Tűzijáték, pénzjáték, avagy az igazi SZÓR-akozás
Tűzijáték, vagy játék a tűzzel? Van-e és ha igen mi értelme a látványos közpénz égetésnek? Különösen fontos választ találnunk erre a kérdésre Európa egyik legszegényebb országában, ahol – valamiért – ebből a mulatságból rendre a legdrágábbat csináljuk.
A tűzijáték (ezt a véleményemet évek óta, sztereotípiaszerűen ismételgetem úton, útfélen) állatkínzás, gyermeteg és egészségre ártalmas, nagyon drága hülyeség. Mégis az látszik, hogy ezt a céltalan durrogtatást sokan szeretik, a hatalom pedig kifejezetten kedvét leli abban, hogy erre a marhaságra iszonyú sok pénzt – a szó szoros értelmében – elégessen. Az emberek egy igen jelentős tömege pedig örömét leli abban, hogy milyen gyönyörűen verődnek vissza a színes fénypászmák a felforrósodott egészségkárosító szállópor parány részecskéiről az estvéli Budapest egén! Milyen fantasztikus látvány, amikor a tonnányi veszélyes anyag gomolygó felhőjét átszelik a lézer nyalábok! Ahogy szemkápráztató szín- és hang-orgia közepette lepi el milliónyi ember lakhelye fölötti légteret, majd hull alá az éves káros anyag mennyiség jelentékeny hányada fél óra leforgása alatt! Szemkápráztató és észbontó!
Hiszem, hogy ez a dolog – talán hamarabb is, mint gondolnánk – el fog tűnni, kb. úgy, mint a régvolt idők ma már betegesen kegyetlennek, idiótának tekintett szokásai. Ahogy az ókor tömeges népszórakoztató vérengzései, vagy a középkorban nyilvánosan tartott kínzások, kivégzések kimentek a divatból, vagy az újkor fejlett társadalmaiban elborzadtak a nyilvános kivégzésektől (jobb helyeken magától a kivégzéstől is), úgy – remélhetőleg nem is olyan soká – az állatkínzás és mérgező szállópor miatt (vagy legalább a felesleges pénzszórás okán) remélhetőleg mindenhol tilalmas lesz ez a hülyeség. Hiszem, hogy hamarosan általánossá válik a vélekedés, tudatosul a felismerés, hogy nemcsak a házi kedvencek, de a szabad természetben élő állatok is ilyenkor komoly szenvedésnek vannak kitéve, s mi – az egyetlen empátiával rendelkező élőlény – belátjuk, hogy aki embertelenül viselkedik az állatokkal, az állat módjára viselkedik az emberekkel. Vagy legalább a kisgyerekekre, a szállóporra érzékeny beteg embertársainkra tekintettel lehetünk majd belátóbbak.
Ma már 18 év alatt nem ajánlott megtekinteni olyan reklámot, amelyiknek óvszert, alkoholt reklámoznak, elég nagy út ez ahhoz képest, amikor a kisgyerekeket is elvittek a főtérre karóba húzást, kerékbe törést, akasztást nézni az ókorban, középkorban…
Nincs okunk feltételezni, hogy a háziállatokat kínzó, a tüdő-, szív és érrendszeri betegeket, kisgyerekeket irritáló, nekik ártalmas egykori szokáson ne úgy csodálkoznának egykoron, mint mi azon, hogy hajdanán a heroin köhögés elleni gyógyszerként volt forgalomban, vagy ahogy a mai gyerekek csodálkozhatnak azon, hogy az én fél életemben még éttermekben, tömegközlekedési eszközökön, tömegrendezvényeken lehetett olyan mindenki számára káros szenvedélynek hódolni, mint amilyen a dohányozás.
A fejlődés mindenesetre érzékelhető. A Népszava megrendelésére a Publicus Intézet reprezentatív felmérése igazolja, hogy a többség véleménye változóban van, s inkább a hagyomány, mintsem a valódi igény az, ami ezt a furcsa szokást még (egyre kevesebb helyen) életben tartja. Az összes megkérdezettnek csupán 35 % tartotta jó ötletnek idén a rendkívül költséges mulatság megtartását, a Tisza Párt szimpatizánsainak mindössze 13 %-a vélekedett így, s bizonytalan párt preferenciával rendelkezőknek pedig 31 %-a. A Fidesz-KDNP esetében is – szerintem inkább az irracionális párthűség, mintsem az észszerű megfontolás okán – van 75 %-nyi polgár, aki szerint jó dolog éppen most és ennyi temérdek pénzt (3,6 milliárd forintot) költeni a tűzijátékra.
Talán az ő véleményük is megváltozik majd, ha elgondolkodnak azon, hogy idén is 160 ember szorult a mentőszolgálat segítségére (81 rosszullét, 30 kisebb sérülés, az ellátottak közül 48 ember szorult kórházi ápolásra). Egy magasból leesett, középkorú férfit a helyszíni életmentő beavatkozásokat követően, kritikus állapotban kellett kórházba szállítani. (Csak összehasonlításképpen: a másnapi Munkács elleni orosz rakéta támadásban 19 ember sebesült meg.)
Addig is, amíg odáig eljutunk, hogy mindenhol megszűnik a népszórakoztatásnak ez a formája, van egy pompás (mielőtt félreértenénk: ironikus) javaslatom!
Mi lenne, ha a pénz elégetése helyett magát a pénzt szórnánk a szórakozni vágyó nép közé? A szó szoros értelmében SZÓR-akoznánk. Az állatokat nem zavarná az égből aláhulló pénzért tülekedő emberek üvöltése, hörgése. Aki pedig embertársai nyakára hágva sikeresen kaparint meg bankjegyeket, az extra jövedelemre tehet szert (ahelyett, hogy csupán a sötét égbolton hamuvá foszló papír elhalványuló fényét bámulná szájtátva). A pénzszerzésnek ez a módja – amellett, hogy híven modellezi társadalmunk működését – a szórakoztatásra használt összeget újra felhasználhatóvá tenné.
A mulatságra fordított összegnek csak egy része “égne el” a pénzt szóró drónok, helikopterek üzemanyag fogyasztása és a kezelő személyzet munkabére miatt, a megkaparintott pénz viszont már akár másnap boldogan elkölthető (az állampolgár javakat szerezhet, szolgáltatásokat vehet érte igénybe, az állam pedig visszakapja a világcsúcs magyar 27 % ÁFÁ-t). Emellett biztosan nagy nézettségű műsort lehetne csinálni a tülekedő, magából kivetkőzött embertömegről, ami komoly reklám bevételek reményében könnyen értékesíthető lenne. Minden bizonnyal ez a látvány talán még jobban kielégítené azokat, akik eddig beérték az értelmetlenül elégő pénz látványával. Az össztársadalmi gyönyörnek ez egy teljesen új, innovatív módja lehetne…
dr. Zeke László – Nyitókép: ShutterStock
