Kultúra

Érdekes-e még, mi zajlik egy idol magánéletében? - Megnéztük a Pogány Indulóról szóló sorozatot

Kultúra

Egy húszéves srác tojást süt reggelire, vastagon ketchupba borítja, míg egy másik jelenetben arénakoncertet ad. Pogány Induló húszéves korára szinte mindent elért, amit magyar rapperként el lehet érni, és egyedülálló sikert tudhat magáénak. Ritka pillanat, amikor az HBO magyar produkció mögé áll: a "Pogány Induló – Vajon mit mondana anya" című négyrészes dokumentumsorozat ezt a kivételes pályát követi végig, miközben a színpad mögötti, esendő embert mutatja meg.A kiemelkedő siker jól ismert velejárója, hogy akit a publikum bálványoz, felsőbbrendűként csodál, az a kulisszák mögött pont olyan ember, mint mindenki más, törékeny egészséggel, újra és újra elkövetett hibákkal, családi és magánéleti traumákkal, függőséggel, a felnövés mindenféle csalódásával. Ezeken az időszakokon keresztül kísérhetjük végig Szirmai Marcellt, aki a tinédzser évei végére szinte minden sikert elért, amit Magyarországon a könnyűzenei életben elérhetett.Ki az a Pogány Induló?Szirmai Marcell és menedzsere/producere (Mihálku Balázs alias Zomblaze) által megalkotott ikon egy Z generációs rapperfigura, aki a műfaj hagyományos témáiról, a gettóról, az utcai életről, szerekről, pénzcsinálásról rappel egyedi mély hangján. Mit jelent magyar rappernek lenni – erről a Bëlga vagy legkésőbb Krúbi óta tudjuk, hogy egy olyan szerepet, amelyet nem kell túl komolyan venni. Bele lehet bújni, egyszerű üzeneteket könnyen és gyorsan tömegekhez eljuttatni, de legfőképpen magát a szerepet parodizálni.Pogány Induló - Forrás: YouTube képernyőkép Pogány Induló dalai hiába szólnak valamilyen gettóéletről. A sorozat tanúsága szerint irigylésre méltó szeretetben nőtt fel. Korán hegedülni és zongorázni tanult, szavalt és vlogolt. A család minden koncerten ott van, és a fellépések után együtt örülnek a backstage-ben. A rap számára egy kifejezési forma vagy egy póz, amelynek köszönhetően a Covid utáni Magyarországon villámgyorsan a csúcsra jutott. Népszerű dalai egyenként tízmillió feletti megtekintést tudhatnak maguknak (Afro Beat, Gettó Csirke, Úgy hiszem, Egy/kettő, Székelykapu). A sorozatnak nincs külön érdeklődése a rap műfaja vagy az underground iránt. Egyetlen tárgya van a felvételeknek és az elhangzó beszélgetéseknek: Szirmai Marcell. Fontos szereplő Marcell anyja és apja, akik gyakran megszólalnak, és szinte kizárólag a fiúkról beszélnek. A mindennapos dokumentálás járulékaiA produkció egyik előzménye a KIX című dokumentumfilm, amely éveken keresztül követi egy periférián élő gyerek történetét, Révész Bálint és Mikulán Dávid alkotása, amely egy tragikus eseménnyel ért véget. Hasonló technikával dolgozott Tóth Olivér Márk, aki a tinédzser Szirmai Marcell mindennapjait kezdte kamerára venni évekkel ezelőtt, miközben nem tudhatta, hogy Pogány Induló gyermekkorát örökíti meg. A Pogány Induló-sorozatban kirajzolódik az a sajátos világ, amelyben Szirmai Marcell mozog. A szentesi kollégium összeláncolt hűtőszekrénnyel, panellakás, a szegedi underground élet, fesztiválok, a budapesti koncerttermek a Tolditól az MVM dome-ig. Ahol a főszereplő megfordul, oda követi a kamera, és minden rezdülését megörökíti.Ki nem kényszerített konfrontációÉrdekesség, hogy Pogány Induló esetében nem a lázadó rapper kezdett el konfrontálódni a hatalommal, hanem a hatalom kiáltotta ki Pogány Indulót közellenségnek. Egészen konkrétan a kábítószerügyi kormánybiztos és a kormányközeli média a kábítószer elleni kampányba építette be az előadó koncertjeit és különböző megnyilvánulásait. A sorozat egyik legtanulságosabb pillanata, amikor maga a főszereplő beszél a történtekről: „Nem fogok drogot árulni, meg marketinget csinálni a drogból, de azt, hogy » szívtatok ma rendesen? «, ha ezt is már nem merem kimondani, akkor mit mondhatok? (…) Csak ezt nem értik meg, hogy én nem a kormányt kritizálom, hiába egy szar, hanem én azokat az általános problémákat dolgozom fel egy zenében, ami kormánytól függetlenül létezni fog.” Mit nyertünk egy Pogány Indulóról szóló dokumentumsorozattal? A dokumentumfilm nem ad választ arra, hogyan jut el valaki húszéves koráig tízmilliós nézettségig és arénakoncertig. Ezt a kérdést meghagyja a szociológiai és pszichológiai elemzéseknek, hiszen erre a rajongó tömegekben keresendő a válasz. A maga feladatát azonban a stáb elvégzi: a jelenséget átélhetővé és emberléptékűvé teszi. Aki tehát a siker receptjét keresi, nem itt találja meg. Aki viszont végignézné, ahogy Szirmai Marcell reggel tojást süt, majd ketchupba borítja, az nem fog csalódni. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot

Angyali hangok piciknek és nagyoknak

Kultúra

A hang egy olyan inger, amit már a magzat is hall. Finom rezgések, varázslatos dallamok segítenek összekapcsolódni, gyógyítani, egységben tartani és fejlődni. Ez a művészet Hazay Annamária zenepedagógus egyéni kincse, amit sok éve nyújt babáknak és szülőknek – különleges módokon.- Hogyan érkezett az életedbe az a fajta közvetítése a zenének, amit végül életpályádnak is tekinthetsz?Valójában már kisiskolás koromban a közösségi éneklésben tudtam leginkább feloldódni, kiteljesedni, a harmóniát ott találtam meg a leginkább. Nem volt kérdés, hogy pedagógus leszek, de mielőtt elkezdtem volna intézményben tanítani, jött egy izgalmas felkérés egy művelődési háztól, hogy tartsak óvodásoknak zenefoglalkozásokat. Akkor még tényleg nem sejtettem, hogy ez a közeg lesz a hivatásom otthona. Van egy szép fejlődési íve a zenével, elsősorban énekléssel kapcsolatos tevékenységeim építkezésének. Az én esetemben azonban az irány fordítva történt, mert először, 2003-ban óvodásokkal, utána kisgyermekes családokkal kezdtem énekelni. 2014-ben köteleződtem el a testvérem, Hazay Tímea által vezetett, A Te Hangodat Ismerem Alapítványhoz. Koraszülött intenzív osztályokon az énekléssel oldjuk a szorongást. 2024-ben pedig Barta Zsuzsanna anya-magzat kapcsolat-analitikussal karöltve dolgoztuk ki a várandós édesanyáknak szánt csodálatos módszerünket, az Anya-magzat HANGolódót. “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” - Hazay Annamária - saját archívum- Már a magzatoknak is énekelsz, a koraszülött osztályon fejlődő inkubátor-lakó pici babáknak is és persze a togyogós és óvodás korosztálynak is. Ez széles skálája a lehetőségeknek, más-más helyzetekben műveled a kodályi tanítást. Mesélnél ezekről? Az egyik legszebb, sokat eláruló, sokszor idézett gondolat Kodálytól, hogy “ Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.” A hivatásaim minden területén ezt tartom fókuszban. Azt hiszem, leginkább akkor vannak érzelmi biztonságban a gyerekek, ha jól vannak a szülők. Persze 90%-ban édesanyákkal találkozom, így elsősorban az a feladatom, hogy egy olyan biztonságos térbe hívjam őket, ahol anyatársakként is tudnak tekinteni egymásra. A várandósság hosszú hónapjaihoz is rengeteg félelem, szorongás, aggódás párosul. Azt hiszem, itt kell igazán tudatosnak lenni az anyáknak, hogy a kihívások ellenére tudjanak dedikált időt szánni a méhükben fejlődő kisbabáikra, aki várja és igényli a kapcsolódást. Nem lehet úgy tekinteni egy újszülöttre, mintha onnantól kezdené a tapasztalást, tanulást. Már 9 hónap impulzusaiból, megfigyeléseiből le tud vonni következtetést. Pl. ha az édesanyja sokat dúdol, énekel a várandósság idején, ami támogató (stresszoldó) hormonokat (oxitocint, endorfint, szerotonint, dopamint) termel, akkor azokban a percekben a kisbaba is nagyobb biztonságban érzi magát. Feltételezhető, hogy ezeknek a gyerekeknek mindig is fontos lesz a zene az életükben. Itt hoznék egy másik Kodály gondolatot. Amikor megkérdezték tőle egy párizsi konferencián, hogy mikor kezdődjék a kisgyermek zenei nevelése, hirtelen azt mondta: "a gyermeke születése előtt 9 hónappal". Később saját magát javította: "az édesanya születése előtt 9 hónappal". Fontos tényező, hogy az anya milyen zenei kultúrát hordoz, mennyire természetes számára a napi szintű éneklés. Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek. - Már felnőtt gyermekeid vannak. Ők is követnek téged a zene ösvényén?Mindketten ugyanannak az iskolának voltak zenetagozatos diákjai, ahol nem csak én és testvéreim, de nagyapjuk és nagyanyjuk is tanult. A mi szüleink számára is, és nekem is egyértelmű volt, hogy erre az ösvényre tereljem őket. A fiam gyönyörűen hegedül, néhányszor még van módunk együtt muzsikálni. Lányom furulyázott, citerázott, népi énekelt, de most felnőttként csak kedvtelésből énekelget. Az bizonyos, hogy mindkettőjüknek meghatározóak voltak a kóruséneklés évei."Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek" - Hazay Annamária - saját archívum- Vannak visszajelzések a szülőktől a későbbiekben, amikor felnőnek a gyerekek? Bizonyos, hogy hatással vagy rájuk az énekeddel, a muzsikáddal.Csodálatos érzés, amikor hosszú évek elteltével meglepnek egy-egy felvétellel, amint éppen valamilyen hangszeren játszik a már iskolássá cseperedett gyermek, vagy éppen éneklési versenyen van. Sokszor kapok köszönő, elismerő levelet édesanyáktól, hogy megköszönjenek egy-egy sikeres felvételit mondjuk egy zenetagozatos iskolába. Hiszik, hogy az alapokat akkor tettük le, amikor az én zenefoglalkozásaimra járt a gyermekük kicsi korában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülőnek nagyobb az érdeme, hiszen ő fogta meg babája kezét hétről-hétre és jöttek el együtt, így a szülőnek is fontossá vált a közösséghez tartozás. - Gyermekversek megzenésítésével is foglalkozol, CD-d és foglalkoztató füzeted is jelent meg, valamint a youtube csatornán is megjelentél. Vannak még ehhez hasonlatos terveid?Volt egy szép és viszonylag rövid időszaka ennek a szárnypróbálgatásnak is, és hiszem, hogy csúcsra lehetett volna járatni, mert nagyon szerették a Kék Katica koncerteket. De túl sok áldozattal, idővel, energiával járt volna mindnyájunktól, ha többet vállaltunk volna. 2018-ban kezdődött, Német Robi barátom hirtelen elkezdett gyerekverseket írni, és olyan megkapó, humoros nyelvezete volt, hogy azonnal nekiültem megzenésíteni jó párat. Ezeket csak úgy viccből elküldtem a barátaimnak, akik egyből megszerették őket, dallamtapadásuk lett, ők bátorítottak, hogy vigyük közönség elé. Nagyon szép emlékeim vannak erről, no és ebben a formációban basszusgitáros szerepe volt a fiamnak is. Venczel Mónika énekesként, Újj Zsombor hegedűsként játszott velünk. - Számtalan, nagy tömeg előtti fellépéssel is büszkélkedhetsz, szabadtéri rendezvényeken is szerepelsz. Az előadóművész könnyen átáll egy bensőséges magzatnak szóló, akár egyéninek is nevezhető éneklésből egy szabadtéri nagy rendezvényen történő fellépésre?Úgy gondolom, mind a kettő inkább segíti egymást. A nagy létszámú, energikusabb, lüktetőbb rendezvény után az ember vágyik a csendre, nyugalomra, és fordítva. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább a csendre koncentrálok, már nem szervezek és nem is nagyon vállalok nagy koncerteket. Azt hiszem, sokkal inkább abban kezdtem el hinni, hogy akkor tudunk igazán egymásra figyelni, meglátni a másik ember lelkét, ha kisebb közösségekben vagyunk. Furcsa lehet, de nem esik nehezemre elbúcsúzni az életem egyes szakaszaitól, mert minden következőnek várom az újdonságait, kihívásait. Talán a gyerekeim is meg tudják erősíteni, hogy az ő fészek-elhagyásukat is inkább örömmel éltem meg, mert végtelenül büszke voltam/vagyok rájuk, hogy felelősségteljesen el merik indítani a saját életüket. - Hogyan él meg a mai Magyarországon egy szabadúszó előadóművész, zenepedagógus? Vársz valami könnyítésre, támogatásra, vagy nem reménykedsz ebben? Mik a vízióid a jövődet illetően?Merjem leírni, hogy nehezen? ...nehezen. Szomorú látni, hogy hány és hány tehetség nem jut egyről a kettőre a megfelelő kapcsolatrendszer nélkül..., és látjuk ennek ellentettjét is, ugye. Az is fájó számomra, hogy szakmán belül nem tiszteljük egymást. A lelki tisztaság hiányzik. Azonban nagyon hiszek a kis közösségek erejében. Erre kell fókuszálni. Azokra a családokra, akiknek igényük van a lelki harmóniára is és azt nem külső ingerekkel, hanem belsőleg akarja építeni. Idén lenne 100 éves a Nemzet Művésze, Kallós Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, tőle idéznék: “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” Egyre élesebb a tónusa ennek a mondatnak. És addig maradunk Emberek, amíg figyelünk a másikra. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Hazay Annamária - saját archívum

A magyar film ünnepe – Enyedi Ildikó alkotása lett a 45. Magyar Filmszemle legjobb filmje

Kultúra

Február 2. és 8. között rendezték meg a 45. Magyar Filmszemlét a Corvin moziban, ahol közel húszezer néző vett részt a vetítéseken és szakmai programokon. A rendezvény hat nap alatt 115 előadás keretében csaknem háromszáz alkotást mutatott be, miközben az Inga Kultúrkávézó húsz szakmai beszélgetésnek adott otthont. A szemle különlegessége, hogy minden évben az előző időszakban elkészült hazai filmek legjavát vonultatja fel, sok esetben premier jelleggel. Idén sem volt ez másként: több alkotás itt találkozott először a közönséggel és a szakmával. A "Csendes barát" alkotógárdája, középen Enyedi Ildikó; - Fotó: Gordon EszterA nagy győztes: Csendes barát Az idei filmszemle legnagyobb elismerését Enyedi Ildikó Csendes barát című filmje kapta, amely elnyerte a legjobb játékfilm díját. A produkció több szakmai elismerést is begyűjtött, köztük a legjobb operatőr és a legjobb vágás díját is. A játékfilmes mezőny egyébként rendkívül erős volt. A legjobb rendezőnek Sós Bálint Dánielt választották a Minden rendben című filmért, míg a legjobb forgatókönyvíró díját Nemes Jeles László kapta az Árva című alkotásért. A színészi alakítások között Hajdu Szabolcs és Waskovics Andrea teljesítményét jutalmazták.Történetek a valóságból és a lélek mélyérőlA dokumentumfilmek között Ponczok Attila Papa című alkotása bizonyult a legerősebbnek, míg a rendezői díjat Haragonics Sári kapta a Szia Sári című filmért. A rövid dokumentumfilmek kategóriájában Tóth Olivér Márk alkotása, a Vajon mit mondana Anya nyerte a fődíjat. A tudományos és portréfilmek kategóriájában Szendőfi Balázs Hegyizene című alkotása, illetve Orosz Márton Kepes Györgyről készült portréfilmje kapott elismerést. Olasz Renátó, a Minden csillag rendezője és Waskovics Andrea, a Minden csillag és Nemes László Árva című filmjének egyik főszereplője – Fotó: Gordon EszterA rövidfilmek és animációk világa is erős voltA rövidfilmes mezőnyben Kenderes Csaba Felesleges életek című munkája bizonyult a legjobbnak, míg az animációs rövidfilmek között Vácz Péter Kutyafül című alkotása nyert. Az animációs sorozatok közül a szakma a Floki – Az elveszett üvöltés nyomában című produkciót díjazta. Sorozatok, videóklipek és kísérletezésA televíziós produkciók közül a Bróker Marcsi lett a legjobb sorozat, míg a videóklip kategóriában Dzsúdló Presso című klipje bizonyult a legerősebbnek. A kísérleti filmek között Baksa-Soós Csanád Night Sky Elevator című alkotása nyerte el a fődíjat. Életműdíj egy legendánakA filmszemle záróeseményén életműdíjjal ismerték el Kende János Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr munkásságát, aki évtizedek óta meghatározó alakja a magyar filmművészetnek. A Magyar Filmszemle nem csupán verseny, az idei esemény is bizonyította, hogy a hazai filmkészítés továbbra is élő, sokszínű és képes megszólítani a közönséget – akár személyes történetekről, társadalmi kérdésekről vagy kísérletező művészetről legyen szó.A díjat Kende Jánosnak Karácsony Gergely adta át - Fotó: Gordon EszterA 45. Magyar Filmszemle díjaiNAGYJÁTÉKFILM Zsűritagok: Ónodi Eszter színésznő; Moldovai Katalin, rendező, forgatókönyvíró; László Sára, producer; Vecsernyés János operatőr; Gárdos Péter filmrendező, író Legjobb játékfilm: Csendes barát, rendező: Enyedi Ildikó Játékfilm legjobb producer díja a MagNet Közösségi Bank támogatásával: Mécs Mónika - Csendes barát, Jimmy Jaguár Játékfilm legjobb rendező: Sós Bálint Dániel - Minden rendben Játékfilm legjobb forgatókönyvíró: Nemes Jeles László – Árva Játékfilm legjobb férfi alakítás: Hajdu Szabolcs - Minden rendben Játékfilm legjobb női alakítás: Waskovics Andrea - Árva, Minden csillag Legjobb első filmnek járó Simó Sándor-díj a Market Építő Zrt. támogatásával: Minden csillag, rendező: Olasz Renátó Legjobb műfaji film: Itt érzem magam otthon, rendező: Holtai Gábor Különdíj a legjobb látványtervezésért: Ágh Márton - Árva Szakmai szervezetek díjaiLegjobb operatőr – Pálos Gergely – Csendes barát Legjobb hang – Zányi Tamás – Árva Legjobb vágó – Szalai Károly – Csendes barát VALLÁSKÖZI ZSŰRI DÍJA A LEGJOBB JÁTÉKFILMNEK:Árva, rendező: Nemes Jeles László Zsűritagok: Rácsok Gabriella, református teológus lelkész; Petrik András, operatőr, rendező; dr. Gábor György, filozófus, egyetemi tanárDOKUMENTUMFILM Zsűritagok: dr Lakatos Róbert Árpád, filmrendező; Zurbó Dorottya, filmrendező; Kapronczai Erika, filmrendező, író, forgatókönyvíró; Moldoványi Ferenc, rendező, producer; Csukás Sándor, operatőr Legjobb dokumentumfilm: Papa, rendező: Ponczok Attila Legjobb dokumentumfilm rendező: Haragonics Sári – Szia Sári Legjobb dokumentumfilm különdíj: Belső tér, rendező: Vízkelety Márton TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ ÉS PORTRÉFILMZsűritagok: Katona Zsuzsa, dokumentumfilm rendező; Kisfaludy András, filmrendező; Hatházi Fanni, rendező, Madoke elnökségi tag Legjobb tudományos ismeretterjesztő film – Hegyizene, rendező: Szendőfi Balázs Legjobb portréfilm - Kepes György- A tudós agyával és a festő szemével, rendező: Orosz Márton Tudományos ismeretterjesztő film különdíj - Pataki Ádám operatőri munkájáért (Artery) Portréfilm különdíj - Kurtág-töredékek, rendező: Nagy DénesRÖVIDFILMZsűritagok: Csepeli Eszter, operatőr; Hilbert Anette, filmesztéta; Mispál Attila, film- és televíziós rendező Legjobb rövidfilm - Felesleges életek, rendező: Kenderes Csaba Rövidfilm legjobb rendező - Ladányi Jancsó Jákob (Élő kövek) Rövidfilm különdíj – Flódni, rendező: Kenéz ÁgostonFotó: Gordon EszterRÖVID DOKUMENTUMFILMZsűritagok: dr. Lakatos Róbert Árpád, filmrendező; Zurbó Dorottya, filmrendező; Kapronczai Erika, filmrendező, író, forgatókönyvíró; Moldoványi Ferenc, rendező, producer; Csukás Sándor, operatőr Legjobb rövid dokumentumfilm: Vajon mit mondana Anya, rendező: Tóth Olivér Márk Legjobb rövid dokumentumfilm rendező: Márton Dorottya - Üzenet a szerkesztőknek Rövid dokumentumfilm különdíj: Dinasztia, rendező: Fuchs Máté és Bíró BálintRÖVID ANIMÁCIÓS FILM Zsűritagok: dr. M Tóth Éva animációs filmrendező; Cakó Ferenc, animáció filmrendező; Patrovits Tamás, animációs filmrendező; Gauder Áron, rajzfilmes; Tóth Luca, animációs filmrendező, forgatókönyvíró Legjobb animációs rövidfilm – Kutyafül, rendező: Vácz Péter Animációs rövidfilm legjobb rendező - Nagy Tünde (Ház a tengeren) Animációs rövidfilm különdíj – Tojásember, rendező: Csabai Anna TV-SOROZATZsűritagok: Juszt Balázs, forgatókönyvíró, rendező, producer; Dombrovszky Linda, filmrendező, forgatókönyvíró; Babos Tamás, operatőr HCA Legjobb TV-sorozat - Bróker Marcsi, rendező: Fazekas Máté Bence, Herendi Gábor TV-sorozat legjobb rendező - Miklauzic Bence (A renitens 2. évad 7. rész) TV-sorozat legjobb női alakítás - Bacskó Tünde (Bróker Marcsi) TV-sorozat legjobb férfi alakítás - Rudolf Péter (Gólkirályság 3.évad 4.epizód)45. Magyar Filmszemle - Fotó: Gordon EszterANIMÁCIÓS RÖVIDFILM ÉS SOROZATZsűritagok: dr M Tóth Éva animációs filmrendező; Cakó Ferenc, animáció filmrendező; Patrovits Tamás, animációs filmrendező; Gauder Áron, rajzfilmes; Tóth Luca, animációs filmrendező, forgatókönyvíróLegjobb animációs sorozat – Floki - Az elveszett üvöltés nyomában, rendezte: Weigert Miklós Animációs sorozat legjobb rendező – Cserebogarak, rendező: B. Nagy ErvinVIDEÓKLIP Zsűritagok: Kostyál Márk, rendező, operatőr; Havas Miklós, producer; Galambos Eszter HCA Legjobb videóklip - Dzsúdló – Presso, rendező: Horváth Viktor Videóklip legjobb rendező - Ladányi Jancsó Jákob (BETON.HOFI - TARR BÉLA) Videóklip különdíj - Büki Balázs rendező KÍSÉRLETI FILMZsűritagok: G. Horváth Mihály, kísérleti filmművész és kutató; Pócsik Andrea, független kultúrakutató és filmtörténész; Prof. dr. Gyenes Zsolt, egyetemi tanár Legjobb kísérleti film - Night Sky Elevator Rendező: Baksa-Soós Csanád Kísérleti film legjobb rendező - Vincze-Bába Gabriella (Garden of Solomon, Life/Study, Ismétlés) Kísérleti film különdíj - Hogy kell Rizst főzni? Rendező: Vajdai Liza Vera SzóMia - Nyitókép: Gordon Eszter

