

Az európai menekültválság végül kapott egy új elnevezést a Fidesz-KDNP-től, majd egy évtizeden át az úgynevezett migránsválságra építette a hatalma egyik fegyverének erejét. „A migrációs válsághelyzetet 2016. március 9-én terjesztette ki az egész országra az Orbán-kormány. Az eredeti rendelet szerint az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszternek gondoskodnia kell arról, hogy a válsághelyzettel összefüggő jogszabályi rendelkezéseket a közszolgálati műsorszolgáltatók, lehetőség szerint a körzeti, helyi műsorszolgáltatók és legalább egy országos napilap a lehető legrövidebb időn belül közzétegye.”
A rendeleti kormányzás álszent leple alatt nagy mértékben megosztotta a közéletet figyelemmel kísérőket az akkor regnáló hatalom. Hazug kommunikációval, riogatással, lefizetett statiszták szerepvállalásával késztette véleménye kinyilvánítására a társadalom internetező tagjait. A propaganda óriásplakátjai és képi megfélemlítései, aljas hazugságai ömlöttek az emberekre, így talán ez volt az első olyan erős propaganda-győzelem, ami úgy vágta ketté a társadalmunkat, mint forró kés a vajat.
A politika tehát dominánsan hatott a közéletre, a közvéleményre, meghatározta a nép kommunikációját, életérzését, döntéseit is. A fél ország „migráns”-szakértővé, hovatovább „migráns”-gyűlölővé vált. (Sorozatunkban folyamatosan feltárjuk a szíves olvasóink részére a valóságot: ÍgyÉlünk.hu - Bevándorlás )
A bezártság, a dilettáns járványkezelés, a médiából ömlő – elsősorban külföldön történt – horrorisztikus kórházi felvételek a Covid időszakában leültette az embereket a számítógép elé. A közléskényszer, a vélemény kinyilvánításának szabad áramlási lehetősége igen szélsőséges, sőt – a politikusi érintettségek miatt – megosztó lett. Mindenki szakértővé vált, mind egészségügyi, mind politikai döntéshozói témákban. A monitor előtt ülők a közéleti történések verbális kinyilvánításának professzorai lettek.
A közéleti folyományok velünk, állampolgárokkal történnek, de erős befolyásolási, sőt irányítási szerepe van a sajtónak is. Ami szembe jön velünk a televízióból, a rádióból, az internet világából, arra felfigyelünk, azt véleményezzük. Attól függően, mi zajlik a közéletben, s mi jön át a médiumokból felénk, kialakul a saját narratívánk, s mivel nincs feltétlenül következmény – szabadon leírhatjuk azt.
A politika ugyanakkor igen erősen meghatározta a sajtó erejét (amennyiben a propaganda egyfajta sajtónak tekinthető) az elmúlt évtizedben. A politikai döntések előbb-utóbb „lecsorogtak” a közélet szereplőihez. Saját bőrükön tapasztalták meg az emberek a rosszul kommunikált, káoszba fulladó cselekvéseket, és épp a Covid kapcsán sajnos, nagyon sok ellehetetlenülést, egészségügyi, mentális, anyagi károsodást, és arányosan Európában a legtöbb halálesetet eredményezett.
A járványügyi kezelés Magyarországon megkérdőjelezhető volt, a hozzá nem értés, a kapkodás, a közöny, a rossz döntések egész sorozata, és persze a politikusok „mutyija”, a politikai elit gazdagodása is láthatóvá, érzékelhetővé vált, így a politika összekapcsolódott a társadalom tragédiájával, és teret nyitott a megannyi „szakértő” frusztrációjának megnyilvánulásához.
Bár a közélet és a politika közötti kapcsolódás a társadalmi jólétet kellene eredményezze, az ország kettéosztottságához, oltáshívők, oltástagadók megjelenéséhez sajnos a politikusok katasztrofális megnyilvánulásai, döntései is hozzájárultak.
(Ebben az időszakban hirtelen eltűntek a „migránsok” az országból, és a Covid veszélyhelyzet miatti rendeleti kormányzás idejét éltük.)
A 2022.02.24–i dátumot sokan megjegyeztük a világon. A II.világháború óta a legnagyobb katonai konfliktus vette kezdetét Ukrajnában, amikor Oroszország hadműveletet indított ellene.
2022. május 24-én – az ötödik Orbán-kormány megalakulásának napján – háborús vészhelyzetet hirdetett a hatalom, hiszen a járvány már „lecsengett”, és „migránsok” sem érkeztek nagy tömegekben az országba.
Még brutálisabb lett a megosztottság. A politika propaganda-gépezete egyre töményebben öntötte a háborús narratívát, az eddigi migrációs- és járványügyi megfélemlítések után még nagyobb erővel kényszerítették az embereket az „oldalválasztásra”. A gyűlöletkeltés sikere jól megmutatkozott a facebook-posztok, a podcast-ek komment szekciójában.
A fél ország háborús szakértőként nyomkodta a billentyűzetet, egyre személyeskedőbb, egyre gyalázatosabb szövegkörnyezettel.
„A pedagógusok sztrájkkal töltött ideje után, nagyot dobott a csökkenő morálon, mikor tavaly ősszel az Egységes Diákfront (akkori nevén Diákok a Tanárokért) sikeresen egy tízezer fős demonstrációt hozott létre. A diákság támogatása akkor sokat lendített az oktatást helyre állítani akarók lelkesedésén.” – írta 2023 őszén az eduline.hu.
Nem csupán a bérrendezés miatt hallatták a hangjukat a pedagógusok, hanem a megalázó, hierarchikus viszony miatt is nehezteltek. A tankerületek nem gondoskodtak az iskolában szükséges eszközökről, a közoktatásért felelős miniszter, Pintér Sándor pedig nem volt hajlandó tárgyalni a tanárok képviselőivel sem. (A tankerületek „kiskirálykodása” sajnos még most is zajlik, 2026 nyarán.)
Mondhatni, még inkább kettészakadt az ország – a pedagógus társadalom megmozdulásai nyomán is.
A folyamat, amely Magyar Péter tüntetésein, országjárásain, beszédein egységesítette mindazok nagy részét, akiket az Orbán-kormány az évtizedes ügyködése nyomán kettéosztott – egyre határozottabban jutott el az emberek tudatához is. Egyre többen ismerték föl azt – még ha korábban el is hitték a propaganda-híreket –, hogy ebben az országban bizony gyökeres változás szükséges.
Bár a regnáló hatalom próbálkozott az online tér harcosainak kiképzésével is, az emberek szemében – függetlenül attól, hogy újabb gyűlöletkeltő óriásplakátok és rémhírek születtek mostanra Magyar Pétert és Brüsszelt főellenségként lobogtatva – fokozatosan gyöngült, nevetségessé vált, legfőképp hiteltelenné.
Magyar Péter elhitette az emberekkel, hogy kellenek ők is a változáshoz, hogy nélkülük nincs lehetőség leváltani a maffiakormányt, hogy igenis ki kell tartani, össze kell fogni – de minden korábbi politikai párt nélkül. Az emberek nagy többsége megértette, hogy az eddigi próbálkozások sikertelensége után a „nincs jobb, nincs bal, csak magyar”-elvén kell együttműködni, nem kell, sőt nem szabad kimaradni a lehetőség adta döntésből, és igenis le lehet váltani a tizenhat éve hatalmon lévő Orbánt. Az emberek nagy többsége nem csupán megértette, hanem meg is tette ezt. Lepattant róluk a Magyar Péter és mondanivalója ellen irányuló mocskolódó, gyalázkodó megnyilvánulás, már semmi nem tudta eltántorítani a kormányt megbuktatni akaró tömeget attól, hogy a változás sikerében higgyenek.
Az emberek megértették, hogy a közélet és a politika közötti kapcsolódás a társadalmi jólétet kell eredményezze.
Talán ezért is történt meg a kormányváltás. A rendszerváltás pedig nagy erőkkel zajlik.
A kommunikáció mindannyiunk felelőssége.
A közélet valós híreinek minőségét pedig mi, emberek, állampolgárok tehetjük szebbé, emberibbé, derűsebbé – hogy soha többé ne legyen gyűlölettel kibélelt árok és megosztottság közöttünk.
Menyhárt Tamara - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció