Azt gondolom...

Macskaadó-tervezet az Indexen – kié lesz ezért a szégyen?

Azt gondolom...

Az Index újabb dokumentuma olyan szinten félrevezető és ostoba, hogy fölösleges hosszabban elemezgetni. A lap egyre aljasodó üzemmódja következtében talán idővel kevesebben fogják komolyan venni. Ám pillanatnyilag még a hatalom egyik legfőbb propagandafelületeként működik, így nem lehet szó nélkül elmenni az akciói mellett. „Itt találja a TISZA Párt teljes adócsomag-tervezetét, nyilvánosságra hoztuk” – ezzel a címmel jelent meg az Indexen egy cikk, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt állítólagos gazdaságpolitikai terveiről számolnak be. A dokumentum tartalmából talán elég kiemelni a nyilvánosságban leginkább terjedő macska- és kutyaadót, és hogy fideszes politikusok a házi kedvenceikkel készítettek rövid videókat ennek hatására. Legfeljebb nevetni érdemes ezeken. Az ablakon befújt Nyilvánvaló, hogy egy teljes mértékben kitalált dokumentumról van szó. A Tisza-adóra épülő kampány második felvonását vezette fel a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó lap. Egyes elemzések szerint mesterséges intelligencia segítségével gyártották le az áltervezetet, ami jól mutatja, mennyire nem tartották fontosnak a tartalmat. Mi történik tehát? Van egy verseny, amelyben két politikai erő próbálja bizonyítani a választók előtt az alkalmasságát, hogy 2026-tól vezesse az országot. Eközben a kihívó által cáfolt állítások jelennek meg a NER-hez közel került, félmilliónál is több követővel rendelkező felületen. A cikk köré pedig a milliárdokból működtetett médiagépezet kíméletlen kampányt épít. Az Index szerepéről már írtunk. Aki követi a médiával kapcsolatos híreket, eseményeket, annak nem kérdés, hogy a hatalom egyik legfontosabb eszközéről van szó. Azonban jó eséllyel van sok ezer olvasó, aki csak hírekről szeretne értesülni. A hírfolyamban azonban olyan információkról szerez tudomást, miszerint kormányváltás esetén mindenféle új adóterhekkel szembesülhet. Arról nem is beszélve, hogy a cikkre hivatkozva feljogosultnak érzik magukat politikusok és véleményformálók, hogy torzításokkal árasszák el a nyilvánosságot. Az Index dokumentumának nem csak az a jelentősége, hogy rontani próbálja a TISZA Párt esélyeit a 2026-os választásokon. Pusztító hatással van a közbeszéd állapotára is. Abszurdumra nem lehet érdemben reagálni, ergo nem lehet párbeszédet folytatni olyan jelentős közügyekről, mint például az adópolitika. Ahogyan a médiába és a tájékoztatásba vetett bizalom is csorbul. Marad tehát a kérdés, hogy ki fogja ezért viselni a szégyent? Elég lesz-e utólag magyarázkodni torzítások terjesztéséért, ahogy azt az Index autós portáljának főszerkesztője tette? Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Orbán egy másik univerzumban él, avagy a valóság tagadása

Azt gondolom...

Orbán tizenöt év után végre bement egy stúdióba, amely nem a „királyi” médiához tartozik és interjút adott Rónai Egonnak. Itt végre kapott komolyabb kérdéseket is, bár ismét bebizonyította, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történik ebben az országban és az sem biztos, hogy érdekli. Össze-vissza beszélt mindenről és hazudott, vagy figyelmen kívül hagyta a műsorvezető által feltett kényelmetlen kérdést. (Pedig lehetett volna még sokkal több, sokkal kellemetlenebb kérdése.) Az sem változott, hogy Orbán ismét hülyének nézi az országot. Amire rákérdeztek: Fapados repülővel mentek Amerikába, miért? Kényszerhelyzet volt, mondta. Pedig évek óta saját luxusgépeivel járja a világot, csak éppen nem hivatalos utakra. Például focimeccsre. Még egy évig folyhat az orosz olaj, de aztán? – Forrás: France 24 YouTube képernyőkép És jön a nagy hír: Trump megállapodás, szankció mentesség, védőpajzs. A „korlátlan idejű” megállapodásról kiderült, hogy addig tart, amíg mindketten hatalmon vannak. Ez nem védőpajzs, hanem egy kampányfogás, amit Orbán megpróbált eladni. Amikor pedig szembesítették a valósággal, már ő is kénytelen volt kimondani: nincs itt semmi korlátlanság, csak propaganda. Aztán Marco Rubio, az USA külügyminisztere megcáfolta Orbánt, hogy csak egy évre szól a mentesség. A nagy hazugságok: A nyugdíjak „nem veszítettek az értékükből”. Mindenki, aki a boltba megy, aki befizeti a számlákat, aki húsz -, vagy akár negyven év munkája után próbál megélni a nyugdíjából, pontosan tudja, hogy ez hazugság. Orbánnak azonban elég volt annyit mondani: „én kapom a jelentéseket”. Igen, mert aki a Rogán által kozmetikázott KSH adatokból ismeri a „világot”, az tényleg elhiheti, hogy a liszt, tojás, tej, kenyér stb. nem drágult. A valóságban élők viszont naponta szembesülnek azzal, hogy az árstop nem megvéd, hanem elfedi a bajt – a kasszánál meg úgyis kiderül, mennyit ér a pénzünk. De akkor miért inkasszált a kormány a főváros számlájáról 6,2 milliárd forintot? – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Amikor a főváros pénzügyi helyzetéről kérdezték? Orbán szerint „nem megy csődbe, csődben van”. De ez is egy nagy hazugság. Már megint másra mutogatott. Ő maga sosem felelős és sosem tehet semmiről. Mindig valaki más. De akkor miért inkasszált a kormány a főváros számlájáról 6,2 milliárd Forintot, az eddigiekkel együtt már összesen 46 milliárd forintot? Direkt kivérezteti a Fővárost. Bosszút áll, mert a Fidesz elbukta Budapestet. Mi van Putyinnal? Nincs politikai kitettség, csakis „történelmi”. A 2009-es találkozó? Igen, megtörtént – de persze „marhaság” azt gondolni, hogy Putyin befolyásolja. Már szinte minden volt szocialista ország levált az orosz gázról és kőolajról – még a balti államok is – mi meg érdekes módon nem tudunk. Ezt már nem lehet letagadni, és Orbán mégis megpróbálja. Moszkva idegesen figyeli ahogy Orbán hatalma megtörik – Forrás: Hindustan Times YouTube képernyőkép A gyermekszegénység nem igaz. Mondja a miniszterelnök. A KSH-adatok? Az EU-s figyelmeztetések? A valóság? „Térjünk vissza rá legközelebb.” Magyarország miniszterelnöke szerint, egyszerűen nem léteznek a szegény gyerekek, mert rossz fényt vetnének a kirakatra. És hol az empátia? Ja, neki ilyen nincs. Mi van? Baj van! Orbánnak volt egy kijelentése. Azt mondta: „Magyarország mindig bajban van.” Talán mitől, vagy kitől? A magyar gazdaság egy nyitott kis gazdaság. Méreténél fogva hamar megérzi a világgazdaságban és az UNIÓ-ban történő gazdasági változásokat. A bajt Orbán és a NER okozta az elmúlt 15 évben. Kifosztották az országot, az embereket. Uradalom Hatvanpusztán, az eltűnt pénz megtestesítője – Forrás: 444.hu YouTube képernyőkép Orbán a magyar gazdaságot egy svédasztalnak tekinti, ahonnan bárhonnan, bármit elvehet, amikor csak akarja, de a számlát nem ő fizeti. A Magyar Államkincstárat pedig a magánbankjának tekint, ahonnan bármennyi pénzt ki tud venni, bármire, amire a kedve tartja. Már csak egy bankkártya kellene és egy automata, hogy ne kelljen kínlódnia a költségvetési fejezetekkel és az adminisztrációval. Emiatt nincs fejlődés, nincs felemelkedés, nincsenek lehetőségek, csak az örök baj. Mintha nem ő lenne az, aki tizenöt éve vezeti ezt az országot. Pedig de. Ha mindig baj van, azért egyetlen ember felel: aki a döntéseket hozza, azaz Orbán Viktor. Kegyelmes asszonyok És a kegyelmi botrány? Orbán helyett Ők vitték el a balhét. Szerinte az volt a baj, hogy „nem volt elég ítélőképességük”. Csak ennyi. Persze, sajnálja Őket. A felelősségvállalás pedig valahogy mindig elmarad. Viktor így alakította ki a rendszerét. A döntés mindig az övé, a felelősség mindig a másoké. Novák Katalin nem mondja el, miért kegyelmezett meg a pedofíliát eltussoló bűntársnak – Forrás: Telex.hu Youtube képernyőkép Orbán az interjú végén kijelentette: majd akkor jön legközelebb, ha az ATV „nem fogad el külföldi pénzt”. Ezzel az ország egyik egyik televízióját próbálta hitelteleníteni – csak mert szembesítették a valósággal. Ez mindent elárul arról, hogyan viszonyul a független nyilvánossághoz. Ez az interjú nem Orbán erejéről szólt, hanem a kétségbeesettségéről. Egy olyan vezetőről, aki fél a valóságtól, fél a számonkéréstől, és fél attól, hogy kiderül: a propagandán túl semmi nincs. Ismét kiderült. A király meztelen. Amire nem kérdeztek rá: * Mi van Hatvanpusztán? Tényleg gazdasági épületek és mindez 20 milliárdból összehozva. * Miért hasítanak az Orbán-cégek állami közbeszerzéseken, Orbán „papa” bányái, Orbán Áron és fegyver biznisz, ifj. Orbán Győző és az E.ON üzlet a gázhálózatok távfelügyeletére. És persze Ráhelke is hasít a turizmusban, csak nem saját néven. * Miért üldözték el a CEU-t? * Miért kellett tönkretenni az államigazgatási -,a szociálpolitikai – , az önkormányzati …stb. rendszert? * Miért kellett államosítani az MTA kutatóhálózatát? * Miért csak p.c. (politically correct) vendégeket hívhatnak az MTVA műsoraiba? * Miért teljesítenek a magyar diákok évről-évre egyre gyengébben a Pisa-teszteken? * Miért kellett megvásárolni közpénzen a Liszt Ferenc Repülőteret? * Hová lett a 3000 milliárdos magánnyugdíj-pénztári vagyon? * Miért kellett meghalni a covid idején 50.000 honfitársunknak? * Mi van a lélegeztető gép mutyival? A sor szinte a végtelenségig folytatható. Nótárius Nyitókép: ATV Magyarország YouTube képernyőkép

A hazug Fidesz számok

Azt gondolom...

Avagy, mikor marad több pénz a zsebünkben? A jelenlegi FIDESZ-kormánynál, vagy a leendő TISZA-kormánynál. A számok nem hazudnak. Az Indexen jelent meg nemrég egy cikk, amelyet a 444.hu is szemlézett. Az Index szerint egy állítólagos „brutális Tiszás megszorító csomag” készül, melyet Magyar Péter – az adóemeléshez hasonlóan – azonnal cáfolt és hamisítványnak nevezett. A kormánypárt és médiája azóta a kampányát a fiktív megszorításokra építi. A FIDESZ kormány szerint a TISZA bevezetné az eb- és macskaadót. Minden kutya és macska után évi 18 ezer forintot kellene fizetni. És persze az AI-vel készített reklám Magyar Péterről a „Jöttem a TISZA adóért.” kamuszöveggel. Nézzük, hogy valójában mi is történt az elmúlt 15 évben. Mi az álhír és mi a valóság? A tények 2010-ben 37 adónem volt. 2025-ben már 61. Ami a húsunkba vág, az az szja adó, a tb járulék és a szuper magas ÁFA. Ide klikkelve megtekinthető a 2026-os TISZA adótervezet. A 2026-os TISZA tervezet A táblázatból is jól látható, hogy összességében a 2010-es adórendszerrel havonta 47.982-Ft éves szinten 575.784-Ft maradna a zsebben és még az ÁFA is kisebb volt az ÁFA. A TISZA adórendszerével 17.448-Ft maradna a zsebben havonta, ami éves szinten 209.346-Ft. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a 0 és az 5%-os áfakulccsal – a 27%-os helyett – még több maradna a zsebünkben, mint amit a 2026-os évre kiszámoltunk. Menczer Tamás persze tovább emelte a tétet: „De mi az, hogy kutyaadó? A kutya nem jövedelem és nem vagyon. A kutya hű barát. Nálunk speciel családtag. Legközelebb a feleségem után is adót kell fizetnem? Érdekes, azóta minden fideszes politikus hatalmas kutya- és macskatartó lett, és folyamatosan riogatnak. Amiről viszont egyik fideszes politikus sem beszél, az az, hogy pont a Fidesz tette lehetővé az önkormányzatok számára az ebadó (ebrendészeti hozzájárulás) kivetését az állatvédelmi törvény 2012. január 1-én életbe lépett módosításával. A Magyar Hang felhívja a figyelmet, hogy több település is bevezette már ezt, így Somogyhatvan, Piliscsaba, Tóalmás, Egyek, Enying és Nagykanizsa is, a múlt héten pedig Szigethalom is követte őket. Nótárius – Nyitókép: Magyar Péter beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt

A nyíregyházi kinyilatkoztatás – politikai üldözés Magyarországon

Azt gondolom...

Hónapok óta egyre erősödik a zuhanyhíradó suttogása: tanárokat, köztisztviselőket, állami cégek alkalmazottait fenyegetnek politikai nézeteik miatt. Elég egy like, egy megosztás vagy egy ártalmatlannak tűnő poszt ahhoz, hogy valakit „nemkívánatosnak” minősítsenek egy országban, ahol papíron még létezik a szólásszabadság. A Fidesz–KDNP újraélesztette a politikai üldözés intézményét – és ma már a megélhetés ára is a lojalitás. A politikai üldözés új arca: Gajdos László esete Az alany: Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark szeretett és országosan elismert igazgatója. A tárgy: Gajdos László lett a TISZA országgyűlési képviselőjelöltje Nyíregyházán, ami után – mivel az állatpark állami tulajdonú intézmény – felszólították az azonnali lemondásra. „Igazgató Úr, veled vagyunk!” – Fotó: Magyar Péter – Facebook Nem szakmai kifogás. Nem vezetői alkalmatlanság. Egyetlen bűn: politikai szerepvállalás, amely nem illeszkedik a hatalom által engedélyezett narratívába. És ekkor megszületett a nyíregyházi kinyilatkoztatás, amelynek lényege a helyi Fidesz közleménye volt: „…egyértelmű, hogy nyílt politikai szerepvállalása, jellemtelen árulása miatt Gajdos László méltatlanná vált hivatala betöltésére, ezért a Fidesz nyíregyházi szervezete felszólítja, hogy azonnal mondjon le az önkormányzati cég vezetéséről!” Ez a mondat nem egy helyi szervezet zavart kiszólása. Ez az orbáni hatalom valós üzenete: aki kibeszél a kórusból, aki kiáll a változásért, azt tönkreteszik, ellehetetlenítik, megalázzák – még akkor is, ha évtizedek óta bizonyított, elismert szakember, és egy megyeszékhely legelismertebb közembere. A Fidesz „nyíregyházi szervezete” – a valóság és a mítosz Aki látott már közelről pártszervezetet működni, pontosan tudja: a Fidesznek valójában nincs nyíregyházi szervezete. Formálisan persze létezik, papíron ott figyel a pecsét és a fejléc, de egyetlen ember adhat utasítást, egyetlen ember dönt, a többi pedig végrehajt — megfelelő alázattal, a szó legrosszabb értelmében. Ez a megfelelési kényszeres helyi csoport örömmel, rajongó túlbuzgósággal fogalmazta meg a kinyilatkoztatást, abban a hiszemben, hogy ezzel végre láthatóvá váltak az istenük szemében. Valószínűleg még mindig várják a simogatást kis üstökükre, miközben a háttérben nem egy gondoskodó kéz neszez halkan, hanem a hóhér bárdja suhog. Amikor pedig a „nyíregyházi szervezet” kiáll, az nem autonóm döntés, hanem a hatalom újabb kommunikációs mutatványa. Olyan mutatvány, amely még a Fidesz–KDNP mércéjével mérve is pokoli mélységekbe enged bepillantást. A ZS-kategóriás kommunikációs gépezet újabb terméke Tegyük fel egy kósza pillanatra, hogy nem ez a helyi, szánalmas gyülevész had találta ki az üzenetet. Tegyük fel, hogy a központi agytröszt újabb remekműve keveredett ki a Rogán-művek laborjából. Ez azonban csak még súlyosabb képet fest. A Finkelsteini modell megvalósításához ugyanis nem elég a fenyegetés, nem elég az ellenségkép gyártás. Kellene hozzá HR-gárda is. Olyan emberek, akik értenek a szakmájukhoz. Akik tudnak komoly, következetes kommunikációt gyártani. Akik képesek felépíteni a félelmet anélkül, hogy közben országos röhögést váltanának ki. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ebben a rétegben is szisztematikus csere zajlott: a szakembereket talpnyalók váltották fel. És ez az eredmény: egy olyan kinyilatkoztatás, amely nem félelmet, nem tekintélyt, hanem szánalmat és dühöt vált ki. A „nyíregyházi kinyilatkoztatás” ennek az egész vonagló, önmagát marcangoló rendszernek a manifesztuma. Egy rendszeré, amelynek minden megnyilvánulása egyre inkább a saját inkompetenciáját bizonyítja. Így jár, aki kóklerre cseréli a szakembert A hatalom ma már minden szinten svihákokkal dolgozik: kommunikációban, vezetésben, döntéshozatalban. Gajdos László esete nem egyedi, hanem tünet. A politikai üldözés új formája: ha valaki nem simul bele a rendszerbe, ha önálló véleménye van, ha a változás mellett áll ki, akkor el kell tüntetni. Nem szakmai alapon. Nem jogi alapon. Hanem pusztán lojalitási alapon. Ez a politikai megfélemlítés lényege Magyarországon 2025-ben. És ezért lett Gajdos László története — A nyíregyházi kinyilatkoztatás. Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Önkormányzatok a kormányzati Titanicon

