Prófécia társadalmi és politikai szorongásainkról
Paul Lynch neve talán újdonságot jelent a magyar olvasók számára. A próféta éneke (Prophet Song) című regénye 2023-ban elnyerte a rangos Booker-díjat, nemzetközi elismerést hozva az ír szerzőnek. A szépirodalmi mű most először jelent meg magyar nyelven Bartók Imre fordításában, bemutatva egy disztópikus Írországban zajló történetet, ahol a közöny, gyász és kilátástalanság mellett felvillannak az ellenállás, remény és empátia pillanatai.
Hogyan tud ma szélesebb érdeklődést kiváltani egy szépirodalmi alkotás és nemzetközi elismerésre szert tenni? Ehhez nagyban hozzájárulhat a regény témája, ahogy az első Trump-adminisztráció idején Orwell 1984-e ugrott az eladási listák élére, vagy amiért A szolgálólány meséje trendivé vált a 2010-es években. A próféta éneke a közeljövőben játszódó disztópia. Egy autoriter rezsim veszi át a hatalmat, és fokozatosan diktatórikus rendszert épít ki szükségállapottal, hazaárulózással, totális felügyelettel, a polgári jogok folyamatos elnyomásával, majd polgárháborúba sodródásával. Az író hazáját, Írországot választotta helyszínül. Elmondása szerint a modern káoszt és a nyugati demokráciák nyugtalanságát akarta megjeleníteni. A szíriai polgárháború és az azt követő menekültválság eseménysora ihlette a cselekményt.
Ezekről a jelenségekről szinte napi rendszerességgel olvashatunk, nem valószínű, hogy egy regénytől változna meg valakinek a véleménye az autoriter uralomról, vagy hogy jelentős mértékben növekedne a demokrácia és a jogállam népszerűsége tőle. A hangsúly egy család történetén van, hogyan válik az életük rövid idő alatt rémálommá, amikor elveszítik mindazt, ami addig magától értetődőnek számított. A Booker-díj bírálói úgy fogalmaztak, hogy a történet „napjaink társadalmi és politikai szorongásait ragadja meg”.
A cselekmény középpontjában Eilish Stack, egy négygyermekes anya áll. Az apa, Larry, szakszervezeti vezető, aki egy tüntetés után hirtelen eltűnik, és ezzel a nő magára marad a gyerekekkel. Keveset tudunk meg arról, hogy ki van hatalmon. A felügyeletet a GNSZI (Garda Nemzeti Szolgálati Iroda) végzi, az ajtón kopogtató rendvédelmi személyek a gardások. Eilishnek szembe kell néznie a társadalom fokozatos átalakulásával, munkahelyén és a mindennapokban egyaránt, és azzal, hogy legidősebb fiára, Markra 17 évesen hadkötelesség vár, a fiatalabb gyerekeinek pedig az alapvető biztonsága válik kétségessé.
Folyamatos kérdés, mikor jön el az a pont, hogy el kell hagyni az országot, menekültté válva?
További kihívás Eilish számára a demenciával küzdő apjának a felügyelete – akinek a küszködésé fontos része a cselekménynek, hiszen a régi világ emlékezete nemcsak az ő részére válik egyre nehezebben felidézhetővé.
A regény erőssége a cselekmény környezetét leíró képek, a szikár atmoszféra és az érzékletes lírai nyelve. Az alaphangot a mű egyik mottója adja meg:
A sötét időkben / Fognak-e még énekelni? / Igen, fognak még énekelni – / A sötét időkről
A kinti világ erőszakos zaja, az élettér fokozatos szűkülése, az otthon biztonságának elvesztése, törmelékké válása kísérik az eseményeket. Ami a pusztulásnak ellenáll, az nem más, mint az anyaság, Eilish ösztönös életereje, amely nem csak a családot igyekszik egyben tartani, hanem a szertefoszló világban is valamilyen értelmet, kapcsolódásokat, reményt teremt.
A próféta énekéből nem fogjuk megtudni, hogy mi lenne az orvosság a liberális demokrácia válságára, sőt inkább további nyugtalanságot okozhat az elolvasása. Ezzel együtt fontos könyv, mert bemutatja, hogy valamilyen mélyen emberséges, ösztönös, szabadságszerető erő munkálkodik még az oly sötét idők közepette is.
Ternovácz Dániel – Nyitókép: Jan Brueghel I: Krisztus a galileai-tengeri viharban, 1596.
