Harcosok órája, avagy: Vita és címvédés (Orbán Vs. Magyar)
Orbán Viktor a „Harcosok órája” című műsor első adásában kijelentette, hogy Magyar Péterrel – akárhányszor hívja is ki őt az ellenzék vezére – nem fog politikai vitában részt venni. Míg az elmúlt csaknem két évtizedben bárkivel, bármikor rendezendő vita elől azzal tért ki (ő és a kormánypárti média), hogy ez „nem áll érdekében a Fidesznek”, addig az indok – a jelen, új helyzetben – már az, hogy egy „bábbal” nem vitatkozik, inkább azzal, aki a bábot mozgatja: a „bábjátékossal”.
A profi bokszban az a világbajnok, aki legyőzi az aktuális világbajnokot. Ez elég egyszerű és világos. Ehhez igazodik az az igencsak egyszerű, logikus, sportszerű és világos szabály, hogy azt a világbajnokot, aki a kötelező időn belül nem védi meg világbajnoki címét megfosztják a világbajnoki övétől.
Egy ideig lehet fanyalogni, hogy a kihívó nem méltó a bajnokhoz, meg hogy felesleges vele kiállni verekedni, mert úgyis laposra verné már az első menetben, de egy idő után a hasonló arcoskodást már nem tolerálja a profi boksz világa. Sem a közönség, sem a szövetségek. A küzdelem elől megfutamodó bajnoktól egyszerűen elveszik az övet, mert aki nem hajlandó kiállni szemtől szemben harcolni, annak nem hiszi el senki, hogy ő a jobb. Az ilyen ember nem lehet a bajnok, az ilyen ember nem lehet a legnagyobb.
Nem véletlen, hogy a világ összes fejlett demokráciájában gyakorlatilag ugyanezt a korrekt szabályt alkalmazzák a politikában is azzal, hogy nincs az a miniszterelnök jelölt, akinek megengedné a társadalom, hogy évek hosszú során kitérjen minden vita elől.
Értjük persze, hogy miért is verekedne, mikor „nem áll érdekében”. Persze a bokszolónak sem „áll érdekében”, hogy odaálljon egy 120 kilós izomkolosszus elé, aki akkorát üt, mint egy légkalapács és olyan gyors, hogy a visszajátszáson ki kell kockázni az ütést, mert élőben nem látszott. Kinek „áll érdekében” 12×3 percig feszülten koncentrálni, mert elég egy fél másodperc kihagyás és „lekapcsolják a villanyt”, rosszabb esetben irány a kórház?
Ennyi erővel persze mondhatnánk, hogy a tűzoltónak sem „áll érdekében” bemenni az égő házba, hiszen ott meg lehet halni. A normális ember onnan menekül, nem pedig befelé igyekszik! (Van azonban egy olyan érzésem, hogy ha egy tűzoltó azt találná mondani, hogy „ilyen kicsi tűzzel én nem foglalkozom, nem méltó hozzám, ezért nem vagyok hajlandó bemenni”, vagy azt mondaná, hogy „szerintem ez nem is rendes tűz, majd szóljatok, ha rendes tűz lesz, akkor bemegyek” és eloson, nos, akkor az ilyen fickót minden további nélkül beszarinak fogják nevezni és páros lábbal rúgják ki, még a tűzoltóság háza tájáról is.) Ugyanígy mondhatná az orvos is, hogy „hülye vagy? én ilyen gusztustalan, veszélyes, fertőző beteget meg nem operálok, „nem áll érdekemben” össze gennyezni, vérezni magam”. A katona is mondhatja, hogy „amíg szép egyenruhában, esetleg díszlépésben kell parádézni a lányok előtt addig fasza gyerek vagyok, na de hogy én lövöldözzek vad idegen fegyveresekre, akik vissza is lőhetnek, na, az már nem áll érdekemben”.
Napestig sorolhatnánk még, hogy mi „nem áll az érdekében” egyes fontos, felelős beosztású embereknek. De ugye mi tudjuk, hogy ami nekik nem áll érdekükben, az NEKÜNK, a többieknek nagyon is érdekünkben áll. Érdekünk, hogy a tűzoltó menjen be az égő házba, akkor is, ha az veszélyes. Érdekünk, hogy az orvos operáljon meg minket, akkor is, ha ez nem veszélytelen, s nem éppen gusztusos dolog. Érdekünk, hogy a katona vegye fel a harcot, ha megtámadnak minket, akkor is, ha ezzel az életét teszi kockára… és sorolhatnám, hogy mi minden áll még a „többiek” a köz érdekében. Ha fittyet hánynak a köz érdekére, akkor igazi megbecsülésre, tiszteletre sem számíthatnak, egyszerűen „bitang embernek” fogják őket tekinteni.
Na, ezért elfogadhatatlan számomra, ha a miniszterelnök nem vitatkozik a kihívójával, csaknem két évtizede! És nem elfogadható indok az, hogy „ez nem áll érdekében”, mert ez nem az ő érdekéről, hanem a köz érdekéről szól. Ezért nem tudom elfogadni. Ahogy azt sem tudnám elfogadni, ha két évtizedig magánál tartaná a „világbajnok” az övet, anélkül, hogy hajlandó lett volna ezt egyszer is szemtől szemben megvédeni. Ha ilyen megtörténne (ami a sport világában lehetetlen, tehát ez csak egy gondolat kísérlet) akkor az ilyen két évtizede világbajnokot körberöhögnék az övével együtt, és egyszerűen nem világbajnoknak, hanem betoji alaknak tekintenék.
A mostani új helyzet (hogy a tehetetlen óellenzéki pártok megszűnése, hátralépése, s hogy ezúttal nem az ellenzéki PÁRTOK, hanem az ellenzéki SZAVAZÓK fognak össze) gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A TISZA Párt régóta hibahatáron túl mért, egyre egyértelműbb trend szerint egyre növekvő előnye azt eredményezi, hogy inkább már Orbán Viktornak lenne érdeke részt vennie egy politikai vitában Magyar Péterrel, mint fordítva. A régi kifogást felváltotta egy új: az ellenzék vezére – Orbán szerint – „báb”, neki pedig derogál bábbal vitatkozni, ő inkább a bábjátékossal vitatkozik. Nem teljesen világos, hogy ki is lenne az a „bábjátékos”. „Brüsszel”? Zelenszkij? Soros? Az viszont tény, hogy vitatkozni velük sem vitatkozik (a plakátokon, médiában terjesztett „száj-karate” ugyanis nem vita).
Lehet, hogy a történet ennél sokkal egyszerűbb: a Magyar Pétert mozgató „bábjátékos” nem más, mint a nép!
dr. Zeke László – Vezetőkép: A szerző illusztrációja – ÍgyÉlünk
Gazdaság
Kultúra
Azt gondolom…
Közélet
Legmegúszósabb arcával futna neki a Fidesz 2026-nak Pécsen, de lehet, hogy ezt is sikerül kibuliznia
Építészet
Jog és igazságügy
Olvass tovább
ÍgyÉlünk.hu © 2025