adhatom oda azt, ami a kezemben van, mert az úgy „nem hatályos”. Menjek haza és küldjem el elektronikusan. MI VAN?!...Bírósági gyakorlat Agyaskó-módraA bíróságokon is dolgoznak Agyaskó Gyuszik. Leírja az ügyvédnek, hogy fellebbezni három példányban írásban benyújtott fellebbezéssel lehet. Ha így fellebbezel, akkor „hatálytalan”, mert ügyvéd csak elektronikusan fellebbezhet. Ha megkérdezed, hogy akkor ez így hogy, a válasz az, hogy az „írásban” nem azt jelenti, hogy leírod egy papírra, hanem azt is, hogy elektronikusan leírod. Aha... És a három példány az mi a tököm? Az időközben jelentősen felpuhult polgári perrendtartás például kihirdetésekor eklatáns példája volt annak, hogy mi lesz akkor, ha Agyaskó Gyuszi hoz törvényeket. Igazolni kellett például, hogy az ügyfeled létezik. Igazolni kellett, hogy van olyan, hogy OTP vagy MÁV. A peres felek létezéséről a hivatalos igazolást gyakorta éppen az a bíróság állítja ki, amely előtt a per folyik. És képes visszautasítani a keresetet, ha nem szerzel be TŐLE igazolást NEKI arról, hogy az ÁLTALA nyilvántartott cég létezik.A hülyeségnek aztán megvan az a természete, hogy könnyen terjed. Ha a törvényhozó kitalálja, a bírók sokszor szívesen alkalmazzák is. Volt, hogy baj volt a keresetemmel, mert nem támasztottam alá „TÉNYEKKEL”, hogy az alperes székhelye szerint a Debreceni Járásbíróság illetékes eljárni a perben. Így aztán a fellebbezésben kifejtettem, hogy VAN OLYAN, HOGY DEBRECEN. Bizonyítási kötelezettség abszurd fokozatonAgyaskó Gyuszi eredetileg azt is elvárta, hogy a keresetben előre írjuk le, hogy mit, mivel és hogyan kívánunk bizonyítani. Le kell írnom, hogy „a tanú memóriájában lévő információkhoz kommunikáció útján, főszabály szerint beszélgetéssel, szaknyelven: tanúmeghallgatással lehet hozzájutni”.Ugyancsak Agyaskó Gyuszi találta ki, hogy ezt a sok baromságot pontosan annyiszor kell kifejteni a kereseti ellenkérelemben, ahány felperes van. Ebből lett a múltkor 276 oldalas beadvány. Nyolcszor fejtettem ki például, hogy a húsz tanú mit tud, és hogy beszélgetéssel tudhatjuk meg, hogy mi van a fejükben.Nem tehetek róla, de ilyenkor szeretném, ha a tárgyalás focistadionokban lenne, ahol néha húszezer ember üvölti egy emberként, hogy „Há-rom hü-lye! Há-rom hü-lye!”, és ahol időnként elhangzik a tökéletes fellebbezés elfogultsági kifogással: Mititété tetetü!? Tán átátá?Zárszó helyett Aki nem hiszi, járjon utána, vagy menjen el ügyvédhez, illetve kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Köszönöm a figyelmet! dr. Zeke László - Nyitókép: Illusztrációs forrás: orulunkvincent.hu

Tőlem ügyvédtől talán szokatlan, de mégis kimondom ezt a „törvényt”: A hülyeséget nem kell végrehajtani! Akkor sem, ha törvény írja elő.A KRÉTA okosabb, mint a jogszabály?Lehet azt jogszabályba foglalni, hogy a KRÉTA rendszerben tökéletes pontossággal meglévő bizonyítványokat a tanárok kézzel írják át egy elavult nyomtatványba, áthuzigálva a nyomtatványon a helytelen tantárgy elnevezéseket; mindezt hőségriadó idején, a légkondicionálás nélküli iskolaépületben, de megkövetelni ezt a tanároktól nem kell! Normális ember ilyenkor azt kéri, hogy nyomtassák ki a bizonyítványt a KRÉTA rendszerből, ahogy ezt ma már az elsős kisdiákok esetében lehetővé teszi a törvény. A hülyeség attól hülyeség, hogy amilyen hamar csak lehet meg kelljen azt szüntetni, nem azt, hogy fokozatosan, „felmenő rendszerben” kelljen azt kivezetni. Hőségriadóban miért kell a tanárnak aszalódnia?Lehet III. fokú hőségriadó idején ragaszkodni ahhoz, hogy otthoni munkavégzést csak akkor lehet elrendelni, ha hideg van és nincs fűtés, de amikor iszonyú meleg van és nincs légkondicionálás, akkor viszont nem írja elő a jogszabály, de normális munkáltató nem követeli meg például egy pedagógustól nyári szünet idején, az évzárót követően, amikor már se gyerek, se feladat nincs, hogy bemenjen a felforrósodott épületbe aszalódni. Normális esetben nem kell ehhez kormányzati biztatás (mint ahogy ez most hála Istennek megtörtént), hanem egy gondolkodó igazgató azt, hogy értelmetlen dolog az efféle „munkavégzés” magtól is könnyen beláthatja.A gyanú nem gyógyít, az orvos viszont igenLehet felfüggeszteni a munkavégzését azoknak az orvosoknak, akik orvoslátogatókkal kötöttek szerződést az általuk felírt gyógyszerek piackutatási adatairól, lehet őket korrupcióval gyanúsítani emiatt, de amíg bűnösségük be nem bizonyosodik, megilletné őket az ártatlanság védelme. Ha előírja a jogszabály, hogy ők nem gyógyíthatnak betegeket, akkor az ártatlanság vélelmének semmibevétele egyben a betegek semmibevételét is jelenti. Normális esetben a munkáltató a gyógyulásra vágyó, akár az életüket féltő súlyos betegek és hozzátartozóik érdekét szem előtt tartva hagyja ezeket az orvosokat gyógyítani, műteni, hivatásukat gyakorolni, legalább addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy korruptak-e, avagy sem. Egy értelmetlen (és szerintem súlyosan alapjogot: az ártatlanság vélelmét sértő) jogszabályt nem kell végrehajtani, mert a betegellátási érdek (az emberélet tisztelete) messze megelőzi a jogkövetés kényszere. Polgármesteri béremelés népharag idején?Lehet hivatkozni egy 8 %-os költségvetési hiány elébe néző kormányzat elvárásaival szemben, hogy egy korábbi jogszabályi előírás szerint emelni kell a polgármesterek, alpolgármesterek fizetését, de látva, hogy például Debrecenben csúfos vereséget szenvedtek az országgyűlési választáson induló fideszes alpolgármesterek, elemi erejű tiltakozás van kibontakozóban a cívis polgárok nyakára hozott, környezetszennyező akkumulátoripari gyárak miatt, látható, hogy ez bizony hülyeség! Nem kell bőszíteni a népet az efféle előterjesztésekkel. Azt kell csinálni, mint Polgár önkormányzata, ahol a testület eleve megtagadta ennek a jogszabálynak a teljesítését. (Micsoda beszédes helységnév: „Polgár”!) A törvény nem mentség a józan ész hiányáraTudnunk kell ugyanis, hogy nem attól válik valami „igazolttá”, hogy módunkban áll, esetleg elvileg kötelező azt megtennünk. A hülyeség, vagy akár az erkölcstelenség alól ugyanis az nem ad felmentést, hogy módunkban áll (esetleg kötelező) azt megtennünk, akkor sem, ha ez adott esetben jogszabályból ered. Mert tudjuk, hogy bár a jog – elvileg – az „erkölcs minimuma”, de a jogot emberek (néha gyarló, felelőtlen, figyelmetlen, ne adj' Isten gonosz) emberek alkotják. Az igazság pillanatainak ítélőszéke előtt nem szokott bejönni az a védekezés, ami jogszabályokra, „kötelező” parancsokra hivatkozik. (Aki nem hiszi, tanulmányozza a nürnbergi 22 perének iratait!) A jogszabály nem szentírás A jogszabály szövege ebben a hülyeség tekintetében nem szent. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy kellene mindet tisztelnünk, mint például Shakespeare sorait, amihez szentségtörés hozzányúlni. Aki nem hiszi, az gondoljon a Numerus Claususra, a Benes-dekrétumokra – hogy ennél sarkosabb példákat ne hozzak –, és (mielőtt szent áhítattal csüggne egyik-másik jogszabály szövegén) nézze meg alaposan azok arcát, akik azt hozták és közben hallgassa meg a Belga zenekar „Az a baj” című dalát, különösen azt a sort, hogy „az arca a baj, az arc a baj”! dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Ruff Bálint miniszter pár napja egy interjúban ezt mondta: „A kormányzásnak más célja nem volt, mint hogy bizonyos körök, érdekcsoportok egyre jobban gazdagodjanak.” Mindez azonban tovább zajlik a Fideszes polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel teli önkormányzatokban.Az a kérdés, hogy még meddig? Idézet a 2026.04.09-én megjelent írásunkból: Három választásra kell készülnie a Tisza mozgalomnak."Második választás:az összes olyan önkormányzatnál kiírásra kerülő időközi választás, ahol a kormányváltás után a polgármester és/vagy a teljes helyhatósági képviselő-testület nem vállalja az önkormányzati ciklus további részét 2029-ig.A szavazat ára című film bemutatja, hogy a jelenlegi hatalom "emberei" a megfélemlítéssel, a mélyszegénység kihasználásával hogyan élnek vissza a közhatalom különböző szintjein "működő" közhivatalokkal.Indoklás:A kormányváltás után az új kormány döntéseinek végrehajtása támogatható – illetve szabotálható – az önkormányzatok részéről.Együttműködő önkormányzatok nélkül nincs esély megtartani a választópolgárok bizalmát és támogatását, ami elhozza a valódi rendszerváltást, kormányváltást.Tehát, minden olyan önkormányzatban, ahol a helyi Tiszások azt tapasztalják, hogy a helyhatósági képviselő-testület tagjai továbbra is a korábbi politikai rendszert (igen, a NER-t és a helyi gazdasági "köröket") kívánják "szolgálni": a helyi önkormányzati képviselői visszalépéseket, lemondásokat nyomásgyakorlással kell elérni s ezekből a helyzetekből gyakran időközi helyhatósági választások lesznek.Erre is készülni kell, mert ezek a helyzetek sok OEVK-ben előfordulhatnak, és gyakran ki is kell "erőltetniük" a változásokat a helyi Tiszásoknak ahhoz, hogy az új kormány felé megteremtett közbizalom fenntartható maradjon.Lássa meg azt a lehetőséget mindenki, hogy a sikeres országgyűlési kampány után azonnal neki kell állni a helyhatóságok átalakításának. Lássa meg mindenki azt a lehetőséget, hogy sok-sok "Fidesz-hű" önkormányzati képviselő le fog mondani, mert nem fogja vállalni azt a helyi társadalmi nyomást, amelyet egy kormányváltás automatikusan a felszínre hoz helyi szinten."Ezek az állítások „kemény” véleménynek számítottak akkor, a parlamenti választás előtt pár nappal. Az április 12-i választási „földindulás” után továbbra is érvényesek a fenti megállítások.Az új kormány május 09-én alakult meg. A minisztériumok még ma sem álltak fel teljesen. Az eddigi döntések egy része a szimbolikus politikai térben lévő problémákra fókuszáltak (teljesen jogosan!), a döntések másik része az ország Alaptörvényét módosította. Emellett folyamatosan újabb és újabb szakterületeken módosulnak a jogszabályok. A közösségi médiában, a sajtóban azonban folyamatosan jelennek meg szakmai szervezetek, szakemberek írásai arról, hogy gyakran sok évtizedes kipróbált tapasztalataikra nincs szükség ebben az országban, mert még választ sem kapnak a szakterületüket irányítóktól megalapozott felvetéseikre. Vajon egy-egy témában mennyi „elitünk” van? Megengedhetjük-e magunknak, hogy a társadalomból érkező szakmai támogatásokkal így bánjon a mindenkori magyar kormány? Ennyire gazdagok vagyunk?Türelmesen várakozik a társadalom?Eközben megnyitottak az OEVK-ban az országgyűlési képviselők helyi irodái és néhány munkatárssal kiegészülve a megválasztott képviselők megpróbálják a választópolgároktól a helyi problémákat megismerni.Vajon ezeknek a problémáknak a megoldásban nagyrészben nem a fent említett szakemberekre kellene támaszkodnia a megválasztott képviselőnek és a jelölő szervezetének? Vajon a folyamatosan kollaboráló és helyezkedő/dörgölőző helyi „hatalmasságok” szirén hangjait kell-e meghallgatnia a képviselőnek vagy inkább a saját önkénteseinket, szigettagjainkat és önzetlen támogatóinkat kellene meghallgatnia, akik elkötelezettségéről már megbizonyosodhatott? Sem a választójogi törvény, sem az önkormányzati törvény még nem változott meg. Mivel TISZA Párt vezetése még nem hozott döntést az önkormányzati rendszer átalakításáról, illetve a választójogi törvény módosításáról (van sürgősebb és sajnos súlyosabb megoldásra váró probléma az országban, nem is kevés...), ezért MÉG NEM KEZDŐDTEK MEG TÖMEGESEN helyi Tisza-s csoportok által szervezett önkormányzati személycserék. Sőt! Megtudtuk, hogy nincs napirenden az országos helyhatósági választások kiírása sem (tehát marad a 2029-es következő önkormányzati választás), MERT NINCS ELEGENDŐ SZÁMÚ ÉS MEGFELELŐ FELKÉSZÜLTSÉGŰ jelöltje helyben a Tisza Pártnak. Valóban nincs, s nem is várható el, hogy legyen egy 2,5 éves politikai mozgalomtól (ennek a helyzetnek az esetleges 'feloldása' nem célja ennek a cikknek). Mit látunk eközben a Fidesz-Kdnp-nél?A hibáikkal való teljes szembenézés hiányát is láthatjuk. Mi következik ebből? A Tisza láthatóan képtelen tovább vinni a rendszerváltást helyi szinten, mert jelenleg nincs elég megbízható és alkalmas önkormányzati képviselő jelöltje. Az kell, hogy a feladatuk legyen, hogy az új választójogi törvény és az önkormányzati rendszer átalakítása után egy 2029-es országos helyhatósági választásra az összes településen felkészült, saját képviselő jelölteket tudjanak a választók elé állítani. A fentiek ellenére már elég sok változás volt az önkormányzatokban. Érdemes az AI segítségével készíteni egy 'adatgyűjtést', amely megmutatja, hogy 2026.04.12. után hol és milyen változások voltak az ország különböző részein az önkormányzati testületekben. Mi lesz itt, ha elkezdődik a rendszer tényleges átalakítása? Mennyi önkormányzati képviselő fog 'cserét' kérni, mert nem vállalja az új kormányzati hatalommal az együttműködést 2029-ig? S vajon kik fogják felkészíteni a Tisza-s önkormányzati jelölteket egy-egy időközi választásra? Vajon tévesen láttuk-e a jövőt 04.12-én?Azt a jövőt, ami sok településen már a JELEN.Ezeken a kérdéseken kívül két olyan állítás is érvényes, amit figyelembe kell venni. 1. A választópolgárok a lakóhelyükön is látni akarják, hogy elindult a rendszerváltás. Ott ahol ők élnek, azokban az ügyekben, amelyek nekik fontosak! 2. Addig amíg a korábbi NER-hez köthető „figurák” vannak ugyan azokban a helyi pozíciókban (politikai, gazdasági és civil vezetői pozíciókban), mint eddig: a választópolgárokban egyre inkább erősödhet az az érzés, hogy nem történt semmi, csak a 'urak' helyett más 'urak' kerültek 'fent' pozíciókba, azonban ahol ő, mint választópolgár él, nem történik semmi. Már csak az NKA-s botrányból is látható, hogy a NER által korábban támogatott a civil szektorban működő egyesületek, alapítványok, egyéb szerveződések vezetői jelentős részben ma is a korábbi politikai hatalomnak a lekötelezettjei. * Vajon meddig működhetnek az OEVK-ként 100-100 millió Forintot egymás között szétosztó, gyakran „álcivil” szervezetek a településeken? * Vajon mikorra tudnak ellensúlyt képezni ezekkel szemben a helyi társadalomban a fogyatkozó számú Tisza-szigettagok és önkéntesek? * Vajon mikorra fogja eldönteni a Tisza Párt, hogy mit is szeretne csinálni az utóbbi 20-25 év legsikeresebb politikai innovációjaként létrejött Tisza-sziget mozgalommal? * Vajon mikor folytatja tovább a magyar társadalom a saját maga ön(meg)szervezését a pártpolitika, a közjogi rendszerek vitái és a korábban megismert demokrácia technikák kudarcain túl? * Vajon mikor lesz konstruktívan együttműködő és felelősséggel közösen építkező partnere egymásnak a társadalom és az aktuális hatalmat gyakorló politikai elit? * Mi lesz ezekre a TISZA Párt válasza? Ugyanis, ha vannak okok arra, hogy miért csökkenhetne a TISZA Párt soha nem látott népszerűsége és támogatottsága: akkor a fentebb vázolt helyzetekre adott téves válaszok ezeket az okokat hozhatják a felszínre. Talán érdemes lenne még most elgondolkodni... Nagy László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

2026. július 13-án, hétfőn Gulyás Gergely a FIDESZ parlamenti frakcióvezetői tisztségéről lemondott. A lemondást sokan, sokféleképpen értékelik. Van olyan, aki a FIDESZ végleges erodálását vetíti előre, de van olyan is, aki csak simán megdöbbent. Magyar Péter miniszterelnök pedig úgy értékelte a helyzetet, hogy Gulyás Gergely „mától szabad ember”. Majd következett Szijjártó Péter lelépése!Gulyás Gergely bejelentése, majd befutott Szijjártó Péteré is2026. július 13-án, Gulyás Gergely bejelentette, hogy a FIDESZ parlamenti frakcióvezetői tisztségéről lemond. Gulyás Gergely, az ATV egyenes beszéd című műsorában részletesen beszélt a lemondása okairól. Kiemelte, hogy most egy olyan alkotmánymódosítást fogad el az Országgyűlés, ami ellen tiltakozni kell. Megjegyezte, hogy olyan határokat lép át a Tisza-kormány, amit eddig még senki. Persze azt is rögzítette, hogy tudja, „ma sokan úgy gondolják, hogy az a FIDESZ beszél, ami 16 évig ezt és ezt tette”, viszont gyorsan hozzá is fűzte, hogy a mostani az, 1990 óta példátlan. A passzív választójogának a megvonásával is problémája volt. Azaz azzal, hogy a következő ciklusban már nem lehet országgyűlési képviselő, így véleménye szerint jobb, ha olyan frakcióvezető van, aki 2030-ban az országgyűlési választásokon választható. Gulyás említést tett arról is, hogy a frakciónak jelezte a lemondási szándékát, amely egyébként azt nem támogatta. A lényeg, hogy Gulyás lemondott. Szijjártó Péter, két nappal Gulyás bejelentését követően, maga is megtette a sajátját. Facebook posztjában a parlamenti mandátumról történő lemondás okaként azt jelölte meg, hogy egy rendkívül megtisztelő ajánlatot kapott a világgazdaság egyik meghatározó vállalatától egy nemzetközi pozíció betöltésére. Ez a vállalat nem más, mint – a magyar adófizetői pénzből tízmilliárdokkal megtámogatott – kínai BYD, amelynek érdekében nem mellesleg Szijjártó, még külügyér idejében komoly lobbizott is.Gulyás legalább próbált valamiféle – nyilván butaság, de szerinte értelmes – magyarázatot adni a döntéséhez, Szijjártó viszont meg se próbálta. Szijjártó, a haza szolgálata helyett egy kínai cég ajánlatát fogadta el. Ez azért elgondolkodtató, abból a szempontból is, hogy az eddigi „szuvenerista” felfogás hogyan változhatott meg ilyen hamar?Reakciók a bejelentésekre Orbán Viktor tudomásul vette Gulyás Gergely lemondását. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Kabinetiroda volt helyettes államtitkára, jelenleg Orbán Viktor sajtófőnöke (és kólásdobozának őrzője) megdöbbenéssel és erős ellenérzésekkel értesült Gulyás lemondásáról. Puzsér Róbert szerint „Nyilvánvaló, hogy Gulyás Gergely távozását nem Orbán határozta el, mert már nincs hatalma a Fidesz frakcióvezetőjének a személyéről dönteni. ….. Az elbomlás ténye a Napnál világosabb, a következő hónapokban a fideszes politikai tömb rohamos széthullása várható”. Magyar Péter miniszterelnök egyenesen úgy értékelte a helyzetet, hogy Gulyás Gergely „mától szabad ember”. Szijjártó Péter bejelentését Orbán Viktor, volt miniszterelnök nagy örömmel vette tudomásul. Ezzel ellentétben Orbán Anita külügyminiszter „példanélkülinek” értékelte Szijjártó döntését. Magyar Péter miniszterelnök, bővebben és keményebben fogalmazva fejtette ki a véleményét Szijjártó esetéről, valamint a FIDESZ széteséséről.A miniszterelnök a Kínai Kommunista Pártra, a FIDESZ-re, mint az állampárt totális szétesésére, Szijjártó Péter árulására, a maffia tagjainak menekülésére tett utalásokat a véleményében. Ezekből a nyilatkozatokból az látható, hogy Orbán Viktor, Szijjártó kapcsán diszhimnuszt zeng, de a mai napig sem hajlandó észrevenni semmit sem a valóságból.A lényeg, hogy…Gulyás Gergely és Szijjártó Péter maguk is, mint képviselők, mint miniszterek a FIDESZ-KDNP 16 éves uralma alatt hathatósan közreműködtek a jogállam lebontásában. Azaz a gránitszilárdságúnak hívott Alaptörvény megalkotásában, és politikai haszonból történő - szinte – évenkénti módosításában. Gulyás és Szijjártó részesei voltak a pártkatonák „székbe” ültetésében (Sulyok Tamás, Polt Péter, stb.), a közigazgatás politikai irányítás alá vonásában, a bíróságok és bírák politikai sarcolásában, valamint a gyűlölet és a félelem (Soros, Brüsszel, háború, stb.) elterjesztésében, illetve keltésében. Az oligarcha rendszer kiépítéséről már nem is beszélve. Meg kell azt is jegyezni, hogy Gulyás az általa tartott kormányinfókon sem tudott kilépni az állampárti módszerek rendszerszintű alkalmazásából, többek között a sajtó munkájának az akadályozásából. Tehát nem nehéz megállapítani, hogy a sajtószabadság jelentős csorbulásában Gulyás is komoly szerepet játszott. Szembe jött a valóságÁprilis 12-e megváltoztatott mindent. Az emberek - persze lássuk be nem véletlen - nemet mondtak a FIDESZ-KDNP kormányra. A FIDESZ-KDNP vereségét követő roncsderbi, azaz, hogy ki veszi fel a mandátumát és ki nem, szürreális élmény volt (részletek: ITT, ITT, ITT). Az új országgyűlés, május 9-ei megalakulását követően - a népakaratnak megfelelően - várható volt, hogy a TISZA kormány és a TISZA Párt képviselői nem fogják kihagyni azt a lehetőséget, hogy szembesítsék a FIDESZ és a KDNP megmaradt csekély számú képviselőit az országunkkal szemben elkövetett bűneikkel. Nyilván ennek maga Gulyás és Szijjártó is a „célpontjai” voltak. Gulyás látható módon nem igazán tudta felvenni a tempót, Szijjártó meg nem is igazán akarta, mivel ritka „vendég” volt a parlamentben. Tulajdonképpen Gulyás a frakcióvezetői posztról történő lemondásával azt jelzi, hogy nem akar „boxzsák” lenni, mivel tisztában van vele, hogy ez az utolsó ciklusa, amit a parlamentben tölthet. Szijjártó pedig még arra sem képes, hogy a választóit képviselje a parlamentben, helyette inkább gyáván elfut, egyébként pont úgy, mint Orbán, Kövér, vagy éppen Semjén. Nyilván, az előbb említettek számára is tiszta a kép! Az Alaptörvény módosításán túl (amely többek között megszabadítja az országot Sulyok Tamás köztársasági elnöktől, vagy éppen Polt Pétertől, Hende Csabától), már tisztában vannak azzal is, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Ez pedig azt vetíti előre, hogy Orbánnak és kiszolgálóinak nem igazán van esélye visszatérni a politika színpadára. Gyakorlatilag ez utóbbi viszont már azt is mutatja, hogy Orbán szava nem sokat számít/fog számítani, így már Gulyás és Szijjártó is azt érezhette, hogy gond nélkül ellentmondhat a „főninek”. A FIDESZ, igaz még nincs a gödör alján, de tényleg lejtőn van! Ezt még tetézi Ferencz Orsolya, volt FIDESZ–es országgyűlési képviselő, egykori űrbiztos is, aki gyakorlatilag egy új párt létrehozását lebegtette meg. Gulyás tehát részben, Szijjártó pedig egészében feladta! Egyébiránt ez nem akkora baj, csak – nem - kicsit későn jött el ez a pillanat. Tudatosítani kell, hogy a hatalomnak mindig a közösséget kell szolgálnia! Így remélhetőleg a FIDESZ-KDNP által romhalmazzá tett országunk mielőbb újra felépülhet és élhetővé, működővé válhat. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Az Alkotmánybíróságon augusztus 17-én „nagyüzem” volt. Ugyanis az alkotmánybírák a FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselői által, az Alaptörvény 17. módosítása ellen benyújtott indítványairól döntöttek. A taláros testület valamennyi indítványt visszautasította.Kevesen tudják, de fontos!A 2010-2014-es parlamenti ciklusban a FIDESZ-KDNP-s 2/3-os többség, Orbán vezetésével úgy módosította a „gránitszilárdságú” Alaptörvényt, hogy azzal tulajdonképpen szűkítette az Alkotmánybíróság felülvizsgálati lehetőségét (módosításokról szóló összefoglaló: ITT ). Tudniillik, hogy 2013. április 1. napjától az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül (4. módosítás). E vizsgálatot, ha az Alaptörvényt vagy módosítást az országgyűlés elfogadta, de még nem hirdették ki, akkor a köztársasági elnök kérheti. Ha viszont már a kihirdetés megtörtént, akkor attól számított harminc napon belül a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa is kezdeményezheti a felülvizsgálatot (megjegyzés, hogy az említett cikket a 17. módosítás érintette, mivel már a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke is kezdeményező lehet). Meg kell említeni, hogy egyes rendelkezések miatt, az említett 4. Alaptörvény módosítás megsemmisítését, annak idején az alapvető jogok biztosa indítványozta az Alkotmánybíróságnál. Az indítvány sérelmezte azt, hogy az Országgyűlés az Alkotmányügyi bizottságnak a részletes vita lezárását követően benyújtott módosító javaslatai alapján anélkül fogadta el a módosítást, hogy a plenáris ülésen megvitatható lett volna (képviselői véleménynyilvánítás korlátozás). Az indítványban kitért arra is, hogy a 4. módosítás egyes rendelkezéseit közjogilag érvénytelennek tarja, mert feloldhatatlan belső ellentmondást okoznak az Alaptörvényben. Az Alkotmánybíróság az indítvány egy részét elutasította a másik részét pedig visszautasította. Az indok az elutasítás esetében az volt, hogy az országgyűlési képviselők, illetve a frakciók kifejthették volna véleményüket, ha részletes vita újbóli megnyitását kezdeményezik, vagy a módosításokhoz a zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtanak be. A visszautasítás okaként az Alkotmánybíróság már akkor kifejtette, hogy az alaptörvény-módosítás esetén, a belső ellentmondás feloldására, azaz a tartalmi vizsgálatra nincs hatásköre (részlet az Alkotmánybíróság honlapjáról: ITT ). Tehát, nem új keletű az, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosítása esetén kizárólag az eljárási szabályokat vizsgálja, a módosítás tartalmát viszont nem. Mik azok az eljárási szabályok? Az eljárási követelmények magukba foglalják a javaslatot előterjesztők körét, a kétharmados elfogadást, a megjelölést tartalmazó előírásokat, az aláírás és a kihirdetés szabályait (Alaptörvény S) cikk). Tehát az Alaptörvény módosítása esetén az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatja, hogy megfelelő személy (köztársasági elnök, Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő) terjesztette-e elő a módosítást, 2/3-os többséggel fogadták-e el, az aláírások (országgyűlés elnöke, köztársasági elnök) megvannak-e és, hogy ki lett-e hirdetve a Magyar Közlönyben. Ha ezek rendben vannak, akkor az már – ahogy a fentiekben is szó volt róla - 2013-óta az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, hogy mit, vagy miről rendelkezik a módosítás, azaz mi a tartalma. A tizenhatodik Az Alaptörvény 16. módosítása - többek között - a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos előírásokat tartalmazott. A módosítás lényege az volt, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány részére az állam által - alapítóként, csatlakozóként vagy más jogcímen - juttatott vagyon (hozamával, valamint a helyébe lépett vagyonnal együtt) az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra, mint általános jogutódra száll. Nyilván ez, hogy az állam visszaveszi, ami az övé „bökte a csőrét” a kiebrudalt - egyébiránt az alapítványok nagy nyertesei közé tartozó - FIDESZ-KDNP-s „csapatnak”. Így a módosítás miatt az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság az augusztus 14-én meghozott végzésével az indítványt visszautasította. Az AB megerősítette, hogy nem vonja hatáskörébe az alkotmányt és az alkotmányt módosító új normák felülvizsgálatát, így az alkotmányi rendelkezések tartalmi szempontú felülvizsgálatára és megsemmisítésére nem jogosult. Gyakorlatilag a 16. módosítás elleni utólagos normakontroll indítvány is tulajdonképpen az előzőekben már vázolt ok miatt hasalt el. Persze meg kell jegyezni, hogy dr. Handó Tünde és dr. Polt Péter alkotmánybírók nem voltak restek különvéleményt (szerk. a döntéssel egyet nem értő tagok által írásban rögzített álláspont) megfogalmazni. Szerintük – a lényegét tekintve – az Alkotmánybíróságnak nem kellett volna a 16. módosítás elleni indítványt visszautasítani, hanem érdemben kellett volna azt vizsgálnia. 17. Miről szóltak az indítványok? A FIDESZ és a KDNP frakció közösen 2 utólagos normakontroll indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz (indítványok: ITT - ITT ). Az indítványok az Alaptörvény 17. módosításának a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszűnésére, az Alkotmánybíróság tagjainak hetvenéves korhatárára, valamint az országgyűlési képviselők választhatóságára vonatkozó rendelkezéseit támadta. Azért annak van egy diszkrét bája, hogy a FIDESZ és a KDNP országgyűlési képviselői az indítványaikban kérték azt is, hogy az Alkotmánybíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága előtt. Az indítványok alapján arra lehet következtetni, hogy a FIDESZ és a KDNP képviselőinek is leesett már a tantusz, hogy az általuk közjogi pozícióba kinevezett embereiknek a saját jogalkotásuk lett a „veszte”. Nehéz összefoglalni egy mondatban, de a lényeg az, hogy az indítványaikban az eljárási szabályok közé akarták beszuszakolni magát az alaptörvény módosítás tartalmát is, ami nyilván nem működhetett, mert ez utóbbit – ahogy már említettük - az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja. Alkotmánybíróság végzéseiAz Alkotmánybíróság a 17. módosítás kapcsán indítványozott utólagos normakontroll tekintetében - az egyik indítvány elkülönítése miatt - 3 visszautasító végzést hozott. Tulajdonképpen semmi más nem történt, mint az alkotmánybírók tartották magukat a 2013-óta kialakult gyakorlathoz. Azaz ahhoz, hogy az alkotmányi rendelkezések megsemmisítésére, felülvizsgálatára nincsen hatásköre. Mind a párhuzamos indokolások, mind pedig a különvélemények áttekintése során érdekes, illetve nagyívű okfejtések láttak napvilágot. Ezek közül érdemes kiemelni Dr. Varga Réka alkotmánybírónak, a 1385/2026. (VIII. 17.) AB végzésben rögzített párhuzamos indoklásában kifejtetteket: „sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt két évtized során kialakult egy olyan gyakorlat, amikor a jogalkotó – kifejezetten az alkotmányossági vizsgálat megkerülése érdekében - Alkotmányba/Alaptörvénybe helyez bizonyos szabályokat vagy egyéb döntéseket, elvi természetű megállapításokat. Ez erodálja a jogrendszer egészének alkotmányosságát és negatívan hat vissza az alkotmány tiszteletben tartására kötelezett intézményekbe vetett bizalomra is.”. Ha átgondoljuk Dr. Varga Réka alkotmánybíró gondolatait, akkor hamar rájövünk, hogy Magyar Péter miniszterelnök nem véletlen akar szakítani a múlttal, és ígérte meg, hogy – népszavazással megerősített – új alkotmányunk lesz. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Áprilisi választások azt mutatták meg, hogy a társadalmunknak elege lett a FIDESZ-KDNP autokráciájából. A választás azt is közvetítette, hogy mindig van egy olyan határ, amit ha átlép egy politikai erő, akkor azt a választók „megbüntetik”. Persze ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mit csinál egy országgyűlési képviselő? Felelősségre vonható-e a jogállam lebontásáért való közreműködéséért, vagy más, az országgyűlésben végzett munkájáért? Egyáltalán mi a feladata?FIDESZ-KDNP hatalomkoncentrációGyakorlatilag nem nehéz megállapítani, hogy a FIDESZ-KDNP 2010-ben elért 2/3-os választási sikere, az MSZP-SZDSZ politikai hiteltelenségének az eredménye volt. Ennek a politikai hiteltelenségnek a kapcsán rengeteg eseményt ki lehetne emelni, de elég csak Gyurcsány öszödi beszédére, valamint a korrupciós esetekre gondolni (ITT - ITT - ITT). Nyilván, a politikai térfél, akkor még ellenzéki oldalán álló FIDESZ-KDNP ügyesen használta ki ezt a hiteltelenséget, és bizonygatta, hogy ők máshogy fogják vezetni az országot. A hatalom megszerzését követően, a FIDESZ-KDNP nem teketóriázva, az alkotmányozó többséggel hamar neki is látott a hatalom koncentrációjának, melyet az évek alatt tökélyre is fejlesztett. Számtalan esetet fel lehetne hozni, hogy ezt hogyan hajtották végre.Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook Viszont elég csak arra gondolni, hogy hithű emberek – vagy szinte azonnal, vagy évek alatt a hatalomkoncentráció érdekében - lettek kinevezve fontos közjogi tisztségekre. Ebbe illeszthető dr. Polt Péter legfőbb ügyész, (majd alkotmánybíró, sőt Alkotmánybíróság elnöke), Szájer József felesége, dr. Handó Tünde, aki az Országos Bírósági Hivatalnak az elnöke volt 2012. január 1. és 2019. november 30. között (majd 2020-tól alkotmánybíró), Hende Csaba, kezdetekben az MDF, majd a FIDESZ szekerét toló, 2002-től 2025-ig országgyűlési képviselő, aki szintén alkotmánybíró lehetett 2025 június 1-től. A hatalomkoncentráció a médiában és a közigazgatásban is megjelent. Kormányhivatali rendszer került kiépítésre, melyet, a FIDESZ-KDNP felé végletekig elkötelezett kormánymegbízottak, majd átnevezve őket – még a szót leírni is vicces, de a tényszerűség megköveteli -, főispánok irányítottak (megjegyzés: a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény szerint a főispán, politikai szolgálati jogviszonyban álló, politikai felsővezető). Az orbáni kormányzás nem kímélte az önkormányzatokat sem. Erről külön regényt lehetne írni, de minden egyes önkormányzat a saját bőrén érezte azt, hogy a hatáskör elvonások, a feladatellátáshoz kapcsolódó állami támogatások csökkentése, a szolidaritási hozzájárulási kötelezettség, vagy éppen az iparűzési adó többlet elvétele, mennyire korlátozta az önkormányzatiságot. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a FIDESZ-KDNP-nek, akár kampányolni is képes civil szervezet, celeb hálózat felépítése is fontos volt, melyet az NKA pénzek elosztása miatti botrány is tökéletesen mutat (további információ: ITT - ITT). Persze felmerül a kérdés, hogy kik döntöttek erről és milyen felelőssége van a döntéshozónak? Meddig terjed az országgyűlési képviselő felelőssége?Orbán, a FIDESZ-KDNP 2/3-os parlamenti többséggel a háta mögött a jogállamot lebontotta, tulajdonképpen egy autoriter rendszert épített ki. Ez viszont nyilván nem történhetett volna meg, ha nem áll mögötte és nem élvezi a rendszer előnyét a FIDESZ-KDNP színeiben, a parlamentben ülő képviselők. Tehát nem nehéz azt állítani, hogy a FIDESZ-KDNP-s képviselőknek van felelősségük! Az, hogy egy országgyűlési képviselőnek milyen felelőssége van a parlamentben meghozott egy-egy döntése kapcsán, a társadalmunkban színes elképzelések alakultak ki. Ennek megfelelően sokan büntetőeljárásért kiáltanak, vagy éppen vissza akarják hívni a képviselőt és másikat akarnak helyette látni az országgyűlésben. A tény viszont az, hogy az országgyűlési képviselő mentelmi joggal rendelkezik. A parlamentben leadott szavazata miatt, bíróság vagy hatóság előtt – megválasztása napjától képviselői megbízatásának ideje alatt és azt követően – nem vonható felelősségre (Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdés, valamint az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 73. § (1) bekezdés). Továbbá az Alaptörvény (4. cikk (1) bekezdés) kimondja azt is, hogy az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók. Persze ez is egy érdekes dolog. Ha az Orbán rezsim alatt nem hithű katonák, hanem jó érzésű, az országért tenni akaró FIDESZ-KDNP-s politikusok ültek volna a parlamentben, akkor, a mindenki számára ismert frakciófegyelem ellenére is meggátolható lett volna egy kommunista módszereket rendszeresen alkalmazó kormányzati ámokfutás, országrombolás. Úgy tűnik azonban, hogy a FIDESZ-KDNP-s frakciófegyelem mindennél erősebb volt. Tehát egy országgyűlési képviselőnek van felelőssége, de a döntései miatt, függetlenül attól, hogy a döntéseik romba döntötték országunkat, csak politikai felelősségként értékelhető. Ebből kifolyólag sem büntetőeljárás megindítására, sem pedig visszahívásra nincs lehetőség. Jól van-e ez így? Érdekes és elgondolkodtató a kérdés! De ha egy országgyűlési képviselőnek attól kellene rettegnie, hogy a szavazata miatt börtönbe köt ki, akkor egyértelmű, hogy igen, a mentelmi jogot (koholt vádak ellen, láttuk mire volt képes az orbáni rendszer), a döntés szabadságát meg kell hagyni. Viszont ezt ellensúlyozandóan a társadalmi részvételnek sokkal jobban jelen kell lennie a döntéshozatalban azért, hogy szükség esetén a frakciófegyelem helyett megszólaljon az országgyűlési képviselő lelkiismerete, és így jó döntés születhessen.Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook Mit nem tud elintézni az országgyűlési képviselő?Most, hogy az Orbán rezsim alól felszabadult az ország, mindenki bátran megnyilvánul, akár baráti beszélgetés alkalmával, akár közösségi média felületeken. Ez egy nagyon jó irány, mivel ez a társadalmi részvétel erősödését jelenti. Viszont vannak olyan megnyilvánulások, egyenesen kérések, melyek egy jogállamban (aminek a helyreállítása látható módon Magyar Péter miniszterelnök vezetésével megkezdődött) soha nem lehet országgyűlési képviselői feladat. Színes a paletta, de érdemes kiemelni, hogy a képviselő nem jogosult valaki szomszédját rendre utasítani, bárkit is kilakoltatni, egy építkezést megakadályozni, vagy bontási munkálatokat elrendelni, ne adj’ isten nyomozást végezni. De nem jogosult egy település polgármesterének vagy az önkormányzat képviselő-testületének a döntésébe beleszólni, vagy éppen felülbírálni azokat, mint ahogy annak meghatározására sem, hogy az önkormányzati tulajdonú szociális bérlakásba ki költözhessen be. Itt érdemes megjegyezni, hogy arra sem jogosult, hogy az önkormányzatok által benyújtott pályázatok elbírálásában latba vesse képviselői mivoltát. Arra viszont jogosult az országgyűlési képviselő, hogy valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől tájékoztatást kérjen (Ogytv. 98. § (1) bekezdés), vagy a választókerületében felmerült önkormányzati, vagy lakossági problémákat becsatornázza, majd ezek alapján jogalkotási javaslattal éljen. Önkormányzatok esetében tehát az, hogy egy országgyűlési képviselőnek nem az a feladata, hogy „pénzt szerezzen” egy településre, hanem az, hogy olyan jogszabályi környezet kialakításában működjön közre, amely által a helyi önkormányzás meg tud valósulni. Ott, ahol egyéni élethelyzetek vagy olyan más problémák becsatornázása történt, amelyek egyértelműen más szerv (pl.: rendőrség, NAV, kormányhivatal, vagy éppen önkormányzat) hatáskörébe tartoznak és az országgyűlési képviselőnek nincs, és – egy jogállamban – nem is lehet beleszólása, ott az adott szerv a „főnök”. Itt is a jogalkotásban közreműködés kerülhet előtérbe, mivel azt kell elérni, hogy az adott szerv a jogszabályok alapján végezhesse a munkáját! Ezek a példák persze nem jelentik azt, hogy nem élhet az országgyűlési képviselő jelzéssel más szervek felé. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Országgyűlés - Fotó: Magyar Péter Facebook

Hat különleges helyszín, csaknem harminc program és több mint háromszáz fellépő: augusztus 30. és szeptember 10. között ismét megtelik zenével, irodalommal, filmmel és közösségi élményekkel Budapest. A 28. Zsidó Kulturális Fesztivál idén is arra vállalkozik, hogy közelebb hozza egymáshoz a hagyományt és a modernitást, valamint a zsidó kultúrát és a főváros közönségét.A „Hagyomány. Jelenlét. Ünnep.” mottóval meghirdetett eseménysorozat világhírű művészekkel, különleges találkozásokkal, ősbemutatókkal, koncertekkel, irodalmi estekkel és filmvetítésekkel várja az érdeklődőket.Több, mint kulturális programsorozatA fesztivál nem csupán előadások egymásutánja, hanem találkozási pont: olyan tér, ahol különböző közösségek, generációk és művészeti ágak kapcsolódhatnak egymáshoz.Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke szerint a rendezvény egyik legfontosabb küldetése, hogy a kultúra nyelvén kezdeményezzen párbeszédet. A fesztivál közelebb hozhatja egymáshoz az embereket, erősítheti a kölcsönös tiszteletet, és segíthet lebontani a máig jelen lévő előítéleteket. A szervezők a zsidó kultúrát nem lezárt örökségként, hanem élő, folyamatosan változó és megújuló hagyományként szeretnék bemutatni. Úgy tűnik, erre a közönség is nyitott: a jegyértékesítés a várakozásokat is felülmúlja, hét program már teltházas. Számvetés és remény az új év küszöbénA fesztivált minden évben a zsidó újévet megelőző időszakban rendezik meg. Ez egyszerre ad lehetőséget a mögöttünk álló hónapok átgondolására és a jövőbe vetett remény megélésére.Kiss Henriett, a Rumbach utcai zsinagóga intézményvezetője szerint a különleges atmoszférájú épület évről évre új alkotásokra és produkciókra inspirálja a művészeket. A szervezők ugyanakkor az ünnepi hagyományokról sem feledkeznek meg: a látogatókat idén is almával és mézzel várják, amelyek az édes és örömteli új esztendő reményét jelképezik.Kultúra, amely összekötA rendezvény célja, hogy a zsidó kultúra értékeit minél szélesebb közönség ismerhesse meg. A program összeállításakor ezért arra is figyeltek, hogy a fiatalabb generációkat megszólító produkciók helyet kapjanak. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke úgy fogalmazott: a magyarországi zsidóság fontos összekötő szerepet tölt be a zsidó és nem zsidó közösségek, valamint Magyarország, Izrael és a világ zsidósága között. Károlyi K. László, a MAZSIHISZ–BZSH főigazgatója szerint a kultúra lehet az a közös nevező, amely segít megismerni és jobban megérteni egymást. A fesztivál huszonnyolc éve dolgozik azon, hogy a zsidó és az egyetemes kultúra közelebb kerüljön egymáshoz – nem elméleti üzeneteken, hanem személyesen átélhető művészeti élményeken keresztül. A Zsidó Kulturális Fesztivál így idén sem csupán programokat kínál. Találkozásra, nyitottságra és közös ünneplésre hív – mindenkit. SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Magyarországon jelenleg nincs olyan széles szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként létrejött nemzeti múzeumi stratégia, amely világosan megfogalmazná, mit vár az ország a múzeumaitól.Van-e közös válaszunk arra, hogy mire valók a múzeumaink?Léteznek intézményi stratégiák. Léteznek fenntartói elvárások. Léteznek fejlesztési programok, pályázatok, kulturális célkitűzések és éves munkatervek. A múzeumi rendszer működését számos dokumentum szabályozza. Nehezebb azonban megmutatni azt a közösen elfogadott jövőképet, amely kijelölné, hogy a 21. századi Magyarország milyen szerepet szán a múzeumainak.Ez első látásra szakpolitikai kérdésnek tűnhet. Valójában jóval többről van szó.Amikor egy ország múzeumokat tart fenn, valójában arról is döntést hoz, hogy milyen tudást, milyen közösségi működést, milyen társadalmi értékeket kíván támogatni. A finanszírozás ezért nem választható el a küldetés kérdésétől. Mielőtt arról beszélnénk, hogyan működjenek a múzeumok, érdemes feltenni az ennél alapvetőbb kérdést: mire valók a múzeumaink? A MúzeumokMa 2020 kutatás egyik megszólalója ezt a kérdést rendkívüli pontossággal fogalmazta meg: „…egy múzeumnak pontosan az a szolgáltatása, hogy társadalmi szerepet vállal. Semmi értelme semminek, ha nem fontos a társadalomnak ... múzeumi szempontból ez közpénz, amit használunk és úgy kell és igyekszünk is úgy forgatni, hogy örömet okozzon vagy tartalmas legyen.” (Forrás) Magyar Nemzeti Múzeum - Forrás: YouTube képernyőképMit mondanak a nemzetközi definíciók?A kérdés nem magyar sajátosság.Az International Council of Museums (ICOM) 2022-ben elfogadott múzeumdefiníciója szerint a múzeum a társadalom szolgálatában álló intézmény, amely kutat, gyűjt, megőriz, értelmez és bemutat örökséget, miközben elősegíti a sokszínűséget, a fenntarthatóságot, a közösségi részvételt, a tanulást és a tudásmegosztást (ICOM, 2022). (Forrás) A meghatározás szerint a múzeum nem pusztán gyűjteményként vagy tudományos műhelyként jelenik meg benne. Sokkal inkább olyan társadalmi infrastruktúraként, amely hozzájárul a közösségek működéséhez, az állampolgári tájékozottsághoz, a kulturális részvételhez és a reflexióhoz. A definíciót megelőző nemzetközi viták még hangsúlyosabban fogalmaztak. A 2019-es ICOM-javaslat a múzeumokat a múlt és a jövő kritikai párbeszédének helyszíneként, demokratikus és polifonikus térként írta le (ICOM, 2019). (Forrás) Nem azért fontos ez a vita, mert egy az egyben át kellene vennünk a nemzetközi megközelítéseket. Hanem azért, mert világossá teszi: a világ múzeumi szakmája ma már jóval többről beszél, mint gyűjteményekről és kiállításokról. Mit mondott erről a magyar szakma?Öt évvel ezelőtt a MúzeumokMa 2020 kutatás ilyen kérdéseket is feltett a hazai múzeumi szektornak. A kutatás eredményeit feldolgozó publikációsorozat külön foglalkozott a társadalmi és közösségi szemlélettel, a társadalmi szerepvállalással, a nem látogatók megszólításával, az esélyegyenlőséggel, az országos múzeumok mintaadó szerepével, a szolgáltatói szemlélettel és a stratégiai gondolkodással. (Forrás) Visszaolvasva ezeket az anyagokat számomra az az egyik legérdekesebb felismerés, hogy a magyar múzeumi szakma már akkor is kereste a választ arra, hogyan tud túllépni a hagyományos gyűjteményőrző szerepfelfogáson. A múzeumok társadalmi szerepvállalásáról szóló kutatási rész például azt vizsgálta, hogy milyen módon járulhatnak hozzá az intézmények a lokális és nemzeti identitás erősítéséhez, a közösségi kapcsolatokhoz és a társadalmi felelősségvállaláshoz (MM2020, 2021). (Forrás)Az elmúlt évek kulturális irányításában több alkalommal jelent meg az a megközelítés, hogy a múzeumok elsődleges feladata a nemzeti identitás erősítése. Önmagában ez legitim cél lehet. Ugyanakkor érdemes újra feltenni a kérdést: elegendő-e ez a meghatározás a 21. század magyar múzeumai számára? A kutatás fókuszcsoportos szakaszában erőteljesen előkerült a múzeumok közösségi integrációjának kérdése, és megfogalmazódott, hogy „…a múzeumoknak a jövője múlik azon, hogy mennyire tudnak az adott közösségekhez kapcsolódni.”, valamint az is, hogy „„…mi egy olyan szolgáló intézményt képzelünk el, amely a helyi közösségeket akarja elsősorban kiszolgálni, de természetesen ki kell tekinteni az országos szintre is.” (Forrás) A „Mi a múzeum szerepe?” kérdés nem új. A szakma hosszú ideje keresi a választ arra, hogy a múzeumok miként lehetnek egyszerre tudományos műhelyek, közösségi intézmények, kulturális szolgáltatók és a társadalmi tanulás helyszínei. Ez a gondolat ma talán még aktuálisabb, mint öt évvel ezelőtt. Ha ugyanis azt keressük, hogy mire valók a múzeumaink, akkor nehéz megkerülni azt a kérdést, hogy milyen kapcsolatban állnak azokkal a közösségekkel, amelyeknek a szolgálatára létrejöttek.Interaktív van Gogh kiállítás - Forrás: YouTube képernyőképNem véletlen, hogy a MúzeumokMa 2020 kutatás külön foglalkozott a társadalmi szerepvállalás, a közösségi szemlélet, a nem látogatók megszólítása és az esélyegyenlőség kérdésével is.Mi történt stratégia helyett?A kutatás stratégiai gondolkodással foglalkozó publikációjában több vezető is arról beszélt, hogy a stratégiaalkotás feltétele egyfajta kiszámíthatóság, különösen a fenntartói oldalról. Erről beszél az a vezető, aki úgy fogalmaz, hogy „A stratégiához kell egyfajta kiszámíthatóság, kell egy három-öt éves kiszámíthatóság, és hát valljuk be őszintén, hogy azért elég gyakran változtak bizonyos finanszírozási, szervezeti dolgok (...), a múzeum inkább egy ilyen alkalmazkodó szerepkört vett fel anno.” (Bereczki–Makranczi, 2021) (Forrás) Az előző írásban több idézetet beemeltem stratégia témakörben a vezetőktől, és ezek a mondatok ma is aktuálisnak hatnak. Persze érdekes volna egy újabb, szűkebb kutatást felépíteni a szükséges változtatások megtámogatására. Mindenesetre ezek a pár évvel ezelőtti gondolatok nem egyszerűen a stratégiák hiányáról beszélnek. Inkább arról, hogy milyen nehéz valódi stratégiai gondolkodást kialakítani egy olyan rendszerben, ahol a hosszú távú tervezés feltételei bizonytalanok.A stratégia nemcsak elvárás, hanem felhatalmazásA stratégia szóról gyakran úgy beszélünk, mintha az kizárólag a múzeumvezető vagy a múzeumi gárda vágyait fogalmazná meg. Pedig legalább ennyire fontos a másik oldal. A fenntartó részéről adható nemzeti múzeumi stratégia és az egyedi múzeumi stratégiák elfogadása, mint felhatalmazás. A fenntartó ezáltal kijelöli, hogy milyen szakmai munkát tart értékesnek és engedélyez, sőt támogat. Megmutatja, milyen célokat kíván támogatni. Világossá teszi, hogy mire biztosít forrást, és milyen eredményeket vár el. Ebben az értelemben egy nemzeti múzeumi stratégia az egyedi múzeumi stratégiák kereteként szolgálhatna, azaz a légüres tér helyett konkrét, egyértelmű kapaszkodókat biztosítana. És nem mellékesen felhatalmazást adna az intézményeknek arra, hogy hosszabb távon gondolkodjanak. A tudományos-kulturális közegben ez pedig kifejezetten fontos alapját jelentené az érdemi szakmai munkának, hiszen egy kutatás, egy kiállítás összeállítása a legtöbbször évek munkája.Mit mérünk, és mit nem?A fenntartói elvárások a magyar rendszerben nem stratégiai dokumentumokban, hanem a munkatervekben és a beszámolókban válnak láthatóvá.A jelenlegi rendszer részletesen méri: * a gyűjteménygyarapítást, * a nyilvántartást, * a digitalizálást, * a restaurálást, * a tudományos teljesítményt, * a látogatószámot, * a bevételeket. Mindez indokolt és fontos.Ugyanakkor jóval nehezebben vagy nem ragadható meg ugyanebben a rendszerben: * a közösségi beágyazottság, * a partnerségek minősége, * a társadalmi részvétel, * a kulturális hozzáférés, * a kritikai gondolkodás támogatása, * vagy a közösségi tanulás. Pedig amit mérünk, annak jelentőséget tulajdonítunk. Amit nem mérünk, az könnyen láthatatlanná válik.Hogyan születik valódi stratégia?Egy országos stratégia minőségét nemcsak az határozza meg, mi kerül bele, hanem az is, hogyan születik meg. Néhány évvel ezelőtt lehetőségem volt részt venni a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030 előkészítésében. A folyamatban munkacsoportok dolgoztak együtt, különböző szektorokból érkező szakemberek vitatták meg a célokat, intézkedéseket és lehetséges irányokat.A dokumentum munkacsoportos működésre, széles szakmai egyeztetésre és intézkedési logikára épült: célokat, beavatkozási területeket, javaslatokat és a megvalósítás feltételeit is tartalmazta (Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030). (Forrás) Ez a tapasztalat azért fontos a múzeumi stratégia szempontjából, mert megmutatja: egy stratégia nem attól lesz nemzeti, hogy országos dokumentumként hivatkozunk rá. Attól válhat valóban nemzetivé, hogy a benne érintett szereplők részt vesznek a kialakításában, vitatkoznak róla, saját szempontjaikat beépítve tudnak hozzá kapcsolódni, és végül felhatalmazást kapnak a megvalósítására. Egy nemzeti múzeumi stratégia esetében ez különösen fontos lenne. A magyar múzeumi rendszer rendkívül sokféle intézményből áll. Egy túl szűk definíció könnyen kizáróvá válhat. Egy túl általános dokumentum viszont nem ad valódi irányt. A stratégiaalkotás tétje éppen az, hogy a stabilitás és az irány egyszerre legyen jelen. Legyen elég tág ahhoz, hogy sokféle intézmény a sajátjának érezhesse, és legyen elég konkrét ahhoz, hogy valódi szakpolitikai, finanszírozási és intézményi döntéseket lehessen hozzá kapcsolni. Mit tanulhatunk a brit példából?A brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (DCMS) jelenleg egy új országos múzeumi stratégiai keretrendszer kialakításán dolgozik. A folyamat egyik legérdekesebb üzenete az a szemlélet, amelyből kiindul. A kulturális intézmények értékét nem elsősorban abban vizsgálják, hogy mit őriznek, hanem abban, hogy milyen hatással vannak az emberekre, a helyi közösségekre és a településekre. (Forrás) Nem a brit modellt kell átvennünk. De érdemes megfontolni a kérdést, amelyet feltesz: milyen társadalmi értéket várunk a múzeumainktól? Magyarországon jelenleg hiányzik a válasz és az a folyamat, amelyben ezt a választ közösen megfogalmazhatnánk.National History Museum - Forrás PixabayAjánlások fenntartóknak * Fogalmazzák meg világosan, milyen társadalmi szerepet vár Magyarország a múzeumaitól. * Indítsanak széles szakmai és társadalmi egyeztetést egy nemzeti múzeumi stratégia kialakításáról. * Az intézményi stratégiák véleményezését és jóváhagyását tegyék gyorsabbá és kiszámíthatóbbá. * Az elfogadott stratégiai célokhoz rendeljenek forrásokat. * A teljesítményértékelésben jelenjenek meg a társadalmi hatás, a közösségi részvétel és a partnerségi együttműködések szempontjai is. Ajánlások múzeumi vezetőknek * Vizsgálják felül intézményeik küldetését a jelenlegi társadalmi környezetben. * Vonják be a munkatársakat a stratégiai gondolkodásba * Építsenek tudatos kapcsolatot a helyi közösségekkel. * Tekintsék a társadalmi szerepvállalást vezetői kérdésnek. * A stratégiai dokumentumokat ne adminisztratív kötelezettségként, hanem szervezeti iránytűként használják. Zárás Magyarországon ma leginkább az hiányzik, hogy legyen egy közösen kialakított válasz arra a kérdésre, hogy mit várunk a múzeumainktól, és milyen társadalmi célok érdekében tartjuk fenn őket. A nemzeti múzeumi stratégia kérdése végső soron nem arról szól, hogy milyen múzeumokat működtetünk. Arról szól, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni, és ebben az építkezésben milyen szerepet szánunk múzeumianknak.Meggyőződésem, hogy a magyar múzeumoknak jóval nagyobb szerepük lehet annál, mint amit az előző évtizedekben tulajdonítottunk nekik.Egy következetes, átlátható, hatást gyakorló rendszer kialakítása közös felelősségünk.A cikk eredetileg 2026. július 1-én jelent meg a Magyar Múzeumok felületén. Csordás Izabella - Nyitókép: Csordás Izabella - Fotó: YouTube képernyőmentés

Az előző részben arról volt szó, hogy a C-PTSD a szokásos értelemben vett, genetikailag determinált betegség helyett egy olyan gyermekkorban tanult túlélési mód felnőttkori nem tudatos alkalmazása. Ez a túlélési mód a megfigyelések szerint négy fő válaszreakció-típust jelent, amelyet az idegrendszerünk tárol. Ezek a válaszreakciók akkor alakulnak ki, amikor tartósan – hónapokon, éveken át – fennálló fenyegetés ér valakit úgy, hogy nem tud elmenekülni. Ebben a cikkben példákon keresztül mutatom be ezt a négy fő válaszreakciót, amit Pete Walker nyomán 4F modellnek ismer a szakirodalom. A négy F négy angol szó rövidítése: fight, flight, fawn, freeze. Magyarul: harc, menekülés, behódolás és lefagyás. Mind a négy válaszreakció egyetlen célt szolgál: életben tartani téged. Ezek olyan ősi zsigeri reakciók, amelyek pontos megfelelője az állatvilágban is létezik. Mind a négy életmentő a kialakulása idején. Problémát akkor okoznak, amikor „beragadnak", és mint egy elavult program a számítógépen, automatikusan újra elindulnak felnőttként is, ha valami – pl. egy helyzet, egy hangsúly, egy szó, egy illat vagy egy hang – egy kicsit is az eredeti helyzetre emlékeztet, holott nincs semmi valós veszély.Micimackó, mint esettanulmány - Fotó: YouTube képernyőmentésAz interneten számos írás kering arról, hogy a Micimackó szereplői egytől egyig egy-egy mentális nehézséget, pszichés zavart testesítenek meg. A könnyebb érthetőség kedvéért én is ezt a közismert képet hívom segítségül – azzal a megjegyzéssel, hogy ez csupán szemléltető fogódzó, nem pedig komoly diagnózis a mesehősökről.1. Harc – „Majd én megmutatom" A harcos túlélő szembefordul a fenyegetéssel. A Micimackóban ő Tigris, mindenkinek nekimenne: ha nincs menekülőút, akkor még a nálánál sokszorta nagyobb ellenféllel is szembeszáll. Annál nagyobb erővel próbálja megoldani a helyzetet, minél reménytelenebbnek tűnik az, és minél jobban fél. Gyerekként ő volt az a családtag, aki dacolt, visszaszólt, ökölbe szorította a kezét. Ő volt a verekedős gyerek a játszótéren, az óvodában és az iskolában. Felnőttként megfelelő önismerettel ez megjelenhet erőként, határozottságként, vezetői vénaként. Szélsőséges esetben viszont jellemző az állandó ingerlékenység, a kontrollkényszer, a hirtelen dühkitörések, és gyakran nárcisztikus személynek írják le őket. Más ez, mint az egészséges harag, ami energiát ad, megvéd, határt húz; ez egy automatikus támadás akár még egy ártalmatlan kérdésre is, ilyenkor a legtöbb helyzetben ez az egyetlen elérhető válasza.A dacoló tigris - Fotó: YouTube képernyőmentés2. Menekülés – „Csak ne álljak meg" A menekülő túlélő igyekszik minél gyorsabban kikerülni a fenyegető helyzetből fizikai meneküléssel, kapkodó hirtelen megoldásokkal, bevált megoldás panelekkel vagy rengeteg beszéddel („kidumálja magát"), sőt megtanulhat manipulálni is. A Micimackóban ő Nyuszi: veszély esetén villámgyorsan eliszkol, kapkod, és folyamatosan beszél, megvannak a rigolyái, megszokásai, amikből nem enged. Gyerekként ő az a családtag, aki a feszültség elől elmenekül: a szobájába zárkózik, a tanulásba, a sportba temetkezik. Ő a nyughatatlan, folyton pörgő gyerek, aki nem tud megülni egy helyben. Felnőttként megfelelő önismerettel ez megjelenhet lendületként, hatékonyságként, kiemelkedő kreativitásként és meggyőző képességként. Szélsőséges esetben viszont a folyamatos pörgés, a perfekcionizmus, a munkamánia és a mögötte meghúzódó szorongás, és gyakran rögeszmés/kényszeres személynek jellemzi őket, akik hajlamosak a környezetüket manipulálni. Más ez, mint az egészséges tettvágy, ami célt ad és előrevisz; ez egy automatikus menekülés a megállás elől, mert ha megállna, utolérnék a – főleg negatív – érzései.Iszkolásra mindig kész a nyuszi - Fotó: YouTube képernyőmentés3. Behódolás – „Bármit megteszek neked” A behódoló túlélő nem harcol és nem menekül, hanem kiengeszteli a támadóját, hogy csökkentse a fenyegetést: alkalmazkodik, ráhangolódik a másikra, sőt megpróbálja előre kitalálni, mire van szüksége a bántalmazónak, és megadja neki, mielőtt baj lenne. A Micimackóban ő maga Micimackó: a kedves, békés medve, aki mindenkivel jóban van, senkivel nem keveredik konfliktusba, és a saját vágyait – a mézet – is félreteszi, ha ezzel elkerülhető a feszültség. Gyerekként ő azt tanulta meg, hogy a létezésének eltűrése, elfogadása – jobb esetben az ő szeretete – feltételes: akkor nem bántják, ha kedves, segítőkész, és nem okoz gondot. Ő volt a család „kis felnőttje", aki folyton a szülő hangulatát figyelte, és békítette. Felnőttként megfelelő önismerettel ez megjelenhet empátiaként, kivételes kapcsolatteremtő és ráhangolódó készségként, segítő hivatásként. Szélsőséges esetben képtelen nemet mondani, a saját szükségleteit elfojtja, mindenért bocsánatot kér, jellemezheti énvesztés, és gyakran társfüggő személynek írják le őket. Más ez, mint az egészséges kedvesség, amely szabadságból fakad; ez egy automatikus önfeladás, amelyben az ember annyira ráhangolódik másokra, hogy közben önmagát elveszíti.A kiengesztelő mackó - Fotó: YouTube képernyőmentés4. Lefagyás – „Ha nem mozdulok, talán nem vesznek észre" A lefagyó túlélő nem harcol, nem menekül, nem békít, egyszerűen lefagy, megdermed. A Micimackóban ő Malacka: a kicsi, félénk szereplő, akinek ijedtében földbe gyökerezik a lába, és megmerevedik, vagy elbújik, amint veszélyt sejt. Ilyenkor az idegrendszer mintegy „lekapcsol": a test elnehezül, a gondolatok lelassulnak, minden távolinak tűnik. Gyerekként ő volt a csendes, visszahúzódó, „elveszett gyerek", aki inkább láthatatlanná vált, és az álmodozásba, a képernyőbe vagy a saját belső világába húzódott vissza. Felnőttként megfelelő önismerettel ez megjelenhet nyugalomként, mély belső világként, a túlterhelő ingerek elengedni tudásaként. Szélsőséges esetben viszont jellemző a halogatás, a döntésképtelenség, a bénultság, az elszigetelődés, olykor a disszociáció, és gyakran disszociatív személynek írják le őket. A lefagyás a legősibb vészfék: amikor a harc, a menekülés és a behódolás is kockázatos, a szervezet inkább kikapcsol. Előfordulhat, hogy csak bizonyos funkciók állnak le, például a beszédközpont akadozása dadogást okozhat. Csakhogy ami egy elviselhetetlen helyzetben megvédett, az a hétköznapokban megbéníthat.Malacka, aki lefagy - Fotó: YouTube képernyőmentésA négy testvér történeteUgyanabban a bántalmazó családban kialakulhat olyan dinamika, aminek eredményeképp négy gyerek négyféle irányban fejlődik. Ez mutatja, hogy itt nem genetikáról vagy szabad választásról van szó, hanem a környezet formáló – ez esetben romboló – erejéről. Az alábbiakban Pete Walker C-PTSD-ről szóló könyve alapján mutatok be négy életutat. * Béla, a legidősebb, a szülők kedvence és „hőse" volt, ő testesítette meg a harcos típust. A szülők nárcisztikus elvárásaihoz úgy alkalmazkodott, hogy maga is irányító, versengő lett, ő is bántalmazta a testvéreit. Felnőttként másokat formálni akaró, nárcisztikus jegyeket hordozó felnőtté vált, többször elvált, bántalmazó volt a kapcsolataiban. * Karola, a család bűnbakja volt, a szülők – és velük együtt Béla is – mindenért őt hibáztatták. A folytonos hibáztatás elől a pót tevékenységekbe menekült. Szorongása előbb kiváló tanulmányi eredménnyé, perfekcionizmussá, majd felnőttként munkamániává alakult, és kényszeres zavar alakult ki nála. * Sándor, a legkisebb, úgy élte túl gyerekkorát, hogy megtanulta időben kitalálni anyja hangulatváltozásait, és kiszolgálta őt, behódoló típus lett. Felnőttként is hosszú évekig a szülői otthon „házi segítője" maradt, és csak nehezen szakadt le tőlük. * Magda, az „elveszett gyerek", lefagyó típus, akivel a szülők már alig foglalkoztak, érzelmi elhanyagolást élt meg. A kiutat az álmodozás és a képernyőbe húzódás jelentette, és felnőttként is nehezen kapcsolódott emberekhez, egyedül, bezárkózva élt. Ugyanaz a család, ugyanazok a szülők, mégis négy merőben más túlélési mód és négy különböző sors. Fontos az is, hogy a bűnbak szerepe egyik típushoz sem kötődik önmagában: a család dinamikájától függően bármelyik gyerek belekerülhet, sőt idővel változhat is, kire osztják ezt a szerepet.Az ötödik állapot: amikor nem védekezel, hanem élszA négy túlélési mód mind védekezés. Létezik azonban egy ötödik állapot is, amelyet elsősorban sportolóknál írtak le, és amely önfejlesztéssel érhető el. Ez a „játékzóna" (angolul play zone): ez az az állapot, amikor a test már aktív, mozgásban van, és emellett mentálisan stabil, tudatos és nyugodt. Ez a csúcsteljesítmény állapota, amit a sportpszichológia „flow"-ként vagy „a zónaként" is ismer, illetve ilyen a Selye János által megfogalmazott eustressz is. Ebben az állapotban biztonságérzet párosul a feladathoz, és élvezetes játékká, alkotássá teszi azt.Amikor nem védekezel, hanem élsz - Fotó: YouTube képernyőmentésEnnek az állapotnak a megtanulása a C-PTSD-ből való gyógyulás végállomása. A cél az automatikus válaszreakcióink leépítése, és visszakapni a választás, a döntés szabadságát. Így lesz egy nyugodt belső pontod, ahonnan észreveszed, épp melyik módban vagy, és tudatosan tudsz dönteni az abból való kilépésről. Ha ezt olvasva magadra ismersz valamelyik módban, az már fél siker. A felismerés az első lépés afelé, hogy ne a régi reflex írja a történetedet. Ez érzékeny terület, és nem kell egyedül birkóznod vele; egy felkészült szakember mellett biztonságosabb elindulni. A sorozat következő részében arról lesz szó, ami sok beragadt mintát mozgat a háttérből: a belső és a külső kritikus hangjáról – arról a szigorú bíróról, amelyik hol magunkat, hol másokat ostoroz. Dr. Dinnyés Álmos - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció ---------------------------------------- Forrásjegyzék * Pete Walker: Komplex PTSD: Útmutató a teljes élethez. Útmutató és térkép a gyermekkori trauma feldolgozásához. Ford. Dr. Dinnyés Álmos, Dinnyés Lili és Iszak Noémi. Dinnyés Consulting Kft., Győr, 2026. (Eredeti: Complex PTSD: From Surviving to Thriving, 2013.) A „négy testvér" a könyv egy esetleírásának tömörített, átdolgozott változata. * Stephen W. Porges: A polivagális elmélet (The Polyvagal Theory, 2011) – a neurocepció és a három idegrendszeri állapot fogalma. * Peter A. Levine: Waking the Tiger – Healing Trauma (1997) – a ragadozó–zsákmány helyzet és a lefagyás (tonikus immobilitás) az állatvilágban. * Michael Allison: The Play Zone – a polivagális elméletre épülő teljesítménymodell, az „ötödik állapot" leírása sportolóknál. * Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat (1990) – a „zóna" mint optimális élményállapot. * WHO: BNO-11 (ICD-11, 2018) – a komplex PTSD önálló diagnózisként. ---------------------------------------- Könyvajánló A cikkben tárgyalt 4F-modell és a gyógyulás útjának részletes kifejtése Pete Walker Komplex PTSD – Útmutató a teljes élethez című kézikönyvében olvasható, amely gyakorlati térképet ad a gyermekkori trauma feldolgozásához. A könyv magyar fordításban is elérhető: cptsdhealing.eu

A válasz, hogy tulajdonképpen egyik sem. Bár mostanában mintha mindenki traumáról beszélne — közösségi médiában, podcastekben, baráti beszélgetésekben. Vannak, akik legyintenek: divatszó lett, „mindenki traumatizált”, míg mások pont azt élik meg, mintha járvány söpörne végig a környezetükön. A valóság árnyaltabb, és ennek megértéséhez megmutatom, hogy a traumáknak hatása két nagy csoportba sorolható, attól függően, mi az oka és a megjelenési formája. (A traumákról – 1. rész)A PTSD és a C-PTSDA „sima” poszttraumás stressz zavart (PTSD) sokan filmekből ismerik — gondoljunk a Rambo első részére. Valakit egy sokkhatás ér: baleset, kínzás, erőszak, életveszély. Aztán ezt újra és újra átéli a fejében, mintha visszakerülne ugyanoda.A C-PTSD annyiban más, hogy nem egyetlen esemény váltja ki, hanem egy tartósan fennálló állapot: hónapokig, évekig jelen lévő szorongás, félelem. Kiválthatja konkrét fizikai bántalmazás, szexuális abúzus, de érzelmi és verbális bántalmazás is. Bár ez az érintetteknek és közvetlen környezetüknek az életminőségét mélyen érinti, gyakran kívülről mégis nehezen észrevehető, ezért merülhet fel, hogy nem is igazi trauma, csak divat. Ma Magyarországon hivatalosan nulla ember rendelkezik C-PTSD-diagnózissal. És ennek nem az az oka, hogy ne lennének érintettek. Az ok tisztán adminisztratív. A C-PTSD az elmúlt két évtizedben azonosított mentális probléma, amely 2018-ban került be a WHO betegségosztályozó rendszerének 11. verziójába (BNO-11). Magyarországon viszont még mindig a 10. verziót használjuk, és ami abban nincs benne, azt itthon hivatalosan nem lehet diagnosztizálni. Így a C-PTSD-t vagy nem ismerik fel, vagy másnak diagnosztizálják, és jó esetben legfeljebb a megjegyzés rovatban rögzítik. Érdekesség, hogy ugyanígy járt a kiégés is: a burnout szintén csak a BNO-11-ben jelent meg önálló fogalomként, mint munkahelyi stressz okozta jelenség, nem betegség. Talán pár év múlva, ha nálunk is bevezetik az új rendszert, akár táppénzre is lehet majd menni miatta. A lényeg: amint a 11. verzió életbe lép néhány év múlva, a C-PTSD diagnózisok száma ugrásszerűen nőni fog. Nem azért, mert hirtelen mindenki megbetegszik, hanem mert végre lesz neve annak, ami eddig is ott volt. Sajnos azt látom, hogy erre a hazai ellátórendszer egyelőre nincs felkészülve, és a társadalom is félreérti ezt a problémát, ezért foglalkozom ebben a cikksorozatban a C-PTSD-vel. Sok esetben a C-PTSD hátterében érzelmi bántalmazás van, ami a nehezen érhető tetten. Néha épp az okoz mindennapi, apró traumákat éveken át, hogy valakit nem dicsérnek, nem vesznek észre, nem kap annyi figyelmet és érzelmi visszajelzést, amennyire szüksége lenne. Ennek pedig lenyomata lesz az idegrendszer fejlődésében, például megjelenik mint maximalizmus, önsanyargatás, vagy érzelemkezelési és -felismerési problémák. Vízcseppek, amiket eleinte nem érezniA C-PTSD kialakulása hasonlít egy régi kínzási módszerre, amikor lassan vizet csepegtetnek az áldozat testének egyetlen pontjára. Eleinte csak egy csepp — szinte nem is érezni. Órákkal később viszont már minden egyes cseppnél felüvölt a fájdalomtól. Így kényszerül az érintettek idegrendszere valamilyen átlagostól eltérő módon működni. Fontos: ez nem genetikailag örökölt probléma, hanem tanult túlélési mód, ami az idegrendszer túlérzékenységét, állandó túlaktiválódását okozza. És nem ugyanúgy működik, mint a PTSD: itt nem törnek be moziszerű emlékek, hanem „csak” érzelmi és testi (szomatikus) emlékbetörés (angolul flashback). Vagyis valaki látszólag nyugodt, biztonságos környezetben, minden látható ok nélkül elkezd félni. A helyzet bonyolódhat is: a C-PTSD kombinálódhat örökölhető idegrendszeri eltérésekkel, például autizmussal vagy ADHD-val. Sőt, ilyenkor egymást erősíthetik — előfordul, hogy a „furán” viselkedő autista gyereket rendszeresen bántják az iskolában, és épp ez a tartós bántalmazás okoz nála C-PTSD-t.A „megátkozott” X generáció – Miért lehetnek sokan érintettek C-PTSD-ben? „Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, Ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, Így lettünk mi megátkozott nemzedék!” Pokolgép – Ítélet helyett A háború után születettek küzdöttek. Nekik maguknak sem volt mintájuk arra, hogyan ismerjék fel és fejezzék ki az érzelmeiket — sokszor a puszta túlélés volt a feladat. Így nem volt mit továbbadniuk: amit ők maguk sem kaptak meg, azt nem tudták odaadni. A gyerekeiknek, az X generációnak így gyakran nem jutott az, amire a legnagyobb szükségük lett volna: az érzelmi jelenlét. Az „Ítélet helyett” című Pokolgép dal a ’80-as évekből, pontosan bemutatja az okokat, mint egy korai diagnózis: a szülői minta, amely soha nem mutatta a könnyeit, a gyerek mégis tudta, hogy a hiány ott van: A láthatatlan sebekNegyven feletti nők és férfiak ezrei hordozzák ezeket a hiányokat. Sokan közülük az élet egyes területein kifejezetten sikeresek — mégis együtt élnek a szorongással, az önértékelési nehézségekkel, a kapcsolati problémákkal. Nem tanulták meg felismerni, kimutatni és szavakba önteni, mit éreznek. Ez nem jellemhiba és nem személyiségzavar: ez az érzelemszabályozás nehézsége, a negatív önkép és a kapcsolódás kihívása.Ami a maszk mögött van - Forrás: YouTube képernyőképAz érzelmi elhanyagolás mellett sok családban jelen volt a verbális és a fizikai bántalmazás is. Enyhébb esetben „csak” egy-egy pofon formájában — de bőven akadnak ennél brutálisabb történetek is. Az idegrendszerre gyakorolt hatás azonban nagyon hasonló. Éppen ezért válnak sokan függővé: szinte mindegy, hogy munkaalkoholizmusról, szerhasználatról vagy társfüggőségről beszélünk, a szorongás, a maximalizmus és a folyamatos megfelelési kényszer mind ugyanannak a be nem gyógyult sebnek a tünete lehet. Egy megrázó élmény a közelmúltból: egy kliensem megkérdezte, hogy „ha 18 éves koromban is kaptam még egy-két pofont, az bántalmazás volt?” A válasz: igen, az volt. Döbbenetes évtizedek távlatából szembesülni azzal, hogy a mai kihívások gyökere egy bántalmazó gyerekkori közeg — olyasmi, amivel az illető addig még önmaga előtt sem nézett szembe. Ítélet helyett: egészséges düh és gyógyulásA szülők az akkori tudásuk és lehetőségeik szerint, jellemzően a legjobb szándékkal neveltek. Itt nem ítélkezünk, és nem vádolunk senkit. Mégis: létrejött egy nemzedék, amelynek jó része érzelemfelismerési és -kezelési nehézségekkel él. Vannak, akik még a dühüket sem merik vagy tudják kimutatni — pedig épp ennek az egészséges megélése a gyógyulás egyik legfontosabb lépése.A fejlődés ugyanis arról szól, hogy felnőttként újra felneveljük önmagunkat. Megtanuljuk megnevezni, mit érzünk. Helyet adunk a haragnak, a szomorúságnak, a félelemnek — nem azért, hogy elárasszanak, hanem azért, hogy végre feldolgozhassuk őket.Van gyógyulásA jó hír, hogy a CPTSD-ből van kiút — de fontos tudni, hogy a gyógyulás komplex folyamat, nem egyetlen módszer csodája. Pete Walker amerikai terapeuta a könyvében fázisokra bontva mutatja be ezt az utat, és leírja, mikor mi segít. Először biztonságot és önszabályozást tanulunk, majd óvatosan dolgozunk a belső kritikus hanggal, a haraggal és a gyásszal, végül az identitás, a kapcsolatok és a jövőkép kerül fókuszba. (Walker megközelítése egyébként hamarosan magyarul is elérhető lesz, a könyve fordítás alatt áll.) Az eszköztár sokféle lehet, és többnyire ezek kombinációja működik: CBT (kognitív viselkedésterápia), szomatikus terápia (például Brainspotting), beszélgetős terápiák, automatikus írás, valamint a múlt kibeszélése egy kellően megbízható, biztonságot adó személynek — és mindezek mellett sok önálló munka. Gyakran nem is egy segítő elég: az út során előfordulhat, hogy több szakemberrel kell párhuzamosan vagy egymás után dolgozni, ki-ki a maga eszközével. Walker leírja a stresszre adott négy alapreakciót is (harc, menekülés, lefagyás, megfelelés) — erről a 4F-modellről a sorozat következő részében részletesen lesz szó. A gyógyulás része a gyerekkor elgyászolása: a sírás megtanulása, az öröm megtanulása, és igen, a harag egészséges megélése is.És a gyógyszer? Ha más betegség nem áll a háttérben, gyógyszerre nem feltétlenül van szükség. Ez általában akkor kerül szóba, ha valaki nagyon mélyről indul, és önmagában nem elég erős a gyógyuláshoz szükséges munkához — ilyenkor a gyógyszeres támogatás épp ezt teszi lehetővé. Ezt azonban kizárólag orvosi végzettségű szakember tudja megítélni.A sorozat folytatásábanEz a cikk csak a kezdet. A következő részekben részletesen körüljárom: * a 4F trauma-modellt (harc, menekülés, lefagyás, megfelelés) — hogyan ismerd fel, melyik a te alapreakciód; * a különbséget a külső, kifelé irányuló és a belső, befelé irányuló kritikus között — és hogy melyik mit művel az életünkben; * a CPTSD kapcsolatát Eric Berne sorskönyv-elméletével és a tranzakcióanalízissel — vagyis azokkal a korai „forgatókönyvekkel”, amelyek szerint öntudatlanul újrajátsszuk a régi mintákat; * a DISC viselkedéselemzést mint gyakorlati térképet a saját működésünkhöz; * végül a testi szálat: egyre több jel utal arra, hogy a CPTSD szomatikus tüneteket is okozhat (például MCAS - hízósejt-aktivációs szindróma nyomán jelentkező bőrproblémák), és hogy bizonyos kezeletlen genetikai eltérések, mint az MTHFR, fel is erősíthetik a tüneteket. Tehát: divat vagy járvány? Egyik sem. A trauma nem most lett több — most lett neki neve, és most kezdünk róla beszélni. Az X generáció pedig meg tudja törni a láncot: ha a saját sebeket felismerve, feldolgozva másképp fordulunk a következő nemzedék felé, az „átok” nem öröklődik tovább. Ha ezek a sorok ismerősek, és úgy érzed, eljött az idő letenni a múlt terheit, jó tudni: nem kell egyedül cipelned őket. Ez érzékeny téma, és a felismerés már önmagában bátor lépés — a többit pedig nem muszáj egyedül megtenni. Egy felkészült szakember segíthet eldönteni, mi a következő lépés. Dr. Dinnyés Álmos, Oravetz Dániel - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Migrációs válság és EU-s intézkedések 2015-től – A félelem politikai fegyverré válik2017-ben az Európai Unió folytatta a migrációs válság kezelésére irányuló intézkedéseit. Közös nyilatkozatok születtek a határvédelemről, az embercsempészet felszámolásáról, sőt pénzügyi eszközök létrehozásáról is döntés született. Magyarország kormányzati kommunikációjában azonban mindebből alig jelent meg valami. A közbeszédet egyetlen üzenet uralta: a migráció veszélyt jelent. De hogyan válhat a politikai propaganda ismétlése révén 'valósággá' az, ami a tények szintjén árnyaltabb képet mutat?Elhallgatás és hazug narratívaAz uniós vezetők sorra hozták a döntéseket a migráció kezeléséről. A máltai nyilatkozat, Donald Tusk szavai és az Európai Tanács következtetései egyértelművé tették: a közös cél a külső határok védelme, az illegális áramlások megfékezése és egy új menekültügyi rendszer kialakítása. Orbán Viktor és kormánya ezek közül sokkal egyetértett, de a nyilvánosság előtt ezeket elhallgatta. Ehelyett a riogatás maradt a központban, mintha kizárólag az EU és a 'brüsszeli elit' állna szemben a magyarokkal.Kvótaper és politikai reakció: Amikor Magyarország elvesztette a kvótaperként ismert jogi eljárást, a kormány reakciója újfent a félelemkeltés irányába tolódott. Szijjártó Péter külügyminiszter az ítéletet 'felháborítónak és felelőtlennek' nevezte, és azt állította, hogy az EU a nemzetek felett akar hatalmat gyakorolni. Csakhogy az ítélet valójában nem erről szólt. Ez is jól mutatja, miként lehet a jogi tényekből politikai fegyvert kovácsolni.A Soros-terv árnyékában:2017-ben teljes erővel zajlott a 'Soros-tervezés'. Orbán Viktor a Kossuth rádióban kijelentette: Soros György megvette Brüsszelt, és az unió az ő tervét hajtja végre. A narratíva egyszerű volt: Soros és a brüsszeli elit szemben áll Magyarországgal. Ez a leegyszerűsített dichotómia rendkívül hatékony eszköznek bizonyult a közvélemény befolyásolásában. Álságos kommunikáció és fenyegetés:A hivatalos statisztikák szerint a migrációs nyomás a 2015-ös csúcs után jelentősen csökkent. Ez a csökkenés elsősorban az uniós intézkedéseknek volt köszönhető, nem pedig a magyar kormány különálló politikájának. Mindez azonban háttérbe szorult a hazai kommunikációban, mert nem illett a folyamatos fenyegetés narratívájába.Rövid, egyszerűen megfogalmazott, állandóan ismételt hazugságok:A propaganda logikája egyszerű: ha sokszor ismétlünk valamit, előbb-utóbb elhiszik. A magyar kormány a migráció témáját olyan erővel használta belpolitikai fegyverként, hogy a félelem maga vált a mindennapok részévé. Az ismételt üzenetek felülírták a tényeket, és egy alternatív valóságot teremtettek. A történet tanulsága világos: ha a közbeszédet a félelem uralja, előbb-utóbb társadalmi normává válik az, amit eredetileg politikai fegyverként használtak. Ezért nem csak a politikusok, hanem mi, állampolgárok is felelősek vagyunk: hiszünk-e vakon az ismételt üzeneteknek, vagy hajlandók vagyunk utánajárni a tényeknek. Mert ha sokat mondják, valóban elhisszük – de rajtunk múlik, hogy kell-e hinnünk. Menyhárt Tamara- Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció További részleteket Gaál Lóránt “Ha sokat mondják, elhisszük?” című sorozatában olvashatnak. ---------------------------------------- 2017. évben folytatódott a migráció elleni küzdelem az unióban. 