Azt gondolom...

Ahogy arról már beszámoltunk a FIDESZ-KDNP-s kormány 854 önkormányzattól (854-től) minden évben beszed egy úgynevezett szolidaritási hozzájárulást. Ezen túl a kormány 2025-től a Versenyképes Járások Programnak álcázott pénzbehajtást is szisztematikusan hajtja végre. Ennek eredményeként ismét komoly elvonásokkal szembesültek az önkormányzatok. Magyar Közlönyben kihirdették az újabb sarcot 2025. november 11-én megjelent a Magyar Közlöny 130. száma. Ebben Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter meghatározta a települési önkormányzatok által, a helyi iparűzési adóbevétel többlet után, 2025. novemberben teljesítendő fizetési kötelezettséget. A rendeletben azon önkormányzatok vannak felsorolva, akik egyébként szolidaritási hozzájárulást – a költségvetési törvény szerint 360 milliárd forintot – is fizetnek. A 854 felsorolt településből 406 településnek kell most novemberben, a 43.6 milliárd forintos elvonást elszenvednie. A kormányzat, a szolidaritási hozzájáruláson túl, mivel már májusban 26.6 milliárd forintot elvett, így az önkormányzatok összeségében már 70.2 milliárd forintos sarcot kénytelenek elviselni. A visszaosztott pénz saját érdemként feltüntetve Elvileg a kormányzat ezt az utóbbi összeget a Versenyképes Járások Programhoz használja fel. Ahogy arról már beszámoltunk, ez a program nem szól másról, mint arról, hogy az önkormányzatoktól a kormány elveszi a forrást, majd azt megpályáztatva visszaadja. Ez alapján járásonként jut 250 millió, illetve megyeszékhely járásonként 500 millió forint (mindösszesen 65 milliárd forint). Ennek ellenére, nem elég, hogy az önkormányzatoknak el kell viselniük ezeket az irtózatos elvonásokat, hanem még „fényeznie” is kell a kormányt. Kötelező propaganda: a kormány pénzének kell látszania, ami valójában az önkormányzatoké Információink szerint a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium a támogatói okiratában megköveteli, hogy a fejlesztéseket kitáblázzáksra, vagy matricázzáksra kerüljenek.. A táblákon, matricákon szerepelnie kell: „A …………. (beruházás, fejlesztés, eszköz- és szolgáltatás-beszerzés megnevezése) megvalósult Magyarország Kormányának a Versenyképes Járások Program keretében biztosított …………….. forint összegű támogatásával” szövegnek. Ha ez valóban így van, akkor ez nem más, mint a legsötétebb időket idéző hazug propaganda! Még egyszer tisztázzuk! Az önkormányzatok adják a forrást nem a kormány! Kik fizetik a szolidaritási hozzájárulást, és miért? A szolidaritási hozzájárulást azon településeknek kell fizetnie, amelyeknek az adóerőképessége meghaladja a 25.000,-Ft/fő összeget. Tehát, ezen településektől vonják a 2024. évi iparűzési adóhoz képest, a 2025. évben befolyt többletet. Ahogy előző cikkünkben már rámutattunk, a 2024-es évhez képest a 2025. évben keletkezett iparűzési adó többletet csak 2026-ban lehet megmondani pontosan. Ebből nem nehéz megállapítani, hogy tovább megy a „dobálódzás” a virtuális számokkal. Amit fontos kiemelni, az az, hogy az adóerőképesség befolyásolja az állami támogatások mértékét is. Minél nagyobb az adóerőképesség egy településnek, annál kevesebb állami támogatást kap. Viszont itt felmerül a kérdés! Valóban a gazdagtól veszik el a szegények javára? Magyarországon 3155 település van. Ezek közül mindösszesen 854 település az, amely szolidaritási hozzájárulást fizet, mivel az adóerőképessége meghaladja a 25.000,-Ft/fő összeget. A kormányzati narratíva szerint a szolidaritási hozzájárulást azért kell fizetni a gazdagabb településeknek, hogy a szegényebbeket támogatni tudják. Ez azért meglepő, mert az az „átkozott Brüsszel”, a 2004-2024 években több ezer milliárd forint támogatást biztosított az ország számára. Összefoglalva tehát, az adatok azt jelzik, hogy a 2002-2010 közötti MSZP-s, majd a 15 éve 2/3-os többséggel rendelkező Fidesz-Kdnp kormányok alatt az ország településeinek, majd 73%-a nem tudott előre haladni. Tulajdonképpen kimondhatjuk azt, hogy szegények maradtak. Mihez tudnak kezdeni az önkormányzatok? A Fideszes sarcokkal (szolidaritási hozzájárulásra kötelezéssel, és az iparűzési adó többlet elvételével) szemben, az érintett önkormányzatok kénytelenek lesznek bevételt generálni. Ezt a forrást máshogy nem fogják tudni előteremteni, csak úgy, hogy a saját lakosaik terhét – pl.: építményadó, parkolódíjat emelés – emelni fogják. Enélkül, sok településen ugyanis fejlesztések, beruházások maradnának el, illetve működésbeli, fenntartási – mint például óvoda, kulturális élet, önkormányzati hivatal – nehézségekkel is szembesülnének. Mi ennek a következménye? Tulajdonképpen nem fog más történni, mint az, hogy a Fideszhez nem lojális polgármestert fogják hibáztatni, hergelik ellenük a tájékozatlan embereket. A kormánypárti kegyencek és a propagandájuk teli torokból fogják majd üvölteni, hogy ha Fideszes lenne a polgármester, akkor nem lenne csődhelyzet, nem kellene adót emelni. Legjobb példa erre az, amikor Szentkirályi Alexandra számon kéri a Tiszát Budapest helyzete miatt. Persze azt se felejtsük el, hogy, a nem Fideszes, vagy nem a „független” Fideszes által irányított települések még fenyegetéseknek is ki vannak téve. Tehát belenyúlnak abba a kasszába, amibe az ott élők „dobták” bele forintjaikat, azért, hogy a saját közösségük fejlődni tudjon, majd mindezt úgy állítják be, hogy a nem Fideszes polgármester rosszul gazdálkodik. EU-s pénzek nélkül mi lesz? Semmi fejlődés, sőt inkább visszalépés! Mivel a guruló dollárokkal fémjelzett orbáni védőháló nem azonos az EU-s forrásokkal! Az amerikai pénzügyi védőhálóból nem lehet utakat és járdákat építeni, víz-szennyvízhálózatot rekonstruálni. Ahogy nem lehet bölcsödét, vagy óvodát sem felújítani. Amíg a FIDESZ-KDNP irányítja az országot, addig kevés esély van az EU-s források megszerzésére. A Fidesznek nem érdeke az EU által követelt jogállam helyreállítása, a korrupció megszüntetése, mivel az a NER-nek nem kedvezne. Viszont a kormánynak forrásra van szüksége, ahhoz, hogy azt tudja bizonygatni, hogy minden rendben van. Természetes módon ügyelnek arra is, hogy a Fideszes országgyűlési képviselő meg tudja magát dicsértetni, mivel egy-egy fejlesztést úgy mutatnak be, mintha az a kormánypárt érdeme lenne. Így, ezzel tulajdonképpen folytatódik az önkormányzati jogok csorbítása, a források elvétele, azaz a kivéreztetés. Ezzel azonban azt fogják elérni, hogy a még víz felszínén lévő önkormányzatok nemhogy fejlődni nem fognak tudni, hanem lerántják őket is a mélybe. Így a szegény önkormányzatok száma nemhogy kevesebb, de inkább több lesz. Dr. Gaál Lóránt – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Ó, mondd, te kit választanál..?

