2012-ben emelt vádat az ügyészség az akkor kirobbanó őssejt-botrány ügyében, jelentős kárt okozó, üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett csalás bűntette miatt – többek között Fásy Ádám ellen is.Büntetett múlt, zavartalan jelen„A vád szerint egy ukrán tudós módszerei alapján magyar és ukrán orvosok engedély nélkül nyújtottak őssejtkezelést gyógyíthatatlan betegeknek, több millió forintért. A vállalkozáshoz szükséges cég alapításában vett részt Pákh Imre elsőrendű vádlott és Fásy Ádám negyedrendű vádlott, mindketten üzletemberek.” – számolt be a HVG még 2017 decemberében az ügyről. Az eljárás során kiderült, hogy nem csupán az engedély nélküli kutatásokról volt szó, hanem többrendbeli csalás miatt is bűnösnek mondta ki a bíróság az őssejt ügy vádlottjait. Végül 10 hónap, 2 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott Fásy Ádám is, valamint 4.44 millió forint büntetést kellett fizetnie. Ez a tény mindenképp azt jelzi, hogy Fásy Ádám, az üzletember, büntetett előéletű. Ennek ellenére – vagy épp ezért? - a most felszínre kerülő, Molnár Áron színész által folyamatosan adaptált NKA-botrányban Fásy családja is érintett. A Fideszhez lojális Fásy fényűző életet él, s a nyilvánosság előtt úgy szerepel, mintha patyolattiszta múltja volna.A Fásy család - Fotó: FacebookKözpénz a kegyelteknek A Kontroll szerint „Molnár Áron az elmúlt időszakban több súlyos visszaélésre hívta fel a figyelmet a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásaival kapcsolatban." Először, hogy az NKA alá tartozó Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) 17 milliárd forintot osztott ki 2025-ben a nyilvánosság kizárásával. A kedvezményezettek között pedig több fideszes celeb influenszer is volt.Később Molnár Áron leleplezte, hogy Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter a saját miniszteri keretéből is százmilliókat osztott ki, szinte kivétel nélkül egyedi kérelmeket támogatott, amihez csak az ő jóváhagyása kellett. Így kapott többek között Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüliett cége több, mint 100 millió forintot.Amikor omlani kezd a hálózat A botrány kirobbanása óta lemondott az NKA több tisztségviselője, Tarr Zoltán a kultusztárca várományosa pedig vizsgálatot ígért az ügyben.” Nemrég derült fény arra, hogy a választásokat megelőzően a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriuma 17 milliárd forintot osztott szét több fideszes celebnek. A botrányos pénzosztás nyilvánosságra kerülése óta több vezető is lemondott, Bús Balázs és Baán László is távozik vezetői posztjából. A legfrissebb hírek szerint Vidnyánszky Attila is a távozásáról nyilatkozott. „A Nemzeti Színház vezérigazgatója az ATV Híradónak megerősítette, hogy már napokkal korábban távozott a testületből. A lemondás az NKA 17 milliárd forintos támogatásosztása körül kialakult botrány után történt.” Vajon Fásy Ádám büntetett előéletű kegyelt példája mit szimbolizál a Fidesz működésével kapcsolatban? Ez a botrány is azt mutatja, hogy nem okozott problémát bűnözőkkel körülvenni magukat, és busásan meg is jutalmazták azokat, akik bármilyen lojalitást fejeztek ki a hatalmuk megtartását prioritásban tartó – végül bukott regnáló kormány iránt. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Fásy Ádám - Fotó: fasyadam.hu

A magyar emberek közreműködésével Magyar Péter az április 12-ei választási győzelmével elsöpörte a FIDESZ-KDNP-t. Ez által lehetőség nyílik arra, hogy az egykori MSZMP tagokkal teletűzdelt Orbán-kormány által felépített állampárti rendszert szintén a történelem szemétdombjára dobjuk. Adott viszont a kérdés, hogy mi lesz polgármesterekkel és a helyi képviselőkkel? Az elmúlt 16 év hatalomkoncentrációjaOrbánék hatalma alatt az önkormányzatiság autonómiája jelentős csorbát szenvedett. Sok mindent fel lehetne hozni. Viszont elég csak arra gondolni, hogy az önkormányzatok kezéből rengeteg hatáskört (pl.: építésügy, hulladékgazdálkodás, stb.) kivettek. Nem mellékesen meg kell jegyezni azt is, hogy sok település rá lett kényszerítve arra, hogy az iskoláit, a víziközmű rendszerét ingyen (vagyonkezelésbe vagy tulajdonba) átadja az államnak. Természetesen nem csak a hatáskörök és az önkormányzati tulajdon einstandolása volt az, amely problémát okozott. A szolidaritási hozzájárulás és az iparűzési adó többlet elvételét meg kell említeni, amik szintén behatárolták az önkormányzatok mozgásterét. Ezzel párhuzamosan a szakigazgatási szerveket beintegrálták a politikai irányítás alatt álló kormányhivatali rendszerbe.A FIDESZ-KDNP politikai okok miatt vonta teljes felügyelet alá az államigazgatást, melynek természetes velejárója volt az, hogy az önkormányzati jogok is csorbultak (korábbi írásainkból további részletek: ITT, ITT, és ITT). A régi kommunista módszereket idéző központosításnak tehát nemcsak az államigazgatás, hanem az önkormányzati rendszer is áldozatul esett. Azonban a probléma leginkább ott érhető tetten, hogy – a FIDESZ-KDNP-s vagy a független, de FIDESZ-KDNP által támogatott - a polgármesterek jelentős része közreműködött ebben a FIDESZ-KDNP által vezetett őrült „projektben”. Gyakorlatilag ezek a polgármesterek úgy tekintettek az országgyűlési képviselőre, mint a főnökükre, elfelejtve azt, hogy a helyiek választották meg őket, illetve a helyi képviselőket és