Mészáros Sándort, a Kalligram Kiadó főszerkesztőjét Menyhárt Tamara, az ÍgyÉlünk újságírója kérdezte:
Nehezebb a mai Magyarországon gondolkodó, vitára ingerlő könyveket kiadni, mint akár tíz évvel ezelőtt?
Másképp volt nehéz a szocializmusban, mert a politikai cenzúra mindvégig megvolt, de egyre puhulóbb körülmények között.1989 után eltűnt a cenzúra, de megjelent a tömeg-irodalom. Ez fontos volt és maradt is, de az arány jelentősen megnőtt.
Van manapság tere az értelmiségi párbeszédnek? Hol zajlik a gondolkodás? Könyvekben, Facebook-posztokban, vagy csupán zártkörű baráti beszélgetésekben.
Igen, van párbeszéd, de egyre szűkülő körökben. Ám nem akarok panaszkodni: sok barátom volt és van, sokat beszélgetünk és vitatkozunk. Nekem jó élni Budapesten.
Hogyan lehet megszólítani a mai olvasógenerációt? Van még ilyen egyáltalán?
Persze, hogy van. A kiadó miatt sokféle tehetséggel találkozom, sokat tanulok tőlük. És tévedek is, ez természetes. Újra és újra felül kell vizsgálni nézeteinket. Akkor talán kevésbé hülyülünk el.
A könyvpiacon is sokat változott az értelmiségi szerep. Mekkora a hatása ma egy irodalomtudósnak, egy kritikusnak, egy szerkesztőnek?
Majdnem azt mondtam, hogy mindig voltak és lesznek kiváló tudósok és szerkesztők, kritikusok. De ez a mostani 15 év jórészt elnehezítette és/vagy kivéreztette a független kulturális intézményeket.
A mai digitális világban kíváncsiak még az emberek a könyv kézben foghatóságára, illatára? Hogyan tartja szinten magát a kortárs irodalom?
Nem vagyok jós. Bizonyára jóval kevesebben olvasnak szépirodalmat, verseket, esszéket, filozófiát. De a Nyugat folyóirat jórészt 500 példányban kelt el. És mégis ebből lett a modern magyar irodalom!
Vajon az elmúlt közel másfél év közéleti változásai bátorságot adnak-e a kortárs íróknak, költőknek, művészeknek? Akár írásban, akár szóban, vagy az alkotásaikban kifejezik-e, ha változást akarnak a politikában, vagy csöndesen kivárnak? Mennyire lehetnek bátrak a művészek, az írók e tekintetben?
Ó, hát van itt minden, és ennek ellentéte is. Remélem, jövőre bátorabbak leszünk, mint névrokonom, Mészáros Lölö.
Ha választanod kellene egy könyvet – akár egy Kalligram által kiadottat –, amelyet egy időgéppel a jövőbe küldhetnél, melyik volna az?
Ha csak egyetlen Kalligram könyvet vihetnék a jövőbe, akkor Borbély Szilárd: Halotti pompa című verseskötetét vinném. Nem azért, mert a legnagyobb, hanem ő az, aki a szívemben a legközelebb áll.
Menyhárt Tamara – Nyitókép: Mészáros Sándor – Facebook