Azt gondolom...

A Tisza jelölt aspiránsai közötti választás a második fordulójához ért. Kit érdemes a talpon maradt két jelölt közül a ringbe küldeni? Mitől lesz egyik jelölt jobb, alkalmasabb, mint a másik, tekintettel arra, hogy a befutónak nemcsak a Fidesz korlátlan erőforrással rendelkező jelöltjét kell tudni legyőzni, de aztán az Országgyűlésben is megfelelően kell tudni bennünket képviselni. A szavazás első köre Már a szavazás első körében úgy gondoltam, hogy érdemes személyes tapasztalataimat, ismereteimet megosztani a közösséggel, tekintve, hogy a rendkívül rövid kampány nem adott lehetőséget arra, hogy a jelölteket közelebbről megismerhessük. Ha nem volt személyes kapcsolatunk az illetővel kénytelenek voltunk beérni a hivatalosan közzé tett bemutatkozással és a közösség többi tagjától kapott információkkal, ehhez kívántam a saját véleményemmel, ismereteimmel hozzájárulni. Az aktivista élet – Fotó: dr. Zeke László – Facebook A „magán kampányomban” érdekes és talán nem lényegtelen megfigyeléseket tettem. Voltak, akik vitába szálltak velem – nagyon helyesen – mert más okból másokat preferáltak, mint én. Sokan, akik más rangsort állítottak fel, mint én leginkább azzal érveltek, hogy az ő jelöltjük mennyit pultozott, szórólapozott, ellentétben például azzal a Tisza központjából ajánlott jelölttel, aki esetleg ezenközben nem is volt választókörzetünkben. Nagyon nagy nyomatékkal hangsúlyozom, hogy minden elismerésem, tiszteletem azoké, akik a pultozásba, újság szórásba, szórólapozásba rendkívüli energiákat fektettek az elmúlt fél-egy évben. Rendezvényen az aktivisták – Fotó: dr. Zeke László – Facebook Én nem vagyok olyan képzett, tapasztalt kampány stratéga, mint azok, akik szervezik a Tisza kampányát, úgyhogy én elhiszem nekik, hogy ezek a kampány eszközök nagyon hatékonyak, ráadásul állami párt támogatás nélkül még fokozottabban kell erre koncentrálni. A jelenlét az utcán, már önmagában a látvány, a személyes kontaktus, a beszélgetés lehetősége, egy-egy kézfogás, vagy egy udvarias gesztus, vita hónapok alatt rengeteget mozdíthat előre. Eszem ágában nincs tehát ezt a tevékenységet lebecsülni. Magam is igen sok ilyen alkalmon vettem részt, tudom mennyire fárasztó egy ilyen feladat, főleg munka mellett. De az országgyűlési választás mégsem a képviselők pultozási versenye! Az aktivisták oldaláról nézve: Megítélésem és tapasztalatom szerint a lelkes aktivisták zöme nem országgyűlési képviselői babérokra pályázik, hanem a mozgalom céljai motiválják, a közös ügyet szeretnék győzelemre vinni, a közös ügyért és nem magukért dolgoznak. Aki pultozik Elég sok pultozáson vettem részt ahhoz, hogy megtapasztaljam: leginkább a bátor nyugdíjasok, a kötetlen munkaidőben dolgozó vállalkozók tehetik meg leginkább, hogy hétköznapokon, vagy munkaidőben odaálljanak a pultokhoz, ami nem azt jelenti, hogy a kisgyerekes anyák, a szigorú munkarendben dolgozók, komoly kötöttségek között tevékenykedő vállalkozók ne akarnák legalább annyira a Tisza sikerét, mint azok, akik kiállnak szélben, hóban, esőben, adott esetben provokációknak kitéve az utcára egy tiszás pult mögé. Azt sem mondhatjuk, hogy ne lennének legalább annyira bátrak, önfeláldozók, vagy hasznosak. Sok ismert arcról lehet tudni, hogy a konfrontációt a Fidesz hatalomgyakorlásával szemben nem az utóbbi egy-másfél évben vállalták fel, nem Magyar Péter sikerét látva nyilvánítottak véleményt széles nyilvánosság előtt, esetleg szenvedtek el egzisztenciális veszteséget, hanem hat-hét éve, vagy akár évtizedes távlatban megcselekedték ezt. Aki beletesz Megint mások komoly anyagi áldozatokat hoztak: nyomdai anyagokat, pultokat készíttettek, felszereléseket (sátrakat, sör padokat, székeket, mikrofonokat, komoly hangszórókat, egyéb technikai berendezéseket) vásároltak. Volt, aki százezer forintos nagyságrendű költségen készített étellel vendégelte meg a Tisza stábját. Volt, aki részt vett az országjárásokon, több tíz kilométert gyalogolt a Tisza aktivistákkal, demonstrálva áldozatkészségét, elszántságát. MIt tesz bele az aktivista? – Fotó: dr. Zeke László – Facebook Szinte mindenki posztolt képeket, cikkeket, gyártott filmeket az eseményekről és tömegesen vettünk részt nagyon sok rendezvényen. Szerencsére több tízezres tömeg fizeti a rendszerváltó kártyákat havonta, vásárol a Tisza shopból, ezzel is támogatva a mozgalmat. A közösségszervezők Azok is nagyon sokat tettek az ügyért, akik a saját közösségeiket összekovácsolandó rendezvényeket szerveztek. Egy-egy közéleti ember, vagy tudós meghívása, meghallgatása, beszélgetések szervezése sokat mozdít a közösségen. Debrecenben egy akkumulátor gyártáshoz értő professzor, közélet iránt érzékeny humorista, történész, közéleti szerepet vállaló történész, pszichológus, fontos közügyekben aktív társadalmi szervezetek vezetői, aktivistái sok-sok embert megszólítanak, meggyőznek egy-egy eseményen arról, hogy érdemes a Tisza mozgalomban aktívan részt venni. Ezek a rendezvények időt, energiát, pénzt igényelnek, de megéri, mert ott beszélgetés, vita, ötletelés folyik fontos közügyekről, problémákról és megoldásokról. Akik másokra is gondolnak Aztán ott vannak a karitatív rendezvények, amelyek a közösségformáláson túl sok időt és pénzt követelnek, amikor például mázsa számra szereznek be az aktivisták tartós élelmiszereket, ajándékcsomagokat a Mennyből az Angyal programhoz. Sokan tűzifát gyűjtöttek és osztottak, mások ételosztásokon vettek részt karitatív programok keretében. Nagyon sokan kampány kiegészítőket készítenek: nagyon népszerűek a tiszás karkötők, kulcstartók, kitűzők, amelyek már most ezer számra állnak rendelkezésre a kampány véghajrájához. Ezekhez nyersanyagokat kell venni, s hosszú órákon keresztül dolgozni kell velük csoportokban. És nagyon sokáig sorolhatnám még a sok-sok hasznos, áldozatos munkát – a pultozáson túl. Különböző módon a változásért A közös ügy szolgálatában tehát rengeteg áldozatkész aktivista áll, nem biztos, hogy szerencsés ezen területek közül kiemelni a látványosabb „könnyebben kommunikálható” teendőket. Már csak azért sem, mert bizonyos területeken nehezebb a „terepmunka”, fölrdajzi, vagy társadalmi okokból. Nem mindegy, hogy egy nagyvárosi, vagy budapesti körzetben kell dolgozni, vagy egy 70 kistelepülést magába foglaló, a Fidesz által „jól bedolgozott” körzetet. Emellett az aktivisták között is jelentős különbségek vannak lehetőségeiket illetően. Nem mindegy, hogy valaki megyei, vagy regionális koordinátorként sokkal több adattal, információval, kapcsolattal rendelkezik, mint egy átlag aktivista, nem mindegy, hogy a különböző tiszás Facebook csoportokban valaki moderátorként, vagy csak tagként tevékenykedik, jut hozzá, illetve ad tovább információkat. Szerintem ezért lett volna célszerű a megyei, illetve regionális koordinátorokat az általuk koordinált feladatok közül kiszervezni, ahogyan a regionális koordinátorok esetében is úgy volt, hogy nem lesznek jelöltek. Tisza világ app – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Sajnos a TISZA Világ App kicsit később készült el, mint ahogy tervezték és az a nagyon jó elképzelés, hogy az aktivisták tényleges, értékelhető, hasznos tevékenysége közvetlenül, „szűrők nélkül” látható legyen nem valósult meg időben, de azért, a közösség tagjai világosan látják, hogy sok „láthatatlan”, de mégis nagyon hasznos tevékenység áll a mozgalom sikere mögött. Tehát egyáltalán nem dönthető el egyértelműen, hogy bármelyik aktivistákra szabott feladatot ki teljesít jobba és ki kevésbé, nyilvánvaló, hogy az efféle „verseny” nem folyhat egyenlő feltételekkel. De nemcsak ezért nem célszerű – szerintem – az aktivisták tevékenységét a képviselőjelöltség mércéjévé tenni. A jelöltek oldaláról nézve: Szem előtt kell tartanunk, hogy az Országgyűlésben nem pultozni kell majd, hanem a választópolgárok érdekeit képviselve törvényeket alkotni. Ez egy olyan komoly, és felelősségteljes feladat, ami egyben megtiszteltetés is a kiválasztottnak. Az ideális jelölt – Fotó: dr. Zeke László – Facebook Nagyon komoly bizalom, amit azok fektetnek belé, akik maguk fölé emelik őt a hatalomba. Nagyon sokat köszönhetünk a pultozásokat, szórólapozásokat szervező önkénteseknek, de – azt gondolom – a cél, amiért dolgoznak nem az, hogy ők szerezzenek hatalmat, hanem az, hogy a választópolgárok bizalmára leginkább érdemes embereket eljuttassák a parlamenti választás politikai küzdőterébe. Milyen jelöltre lenne szükség Ebben a küzdőtérben köztiszteletben álló, illetve a küzdelemben hatékonyan részt venni tudó emberekre van szükség. Olyanokra, aki nem csak a TISZA szűkebb csoportjai, hanem az ingadozók, vagy akár a Fideszes szavazók szemében is komoly értéket képviselnek. Jó, ha az illető kiválóan pultozik is, de szerintem nagyobb súllyal esik a latba az ismertsége, tudása, tekintélye, az életpályája, illetve készségei (fellépése, vitakészsége, meggyőző érvelése, megjelenése), elért eredményei, a hírneve, tettekkel bizonyított bátorsága, példamutató életvitele. Magam ezért emeltem ki Debrecenben azokat a jelölteket, akik egy lezárt életpálya sikereit, eredményeit tudhatják maguk mögött; vagy azokat, akik a mozgalom országos vezetésében töltenek be kulcs szerepet, rátermettségüket már korábban bizonyítva; azokat, akik akár több évtizede, a rendszerváltás kezdete óta felemelték hangjukat a korrupció, a jogtiprás ellen; vagy jó tollú újságírók, nagyszerű érdekképviselők és kiváló szervezők; akik komoly szakmai tapasztalattal rendelkező, szociálisan érzékeny szakemberek az oktatás, a gyermekvédelem, vagy az egészségügy terén, értenek a segítségre szoruló emberek nyelvén; olyan fontos közügyeken dolgoznak eredményesen, mint amilyen a természet és környezetvédelem; vagy olyan teljesítményt mutattak fel, ami egy karizmatikus vezető működésének sajátja; vagy olyan példa értékű tettet hajt végre, ami országos hírnevet, tekintélyt szerez számára. Megbecsült jelölt, mint húzóerő Ezek a nagyszerű emberek önmagukban „márkát”, „védjegyet” jelentenek egy mozgalomnak. A saját hírnevüket, ismertségüket, megbecsülésüket adják a mozgalomnak. Ezeknek a kiváló embereknek a tettei, életútjuk, cselekedeteik, elért eredményeik olyan tiszteletet ébresztő tulajdonságokról karakter jegyekről tanúskodnak, ami messze túlmutat a kampány pultozás, vagy szórólapozás jelentőségén! A saját meglévő, értékes „brand”-jüket adják be a közösbe, amiért hálásak lehetünk, ha ezt bevállalják. Egy jó jelölt listán +5%-ot is hozhat – Fotó: dr. Zeke László – Facebook Emellett ne felejtsük el, hogy az erős, nagy tekintélyű, esetleg országosan ismert jelöltek esetében nemcsak az a tét, hogy ki tudja megnyerni a versenyt, hanem az is, hogy mennyire! A húzó emberek nagy arányú győzelme ugyanis nagyon komoly mértékben húzza fel a listát, ami ilyen módon több tiszás jelöltnek teremt helyet az Országgyűlésben. Ahhoz képest, hogy egy szorgalmas, helyben ismert ember „bepultozza” magát a parlamentbe a közösség számára sokkal több haszonnal jár, ha egy húzó ember maga mellett még egy, vagy akár kettő embert is hoz magával a listáról. Magam azért javaslom ezeknek az értékeknek, szempontoknak a szem előtt tartását első sorban. Mert a tisztelettel járó tekintély az, ami az ingadozókat, a jobb belátásra tért fideszeseket a Tisza mozgalom felé sodorhatja. És ismerjük el, hogy ők nem juthattak volna abba a helyzetbe, hogy most választhasson közülük az adott körzet bármilyen pártállású lakosa, ha nincsenek lelkiismeretesen pultozó, szórólapozó, újság szóró bátor és fáradhatatlan önkéntesek. De a jelölt választás második fordulója most nem a kampányban végzett áldozatos munka jutalmazásáról szól, hanem arról, hogy kik lesznek azok, akik az Országgyűlésben a leghatékonyabban tudják képviselni érdekeinket. dr. Zeke László – Nyitókép: dr. Zeke László – Facebook test

A szó elszáll…

Azt gondolom...

Az írás megmarad. Orbán kezet fogott Trumppal, ez a kormány propagandisták szerint erősebb kötelék, „igazabb” bizonyíték a felek megállapodásának tartalmát illetően, mint az, amit a történtekről a nemzetközi sajtó (a Fehér Ház illetékeseire hivatkozással) mond, sőt annál is hitelesebb, mint amit maga az amerikai külügyminiszter állít a történtekről. Mi is a helyzet ezzel az egy évre szóló szankció mentességgel? A Fehér Házban rendezett Fidesz kampány esemény kapcsán felmerült jogos kérdés, hogy egyébként hazánk Fideszen kívüli részének származott-e bármilyen haszna ebből. Orbán azt állítja, hogy elérte a fő célját. Az időkorlát nélküli szankció mentességet az orosz energiahordozók beszerzésére. Az időkorlát nélküliség azért bír jelentőséggel, mert az EU egyébként adott egy év haladékot Magyarországnak a leválásra, amihez képest nem jelent többletet az, hogy az USA ugyanezt biztosítja hazánknak. Fontos: nem a vezetékről, hanem az orosz energiahordozó vásárlás szankcionálásáról van szó. A vezetéken más eladótól (pl.: azeriektől) vásárolt kőolaj szállítható lenne. Az időkorlátnak (azon túl, hogy a leváláshoz valóban szükség van egy évre) a jelentősége abban áll, hogy ez egyben cáfolja a magyar kormánypropagandát. Miszerint geopolitikai okból fizikailag nem lehetséges a leválás. Hiszen ha nem lehet leválni, akkor egy év múlva sem lehet leválni; ha viszont le lehet válni, akkor erre lehet határidőt szabni, amit most az EU mellett az USA is megtett. Ezzel Trump nemcsak azt mondta ki, hogy szankció mentességet ad, de azt is, hogy igenis le lehet válni, s hogy ezt meg kell tenni, mégpedig olyan záros határidőn belül, amit az EU szabott Orbánnak. Szóval valaki füllent. Nem nehéz kitalálni, hogy ki. Szijjártó azzal a kevéssé perrendszerű bizonyítékkal áll elő, hogy aki szerint nem időkorlát nélküli szankció mentességet kaptunk Trumptól, az nem volt ott. Én nem voltam ott, de azért egy-két dolgot érdemesnek találok megfontolni: Mit értünk megállapodás alatt? Legalább kétezer éve a római jog definíciója szerint a felek egybehangzó akaratnyilatkozatát tekintjük szerződésnek. Való igaz, hogy ezt az akaratnyilatkozatot nem kell feltétlenül írásba foglalni. A szerződések létre jöhetnek szóban is, sőt akár ráutaló magatartással (ahogy a római jog mondja: „pro herede gestio”). Ahhoz, hogy a tömegközlekedési vállalattal szerződést kössünk arra, hogy elszállítson bennünket a célállomásra nem szükséges írásbeliség, elég felszállni a villamosra. Ez a magatartás (gesztus) létrehozza a szerződést, ez ad jogalapot arra, hogy megbüntessenek bennünket, ha megszegve a szerződést nem veszünk menetjegyet, vagy szankcionálja a vállalatot nekik felróható olyan baleset esetén, amivel nekünk kárt okoznak. Már a rómaiak is tudták, hogy a szóban kötött szerződések fő problémája. „Verba volant scripta manent” (a szó elszáll, az írás megmarad). A szerződés tartalmát a szóban kötött szerződések esetében nehezen, vagy egyáltalán nem lehet rekonstruálni. Míg a villamosra felszálló utas esetében a szituáció egyértelmű, addig például egy ingatlan adásvétel esetében már nem az. Mennyi a vételár, mikor kell azt kifizetni, mikor lehet beköltözni stb. A szóban kötött szerződés tartalmát a vitázó felek, ha már vitában állnak nehezen tudják rekonstruálni (hiszen pont ezért állnak vitában), a tanúk pedig nem feltétlenül elfogulatlanok, vagy emlékeznek jól. Márpedig a kötelmi jog alapelve, hogy „Pacta sunt servanda” (a megállapodásokat teljesíteni kell). S ha nem tudjuk, hogy mit, akkor gond van. Az írásbeliség Pólay Elemér professzor úr (akinek tankönyvéből évtizedekig tanultuk mi, jogászok a római jogot egy egész monográfiát írt a Dáciai viaszostáblák szerződéseiről. Eleink a szerződéseket olyan speciális fa táblákra írták, amely három részből álltak. Kb. egy mai iPad méretű alkalmatosságról van szó, amely két egymással szembe fordítható, nagyon lapos, belül üreges táblából áll. Valamint zsinórral összefűzhető, lezárható. És egy fedő lapból. A fatáblák belső oldala viasszal volt kikenve, amibe irónnal bele lehetett vésni a szöveget. A két tábla által összezárt részbe írták a szerződést (a zárat lepecsételték). A fedőlapon pedig olvasható volt a szerződés szövegének másolata. Vita esetén feltörték a pecsétet és megnézték az eredeti szöveget. Később jöttek a papírra írt, lepecsételt, kézjeggyel, bélyegzővel hitelesített szerződések. Mára eljutottunk a magánokirat, a teljes bizonyító erejű magánokirat, az ügyvéd által ellenjegyzett okirat, a közokirat formákhoz. Illetve az elektronikus aláíráshoz, digitalizációhoz. Egy egyszerű ingatlan adásvétel esetében (valami kulipintyó, vagy garázs esetében is) az okiratot mindenoldalon, minden fél aláírja. Az ügyvéd ellenjegyzi. A papír alapú okiratot szétválaszthatatlanul kell összefűzni (elkerülendő az utólagos lapcserét), az ellenjegyzés kézjegy és pecsét mellett szárazbélyegzővel is megtörténik. A teljes dokumentációt pedig digitalizálni kell, digitálisan is alá kell írni. Szóval elég nagy hajcihővel jár bizonyítani a szerződő felek akaratának pontos tartalmát. A lényeges szerződési feltételeket. Később jöttek a papírra írt, lepecsételt, kézjeggyel, bélyegzővel hitelesített szerződések – Fotó Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeges szerződési feltételek Lényeges mindaz, ami nélkül a felek nem állapodnának meg, illetve amiben a jogügylet tartalma szerint mindenképpen meg kell állapodni. Tehát ha kapunk valamiféle pénzügyi mentőcsomagot, akkor az lényeges feltétel, hogy mennyi időre, milyen kamatok és költségek mellett. Látjuk, hogy azok a perek, amelyeket a deviza hiteles magánszemélyek megnyernek leginkább a lényeges kockázati feltételekről való tájékoztatás hiánya miatt nyerhetők. Nyilván lényeges feltétel egy szankció mentesség esetében az időtartam. Ráadásul önmagában kérdéses, hogy megállapodhatnak-e a felek „időkorlát nélküliségben”. A szerződések lényege ugyanis, hogy végrehajthatók, kikényszeríthetők legyenek. Ez természetesen nem lehet igaz egy „időkorlát nélküli” feltételre. (Nem lehetséges milliárd években, ráadásul bizonytalan távlatban megállapodni. Nem tudjuk ugyanis az Univerzum sorsát, az idő megszűnését, vagy a világegyetem összeomlását pontosan behatárolni.) Külön érdekessége az Orbán-féle megállapodásnak, hogy azt „ellátta” egy sajátos felfüggesztő feltétellel: addig él a szankció mentesség, ameddig ő, illetve Trump együttesen hatalomban marad. Elég szokatlan bontó feltétel, sok bizonytalansági elemmel. Tekintettel a felnőtt férfi életkor elég gyászos magyarországi adataira Orbán Viktor esélye, hogy nem éli meg meg a pár éven belüli nyugdíjas kort nem több 25 százaléknál. Trump elnök úr életkilátásai pedig élemedettebb korára tekintettel nem nem lehetnek sokkal kedvezőbbek. Ez pedig elég messze áll az „időkorlát nélküliségtől”. Nem teljesen világos, hogy a bontó feltétel hogyan működik, ha a két vezető nem egyszerre hal meg, vagy veszti el pozícióját. Ráadásul – nagyon úgy tűnik –, mintha nem Magyarország kapott volna valamiféle mentességet, hanem maga Orbán Viktor. Tehát… Ha egy kalyiba adásvétele olyan szigorú feltételeket követel meg az írásbeliségen túl is, mint amilyeneket leírtam, akkor egy olyan bonyolult nemzetközi ügylet, amelyben népek sorsa, egy komplett ország teljes lakosságát érintő komoly intézkedés, kötelezettségvállalás történik, akkor – ez egy óvodás számára is nyilvánvaló – nem lehet „Itt a kezem, nem disznóláb…” alapon megállapodást kötni. Egymás kezének fogdosása nem pótolja a felek akaratának, közös kötelezettségvállalásának pontos részletei írásbeli rögzítését. Reklám sapkák, autogram-gyűjtő aláíró kártyák aláírása nem pótolja a korrekt egyezmények megkötését! Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy az ember józan ésszel beláthassa: ha nincs a felek között ellenőrizhető, pontos részleteket tartalmazó megállapodás, akkor az kb. mennyit ér. Mint az a szóbeszéd, hogy a Budapesti Memorandum aláírásakor az orosz fél ígéretet kapott arra, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. Putyin még az aláírt, pontosan ismerhető Memorandum rendelkezéseit sem tartja be – nemhogy nem garantálja Ukrajna szuverenitását, területi sérthetetlenségét, hanem egyenesen háborút folytat -, akkor miképpen tekinthető bármiféle nemzetközi kötelezettségvállalásnak, amiről – írásbeliség híján – az orosz vezetés fantáziál? Ennyit arról, hogy a Fidesz washingtoni kampányeseményén létrejött-e bármiféle megállapodás a szankció mentességről. dr Zeke László – Nyitókép: Orbán Viktor és Donald Trump – GettyImages

Diktatúrák, diktátorok és a nép

Azt gondolom...

