Magyar alma. Volt, nincs?

Az előző részben, az infláció kapcsán már találkoztunk a „vásárlói kosár” fogalmával. Akkor még csak eszközként említettük: egy statisztikai módszer, amivel mérni próbálják a pénz vásárlóerejének változását. Most viszont közelebbről is megnézzük, mi ez valójában – és miért sokkal több, mint egy számítási alap. Egy mindennapi történet Amikor meghallod, hogy „az infláció 6,5%”, de a boltban úgy érzed, inkább harminc, akkor nem te tévedsz. Csak nem ugyanarról az inflációról van szó.A statisztikus kosarában van minden, mi szem szájnak ingere – és még néhány apróság: kenyér, hajvágás, téligumi, internet-előfizetés és villanyszámla, interkontinentális rakéta és űrprogram. Csakhogy a te kosaradban nem ugyanaz van. És pont ez a lényeg.Mit jelent valójában a vásárlói kosár?Muszáj, hogy legyen valami, amivel mindent össze lehet hasonlítani. A vásárlói kosár egy képzeletbeli szatyor, amit a statisztikusok pakolnak tele. Összegyűjtik, amit szerintük vásárol egy átlagos háztartás: élelmiszert, ruhát, közlekedést, szórakozást, rezsit, sőt fodrászt és internetszolgáltatást, tanszert és utazást. Ezek árváltozásait folyamatosan mérik, és ebből számolják ki az átlagos inflációt. Ez az a hivatalos adat, amit mindenki idéz, amire mindenki hivatkozik. Van benne valami titokzatos, valami rejtélyes – mintha a statisztika polcain egy láthatatlan kéz válogatná össze, mennyit is ér ma az élet. Miért nem tükrözi a valóságot?Mert nincs olyan, hogy átlagember vagy átlag család. Ha valaki sokat autózik, neki az üzemanyag drágulása fáj a legjobban, ha valaki otthon fűt gázzal, az energiaárak viszik el a családi kasszát, ha valaki sok gyereket nevel, az élelmiszer és a ruha súlya nő meg a kiadásokban. Ezért az infláció mindenkinek más: a hivatalos kosár csak átlagot mutat, te viszont a saját valóságodat érzed a boltban, a csekkeken és a pénztárcádban.Miért fontos mégis ez a kosár?Mert ebből dönt a gazdaság az irányokról. A kormány, a jegybank, a munkaadók és a szakszervezetek mind ezt az adatot figyelik, amikor béremelésekről, nyugdíjról vagy kamatpolitikáról tárgyalnak és döntenek. Ha a kosár eltávolodik a való világtól, akkor torzul a kép, elcsúszik minden felépítmény és nehezedik a megélhetés. Ha viszont jól van összeválogatva, akkor segíthet megőrizni az egyensúlyt a pénz, a fizetés és az árak között. A vásárlói kosár egy rosszindulatú hatalom kezében fegyver is lehet. A tanulságA vásárlói kosár nem csupán statisztika – hanem az ország tükre. Abban benne van, mit eszünk, miben élünk, mire költünk, és hogyan, miből spórolunk. És ha ebben a tükörben nem ismerünk magunkra, az nem feltétlenül a mi hibánk. Lehet, hogy a kosarat újra kellene pakolni – hogy ne csak Gizike és a gőzeke férjen bele, hanem mi magunk is.Fun fact:A magyar statisztikai kosárban ma már rizschips vagy éppen csirke far-hát is szerepel, míg a brit kosárban bakelit lemez és virtuális valóság szemüveg van. A statisztika szerint ezek is hozzátartoznak a „mindennapi élethez”. Az USA-ban a statisztikusok cekkerében a fegyverek és lőszerek nem a „védelem” kategóriában szerepelnek, hanem a „szabadidős cikkek” között – ugyanott, mint a horgászbot és a sakk-készlet. Koszi Ferenc – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

Kinek jó ez az egész? A napelemeseknek biztos nem. 2024 elején több ezer család kapott hidegzuhanyt: a szolgáltató szó nélkül, egyoldalúan áttette őket az éves szaldóból a sokkal rosszabb havi bruttó elszámolásba. Szerződésmódosítás? Részletes indoklás? Jogszabályi hivatkozás? Ugyan már. Ment ki egy egyoldalas levél, hogy „holnaptól bruttó van, köszönjük a megértést”. Mitől fáj ez ennyire? Tíz év után – az üzembe helyezéstől számolva – hopp, vége a szaldónak, és jön a bruttó. Ez azt jelenti, hogy: * megszűnik az éves elszámolás kényelme, * nincs több nyári-téli kiegyenlítés, * a szolgáltató csonka évet zár a fogyasztónál és a 10 év valójában csak 120 hónap, * onnantól minden hónap külön tétel. A bruttó rendszerben két szám szerepel a számlán: 1. mennyi áramot vettél a hálózatból (amiért keményen fizetsz rezsicsökkentés ide vagy oda), 2. mennyit tápláltál vissza (amit Péter-fillérekért vesznek át). Ráadásul ezt a pár forintot sem kapod meg automatikusan. Külön kell kérned. Nem túl ügyfélbarát, ugye? A NÉP Egyesület veszteségkalkulátora pontosan megmutatja, mennyit bukik így egy átlagos család. Spoiler: nagyon sokat. Új papírmunka, új agybaj Aki számlaképes (mikro- vagy kisvállalkozó), annak minden elszámolási időszakra külön számlát kell kiállítania. Aki nem számlaképes, annak nyilatkoznia kell, és az állam automatikusan levonja az szja-előleget. Ha túlléped a 12 000 kWh-ás határt, máris adózási kötelezettséged van. A valódi baj: elveszett a rugalmasság A szaldó lényege pont az volt, hogy amit nyáron túltermeltél, télen felhasználhattad. A havi bruttó elszámolásban ennek vége. Többet fizetsz a hálózati áramért, miközben a visszatáplálásért adott összeg nevetségesen kevés. Ráadásul a jövő továbbra is bizonytalan: felszámolnak-e rendszerhasználati díjat a kitáplálásra? Ma még nem. Holnap? Senki sem tudja. Jogbiztonság? Megcsuklik. Több mint 1100 napelemes fordult az Alkotmánybírósághoz. Nem véletlenül. Ezek az emberek évekkel ezelőtt azért fektettek napelembe több millió forintot, mert a kormány és a szolgáltató megígérte nekik a kiszámítható éves szaldót. 2024-ben egy mozdulattal elvették tőlük. Visszamenőleg. Ez így azt üzeni: bármikor bármit átírhatnak – amit ma vállalnak, holnap elvehetik. Ez pedig nem csak a családokat teszi tönkre, hanem az egész megújuló ágazatot lehűti. Társadalmi hatás: egy lépés előre, kettő hátra A háztartási napelemek évekig csökkentették az ország energiafüggőségét. Olcsón, megbízhatóan, rengeteg ember munkájával és befektetésével. Most sokakat eltántorítanak az új beruházástól, bővítéstől. Ez nem csak a családoknak rossz hír – az ország klímacéljainak is az. Összegzés helyett: a nagy kérdés Ez az egész történet nem csak pénzről szól. Arról is, hogy Magyarország mit kezd azokkal, akik saját pénzükből próbálják zöldebbé tenni az országot. Partnerként kezeli őket? Vagy úgy, mint akiket csak addig becsülünk meg, amíg csendben fizetnek? Cui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert nem a magyar embereké, az elég egyértelmű. HANEM A MAGYAR KORMÁNYÉ ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓKÉ. Nagy László – Nyitókép:

Mikor az az érzésed, hogy hiába minden erőfeszítésed, a kenyér ma drágább, mint tegnap volt. Amikor érzed, hogy valami nem stimmel, mert egyre kevésbé tudod beosztani a pénzed. Ez az infláció. Nem új ellenség, csak egy csendes tolvaj, aki minden nap egy kicsit kivesz a zsebedből – észrevétlenül. Mit jelent valójában Az infláció azt mutatja meg, mennyivel csökken a pénz vásárlóereje. Ha tavaly 1000 forintért vettél egy kiló cukrot, és idén 1200, akkor 20%-os inflációt tapasztaltál azon a terméken. A statisztikusok ezt több ezer termék és szolgáltatás árváltozásából számolják ki, a KSH módszertana alapján és ez lesz az átlagos inflációs ráta. Csakhogy a te kosarad más, mint a szomszédodé – ezért az infláció mindenkinek kicsit mást jelent. Az összes kosár együtt, amiben több ezer termék és szolgáltatás van, a vásárlói kosár. Miért van? Képzeld el, hogy ugyanannyi áru van a piacon, de sokan keresik ugyanazokat a termékeket. Ha mindenki többet akar vásárolni, de a kínálat nem nő vele, az árak elszállnak. Okozhatja például: a béremelkedés, ha nem követi a termelékenység, a drágább energia vagy alapanyag, vagy éppen gyenge forint, ami megdrágítja az importot. Van, amikor az infláció szándékos – az állam így ösztönzi a gazdaságot: ne a párna cihában tartsd a pénzed, hanem költsd el vagy fektess be. És van, amikor elszabadul – ekkor már mindenki rohan vásárolni, mielőtt holnap még drágább lesz minden. Mikor egészséges, mikor veszélyes? Egy kis infláció (évi 2–3%) a gazdaság „vérkeringése”. De ha 10–20% fölé megy, az már láz: a pénz gyorsabban ég el, mint ahogy keresni tudod. Van azonban egy alattomosabb formája is – amikor az árak lassan, de folyamatosan emelkednek, miközben a bérek hosszú ideig nem nőnek. Ekkor relatív bércsökkenés történik: ugyanannyi pénzért egyre kevesebbet kapsz, és észrevétlenül elfogynak a tartalékaid. Nem tűnik válságnak, de közben a megtakarításaid értéke évről évre olvad, mint a hóember a napon.Ha pedig defláció van (amikor minden olcsóbb lesz), az sem jó: az emberek nem költenek, a gazdaság lefullad. A tanulság Az infláció nem csak gazdasági adat – az életed ritmusát is meghatározza. Megtanít tervezni, spórolni, okosabban dönteni. Mert a pénz értéke nem a számokban, hanem a mögötte álló bizalomban rejlik. A rekorder Fun fact: Tudtad, hogy Magyarországon volt a gazdaságtörténelem legnagyobb inflációja? 1946-ban a pengő annyira elértéktelenedett, hogy megjelent a világ legnagyobb címletű pénze, a százmillió B.-pengő – ami gyakorlatilag már semmit sem ért. Koszi Ferenc - Nyitókép: Koszi Ferenc - AI illusztráció

Bizonyára sokan vannak – velem együtt -, akiknek azonnal idegzsába áll a legnemesebb testrészeikbe is, amikor meghallják ezt a szót! A közgadaságtan színtiszta matematika, megfejelve egy csomó olyan kifejezéssel és egyéb finomsággal, amiket egy normál, magamfajta halandó még a szó jelentése szintjén sem ért meg! Mondjuk én ráadásul feketeöves mazochista vagyok, hiszen humán beállítottságú, abszolút művészlélekként elvettem feleségül egy kétdiplomás közgazdászt. Had ne mondjam, vannak azért érdekes beszélgetéseink…..de, jól bírjuk! Nos, ezt a kis bevezetőt egy olyan sorozat elé szánom beharangozónak, aminek részeit olvasva, még én is megértettem a közgadaságtan alapjait! Koszi Feri kollégám és barátom olyan egyszerűen fordította ’emberi’ nyelvre a közgazdasági alapfogalmakat, hogy szinte kedvet kaptam a további tanuláshoz. Jó, azért a ’közgáz egyetemre nem megyek el, de legalább az alapfogalmakkal és alapműködéssel kapcsolatban tisztábban látok már kicsit. Ma már kevésbé okoz hajhullást egy olyan cikk, vagy értekezés, ami olyan számomra eddig teljességgel dél-oszét nyelven szólt, hiszen olyan kifejezéseket olvashattam, mint ’vásárlói kosár’, ’infláció’, ’adórendszerek’, ’dzsídípí’ és társai. Szóval, ha tehetném, Feri írásait általános iskolai tankönyvekben jelentetném meg, hiszen ezekkel a fogalmakkal jó minél korábban megismerkedni, mert az életünk részei. Az első részt itt olvashatjátok. Nem tehetem, de itt az Igyélünk.hu oldalon javaslom mindenkinek olvasásra, még azoknak is, akik értenek hozzá, hiszen az írások mindenképpen szórakoztatók, amellett, hogy informatívak! Ne feledjétek továbbá, hogy a CHE@igyelunk.hu és az info@igyelunk.hu e-mail címekre szeretettel várjuk írásainkkal kapcsolatban az észrevételeiteket! Írjatok nekünk mindenképpen, és ha megtehetitek, támogassatok bennünket! Nagyon köszönöm! CHE 😊 - Nyitókép:

Vajon mikor független a sajtó? Ha tény-szerűen, objektíven tájékoztat, hiteles forrásokból tájékozódik, érthetően, minden olvasó, hallgató, néző számára világos közléseket ad? Vagy, ha nem bizonyított, források nélküli propagandát oszt meg a felületén?A regnáló hatalom egyik fegyvere nem más, mint a média. A média magába foglalja az újságot – mind papír alapon, mind online felületen –, a rádiót, a televíziót, az internetes podcast-okat, amely beszélgetéseket, akár interjúkat tartalmazhat. Bármely média felülethez hozzáférhet a hírekre kíváncsi állampolgár, a kérdés, az, hogy jelenleg melyek azok, ahol még nem jellemző a propaganda.A kormány az elmúlt években szisztematikusan felszámolta a korábban működő sajtóorgánumok nagy részét – vagy megszűntetéssel, vagy felvásárlással, utóbbiakból propaganda-médiát csinált. A Népszabadság volt a legnagyobb példányszámú napilap, egészen 2016-ig. A Magyar Nemzet című politikai napilap 2018 után propaganda-felületté vált. A Nemzeti Sport volt a sportrajongók kedvenc lapja, melynek egészen 2020-ig élvezhették a híreit. Hosszasan lehet sorolni a régi, szívesen olvasott, hiteles forrásnak számító sajtótermékeket, amelyeket egyetlen tollvonással eltüntettek a közéletből. Az ott dolgozó valódi újságírók igyekeztek podcast-felületeket, az olvasók támogatásából működő új felületeket indítani. Ilyen például a Magyar Hang is, amely: „Teljesen független politikai, társadalmi és kulturális hetilap és portál. Alapítói a 80 évet élt Magyar Nemzet egykori munkatársai, akik elkötelezettek, hogy a korábbi szerkesztőség szellemisége tovább éljen. Kifejezett célunk a magyar valóság bemutatása, nem csak a „Nagykörúton belülről”. Küzdünk a korrupció és a közéleti arrogancia ellen, a hatalom nem is szeret minket.” A hatalom pillérei között – törvényalkotás (Parlament), törvények végrehajtása (kormány), bírói hatalom, Média (melyet a negyedik hatalmi ágként is emlegetnek), amelynek egyfajta ellenőrző és tájékoztató szerep jut, de mindenképp befolyásolhatja a közvéleményt. Utóbbi erejét használja ki Magyarországon az elmúlt legalább tíz évben – a hatalom.Mint oly sok mindennek, az újságírásnak is vannak szabályai. „A szakmai előírások be nem tartásának – az Alkotmánybíróság döntése értelmében – jogi relevanciája is lehet, az újságíró a közéleti szereplők rágalmazása, illetve becsületsértés miatt felelősségre vonható, ha tudta, hogy közlése valótlan, vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert hivatása vagy foglalkozása alapján rá irányadó szabály szerint az elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Az etikai kódexek a jogszabályi rendelkezéseknél részletesebb előírásokat tartalmaznak a sajtó munkatársai részére, céljuk a szakmai autonómia megőrzése és a közérdek szolgálata.” 