Busójárásra készülünk – Farsang Mohácson

Kultúra

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy francia kolléganőm, Nathalie ellátogatott hozzánk vidékre. Az angol tudásomat szerettem volna csiszolni, ő pedig kíváncsi volt a magyar vidéki életre. Meghívtam egy februári disznóvágásra – ami utólag belegondolva nem volt a legszerencsésebb döntés. Nathalie vegetáriánus volt, így a vágás látványa önmagában is sokkolta, de a reggeli sültvér már végképp próbára tette a lelkierejét.Hogy enyhítsem az élményt, elhatároztam: elvisszük Mohácsra, a busójárásra. Úgy gondoltam, egy ilyen különleges népszokás segít megérteni, milyen sokszínű és gazdag a magyar hagyományvilág. Hajnalban indultunk, hosszú utazás után érkeztünk meg, éppen időben ahhoz, hogy végignézzük a bundába öltözött busók partraszállását a dermesztő hidegben, a Sokácrévnél.Maszkok, félelem és a farsang farkaA maszkos alakok látványa Nathalie-t igencsak megrémítette. Bár Franciaország az álarcosbálok és titokzatosság hazája, a hatalmas, szőrös bundákba öltözött, faragott faálarcot viselő busók még neki is félelmetesnek tűntek. Próbáltam magyarázni, miről is szól ez a különös hagyomány.Nathalie és a disznótoros - Fotó: Melczer Zsolt - AI illusztrációMagyarországon ezt az időszakot a „farsang farkának” nevezik, és ennek csúcspontja a busójárás. A népszokás eredetére két magyarázat él. Az egyik szerint a sokácok a török hódoltság idején a Mohács-szigetre menekültek, ahol egy látomás nyomán elhatározták: ijesztő maszkokat öltve, zajt csapva térnek vissza a városba, hogy elriasszák a törököket. A legenda szerint a „szörnyektől” megijedve a megszállók elmenekültek. A történészek azonban valószínűbbnek tartják a másik magyarázatot: a busójárás eredetileg télűző szertartás volt. A balkáni származású sokácok betelepülése csak a török kiűzése után történt meg, így a „poklade” nevű hagyomány sokkal inkább ősi, pogány gyökerű rítus. A maszkos ijesztgetés, a hamuszórás, a „bao-bao” kiáltások és a hatalmas zaj mind azt szolgálták, hogy elűzzék a telet és a gonosz szellemeket, és megtisztítsák a portákat az új évre.Télűzés, legenda és élő hagyományA busójárásról az első írásos emlék egy 1783-as egyházi feljegyzésből származik, ahol már akkor is a szokás betiltását sürgették. A féktelen mulatozás, az állatalakoskodás és a nemi szerepek felcserélése nem nyerte el az egyház tetszését. Ennek ellenére a hagyomány fennmaradt – sőt, egyes feljegyzések szerint volt olyan év, amikor még a király is álarcot öltött.A busók ladikokon keltek át a Dunán - Fotó Melczer Zsolt - AI illusztrációFarsangvasárnap a busók ladikokon kelnek át a Dunán, majd a Koló térről indulva vonulnak a főtérre. A menet több csoportból áll: az elsőben a kifordított bundát, faálarcot viselő, kereplőt és kürtöt használó busók haladnak, őket követik a kevésbé ijesztő alakok, majd a bekormozott arcú hamuszórók. A főtéren bemutatkoznak a különféle busócsoportok, miközben sokác népzene szól, és kezdetét veszi a farsangi mulatság. Az ünnep csúcspontja a máglyagyújtás, amikor egy szalmabáb elégetésével jelképesen elbúcsúznak a téltől.A busójárás ma: rítusból közösségi ünnepAz évszázadok során a busójárás hatalmas kulturális eseménnyé nőtte ki magát. A busók viselete alig változott: kifordított bunda, szalmával kitömött gatya, bocskor, kolomp és az elmaradhatatlan maszk. A faálarcok kezdetben fűzfából készültek, marhavérrel festették őket, később megjelentek az állat- és groteszk figurák is. A maszkfaragás az 1930-as évektől versennyé vált, emelve az ünnep színvonalát. A Néprajzi Múzeum ma is őriz közel százéves busómaszkokat.A busókat a jankelék kísérik, akik hamuval, liszttel vagy fűrészporral tartják távol a nézőket. A nőket hagyományosan nem bántják – legfeljebb játékosan meghúzzák a hajukat –, a férfiak viszont gyakran kapnak egy-egy jelképes „büntetést”. A farsang utolsó napján újabb máglya ég, és a tél koporsójának elégetésével végleg búcsút intenek a hidegnek.Nathalie végül épségben megúszta a busók vállára dobását, bár a sikoltozás elmaradhatatlan volt. Hogy milyen élményekkel távozott Mohácsról, nem tudom. Mire igazán megtanultam volna angolul, ő hazatért Franciaországba, és a barátságunk is ott ért véget. Nathalie búcsút int- Fotó Melczer Zsolt - AI illusztrációMohács városa 2026-ban február 12. és 17. között rendezi meg a busójárást, a farsangvasárnap február 15-re esik. Érdemes ellátogatni – mert ez a hagyomány egyszerre félelmetes, vidám és felejthetetlen. SzóMia - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Amikor a kamera nem csak fényképezett, hanem lelket is látott – Elhunyt Keleti Éva

Kultúra

Vannak művészek, akik képeket készítenek, és vannak, akik egész korszakokat örökítenek meg. Keleti Éva az utóbbiak közé tartozott. Nemcsak megörökítette a magyar színház és kultúra legendás alakjait, hanem olyan pillanatokat mentett át az utókornak, amelyek ma már történelemnek számítanak – és amelyek nélkül szegényebb lenne a magyar kulturális emlékezet.Egy élet az emberek és a történetek szolgálatábanKeleti Éva 1931-ben született Budapesten, és már fiatalon világossá vált számára, hogy a művészet és az emberi történetek világa vonzza. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte, ahol nemcsak a fotográfiával, hanem a színház különleges, zárt univerzumával is mély kapcsolatba került. Ez a kettősség – a dokumentálás és az érzelmek megértése – egész pályáját végigkísérte. 1950-ben kezdte szakmai pályáját a Magyar Fotónál, majd az MTI-nél vált a magyar kulturális élet egyik legfontosabb vizuális krónikásává. Nem egyszerűen csak fotózott: figyelt, hallgatott, jelen volt. Portréin nemcsak arcokat látunk, hanem történeteket. Nemcsak hírességeket, hanem mögötte az embereket. A magyar kultúra arcképcsarnokaObjektívje előtt megfordult a 20. századi magyar művészet számos ikonikus alakja – többek között Törőcsik Mari, Latinovits Zoltán vagy Psota Irén. Ezek a képek ma már nem pusztán művészportrék, hanem egy letűnt korszak vizuális emlékei. Keleti Éva fotói különleges karaktertanulmányok voltak: az arcok mögött ott volt az ember, a szerepek mögött a személyiség. Művészetére erősen hatott az európai humanista fotográfia, mégis saját, felismerhető vizuális nyelvet alkotott. Empátiája, figyelme és művészi alázata tette képeit időtlenné. Nem a látványt kereste, hanem az emberi jelenlétet. A kíváncsiság, ami végigkísérteTöbb, mint négy évtizedes pályafutása során számos rangos elismerést kapott: Balázs Béla-díjat, Érdemes és Kiváló Művész címet, majd 2019-ben Magyarország egyik legmagasabb állami kitüntetését, a Szent István Rendet. Ezek a díjak azonban nemcsak szakmai sikereket jeleztek, hanem annak az életműnek az elismerését, amely generációk kulturális emlékezetét formálta.Keleti Éva életműve messze túlmutat a fotográfián - balra Drahota Andrea, jobbra Zsolnai Hédi - Fotó: Keleti Éva - MTI Nemzeti FotótárBár 1985-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, Keleti Éva valójában soha nem hagyta abba az alkotást. Az analóg korszak mestereként később nyitott a digitális technika felé is. Ez a megújulásra való képesség jól mutatta személyiségét: kíváncsi maradt, figyelő és alkotó egészen élete végéig. Munkái rangos kiállításokon szerepeltek, többek között a Capa Központban és a bécsi Collegium Hungaricumban.A látás örökségeKeleti Éva életműve messze túlmutat a fotográfián. Képei a magyar kulturális örökség részévé váltak. Egy olyan korszakot, művészeti világot és emberi történeteket őriznek, amelyeket ma már csak archívumokból ismerhetnénk – ha ő nem lett volna ott a kamerával. Munkássága arra emlékeztet bennünket, hogy a fotográfia nemcsak technika, hanem látásmód. Nemcsak rögzítés, hanem értelmezés. És néha: emlékezés. Keleti Éva neve ezért nemcsak a magyar fotóművészet történetében marad fenn, hanem azoknak az embereknek az emlékezetében is, akiket képei segítettek közelebb hozni egymáshoz – művészt és nézőt, múltat és jelent. SzóMia - Nyitókép: vm-magazin.hu

Isten veled Fenyő Miki!

Kultúra

Gimis srác voltam, amikor kezdődött a Hungária nagy korszaka: az őrület! Meg voltunk babonázva. Valahányszor láttam később Fenyő Mikit mindig ez az érzés kerített hatalmába. Hogy buli van, hogy a jampecok agyba-főbe nyomják a dudát, hogy vedd föl a pöttyös ruhádat, az lesz ám a feltűnő, hogy Marina, ne menj el, hogy multimilliomos lesz a jazz dobos, meg hogy a csókkirálynak 15 perc a rekordja…Isten veled, egy darab fiatalságA „Várni rád egy éjen át” 1982-es felvétele pont azoknak a csodálatos időknek a lenyomata, amikor egy egész ország figyelte csillogó szemmel a váratlan nagy sikert. Tele voltunk reménnyel, várakozással. Picit kinyílt a világ, már mehettünk Nyugatra. Igaz, csak kétévente, igaz, hogy csekély valutával (jó, ha kempingre futotta belőle). De ha olyan ágrólszakadtan is, mint később nálunk a politikai menekültek, de beleszagolhattunk a szabad világ levegőjébe.Ahogy a korábbi nemzedékek a Szabad Európa Rádió, vagy a Radio Luxemburg adásaiból hallották először beat korszak nagyjait, úgy mi ekkor térhettünk be először olyan hatalmas lemezboltokba, mint manapság a nagyáruházak. Beszabadulva egy-egy ilyen „szent helyre” órákig lapozgathattuk az albumokat és szemkáprázva alig bírtuk kiválogatni kedvencek között is a legkedvencebbeket. Szíven ütő élmény volt testközelből megtapasztalni, hogy mi, a legvidámabb barakk lakói hol tartunk a berlini falon túli világhoz képest. Amerikai álom magyar díszletekkelÉs ekkor jött Fenyő Miki azzal az álmokból szőtt mesevilággal, amiben olyan jó volt elmerülni, olyan jó volt azt hinni, hogy mi is úgy éltünk az '50-es, '60-as években, mint a világ boldogabbik fele. Persze mindenki tudta, hogy nálunk nem Chevroletben nyomták a jampecok agyba-főbe a dudát, hanem inkább lovasszekéren, majd Trabanttal, a nagymenők legfeljebb Škoda Octaviával, később jó, ha Zsigulival közlekedhettek, a hatalmas limuzinok helyett.A rock and roll helyett is inkább cigányzene, magyarnóta szólt „jó ebédhez”, a Beatlesről is inkább csak azt lehetett hallani, hogy a dekadens Nyugaton fába szorult féregként ordítoznak a fiatalok, úgy verik a dobot, hogy az ember belesüketül, olyan loncsos hajuk van, hogy azt se tudni ki a fiú, ki a lány. Még a népszerű zenés darab, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról is züllött, kábítószeres, reménytelen fiatalokról szólt, akik sorsát elkerülendő szigorú hajviseleti és öltözködési divatok korlátai között éltünk.Elvtárspukkasztás pomádévalMiközben mi iskolai egyen köpenyben kötelező KISZ tagság mellett váltunk rajongóivá a nyugati pop/rock zenének, egyszer csak megjelentek Fenyő Mikiék festett hajjal, polgárpukkasztóan csicsás szerkókban (kockás zakóban, háromszögre kötött nyakkendővel), pomádézott hajjal és egy olyan mesés korszakról énekeltek nosztalgiával, amit soha nem éltünk meg, de mindig vágytunk rá! Az '50-es évek szürke nyomora helyett házibulik, utcabálok, táncmulatságok forgatagába képzeltük szüleinket és nosztalgiázva magunkat, ahol a környékbeli jampecokon úrrá lett a láz, miközben a lapionok megremegtek, mert a szaxofonos recsegtette, a dobos pergetett. Hatalmas fecskefarkú cabrio limuzinok hátsó ülésein ringattuk a kiválasztott lányt, a bomba nőt, aki elszédített minket pöttyös ruhájával. Mi is belőttük a sérót Figarónál, ahogyan Séró Báró tette, a mi barátnőnk is olyan lófarkot kötött, mint a szomszéd lány a földszint egyből, vagy mint Szeplős Dolly. Mi is úgy akartunk könyörögni megbocsátásért Marinának, mint ahogy a bandában Robi. Holdvilágnál folyó vízparti twist partykon vettünk részt, ahol Rubinajkú szöszi tünemény árulta a fagyit (kinek láttán a Mona Lisa irigységtől sárgult).Egy csodás álomvilágba képzelhettük a múltunkat, s remélhettük, hogy nemsokára minden olyan felszabadult és vidám lesz, mint amilyennek kellett volna lennie a közelmúltunknak. Ez a mesevilág kulturális gyógytapasz volt a múltunkra, egyben vicces, játékos, felszabadult lázadás, polgárpukkasztás (vagy ha így pontosabb: „elvtárspukkasztás” is.)Pepita napszemüveg a hétköznapokbanEmlékszem, hogy amikor a banda fényes csillaga felragyogott eljöttek Debrecenbe is, a Nagyerdei szabadtéri színpadra fellépni. Soha nem fogom elfelejteni Robi hosszú, vaksötétben játszott dobszólóját, amit olyan orgazmust mímelő nyögésekkel kísért (a Ciao Marina felvezetőjeként), hogy azt olyan polgárpukkasztó fenegyerekek is megirigyelhettek volna, mint Frank Zappa.Az is előttem van, amikor láttuk őket flangálni Debrecenben a Kossuth utcán pepita mintás napszemüvegben, lehetetlen színekre festett hajjal, s nem hittünk a szemünknek, hogy ezek az utcán is abban a szerkónam járnak, mint a színpadon... Szóval Fenyő Miki jótékony, gyógyító mesevilágot varázsolt, derűt, vidámságot és reményt hozott közénk. Az 1982-es felvételen az első verze után úgy, olyan szívbe markolóan, éterien zeng, picit visszhangzón a refrén, mintha valahonnan a túlvilágról dalolna nekünk...Isten veled Fenyő Miki, aki bármikor gimis srácot tudtál belőlem csinálni! dr. Zeke László - Nyitókép: Fenyő Miklós - jegy.hu

Zene a képek mögött

Kultúra

Hogyan válik a zene egy kiállítótér láthatatlan, mégis meghatározó elemévé? Crazyesty zeneszerző egy szigetvári festménykiállítás kapcsán mesél arról, miként születnek ösztönből komponált darabjai, hogyan találkozik a hang a képpel, és miért fontos számára a művészeti ágak közötti együttműködés. Interjú Crazyesty-vel azaz Tóth Eszter Dórával SzóMia: Hogyan találkozik egy fiatal zeneszerző világa a festmények csendjével?Crazyesty: Majdnem tizennégy éves voltam, amikor hirtelen beleszerettem a zenébe – azon belül is a zongora hangjába. Alig vártam, hogy beiratkozhassak a szigetvári zeneiskolába. A klasszikus tananyag fontos alapot adott, de hamar elkezdett érdekelni, mi minden hozható még ki a hangszerből. Tizenhat évesen már saját, könnyedebb, játékos zongoradarabokat írtam. Ezek közül több ma már digitális kottaként is elérhető.SZM: Mit jelent számodra a Crazyesty művésznév, és miért ezt választottad? Crazyesty: A név egy kicsit engem tükröz: szórakozott, hóbortos vagyok, és ezt nem is szeretném tagadni. Az „esty” a keresztnevemre utal, a „crazy” pedig arra, hogy szeretném, ha a zenéim másokat is felüdítenének. Számomra ez a név azt jelenti, hogy az alkotás öröm, játék és kikapcsolódás is. SZM: Zenéidben sokféle műfaj jelenik meg. Ez tudatos döntés, vagy inkább ösztönös alkotási folyamat? Crazyesty: Inkább ösztönös. Gyakran kapom azt a visszajelzést, hogy egy-egy darab „olyan, mint egy Final Fantasy” vagy „Crash Bandicoot-hangulatú”, miközben én egyszerűen érzésből komponáltam. Nem stílusban gondolkodom, hanem hangulatban. SZM: Milyen hatások inspirálnak leginkább, amikor komponálsz? Crazyesty: Bármi, ami történik körülöttem. Egy jó élmény, egy nehezebb időszak, vagy akár az időjárás is. Esős napokon például kifejezetten inspirált állapotba kerülök: ilyenkor a szél és az eső hangulatát próbálom zenébe foglalni. A „Szél és eső” című zongoradarabom is így született. Mostanában élő adásokban is komponálok a közösségi médiában, ahol a közönség reakciói is erős inspirációt jelentenek. SZM: Hogyan jött létre az együttműködés a szigetvári festménykiállítással? Crazyesty: A családom régóta jó kapcsolatban van a Pici Piac szervezőivel. Ők adtak otthont Ritánti – aki az édesanyám – akvarell festménykiállításának, és az én zenéimnek is. Mivel belülről ismertem a képeket, könnyű volt olyan zenéket válogatni, amelyek valóban illenek hozzájuk. A szervezők azonnal nyitottak voltak az együttműködésre, hiszen fontos számukra a helyi művészek támogatása és a közösségépítés. SZM: Miben más zenét válogatni egy kiállítótérbe, mint koncertre? Crazyesty: Itt mindig azt kell szem előtt tartani, hogy ki lesz a közönség és milyen a tér hangulata. Egy kiállításon a zene nem előtérben van, hanem atmoszférát teremt. Bár szeretek elektronikus, chiptune vagy akár „robotos” stílusban is írni, ez ide nem illett volna. Ugyanúgy, ahogy egy motoros találkozóra sem vinnék halk zongoradarabokat. SZM: Mit adott hozzá a vizuális környezet a zenei élményhez? Crazyesty: A zene szinte mindig háttérben működik az életünkben: filmekben, futás közben, kiállításokon. Itt is ez történt. A képek és a zene együtt adták az élményt. Úgy gondolom, hogy a zene segít a fantáziának: könnyebb elképzelni egy festmény történetét, világát, ha közben zene is szól. A zenehallgatás szerintem fantázia- és személyiségfejlesztő dolog. SZM: A The Cistern’s Heartbeat című darab is megszólalt az eseményen. Miért volt fontos számodra? Crazyesty: Ez a személyes kedvencem. Tudom, ez furcsán hangzik, de vállalom. Úgy éreztem, hangulatában és képzeletindító erejében jól illik a festményekhez, ezért mindenképpen helye volt a válogatásban. SZM: Milyen visszajelzéseket kaptál a látogatóktól? Crazyesty: Nagyon pozitívakat. A látogatók nyitottak, felszabadultak voltak, sokan beszélgettek egymással. Még a kézművesek is visszamentek a kiállítótérbe, miután végeztek az árusítással. Az élmény láthatóan oldotta az embereket. SZM: Látsz jövőt a zenei és képzőművészeti együttműködésekben? Crazyesty: Határozottan igen. Szeretném, ha lenne folytatása – akár ezekkel a szervezőkkel, akár más közösségekben. Együtt lehet igazán maradandó élményt adni. SZM: Milyen irányba szeretnél továbbhaladni zeneszerzőként? Crazyesty: Kapcsolatokat szeretnék építeni, új területeket felfedezni. Jelenleg a weboldalamon dolgozom, ahol jobban látszik majd, milyen irányok érdekelnek – például nagyon szívesen írnék zenét podcastekhez. SZM: Hol találkozhatnak az érdeklődők a munkáiddal? Crazyesty: Az első albumom Bandcampen érhető el, több zeném YouTube-on is megtalálható. A közösségi médiában inkább rövid részleteket, kisebb zenei ötleteket osztok meg. Nyitott vagyok az együttműködésekre – jelenleg is dolgozom közösen egy külföldi gitárművésszel rövid, közönségnek szánt darabokon. SzóMia - Nyitókép: Crazyesty - családi archívum

„Biblia, Isten nélkül”

Kultúra

Ez volt Tarr Béla válasza egy újságírónak, aki A torinói ló kapcsán megjegyezte, hogy az a Bibliával hasonlatos. Tarr néhány napja bekövetkezett halála után a széles magyar és nemzetközi nyilvánosság leltározza az életművét. Sikerült-e mostanáig felfednünk a titkot, ami a nagyságban rejlik?Hogy milyen nagy hatású volt Tarr Béla rendezőként, műhely- és iskolaalapítóként, az talán leírhatatlan. Éppen ezért próbálja most mindenki valamilyen megfogható módon megközelíteni Tarr jelenségét. Milyen mértékben a magyar vagy kelet-európai valóság a filmjei tárgya? Felszabadíthatjuk-e ezeket az alkotásokat Tarr Béla–Krasznahorkai László–Víg Mihály hármas szubkultúrájából? Egyáltalán fel kell-e szabadítani, ha a „lassú mozi” mestere már életében is az egyetemes filmesztétika és filmtörténet legnagyobbjai közé sorolták? Fotó: Sátántangó - YouTube ScreenShotAnyag és forma sajátos szenvedéseEgy olyan pillanatban vagyunk, amikor alulról lehet beszélni Tarról, ad hoc módon válogatva az életmű jelentősebb momentumaiból. Például a szereplők szempontjából, akik dolgoznak, isznak, reménykednek ezekben a filmekben. Nem kötelező tehát a klasszikus orosz irodalommal vagy Jancsó Miklós és Robert Bresson filmművészetével párhuzamokat vonni, hogy értsük a vágatlan snitteket. Kevés is lenne erre az idő, hiszen az életműre irányuló figyelem nem akar többet, mint közelebb kerülni a siker titkához. Magyarázatokat találni egy olyan attitűdről, ami a magyarázatok hiábavalóságáról szólt. Meglehet, Tarr nemzetközi hírnevet a filmrealizmusával és a filmrealizmus hagyományának radikális továbbgondolásával szerzett, de ugyanilyen érdekes lehet az anyag, amivel dolgozott. Ez pedig a magyar valóság, legyen az a korai radikális dokumentarista korszaka vagy a későbbi átmeneti időszakok. Vajon a hanyatló szocialista kísérlet elevenedik-e meg Panelkapcsolat vagy a Családi tűzfészek képsorain? Vagy ez már egy pszeudo-Kádár-kor, valakinek az álomvilága a megvalósult szocializmusról? Fotó: Panelkapcsolat - YouTube ScreenShotAmikor a hiperrealizmus átcsap valóságfelettibeTarr filmjeiről Utóidő címen könyvet író filozófus, Jacques Rancière leegyszerűsítette ezt a problémát. Úgy véli, hogy Tarr mindig ugyanazt a filmet csinálja, ugyanarról a valóságról beszél, csak valamivel mélyebbre hatol minden alkalommal. Minden filmje egy megszegett ígéret története, egy utazás, ami végül visszatér a kiinduló pontba. Miképpen látjuk ezt a függő csillék körkörös pályáján a Kárhozat nyitójelenetében, és hasonlóan megtapasztalhatjuk a rendszerváltás megszegett ígéretét és megrekedt idejét a Sátántangó teheneinek kérődzését bemutató lassú snittjeiben. A mindennapok valami olyan brutálisan valóságos módon tárulnak fel, hogy az átbillen a természetfelettibe. Valahogy úgy, ahogy Mihók Barna alakította karakter mondja a Panelkapcsolat című filmben: „Amikor az ember nem tudja füstöt a felhőtől megkülönböztetni…” Elharapja a mondat végét. Nem is látjuk a füstöt, amiről beszélgetnek. Az majd csak a következő jelenetben mutatkozik meg egy szintén hiperrealista, egyben szürreális beállításban. Olyan benyomást keltenek a nézőben az ilyen képek, mintha egyszerre lenne részeg és másnapos.Radikálisabbnak és forradalmibbnak lenni TarrnálErre tanította diákjait Tarr, saját elmondása szerint. Iskolaalapítóként azt vallotta, hogy „nincs oktatás, csak felszabadulás!” Filmjei is ódzkodnak attól, hogy valamilyen példázattal szolgáljanak vagy ítéletet mondjanak valamilyen korszak embere felett – vagy éppen a példázat lehetetlenségét mutatják meg. Ez a szabadság semmiképp sem valami könnyedséget jelent, hiszen a néző aligha ilyen élményt tapasztal. Ez sokkal inkább megfosztás a jelentés biztonságától vagy a vágások adta megnyugvástól. Nincs olyan pozíció, ahonnan ítélet mondható ki. Éppen ezért a titok nem tűnik el – inkább a filmekkel együtt él, mint megfejtésre váró rejtély. Tanulság nincs, csak az önmagukban teljes, időtlen képek sorozata, amelyek mindegyike a nagyság titkát idézi fel anélkül, hogy magyarázatot adna. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Tarr Béla - családi archív

Elhunyt Tarr Béla filmrendező

Kultúra

A magyar és az egyetemes filmművészet pótolhatatlan veszteséget szenvedett el. Tarr Béla halála nem csupán egy kivételes alkotó elvesztése, hanem súlyos kulturális tragédia is, amelynek következményeit hosszú ideig érezni fogjuk. Meggyőződésünk, hogy életművének súlya és hatása jelenleg nem helyettesíthető. A gyászoló család kérését tiszteletben tartva az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a hivatalos közleményt. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Tarr Béla filmrendező elhunyt. A gyászoló család kéri a sajtó és a közvélemény megértését, valamint azt, hogy ezekben a nehéz napokban nyilatkozattétel céljából ne keressék őket. Tarr Béla 1955-ben született Pécsett. Pályafutását tizenhat évesen amatőr filmesként kezdte. Később a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, a magyar kísérleti film legfontosabb műhelyében, ahol elkészítette első játékfilmjét, a Családi tűzfészeket (1977).Érettségi után első munkahelye egy hajógyár volt, majd két évvel később egy művelődési ház recepciósa lett, miközben továbbra is filmkészítéssel foglalkozott. A Családi tűzfészek Mannheimben elnyerte a fesztivál nagydíját; ekkor iratkozott be a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1982-ben diplomázott. Ugyanebben az évben a politikai okokból 1985-ben megszűnt Társulás Filmstúdió egyik alapítója lett, ahol a stúdió bezárásáig dolgozott. 1985-től független filmrendezőként folytatta pályáját. Ő készítette az első magyar független játékfilmet, a Kárhozatot (1987), amelyet 1988-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be, és amely jelentős nemzetközi sikert aratott. 1989–1990-ben Berlinben élt a DAAD Berliner Künstlerprogram vendégeként, majd vendégprofesszorként kezdett tanítani a berlini DFFB-n (Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin), ahol 2011-ig folytatta oktatói tevékenységét. 1997-ben a Európai Filmakadémia tagjává választották. 2003-ban megalapította a TT Filmműhelyt, amelyet 2011-ig vezetett. A TT Filmműhely készítette legutóbbi filmjeit, miközben Tarr producerként is közreműködött több jelentős alkotó filmjeiben (Jancsó Miklós, Mundruczó Kornél, Fliegauf Bence, Mészáros Márta és mások). Miután 2011-ben a Torinói ló című játékfilmjét (Berlinale Zsűri Nagydíj) utolsó alkotásaként jelentette be, életművét lezártnak tekintette, és pályája új szakaszát a filmkészítés új formáinak oktatáson keresztüli fejlesztésének szentelte. 2012-ben alapította meg Szarajevóban a film.factory nemzetközi filmiskolát. Az intézmény BA-, MA- és DLA-programjának megalkotója és vezetője, professzora és a csapat irányítója volt 2016-ig. A film.factoryt a világ egyik legizgalmasabb filmes iskolájaként tartják számon, amely rendhagyó, nyitott képzési modellt valósított meg nemzetközileg elismert alkotók tanításával (Apichatpong Weerasethakul, Carlos Reygadas, Pedro Costa, Gus Van Sant, Tilda Swinton, Juliette Binoche, Jacques Rancière és mások), valamint a világ minden tájáról érkező hallgatókkal. A film.factory diákjainak alkotásait számos rangos fesztiválon vetítették és díjazták (Cannes, Berlin, Rotterdam, Velence stb.).Fotó: ArchívAz elmúlt években Tarr vendégprofesszorként tanított több filmakadémián (többek között a Filmakademie Baden-Württemberg Ludwigsburgban, a Le Fresnoy – Studio national des arts contemporains Lille-ben, valamint a budapesti FreeSZFE-n), és világszerte tartott workshopokat és mesterkurzusokat fiatal filmesek számára.Oktatói munkája mellett továbbra is fejlesztette művészeti projektjeit a mozgókép határterületein, illetve annak kiterjesztett formáiban. 2017-ben az amszterdami Eye Filmmuseumban mutatta be Till the End of the World című kiállítását, amely a film, a színházi díszlet és az installáció határán mozgó alkotás volt, és mintegy 40 000 látogatót vonzott. A Wiener Festwochen felkérésére 2019-ben hozta létre a Missing People című helyspecifikus projektet, amely az előadás, az installáció és a mozgókép metszéspontjában jött létre, és 250 bécsi hajléktalan részvételével valósult meg. A Magyar Filmművészek Szövetségének tiszteletbeli elnöke, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Munkásságát a legjelentősebb magyar művészeti elismerésekkel jutalmazták, köztük a Kossuth-díjjal és a Balázs Béla-díjjal. A francia állam a Művészetek és Irodalom Rendjének lovagja címmel tüntette ki, továbbá számos hazai és nemzetközi díjjal, díszdoktori címmel és életműdíjjal ismerték el (többek között: tiszteletbeli professzor – Pekingi Filmakadémia; tiszteletbeli érem – Wuhan Egyetem; Honorary Fellow – Plymouth College of Art; Magister Artium Gandensis – KASK Gent; díszdoktor – FAMU, Prága). 2019-ben a Berlinale Forum kezdeményezésére világszerte megemlékeztek főműve, a Sátántangó bemutatásának 25. évfordulójáról. A filmet a Sight and Sound magazin 2012-es, a BFI által összeállított listája minden idők 50 legnagyobb filmje közé sorolta. 2023-ban Tarr Béla megkapta az Európai Filmakadémia tiszteletbeli díját. ÍgyÉlünk - Nyitókép: Gordon Eszter