Afganisztán a nemzeti filmipar mozivásznán
A „Sárkányok Kabul felett” nem csupán egy látványos háborús film, hanem egy újabb bizonyíték arra, hogy a hazafias mozgókép után sóvárgók álma teljesült. Mozivásznon látható egy magyar hőseposz, különösen militáns kiadásban, amely megosztottságunkat és képzeletünk korlátait is visszatükrözi.
A mai államilag támogatott nemzeti film megszületése nagyjából 2018 környékére tehető. Ebben az időszakban írta Szakács Árpád a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatát, élesen bírálva a kulturális intézményrendszert. A kibontakozó Kulturkampf elérte a Magyar Nemzeti Filmalapot is, amelyet Andy Vajna kormánybiztosként alapított még 2011-ben. Vajna 2019-ben bekövetkezett halála után megnyílt az út a hazafias filmek sora előtt.
A nemzeti film megszületése és a Kulturkampf hatása
A nemzeti film kialakította a maga műfaját, markáns motívumait. Az egyik legfőbb sajátosságuk, hogy a nemzeti büszkeség érzését hivatottak sugározni jól felismerhető módon. Cselekményeik alapján a magyarok sokkal okosabbak és bátrabbak a többi nemzethez képest. Amennyiben belügy a téma, akkor pedig a nemzeti oldalé az erkölcsi fölény.
A „nemzeti film” mint új műfaj – motívumok, hősök, toposzok
Jelent már meg propaganda-thriller (Elk*rtuk), politikai dráma Göncz Árpád emlékének torzításával (Blokád), történelmi-életrajzi film (Semmelweis) és 7 milliárdból készült Petőfi-giccs (Most vagy soha!). Őket követi a Sárkányok Kabul felett című háborús film Dyga Zsombor rendezésében. Az 5,8 milliárd nagyrészt állami támogatásával méltán illeszkedik a fenti sorba – Rákay Philip Pilvax-fantáziáihoz képest mindenképpen jobb forgatókönyvvel.
Olyannyira az állami támogatás megléte, vagy nemléte határoz meg ma egy magyar filmet, hogy a főszerepet játszó Jászberényi Gábornak az Indexnek kellett magyarázkodnia, hogy miért vállalt el színészként egy szerepet.
Közben ilyen kérdésekre válaszolva: „Közel áll önhöz a katonaság, a Magyar Honvédség, egy afganisztáni misszió világa?”
Katonai támogatás és politikai beágyazottság a filmgyártásban
Nem mellesleg a Magyar Honvédség is részt vett a produkcióban szakértőket delegálva, hasonlóan a S.E.R.E.G. című sorozathoz. A Honvédelmi Minisztérium pedig követi a film fogadtatását és meglepő módon kritikára reagál. Történt ugyanis, hogy a 24.hu kritikusa Ruszin-Szendi Romulusz honvédségi főparancsnokot fedezte fel a Stohl András által megformált bohókás alak mögött. Ezt a Minisztérium cáfolta – téves feltételezésnek ítélve – enyhén túllépve a katonai szakértő szerepen.
Mit mond el a film Afganisztánról – és mit a magyar szerepről?
A történet a kabuli reptéren játszódik 2021-ben, azt követően, hogy az USA kivonult Afganisztánból 20 év után, a demokráciaimport teljes csődjével. A Talibán hónapokon belül átvette az ország felett az irányítást, így életveszélybe kerültek a „kollaboráns” személyek, például akik tolmácsként dolgoztak a megdöntött rendszerben. Ezért egy magyar alakulat 200 fő kimentésére indult, akiket a reptér bejáratánál váró több ezres tömegben kellett megtalálniuk. Az akció olyan jól alakult, hogy végül jóval több személy került fel a listára, nem csak magyar állampolgárok. A forgatókönyv megtörtént események alapján íródott, a Sámán Pajzs nevű különleges hadművelet során 540 főt mentettek ki.
Láthatunk néhány látványos akciójelenetet és érzékenységről tanúskodó képsorokat menekülőkről, amelyek meglepően hatnak, tudván, hogy 1,3 milliárddal a közmédia is ott van a finanszírozók listáján. Viszont a militáns hazafiasságra épülő cselekmény korlátoltsága is megmutatkozik.
Az egy dolog, hogy nem mélyül el az afgán kontextusban. Ha a tálibok valóban csak gonosz terroristák, ahogy a film prezentálja őket, akkor hogyan tudták szinte ellenállás nélkül átvenni az ország vezetését és miért ünnepelték őket sok helyen felszabadítóként?
Viszont a magyar jelenlétről is csupán annyit tudunk meg, hogy a katonák hősiességben és morálban a NATO csapatok fölött állnak. Amikor az angol parancsnok elmondja Herceg Péter alezredesnek (akit meggyőzően alakít Borovics Tamás), hogy nekik ez már sok és visszavonulnak, magyar kollégája azt válaszolja, hogy ők bezzeg a végsőkig kitartanak. A film legfontosabb szimbóluma pedig a magyar zászló kifüggesztve a szabadulást jelképező kapura.
Ha valaki ebből a filmből vonna le következtetést, hogy miért voltak magyar katonák Afganisztánban, akkor arra juthatna, hogy mert a nyugati szövetségesek nem elég talpraesettek rendezni ott a dolgokat. Egy mondatban összefoglalva: a Magyar Honvédség jó, mert ott segít, ahol baj van. Nem csoda tehát, hogy a szórakoztatáson túl a film értelmezése az állami finanszírozás és a propagandafogalom körüli vitákra szűkül.
Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: YouTube ScreenShot
