A FIDESZ-KDNP kormány a gyermekvédelemben bort iszik, mellette vizet prédikál! Alaptörvényi szintre emelték, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Azonban a FIDESZ-KDNP kormány a rájuk bízott, legkiszolgáltatottabb gyermekekkel szemben szegte meg a kötelezettségét! Szőlő utcai ügy, röviden Ahogy arról már beszámoltunk, Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai javítóintézet korábbi igazgatója emberkereskedelem és kényszermunka gyanújába keveredett, mivel a rendőrség szerint a volt igazgató javítóintézetis lányokat futtatott. Az ügy szeptember óta tovább bonyolódott. A kihallgatások során az körvonalazódik, hogy az intézetben rendszeres volt a szexuális erőszak és a gyermekekkel szembeni fizikai erőszak. A bántalmazásokat alátámasztja Juhász Péter, az egykori Együtt – a Korszakváltók Párt alapítója és elnöke által közzétett videó is. Az intézet megbízott igazgatója, aki egyébként a felvétel szerint részt vett a gyermekek bántalmazásában, a videó nyilvánosságra kerülését követően lemondott pozíciójáról. A 2025. december 9-én, az ügyben tartott eljárási cselekmények során kettő embert őrizetbe vettek, egyet pedig előállítottak. Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Tuzson jelentése Az ügy kirobbanását követően megjelent a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről szóló 293/2025. (IX. 24.) kormányrendelet. Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy miért aggályos az, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter egy folyamatban lévő nyomozás irataiba betekinthet, illetve arról tájékoztatást adhat. Nem mellékesen Tuzson (ahogy a kormány és a teljes propaganda gépezete is), szeptemberben azt állította, hogy a lefolytatott vizsgálata azt állapította meg, hogy sem politikusok, sem kormánytagok érintettsége nem merült fel, ahogy kijelentette azt is, hogy az ügyben kiskorú személy nem vált sértetté. Ezzel szemben Juhász Péter azt állítja, hogy az általa nyilvánosságra hozott felvételek már hónapok óta a rendőrségen és az ügyészségen vannak. Azaz, kvázi ezekhez is hozzáfért Tuzson. Egyébként a kormányrendelet továbbra is hatályban van. Tehát elvárható, hogy Tuzson Bence Igazságügyi miniszter a kormányrendeletben előírt kötelezettségét teljesítse! Azaz, pont ugyanolyan lelkesen, gyorsan, de természetesen sokkal precízebben tájékoztassa a nyilvánosságot, mint ahogy azt szeptemberben tette. Mondhatnánk azt is, hogy ne hazudjon, ne verje át az országot! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció Öltönyös emberek Felmerült az is, hogy Juhász Péter Pál sötétedéskor öltönyös embereket vitt be az intézménybe. Az, hogy ezen személyek, ha valóban történt ilyen, milyen célból mentek a Szőlő utcába, nem tisztázott. Viszont ha megnézzük a folyamatot, nem nehéz, egy a gyermekek szexuális kizsákmányolására épülő maffia hálózatot felfedezni. A gyermekek bántalmazó, félelemmel átitatott légkörben éltek. Ezt a kikerült videó alapján nem nehéz megállapítani. Az, hogy ez a történet több éve zajlik, gyakorlatilag arra utal, hogy ezen személyek valamiért (vagy valakik miatt?) biztonságban érezték magukat. Nem gondolták, hogy a jövedelmező „üzletáguk” egyszer megszakad, mint ahogy arra sem gondoltak, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett brutalitásuk egyszer nyilvánosságra kerül. Ezért is fontos lenne, hogy kiderüljön végre, ha voltak, akkor kik azok az öltönyösök, miért mentek az intézménybe, illetve az, hogy ki az a „Zsolti bácsi”? Természetesnek tekinthető a társadalom várakozása, hogy kiderüljön végre az, hogy a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettese, aki a pedofil bűncselekmények eltussolásában vett részt, hogyan kaphatott kegyelmet Novák Katalin, volt köztársasági elnöktől. Juhász Péter által nyilvánosságra hozott felvételek Ahogy kinéz a helyzet, jó, hogy nyilvánosságra hozta Juhász Péter a már említett felvételeket. Mivel az elmúlt időszakban voltak érdekes ügyirat, felvétel eltűnések. Elég csak Németh Szilárd alapítványa ellen indított per tárgyalási anyagára gondolni, amely eltűnt, állítólag rendszerhiba miatt. A Völner- Schadl ügyben, arra hivatkozással, hogy a kompromitáló felvételek a korrupciós ügyben nem relevánsak, így azokat maga az ügyészség semmisítette meg. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt az ember fülében cseng a mai napig, Varga Judit volt Igazságügyi miniszter azon állítása, amely szerint Rogánék kihúzatták magukat az ügyészségi iratokból. Köztudott, hogy a Tuzson jelenést követően nem sokkal Juhászhoz nagy erőkkel szálltak ki a Központi Nyomozó Főügyészség emberei, és lefoglalásokat végeztek. Mindezek ellenére nem akkora baj, hogy Juhász a nyilvánossághoz tudott fordulni, mert így legalább biztonságban vannak a felvételek! SZŐLŐ UTCA: Lemondott az IGAZGATÓ! - YouTube Juhász Péter | Juhi hivatalos Összegzés: Tehát van egy Szőlő utcai ügy. Van egy Tuzson-jelentés, amely egyébként a jogállamiságot sutba dobva készült. De ha már van egy jelentés, akkor illene azt nem propaganda célból elkészíteni és nem kémügyként beállítani, hanem abba tényeket beleíni. Van egy ócska, a legkiszolgáltatottabbakat kihasználó mocskos maffia, amelynek tagjai – valami, vagy valakik miatt - hosszú évekig biztonságban érezték magukat. És végezetül van egy kormányunk, amely bort iszik, de vizet prédikál! Gyakorlatilag kiderült, hogy a kormány a gyermekvédelmet kizárólag propaganda célból használja! Ja’ és van egy köztársasági elnökünk, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Mivel a Szőlő utcai ügyben még csak meg sem szólalt, így elmondható, hogy ez is csak elvi síkon működik! Az a kormány, amely saját maga által alkotott Alaptörvényt, ilyen módon megszegi, magára hagyja a legkiszolgáltatottabbakat, hosszú évekig asszisztál a gyermekek szexuális kizsákmányolásához, illetve bántalmazásához, annak fel is út, le is út! TAKARODÓ! Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És akkor egy rövid frissítés: Még cikkünk megjelenése előtt volt a heti kormányfélreinfo, szóval, ott hangzott el az a bődületesen bicskanyitogató mondat - mégpedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából -, hogy a Szőlő utcai intézmény nem gyermekotthon, hanem javítóintézet, ilyesformán ott fiatalkorú bűnözőket nevelnek, illetve tartanak fogva. Nos, mi az Ígyélünknél, - meg szerintem a fél országban - azt gondoljuk, hogy - még, ha bűnözők is - nem így kell nevelni ezeket a fiatalokat, hiszen még a börtönben sem így kezelik a felnőtteket! dr. Gaál Lóránt - Melczer Zsolt - AI illusztráció

Adtál neki egy taslit? Rácsaptál a fenekére, a kezére? Vagy fölemelted már a hangod, amikor fegyelmezni kellett, mert nem hallgatott rád, mert ideges lettél, mert szemtelenkedett, visszaszólt? Valamely zsigerből fakadó nevelési módszer a legtöbb családban előfordul. Van, aki rákiabál a gyerekre, van, aki bizony rácsaphat, de aztán a legtöbb ember megnyugszik, megsimogatja a gyerkőc fejét, megöleli, és már ki is békültek. Ilyen van. Ez tagadhatatlan, hogy sok családban előfordul. Amit a Szőlő utcai videók mutatnak De amit most látunk – az elhíresült Szőlő utcai eset videóin –, a legtöbb embert megérinti, megdöbbenti. Nincs hang, csak kép… minden bizonnyal a bántalmazó erőember pontosan tudta, hogy vannak kamerák, sőt azzal is tisztában volt, hogy a „neveltek”, a dolgozók is szem- és fültanúi az eseményeknek – gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat. Nincs jelentősége, hogy ezek az események mikor történtek. Minden bizonnyal a bicskei kegyelmi botrányt követően is zajlottak a verések. "Gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat" - Fotó: YouTube ScreenShot Néma felvételek, ordító valóság Amikor egy kívülálló, egyszerű állampolgár látja ezeket a képsorokat – ha ugyan végig bírja nézni –, elgondolkodik azon, hogy ő, amikor ideges volt gyermeknevelés közben, esetleg rákiabált a gyerekére, vagy ad neki egy tockost. És elszégyelli magát. Megborzong. Esetleg még lelkifurdalást is érez. Holott a kettő nem összehasonlítható. A megvert fiúk az intézetben nem kapnak vigasztalást, védelmet, nem bújhatnak oda az anyjukhoz, testvérükhöz, egyedül reszketnek és félnek a veréstől. Nem halljuk a felvételeket, csak látjuk. Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk, akiket minden gond nélkül áthúz az asztalon, kirángat a helyéről, beleveri a fejét az asztalba, rugdossa, ököllel üti, hozzá csapja a falhoz – és még sorolhatnám. Nem tudjuk, visszaszólnak-e, könyörögnek-e, visítanak-e a fájdalomtól. Nem tudhatjuk. Mégis halljuk az üvöltést, a könyörgést a némafilmek alatt is. "Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk" - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És belül mi is üvöltünk. És ha valaha kiabáltunk a gyerekünkkel, vagy rácsaptunk a fenekére, mert már nem tudtunk kezelni egy helyzetet, akkor azért is üvöltünk. Pedig a kettő nem összehasonlítható. Mit tett a kormány? Mit tett a kormány? Ezekben a gyermekvédelmi ügyekben, amelyek sorra a felszínre kerülnek – prostitúció, pedofília, brutális bántalmazás –, keményen terelt és terel. Áldozatokat hibáztat. Rendőröket küld az intézmények élére „védelmére”. Rendőrállam? Ez vár ránk? Rendőrök a Szőlő utcai intézmény előtt - Fotó: YouTube ScreenShot A Szőlő utcai ügy mint szimbólum A Szőlő utcai ügy ma már egy metafora: magában hordozza Magyarország összes gyermekvédelmi intézményének összeomlását. Egy fogalom, amiről mindenkinek a gyermekbántalmazás jut mára az eszébe. A bicskei pedofilbotrány után az évszázad gyermekbántalmazási ügyévé lépett elő a Szőlő utcai sorozat. Ki robbantotta ki az ügyet? Kuslits Gábor interjúja a Válasz Online-on indította el az egész botrányt. Természetesen nem az általa elmondottak alapján indítottak első körben vizsgálatokat, hanem ellene. Teljesen érthetetlen és abszurd ez a reflexió. Tuzson Bence és a „kész jelentés” A volt igazgató, Juhász Péter Pál prostitúciós hálózatot üzemeltetett, s a kormány első reakciója – Tuzson Bence igazságügyi miniszter még a hivatalos megbízást megelőzően lobogtatta a kész jelentést, miszerint: • ebben a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fe• minden alapot nélkülöző, aljas rágalom az, hogy az ügyben politikus neve felmerült volna• a miniszterek ártatlanságához kétség nem fér• feltártuk, hogy az ügyhöz kapcsolódóan szervezett akció zajlik, ezt az események és a megszólalások sorrendje világosan mutatja• az ügyben idegen titkosszolgálati szál is felmerül. Azonnal hárít, terel, hazudik, sőt azoknak ígér büntetőeljárást, akik felfedték az igazságot. Tuzson Bence igazságügyi miniszter - Fotó: - Fotó: YouTube ScreenShot „Nincs kiskorú, nincs politikusi szál” Ezek szerint az, hogy egy gyermekvédelmi intézmény rendszerébe tartozó javítóintézetben szervezett prostitúció zajlik éveken, évtizedeken át, teljesen rendben van. A lényeg, hogy nincs kiskorú érintett és nincs politikusi szál. És ezt halál komolyan kijelentik, kiposztolják, majd fenyegetőznek, kiküldik a TEK-eseket azokhoz, akik a felszínre emelték az ügyeket. A „Zsoltibácsi”-szál összemosása Ezután Juhász Péter influenszer szólaltat meg egy önként jelentkező lelkészt, aki pedofíliáról beszél Ózd környékén, s aki szerint a gyerekek, akiket ez érintett, egy bizonyos Zsoltibácsit emlegettek, aki ismert politikus. Emiatt az ügyészségre is bevitték az influenszert, és a Szőlő utcáról kérdezték. Pedig ő az Ózd környéki Zsoltibácsis ügyekkel kapcsolatban készített videót akkor. A kormány narratívája tehát arról szólt, hogy jól összegyúrja, összekeverje a két teljesen különböző, förtelmes ügyet, és inkább a javítóintézeti igazgató letartóztatására terelje a témát, hiszen ők léptek, lám, megindult a nyomozás. Így aztán a Zsoltibácsi-ügy és a Szőlő utcai ügy egy jó ideig keveredett, megzavarta az embereket, hogy végül redukálódjék csupán a Juhász Péter Pál volt igazgató által felnőtt lányok futtatásáért folytatott büntetőügyre. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu Kiderül az igazság Aztán egyszerre kipattant, hogy bizony voltak kiskorú áldozatok is a Szőlő utcai intézet igazgatójának ténykedései között. Kiderült, sőt a mára már fiatal felnőtté vált lányok és fiúk is nyilatkoztak, hogy gyermekkorukban konkrétan megerőszakolták őket. Nem csupán a Szőlő utcában, hanem egyéb gyermekotthonokban is, ahol korábban az igazgató dolgozott. Minden összefolyik, mégis szétválasztható, ha valaki igyekszik nyomon követni az egyre több szörnyűséget. „Új vezetés” – régi borzalmak Az igazgató letartóztatása után egy kinevezett igazgató ült a Szőlő utcai intézet élére. Az ember azt gondolhatná, hogy akkor végre normális vezetés lesz, és nem történhet már olyan sok szörnyűség sem az ott tartózkodó fiatalkorúakkal, sem az oda beszállított egyéb áldozatokkal. Új vezetőség, új lehetőség, végre elindult a változás. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu „A mai napig vezető pozícióban dolgozik a Szőlő utcai javítóintézetben az a nevelőnő, aki egy egykori intézetis fiú vallomása szerint tudott arról, hogy az intézet igazgatója, Juhász Péter Pál rendszeresen megerőszakolja őt.” A nevelőnőt 2022-ben a Szociális Munka Napja alkalmából Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára Pro Caritate díjjal tüntette ki – írja a 444 ezzel foglalkozó, tényfeltáró cikke. Ismét egy pedofilmentegető kitüntetése derült ki, amin már ember nincs, aki csodálkozna. Letartóztatások és videók Az eddig Juhász Péter Pál volt igazgatót védő bizalmas azonban nem volt egyedül. Már legalább hét embert letartóztattak, és végül azt az ideiglenesen kinevezett igazgatót, Kovács-Buna Károlyt is, akiről a brutális bántalmazó videók készültek. Tény, hogy Juhász Péter influenszer podcast-je nélkül ez az ügy nehezebben, vagy csak sokkal később robbanhatott volna ki. (40 perc, csak erős idegzetűeknek ajánlom) Üzenet a szülőknek – és a kérdés, ami marad Minden szülő, aki szembesül az interneten keringő videókkal, és esetleg valaha a saját gyermekével szemben emelt hangon beszélt, esetleg rácsapott a kezére, fenekére, nyugodjon meg. Mert a kettő nem összehasonlítható. És mit tesz a kormány? Ahogy dőlnek a dominók, egyre többen megszólalnak. A nagy vehemenciával kihirdetett „kiskorúak nem érintettek” mondatot sajnos-szerencsére már megcáfolták az áldozatok. Vajon a szintén sokat emlegetett „nincs politikusi érintettje a gyermekvédelmi ügyeknek” szlogent megcáfolják majd? Várjuk. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Most, hogy hüledezünk Pintér Sándor embertelen, gyalázatos mondatain, talán érdemes ennek oldalágait is követni. Mert a szégyentelenül kimondott szavakon túl a tettek, az elmulasztott cselekvés legalább annyira kegyetlen, még ha pökhendiségével nem is kavarja úgy fel az indulatokat, mint a belügyminiszter. A szépen, csendben, hallgatva elmismásolt cselekvés is mélyen embertelen tud lenni. Érdemes ezért a 350 ártatlan kisbaba hospitalizációjáról ejtenünk pár szót. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászai Intézetének osztályán sok pici baba, illetve kisgyerek tartózkodik bent huzamos ideig, úgy, hogy vagy gyermekvédelmi okból, vagy örökbefogadó szülőre várva, vagy komoly betegség miatt nincs mellettük szülő, szeretettel gondoskodó felnőtt. A babák simogatása, ölelgetése, a szeretetteljes testi kontaktus felvétele és fenntartása ebben az életkorban olyan létszükséglet, amelynek elmaradása akár egész életre szóló traumát jelent, szélsőséges esetben személyiségzavarhoz is vezet. Ezt a problémát felismerve az országban több klinikán erre a feladatra kiképzett önkénteseket vesznek igénybe (Szeged, Pécs, Szigetvár, Kaposvár), de Debrecenben – annak ellenére, hogy a feladatra vannak célirányos képzést kapott, vállalkozó kedvű önkéntesek – nem indul be a program, pedig az önkéntes munka sokat segítene a beteg gyerekek problémáján, illetve az ott dolgozó nővérek, ápolók számára is nagy segítség lehetne. Örökbefogadó szülőre várva – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció De mi is az a hospitalizáció? A gyermek időérzékelése eltér a felnőttekétől. Az addig megélt életük tartamához viszonyított idő náluk sokkal lassabban telik. Bizonyára mindannyian emlékszünk a kisgyerek korunk végeláthatatlan hosszúságú nyári szüneteire, s arra, hogy felnőttként ez a pár hónap miképpen törpül össze, s repül el olyan hamar, mint gyerekkorunk egy-két hete. Egy pár napos pici baba a napokban mért időtávot is valóságos korszakként éli meg. Emellett a kiszolgáltatottságuk is annál nagyobb, minél kisebb korban maradnak magukra, nélkülözik a biztonságot adó felnőtt közelségét, az elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot. Ebben a korban érzelmi és fizikai stimuláció nélkül a babák akár pár hét alatt súlyos érzelmi és ezzel együtt fizikai fejlődési zavarokat eredményező szenvedésen mennek át. Szeparációs szorongásból eredő súlyos viselkedési zavarok alakulhatnak ki. A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe, tartósan megmaradhatnak a bizonytalanság, a félelem képei, a kórházi tartózkodás depressziós hangulata. Minél kisebb gyerekről beszélünk, annál gyorsabban alakul ki és mélyebben szervesül az élmény, így akár egy pár hetes betegség és a vidéken élő látogatásban akadályozott szülő elég ahhoz, hogy túlterhelt nővérek ne tudjanak gondoskodni a babák babusgatásáról, ölelgetéséről, biztonságot adó törődésről és máris ott a baj! A mély, frusztráló emlékek beleivódhatnak a babák elméjébe – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan segíthetünk? A probléma megoldása nem egyszerű – látva a hazai egészségügy állapotát és hallva a miniszter embertelen cinizmussal megfogalmazott mondatát: „Nem mi szültük őket, nem mi hagytuk ott őket a kórházban.”