Vágyvezérelt algoritmusok – Digitális hálózati hibajelenség – vagy kormányzati nyomás a szolgáltatókra?
Van az a különös pillanat, amikor a digitális térben egyszerre több lámpa is kialszik. Nem áramkimaradásról van szó, hanem sokkal rafináltabb dologról: bizonyos profilok hirtelen elnémulnak, mintha a hálózat kollektív felejtésbe burkolná őket. És nem is akármilyen profilok: olyanok, amelyek meglepő módon mind egy irányba mutattak. Véletlen? Talán. Vagy a véletlen épp annyira véletlen, mint a cinkelt kocka.
A hivatalos magyarázat persze sosem több egy sóhajnál: algoritmus, technikai hiba, „történik az ilyesmi”. Csakhogy amikor a jelenség már tucatnyi, majd száznyi embernél ismétlődik, ráadásul földrajzi, társadalmi és minden egyéb különbséget figyelmen kívül hagyva, akkor az embernek kezd gyanússá válni a dolog. Egy országnyi platformon épp azoknak a felhasználóknak a digitális ajtajára kerül lakat, akik történetesen egy új politikai közösséghez tartoznak. Milyen különös!
Lehet, hogy mindez puszta véletlen? Hogy az univerzum kódjában valahol elcsúszott egy bit, és hopp, a társadalmi hálózat úgy döntött, most pont azokat a profilokat csukja le, akik egy irányba beszélnek? Ez nagyjából olyan, mintha egy kaszinóban a rulettgolyó hetekig csak a nullán állna meg. A statisztika ilyenkor nem hibát, hanem csodát kiált.
A valóság persze ennél sokkal cinikusabb. A digitális világ skálafüggetlen hálózat, ami azt jelenti: ha néhány csomópontot kiiktatnak, a rendszer még nem omlik össze, de a felhasználók számára komoly akadályt jelent. Újraépül ugyan, de minden egyes támadás nyomot hagy. Kényelmetlen, bosszantó és gyanús. Mintha valaki célzottan kisérletezne azzal, hogy egy közösség mennyire bírja a digitális nyomást.
És hogy kinek állhat ez érdekében? Hát ez a legszebb az egészben: soha nem tudjuk meg. Marad a sejtetés, a kérdőjel, a konspiráció szaga a levegőben. Egy országnyi ember közül történetesen azok tűnnek el a social mediából, akik a hatalomnak kényelmetlenek. Nahát, micsoda balszerencse! Biztos csak valami kozmikus egybeesés.
Csak reménykedni tudunk, hogy a háttérben nem valami sokkal komolyabb játszma zajlik. Hogy a social media algoritmusai és a kormány szándékai tényleg nem érnek össze. Mert, ha mégis… az már nem „anomália” lenne, hanem a digitális tér szisztematikus elfoglalása – egy összehangolt támadás a teljes infrastruktúra ellen, ahol vágyvezérelt algoritmusok vágnak rendet és pusztítanak kíméletlenül és mindenre tekintet nélkül. És annak nem pusztán néhány profil lesz az áldozata.
A hatalommal való visszaélés magasiskolája zajlik most, ami a szemünk előtt bontakozik ki. Az utóbbi időben látványos szaporodást tapasztalhattunk a megmagyarázhatatlan social media felfüggesztések és megszüntetések terén. És nem is az a valódi paradoxon, hogy ez megtörténik, hanem az, hogy az esetek 90%-ában kizárólag a Tisza Szigetek kapcsolattartóit éri el az „eljárás”. Csak a kapcsolattartókat! Ráadásul olyan indokokkal, amelyekről ordít, hogy koholt hazugságok. Ez már több, mint véletlen.
Koszi Ferenc – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI
