Bayer Zsolt bírókat listáz!
Az elmúlt napokban a magyar közélet újabb mélységeket ért el, amikor Bayer Zsolt nyilvánosan listázni kezdte azokat a bírókat, akik részt vettek a bírói tüntetésen. Ez az eljárás nemcsak a jogállamiság alapvető elveibe ütközik, hanem társadalmunk kollektív emlékezetében a legsötétebb időszakok módszereit idézi fel.
Amikor a múlt árnyai újra megjelennek: A listázás veszélyei és a bírói függetlenség
Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben megjelent írásában kifejtette, hogy pontosan regisztrálni kellene, mely bírók jelennek meg a február 22-i tüntetésen.
Indoklása szerint, ha a demonstráción résztvevő bírók közül valamelyik később kormánypárti politikus vagy közszereplő peres ügyét tárgyalja, akkor elfogultság miatt panaszt kellene tenni, és addig nem szabad megjelenni a tárgyaláson, amíg egy „nem tüntető” bíróra nem cserélik az illetőt.
Ez a megközelítés több szempontból is problematikus. Először is, Magyarország Alaptörvénye biztosítja mindenkinek a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadságát. Ezek az alapvető jogok a bírákra is vonatkoznak, különösen akkor, ha az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos kérdésekről van szó. Másodszor a bírák listázása és megfigyelése súlyosan sérti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat.
Az információs önrendelkezési jogról szóló törvény és a GDPR egyértelműen tiltja az ilyen jellegű adatkezelést.
A bírói függetlenség mint a jogállam pillére
A bírói függetlenség nem pusztán egy elvont alkotmányos elv, hanem a demokratikus jogállam működésének alapfeltétele. Amikor egy publicista vagy, bárki más nyilvános listát készít a véleményüket kifejező bírákról, valójában a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sérti meg. A bíráknak – mint minden állampolgárnak – alapvető emberi joguk a szabad véleménynyilvánítás, különösen, amikor az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a jogállamiság védelméről van szó.
A bírói tüntetésen résztvevők nem pártpolitikai állásfoglalást tettek, hanem szakmai integritásuk és hivatásuk védelmében léptek fel. Ez nem csak joguk, hanem bizonyos értelemben kötelességük is, hiszen ők a jogállamiság utolsó védvonalát jelentik.
A bírók Bayer Zsolt listázására reagálva határozottan kiálltak a bírói függetlenség mellett, és elutasították a publicista javaslatát.
Boros Katalin, a Magyar Bírói Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a bírák jogai és függetlensége nemcsak saját érdekük, hanem az egész társadalom érdeke is. Kifejtette, hogy a bírákra vonatkozó szigorú szabályok ellenére joguk van véleményt nyilvánítani az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekben.
Az Országos Bírói Tanács (OBT) is reagált, elutasítva Bayer listázási kezdeményezését, amelyet jogilag és etikailag is kifogásoltak.
Az OBT közleményben hangsúlyozta, hogy a listázás elfogadhatatlan és ellentétes a jogállamiság alapelveivel.
Magyar Péter is éles kritikát fogalmazott meg Bayer Zsolt kijelentéseivel szemben, és azt javasolta, hogy a publicistának el kellene tűnnie a közéletből.
A listázás történelmi öröksége
A „listák” készítése a XX. század legembertelenebb rendszereinek bevett eszköze volt. A náci Németországban, a sztálini Szovjetunióban, vagy éppen a magyar kommunista diktatúra idején a listákra felkerülni egyet jelentett a megbélyegzéssel, a kirekesztéssel, sokszor pedig a fizikai megsemmisítéssel. Akik ezt kívánják újraéleszteni és képviselni azok számára nincs hely a politikában és a közéletben!
Bár a mai helyzet természetesen nem azonos ezekkel a történelmi példákkal, a módszer aggasztóan ismerős: a hatalom bírálóinak nyilvános megnevezése, pellengérre állítása, szakmai hitelességük aláásása.
Ez a fajta megfélemlítés arra szolgál, hogy elrettentse a többieket a véleménynyilvánítástól, a kritikától, a tiltakozástól.
Ez bőven elegendő ahhoz, hogy hallgatásra késztessék azokat, akik még egyáltalán ki mernek állni, vagy szót mernek emelni hazánkban bármi ellen.
A csúszós lejtő veszélye
A listázás veszélye éppen abban rejlik, hogy sosem lehet tudni, hol áll meg a folyamat. Ma a tüntető bírák neveit gyűjtik össze, holnap talán más szakmák képviselőit, akik nem értenek egyet a fennálló rendszerrel.
Ez a gyakorlat egyértelműen a társadalom további polarizációjához vezet, és olyan félelmi légkört teremthet, amely visszatartja az embereket jogaik gyakorlásától.
Különösen veszélyes ez a tendencia egy olyan időszakban, amikor világszerte erősödnek az autoriter törekvések. Ilyen környezetben a jogállamiság védőbástyáiként működő bírák megfélemlítése különösen aggasztó jelzés.
Mit tehetünk ez ellen?
Mindannyiunk felelőssége, hogy felemeljük szavunkat a listázás gyakorlata ellen. A civil társadalomnak, a jogász szakmának, a médiának és minden demokratikusan gondolkodó állampolgárnak kötelessége kiállni a jogállamiság és a bírói függetlenség mellett.
Emlékeznünk kell arra, hogy a múlt század legsötétebb rendszerei nem egyik napról a másikra jöttek létre. Fokozatosan, lépésről lépésre bontották le a demokrácia védőfalait, és ennek a folyamatnak gyakran része volt a független intézmények és a kritikus hangok megbélyegzése, listázása.
Tehát a bírói függetlenség nem elvont alkotmányjogi probléma, hanem mindannyiunk szabadságának egyik legfőbb garanciája. Ha hagyjuk, hogy megfélemlítsék azokat, akik az igazságot képviselik, a törvényeket őrzik, akkor saját jogaink védelmét is feladjuk.
A listázás nem csupán a megnevezett bírák magánügye, hanem a jogállamiság elleni támadás, amely mindannyiunkat érint.
Veszélyes precedenst teremt, és a múlt olyan árnyait idézi meg, amelyeket egyszer már száműztünk Európából. Ne hagyjuk, hogy ezek az árnyak újra társadalmunkra rávetüljenek. Álljunk ki a bírói függetlenség és a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, mert csak így őrizhetjük meg azt a demokratikus jogállamot, amelyet oly nehezen építettünk fel.
Horváth Norbert
Gazdaság
Kultúra
Azt gondolom…
Közélet
Legmegúszósabb arcával futna neki a Fidesz 2026-nak Pécsen, de lehet, hogy ezt is sikerül kibuliznia
Építészet
Jog és igazságügy
Olvass tovább
ÍgyÉlünk.hu © 2025