

A magyar közoktatás jelenlegi állapota hű lenyomata annak a prioritásnak, amelyet az állam az oktatásnak tulajdonít. A 2010 után kiépített centralizált modell ígérete a hatékonyság és az esélyegyenlőség volt, a valóság azonban a rendszerszintű magárahagyottság és az infrastrukturális szétesés lett.
Az iskolák elveszítették gazdasági és szakmai önrendelkezésüket: ma egy intézményvezetőnek gyakran kisebb ráhatása van a saját épületének karbantartására vagy tantestülete szakmai irányvonalának meghatározására, mint egy központi hivatal névtelen bürokratájának.
Miközben az adminisztrációs terhek és a papírmunka fojtogatja az intézményeket, a fizikai környezet szó szerint omlik össze a diákok és pedagógusok feje felett. A statisztikai adatok riasztóak: az állami iskolák 40%-ában nincs elegendő forrás az alapvető karbantartási feladatok ellátására.
Nem csak peremkerületi intézményeket, hanem neves fővárosi iskolákat is beázó tetők, málló vakolat és penészes vizesblokkok jellemzik. A tantermekben sok helyen ma is a hetvenes-nyolcvanas évekből itt felejtett, szálkás parketták vagy szakadt linóleumok fogadják a jövő nemzedékét.
A pénzügyi adatok alátámasztják a pusztulás mértékét. Az államosított iskolafenntartó (Klebelsberg Központ) gazdálkodási adatai alapján a dologi kiadások reálértéke – az infláció és az energiaárak emelkedése miatt – 2021 és 2025 között jelentősen, egyes becslések szerint több mint 20%-kal csökkent. Ez a forráskivonás közvetlenül a karbantartási és állagmegóvási kereteket érintette, hiszen a tankerületi központok kénytelenek voltak a fix rezsiköltségek kifizetését előnyben részesíteni a javításokkal szemben.
Míg 2021-ben még jutott forrás kisebb állagmegóvási munkákra, 2025-re a költségvetés szűkössége miatt az iskolák jelentős részénél már a tisztasági festés vagy a sürgős csőtörések javítása is hónapokat késik a központi keretek kimerülése miatt.
A válságot tovább mélyítik a kormányzati megszorító intézkedések. A 1281/2022. (VI.4.) Korm. határozat értelmében a rezsicsökkentés megvédése és a honvédelmi célok prioritása miatt az állami beruházások jelentős részét felfüggesztették. Ennek közvetlen áldozatai azok a beruházási folyamatok lettek, amelyek az iskolák élhetőbbé tételét célozták volna.
Tipikus példa az eredménytelenné nyilvánított közbeszerzések sora: iskolai tantermek, tornatermek felújítása és elengedhetetlen energetikai fejlesztések maradtak el a források átcsoportosítása miatt.
A magyar oktatási rendszer infrastrukturális hátországa jelenleg fenntarthatatlan. Az intézményi önállóság felszámolása és a beruházások leállítása olyan technikai és esztétikai állapotokat konzervált, amelyek nemcsak méltatlanok az oktatáshoz, de sok esetben már a napi működést és a biztonságos munkavégzést veszélyeztetik. Egyetlen üzenetet közvetít a résztvevőknek: az oktatás állapota másodlagos kérdés az állami prioritások sorában.
Oktatási tárcánk sorozatának első része a "Lélegeztetőn az oktatási rendszerünk".
Tolnay Péter - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció