Háború és béke határán: a nemzetközi politika heti mérlege
Az augusztus 18-án lezajlott Trump–Zelenszkij találkozó eredményei egyelőre homályosak, ugyanakkor a nemzetközi politika nem állt meg: egymást érik a fontos események. Ebben a rövid összefoglalóban áttekintem az elmúlt hét legfontosabb nemzetközi politikai fejleményeit.
Trump–Zelenszkij találkozó Washingtonban
Az ukrán elnök augusztus 18-án érkezett az amerikai fővárosba, hogy – európai állam- és kormányfők támogatásával – a háború lehetséges megoldásairól tárgyaljon az Egyesült Államok elnökével. A találkozóra az alaszkai Trump–Putyin tárgyalás után kerülhetett sor, ahol a két államfő mérsékelt eredményességgel vitatta meg a békéhez vezető út lehetséges feltételeit. A Washingtonban európai vezetők részvételével is zajló tárgyalások Európa részleges egységét mutatták: a meghatározó európai államfők a garanciák és a hosszú távon fenntartható béke fontosságát hangsúlyozták.
Budapest, mint a béketárgyalások lehetséges helyszíne
A Politico forrásai szerint Budapest is felmerült a Fehér Ház által vizsgált lehetséges helyszínek között a trilaterális béketárgyalásokra, Ukrajna, Oroszország és az Egyesült Államok részvételével. Bár Karoline Leavitt szóvivő a sajtó kérdésére sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a felvetést, az elképzelésnek reális alapjai lehetnek. A magyar miniszterelnök az elmúlt években mindkét államfővel jó kapcsolatot ápolt és épített ki.
Az amerikai választási kampányban a béketeremtést ígérő Donald Trump mellett Orbán Viktor is gyakran megjelent, mint a békepárti álláspont közvetítője. Egy ilyen találkozó kétségkívül komoly nemzetközi és európai politikai előrelépést jelentene a magyar kormányfő számára, ugyanakkor számos veszélyt is magában hordozhat – különösen akkor, ha Ukrajna számára kedvezőtlen és igazságtalan békemegállapodás születne.
A budapesti helyszín az ukrán fél számára különösen kényes: az 1994-ben aláírt Budapesti Memorandum – amelynek Oroszország általi megsértése komoly következmények nélkül maradt – szintén itt született. Emellett a magyar belpolitika a háború kezdete óta a mindennapi politikai kommunikáció részeként használja az orosz–ukrán konfliktust, sokszor az ukrán fél számára sértő retorikával. Ez komoly bizalmi akadályt jelent a diplomáciai kapcsolatokban. Hogy egy esetleges budapesti béketárgyalás sikerét a helyszín mennyiben befolyásolná, azt végül az utókor döntheti el.
Az ukrán–orosz háború új fázisa
Augusztus 22-én ukrán támadás érte a Druzhba (Barátság) olajvezeték egyik állomását a brjanszki régióban. A HIMARS rakétákkal végrehajtott csapás öt napra leállította az olajszállítást Magyarország és Szlovákia felé. Egyelőre nem világos, hogy ennek milyen hatása lesz az üzemanyagárakra, de az biztos, hogy Oroszország súlyos katonai provokációnak tekinti a támadást, és válaszcsapások várhatók.
EU–Oroszország viszony
Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője Putyin „csapdájára” figyelmeztetett. Határozottan elutasította egy olyan békemegállapodás lehetőségét, amely területcserére vagy engedményekre épülne, mivel ezt Moszkva stratégiai csapdájának tartja. Felhívta a figyelmet arra is, hogy miközben Oroszország semmilyen érdemi engedményt nem tett, az Egyesült Államok meleg fogadtatásban részesítette az orosz elnököt, és a korábban kilátásba helyezett szankciók egy része is elmaradt.
Kallas hangsúlyozta: a tartós békéhez valódi garanciák szükségesek, amelyek egy erősebb európai biztonsági együttműködésen alapulnának – de ennek sikere nagyban függ a hajlandó államok koalíciójától.
NATO szerepvállalás Ukrajnában – biztonsági garanciák
A NATO jelenlegi tervei szerint Ukrajna „biztonsági garanciái” nem a klasszikus 5. cikkely szerinti közvetlen kollektív védelmet jelentenék, hanem egy hosszú távú biztonsági keretet. Ennek lényege, hogy Ukrajna tagság nélkül is állandó és kiszámítható katonai, pénzügyi és technológiai támogatást kapjon a Nyugattól.
A keretrendszer több pilléren nyugszik: folyamatos fegyverszállítás és kiképzés, a hadiipari együttműködés felfuttatása, a légvédelem és a kibervédelem erősítése, valamint gyors politikai konzultáció, ha Oroszország újra támadna.
A hangsúly tehát nem a NATO-csapatok közvetlen részvételén van, hanem azon, hogy Ukrajna egyre ütőképesebb, interoperábilis hadsereget építsen ki, amely mögött tartósan ott áll a nemzetközi szövetség „hátországa”. Ez átmeneti megoldásként szolgálna a tagságig: elrettentő jelzés Moszkva felé, de politikailag rugalmasabb, mint Ukrajna azonnali NATO-csatlakozása.
A végleges biztonsági garanciák természetesen még megalkotásra várnak, ugyanakkor elég valószínű, hogy a NATO és „Tettrekészek Koalíciója” játszik majd benne jelentősebb szerepet.
Kiss Gábor – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika
