

A mai napon értesültem arról, hogy a rendőrség megszüntette a nyomozást dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy úrral szemben; visszakapja engedéllyel tartott önvédelmi fegyverét, amit el fog árverezni, a bevételt pedig jótékony célra fordítja.
Az elbeszélést kezdhetném akár az egri hős várkapitány: Dobó István történetével, akit – világra szóló diadal, hőstett ide, vagy oda – élete végén felségárulás gyanújával börtönbe zártak, főispáni rangjától megfosztottak, élete utolsó éveit fogságban töltötte, a pozsonyi várban.
De most nem mennék vissza a XVI. század második felére. Merthogy úgy hozta az élet, hogy magam is, mint ügyvéd, védőként szert tettem néminemű jártasságra katonák elleni koncepciós eljárásokban.
A felemlegetett esetek kapcsán Sir Mike Jackson tábornok szavai jutnak mindig eszembe: „A magyar katonai igazságszolgáltatás perverziója”. Elsőként ez ötlött fel bennem, amikor értesültem dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy úrra leselkedő veszélyekről, az ellene engedéllyel viselt önvédelmi fegyverének kapcsán elindult eljárás miatt. Sir Mike Jackson tábornok esetében nem akárkiről beszélünk; ez a kiváló ember a brit haderő, tavalyelőtt elhunyt legendás vezérkari főnöke volt, egyben a koszovói KFOR nemzetközi misszió első főparancsnoka, s mint ilyen Papp Gyula ezredes úr közvetlen felettese. Annak a Papp Gyulának a felettese volt, akinek parancsnoksága alatt debütált a Magyar Honvédség a NATO-ban, a magyar KFOR kontingenssel. Papp Gyula akkoriban még alezredesi rendfokozatban komoly nemzetközi sikereket ért el, sikerrel népszerűsítette a magyar katonákat, megváltoztatta a honvédség megítélését belföldön is.
Én még a Varsói Szerződés kötelékében, előfelvételis sorkatonaként szégyelltem az egyenruhát ritka eltávozásaim során, vadásztak is ránk: feltűnően rövid hajú, civil ruhás fiatalemberekre hétvégenként a katonai rendészek. A sikeres misszió hazaérkező katonái viszont büszkék voltak egyenruhájukra és mi is büszkék rájuk...
Nos, “jó” magyar szokás szerint ez nem maradhatott büntetlenül, s a misszió befejezés előtt négy hónappal a kontingens parancsnokát hazarendelték, mégpedig háborús fosztogatás és más bűncselekmények gyanúja (majd vádja) miatt. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezredes úr engem bízott meg védelmével. (A tábor területén lévő építkezési törmelékből Papp Gyula parancsára a katonák kirakták a sátrak közötti, murvával leszórt járda szegélyét. Ez lett volna a “háborús fosztogatás”.) A brit vezérkari főnök indítványomra vállalkozott tanúként részt venni az eljárásban (bár jelezte, hogy nem ajánlaná, hogy megidézzék), egyben jelezte, hogy az ügyet a magyar katonai jogszolgáltatás perverziójának tartja... A pereket megnyertük, Papp Gyulát rehabilitálták, ennek eredményeképp léptették elő ezredessé.

A 2000-2002 között zajló események akkoriban komoly sajtó visszhangot keltettek. Szinte törvényszerű volt, hogy Török Imre alezredes úr, aki a KFOR légtér felügyelőjeként Papp ezredes úrnál magasabb beosztásban volt engem keres meg, miután meggyanúsították sikkasztással. Az “újabb Papp Gyula ügyre”, hamar rácuppant a sajtó. Az alapos gyanú itt sem volt kevésbé hülyeség, mint amivel a KFOR parancsnokot sikerült meggyanúsítani. Török Imre egyik tiszt társától kapott étkezési jegyeket, mert az illető nem kívánta a kantinban elkölteni az ebédjét, védencem pedig élt annak lehetőségével, hogy ezeket az étkezési jegyeket felhasználva repetázzon. Ezzel a “rábízott idegen vagyonnal sajátjaként rendelkezett”, azaz: sikkasztott (!?).
A sajtó imádta az ügyet. Miután megfutottuk a szükséges köröket, az összes Papp Gyulán edződött újságíró térdét csapkodva röhögött az új hülyeségen, pár hét alatt megszüntették az eljárást.
Aki nem értené, hogy mivégre is a nyilvánosság a büntetőeljárásokban annak ez talán jó példa lehet.
