A szörnyek köztünk járnak

Hány formája van a gyermekbántalmazásnak? Vajon a gyermekbántalmazás csupán az állami- egyházi gyermekintézményekben fordul elő? Hol kezdődik, s leküzdhető e gyerekek bántalmazása, hogy a jövőnk egészséges, erős, normális társadalomként élhessen?

Nézz bele egy gyermek szemébe, s megláthatod, milyen Sorsot él

Érzelmi- pszichés bántalmazás az, amikor verbálisan, azaz szavakkal bántják a gyerekeket. Megalázzák, megfélemlítik, lelki terrorban tartják a kiszolgáltatott, gyengébb áldozatot.

Elhanyagolás
Hiányos, nem megfelelő ellátás, akár élelmezésben, ruházatban, meleg otthon tekintetében. Nincs kommunikáció, nincs nevelés, tanítás, tapasztalatok megosztása, problémák meghallgatása. Sivár, ingerszegény környezet.

Online zaklatás
A gyerekek, a fiatalok az on-line térben rendkívül kiszolgáltatottak a vadászó felnőtt perverzek számára. Az on-line tér végtelen lehetőséget kínál az óvatlan kiskorúak becserkészére.

Fizikai erőszak
Ütés, tettlegesség, fájdalom okozása kézzel, lábbal, vagy valamilyen eszközzel, testi sérülés.

Szexuális bántalmazás
Főleg felnőtt férfiak követik el gyermekek ellen. Akár már hároméves kortól megkezdődhet az abúzus.

Mindezen bántalmazás-típusok bárhol megtörténhetnek. Otthon, a családban a leggyakoribb, bár ezek nagy részéről nincs valódi jelzés. Iskolákban, közoktatási intézményekben, sportközösségekben, gyermekvédelmi intézetekben – bárhol megjelenik a gyermekbántalmazás bármely formája.

Gyermekvédelmi törvény szabályozza, hogy a gyermek jogait meg kell védeni minden bántalmazás, fizikai, szexuális, pszichés, valamint elhanyagolás ellen. Magyarországon a testi fenyítés alkalmazás minden környezetben – otthon, intézményben – tilos.

2024-ben – a kegyelmi botrány kitörését követően – módosítások léptek életbe. Nincs elévülés, ha valaki 18 év alatti gyermek ellen szexuális bűncselekményt követett el. Szigorodtak a szabadlábra helyezés feltételei. Bővítik a pedofil adattárat.

Kormányzati tervek és törvényjavaslatok születtek, melyek tovább szigorítanák a gyermekvédelmi szabályokat – különös tekintettel az elkövetők felelősségre vonását illetően. A gyermekvédelemben működő jelzőrendszer szigorítását is bevezetnék.

Hiányzik egy átfogó, naprakész, részletes kutatás, amely tartalmazná a gyermekek ellen elkövetett bántalmazásokat. Kevés esetről készül jelentés. Nagyon sok eset észrevétlen marad. A gyermek nem szól, a környezete nem ismeri föl a jeleket, nem tudják, hová forduljanak. 

Ha mégis működik a jelzés, erőforrás-hiány miatt (elsősorban humán erőforrás) a gyermekvédelmi szolgálatoknál dolgozó, vagy a mentális egészségügyi szakemberek hiánya igen kimagasló. Ezzel a problémával különösen a vidéki, és a hátrányos helyzetű régiókban kell számolni.

Stigma

A bántalmazásról nagyon nehéz beszélni. Legtöbbször egy gyermek föl sem fogja, mi történik vele – például egy szexuális abúzus esetén. Sok kiskorú bántalmazó környezetben nő föl, szinte természetesnek veszik az elhanyagoló környezetet, védik az őket verő szülőt, a szeretet egyik formájának gondolják a pedofil apa, nagybácsi közeledését. Gyakran tagadják, ami velük történik, nem ismernek más perspektívát, nincs összehasonlítási alapjuk, fogalmuk nincs arról, milyen egy NEM bántalmazó közeg.

Ha egy gyermek Intézetbe kerül – akár árvaság, akár családi erőszak, elhanyagoltsági okok miatt –, azt gondolhatná az ember, hogy a szörnyű körülményekből kimentett kiskorú biztonságban lesz. Úgy tűnik azonban, hogy a mai Magyarországon félelmetes és elborzasztó hírekkel szembesülhetnek az állampolgárok a gyermekvédelem szó hallattán. 

Egyre több bizonyosság mutat afelé, hogy a gyermekvédelmi intézetek kis lakóit évtizedek óta szörnyek hálózzák be. Fölfoghatatlan kegyetlenséggel használják ki őket, kisfiúkat és kislányokat, akik a felnőttektől függenek, akik a felnőttekben bíznak, akik a felnőttektől várnak egy kis szülői mentalitást. Úgy tűnik azonban, hogy több ilyen intézményben is – ki tudja hány kisgyerek érintett – visszaélnek ezeknek a kiskorúaknak az ártatlanságával, a gyermeki mivoltával. Ennek a ténye valamennyi felelős állampolgár szívét megérinti, és már egyre több ember tudja, hogy a gyermekbántalmazást – intézeti szinten legalábbis – a leggyorsabban, a leghatározottabban, meg kell szüntetni, a bántalmazókat pedig a legkeményebb módon, gyorsított eljárással, szigorú büntetésben kell részesíteni. A társadalmi összefogás egyre szélesebb körben terjed és egyre erősebb. 

Úgy tűnik, ezek a borzalmak súlyos teherként nehezednek a jelenleg regnáló hatalom egészére – nem véletlenül. Kitüntetett, kinevezett vezetők, dolgozók kerülnek vád alá – akik a hatalomhoz köthetőek. Egyre több ilyen eset van. A kormány azonban – érdemben – nem tesz semmit, tehát a közöny, a hallgatás, a csönd súlya egyre jobban dübörög a fejük fölött, és megoldásért kiált.

Elsőkörben politikai akarat szükséges ahhoz, hogy visszaszorítsuk a gyermekbántalmazást. Fontos volna a szerepe az UNICEF Magyarország szervezetnek, s más Civil szervezeteknek is, melyek a közintézmények, gyermekotthonok, nevelőszülők esetében tehetnek sokat azért, hogy megelőzés is történjen. 

2024 márciusában az UNICEF Magyarország „MIT KÍVÁN A MAGYAR GYERMEKVÉDELEM”: a Gyermekjogi Civil Koalíció 12 pontja a gyermekvédelmi reformhoz címmel átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a Gyermekjogi Civil Koalíció a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez.

Az elmúlt másfél évben azonban valódi reformok nem születtek, csupán a be nem tartott ígéretek szintjén áll a kormányzat – az ígért béremelések tervezetét sem szavazták meg a gyermekvédelmi dolgozók javára.

Fókuszba kell helyezni a tanárok, szociális munkások, egészségügyi dolgozók felkészítését is, hogy már a korai szakaszban felismerjék a fizikális és a pszichés jeleket, és tudjanak intézkedni a gyermekeket ért inzultusok kapcsán. 

Csírájában kell elfojtani azokat a jeleket is, amelyek arra utalnak, hogy a gyerekek bántják egy-egy társukat. Csúfolják, megalázzák, meglopják, megzsarolják, megverik, s mindezt büntetlenül, folyamatosan és hosszan tehetik – nem egy kiskorú lett már öngyilkos emiatt.

Szükséges a pontos, részletes statisztikai adatok kezelése is, hogy felmérhessék a szakemberek, melyik régió a legveszélyeztetettebb, akár a hátrányos helyzetű települések esetében, akár az állami gondozásban élő gyerekek környezetében.

A szörnyek köztünk járnak

A hatóságok feladata pedig nem csupán a feljelentések azonnali kivizsgálása, az alapos nyomozás, a gyanúsítottak letartóztatása és ítélőszék, bíróság elé állítása. Az elmúlt években eltusolt, elhallgatott, ki nem vizsgált ügyek azonnali felülvizsgálata szükséges, s azoknak a számonkérése is, akik felülről, vagy belülről részt vettek a gyermekintézményekben ügyködő gazemberek bűneinek eltitkolásában.

Nem a magas rangú politikusok, vezető beosztású emberek az áldozatok, hanem a gyerekek, akiknek igazságot kell szolgáltatni és biztonságot kell nyújtani. 

Menyhárt Tamara – Nyitókép: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika