

Új jogintézmény bevezetését javaslom. Ez a “bunkó kötbér” lenne. Ez egyfajta “átalány bírság” bunkóság esetére. Az egyes ember társadalmi szerződésben él embertársaival, amely szerződés szabályozza a normális, kulturált viselkedést. Aki ezt megszegi, az legyen “bunkó kötbér” fizetésére kötelezhető.
Természetesen, ha a bunkó viselkedés az írott jog szabályaiba ütközik, akkor lehet a bírságok, büntetések, kártérítések szabálysértési, büntető- vagy polgári jogi szankcióit alkalmazni, de ez az új jogintézmény nem ezekről a jogsértésekről szól, hanem annak a bunkó viselkedésnek a szankcionálhatóságáról, amire az írott jognak nincs apparátusa. Az írott jog ugyanis egy elég durva eszköz. Olyan, mint egy fejsze, amivel a nagy farönköket apróbb darabokra lehet hasítani, egy beférjen a kemencébe. Ennél finomabb műveletekre azonban alkalmatlan. Nem lehet vele aprólékos részletességgel megmunkált, piciny elefántcsont szobrocskát faragni.

A gyilkost el lehet ítélni emberölés miatt, de ugyanaz a bíróság tehetetlen azokkal szemben, akik teleköpködik rágóval a közterületeket. A bíróság felbontja azok házasságát, akik életközössége tartósan és helyrehozhatatlanul megromlott, de nem tud mit kezdeni azokkal, akik aszfaltbetyárként tolakodóan szemtelenkednek. Az írott jog tehát nem elég “finom műszer” a garázsajtód elé beálló, vagy hétvégén “dübci” zenével, flexszel hangoskodó, pihenni nem hagyó, közterületen gusztustalanul szemetelő, közösségi médiában trollkodó stb., stb. faszkalapokkal szemben, erre a társadalmi problémára keressük a megoldást.
A bunkó viselkedés társadalmi szankcionálásának lehetőségét teremtené meg a “bunkó kötbér”, amit azokkal szemben lehetne alkalmazni, akik erre rászolgálnak. Elképzelésem szerint ennek a mértéke “átalány összege” lehetne 100.000,-Ft. Ennek kiszabása pedig a következőképp történne. Aki úgy ítéli meg egy viselkedésről, cselekedetről, hogy az bizony tűrhetetlen mértékű bunkóság, az elkövető nem úszhatja meg következmények, azaz 100.000,-Ft kötbér megfizetése nélkül, annak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy bejelentést tegyen a bunkóval szemben. Ezt a bejelentést egy ezen ügyek elbírálására hivatott “Becsületbíróság” előtt lehetne megtenni.
A Becsületbíróság lényegében egy olyan választott bíróság, amelyet a bejelentő és a bunkó jogosult saját, egyenlő arányban jelölt bíráiból közösen összeállítani. A bírákat a választottbírói névjegyzékből kell kiválasztani. Erre a listára kizárólag társadalmi konszenzussal kiválasztott, komoly, tapasztalt, elismert tekintélyű, feddhetetlen jellemű, szóval köztiszteletben álló polgárokat lehet jelölni (elkerülendő, hogy a bunkók saját bunkó haverjaikkal tehessék működésképtelenné a becsületbíróságot). A bíróság az angolszász jogrendből ismert esküdtszék mintájára működő testület lenne, amely szótöbbséggel dönthetne az eléjük tárt tényállás alapján egyetlen kérdésben: a tárgyalt cselekmény 100.000,- Ft kötbérrel sújtandó bunkóság volt-e, avagy sem.

Nagyon fontos: ezek a “bírák” nem hivatásos bírók, hanem köztiszteletben álló polgárok. Ki kell küszöbölni a befolyásolhatóság legkisebb potenciális lehetőségét is. Ezekben az ügyekben ugyanis a társadalmi értékrend közvetlen érvényre juttatása a cél, nem valamiféle “szakmai gyakorlat”. Sem az egzisztenciális függés (bírói fizetés vs. “diszkomfortossá” tehető állás), sem a nem megfelelő rátermettség (protekcióval megszerzett bírói poszt), sem az esetleges alkalmatlanság kockázatát nem lehet felvállalni. (Sajnos a tapasztalat az, hogy a hivatásos bírói pályán nem feltétlenül “társadalmi konszenzussal kiválasztott, komoly, tapasztalt, elismert tekintélyű, feddhetetlen jellemű, köztiszteletben álló polgárok” vannak.)
A becsületbíróság működésének szabályain nem kell sokat gondolkodni. Lényegében megírta azt Clair Vilmos a Párbaj-Codex című művében. Ennek a negyedik része foglalkozik a “Becsületügyi bíráskodással” (246. §-tól a 268. §-ig). Ezen rendelkezések csaknem kivétel nélkül alkalmazhatóak lennének az eljárás rendjét illetően, a helyenként avíttos szabályokat pedig könnyű lenne a ma is hatályos, kereskedelmi ügyletekben alkalmazható választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezésekkel feljavítani.
A Párbaj-Codex 246. §-a szerint “Becsületbíróság alatt értjük azt a független bíróságot, amely valamely becsületügyben kifogásolt egyén erkölcsi minősítése felett döntő érvénnyel ítél.”
A bunkósági kötbér ügyében ez a bíróság kétféle döntést hozhatna. Ha helyt ad a bejelentésnek, akkor kiszabja a bunkó kötbért az “egyénre”, ha nem ad helyt a bejelentésnek, akkor a bunkó kötbért a bejeléintőre szabja ki, merthogy nem (elég) bunkó viselkedést bunkónak minősíteni is bunkóság. Ezzel egyben gátat lehetne szabni az oktalan vegzálásoknak, amely a becsületbíróságot önmagában szeretné rendeltetésétől eltérően felhasználni valamiféle nyomásgyakorlásra, megszégyenítésre.
dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció