

Szóval: államférfi az, aki magas állami tisztséget tölt be, az állam kormányzásában és irányításában vesz részt. Magas állású politikus.
A fent felsorolt ismérvekkel melyik politikusunk rendelkezik?
Talán Orbán Viktor, aki éjt-nappallá téve küzd értünk.
Harcol Brüsszellel, ami csak egy város és tíz éven keresztül milliárdokat kapott euróban.
Megvéd a migránsoktól, Soros Györgytől, akinek az ösztöndíjából Oxfordban tanult és persze megvéd a háborútól is, bár Orbán Áron – a testvére – a fegyverkereskedelemben érdekelt.
Vegyük sorra az államférfi ismérveit, és nézzük meg, hogy mely ismérvek vonatkoznak Orbán Viktorra.
Ez az állítás igaz. Egyetemről (ELTE) kikerülve – egyetlen nap munkaviszony nélkül – a parlamentbe került, mint országgyűlési képviselő immáron 36 éve. A politikai gyakorlattal rendelkezik, mivel már 5. alkalommal ő a miniszterelnök, így már sokadik alkalommal tölti be ezt a felelősségteljes hivatali pozíciót.
Ez csak részben igaz. Valóban korszakos hatású politikus. Az „illiberális demokrácia” azonban a jog eszközével megvalósított diktatúra. Ebben az értelemben nem a nemzet javát szolgálja.
Szétvert államigazgatás, szociálpolitikai rendszer, oktatás, egészségügy, lepusztult tömegközlekedés, kifosztott önkormányzatok… stb. és a gyermekvédelem csődje.
A sort folytathatnám. Ehelyett viszont a családja és a NER haverok mérhetetlen gazdagodása történt az elmúlt 16 évben a mi és az uniós állampolgárok által befizetett adókból. Itt már pártérdek sincs, mivel a FIDESZ-KDNP már rég nem igazi párt, inkább egy vallási szekta szerűség, vagy még inkább, egy személyi kultuszon, megfélelmlítésen alapuló maffiaszerű galeri.

Orbán Viktor nem rendelkezik ügyvédi, bírói és ügyészi szakvizsgával sem, nem dolgozott ügyvédként, bíróként, ügyészként. Ilyen irányú szakmai tapasztalattal nem rendelkezik, sőt semmilyen egyéb tapasztalattal sem, ami valamilyen effektív munkavégzéshez kötődik. Viszont Orbán Viktor úgy gondolja, hogy „mindenhez is ért”. Gazdaság, társadalombiztosítás, nyugdíj stb. (Lásd, a Rónai Egonnal készült interjút.) Nem is kiváló stratéga, ha az ország jelenlegi állapotát nézzük. A gazdasági növekedés elsőszámú motorjának gondolta a már itt lévő és a közeljövőben megépülő akkumulátor gyárakat és az autógyártást. Debrecenben kezdi meg működését a BMW. (De már itt van a győri AUDI, a szentgotthárdi OPEL, az esztrgomi Suzuki és a kecskeméti Mercedes.) Ezáltal egy monokultúra kezd kialakulni a gazdaságban. Ha az autóiparnak „nem megy”, akkor az ország gazdaságának „sem megy.”
Ebből az állításból semmi sem igaz Orbánra.
Elvi alapon – mármint a saját elvei alapján – kizárólag a saját hatalmának megőrzése és fenntartása a célja. Ennek eszközei: a propaganda, lojális pártkatonák kinevezése az állami hivatalok élére, strómanok által vezetett cégek „kitömése” közpénzből túlárazott beruházásokon keresztül stb. Az ország javát szolgálta volna, ha mindaz ma virágozna, amit az elmúlt 16 évben tönkretett.
A „híveken kívül Orbánt senki az ország nagy többsége biztosan nem ismeri el. Ennek legbiztosabb jele, a rendszerváltozást akaró választópolgárok többségben vannak a független kutatóintézetek mérései szerint. Nemzetközi szinten, meg diktátorokkal, despotákkal parolázik. Ha nem lennénk uniós tagok, akkor már rég meg sem hívnák őt a százszor elátkozott Brüsszelbe.

Orbán Viktor nagy elődökre tekint, csak épp nem olyanokra, akikre a történelem jó szívvel emlékezik, mint pl Sztálin, Hitler, Salazar, Franco vagy Mussolini.
Ez az állítás igaz, de csak félig. Kelet felé nyit, nyugat felé inkább zár, pedig két nyugati szövetségi rendszernek a tagjai vagyunk (Európai Unió, NATO). Bot a küllők között a NATO-ban és az Unióban is, pedig Magyarország számára létfontosságú a NATO szövetség a „a védőernyő” miatt és az Unió a kereskedelem miatt, mivel az ország által megtermelt javak 80%-a az Uniós piacra megy. Putyintól pedig vesszük méregdrágán a kőolajat és a földgázt, miközben az Unió szinte teljesen levált az orosz energiahordozókról.
Összességében belátható, hogy Orbán Viktor nem államférfi. Csak a saját hatalma és jóléte érdekli. Az általa sokat hangoztatott nemzet biztonsága, gyarapodása, életminősége egyáltalán nem érdekli őt.
Ők szerintem államférfiaknak nevezhetők, mivel az eltelt idő bebizonyította, hogy tényleg nagy formátumú politikusok voltak, akik a nemzet boldogulását tartották szem előtt.
Kossuth Lajos: az 1849-es szabadságharc szellemi vezére; gróf Széchenyi István: a „legnagyobb magyar”: Hunyadi János „a törökverő”; Deák Ferenc: a „haza bölcse”, Baross Gábor: a „vasminiszter” a vasúti közlekedés és áruszállítás megtervezője és végrehajtója; vagy gróf Klebelsberg Kuno: a népiskolák megteremtése és az analfabétizmus felszámolása.
Ha a fent említett államférfiakkal hasonlítom össze Nagy Mártont, aki miniszterként a gazdaságért és a költségvetésért felel, mindezt úgy, hogy amióta kinevezték miniszternek egyszer sem tudta eltalálni az éves gazdasági növekedést, még megközelítőleg sem. Vagy említhetném Tuzson Bence igazságügyi miniszert, aki két nap alatt elkészített egy vizsgálati jegyzőkönyvet a Szőlő utcai javítóintézet ügyében, miszerint nincs kiskorú sértettje az ügynek. Nagy Gábor Bálint főügyész viszont megcáfolta az igazságügyi minisztert, Szabó Tímea ellenzéki képviselőnek írt válaszlevelében, aki ezügyben fordult kérdéssel a főügyészhez.
Összefoglalva, a FIDESZ-ben jelenleg nincs egyetlen politikus sem, akit államférfinek nevezhetnénk. Joggal bízhatunk benne, hogy a 2026-os választások után bekerül néhány olyan politikus az országgyűlésbe,, akit az utókor a cselekedetei miatt méltán nevezhet majd államférfinak.
Nótárius - Nyitókép: Magyar Péter és Orbán Viktor Strasbourgban - Fotó: Alain ROLLAND