Aranyosi Karinthy-gyűrűje és a képmutatás bajnoksága
Tudod, vannak pillanatok, amikor az ember csak ül, nézi a híreket, és azt mondja: na, ne hülyéskedjetek már! Most például azt, hogy Aranyosi Pétertől visszavonták a Karinthy-gyűrűt. Egy vicc miatt. Mert az szerintük „gyűlöletkeltő” volt.
Na most álljunk meg egy pillanatra. Aranyosi egy humorista. Nem politikus, nem véleményvezér, nem uszító szónok. Ő poénokat mond, és ezek vagy betalálnak, vagy nem. A humor soha nem lesz steril. Nem is szabad annak lennie. A jó poén gyakran kényelmetlen. Néha kicsit tapintatlan. De pont ez a dolga: hogy tükör legyen. És most ezért vesznek el tőle egy díjat?
Sebestyén Balázs joggal háborodott fel. Rámutatott arra, hogy ebben az országban mondtak már sokkal durvább, tényleg uszító dolgokat. Például Bayer Zsolt. És nála még senkinek nem jutott eszébe semmilyen kitüntetést visszavenni. Hát hogy is lehetne? Az más. Ő a „jó oldalhoz” tartozik.
És itt bukik ki az egész történet kétszínűsége. Nem az a baj, ha van egy erkölcsi mérce. Hanem az, ha ez a mérce mindig aszerint változik, hogy ki melyik politikai szekértáborban ül. Aranyosi egy rossz viccért díjat veszít. Mások éveken át írtak uszító cikkeket, mégis kitüntetve maradtak. Akkor most tényleg a humor a legnagyobb bűn?
A közmédia, amely ma morális bíróként osztja az ítéletet, maga is rendszeresen sugároz olyan tartalmakat, amelyek szépen adagolt gyűlölettel vannak megtöltve. Más népcsoportok, más, sajátjuktól eltérő világnézetű emberek ellen. De ott nem zörög a harag. Ott nem jön a visszavonás. Csak akkor, ha valaki nem a „megfelelő” oldalról viccel.
És közben meg ott állsz, és próbálod eldönteni, mit is jelent ma Magyarországon a szólásszabadság. Meddig lehet poénkodni? Mikor léped át a határt? Vagy inkább az a kérdés: ki vagy te? Mert ha jó helyen állsz, akkor bármit mondhatsz. Ha nem, akkor egy félreérthető mondat is a veszted lehet.
Aranyosi Péter biztosan hibázott. Egy-egy poén tényleg lehet szerencsétlen, és ha ezzel valakit megbántott, akkor emberileg bocsánatot kell kérni. De a díjvisszavonás nem erről szól. Ez nem erkölcsi döntés volt, hanem politikai gesztus. Egy látványos figyelmeztetés, hogy mindenki más is értse: van, amit nem lehet megúszni, ha “rossz oldalról” viccelsz.
Úgyhogy Aranyosi mostantól ne vicceljen. Legalábbis ne úgy. Ne legyen olyan őszinte, ne legyen olyan emberi, és főleg ne legyen olyan… „aranyosis”. Legyen inkább korrekt, sablonos és irányított.
Ez nem a humor határairól szól. Hanem a hatalom határairól. És hogy azt te ne lépd át, azt csak a köreikhez tartózoknak szabad minden gond és retorzió nélkül megtenniük.
Horváth Norbert – Vezetőkép: Aranyosi Péter Wikipédia Dumaszínház, ÍgyÉlünk grafika
Gazdaság
Kultúra
Azt gondolom…
Közélet
Legmegúszósabb arcával futna neki a Fidesz 2026-nak Pécsen, de lehet, hogy ezt is sikerül kibuliznia
Építészet
Jog és igazságügy
Olvass tovább
ÍgyÉlünk.hu © 2025