Annak, hogy magyarok magyarokat becsmérlően „leszlovákoznak” szinte történelmi hagyományai vannak. Oly annyira, hogy éppen az egyik legikonikusabb magyar, a legnagyobb nemzeti költőnk: Petőfi Sándor is áldozatul esett egy pont olyan karaktergyilkolásnak, mint amilyennel most kísérletezik a Fidesz Strompová Viktória felvidéki származású, magyar tiszás képviselőjelölttel. Most úgy tűnik, hogy ez a kísérlet elbukik, az a „vérmagyar” mentalitás, hogy még Petőfi sem elég magyar ezúttal nem jön be, inkább ráég a Fideszre, s a képviselő asszonynak biztosít nem várt publicitást. Itt van mindjárt a nagy nemzeti költőnk: Petőfi tanulságos története. Március 15.-e szelleme gyakorlatilag összeforrt a lánglelkű zseni személyével, aki a tettre kész, bátor fiatalok, a márciusi ifjak élén a büszke magyar nemzeti öntudat szimbólumává vált.Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum előtt 1848. március 15-én – Fotó: archív1848. március 15-ét követően nem sokkal, egészen pontosan három hónapra rá, már azt látni, hogy a vér nélküli forradalom lelkes ifjai máris kiszorultak a politikai közéletből. A hősökből izgága lázadók, felforgatók lettek, amint felmerült annak lehetősége, hogy nemcsak a bőrüket viszik vásárra másokért, hanem, hogy a valódi politikai hatalom közelébe kerülnek.Józan ésszel nehéz felfogni, hogy a szabadszállási választásokon elinduló Petőfivel, magyarságával, nemzeti elkötelezettségével szemben (testközelből látva március tizenötödikei szereplését) politikailag hatásos ellenérveket lehet felhozni. Pedig lehet. Oly annyira, hogy csaknem agyonverték. Milyen módszerekkel tudjuk mi, magyarok tönkre tenni akár a legnagyobb hőseinket, a legnyilvánvalóbb aljas manipulációkkal? A módszerek (karaktergyilkolás) egyáltalán nem ismeretlenek. Szegény Petőfi a kiskunokhoz címzett kiáltványával igyekezett hatni választóira. Helybélinek, közülük valónak igyekezett feltűnni, ráadásul az azon a vidéken kocsmáztatási joggal is rendelkező, jól menő mészárszéket üzemeltető vállalkozóra: édesapjára hivatkozott, aki az illegális italmérések (kurtakocsmák) ellen lépett fel elég hatékonyan, s akit ezért sem a csaló kocsmárosok, sem az olcsóbb piára vágyó helybéli alkoholisták, falusi suttyók nem nézték jó szemmel. Hiába próbált rájuk hatni azzal, hogy a törvényes rend híve, a becsület, a szorgos munka és tisztesség letéteményese a közöttük élő apja, a választópolgárokat inkább az irigység és a bosszú- és alkoholvágy motiválta, mintsem a becsület tisztelete.Meg kell hagyni: Petőfi politikai érzéke is hagyott maga után kivetni valót (pontosabban a lánglelkű költő szókimondása, egyenes, becsületes, karakán kiállása nem bizonyult összeegyeztethetőnek politikai céljaival). Az őszinte beszéd már akkor sem szolgálta feltétlenül a politikus sikerét. „Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót és nem esett rajtam csorba. (...) Ha engem megválasztotok követnek, én azt dicsőségemnek fogom tartani, ti pedig, úgy hiszem, nem vallotok velem sem kárt, sem szégyent. Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. (...) Azonban ez az idő lejárt és remélem, hogy lejárt mindörökre. Fölemeltétek fejeteket s fölteszem rólatok, hogy soha többé meg nem hajoltok semmiféle ember előtt a kerek világon. Az isten az állatnak teremtett négy lábat, az embernek csak kettőt, azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenest a szeme közé nézzen, mert az ég alatt minden ember egyenlő, egynek sem szabad másokra lenézni, egynek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat.” Hirdette meg politikai hitvallását a szabadszállási református főesperes fiával szembeni választási küzdelemben. A „gyalulatlan fatuskóhoz” hasonlított eleddig „kutyaalázatosság” virtusában élen járó választók, akik Petőfi szerint nem valami remek emberek, amíg ő meg nem gyalulja őket nem díjazták ezt a választási ígéretet, Szabadszállásról bizony menekülnie kellett, hogy a választók agyon ne verjék. Bár tudjuk, hogy költőnknek bizony igaza volt.A becsület és a tisztesség súlyának túlértékelése aztán egyenesen vezetett a becsületsértő rágalmakhoz. Petőfi okkal háborodik fel azon, hogy őt azzal rágalmazzák, hogy illíreknek - horvátoknak -, oroszoknak akarja „eladni az országot”, lázító hazaáruló. (Mintha csak a mostani Harcosok Klubja posztokat olvasnánk.)Petőfi Sándor – Fotó: archívA „republikánus” kifejezést ellenfelei egyfajta szitokszóként használták vele szemben, megtoldva ezt azzal, hogy egyben illír királyt akar. (Ahogy ma sincs tisztában a közvélemény egy jelentős része a „liberális” kifejezés tartalmával és szitokszóként kezeli, ugyanúgy használták eleink a „republikánust” Petőfire, akiért pár hete még mint a mai rocksztárokért úgy rajongtak, s aki például az „Akasszátok fel a királyokat” című költeményével bizony nem nagyon csinált titkot abból, hogy republikánus.)Próbált volna szegény védekezni, s igazolni, hogy mennyire szívén viseli szülőföldje sorsát, s hogy nyugodtan rábízhatják a választópolgárok magukat, ez nem jött be. Hiába írta meg a “Szülőföldemen” című gyönyörű versében, a magyar irodalom örök klasszikusainak egyikében érzelmeit, az ellenlábasok inkább azt látták, hogy Petőfi hazudik. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: "Cserebogár, sárga cserebogár!" Mert nem is Kiskunfélegyházán született – mondták politikai ellenlábasai –, hanem Kiskörösön, s csak pár éves korában költöztek Félegyházára. Hogy a költőnek pár éves korából még emlékfoszlányai sem lehettek a kiskörösi időszakból, s szíve mélyén ragaszkodott és imádta, valódi szülőföldjének tekintette Kiskunfélegyházát az nem érdekelte ellenfeleit, még akkor sem, ha a szülőföld szeretetéről szóló, valaha írt legszebb versek egyikével igyekezett őket meggyőzni.Petőfi Sándor - Magyar költők újragondolva - Digital Umami - ScreenShotÉs mi következik Kiskőrösből? Egy PETROVICSNAK? Az, hogy a szlovákok lakta településen élő és ott született költő hogy a fészkes fenébe lenne már ősmagyar kunok leszármazottja! Innen már csak egy ugrás, hogy az illető – ahogy a korabeli bulvársajtó híresztelte – orosz kém. A propagandával hülyített, egyébként sem az éles eszéről és tájékozottságáról híres tömeg nyilván nem alkalmas arra, hogy az őszinte, egyenes beszédet megértse. Nyilván olaj a tűzre az, amikor a költő Magyarországot „gyalulatlan deszkához” hasonlítja, s ajánlkozik meggyalulni a „sok faragatlan tuskót”, akik aztán elkergették. (Aki erről a történetről többet, pontosabbat szeretne tudni, annak ajánlom, hogy üsse fel Milbacher Róbert „Legendahántás” című könyvének – Magvető, Budapest, 2021. - „Orosz kém volt-e Petőfi” című fejezetét.)Strompová Viktória - Fotó: Strompová Viktória - FacebookHiszem, hogy amit a Fidesz művel Strompová Viktória tiszás képviselővel – hagyomány ide, vagy oda – másképpen fog végződni. Egy biztos: ahogy az 1848. évi országgyűlési követválasztáson Petőfivel szemben induló szabadszállási református főesperes fiára (egyébként Nagy Károlynak hívták) sem emlékszik már senki, hiába győzte le Petőfit, úgy az ország java részének fogalma sincs arról, hogy ki lehet a fideszes kihívója Strompová Viktóriának... dr. Zeke László - Nyitókép: Petőfi Sándor – archív