4. § Valósághű tájékoztatás és lelkiismeretesség4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni.” – áll a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a MUOSZ-nak az etikai kódexében. Most, amikor a kormánymédiává vált Bors nevű propaganda lap megjelentette a propaganda által hamisított „Tisza adótervet”, és azt 4 millió példányban szándékozott kiszórni ingyenes különszámként az állampolgárok postaládáiba, Magyar Péter a bírósághoz fordult. „A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg azt is, ki adta a nevét ehhez a hazugságcunamihoz: a jól eldugott, alig bélyegnyi impresszum szerint felelős kiadó Kálmán Erika, a Mediaworks elnök-vezérigazgatója, az ingyenes propagandaújság főszerkesztője pedig Végh László (aki nem azonos a Magyar Hang fotósával).A Fővárosi Törvényszék azonnali hatállyal megtiltotta az ominózus különszám terjesztését. Ennek ellenére a propaganda mégis eljuttatja a hazugságokat tartalmazó irományt az emberekhez. A Médiaworks arra hivatkozik, hogy nem kaptak erről hivatalos tájékoztatást. „A végzés fellebbezésre tekintet nélkül, azonnal végrehajtandó. Ez azt jelenti, hogy a Mediaworksnek haladéktalanul fel kell függesztenie a kiadvány postai kézbesítését. Magyar Péter felszólította azt a céget is, amely milliárdos megbízásból végezte volna a terjesztést, hogy azonnal állítsa le a kézbesítést.” Azon túl, hogy mégis zajlik a kézbesítése a 16 oldalas hazugságokkal teli „szennylapnak”, sajnos ismét megerősítést nyert, miért óvatos Magyar Péter a „független” médiákkal.A bizalmatlanság megalapozottnak tekinthető, amikor a Telex – azzal az indokkal, hogy eljutott hozzájuk egy példány a Bors különszámából – teljes egészében leközölte a propaganda kiadványát.Vajon mikor független a sajtó? Ha tény-szerűen, objektíven tájékoztat, hiteles forrásokból tájékozódik, érthetően, minden olvasó, hallgató, néző számára világos közléseket ad? Vagy, ha nem bizonyított, források nélküli propagandát oszt meg a felületén? Menyhárt Tamara - Nyitókép: Bírósági végzés - Magyar Péter Facebook oldala

Van-e értelme azon tűnődnünk, hogy a hazugságokból élő szereplők miért igyekeznek félrevezetni? Érdemes-e kutatni, kinek az érdeke egy-egy látványos gesztus vagy politikai színjáték? Lehet-e bármi eredménye annak, ha egy fanatikus közösség elé tárjuk a tényeket, bízva abban, hogy majd megváltozik a véleményük? És végül: nekünk magunknak megnyugvást ad-e, ha eljutunk odáig, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az eseményekből milyen következtetéseket érdemes levonnunk?! Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a sokak számára feltűnően jelentős számú magyar kormánydelegációt (több miniszterrel és üzletemberrel) miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Utazások a magyar adófizetők pénzén – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a szintén jelentős létszámú kormány- és Fidesz-párti ’médiamunkásokat’ miért kellett oda-vissza utaztatni a magyar adófizetők pénzén Washingtonba? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a politikai marketing összes tankönyvében felsorolt eszközök egyike a ‘Storytelling’ (ti.: az emberek történeteket követnek, nem táblázatokat; a politikus útja, víziója, küzdelmei az érdekesek, mert ezek teszik emberivé és szerethetővé) hatékony alkalmazásához mennyi műsoridő, online felület és eszköz szükséges? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy egy színházi játékot láttunk-e 2025.11.06. és 2025.11.07. között kétségtelenül ’kiváló’ szereplőkkel? A jól felfegyverkezett propaganda média – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az országok első számú vezetői közötti találkozókat csak akkor szervezik meg, ha a találkozó előkészítése mindkét részről (sic!) ’megtartható’ minősítést kap, tehát mindkét ország eléri a találkozó végén a diplomáciai céljait? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az előre meghatározott diplomáciai célokat egy munkaebéd között és utána egy zártkörű beszélgetéssel valóban lehet-e véglegesíteni? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar miniszterelnök 2025.11.07-én késő este miért kezdi úgy a sajtótájékoztatóját, hogy – idézem: „…első és legfontosabb dolog, hogy a rezsicsökkentést sikerült megvédeni….”? Diplomáciai munkaebéd – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a magyar kormány a rezsicsökkentés miatt kb. 650 milliárd Ft költséget fizetett ki az adófizetők pénzéből 2024-ben? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a rezsicsökkentést kellett megvédenie a magyar miniszterelnöknek a 466 milliárd Ft-os szándéknyilatkozatokkal? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az EB javaslata szerint az EU-ban nem lehet új orosz gázszerződéseket kötni 2026. január 1-től, és a meglévő szerződéseknek 2028. január 1-jéig kellene megszűnniük, azonban olyan kisebb, „országspecifikus” mentességek is lehetnek a 2027-ig tartó átmeneti időszakra, amelyek például a „szárazföldi országok” részére elérhetőek (mint például Magyarország!)? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a „gonosz Brüsszel” 2027-ig adott volna egy potenciális haladékot (azaz kb. 3 évet), míg a „barátunk Trump” egy méregdrága 1 éves dealt nyomott le az ebéd mellé a magyar kormányfő torkán? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy tényleg ezt a magyar kormányt kívánja hatalomban tartani Putyin is, Trump is és persze Hszi Csin-ping is? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ez a magyar nép érdeke? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy még mennyi mindenen kellene elgondolkodnunk? Cui prodest…? Nagy László – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A mesterséges intelligencia és a propaganda találkozása Magyarországon már nem elméleti kérdés. Amikor egy adóemelésekről szóló, látszólag semleges kérdésre a Perplexity válaszaiban a TISZA Pártnak tulajdonított, nem létező tervek jelennek meg tényként, felmerül a konkrét dezinformáció gyanúja. Ez az írás egy rögzített, teljes beszélgetés alapján mutatja be, hogyan torzulhat az AI által közvetített valóság egy politikailag mérgezett információs térben, és miért nem mentség többé a „nyilvános forrásokra hivatkozás”. Egy egyszerű kérdés az adóemelésekről A kiindulópont kifejezetten hétköznapi volt: Milyen adóemelések történtek mostanában Magyarországon, és mik várhatók a közeljövőben? A válasz eleje rendben volt. Inflációkövető jövedéki adók, illetékek, bankadó. Ezek megtörtént, dokumentált kormányzati döntések. Aztán a szöveg hirtelen irányt váltott. Hogyan került képbe a TISZA Párt? A válaszban minden átmenet nélkül megjelent egy új állítás: „Ellenzéki (TISZA Párt) tervek áfa- és jövedékiadó-emelést javasolnak…” Ez már nem múlt idő. Ez már nem tény. Ez feltételezés, mégis egy lapon szerepel a valódi adóemelésekkel. A probléma nem politikai szimpátia kérdése. A probléma forráskritikai. Nincs hivatalos bizonyíték ellenzéki adóemelési tervekre A hivatkozott cikkek – köztük a Privátbankár – nem állítanak ilyet. Nem szerepel bennük TISZA-program, konkrét szám vagy elfogadott terv. Amikor erre rákérdeztem, a válasz nem cáfolat volt, hanem egy jól ismert fordulat: kiszivárgott anyag szakértői háttérdokumentum nem hivatalos, de nem cáfolt. És végül: Origo, Demokrata, VG mint „bizonyíték”. Fotó: Koszi Ferenc - AI illusztráció Mi a gond a „kiszivárgott dokumentumokkal”? A hivatkozott irat nem hivatalos, nem hitelesített, nem vállalt pártprogram, és propagandamédiában jelent meg először. Ez nem bizonyíték. Ez politikai termék. Mégis, az AI válaszában tényként jelent meg. Amikor a mesterséges intelligencia keretez A mesterséges intelligencia nem idéz. Szelektál, súlyoz, kontextusba helyez. Amikor a kormány valódi adóemelései és egy ellenzéknek tulajdonított, nem létező terv egy mondatba kerülnek, az már nem tájékoztatás. Hanem keretezés. Beavatkozik-e a FIDESZ az AI információs terébe? Nem úgy, hogy utasítja az algoritmust. Hanem úgy, hogy hamisított narratívákkal árasztja el a nyilvánosságot, ezeket „forrásként” teríti szét, majd amikor az AI visszamondja, ártatlanul széttárja a kezét: „Mi csak idéztünk.” Ez a modern propaganda legfejlettebb formája. Fotó: Koszi Ferenc - AI illusztráció A „nyilvános forrás” mint alibi Amikor az AI azzal védekezik, hogy csak nyilvános forrásokra hivatkozott, pontosan ugyanazt mondja, mint a rendszer: nem én hazudtam mások írták tessék velük vitatkozni. Csakhogy az AI nem semleges tükör. Hanem információs kapuőr. Miért veszélyes ez? Mert nem kell többé állítani semmit. Elég sejtetni. Nem kell feltétlenül hazudni. Elég összemosni. És mire észbe kapunk, az olvasó már úgy emlékszik: „valami rémlik, hogy az ellenzék is adót emelne.” Ez már nem technológiai kérdés, hanem hatalmi Ha egy mesterséges intelligencia sem tudja különválasztani a tényt, a propagandát és a hamisított dokumentumot, akkor nem az AI a probléma. Hanem Magyarország információs környezete. A perplexity üzemeltetője a Telekom.hu. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Advent idején az ország minden szegletében más és más arcát mutatja a készülődés fényekkel, díszekkel, hangulatokkal, apró csodákkal.Arra kérünk benneteket, osszátok meg velünk, nálatok hogyan telik az advent!📸 Küldjetek fotókat Magyarország bármely településéről, legyen az egy főtér, utca, templom, ablak, koszorú vagy egy különleges pillanat – fontos, hogy a helyszín felismerhető legyen.Mutassuk meg együtt, milyen sokszínű és szép az advent országszerte!📩 Fotókat kommentben vagy üzenetben várjuk.Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek! ✨ SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Jelentkezzen, aki még nem látta a mi jó autokrata, már-már diktatórikus állampártunk legújabb, közpénz milliárdokat elégető, meglehetősen bicskanyitogató reklámkampányát! Van valaki? Akkor mutatom: Nos, az egészen biztos, hogy budapesti lakosok, választópolgárok ezrei találkoznak ezzel a szánalmas kinyilatkoztatással nap, mint nap több százszor is, akárhova is vezessen az útjuk! Úgy tűnik, hogy a fidesznek már nincs más eszköze a választásokon való részvételre, mint az, hogy nevetséges, már-már ostoba, ám milliárdokba kerülő plakátokkal riogatni az embereket! Először is: Magyar állampolgárként kikérem magamnak! Milyen jogon riogatnak engem ilyen megjelenésekkel?! Amúgy – csak kérdezem, hogy - a wc csésze megjelenítése bármilyen formában nem zavarhatja a 18 éven aluliak fejlődését? Óriásplakát formájában Budapesten - Fotó: Facebook Aztán: Hol van a jogi határ? Ursula von der Leyen, Volodimir Zelenszkij és Magyar Péter vajon tehet feljelentést azért, mert egy wc csésze mellett ábrázolják őket? Ezt mégis hogy gondolta az állampárt? Amúgy meglehetősen szomorú, hogy nincs más eszköz a tarsolyukban, mint egy ilyen elsőéves óvodai hallgató által kitalált ’kakimoduláció’! Továbbá: Amennyiben közelebbről megnézzük a plakátot, húszezres, tízezres és pár ezres bankjegyet szórnak bele az aranybudiba. Nos, Deák Ferencet nem véletlenül hívják a ’Haza Bölcsének’, az ezer forintos bankjegyen Mátyás király van, a tízezresen Szent István király. Valóban igazi szittya, nagymagyar, mélykeresztyén hozzáállás az, hogy ezeknek az államférfiaknak az arcképét a budiba szórjuk? Még, ha arany is az a csésze?! Óriásplakát úton, útszélen - Fotó: Facebook Ha így van, akkor tisztelettel jelentem, hogy se mélykeresztyén, se szittya, se nagymagyar nem akarok lenni! De emellett minden mélykeresztyén, szittya és nagymagyar nevében mondom, hogy - és itt jutott eszembe az “Év Újságírója”, az első számú megmondó ember, a nagy lovagkereszt/vagy mi/-díjas főnyomorult, méltán Pulitzer-díjas, a magyar fiatalokat oly kedvesen megszólító kinyilatkoztatása, hogy - ANYÁDAT! Ja, és a fidesz elmehet a levesbe! De leginkább az általuk hőn imádott Ural hegység túloldalára….már, ha tudják hol van! Tisztelettel várom a hozzászólásaitokat, saját történeteiteket a CHE@igyelunk.hu, és az info@igyelunk.hu e-mail címre! Lelkesedéssel és önkéntes alapon írunk és jelenünk meg, de pénz kell a működésünkhöz! Ha úgy gondolod, hogy támogatnál minket, akkor a fent említett e-mail címeken keress minket! Nagyon köszönöm! CHE. 😊 - Fotó: Magyar Péter - Facebook

Drága Jó Olvasóink! Először is rendkívül megtisztelő, hogy minket választottatok, hogy olvastok bennünket! Mérhetetlenül hálás vagyok érte!! Kizárólag Nektek – mellette persze dr. Zeke Laci kolléga zsenijének – köszönhetően a Jog tárcánkban található, ’Jogász okfejt’ mottó alatt olvasható, a propagandisták feljelentési lehetőségeiről szóló cikkünket több, mint 150.000-ren (százötvenezren – csak, mert olyan jó ezt leírva is látni) olvastátok!!! Megható és tényleg megtisztelő, köszönjük! Isten tartsa meg kiváló szokásotokat, olvassátok továbbra is az Ígyélünk.hu-t! …és hogy miért szól be a főszerkesztő? Mert újságíró…, és mert vannak olyan ügyek, amiket ugyan leírnak a zseniális kollégái, de neki is ventillálni kell! A főszerkesztő is ember, sőt vállaltan ellenzéki, így aztán vannak gondolatai, amiket le akar írni! Szóval, ezentúl hetente minimum egy olyan főszerkesztői írást, megjegyzést, ha úgy tetszik jegyzetet is olvashattok az Igyelunk.hu-n, amihez akár Ti is hozzászólhattok, sőt megszólíthatjátok a főszerkesztőt, akár cáfolattal, akár saját történettel, akár bármilyen megjegyzéssel! Ezekre az írásokra szeretettel várom kommentjeiteket a CHE@igyelunk.hu , vagy az info@igyelunk.hu e-mail címekre. A Ti hozzászólásaitokat ígérem, változtatás nélkül közöljük, illetve válaszolok rájuk! Természetesen a nyomdafestéket nem tűrő mondatokat bleur-özzük, de nem változtatunk rajtuk! Ezek a jegyzetek nem hosszú, nem szakmai értekezések lesznek, inkább amolyan újságírói észrevételek, gondolatok. Vitaindító beszélgetésekre sarkallak Titeket, az Ígyélünk olvasóit! A legtöbbet válaszolók között pedig időnként ajándékokat sorsolunk ki! Pl. Seychelles-szigeteki nyaralást, balatoni nyaralót és luxusautókat….ja, nem! Bocs! De egy reggeliből megmaradt kiflicsücsköt mindenképpen! ÍgyÉlünk – együtt Itt tenném hozzá, hogy az Igyélünk.hu fantasztikus csapatában mindenki önkéntes munkát végez! Az újságírók, a fejlesztők, az adminisztrátorok, a főszerkesztő és maga a tulajdonos is!!! Szóval tessék ezt a helyén kezelni! Illetve amennyiben bárki szeretne minket támogatni, ezer forinttal is előrébb vagyunk. A felajánlásokat is a fent említett címekre várjuk! Az Ígyélünk szerkesztőségében mindenki ÍGY ÉL! Ez azt jelenti, hogy kizárólag olyan írások jelennek meg az oldalon, amiknek témáit az élet hozta, ezeket dolgozzák fel kollégáink szakértői szemmel. A szerkesztőségben gyermekvédelmi szakemberek, jogászok, informatikusok, orvosok, pszichológusok, adószakértők dolgoznak, szóval nem tájékozatlan, vagy épp tájékozott újságírók, hanem igazi SZAKÉRTŐK! Bízunk benne, hogy egy év múlva egészen másképp ’élünk így’, és sokkal pozitívabb, szeretetteljesebb cikkeket írhatunk! Most azonban mindenki lehet főszerkesztő, szóval írjatok bátran! Csalami V. Csaba vagyok, szeretlek Benneteket és szeretem az igyelunk.hu-t! Dolgozzunk együtt! Nagyon köszönöm! CHE 😊 - Nyitókép:

Már minden napra jut egy újabb hazugság, amivel a Fidesz mérgezte a közéletet. Most arról a médiás hackről írok, amely az elmúlt választások idején minden kormánypárti felületből ömlött: hogy a levélszavazás nem jár minden külföldön élő honfitársunknak. Alávaló hazugság. A törvény világos: akinek nincs magyarországi lakcíme, annak igenis joga van levélben szavazni. A propaganda ezzel szemben mást állított — tudatosan, következetesen és számításból. A lakcím az úr – nem az ingatlan A Fidesz-propaganda egyik leglátványosabb csúsztatása az volt, amikor összemosta az ingatlantulajdont a lakcímmel. Pedig a választási törvény egyértelmű: a levélszavazásnál kizárólag az számít, hogy a választópolgár szerepel-e a magyarországi lakcímnyilvántartásban. Lehet háza, lakása vagy bármilyen ingatlana Magyarországon – ettől még nem feltétlenül rendelkezik magyarországi lakcímmel, a választási jogosultságot pedig kizárólag ez dönti el. Lakcím és tulajdonjog nem ugyanaz A jogszabály két kategóriát különböztet meg: 1. rendelkezik magyarországi lakcímmel 2. nem rendelkezik magyarországi lakcímmel A levélszavazás csak az utóbbi csoport számára biztosított. Az ingatlan megléte vagy hiánya teljesen irreleváns. Aki nem szerepel a lakcímnyilvántartásban mint magyarországi címmel rendelkező polgár, az automatikusan levélszavazásra jogosult. Ingatlan létezhet lakcím nélkül is Ma nagyon sok honfitársunk él úgy külföldön, hogy közben rendelkezik magyarországi ingatlannal, ám nincs bejegyzett lakcíme Magyarországon. Ez tökéletesen jogszerű helyzet. Ha nincs magyarországi lakcíme, akkor a törvény alapján jogosult levélben szavazni. Ezen nincs mit magyarázni, a szabály egyértelmű. A kijelentkezés kérdése: mikor jogszerű? A „kijelentkezés” fogalmát sok félreértés övezi. A lényeg azonban nagyon egyszerű: ha valaki életvitelszerűen külföldön él, és rendelkezik ott állandó vagy ideiglenes lakcímmel, akkor jogszerűen megszüntetheti magyarországi lakcímét. Ez sem trükközésnek, sem visszaélésnek nem minősül, hiszen a valós élethelyzetet tükrözi. Ami viszont valóban problémás lehet: fiktív magyarországi cím használata, valótlan lakcím bejelentése, vagy csak a választás kedvéért történő „látszatkijelentkezés” akkor, ha az illető ténylegesen nem él külföldön. Ilyen esetben akár jogkövetkezmények is felmerülhetnek. De aki valóban külföldön él és ott rendelkezik bejelentett lakóhellyel, annak lakcímének megszüntetése Magyarországon teljesen jogszerű lépés. Vidd el a levelem, szép magyar hazámba. (népdal, Madárka, madárka) Miért érdemes mindezt átgondolni? Akinek valóban külföldi lakcíme van, annak sok esetben célszerű megszüntetnie magyarországi állandó lakcímét, mert így automatikusan levélszavazóvá válik. Nem szükséges konzulátusra utaznia, sorban állnia vagy időpontot kérnie; a szavazólapot postán kapja meg. Jogilag tiszta, technikailag egyszerű, és a választójog gyakorlását jelentősen megkönnyíti. A törvény idézve – világosabban nem is lehetne A levélszavazás feltételeit a 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról rögzíti. A releváns szakasz így szól: „A levélben szavazásra az a választópolgár jogosult, aki a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásában magyarországi lakcímmel nem rendelkezik.” Ve. 307/E. § (1) Ez az egy mondat tisztán kijelöli a határt. Nem a tulajdon, nem a rokoni kapcsolatok, nem a magyarországi jelenlét gyakorisága, hanem a nyilvántartott lakcím az, ami számít. Koszi Ferenc - Nyitókép: Koszi Ferenc AI grafika

Nagyon sokan vagyunk, akik számára generáció formáló erőt jelentett a Hoppárézimi című megrázó, egyben zseniálisan megírt korrajz, ami egyben megindító vallomás is volt élni akarásról, emberi méltóságról, küzdelemről. Testi korlátok, szellemi szabadság Zemlényi Zoli (vagy ahogy egy ország emlegette: „ZZ”) ráadásul olyan elementáris erővel, tömörséggel, öniróniával és egyedülálló humorral ír, ami elvarázsolta az olvasók apraját-nagyját. Egy életerőtől, önbizalomtól duzzadó vagány fiatal srác egyszer csak egy súlyos baleset következtében saját lebénult teste börtönében találja magát ép elmével, de túl csekély erővel ahhoz, hogy tudassa a külvilággal mi zajlik odabent: küzdelem azért, hogy jelt adhasson a világnak a minden látszat ellenére frissen, szellemesen csillogó elméjéről. Én ennek a döbbenetes írásnak a hatására éreztem szükségét annak, hogy kövessem ezt a fiatalembert, s kezdtem el írni. Ez az írás több volt számomra egy megdöbbentően jó könyv élménynél. Ugyanis olyat nyújtott, amitől megváltoztam: más, több lettem, mint voltam azelőtt. És nem voltam ezzel egyedül. Hiszen Zoli olvasók tízezreinek bálványává vált, a könyvet legendás színházi előadás követte a Madách Kamarában (Huszti Péter rendezésében, a nagyszerű Ternyák Zoltán főszereplésével). Tehát 1986 nagy felfedezettje és ünnepelt sztárja volt. Büszkeség számomra, hogy barátomnak tudhatom... A szerző és ZZ - Fotó: a szerző archívuma Az írás ereje és a közönség eltűnése Zoli írói tehetsége, humora, szellemessége semmit nem kopott azóta, hogy berobbant a Hoppárézimivel a köztudatba. Tanúm rá a „Kitiltottak”, a „Törj át az üvegfalon!” és az „Öbölkör” című könyvei. Csak talán a mi hálánk, megbecsülésünk, tiszteletünk kopott meg kissé. Zoli egészsége, fizikai állapota – a súlyos baleset természetéből adódóan – az azóta eltelt idő alatt sem jöhetett rendbe teljesen. Az élő beszéd, a szóbeli kommunikáció, a járás még mindig komoly nehézséget jelent számára, amit számomra csodálatot keltő módon pontosan ugyanolyan derűvel fogad el, mint amikor éppen ezek miatt figyelt fel rá oly sok együttérző ember, s amiből oly sokan merítettünk erőt ahhoz, hogy túllendüljünk az őt terhelő gondokhoz képest nevetségesen csekély problémáinkon. A szerző és ZZ - Fotó: a szerző archívuma A Deák tér valósága Hozzászoktunk ahhoz, hogy a kis vasalódeszkájával évről évre kiáll a Deák téren a Metró feljáróhoz közeli (ahogy hívja) „beton izéhez” és árulja könyveit. Egy olyan országban, ahol még a Nobel-díjas írók számára sem egyszerű a megélhetés míg meg nem kapják a díjjal járó összeget a Svéd Királyi Akadémiától (nem a Magyar Államtól). Hozzászoktunk a kedvességéhez, a töretlen lelkesedéséhez, amivel minden olvasóját, minden vásárlóját elhalmozza, hozzászoktunk a mosolygós szelfikhez és ahhoz is, hogy nem hordja már tenyerén a média. Oly annyira hozzászoktunk ehhez, hogy már szinte fel sem tűnt, hogy tavaly Zolit a nyílt utcán, fényes nappal brutálisan bántalmazták. Ahogy írta: »54 évet kellett várnom arra, hogy átéljem, hogy milyen, ha teljes erőből pofán rúgnak. Hát nem valami irigylésre méltó dolog. Megvan a „Lefejellek, köcsög!” című KFT szám? Ez röviden arról szól, hogy egy valamire való intelligens ember soha nem mond ilyet, hogy „Lefejellek, köcsög!”. Na, mert szerintem ez a csávó, aki ma fejberúgott, nem csak mondja, hanem meg is teszi.« Zoli a szokásos biciklis, járdás mutatványait csinálta (gyalogolni hosszabb távon nem tud), és annak rendje-módja szerint el is esett a járdán (vele gyakran megesik az ilyesmi). Részegnek nézték. Ez fénykorában, amikor egy egész ország tudta, hogy nem az alkohol miatt nehéz megérteni a beszédét, s nem az alkohol miatt gesztikulál furcsán (soha egy korty alkoholt nem ivott) nem történhetett volna meg vele. Kicsit felindultan folytatta útját és nem sokkal később elsodorta egy szemben jövő ember kezében lévő kólás poharat. A kóla kiborult, Zoli is elesett, a fickó pedig intenzív szentségelést követően a betonon fekvő Zolit úgy rúgta fejbe, mintha az egy focilabda lenne. ZZ soha egy korty alkoholt nem ivott - Fotó: Zemlényi-Kovács Zoltán archívuma Erőszak és kiszolgáltatottság „Furcsa egy érzés volt, annyi bizonyos. Nem éreztem akkor se, és most se érzek bosszúvágyat, vagy ilyesmit. Próbáltam átérezni a helyzetét.” – írta Zoli akkori bejegyzésében, majd (teljesen rá jellemző módon) leírta, hogy azért volt „óriási mázli ez a fejberúgás”, mert a kórházi ellátás közepette sikerült 3 könyvet is eladnia (csak az állkapcsa ne fájt volna olyan irgalmatlanul... Nem tett feljelentést. Szerinte „Akinek ez a szellemi szintje, hogy egy kiömlött pohár kóláért egy ilyen fejberúgás jár, az büntetéssel, fenyítéssel nem javítható meg, ezért ha esetleg újra találkoznék vele (hangsúlyozom: fogalmam sincs, hogy nézett ki ez az ember, ki volt az!), akkor vennék neki egy pohár kólát!” Aztán idén (most a napokban, amikor megkezdte a szokásos karácsonyi dedikálást) ellopták tőle a mobil telefonját. Ott, a legendás „beton izé” és a híres vasalódeszka mellett, az ikonikus helyszínen. Látva, hogy egy fizikailag gátolt, kiszolgáltatott emberrel van dolguk négyen elkezdték vegzálni, ahogy Zoli elmesélte: „elkezdtek ott hadoválni, elvették a kirakott könyveimet, beléjük lapoztak, szívóztak, hogy elviszik a könyveket, én meg a könyvek után kaptam, ne gyűrjék már össze őket, de a mobil továbbra is a kezemben volt. A főkolompos csávó a pofámba fújta a cigifüstöt, hadovált összevissza, és amíg én a könyv visszaszerzésével foglalkoztam, addig ez a főkolompos csávó kikapta a telefonomat a kezemből, és elrohant”. Hála Istennek a helyszínen akadt, aki segítsen, volt, aki kihívta a rendőrséget (akik szerint feljelentést csak a rendőrségen lehet tenni...). Zolinak mindene a telefon volt, ami – tudomásom szerint – azóta sincs meg. Kapott egy újat, de amíg magyarázták neki annak használatát elloptak tőle 20 könyvet (a táskájával együtt)! Ez a szemét tolvaj nyilván nem irodalom rajongó fanatikus volt, hanem aljas haszonleső, aki többet remélt a táska tartalmától, mint ZZ legújabb könyvének 20 példánya. Nyilván otthagyta valahol a könyveket – de ezek sincsenek meg. Ez a húsz könyv több, mint amennyit el tudott eddig adni az új könyvéből! A szerző feleségével és ZéZével - Fotó: a szerző archívuma Felelősségünk: nem elfelejteni Zolinak – szégyen ránk! – nincs pénze, lehetősége máshol (boltokban, áruházakban) árusítani a könyveit, csak ott, a Deák térten, ahol már 13 éve teszi ezt. Nincs kiadója, mögötte nem áll senki, csak (elvileg) mi: az olvasói. Vegyük meg Zoli új könyvét is! Az „Újraélet” kapható a szerzőnél, a Deák téren, a „beton izénél”. Ott van a többi zseniális könyv között a híres vasalódeszkán. Vagy rendeljük meg tőle, ha nem tudunk ott lenni a hopparezimirendeles@gmail.com címről! Vagy utaljunk neki egy kis pénzt a számlájára, hogy vehessen egy új táskát, amivel elszállíthatja a könyveit.Erste Bank: Zemlényi-Kovács Zoltán: 11600006-70000006-13494626Vagy, ha megtaláljuk valahol, vigyük vissza neki azt a 20 könyvet, amit elloptak tőle! Menjünk oda hozzá, váltsunk vele pár szót, vegyük meg szívhez szóló, vicces, ugyanakkor megindító írásait, legyünk rá büszkék, hogy ismerhetjük és nézzünk szét ott, a legendás „beton izé” mellett, nézzük meg Zolit ahogyan kedvesen mosolyogva árulja könyveit! Nézzük meg „élőben” azt az életképet, aminek egykor majd bronz szoborba öntött vasalódeszka mellett ülő bronz szoborba öntött Zoli fog örökre emléket állítani! Erste Bank: Zemlényi-Kovács Zoltán 11600006-70000006-13494626 dr. Zeke László - Nyitókép: Zemlényi-Kovács Zoltán archívuma

A Ludwig Múzeumban egy átfogó kiállítás tekinthető meg Tajvan kortárs művészetéről: Vihar előtt – Tajvan múlt és jövő határán. A tárlat 20 művész alkotásaiból áll össze, öt tematikus egységre bontva. 2026. március 29-ig tekinthető meg. Miért pont Tajvan? Tajvanról ma valószínűleg előbb jutnak eszünkbe geopolitikai aggodalmak, mint kortárs művészi teljesítmények. A félelem egy esetleges kínai inváziótól és annak nemzetközi dominó hatásától érződik a kiállítás hátterében, igaz, nem túlzottan direkten. A világ legfejlettebb országainak egyikeként Tajvannak nyilvánvalóan fontos a róla kialakult kép. Bár a magasművészetnek korlátolt a PR-értéke, büszkén hirdeti ilyen csatornákon keresztül a saját kultúráját. A Vihar előtt támogatói között találhatjuk például a tajvani Külügyminisztériumot. Tajvan egyébként hagyományosan erős műkereskedelmi piacot tudhat magának. Tehetős polgárai között divatos a műgyűjtés, a hazain kívül japán, kínai és európai forrásokból egyaránt. Emellett folyamatos a versengés ezen a téren Kínával; két évtizeddel ezelőtt még megelőzték Hongkongot ilyen szempontból. Fotó: Ternovácz Dániel Két lehetséges közelítés 1. Tajvan idegensége számunkra Mintha egy másfél órás szemináriumon vennénk részt: hallgatnánk a gyarmatosítói időkről, az őslakosok szokásairól, vallásokról és ideológiákról, vagy különböző ciklusokról, amelyek során a nem olyan régen cukorgyártó országból a chipgyártás éllovasa lesz. 2. Tajvan kulturális és szellemi szabadsága A képzőművészet szerteágazó műfajival találkozhatunk a hagyományos festészettől kezdve a videoinstallációig, a szövéstől és fafaragástól a bio- és hulladékművészetig. Fotó: Benke Orsolya Totem és algoritmus között Az alkotók közül kiemelkedik az 1980 óta aktív Yang Mao-Lin a kortárs tajvani művészet egyik legjelentősebb képviselője. Láthatunk egy „újexpresszinosta” plakátszerű feldolgozást a hadiállapot 1987-es eltörléséről, ami 1949-től volt érvényben, és a politikai ellenállás elnyomására szolgált. Ilyen közvetlen kötődés valamilyen társadalmi radikalizmushoz nem jellemzi egyébként a kiállítást. Fotó: Ternovácz Dániel A politikai témájú alkotásai mellett láthatunk a tajvani élővilágot, szakírális totemeket feldolgozó alkotásokat tőle. Jellemzői, hogy egymástól távolálló motívumokat vegyít a történelem, a természet, a hit és a küllönböző szubkultúrák világából. Technikája hasonlóan többrétegű, akár szobrokról, akár festményekről van szó. Fotó: Ternovácz Dániel Kulturális túlcsordulás A befogadói képesség korlátait teszi próbára a rengeteg digitális és hibrid alkotás. Láthatunk animációkat és videomontázsokat egyetemfoglalásról, disztópikus jövőről egy teljesen üres város madártávlatos felvételével, az még működő két cukorgyár zörejeiről, teremtéstörténetről, a pandadiplomáciáról, az identitás és érzéseink gépiesítéséről – ezt utóbbit egy meglehetősen zavarba ejtő alak formájával. Fotó: Ternovácz Dániel Az interaktív, közösségi részvételre épülő művészet is jelen van. Például karedzés a cukornádból készült rakétákkal vagy a fonálsarok, ahol lehetőség van a látogatóknak foltozni egy önkéntes segítségével. Fotó: Ternovácz Dániel Összességében elmondható, hogy mèlysègeiben azért nem fogjuk megismeri a tajvani modern művèszetet a Vihar előtt című tárlattal. Annyit levonhatunk, bár egy chip- és hardver-nagyhatalomról beszélünk, legalább annyira nem sikerült elsimítaniuk az èsz ès szellem feszültsègèt, mint nekünk. Illetve megbizonyosodhatunk arról, hogy a félelmek valamiféle újabb krízistől globálisak, a világ másik végében sem különböznek sokkal. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Dr. Ternovácz Dániel

Adtál neki egy taslit? Rácsaptál a fenekére, a kezére? Vagy fölemelted már a hangod, amikor fegyelmezni kellett, mert nem hallgatott rád, mert ideges lettél, mert szemtelenkedett, visszaszólt? Valamely zsigerből fakadó nevelési módszer a legtöbb családban előfordul. Van, aki rákiabál a gyerekre, van, aki bizony rácsaphat, de aztán a legtöbb ember megnyugszik, megsimogatja a gyerkőc fejét, megöleli, és már ki is békültek. Ilyen van. Ez tagadhatatlan, hogy sok családban előfordul. Amit a Szőlő utcai videók mutatnak De amit most látunk – az elhíresült Szőlő utcai eset videóin –, a legtöbb embert megérinti, megdöbbenti. Nincs hang, csak kép… minden bizonnyal a bántalmazó erőember pontosan tudta, hogy vannak kamerák, sőt azzal is tisztában volt, hogy a „neveltek”, a dolgozók is szem- és fültanúi az eseményeknek – gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat. Nincs jelentősége, hogy ezek az események mikor történtek. Minden bizonnyal a bicskei kegyelmi botrányt követően is zajlottak a verések. "Gátlástalanul ütötte, vágta, rúgta a szerencsétlen fiúkat" - Fotó: YouTube ScreenShot Néma felvételek, ordító valóság Amikor egy kívülálló, egyszerű állampolgár látja ezeket a képsorokat – ha ugyan végig bírja nézni –, elgondolkodik azon, hogy ő, amikor ideges volt gyermeknevelés közben, esetleg rákiabált a gyerekére, vagy ad neki egy tockost. És elszégyelli magát. Megborzong. Esetleg még lelkifurdalást is érez. Holott a kettő nem összehasonlítható. A megvert fiúk az intézetben nem kapnak vigasztalást, védelmet, nem bújhatnak oda az anyjukhoz, testvérükhöz, egyedül reszketnek és félnek a veréstől. Nem halljuk a felvételeket, csak látjuk. Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk, akiket minden gond nélkül áthúz az asztalon, kirángat a helyéről, beleveri a fejét az asztalba, rugdossa, ököllel üti, hozzá csapja a falhoz – és még sorolhatnám. Nem tudjuk, visszaszólnak-e, könyörögnek-e, visítanak-e a fájdalomtól. Nem tudhatjuk. Mégis halljuk az üvöltést, a könyörgést a némafilmek alatt is. "Nincs hang, nem tudjuk, meg mernek-e egyáltalán szólalni a fiúk" - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztráció És belül mi is üvöltünk. És ha valaha kiabáltunk a gyerekünkkel, vagy rácsaptunk a fenekére, mert már nem tudtunk kezelni egy helyzetet, akkor azért is üvöltünk. Pedig a kettő nem összehasonlítható. Mit tett a kormány? Mit tett a kormány? Ezekben a gyermekvédelmi ügyekben, amelyek sorra a felszínre kerülnek – prostitúció, pedofília, brutális bántalmazás –, keményen terelt és terel. Áldozatokat hibáztat. Rendőröket küld az intézmények élére „védelmére”. Rendőrállam? Ez vár ránk? Rendőrök a Szőlő utcai intézmény előtt - Fotó: YouTube ScreenShot A Szőlő utcai ügy mint szimbólum A Szőlő utcai ügy ma már egy metafora: magában hordozza Magyarország összes gyermekvédelmi intézményének összeomlását. Egy fogalom, amiről mindenkinek a gyermekbántalmazás jut mára az eszébe. A bicskei pedofilbotrány után az évszázad gyermekbántalmazási ügyévé lépett elő a Szőlő utcai sorozat. Ki robbantotta ki az ügyet? Kuslits Gábor interjúja a Válasz Online-on indította el az egész botrányt. Természetesen nem az általa elmondottak alapján indítottak első körben vizsgálatokat, hanem ellene. Teljesen érthetetlen és abszurd ez a reflexió. Tuzson Bence és a „kész jelentés” A volt igazgató, Juhász Péter Pál prostitúciós hálózatot üzemeltetett, s a kormány első reakciója – Tuzson Bence igazságügyi miniszter még a hivatalos megbízást megelőzően lobogtatta a kész jelentést, miszerint: • ebben a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fe• minden alapot nélkülöző, aljas rágalom az, hogy az ügyben politikus neve felmerült volna• a miniszterek ártatlanságához kétség nem fér• feltártuk, hogy az ügyhöz kapcsolódóan szervezett akció zajlik, ezt az események és a megszólalások sorrendje világosan mutatja• az ügyben idegen titkosszolgálati szál is felmerül. Azonnal hárít, terel, hazudik, sőt azoknak ígér büntetőeljárást, akik felfedték az igazságot. Tuzson Bence igazságügyi miniszter - Fotó: - Fotó: YouTube ScreenShot „Nincs kiskorú, nincs politikusi szál” Ezek szerint az, hogy egy gyermekvédelmi intézmény rendszerébe tartozó javítóintézetben szervezett prostitúció zajlik éveken, évtizedeken át, teljesen rendben van. A lényeg, hogy nincs kiskorú érintett és nincs politikusi szál. És ezt halál komolyan kijelentik, kiposztolják, majd fenyegetőznek, kiküldik a TEK-eseket azokhoz, akik a felszínre emelték az ügyeket. A „Zsoltibácsi”-szál összemosása Ezután Juhász Péter influenszer szólaltat meg egy önként jelentkező lelkészt, aki pedofíliáról beszél Ózd környékén, s aki szerint a gyerekek, akiket ez érintett, egy bizonyos Zsoltibácsit emlegettek, aki ismert politikus. Emiatt az ügyészségre is bevitték az influenszert, és a Szőlő utcáról kérdezték. Pedig ő az Ózd környéki Zsoltibácsis ügyekkel kapcsolatban készített videót akkor. A kormány narratívája tehát arról szólt, hogy jól összegyúrja, összekeverje a két teljesen különböző, förtelmes ügyet, és inkább a javítóintézeti igazgató letartóztatására terelje a témát, hiszen ők léptek, lám, megindult a nyomozás. Így aztán a Zsoltibácsi-ügy és a Szőlő utcai ügy egy jó ideig keveredett, megzavarta az embereket, hogy végül redukálódjék csupán a Juhász Péter Pál volt igazgató által felnőtt lányok futtatásáért folytatott büntetőügyre. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu Kiderül az igazság Aztán egyszerre kipattant, hogy bizony voltak kiskorú áldozatok is a Szőlő utcai intézet igazgatójának ténykedései között. Kiderült, sőt a mára már fiatal felnőtté vált lányok és fiúk is nyilatkoztak, hogy gyermekkorukban konkrétan megerőszakolták őket. Nem csupán a Szőlő utcában, hanem egyéb gyermekotthonokban is, ahol korábban az igazgató dolgozott. Minden összefolyik, mégis szétválasztható, ha valaki igyekszik nyomon követni az egyre több szörnyűséget. „Új vezetés” – régi borzalmak Az igazgató letartóztatása után egy kinevezett igazgató ült a Szőlő utcai intézet élére. Az ember azt gondolhatná, hogy akkor végre normális vezetés lesz, és nem történhet már olyan sok szörnyűség sem az ott tartózkodó fiatalkorúakkal, sem az oda beszállított egyéb áldozatokkal. Új vezetőség, új lehetőség, végre elindult a változás. Juhász Péter Pál volt igazgató - Fotó: divany.hu „A mai napig vezető pozícióban dolgozik a Szőlő utcai javítóintézetben az a nevelőnő, aki egy egykori intézetis fiú vallomása szerint tudott arról, hogy az intézet igazgatója, Juhász Péter Pál rendszeresen megerőszakolja őt.” A nevelőnőt 2022-ben a Szociális Munka Napja alkalmából Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára Pro Caritate díjjal tüntette ki – írja a 444 ezzel foglalkozó, tényfeltáró cikke. Ismét egy pedofilmentegető kitüntetése derült ki, amin már ember nincs, aki csodálkozna. Letartóztatások és videók Az eddig Juhász Péter Pál volt igazgatót védő bizalmas azonban nem volt egyedül. Már legalább hét embert letartóztattak, és végül azt az ideiglenesen kinevezett igazgatót, Kovács-Buna Károlyt is, akiről a brutális bántalmazó videók készültek. Tény, hogy Juhász Péter influenszer podcast-je nélkül ez az ügy nehezebben, vagy csak sokkal később robbanhatott volna ki. (40 perc, csak erős idegzetűeknek ajánlom) Üzenet a szülőknek – és a kérdés, ami marad Minden szülő, aki szembesül az interneten keringő videókkal, és esetleg valaha a saját gyermekével szemben emelt hangon beszélt, esetleg rácsapott a kezére, fenekére, nyugodjon meg. Mert a kettő nem összehasonlítható. És mit tesz a kormány? Ahogy dőlnek a dominók, egyre többen megszólalnak. A nagy vehemenciával kihirdetett „kiskorúak nem érintettek” mondatot sajnos-szerencsére már megcáfolták az áldozatok. Vajon a szintén sokat emlegetett „nincs politikusi érintettje a gyermekvédelmi ügyeknek” szlogent megcáfolják majd? Várjuk. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Történt-e bármilyen megállapodás a Trump–Orbán találkozón? A kérdés azután merül fel, hogy már a második lényeges bejelentés kapcsán derült ki: a kormány által kommunikáltak nem fedték teljes mértékben a washingtoni egyeztetések eredményét. Mint arról már beszámoltunk, az Orbán-Trump találkozó leginkább szimbolikus és kommunikációs jelentőségű volt a magyar választások előtt. Ám ekkor még nem tudtuk, hogy szinte kizárólag az volt. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI A találkozó egyik legfontosabb pontja az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alóli mentesség, amelyet először korlátlanként próbálta kommunikálni a Fidesz. Hosszas ködösítés után az amerikai külügyminiszter tette egyértelművé: a mentesség egy évre szól, azaz haladékot adnak a leválásra. A másik nagy bejelentés a Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs volt. A miniszterelnök november elején bejelentette: „Az amerikai elnökkel pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást kötöttem, azt is mondhatjuk, hogy ezzel a megállapodással olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetőségünk van Amerikában, amellyel ki tudunk váltani bármilyen brüsszeli pénzt.” Ahogy arról a Politico beszámolt, Trump ezt cáfolta, nem ígért pénzügyi védőpajzsot Orbán Viktornak. A riporter próbálta kideríteni, hogy a későbbiekben megkaphatja-e Magyarország ezt a mentőcsomagot. Viszont Trump nem válaszolt, inkább a migrációról kezdett beszélni. Szijjártó Péter Facebookon reagált: „Ott ültem Donald Trump és Orbán Viktor megbeszélésén, ahol valóban nem született megállapodás semmilyen 20 milliárd dollárról, mint ahogy ezt nem is állította senki. Azt viszont megbeszélték, hogy egyeztetéseket kezdünk egy újfajta pénzügyi együttműködésről, annak lehetséges formáiról, egy olyan mechanizmusról, ami pénzügyi védelmet jelenthet.” Ez a kijelentés akár már a fenti Orbán-idézettel is cáfolható, amelyben elhangzott, hogy „megállapodást kötöttem”, nem pedig az, hogy „egyeztetésbe kezdtünk”. Ezen kívül rengeteg megszólalás lenne idézhető a kormánymédiából, amelyben a pénzügyi védőpajzsot megállapodásként kezelik. Novemberben a magyar kormány képviselőit nagyszámú médiaszereplő kísérte Washingtonba. Akkor ez hatalmas kommunikációs siker volt. A Fidesz hosszú időn át dominálta a közbeszédet az állítólagos megállapodásokkal. Ennek akár abban is szerepe lehetett, hogy a kormánypárt erősödni tudott novemberben. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI Az egyik felmerülő kérdés továbbra is az, hogy van-e a Trump-pártiságnak bármilyen gyakorlati hozadéka? Azon túl, hogy a Szabad Európa magyar szerkesztősége bejelentette működésének a végét az amerikai anyavállalat utasítására. A másik kérdés a kormányzati kommunikáció hitelességére vonatkozik. Amennyiben energiabiztonsági és pénzügyi stabilitási ügyekben olyan üzenetek jelennek meg, amelyek az amerikai elnök és a külügyminiszter nyilatkozatai szerint is eltérnek a washingtoni egyeztetések tényleges tartalmától, az közvetlenül befolyásolhatja a nemzetközi intézmények és a piacok bizalmát, valamint Magyarország érdekeinek érvényesítését. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot