A hang egy olyan inger, amit már a magzat is hall. Finom rezgések, varázslatos dallamok segítenek összekapcsolódni, gyógyítani, egységben tartani és fejlődni. Ez a művészet Hazay Annamária zenepedagógus egyéni kincse, amit sok éve nyújt babáknak és szülőknek – különleges módokon.- Hogyan érkezett az életedbe az a fajta közvetítése a zenének, amit végül életpályádnak is tekinthetsz?Valójában már kisiskolás koromban a közösségi éneklésben tudtam leginkább feloldódni, kiteljesedni, a harmóniát ott találtam meg a leginkább. Nem volt kérdés, hogy pedagógus leszek, de mielőtt elkezdtem volna intézményben tanítani, jött egy izgalmas felkérés egy művelődési háztól, hogy tartsak óvodásoknak zenefoglalkozásokat. Akkor még tényleg nem sejtettem, hogy ez a közeg lesz a hivatásom otthona. Van egy szép fejlődési íve a zenével, elsősorban énekléssel kapcsolatos tevékenységeim építkezésének. Az én esetemben azonban az irány fordítva történt, mert először, 2003-ban óvodásokkal, utána kisgyermekes családokkal kezdtem énekelni. 2014-ben köteleződtem el a testvérem, Hazay Tímea által vezetett, A Te Hangodat Ismerem Alapítványhoz. Koraszülött intenzív osztályokon az énekléssel oldjuk a szorongást. 2024-ben pedig Barta Zsuzsanna anya-magzat kapcsolat-analitikussal karöltve dolgoztuk ki a várandós édesanyáknak szánt csodálatos módszerünket, az Anya-magzat HANGolódót. “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” - Hazay Annamária - saját archívum- Már a magzatoknak is énekelsz, a koraszülött osztályon fejlődő inkubátor-lakó pici babáknak is és persze a togyogós és óvodás korosztálynak is. Ez széles skálája a lehetőségeknek, más-más helyzetekben műveled a kodályi tanítást. Mesélnél ezekről? Az egyik legszebb, sokat eláruló, sokszor idézett gondolat Kodálytól, hogy “ Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.” A hivatásaim minden területén ezt tartom fókuszban. Azt hiszem, leginkább akkor vannak érzelmi biztonságban a gyerekek, ha jól vannak a szülők. Persze 90%-ban édesanyákkal találkozom, így elsősorban az a feladatom, hogy egy olyan biztonságos térbe hívjam őket, ahol anyatársakként is tudnak tekinteni egymásra. A várandósság hosszú hónapjaihoz is rengeteg félelem, szorongás, aggódás párosul. Azt hiszem, itt kell igazán tudatosnak lenni az anyáknak, hogy a kihívások ellenére tudjanak dedikált időt szánni a méhükben fejlődő kisbabáikra, aki várja és igényli a kapcsolódást. Nem lehet úgy tekinteni egy újszülöttre, mintha onnantól kezdené a tapasztalást, tanulást. Már 9 hónap impulzusaiból, megfigyeléseiből le tud vonni következtetést. Pl. ha az édesanyja sokat dúdol, énekel a várandósság idején, ami támogató (stresszoldó) hormonokat (oxitocint, endorfint, szerotonint, dopamint) termel, akkor azokban a percekben a kisbaba is nagyobb biztonságban érzi magát. Feltételezhető, hogy ezeknek a gyerekeknek mindig is fontos lesz a zene az életükben. Itt hoznék egy másik Kodály gondolatot. Amikor megkérdezték tőle egy párizsi konferencián, hogy mikor kezdődjék a kisgyermek zenei nevelése, hirtelen azt mondta: "a gyermeke születése előtt 9 hónappal". Később saját magát javította: "az édesanya születése előtt 9 hónappal". Fontos tényező, hogy az anya milyen zenei kultúrát hordoz, mennyire természetes számára a napi szintű éneklés. Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek. - Már felnőtt gyermekeid vannak. Ők is követnek téged a zene ösvényén?Mindketten ugyanannak az iskolának voltak zenetagozatos diákjai, ahol nem csak én és testvéreim, de nagyapjuk és nagyanyjuk is tanult. A mi szüleink számára is, és nekem is egyértelmű volt, hogy erre az ösvényre tereljem őket. A fiam gyönyörűen hegedül, néhányszor még van módunk együtt muzsikálni. Lányom furulyázott, citerázott, népi énekelt, de most felnőttként csak kedvtelésből énekelget. Az bizonyos, hogy mindkettőjüknek meghatározóak voltak a kóruséneklés évei."Zenei kincseink erős építőkövei az anyanyelvünknek" - Hazay Annamária - saját archívum- Vannak visszajelzések a szülőktől a későbbiekben, amikor felnőnek a gyerekek? Bizonyos, hogy hatással vagy rájuk az énekeddel, a muzsikáddal.Csodálatos érzés, amikor hosszú évek elteltével meglepnek egy-egy felvétellel, amint éppen valamilyen hangszeren játszik a már iskolássá cseperedett gyermek, vagy éppen éneklési versenyen van. Sokszor kapok köszönő, elismerő levelet édesanyáktól, hogy megköszönjenek egy-egy sikeres felvételit mondjuk egy zenetagozatos iskolába. Hiszik, hogy az alapokat akkor tettük le, amikor az én zenefoglalkozásaimra járt a gyermekük kicsi korában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülőnek nagyobb az érdeme, hiszen ő fogta meg babája kezét hétről-hétre és jöttek el együtt, így a szülőnek is fontossá vált a közösséghez tartozás. - Gyermekversek megzenésítésével is foglalkozol, CD-d és foglalkoztató füzeted is jelent meg, valamint a youtube csatornán is megjelentél. Vannak még ehhez hasonlatos terveid?Volt egy szép és viszonylag rövid időszaka ennek a szárnypróbálgatásnak is, és hiszem, hogy csúcsra lehetett volna járatni, mert nagyon szerették a Kék Katica koncerteket. De túl sok áldozattal, idővel, energiával járt volna mindnyájunktól, ha többet vállaltunk volna. 2018-ban kezdődött, Német Robi barátom hirtelen elkezdett gyerekverseket írni, és olyan megkapó, humoros nyelvezete volt, hogy azonnal nekiültem megzenésíteni jó párat. Ezeket csak úgy viccből elküldtem a barátaimnak, akik egyből megszerették őket, dallamtapadásuk lett, ők bátorítottak, hogy vigyük közönség elé. Nagyon szép emlékeim vannak erről, no és ebben a formációban basszusgitáros szerepe volt a fiamnak is. Venczel Mónika énekesként, Újj Zsombor hegedűsként játszott velünk. - Számtalan, nagy tömeg előtti fellépéssel is büszkélkedhetsz, szabadtéri rendezvényeken is szerepelsz. Az előadóművész könnyen átáll egy bensőséges magzatnak szóló, akár egyéninek is nevezhető éneklésből egy szabadtéri nagy rendezvényen történő fellépésre?Úgy gondolom, mind a kettő inkább segíti egymást. A nagy létszámú, energikusabb, lüktetőbb rendezvény után az ember vágyik a csendre, nyugalomra, és fordítva. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább a csendre koncentrálok, már nem szervezek és nem is nagyon vállalok nagy koncerteket. Azt hiszem, sokkal inkább abban kezdtem el hinni, hogy akkor tudunk igazán egymásra figyelni, meglátni a másik ember lelkét, ha kisebb közösségekben vagyunk. Furcsa lehet, de nem esik nehezemre elbúcsúzni az életem egyes szakaszaitól, mert minden következőnek várom az újdonságait, kihívásait. Talán a gyerekeim is meg tudják erősíteni, hogy az ő fészek-elhagyásukat is inkább örömmel éltem meg, mert végtelenül büszke voltam/vagyok rájuk, hogy felelősségteljesen el merik indítani a saját életüket. - Hogyan él meg a mai Magyarországon egy szabadúszó előadóművész, zenepedagógus? Vársz valami könnyítésre, támogatásra, vagy nem reménykedsz ebben? Mik a vízióid a jövődet illetően?Merjem leírni, hogy nehezen? ...nehezen. Szomorú látni, hogy hány és hány tehetség nem jut egyről a kettőre a megfelelő kapcsolatrendszer nélkül..., és látjuk ennek ellentettjét is, ugye. Az is fájó számomra, hogy szakmán belül nem tiszteljük egymást. A lelki tisztaság hiányzik. Azonban nagyon hiszek a kis közösségek erejében. Erre kell fókuszálni. Azokra a családokra, akiknek igényük van a lelki harmóniára is és azt nem külső ingerekkel, hanem belsőleg akarja építeni. Idén lenne 100 éves a Nemzet Művésze, Kallós Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, tőle idéznék: “Addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk!” Egyre élesebb a tónusa ennek a mondatnak. És addig maradunk Emberek, amíg figyelünk a másikra. Menyhárt Tamara - Nyitókép: Hazay Annamária - saját archívum
