Tanulságos lehet, ha egy hibádra teli rüszttel esik neked a kormánypropaganda
Kollár Kinga, a Tisza Párt képviselője politikai baklövést követett el az Európai Parlamentben, az állami sajtó pedig rögtön megbüntetésére sietett. Jogosan került-e az ádáz Rogán-művek célkeresztjébe és elkerülhető lett volna-e a pályakezdő politikus kommunikációs hibája?
Mielőtt pontosabban igyekeznénk megfejteni az őt ért támadások vehemenciájának okát, érdemes először megidéznünk Kollár képviselő asszony szavait, és ismertetni annak kontextuális környezetét:
Kollár Kinga, mint európai parlamenti képviselő, olyan uniós szervek munkájában vesz részt, mint a Gazdasági és Monetáris, Adóügyi vagy éppen a Költségvetési és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság.
Legutóbbi a tegnapi napon, azaz április kilencedikén ülésezett, és napirendi pontjai között szerepeltek “A jogállamisági mechanizmus eddigi tanulságai” is, mely tanulságok tárgyalásán olyan meghívott felszólalók vettek részt, mint Jávor Benedek, Budapest uniós képviselője, Léderer András, a magyarországi Helsinki Bizottság főmunkatársa, vagy Delphine Freymann, a Velencei Bizottság főtitkár-helyettese.
A Tisza képviselője a főbb előadások után felszólalásában kívánta értékelni a Magyarország ellen bevetett jogállamisági mechanizmus sikerességét, felszólalásának kritikus pontjai pedig így hangzottak:
„Magyarként azt kell mondanom, hogy [a jogállamisági mechanizmus (- szerk)] nagyon hatékonynak bizonyult, mert megközelítőleg 21 milliárd eurót függesztettek fel, és ebből egymilliárd már el is veszett a magyarok számára”
„Úgy értem, csak hogy pár példát hozzak, az RRF-programból 50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi”
„Most, ami ennek a pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.”
A felszólalás stílusa akaratlanul is a korábban ismert ellenzéki EU-s képviselők hozzáállását idézi: a leginkább Donáth Anna egykori Momentumos EP-képviselő nevével fémjelzett jogállamisági eljárás rendkívül kényes téma a hazai nyilvánosságban, az arról való megnyilvánulások alapvető eleme így az óvatosság kellene, hogy legyen a politikusi eszközkészletben.
Az említett 21 milliárd euró hiányának vesztesei ugyanis elsősorban nem a kormány tagjai, hanem a magyar nép. Ez egy olyan evidencia, amely a Tisza Párt feltűnése óta konszenzusossá kezdett válni, a párt elnöke többször is erre utaló magatartást tanúsított, rendszeresen elmondta: a magyar embereknek járnak az uniós támogatások, azokat pedig egyedül ők lesznek képesek hazahozni.
A képviselő felszólalása viszont rendkívül káros és nemzetellenes attitűdöt sugároz, az alapvető erkölcsi hozzáállás a felszólalás hangvételét tekintve helytelen, a “hatékonynak bizonyult” kijelentés párhuzamba állítása a szükséges, de elmaradó kórházi felújításokkal abszolúte politikai és emberi vétek, ahogy a romló életminőség pozitívumként való aposztrofálása is.
A legnagyobb ellenzéki párt kevés súlyos baklövést követett el az elmúlt egy évben, ezért válhatott legendássá a “nem találnak fogást” kezdetű mondás is a hazai közbeszédben.A legnagyobb ilyen segítő karnyújtások a Fidesz lejárató kampányaiért felelős propagandistáknak viszont minden esetben az Európai Unió viszonylatában történtek, lásd: az Ukrajnai zászlót viselő Tiszás képviselők vissza-visszatérő fényképei a Megafon-hirdetésekben. Ezek az üzenetek nem csak politikai hibák a rendszerváltást áhító párt részéről, de a nyugati orientációra nézve pusztító, közpénzmilliókból finanszírozott reklámkampányok alapanyagaiként is szolgálnak, így a felelősség csak hatalmasabbá válik az önállósodó képviselők vállán.
Én azonban, a kormány narratívájával ellentétben nem feltételezem, hogy Kollár-képviselő asszony azért kapja brüsszeli fizetését, hogy szándékosan hazája ellen cselekedjen. A párt narratívájával ez teljes ellentétet képez, meglepő lenne, ha tagságát abban megtarthatná, amennyiben ártó szándék vezérelné. Mit tehetett volna tehát másképpen?
A kulcsprobléma egyértelműen a felszólalás megfogalmazásában van. Nézzük meg, hogyan segíthettünk volna egy, a bizottsági ülés padsorai között diszkréten odanyújtott alternatív beszédjavaslattal…
„A jogállamisági mechanizmus sikerességét az Unió szempontjából mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy a Magyarországnak járó 21 milliárd eurós fejlesztési források nem érkeztek meg az országba, politikai nyomást helyezve ezzel az ország vezetésére. Az így kialakuló költségvetési hiány azonban a kritikus állapotban lévő magyar egészségügyi intézményeket is sújtotta.”
„Csak hogy egy példát mondjak: az RRF-program keretéből 50 kórház kerülhetett volna felújításra, ettől viszont a magyar embereket megfosztották, mert a politikai vezetők nem tettek eleget az Unió követeléseinek.”
„A magyar életszínvonal ezáltal egy olyan csökkenési pályára állt, mely elősegítette a kormány ezen hozzáállásával elégedetlenek képviseletére szegülő Tisza Pártot, mely 2026-ban egyre nagyobb eséllyel vállalhatja a kormányzati feladatot, ezen források hazahozatalát és a megállapodást az Európai Unióval.”
Kérdezem én, miután ezt a változatot körülbelül három perc alatt biggyesztettem össze a fent idézett felszólalással 100 százalékban azonos tartalommal: Kollár Kinga miért nem tudott a pártja retorikájához méltó módon fogalmazni?
A Rogán-művek is megérdemeltek volna egy nyugodt csütörtököt…
Szentiványi Dániel
