

A magyar közvélemény nem reagált a súlyának megfelelően arra, ami a Tisza Párt adatbázisaival történt. Talán mert sokszor volt már példa rá: a hatalom megfélemlít és ellehetetleníti a kritikát. Így nehezen találjuk a szavakat, ha éppen valamilyen egészen új elnyomással szembesülünk.
A NER működését nehéz kritizálni a meglévő jogi és politikai szókészletünkkel. Hiszen megvannak az eszközei, hogy azt a saját ízlése szerint alakítsa. Nem illik rá teljesen az autoriter jelző, mivel nem elnyomja a szabadságot, egyszerűen csak átformálja. Ők mondják meg, hogy mi a jogállam, mi a szuverén, a nemzeti, a választás stb. Látszólag szabadon döntünk, miközben a döntési horizontot a hatalom által kijelölt narratíva határozza meg.
Az ellenzéknek is kijut a maga mondanivalója: „újabb szintlépés”, „nem hagyjuk” stb. Nincs különösebb jelentőségük, a rendszerbe belefér. Kérdés persze, hogy magánember mit mondhatna ennél súlyosabbat.
Ha egyszer az illetékes állami szerv nem jár el megfelelően egy adott ügy kapcsán, úgy minden szó kiüresedik egy idő után.
Vajon ki fog derülni a választások előtt, hogy ki áll valójában a Tisza Párt adatbázisait ért folyamatos támadások mögött? Emlékezzünk például Románia esetére: egy elemzőcsoport jelentése szerint a román választási infrastruktúrát több, mint 85.000 kibertámadás érte, amelyek célja a rendszer sebezhetőségeinek kihasználása volt — és azt is jelölték, hogy a hivatalos választási honlapok felhasználói hozzáférési adatait orosz kiberbűnözési platformokon tették közzé.
Ilyen környezetben kell beszélnünk arról, hogy 200 ezer személy adatait lopták el és tették közzé az interneten.
Előbb táblázat formájában, majd utána egy interaktív térképet alkottak az adatokból ismeretlen elkövetők – a technológiai innováció és a politikai megbélyegzés egészen sokkoló találkozásával szembesülhettünk.
A kormánymédia révén pedig eközben nem ismeretlen tettesek, hanem maga a hatalom kezdett nyilvánosan név szerint listázni.
Egyeseket telefonon zaklattak folyamatosan. A Magyar Nemzet pedig a térkép kikerülése után „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában, vagy a falujában” címmel tett közzé írást, egyes beszámolók szerint a linkkel együtt, amit később töröltek a cikkből.
El lehet mondani ezt a történetet az ő narratívájuk szerint, hogy valaki ismeretlen lopta el az adatokat, ők pedig a jogszerűség határait betartva, pártpolitikai preferenciájuk szerint kezelik őket. Illetve úgy is, hogy valamilyen hibrid és pszichopolitikai elnyomást látunk.

Egyrészt jóval kockázatosabbá vált a Tisza közösségéhez csatlakozni, mint eddig, másrészt nem csak tiszások kerültek fel a listára. Vannak, akiknek az a rész jutott, hogy a már megszokott ellenségek legyenek (a Mandiner cikkében: Ex-szocik, liberális értelmiségiek és „független” újságírók), másoknak pedig a kritikus elemzéstől mehet el a sorozatos zaklatás után.
A Tisza Párt pedig nyilvánvalóan nem egyenlő feltételek mellett indul a 2026-os parlamenti választásokkor, hiszen jelentős energiákat fordítottak az online közösség megteremtésére, amit hatalmas kár ért.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: emberek döntési szabadságát sértették meg, az ellenzék választási esélyeit súlyosan csorbítják, és a bűncselekmény gyanúja is felmerül az adatok felhasználásával kapcsolatban.
A legfontosabb, hogy ne érje el az elnyomás a célját, hogy emberek százezrei ne merjenek közösséget szervezni vagy csupán érdeklődni alternatív politika iránt. Emberek listázását pedig a leghatározottabban el kell utasítani – nemcsak azért, mert jogszerűtlen, hanem mert ember ilyet a másikkal nem csinál.
Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció