

Magyar az, akinek fáj Trianon? A megfogalmazás (amelyet Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondott ki először ebben a formában 2000-ben) nem igazán szerencsés.
Jobb úgy, ahogy Illyés Gyula szavakba öntötte: „Magyar az, aki annak vallja magát.” Ez ugyanis nyitott, befogadó magyarságfogalom. Nem egy politikai kurzusra, hanem az egyénre bízza a nemzeti hovatartozást.
De attól, hogy valaki magyar, még nem lesz igazi hazafivá. Mert az már nem csupán döntés kérdése. Ott főként a tettek számítanak.
A válaszhoz érdemes a nemzeti önismeret leghitelesebb forrásához: az irodalomhoz fordulnunk. Ez a fő témája első nagy drámánknak, a Bánk bánnak is.
Katona József művében két konfliktus van jelen. Egy külső: Bánk és Gertrudis szembenállása, a nemzeti és az idegen érdekek összeütközése.
S egy belső: két szerep, a magánember és a közhivatalnok perpatvara; az ország nagyurának ugyanis egyszerre kell helyt állnia férjként és államférfiként. A helyzet persze még bonyolultabb. Mert a közhivatalnok szerepe összetett: Bánk egyszerre kötődik osztályához, a királyhoz és hazafiként a nemzet egészéhez.
Ezek a szerepek is konfliktusba kerülnek egymással. A második szakaszban Petúrnál Bánk leszereli az összeesküvőket, mert osztálykötődésén felülkerekedik királyhűsége. Később még feljebb lép: királyhűségét is legyőzi hazaszeretete. Ráeszmél: minden másnál fontosabb az egész ország jóléte. Ezért vállalja a gyilkosságot. A mű végén Endre is belátja, hogy mindennél fontosabb a nemzet egészének érdekeit szem előtt tartó hazaszeretet. Ez a dráma legfontosabb üzenete.
A király szavaival: „Magyarok! előbb mintsem magyar hazánk / -Előbb esett el méltán a királyné!”.
A Bánk bán azt üzeni: az igazi hazafi nem a saját vagy egy szűk csoport érdekeit tartja szem előtt, az igazi hazafiban nincs önzés, számítás vagy haszonlesés. Az igazi hazafi a nemzet egészére tekint, és képes minden mást annak alárendelni.
Ahogy Kölcsey Emléklapra című epigrammájában megfogalmazta: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak/
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”
Ha innen szemlélődünk, sok mindent megértünk a magyar történelemből. Igazi hazafi volt első királyunk, István, aki hallgatott az idők szavára, és a keresztény Európához csatlakozott. Igazi hazafiak voltak a reformkor és az 1848-as polgári forradalom nagyjai: Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák, Eötvös, Jókai, Petőfi meg a többiek. És igazi hazafiak voltak 1956 hősei Gérecz Attilától Mansfeld Péteren és Kopácsi Sándoron át Nagy Imréig, mert minden másnál fontosabb volt számukra a haza becsülete.
S ha innen szemlélődünk, rá kell eszmélnünk arra is, hogy immár 16 esztendeje olyan politikusok vezetik az országot, akiktől mi sem áll távolabb, mint az igazi hazafiság. Sárba tiporták, mert fontosabb volt számukra a saját és a szűkebb csoportjuk érdeke.
Erről tanúskodnak a közpénzből keletkezett hatalmas vagyonok, pl. Tiborczé és Mészárosé. Erről árulkodnak a lezüllött közszolgáltatások. Ezt támasztja alá a fékek és ellensúlyok fölszámolása. Ezt igazolja a sajtó birtokba vétele. Ezt erősíti meg a központosítás, a sok-sok álcivil szervezet létrehozása – és a sort vég nélkül szaporíthatnánk.
Stark János - Nyitókép: Orbán Viktor - Facebook - AI illusztráció