Orbán: „Ide nekem az oroszlánt is!”
A hétvégi Fidesz-kongresszuson Orbán Viktor ezt a Shakespeare-idézetet találta jónak mondani amellett, hogy megítélése szerint a fideszes „közbölcsesség” szerint bár keresnek, de nála jobbat nem találnak. De honnan származik, és mit is jelent ez az idézet?
Egy mondat, amit nem értett meg
Az idézet William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában (első felvonás, II. szín) hangzik el. Egy mesteremberekből álló, nevetségesen amatőr színtársulat szereposztó megbeszélésén Zuboly, a túlbuzgó takács igyekszik a lehető legtöbb szerepet eljátszani a darabban, túlharsogja társait: Vaczkort, Gyalut, Dudást, Orrondit és Ösztövért. A komikum forrása éppen az, hogy ezek a lelkes dilettánsok milyen ügybuzgalommal igyekeznek valami olyasmit csinálni, amihez egyáltalán nem értenek.
Szóval dilettánsok nagy buzgón olyat csinálnak, amihez egyáltalán nem értenek.
Fogalmuk sincs, hogy miről szól a darab, kinek mi a szerepe benne, de azért nagy buzgalommal osztogatják egymásnak a szerepeket. Annyit tudnak, hogy ez „Egy igen siralmas komédia, Pyramus és Thisbe borzasztó kegyetlen haláláról.” A buzgolkodók között a legbuzgóbb, a legnevetségesebb ripacs: Zuboly Miklós, a takács.
Zuboly figurája és az önhittség
Nos, ez a Zuboly mondja azt, amit most Orbán Viktor, hogy „Ide nekem az oroszlánt is”, mert minden szerepet, amit csak lehet, ő akar játszani – Thisbét és az oroszlánt is. A darabban úgy folytatja, hogy: »Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá, hogy „ordítson még egyszer!” „ordítson még egyszer!”« A végén aztán Zuboly csak Pyramus szerepét kapja, hiába tudna úgy ordítani, hogy még a fejedelem is többször szeretné azt hallani.
Az idézett mondat szállóigévé vált.
A mondat háttérjelentése az, hogy aki mondja, az túlzott önbizalommal állítja, hogy akárkivel elbánik, akármilyen nehéz feladattal elboldogul, miközben nevetséges szinten nem ért ahhoz, amit csinál.
Ez a mondat a műben nem egy tettre kész, felkészült tehetség szájából hangzik el, aki magabiztosan néz szembe a leküzdendő feladatokkal, hanem egy nevetségesen önhitt dilettáns kinyilatkozása, aki hasonszőrű társaival összeállva igyekszik valami nagyszerűt csinálni, de előre tudjuk, hogy nem fog menni.
A politikai párhuzam és az Arany János-fordítás
Ha Orbán Viktor Zuboly, akkor ki lehet Gyalu, Dudás, Orrondi és Ösztövér? Esetleg Nagy Márton, Gulyás Gergely, Vitályos Eszter, Menczer Tamás? És ki lehet az a „fejedelem”, akiről ábrándozik Zuboly, hogy majd annyira tetszik neki az „ordítás”, hogy azt kívánja majd tőle: „ordítson még egyszer!” „ordítson még egyszer!”? Esetleg a kongresszuson példaként emlegetett Erdogan, Putyin, Trump, Hszi Csin-ping?
Akárhogy is, ez az idézet ciki.
P.S.:
Ha van valami, ami szemet gyönyörködtető ebben az egészben, akkor az Arany János zsenije, akinek a fordítása jobb, mint Shakespeare mester eredetije. Az „Avoni Hattyú” ugyanis mindama felhangoktól, amelyek a szöveg mögött rejlenek, mentesen egyszerű: „Let me play the lion too” (hadd játsszam az oroszlánt is én). Ekképpen aligha vált volna ez a mondat szállóigévé.
dr. Zeke László – Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció
