A debreceni vidámpark szomorú története
Amilyen furcsa feszültségekkel, gyűlölködéssel teljes időket élünk manapság szinte szimbolikus jelentése van annak, hogy hazánkban egyetlen folyamatosan működő vidámpark létezik, s ennek sem túl vidám a sorsa, ahogy az a nemrég leváltott vezető nyilvánosság előtt tett megnyilvánulásaiból látszik. Mintha Murphy híres törvényét látnánk a gyakorlatban bebizonyosodni: „Ami jól kezdődik, az rosszul végződik, ami rosszul kezdődik, az még rosszabbul végződik.”
Debrecen kultikus helye az egykori „Lúdas Matyi Vidámpark” és a szomszédságában lévő Állatkert fúziójából létrejött Kultúrpark (Zoo Debrecen, az ország első vidéki állat- és növénykertje és egyetlen klasszikus vidámparkja) a Nagyerdő szívében, a Loki Stadion tőszomszédságában. Még a szocialista időkből származó, városunkban terjedő vicc volt, hogy Debrecen különlegessége, hogy sugárút vezet a Vidámparkból a temetőbe. És valóban, a sugárút egyik végén vidámpark a másik végén a köztemető van, aminek kétségtelenül megvan a maga sajátos hangulata (majdhogynem filozofikus mélysége). (Egyébként a rendszerváltás előtt a Szabadság útja is a temetőbe vezetett, az egykori Béke útja pedig a Vágóhídra.)
Egy biztos, maga a park – úgy az állatkerti rész, mint a vidámpark – különleges, kellemesen retró hangulatú „ékszerdoboz”, amit a debreceniek szeretnek, hosszú évtizedek óta rendszeresen látogatják, s nemzedékről nemzedékre örökítik át ehhez a kultikus helyhez fűződő emlékeiket. Az ipartörténeti ritkaságnak számító lovas forgó, vagy az „Alfa Romeo” flottából álló dodgem, az elvarázsolt kastély, az UFO forgó, vagy az ország legrövidebb vasútvonala: az egykori „úttörővasút” – és még sorolhatnám – pontosan ugyanúgy működik, mint a mai 50-es, 60-as korosztály kicsi gyermekkorában, sőt, az idő közben eltűnt játékelemeket a mai napig emlegetik az idősebbek. Különösen az egykor a park dombján álló LI-2-es utasszállító repülőre. A régi időket idéző képek itt tekinthetőek meg.
Manapság már az én egyetemista fiaim is nosztalgiázva szoktak sétálgatni a parkban, s immár nem én viszem őket oda játszani, hanem ők engem Apák napján, minden évben…
Még a Loki Stadion megépítése előtt gondolkodott el a város azon, hogy ennek az akkorra kicsit elöregedett intézménynek milyen jövőt szánnának. Még az is felmerült, hogy a parkot „a magyar mese élőhelyévé” lehetne varázsolni, azt, egy a Levente Péter (alias Móka Miki) vezetésével dolgozó csapat fantáziadús elképzelései alapján. A tematikus parkba álmodtak gombfoci stadiont, Mekk Elek kézműves udvart, folyamatos műhelyekkel, szakkörökkel, egy a Mézga Aladár köb-ükunokája: „Köb üki” futurisztikus lakására emlékeztető könyvtárat, mese kölcsönzőt, házasságkötő termet, ahol „egykor híres mesehősök házasodtak”, s ahol valódi házasságkötésre is sort keríthettek volna a kedves vendégek, stb., stb… Ez a merész terv végül nem valósult meg, de a park látható fejlődésen, átalakuláson ment át. A leselejtezett játékok helyére újak kerültek, a régieket a lehetőségek korlátai között felújították. Mindezt még Nagy Sándor igazgatósága idején, akit fia: dr. Nagy Gergely Sándor követett az igazgatói székben, s akit most igen furcsa körülmények között „rúgtak ki”, aki ezt nem hagyta szó nélkül. (Jogilag a 2025. június 30-án lejárt, határozott ideig tartó megbízatását nem hosszabbították meg.) Erről számol be a Debreciner.
Az eltávolított igazgató úgy döntött, kitálal. 2025. szeptember 15. napján közzétett Facebook posztjában évtizedes távlatban beszél küzdelmes, és nemzetközi elismerésekkel is jutalmazott, áldozatos csapatmunkáról, s arról, hogy a város vezetése üresnek bizonyult ígérgetéssel kezelte mostohán a debreceniek „közös kincsét”.
A volt igazgató elmondása szerint mindent megtett a park fejlesztéséért, igyekezett meggyőzni Debrecen város vezetését arról, hogy érdemes a park fejlesztésére áldozni, s hogy lehetőség van ebből a célból forrásokat lehívni az Európai Unióból, de csalódnia kellett: a város 10 év ígérgetés után sem hívták le a kiemelt turisztikai forrásokat erre a célra. Megítélése szerint a debreceniek inkább szeretnék fejleszteni a parkot, mintsem megvalósítani a Természettudományi Múzeum Debrecenbe telepítésének grandiózus tervét.
Való igaz, hogy a Ludovikából kiebrudalt Természettudományi Múzeum debreceni tervei a régi Loki stadion helyére kérdéseket vet fel. Egy tömegsportot, rekreációt szolgáló, jól működő terület, egy viszonylag csendes erdős területen, ahol sokan sportolnak, nem biztos, hogy jó ötlet nagyszabású látvány-építkezésbe fogni, az viszont biztos, hogy – ha már építkezés – a Nagyállomás, vagy a busz végállomás környékének átépítése, rendezése évtizedek óta áhított vágya a debrecenieknek. Nem ismerünk olyan közvélemény-kutatási adatokat, amelyek ezt hitelesen alátámasztanák, de az érzés, ami elfog minket Debrecen kapujában: a Nagyállomáson biztosan erősebb, mint a vágy egy vadi új, csili-vili múzeum iránt sportpályák helyén a Nagyerdőn. Abban dr. Nagy Gergely Sándornak egészen biztosan igaza van, hogy meg kellene kérdezni a debrecenieket is, hogy ők vajon mit szeretnének. Ezen a ponton a volt igazgató Facebook posztjában túllépett a Zoo Debrecen ügyén:
„Debrecen többet érdemel! Valódi autonómiát; tiszta környezetet, működő egészségügyet, megfizethető lakhatást, versenyképes oktatást, fenntartható közlekedést és infrastruktúrát, egyszóval élhető otthont. És mindenekelőtt azt, hogy a Debreceniek érdeke legyen végre az első!”
Debrecen városának vezetése sem volt rest válaszolni a demokráciát érintő kritikára, amit a HAON – Hajdú-Bihar Vármegyei Hírportál – cikke „támadó és becsmérlő bejegyzésnek” minősített, s ami miatt „áll a bál”.
A volt igazgatóval szemben megfogalmazott kritika szerint miatta pusztult el több állat a parkban, illetve saját lakásfelújítása során keletkezett törmeléket is a parkban helyezett el. Az olcsón megvett „cápás vízforgó” nevű játékot túl drágán kellett felújítani, így az – szerintük – nem lesz megtérülő beruházás. Egyébként tagadják, hogy nem biztosítottak elegendő forrást a park működéséhez, karbantartásához. Vizsgálatot is indítottak, s majd döntenek a szükséges jogi lépések, intézkedések felől. Szerintük a Természettudományi Múzeum nem az állatkert helyett, hanem amellett jöhet létre, amely támogatni tudja a kultúrpark megújulását, az állatállomány, az állattartó helyek és a vidámpark további fejlesztését. (Hogy miként újul meg egy állatkert a mellette lévő múzeumtól az nekem sem világos.)
Ha harc, hát legyen harc alapon a volt igazgató Facebook válasz-posztjában jelezte, hogy a városházi közleményben „hazudnak reggel, délben, este és minden hullámhosszon”, ahogyan ezt Örkény István híres ’56-os beszéde óta oly sokszor és oly sok mindenkitől hallottuk. Az új keletű szakmai kifogásokra válaszképp csatolta Papp László polgármester úr idén kiadott, szakmai teljesítményt elismerő oklevelét. Megvédendő saját csapatát jelezte, hogy egy éve tájékoztatta írásban Debrecen polgármesterét, hogy a szakma nagyjai konzorciumi tagként tekintenek rájuk (az állatorvosi-, gyűjteményi-, állatgondozói-, kertész-, zoopedagógiai- és műszakos csapatára) és erre tekintettel nyertek 175.000 Euro európai uniós támogatást.
Dr. Nagy Gergely Sándor azt állítja, hogy a várostól még a karbantartásokra jogszabály szerint biztosítandó tételeket sem kapták meg, sőt a Park által megtermelt árbevétel-többletet sem használhatták fel ezekre a célokra. Példaként hivatkozik arra, hogy a 2024-ben megtermelt árbevétel-többlet 63 millió forint volt, amiből 33 millió forintot elvont tőlük a város, a korábbi gyakorlat mintájára. Állítása szerint az önkormányzati támogatás pedig még a béreket sem fedezi hosszú évek óta, 10 év alatt összesen annyi attrakciófejlesztési forrást kapott a Park, amennyit Debrecenben egyetlen főtéri szilveszter estére elkölt a városvezetés: 31 millió forintot!
A Park 1994 óta teljes jogú tagja az Európai Állatkertek- és Akváriumok Szövetségének, az igazgató úr idén kérte ennek a rangos szervezetnek a segítségét ahhoz, hogy támassza alá szakmai érvekkel a Park igényét a megfelelő szintű támogatásra. De a támogatás nem érkezik…
Mindez nagyon messze áll attól az elvárható gondosságtól, amire joggal számíthatna egy egyébként nyereségesen működő intézmény, főleg, hogy korábban – ahogy a volt igazgató szó szerint idézi posztjában – másképpen viszonyult ehhez a nagy múltú intézményhez:
„A tervezett beruházás minden elemében megújítja a kultúrparkot, új elemekkel egészíti ki. Arra fogunk törekedni, hogy megőrizzük a vidámparki részt és az állatkertet is fejlesszük. Tizenkilenc hektárra nő a terület, az úttörőtábor területét is hozzácsatoljuk a parkhoz, aminek új bejárata lesz, a ködszínház felőli részre kerül át az új főbejárat. Egy új látogatóközpontot hozunk létre és új látványelemekkel is erősítjük a nagyerdei szórakoztató negyedet”.
A korábban rendszeresen, nagy nyilvánosság előtt dicsért intézményvezetővel szemben – miután az nyilvánosan megnyilatkozik a problémákról – egyszer csak súlyos problémákat felemlegetni nem tűnik túl elegánsnak, főleg, hogy valamiféle állítólagos építési törmelék elhelyezési problémáról, illetve egy városi engedéllyel, saját árbevételből vásárolt játékról van szó.
Én, mint a Park kisgyerek korom óta lelkes rajongója szomorú szívvel figyelem ezt a vitát, és minden vágyam az, hogy minél hamarabb hazánk egyetlen állandóan működő vidámparkja valóban a vidámság otthona legyen a Nagyerdő szívében.
dr. Zeke László – Nyitókép: dr. Zeke László