nem a FIDESZ-KDNP-s kormány.Báb polgármester... - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációKialakított függőségRossz nyelvek szerint az országgyűlési képviselők rendszeresen összehívták a térségükhöz tartozó - FIDESZ-es, illetve a független, de FIDESZES - polgármestereket, amely megbeszéléseken a pályázati források települések közötti elosztása is szóba kerülhetett. A források elosztásában, azaz, hogy melyik település mire pályázhat és mit fog kapni, az országgyűlési képviselők, szinte élet-halál urai lehettek. Megjelentek olyan információk is, hogy a valóban független polgármester irányítása alatt álló település nyert egy pályázaton, viszont mégsem, mert a forrás elnyeréséről szóló döntést visszavonták.A pályázati forrásokkal történő függőségi helyzet kialakítása megfosztotta az önkormányzatokat, magától az önkormányzatiságtól. A képviselőnek pedig jól jött a kampány idején az, hogy fotózkodni tudott, mondjuk egy fűnyíró traktoron, azt hangoztatva, hogy azt Ő szerezte. Persze azt azért ne felejtsük el, hogy ezeknek a pályázati forrásoknak a jelentős részét az európai unió állampolgárai „dobták” össze, és nem a FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselői! Tehát nem nehéz látni azt, hogy a FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselői, a regnálásuk alatt az EU források osztogatása által telepedtek rá a településekre. A legnagyobb probléma ebben, az, hogy az országgyűlési képviselői tisztség ilyen szintre degradálódott. Tulajdonképpen nem a felkészültsége, az ország iránti elkötelezettsége volt a minta, hanem az, hogy mennyi pályázati pénzt tudott kilobbizni, illetve mennyire tudta ezzel a módszerrel leuralni a településeket. Ezzel párhuzamosan a fejet hajtó polgármesterek (és az őt támogató helyi képviselők) egy olyan függőségi viszonyba kerültek, amelyből nincs, nem volt kiút. Nyilván az a polgármester, aki nem hódolt be (le a kalappal előttük!) az állampártnak, annak rengeteg problémája adódott. Ez leginkább ott vált tetten érhetővé, hogy a helyi lakosok is számon kérték, hogy miért nincs olyan mértékű beruházás, mint mondjuk a szomszéd településen. Természetes volt egyébként a lakosok frusztrációja e téren, és sajnos több esetben fordult elő az, hogy a fejlesztések érdekében a FIDESZ-KDNP-t tekintették a favoritnak, a saját önkormányzatiságuk, szabadságuk ellenében. Tehát, az EU-s forrásokkal kitömött pártkáderek pénzzel szereztek hatalmat, és tették élhetetlenné országunkat, településeinket. Mit lehet tenni?Most így, a rendszerváltás végleges lezárásának a lehetőségével felvértezve, sokan azon az állásponton vannak, hogy ki kell írni új önkormányzati választást. Ezen a FIDESZ-KDNP által támogatott polgármestereket, helyi képviselőket pont úgy kell elzavarni, ahogy tettük azt április 12-én Orbánnal. Mások viszont azon az állásponton vannak, hogy nem feltétlen kell ezt megtenni, mivel a FIDESZ-KDNP állampárti rendszerének vége van. Ezzel együtt vége van az uram-bátyám rendszernek és a függőségi viszonynak is. Tulajdonképpen felszabadult az ország, és vele együtt felszabadultak az önkormányzatok is. Bármely álláspontra lehetne pró és kontra érveket felhozni. Viszont azt le lehet szögezni, hogy azok a polgármesterek és települési képviselők, akik a 2026-os választásokba úgy akartak Orbánékat támogatva beavatkozni, hogy közreműködtek „húsvéti csomagok” osztásában, nincs helyük a közéletben. Ahogy azoknak a polgármestereknek és települési képviselőknek sincs, akik szervilis módon nyilatkozatot írtak alá, hogy a FIDESZ jelöltjére szavazzanak a választókerületben élők, annak ellenére, hogy sok településen se munkalehetőség, se posta, se óvoda, se iskola, se semmi nincs! A „kiskirályként” viselkedő polgármestereknek meg végképp le kell vonniuk a választási eredmény konzekvenciáit és le kell mondaniuk. Mi lesz, ha nem teszik meg? Igazából semmi, de van megoldás. Mert, nem szabad elfelejteni azt, hogy ha végre pártérdek/pártkáderek nélkül működő államigazgatás lesz, akkor az, rögtön észre fogja venni, mondjuk azt, hogy a pályázati forrással való elszámolás nem megfelelő.Tulajdonképpen előbb fog felszínre kerülni, és így büntetőeljárásba keveredni, a hírhedtté vált lombkorona nélküli lombkorona sétány, és a hasonlókat elkövetők. Tehát egy működő államigazgatás által lehetőség lesz kiszűrni azokat a polgármestereket (képviselőket), akik nem a településükért, hanem a FIDESZ-KDNP-ért és a saját kis „királyságuk” megtartásáért dolgoztak. Persze, ez mellett érdemes lenne a Nemzetiségi Önkormányzati rendszerben is megvizsgálni azt, hogy ki és hogyan, illetve milyen forrásból kampányolt (vásárolt szavazatokat?) a FIDESZ-KDNP-nek. Gaál Lóránt - Melczer Zsolt - AI illusztráció

Soha nem volt még ilyen igazi rendszerváltás. Soha nem volt még ilyen nagy arányú szavazás. Soha nem volt még ilyen hatalmas sajtóérdeklődés egy politikus megjelenése kapcsán. A mai, 2026. április 12-i parlamenti választás rekord számú érdeklődőt vonzott, ami rekord számú szavazót eredményezett. Az urnák lezárását követően 77,8%-os részvételt mutattak a választási iroda adatai, amit történelmi rekordnak neveznek az elemzők.Vajon megtörtént volna mindez, ha nincs a média? A Partizán csatornáján jelent meg először Magyar Péter. Influenszerek szervezték az első hatalmas tüntetést Budapesten – a kegyelmi botrány után.Újságírók, oknyomozók kitartó, következetes munkájának köszönhetően kapott nyilvánosságot az elmúlt két évben a regnáló hatalom bűneinek egy része. Egy olyan része, ami párhuzamosan a Magyar Péter országjárásaival, egyre több magyar, gondolkodó és érző ember szemét felnyitotta.ForradalomEz egy csöndes, két évig tartó, modern, többnyire a média világában zajló forradalom volt. Aztán megmozdult a világ. A világ figyelte Magyarországot, a világban bárhol élő magyarok figyelték Magyarországot, és beálltak a forradalmárok – Tiszás önkéntesek, szimpatizánsok, rendszert váltani akarók egyre növekvő tömege – mellé. A választás napján a Fidesz arra tippelt, hogy a nagy arányú szavazási szám minden bizonnyal a szokásos fidesz 2/3-os eredményt produkálja majd.Választás 2026A választás napján a Fidesz vezére megfenyegette a Tisza mellé álló hősöket, hogy a győzelmük esetén felelni fognak az „árulásukért”.A választás napján este 9-kor 45 %-os feldolgozás állapotában mégis úgy tűnt, a sokak által várt Tisza 2/3-os eredmény a biztos.A választás napján - nem várt módon - Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök gratulált a Tisza Párt elnökének, Magyar Péternek.A választás napján minden Tiszás óvatos, de boldog nyugalommal várta a remélt eredményt. A választás napján az őrszemek több ezer szavazat-vásárlási és szavazat-csalási ügyet jelentettek, tehát megjelent végre a következmény.A 2/3 egy fogalommá vált. * A 2/3 eddig egy olyan hatalom birtokában volt, aki visszaélt vele, és eladósította az országot, számtalan súlyos bűncselekményt, lopást, csalást követett el. * A 2/3 szétszakította a családokat, a szomszédokat, a barátságokat, megosztottá tette az embereket, gyűlöletet szított, és halált, nagyon sok és értelmetlen halált eredményezett. * A Tisza 2/3-a rendet tesz a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban. Jogállamiságot képez, biztonságot és felszabadulást a sok évtizede tartó nyomásból, kilátástalanságból. * A Tisza 2/3-a valódi igazságszolgáltatást ígér, ami a felszabadulás utáni újdonságot is jelenti, a következményeket. Minden magyar ember, aki most a Tisza Pártra szavazott – valódi győztes, igazi rendszerváltó, bátor és hazafi! Menyhárt Tamara - Nyitókép: Magyar Péter szavaz - Magyar Péter Facebook oldala

Így jósolta meg az Orbán-rendszer végét már egy mára elfeledett politikus. Törvényszerű, hogy így lesz? Vajon április 12-én beteljesülnek-e a szavai? A Magyar Köztársaság bukása2011. április 25-én elfogadják Magyarország Alaptörvényét egy egypárti alkotmányozás után. Az 1989-ben módosított alkotmány megnyitotta az utat a többpártrendszer felé. 2011. december 31-én ez az alkotmány hatályát veszti, s ezzel Magyarország megindul a választásos autokrácia irányába. „Az alkotmányozás módja önmagában kétségessé teszi azt, hogy a Magyarország új alkotmányának nevezett dokumentum alkotmányként tisztelhető lesz, mert az alkotmányozás szükségességét soha nem indokolták elfogadható érvekkel, az alkotmány tervezete titokban készült, kidolgozását valódi társadalmi vagy szakmai vita nem előzte meg, és elfogadásának eljárási szabályai miatt a dokumentum egypárti alkotmányként születik meg“ - írta az Index 2011. március 16-án. Kossuth idézet - Forrás: A Negyedik Köztársaság:4K! programfüzeteAz első ellenállók2011. március 15-én tüntetés az alkotmányozás ellen. A felszólalók között találjuk Istvánffy Andrást, az akkor még Negyedik Köztársaság, 4K! Mozgalom — később párt — vezetőjét.Rövid beszédében Istvánffy felvázolja azt az "ők és mi" szétszakítottságot, ahol már nincs olyan alap, amelyet mindenki elfogadna ebben az országban, mert a Fidesz-KDNP-kormány az Alaptörvényt a saját garnitúrájának írta: „A 89-es alkotmány széles körű megegyezés eredménye volt. A kormány '89-hez képest most nem előrelép, hanem visszatér a múltba. Húsz évvel a rendszerváltás után elkezdett visszafelé forogni a történelem kereke. Dermesztő a párhuzam, de egypárti alkotmányt erőszakolni az országra utoljára Rákosiék mertek. A helyzet súlyos: a kormány nem újraalapítja, hanem kettészakítja az országot.“ – mondta Istvánffy 2011-ben. Kettős mérceMa már láthatjuk, hogy az ország valóban kettészakadt, úgy tűnik, hogy nem egyenlően vonatkozik mindenkire a törvény szigora. Ennek ma már vannak jól megfogható példái is. Míg a kémjátszmákat kitálaló volt századost, Szabó Bencét azonnal meggyanúsítják, addig a Matolcsy-korszak alatt elillanó százmilliárdok ügyében több mint egy éve senkit sem hallgattak ki gyanúsítottként. Mindemellett egyre többen és többen találják magukat akadályoztatva, legyen szó vállalkozásokról vagy magánszemélyekről. Egyre többen érzik, hogy ma valami nagyon nincs rendben. A problémák Csádtól Felcsútig kézzel foghatók — aki akarja, érti, és látja.Beteljesülő jóslat?2026. április 12-én szavaz az ország. Az Alaptörvény alkotóival szemben felsorakozott egy önkéntesen szerveződő civil kurázsival táplált hálózat. Az Orbán-rendszerrel egyet nem értő magyarok megerősödtek, és ma valóban van lehetőségük egy köztársaság létrehozására. 2011-ben Istvánffy szavai valahogy illenek a mai napokra. "Amikor eljön a pillanat – mert el fog jönni –, hogy lezárjuk ezt az illegitim alkotmányozási kalandot, mi kezet fogunk nyújtani azoknak, akik most megpróbálnak kizárni minket a hazánkból. Mert mi tudjuk azt, amit ők nem hajlandók felismerni: egy kettészakított országban nem lehet élni. Barátaim, kormányhivatalokban azt állítják, hogy ez lesz Magyarország végleges alkotmánya, mi itt az utcán tudjuk, hogy nem lesz az. Amit konszenzus nélkül hoznak meg, az nem lehet tartós; azt csak erőszakkal lehet fenntartani. Ez nem Magyarország végleges alkotmánya lesz, ez csak egy ideiglenes alkotmány. Az új politikai közösség ami most megszületett, amiben sokan még kételkednek, ami még csak az első lépéseit teszi meg, napról napra erősödni fog, hónapról hónapra növekedni fog, meg fogja találni a hangját, le fogja győzni a fásultságot, vissza fogja adni a változásba vetett hitet, meg fogja szervezni magát és el fog jönni a nap, amikor helyreállítja a köztársaságot." Április negyedikén Magyar Péter felvázolt egy konkrét víziót a 444 stúdiójában. S a következőket mondta: „A magyar emberek látták, tapasztalták, hogy hova vezet az, hogy ha valaki 16 vagy 20 évig miniszterelnök lehet teljes felhatalmazással, és szisztematikusan szándékosan leépíti a jogállamot. Kinyírja a fékek és ellensúlyok rendszerét túszul ejt egy országot és a saját családjának a hűbérbirtokaként kezeli...” „... és egyébként van igény a magyar állampolgárok között egy új alaptörvény megalkotására is, de azt egy normális kormány egy valóban nemzeti és minden magyar ember érdekében kormányzó kormány az nem fél év alatt fogadja el és nem egy tableten írja hanem valódi társadalmi egyeztetéssel akár népszavazással megerősítve…” A lehetőség itt van, a 2010 óta regnáló eddig megdönthetetlen hatalom meginogni látszik az autoriter zsákutcában. Tenni akaró tömegek egy jobb ország reményében otthon és külföldön szavazni mennek. * Akarunk egy igazságosabb országot? * Akarunk-e egy új Magyar Köztársaságot? * Akarunk-e egy közös alapot, egy alkotmányt, amire mindenki biztosan építhet? Április 12-én válasszatok!Pár pillanat a 4K! munkásságából: * Az Istvánffy vezette Negyedik Köztársaság Párt megmérette magát a 2014-es választáson, s a kudarc után feloszlatta magát, mondván „Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon” * Működésük során többek között füvet küldtek Bayer Zsoltnak, hogy kezelje migrénjét, és írjon nyugodtabban. * Harcba szálltak a vasárnapi boltzár érdekében, elég unortodox módon, keresztes lovagnak öltözve. Leitold Márton - Nyitókép: Kontroll - YouTube képernyőkép

Kihez lojális ma a “vármegyei” önkormányzat? A pártpropagandát érzékeljük, a helyiek érdekeinek hangsúlyosságát aligha. Természetesen lehet találni racionalitást a központosítás mögött is, hiszen óhatatlanul előfordultak párhuzamosságok, hibás döntések, több egyeztetésre és párbeszédre volt szükség nemcsak a helyiek és a megyei önkormányzatok, hanem az önkormányzatok és az állami intézmények, minisztériumok, központi szervek között is.Mennyit ér a jó döntés?Ezek miatt lehetett lassúnak, kevésbé hatékonynak vagy akár költségesebbnek nevezni a rendszert. De hogyan lehet beárazni azt, ha egy döntés helyes és megalapozott? Mi az ára annak, ha egy fejlesztés valódi helyi problémát old meg? Ha az intézmények vezetői közvetlenül konzultálhatnak a döntéshozókkal, jelezhetik problémáikat, javaslataikat, ötleteiket? Ha az önkormányzat közelről felügyeli az intézményeit? Lehet, hogy megyei fenntartás és felügyelet alatt a „Szőlő utca” sem fordult volna elő? Nem biztos.Felhígult hatáskörök és kiüresedett szerepkörökAz viszont teljesen biztos, hogy ma a vármegyei önkormányzatoknak nincsenek világos hatás- és feladatköreik. Az uniós pályázatok menedzselése projektirodai feladat, fejlesztési stratégiákkal pedig már tele van a padlás. Nincs mérhető eredménymutató, nincs számonkérés, hiszen megbízás sincs. A protokollfunkció nagyon megy: a pózolás, a központi akarat dicsőítése ki van maxolva. De hogy integráns, sőt meghatározó részei lennének a vármegye életének – az erősen kétséges. Kétséges még úgy is, hogy fő feladatuk az uniós források elosztása. Most, hogy a felelősségük nem a helyiek, hanem a központi fenntartó felé fordul, vajon kinek az érdekét tartják szem előtt egy fejlesztés vagy támogatás eldöntésénél?Miért maradtak meg egyáltalán?Jogos kérdés, hogy miért maradtak meg az önkormányzatok egy ilyen formában. Ha a döntések központilag születnek, lehetne a pénzeket is központilag osztani – egyes vélemények szerint ma is így történik. Egy hibrid intézmény, amely már csak a nevében önkormányzat, fenntartani pénzkidobásnak tűnhet. Netán más logika diktálta a fenntartás szándékát? Miután ez a logika nem igazán lehet közigazgatási, politikát sejthetünk mögötte. A lojális káderek kerülnek ennyibe az adófizetőknek? – kérdezhetnénk.Központosítás és korrupció – rossz egyensúlyA centralizáció a korrupció visszaszorítását és a fenntartási költségek csökkentését ígérte. Helyette a korrupció és az önkényes döntések melegágyát teremtette meg, valamint egy jelen formájában teljesen feleslegesen fenntartott pártiroda hálózatot. Nehéz rábukkanni egy vármegyei önkormányzat működési költségeire. Hosszas keresgélés után kaphatunk csak nagyjából tiszta képet az összeg nagyságáról. De nem is a pontos összeg a fontos igazán. Ha csak megbecsüljük az alapján, hogy Baranyában az elnök illetménye havi több mint 1,3 millió forint, alelnökei fejenként csaknem 1 milliót kapnak, ehhez jönnek a rendszeres költségtérítések, amelyek újabb százezrekkel növelik a havi jövedelmet – és akkor még nem beszéltünk az apparátus bérezéséről, valamint az épületek üzemeltetéséről országos szinten.Kifizetőhelyek rendszere – közigazgatás vagy pártlogisztika?Nagybani képet azonban kaphatunk arról, hogy a “vármegyei” rendszer – a központosítás ellenére – nem a költséghatékonyság szellemében született. Nehéz nem azt a következtetést levonni, hogy nem szakmai indokok vezették a kormányzatot a megyei önkormányzatok kiüresítésére, valódi hatalom és feladat nélküli kifizetőhelyekké silányítására. Értjük annak a logikáját is, hogy a káderek kifizetése és jóltartása fontos feladat, főleg választások idején. De így herdálni az adófizetők pénzét túlmegy a felelőtlenség határán, és a hűtlen kezelés gyanúját is felveti.Helyiek helyett pártközpont – kinek az érdekében?A káderpolitika mindenkor jó befektetés a központi hatalom számára, de pártirodákat és haveri kifizetőhelyeket fenntartani az adóforintjainkból és uniós pénzekből semmiképpen nem szolgálhatja a helyiek érdekeit, sem jövőjük jó alakulását. Porkoláb Artúr – Nyitókép: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye címere - Fotó: nemzetijelkepek.hu

Ha választást szeretnénk nyerni – vagy legalább nagyon jól szerepelni –, nem elég több szavazót mozgósítani, és nem elég hangosabb kampányt folytatni. A magyar választási rendszerben a siker nem pusztán támogatottság kérdése, hanem szerkezeti kérdés is. A döntő tényezők ismerete nélkül a legjobb szándékú politikai stratégia is önsorsrontóvá válhat. Ez a sorozat arról szólt, mit kell tenni ahhoz, hogy a szavazatok ne vesszenek el a rendszer réseiben, hogy az egyéni körzetekben valódi esély keletkezzen, és hogy a választási matematika ne ellenfélként, hanem eszközként működjön. Mert a választást nem ott nyerik meg, ahol a legtöbben kiabálnak, hanem ott, ahol értik a szabályokat.A félreértés gyökereVan egy makacs félreértés a magyar választási rendszerrel kapcsolatban. Az, hogy a parlamenti erőviszonyok „egyszerűen” a választói akarat leképezései. Hogy ha sok párt indul, ha sokfelé oszlanak a szavazatok, akkor a rendszer magától kiegyensúlyozódik. A valóság ezzel szemben az, hogy a mandátumelosztás nem passzívan tükrözi a politikai térképet, hanem aktívan formálja azt. Saját belső logikája van, amely bizonyos helyzetekben stabil többséget, sőt alkotmányozó erőt hoz létre akkor is, ha a választók többsége nem egyetlen politikai erőt támogat.Ez nem rendellenesség. Nem visszaélés. Hanem konstrukció.A többség nélküli többségA magyar választási rendszer gerince az egyéni választókerületek rendszere. A 199 fős Országgyűlésből 106 mandátum egyéniben dől el, diszkrét módon: egy körzetet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni, köztes állapot nincs. Amit ott megszereznek, azt a listás rendszer már nem tudja „visszavenni”. Ennek következménye, hogy már hatvan körüli egyéni győzelemmel létrejöhet stabil parlamenti többség, hetven fölött pedig reálissá válik a kétharmados, alkotmányozó erő. Mindez akkor is, ha a listás szavazatarány messze nem kétharmados, sőt akár az abszolút többséget sem éri el. A kétharmad tehát nem a listán „születik meg”. Ott legfeljebb rögzül.A lista, ami nem fordítGyakori elképzelés, hogy a listás rendszer és a győzteskompenzáció képes „igazságot tenni” az egyéni eredmények után. A valóság ennél jóval prózaibb. A győzteskompenzáció nem fordítókar, hanem fék. Arányosan képes enyhíteni az egyéni torzulásokat, különösen akkor, ha egy párt kevesebb körzetet nyer, de azokban nagy fölénnyel. Ilyenkor több töredékszavazat keletkezik, ami listán valóban segíti a kevesebb egyéni mandátumot szerző felet. De ez a hatás korlátozott: nem képes ellensúlyozni egy hetven feletti egyéni mandátumos előnyt. A kompenzáció lassít, de nem megfordít.Az 5 százalékos szakadékA rendszer egyik legnagyobb erejű, mégis leginkább alábecsült eleme az 5 százalékos parlamenti küszöb. A küszöb alatti pártokra leadott szavazatok nem „szétoszlanak”, hanem kiesnek a mandátumelosztásból. Nem vesznek részt sem az arányosításban, sem a kompenzációban.Ez azt jelenti, hogy a listás mandátumokat nem a leadott szavazatok 100 százaléka alapján osztják ki, hanem csak a bennmaradó rész alapján. Ez automatikusan megnöveli a bejutó pártok arányát, különösen a legnagyobbét. Fej–fej melletti helyzetben minden kieső százalékpont arányosan a nagyobbik félnek dolgozik. Ebben az értelemben egy tized százalék nemcsak egy párt parlamenti jelenlétét dönti el, hanem azt is, hogy a választás után marad-e még mozgástér az erőviszonyok kiegyenlítésére – vagy a rendszer már az eredmény kihirdetésekor lezárja ezt a lehetőséget. A többpólusúság látszataSokan gondolják úgy, hogy minél több párt jut be a parlamentbe, annál nyitottabbá válik a politikai rendszer. Ez azonban csak bizonyos szerkezetben igaz. Egy közepes erejű párt valóban csökkentheti a túlhatalom esélyét, mert bent marad a mandátumelosztásban, és érdemben részt vesz az arányosításban. Két közepes párt megjelenése a két nagy mellett viszont már nem feltétlenül hoz valódi ellensúlyt. Ha egyikük sem képes egyéni körzeteket nyerni, és mellettük kisebb pártok továbbra is a küszöb alatt maradnak, akkor a rendszer működése továbbra is a legerősebb felé billen. A parlament ilyenkor látszólag sokszereplős, de strukturálisan zárt marad. A kérdés nem az, hogy hány párt jut be, hanem az, hogy milyen arányban és milyen szerkezetben.Mi maradt ki – és miértAz elemzés nem foglalkozott külön a nemzetiségi listákkal, mert ezek technikailag kivételt képeznek, és legfeljebb egy-két mandátumot érintenek, a politikai arányokat nem billentik át. Nem bontotta ki részletesen a koalíciós listák eltérő küszöbeit, mert a küszöbmechanika logikája ugyanaz, csak a szám változik. Nem tért ki a határon túli levélszavazatok politikai aszimmetriájára, mert ez nem szerkezeti, hanem történeti kérdés. Nem ment bele a D’Hondt-módszer utolsó mandátumainak technikai finomságaiba sem, mert ezek már nem irányt, csak tized mandátumokat döntenek. Ami viszont benne volt, az a lényeg: az egyéni mandátumok dominanciája, a kieső szavazatok újrasúlyozó hatása, a győzteskompenzáció korlátai, és az a pont, ahol a rendszer a nyitott versenyből determinisztikus kimenetté válik. Mitől döglik a légy? Nem egyetlen szabálytól. Hanem attól, hogy a rendszer több, önmagában ésszerű elemének hatása összeadódik. És amikor összeadódik, már nem az számít, mit gondolunk róla, hanem az, hogy értjük-e. Ha igen, akkor nem meglepődünk az eredményen – hanem felismerjük.A sorozat részei: 1. A többség nélküli többség matematikája 2. Hol kezdődik a kétharmad 3. Az 5 százalékos szakadék 4. A többpólusú parlament illúziója 5. Mitől döglik a légy? Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

ÁllításA választási rendszer működése szempontjából nem az a döntő kérdés, hogy hány párt jut be a parlamentbe, hanem az, hogy milyen arányban és milyen szerkezetben. Két nagy párt mellé belépő két közepes erejű szereplő első látásra kiegyensúlyozó hatásúnak tűnhet, a gyakorlatban azonban könnyen olyan helyzetet hoz létre, amelyben a rendszer újra a legerősebb felé billen.A többpólusú parlament nem automatikusan jelent nyitott kimenetet.A kiinduló helyzet: két nagy, két közepesVegyünk egy olyan, nem rendkívüli választási helyzetet, ahol a listás szavazatok így alakulnak: * Nagypárt A: 40% * Nagypárt B: 38% * Közepes párt C: 9% * Közepes párt D: 6% * Kis pártok együtt: 7% (küszöb alatt) Ebben a modellben négy párt jut be a parlamentbe, miközben a szavazatok 7 százaléka kiesik a mandátum elosztásból.Mit várnánk intuitíven?A közkeletű várakozás az lenne, hogy: * a két közepes párt „elvesz” a nagyoktól, * a mandátumok szétaprózódnak, * a parlamenti kimenet nyitottabbá válik. Ez azonban csak részben igaz.A listás mandátumelosztás tényleges hatásaA kieső 7% miatt a listás mandátumelosztás már nem 100, hanem 93 százaléknyi szavazat alapján történik. Ez újrasúlyozza a benn maradókat.Újraszámolva az arányokat: * A: 40 / 93 ≈ 43,0% * B: 38 / 93 ≈ 40,9% * C: 9 / 93 ≈ 9,7% * D: 6 / 93 ≈ 6,5% A D’Hondt-módszer itt finoman, de következetesen a nagyobb szereplőknek kedvez, különösen a legnagyobbnak.A 93 listás mandátum reálisan így oszlik meg: * Nagypárt A: 41–42 * Nagypárt B: 39–40 * Közepes C: 7–8 * Közepes D: 5–6 A közepes pártok valóban bejutnak, de nem képeznek ellensúlyt, mert külön-külön túl kicsik ahhoz, hogy a legnagyobb párt listás előnyét érdemben csökkentsék.Az egyéni körzetek szerepe ebben a helyzetbenTegyük fel, hogy az egyéni választókerületekben az eredmény viszonylag kiegyenlített: * Nagypárt A: 56 EVK * Nagypárt B: 50 EVK * Közepes pártok: 0 EVK Ez nem extrém helyzet: a közepes pártok országosan mérhetők, de egyéniben nem versenyképesek.Az összes mandátum így alakul: * A: 56 + 42 ≈ 98 * B: 50 + 40 ≈ 90 * C: 8 * D: 5 Ebben a parlamentben formálisan négypárti jelenlét van, de a tényleges erőviszonyok kétpólusúak maradnak, és a legnagyobb párt továbbra is domináns pozícióban van.Miért nem működik itt a „két közepes = ellensúly” logika?Mert a rendszer egyszerre két dolgot tesz: 1. Szétválasztja a közepes pártokat egymástól 2. Újrasúlyozza a nagy pártokat a kieső szavazatok miatt A közepes pártok nem összeadódnak, hanem külön-külön lépnek be a mandátumelosztásba, miközben a kieső szavazatok arányosan a legnagyobb szereplőt erősítik.A végeredmény egy olyan parlament, amely látszólag sokszereplős, de strukturálisan mégis zárt.KövetkeztetésKét közepes párt megjelenése a két nagy mellett nem garancia a kiegyensúlyozottabb parlamentre. Ha a közepes szereplők nem képesek egyéni körzeteket nyerni, és a kis pártok egy része továbbra is a küszöb alatt marad, a rendszer működése továbbra is a legnagyobb párt felé billen.A több szereplő önmagában nem pluralizmust jelent. A kérdés nem az, hogy hány párt jut be, hanem az, hogy milyen szerkezetben oszlanak meg a mandátumok, és marad-e tényleges mozgástér a parlamentben. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

A széles közönség számára észrevétlenül – még csak azt sem mondhatni, hogy lassan, fokozatosan – kiüresedtek a területi közigazgatási szint legfontosabb pillérei. Míg tizenöt évvel ezelőtt az összes olyan feladatot ellátták, amit a települési önkormányzatok képtelenek voltak erőforrás vagy hatáskör hiányában, ma már az ott dolgozókon kívül (vagy talán még ők maguk sem) jóformán senki sem tudja megmondani, hogy pontosan mi folyik a patinás épületek falai mögött.Látvány és láthatatlanságAz igazán tájékozottak találkozhatnak a megyei prominensek képeivel különböző újságok hasábjain, amint éppen járdaszakasz, vadászház, kilátó vagy egyéb építmények előtt szabdalják a trikolórt, de ezeken a ritka alkalmakon kívül nem nagyon találkozik velük a köz. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen közvetlen hatással nem bírnak a területen zajló folyamatokra, intézmények működésére, fejlesztésekre, ellenőrzésre, illetve a megye – vármegye – működésének biztosítására. A megyei önkormányzat szerepe a „láthatatlan középszint” homályosságára zsugorodott..A középszint lebontásaA 2010–2013 közötti politikai döntések nyomán létrejövő törvénymódosítások vették el a megyei önkormányzatok addig széles körű, a mindennapi életre hatással lévő feladatait. Az addig megszokott és működő közigazgatási szerkezet középső szintjét húzták ki a képletből.A központosított rendszer megjelenéseEzzel egyidejűleg megjelentek a kormányhivatalok és a járási rendszer, mint a kormány kinyújtott hivatalos karjai, amelyek budapesti irányítással hivatottak helyi ügyeket intézni – hely- és probléma ismeret nélkül. A kormányhivatalok végrehajtó szervek, tehát feladat- és hatáskörük sincs valós helyi ügyek megoldásához. A megyei önkormányzat mint valódi aktorA megyei önkormányzatok korábban valódi aktorai voltak az ott élő emberek mindennapi életének. Szakközépiskolákat, gimnáziumokat tartottak fenn, idősek otthonait működtették, hozzájuk tartozott a gyermekvédelmi rendszer. Több kórház és szakrendelő működését biztosították, a megyei besorolású utak fejlesztése és karbantartása is a feladataik közé tartozott. Közvetlen hatással voltak a megye kulturális életére, hiszen a megyei könyvtárak, múzeumok és levéltárak működéséért(már nem?) is felelősek voltak.A fejlesztési döntések régi rendszereA fejlesztéseket – amelyek ma a vármegyei önkormányzatok legfőbb feladatai, vagyis a pénzosztás – korábban a Regionális Fejlesztési Ügynökségek koordinálták. A pályázati igények elbírálásánál a megyei önkormányzatok, a vállalkozói szféra, valamint a civil szervezetek részvételével hozták meg a támogatói döntéseket. Arra törekedtek, hogy a helyi szervezetek és képviseleti szerveződések minél nagyobb körét vonják be a döntési folyamatokba. A jogszabályi kötelezettségeiknek megfelelően ez meg is valósult.Széles körű részvétel és párbeszédA regionális fejlesztési ügynökségeknek tagjai voltak a megyei önkormányzatok, megyei jogú városok, gazdasági kamarák, felsőoktatási intézmények, fejlesztési bankok, valamint a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok. Minden érintett képviselhette magát a fejlesztések irányainak meghatározásánál és a döntések előkészítésénél. A végső döntést akkor is az állami szintű irányító hatóságok hozták meg, tehát az állami kontroll ebben az esetben is megvalósult. A rendszer előnye az érintettek széles körű bevonása a döntés-előkészítésbe és az aktív párbeszéd fenntartása a programok megvalósítása során. Ebben a fejlesztési környezetben volt a legnagyobb esély arra, hogy a helyiek valós problémáira valós, adekvát megoldások szülessenek.A centralizált rendszer következményeiA mai rendszerben a források eltávolodtak a helyiektől. A centralizálás és az állami kontroll túlsúlya miatt nem a helyiek problémái mentén fogalmazódnak meg a fejlesztési vagy forráselosztási döntések, hanem inkább ágazati, országos fejlesztési erővonalak figyelembevételével. Ennek a szemléletnek is megvannak az előnyei, ám a jelenlegi rendszer alkalmatlan a helyiek kisebb vagy közepes szintű problémáinak orvoslására, inkább általános fejlesztési döntések meghozatalára berendezkedett.A helyi beleszólás eltűnése Míg korábban a helyismerettel rendelkező képviselők döntötték el, hogy melyik kórház vagy iskola fejlesztése élvezzen elsőbbséget, illetve hogyan osszák el a működési támogatásokat, ma ezek a döntések minisztériumok, állami fenntartók és központi ügynökségek szintjén születnek. A helyi közösségek és a helyi választott testületek beleszólása a fejlesztésekbe drasztikusan csökkent. Porkoláb Artúr – Nyitókép: Budapest város címere - Fotó: nemzetijelkepek.hu

ÁllításAz 5 százalékos parlamenti küszöb nem pusztán arról dönt, hogy egy párt bejut-e a parlamentbe. Arról is dönt, hogy a listás mandátumelosztás mekkora „szavazattömegből” dolgozik, és ezzel együtt arról, hogy a két nagy szereplő közti verseny mennyire lesz kiegyenlített vagy mennyire billen el. A küszöb alatti szavazatok nem „szétoszlanak”, hanem kiesnek, vagyis a benn maradók aránya automatikusan megemelkedik. Egy tized százaléknyi elmozdulás így nem csak egy párt sorsát, hanem a parlamenti erőviszonyok stabilitását is befolyásolhatja.A küszöb mechanikája: szavazatok eltűnése, arányok átrendeződéseA listás mandátumokat (93 helyet) csak azok a pártok kaphatják meg, amelyek elérik a küszöböt. A küszöb alatt maradó pártokra leadott listás szavazatok nem vesznek részt a mandátumelosztásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például a szavazatok 12 százaléka „kiesik”, akkor a mandátumokat nem 100 százaléknyi szavazat arányában osztják szét, hanem a bennmaradó 88 százalék arányában. Ez az újrasúlyozás önmagában is képes mandátumokat mozgatni, még akkor is, ha a két nagy párt támogatottsága egyébként közel van egymáshoz. A küszöb tehát nem csak egy belépési kapu. Egyben egy olyan szűrő, amely a rendszer arányosságát csökkenti, és a nagyobb, biztosan bejutó szereplőknek strukturális előnyt ad. Szimuláció 1: 3 bejutó párt, 7 kieső – a „kicsik elvesznek” modellVegyünk egy modellt, amelyben három szereplő jut be a parlamentbe, és hét kisebb párt mind 5% alatt marad. A cél nem egy konkrét választás lemásolása, hanem annak bemutatása, hogy az 5%-os szakadék hogyan befolyásolja a mandátumokat.Egyéni választókerületek (106): * A párt: 58 egyéni mandátum * B párt: 48 egyéni mandátum * C párt: 0 egyéni mandátum (de országos listán bejut, 7%-kal) Listás szavazatarány (100%-ból): * B párt: 42% * A párt: 39% * C párt: 7% * Kieső (7 kis párt összesen): 12% (mind 5% alatt, tehát kiesik) Itt a lényeg az, hogy a kieső 12% nem kap listás mandátumot, tehát a listás mandátumelosztás a benn maradó 88%-on történik.D’Hondt szerinti listás mandátumelosztás (93 hely): * B párt: 45 listás mandátum * A párt: 41 listás mandátum * C párt: 7 listás mandátum Összes mandátum (EVK + lista): * A párt: 58 + 41 = 99 * B párt: 48 + 45 = 93 * C párt: 0 + 7 = 7 A modell üzenete egyszerű: a listán kismértékben erősebb B párt a kiesők miatt és a D’Hondt finom torzítása miatt listán további előnyökhöz jut, miközben az A párt EVK-fölénye miatt összességében mégis vezet. Ez a kettő együtt mutatja meg, miért képes a rendszer egyszerre „büntetni” a széttöredezettséget (kieső szavazatok) és „dönteni” az egyéni körzetekben.A tized százalék jelentősége: 4,9 és 5,1 között valójában mi történik?A közkeletű gondolat az, hogy a 4,9% és 5,1% közti különbség kicsi. A valóságban viszont nem kicsi, hanem bináris: az egyik esetben a párt szavazatai kiesnek a listás mandátum elosztásból, a másik esetben részt vesznek benne, és mandátumot termelnek. Egyetlen szereplő bejutása vagy kiesése ráadásul nem csak saját mandátumot jelent, hanem a többiek mandátum számát is módosítja: ha valaki kiesik, a többiek aránya automatikusan nő a benn maradók között. Ezért van az, hogy egy tized százaléknyi mozgás nem csak egy párt parlamenti jelenlétét dönti el, hanem a két nagy szereplő közti arányt is képes stabilizálni vagy megbolygatni. A győzteskompenzáció szerepe: fék, nem fordítókarItt szokott jönni a kérdés: ha a küszöb ennyire kemény, akkor a győzteskompenzáció nem teszi-e „igazságosabbá” a képet?A győzteskompenzáció valójában egy fék. Arányosan képes korrigálni, de nem képes megfordítani egy erős egyéni dominanciát. Ezt a legjobban egy olyan helyzet mutatja meg, amely első ránézésre paradoxonnak tűnik: az egyik párt sok körzetet nyer, de szoros eredményekkel, a másik kevesebbet, de nagy fölénnyel. Ha az egyik párt sok egyéni körzetet nyer szoros eredménnyel, míg a másik kevesebbet, de nagy fölénnyel, a győzteskompenzáció arányosan a kevesebb körzetet nyerőt segíti – de nem képes ellensúlyozni egy hetven fölötti egyéni mandátumos előnyt. Miért? Mert a kompenzáció nem a „győzelmek számát” kompenzálja, hanem a győzelmek mögötti szavazat többletet. A szoros győzelmek kevés „felesleges” szavazatot termelnek, a fölényes győzelmek sokat. Ettől a listás oldalon a kevesebb körzetet nyerő párt arányosan több kompenzációt kaphat. De a 70–72 egyéni mandátum olyan kemény alap, amit a listás korrekció nem tud lenullázni.Szimuláció 2: amikor a lista „visszaad”, de nem elégVegyünk egy egyszerűsített példát, amelyben az egyik szereplő a kétharmad küszöbének környékén van egyéniben, de többnyire szoros győzelmekkel, míg a másik kevesebb körzetet nyer, viszont ott nagy fölénnyel, így a kompenzáció arányosan neki kedvez.Egyéni körzetek (106): * A párt: 72 EVK * B párt: 34 EVK A listás oldalon – a kompenzáció és a kiesők miatt – elképzelhető, hogy B több listás mandátumot szerez, mint A. Tegyük fel a modellben, hogy:Listás mandátumok (93): * A párt: 40 listás mandátum * B párt: 46 listás mandátum * Egyéb bejutók együtt: 7 listás mandátum Összes mandátum: * A párt: 72 + 40 = 112 * B párt: 34 + 46 = 80 * Egyéb: 7 A tanulság nem az, hogy B „jobban jár” listán. Az, hogy hiába jár jobban listán, a 72 egyéni mandátum által létrehozott struktúrát ez már nem tudja megtörni. A kompenzáció itt tehát fékez, visszaad, arányosít – de nem fordít.KövetkeztetésAz 5 százalékos parlamenti küszöb nem pusztán belépési feltétel, hanem a mandátumképzés egyik döntő szerkezeti eleme. Amikor egy párt a küszöb alá kerül, nemcsak saját parlamenti jelenléte vész el, hanem a szavazatai is kiesnek a mandátumelosztásból, újra súlyozva minden bennmaradó szereplőt. Egy tizedszázaléknyi elmozdulás így nem pusztán egy párt sorsát dönti el, hanem azt is, hogy a parlamenti erőviszonyok még korrigálhatók-e, vagy végleg rögzülnek. A győzteskompenzáció ebben a rendszerben nem fordítókar, hanem fék: képes arányosan segíteni azt, aki kevesebb egyéni körzetet nyer, de nagy fölénnyel, ám nem képes ellensúlyozni egy hetven feletti egyéni mandátumos előnyt. Amikor a küszöb alatti szavazatok tömege már eleve leszűkíti a listás mandátumelosztás mozgásterét, a kompenzáció hatása is korlátozottá válik. Ebben az értelemben az 5 százalékos szakadék valóban sorsot dönt: nem azért, mert önmagában kétharmadot hoz létre, hanem mert eldönti, hogy a választás után marad-e még tér az erőviszonyok kiegyenlítésére – vagy a rendszer már az eredmény kihirdetésekor lezárja ezt a lehetőséget. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció