Putyin behozhatatlan helyzeti előnye kihívások elé állítja az euroatlanti vezetőket

Putyin régóta várt látogatása után Zelenszkij ukrán elnök kíséreteként európai vezetők egész garmadája folytatott stratégiai tárgyalást Donald Trump amerikai elnökkel az Egyesült Államokban. Valódi megállapodás nem történt, az alaszkai találkozó több szempontból is csalódást okozott, de miért könyvelheti el minden résztvevő – főként Putyin – potenciálisan sikerként a konkrét egyezmények felmutatásában mégis alulteljesítő tárgyalásokat? Ezen kérdésre keresünk válaszokat…

„No Deal” – Elmaradt Trump és Putyin ígért egyezsége

Vlagyimir Putyin orosz elnök habár alaszkai kijelentése szerint hajlandó a megállapodásra, továbbra is várja és elvárja a háború kiinduló okainak felszámolását, amely papíron olyan garanciákkal járna, mint Krím, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyék szuverenitásának nemzetközi elismerése, Ukrajna demilitarizációja és semlegessége (kimaradása a NATO-ból), valamint új választások kiírása. Ez az ukrán fél számára elfogadhatatlan forgatókönyv, hiszen ilyen mennyiségű terület feladása és az állam szuverén mivoltának ilyen mértékű korlátozása egyértelmű vereségként és meghátrálásként, a mai Ukrajna megszüntetéseként lenne értelmezhető.

Ezen tényeknek Trump elnök is tudatában kell, hogy legyen, így az orosz követelések változatlan mivolta egyenesen eredményezte a beígért „Deal” megszületésének elmaradását. Objektíven megállapítható viszont, hogy az európai vezetőkkel és az ukrán elnökkel tartott közös washingtoni tárgyalások előremutató fejlődési irányt vettek fel, ha a békemegállapodáshoz való közeledést tekintjük szempontként (az ebben az irányban történt haladás mértéke azonban egyelőre csekély).

Minden résztvevő, beleértve Putyin elnököt is, megállapodott abban, hogy a háború lezárta után szigorú biztonsági garanciákra lesz szükség.

Mindemellett kezdetét vette egy trilaterális tárgyalás (Trump, Putyin, Zelenszkij részvételével) megszervezése is a következő két hétben, azonban ezzel kapcsolatos hivatalos megerősítés még nem érkezett az orosz fél részéről.

Mit jelent, hogy Putyin „behozhatatlan helyzeti előnyben” van?

A kérdés megértésében segíthet a Szovjetunió leghírhedtebb külügyminisztere, Andrej Gromiko összefoglaló véleménye, melyről Makszim Trudoljubov írt elemzést a minap:

Amikor megkapod annak a felét vagy kétharmadát, ami soha nem volt a tiéd, akkor tekintheted magad igazi diplomatának

Putyin helyzete a diplomáciai sakktáblán a fenti logika szerint, és az általa használt érvelés (lásd: Donbász jogosan képezi az Orosz Föderáció részét) alapján kifejezetten erős, és az ellenfelei számára behozhatatlan előnyt jelent. Oroszországban továbbra is kemény háborús propaganda folyik, és az emberéletek kiontásának megszüntetésére nincsen valós szándék az elnök szavain túl. A gazdasági szankciók hatásai ugyan érzékelhetők, a háborús gépezet fenntartása továbbra is kivitelezhető más források elvonásával, tehát a háború lezárására az alapvető civilizációs logikát nem követő elnök szempontjából nincsen feltétlen szükség. Az alkuhelyzet számára kiváló, és Gromiko három szabályát követve narratívája szempontjából előnyös végeredményt érhet el (Bendarjevszkij Anton fordításában):

1.  Követelj mindent a maximumig, és ne légy szerény a követelésekben. Kérj olyat is, ami sosem volt a tiéd.

2.  Adj ultimátumokat. Fenyegetőzz háborúval, ne sajnáld a kemény szavakat – de mindig kínáld fel a tárgyalást.

3.  Ha a tárgyalások megkezdődtek, ne engedj egy tapodtat sem. Ők maguk fognak felajánlani valamit abból, amit kértél. De még akkor se egyezz bele rögtön! Préseld ki belőlük a legtöbbet. Meg fognak hátrálni.

A felsorolt szabályokban Oroszország jelenlegi háborús-tárgyaló stratégiáját ismerhetjük fel, és az euroatlanti szövetség súlyos hibája, hogy ezt az orosz diplomáciai sajátosságot nem azonosítják és nem aknázzák alá megfelelő módon, belecsúszva abba a zsákutcába, amelyet Putyin alaszkai nyilatkozatában megismerhettünk a háború lezárásának számára változatlanul ideális feltételeiről.

Mindemellett a putyini alaszkai sikertörténet látványos része, hogy a három és fél éves nemzetközi elszigetelődés után, most a világ legerősebb és legbefolyásosabb államának vezetője fogadta őt civilizált keretek között, vörös szőnyeggel, ráadásul olyan területen, amelyet Putyin előnyére is fordíthatott beszédének történelmi visszaemlékezésében az Orosz-Amerika egykori régiójában.

Theodore Roosevelt, Woodrow Wilson, Jimmy Carter, Barack Obama… és Donald Trump?

Trump elnök különös személyiségének eredményeképpen bejárta a világsajtót a Nobel-békedíjat követelő nyilatkozata, miután állítása szerint több konfliktus mielőbbi lezárásában való közbenjárása alapján jogosan megérdemelné azt. Az elnök ezen vállalt szándéka a további konfliktusok mediálására tulajdonképpen eddigi egész elnöki ciklusát behálózták, és a kezdeti trollkodások (pl.: Amerikai-öböl) után mostanra kialakult a sajátos nemzetközi dealmaker perszónája is. Ezt a kialakított szerepet csorbíthatja viszont valamelyest a mostani kudarcos kísérlete a tűzszüneti egyezmény nyélbe ütésére, amelyet azóta már Macron francia elnökkel és Merz német kancellárral ellentétben már nem is tart szükségesnek.

Azonban harmadik félként betöltött szerepe Trumpot is egyfajta predesztinált módon előnyös helyzetbe helyezi, hiszen a háborúnak nem közvetlen résztvevője, mégis aktív kapcsolatot lett képes kialakítani annak mindkét résztvevőjével, és azok jelenleg mindketten többnyire elismerően nyilatkoznak az amerikai elnök közbenjárásáról. Ez a korábbi Biden-adminisztráció korlátozott kommunikációs kapcsolatai után egy kifejezetten lenyűgözőnek is bemutatható tárgyalási mozgástér látszatát kelti Trump körül, amely a nemzetközi és belföldi politikai térfeleken is előnyökhöz juttathatja, amennyiben cselekedeteit minden esetben „sikereknek” tudja elkönyvelni. Ezt teszi most is: hiába nem született egyezmény, elérte, hogy az orosz elnök amerikai földön tárgyaljon, és hogy az ukrán elnök összeurópai kíséretben érkezzen háza tájékára.

Az európai vezetők erőt mutathattak Ukrajna mellett

A nemzetközi sajtó a most lezajlott Zelenszkij-Trump találkozót az ukránok szempontjából tekintve az elmúlt időszakhoz viszonyítva sikertörténetként írta meg, és a résztvevők is elismerően nyilatkoztak az eredményekről, amelyek között a biztonsági garanciák sikeres megtárgyalása mellett egy sokkal fontosabb aspektus is érzékletesen bemutatásra került: A jelenlegi nyugat-európai vezetők képesek kivétel nélkül egyetértésre jutni egy fontos kérdésben, és közös erőként is tudnak fellépni. Ez pedig baljós hír lehet az olyan európai kerékakasztóknak, mint Orbán Viktor vagy Robert Fico szlovák miniszterelnök, akik gyakran kritizálják az Európai Uniót és nevezik azt szempontjaik alapján gyengének. Láthatóan egy ezzel szembeni kiállásként is értelmezhető mostani washingtoni út.

Ukrajna számára pedig a legjelentősebb megegyezés is említést érdemel, mégpedig az a 7-10 napon belül megkötendő üzlet, amelynek keretein belül az ukránok 90 milliárd dollár értékben fognak amerikai fegyvereket vásárolni az európai NATO partnereken keresztül, az Egyesült Államok pedig ukrán drónokra tart igényt.

Budapesti memorandum II.?

A magyar kormány „homok a gépezetben, bot a küllők között” kódnévre keresztelt geopolitikai stratégiája számára tehát aggasztó lehet az erős Európa képét festő törekvés, amelyből a kimaradók és az ellenzők könnyen a haladást akadályozók terepére kerülhetnek. Magyarország számára azonban régóta érlelődik egy olyan lehetőség, amely előkészítésére korábban már bizonyítékokat, ráutaló magatartást is láthattunk:

Az amerikai elnök felső köreiből érkező, meg nem erősített információk szerint a Putyin-Zelenszkij-Trump találkozó helyszínéül Budapest szolgálhat majd

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin már több alkalommal találkoztak a háború kitörése óta, és tavaly novemberben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is Budapestre látogatott, hivatalba lépése óta először. Ezt követően Magyarország kezdeményezte kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, amely szervezet ma is érvényben lévő elfogatóparancsot adott ki többek között olyan háborús bűnökkel vádolt vezetőkre, mint Benjámín Netanjáhú és Vlagyimir Putyin. Idén áprilisban Netanjáhú Magyarországra érkezett, és az ellene kiadott elfogatóparancsot nem hajtották végre. Így Budapest egy olyan tárgyalási helyszínt adhat, amely jogilag lehetőséget biztosít egy találkozó legitim megtartására, negyedik, külső, de a résztvevők nagyágyúi számára barátságos országként szolgálva, ez pedig rendkívüli történelmi helyzetbe helyezné az országunkat.

Jelenleg pedig Magyar Péter is azt követeli Orbán Viktortól, hogy kezdeményezze a Budapesti helyszín elfogadását, ezzel kvázi „össznemzeti” érdekként bemutatva egy olyan lehetőséget, amely Orbán Viktor politikai karrierje szempontjából újból mentőmellényként szolgálhat, nyolc hónappal a 2026-os magyarországi országgyűlési választások előtt.

Szentiványi Dániel – Nyitókép: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson – ÍgyÉlünk grafika