Hogy Csák Márton alezredes, a Sinai-félszigeten szolgálatot teljesítő MFOR kontingens parancsnoka is engem keresett meg ezek után azt teljesen természetesnek vettem. Nála az egyébként csekély súlyú cselekmények miatti felelősséget a sajtó éppen ellenkező módon értékelte át. Nála nem az lett beállítva szenzációnak, hogy nyilvánvalóan ártatlan, hanem éppen az (ellentétben a valósággal), hogy súlyos bűnöket követett el. A szolgálati közeg elleni erőszak bűntette és a “szeszcsempészet” nagyon messze állt a valóságtól. A súlyos vádak alól felmentették, mindössze egy lefokozás mellékbüntetést kapott. Aki nem értené, hogy mi fán terem a sajtó felelőssége a büntetőügyek tálalása körében, annak ez talán jó példa lehet.
Mind közül a legdurvább története dr. Szabó János dandártábornoknak, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem egykori rektorának szomorú története. A rektor úr (egyben szociológia professzor, tanszékvezető) története a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem Közszolgálati Egyetemmé való átalakításának időszakáig nyúlik vissza.
Meggyőződésem, hogy durván koncepciós, példátlanul kegyetlen “leszámolás” áldozata lett. 2011. februárjában kommandósok fogták el munkahelyén, oly módon, hogy az összes fontosabb sajtó orgánumot előre értesítették az akcióról (meg sem próbálták beidézni és úgy közölni vele az alapos gyanút, mert az nem olyan megalázó, mint kommandósokkal nyilvánosan ártalmatlanítani). Elsőfokon négy év börtönbüntetést kapott hivatali befolyással üzérkedés miatt. (Az eljárásnak ebben a szakaszában még Zamecsnik Péter ügyvéd kolléga védte, tőle vettem át a megbízást, a fellebbezés és a Fővárosi Ítélőtábla előtti másodfokú eljárásban láttam el a képviseletet 2012-ben.)
Az első látásra is képtelen vád az volt, hogy védencem statisztákkal filmet forgatott arról, hogy a DHL csomagküldő szolgálat emberei között kábítószer kereskedők vannak, s ezt a filmet eljuttatta a DHL illetékeseihez, akiket azzal hitegetett, hogy el tudja intézni, hogy az ügyből ne legyen botrány, büntetőügy.
Meggyőződésem, hogy védencemet csőbe húzták. A bíróság nem volt hajlandó elhinni, hogy védencemnek semmi köze a filmen szereplő emberhez, a film elkészítéséhez. A bíróság másodfokon is helyben hagyta a 4 év börtönbüntetést. A vélekedésemet arról, hogy ez egy koncepciós, konspiratív eljárás volt erősíti, hogy a TEK nem volt hajlandó kinyomozni a filmen látható személy kilétét (nem találták...). De ami nekik nem sikerült azt én egy elég egyszerű módszerrel egy nap alatt kinyomoztam: kértem a TV híradó munkatársait, hogy a filmen szereplő figurát pár percig mutassák be az ítéletről szóló híradásban. Másnap büntetős ügyvéd kollégák jelezték, hogy ismerik a filmen szereplő személyt (egy többszörös visszaeső, ismert bűnöző, gyakorlott vádalku kötő besúgó). Bizonyítottá vált, hogy az illetőnek semmilyen kapcsolata nem volt védencemmel, amire alapozva perújítást kezdeményeztünk. Törvénysértő módon folyt le – részvételem nélkül – a
perújítás megengedhetőségéről szóló eljárás, amelyben megállapították, hogy az illetőt ismeretlen személyek bízták meg a feladattal, azt hitte hogy egy hollywoodi filmforgatás szerepválogatóján (!) van, szóval nem kell lefolytatni a perújítást, mert “nyilván” dr. Szabó János tábornok úr bízta meg az ismeretlen személyt azzal, hogy az illetővel leforgassák a “kamu filmet”.
Az erkölcsileg, anyagilag, szakmailag megsemmisített védencem eltiprása ezzel nem fejeződött be. 2011. nyarán hanyag kezelés gyanújával eljárás indult ellene, ez volt a “lőtér ügy”. A koncepció szerint közoktatási törvény által meghatározott kötelezettségeket kellett volna megszegnie az egyetemi lőtér felújításával és használatával kapcsolatban, ennek azonban semmilyen alapja nem volt, erre vonatkozóan semmiféle bizonyítékkal a vád nem szolgált. Felmentő ítélet született az ügyben, amit első körben a másodfok (Fővárosi Törvényszék) – mondvacsinált indokkal, mint felülbírálatra alkalmatlan, megalapozatlan ítéletet – hatályon kívül helyezett és a bíróságot (Pesti Központi Kerületi Bíróság) új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban is felmentő ítélet született. Végül 2016-ban fejeződött be az eljárás védencem teljes körű felmentésével. Meggyőződésem, hogy az eljárás megismételtetésének nem szakmai indokai voltak (nem lehet „csak úgy” egy dr. Szabó Jánost felmenteni).
A vegzálás, meghurcolás ezzel nem ért véget. Az úgynevezett „Biolabor perben”, az eljárás nyomozati szakaszában még 2010. novemberében őrizetbe vették, majd szabadlábon védekezett. (A tényállás egy mobil, katonai célú laboratórium kifejlesztése, kivitelezése körüli képzelt anomáliákra épült, az első pillanattól látható módon mondvacsinált vád konstrukcióval.)
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi kulcsfigurái ellen folyó hosszú-hosszú eljárás első körben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa előtt folyt, különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények vádjával 2012. 05. 09.-től 2019. 07. 10.-ig. Védencemet felmentette a bíróság (részben pedig megszüntette vele szemben az eljárást). Egyébként az összes vádlott ügyében felmentő ítélet született.
A debreceni tanácselnök bíró a felmentő ítélet indokolásában elmondta, hogy nyugdíj előtt álló bíróként még ennyire összefüggéstelen, rosszul szerkesztett, szakszerűtlen vádat életében nem látott. (Aztán egy kicsit hamarabb ment nyugdíjba, mint maga is gondolta volna.)
Ahogy a lőtér per esetében már láttuk: nincs olyan, hogy egy dr. Szabó Jánost (és „cinkostársait”) „csak úgy” felmentsék, így a másodfok ezt az ítéletet is, mint felülbírálatra alkalmatlan, megalapozatlan ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Kúria a Győri Törvényszéket utasította, ahol 2021-től napjainkig (!) folyik az eljárás, még mindig I. fokon! Idő közben azonban a katonai ügyészség belátta, hogy a vád, amit képvisel több, mint egy évtizede (!) képtelenségeken alapszik dr. Szabó János tábornok úrral szemben, így ejtette a vádat, amire a bíróságnak törvény szerinti kötelezettsége lett volna azonnal megszüntetni vele szemben az eljárást. De nem ez történt. Védencem még egy fél évig, törvényes vád nélkül ült a vádlottak padján, mire a bíróság – a védelem határozott felszólítására – hajlandó volt megszüntetni vele szemben az eljárást. Az alapos gyanú közlésétől számítottan tehát 15 év (!) kellett ahhoz, hogy a vádhatóság is felismerje: a vád szerinti cselekmény nem bűncselekmény!
A 2010-től 2025-ig folyó büntetőeljárás, amely mint kiderült a vádelejtésből: teljesen alaptalan, szükségtelen volt, emellett másfél évtizeden keresztül tartott olyan körülmény, ami nyilvánvalóan sérti dr. Szabó János dandártábornok úr emberi méltóságát, alkotmányos alapjogait, többek között a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogát, ami miatt jelenleg éppen folyamatban van a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtti per amelyben a Magyar Állammal szemben támasztunk kártalanítási igényt.
Mindez a dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy úr elleni, mai napon dugába dőlt vegzálása kapcsán nyert aktualitást. Az ellene folyt (épp most megszűnt) eljárást nemcsak azért tartom különösen aljasnak, mert a katonákat szolgálati titkok, a szolgálati szabályzat szerinti katonai fegyelem köti, lehetőségeik a védekezésre korlátozottak.
Olyan bokszmeccsen küzdenek, ahol le van kötve a kezük, legfeljebb „eltáncolhatnak, elhajolhatnak” az ütések elől, de nincs lehetőségük ütéseket bevinni. Hanem legfőképpen azért különösen gusztustalan ez a bánásmód, mert ők arra esküdtek fel, hogy akár életük feláldozása árán is megvédenek bennünket, megvédik a hazát.

Azt pedig talán híven szemléltetik a fentebbi jogesetek, hogy miféle erővel, erkölcsi, anyagi, egzisztenciális, jogi kockázatokkal kell szembenéznie annak a főtisztnek, aki igaztalanul perbe fognak, feltéve, hogy nem pártatlanok, függetlenek, objektívek az eljáró hatóságok. Nagy öröm látni, hogy jelen esetben ez a főtisztek vegzálásának csúnya „hagyománya” nem folytatódik. A tábornok úr rendelkezik olyan kiváló erőnléttel, van olyan „lábmunkája, reflexe, ütemérzéke” a politikában, mint Muhammed Alinak a ringben, ami miatt a napi politika sunyi iszapbirkózói még időben felmérik, hogy nem érdemes őt kóstolgatni, akkor sem, ha jelenleg lekötözött karokkal áll a politikai ringben (erre a szerző komoly rálátással bír. szerk.).
Tud úgy küzdeni, mint ahogy azt a nagy bajnok tanította: „Lebegj, mint a lepke, és szúrj, mint a méh!”
dr. Zeke László - Nyitókép: dr. Ruszin-Szendi Romulusz - Facebook