Illik szembenéznünk azzal, hogy az 56-os forradalom és szabadságharc áldozatai nemcsak az elesett harcosok, hanem a későbbi megtorlások áldozatai is. Azok az emberek, akikkel szemben a hatalom akkor érzett kellő erőt magában a halálos ítéletek meghozatalához, amikor megkapta a tömegektől ehhez a kellő támogatást. Ehhez elegendő volt pár hónap. Nagy Imre kivégzése még messze volt, de a nép már ott hömpölygött a Hősök terén…. Kubai párhuzam Az 1956-os forradalom és szabadságharc óta eltelt évtizedek történelmi távlatot adnak az eseményeknek, nagyobb látószögből, több szempontot egyszerre figyelembe véve adnak lehetőséget az értékelésre, a tanulságok levonására. Én most az akkor időben párhuzamosam folyó nemzetközi események tükrében szeretném picit elemezni a forradalom és szabadságharc bukásának okait, körülményeit és következményeit. Talán nem minden, napjainkra is vonatkoztatható tanulság nélkül. Che Guevarara – Fotó: Alberto Korda – A híres fotó 1960-ban Havannában egy bombamerényletet követő nagygyűlésen készült róla 1956-ban Fidel Castro, Che Guevarara és fegyveresek kíséretében Mexikóból Kubába utazott a Granma fedélzetén. A gerilla harc megkezdődött. Castro és maroknyi csapata Batista tábornok hadserege elől a Sierra Maestra hegységbe menekült. Az ügyes taktika és a hadiszerencse később a lázadók oldalára állt. 1957 decemberében Batista kénytelen volt elmenekülni Kubából. Eközben Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc pár nap alatt elvérzett: 1957. május 1. napján már óriási tömeg ünnepelte Kádár rendszerét! 1959. január 8.-án Fidel Castro nagy tömeg ünneplése közepette bevonult Havannába, Eisenhower amerikai elnök hivatalosan elismerte Kuba új kormányát. A kubai vezér nem sokáig várt a megtorlással; január 13-án Castro rezsimje háborús bűnök vádjával végzett ki korábbi Batista-katonákat. A Kubában folyó politikai célú kivégzések ellen nemzetközi tiltakozás indult, amire Castro január 21-én a havannai Parque Centralban összegyűlt hatalmas tömeg előtt kért felhatalmazást, támogatást “Batista csatlósai” kivégzéséhez. A támogatást megkapta, március 19-én a Castro-kormány kivégeztetett 483 embert. Nem tudom nem észre venni a párhuzamot! Fidel Castro A tömeg ereje Ahogyan Castro rendszerét is saját népe erősítette meg hatalmában, s adott felhatalmazást a rendszer ellenségeinek kivégzésére, pont ugyanúgy kapott a néptől politikai támogatást Kádár a tisztogatásra a forradalom véres leverését követő nem egészen fél éven belül. Az 56-os mártírok, köztük Nagy Imre kivégzésére is csak ezt követően került sor. Ahogyan Batista hatalma, katonái, fegyveresei sem voltak elég erősek a hatalom megtartásához, ugyanúgy Castro sem lett volna elég erős a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Ehhez bizony a tömegek, a nép támogatására is szükség volt! És ezzel bizony Kádár sem volt másképp. Az 1957 május 1-én felvonuló hatalmas tömeg jelentette azt a biztos politikai hátteret, amire Kádárék támaszkodhattak, s meghozhatták halálos ítéleteiket, végbevihették a megtorlást. Sajnos ezekben az ítéletekben a „nép” is benne volt. Kádár János beszédet mond a Hősök terén tartott nagygyűlésen. Tőle balra: Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettes, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, jobbra Marosán György államminiszter és Rónai Sándor kereskedelmi miniszter Elfeledett hősök A II. világháború borzalmai és az ’50-es évek kegyetlenségei, a nélkülözések, valamint az ’56-os szovjet megszállás borzalmai sokkolták az embereket, s bár a hősök vérbe fojtott küzdelmét nem feledték azért a nyugalom, a biztonság, az ígéret, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”, a krumpli leves, a 3,60-as kenyér, a langymeleg egyenlősdi akol-melege (ahol nincs kire irigykedni), a gulyás kommunizmus és a legvidámabb barakk ígéretére szemet hunyt a nép. Elfordította fejét a bebörtönzött, megbélyegzett és a 274 kivégzett mártír sorsa felől, látni sem akarta, hogy velük mi történt, mi történik. Éppen ezért ’56 tanulságai között a számvetésnek, az önvizsgálatnak is helyet kell adni. Most, amikor 56 mártírjaira, áldozataira, a forradalom szent eszméire emlékezünk, nem árt, ha ezen is elgondolkodunk! dr. Zeke László – Nyitókép: ÍgyÉlünk montázs

Adatlopás régen és most

Azt gondolom...

Köztudott, hogy az elmúlt napokban több ezer TISZA szimpatizáns személyes adata került nyilvánosságra. Az ügy kapcsán már kifejtettük véleményünket arról, hogy ez hogyan történhetett, illetve, hogy ez kinek az érdekében állhatott. Mostanra már rengeteg új információ látott napvilágot, ami miatt a kormányzatra egyre jobban ráég az „adatszivárgás”. Rögzítsük, hogy a Fidesznek volt már hasonló ügye 2006-ban, az akkor ellenzékben lévő Fidesz, az akkori kormánypárttal kapcsolatban lévő reklámügynökség informatikai eszközeiről 11 órán keresztül töltött le adatokat. Először próbálták bagatellizálni az adatlopási ügyet. Amikor egyre nehezebbé vált a védekezés az adatlopás miatt, akkor Rogán már kijelentette. Nem tartja helyesnek, amit a munkatársai csináltak, és állnak a vizsgálatok elébe – vélhetően néhány lelkes aktivistájuk vetette el a sulykot. Ugyan Rogán helyzetét az adatlopási és a Vizsla ügy (persze ezt is cáfolni igyekeztek) megtépázta, de nem annyira, hogy helyette ne más bukjon bele. A Vizsla ügy egyébként nem szólt másról, minthogy felmerült az, hogy a Fidesz álcivil szervezeten keresztül kampányol. Persze nem maradt el, az a már jól bevált módszer sem, hogy vádoljuk meg a másik felet azzal, amit mi követtünk el. Ugyanis, akkortájt a Fideszes Révész Máriusz kijelentette, hogy az az adatlopás nem egyirányú, szerinte az MSZP is rendszeresen él ezzel az eszközzel. 2025 adatlopás, új infók A Facebook oldalakon rengeteg személy értetlenségét fejezte és folyamatosan fejezi ki, mivel vagy nem töltötték le a Tisza Világ applikációt, vagy pedig olyan adatok is voltak a nyilvánosságra hozott listán, amelyeket nem adtak meg. Volt olyan személy is, aki jelezte, hogy Ő ugyan letöltötte az applikációt, de csak az egyikkel regisztrált, mégis mindkét e-mail címével megjelent a lopott adatokat tartalmazó dokumentumban. Persze ez még tetézve lett azzal, hogy az adatok alapján készült egy térkép is. A Magyar Nemzet rögtön cikkezni kezdett arról, hogy most már mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában vagy a falujában. Persze a cikkből nem maradt ki az „ukránozás” és a „magyarpéterezés” sem. Mindemellett volt olyan személy is, akit e-mailen keresztül már meg is fenyegettek. Tehát eljutottunk addig a történetben, hogy a nyilvánosságra került listán szereplő egyik személy konkrét fenyegetést kapott. Nem kellett sokat várni a további fenyegetésekre sem, mivel a Kúria elnökétől, Varga Zs. Andrástól a bírák is megkapták a „magukét”. (Megjegyzés: Varga Zs. András úgy lett a legfőbb bírói szerv vezetője, hogy előtte soha nem volt bírói gyakorlata és még törvényt is módosított miatta a Fidesz-Kdnp 2/3-os többsége). Tehát, nagyon úgy tűnik, hogy Magyar Péternek igaza lehet, amikor azt állítja, hogy az adatlopás mögött, a megfélemlítés a cél. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció 2006-tal párhuzam, illetve különbség Tehát majd 20 év után ismét van egy adatlopási ügy. Nagyon úgy néz ki, hogy mindkét esetben a Fidesz vezérkarához kerültek az ellopott adatok. Mondjuk ez utóbbi, 2025-ös esetben biztosra vehető, mivel ezt maga Orbán jelentette ki, amikor is azt állította, hogy az adatokat elemezték. 2006-os adatlopásban Rogán Antal fénye megkopott ugyan, de teljesen nem bukott meg. A 2026-os kampányt viszont már nem Rogán fogja irányítani, mivel Orbán azt saját kézbe vette. Az akkori adatlopást amatőrök csinálták, a választásokon bukta is lett a Fidesznek, a mostanit viszont profin hajtották végre valakik. A Fidesz kommunikációja szétszórt volt 2006-ban. Az időtájt az adatlopást először tagadták, majd bagatellizálni próbálták, végül bevallották. Természetes módon nem maradhatott el a másik fél hibáztatása sem. Gyakorlatilag azt állították, hogy az akkori kormánypárt is lopja a Fidesz adatait. A mostani esetben viszont egységes a Fidesz kommunikáció. A Tiszát és Magyar Pétert hibáztatják, nyilván nem mellőzve az ukrán szálat sem. Az, hogy 2006-ban kinek az érdekében állt az adatszerzés, egyértelmű, mivel a Fidesz beismerte tettét. Az, hogy 2026-ban kinek állt az érdekében egy ellenzéki párt adatbázisában kutakodni és adatokat megszerezni, arról már előző cikkünkben írtunk. Azt már csak mellékszálként érdemes megjegyezni, hogy a Fidesz a Vizsla ügyhöz képest sokkal kifinomultabb módon vonta be a civileket a kampányába. Hol vannak a hatóságok lelkes vizsgálatai? Ahogy szó volt róla, azonban ismételten ki kell emelni, hogy a Tisza Világ applikációból ellopott adatok nem feltétlen tartalmaznak olyan adatokat, mint ami a nyilvános listán szerepelnek. Ebből azonban arra lehet következtetni, hogy nemcsak az applikációból szereztek meg adatokat az elkövetők, hanem más, akár tiszás adatbázis is feltörésre kerülhetett. Persze, így jogosan merül fel az emberben. Hogy több hekkertámadás is történhetett. Hogy a megszerzett adatokat valakik egymással összefuttatják, rendszerezik. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálatot indított, a Mandiner kormánypropaganda lap ellen, mivel listázni kezdte a botrány kapcsán kikerült közéleti személyiségek, értelmiségiek és újságírók neveit. Viszont arról már nem szólnak a hírek, hogy a NAIH a feljelentését is megtette volna a propaganda lap ellen az Infotv-ben (70. § (1) bekezdés) előírt módon. Azt azonban meg kell említeni, hogy a Tisza Párttal szemben is folytat vizsgálatot a NAIH, mivel álláspontja szerint az ügyben alapvető felelősség terheli a Tisza Pártot. Az adatkezelő valóban felelős az adatokért, de ahogy Magyar Péter kiemelte az informatikai rendszereiket folyamatos támadások érik, amit igyekeznek elhárítani. Tehát, ez egy kicsit olyan, mint amikor a tolvajok be akarnak a házamba törni, és a zárat folyamatosan tönkre teszik, ezért azt én mindig cserélem. Amikor azonban az egyik csere után a bűnözők mégis be tudnak jutni a házamba, akkor én vagyok a hibás. A NAIH-tól függetlenül egyébként a rendőrség bejelentette, hogy nyomozást rendelt el, információs rendszer vagy adat megsértése bűntettének gyanúja miatt. Tényleg történelmi az adatlopás? Úgy tűnik, hogy olyan volt már a történelmünkben, hogy a Fidesz, Kubatov Gábor által, pártszimpátia alapján listázta az embereket, de akkor még csak aktivista hálózaton keresztül működtethették a listát. Most viszont eljutottunk odáig, hogy bűncselekmény gyanús módon a legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza Párt által informatikai úton kezelt adatokat Orbán Viktor a Fidesz elnöke elemzi. A másik, ami történelmi az eset kapcsán az nem más, mint, hogy e-mailen keresztül embereket zaklatnak. Végezetül azt se felejtsük el, hogy a bírói tapasztalat nélkül, a Kúria elnökévé megválasztott Varga Zs. András, a hatalomhoz hű szolgalelkűséggel, a bírákat megfenyegette. Tehát tényleg történelmire sikerült az adatlopás! Gaál Lóránt – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

200 ezer név a hatalom kezében – így működik a modern elnyomás

Azt gondolom...

A magyar közvélemény nem reagált a súlyának megfelelően arra, ami a Tisza Párt adatbázisaival történt. Talán mert sokszor volt már példa rá: a hatalom megfélemlít és ellehetetleníti a kritikát. Így nehezen találjuk a szavakat, ha éppen valamilyen egészen új elnyomással szembesülünk. A hatalom narratívája és az elnyomás új formái A NER működését nehéz kritizálni a meglévő jogi és politikai szókészletünkkel. Hiszen megvannak az eszközei, hogy azt a saját ízlése szerint alakítsa. Nem illik rá teljesen az autoriter jelző, mivel nem elnyomja a szabadságot, egyszerűen csak átformálja. Ők mondják meg, hogy mi a jogállam, mi a szuverén, a nemzeti, a választás stb. Látszólag szabadon döntünk, miközben a döntési horizontot a hatalom által kijelölt narratíva határozza meg. Az ellenzéknek is kijut a maga mondanivalója: „újabb szintlépés”, „nem hagyjuk” stb. Nincs különösebb jelentőségük, a rendszerbe belefér. Kérdés persze, hogy magánember mit mondhatna ennél súlyosabbat. Ha egyszer az illetékes állami szerv nem jár el megfelelően egy adott ügy kapcsán, úgy minden szó kiüresedik egy idő után. Kibertámadások és adatlopások a politikai térben Vajon ki fog derülni a választások előtt, hogy ki áll valójában a Tisza Párt adatbázisait ért folyamatos támadások mögött? Emlékezzünk például Románia esetére: egy elemzőcsoport jelentése szerint a román választási infrastruktúrát több, mint 85.000 kibertámadás érte, amelyek célja a rendszer sebezhetőségeinek kihasználása volt — és azt is jelölték, hogy a hivatalos választási honlapok felhasználói hozzáférési adatait orosz kiberbűnözési platformokon tették közzé. 200 ezer ember adata vált nyilvánossá Ilyen környezetben kell beszélnünk arról, hogy 200 ezer személy adatait lopták el és tették közzé az interneten. Előbb táblázat formájában, majd utána egy interaktív térképet alkottak az adatokból ismeretlen elkövetők – a technológiai innováció és a politikai megbélyegzés egészen sokkoló találkozásával szembesülhettünk. A kormánymédia révén pedig eközben nem ismeretlen tettesek, hanem maga a hatalom kezdett nyilvánosan név szerint listázni. Egyeseket telefonon zaklattak folyamatosan. A Magyar Nemzet pedig a térkép kikerülése után „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában, vagy a falujában” címmel tett közzé írást, egyes beszámolók szerint a linkkel együtt, amit később töröltek a cikkből. El lehet mondani ezt a történetet az ő narratívájuk szerint, hogy valaki ismeretlen lopta el az adatokat, ők pedig a jogszerűség határait betartva, pártpolitikai preferenciájuk szerint kezelik őket. Illetve úgy is, hogy valamilyen hibrid és pszichopolitikai elnyomást látunk. „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában, vagy a falujában” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hibrid elnyomás és pszichopolitikai kontroll Egyrészt jóval kockázatosabbá vált a Tisza közösségéhez csatlakozni, mint eddig, másrészt nem csak tiszások kerültek fel a listára. Vannak, akiknek az a rész jutott, hogy a már megszokott ellenségek legyenek (a Mandiner cikkében: Ex-szocik, liberális értelmiségiek és „független” újságírók), másoknak pedig a kritikus elemzéstől mehet el a sorozatos zaklatás után. A Tisza Párt pedig nyilvánvalóan nem egyenlő feltételek mellett indul a 2026-os parlamenti választásokkor, hiszen jelentős energiákat fordítottak az online közösség megteremtésére, amit hatalmas kár ért. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: emberek döntési szabadságát sértették meg, az ellenzék választási esélyeit súlyosan csorbítják, és a bűncselekmény gyanúja is felmerül az adatok felhasználásával kapcsolatban. Mit tanulhatunk ebből az ügyből? A legfontosabb, hogy ne érje el az elnyomás a célját, hogy emberek százezrei ne merjenek közösséget szervezni vagy csupán érdeklődni alternatív politika iránt. Emberek listázását pedig a leghatározottabban el kell utasítani – nemcsak azért, mert jogszerűtlen, hanem mert ember ilyet a másikkal nem csinál. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció