„kis magyar gyülekezés…”, védjük meg gyermekeinket mindentől, ha kell, ha nem

„Tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy számára olyan tartalom elérhetővé tétele, amely a születési nemtől való eltérést, a nem megváltoztatását, illetve a homoszexualitást jeleníti meg vagy népszerűsíti.”
(2021. évi LXXIX. törvény, 6/A. §)

A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány eltérő identitást: transznemű, nem-bináris, genderfluid, agender, bigender, demiboy, demigirl, pangender, neutrois, intergender, third gender, kétlelkű (two-spirit), xenogender. Csak a tisztánlátás kedvéért – rájuk nem vonatkozik külön a törvényi tiltás. Ők is ott lesznek a pride-on. A homoszexualitásnak nincsenek látható jelei, szóval kénytelenek vagyunk elhinni, amit valaki állít magáról.

Szóval, a normális családok gyermekeit nagyon védjük. Csak éppen nem mindig világos, mitől. Egy olyan felvonulástól például, ahol egy csomó ember színes ruhákban, néha lenge öltözetben – ne adj isten, pucéran – táncol, sétál, énekel, ünnepel.

Ez pontosan miben különbözik a többi, engedélyezett fesztiváltól?

A Volt, a Sziget, a Strand, az Ambrózia, a Fishing on Orfű, az EFOTT, a Campus, az Ozora fesztiválokon is fiatalok (és kevésbé fiatalok) szórakoznak – színes, hiányos, vagy épp semmilyen öltözetben. Mindez a normális családok gyermekei előtt történik.

Látom lelki szemeimmel az érvet: „de azok zárt területen zajlanak!”

Ám legyen – ha a fonott drótháló teljesíti az átlátszatlanság követelményét, és ezzel valóban elérhetetlenné válik a tartalom a védtelen, kiszolgáltatott ifjak számára.

És mi a helyzet a nem elkerített fesztiválokkal? Például a Művészetek Völgye. Magam láttam olyan tartalmat, amely a törvény szerint tiltottnak minősülne – mert ez az élet része. Akár akarjuk, akár nem.

Ahogy haladunk előre, egyre szűkülnek a betiltás lehetőségei. Maradt még egy „igazinak” szánt érv: a terrorfenyegetettség miatti álarcviselés tiltása.

A gyülekezési törvény 2025. márciusi módosítása szerint nyilvános rendezvényen csak akkor lehet maszkban vagy álarcban részt venni, ha azt előzetesen bejelentették, és a rendőrség is tudomásul vette. A cél: jogsértés esetén az azonosítás megkönnyítése.

Részemről nem zavar, ha egy rendőr odalép és megkér, hogy igazoljam magam – amíg ezt nem tömegfigyelési rendszer teszi automatikusan.

A törvény ugyanis kimondja: csak tömeges jogsértés esetén alkalmazható arcfelismerés.

Gondolom, eddig is így zajlott például Mohácson. A rend őrei ott sétáltak a busók között, és ha valaki nem viselkedett konszolidáltan – mondjuk hamuval szórt be gyerekeket, vagy alkohollal kínálgatta a szülőket, ki tudja, milyen hátsó szándékkal – azonnal intézkedtek. Maszk le, igazolvány elő.

És akkor még nem beszéltünk az ijesztgetés faktor mentális következményeiről. „…előkerülnek a fűzfából készült, disznóvérrel bekent maszkok… hatalmas fallosszerű buzogányaikat rázzák… a busók előszeretettel megcsipkedik a fiatalabb nőket… a nagyon régi maszkokon a vulva szimbóluma is megjelenik…”

2012 óta a busójárás hungarikumnak számít – méltán. Ez elsősorban a mohácsi civil társadalom, a busócsoportok, a maszkfaragók és jelmezkészítők érdeme. Fontos farsangi népszokás, olyan akár a húsvét, a Gergelyjárás, a Virágvasárnap vagy a Szentiváni tűzgyújtás. A néphagyomány a magyar kultúra gyökere – nélküle nincs nemzet.

busó maszkok, a finomabbak közül

A jelenkor hagyományai most formálódnak – és mi alakítjuk őket. A fesztiválok, felvonulások, ünnepek már nemcsak emlékeznek, hanem születnek is. Velünk változnak – mi adjuk a jelentésüket.

Amit ma közösen megélünk, az lesz a holnap hagyománya. Ezért is fontos, hogy ott legyünk – testben, lélekben, közösségben.

A gyülekezési törvény értelmében elvben nem lehetne Magyarországon többé nyári zenei fesztivált, nyitott művészeti rendezvényt, busójárást vagy pride felvonulást tartani – mert mindenhol van valami: hagyományos, sajátos, vidám, esetenként hungarikumnak minősülő, de törvénybe ütköző történet.