2017 februárjában az EU állam- és kormányfőinek informális találkozójára került sor Máltán. A vezetők megállapodtak a Líbiából Olaszországba irányuló illegális migránsáradat megfékezését célzó intézkedésekben és közösen elfogadtak egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot. Ez gyakorlatilag Líbia vonatkozásában a migrációs áramlások csökkentéséről, az embercsempészet felszámolásáról, az életek megmentéséről, illetve a líbiai hatóságokkal történő együttműködésről szólt. 2017. június 22-23 napokon az Európai Tanács következtetéseket fogadott el, melyben többek között kifejtik, hogy az „Európai Tanács továbbra is elkötelezetten kiáll a migrációra, az illegális áramlások megfékezése és megelőzése céljából a külső határokon végzett tényleges ellenőrzésekre, és a közös európai menekültügyi rendszer reformjára vonatkozó átfogó uniós megközelítés, valamint az EU–Törökország nyilatkozat teljes körű, minden aspektusra és minden tagállamra kiterjedő, megkülönböztetéstől mentes végrehajtása mellett.” (https://www.consilium.europa.eu/media/23972/22-23-euco-final-conclusions-hu.pdf). 2017. október 19-20 napokon az EU tagállami vezetők többek között megállapodtak abban is, hogy a dublini rendszer reformjáról szóló tárgyalásokat folytatni kell. 2017. december 14-15 napokon tartott uniós vezetői tanácskozáson ismételten áttekintették az EU tagállami vezetők az EU migrációs politikáját. Az ülés után Donald Tusk az alábbi nyilatkozatot tette: „A migrációról tegnap folytatott megbeszélésünk megerősítette a kitűzött célok hierarchiáját: első helyen áll a területünk és külső határaink védelme, valamint az illegális migráció megfékezése. Két kérdést tettem fel a vezetőknek, és alapvetően fontosnak tartom az ezekre kapott válaszokat. Elsőként azt kérdeztem, hogy a következő többéves pénzügyi keretben szükséges-e létrehozni egy kifejezetten az illegális migráció megfékezésére szolgáló pénzügyi eszközt. A válasz egyhangú igen volt. A februári ülésünkön fogjuk megtárgyalni, hogy miképpen kapjon az új eszköz kiemelt helyet a többéves pénzügyi keretben. A második kérdésem a dublini rendelet reformjára vonatkozott, a kötelező kvóták kérdésével együtt. A válasz ebben az esetben is kedvező volt, a vezetők készek konszenzus alapján együttműködni.” (https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2017/12/15/remarks-by-president-donald-tusk-on-the-european-council-meetings-on-14-and-15-december-2017/). A sorozat 5. részében bemutattuk azt, hogy a Tanács által a 2015/1601 számon hozott, az EU Bírósága előtt megtámadott határozattal kapcsolatban indított pert hogyan bukta el Magyarország. A kormány és a Fidesz-Kdnp pártszövetség perrel kapcsolatos reakciói alapján elmondható, hogy az nem szegte kedvét a kormánynak, továbbra is egy dologra koncentrálva riogatta tovább az embereket. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például úgy reagált, hogy „Az Európai Bíróság ítélete felháborító és egyúttal felelőtlen is, veszélyezteti egész Európa biztonságát és jövőjét, és mindenképpen ellentétes az európai nemzetek érdekeivel ”, továbbá kijelentette, hogy „nyíltan legitimálja az Európai Bizottság joghatóságát és hatalmát a tagállamok helyett és felett, ami elfogadhatatlan, mert semmiféle hatalma nem lehet a nemzetek felett.” Szijjártó szerint a politika megerőszakolta a jogot és az európai értékeket. Az nem világos, hogy a külgazdasági és külügyminiszter az ítélet kapcsán hogyan és milyen alapon gondolta azt, hogy az Európai Bizottság joghatósága tagállamok helyett és felett áll, amikor az EU Bíróságának az ítélete ezt nem állapította meg. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarország – Szlovákiával karöltve – a Tanács határozatát támadta meg az EU Bíróságán nem pedig az Európai Bizottság bármely döntését! Biztos emlékszünk még rá hogy, 2017-ben még javában zajlott a „Sorosozás” és ami által azt az „átkozott” Brüsszelt is sikerült összesorosozni. Orbán 2017. október 6-án a Kossuth rádió „180” perc című műsorában kijelentette, hogy: „Nem vagyunk balekok, ez egy ország komoly emberekkel, komoly történelemmel, horribile dictu: komoly kormánnyal, akinek az a dolga, hogy megértse, hogy mi zajlik. S mi megértjük, hogy mi zajlik. Soros György embereket vásárolt, szervezeteket vásárolt, a tenyeréből eteti őket, Brüsszel a befolyása alatt áll, és a bevándorlás nevű ügyben az ő tervét hajtja végre a brüsszeli gépezet. Le akarják bontani a kerítést, be akarják engedni milliószámra a bevándorlókat, és kötelezően szét akarják őket osztani. Aki pedig nem engedelmeskedik, azt meg akarják büntetni. Hát ezt nem látja?” Mit mutatnak a számok?(https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/migration-flows-to-europe/#0) A Nyugat-balkáni útvonalon az alábbi adatok állnak rendelkezésre:(https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/western-balkans-migration-route/) Látható, hogy a kormányzati kommunikáció semmit nem változott, tulajdonképpen folytatódott az a fajta kampány, ami kizárólag az illegális migrációval történő riogatásra összpontosult, minden más EU-s intézkedés közlése nélkül, ráadásul úgy, hogy bizonyos intézkedésekkel (pl.: illegális migráció megfékezésére szolgáló pénzügyi eszköz létrehozása) Orbán is egyetértett. Egyébként a grafikonokon látható, hogy a migrációs nyomás a 2015 évihez képest jelentősen csökkent (igaz és sajnos nem szűnt meg), ami nem feltétlen Orbán Viktornak, hanem inkább az EU intézkedéseinek volt köszönhető. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Hogyan lehetnének a TISZA Szigetek hosszú távon működő demokratikus intézmények, merre tovább?A választások előtt mindenki számára világos volt a közös cél, különösen a szigettagok számára. Utána azonban egy sokkal nehezebb kérdés következett. Mihez kezd a TISZA Párt, azzal a sok ezer emberrel, aki nemcsak szavazott, hanem közösséget szervezett, pultozott, szórólapozott, szakmai anyagokat készített, jótékonysági akciókat szervezett, adományokat gyűjtött és vitt el rászorulóknak, vagy egyszerűen csak hitt abban, hogy a rendszerváltás nem ér véget a választások napján?A Facebook-on egyszerre mutatkozik meg büszkeség, bizonytalanság és csalódottság. A posztokat olvasva úgy tűnik, a TISZA Szigetek ma leginkább a helyüket keresik. Keresik a kapcsolódási pontot a párttal, de sokan úgy érzik, hogy nem igazán találják. Több helyen is megfogalmazódott ugyanaz a kérdés. Szükség van-e még a szigetekre, szigettagokra, és ha igen, mi célt szolgáljanak, milyen feladatot lássanak el?Fotó: Melczer Zsolt - Illusztráció TISZA Sziget találkozórólA győzelem után jött a bizonytalanság A “SzőkeTisza TISZA Sziget Szolnok” megfogalmazása jól összefoglalja ezt az érzést. Nem pozíciókat és nem kiváltságokat kérnek, hanem azt szeretnék látni, hogy a szakmai tudás, a tisztesség, a teljesítmény és a változásért végzett munka valóban számítson. De hol húzódik a határ a szükséges megújulás és egy új politikai klientúra, vagyis egy olyan hálózat között, amely a hatalomhoz hűséges és lojális egyénekből, vállalkozói csoportokból áll, akik a vezető politikai elittől anyagi juttatásokat, állami megrendeléseket, vagy pozíciókat kapnak, és cserébe feltétlen politikai támogatást, szavazatokat és rendszer iránti hűséget biztosítanak. Hogyan lehet lebontani a régi rendszert, és a régi hálózatokat anélkül, hogy helyettük ugyanaz a minőség épüljön újra?Fotó: Melczer Zsolt - Illusztráció TISZA Sziget találkozórólVan azonban még egy szempont, amelyről ritkábban beszélünk. A közösségekben sokan valóban „all-in” módon álltak bele a változásba. Ez azt jelentette, hogy emberek a munkahelyükön, vállalkozásukban, családi és baráti kapcsolataikban, helyi közösségeikben is teljes vállszélességgel felvállalták a konfliktusokat a fennálló rendszerrel annak ellenére, hogy nagyon jól tudták, hogy ennek személyes ára lehet. Mégis megtették. Éppen ezért természetes, hogy a választások után sokan nem állást vártak, hanem feladatot, visszajelzést és valódi kapcsolódást. A legelkötelezettebbek éppen ezt a kapcsolódási pontot keresik, de sokan úgy érzik, egyelőre nem találják.A szakmai munka már megszületett – csak utat kellene találnia Pedig az ország számos pontján már megszületett az a tudás, amelyre egy új Magyarország épülhetne. A “Lúdas Matyi TISZA Sziget Debrecen” pedagógusai hónapokon keresztül dolgoztak egy átfogó szakmai vitaanyagon az oktatás jövőjéről. Óvodapedagógusok, általános és középiskolai tanárok, gyógypedagógusok és egyetemi oktatók fogalmaztak meg javaslatokat a tanárhiány, a túlterheltség, a pedagógusképzés, a tananyag, az intézményi autonómia, a KRÉTA-rendszer és az érdekvédelem kérdéseiben. Kezdték mindezt a sziget megalakulásakor, a választások után pedig folytatták munkájukat egy még tágabb körben, zárt Facebook-csoportjukat kinyitották, és szabadabban engedtek teret a lelkes jelentkezőknek.Fotó: dr. Zeke László - Lúdas Matyi TISZA SzigetA legnagyobb problémát végül nem az jelentette, hogy ne lennének jó ötletek, hanem az, hogy nem találták azt a működő csatornát, amelyen ezek valóban eljuthatnak a döntéshozókhoz. Ígéretet kaptak, érdemi visszajelzést azonban nem. Mégsem hagyták abba a tevékenykedést: tovább dolgoznak, bővítik az anyagot, mert hisznek abban, hogy a demokrácia nem négyévente tíz másodpercet jelent a szavazófülkében, hanem folyamatos, közös gondolkodást.Helyi ügyek, civil kontroll, közösségi megoldások Más közösségek az önkormányzatok munkáját követik nyomon, megint mások jótékonysági programokat szerveznek vagy helyi ügyeket karolnak fel. Veszprémben például az ÍgyÉlünk újságírói stábjának részvételével rendszeres szakmai fórum indult - az egyik ilyen eseményről lapunk is beszámolt -, ahol meghívott szakértők keresnek konkrét megoldásokat helyi problémákra. A cél nem a panaszkodás, hanem az, hogy a közösség szakmailag megalapozott javaslatokat tegyen le az asztalra. Amikor a közösségépítésből pozícióharc leszEgy más irányú veszprémi tapasztalat ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy milyen könnyen félremehet egy közösség működése, milyen veszélyeket rejthet magában a szigetek koordinálása. Megjelent ugyanis a különbségtétel azok között, akik „dolgoztak”, és akik állítólag nem, mintha a közösségi munka kizárólag a kampányban ledolgozott órákon, a pultozással, szórólapozással és újságkihordással töltött idővel lenne mérhető és egyenesen arányos. Másutt pedig az a benyomás alakult ki, hogy egyesek nem közösségeket szeretnének építeni, hanem birtokolni azokat. Ha ez valóban így van, akkor ugyanazokat az uram-bátyám szintű hatalmi elvekre támaszkodó működési mintákat építjük újra, amelyeket korábban magunk mögött akartunk hagyni.Fotó: Melczer Zsolt - Illusztráció TISZA Sziget találkozórólPárt, mozgalom vagy társadalmi hálózat?Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy a TISZA Szigetekből párttagság lesz-e vagy civil mozgalom. Bajorország példája azt mutatja, hogy országos pártok és helyi közösségek hosszú távon is képesek egymás mellett működni, Ausztriában pedig a nagy néppártok társadalmi beágyazottságát évtizedeken át a széles tagság biztosította. A két modell nem egymás ellenfele, hanem akár egymás kiegészítője is lehet.A grafikon jól érzékelteti, hogy 2021-ben az Osztrák Néppártnak (ÖVP) mintegy 600 ezer, míg az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak (SPÖ) körülbelül 140 ezer tagja volt.A részvétel csak akkor valódi, ha következménye van? A példákból nem egyetlen követendő modell rajzolódik ki, hanem egy közös tanulság. A tartós demokratikus működéshez valódi társadalmi részvételre van szükség. A valódi kérdés inkább az, hogy sikerül-e megtalálni azt a hidat, amely összeköti a társadalmi kezdeményezéseket a döntéshozókkal? Lesznek-e valódi szakmai csatornák? Lesz-e érdemi visszacsatolás? Meghallgatják-e azokat, akik hónapok vagy évek óta dolgoznak egy-egy ügyön? Hiszen a részvétel csak akkor valódi, ha az embereket nemcsak meghallgatják, hanem a munkájuknak következménye, hatása is van. A választási győzelem csak a kezdet, nem lezárás?A Szigetek idővel el fognak tűnni, ha csak a kampány eszközei voltak. Ha viszont képesek lesznek összekötni a társadalmat a politikával, szakmai tudást szervezni, helyi ügyeket képviselni, közösségeket építeni és civil kontrollt gyakorolni, akkor lehet, hogy a választási győzelem valójában nem a történet vége volt, hanem a kezdete. Antal-Varga Vilma - Nyitókép: Illusztráció - A Magyartisza - TISZA szigetek oldal nyitóképe

2020 óta folyik egy veszélyes hulladékkal kapcsolatos ügy Berhidán. A város iparterületén, egy felszámolás alatt álló cég által, külföldről engedély nélkül behozott és hulladéknak átminősített, több tonna anyag került felhalmozásra. A kormányhivatal, a katasztrófavédelem egymásnak dobálgatta át az ügyet. A rendőrség a büntetőeljárást két év után megszüntette, amit hiába panaszolt meg az önkormányzat, nem talált értő fülekre sem a járási ügyészségen, sem pedig a megyei főügyészségen.A kezdetek….Információink szerint, 2021-ben egy olyan cég került felszámolási eljárás alá, melyet 2018-ban egy német állampolgár vásárolt meg. A cég új tulajdonosa 2018-tól kezdődően elkezdte az iparterületre szállítani Németországból a marhaepét és a sertésepét (és más anyagokat), amelyek elvileg gyógyszergyártásra kerültek volna felhasználásra. Az önkormányzathoz mindeközben bejelentések érkeztek, hogy a cég által beszállított anyagok felhasználása nem valósult meg, hanem felhalmozásra került 1 m3-es műanyag tartályokba, valamint 200 literes hordókba, melyek folyamatosan szivárognak. A bejelentések alapján arra is lehetett következtetni, hogy az egyébként 2015-ben megkezdett, az iparterület nagy részét érintő, EU-s forrásból - megközelítőleg 6,2 milliárd forintból - finanszírozott, de a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által menedzselt kármentesítési eljárás eredményességét az újabb szennyezés veszélyeztetheti. A kármentesítés egyébként azt a célt szolgálta, hogy az egykori állami tulajdonú, Peremartoni Vegyipari Vállalat által okozott környezetszennyezés, amely leginkább a talajt érintette megszüntetésre kerülhessen. Megkérdeztük az Önkormányzatot!Pergő Margit, Berhida város polgármestere elmondta, hogy sajnos valósak szerkesztőségünk információi. Személy szerint Ő és a jegyző is volt a helyszínen, és azt tapasztalták, hogy a szóban forgó tartályokból kifolyt (kiöntött?) anyag elfeketítette azt a területet, amellyel az anyag érintkezett.A berhidai telephely - Fotó: dr. Gál LórántAz önkormányzat látva a helyzetet, továbbá mivel nem volt más eszköze, közigazgatási hatósági eljárás lefolytatását kezdeményezte a megyei kormányhivatalnál és a katasztrófavédelemnél. Tekintettel arra, hogy olyan információ nem érkezett vissza az önkormányzathoz, amely igazolta volna azt, hogy a közigazgatási hatósági eljárásra jogosultak büntetőfeljelentést is tettek volna, így azt az önkormányzat megtette a Várpalotai Rendőrkapitányságon.Elkezdődtek az eljárások! A polgármester elmondta, hogy a Veszprém Megyei Kormányhivatal és a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósága a hatósági eljárásaikat lefolytatta. A katasztrófavédelem megállapította, hogy a tárolt anyagok valóban szivárognak. A kormányhivatal pedig a veszélyes hulladék elszállítására kötelezte a céget. Természetesen, vagy nem természetesen, de a cég vezetése nem gondoskodott a hulladék elszállításáról. Így a kormányhivatal elrendelte a végrehajtást. A végrehajtás során a cég a hulladék elszállítására további határidőket kapott, illetve eljárási bírságok megfizetésére is kötelezték, de a helyzet változatlan maradt. Mindeközben kezdetét vette a cég elleni felszámolás is. A felszámolási eljárást, annak megindulását követő 1 évvel később (azaz 2022-ben) stratégiailag kiemelt jelentőségű felszámolási eljárássá minősítette az Orbán kormány. A lényeg, hogy a hulladék továbbra is változatlanul a helyén van, rombolva a környezetet, veszélyeztetve kármentesítési eljárás eredményességét.A berhidai telephely - Fotó: dr. Gál LórántA rendőrség és az ügyészség a helyzet magaslatán?A polgármester az ügy kapcsán elmondta továbbá, hogy a rendőrség - igaz történt gyanúsítás -, de az ügyet két év után megszüntette. A büntetőeljárás megszüntetésének az volt az indoka, hogy a cég német tulajdonosa azt állította, hogy „el akarták vitetni a hulladékot, de nem volt rá pénzük”. Tehát minden tőlük elvárhatót megtettek, de hát pénzhiány miatt nem tudták a hulladéktól mentesíteni a területet. Mivel ezt nem akarták elfogadni, így a jegyzővel karöltve panasszal éltek a Veszprémi Járási Ügyészség felé. Az ügyészség nem adott helyt a panasznak, gyakorlatilag könnyedén lezárta magáról az ügyet. Ezt követően a legfőbb ügyésznek és az Élő Környezetért Felelős miniszterhez is levelet juttattak el. A legfőbb ügyész az önkormányzat bejelentését megküldte a Veszprém Megyei Főügyészségnek. A megyei főügyészség gyakorlatilag panaszként értékelte a bejelentést, amit elutasított azzal, hogy az egy panasz elutasítása elleni panasz, és azt nem vizsgálja felül. Nem mellesleg egy mondatban azért megjegyezte, hogy mind a rendőrség nyomozást megszüntető, mind pedig a járási ügyészség panaszt elutasító határozata törvényes volt. Az nyilván – folytatta a polgármester - egyik határozatból sem derült ki, hogy miért fontos az, hogy a hulladék elszállításához van-e pénze a cégnek vagy nincs, mikor már eleve megállapításra került az, hogy engedély nélkül történt a hulladékgazdálkodás! Ráadásul egy felelős gazdálkodónak tudnia kellene, ha másból nem, a könyvelési adatokból, hogy folyamatosan csökkent a bevétele. Ebből kifolyólag nem lesz pénze a hulladék elszállítására! Az Élő Környezetért Felelős minisztertől még konkrét írásos válasz nem érkezett.A berhidai telephely - Fotó: dr. Gál LórántHogyan tovább? A polgármester elmondta, hogy a tárolóedények továbbra is szivárognak. Ez miatt ismét bejelentést tettek a kormányhivatalhoz. Ezt a bejelentést egyébként a kormányhivatal átrakta a katasztrófavédelemhez. Tulajdonképpen ismét elindult az a körbemutogatás, ami párszor már előfordult az elmúlt évek során. Polgármester kijelentette, hogy a jegyzővel egyeztetett, és abban maradtak, hogy ismét feljelentést fognak tenni, mert azt nem tartja normális dolognak, hogy nincs felelőse a történteknek, illetve a jelenleg zajló történéseknek. Megjegyezte, hogy az ismételt feljelentés alapjának tekinti, hogy az egyébként megszüntetett büntetőeljárásba bevont szakértő – legalábbis az iratok alapján – megerősítette azt, hogy a jelenlegi helyzet súlyosan környezetkárosító. Polgármester még azt is hozzáfűzte, hogy reményei szerint most már lesz olyan hatóság, aki érdemben fog foglalkozni az üggyel és lesz következménye annak, hogy valaki, vagy valakik Berhidát hulladéklerakónak tekintik. dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: A hulladék elszállítására kötelezett cég telephelye Berhidán - A szerző felvétele

Sajnos ritkán hangzik el ez a mondat a valóságban. Ha bántják egymást a gyerekek, az áldozat többnyire szégyenként éli meg a vegzálást.Bántalmazás a padsorok között „Az 5-8. osztályos diákok kétharmadát bántalmazták már fizikailag, verbálisan vagy virtuálisan az iskolában, a legnagyobb eséllyel a visszahúzódó, magányos gyerekek válnak áldozattá egy friss tanulmány szerint. A tanárokkal szemben a diákok a virtuális bántalmazást tartják a legsúlyosabbnak, a pedagógusok reakciójával pedig nem elégedettek. Minden tizedik diák többször tapasztalt már testi erőszakot tanár részéről is.” – olvasható az eduline.hu oldalán egy 2025 márciusi írásban. Az iskolai bántalmazás nem újkeletű társadalmi probléma. A szakemberek igyekezete megmutatkozik felmérések statisztikai eredményeiben, olvashatunk cikkeket, láthatunk híreket ezzel a problémakörrel kapcsolatban. Legalább három féle gyermekbántalmazással kapcsolatos ügyekről tudunk.1. Az otthoni bántalmazásAz egyik, akit otthon bántalmaznak és az iskolában igyekszik titkolni ennek testi és lelki következményeit. Sok esetben nehezen felismerhető, de egy szakember – akár egy iskolai pszichológus – felismerheti az egyértelmű jeleket. A családon belüli erőszak áldozatainak védelme nagyon nehéz, a bántalmazást kinyomozni, bizonyítani, s ennek ügyét tovább vinni jelzőrendszeren keresztül, ami az elmúlt több évtizedben elkorcsosult, leépült. Sajnos a politika is átszőtte sok esetben az akár bíróságig is eljutott családi erőszakok ügyét. Eltussolták, átfordították a cselekményszálakat, időhúzással tolták el a lehetséges igazságszolgáltatás kimenetét.A gyerek ritkán beszél – akár a szülője ellen is.2. Pedagógus általi bántalmazásA másik, akit a pedagógus bántalmaz. Verbálisan, fizikailag, szexuálisan. A leggyakoribb ezek közül a verbális bántalmazás, amikor megalázza, megszégyeníti az osztály (csoport) előtt a gyermeket a tanító, nevelő. Ez sajnos gyakori, napi szintű probléma. A megszégyenítés ellen nem tud védekezni egy gyermek, sőt, ennek folyománya lehet, hogy a társai is csúfolni fogják, a pedagógus tetteit megerősítve. A gyerek ritkán beszél – akár a tanára ellen is.A fizikai bántalmazás sajnos még mindig gyakran előfordul, mint ahogy a legutóbbi hírek egy óvodapedagógus szörnyű tetteiről tájékoztattak. „A vádirat szerint a nő egy Gödöllő közeli település óvodájában dolgozott óvodapedagógusként. 2024 áprilisában az 5 éves sértett az udvaron összeveszett egy kisfiúval, akivel ütni kezdték egymást. Az óvónő a gyerekeket szétválasztotta, és a kislányt büntetésül egy kisszékre ültette. A kislány hangosan sírni kezdett, mert társai csúfolták.A sértett zokogását és kiabálását meghallotta az irodában tartózkodó vádlott, aki az udvarra ment. Miután a kolléganője tájékoztatta a történtekről, a vádlott a síró kislány kezét megfogta és az irodába vitte. Ott egy széles cellux ragasztószalaggal leragasztotta a kislány száját, majd azt kb. egy perc elteltével letépte. A kiskorú sértett abbahagyta a sírást, akit ezt követően a vádlott visszavitt az udvarra.” – olvashattuk a 2026 júniusi írásban az ugyeszseg.hu portálon.A 2024-es kegyelmi botrányt követően még mindig nincs visszatartó ereje a pedagógusok, nevelők által elkövetett szexuális bántalmazásnak intézményekben, iskolákban, táborokban. „A Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság nyomozóinak tudomására jutott, hogy egy oktatási intézményben két tanár, egymástól függetlenül, a másik cselekményéről nem tudva molesztált, szexuálisan közeledett egy-egy diákjához – tájékoztatott honlapján a rendőrség.” – számolt be nemrég az index a kiskorú, 12 év alatti gyermekek szexuális abúzusáról, amelyeket pedagógusok követtek el. 3. A társak általi bántalmazásA harmadik típusú gyermekbántalmazás, amikor a társai bántalmazzák a gyermeket.„Érdekes módon a gyerekek nem a fizikai bántalmazást tekintették a legrosszabbnak, hanem a holmi, pénz elvételét. A vizsgálat során kiderült, hogy minden elképzelhető típusú iskolai bántalmazás helyett kapott az iskolák életében: verés, lökdösés, piszkálás, fogdosás, pénz elvétele, vagyontárgyak rongálása, pletykák, hazugságok terjesztése, beszólogatás, megalázás, hamis üzenetek, internetes zaklatás, stb.” – írja a csaladbanutazunk.hu . „A 13 éves tinédzser egy hónappal ezelőtt döntötte el, hogy véget vet az életének, miután rengeteg bántást kapott a társaitól, s a gúnyolódások céltáblája volt.” Nem bírta tovább. Az ő tragédiája nyomán „Az iskolai bántalmazás elszenvedőinek és áldozatainak emléknapjává” szeretnék tenni Barbi halálának napját a Lélekgyógyító Alapítvány munkatársai. – írja az nlc.hu. – sok más kis társának megrendítő, felfoghatatlan halála, öngyilkossága miatt is.Ki a felelős? A család? A pedagógus? A társadalom?Anyu! Csúfolnak a suliban!Halljuk meg… Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció