Egy különleges és nagyon személyes karácsonyi történet egy karácsonyfa díszről, egy természeti csodáról, a karácsony csodájáról. A szülői házban az a szokás alakult ki nálunk – amióta kamasz koromban elértem a karácsonyfa csúcsát – hogy az én privilégiumom volt a fa díszítése karácsonykor. Ezt a több évtizedes szokást törte meg Apa 1995-ben, amikor maga is készített egy díszt: egy szép piros, ropogós igazi alma szárára kötött egy madzagot, és azt kötözte fel a fára. Nekem nyilván feltűnt a dolog, de akkor még nem tudtam, hogy ennek mi lehet a jelentősége. Szívbeteg volt, de mi, a család akkor még nem gondoltuk, hogy mennyire komoly a dolog. Azt, hogy azt a díszt ő már nem fogja levenni arról a fáról. Ő viszont nyilván tudta, hogy hamarosan mi vár rá, egészen pontosan három hét múlva...Gyakran eszembe jut annak a csodálatos karácsonynak az emléke kapcsán a gyerekkorom. Még mindig él bennem az az óvodás kisfiú, aki belépett vele a fürdőszobába. Mereven hátrabicsaklott nyakkal, tátott szájjal figyeltem őt, az óriást, domborodó izmait, erős karját. Visszaadhatatlan megnyugvással, biztonságérzettel töltött el, hogy ő, akinek vállán családunk nyugodt megélhetésének biztonsága nyugszik szemlátomást a világ legerősebb embere. Én is olyan akartam lenni, mint ő: hatalmas és erős. Lenyűgözve bámultam hogyan keni be borostás arcát hófehér habba mártott pamaccsal, majd pedig miként szántja végig azt a gyakorlott kézben fémesen csillogó borotva. Hirtelen úgy éreztem nekem is el kell kezdeni borotválkozni. Tizenegynéhány év elteltével nőni kezd majd az én borostám is, addig sem árt gyakorolni a mozdulatokat. Az ilyen tökéletes mozdulatok begyakorlásához idő kell. Ő egy szempillantás alatt mindent megértett. Igaz, csak sima szappannal, de azért sikerült bepamacsolnom magam a fanyelű borzszőr szerszámmal, és ha nem is igazi borotvával, de legalább a fogkefém nyelével egészen ügyesen lehúztam a szappanhabot az arcomról. Csillogó szemmel dicsekedett el Anyának: „Nézd csak, a fiunk milyen ügyesen borotválkozik!” Hatalmas, száraz, meleg tenyerével megsimogatta kobakomat, és én egyszerre úgy éreztem, egy apró lépcsőfokkal feljebb kerültem, közelebb az óriáshoz. Csaknem másfél évtized alatt egészen elfelejtettem a fürdőszobában előttem tornyosuló óriás félelmetes izomzatának emlékképét; a filmsztárok, magazin modellek, s megannyi más izompacsirta kimosta agyamból. Az óriás gyermeki emlékképe helyébe egy öregedő, a jövőbe, az életbe vetett hittel eltelt emberke lépett: Édesapám. Aprótermetű családtagjaim közül, mint Gulliver léptem ki az idegen felnőtt világ ismeretlen óriásai közé."Én is olyan akartam lenni, mint ő: hatalmas és erős..." - Fotó: a szerző archívumaA hűség, a tisztesség és az állhatatosság, talán ezek a legkifejezőbb jelzők rá. Mind olyan tulajdonság, melyekről csak évtizedek alatt lehet hiteles tanúbizonyságot tenni, s amelyeket gyakorta nem ismerünk fel időben. Ezekkel nagyon nehéz még életben óriássá lenni, különösen, ha egy beteg, pici emberről van szó. A nagyszerűség azonban nem azért létezik, hogy másoknak szemet szúrjon, hanem azért, amiért a csoda: csak, hogy legyen. A kórházból még hazajöhetett egy hétvégére, az 1996. esztendő első és az ő utolsó hétvégéjére. A nagy pelyhekben hulló ropogós hó gyönyörű csipkébe öltöztette a Nagyerdő fáit, mint életének hajnalán nagyszüleim esküvőjének napján. A kórházban aztán másodjára is eljött érte a halál, kíméletlen kegyetlenséggel. Ezt a második infarktust magam is láttam és azt is, hogy közben viccelődik. Szinte megfagyott ereimben a vér. Eszembe jutottak Karl May regényhősei, akik kínzócölöpön halálukig viccelődve, hergelve az őket módszeres kegyetlenséggel kínzó indiánokat, végül bátorságuk jutalmaként szertartásos dísztemetésben részesültek.Gyermekkoromban még csak hittem az indiánregények hőseinek ilyen lelki erejében, abban, hogy Winnetounak „arcizma sem rándul” a kajovák kínzócölöpén elszenvedett korbácsütésektől, ott és akkor a kórházban azonban láttam is mindezt. Csak a szeme sarkában látszott egy félig felszáradt könnycsepp-barázda. Az utolsó napokat éjt nappallá téve „hegynek felfelé rohanva” töltötte, elgyöngülő szíve iszonyatosan magas pulzusszámmal próbálta életben tartani a rábízott szerveket. Verejtékben fürödve csak percekre tudott elaludni. Rohamosan fogyó levegővel, egyre jobban elnehezülő tagokkal és a lassan-lassan leálló szervekkel az utolsó ilyen furcsa, nyugtalan álmában Kft.-t alapított, és gyümölcsöst telepített. A világ számára az a pár nap villámgyorsan elröppent, viszont számunkra ugyanezen idő alatt – látva, hogy abba milyen tengersok küzdelem belefér – hitelessé vált a történet: Isten számára ez az idő elegendő egy egész világ megteremtéséhez. Azt már soha meg nem tudhatom, hogy Apa, az egykori legátus diák erről mit gondolt, beszélni akkor már nem nagyon volt ereje."Számomra akkor az egész Univerzum legfontosabb pontja az a kis koszorúér darab volt..." - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációEgy pár darab kis érnek kellett volna csak vérhez jutnia, hogy az a nagyon kemény, hatalmas és drága szív egy kis oxigénhez juthasson; egy pár milliméternyi kis résre lett volna szükség a bal kamrához vezető koszorúerek tövében. A Mindenható Teremtőnek addig még soha nem volt akkora esélye megnyilatkozni előttem. Világosan láthatta, hogy számomra akkor az egész Univerzum legfontosabb pontja az a kis koszorúér darab volt; Neki viszont „odafönt” csupáncsak kevéske erőfeszítésébe tellett volna azt az ici-pici koszorúér torkolatot megnyitni! Én tényleg bíztam abban, aki gondját viseli az ég madarainak, a mezei liliomoknak... Te, akinek még a szélvész és a víz is engedelmeskedik, és aki kérő imádságunkat meghallod, mert: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak”; Te, aki vakoknak adtad vissza látását, ördögtől megszállott embereket gyógyítottál, bénákat szabadítottál meg kínjaiktól, véghezvitted a kenyérszaporítás csodáit, jártál a vízen és megjövendölt szenvedéseiddel megváltottad a világot bűneitől, miért ne figyelhetnél oda erre a szenvedésre? Ha valakinek, hát akkor neked, Mindenható Úristen, látnod kellett volna, hogy ez a levegő után kapkodó, elgyötört, vézna, erőtlen kismadár: Édesapám egy óriás, aki nem szolgált rá olyan kegyetlen szenvedésre, mint amilyet még Jézus sem szenvedett el a keresztfán!És egyszer csak elsüllyedt az óriási tengerjáró, én meg ott maradtam a saját apró kis mentőcsónakomban.Apróra fogyott testében nagybeteg szíve legtöbb szervénél tovább bírta a küzdelmet. Abban a pillanatban tisztán és világosan láttam meg benne a legbátrabb, a legerősebb és a leghatalmasabb embert, pontosan úgy, mint ahogyan piciny gyermekkoromban, ott a fürdőszobában szappanos arccal, műanyag fogkefém nyelével: „borotvámmal” kezemben, még ha verejtékkel borított, összetört kis csontkupac maradt is belőle. Még meleg kezére kapott egy kézcsókot Anyától. Eljött Vízkereszt. Leszedtük, összecsomagoltuk a karácsonyfa díszeket, köztük az Apa által emlékül hagyott almát is.Ennek holnap 30 éve, hogy Apa felrakta azt az almát a fára. Fantasztikus csodaként élem meg, hogy ez az alma még mindig megvan! Megaszalódott, összetöpörödött, de megvan. A szárán ugyanaz a madzag, amivel Apa felerősítette a fára. Nem rothadt meg, nem penészedett össze, nem esett le a szára. Az elmúlt 30 év alatt egyre keményebb és szárazabb lett.Minden évben kitüntetett helyre kerül a karácsonyfán Laci Papa Almája. Harminc éves Laci Papa Almája - Fotó: a szerző felvétele dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Egy csodálatos dal és egy különleges videoklip születésének története, amelynek minden eleme szín igaz valóság. A vers születésének története, a megélt érzelmek, a klipben szereplő figurák mind maga a csodálatos valóság.Nagyapám: I. Zeke László egy kedves, érző szívű, jó humorú ember volt. Még verset is írt. Ahogy mesélte nekem: "nem sokat, úgy hatvan évente egyet-egyet". Az összes műve két vers. Pontosabban egy versnek a két versszaka. Az elsőt 1928-ban írta azon húsvéti locsolkodás után, amikor megismerte azt a kis kamasz lányt, aki később Nagymamám lett, a másodikat pedig 1988-ban, Nagymama temetése utáni magányos napokban: Amikor mi együtt járunk csöndes, nyári estében, Úgy látom, hogy szebben ragyog minden csillag az égen. Halványabb lesz a holdsugár, csakúgy mint a csillagok, Amikor a két szép szemed szerelmesen rám ragyog. Boldog idők elrepültek, rám borult az éjszaka, A csillagok úgy ragyognak, mint egykoron valaha. Szemeidnek drága fénye csillagokban ott ragyog, Sírva nézem, hozzá vágyok, ott leszünk majd boldogok. Ezt a két verset közzé tettem a Facebookon a költészet napján, mivel azt gondolom, hogy a legszebb, legmélyebb érzelmek teszik költészetté a rímelő sorokat, akkor is, ha azt nem egy nagy klasszikus, hanem egy olyan egyszerű gazdálkodó írja, mint amilyen nagyapám volt.III. Zeke László és Palya Bea - Fotó: a szerző archívumábólSokaknak tetszett Nagyapa verse, amire sok kedves, megható bejegyzést kaptam, többek között egy zenetanárnő Dévainé Kluka Adrienne véleményét, aki szerint ezek a sorok (ad notam) illeszkednek az “Ablakomba, ablakomba…” kezdetű dalhoz. Mivel Nagyapám nótás kedvű ember volt, így nagyon könnyen elképzelhető, hogy valóban ennek a dalnak a ritmusára íródtak a vers sorai.Mivel nagyon kíváncsi ember vagyok szerettem volna hallani hogyan szól ez a dal Nagyapa versével, ezért írtam Palya Beának – a világ egyik leggyönyörűbb hangú énekesének, akinél népdalt szebben énekelni nem nagyon tud senki –, hogy életre keltené-e ezt a dalt nekem és az akkor 111 éves (a vers szerint “ott, a csillagokban” tanyázó) Nagyapámnak, mert mindkettőnknek ez egészen biztosan nagyon tetszene. A dal még azon a héten elkészült, minden képzeletemet felülmúló, torokszorító gyönyörűség lett belőle. Elővettem a fénykép albumot Nagyapa és Nagymama fényképeiből válogattam párat (az esküvői képtől kettejük síremlékéig) ezeket keltettem életre, s egy sor meganimált kalotaszegi mintával együtt igyekeztem képben elmesélni mindazt, amiről Bea oly gyönyörűen énekel. III. Zeke László

Advent idején az ország minden szegletében más és más arcát mutatja a készülődés fényekkel, díszekkel, hangulatokkal, apró csodákkal.Arra kérünk benneteket, osszátok meg velünk, nálatok hogyan telik az advent!📸 Küldjetek fotókat Magyarország bármely településéről, legyen az egy főtér, utca, templom, ablak, koszorú vagy egy különleges pillanat – fontos, hogy a helyszín felismerhető legyen.Mutassuk meg együtt, milyen sokszínű és szép az advent országszerte!📩 Fotókat kommentben vagy üzenetben várjuk.Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek! ✨ SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

A digitális világ már rég nem külön univerzum, hanem a mindennapjaink meghosszabbítása. Reggel a telefonunk ébreszt, útközben a híreket pörgetjük, munka közben üzenetek között ugrálunk, este pedig fáradtan „csak egy percre” belépünk valamelyik közösségi oldalra. A képernyő lett az a hely, ahol dolgozunk, kapcsolódunk, tanulunk, pihenünk – és sokszor ki is merülünk. A gond nem is azzal van, hogy a digitális tér ott van velünk, hanem azzal, hogy nem tanultuk meg, hogyan legyünk otthon benne. Emiatt különböző mentális mellékhatások jelentkezhetnek az életünkben, amelyekről viszont alig beszélünk. Amikor bekebelez a digitális világ – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Folyamatos információzaj – a „digitális szmog”, ami kimerít A közösségi média felületein naponta több tartalommal találkozunk, mint amennyit bármelyik előző generáció egy hét alatt látott. A figyelmünk darabokra törik: egyszerre próbálunk válaszolni, követni, megosztani, reagálni – de meddig lehet ezt ép ésszel kibírni? Az agyunk azonban nem erre lett tervezve. A folyamatos ingeráradat stresszreakciókat indít el: nő a szorongás, romlik az alvás minősége, állandó fáradtság jelentkezik. Az úgynevezett doomscrolling (kényszeres görgetés sic!), vagyis a hírek kényszeres fogyasztása pedig különösen ártalmas – a hírek változatlanok, csak a hangulatunk lesz egyre reménytelenebb. Összehasonlítási csapda – mások életének díszletei ellenünk dolgoznak A közösségi médiában minden tökéletesnek tűnhet: hibátlan testek, rendezett otthonok, sikeres karrierek, mosolygó gyerekek, egzotikus utazások. Ezek azonban gondosan válogatott pillanatok, mégis sokszor a saját, valódi életünk mércéjévé válnak. Ennek mentális következményei is lehetnek: • csökken az önbizalom • nő a szorongás • romlik a testkép • kialakul a „nem vagyok elég jó” érzés A valóság és a virtuális világ közötti különbség egyre nagyobb nyomást helyez ránk. Kapcsolódás helyett magány Az online tér azt ígéri, hogy közelebb hoz minket egymáshoz, mégis sokszor pont az ellenkezője történik. Bár rengeteg digitális interakció zajlik, a valódi kapcsolódás – a szemkontaktus, az érintés, a figyelem – egyre ritkább. A kutatások szerint minél több időt töltünk online, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat magányosnak. A kapcsolataink felszínessé válnak, az érzelmi mélységek pedig elmaradnak. A folyamatos jelenlét kényszere – a „digitális készenlét” fáradtsága Ha valaki nem válaszol azonnal, már szinte bűntudatot érez. A folyamatos elérhetőség elvárása olyan nyomást teremt, mintha mindig dolgozó, mindig „online” emberek lennénk. Ez hosszú távon: • kiégéshez • mentális kimerültséghez • fókuszvesztéshez vezet. Az agyunk nem tud pihenni, mert sosem adjuk meg neki az „offline időt”. Az online jelenlét politikai árnyéka Magyarországon az online tér nemcsak szórakozást és információt kínál, hanem politikai csatatér is. Az algoritmusok felerősítik az ellentéteket, a kommentfolyamokban elszabadul a gyűlölet, a trollok és álhírek pedig tudatos érzelmi manipulációt okoznak. A közéleti zaj nemcsak fárasztó – sokszor félelmet, dühöt, szégyent, bizonytalanságot kelt. Miközben a hatalom a digitális platformokat is kontroll alatt tartja, az emberek gyakran érzik úgy: nincs hova menekülni. Ez a fajta mentális terhelés már rég túlmutat a személyes szinten – társadalmi méretű hatása van. A digitális világ hazug valósága – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan védekezhetünk? – néhány egyszerű, mégis hatásos lépés 1. Kapcsold ki a push értesítéseket. A telefonod is lenyugszik 😊. 2. Tarts napi 1–2 „offline ablakot”. Reggel vagy este tölts legalább 30 percet képernyő nélkül. 3. Digitális diéta – tudatosítsd, mennyi hírt olvasol. A mennyiség csökkentése csodákat tesz. 4. Valós kapcsolatok erősítése. Hetente legalább egyszer legyenek „élő” találkozásaid. 5. Kövesd azt, ami épít. A negatív, toxikus tartalmak követését nyugodtan engedd el. Amikor kiszabadulsz a digitális világ fogságából – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeg mégis az: vissza kell venni az irányítást Az online tér nem ellenség. Eszköz. De ha nem vagyunk tudatosak, lassan elkezdi átvenni felettünk a hatalmat: a figyelmünket, a hangulatunkat, a kapcsolatainkat, sőt még a közéleti valóságérzékelésünket is. A digitális világ gyors, hangos és végtelen. Nekünk viszont jogunk van a csendhez, a határokhoz, a saját mentális terünkhöz – és ahhoz, hogy időnként visszataláljunk a valódi világba. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Sokáig úgy tekintettünk a politikára, mint a „nagyok játékára”. Egy olyan dologra, ami tőlünk távol zajlik, irodákban, tárgyalótermekben, képernyőkön. Mostanra már tudjuk, hogy ez egy illúzió. A politika ott van az ebédlőasztalnál, a családi csoportokban, a baráti beszélgetésekben, a gyerekek iskoláiban, a munkahelyi étkezdében, és talán a legfájdalmasabb pont: a barátságainkban is. Milyen hatással van a politikai megosztottság a barátságainkra? — amikor a közélet beszivárog a nappalinkba Magyarországon a politika két táborra osztja a közéletet és a barátságokat. Választások után nemcsak a politikusok elnyert mandátumainak arányai válnak világossá, hanem az is, hogy kivel tudunk és vagyunk hajlandók még beszélgetni, és kivel nem. De miért történik ez? Hogyan tudunk kilépni ebből? A politika politikai kérdésből inkább érzelmi kérdéssé vált. Ma a politikai hovatartozás már nem csupán vélemény, hanem identitás. A „Melyik oldalon állsz?” kérdés gyakran azt jelenti: „Milyen értékeket tartasz fontosnak?”, „Kiben bízol?”, „Hogyan látod a világot?”. Tehát a vita nem arról szól, ami kívül van rajtunk, hanem rólunk. Emiatt, amikor valaki megkérdőjelezi a politikai meggyőződésünket, úgy érezhetjük, mintha minket kérdőjelezne meg. Ez óriási feszültséget teremt. A közös témák eltűnnek. A megosztottság egyik fő eredménye, hogy zsugorítja a világunkat. Régebben még lehetett azt mondani, hogy „Én így látom, te úgy látod.” Ma már semmit nem lehet. Sokak számára ma a politika mindent átszínez Ha véletlenül másképp gondolkodsz, számíthatsz arra, hogy valaki a fejedhez vágja: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.” A közös alap kezd megrepedezni. A közösségi média súlyosbította a problémát. A platformok algoritmusai nem a békét, hanem az aktivitást kívánják — és mi vált ki több aktivitást, mint a harag? Tehát a Facebook nem a barátainkat mutatja, hanem a legfelkavaróbb bejegyzéseket. A valóság eltorzul, és azt hisszük, hogy minden ember szélsőséges, miközben a rendszer egyszerűen a leghangosabb embereket helyezi elénk. Véleménybuborékokat hozunk létre, amelyekben néhány barátunk egyszerűen „leesik” a térképünkről. A konfliktus elkerülése feszültséget okoz a kapcsolatainkban Sokan nem akarnak vitatkozni, ezért inkább nem mondanak semmit. Nem beszélnek róla, kerülik a kényes kérdéseket, elkerülik egymást. De a kimondatlan feszültség mélyebbre hatol, felemészti a kapcsolatot. Már nem őszinte, már nem könnyű, már nem olyan. A csend néha veszélyesebb lehet, mint a vita. Családon belüli feszültségek – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A hatalom a törésvonalakra játszik Az elmúlt években a politika egyre inkább nagyon tudatos és szándékos stratégiává vált, amely arra ösztönzi az embereket, hogy erőteljesen, érzelmileg reagáljanak. A „mi és ők” logika működik és gyorsan terjed. A propaganda, a félelemkeltés, az ellenségképzés nemcsak a társadalmat osztja meg — hanem a nappalinkat is. Barátból ellenfél válik. A beszélgetés viszállyá válik. Így válik a sokszínűség szakadékká. Barátságok mennek tönkre – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Van visszaút? Igen — de nem magától. A barátságoknak nem lenne szabad megszűnni egy „rossz” mondat miatt. Megmenthetjük a kapcsolatot, ha tényleg gondoskodunk róla 1. Ismerjük fel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A barátság nem politikai klub. 2. Hozzunk létre „politika-mentes zónákat”. Egy ebéd, egy séta, egy kávé csak rólunk szólhat. 3. Kérdezzünk, ne támadjunk. A „Miért gondolod így?” kérdés sokkal produktívabb, mint a számonkérő hangvételű „Hogy mondhatsz ilyet?!”. 4. Legyen fontosabb a kapcsolat, mint a vita megnyerése. És ami a legfontosabb: ne ítéljük meg egymást a Facebook-kommentek alapján. Az online tér eltorzítja az emberek hangját. A valóság árnyaltabb. A barátság több, mint a politika A megosztottság beszivárog az életünkbe, de nem kell, hogy szétfeszítse a kapcsolatainkat. Ha hagyjuk, a politika lesz az a csendes kéz, amely mindenkit egyre mélyebbre taszít a szakadékba. Forduljunk meg, és emlékezzünk: a barátaink nem pártok — emberek. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Vannak pillanatok, amikor az ember szava elakad, mert túl sok a szép, túl sok a jóság egyszerre. Az idei Angyaljárat pontosan ilyen pillanatot hozott el, hiszen alig néhány óra alatt gyermekek százainak karácsonyi kívánsága talált gazdára, és ezzel újra bebizonyosodott, hogy a durva politikai zaj közepette még mindig él közöttünk a jó, az összetartás, a közösségi erő, amely problémákat old meg. Persze ehhez kellett a Billog felülete is. A szervezők hálásan számoltak be róla, hogy az első 50 kívánság egy óra alatt saját angyalt kapott, majd a második 50 is rekordidőn belül gazdára talált. Olyan sokan jelentkeztek, hogy háttérkapacitást kell bővíteni – senki sem számított arra, hogy ekkora és ennyire tiszta szívű összefogás indul el. A Billog – a csoda ragadós Fontos kiemelni: a kezdeményezés nem jöhetett volna létre ilyen léptékben a Billog nélkül, mely nem csupán gyűjtőpontot ad a csomagoknak, hanem felületet, láthatóságot, közösséget is biztosít. Olyan hely lett, ahol az emberek nemcsak ételt vagy italt kapnak, hanem ahova jóságot visznek. A Billog vállalta, hogy 100 gyermek kívánságát segít az angyalokhoz eljuttatni – az oldal közönsége azonnal felkapta a témát, és cselekedni kezdett. Kik ezek az angyalok? Az Angyaljárat Közhasznú Alapítvány idén is megkérdezett 600 olyan gyermeket, akik számára a karácsony csak akkor lesz ünnep, ha egy önkéntes angyal segít megteremteni azt. Ők azok a kicsik, akik anyaotthonban élnek, nevelőotthonban, vagy olyan mélyszegénységben, ahol a karácsonyi csomag ritka kiváltság. A gyerekek kívánságai egyszerű, mégis szívszorító dolgok: melegítő, festőkészlet, babaruhák, Lego, diffúzor, hangfelvevős maci, édesség, cipő, könyv, játékautók. Minden kérés mögött ott van egy-egy történet, egy-egy „bárcsak nekem is lenne” sóhaj. És jöttek az angyalok. Név szerint, arccal, segítő szívvel: Helga, Enikő, Szilvi, Ivett, Zsófi, Ákos, Andrea, Kármen… sok tucat csodálatos ember, akik nem kérdeztek, csak cselekedtek. Hogyan lehetsz te is angyal? 1. Válassz egy gyermeket a listáról. 2. Írd meg kommentben a sorszámát, hogy érkezett hozzá angyal. 3. Szerezd meg és csomagold be a kívánságát. 4. Írd rá a nevét és a sorszámát. 5. Hozd be december 8-ig valamelyik Billogba: – Bp., Falk Miksa u. 5. – Bp., Maglódi út 12. (előnyben, mert tágasabb a raktár) Innen már az Angyaljárat önkéntesei gondoskodnak róla, hogy karácsonyig minden csomag célba érjen. Miért fontos mindez? Mert van, akinek ez lesz az egyetlen ajándék. Van, aki életében először fog kibontani egy saját csomagot. És van, akinek ez a kis gesztus adja vissza a hitét abban, hogy a világ nem felejtette el őt. Legyél te is angyal. Adj egy csomagnyi szeretetet annak, akinek idén talán csak te tudsz. SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook

Hat év otthon töltött „gyerekezés” után, mikor szembesültem vele anyaként, hogy a napi rutint a nyári szünet után, és a munka világába való visszatérés miatt teljesen át kell alakítanunk, kicsit izgultam, hogy megy ez majd immár két óvodással (3 és 6 évesek), mert sokszor egy gyermekkel is kihívást tudott jelenteni. De szerencsére hiábavaló volt az aggodalmam, hála Dr. Somogyi Eszternek, és az Ébresztőmeséknek! Ezt a jó hírt és csodás megtapasztalást szeretném minél több családdal megosztani! Az író és a könyv rövid ismertetése Dr. Somogyi Eszter molekuláris biológus, biotechnológia PhD-vel, főállásban rák elleni immunterápiát fejleszt, kétgyermekes anya. Négytagú családjukat egy macska és néhány kishal teszi teljessé. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Az Ébresztőmesék egy olyan speciális mesekönyv, mely (elsősorban, de nem kizárólagosan) a 3-7 éves gyermekek vidám ébredését szolgálja. A maximum 3 perces mesék főhőse Mimó, a kobold, aki beköltözik a családba, és gyerekeket ébresztget különféle kalandok során. A mesék különböző instrukciókat is tartalmaznak a felolvasó számára, így idézik elő játékosan az ébredés élettani folyamatait. A könyv 2021-ben született, ahogy az „ebresztomesek.hu” oldalon fogalmazol, a gyermekeitek ébresztései ihlették a könyv megírását, mikor is hasonló élethelyzetben voltatok két picivel, mint én most. A munka és a család mellett hogy tudtad a könyv megírását beépíteni a napi rutinodba? Könnyű volt, mert nem is kellett beépíteni. Ugyanis a korán kelés közös nyűgének szenvedéseit szerettem volna enyhíteni a kis vicces mesékkel. Közben megfogalmazódott a cél is: mennyire jó lenne úgy ébredni minden reggel, mint egy boldog vakációs vagy hétvégi napon. Ez persze hozta a kérdéseket és a szakirodalom olvasást is: milyen élettani folyamatok kísérik az elalvást és a felébredést? Hogyan lehet ezeket a folyamatokat elősegíteni? Lehet-e külső „rásegítéssel” jobbá tenni a gyerekek ébredését? Megtaláltam-kipróbáltam pár ilyen segítő elemet, és kialakult a működő módszer. Együtt játszva, közösen alakítottuk a meséket is, hogy minden reggel izgalmasan kezdődjön. Ebben mind a négyen részt vettünk. Végül már csak le kellett írni egy mesekönyvre elegendő mesét. „Ha egy alvó ember agyának jelzéseket küldünk, amik szelíden segítik a teljesen éber állapot elérését, akkor ennek következtében hasonlóan ébredhet fel az illető, mint amikor spontán történik az ébredés.” Mi a különbség a spontán ébredés, vagy ha az külső inger – pl. ébresztőóra – hatására történik? Az alvásnak szabályos sorrendben ismétlődő mintázata van. Felületesebb, és mélyebb alvási szakaszok váltják egymást. Ezenkívül van gyors szemmozgással kísért álmodási szakasz (REM), és további nem-REM, azaz NREM szakaszok, amiben nem álmodunk. 🙂 Elalváskor az elszenderedés után (1. fázis, NREM 1-nek is hívják) után könnyű, felületes alvás (2. szakasz, NREM 2) következik, majd két mély alvási szakasz (3.-4. fázis, NREM 3-4), aztán megint NREM 2, és REM. Ezután egy új alvási ciklus kezdődik, amiben a sorrend ismét: NREM 2, 3, 4, 2, REM mintázat. A spontán ébredés egy REM szakaszból történik, de könnyű felébredni a nem mély alvási szakaszokból is (NREM 1-2). Ha néhány trükkel segítünk eljutni ebbe a fázisba, és innen a teljesen éber állapot eléréséig, akkor könnyebben, vidámabban ébred valaki és hasonlít az élmény a spontán ébredésre. Ébresztőórára kelve általában megijedünk az óra hangjától, és ezzel a stresszélménnyel indul a napunk. Miért nem működik a vidám ébredéshez a szokásos „Jó reggelt!”, „Ébresztő!” kezdetű klasszikus nógatás? Mert olyan, mint órára kelni és stresszélményt okoz. Vagy, ha nagyon mélyen alszik valaki, akkor meg sem hallja. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Mi lehet az oka a reggeli sírós ébredésnek, és van-e valami köze a jelen társadalmi helyzethez? A sírás azt jelenti, hogy valami nem jó. Mert az előző pillanatban még aludt, aztán hirtelen kikényszerítik az alvásból. Esetleg még azt sem fogja fel, hol van. Társadalmi helyzethez semmiképp nem kötném egy gyermek reakcióját. Viszont lehet nyűgös egy kisgyerek reggelente a család stresszes nap kezdése miatt, amikor sietve, sürgetve, érzi magát mindenki. Ha ez a frusztrált hangulat általában jellemzi a reggeleket, akkor a kisgyerek sírással jelezheti, hogy ezt az egészet ő sem szereti, hiszen már előre tudja, hogy aznap is sürgetve-kapkodva indulnak majd el otthonról. A mesékkel talán a szülői stresszt is sikerül oldani. Mert ha a szülő képes 1-3 percre elengedni a reggeli sietés stresszét, amíg a gyermekét mesével ébreszti, akkor talán ez kitart és jobb kedvvel kezdődik az egész család napja. Az jó kérdés, hogy ez a jókedv kitart-e a nap végéig. Most, hogy a szülői stressz enyhítését említetted, ezt én is meg tudom erősíteni! Az olvasással és a játékkal nekem is vidám az ébredés. De jó, hogy ezt mondod, mert könyvbemutatón vagy könyves rendezvényen gyakran mondják a szülők, hogy nekik lenne szükségük vidám ébresztőre, mielőtt a gyerekeket keltik. Sajnos kell lennie valakinek a családban, aki elsőként ébred. De legalább utána felvidulhat ő is. Ugye biológus vagy és kutatóként tevékenykedsz. Volt olyan projekted, ami hatással volt a könyv megírására? Vagy esetleg fordítva, hogy a könyv megírása lett volna hatással a munkádra? A gyógyszerfejlesztéshez nem kapcsolódik a könyv, viszont az ébresztési kihívás/probléma megoldásához a tudományos eredmények vizsgálata segítségével jutottam, ehhez fontos volt a biológus képzettségem. Egyébként a rákbetegségek kialakulásában az egyik kockázati tényező a stressz, szóval ennek csökkentése akár már a reggeli ébredéssel lehet egy laza kapocs a munkám és a könyv között… de ez annyira laza, hogy nem is tudatos. Dr. Somogyi Eszter – Fotó: Melczer Zsolt Mesélnél ezekről a tudományos vizsgálatokról, hogy pontosan mik voltak ezek? Először az elalvás és felébredés folyamatait szerettem volna megérteni. Az alvás élettanáról és szabályozásáról szóló érdekes cikk volt például az „An Overview of Sleep Physiology and Sleep Regulation” C. Berteotti és munkatársaitól és egy könyvfejezetként jelent meg (A könyv: Guglietta, A. (eds) Drug Treatment of Sleep Disorders. Milestones in Drug Therapy. Springer, Cham. Ebből tanultam meg, hogy az alvásnak szakaszai vannak, hogy melyek ezek, és hogy EEG mintázat szerint lehet elkülöníteni őket, illetve, hogy könnyebben ébredünk a NREM 1-2-ből. Olvastam még például a biológiai óra működéséről, ami majdnem, de érdekes módon mégsem pontosan 24 óra hosszúságú és a sejtek szintjéig visszavezették a folyamatait. Egy jó áttekintés például: Diderick et al., Circadian clocks: from stem cells to tissue homeostasis and regeneration. EMBO Reports, 19 Dec 2017, 19(1):18-28. Ennek a napi ritmusnak fontos eleme a szerotonin szintjének változása és mintázata: ideális esetben ébredés előtt a legalacsonyabb, ami közrejátszik a felébredésben, aztán a nap során termelődik, folyamatosan emelkedik a szintje, és álmosságérzést vált ki, elősegíti az elalvást. Van egy zseniális könyv, amit Matthew Walker (PhD) agykutató és alvásszakértő írt, „Miért alszunk?” címmel (Akkord Kiadó). Érthetően, de sok tudományos eredményt és saját adatot elemezve írja le az alváskutatás eredményeit, az idegrendszer fejlődését, az alvás élettanát és változását életkor szerint. Külön fejezetek foglalkoznak a normál folyamatokkal illetve az eltérésekkel és betegségekkel, és részletes forráslista is van a könyvben, ami mélyebb utánjárásra is lehetőséget ad. Én csak a mesekönyvem megjelenése után olvastam el, de ha most kezdene érdekelni a téma, ezzel kezdeném. Mi a titka a mosolygós reggelnek, miért működnek a mesék, avagy mik a titkos összetevők? Mivel az elavás és ébredés sok összetevős háttérfolyamatok eredménye, több apró lépésben működő „titkos összetevőket” választottam, amik minden mesében hatnak. Ezek pedig sorrendben: a fény (mert a tobozmirigyben képződő melatonin sötétben termelődik és fenntartja az alvást, fény hatására viszont mennyisége csökken, vagyis a fénnyel azt üzenjük: jöhet az ébredés), a halk beszéd, az érintés (melyek eltérő agyi területeket és idegpályákat hoznak működésbe), és a játék, ami során a gyermek válaszol és részt vesz a mesében, közben pedig egészen felébred (kognitív tevékenység, amely éber állapotban jellemző). Tervezel-e folytatást írni, vagy dolgozol-e jelenleg más témán? Igen, az olvasói visszajelzések megadták az irányt a folytatáshoz. Két kézirat is formálódik, amik folytatásnak mondhatók. Bátorság kell az elengedésükhöz. ☺ Közben pont most készül a nyomdában az Ébresztőmesék újabb adagja, mert szerencsére igény van rá. Dr. Somogyi Eszter, Antal-Varga Vilma és gyermekei – Fotó: Melczer Zsolt Ezt nagy örömmel és várakozással hallom, mi is alig várjuk a folytatást! Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál, és válaszoltál a kérdéseimre. A további munkásságodhoz sok sikert, nagy adag bátorságot, és jó egészséget kívánok! Boldogan tettem, én is nagyon köszönöm a beszélgetést és a meghívást erre az interjúra. Bevallom őszintén, már egy jó ideje gondolkodtam ezen az interjún, mert tényleg annyira jó, hogy nem üvöltve kelnek a gyerekek… sokszor látom az anyukákat az oviban, és látom, hogy már reggel 8 órára „kivan az idegrendszerük”… és legszívesebben csak a kezükbe adnék egy Ébresztőmesét … Szóval én világgá kürtölném, hogy emberek, képzeljétek, van egy csodás módszer… és most remélem ezzel a cikkel tudok/tudunk segíteni sokaknak. És a legfontosabb: már reggel boldognak látom a gyermekeim! Ez mindent megér! A szerző dedikálja könyvét – Fotó: Melczer Zsolt Antal-Varga Vilma – Nyitókép: Melczer Zsolt

A Z-generáció – vagyis a mai 18-28 éves korosztály – teljesen más szemszögből tekint az életre, a munkára, sőt a családra is, mint a szüleik. Egy mai fiatal általában nem tekinti a kiteljesedés útját a napi 12 órás munkanapban, sokkal inkább van szüksége szabadidőre, élményekre, rugalmasságra. Szeretne dolgozni, de nem bármi áron. A szülők a biztos állásban találtak stabilitást, a gyermekeik jobban szeretik a rugalmas, akár online munkavégzést, hamarabb lépnek egyik munkahelyről a másikra, azonnali hatállyal. Nem tűrik, ha lekezelik őket, ha felsőbbrendű helyzetből parancsolgatnak nekik. Többnyire a laza, elfogadó együttműködést, a dicséretet igénylik. Ha úgy érzik, hogy túl sokat követelnek, vagy túlságosan abszurd részletekben vesznek el a követelések, azonnal váltanak. Grafikon: Jófogás-GKID Elenyésző az, akinek valódi hivatássá válik a szakmája. Általánosságban ma már kevésbé jellemző, hogy – mint az őseik – megmaradjanak egy-egy szakmában, foglalkozásban, hűséggel, akár nyugdíjig ugyanazt csinálják. Az ő kérdésük az: „Mennyi időm marad az életemre”? Szembetűnő sokaknál a paradox helyzet: online élnek, mégis egyre többen vágynak a természetbe is – akár életvitelszerűen. Ha nem oda, akkor viszont külföldre. Ahol úgy vélik, sokkal inkább kiteljesedhetnek, jóval több bevételük lehet, sőt, az idegen nyelveket is magasabb szinten tudják elsajátítani. Külföldön kinyílhat nekik a világ, új környezet, szélesebb látókör, természetesebb életvitel várja őket. Bátrak és belevágnak. Nincs veszteni valójuk. Ennek hátterében az állhat, hogy a mentális egészségük központi kérdéssé vált. Nekik természetes ma már pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz járni, akár influenszerként mutatnak utat a társaiknak. Szívesen gyűjtenek rajongótábort az interneten azzal, hogy belátást engednek az életükbe: mit hogyan csinálnak, sminkelés, főzés, bulizás, közélet elemzése akár. A mai bizonytalan világ, a klímaválság, a háborús hírek, sőt a megélhetési gondok miatt sokkal tudatosabban foglalkoznak önmagukkal, és közéleti kérdésekkel, mint a szüleik valaha. A Z-generációt előszeretettel nevezik önzőnek, lustának, haszontalannak. Pedig valójában ők csak élni akarnak, nem túlélni, emiatt máshol húzzák meg a határaikat. A Z-generáció nem lusta, nem önző, nem értetlenkedik. Csupán más világban gondolkodnak – mint ahogy valóban megváltozott a világ. Hatással vannak a társadalomra, a munka világára, sőt a jövőre is. Grafikon: Jófogás/GKID Előbb-utóbb a Z-generáció lesz az, aki átformálja a munkaerőpiac nagy részét, hiszen a cégek rá fognak kényszerülni idővel, hogy az ő igényeiket vegyék figyelembe. Ahol lehet, online munkát vezetnek be, rugalmas munkaidőben dolgozhatnak a fiatalok, hogy megtartsák őket. Egyre több cég kínál mentális egészséget támogató programot is, vagy például a külföldről behozott családbarát cég is egyre inkább kipróbált. Ma már pilot-időszakot adnak annak a kísérletnek is, milyen eredményes a cég, ha a dolgozók csak 4 napot dolgoznak. Bár ezek mind kezdetleges próbálkozások, de nagy szerepük van ezeknek a reformoknak a beindításában a mai fiataloknak. A szabadság, a rugalmasság, a mentális egészség nekik nem luxus, hanem alap. Ha ezt megértjük, akkor minden támogatást megadhatunk a mai ifjúságnak, hogy segíthessük őket az útjukon, s itt tarthassuk, avagy visszacsábíthassuk őket az országba. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Canva

Fellépő, törlőkendő, pelenkázó és letölthető WC etikett – van, ahol már nemcsak a burger finom, hanem a mosdóhasználat is élmény. Egy vendéglátóhely megmutatta, hogy nem csak enni jó náluk – gyerekkel is nyugodtan be lehet ugrani, akár csak pisilni: ez a Billog. Itt nemcsak az ételekre figyelnek, hanem arra is, mi történik előtte és utána. Vendégek javaslatai, közösségi visszajelzések és józan ész alapján léptek egy nagyot előre – emberileg. És nem is kellett hozzá sok minden. Hogy mire a gondoltak? – Papír WC-deszka takaró – mert a gyerekpopsi is fontos. – WC-szűkítő – kisgyereknek nagy biztonság. – Fertőtlenítő törlőkendő – ülőke, kilincs, gomb: minden fertőtleníthető, ha szeretnéd. – Fellépő a mosdóhoz – mert nem mindenki 160 centi fölött születik. – Mobil pelenkázó – tisztességes minimum egy kisgyermekes családnak. A Billogban a vendégek véleményét kérték ki az etikett megalkotásához. – Fotó: Billog Facebook Miért volt minderre szükség? Egy friss, vendégekkel készített videóban több mint 100 véleményt gyűjtöttek össze a témában. Ezek voltak a legfontosabb tanulságok: – Apuka bemehet a női WC-be a kislányával, ha nincs jobb alternatíva. – Uniszex vagy akadálymentes WC-k kellenének, de ezekből alig van. – A higiénia kulcsfontosságú – sokan csak emiatt nem mernek vendéglátóhelyen WC-re menni. Ezért növelték a takarítási ciklust, és ingyenesen elérhetővé tették a tisztítóeszközöket, szűkítőt, fellépőt, törlőkendőt. Ezeket nem csak kérni lehet – ott vannak, elérhetők, használhatók. A Billog családbarát-szett – Fotó: Billog Facebook És mit kérnek cserébe? – Használhatod a mosdót, akkor is, ha nem fogyasztasz. – Tartsd tisztán magad után – legyen ez is alap. – Szólj, ha valami elfogyott – azonnal pótolják. A jó vendéglátás nem csak arról szól, mi kerül a tányérra, hanem arról is, hogyan bánnak veled emberként – különösen, ha kisgyerekkel érkezel. Ha egy gyerek nem sír, a szülő nem stresszel, és a vendég mosolyogva tér vissza, akkor valami jó csinálnak. Ha egy hely meg tudja oldani, hogy gyerekkel is nyugodtan, tisztán és biztonságosan lehessen WC-re menni, akkor másnak is menne. Segíts eljuttatni a családbarát WC etikettet minél több helyre! Mert a jó példa ragadós. És ki ne szeretne olyan vendéglátóhelyre járni, ahol végre a vécé is baráti? SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook – ÍgyÉlünk grafika