. Ugyanakkor a megoldás egyben olyan pofon egyszerű is, mint amilyen egyszerűen oldotta meg Semmelweis doktor, az anyák megmentője a gyermekágyi halandóság problémáját azzal az egyszerű javaslattal, hogy az orvosnak alaposan kezet kell mosnia, mielőtt megvizsgálja a terhes anyukákat. Ugyanis a tennivaló nem egyéb, mint simogatni, babusgatni, kedvesen átölelni a magukra maradt pici babákat. Vannak olyan jótét lelkek, szakemberek, akik szívükön viselik ezeknek a gyermekeknek a sorsát és lelkesen igyekeznek segíteni. Országszerte szerveznek képzéseket a témáról és segítséget nyújtanak azoknak az embereknek, akik készek szabadidőt, energiát szánni erre a feladatra, akiket nem hagy békén a tudat, hogy szenvedő pici babák élete megy tönkre az orrunk előtt azért, mert nem kapnak ölelést, mosolyt, becéző szavakat, egy kis biztatást és biztonságot. Ilyen példa értékű társadalmi feladatot lát el a Nevetnikék Alapítvány. Önkéntesek (egy-két hónapos) kiképzését vállalják, folyamatos utánképzéssel, akik rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a kórházban fekvő betegek szorongásait, fájdalmait, elterelik a gyerekek figyelmét a gondokról, elűzik az unalmat, és megnevettetik őket. Báboznak nekik, mesét mondanak, kézműves, zenés, társas foglalkozásokat tartanak a kórházi játszószobákban, vagy a kórtermekben. Az önkéntesek párban dolgoznak, a foglalkozások hossza általában 2 óra, ez idő alatt egy osztály betegeit látogatják végig, kiemelten figyelve a nem látogatott gyermekekre. Az önkéntesek rendszeres látogatásokkal tudják enyhíteni a szorongást – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Ahol elkel a segítség és ahol nem… A felkészült önkénteseket több helyen fogadják. A Nevetnikék Alapítvány oldalán olvashatjuk, hogy Pécs, Kaposvár, Szigetvár több intézményében zajlik a program és hallottunk arról, hogy Szegeden is folyik hasonló tevékenység, ahol orvostanhallgatók veszik ki részüket a rendkívül hasznos, nagyon dicséretes, emberséges akciókból. Nyilván a kiképzett önkénteseknek a fogadó intézményben át kell esniük pszichológiai vizsgálaton a kezelt gyermekek érdekében, de egyébként az ingyenesen adott, jó szándékú segítség elfogadásának – józan ésszel elgondolva – nem lehetne semmilyen akadálya. De nem mindenhol ilyen jó a helyzet, holott az lenne a természetes, ha ez a fajta munka általánosan elfogadott, természetes tevékenység lenne MINDEN olyan egészségügyi intézményben, ahol fennáll a hospitalizáció veszélye. Itt van mindjárt Debrecen és a Klinika Gyermekgyógyászai Intézetének esete a jelentkező önkéntesekkel.2025. április 22-én kereste meg őket egy lelkes önkéntes a következő levéllel: »Tisztelt Igazgató Úr! XY vagyok, debreceni lakos. Elvégeztem a Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyamot. (Az oklevelet mellékelten csatolom.) Mint ahogy a képzésen is ezt hallottuk, (illetve ahogy magán az oklevélen is szerepel) a tanfolyam elvégzése önmagában nem jogosít fel a klinikára való belépésre, amelyhez előzetes alkalmassági vizsgálat szükséges. Tisztelettel érdeklődni szeretnék, hogy erre az alkalmassági vizsgálatra mikor, milyen módon lehet sort keríteni, hogy megszerzett ismereteimmel és tapasztalataimmal (két gyermeket felneveltem, egyébként több évtizede pedagógusként dolgozom) segíthessem az Önök munkatársainak áldozatkész munkáját az Önök gondjaira bízott kisbabák lelki egészségének szolgálatában. Tisztelettel: XY« A készséges válasz gyorsan, 2025. április 24-én megérkezett azzal, hogy az igazgató úr „természetesen támogatja a kezdeményezést” és hamarosan visszajeleznek arról, hogy „melyik osztályrészen (gyermekrehabilitáció, csecsemő részleg) és milyen feltételekkel tudják a programot elindítani”. A biztató válaszra a lelkes önkéntes 2025. április 26-án jelezte válaszlevélben, hogy köszöni a gyors választ és jelezte, hogy rajta kívül van még két másik önkéntes is, akik szintén részt vettek a Nevetnikék Alapítvány képzésén, és szívesen bekapcsolódnának a munkába. Másnap erre a levélre is kapott választ azzal, hogy a program beindításának végső engedélyezője a Klinikai Központ Elnöke, az ő engedélye szükséges, arra várnak… A Nevetnikék Alapítvány „A kórházban ápolt csecsemők pszichés gondozása és megtámogatása” című tanfolyam elvégzésének tanúsítványa Egy kis kedvesség, szeretet az, amivel lelkes önkéntesek szenvedő, bajba jutott kisbabákon, gyerekeken szeretnének segíteni. Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a segítséget visszautasítsa, megakadályozza!? Milyen szempont írja felül azt, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát egy életre befolyásoló traumát enyhíteni, elkerülni lehessen!? Szóval engedélyre várnak, 2025. áprilisa óta. Most van 2025. december van. Mindjárt itt a Mikulás. A gyerekek már biztos nagyon várják odabent… Szívszorító dolog ebbe belegondolni és tökéletesen megértem Grecsó Krisztián indulatos sorait, aki a problémára vérlázítóan cinikus mondatokkal reagáló Pintér Sándort lényegében a Pokolba küldte. Ehhez csak Yuval Noah Harari gondolatát tudom hozzá fűzni: „A pokol egy elveszett gyermek, aki a szüleiért sír.” dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Ha létezne a trágyaszemcsés empátia-lovagkereszt, Pintér Sándor biztosan megkapná a rozsdás fokozatot. Orbán Viktor pedig újra megmutatta, hogy kormányában még a szakmai hozzá nem értésnél is sokkal fontosabb a rideg embertelenség. Stirlitz persze előre tudta… Nem mi szültük Ha vannak ártatlanok ebben az országban, akkor azok ők: a háromszázötvenek. Akik nem tehetnek a megszületésükről, akiknek csak szeretetre lenne szükségük, de ezt már a világra lépésük első másodpercétől megtagadják tőlük. Nem ők választották a nyomort, amelybe a rendszer taszította, és tartja bezárva a családjaikat. Nem ők döntöttek arról, hogy az állam már bölcsős korukban lemondjon róluk. Hol vannak ilyenkor az egyházak? Amelyek vad indulattal üvöltöznek az abortusz ellen, és arról vitáznak, hány sejtosztódás után tekintendő élőnek egy magzat? Hol vannak akkor, amikor már nyilvánvalóan élőlény – sőt, ember – az újszülött? Hol vannak, amikor a megszületett gyereket kellene megvédeni, nem a még meg sem fogant ideológiai konstrukciót? Hol van ilyenkor a kollaboráns KDNP? A vadászmezőkön jeleskedő, ritkaságokat halomra gyilkoló álkereszténység, amely a prédikációkban szeretetről papol, de a valóságban hátat fordít a legvédtelenebbeknek. A gyermekvédelmi rendszert lezüllesztő egyházmegyék, amelyek már nem az egyházaikat árulják el – hanem magát a hitet. Lábbal tiporják évszázados örökségüket. Szégyelljék magukat. A gyalázat sorozata A nincstelenségbe kényszerített, és ott tartott családokba születő gyerekeket sokszor már a kórházban elszakítják a szüleiktől. Egy részük örökbefogadókhoz kerül, néhányukat külföldre adják el, másokat nevelőszülőkhöz osztanak be. A többség azonban csecsemőotthonban kezdi a nyomorúságos kis életét, ahol már az első hónapokban beég: nincsenek kapcsolatok, nincsenek arcok, nincsenek ölelések, nincs esély. Csak rendszer van. És közöny. Innen aztán egyenes út vezet a gyermekotthonokba. És akinek igazán szerencsétlen a sorsa, az egy bicskei, szőlő utcai vagy ózdi intézményben köt ki – ott, ahol évtizedek óta pontosan tudják, hogyan kell egy gyereket árunak tekinteni. Ott, ahol a hatalom védelme alatt egy lelketlen kufár „használatra” adja el őket rendszeresen, teljes bizonyossággal, hogy felmentik, kitüntetik, majd visszaengedik ugyanabba a pozícióba. Hiszen ők ennek az üzletnek is a haszonélvezői. Ez nem tévedés. Nem rendszerhiba. Nem mulasztás. Ez maga a rendszer. Nem mi hagytuk ott A családok, akik nem vihetik haza az újszülöttjüket, olyan mélységes fájdalmakat élnek át, amit a dőzsölő nagyurak elképzelni sem képesek. A nincstelenség, amelybe az Orbán-rendszer taszította őket, elkerülhetetlenné és kilátástalanná vált. Gyakran azt sem értik, mi történik velük, miért, és kik döntöttek a sorsukról. Miért lett az ő gyerekükből is statisztikai tétel, állami áru, intézményi melléktermék? Nekik marad a fájdalom. A kilátástalan küzdelem a gyerekeikért, a családjukért, a megélhetésért, miközben a hatalom látványosan képtelen – valójában nem is akar – megoldást találni erre a helyzetre. Mert ez a rendszer számára nem probléma. Ez egy kényelmes, kiépített status quo. Egy „emberséges” kinyilatkoztatás, amelyben mindenki annyit ér, amennyije van. És mi mégis újra és újra ott találjuk magunkat a kérdés előtt, amelyre nincs jó válasz: …… Vádirat Vádolom a kormányt és annak minden felelős döntéshozóját, hogy a gyermekek alapvető jogainak védelmét elmulasztotta, és ezzel szándékos, rendszerszintű állami mulasztásos jogsértést valósított meg. Vádolom a belügyminisztert, hogy felügyeleti és ellenőrzési kötelezettségét nem teljesítette, a súlyos visszaélésekről tudomással bírt, és mégsem intézkedett — ezáltal törvényben rögzített kötelességét megszegte. Vádolom a gyermekvédelmi rendszer irányítóit, hogy a rájuk bízott gyermekek testi-lelki integritását nem biztosították, és így folyamatos, tartós jogsérelmet okoztak. Vádolom mindazokat, akik ennek a rendszernek a fenntartásához hozzájárultak — akár döntéssel, akár hallgatással — mert magatartásukkal a magyar jogrend alapelveit, mindenekelőtt az emberi méltóság sérthetetlenségét és a gyermek mindenek felett álló érdekét súlyosan megsértették. Mert tudták, mit tesznek – és mégis megtették. Koszi Ferenc – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

A kórházakban hagyott több mint háromszáz újszülött, csecsemő és kisgyermek sorsával kapcsolatos kérdésre Pintér Sándor belügyminiszter válasza „Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk őket ott” több mint cinikus és elhatárolódó volt. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal. 2025. januárjában még 260 csecsemő maradt egészségügyi intézményekben, ez a szám év végére jócskán nőtt. A szülészeti osztályokon hagyott babák nagy részét nem a szülők hagyták ott, vizsgálatok alapján nem is bántalmazó családból származnak. A TASZ szóvivője szerint a gyámhatóság, a gyermekvédelmi rendszer teljes összeomlását mutatja, hogy nem indokolt módon kényszerülnek a kórházak a kicsik befogadására. Sokakat indokolatlanul emeltek ki a családjukból. November 20-a a gyermekjogi világnap. Ezen a napon fogadták el – immáron 36 évvel ezelőtt – azt az ENSZ gyermekjogi egyezményt, amely garantálja a gyermekek alapvető jogait. Szegénység miatt egyetlen gyermeket sem szabad kiemelni a családjából. Ehelyett a családok támogatására volna szükség – állami szinten, ami nem történik meg. Az SOS Gyermekfalvak beszámolója szerint: „A 103 megkeresésből az alapítvány 5 esetben tudott babát fogadni, a drasztikus nevelőszülő hiány miatt a többi gyermeket el kellett utasítania. Országosan több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden gyerek családban nőhessen fel. Az alapítvány jelenleg is nevelőszülőket keres. Mit jelent a nevelőszülőség? A nevelőszülői státusz is nehézségeket hordoz. Nem kérdés, hogy a nevelőszülő még nem örökbefogadó, gyakorlatilag csak ideiglenesen vigyáz a rábízott gyermekre, mégis rendkívül nagy a felelőssége, hiszen többnyire erősen traumatizált gyermekekről kell gondoskodni. Ha szerencséje van, és összehangolt a szakmai kommunikáció gyámügyes, pszichológus, nevelőszülő, egyéb gyermekvédelmi szakemberek között, akár örökbe is fogadhatja az adott gyermeket. Mennyit lehet keresni a nevelőszülőséggel? Mivel a nevelőszülői státusz gyakorlatilag egy munka, sőt egy hivatás, amit a legtöbben szívügyüknek tekintenek, ezért államilag díjazott. Az is tudható, hogy – akárcsak a gyermekvédelmi dolgozók esetében – rendkívül alulfizetett munkáról van szó. „Már az elején fontos tisztázni, hogy a nevelőszülőség és az örökbefogadás az két külön dolog, bár ezt a kettőt sokan ugyanannak veszik” – olvasható a Pénzcentrum nevelőszülőkről szóló írásában. „A nevelőszülőt a gyermek, fiatal felnőtt ellátására nevelési díj is megilleti, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek, fiatal felnőtt megfelelő ellátására fordíthatja (pl. élelmezés, ruházkodás, tankönyvek, egészségügyi ellátás, stb.).” Korábban volt arról szó, hogy a kormány a gyermekvédelmi dolgozók bérét megduplázza, s ehhez – elméletileg – hozzátartoznának a nevelőszülők is, viszont az ígért tizenhét milliárd már árnyaltabb vízióvá vált. „Bár belengette az Orbán-kormány, hogy még az idén 17 milliárd forint pluszpénzt kap a gyermekvédelem, erre az idén már nem kerül sor” Mit mond a szaktárca? „Nemcsak a források elosztásával összefüggésben merülnek fel kérdések.” mondta Pintér Sándor. A belügyminiszter a Magyar Kórházszövetség napokban tartott őszi szakmai rendezvényén kitért a kórházban hagyott csecsemők problémájára. Elmondása szerint országszerte csaknem 300 újszülött van, akiket a szüleik nem vittek haza. Ezeket a csecsemőket 2025. december 31. és 2026. március 31. között nevelőszülőkhöz, illetve bölcsődei ellátásba helyeznék át.” Arra a kérdésre, hogy miként kívánják bővíteni a nevelőszülők létszámát, nem kapott választ a Népszava a Belügyminisztériumtól. A regnáló hatalom megoldást kínál: összesen négy új csecsemőgondozó intézetet létesít. Karcagon, Mátészalkán egyet-egyet, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében kettőt szeretne 2026. március 31-ig átadni. Igéretei szerint ezekben az intézményekben kívánják a későbbiekben a jelenleg kórházban hagyott gyermekeket ellátni. A választási kampány ígéretcunamija azonban nem kivitelezhető. A források hiánya, a működésképtelen rendszer már nem teszi lehetővé, hogy a több, mint háromszáz kisbaba élete biztonságban, megnyugtatóan alakuljon. * Nem Pintér Sándorék szülték őket. És nem ők hagyták ott. Vagy mégis? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

„A bicskei gyermekotthonban történt pedofil bűncselekmények, majd kegyelmi ügy után egy ország ismerte meg K. Endre (Kónya Endre) és V. János (Vásárhelyi János) nevét. Vásárhelyi, az otthon volt igazgatója több ott nevelt kiskorú szexuális molesztálása miatt került börtönbe.” Kevesebb szó esik azonban Kunstár Béla másodrendű vádlottról. A bicskei pedofil ügy árnyékos szereplője: ki is valójában Kunstár Béla? Kónya Endre igazgatóhelyettesként próbálta eltussolni a bűncselekményeket, ezért kényszerítés miatt ítélték börtönbüntetésre, míg a Novák Katalin köztársasági elnök bukásához vezető botrányt kirobbantó elnöki kegyelemben nem részesült. A magyarorszag.hu oldalról mindenki számára elérhető adatok találhatóak a bicskei pedofil-ügy másodrendű vádlottjáról, Kunstár Béláról. Kunstárnak kiterjedt kapcsolati hálója volt – hasonlóan Vásárhelyihez és Kónyához, a médiában is kering róla információ. „Próbaideje alatt napközis gyerekeknek tarthatott foglalkozást a bicskei pedofil nevelő” A Parlamentben feltett kérdések megválaszolatlanok maradtak azzal kapcsolatban, hogy miért csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a vádlottat. „Az egykori nevelőotthoni gyerekek elmondták, őket is meglepte, hogy Kunstár időnként saját zsebből vitte el őket étterembe, vagy táborozni – azt ők is tudták, hogy erre nem a szerény nevelői fizetéséből tellett. Elmondták azt is, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresen kihasználta arra, hogy szexuálisan közeledjen a fiúkhoz: alkohollal itatta őket, meztelen birkózásra és hasonló szexuális játékokra próbálta rávenni őket.” Külföldre költözött és gyerekeket szállít – hogyan lehetséges ez? Kunstár Béla végül – legutóbbi információk szerint – Svájcba költözött, ahol munkát is vállalt, mint buszsofőr. Ez a hír egy olvasó észrevétele alapján kelt életre, melyből a Gulyáságyú Média számolt be, nem kihagyva azt a tényt, hogy gyerekeket is szállít Kunstár… Sajnálatos módon a Kunstár Béla üggyel kapcsolatosan 2025-ben sem lelhető olyan írásos anyag, cikk, bírósági adatbázisban lévő adat, amely arról szólna, hogy • visszavonták a felfüggesztett szabadságvesztést és börtönbüntetés letöltésére kötelezték volna • új vád-eljárást indítanának ellene • foglalkozástól való eltiltás, közfeladatból kizárás – akár külön eljárásban – indult volna Hol marad az igazság? A rendszer hibája és a felelősség kérdése Így, hogy nincs új eljárás, maradt a felfüggesztett börtönbüntetés, és szabadon azt tehet, amit akar – például gyerekekhez köthető foglalkozást is végezhet –, eléggé megkérdőjelezhetetlen jogi- etikai kérdéseket vet föl. Épp az ilyen alávaló gazemberség az, amely jóformán büntetlenül maradt, így azok is bűnösök – morálisan mindenképp –, akiknek az enyhe ítélet köszönhető. Ezek az ügyek azok, amelyet nem felejthetünk el, nem engedhetjük meg, hogy a szőnyeg alá söpörjék, elfelejtsék. Ezeket a felszínen kell tartani, és újra elő kell venni – egy jobb és igazságosabb, független ítélkezés során! Menyhárt Tamara – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

A KSH felülbírálta korábbi statisztikai adatait. Gyermekszegénység tekintetében megduplázódott a számadat. Az Eurostat (az Európai Bizottság Statisztikai hivatala) által megjelentetett részletes adatok szerint a magyar statisztikai hivatal 2019 és 2024 között jelentősen alulmérte a gyerekszegénységi rátát, például a 2020-as esztendőben a korrekció után a gyerekszegénység több mint duplája lett az eredetileg mért értéknek. A gyermekszegénység természete abban mutatkozik meg, hogy sok más szálon függ egyéb szociális hiányosságoktól, problémáktól – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Lakhatási problémák okoznak kirekesztést munkaerőpiacról, egészségügyi ellátásból, illetve konkrétan a társadalomból. A lakhatás költségei, a rezsi-terhek emelkedése fokozza a lakosság bizonytalanságát. A lakhatás pedig alap. Ha nincs biztos, fenntartható otthon, akkor az ember nem tud stabilan élni, dolgozni, gyermeket nevelni, tanulni. A munkaerőpiaci kirekesztettség demográfiai korlátokkal küzd, illetve szerkezeti kihívásokkal. Igen meghatározó a fiatalok, az alacsony végzettségűek, illetve a tartósan munkanélküliek magas aránya. Aki elveszíti a munkáját, előbb-utóbb elveszíti a társadalmi beágyazottságát is, s ennek folyományaként akár az otthonát is. Társadalmi kapcsolódás nélkül pedig igen nehéz kilábalni egy kilátástalan helyzetből – ez is súlyos szociális kihívás. Statisztikailag alacsony ráta mutatkozik ugyan a munkanélküliség tekintetében, de szociális kirekesztést okoz az, hogy nem mindenki fér hozzá jól fizető, stabil, hosszú távú munkához. Egyre több állampolgár elégedetlen az egészségügyi- illetve a szociális ellátásokkal, azaz a közszolgáltatási ellátórendszer összeomlását látják-tapasztalják. Ha az ellátórendszer nem működik, épp a rászorulók azok, akik nem kapnak támogatást, védelmet, segítséget – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az említett hiányosságok, problémák egyre több állampolgárt, családot érintenek, amelyekben a gyerekek is elszenvedői a körülményeknek. Ha a család elszegényedik, vagy nem tud megfelelő biztonsággal gondoskodni a gyermekek jólétéről – nevelés, tanulás, élelmezés, mentális támogatás –, akkor a gyermekről előbb-utóbb elmondható, hogy elszegényedett környezetben él. A szegregáció és a hátrányos helyzetű tanulók helyzete az oktatásban is igen nagy probléma társadalmunkban. Egy hátrányos helyzetű tanuló sosem jut ugyanolyan minőségű oktatáshoz, mint az átlagos körülmények között élők. Az oktatás a legfontosabb eszköz az esélyegyenlőséghez. Ha nem működik mindenki számára egyenlő esélyekkel, egyforma minőségben, hosszú távon társadalmi feszültségeket okoz. A gyermekek elszegényedése, a családok belső feszültsége gyakran csúcsosodik ki abban, hogy kiemelik a családból a gyerekeket. A gyermekvédelemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban egyre inkább kerülnek napvilágra elborzasztó hírek. A gyermekvédelem alulfinanszírozottsága, és a kiszolgáltatott gyerekek biztos védelmének elmaradása a jelenleg regnáló hatalom felelőssége. Ezzel párhuzamosan a pedofíl bántalmazókkal való kapcsolódása a kormánynak szintén elbizonytalanodást okoz az emberekben. Egyre több egyértelműen megvádolt, vagy akár már el is ítélt bántalmazóról derül ki, hogy kitüntették, kinevezték a köztudottan bűnözőt. Fotó: Koszi Ferenc – AI illusztráció Ezen a ponton a kiszolgáltatottság okán a gyermekszegénység és a pedofília – sajnos – bizonyos értelemben össze is függ, ami ellen minden bizonnyal keményebb, hatékonyabb fellépéssel, gyorsabb nyomozási hathatósággal kellene-lehetne tenni, és persze példaértékű büntetésekkel. Miért fontos az állami (valós!) adatgyűjtés? A KSH statisztikáit szokták mérvadónak hinni, de egy revízió során kiderült, hogy nagyon eltérő számok jelentek meg korábban, melyek megtévesztőek és súlyosan érintik a szociálpolitikai kérdéseket. Mint arra több kutató is felhívta a figyelmet: a KSH által közölt szegénységi adatok valahogy éppen úgy jönnek ki évek óta, hogy a szokásos eloszlás helyett extrém mértékű kiugrások vannak egyes jövedelmi sávokban. A szegénységet a tagállamokban mérő EU-SILC magyar adatainak revíziójáról szóló Eurostat értékelés (ami egyébként a 2019-2024 közötti évekről szól, míg a KSH a 2018-23 közti időszakot revideálta) 11. mellékletében ezt írják: „Az a tény, hogy a fő szegénységi mutatók nagyrészt változatlanok maradtak, arra utal, hogy a magyar adatok megbízhatósága és hitelessége már korábban is biztosított volt.”” Lehet persze magyarázatokkal szolgálni egy ilyen komoly, összetett adatpublikáció eredményeiről, mégis a korrekt tájékoztatás több kutatómunka tekintetében is irányadó. A statisztikai adatok megbízhatósága rendkívül fontos a szociálpolitikai munka során. Ha a mutatók csalnak, az adatok eltérnek a valóságtól, a döntéshozók nem kapnak valós képet a problémákról. Így lehetetlen célzottan és hatékonyan segíteni a rászorulókon, akár támogatásokkal is. „Január 1-vel 15 százalékos béremelés lesz a szociális és a kulturális ágazatban, a nevelőszülőkre fordított forrásokat pedig megduplázzák.” – jelentette be Gyulyás Gergely, miniszterséget vezető miniszter nemrég egy kormányinfón. Vajon ez az ígéret nem késő? Vajon lesz bármilyen eredménye? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Vajon a történelem során mióta vannak a gyermekekkel kapcsolatban család-védelemről, vagy bántalmazásról írásos anyagok, esetleg szabályozások, törvények? Van a pedofíliának történelme? A gyermekvédelem és a pedofília történelmi gyökerei Már a Krisztus előtti időkben, Mezopotámiában is készültek törvénykezések családjoggal kapcsolatban. Bár ezek elsősorban az örökbefogadással, a családi felelősség kérdésével kapcsolatban értekeztek. Magyar nyelven konkrét szexuális bántalmazásról nincs forrás a Hammurappi törvénykönyvekben. Vannak ugyan fellelhető anyagok a világhálón például az ókori görög és egyiptomi pederasztia intézményéről, de ezek akkoriban még nem bűnnek számítottak, hanem kifejezetten részét képezték a nevelésnek. „Az ókori Görögországban a pederasztia a serdülő fiúk nevelésének része volt, ahol egy felnőtt férfi szellemi, erkölcsi és testi fejlődését segítette, és ez magában foglalta a szexuális kapcsolatot is. A fogalom eredetileg a „fiú szeretet” értelmében használatos, és az ókorban általánosan elterjedt volt.” A Római Birodalomban Kr.utáni 1-3.században szintén születtek rendelkezések gyermekekkel kapcsolatosan, de itt inkább a családi rend, a becsület témája szerepelt, s az öröklésről, valamint az apa egyedüli bírói szerepeiről hoztak szabályokat. Angol nyelvű források említik leginkább a Lex Scantinia nevű jogszabályt, amely a szabad állampolgárságú fiatalkorúak védelméről szólt. Amikor az ember először próbálta törvénybe foglalni a jót – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az első írásos ítéletek: Anglia a 17–19. században Írásos, bírósági dokumentált, konkrét gyermekmegrontásról elsőként Angliában születtek ítéletek a XVII.században. Később gazdagabb részletességgel szabályozták a pedofil bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket. Meghatározták a 12 év alatti gyermeki kort, és súlyos bűncselekményként értékelték az ellenük elkövetett szexuális bántalmazásokat – szintén Angliában. (Offences Against the Person Act UK). „1874-ben egy New York-i egyházi gondozó azzal fordult az Állatvédő Ligához, hogy egy Mary Ellen nevű kislányt a szülei rendszeresen bántalmaznak. A leleményes egyházi gondozó kihasználva a common – law lehetőségeit, kérelmében azzal érvelt, hogy a gyermekkel úgy bánnak, mint egy kutyával. Ennek az ügynek köszönhetően megalakították a Gyermekvédő Ligát, amely feladatául tűzte ki a hasonló sorsú gyermekek kiemelését a családból, iskoláztatásukat, támogatásukat.” Az Amerikai Egyesült Államokban tehát először állatvédelemmel kapcsolatos Liga létesült, majd később itt vert gyökeret az első köztudottan hivatalos Gyermekvédelmi Liga, ahol kifejezetten a családon belüli erőszakkal foglalkoztak. Ebben persze szerepelt az elhanyagolás, a lelki bántalmazás és a fizikai erőszak is, de nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásra, erőszakra is. A modern gyermekvédelem születése Világszerte egyre inkább elterjedt a pedofília bűncselekményként megítélt adaptálása, ugyanakkor ahogyan fejlődött az orvostudomány – köztük a mentális, pszichés betegségekkel foglalkozó ágai is – egyre több véleményezés alakult ki a társadalmakban. Vajon a pedofília csupán bűncselekmény, vagy betegség, beteges hajlam? Esetleg a kettő együttesen érvényes? Orvosi, pszichológiai tanulmányok első tudományos megjelenéseiről a szexuális devianciák orvosi osztályozása témakörben korlátozottan, szabályozottan érhetőek el. Az 1800-as évek végén már Freud is foglalkozott a témával, később pedig a pedofília, mint diagnosztikus kategória jelent meg a pszichiátriai rendszerekben (Kinsey-jelentések, 1952). A WHO és az UNICEF korszakos hatása a gyermekvédelemre Szintén angol nyelvű tartalmak érhetők el orvosi-szociológiai megközelítésből a 60-as években, amikor is az akkori modern orvosi-társadalmi fogalom, hogy gyermekbántalmazás, már diagnosztikai fogalommá vált. A 80-as és 90-es évekre az UNICEF, illetve a WHO tanulmányai már globálisan intézményesítették a gyermekvédelmet, és nemzetközi egyezmények is születtek. A veszély a képernyőn keresztül leselkedik – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A 2000-es évek meghozták a modern technikai vívmányokat, így már nem csupán a hatalmukkal visszaélő felnőtt családtagok, tanárok, edzők, nevelők, táboroztatók, felelős munkakörben dolgozó ragadozók körében vannak pedofilok, hanem az internet világában, az online térben is lecsaphatnak a gyanútlan kis- vagy fiatalkorú áldozatokra. Az elhíresült Casa Pia pedofilbotrány nagy port kavart Portugáliában. “2010 szeptemberében első fokon öt év és kilenc hónaptól 18 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték Portugália legnagyobb pedofilperének hat vádlottját. A 230 éve működő Casa Pia árvaházban kiskorúakat erőszakoltak meg, illetve gazdag megrendelőknek gyerekeket szállítottak az intézményből. A vádlottak között volt az árvaház egykori igazgatója, továbbá egy ismert tévés személyiség, két orvos és egy korábbi diplomata is.” A családon belüli szexuális bántalmazása a gyerekeknek, illetve az intézményesített, a hatalmukkal visszaélő vezetők hálózata sajnos nem egyedi, bárhol a világon előfordul, előfordulhat. Magyarországi ügyek: a bicskei és Szőlő utcai botrányok A Magyarországon kirobbant “bicskei”, s az azóta megjelenő “Szőlő utcai” pedofil-ügyek jól mutatják. A hatalom elképesztő méretű hálózatokat képes saját védelme alatt működtetni, akár évtizedeken át. A Casa Pia ügy lezárása jó példa lehet a magyarországi borzalmak feltárásának, és felszámolásának folyamatára nézve. Talán van remény arra, hogy a teljes magyar társadalmat elborzasztó és felháborító pedofilügyek végre az igazságszolgáltatást megfelelő munkára sarkallják, hogy a hatalom eme gyenge láncszeme valóban megoldásokkal szolgáljon. A védelem formái változnak, de a felelősség örök – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy kegyelmi botrány, sorozatos pedofil-ügyek – mindenkit megérint, felháborít. Hogy a pedofília betegség, ferde hajlam, vagy bűncselekmény? Bármi is lehet a végső definíció, a gyermekeket meg kell tőle védenünk – mindenáron – még akkor is, ha történelme van. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Batidán, Hódmezővásárhely külterületén, a dombok és erdősávok között áll egy vadászkastély. Nem szerepel semmilyen állami programban, mégis közpénzekből vezet hozzá az út. Nem „örökbefogadott”, hanem örökölt hatalmi szimbólum. Egy magántársaság – a Grosswiese Zrt. – birtoka, amelyben az építési és közlekedési miniszter, Lázár János immár közel 41 százalékos tulajdonrésszel bír. A maradék 48 százaléknyi tulajdonosi kör átláthatatlan – nem ismert, kik rendelkeznek vele. A láthatatlan tulajdonosok és a közpénz árnyéka Nem meglepő, de fölöttébb beszédes: csak Lázár János részesül osztalékban a cégből, annak ellenére, hogy a többség papíron ismeretlen kézben van. A kastély hivatalosan magánberuházás, mégis az állam gondoskodása kíséri – felújított utak, infrastrukturális fejlesztések, és az a politikai légkör, ahol egy ilyen birtok megkérdőjelezhetetlen. A környék falvaiban közben iskolák omladoznak, a gyerekek elhanyagolt utakon járnak, a közintézményekben penész és hiány fogadja őket. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A szociális rendszer kiürült, a gyermekvédelem szimbolikus. Mégis, valahogy mindig akad forrás egy új vadászházra. Fogadj örökbe egy kastélyt – de ki fogadja örökbe a gyerekeket? A „Fogadj örökbe egy kastélyt” program hivatalos listáján a Batidai épület nem szerepel. Nem azért, mert már örökbefogadták, hanem mert ők nem kérnek programot – nekik elég az állam pénze maga. Ez a helyszín így lett több, mint birtok: egy erkölcsi tükör. És ha belenézünk, nem a nemzet arca néz vissza ránk, hanem a morális kiüresedésé. Azoké, akik a hatalommal nem szolgálnak, hanem hizlalódnak tőle. Urizálás urak nélkül Ezek az emberek nem gazdagok – csak túltápláltak hatalommal és pénzzel, amit nem kellett kiérdemelniük. A könnyen jött, temérdek vagyon kimossa az erkölcsi tartást az emberből. Aki valaha tudta, mi a munka becsülete, az mára elfelejtette. Aki valaha érzett részvétet, ma már legfeljebb sajnálatot tud megjátszani, ha valaki szegény. Bennük nincs alázat, nincs önreflexió, csak a díszletekbe fagyott gőg maradt. És ami különösen szánalmas: hogy a környezetük, a családjuk, a baráti körük asszisztál mindehhez. Részesülnek a morzsákból, és eljátsszák, hogy ez a világ rendje. A hallgatás rendszere – erkölcsi infláció Nem kérdeznek semmit, mert jó nekik így: a lojalitásuk ára a lelki béke, amit eladtak a keresztútnál. A közélet, a társadalom és a családi vacsoraasztal között alig maradt különbség – mindkettőt a hallgatás tartja össze. Közben az ország másik végében intézetek állnak, ahol azok a gyerekek nőnek fel, akiktől mindent megvont a sors – és tőlünk csak annyit kérnének, hogy lássuk őket. Gyermekvédelem: ahol nem osztalékot, hanem sorsokat kezelnek Pár tucat kilométerrel arrébb gyerekek nőnek fel omladozó falak között, ahol a „jövő” szó már nem is szerepel a szótárban. Ott nem osztalékot fizetnek, hanem életeket próbálnak mederben tartani támogatás nélkül. Ott nincs vadászidény – csak tél. A Batidai kastély így nem pusztán épület, hanem szimbólum: annak a világnak, ahol a pénz lett a morál, a tulajdon a dicsőség, és az erkölcs csak dekoráció a bejárati ajtó fölött. A jövő visszavétele – erkölcsből közérdek El kell jönnie annak az időnek, amikor kiűzetnek a saját paradicsomukból. Amikor végre kimondjuk: eddig és ne tovább – nem bosszúból, hanem a tisztesség jogáért. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy nemzetnek joga van lelkiismeretesen ellátni az elesetteit. És talán akkor majd a kastélyok is új értelmet nyernek – nem vadászkürt, hanem gyereknevetés visszhangzik bennük. Koszi Ferenc – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció