Kik fizetik meg a magyar munkaerő politikai árát? – azaz hogyan szorulnak háttérbe a magyar munkavállalók, az egyszerű melósok? Az „egyszerű dolgozók” elnevezés több kategóriát is magában hordoz, lássuk a leggyakrabban megjelenőket: Alkalmazotti munkavállalók (nem vezető beosztású emberek), akik irodai munkát végeznek, Adminisztrációs feladatokat látnak el. Ügyfélszolgálatosok, asszisztensek, ügyintézők, recepciósok, bolti eladók, takarító, karbantartó munkákat látnak el állandó munkakörben. Gyári munkások és termelési munkavállalók, akik többnyire az ipari termelésben végeznek fizikai munkát, összeszerelőként, csomagolóként, gépkezelőként, karbantartóként, vagy minőség-ellenőrként dolgoznak. A termelésben dolgozó fizikai munkás – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Segédmunkások, akik általában fizikai munkát végeznek ugyan, de nem igényel szaktudást a feladatkörük. Lehetnek akár raktárosok, takarítók, betanított munkások, mezőgazdasági- és építkezési segédmunkások. Közmunkások, akik egy államilag támogatott munkaprogram kereti között dolgozhatnak, többnyire hátrányos helyzetű településeken. A közmunka célja általában szociális jellegű, és többnyire fizikai munka. Jellemzően a minimálbértől is jóval alacsonyabb kifizetéssel jár, viszont teljes munkaidőben. „A magyarországi közfoglalkoztatás 2011-ben lezajlott átalakításának, kibővítésének több célja volt; (a kormányzati kommunikáció szerinti) elsődleges célja, hogy a munkanélkülieket visszavezesse „a munka világába” illetve az elsődleges munkaerőpiacra, a kormány képviselőinek nyilatkozata szerint a közmunkaprogram bővítésének további céljai; a „munkaalapú társadalom” létrehozása a „segély helyett munka” alapelv széles körű megvalósítása, illetve a munkanélküliség megszüntetése (a teljes foglalkoztatás elérése) volt.” Platform-munkások, alkalmi munkavállalók, akik csak egy-egy munkakörben, általában kisebb szolgáltatásokat nyújtanak. Rugalmasabb ugyan a munkavégzés, viszont instabil munkajogi feltételekkel jár. Ilyenek lehetnek a futárok, digitális platformokon besegítők (webshop-ok), vagy az idénymunkára jelentkezők (mezőgazdasági-, vagy kőműves-munkák során). A rugalmasabb munkavégzés, gyakran instabil munkajogi feltételekkel jár – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Fizetések és jövedelmi viszonyok Néhány adat a fizetésekről, amelyek segítenek érzékeltetni, milyen jövedelmi helyzetben lehetnek az egyszerű dolgozók: Általánosságban a bérek, jövedelmek alakulásáról az RSM cikke tudósít. 2025. január 1-től a minimálbér bruttó összege 290.800 forintra, a garantált bérminimum bruttó összege 348.800 forintra emelkedik a Magyar Közlöny 2024. december 12-én megjelent 127. számának 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelete alapján. Ezek alapján látható, hogy az egyszerű munkavállalók fizetése közel van a minimálbérhez (különösen, ha betanított munkások). Amíg az átlagbér sokkal magasabb azoknál, akik esetleg szakosodottabb, de nem vezető munkakörben dolgoznak. Társadalmi megtapasztalás, hogy egyre nehezebb megélni egy átlag polgárnak, főképp, ha hitele van, ha albérletben él, ha egyedülálló szülőként neveli a gyermekeit, legfőképp pedig, ha munkanélküli (vagy nyugdíjas). Vendégmunkások és a magyar dolgozók helyzete Mi az, ami az utóbbi években – különösen a 2015 óta tartó „migráns”-válság tudatában – egy igen érzékeny, egyre több települést érintő probléma? A regnáló hatalom egyre több „külföldi vendégmunkást” hoz be a gombamódra szaporodó gyárakba Magyarországon. Ezek a folyamatok egyértelműen politikai és gazdasági okok miatt is zajlanak. A vendégmunkások jelenléte egyre több települést érintő probléma – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Sőt, már a 2024-es Európai Parlamenti- illetve Önkormányzati választásoknál is megmutatkozott, hogy választások esetében is igényt tart a kormányzat arra, hogy a betelepített harmadik országbeli munkaerő a szavazatával hozzájáruljon a saját hatalma megtartásához. Bár az EP-s választásokon nem voksolhattak, az önkormányzati választásnál viszont igen. „Magyarországon menekültként elismert vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen.” Ez a szabályozás különösen érzékeny és összetett, igen sok a tévhit, politikai érdeket és valós gazdasági helyzetet is tartalmaz. Politikai és gazdasági érdekek a külföldi munkaerő mögött „2020-tól kezdődően az ázsiai országokból érkező munkavállalók száma kezdett emelkedni, miután a kormányzat a munkaerőhiányra reagálva lehetővé tette a 2+1 éves tartózkodási engedéllyel történő munkavállalást. Először az indiai és vietnámi vendégmunkások létszáma növekedett számottevően, emellett különböző beruházásokhoz kapcsolódóan sok koreai és török munkavállaló is érkezett az országba.” A külföldről behozott munkavállalók munkaerőhiányra hivatkozással kerülnek be az országba. Egyes ágazatokban valóban erős a munkaerőhiány (ipar, gyártás, építőipar), így a cégek többnyire kényszer-megoldásként alkalmazzák a külföldieket. Társadalmi következmények és növekvő feszültségek Ugyanakkor a munkanélküliség is jelen van az országban, de a nem megfelelő munkafeltételek és az alacsony bérek is komoly érvként jelennek meg, ha magyar munkavállalóról van szó. Az „egyszerű munkás” státusz gyakran nem jár magas társadalmi presztízzsel. Amennyiben a külföldi munkavállalók nagy arányban jelennek meg, az társadalmi feszültséget okozhat, különösen olyan helyeken, ahol a helyiek úgy érzik, hogy „elveszik az állásokat”. A külföldi munkavállalók „elveszik az állásokat” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy olyan országban, ahol a munkás, a munkavállaló csak költség, a vendégmunkás egy – akár választási – eszköz, a társadalom pedig csak statisztika, ott a jövő nem fejlődést, hanem lassú eróziót jelent. A kérdés már nem csak az, ki végzi el a munkát — hanem az is, hogy ki marad még, aki elhiszi, hogy ebben az országban érdemes dolgozni. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A kormány előbb nagyvonalú ígéretekkel reményt ébreszt, végül azonban egy jóval szerényebb juttatást ad – mégis hálát és lojalitást kap cserébe. A legutóbbi nyugdíjas élelmiszer-utalvány és a most belengetett 14. havi nyugdíj ígérete is jól mutatja, hogyan működik a kognitív disszonancia, a reciprocitás és az „alacsony labda”-módszer mint pszichológiai manipulációs eszköz az idősebb magyar választók körében. Az ígéret, ami önmagában jutalom A történet klasszikus: Orbán Viktor a februári évértékelőjében belebegtette a nyugdíjasoknak visszajáró áfát, ami a becslések szerint havonta 10–15 ezer forintos, vagyis éves szinten akár 120–180 ezer forintos pluszt jelenthetett volna az érintetteknek. Nem aprópénzről volt tehát szó. Aztán jött a csavar. A nagyívű ígéretből egy egyszeri, 30 ezer forint értékű élelmiszer-utalvány lett – ráadásul érthetetlen indokokra hivatkozva. „Legalább gondolnak ránk” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A döntés okkal kelthetett volna csalódást, hiszen az érintettek a bemutatott szép nagy habos torta helyett végül csak egy darab száraz kekszet kaptak. És mégis – az utalvány kézhezvétele után sokan inkább hálát éreztek. Mert „legalább gondoltak rájuk”. A pszichológia fegyvertára, avagy a lojalitás manipulásása a politikában A jelenség a szociálpszichológiából ismert „alacsony labda”-módszer (low-balling) logikáját követi. Először egy vonzó, érzelmekre ható ígéret hangzik el, amely pszichés elköteleződést vált ki, majd amikor a a feltételek kedvezőtlenebbé válnak, az emberek többsége már nem lép vissza, mert addigra fejben már „igent mondott”. Az elköteleződés ugyanis alapvetően érzelmi folyamat, amelyre az észérvek legfeljebb közvetetten hatnak. A jelenséget vizsgáló egyik híres pszichológiai kísérletben egy használtautó-kereskedő először egy kecsegtető áron kínálta portékáját, amire a vevők azonnal rábólintottak. Miután azonban visszatért az adásvételi papírokkal, közölte, hogy főnöke nem hagyta jóvá az akciós árat, és egy jóval drágább ajánlatot tett. Innentől már kitalálhatjuk, hogyan folytatódik a történet. Az érdeklődők többsége nem hátrált ki a vásárlásból, addigra ugyanis érzelmileg már elköteleződött mellette. Hasonló trükk bevetésének lehettünk szemtanúi ezúttal a kormány részéről. A csábító ajánlat az áfa-visszatérítésről rögtön reményt és hűséget ébresztett sok nyugdíjasban a kormány iránt, amely a későbbi módosított feltételek ellenére is kitartott. A csalódást az agy ilyenkor kognitív disszonanciával oldja fel. Inkább újraértelmezi a helyzetet („nem a pénz számít, hanem hogy a kormány törődik velünk”), mintsem beismerje, hogy becsapták. A hűség tehát nem a racionális haszonból, hanem az érzelmi azonosulásból fakad. Így lesz végül a csalódásból hála, a pszichológiai manipulációból pedig politikai tőke. Az ajándékozás pszichológiája – amikor a gesztus önmagában kötelez A “politikai ajándék” nem új találmány, de működik. A szociálpszichológia egyik legismertebb elve, a reciprocitás szabálya kimondja, hogy ha valaki kap valamit – még ha apróságot is –, belső késztetést érez, hogy viszonozza. Ezért működnek az ingyenes termékminták is: ha adnak egy kis doboz krémet a boltban, nő az esélye, hogy később megvesszük a nagyot is. A kapott figyelmet, kedvességet ilyenkor „adósságként” könyveljük el, melyet igyekszünk törleszteni, hiszen senki sem szeret tartozni. A politika ugyanezt a marketing fogást használja: a vásárlási utalvány nem csupán egy egyszeri támogatás, hanem pszichológiai befektetés a lojalitásba. Aki elfogadta a kormány “ajándékát”, utána lekötelezve érzi magát és jóval nehezebben szavaz másra. Egy kisebb, szimbolikus gesztus is elég volt tehát ahhoz, hogy az idősek egy része úgy érezze, a kormány „törődik velük”, ezért viszonzásként támogatniuk kell azt. Új ígéret, régi reflex: a 14. havi nyugdíj pszichológiai hatása Most ugyanez a forgatókönyv pereg újra a szemünk előtt, ezúttal a 14. havi nyugdíj ígéretével. Bár konkrét részleteket még nem tudunk a tervezett intézkedésről, a kormány kommunikációja valószínűleg már most érzelmi elköteleződést teremt az idősek körében – a beígért juttatás jövőbeli reménye már most fontosabb, mint a valóságos mindennapok. A plusz havi nyugdíj-juttatásról egyelőre annyit tudunk, hogy csak jövőre indul és több lépésben kerül kifizetésre, tehát már most módosultak és bizonytalanná váltak a feltételek a kezdeti bejelentéshez képest. Sokan valószínűleg ennek ellenére sem érzik becsapva magukat: a „gondoskodó állam” képe legtöbbeknek már beégett, a hála és lojalitás érzése már megszületett. Ez a reciprocitás elvére épülő stratégia évek óta a kormányzati kommunikáció egyik legstabilabb eszköze. A kisebb ajándék is nagy politikai hasznot hozhat, ha a pszichológiai keret jól van megválasztva. Márpedig a pszichés szükségletrendszerünk szempontjából kevésbé a pénzösszeg nagysága számít, mint az érzés, hogy fontosak vagyunk. Amikor a hatalom az érzelmeinkre hat A hatalom ritkán kér direkt lojalitást, inkább pszichológiai csatornákon szerzi meg azt. Egy apró ajándék, egy meleg szó, egy beígért pluszhónap – mind azt üzenik: „tartozol nekünk”. A kérdés csak az, meddig tartható fenn ez a viszonyrendszer. Mikor tűnik fel, hogy a „legalább kaptunk valamit” érzelmi logikája oda vezet, hogy mindig beérjük a kevesebbel? És mikor lesz végre nyilvánvaló, hogy a törődés nem valódi, csak bizonyos érdekeket kiszolgáló látszatintézkedés? „Politika és pszichológia” cikksorozatunk következő részében azt vizsgáljuk, hogyan használja a félelemkeltést a politika, és miért működik jobban a szorongás, mint a remény. Benke Orsolya – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Balásy Gyula két cége – New Land Media Reklám, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. és a LOUNGE DESIGN Szolgáltató Kft. – nyerte el a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKH) kommunikációs feladatokra kiírt tenderét. A 75 milliárd Forintos keretmegállapodás 12 hónapra szól, de kétszer meghosszabbítható. Elnémuló kormánypárt Jámbor András független országgyűlési képviselő Facebook-videójában adta hírül, hogy az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának ülésén egyetlen hozzászólás nélkül szavazták le a fideszes képviselők a gyermekvédelmi dolgozók béremelését, továbbá azt az 1500 forintos emelést is, ami egy gyermek egy napi étkezésére jutott volna. Jámbor András számonkéri a némaságot – Fotó: Jámbor András – YouTube képernyőkép Jámbor András szerint a bizottság ellenzéki tagjai 20 percig kérték a többséget alkotó hat fideszes képviselőt, hogy szóljanak hozzá a vitához, mondjanak valamit a gyermekvédelem állapotáról, de egy sem akadt a körükben, akinek lett volna szava. Emlékeztetett: Orbán Viktor kormányfő 2024 novemberében megígérte ezt a béremelést, majd idén májusban Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ismét ígéretet tett a gyermekvédelemben dolgozók bérének fejlesztésére. A dolgozók bérezése Nemrég a Népszava számolt be arról, hogy egy gyerekfelügyelő napi 12 órában havi 170-180 órát dolgozik, miközben a fizetése havi nettó 270 ezer forint. Az LMP általánosabb becslése alapján 2024-ben egy szociális segítő alig keresett többet, mint bruttó 350 ezer forint, a szociális gondozók bére bruttó 360 ezer forint körül volt. Egy diplomás szociális munkás átlagkeresete nem érte el a bruttó 400 ezer forintot és a gyermekvédelmi asszisztensek is bőven bruttó négyszázezer forint alatt kerestek. Szociális munkás pénztárcája – Fotó: Andrew Khoroshavin / Pixabay Csizi Péter, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára ugyanakkor azt mondta, a gyermekvédelemben bruttó 460 ezer forint az átlagbér. Továbbá szintén a Népszava számolt be arról, hogy a 13480 gyermekvédelemben dolgozó szakember 30%-a távozott 2024-ben. 2023 februárja óta fejenként napi 1500 forintot költhetnek a gyermekotthonok étkezésre, ez az összeg azóta sem emelkedett. Megjegyzem, 2010-től 2022-ig hétszáz forintnál is kevesebb (684 Ft/fő/nap) jutott a gyermekotthonok lakóinak napi étkeztetésére. Mi lesz a fejkvótákkal? A 2023 óta érvényben lévő 1500 forint napi fejkvótát akarta az ellenzék megemeltetni 1500 forinttal, amelyet a gyermekvédelemben dolgozók béremelésével együtt a fideszes bizottsági tagok „lesöpörtek az asztalról”. Azaz nem kerül az országgyűlés napirendi pontjára ez az ügy. Így ki tudja, mikor kerül sor a gyermekvédelemben dolgozók régóta esedékes béremelésére és az étkezési napi fejkvóta megemelése az állami gondozásban élő gyermekek részére. A fejkvóta nem változik – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Magyarországon jelenleg mintegy 7000 gyermek él állami gondozásban és mintegy 23000 állami gondozott gyermek nevelőszülőknél. Az állami gondozásban élő gyermekek éves étkezése a napi 1500 forintos kvóta – amely napi ötszöri étkezést foglal magában. Ez alapján számolva, valamivel kicsit több mint 3,8 milliárd forint. Gyakorlatilag ezt az összeget szerette volna megemeltetni, megduplázni az ellenzék, mint az eredmény mutatja sikertelenül. Számoljunk csak utána A NER luxusjachtját a Lady MRD-t két évvel ezelőtt 12,5 milliárd forintért hirdették eladásra. Ez az összeg a jelenleg több mint három évig fedezné az állami gondozásban élő gyermekek étkeztetését. Ha a fejkvótát megdupláznák, akkor két évre elég lenne az a fedezet. Nyaral a NER – Forrás: Partizán YouTube képernyőkép Ha viszonyítom a Balásy két cége által elnyert 75 milliárd forintot – havi 6,25 milliárd forint – , akkor a jelenlegi mintegy 3,8 milliárdos összeg majdnem 20 évig fedezné az állami gondozott gyermekek étkeztetését. De így is mondhatnám, hogy havonta majdnem kétszer akkora összeg jut propagandára a mi adóbefizetéseinkből, mint egy éves ellátmányra az állami gondozott gyermekek részére. Ismét bebizonyosodott, hogy a fidesz és a kormány csak „papíron” foglalkozik a gyermekvédelemmel. Pl.: Juhász Péter Pál a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatója, aki több nagykorú fiút kényszerített prostitúcióra. Kónya Endre kegyelmi ügye, vagy A. Tibor, aki a szolnoki kalandparkban felrúgott egy gyermeket. A fidesz és a kormány tetteivel éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de propagandára mindig van pénz. Nótárius – Nyitókép: Balásy Gyula Fotó: Melczer Zsolt- ÍgyÉlünk grafika

Van egy ország, ahol a „templom egere” már nem szimbólum, hanem társadalmi státusz. Ahol a méltóság nem jár, hanem luxuscikk. Ahol a hatalom a lojalitást méri rezsicsökkentésben, és a hála árfolyamát az élelmiszer-inflációval számolja. Ez Magyarország 2025-ben, ahol a minimálnyugdíj még mindig 28.500 forint, ugyanannyi, mint 2008-ban. Tizenhét év változatlan összeg – de közben minden más megváltozott. Csak épp az ember értéke nem. A számok nem hazudnak – a nyugdíjas lét matematikája A számok nem politizálnak, csak elmondják a valóságot. Ha a 2010-es vásárlóerőt szeretnénk megőrizni, a nyugdíjnak 71 ezer forintnak kellene lennie 2025-ben. Ez azt jelenti, hogy a minimálnyugdíj reálértéke kevesebb mint a fele a tizenöt évvel ezelőttinek. A pénz ugyanannyi, de a kenyér, a tej, a gyógyszer ára elszabadult, a hűtő üresebb, a pirítós vékonyabb, a kilátás pedig szűkebb lett. Grafikon: Koszi Ferenc – Forrás: KSH És miközben az élelmiszerárak az egekbe szöknek, a hatalom továbbra is szentbeszédet tart a „megbecsülésről”. „A kormány szívügye az idősek támogatása.” „A magyar nyugdíjasok Európa élvonalában vannak.” „A nyugdíjrendszer stabil, fenntartható, biztonságos.” A kormányzati lózungok szépen hangzanak, ha nem nézünk a számla végösszegére. A templom egere közben a kasszánál számolgat, hogy maradjon gyógyszerre is, ne csak kenyérre. Mert a kormányzati „megbecsülés” az ő pénztárcájában nem jelenik meg. A hatalom beszél, a nyomor mélyen hallgat a társadalom peremén. És ha valaki még szólni mer, hamar megtudja, hogy ő „nem dolgozik”, „eltartott”, „a rendszer koloncai közé tartozik”. Mintha a múltban ledolgozott évtizedek semmit sem jelentenének, csak a jelen lojalitása számítana. A közbeszéd lassan átrendeződött: az, aki gyereket nevelt, ledolgozott egy életet, épített amikor alig volt miből, tartotta a lelket ahol csak kellett, tanította, gyógyította – mindig alulbecsülve – a mai kisemmizőit is, ma már nem hős, hanem költségvetési tétel. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A kivéreztetés stratégiája Ha lecsupaszítva vizsgáljuk, alapvetően kétféle iránya lehet a megnyomorításnak. Direkt, amikor a tisztességesen, becsületesen megszerzett értékeket, jogokat nyíltan, láthatóan, szemtől szemben elvesz a hatalom, és indirekt, amikor aljas módon, előre megfontolt szándékkal, egyfajta hozzászoktatásos módszerrel lassan leépít. Ez a legaljasabb hatalmi attitűd – a kivéreztetés. A mai Magyarország regnáló kormánya ezt teszi a nyugdíjasokkal. A direkt népnyúzás még legalább vállalja magát: kimondja, megszorít, megadóztat. Az indirekt viszont mosolyog, sajtótájékoztat, és közben lassan lecsapolja a társadalom erejét. Az élelmiszer-infláció, az alultervezett nyugdíjemelés, a befagyott alapösszeg – mind az indirekt kivéreztetés eszközei. Nem fáj hirtelen, csak tartósan emészt. Mint a szivárgó seb, amit már senki nem köt be. A templom egere akcióterv – a túlélés politikája. A „templom egere akcióterv” tehát működik. Nem papíron, hanem a valóságban. Láthatatlanul, de hatékonyan. Hiszen nem kell elvenni semmit – elég, ha nem adunk vissza semmit. A hatalom a számok nyelvén beszél, és a nép még hallgat. És közben a legidősebbek, akiknek köszönhetjük az életet és azt a rendszert, amely a túlélésükre már nem költ. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A méltóság inflációja A legfájóbb mégsem az infláció vagy az éhezés, hanem az, hogy a méltóság is inflálódott. Az a generáció, amely felépítette az országot, ma kegyben részesül, nem jogban. Közben a politikai kommunikáció tovább gyártja a díszleteket: nyugdíjprémium, Erzsébet-utalvány, egyszeri támogatás – mind olyan, mint a templomi gyertyafény: szép, de nem melegít. A társadalom elhitette magával, hogy a túlélés elég. De a túlélés nem élet, csak halasztás. És ha mindezért még hálát is várnak, az már nem gazdaságpolitika – hanem morális cinizmus. A templom egere most már nemcsak a szegénység jelképe, hanem a rendszeré is. Azé, amely tudatosan építi le a méltóságot, apránként, statisztikailag, finoman. És miközben a politikai beszéd a „nemzet családjáról” szól, a valóságban egyre több idős ember egyedül eszi a hideg levest. Az ország, amelyben egy élet munkája után a túlélés lett a jutalom, már nem keresztény, nem szociális, és nem nemzeti. Csak számító. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lázadás csendje De valami már mozog. Kezd forrongni a társadalom mélyén az a magma, ami megrepeszti majd a pökhendi cinizmus kérgét, és elementáris erővel tisztítja meg az országot a szipolytól. És ha egyszer felszínre tör, nem lesz többé templomi egér – csak ember, aki visszaveszi, ami az övé volt: az életét, a méltóságát, és a jogát arra, hogy ne féljen. Koszi Ferenc – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Sára Botond főispán, jogi végzettségű, két gyermekes családapa, a Fővárosi Kormányhivatal nevében eljárást indított a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Dankó utcai hajléktalanellátó intézményei ellen. Mondhatni nem új hír, hogy Iványi Gábor intézményei ellen igen kemény hadjáratokat indítanak évek óta, viszont az is kiderült már a 2024-es iskolabezárásokkal kapcsolatosan, hogy ezek jogsértőek voltak. II. Erzsébet brit királynő a Dankó utcai Oltalom Központban 1993-ban, jobbra Iványi Gáborral. Fotó: Mónos Gábor / MTI Vajon mi az, ami most a főispánt ismét támadásra késztette, s most iskola helyett, épp hajléktalan szállót akar bezáratni? Az Iványi Gábor vezette MET fenntartásában a Józsefvárosban több mint harminc éve működik a „Fűtött Utca” és az „Oltalom Hajléktalanok Központja”. Amit nyújtanak, az a hajléktalanok közül is a legrosszabb állapotban lévők számára hiánypótló elsősorban: itt a krónikus betegségekkel élő, végtaghiányos, önellátásra képtelen embereket is fogadják napi 24 órában, van folyamatos orvosi ellátás, ingyenes étkezés, tisztálkodási lehetőség. Korábban a végrehajtási kilakoltatásokat is ősszel indították be nagy erőkkel, most is az őszi „nagytakarítás” zajlik, csak emberi oldalról kérdéses az, hogy a magatehetetlen, akár végtagnélküli, fogyatékkal élő emberek hová fognak kerülni a bezárt intézményekből? Egy demokratikus jogállamban persze logikusan történnek a dolgok, az állam támogatást ad azoknak az intézményeknek, amelyeket épp Iványi Gábor egyháza igazgat. Támogatja, mentorálja, segíti. A logikus folyamat azonban itt, nálunk, a magyar kormánynak köszönhetően nem történik meg, sőt ellenkezőleg. Minden támogatást megvon, visszatart a regnáló hatalom az Iványi-vezette iskoláktól, ahol hátrányos, nehezebb sorsú gyermekeket tanítanak, hajléktalan óvodáktól, ahol a hajlék nélküli családok gyermekeit óvják-gondozzák-etetik. És most az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, a hajlék nélküli, fogyatékkal élő emberekre került a sor. A logika mentén kár is próbálkoznunk magyarázattal, mert hazug, hamis vádak illetik az intézmények vezetését, s ez alapján indít eljárásokat a főispán. Fegyveres NAV-akció Iványi Gábor Dankó utcai központjában, 2022. február 21-én – Fotó: Telex Miközben Iványi Gábor épp megköszöni a lehető legtöbb fórumon a nyugdíjasok adományát, akik a kegyet gyakorló hatalom 30 ezer forintos utalványait ajánlották föl a MET-nek, az elképesztő nehézségekkel küzdő hajléktalan szálló bezárását ígéri még az ősz végén a főispán. A pillanat, amikor bezárják az intézményt, és ott ülnek-fekszenek a láb nélküli szerencsétlen, beteg emberek a kerekesszékeikben, tudva, hogy ennyi volt, nincs tovább, mindennek vége – beég-e valakinek a szemébe, a lelkébe, a zsigereibe? Beég-e, hogy azután ezzel a bélyeggel éljék tovább a főispáni és hatalmi létet, a kényelmes, biztonságos luxust élvezve, s pökhendi kivagyisággal ne válaszoljanak majd az esetlegesen föltett kérdésekre, hogy miért? A leghitványabb ítélet ellehetetleníteni teljesen magatehetetlen, fedél nélküli honfitársainkat! De az ispánok, főispánok ideje hamarosan lejár! Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

A magyar kormány családpolitikája évek óta a „nagycsaládos modell” köré épül. Az üzenet világos: minél több a gyerek, annál több a támogatás. Aki viszont „csak” egy gyereket vállalt, főként, ha negyven feletti anyáról van szó, könnyen megtapasztalja, hogy számára a rendszer nem kínál kapaszkodót. Pedig a gyerek itt van, fel kell nevelni, iskoláztatni kell, ételt kell tenni az asztalra – a kormányzati kommunikációban azonban ezek az anyák mintha nem is léteznének. Az „egygyerekes bűnösök” stigmája A családvédelmi retorika szerint az igazi anya három, négy, vagy még több gyereket szül. Az egygyerekes nőkről legfeljebb lesajnáló hangsúllyal esik szó: „miért állt meg egy után?” A valóság persze sokkal bonyolultabb. Betegség, meddőségi problémák, válás, anyagi helyzet vagy egyszerűen az életkörülményei miatt sok nőnek nem adatik meg, hogy több gyereket vállaljon. Ám az állami politika alig hagy teret ennek az élethelyzetnek. Az egygyerekes család kevesebb adókedvezményt kap, kevesebb támogatást ér el a CSOK-ban, és a lakhatási vagy oktatási támogatásokban is hátrányban van. Ha pedig az anya 40 év feletti, a rendszer végképp leírja: már nem számít célcsoportnak. Mintha az ő gyereke nem lenne ugyanolyan értékes, mint a háromgyerekes családoké. Negyven felett: a rendszer szemében „lezárt ügy” Egy negyven feletti anya gyakran még kisiskolást nevel, miközben próbál talpon maradni a munka világában. Azonban a kormányzati intézkedések már nem számolnak vele. A családi otthonteremtési kedvezmény felső korhatárhoz kötött, a támogatások és ösztönzők többsége a fiatal, többgyerekes házaspárokat célozza. A társadalom így azt üzeni: „túl későn szültél, már nem férsz bele a modellbe.” Pedig egy tizenéves gyereket nevelni 45 évesen éppolyan kihívás, mint 25 évesen. A különbség csak annyi, hogy ekkorra már sok nőnek kifáradt a munkaerőpiaci tartaléka, és sokszor egyedül kell helytállnia. Ötven felett: a munkaadók radarján kívül Hatalmas probléma, hogy a munkaerőpiacon az 50 feletti nők szinte láthatatlanok. A statisztikák szerint ebben a korosztályban drámaian csökken a foglalkoztatottság: a munkaadók nem szívesen alkalmaznak középkorú nőket. Miért is? Időzsonglőrök vagyunk, és terhelhető projektmenedzserek. Az indokok ismerősek: „nem elég rugalmas”, „nem ért a digitális technológiához”, „hamarosan nyugdíjba megy.” Ezek a sztereotípiák azonban sokszor nem igazak. Rengeteg ötvenes nő naprakész tudással, felelősségtudattal és munkabírással rendelkezik, mégis a fiatalabb munkaerőt részesítik előnyben – sokszor kevesebb tapasztalattal is. A probléma így kettős: a kormány nagycsaládos retorikája kizárja az egygyerekes anyákat, a munkaadók pedig az ötven feletti nőket. Ez az a csoport, amelynek egyszerre kell helytállnia a családban és a munka világában, de minden oldalról falakba ütközik. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI A társadalmi következmények Ez nem csak egyéni tragédiák sorozata, hanem teljes társadalmi probléma. Az egygyerekes anyák gyakran sodródnak a létbizonytalanságba: kevesebb a támogatás, az árak az egekben, miközben a munkahelyi lehetőségek beszűkülnek, az anyagi megbecsülés a padlón. Országos probléma, hogy ezek a nők kiszorulnak a munkaerőpiacról, alacsonyabb jövedelmű munkákat kénytelenek elvállalni, vagy részmunkaidőben vegetálnak. Ez a helyzet pedig nemcsak őket, hanem a gyerekeiket is hátrányba hozza: kevesebb jut oktatásra, kevesebb jut a jövő megalapozására. A politika felelőssége A Fidesz évek óta hirdeti: „családbarát kormány vagyunk.” De vajon családbarát-e az a politika, amely figyelmen kívül hagyja az egygyerekes anyák tízezreit? Lehet-e családbarátnak nevezni azt a rendszert, amelyben egy 45 éves anya gyereke kevesebbet ér, mint a szomszédé, mert ott három született? És mi a helyzet az ötven feletti nőkkel? A kormány gyakran beszél a munkaerőpiaci hiányról, a gazdaság pörgéséről, de vajon miért nem védi meg azokat, akik évtizedek óta dolgoznak, adót fizetnek, és most is szeretnének aktívak maradni? Mi lehetne a megoldás? Egy valóban igazságos családpolitikának nem a gyerekek számát kellene előtérbe helyeznie, hanem azt, hogy minden gyerek ugyanolyan érték. Az egygyerekes anya gyereke is jövőbeli adófizető, orvos, tanár vagy mérnök lehet – ugyanúgy, mint a nagycsaládosok gyermekei. A munkaerőpiacon pedig szemléletváltásra volna szükség. Az 50 feletti nőket nem teherként, hanem erőforrásként kellene látni. Szakmai tapasztalatuk, lojalitásuk, élettapasztalatuk pótolhatatlan érték. A digitalizációra való hivatkozás nem kifogás: tanulni, fejlődni ebben a korban is lehet – sokszor gyorsabban, mint gondolnánk. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI Láthatatlanok helyett láthatóak A Fidesz politikája és a munkaadók gyakorlata együtt azt üzeni: „ha egy gyereket szültél, nem számítasz. Ha 50 fölött vagy, nem létezel.” Ez azonban nemcsak igazságtalan, hanem rövidlátó is. Egy társadalom nem engedheti meg magának, hogy anyák és nők tízezreit taszítsa láthatatlanságba. Az igazi családbarát politika ott kezdődik, ahol minden gyerek számít – és minden nőnek van helye a munka világában, életkorától függetlenül. SzóMia – Vezetőkép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Merthogy beteg és mire ez tudatosul bennünk, már lehet, hogy késő lesz. A magyar nyugdíjrendszer felosztó-kirovó jellegű, pontosabb nevén folyó finanszírozású rendszer. Ennek kulcselemét képezi az aktív lakosság és a járadékra jogosultak (azaz a munkavállalók és nyugdíjasok) aránya. Jelenleg ez a rendszer még többnyire fenntartható, de az elöregedés és a demográfiai változások miatt a jövőben olyan kihívások elé nézhet, amely reformok szükségességét idézi elő. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kihívásai: Elöregedés: A népesség elöregedése miatt egyre növekszik a nyugdíjasok számra az aktív munkavállalók számával szemben, ami a nyugdíjrendszer költségvetésének növekedéséhez is vezethet. Jól látszódik a korfán, hogyan öregedik el a társadalmunk: A magyar népesség korfája 2025-ben – Grafikon: Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai változások: A születések számának csökkenése miatt az aktív munkavállalók aránya is csökken, ami szintén a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztetheti, valamint emellett fontos említést tenni arról is, hogy már több, mint 700 ezer magyar állampolgár dolgozik külföldön. Ebből is következően minden ötödik magyar gyermek külföldön születik. A diagramon jól látszik az egyre csökkenő születések száma és az idősödő korosztály számarányának növekedése: Élve születések számának változása 2019 és 2024 között Költségvetési kihívások: A nyugdíjkiadások növekedése mellett a nyugdíjrendszer finanszírozása is egyre nagyobb kihívást jelenthet: a munkáltatóknak nagyobb részt kell vállalni a nyugdíjrendszer finanszírozásából. Potenciális megoldási javaslat lehet a Szociális Hozzájárulási Adó eltörlése (mely jelenleg 13%) és a Társadalombiztosítási járulék újbóli bevezetése valamint legalább 18%-ra növelése. Az így befolyt összeget a társadalombiztosítási- illetve a nyugdíjkiadások fedezetére lehetne fordítani. Nyugdíjkiadások alakulása 2019 éés 2024 között (milliárd forint) Az fenti táblázatból jól kitűnik a nyugdíjkiadások költségvetési fedezetének évenkénti egyre nagyobb kiadásának a növekedése, amely egyre nagyobb terhet jelent az államháztartásnak, ezáltal pedig az adófizető társadalomnak. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának növelése reformokkal: 1.) A nyugdíjrendszer felülvizsgálata és reformja segíthet a fenntarthatóbb nyugdíjrendszer kialakításában. 2.) Szakszervezeteket, politikai képviselőket, nyugdíjszakértőket meghallgatva a nyugdíjrendszeri kérdésekben a kormány egyértelmű irányt mutathatna a nyugdíjrendszer fenntartható fejlesztésében. 3.) A rugalmas nyugdíjba vonulás, azaz a munkavállaló adott irányadó nyugdíjkorhatárának betöltését megelőző 1-5 éven belüli, saját döntés alapján és az ezzel azonos arányú nyugdíjcsökkenés vállalásának fényében történő nyugdíjbavonulás lehetőségének megteremtése. Ez mérlegelési, döntési lehetőséget nyújthatna a munkavállalónak nyugdíjbavonulásával kapcsolatban. 4.) Szociális védőháló: a nyugdíjasok szociális helyzetének javítása és a rosszabb anyagi körülmények között élő nyugdíjasok támogatása is fontos szerepet tölt be a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosításában. 5.) A gyermekvállalás elősegítése valós szociálpolitikai intézkedések által: lakhatási problémák enyhítése megfizethető bérlakásokkal, az általános megélhetési körülmények javítása. Például: az ÁFA drasztikus csökkentése olyan termékek esetében, mint: a gyermekruházat, a tanszerek, tankönyvek, bébi ételek és az alapvető élelmiszerek. Élhető kereseti lehetőségek megteremtése és az alapvető életminőség javítása, valamint a munka becsületének helyreállítása. Olyan oktatási rendszer kialakítása, amely az életben valóban hasznosítható tudást nyújt, és emellett gondolkodásra, problémamegoldására, összefüggések felismerésére és azok elemzésre tanítja a diákokat. Olyan egészségügyi rendszerre, amely korszerű, modern berendezésekkel és eljárásokkal hatékonyan képes megelőzni, gyógyítani és ápolni. 6.) Végül pedig előre megtervezhető, kiszámítható, biztonságos jövőt. Jogbiztonságot. A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága több kihívás elé néz – elöregedés, a költségvetési problémák, demográfiai változások – de a megfelelő reformok és intézkedések révén a jövőben is fenntarthatóvá tehető. A soron következő kormány egyik legfőbb feladata lesz, mert ha ismét elodázza a szükséges intézkedések megtételét, akkor már akár legkésőbb 2050-re fenntarthatatlanná válhat a jelenleg „betegeskedő” nyugdíjrendszerünk. Nótárius – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Magyarországon a nyugdíjas kor sokak számára nem a pihenés, hanem a túlélés időszaka. Több százezer ember él magányosan, betegségektől szenvedve és/vagy rendkívüli szegénységben. Bár ez a generáció magával hozta a spórolás, a takarékosság művészetét, az elmúlt évek gazdasági helyzete mélyen érinti a nyugdíjasok életét is. Egy 2025 januárjában – a KSH által megjelentetett statisztikai adat szerint – 2.413.071 nyugdíjas élt Magyarországon. Ebben szerepelnek az életkoron alapuló elszámolásban részesülők, a megváltozott munkaképességűek, az özvegyi nyugdíjban és az árvaellátásban részesülők is. Ezek közül a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülők száma 239.245. Sok család költözik külföldre, így magukra maradnak a szülők, nagyszülők. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint a 2023-as évben közel 36 ezer magyar állampolgár költözött külföldre, a legtöbben Ausztriába Forrás: Központi Statisztikai Hivatal – Grafika: HáziPatika.com A nyugdíjasok elmagányosodása és a társadalmi támogatórendszer hiányosságai még inkább láthatóvá váltak. Gyakori, hogy a kisnyugdíjas kénytelen tovább dolgozni, hogy fedezni tudja az alapvető szükségleteit. Akinek sikerül egy idősek otthonába beköltözni, talán nagyobb biztonságban lehet, de ezek az intézmények sem biztosítanak egyenlő esélyeket. Akik nagyobb vagyonnal tudnak fizetni, jobb ellátást kapnak. Akik kevés vagyonnal tudnak beszállni, szerényebb ellátást kaphatnak – ha bejutnak egyátalán. Az idősek otthona árakat számos tényező befolyásolja. Elsőként a fenntartó típusa számít: az állami és egyházi intézmények általában olcsóbbak, míg a magán otthonok magasabb árakkal dolgoznak. Lényeges szempont a szoba típusa is – a többágyas elhelyezés kedvezőbb árú, míg az egyágyas szobák és apartmanok jelentősen drágábbak lehetnek. „Az idősek otthonaiban tapasztalható árak jelentős eltéréseket mutatnak a szolgáltatások színvonala, az elhelyezés típusa és a fenntartó intézmény jellege alapján. A napi térítési díjak általában 8 000 és 17 000 forint között mozognak, de egyes prémium kategóriás, külön apartmanos elhelyezést kínáló intézmények 20 000 forint feletti napidíjat is felszámolhatnak. Emellett sok helyen jelentős egyszeri belépési hozzájárulással is számolni kell, amely a lakrészek komfortfokozatától függően 1,5 milliótól akár 8 millió forintig terjedhet.” – írta meg a Pénzcentrum A telki Hold Otthon egyik lakója – Fotó: Bielik István A digitális világ szintén megosztó a nyugdíjasok között. Vannak, akik megtanulják az internetet használni, így legalább kapcsolatban maradhatnak a külföldön élő szeretteikkel, ismerőseikkel. A legtöbb nyugdíjas azonban elérhetetlennek tartja a modern technikát, vagy nem tudja, nem akarja már megtanulni, sőt nem tudja megfizetni. Sokaknak bankszámlájuk sincs, ügyfélkapun keresztül sem tudnak intézkedni, csupán a jól megszokott „sárga csekk”-et várják, és persze a postást a nyugdíjjal, amit kis borítékokba, vagy zacskókba szortíroznak, fillérre kiszámolva, mely kiadások a prioritások. Ha váratlan kiadás keletkezik, esélytelen finanszírozniuk. Leginkább az ételről, és a gyógyszerek kiváltásáról mondanak le ilyenkor. Mi lehet a megoldás, az egy növekvő számú nyugdíjasok támogatására? A legfontosabb az, hogy a megalázóan alacsony nyugdíjak összege emelkedjen, hiszen akármilyen jól megtanulta valaha a spórolás művészetét az idős ember, a kevésből nem lehet félretenni. A nagyon keveset nem lehet beosztani. Az irreálisan magas élelmiszer-, gyógyszer- és rezsi-költségek ellehetetlenítik a megélhetést. Minden más csak luxus, akár egy utazás, egy kulturális élmény, színház, közösségi program. A magyar nyugdíjasok helyzete nem csupán egyéni problémákat vet föl, hanem társadalmi kérdés is: a közösség, az állami támogatások és a családi kapcsolatok hiánya sokakat kiszorít a teljes értékű élet lehetőségeiből. Felismerni ezt a valóságot, cselekedni ellene – mindannyiunk felelőssége. Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Láthatatlan hősök, fogyatékossággal élők és a fogyatékossággal élő gyermekeket többnyire egyedül gondozó szülők helyzete a mai Magyarországon Számtalan családban nevelnek fogyatékossággal élő gyermeket. Ezek a szülők a társadalom számára szinte láthatatlanok. Kevés településen található megfelelő akadálymentes közlekedés, iskolák, közintézmények nehezen, vagy szinte semmilyen módon nem megközelíthetőek. Az állami támogatások igen gyöngék. Az ápolási díj megállapítása szempontjából ki tekinthető hozzátartozónak? Hozzátartozónak minősül: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, valamint az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Mennyi az ápolási díj összege? 1.alapösszegű ápolási díj: havi bruttó 43.405 Ft, 2. emelt összegű ápolási díj: havi bruttó 65.110 Ft 3. kiemelt ápolási díj összege: havi bruttó 78.130 Ft Az ápolási díj havi összege más rendszeres pénzellátás folyósítása mellett – a jogszabályban foglalt meghatározott esetek kivételével – az ápolási díj és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi bruttó összegének a különbözete. – tudhatjuk meg a kormányhivatalok weboldalán. Otthoni akadálymentesítésre maximum 300 ezer forint igényelhető – tízévente. A fürdőszoba átalakításának összege – példának okáért – ennek többszöröse. Nem luxus a méltó élet – mégis nagyon sok fogyatékossággal élő ember számára elérhetetlen! „A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.” – írja a Qubit. A KSH népszámlálási adatainak egyik elemzése szerint: »az egészségi állapotra vonatkozó, nem kötelező kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki. A válaszadók 72 százaléka nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek, 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 270 ezren éltek fogyatékossággal.«” Grafikon: Index/DEFACTO Az uniós átlagtól messze alulmarad az a mutató, amely a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatottságát illeti. Kevés a részmunkaidős, vagy a rugalmas munkarendben végezhető állás, így bőven a létminimum alatt élnek ezek a társadalom számára láthatatlan emberek. Akad persze néhány jó példa, vannak cégek, akik rugalmas munkaidőt biztosítanak, részmunkaidőben foglalkoztatnak fogyatékkal élőket, vannak civil szervezetek, akik segítő kutyákat képeznek, esetleg időszakos tehermentesítést kínálnak a szülőknek, akik egyedül gondozzák fogyatékkal élő gyermeküket. Megváltozott munkaképességű dolgozók a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén 2018. október 1-jén. – Fotó: MTI/Kovács Tamás „Emberi jogi szempontból kétségkívül a – hazánk által az elsők között ratifikált – Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény a legnagyobb jelentőségű nemzetközi dokumentum.” – írja a kormány emberi jogokkal foglalkozó oldala fogyatékkal élők rovatában. Az említett ENSZ-Egyezmény „Semmit rólunk, nélkülünk” hangzatos szlogenje azonban sajnos közel tíz éve (!) nem fontos már a hatalomnak. Ha a fogyatékossággal élők végre láthatóvá válhatnának, érdemi támogatást kaphatnának, az nem csupán az ő életminőség-javulásukról szólna, hanem a társadalom egésze gazdagodhatna. Mindig megfeledkezünk arról, hogy ami megtörténik az embertársainkkal, az bizony bármikor, bárhol megtörténhet velünk is, vagy szeretteink körében. Ne így legyen. Menyhárt Tamara – Nyitókép: SutterStock